A jelenések könyve

1. fejezet

1 Jézus Krisztus kijelentése, amelyet Isten adott neki, hogy megmutassa szolgáinak, minek kell hamarosan megtörténnie, ő pedig angyala által elküldte azt, és megjelentette szolgájának, Jánosnak,

2 aki bizonyságot tett Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott.

3 Boldog, aki felolvassa, és akik hallgatják e prófétai beszédet, és megtartják azt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van.

4 János az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik a trónja előtt vannak,

5 és Jézus Krisztustól, aki hű tanúbizonyság, elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől,

6 és királyságává tett minket és az ő Istenének és Atyjának papjaivá. Övé a dicsőség és hatalom mindörökkön-örökké! Ámen.

7 Íme, eljön a felhőkkel, és minden szem meglátja őt, még azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

8 Én vagyok az Alfa és az Ómega (a kezdet és a vég), ezt mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható.

9 Én, János, testvéretek és társatok a Jézusban való szenvedésben, a királyságban és a béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten beszédéért és Jézus bizonyságtételéért.

10 Lélekben voltam ott az Úr napján, és a hátam mögött erős hangot hallottam, mint egy trombitáét,

11 amely ezt mondta: Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.

12 Megfordultam azért, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt, és amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam,

13 és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót, aki bokáig érő ruhában volt, mellénél aranyövvel körülövezve.

14 A feje és a haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűzláng,

15 lába pedig hasonló a kemencében izzó aranyfényű érchez, hangja pedig olyan volt, mint sok vizek zúgása.

16 Jobb kezében hét csillagot tartott, a szájából kétélű éles kard jött ki, és az arca olyan volt, mint mikor a nap teljes erejében fénylik.

17 Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő pedig rám tette jobb kezét, és így szólt: Ne félj, én vagyok az első és az utolsó

18 és az élő, pedig halott voltam, és íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és pokol kulcsai.

19 Írd meg, amiket láttál, és amik vannak, és amik ezek után történnek:

20 a hét csillag titkát, amelyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet.

2. fejezet

1 Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, aki a jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár:

2 tudom a te dolgaidat, fáradozásodat, kitartásodat, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazugnak találtad őket.

3 Kitartó vagy, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál el.

4 De az a panaszom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad.

5 Emlékezz vissza azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, különben hamar eljövök ellened, és ha nem térsz meg, kimozdítom gyertyatartódat a helyéből.

6 De az megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.

7 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.

8 A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, és életre kelt:

9 tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromkodásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.

10 Semmit ne félj a rád váró szenvedésektől. Íme, az ördög börtönbe fog vetni néhányat közületek, hogy próbára tegyen, és tíz napig tartó nyomorúságotok lesz. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

11 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.

12 A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van:

13 tudom, hogy hol laksz, ahol a Sátán trónja van, de nevemet megtartod, és nem tagadtad meg hitemet azokban a napokban sem, amikor megölték hű tanúmat, Antipászt nálatok, ahol a Sátán lakik.

14 De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak nálad olyanok, akik a Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.

15 Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.

16 Térj meg hát, különben ellened megyek hamar, és megvívok azokkal számnak kardjával.

17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem ismer, csak az, aki kapja.

18 A thiatirai gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűzláng, és akinek lába hasonló a fénylő érchez:

19 tudom a te dolgaidat, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat, kitartásodat, és hogy az utóbbi cselekedeteid többek az elsőknél.

20 De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded Jezábelnek, annak az asszonynak, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson, és félrevezesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és a bálványáldozatokból egyenek.

21 Adtam neki időt is, hogy megtérjen, és nem tért meg paráználkodásából.

22 Íme, én betegágyba vetem őt, és azokat, akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből,

23 gyermekeit pedig halállal sújtom, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója, és mindnyájatoknak megfizetek cselekedeteitek szerint.

24 Nektek pedig, a többi thiatirainak, akiknél nincs ez a tanítás, és akik – amint mondják – nem ismertétek meg a Sátán mélységeit, ezt mondom: Nem vetek rátok más terhet,

25 de amitek van, azt tartsátok meg addig, amíg eljövök!

26 És aki győz, és aki mindvégig megtartja az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon,

27 hogy legeltesse őket vasvesszővel, és mint cserépedényeket, úgy fogja összetörni, amint én is hatalmat kaptam az én Atyámtól,

28 és annak adom a hajnalcsillagot.

29 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!

3. fejezet

1 A szárdiszi gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy.

2 Légy éber, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet az én Istenem előtt teljesnek.

3 Emlékezz vissza azért, hogyan kaptad és hallottad, tartsd meg azt, és térj meg! Ha azért nem vagy éber, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök hozzád.

4 De van néhány neved Szárdiszban, azok, akik nem szennyezték be ruháikat, és fehérben fognak velem járni, mert méltók rá.

5 Aki győz, azt fehér ruhába öltöztetik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.

6 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!

7 A filadelfiai gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki be nem zárja, és amit bezár, senki ki nem nyitja:

8 tudom a te dolgaidat, íme, egy nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki be nem zárhat, és bár kevés erőd van, mégis megtartottad beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet.

9 Íme, én adok neked a Sátán zsinagógájából, akik zsidóknak mondják magukat, és nem azok, hanem hazudnak; íme, én megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged.

10 Mivel megtartottad kitartásra intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja a föld lakosait.

11 Eljövök hamar, tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.

12 Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, és felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

13 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!

14 A laodiceai gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete:

15 tudom a te dolgaidat, hogy sem hideg nem vagy, sem forró. Bárcsak hideg volnál vagy forró!

16 Így, mivel langyos vagy, sem hideg, sem forró, kiköplek a számból.

17 Mivel ezt mondod: „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen vagy.

18 Azt tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne látszódjék ki szégyenteljes mezítelenséged, és szemgyógyító írral kend be a szemedet, hogy láss.

19 Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: Légy buzgó tehát, és térj meg!

20 Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem.

21 Aki győz, megadom annak, hogy velem együtt üljön az én trónomon, amint én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.

22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!

4. fejezet

1 És ezek után láttam, íme, egy nyitott ajtó volt a mennyben, és az előbbi hang, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallottam, ezt mondta: Jöjj fel ide, és megmutatom neked, amiknek meg kell történniük.

2 Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.

3 Az ott ülő tekintete hasonló volt a jáspishoz és a karneolhoz, és a trón körül szivárvány volt, látszatra olyan, mint a smaragd.

4 A trón körül huszonnégy trón volt, és a trónokon huszonnégy, fehér ruhába öltözött vén ült, a fejükön aranykoronával.

5 A trónból pedig villámlások, hangok és mennydörgések jöttek ki, és hét tüzes fáklya égett a trón előtt, amely az Isten hét lelke.

6 A trón előtt kristályhoz hasonló üvegtenger volt, és a trónnál középen és a trón körül négy élőlény, elöl és hátul tele szemekkel.

7 Az első élőlény hasonló volt az oroszlánhoz, a második élőlény hasonló volt a bikához, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, és a negyedik élőlény hasonló volt a repülő sashoz.

8 A négy élőlény, melyek mindegyikének hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, éjjel-nappal szünet nélkül ezt mondta: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő!

9 És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a trónon ül, annak, aki örökkön-örökké él,

10 leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja azt, aki örökkön-örökké él, és koronáikat a trón elé teszik, és azt mondják:

11 Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztesség és erő, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratod által lett és teremtetett.

5. fejezet

1 És láttam a trónon ülő jobb kezében egy belül és hátul teleírt könyvet, lepecsételve hét pecséttel,

2 és láttam egy erős angyalt, aki hangosan kiáltott: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?

3 És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem abba betekinteni.

4 Én nagyon sírtam, hogy senkit sem találtak méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és beletekintsen.

5 De egy a vének közül azt mondta nekem: Ne sírj! Íme, győzött a Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és hét pecsétjét.

6 És láttam a trón és a négy élőlény között és a vének között egy Bárányt állni, mint egy megöletettet, hét szarva és hét szeme volt: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre.

7 Eljött, és átvette a könyvet a trónon ülő jobb kezéből,

8 és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt, mindegyiknél hárfa és füstölőszerrel teli aranycsésze volt, amelyek a szentek imádságai.

9 És új éneket énekeltek, amely így hangzott: Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd pecsétjeit, mert megöltek, és véred által megvásároltál Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből,

10 és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodnak a földön.

11 És láttam és hallottam sok angyal hangját a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt;

12 és hangosan ezt mondták: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő, a gazdagság, a bölcsesség, a hatalom, tisztesség, dicsőség és áldás!

13 És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom örökkön-örökké.

14 A négy élőlény pedig ezt mondta: Ámen. És a vének leborultak, és imádták őt.

6. fejezet

1 Láttam, amikor a Bárány felnyitotta a pecsétek közül az elsőt, és hallottam, amikor a négy élőlény közül az első azt mondta, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj!

2 Láttam, íme, egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj volt, és korona adatott neki, és kivonult győztesen, hogy győzzön.

3 Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: Jöjj!

4 És előjött egy másik, vörös ló, és annak, aki azon ült, megadatott, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék, és adatott annak egy nagy kard.

5 Amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény ezt mondta: Jöjj! És láttam, íme, egy fekete ló, és a rajta ülőnek egy mérleg volt a kezében.

6 És a négy élőlény között egy hangot hallottam, amely ezt mondta: Egy mérce búza egy dénár, és három mérce árpa egy dénár, de az olajat és a bort ne bántsd.

7 Amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény szavát, amely ezt mondta: Jöjj!

8 És láttam, íme, egy fakó ló, és a rajta ülőnek neve halál, és a pokol követte őt, és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel, éhséggel, halállal és a föld fenevadai által.

9 Amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkeit, akik megölettek az Isten beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet megtartottak.

10 És hangosan kiáltottak: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?

11 Akkor mindegyiküknek fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy rövid ideig nyugodjanak, amíg teljes nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.

12 Azután láttam, amikor a hatodik pecsétet felnyitotta, íme, nagy földrengés támadt, és a nap fekete lett, mint a fekete posztó, és az egész hold olyan lett, mint a vér.

13 Az ég csillagai a földre hullottak, mint mikor a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, ha nagy szél rázza.

14 Az ég pedig eltűnt, mint amikor a papírtekercset összegöngyölítik, és minden hegy és sziget kimozdult a helyéből.

15 És a föld királyai, a fejedelmek, a vezérek, a gazdagok, a hatalmasak, minden szolga és minden szabad barlangokba és a hegyek kőszikláiba rejtőzött,

16 és így szóltak a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek ránk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől!

17 Mert eljött haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?

7. fejezet

1 Ezek után láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, akik visszatartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra.

2 Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,

3 és ezt mondta: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit a homlokukon.

4 És hallottam a megpecsételtek számát: száznegyvennégyezer megpecsételt az Izráel fiainak minden nemzetségéből.

5 Júda törzséből tizenkétezer megpecsételt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,

6 Ásér törzséből tizenkétezer, Naftáli törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer,

7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Issakár törzséből tizenkétezer,

8 Zebulón törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer megpecsételt.

9 Azután íme, nagy sokaságot láttam, amelyet senki sem tudott megszámolni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, fehér ruhákba öltözve, kezükben pálmaágakkal.

10 És hangosan kiáltottak: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!

11 Az angyalok pedig mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, és arcra borultak a trón előtt, és imádták Istent,

12 ezt mondva: Ámen! Áldás, dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek mindörökkön-örökké, ámen!

13 Akkor megszólalt egy a vének közül, és azt kérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?

14 Azt mondtam neki: Uram, te tudod. Mire ő így szólt hozzám: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

15 Ezért vannak Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában; és aki a trónon ül, kiterjeszti a sátrát felettük.

16 Nem éheznek többé, nem is szomjaznak, a nap sem tűz rájuk, sem semmi hőség,

17 mert a Bárány, aki a trón közepén van, legelteti őket, és élő vizek forrásaihoz viszi őket, és Isten letöröl a szemükről minden könnyet.

8. fejezet

1 Amikor felnyitotta a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben mintegy fél óráig.

2 És láttam azt a hét angyalt, akik Isten előtt álltak, és adtak nekik hét trombitát.

3 És jött egy másik angyal, megállt az oltárnál aranytömjénezőt tartva, és adatott annak sok tömjén, hogy minden szent imádságához tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt volt.

4 És felment a tömjén füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből Isten elé.

5 Azután vette az angyal a tömjénezőt, és megtöltötte azt az oltár tüzével, és levetette a földre, és mennydörgés, égzengés, villámlások és földrengés támadt.

6 És a hét angyal, akinél a hét trombita volt, trombitáláshoz készült.

7 Az első angyal trombitált, és jégeső és tűz támadt vérrel keverve, és a földre záporozott, és a föld harmada megégett, és a fák harmada is megégett, és minden zöldellő fű megégett.

8 A második angyal is trombitált, és mintha egy nagy, tüzes, égő hegy vettetett volna a tengerbe, és a tenger harmada vérré vált,

9 és elpusztult a tenger élőlényeinek harmada, amiben csak élet volt; és a hajók egyharmada is odaveszett.

10 A harmadik angyal is trombitált, és leesett az égről egy nagy csillag, amely úgy égett, mint egy fáklya, és a folyók egyharmadára esett, és a vizek forrásaira.

11 A csillag neve üröm volt, és a folyók harmada ürömmé változott, és sok ember meghalt a vizektől, mert azok keserűvé váltak.

12 A negyedik angyal is trombitált, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmadát és a csillagok harmadát, hogy elsötétüljön azok egyharmada, és a nappal egyharmada ne legyen világos, és az éjszaka hasonlóképpen.

13 Ekkor láttam és hallottam, hogy az ég közepén egy sas repült át, aki nagy hangon így szólt: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a további három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak!

9. fejezet

1 Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és neki adták az alvilág mélységének kulcsát.

2 Felnyitotta azért az alvilág mélységét, és füst szállt fel a mélységből, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől.

3 A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre, és olyan erő adatott nekik, mint amilyen ereje a föld skorpióinak van.

4 És megmondatott nekik, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmilyen zöldellőt, se semmilyen élő fát, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs Isten pecsétje.

5 És adatott azoknak, hogy ne öljék meg, hanem öt hónapig kínozzák őket, és azok kínzása olyan, mint a skorpió okozta fájdalom, amikor megmarja az embert.

6 Azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják, és kívánnak meghalni, de a halál elkerüli őket.

7 A sáskák alakja pedig a harcra felkészített lovakhoz volt hasonló: a fejükön aranyhoz hasonló koronák voltak, arcuk pedig olyan volt, mint az emberi arc,

8 és olyan hajuk volt, mint az asszonyok haja, foguk, mint az oroszláné,

9 és páncéljuk olyan volt, mint a vaspáncél, és szárnyaik hangja olyan volt, mint a harcra száguldó lovas hadi szekerek sokaságának robaja.

10 A skorpiókéhoz hasonló farkuk és fullánkjuk volt, és a farkukban volt az erejük, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig.

11 Királyuk az alvilág angyala volt, melynek neve héberül Abaddón, görögül pedig Apollüón, azaz Pusztító.

12 Az első jaj elmúlt, íme, ezután még két jaj következik.

13 A hatodik angyal is trombitált, és hallottam egy hangot az Isten előtt álló aranyoltár négy szarva felől,

14 amely ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy folyóvíznél, az Eufrátesznél meg vannak kötözve.

15 Eloldották azért a négy angyalt, akik készen álltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmadát.

16 És a lovas seregek száma húszezerszer tízezer volt, hallottam a számukat.

17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a rajta ülőket: tűzpiros, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt, és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje, és szájukból tűz, füst és kén jött ki.

18 E három csapástól halt meg az emberek harmadrésze: a tűztől, a füsttől és a kéntől, amely azok szájából jött ki.

19 Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert fejjel végződő kígyóhoz hasonló farkuk van, és azzal ártanak.

20 A többi ember pedig, akiket nem öltek meg ezek a csapások, nem tértek meg kezük alkotásaitól, hanem imádták az ördögöket, és az arany-, ezüst-, érc-, kő- és fabálványokat, amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem képesek;

21 és nem tértek meg sem gyilkosságaikból, sem varázslásaikból, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.

10. fejezet

1 És láttam egy másik, felhőbe öltözött, erős angyalt leszállni az égből: a fején szivárvány volt, arca, mint a nap, és lába, mint a tűzoszlop.

2 Kezében egy nyitott könyvecske volt, és jobb lábát a tengerre tette, bal lábát pedig a földre,

3 és nagy hangon kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít, és amikor kiáltott, megszólalt a hét mennydörgés hangja.

4 Amikor megszólalt a hét mennydörgés hangja, írni készültem, de egy hangot hallottam az égből, amely ezt mondta: Pecsételd le, amit a hét mennydörgés szólt, és ne írd le azokat!

5 És az angyal, akit a tengeren és a földön láttam állni, felemelte jobb kezét az égre,

6 és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette a mennyet és a benne levőket, a földet és a rajta levőket, a tengert és a benne levőket, hogy idő többé nem lesz.

7 Hanem a hetedik angyal hangjának napjaiban, amikor trombitálni kezd, akkor beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.

8 És a hang, amelyet hallottam a mennyből, ismét megszólított, és azt mondta: Menj el, és vedd át a nyitott könyvet, amely a tengeren és a földön álló angyal kezében van!

9 Odamentem az angyalhoz, és azt mondtam neki, hogy adja nekem a könyvecskét. Ő pedig így szólt hozzám: Vedd és edd meg, és megkeseríti a gyomrodat, jóllehet a szádban édes lesz, mint a méz.

10 Átvettem az angyal kezéből a könyvecskét, megettem, és a számban olyan édes volt, mint a méz, de amikor megettem, megkeseredett a gyomrom.

11 És azt mondta nekem: Ismét prófétálnod kell sok népről, nemzetről, nyelvről és királyról.

11. fejezet

1 Ekkor egy mérővesszőhöz hasonló botot adtak nekem, és azt mondták: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt és azokat, akik abban imádkoznak,

2 de a tornácot, amely a templomon kívül van, hagyd ki, és ne mérd meg, mert az a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.

3 Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy zsákruhába öltözve prófétáljanak ezerkétszázhatvan napig.

4 Ezek az a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak,

5 és ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki a szájukból, és megemészti ellenségeiket, és ha valaki ártani akar nekik, annak így kell megöletnie.

6 Nekik hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk idején ne legyen eső, és hatalmuk van arra, hogy a vizeket vérré változtassák, és megverjék a földet bármilyen csapással, ahányszor csak akarják.

7 Amikor elvégzik a bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi és megöli őket.

8 És holttestük annak a nagy városnak az utcáján lesz, amelyet lelki értelemben Sodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol az ő Urukat is megfeszítették.

9 A népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül valók látják a holttestüket három és fél napig, de holttestüket nem engedik sírba tenni.

10 A föld lakói pedig örülnek ennek, vigadnak, és ajándékokat küldenek egymásnak, mivel ez a két próféta gyötörte a föld lakóit.

11 De három és fél nap elmúltával életnek lelke adatott beléjük Istentől, lábra álltak, és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket.

12 És nagy hangot hallottak a mennyből, amelyik így szólt hozzájuk: Jöjjetek fel ide! És ellenségeik szeme láttára felmentek a felhőben a mennybe.

13 És abban az órában nagy földrengés támadt, és a város tizedrésze összedőlt, és a földrengésben megölt emberek száma hétezer volt, a többiek pedig megrémültek, és dicsőítették a menny Istenét.

14 A második jaj elmúlt, íme, a harmadik jaj hamar eljön.

15 A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok hallatszottak a mennyben, amelyek ezt mondták: A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, aki örökkön-örökké uralkodni fog.

16 És a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak, és imádták Istent,

17 és ezt mondták: Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy átvetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.

18 Megharagudtak a pogányok, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy jutalmat adj szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek és azoknak, akik félik a te nevedet, kicsinyeknek és nagyoknak, és hogy elpusztítsd azokat, akik a földet

19 És megnyílt az Isten temploma a mennyben, és templomában láthatóvá lett az ő szövetségének ládája; és villámlás, égzengés, mennydörgések, földrengés és nagy jégeső támadt.

12. fejezet

1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy napba öltözött asszony, és lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona.

2 Várandós volt, és vajúdásában és szülési fájdalmában kiáltozott.

3 Egy másik jel is feltűnt az égen: Íme, egy nagy vörös sárkány, akinek hét feje és tíz szarva volt, és a fejein hét korona;

4 és a farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre vetette azokat; és odaállt a sárkány a szülő asszony elé, hogy amikor szül, megegye a gyerekét.

5 És fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet, és a gyermek elragadtatott Istenhez és az ő trónjához.

6 Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.

7 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is hadakozott, és az ő angyalai is.

8 De nem tudtak győzni, és többé nem volt helyük a mennyben,

9 hanem levettetett a nagy sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész földkerekséget megtéveszti, levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.

10 És nagy hangot hallottam a mennyben, amely ezt mondta: Most jött el a mi Istenünk üdvössége és ereje és az ő országa és Krisztusának hatalma, mert levettetett a mi testvéreink vádlója, aki vádolta őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.

11 De legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük beszédével, mert nem kímélték életüket mindhalálig.

12 Azért vigadjatok, egek és akik abban lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt az ördög hozzátok nagy haraggal, mint aki tudja, hogy kevés ideje van!

13 Amikor azért látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte.

14 De adatott az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig és az időnek feléig.

15 A kígyó pedig folyónyi vizet lövellt a szájából az asszony után, hogy elsodortassa az árral,

16 de a föld a segítségére sietett az asszonynak, és megnyitotta a száját, és elnyelte a folyóvizet, amelyet a sárkány a szájából kibocsátott.

17 Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzék a többi utódjával, akik megőrzik az Isten parancsolatait, és akiknél megvan Jézus bizonyságtétele,

18 és a tenger homokpartjára állt.

13. fejezet

1 És láttam egy fenevadat feljönni a tengerből, amelynek tíz szarva és hét feje volt, és a szarvain tíz korona, és a fejein a káromlásnak neve.

2 A fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, lába, mint a medvéé, és szája, mint az oroszláné; és a sárkány átadta neki az erejét, trónját és nagy hatalmát.

3 Fejei közül az egyik szinte halálos sebet kapott, de a halálos seb meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat,

4 és imádta a sárkányt, hogy átadta hatalmát a fenevadnak, és imádták a fenevadat, ezt mondva: Ki hasonló a fenevadhoz, ki tudna vele harcra kelni?

5 És adatott neki nagyokat mondó és káromlásokat szóló száj, és adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapig.

6 Megnyitotta azért a száját Isten elleni káromlásra, hogy káromolja a nevét és a sátrát és azokat, akik a mennyben laknak.

7 Az is megadatott neki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és legyőzze őket, és hatalom adatott neki minden törzs, nép, nyelv és nemzet felett.

8 És imádta őt a föld minden lakosa, akiknek neve nincs beírva a világ kezdete óta az élet könyvébe, amely a megöletett Bárányé.

9 Ha valakinek van füle, hallja meg!

10 Ha valaki mást fogságba vet, azt fogságba viszik, ha valaki fegyverrel öl, fegyver által kell meghalnia. Itt van helye a szentek hosszútűrésének és hitének.

11 Azután láttam egy másik fenevadat feljönni a földből, akinek két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, de úgy beszélt, mint a sárkány.

12 És az első fenevad minden hatalmát gyakorolja előtte, és azt is eléri, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult.

13 Nagy jeleket is tesz: Tüzet bocsát az égből a földre az emberek szeme láttára,

14 és megtéveszti a föld lakosait azokkal a jelekkel, amelyeket a fenevad előtt képes megtenni, és azt mondja a föld lakosainak, hogy készítsék el a fenevad képmását, akin fegyverrel ejtett seb van, de életre kelt.

15 Megadatott neki, hogy a fenevad képmásába lelket adjon, hogy a fenevad képmása beszéljen, és hogy megölesse mindazokat, akik nem imádják a fenevad képmását.

16 Arra is rávesz mindenkit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy a jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek,

17 hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, aki viseli a bélyeget, amely a fenevad neve vagy nevének száma.

18 Itt van helye a bölcsességnek. Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy ember száma az, és annak száma hatszázhatvanhat.

14. fejezet

1 És láttam, íme, a Bárány állt ott a Sion hegyén, és ővele száznegyvennégyezren, akiknek homlokára fel volt írva az ő neve és Atyjának neve.

2 Hangot hallottam a mennyből, mint nagy vizek zúgását és mint nagy mennydörgés hangját, és olyan volt a hang, amelyet hallottam, mintha hárfát pengetnének.

3 Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.

4 Ezek azok, akik asszonyokkal nem szennyezték be magukat, mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, ahova megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül zsengéül Istennek és a Báránynak,

5 és szájukban nem találtatott álnokság, mert feddhetetlenek.

6 És egy másik angyalt láttam az ég közepén repülni, akinél az örökkévaló evangélium volt, és azt hirdette a föld lakosainak, minden nemzetségnek, törzsnek, nyelvnek és népnek,

7 és hangosan ezt mondta: Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a vizek forrásait.

8 Egy második angyal követte őt, aki ezt mondta: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város, amely a paráznaság szenvedélyének borával itatott meg minden népet!

9 Egy harmadik angyal is követte azokat, aki hangosan ezt mondta: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képmását, és felveszi annak bélyegét homlokára vagy kezére,

10 az is iszik majd Isten haragjának borából, amelyet elegyítetlenül készített el haragjának poharában, és tűzben és kénkőben gyötrődik a szent angyalok előtt és a Bárány előtt.

11 Gyötrődésük füstje felmegy örökkönörökké, és nem lesz nyugalmuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik imádják a fenevadat és annak képmását, és aki nevének bélyegét felveszi.

12 Itt van helye a szentek hosszútűrésének, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét!

13 És hangot hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: Írd meg: boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásuktól, és cselekedeteik követik őket.

14 És láttam, íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló, a fején aranykorona és kezében éles sarló volt.

15 Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangosan kiáltott annak, aki a felhőn ült: Ereszd neki a sarlódat, és arass, eljött az aratás órája, mert megérett a föld aratnivalója!

16 A felhőn ülő a földre vetette sarlóját, és learatta a földet.

17 És egy másik angyal jött ki a mennyei templomból, és nála is éles sarló volt.

18 Egy másik angyal is jött az oltártól, akinek hatalma volt a tűzön, és hangosan kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőtőkéinek fürtjeit, mert beértek a szőlőszemek!

19 Az angyal a földre vetette éles sarlóját, és leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába,

20 és megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezerhatszáz futamra.

15. fejezet

1 És láttam egy másik nagy és csodálatos jelet a mennyben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel teljesedett be Isten haragja.

2 És láttam valami üvegtengert tűzzel elegyítve és azokat, akik győztek a fenevadon és képmásán és nevének számán, amint az üvegtenger mellett álltak, kezükben Isten hárfáival.

3 Mózesnek, Isten szolgájának énekét énekelték és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te tetteid, mindenható Úristen, igazságosak és igazak a te utaid, nemzetek Királya!

4 Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent! Mert a pogányok eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert igazságos ítéleteid nyilvánvalóvá lettek.

5 Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának temploma a mennyben,

6 és kijött a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás volt; tiszta és fénylő gyolcsba voltak öltözve, mellüknél aranyövekkel körülövezve.

7 És a négy élőlény közül az egyik a hét angyalnak hét aranypoharat adott, amely az örökkön-örökké élő Isten haragjával volt tele.

8 És a templom megtelt füsttel Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a templomba, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.

16. fejezet

1 És egy erős hangot hallottam a templomból, amely azt mondta a hét angyalnak: Menjetek el, és öntsétek ki a földre Isten haragjának hét poharát!

2 Elment azért az első, és kiöntötte poharát a földre; és gonosz és ártalmas fekély támadt azokon az embereken, akiken a fenevad bélyege volt, és akik képmását imádták.

3 A második is kiöntötte poharát a tengerbe, és az olyanná lett, mint a halott vére, és minden élőlény elpusztult a tengerben.

4 A harmadik is kiöntötte poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba, és azok vérré váltak.

5 És hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondta: Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál, te Szent, hogy így ítéltél:

6 mivel szentek és próféták vérét ontották, te is vért adtál nekik inni. Megérdemelték.

7 És hallottam, hogy az oltár ezt mondta: Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.

8 A negyedik is kiöntötte poharát a napra, és megadatott annak, hogy az embereket tűzzel tikkassza.

9 Az emberek szenvedtek a nagy hőségtől, és Isten nevét káromolták, akinek hatalma volt e csapásokon, de nem tértek meg, hogy neki dicsőséget adjanak.

10 Az ötödik is kiöntötte poharát a fenevad trónjára, és országa elsötétült, és nyelvüket rágták kínjukban,

11 és káromolták a menny Istenét kínjaik és fekélyeik miatt, és nem tértek meg cselekedeteikből.

12 A hatodik is kiöntötte poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre, és kiszáradt annak vize, hogy út készüljön a napkelet felől jövő királyoknak.

13 És láttam a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három, békához hasonló, tisztátalan lelket kijönni,

14 mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.

15 Íme, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák szégyenét.

16 Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak neveznek.

17 A hetedik is kiöntötte poharát a levegőbe, és nagy hang hallatszott a templomból a tróntól, amely ezt mondta: Meglett!

18 Ekkor villámlás, égzenés, mennydörgés és nagy földrengés támadt. Olyan nagy volt a földrengés, mint amilyen nem volt, amióta ember van a földön.

19 A nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai összedőltek, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról, hogy inni adjon neki bosszúálló haragja borának poharából.

20 És eltűnt minden sziget, és a hegyek sem látszottak többé.

21 Az égből talentum nagyságú jégdarabok hullottak az emberekre, és az emberek káromolták Istent a jégeső csapásáért, mert olyan nagy volt annak csapása.

17. fejezet

1 A hét angyal közül az egyik, akinél a hét pohár volt, hozzám jött, és azt mondta: Jöjj, és megmutatom neked a nagy parázna büntetését, aki a nagy víznél ül,

2 akivel paráználkodtak a föld királyai, és paráznasága borától megrészegedtek a föld lakói.

3 És lélekben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy vörös fenevadon, amely tele volt káromló nevekkel, és amelynek hét feje és tíz szarva volt.

4 Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve, kezében pedig egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és paráznaságának tisztátalanságával,

5 homlokára pedig fel volt írva egy titokzatos név: Nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja.

6 És láttam, hogy az asszony részeg volt Jézus tanúinak és a szenteknek a vérétől, és amikor megláttam, nagyon elcsodálkoztam.

7 Az angyal pedig azt mondta nekem: Miért csodálkozol? Én megmondom neked az asszony titkát és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és tíz szarva van.

8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, feljön az alvilágból, és veszedelemre megy. És a föld lakói, akiknek neve nincs beírva az élet könyvébe e világ alapítása óta, csodálkoznak, látva a fenevadat, hogy volt és nincs, de megjelenik.

9 Itt van az értelem, amelyben bölcsesség van: A hét fej hét hegy, amelyen az asszony ül. Király is hét van,

10 öt elesett, és egy megvan, a másik még nem jött el, és amikor eljön, csak rövid ideig maradhat.

11 A fenevad pedig, amely volt és nincs, ő a nyolcadik, és a hét közül való, és a veszedelemre megy.

12 A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, de királyi hatalmat kapnak egy órára a fenevaddal.

13 Ezek egy véleményen vannak, és erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják.

14 Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura, és királyoknak Királya, és vele vannak a hivatalosak, a választottak és a hűségesek.

15 És azt mondta nekem: A vizek, amelyeket láttál, ahol a parázna ül, azok népek és sokaságok, nemzetek és nyelvek.

16 A tíz szarv, amelyet láttál, és a fenevad meggyűlöli a paráznát, kifosztják és lemeztelenítik, megeszik a húsát, és megégetik tűzzel.

17 Mert Isten adta a szívükbe, hogy az ő szándékát végrehajtsák, és egy akaraton legyenek, és a fenevadnak adják királyságukat, míg be nem teljesednek Isten beszédei.

18 És az asszony, akit láttál, az a nagy város, amelynek királyi hatalma van a föld királyain.

18. fejezet

1 Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet.

2 Hatalmas hangon így kiáltott: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és ördögök lakhelyévé lett, minden tisztátalan lélek börtönévé, és minden tisztátalan és utálatos madár börtönévé.

3 Mert paráznaságának borából ivott minden nép, és a föld királyai vele paráználkodtak, és a föld kereskedői fényűzésének erejéből meggazdagodtak.

4 És hallottam egy másik hangot a mennyből, amely ezt mondta: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és csapásai ne érjenek titeket!

5 Mert bűnei az égig hatottak, és Isten megemlékezett gonoszságairól.

6 Úgy fizessetek neki, ahogyan ő fizetett; kétszeresét adjátok vissza cselekedetei szerint, és amely pohárba öntött, ugyanabba töltsetek neki kétszeresen,

7 amennyire dicsőítette magát, és dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki, mert ezt mondja a szívében: Úgy ülök itt, mint egy királynő, és nem vagyok özvegy, és gyászt sohasem látok.

8 Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség, és tűzben ég meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megítéli őt.

9 Siratják és gyászolják őt a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják égésének füstjét.

10 Gyötrelmétől való félelmükben jó távol állnak tőle, és így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város, mert egyetlen óra alatt jött el az ítéleted!

11 A föld kereskedői is siratják és gyászolják őt, mert áruikat már senki sem vásárolja:

12 aranyat, ezüstöt, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot és bíbort, selymet és skarlátárukat, mindenféle tujafát és mindenféle elefántcsont edényt és nemes fából, rézből, vasból és márványkőből készült mindenféle edényt,

13 fahéjat, balzsamot és illatszereket, mirhát és tömjént, bort és olajat, finomlisztet és gabonát, barmokat és juhokat, lovakat és kocsikat, rabszolgákat és emberek lelkeit.

14 A gyümölcs, amelyet lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden pompád és bőséged odaveszett, és többé meg nem találod őket.

15 Akik ezekkel kereskedtek, és akik ezekből meggazdagodtak, távol állnak tőle, gyötrelmétől való félelmükben sírnak és gyászolnak,

16 és ezt mondják: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesítette magát, mert egy óra alatt pusztult el ennyi gazdagság!

17 És minden hajókormányos és révész, hajósok és tengerészek, és akik a tengeren dolgoznak, távol álltak meg,

18 és amikor látták égésének füstjét, így kiáltottak: Mi hasonló e nagy városhoz?

19 Port hintettek fejükre, és sírva és gyászolva ezt kiáltották: Jaj, jaj! Az a nagy város, amelynek jólétéből mindenki meggazdagodott, akinek hajói voltak a tengeren, elpusztult egy óra alatt!

20 Örülj rajta, menny, és ti is, szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet!

21 És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ emelt fel, a tengerbe vetette, és ezt mondta: Ilyen lendülettel vettetik majd el Babilon, a nagy város, és többé sehol sem találják.

22 Nem hallatszik többé benned hárfások, zenészek, síposok és trombitások hangja, és többé nem található benned egyetlen mesterség egyetlen mestere sem, és malom zúgása sem hallatszik többé benned.

23 Lámpás fénye sem világít többé benned, és vőlegény és menyasszony hangja sem hallatszik többé benned, mert kereskedőid voltak a föld hatalmasai, mert varázslásodtól tévelyedtek meg mind a népek.

24 És a próféták és szentek vérét találták benned, és mindazokét, akiket megöltek a földön.

19. fejezet

1 Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké,

2 mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte azt a nagy paráznát, aki a földet megrontotta paráznaságával, és számon kérte kezéből szolgái vérét.

3 És másodszor is szóltak: Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!

4 És leborult a huszonnégy vén és a négy élőlény, és imádta Istent, aki a trónon ült, és ezt mondták: Ámen! Halleluja!

5 És megszólalt egy hang a trón felől: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan, ti szolgái, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok!

6 És hallottam valami nagy sokaság szavát, mely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és az erős mennydörgés hangja: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!

7 Örüljünk, ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, és felesége felkészült,

8 és megadatott neki, hogy felöltözzék ragyogó, tiszta gyolcsba, mert a gyolcs a szentek igazságos tetteit jelenti.

9 És azt mondta nekem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És így szólt: Ezek Isten igaz beszédei.

10 És leborultam lába előtt, hogy imádjam őt, de azt mondta nekem: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és testvéreidnek, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele: Istent imádd, mert Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.

11 És láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak neve Hű és Igaz, aki igazságosan ítél és harcol,

12 és a szeme olyan, mint a tűzláng, és a fején sok korona volt, és a neve volt rá felírva, amelyet senki sem tud, csak ő maga,

13 és vérbe mártott ruhába volt öltöztetve, és így hívták őt: Isten Igéje.

14 Mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve.

15 Szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat, vasvesszővel fogja legeltetni őket. A mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját fogja taposni.

16 Ruhájára és derekára oda volt írva a neve: királyok Királya és uraknak Ura.

17 És láttam egy angyalt állni a napban, aki hatalmas hangon kiáltott minden madárnak, amely az ég közepén repdesett: Jöjjetek, gyülekezzetek a nagy Isten vacsorájára,

18 hogy egyétek a királyok, vezérek és hatalmasok húsát, a lovaknak és a rajtuk ülőknek és mindenkinek a húsát: szabadokét és szolgákét, kicsinyekét és nagyokét!

19 És láttam, hogy a fenevad és a föld királyai és seregeik gyülekeztek, hogy harcra keljenek a lovon ülő és serege ellen.

20 És foglyul esett a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a jeleket tette előtte, amellyel megtévesztette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képmását. Mindkettő élve vettetett a kénkővel égő tüzes tóba.

21 A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak azoknak húsával.

20. fejezet

1 És láttam egy angyalt leszállni a mennyből, akinél az alvilági mélység kulcsa volt és egy nagy lánc a kezében.

2 Megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözte ezer esztendőre,

3 és levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy többé meg ne tévessze a népeket, míg el nem telik az ezer esztendő, azután el kell oldoztatnia egy rövid időre.

4 És láttam trónokat: azok ültek rajtuk, akiknek hatalom adatott az ítélethozatalra, és láttam azoknak a lelkét, akiknek fejét vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, és nem vették fel a

5 A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.

6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban. Ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele uralkodnak ezer esztendeig.

7 Amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik fogságából,

8 és kimegy, hogy megtévessze a föld négy sarkán levő népeket, Gógot és Magógot, hogy összegyűjtse háborúra azokat, akiknek annyi a számuk, mint a tenger homokja.

9 És felvonultak a föld szélességére, és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost, de tűz szállt alá az égből, és megemésztette őket.

10 És az ördög, aki megtévesztette őket, a tűz és kénkő tavába vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké.

11 És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a föld és az ég, és nem volt hely számukra.

12 Láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket a trón előtt állni, és könyvek nyittattak ki, majd egy másik könyv nyittatott ki, amely az élet könyve; és a halottak a könyvekbe írottak alapján ítéltettek meg, cselekedeteik szerint.

13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a pokol is kiadta a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a cselekedetei szerint.

14 A halál és a pokol pedig a tűz tavába vettetett. Ez a második halál, a tűz tava.

15 Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, a tűz tavába vettetett.

21. fejezet

1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé.

2 És láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amint Istentől alászállt a mennyből, felkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.

3 Hallottam, amint a trón felől egy hatalmas hang ezt mondta: Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;

4 és szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

5 Aki a trónon ült, ezt mondta: Íme, mindent újjá teszek. Így szólt: Írd meg, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak.

6 És azt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.

7 Aki győz, örökölni fogja mindezt, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem.

8 A gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosoknak és gyilkosoknak, a paráznáknak és varázslóknak, a bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz; ez a második halál.

9 És hozzám jött a hét angyal közül egy, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.

10 Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből, Istentől szállt alá.

11 Benne volt az Isten dicsősége, és fénye hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristálytiszta jáspiskőhöz.

12 Nagy és magas kőfala volt, tizenkét kapuja, mellettük tizenkét angyal, és a kapukra fel volt írva Izráel fiai tizenkét törzsének neve:

13 keletről három kapu, északról három kapu, délről három kapu, nyugatról három kapu.

14 A város kőfalának tizenkét alapköve volt, és rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

15 Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost és annak kapuit és kőfalát.

16 A város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost mérővesszővel: tizenkétezer futam volt, hosszúsága, szélessége és magassága egyenlő.

17 Megmérte annak kőfalát is: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, amely az angyalé is.

18 A kőfal építőanyaga jáspis volt, a város pedig színarany, tiszta üveghez hasonló.

19 A város kőfalának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,

20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

21 A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből volt, és a város utcája színarany, olyan, mint az átlátszó üveg.

22 Templomot nem láttam abban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma.

23 És a városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten dicsősége megvilágosítja azt, és annak lámpása a Bárány.

24 A népek annak világosságában járnak, és a föld királyai abba viszik dicsőségüket.

25 Kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig ott nem lesz,

26 és a pogányok oda viszik dicsőségüket és tisztességüket,

27 és nem megy be abba semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.

22. fejezet

1 És megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered.

2 A város utcájának közepén és a folyóvízen innen és túl van az élet fája, amely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozva gyümölcsét, és a fa levelei a népek gyógyítására valók.

3 Semmi elátkozott nem lesz többé, és az Isten és a Bárány trónja benne lesz, és szolgái szolgálnak neki,

4 és látják az ő arcát, és a neve a homlokukon lesz.

5 Éjszaka nem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra és napfényre, mert az Úristen lesz a világosságuk, és uralkodnak örökkön-örökké.

6 És azt mondta nekem: E beszédek megbízhatóak és igazak, és az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak őket; ennek hamarosan meg kell történnie.

7 Íme, hamar eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv prófétai beszédeit.

8 Én, János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam. És amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imádjam őt, aki nekem ezeket megmutatta.

9 Ő pedig azt mondta nekem: Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad vagyok neked és a te testvéreidnek, a prófétáknak és azoknak, akik megtartják e könyv beszédeit. Az Istent imádd!

10 Azután azt mondta nekem: Ne pecsételd le e könyv prófétai beszédeit, mert az idő közel van.

11 Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki mocskos, legyen mocskos ezután is, és aki igaz, igazságot cselekedjék ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is.

12 Íme, hamar eljövök, a jutalmam velem van, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.

13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

14 Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.

15 De kinn maradnak az ebek és a varázslók, a paráznák és a gyilkosok, a bálványimádók és mindaz, aki szereti és cselekszi a hazugságot.

16 Én, Jézus küldtem az angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.

17 És a Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj! És aki szomjúhozik, jöjjön, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

18 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétai beszédeit hallja: Ha valaki ezekhez hozzátesz, azt Isten e könyvben megírt csapásokkal sújtja;

19 és ha valaki elvesz e prófétai könyv beszédeiből, annak Isten elveszi az osztályrészét az élet fájából, a szent városból és azokból, amik e könyvben megírattak.

20 Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, jöjj, Uram, Jézus!

21 Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .