A zsidókhoz írt levél

1. fejezet

1 Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által,

2 ez utolsó időkben Fia által szólt hozzánk, akit mindennek az örökösévé tett, aki által a világot is teremtette,

3 aki dicsőségének visszatükröződése és valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget; aki miután bűneinktől minket megtisztított, a Felség jobbjára ült a magasságban.

4 Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel náluk különb nevet örökölt.

5 Mert kinek mondta valaha az angyalok közül: „Én Fiam vagy te, ma szültelek téged”, és ismét: „Atyja leszek, és ő Fiammá lesz”?

6 Amikor pedig behozza elsőszülöttjét a világba, így szól: És imádja őt Isten minden angyala.

7 És az angyalokról ezt mondja: Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává.

8 A Fiúról pedig így szól: A te trónod, ó, Isten, mindörökké megáll, és királyságod pálcája az igazság pálcája.

9 Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot, ezért kent fel téged Isten, a te Istened az öröm olajával társaid fölé.

10 És: Uram, te kezdetben megvetetted a föld alapját, és a te kezed alkotásai az egek.

11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és azok mind megavulnak, mint a ruha,

12 palástként összegöngyölíted őket, és mint a ruha elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy, és a te esztendeid nem fogynak el.

13 Melyik angyalnak mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”?

14 Nemde szolgáló lelkek azok valamennyien, akiket szolgálatra küldtek el azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?

2. fejezet

1 Azért tehát még jobban kell nekünk a hallottakra figyelnünk, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.

2 Mert ha az angyalok által hirdetett beszéd erős volt, és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését,

3 hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt kezdetben az Úr hirdette, majd azok, akik hallották, megerősítették számunkra,

4 Isten pedig bizonyságot tett mellettük az ő akarata szerint jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékával.

5 Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendő világot, amelyről szólunk.

6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy gondod van rá?

7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,

8 mindent a lába alá vetettél. Mert azzal, hogy neki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül, de most még nem látjuk, hogy minden az ő uralma alatt áll.

9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, mivel az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.

10 Mert ez volt méltó ahhoz, akiért van a mindenség, és aki által lett a mindenség, hogy üdvösségük fejedelmét, aki sok fiat vezet dicsőségre, szenvedések által tegye tökéletessé.

11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,

12 amikor így szól: Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet közösségében dicsérlek téged.

13 És ismét: Én benne bízom. És ismét: Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket Isten nekem adott.

14 Mivel a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.

16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel.

17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap lehessen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.

18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.

3. fejezet

1 Azért, szent testvérek, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra,

2 aki hű volt ahhoz, aki őt annak rendelte, ahogyan Mózes is Isten egész házában.

3 Ő azonban Mózesnél nagyobb dicsőségre méltó, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.

4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.

5 Mózes is hű volt ugyan Isten egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett,

6 Krisztus azonban mint Fiú áll a maga háza felett, akinek a háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekvését mindvégig erősen megtartjuk.

7 Azért amint a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,

8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,

9 ahol a ti atyáitok azzal kísértettek meg, hogy próbára tettek engem, bár látták tetteimet negyven éven át.

10 Azért megharagudtam arra a nemzedékre, és ezt mondtam: Mindig tévelyegnek szívükben, mert nem ismerték meg az én utaimat.

11 Úgyhogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba.

12 Vigyázzatok, testvéreim, hogy valaha ne legyen közületek senkinek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon,

13 hanem intsétek egymást mindennap, amíg tart a ma, hogy egyikőtök se keményedjék meg a bűn csalárdsága által.

14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig erősen megőrizzük

15 e mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor.

16 Mert kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból?

17 És kikre haragudott meg negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vétkeztek, akiknek teste elhullott a pusztában?

18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, ha nem az engedetleneknek?

19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.

4. fejezet

1 Mivel tehát még beteljesedésre vár az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, vigyázzunk, nehogy valaki közületek fogyatkozásban levőnek láttassék.

2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, miként azoknak, de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.

3 Mert mi, akik hiszünk, bemegyünk a nyugodalomba, amint megmondta: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugodalmamba”, jóllehet a világ megalapításától kezdett munkáit bevégezte.

4 Mert valahol a hetedik napról így szólt: És megnyugodott Isten a hetedik napon minden cselekedetétől.

5 Itt pedig ismét: Nem mennek be az én nyugodalmamba.

6 Mivel tehát még hátravan, hogy némelyek bemenjenek abba, és akiknek először hirdettetett az evangélium, nem mentek be engedetlenségük miatt,

7 ismét mának jelöl egy napot, amikor Dávid által annyi idő után így szólt, ahogyan előbb mondtuk: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!

8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugodalomba, nem szólna azután egy másik napról.

9 Eszerint még hátravan a szombati nyugalom Isten népe számára.

10 Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, mint Isten is a magáétól.

11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, nehogy valaki az engedetlenség hasonló példájaként elessék.

12 Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.

13 És nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.

14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.

15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken, hanem aki hozzánk hasonlóan megkísértetett mindenben, kivéve a bűnt.

16 Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül.

5. fejezet

1 Mert minden főpapot emberek közül választanak és emberekért rendelnek az Isten előtti szolgálatra, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért,

2 aki képes együtt érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve erőtlenséggel.

3 Ezért köteles mind a népért, mind önmagáért a bűnért való áldozatot bemutatni.

4 És senki sem szerezheti meg magának ezt a tisztséget, csak akit Isten hív el, amint Áront is.

5 Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged.

6 Miképpen másutt is mondja: Te örökkévaló pap vagy, Melkisédek rendje szerint.

7 Aki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott istenfélelméért.

8 Jóllehet Fiú, szenvedéséből tanulta meg az engedelmességet,

9 és tökéletességre jutva örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.

10 Isten őt a Melkisédek rendje szerinti főpapnak nevezte.

11 Erről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondanivalónk van, mivel restek lettetek a hallásra.

12 Mert noha ez idő szerint már tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek alapvető elemeire tanítson valaki titeket, és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem pedig kemény eledelre.

13 Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazság beszédében, mivelhogy kiskorú.

14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek gyakorlott ítélőképességük van a jó és a rossz megkülönböztetésére.

6. fejezet

1 Ezért elhagyva a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk a tökéletességre. Ne kezdjük el újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek,

2 a mosakodásokról, a kézrátevésről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak.

3 Ha Isten megengedi, ezt meg is tesszük.

4 Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek,

5 akik megízlelték az Isten jó beszédét és az eljövendő világ erőit,

6 de elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mert újra megfeszítik önmaguknak és nyilvánosan megcsúfolják az Isten Fiát.

7 Mert a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos termést hoz a földművesnek, áldást nyer Istentől,

8 amelyik pedig tövist és bogáncskórót terem, az megvetett, közel van az átokhoz, és a vége megégetés.

9 De ha így szólunk is, szeretteim, felőletek ezeknél jobb dolgokról vagyunk meggyőződve, ami üdvösséggel jár.

10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.

11 Kívánjuk pedig, hogy mindegyikőtök ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa a reménység teljes bizonyossága iránt mindvégig,

12 hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és béketűrés által öröklik az ígéreteket.

13 Mert Isten, amikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött,

14 és így szólt: Bizony megáldalak téged, és bizony megsokasítlak téged.

15 És mivel hosszútűrő volt, megkapta az ígéretet.

16 Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és náluk minden vitának véget vet és mindent megerősít az eskü.

17 Ezért Isten is esküvéssel kezeskedett, mert még meggyőzőbben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy végzése változhatatlan.

18 Azért, hogy két változhatatlan tény által, amelyekre nézve lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen nekünk, akik hozzá menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,

19 amely biztos és erős horgonya lelkünknek, és beljebb hatol a kárpitnál,

20 ahova útnyitóul bement értünk Jézus, aki örökre a Melkisédek rendje szerinti főpap lett.

7. fejezet

1 Mert ez a Melkisédek, Sálem királya, a felséges Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahámmal találkozva őt megáldotta.

2 Ábrahám pedig tizedet adott neki mindenből, aki – ha a nevét magyarázzuk – először is az igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz a békesség királya,

3 apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad örökké.

4 Nézzétek, milyen nagy az, akinek Ábrahám, a pátriárka zsákmányából tizedet is adott!

5 Azoknak, akik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz a saját atyjafiaiktól, jóllehet ők is Ábrahám ágyékából származtak.

6 Az pedig, aki nem az ő nemzetségükből származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta az ígéretek birtokosát.

7 Márpedig minden vitán felül áll, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.

8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről azt valljuk, hogy él.

9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedszedő Lévi is tizedet adott,

10 mert még az atyja ágyékában volt, amikor Melkisédek találkozott vele.

11 Ha tehát a lévita papság által volna a tökéletesség, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség volna arra, hogy más pap támadjon, Melkisédek rendje szerint ne pedig Áron rendje szerint?

12 Mert a papság megváltozásával szükségképpen megváltozik a törvény is.

13 Mert akiről ezeket mondjuk, az más nemzetséghez tartozott, amelyből senki sem szolgált az oltár körül.

14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadt, amely törzsre nézve Mózes nem beszél a papságról.

15 És ez még inkább nyilvánvaló lesz, ha Melkisédekhez hasonlóan más pap támad,

16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem a romolhatatlan élet ereje által.

17 Erről így tesz bizonyságot: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.

18 A korábbi parancsolatot félreteszik, mivel erőtlen és haszontalan,

19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de egy jobb reménységhez vezet, amely által közeledhetünk Istenhez.

20 Azok eskü nélkül lettek papokká, ő viszont nem eskü nélkül,

21 hanem esküvéssel, azáltal, aki azt mondta neki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te örökké pap vagy.

22 Ezért Jézus jobb szövetségnek lett kezesévé.

23 És amíg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg,

24 addig neki, mivel örökké megmarad, változatlan a papsága.

25 Ennélfogva mindenkor üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értük.

26 Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített és aki az egeknél magasságosabb lett,

27 akinek nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a nép bűnéért, mert ezt egyszer megcselekedte, amikor önmagát feláldozta.

28 Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, a törvény utáni eskü beszéde pedig az örökké tökéletes Fiút.

8. fejezet

1 Az elmondottak lényege az, hogy olyan főpapunk van, aki a Magasságos trónjának jobbjára ült a mennyekben,

2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgálattevőjeként, amelyet nem ember épített, hanem az Úr.

3 Mert minden főpapot ajándékok meg áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen mit áldoznia.

4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatokat mutatnak be;

5 akik a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogy Isten rendelte Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátrat: Vigyázz – mondta –, hogy mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen mutattam neked.

6 Most azonban Krisztus annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.

7 Mert ha az az első kifogástalan lett volna, nem kerestek volna helyet a másodiknak.

8 Mert dorgálóan ezt mondja nekik: Íme, jönnek napok – ezt mondja az Úr –, és Izráel házával és Júda házával új szövetséget kötök.

9 Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptomból. Mivel azonban nem maradtak meg szövetségemben, azért én sem törődtem velük – ezt mondja az Úr.

10 Mert ez az a szövetség, amelyet azon napok elmúltával kötök az Izráel házával. Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek.

11 Akkor senki sem tanítja többé így sem a társát, sem a testvérét: „Ismerd meg az Urat”, mert mindnyájan ismerni fognak engem kicsinytől nagyig.

12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és bűneikről nem emlékezem többé.

13 Amikor újról beszél, elavulttá tette az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, közel van az enyészethez.

9. fejezet

1 Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye.

2 Mert sátrat építettek, amelynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és a szent kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.

3 A második kárpiton túl pedig volt az a sátorrész, amelyet a szentek szentjének neveztek.

4 Ebben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalán arannyal beborítva, benne az aranykorsó a mannával és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,

5 fölötte pedig a dicsőség kerubjai, beárnyékolva az engesztelés helyét. Ezekről most nem szükséges részletesen szólni.

6 Miután ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindig bejártak a papok az istentisztelet elvégzésére,

7 a másodikba azonban évente egyszer egyedül a főpap mehetett be, azzal a vérrel, amelyet magáért és a nép bűneiért áldozott.

8 A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy addig nem nyílik meg az út a szentélybe, amíg fennáll még az első sátor.

9 Ez példa a jelen számára, miszerint olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem képesek lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt.

10 Ezek csak ételekre meg italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó testi rendszabályok, amelyek az új rendelkezés idejéig kötelezők.

11 Krisztus pedig megjelent mint a jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátron keresztül,

12 és nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.

13 Mert ha a bakok és bikák vére meg a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel a test tisztaságára,

14 mennyivel inkább Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel szeplőtelenül Istennek, megtisztítja lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljatok.

15 És ezért új szövetség közbenjárója ő, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

16 Mert ahol végrendelet van, ott szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála,

17 mivel a végrendelet csak halál után jogerős, különben amíg a végrendelkező él, nem érvényes.

18 Innen van az, hogy az első szövetséget sem vér nélkül léptették érvénybe.

19 Mert amikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vette a borjúk és bakok vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, meghintette a könyvet és az egész népet,

20 és ezt mondta: Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt számotokra.

21 Majd a sátrat és az istentiszteletre való összes edényt is ugyanígy meghintette vérrel.

22 És a törvény szerint csaknem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.

23 Azért szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.

24 Mert nem kézzel készített szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk.

25 Nem is azért, hogy sokszor odaáldozza magát, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel,

26 mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta. Most pedig csak egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.

27 És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet,

28 úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét eltörölje, másodszor pedig bűn hordozása nélkül jelenik meg azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

10. fejezet

1 Mivel a törvényben csak az eljövendő jó árnyéka van meg, nem maga a dolgok valós képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évről évre szüntelenül bemutatnak, sohasem képesek tökéletességre juttatni az odajárulókat.

2 Különben megszűnt volna az áldozás, hiszen ha az áldozó egyszer megtisztult volna, többé semmi bűntudatot nem érzett volna.

3 De azok évről évre a bűnökre emlékeztetnek.

4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

5 Azért e világba jövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem,

6 égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél.

7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, a könyvtekercsben írva van rólam, hogy cselekedjem a te akaratodat, Istenem.

8 Előbb azt mondta, hogy áldozatot és ajándékot, égő- és bűnért való áldozatot nem akartál, nem is kedveltél, amelyeket a törvény szerint bemutatnak,

9 azután így szólt: Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat.

10 Ezzel az akarattal vagyunk megszentelve egyszer s mindenkorra, Jézus Krisztus testének megáldozása által.

11 Minden pap naponként szolgálatban áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.

12 Ő azonban egyetlen áldozattal áldozva a bűnökért mindörökre az Isten jobbjára ült,

13 és ott vár, amíg ellenségei a lába alá vettetnek zsámolyul.

14 Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

15 De bizonyságot tesz erről nekünk a Szentlélek is, mert utána így szól:

16 Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után – azt mondja az Úr –, törvényemet a szívükbe adom, és elméjükbe írom be azokat,

17 bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért való áldozat.

19 Mivelhogy azért, testvéreim, bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által

20 azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,

21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett,

22 járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek a szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől,

23 és testük meg van mosva tiszta vízzel. Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki ígéretet tett.

24 Legyen gondunk arra, hogy egymást buzdítsuk a szeretetre és a jó cselekedetekre,

25 nem hagyva el összejöveteleinket, ahogyan szokásuk némelyeknek, hanem intve egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.

26 Mert ha szándékosan vétkezünk, miután eljutottunk az igazság megismerésére, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,

27 hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.

28 Aki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra, irgalom nélkül meghal.

29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja!

30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni.

32 De emlékezzetek vissza a régebbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedésteljes küzdelmet álltatok ki.

33 Mert egyrészt gyalázásokkal és szorongattatásokkal nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társai lettetek azoknak, akikkel így bántak.

34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudva, hogy nektek jobb és maradandó vagyonotok van.

35 Ne dobjátok el hát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.

36 Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet.

37 Mert még egy kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik.

38 Az igaz ember pedig hitből él, de ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.

39 De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.

11. fejezet

1 A hit pedig a remélt dolgok felőli bizonyosság és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

2 Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régiek.

3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.

4 Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, s ezáltal bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, mert Isten bizonyságot tett az ő ajándékáról, és így még halála után is beszél.

5 Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert Isten elragadta őt. Mert elragadtatása előtt bizonyságot nyert arról, hogy kedves Isten előtt.

6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

7 Hit által kapta az intést Nóé a még nem látott dolgok felől, és istenfélelmében házanépe megmentésére bárkát készített. E hite által elítélte e világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.

8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni, és kiment, nem tudva, hova megy.

9 Hit által vándorolt az ígéret földjén, mint idegenben, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyannak az ígéretnek az örököseivel.

10 Mert várta az alapokkal bíró várost, melynek tervezője és építője Isten.

11 Hit által nyert erőt Sára is a magzat foganására, és életkora ellenére szült, mivel hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.

12 Azért attól az egytől, mégpedig mintegy kihalttól olyan sokan származtak, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján levő homok, amely megszámlálhatatlan.

13 Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és vándorok a földön.

14 Mert akik így beszélnek, nyíltan megvallják, hogy hazát keresnek.

15 És ha arra gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna idejük, hogy visszatérjenek.

16 Így azonban jobb után vágyakoztak, tudniillik a mennyei után. Ezért Isten nem szégyelli őket, hogy Istenüknek nevezzék, mert készített nekik várost.

17 Hit által áldozta volna fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és az egyszülöttjét vitte áldozatul, ő, aki az ígéreteket kapta,

18 akinek megmondatott: Izsáktól lesznek utódaid.

19 Arra számított, hogy Isten a halálból is képes feltámasztani, ezért vissza is kapta őt, mintegy előkép gyanánt.

20 Hit által áldotta meg Izsák Jákóbot és Ézsaut az eljövendőkre nézve.

21 Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott.

22 Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kivonulásáról, és rendelkezett a teteme felől.

23 Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig a szülei, mivel látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.

24 Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják.

25 Inkább választotta az Isten népével való együtt nyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét.

26 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.

27 Hit által hagyta ott Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mintha látta volna a láthatatlant.

28 Hit által készítette el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy az öldöklő ne érintse elsőszülötteiket.

29 Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor az egyiptomiak is megpróbálták ezt, elmerültek.

30 Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azt hét napon át.

31 Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor befogadta a kémeket békességgel.

32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról.

33 Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be,

34 a tűz erejét kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit.

35 Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottaikat, másokat pedig kínpadra vontak, akik visszautasították a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek.

36 Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is.

37 Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, karddal gyilkolták őket, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve.

38 Ezekre nem volt méltó e világ, és pusztákon, hegyeken meg barlangokban és a föld hasadékaiban bujdostak.

39 És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.

40 Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak.

12. fejezet

1 Azért mi is, akiket a bizonyságok ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret.

2 Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.

3 Gondoljatok arra, aki ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.

4 Mert a bűn elleni harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig,

5 és elfeledkeztetek az intésről, amely nektek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged,

6 mert akit szeret az Úr, megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.

7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Mert melyik fiú az, akit nem fenyít meg az apja?

8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, amelyben mindenki részesül, akkor korcsok vagytok, nem pedig fiak.

9 Aztán: a mi testi apáink is fenyítettek minket, és becsültük őket, hát nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, és élünk!

10 Mert azok csak rövid ideig, tetszésük szerint fenyítettek, ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.

11 Semmilyen fenyítés nem látszik jelenleg örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazság békességes gyümölcsével fizet azoknak, akik megedződtek általa.

12 Azért a lankadt kezeket és megroggyant térdeket egyenesítsétek ki,

13 és lábatok az egyenes úton járjon, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.

14 Törekedjetek mindenkivel a békességre és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat,

15 vigyázva arra, hogy az Isten kegyelmétől ne szakadjon el senki, nehogy a keserűség bármely gyökere fölnövekedve zavart keltsen, és ez sokakat megfertőzzön.

16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen ételért eladta elsőszülöttségi jogát.

17 Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyek között kereste.

18 Mert ti nem járultatok megtapintható hegyhez és lángoló tűzhöz, sűrű homályhoz, sötétséghez, szélvészhez,

19 trombita harsogásához és szózatok hangjához, amelyet akik hallottak, kérték, hogy ne szóljon hozzájuk.

20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni.

21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondta: Megijedtem és reszketek.

22 Ti azonban a Sion hegyéhez járultatok és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez,

23 az elsőszülöttek seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyben, Istenhez, mindenek bírájához, a tökéletes igazak lelkeihez,

24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely jobbat beszél, mint az Ábelé.

25 Vigyázzatok, hogy vissza ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mennyivel kevésbé mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyekből szól hozzánk,

26 akinek a szava akkor megrengette a földet, most pedig azt ígérte: Még egyszer megrengetem nemcsak a földet, hanem az eget is.

27 A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek.

28 Azért mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak, és így szolgáljunk Istennek tetsző módon, kegyességgel és félelemmel.

29 Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.

13. fejezet

1 A testvéri szeretet maradjon meg.

2 A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.

3 Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársak volnátok, és a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok.

4 Tiszteletre méltó legyen a házasság mindenki előtt, és szeplőtelen a házaságy. A paráznákat pedig és a házasságtörőket Isten megítéli.

5 Ne legyetek pénzsóvárak, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.

6 Úgyhogy bátran mondhatjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem?

7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten beszédét hirdették nektek, figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!

8 Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

9 Ne hagyjátok, hogy különféle idegen tanításokkal félrevezessenek! Mert jó dolog kegyelemmel erősíteni meg a szívet, nem ennivalókkal, amelyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik velük élnek.

10 Van oltárunk, amelyről nincs joguk enni azoknak, akik a sátorban szolgálnak.

11 Mert amely állatok vérét a főpap beviszi a szentélybe a bűnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül.

12 Ezért Jézus is, hogy megszentelje tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett.

13 Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozva.

14 Mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

15 Általa vigyük fel a dicséret áldozatát mindenkor Istennek, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét.

16 A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne feledkezzetek, mert Isten ilyen áldozatokban gyönyörködik.

17 Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és hallgassatok rájuk, mert ők mint számadók vigyáznak lelketekre, hogy ezt örömmel, ne pedig sóhajtozva tegyék, mert ez nektek sem használ.

18 Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy jó lelkiismeretünk van, és igyekszünk mindenben tisztességesen eljárni.

19 Különösképpen pedig azt kérem, hogy tegyetek meg mindent, hogy mihamarabb visszakerüljek hozzátok.

20 A békesség Istene pedig, aki örök szövetség vére által felhozta a halálból a juhok nagy pásztorát, Jézust, a mi Urunkat,

21 tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálva bennünk, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

22 Kérlek pedig titeket, testvéreim, szívleljétek meg ezt az intő beszédet, hiszen csak röviden írtam nektek.

23 Legyen tudtotokra, hogy a mi testvérünk, Timóteus kiszabadult, és ha megjön, hamarosan meglátogatlak titeket.

24 Köszöntsétek minden elöljárótokat és a szenteket mind. Köszöntenek titeket az Itáliából valók.

25 Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen!

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .