Az apostolok cselekedetei

1. fejezet

1 Első könyvemben mindazokat a dolgokat leírtam, Teofilusz, amelyeket Jézus kezdett cselekedni és tanítani

2 addig a napig, amelyen felvitetett, miután parancsolatokat adott a Szentlélek által a választott apostoloknak,

3 akiknek szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él: negyven napon át megjelent nekik, és az Isten országára tartozó dolgokról beszélt velük.

4 Amikor együtt volt velük, meghagyta nekik, hogy ne menjenek el Jeruzsálemből, hanem várják meg az Atya ígéretét, amelyről azt mondta: Hallottátok tőlem,

5 hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban nemsokára Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.

6 Amikor így együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nemde ebben az időben állítod helyre a királyságot Izráelnek?

7 Mire ő azt válaszolta: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.

8 De erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig.

9 Amikor ezeket mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt szemük elől.

10 Amint távozásakor merően az eget nézték, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában,

11 akik így szóltak hozzájuk: Galileai férfiak, miért álltok itt az eget nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, ugyanígy fog visszajönni, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe.

12 Akkor az Olajfák hegyéről – amely egy szombatnapi járóföldre van Jeruzsálemtől – visszatértek Jeruzsálembe.

13 Amikor megérkeztek, felmentek a felső szobába, ahol megszálltak: Péter és Jakab, János és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia és Simon, a zélóta és Júdás, Jakab fia.

14 Ezek mindnyájan egy szívvellélekkel, kitartóan imádkoztak az asszonyokkal és Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.

15 És azokban a napokban a testvérek körében (mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt) Péter felállt, és azt mondta:

16 Atyámfiai, férfiak, be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet megjövendölt a Szentlélek Dávid szája által Júdás felől, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust.

17 Közénk tartozott, és részese volt ennek a szolgálatnak.

18 Ő ugyan mezőt szerzett hamisságának béréből, de fejjel lezuhanva középen széthasadt, és minden belső része kifordult.

19 Ez tudomására jutott minden Jeruzsálemben lakónak, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek.

20 Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen lakóhelye pusztává, és ne lakjék abban senki, tisztségét pedig más vegye át.

21 Szükséges tehát, hogy egyvalaki azok közül a férfiak közül, akik velünk együtt jártak mindenkor, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt

22 János keresztségétől kezdve addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, feltámadásának tanúja legyen velünk együtt.

23 Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, akit Barsabbásnak hívtak, és mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást.

24 Majd imádságban ezt mondták: Te, Uram, aki mindenkinek ismered a szívét, mutasd meg, hogy e kettő közül kit választottál,

25 hogy átvegye e szolgálatnak és apostolságnak a helyét, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.

26 Akkor sorsot vetettek, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.

2. fejezet

1 Amikor eljött a pünkösd napja, mindnyájan egy helyen voltak együtt,

2 és az égből hirtelen nagy zúgás támadt, mint a sebesen zúgó szél zendülése, és betöltötte az egész házat, ahol ültek.

3 Majd lángnyelvhez hasonlók jelentek meg előttük, amelyek elkülönültek, és mindegyikükre leszálltak.

4 Ők pedig mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

5 Abban az időben Jeruzsálemben istenfélő zsidó férfiak tartózkodtak minden nemzetből az ég alatt.

6 Amikor ez a zúgás támadt, az összegyűlt sokaság megzavarodott, mert mindegyik a maga nyelvén hallotta őket szólni.

7 Álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: Nemde valamennyien galileaiak ezek, akik beszélnek?

8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?

9 Pártusok, médek és elámiták és akik Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában,

10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia tartományaiban lakunk, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények,

11 mind zsidók, mind prozeliták, krétaiak és arabok, halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Isten felséges dolgairól.

12 Mindenki álmélkodott, és zavarban volt, egymást kérdezgették: Vajon mi akar ez lenni?

13 Mások gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg.

14 Péter azonban előállt a tizeneggyel, felemelte hangját, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak és ti mindnyájan, jeruzsálemi lakosok! Hallgassatok meg, és vegyétek tudomásul,

15 hogy nem részegek ezek, amint ti állítjátok, hiszen a napnak harmadik órája van,

16 hanem ez az, amit megjövendölt Jóel próféta:

17 És az utolsó napokban – ezt mondja Isten – kitöltök Lelkemből mindenkire, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomást látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.

18 Még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és prófétálnak.

19 És csodákat teszek az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstfellegeket.

20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.

21 De mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül.

22 Izraelita férfiak, halljátok meg ezt a beszédet: A názáreti Jézust, azt a férfit, aki erők, csodatételek és jelek által bizonyságot nyert előttetek Istentől, amelyeket Isten általa vitt véghez köztetek – amint magatok is tudjátok –,

23 azt, aki Isten elvégzett tanácsa és terve szerint nektek adatott, gonosz kezek segítségével keresztfára szegezve megöltétek.

24 De a halál fájdalmait feloldva Isten feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál őt fogva tartsa.

25 Mert Dávid ezt mondja róla: Mindig magam előtt láttam az Urat, mert ő jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.

26 Azért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem, még a testem is reménységben nyugszik majd.

27 Mert nem hagyod lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

28 Megismertetted velem az élet útjait, örömmel töltesz el színed előtt.

29 Atyámfiai, férfiak, nyíltan beszélhetek nektek Dávid ősatyáról, hogy ő meghalt és eltemettetett, és sírja mind e mai napig köztünk van.

30 De mivel ő próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvéssel megesküdött neki, hogy utódai közül ültet valakit trónjára,

31 a bekövetkezendőt előre látva szólt Krisztus feltámadásáról, hogy nem marad a sírban, s teste sem lát rothadást.

32 Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk.

33 Miután tehát az Isten jobbjára felemeltetett, és megkapta az Atyától megígért Szentlelket, kitöltötte azt, amint most látjátok és halljátok is.

34 Mert nem Dávid ment fel a mennybe, hiszen ő maga mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől,

35 amíg ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul.

36 Bizonyosan tudja meg azért Izráel egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.

37 Amit hallottak, szíven találta őket, és azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?

38 Péter pedig azt mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

39 Mert nektek szól az ígéret és gyermekeiteknek és mindazoknak, akik távol vannak ugyan, de akiket elhívott az Úr, a mi Istenünk.

40 Sok más beszéddel is intette és így kérlelte őket: Szabaduljatok meg ettől a gonosz nemzedéktől!

41 Akik azért örömmel fogadták szavát, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.

42 És állhatatosan kitartottak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.

43 Mindenkiben félelem támadt, ahogy az apostolok sok csodát és jelet tettek.

44 Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.

45 Vagyonukat és birtokaikat eladogatták, és szétosztogatták mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt.

46 Mindennap kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesedve az eledelben,

47 Istent dicsőítve és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig naponta szaporította a gyülekezetet az üdvözülőkkel.

3. fejezet

1 Péter és János pedig együtt ment fel a templomba az imádkozás órájára, kilencre.

2 Akkor vittek oda egy születésétől fogva sánta embert, akit mindennap le szoktak tenni a templom Ékesnek nevezett kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen.

3 Ez, amikor látta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük.

4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: Nézz ránk!

5 Az pedig rájuk nézett, azt remélve, hogy kap valamit tőlük.

6 Péter pedig azt mondta: Ezüstöm és aranyam nincs, de amim van, azt adom neked: A názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!

7 És jobb kezénél fogva felsegítette, úgy, hogy azonnal megerősödött a lába és a bokája,

8 felszökkent, talpra állt, járt, és bement velük a templomba, járkálva, ugrálva és dicsérve Istent.

9 És az egész nép látta, hogy jár, és Istent dicséri.

10 Amikor ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért ült a templom Ékes-kapujában, csodálkoztak és megdöbbentek azon, ami vele történt.

11 Amikor pedig Péter és János mellett maradt kitartóan, az egész nép álmélkodva futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába.

12 Amikor Péter ezt látta, azt mondta a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen? Miért néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel tettük volna azt, hogy ő járjon?

13 Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene dicsőítette meg az ő Fiát, Jézust, akit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus előtt, pedig ő úgy döntött, hogy elbocsátja.

14 Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy a gyilkost bocsássa szabadon nektek,

15 az élet fejedelmét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, aminek mi tanúi vagyunk.

16 Az ő nevében való hit erősítette meg ezt az embert, akit láttok és ismertek, az ő neve és a benne való hit hozott gyógyulást neki mindnyájatok szeme láttára.

17 De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek, miként vezetőitek is.

18 Isten azonban így töltötte be mindazt, amit előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusának szenvednie kell.

19 Tartsatok azért bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek,

20 hogy eljöjjön a felüdülés ideje az Úrtól, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek.

21 Őt a mennynek kell magába fogadnia mindaddig, amíg minden újjáteremtetik, ahogyan Isten eleitől fogva megmondta szent prófétáinak szája által.

22 Mert Mózes ezt mondta: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek atyátokfiai közül, olyat, mint én, őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek!

23 Mindaz, aki nem hallgat arra a prófétára, ki lesz irtva a nép közül.

24 De valamennyi próféta Sámueltől és az utána következőktől fogva, akik csak szóltak, ezekről a napokról jövendöltek.

25 Ti vagytok a próféták fiai és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, amikor ezt mondta Ábrahámnak: A te magodban nyer áldást a föld minden nemzetsége.

26 Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, hogy megáldjon titeket azzal, hogy mindegyikőtöket elfordítja gonoszságától.

4. fejezet

1 Még beszéltek a néphez, amikor odaléptek hozzájuk a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok,

2 akik amiatt nehezteltek, hogy a népet tanítják, és hirdetik, hogy Jézusban van feltámadás a halálból.

3 Ezért elfogták és őrizetbe vették őket másnapig, mert már este volt.

4 De azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hittek, és a férfiak száma mintegy ötezer lett.

5 Másnap aztán Jeruzsálemben összegyűltek a vezetők, a vének, az írástudók

6 és Annás, a főpap, valamint Kajafás, János, Sándor és a főpapi nemzetség valamennyi tagja.

7 Majd miután középre állították őket, feltették nekik a kérdést: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?

8 Akkor Péter Szentlélekkel megtelve így válaszolt: Népünk vezetői és Izráel vénei!

9 Ha e mai napon egy beteg emberrel való jótett felől vallattok minket, hogy mi által gyógyult meg,

10 tudjátok meg ti mindnyájan és Izráel egész népe, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból, őáltala áll ez előttetek egészségesen.

11 Ez az a kő, amelyet ti mint építők megvetettetek, és amely mégis szegletkővé lett.

12 Nincsen üdvösség senki másban, mert nem adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.

13 Amikor látták Péter és János bátorságát, és felmérték, hogy írástudatlan, egyszerű emberek, igen elcsodálkoztak. Felismerték őket, hogy Jézussal voltak,

14 de mivel látták, hogy a meggyógyult ember velük együtt ott áll, semmit sem tudtak ellenük szólni.

15 Miután kiküldték őket a nagytanács elől, maguk közt így tanakodtak:

16 Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, az minden Jeruzsálemben lakónak a tudtára jutott, és le sem tagadhatjuk.

17 De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se szóljanak az ő nevében.

18 Akkor behívták őket, és megparancsolták nekik, hogy semmiképpen ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.

19 Péter és János pedig így válaszolt nekik: Vajon igaz dolog-e Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, mint Istenre? Ítéljétek meg!

20 Mert nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.

21 Azok pedig, mivel nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, megfenyegették, majd elbocsátották őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítették Istent a történtekért,

22 hiszen több mint negyvenéves volt az az ember, akivel a gyógyítás csodája történt.

23 Miután elbocsátották őket, elmentek az övéikhez, és elbeszélték, mit mondtak nekik a főpapok és a vének.

24 Ahogy ezt meghallották, egy szívvel-lélekkel felemelték szavukat Istenhez, és ezt mondták: Mindenható Urunk, te teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van,

25 te mondtad a Szentlélek által a mi atyáinknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával: Miért dühöngenek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

26 Felkeltek a föld királyai, és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.

27 Mert ebben a városban valóban összegyűlt Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével a te szent Szolgád, Jézus ellen, akit felkentél,

28 hogy véghezvigyék mindazt, amiről a te kezed és tanácsod előre elhatározta, hogy megtörténjék.

29 Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te igédet!

30 Nyújtsd ki kezed gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által!

31 Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették.

32 A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt.

33 Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon.

34 Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták

35 és letették az apostolok lábához, amelyet aztán elosztottak a többiek között, kinek-kinek szüksége szerint.

36 A ciprusi származású lévita József is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek – amely azt jelenti: Vigasztalás fia –,

37 mivel volt földje, eladta, a pénzt elhozta, és letette az apostolok lábához.

5. fejezet

1 Egy ember azonban, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladta birtokát,

2 és feleségének tudtával félretett magának annak árából, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.

3 Péter pedig azt mondta: Anániás, miért foglalta el a Sátán a szívedet, hogy becsapd a Szentlelket, és a föld árából félretegyél?

4 Ha megmaradt volna, nemde neked maradt volna meg, és miután eladtad, te rendelkeztél az árával? Hogyan tudtál helyt adni e dolognak a szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

5 Anániás pedig, ahogy meghallotta ezeket a szavakat, összeesett és meghalt. Erre nagy félelem támadt mindenkiben, aki ezt hallotta.

6 Az ifjak pedig előálltak, begöngyölték őt, majd kivitték és eltemették.

7 Mintegy három órával később a felesége is megjött, nem tudva, hogy mi történt.

8 Péter azt kérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok-e el a földet? Ő pedig azt mondta: Igen, ennyiért.

9 Péter erre így szólt: Miért egyeztetek meg abban, hogy az Úr Lelkét megkísértitek? Íme, a küszöbön vannak azok lábai, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged is.

10 És azonnal összeesett a lábánál, és meghalt; az ifjak pedig bejöttek, és halva találták őt, és elvitték, eltemették a férje mellé.

11 Erre nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezt hallották.

12 Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között, és mindnyájan egy akarattal a Salamon csarnokában voltak.

13 Mások közül pedig senki sem mert hozzájuk csatlakozni, a nép pedig nagy tiszteletben tartotta őket.

14 Az Úrban hívők száma férfiak és nők sokaságával egyre növekedett.

15 Úgyannyira, hogy ágyakra és hordágyakra helyezve az utcákra hozták ki a betegeket, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka érje valamelyiküket.

16 A szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, és elhozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.

17 Ekkor azonban felállt a főpap és mindenki, aki vele volt, azaz a szadduceusok felekezete, betelve irigységgel,

18 elfogták az apostolokat, és a közönséges börtönbe vetették őket.

19 De az Úr angyala éjszaka megnyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, és azt mondta nekik:

20 Menjetek, álljatok a templomban a nép elé, és hirdessétek nekik ennek az életnek minden beszédét!

21 Azok pedig ezt hallva, jókor reggel bementek a templomba, és tanítottak. Amikor a főpap és kísérete megérkezett, összehívták a nagytanácsot, Izráel véneinek egész testületét, és elküldtek a börtönbe, hogy vezessék elő őket.

22 Amikor azonban a poroszlók odamentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek tehát, és jelentést tettek:

23 A börtönt ugyan nagyon erősen bezárva találtuk, és az őrök is az ajtó előtt álltak, de amikor azt kinyitottuk, ott benn senkit sem találtunk.

24 Amikor a templomőrség parancsnoka és a főpapok meghallották ezeket a szavakat, zavarba jöttek, hogy ez ugyan mi lehet.

25 Megjelent azonban valaki, és hírül adta nekik: Íme, azok a férfiak, akiket a börtönbe vetettetek, ott állnak a templomban, és tanítják a népet.

26 Akkor elment a parancsnok a poroszlókkal, és előállították őket, de erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket.

27 Elővezették tehát és a nagytanács elé állították őket. A főpap pedig kérdőre vonta őket:

28 Nemde szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok ebben a névben, és íme, betöltöttétek Jeruzsálemet a tanításotokkal, és reánk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.

29 Péter és az apostolok erre így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.

30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek.

31 Az Isten őt jobbjával fejedelemmé és üdvözítővé emelte, hogy megtérést és bűnbocsánatot adjon Izráelnek.

32 Mi vagyunk a tanúi ezeknek az eseményeknek, csakúgy, mint a Szentlélek, akit Isten adott azoknak, akik engedelmeskednek neki.

33 Azok pedig ezeket hallva a fogukat csikorgatták, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.

34 De felállt a nagytanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliél, az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy kis időre vezessék ki ezeket az embereket.

35 Majd így szólt hozzájuk: Izráel férfiai, jól gondoljátok meg, mit készültök tenni ezekkel az emberekkel!

36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, aki azt állította magáról, hogy ő valaki, és mintegy négyszáz ember csatlakozott hozzá. De megölték, és akik követték őt, mind elszéledtek, és semmivé lettek.

37 Ezután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás, és sok népet maga mellé állított, de ő is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszóródtak.

38 Mostanra nézve is azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok szabadon őket, mert ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a dolog, semmivé lesz;

39 ha pedig Istentől van, úgysem tudjátok leállítani őket, sőt esetleg Isten ellen harcolónak is találtattok. Engedtek azért neki,

40 és miután előszólították az apostolokat, megverették őket, majd megparancsolták nekik, hogy Jézus nevében ne szóljanak, és azzal elbocsátották őket.

41 Ők azért örömmel mentek el a nagytanács színe elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázatot viseljenek.

42 És nem szűntek meg mindennap a templomban és házanként tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.

6. fejezet

1 Azokban a napokban pedig, ahogy a tanítványok számban gyarapodtak, a görögül beszélő zsidók között zúgolódás támadt a héberek ellen, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik a mindennapi szolgálatban.

2 Ekkor a tizenkettő összehívta a tanítványok sokaságát, és ezt mondták: Nem helyes az, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk, és az asztalok körül szolgálunk.

3 Testvéreink, válasszatok ki magatok közül hét férfit, akiről jó bizonyságot tesznek, akik Lélekkel és bölcsességgel teljesek, hogy őket rendeljük erre a szolgálatra,

4 mi pedig az imádkozás és az igehirdetés szolgálatát végezzük.

5 Tetszett ez a beszéd az egész sokaságnak, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, aki antiókhiai prozelita volt,

6 akiket az apostolok elé állítottak, majd imádkoztak, és rájuk tették kezüket.

7 Az Isten igéje pedig terjedt, és a tanítványok száma igen megnövekedett Jeruzsálemben, és a papok közül is nagyon sokan engedtek a hitnek.

8 István pedig kegyelemmel és erővel teljesen, nagy csodákat és jeleket tett a nép között.

9 Azonban a zsinagógából előálltak némelyek, akiket szabadosoknak neveztek, valamint a ciréneiek, az alexandriaiak, a ciliciaiak és az ázsiaiak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal.

10 De nem állhattak ellene annak a bölcsességnek és a Léleknek, amellyel beszélt.

11 Akkor felbujtottak néhány embert, akik azt mondták: Hallottuk, hogy káromló beszédeket mondott Mózes és Isten ellen.

12 Ezzel fellázították a népet, a véneket és az írástudókat is, majd rátámadva elfogták, és a nagytanács elé hurcolták.

13 Hamis tanúkat is állítottak ellene, akik azt mondták: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely és a törvény ellen.

14 Hallottuk, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet lerontja, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.

15 A nagytanácsban ülők pedig mindnyájan rátekintettek, és arcát olyannak látták, mint egy angyalét.

7. fejezet

1 Akkor a főpap megkérdezte: Valóban így van ez?

2 Ő pedig azt mondta: Férfiak, atyámfiai és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban letelepedett,

3 és azt mondta neki: Menj ki a te földedről és rokonságod közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok neked!

4 Akkor kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban, majd miután meghalt az atyja, Isten áthozta őt erre a földre, amelyen ti most laktok.

5 Itt azonban nem adott neki még egy talpalatnyi örökséget sem, de azt ígérte, hogy majd neki adja azt birtokul és utódjának – holott nem volt neki gyermeke.

6 Úgy mondta Isten, hogy utódja jövevény lesz idegen földön, rabszolgává teszik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig.

7 De megítélem azt a népet, amelynek szolgálnak – azt mondta Isten –, ők pedig ezek után kijönnek, és ezen a helyen szolgálnak nekem.

8 A körülmetélés szövetségét is nekik adta, és így nemzette Ábrahám Izsákot, és körülmetélte őt nyolcadnapon, és Izsák Jákóbot és Jákób a tizenkét ősatyát.

9 Az ősatyák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt,

10 és megszabadította minden nyomorúságából, kedvessé és bölccsé tette Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki aztán kormányzóvá rendelte Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé.

11 Abban az időben éhínség és nagy nyomorúság következett egész Egyiptom és Kánaán földjére, és atyáink nem találtak élelmet.

12 Amikor pedig Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte a mi atyáinkat első útjukra,

13 majd a második alkalommal József megismertette magát testvéreivel, és a fáraó is megtudta József származását.

14 József pedig elküldött atyjáért, Jákóbért, és magához hívatta őt és a hetvenöt lélekből álló egész rokonságát.

15 Lement tehát Jákób Egyiptomba, majd ő is meghalt, és a mi atyáink is,

16 és elvitették őket Sikembe, és abba a sírba helyezték őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vásárolt Emór fiaitól Sikemben.

17 Amikor pedig elérkezett az az idő, amelyet Isten Ábrahámnak ígért, megerősödött és megsokasodott a nép Egyiptomban,

18 mígnem más király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.

19 Ez álnokul bánt népünkkel, azzal nyomorgatta atyáinkat, hogy magzataikat kitétette, hogy ne maradjanak életben.

20 Akkor született Mózes, aki kedves volt Isten előtt. Őt három hónapig atyja házában nevelték,

21 majd amikor kitették, a fáraó leánya magához vette, és saját fiaként nevelte fel.

22 Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és hatalmas volt szóban és tettben.

23 Amikor pedig a negyvenedik évét betöltötte, feltámadt szívében, hogy meglátogatja atyjafiait, az Izráel fiait.

24 Amikor látta, hogy az egyikkel rosszul bánnak, védelmére kelt, és agyonütve az egyiptomit, bosszút állt azért, akit bántalmaztak.

25 Azt gondolta, hogy atyjafiai megértik majd, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, de azok nem értették meg.

26 Másnap éppen akkor jelent meg köztük, amikor összevesztek, és békességre intette őket, ezt mondva: Férfiak, atyafiak vagytok, miért bántjátok egymást?

27 De az, aki felebarátját bántalmazta, eltaszította őt, és azt mondta: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá fölöttünk?

28 Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit?

29 Erre a beszédre aztán Mózes elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született.

30 Negyven esztendő elteltével a Sínaihegy pusztájában csipkebokor tüzes lángjában egy angyal jelent meg neki.

31 Mózes pedig, amikor meglátta, elcsodálkozott a látáson, és amikor odament, hogy megnézze, az Úr hangja szólt hozzá:

32 Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Mózes pedig megrémült, és nem mert odanézni.

33 Az Úr pedig azt mondta neki: Oldd le sarudat a lábadról, mert ez a hely, amelyen állsz, szent föld.

34 Látván láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és hallottam sóhajtozásukat, és azért szálltam le, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj, elküldelek téged Egyiptomba.

35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondva: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? – ezt küldte el Isten fejedelmül és szabadítóul az angyal által, aki megjelent neki a csipkebokorban.

36 Ő hozta ki őket, és tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig.

37 Ez az a Mózes, aki azt mondta Izráel fiainak: Prófétát támaszt nektek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, olyat, mint én vagyok.

38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal, aki élő igéket vett, hogy nekünk adja,

39 akinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem elutasították, és szívükben Egyiptom felé fordultak,

40 és azt mondták Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járnak, mert ezzel a Mózessel, aki minket kihozott Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi történt.

41 Borjút készítettek azokban a napokban, és áldozatot vittek a bálványnak, és gyönyörködtek kezük alkotásában.

42 Isten pedig elfordult tőlük, és hagyta, hogy az ég csillagseregét imádják, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon hoztatok-e nekem véresáldozatokat és égőáldozatokat negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza?

43 Sőt inkább Molok sátrát hordoztátok, és a ti isteneteknek, Romfának csillagát, a kézzel csinált bálványképeket, hogy azokat imádjátok, ezért száműzlek titeket Babilonon túlra.

44 A bizonyság sátra a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy azt arra a mintára készítse, amelyet látott.

45 Ezt a mi atyáink át is vették, és behozták Józsuéval, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket kiűzött Isten atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid idejéig,

46 aki kegyelmet talált Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson Jákób Istenének,

47 mígnem Salamon épített neki házat.

48 De a Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, ahogy a próféta mondja:

49 A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya, milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –, vagy melyik lehet az én nyugalmam helye?

50 Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?

51 Keménnyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindenkor ellene szegültök a Szentléleknek, ugyanúgy, mint atyáitok!

52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették annak az Igaznak eljövetelét, akinek most árulóivá és gyilkosaivá lettetek, ti,

53 akik a törvényt angyalok közvetítésével kaptátok, és mégsem tartottátok meg.

54 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene.

55 Ő pedig mivel Szentlélekkel teljes volt, az égre emelte a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust Isten jobbja felől állni,

56 és azt mondta: Íme, látom a megnyílt eget és az Emberfiát az Isten jobbja felől állni.

57 Erre hangosan felkiáltottak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak,

58 majd kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le.

59 Mialatt Istvánt megkövezték, ő így imádkozott: Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!

60 Majd térdre esett, és hangosan így kiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És miután ezt mondta, meghalt.

8. fejezet

1 Saul pedig helyeselte az ő megölését. És azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével valamennyien szétszóródtak Júdea és Samária vidékeire.

2 Istvánt pedig kegyes férfiak eltemették, és nagy síratást tartottak felette.

3 Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.

4 Akik pedig szétszórattak, elmentek, és hirdették az igét.

5 Fülöp lement Samária városába, és ott hirdette nekik a Krisztust.

6 A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, mert hallották és látták a jeleket, amelyeket tett.

7 Mert sok megszállottból hangosan kiáltozva kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta pedig meggyógyult,

8 és nagy öröm volt abban a városban.

9 Egy Simon nevű ember pedig, aki igen nagyra tartotta magát, már régóta varázslást űzött abban a városban, és ámulatba ejtette Samária népét.

10 Kicsinytől nagyig mindenki hallgatott rá, és azt mondták: Ez Isten hatalmasnak mondott ereje!

11 Azért hallgattak rá, mert varázslásaival már jó ideje ámulatba ejtette őket.

12 De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló örömhírt hirdette, férfiak és nők is megkeresztelkedtek.

13 Maga Simon is hitt és megkeresztelkedett, majd Fülöp mellé szegődött. Amikor látta, hogy jelek és nagy csodák történnek, teljesen elámult.

14 Amikor pedig meghallották a Jeruzsálemben levő apostolok, hogy Samária befogadta Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost,

15 akik amikor lementek, imádkoztak értük, hogy kapjanak Szentlelket,

16 mert közülük még senkire sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.

17 Akkor rájuk tették a kezüket, és elnyerték a Szentlelket.

18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Lélek, pénzt ajánlott fel nekik,

19 és azt mondta: Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezem, elnyerje a Szentlelket!

20 De Péter azt mondta neki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándéka pénzen megvehető!

21 Nincs neked semmi részed vagy örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem igaz Isten előtt.

22 Térj meg azért ebből a gonoszságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved gondolatát,

23 mert látom, hogy a keserű irigység és álnokság fogságában vagy.

24 Simon pedig azt mondta: Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se következzék be abból, amit mondtatok!

25 Ők pedig, miután bizonyságot tettek, és hirdették az Úr igéjét, visszatértek Jeruzsálembe, és sok samáriai faluban hirdették az evangéliumot.

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj el dél felé, arra a pusztai útra, amely Jeruzsálemből Gázába vezet.

27 Ő felkelt és elment. És íme, egy etióp férfi, az etiópok királynőjének, a kandakénak az udvari főembere és egész kincstárának felügyelője, aki feljött imádkozni Jeruzsálembe,

28 most visszatérőben volt, és kocsiján ülve Ézsaiás prófétát olvasta.

29 A Lélek pedig azt mondta Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ehhez a kocsihoz!

30 Fülöp tehát odafutott, és hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: Érted-e, amit olvasol?

31 Ő pedig azt mondta: Hogyan érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.

32 Az Írásnak az a fejezete, amelyet olvasott, ez volt: Amint a juh, amelyet mészárszékre visznek, és amint a bárány az ő nyírója előtt néma, úgy ő sem nyitotta meg a száját.

33 Megaláztatásában ítélete elvétetett, nemzetségét ki sorolja fel? Mert élete elvétetett a földről.

34 Az udvari főember pedig azt kérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Magáról vagy valaki másról?

35 Fülöp pedig megnyitotta száját, és az Írásnak ebből a szakaszából kiindulva Jézust hirdette neki.

36 Ahogy mentek az úton, egy vízhez érkeztek, és az udvari főember azt mondta: Ímhol a víz, mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?

37 Fülöp pedig azt mondta: Ha teljes szívből hiszel, lehet. Ő pedig így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.

38 És megállította a kocsit, és leszálltak mindketten a vízbe, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt.

39 Amikor pedig a vízből kijöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és többé nem látta őt az udvari főember, de örömmel folytatta az útját.

40 Fülöp pedig Azótoszba jutott, és az evangéliumot hirdetve végigjárt minden várost, míg Cézáreába nem ért.

9. fejezet

1 Saul pedig – még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úr tanítványai ellen – elment a főpaphoz,

2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, akik ezt az utat követik, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve Jeruzsálembe vihesse őket.

3 Útközben azonban, ahogy Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen fény sugározta körül az égből,

4 és földre esve egy hangot hallott, amely ezt mondta neki: Saul, Saul, miért üldözöl engem?

5 Ő azt kérdezte: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.

6 De kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell tenned.

7 A vele utazó férfiak pedig némán álltak, mert hallották ugyan a szót, de senkit sem láttak.

8 Saul felkelt a földről, de amikor kinyitotta a szemét, semmit sem látott, azért kezénél fogva vezették be Damaszkuszba.

9 És három napig nem látott, nem evett és nem is ivott.

10 Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás, akihez így szólt az Úr látásban: Anániás! Ő pedig azt mondta: Íme, itt vagyok, Uram!

11 Az Úr pedig azt mondta neki: Kelj fel, és menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert íme, imádkozik,

12 és látomásban azt látta, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és kezét ráteszi, hogy lásson.

13 Anániás pedig így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben,

14 és itt is felhatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.

15 De az Úr azt mondta neki: Menj el, mert ő nekem választott eszközöm, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai előtt.

16 Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.

17 Elment azért Anániás, bement a házba, rátette kezét, és azt mondta: Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, ahogy jöttél, hogy újra láss, és beteljesedj Szentlélekkel.

18 És azonnal mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, mindjárt visszanyerte látását, felkelt és megkeresztelkedett,

19 majd miután evett, megerősödött. Saul néhány napig a damaszkuszi tanítványokkal volt,

20 és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.

21 Akik hallották, mindnyájan álmélkodtak, és azt mondták: Nemde ő pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy megkötözve a főpaphoz vigye őket?

22 Saul pedig egyre határozottabban lépett fel, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bizonyítva, hogy Jézus a Krisztus.

23 Jó néhány nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék,

24 de Saulnak tudomására jutott a szándékuk. A kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy őt megöljék,

25 de a tanítványok az éj leple alatt elvitték, és a várfalon egy kosárban leeresztették.

26 Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, megpróbált a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy ő is tanítvány.

27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és milyen bátran tanított Damaszkuszban, Jézus nevében.

28 Ezután otthonosan mozgott közöttük Jeruzsálemben,

29 nagy bátorsággal tanított az Úr nevében, beszélt, sőt vitázott a görögül beszélő zsidókkal, azok pedig igyekeztek őt megölni.

30 Amikor ez a testvérek tudomására jutott, levitték Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.

31 Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt; az Úr félelmében épültek és jártak, és a Szentlélek vigasztalása által számban gyarapodtak.

32 Péter pedig, amikor mindnyájukat körbelátogatta, a Liddában lakó szentekhez is eljutott.

33 Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc esztendeje ágyhoz kötött béna volt.

34 Péter azt mondta neki: Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged, kelj föl, vesd be magad az ágyadat! És azonnal felkelt.

35 A Liddában és Sáronban lakók mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.

36 Joppéban pedig volt egy nőtanítvány – név szerint Tábita, amely azt jelenti: Dorkász, azaz zerge –, aki sok jót tett, és alamizsnát osztogatott.

37 De éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt, majd miután megmosták, kiterítették a felső szobában.

38 Mivel Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok, akik meghallották, hogy ott van Péter, elküldtek hozzá két férfit, és arra kérték, hogy késedelem nélkül jöjjön át hozzájuk.

39 Péter felkelt, és velük ment. Ahogy odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, és sírva mutogatták neki azokat a ruhákat és ingeket, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt.

40 Péter pedig mindenkit kiküldött, majd térdre esve imádkozott, és a holttest felé fordulva azt mondta: Tábita, kelj fel! Az pedig felnyitotta a szemét, és Pétert meglátva felült.

41 Ő pedig kezet nyújtva neki talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyasszonyokat, és élve eléjük állította.

42 Ennek egész Joppéban elterjedt a híre, és sokan hittek az Úrban.

43 Ezután Péter több napig ott maradt Joppéban egy Simon nevű tímárnál.

10. fejezet

1 Volt pedig Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, százados az úgynevezett itáliai seregből,

2 aki kegyes és istenfélő volt egész házanépével együtt, sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelen könyörgött Istenhez.

3 Egy nap, mintegy kilenc óra tájban látomásban világosan látta, hogy az Isten angyala bement hozzá, és megszólította: Kornéliusz!

4 Ő pedig ránézett, és rémülten azt kérdezte: Mi az, Uram? Ő pedig azt mondta neki: A te könyörgéseid és alamizsnáid feljutottak Istenhez emlékeztetőül.

5 Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak.

6 Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, akinek a háza a tenger mellett van.

7 Ahogy elment az angyal, aki vele beszélt, Kornéliusz szólított kettőt a szolgái közül és egy istenfélő katonát azok közül, akik rendelkezésére álltak,

8 és miután elmondott nekik mindent, elküldte őket Joppéba.

9 Másnap pedig, ahogy azok úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter hat óra tájban felment a ház felső részére imádkozni.

10 De megéhezett, és enni akart, amíg azonban ételt készítettek neki, révületbe esett,

11 és látta, hogy az ég megnyílt, és leszállt hozzá valami edényféle, mint egy nagy lepedő, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.

12 Ebben mindenféle földi négylábú állat, csúszómászó és égi madár volt.

13 És hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öljed és egyél!

14 Péter pedig azt mondta: Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant.

15 De másodszor is szólt a hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!

16 Ez pedig háromszor is megtörtént, majd nyomban felvitetett az edény az égbe.

17 Ahogy Péter magában tűnődött, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza felől kérdezősködve a kapuhoz érkeztek,

18 és bekiáltva érdeklődtek, hogy Simon, akit Péternek hívnak, ott van-e szálláson.

19 És amíg Péter a látomás felől gondolkodott, azt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged.

20 Kelj fel azért, menj le, és minden tétovázás nélkül menj el velük, mert én küldtem őket.

21 Péter akkor lement azokhoz a férfiakhoz, és azt mondta: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Mi járatban vagytok?

22 Ők pedig azt mondták: Kornéliusz százados, igaz és istenfélő férfi, aki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házához, és hallgassa meg, amit mondasz.

23 Erre behívta és vendégül látta őket.Másnap pedig felkelt, elment velük, és a joppéi testvérek közül is néhányan vele mentek.

24 A következő nap Cézáreába jutottak. Kornéliusz már várta őket, és összehívta a rokonait és jó barátait.

25 És ahogy Péter bement, Kornéliusz elébe ment, és lábához borulva imádta őt.

26 Péter azonban felemelte, és azt mondta: Kelj fel, én magam is ember vagyok.

27 Vele beszélgetve belépett, és ott találta a sok összegyűlt embert.

28 Így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy mennyire tilos zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni vagy ahhoz bemenni, de nekem Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek.

29 Azért ellentmondás nélkül el is jöttem, miután értem küldtetek. Most tehát hadd kérdezzem, mi okból küldtetek értem?

30 Kornéliusz pedig így válaszolt: Négy nappal ezelőtt, ebben az időben, úgy kilenc óra tájban imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fényes ruhában,

31 és azt mondta: Kornéliusz, imádságod meghallgatásra talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt.

32 Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak. Ő Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.

33 Azonnal érted küldtem tehát, és jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.

34 Péter pedig megnyitotta száját, és azt mondta: Most értettem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató,

35 hanem minden népben kedves előtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik.

36 Ez az az ige, amelyet Izráel fiainak küldött, békességet hirdetve Jézus Krisztus által, aki mindenek Ura.

37 Tudjátok, mi történt Galileától kezdve egész Júdeában az után a keresztség után, amelyet János prédikált,

38 hogyan kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal, aki amerre csak járt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög hatalmában volt, mert az Isten volt vele.

39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók tartományában és Jeruzsálemben tett. Őt ugyan fára feszítve megölték,

40 de Isten harmadnapon feltámasztotta, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék;

41 de nem az egész népnek, hanem az Istentől előre kiválasztott tanúknak: nekünk, akik együtt ettünk és együtt ittunk vele, miután feltámadt a halálból.

42 És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.

43 A próféták mind róla tesznek bizonyságot, hogy mindaz, aki hisz benne, bűnbocsánatot nyer az ő neve által.

44 Míg Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik hallgatták az igét.

45 A zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt jöttek, álmélkodtak, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.

46 Mert hallották, hogy nyelveken szólnak, és magasztalják Istent. Akkor Péter azt mondta:

47 Vajon megtagadhatja-e valaki a vizet ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik hozzánk hasonlóan vették a Szentlelket?

48 És megparancsolta, hogy keresztelkedjenek meg Jézus Krisztus nevében. Akkor kérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.

11. fejezet

1 Az apostolok és a Júdeában levő testvérek is meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten beszédét.

2 Amikor felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidóságból valók,

3 és ezt mondták neki: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.

4 Péter pedig elkezdte sorban megmagyarázni nekik:

5 Én Joppé városában voltam, imádkoztam, és láttam elragadtatásban egy látomást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt négy sarkánál fogva leeresztve az égből, és egészen hozzám jött.

6 Jobban szemügyre véve földi négylábú állatokat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne.

7 Hangot is hallottam, amely ezt mondta nekem: Kelj fel, Péter, öljed és egyél!

8 Én azonban azt mondtam: Semmiképpen sem, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.

9 De másodszor is szólt a hang az égből: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak.

10 Ez pedig háromszor is megtörtént, és az egész újra felemelkedett az égbe.

11 És íme, azon nyomban három férfi érkezett a ház elé, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám.

12 A Lélek pedig azt mondta nekem, hogy menjek velük minden kételkedés nélkül. Eljött pedig velem ez a hat testvér is, és bementünk annak az embernek a házába.

13 Ő elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megállt a házában, és ezt mondta neki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak,

14 ő majd olyan igéket hirdet neked, amely által üdvözülsz mind te, mind az egész házad népe.

15 Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is kezdetben.

16 Akkor eszembe jutott az Úr szava, aki azt mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.

17 Ha tehát az Isten nekik is ugyanazt az ajándékot adta, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy Istent megakadályoznám?

18 Ezeknek hallatára aztán megnyugodtak, és dicsőítették Istent, ezt mondva: Eszerint hát Isten a pogányoknak is adott megtérést az életre!

19 Azok tehát, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak.

20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik amikor Antiókhiába érkeztek, a görögökkel is beszéltek, és hirdették nekik az Úr Jézust.

21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz.

22 A jeruzsálemi gyülekezet fülébe is eljutott ennek a híre, és kiküldték Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig,

23 aki igen örvendezett, amikor eljutott oda, és látta az Isten kegyelmét, és arra biztatta őket, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.

24 Mert hittel és Szentlélekkel teljes, derék ember volt. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.

25 Barnabás Tarzuszba is elment, hogy felkeresse Sault,

26 és rátalálva magával vitte Antiókhiába. Így aztán egy teljes esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.

27 Ebben az időben lement néhány próféta Jeruzsálemből Antiókhiába.

28 Ezek egyike – név szerint Agabosz – előállt, és a Lélek által megjövendölte, hogy az egész földön nagy éhínség lesz, amely be is következett Klaudiusz idejében.

29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.

30 Ezt meg is tették, és Barnabás és Saul által eljuttatták a vénekhez.

12. fejezet

1 Abban az időben pedig Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival.

2 Jakabot, János testvérét fegyverrel kivégeztette.

3 Látva, hogy ez tetszik a zsidóknak, azon volt, hogy elfogatja Pétert is. Akkor éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak.

4 El is fogatta, börtönbe vetette, és négy, egyenként négytagú katonai őrségnek adta át, hogy őrizzék, mert a páska ünnepe után akarta a nép elé vezettetni.

5 Pétert tehát börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.

6 Arra a napra virradó éjszakán, amikor Heródes elő akarta vezettetni, Péter két katona között aludt, megkötözve két lánccal, az őrök pedig az ajtó előtt őrizték a börtönt.

7 És íme, az Úr angyala megjelent, és világosság támadt a cellában. Meglökve Péter oldalát, felébresztette, és azt mondta neki: Gyorsan kelj fel! És leestek a láncok a kezéről.

8 Akkor azt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat. És úgy cselekedett. Majd azt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem!

9 Ő pedig kimenve követte, de nem tudta, hogy valóság az, ami az angyal által történik, hanem azt gondolta, hogy látomást lát.

10 Átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz, az magától megnyílt előttük, és kimentek, majd végighaladtak egy utcán. Ekkor az angyal hirtelen eltávozott tőle.

11 Péter magához tért, és azt mondta: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és megszabadított Heródes kezéből és mindattól, amire a zsidó nép annyira várt.

12 Miután ezt megértette, elment János (akit Márknak is neveznek) anyjának, Máriának a házához, ahol sokan összegyűltek és imádkoztak.

13 Amikor Péter zörgetett a bejárati kapunál, egy Rodé nevű szolgálóleány ment oda, hogy hallgatózzék.

14 Ahogy megismerte Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutott, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt.

15 Azok pedig azt mondták neki, hogy elment az esze. Ő azonban csak erősítgette, hogy úgy van. Azok pedig azt mondták, hogy az ő angyala az.

16 Péter pedig tovább zörgetett. Amikor végül kaput nyitottak, és meglátták, elálmélkodtak.

17 Miután pedig kezével hallgatást intett, elbeszélte nekik, hogyan hozta ki őt az Úr a börtönből, majd azt mondta: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és a testvéreknek. Azután kiment, és más helyre távozott.

18 Amikor megvirradt, nem csekély riadalom támadt a katonák között, hogy mi történt Péterrel.

19 Heródes pedig kerestette, és mivel nem találta, kivallatta az őröket, majd megparancsolta, hogy végezzék ki őket. Aztán lement Júdeából Cézáreába, és ott időzött.

20 Heródes ellenséges indulattal volt a tírusziak és szidóniak iránt, de azok egy akarattal eljöttek hozzá, és miután Blásztuszt, a király kamarását megnyerték, békét kértek, mivel tartományukat a királyéból élelmezték.

21 Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és trónján ülve beszédet intézett hozzájuk.

22 A nép pedig felkiáltott: Isten szava ez, nem pedig emberé.

23 És azonnal megverte őt az Úr angyala azért, mert nem Istennek adott dicsőséget. Megemésztették a férgek, és úgy halt meg.

24 Az Isten igéje pedig növekedett és terjedt.

25 Barnabás és Saul pedig, miután befejezték szolgálatukat, visszatértek Jeruzsálemből, és magukkal vitték Jánost is, akinek a mellékneve Márk volt.

13. fejezet

1 Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, és a cirénei Lucius és Manaén, aki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul.

2 Amikor egyszer ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, azt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.

3 Így aztán, miután böjtöltek és imádkoztak, kezüket rájuk tették, és elbocsátották őket.

4 Ők pedig a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, majd onnan elhajóztak Ciprusba.

5 Amikor Szalamiszba értek, az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban hirdették, és János is velük volt mint segítőtárs.

6 Ahogy bejárták a szigetet egészen Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágus, hamis prófétával, akit Barjézusnak hívtak.

7 Ez Szergiusz Paulusz helytartónak, ennek az okos embernek a kíséretéhez tartozott. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani akarta Isten beszédét.

8 Elimás, a mágus azonban (neve ugyanis ezt jelenti) ellenállt nekik, és igyekezett a helytartót elfordítani a hittől.

9 De Saul, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel rászegezte tekintetét,

10 és azt mondta: Te minden csalással és hamissággal teljes ördögfi, minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elfordítani az Úr igaz útjait?

11 Most azért az Úr keze ellened fordul, vak leszel, és nem látod a napot egy ideig. Azonnal homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket.

12 A helytartó pedig, amikor látta a történteket, hitt, és elálmélkodott az Úr tanításán.

13 Páfoszból elhajózva Pál és kísérői a pamfiliai Pergébe mentek. János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.

14 Ők pedig Pergéből továbbmenve eljutottak a pizidiai Antiókhiába, és szombaton bementek a zsinagógába, és leültek.

15 A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek, és azt mondták: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok!

16 Pál felállt, csendet intett kezével, és azt mondta: Izráel férfiai és ti, akik félitek az Istent, halljátok!

17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és fölemelte e népet, amikor Egyiptom földjén jövevények voltak, majd hatalmas karjával kihozta onnan őket,

18 és közel negyven esztendeig türelemmel hordozta őket a pusztában.

19 És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak földjét.

20 Mintegy négyszázötven esztendő telt el, majd bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig,

21 utána pedig királyt kértek maguknak, és Isten Sault, Kis fiát, a Benjámin nemzetségéből való férfit adta nekik negyven esztendeig.

22 Amikor őt elvetette, Dávidot támasztotta nekik királyul, akiről bizonyságot is tett, és azt mondta: Szívem szerint való férfit találtam, Dávidot, Isai fiát, aki teljesíti minden akaratomat.

23 Ígérete szerint az ő utódai közül támasztotta Isten Izráelnek a szabadítót, Jézust,

24 akinek eljövetele előtt János előre hirdette a megtérés keresztségét Izráel egész népének.

25 János küldetésének végeztével így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem, hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó megoldani.

26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és ti jelen lévő istenfélők, ennek az üdvösségnek az üzenete nekünk küldetett!

27 De a Jeruzsálemben lakók és vezetőik nem ismerték fel őt, és azáltal, hogy elítélték, betöltötték a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak.

28 Bár semmi halálra való okot nem találtak benne, azt kérték Pilátustól, hogy ölesse meg.

29 Amikor pedig mindazt véghezvitték, amik felőle megírattak, levették a fáról, és sírba helyezték.

30 De Isten feltámasztotta őt a halálból,

31 és több napon át megjelent azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt.

32 Mi is hirdetjük nektek az örömhírt: Isten beteljesítette nekünk, az ő gyermekeinek, az atyáknak tett ígéretet, amikor feltámasztotta Jézust,

33 amint az a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.

34 Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, úgy, hogy többé nem tér vissza az elmúlásba, így mondta: Nektek adom a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket.

35 Azért mondja máshol is: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson.

36 Mert Dávid, miután a maga idejében Isten akarata szerint szolgált, meghalt, atyái mellé temették, és elmúlást látott.

37 De akit Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.

38 Azért legyen nektek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek.

39 És mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.

40 Vigyázzatok azért, hogy be ne következzék rajtatok, amit a próféták mondtak:

41 Lássátok meg, ti gúnyolódók, csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én olyat teszek a ti időtökben, amit el se hinnétek, ha valaki mondaná nektek!

42 Amikor kimentek, arra kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a beszédeket.

43 Miután szétoszlott a gyülekezet, a zsidók és az istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást, akik velük beszélgetve arra biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.

44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város összegyűlt Isten igéjének hallgatására.

45 Amikor pedig a zsidók látták a sokaságot, beteltek irigységgel, és gyalázkodva ellene mondtak annak, amiket Pál hirdetett.

46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták: Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, de mivel ti megvetitek azt, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.

47 Mert így parancsolta nekünk az Úr: Világosságul rendeltelek téged a pogányoknak, hogy üdvösségükre légy a föld legvégső határáig.

48 A pogányok pedig ezeket hallva örvendeztek, és magasztalták az Úr igéjét, és akik csak örök életre választattak, hittek.

49 Az Úr igéje pedig az egész tartományban elterjedt.

50 A zsidók azonban felingerelték ellenük a tekintélyesebb istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket a határukból.

51 Ők pedig lábuk porát lerázva ellenük elmentek Ikóniumba.

52 A tanítványok pedig beteltek örömmel és Szentlélekkel.

14. fejezet

1 Ikóniumban is együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidóknak és a görögöknek nagy sokasága hívő lett.

2 Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felindították és haragra ingerelték a pogányok lelkét a testvérek ellen.

3 Ennek ellenére hosszabb időt töltöttek ott, bátran szóltak az Úrban, aki bizonyságot tett kegyelmének beszéde mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek kezük által.

4 A város népe meghasonlott, némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett voltak.

5 Amikor a pogányok a zsidók főembereivel együtt támadást indítottak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,

6 és ők erről tudomást szereztek, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe és a környékére,

7 és ott hirdették az evangéliumot.

8 Lisztrában ott ült egy lábával tehetetlen ember, aki anyjának méhétől fogva sánta volt, és sohasem járt.

9 Ez hallotta Pált beszélni, aki jól szemügyre vette, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon,

10 ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.

11 A sokaság pedig, amikor látta, amit Pál cselekedett, likaóniai nyelven így kiáltott: Az istenek jöttek le hozzánk emberi formában!

12 És Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermésznek hívták, minthogy ő volt a szóvivő.

13 Zeusz papja pedig, akinek temploma a városuk előtt volt, felkoszorúzott bikákat hajtott a kapuhoz, és a sokasággal együtt áldozni akart.

14 Amikor ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak,

15 és így kiáltottak: Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és éppen azt az örvendetes üzenetet hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és

16 Ő az elmúlt nemzedékekben hagyta a pogányokat mind a maguk útján járni,

17 jóllehet nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, az égből esőt adott, termést hozó időket, és bőven megelégített eledellel és szívbéli örömmel.

18 Ilyeneket mondva is csak nagy nehezen tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzanak nekik.

19 Az Antiókhiából és Ikóniumból odajött zsidók azonban annyira felbujtották a sokaságot, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városból, azt gondolva, hogy meghalt.

20 De amikor körülvették őt a tanítványok, felkelt, bement a városba, és másnap Barnabással elment Derbébe.

21 Miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába,

22 erősítve a tanítványok lelkét, buzdítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell az Isten országába bemennünk.

23 Miután pedig gyülekezetenként véneket választottak nekik, imádkozva és böjtölve az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek.

24 Majd Pizidián áthaladva Pamfiliába jutottak,

25 és miután Pergében hirdették az igét, lementek Attáliába,

26 onnan pedig elhajóztak Antiókhiába, ahonnan az Isten kegyelmére bízva elindították őket arra a munkára, amelyet elvégeztek.

27 Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük Isten, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.

28 Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.

15. fejezet

1 Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: Ha nem metélkedtek körül Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek.

2 Amikor emiatt Pálnak és Barnabásnak nem kis ellentéte és vitája támadt velük, úgy határoztak, hogy ebben a kérdéses ügyben Pál és Barnabás és mások is közülük menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe.

3 Miután tehát a gyülekezet útjukra bocsátotta őket, ahogy átmentek Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek.

4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet, az apostolok és a vének fogadták őket, ők pedig elbeszélték, miket tett velük Isten.

5 Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.

6 Összegyűltek azért az apostolok és a vének, hogy megtárgyalják ezt az ügyet.

7 Amikor nagy vita támadt, felkelt Péter, és azt mondta nekik: Testvéreim, férfiak, tudjátok, hogy Isten már régóta kiválasztott engem közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium beszédét, és higgyenek.

8 A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, mert nekik éppen úgy megadta a Szentlelket, mint ahogy nekünk is,

9 és semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, mert hit által tisztította meg a szívüket.

10 Most azért miért kísértitek Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni?

11 Mert hisszük, hogy mi is az Úr Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, éppen úgy, mint ők.

12 Ekkor az egész gyűlés elcsendesedett, és meghallgatták Barnabást és Pált, amint elbeszélték, mennyi jelet és csodát tett Isten általuk a pogányok között.

13 Miután elhallgattak, Jakab szólalt fel: Testvéreim, férfiak, hallgassatok meg engem!

14 Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének.

15 Ezzel egyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva:

16 Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, és annak omladékait is felépítem és helyreállítom,

17 hogy a többi ember is keresse az Urat, és mindazok a pogányok, akiket az én nevemről neveznek. Így szól az Úr, aki megcselekszi mindazt,

18 ami öröktől fogva ismert.

19 Azért én úgy ítélem meg, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül térnek meg Istenhez,

20 hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok tisztátalanságaitól, a paráznaságtól, a fulladt állattól és a vértől.

21 Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák.

22 Akkor tetszett az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel együtt, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék őket Antiókhiába Pállal és Barnabással: Júdást, akit Barsabbásnak hívtak, és Szilászt, akik vezetők voltak a testvérek közö

23 Ezt írták saját kezükkel: Az apostolok, a vének és a ti testvéreitek az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában levő pogányok közül való testvéreknek üdvözletünket küldjük!

24 Mivel azt hallottuk, hogy némelyek közülünk kimentek, és megháborítottak titeket beszédeikkel feldúlva lelketeket – ők tőlünk megbízást nem kaptak –,

25 miután egy értelemre jutottunk, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk ki, és elküldjük őket hozzátok szeretteinkkel, Barnabással és Pállal.

26 Ezek olyan emberek, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.

27 Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, akik élőszóval is tudtotokra adják ugyanezeket.

28 Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne tegyünk több terhet rátok ezeken a feltétlenül szükséges dolgokon fölül:

29 hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól. Jól teszitek, ha ezektől őrizkedtek. Legyetek egészségben!

30 Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet.

31 Amikor felolvasták, örültek a bátorításnak.

32 Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel bátorították és erősítették a testvéreket.

33 Egy ideig ott maradtak, majd a testvérek békességgel elbocsátották őket azokhoz, akik küldték őket.

34 (De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon.)

35 Pál és Barnabás ugyancsak Antiókhiában időzött, többekkel együtt tanítva és hirdetve az Úr igéjét.

36 Néhány nap múlva pedig azt mondta Pál Barnabásnak: Térjünk vissza, és látogassuk meg testvéreinket minden városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, hogy lássuk, hogyan vannak!

37 Barnabás azt tanácsolta, hogy vegyék maguk mellé Jánost, akit Márknak hívtak.

38 Pál azonban úgy látta jónak, hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velük a munkára, azt ne vegyék maguk mellé.

39 Nézeteltérés támadt közöttük, úgyhogy elszakadtak egymástól: Barnabás maga mellé vette Márkot, és elhajózott Ciprusba,

40 Pál pedig Szilászt választotta maga mellé. Miután a testvérek Isten kegyelmébe ajánlották őt, útnak indult,

41 és bejárta Szíriát és Ciliciát, erősítve a gyülekezeteket.

16. fejezet

1 Így jutott el Pál Derbébe és Lisztrába. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és görög apának a fia,

2 akiről jó bizonyságot tettek a Lisztrában és Ikóniumban levő testvérek.

3 Ezt Pál magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte, mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt.

4 Amikor végigjárták a városokat, meghagyták nekik, hogy tartsák meg a rendeléseket, amelyeket a Jeruzsálemben levő apostolok és vének hoztak.

5 A gyülekezetek pedig naponként erősödtek a hitben, és gyarapodtak lélekszámban.

6 Frígiát és Galácia tartományát járták be, mert a Szentlélek visszatartotta őket, hogy az igét Ázsiában hirdessék,

7 így Mízia felé menve, Bitíniába próbáltak jutni, de Jézus Lelke nem engedte őket.

8 Akkor Mízián át lementek Tróászba.

9 Azon az éjjelen látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Macedóniába, és segíts nekünk!

10 Ahogy a látomást látta, azonnal igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot.

11 Elhajózva Tróászból egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap Neápoliszba,

12 onnan pedig Filippibe, amely római település, Macedónia e részének első városa. Ebben a városban töltöttünk néhány napot.

13 És szombaton kimentünk a városkapun kívül egy folyó mellé, ahol gondoltuk, hogy imádkozni szoktak, leültünk, és beszélgettünk az összegyűlt asszonyokkal.

14 Egy Lídia nevű, Thiatíra városbeli bíborárus asszony, aki félte az Istent, hallgatott ránk. Ennek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mondott.

15 Amikor pedig a házanépével együtt megkeresztelkedett, így kérlelt minket: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, gyertek az én házamhoz, és maradjatok ott! És unszolt minket.

16 Történt pedig, hogy amikor imádkozásra mentünk, egy szolgálóleányka jött elénk, akiben jövendőmondás lelke volt, és aki urainak nagy hasznot hozott jövendőmondásával.

17 Ez követte Pált és minket, és így kiáltozott: Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik nektek az üdvösség útját hirdetik.

18 Ezt pedig több napon át művelte. Pált azonban bosszantotta ez, és hátrafordulva azt mondta a léleknek: Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle.

19 Annak urai pedig, amikor látták, hogy keresetük reménysége elveszett, megragadták Pált és Szilászt, és a piactérre, a hatóságok elé hurcolták őket.

20 Odavitték őket a bírákhoz, és azt mondták: Ezek az emberek megháborítják a városunkat, zsidók lévén

21 olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nem szabad nekünk sem átvennünk, sem követnünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.

22 És velük együtt a sokaság is ellenük fordult, a bírák pedig letépették ruháikat, és megvesszőztették őket.

23 Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy szigorúan őrizze őket.

24 Az pedig a parancsnak megfelelően a belső börtönbe zárta őket, és lábukat kalodába szorította.

25 Éjféltájban pedig Pál és Szilász imádkozott, és énekkel dicsőítette Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.

26 És hirtelen nagy földrengés támadt, úgyannyira, hogy megrendültek a börtön alapjai, és azonnal kinyílt minden ajtó, és a bilincsek mindenkiről leestek.

27 A börtönőr pedig álmából fölriadva látta, hogy nyitva vannak a börtön ajtajai, kivonta kardját, és meg akarta ölni magát, mert azt gondolta, hogy megszöktek a foglyok.

28 Pál azonban hangosan így kiáltott: Semmi kárt ne tégy magadban, mert mindnyájan itt vagyunk!

29 Az pedig világosságot kérve berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé,

30 majd kihozta őket, és azt kérdezte: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?

31 Azok pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!

32 És hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik az ő házánál voltak.

33 Ő pedig magához vette őket az éjszakának abban az órájában, kimosta őket sebeikből, és azonnal megkeresztelkedett az övéivel együtt.

34 És bevitte őket a házába, asztalt terített nekik, és egész házanépével együtt örvendezett, hogy Istenben való hitre jutott.

35 Amikor pedig megvirradt, a bírák elküldték a szolgákat ezzel az üzenettel: Bocsásd el azokat az embereket!

36 A tömlöctartó pedig tudtára adta ezt az üzenetet Pálnak: A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket, most tehát távozhattok, menjetek el békességgel!

37 Pál pedig azt mondta nekik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római polgárok vagyunk, és börtönbe vetettek, és most titokban akarnak bennünket kiküldeni? Azt nem, hanem jöjjenek ide, és ők maguk vezessenek ki minket!

38 A szolgák pedig elmondták a bíráknak ezeket a szavakat, azok pedig megijedtek, amikor meghallották, hogy rómaiak.

39 Odamentek, és bocsánatot kértek tőlük, majd kikísérték őket, és kérték, hogy távozzanak a városból.

40 Ők pedig, ahogy kijöttek a börtönből, elmentek Lídiához, és a testvéreket látva vigasztalták őket, majd eltávoztak.

17. fejezet

1 Miután átmentek Amfipoliszon és Apollónián, Thesszalonikába érkeztek, ahol zsinagógájuk volt a zsidóknak.

2 Pál pedig szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton át vitatkozott velük az Írásokból,

3 magyarázta és bizonyította nekik, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból, és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek nektek.

4 És közülük némelyek hittek, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz, csakúgy, mint sokan az istenfélő görögök közül, valamint nem kevesen az előkelő asszonyok közül is.

5 A zsidók pedig irigységtől indítva maguk mellé vettek a piaci népségből néhány gonosz embert, és csődületet támasztva fellázították a várost, majd Jázon házához vonulva igyekeztek őket kihozni a nép közé.

6 Amikor pedig nem találták őket, Jázont és néhány testvért a városi vezetők elé hurcoltak, és azt kiáltozták, hogy ezek a világfelforgatók itt is megjelentek,

7 akiket Jázon a házába fogadott, pedig ezek mindnyájan a császár parancsai ellen cselekszenek, mivelhogy mást tartanak királynak: Jézust.

8 Fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit, akik ezt hallották.

9 De amikor Jázon és a többiek kezességet vállaltak értük, elbocsátották őket.

10 A testvérek pedig azonnal, még akkor éjjel elküldték Pált Szilásszal együtt Béreába, akik amikor megérkeztek, felkeresték a zsidók zsinagógáját.

11 Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, úgyhogy az igét teljes készséggel befogadták, és mindennap kutatták az Írásokat, hogy valóban úgy vannak-e ezek.

12 Sokan hittek azért közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen.

13 Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, elmentek, és a sokaságot ott is felizgatták és fellázították.

14 De a testvérek akkor azonnal elküldték Pált, hogy utazzon a tengerig, Szilász és Timóteus azonban ott maradt.

15 Pált kísérői elvitték egészen Athénig, majd azzal az utasítással tértek vissza, hogy Szilász és Timóteus minél hamarabb menjen hozzá.

16 Amíg Athénben Pál rájuk várt, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal.

17 Mindennap vitatkozott a zsinagógában az istenfélő zsidókkal, a piacon pedig azokkal, akiket ott talált.

18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele, egyesek azt kérdezték: Ugyan mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik, mivelhogy Jézust és a feltámadást hirdette nekik.

19 Megragadták, és az Areopágoszra vitték, ezt mondva: Megtudhatnánk, hogy mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?

20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek, szeretnénk azért megérteni, miről is van szó.

21 Az athéniek ugyanis és az ott lakó jövevények valamennyien mással sem töltötték idejüket, mint hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.

22 Pál tehát kiállt az Areopágosz kö ze pé re, és így szólt: Athéni férfiak! Minden tekintetben nagyon vallásosnak tekintelek titeket,

23 mert amikor bejártam és megszemléltem szentélyeiteket, találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt ráírva: Az ismeretlen Istennek. Akit azért ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.

24 Az Isten, aki a világot teremtette és mindazt, ami abban van, mivel ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik,

25 emberi kéz szolgálatára nem szorul, mintha valamire is szüksége lenne, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.

26 Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész színén, és előre meghatározta rendelt idejüket és lakóhelyük határait,

27 hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatnák és megtalálhatnák, hiszen nincs messze egyikünktől sem.

28 Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint költőitek közül is mondták némelyek: Az ő nemzetsége vagyunk.

29 Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz, a művészet és az emberi elképzelés alkotásaihoz hasonló.

30 A tudatlanság idejét azért elnézte Isten, de most azt parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.

31 Mert rendelt egy napot, amelyen megítéli majd a föld kerekségét igazságosan egy férfi által, akit arra rendelt. Bizonyságot adott erről mindenkinek azzal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül.

32 Amikor azonban a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd még meghallgatunk téged efelől.

33 Így Pál eltávozott körükből.

34 Néhány ember azonban hívővé lett, és csatlakozott hozzá. Köztük volt az areopágita Dioniziosz, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások is.

18. fejezet

1 Pál ezek után eltávozott Athénből, és Korinthusba ment.

2 Ott találkozott egy Akvila nevű, pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából. Pál hozzájuk csatlakozott,

3 és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk maradt, és dolgozott. Mesterségükre nézve ugyanis sátorkészítők voltak.

4 Szombatonként pedig a zsinagógában vitatkozott, és igyekezett meggyőzni mind a zsidókat, mind a görögöket.

5 Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.

6 De amikor azok ellene fordultak, és szidalmazták, ruháit megrázva azt mondta nekik: Véretek a fejetekre! Én tiszta vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.

7 Eltávozott onnan, és egy Titiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házához ment, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával.

8 Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házanépével együtt, és a korinthusiak közül is sokan, akik hallgatták őt, hittek és megkeresztelkedtek.

9 Az Úr pedig egy éjszaka látomásban azt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass,

10 mert én veled vagyok! Senki sem fog rád támadni, hogy neked ártson, mert nekem sok népem van ebben a városban.

11 És ott maradt egy évig és hat hónapig, és tanította köztük az Isten igéjét.

12 Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték,

13 és így szóltak: Ez az ember törvényellenes istentiszteletre csábítja az embereket.

14 Amikor pedig Pál meg akart szólalni, Gallió azt mondta a zsidóknak: Ti zsidók, ha valóban valami törvénytelenségről vagy gonosz bűntettről volna szó, annak rendje szerint meghallgatnálak benneteket.

15 De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről van vita, azt ti magatok intézzétek el, mert én ezekben nem kívánok bíró lenni.

16 És elzavarta őket a törvényszék elől.

17 Erre valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagóga elöljáróját, és a törvényszék előtt megverték, de Gallió nem is törődött velük.

18 Pál pedig még több napig ott maradt, majd a testvérektől elbúcsúzva Szíriába hajózott Priszcillával és Akvilával együtt, miután fejét megnyíratta Kenkreában, mert fogadalma volt.

19 Efezusba jutva azonban elvált tőlük, bement a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal.

20 Amikor pedig azok kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó,

21 hanem búcsút vett tőlük, és azt mondta: Ha Isten úgy akarja, ismét visszajövök hozzátok. És elhajózott Efezusból.

22 Miután Cézáreába érkezett, felment Jeruzsálembe, és köszöntötte a gyülekezetet, majd lement Antiókhiába.

23 Miután bizonyos időt ott töltött, útra kelt, és rendre bejárta Galácia tartományát és Frígiát, és erősítette mind a tanítványokat.

24 Efezusba pedig egy Apollós nevű, alexandriai származású, ékesen szóló zsidó férfi érkezett, aki jártas volt az Írásokban.

25 Ő már oktatásban részesült az Úr útjáról, és buzgó lélekkel, helyesen szólta és tanította az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét ismerte.

26 Igen bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor pedig meghallgatta őt Priszcilla és Akvila, maguk mellé vették, és még alaposabban kifejtették neki az Isten útját.

27 Amikor pedig Akhájába akart átmenni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor azután megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívővé lettek,

28 Mert meggyőzően cáfolta a zsidókat, és nyilvánosan bizonyította az Írásokból, hogy Jézus a Krisztus.

19. fejezet

1 Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál bejárva a felsőbb tartományokat Efezusba érkezett. Amikor ott néhány tanítványra talált,

2 azt kérdezte tőlük: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők pedig azt mondták neki: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek!

3 Mire azt kérdezte: Akkor hát mire keresztelkedtetek meg? Ők pedig azt mondták: a János keresztségére.

4 Pál pedig így folytatta: János a megtérés keresztségével keresztelt, azt mondva a népnek, hogy aki utána jön, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.

5 Amikor pedig ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.

6 Amikor Pál rájuk tette kezét, a Szentlélek rájuk szállt, és nyelveken szóltak, és prófétáltak.

7 Összesen mintegy tizenketten voltak ezek a férfiak.

8 A zsinagógába is elment, és három hónapon át bátran szólt, vitatkozott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országára tartozó dolgokról.

9 De amikor egyesek megkeményítették magukat, és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját a sokaság előtt, otthagyta őket, és a tanítványokat is elkülönítette tőlük, és mindennap egy bizonyos Tirannosz iskolájában tanított.

10 Ez két esztendeig tartott, úgyhogy mindazok, akik Ázsiában laktak, mind zsidók, mind görögök, meghallották az Úr igéjét.

11 Isten rendkívüli csodákat tett Pál keze által.

12 Annyira, hogy a testéről a kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek eltávoztak tőlük, és a gonosz lelkek kimentek belőlük.

13 Néhányan a kóborló zsidó ördögűzők közül is megpróbálták az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek voltak, és azt mondták: Esküvel kényszerítünk titeket a Jézusra, akit Pál hirdet.

14 Egy Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette.

15 A gonosz lélek pedig így válaszolt: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?

16 És az az ember, akiben a gonosz lélek volt, nekik esett, leteperte őket, és annyira erőt vett rajtuk, hogy meztelenül és megsebesülve szaladtak ki abból a házból.

17 Ez pedig tudomására jutott minden Efezusban lakó zsidónak és görögnek, és félelem szállt mindnyájukra, és magasztalták az Úr Jézus nevét.

18 És sokan a hívők közül eljöttek, megvallották és elmondták tetteiket.

19 Sokan pedig azok közül, akik varázslással foglalkoztak, könyveiket összehordták, és mindenki szeme láttára elégették. És összeszámlálták azoknak árát, és ötvenezer ezüstpénzre értékelték.

20 Így az Úr ereje által az ige hatalmasan terjedt és erősödött.

21 Miután mindezek megtörténtek, Pál elhatározta a Lélek által, hogy Macedóniát és Akháját bejárva Jeruzsálembe megy, és azt mondta: Ottlétem után Rómát is meg kell látnom.

22 Macedóniába küldött kettőt azok közül, akik neki szolgáltak, Timóteust és Erásztoszt, ő pedig egy ideig Ázsiában maradt.

23 Abban az időben pedig nem kis háborúság támadt az Úr útja miatt.

24 Mert egy Demeter nevű ötvös, aki ezüstből Artemisztemplomokat készített, nem csekély nyereséget biztosított a mesterembereknek.

25 Ezeket összegyűjtötte a hasonló foglalkozásúakkal együtt, és azt mondta nekik: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jólétünk.

26 És látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusnak, hanem majdnem egész Ázsiának sok népét áltatta és megtévesztette, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak.

27 De nemcsak az a veszély fenyeget bennünket, hogy ez a mesterség csődbe jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Artemisznek a templomát is semmibe veszik majd, és odalesz az ő nagysága, pedig őt egész Ázsia és az egész földkerekség tiszteli.

28 Amikor ezeket hallották, megteltek haraggal, és kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz!

29 Az egész városban felfordulás támadt, megragadták a macedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Pál útitársai voltak, és egy akarattal a színházba rohantak.

30 Pált pedig nem engedték a tanítványok, amikor a nép közé akart menni.

31 És néhány ázsiai főtisztviselő, akik a barátai voltak, üzentek neki, és arra kérték, hogy ne menjen a színházba.

32 Ott pedig ki egyet, ki mást kiáltozott, mert a népgyűlés összezavarodott, és a többség azt sem tudta, miért gyűltek össze.

33 A zsidók Sándort tolták előre, ezért a tömeg figyelme őrá irányult. Sándor pedig kezével intett, és védekezni akart a nép előtt.

34 De amikor felismerték, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és mintegy két órán át kiáltozták: Nagy az efezusi Artemisz!

35 Miután pedig a városi jegyző lecsendesítette a sokaságot, azt mondta: Efezusi férfiak, ugyan ki az az ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz szentélyének és az ő égből leszállt képének őrzője?

36 Mivel tehát ennek senki nem mondhat ellent, szükséges, hogy lecsendesedjetek, és semmiféle meggondolatlanságot ne kövessetek el!

37 Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik nem templomrablók, és istennőnket sem káromolták.

38 Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó mesterembereknek valaki ellen panasza van, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, ám pereskedjenek egymással!

39 Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panaszotok, a törvényes népgyűlésen elintézhetitek.

40 Mert félő, hogy lázadással vádolnak minket a mai nap miatt, mert nincs semmi érvünk, amellyel megokolhatnánk ezt a csődületet. Ezeket mondva feloszlatta a népgyűlést.

20. fejezet

1 A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, bátorította őket, majd elbúcsúzott tőlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen.

2 Miután pedig bejárta azokat a tartományokat, és számos beszéddel buzdította őket, Görögországba ment.

3 Három hónapot töltött ott, de ahogy hajóra készült szállni Szíria felé, a zsidók merényletet terveztek ellene, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza.

4 Elkísérte őt a béreai Szópatér, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz és a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz és Trofimosz.

5 Ezek előrementek, és Tróászban vártak ránk.

6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap alatt érkeztünk meg hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.

7 A hét első napján, amikor összegyűltünk a kenyér megtörésére, Pál prédikált nekik, és mivel másnap el akart menni, a tanítást megnyújtotta éjfélig.

8 Elég sok lámpás volt abban a felső szobában, ahol összegyűltünk.

9 Egy Eutikhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mély álomba merült, és mivel Pál sokáig prédikált, az álom úgy elnyomta, hogy leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték föl.

10 Pál pedig lement, ráhajolt, magához ölelte, majd azt mondta: Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van.

11 Azután fölment, megtörte a kenyeret, és evett, majd sokáig, egészen virradatig beszélgetett velük, és akkor indult el.

12 Az ifjat pedig élve hozták fel, és egészen megvigasztalódtak.

13 Mi pedig előrementünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, ott akartuk fölvenni Pált, mert így rendelkezett, ő ugyanis gyalog akart jönni.

14 Amikor aztán Asszoszban találkozott velünk, felvettük, és Mitilénébe mentünk.

15 Onnan elhajózva másnap Khiosz elé jutottunk, azt követően pedig behajóztunk Számoszba, majd a rá következő nap megérkeztünk Milétoszba.

16 Mert Pál úgy döntött, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne veszítsen időt Ázsiában. Sietett, hogy pünkösd napjára lehetőleg már Jeruzsálemben legyen.

17 Milétoszból azonban Efezusba küldött, és magához hívatta a gyülekezet véneit.

18 Amikor azok megérkeztek hozzá, azt mondta nekik: Ti tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva miként éltem köztetek az egész idő alatt.

19 Az Úrnak szolgáltam teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és megpróbáltatás között, amelyek a zsidók cselszövései miatt estek rajtam.

20 Egyáltalán nem riadtam vissza attól, hogy hirdessem nektek azt, ami hasznos, és nyilvánosan és házanként tanítsalak titeket.

21 Mind zsidóknak, mind görögöknek bizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hitről.

22 Most azért a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és nem tudom, hogy ott mi vár rám.

23 Csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként bizonyságot tesz, hogy bilincsek és szorongattatások várnak rám.

24 De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

25 És most tudom, hogy közületek, akik között az Isten országát hirdetve jártam, többé senki sem látja az arcomat.

26 Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok.

27 Mert nem vonakodtam attól, hogy az Isten teljes akaratát hirdessem nektek.

28 Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra, amelyben a Szentlélek felvigyázóvá tett titeket, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.

29 Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat.

30 Sőt közületek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat.

31 Azért vigyázzatok, emlékezzetek arra, hogy én három évig nem szűntem meg éjjel és nappal könnyek között inteni mindenkit.

32 Most pedig, testvéreim, az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki gyarapíthat, és örökséget adhat nektek minden megszentelt között.

33 Senkinek az ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam,

34 sőt magatok tudjátok, hogy amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, arról ezek a kezek gondoskodtak.

35 Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy ily módon fáradozva kell az erőtlenekről gondot viselni és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő azt mondta: Jobb adni, mint kapni.

36 Miután ezeket elmondta, térdre borulva együtt imádkozott velük.

37 Akkor mindnyájan nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és megcsókolták őt.

38 Különösen azon a szaván keseregtek, hogy nem fogják többé arcát viszontlátni. Azután elkísérték a hajóhoz.

21. fejezet

1 Ahogy elváltunk tőlük, és kifutottunk a tengerre, egyenesen Kósz szigetére érkeztünk, másnap pedig Rodoszba és onnan Patarába.

2 Amikor találtunk egy hajót, amely Föníciába ment, beszálltunk és elhajóztunk.

3 Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíriába eveztünk, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajó ott tette ki a rakományát.

4 Ott maradtunk hét napig, miután megtaláltuk a tanítványokat, akik Pálnak azt mondták a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.

5 Ott töltött napjaink elteltével, útnak indultunk, ők pedig mindnyájan kikísértek bennünket feleségestül, gyermekestül egészen a városon kívülre, és a tenger partján térdre esve imádkoztunk.

6 Miután elbúcsúztunk egymástól, mi beszálltunk a hajóba, ők pedig visszatértek az övéikhez.

7 Hajóutunk végeztével Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket, és náluk maradtunk egy napig.

8 Másnap elindultunk, és Cézáreába érkeztünk, és betértünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk.

9 Neki négy hajadon lánya volt, akik prófétáltak.

10 Mialatt több napig ott maradtunk, lejött egy Júdeából való próféta, név szerint Agabosz.

11 Amikor eljött hozzánk, levette Pál övét, és kezét-lábát megkötözte vele, majd azt mondta: Ezt mondja a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és a pogányok kezébe adják.

12 Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.

13 De Pál így felelt: Miért sírtok, és keserítitek a szívemet? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.

14 Amikor nem hagyta magát lebeszélni, megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata.

15 E napok után pedig felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe.

16 Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázonhoz, hogy nála szálljunk meg.

17 Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak minket a testvérek.

18 Másnap pedig Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a vének mindnyájan ott voltak.

19 Köszöntötte őket, és részletesen elmondta, mit tett Isten a pogányok között a szolgálata által.

20 Azok pedig ezt hallva dicsőítették Istent, és azt mondták neki: Látod, testvér, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan buzognak a törvényért!

21 Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak, a Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondva, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne tartsák meg a zsidó szokásokat.

22 Mi hát a teendő? Mindenképpen meg fogják hallani, hogy idejöttél.

23 Tedd meg azért, amit mondunk neked. Van köztünk négy férfi, akik fogadalmat tettek.

24 Vedd magad mellé őket, és tisztulj meg velük együtt, fizesd ki a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket, és így mindenki megtudja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled hallott, hanem te magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod.

25 A pogányokból lett hívőknek pedig már megírtuk azt a határozatot, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól, a vértől, a fulladt állattól és a paráznaságtól.

26 Akkor Pál maga mellé vette azokat a férfiakat, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le a tisztulás napjai, addig pedig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.

27 Amikor pedig a hét nap már a vége felé járt, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, majd megragadták,

28 és így kiáltoztak: Izraelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt; és ezenfelül még görögöket is behozott a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet.

29 Mert korábban az efezusi Trofimosszal látták a városban, és azt hitték, hogy Pál bevitte őt a templomba.

30 Megmozdult azért az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azon nyomban bezárták.

31 Amikor már azon voltak, hogy megölik, felment egy jelentés a sereg ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem lázong;

32 ő azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.

33 Ahogy az ezredes odaért, elfogatta, és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal, és tudakozódott, hogy ki ez az ember, és mit tett.

34 De ki ezt, ki azt kiáltozta a sokaságban, és mivel a zajongás miatt nem tudott meg semmi bizonyosat, az ezredes megparancsolta, hogy vezessék a várba.

35 Amikor a lépcsőkhöz jutott, az történt, hogy a katonáknak vinniük kellett Pált a tömeg erőszakossága miatt,

36 mert a tömeg utánuk tódult, és azt kiáltozta: Végeztesd ki!

37 Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, azt mondta az ezredesnek: Szabad valamit mondanom neked? Ő pedig azt kérdezte: Te tudsz görögül?

38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal korábban felkelést szított, és kivitte a pusztába azt a négyezer felfegyverzett férfit?

39 Mire Pál így válaszolt: Én ugyan tarzuszi zsidó ember vagyok, Cilicia nevezetes városának polgára, de kérlek, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez.

40 Amikor megengedte, Pál a lépcsőn állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csendesség lett, héber nyelven szólította meg őket:

22. fejezet

1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek.

2 Amikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még inkább megnyugodtak. Akkor így szólt:

3 Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban nőttem fel, Gamáliél lábainál, az atyák törvényének szigora szerint neveltek, és buzgó voltam az Isten iránt, amint ma ti is mindnyájan azok vagytok.

4 Ennek a tanításnak a követőit halálra üldöztem, megkötöztem és börtönbe juttattam férfiakat és nőket.

5 Tanúm erre a főpap és a véneknek egész tanácsa, akiktől leveleket kaptam az atyafiakhoz, és Damaszkuszba mentem, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék őket.

6 Történt pedig, hogy amint mentem és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban egyszerre csak nagy világosság sugárzott körül engem az égből.

7 Földre estem, és egy hangot hallottam, amely azt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem?

8 Én pedig azt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Ő pedig azt mondta nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.

9 Akik velem voltak, a világosságot ugyan látták, de nem hallották annak hangját, aki velem beszélt.

10 Én pedig azt mondtam: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt válaszolta: Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit Isten felőled elrendelt, hogy megtedd.

11 De mivel nem láttam annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem levők kézen fogva vezettek, úgy mentem be Damaszkuszba.

12 Egy bizonyos Anániás pedig, aki a törvény szerint élő kegyes férfi, akiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,

13 hozzám jött, és mellém állva azt mondta nekem: Atyámfia, Saul, láss újra! És én abban a pillanatban rátekintettem.

14 Ő pedig azt mondta: Atyáink Istene kiválasztott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd az Igazat, és hangját a saját szájából halljad.

15 Mert tanúja leszel neki minden ember előtt azok felől, amiket láttál és hallottál.

16 Most azért mit késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, és az Úr nevét segítségül hívva mosd le bűneidet.

17 Történt pedig, hogy amikor Jeruzsálembe visszatértem, és imádkoztam a templomban, révületbe estem,

18 és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a rólam szóló bizonyságtételedet!

19 Én pedig azt mondtam: Uram, ők maguk tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem és zsinagógáról zsinagógára járva megvertem azokat, akik hittek benned.

20 Amikor a te vértanúdnak, Istvánnak a vérét kiontották, én is ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem azoknak ruháját, akik őt megölték.

21 Ő pedig azt mondta nekem: Eredj el, mert én messzire küldelek téged, a pogányok közé.

22 Eddig a szóig hallgatták őt, de akkor kiabálni kezdtek: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen.

23 Miközben kiabáltak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe.

24 Az ezredes pedig megparancsolta, hogy vigyék Pált a várba, és meghagyta, hogy korbácsütésekkel vallassák ki, hogy megtudja, miért kiáltoztak úgy ellene.

25 Amikor azonban szíjakkal lekötözték, azt mondta Pál az ott álló századosnak: Szabad-e nektek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?

26 Ahogy meghallotta ezt a százados, elment, és jelentette az ezredesnek: Vigyázz, mit teszel, mert ez az ember római!

27 Hozzá ment azért az ezredes, és megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, valóban római polgár vagy? Ő pedig azt felelte: Az vagyok.

28 Az ezredes akkor azt mondta: Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig azt mondta: Én pedig beleszülettem.

29 Vallatói akkor azonnal félrehúzódtak mellőle. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római az, akit megkötöztetett.

30 Másnap pedig teljes bizonyossággal meg akarta tudni, hogy a zsidók mivel vádolják, ezért bilincseit feloldotta, és megparancsolta, hogy a főpapok és az egész nagytanács gyűljön össze, majd Pált levezette és eléjük állította.

23. fejezet

1 Pál a nagytanácsra szegezte szemét, és azt mondta: Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek mind e mai napig.

2 Anániás főpap pedig megparancsolta azoknak, akik mellette álltak, hogy üssék szájon.

3 Akkor Pál azt mondta neki: Megver az Isten téged, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy a törvény szerint hozz ítéletet felettem, és törvényellenesen azt parancsolod, hogy megüssenek?

4 Az ott állók pedig így szóltak: Az Isten főpapját szidalmazod?

5 Pál pedig azt mondta: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te néped fejedelmét ne átkozd!

6 Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, a másik pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a nagytanács előtt: Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia, és a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak.

7 Amikor ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a sokaság megoszlott.

8 Mert a szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig mindegyiket vallják.

9 Nagy kiáltozás támadt, és a farizeusok pártjának írástudói közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, azt hangoztatva: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha lélek vagy angyal szólt hozzá?

10 Mikor pedig egyre nagyobb lett a felfordulás, az ezredes attól tartott, hogy Pált szétszaggatják, ezért parancsot adott, hogy a katonaság menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye el a várba.

11 A következő éjszakán pedig odaállt mellé az Úr, és azt mondta: Bízzál, Pál! Mert ahogy bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell neked Rómában is bizonyságot tenned.

12 Ahogy megvirradt, a zsidók összecsődültek, és átok alatt kötelezték magukat, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg meg nem ölik Pált.

13 Több mint negyvenen voltak, akik így összeesküdtek.

14 Ezek elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és azt mondták: Átok alatt megesküdtünk, hogy semmit nem ízlelünk addig, amíg meg nem öljük Pált.

15 Most azért a nagytanáccsal együtt javasoljátok azt az ezredesnek, hogy hozza le hozzátok, mintha az ügyét alaposabban ki akarnátok vizsgálni. Mi pedig készek vagyunk őt megölni, mielőtt ideérne.

16 Pál nőtestvérének a fia azonban meghallotta e cselszövést, és a várba bejutva tudtára adta Pálnak.

17 Pál pedig az egyik századost magához hívta, és azt mondta: Ezt az ifjat vezesd az ezredeshez, mert valamit jelenteni akar neki.

18 Az tehát maga mellé vette őt, elvitte az ezredeshez, és azt mondta: A fogoly Pál magához hívatott engem, és arra kért, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert mondani akar neked valamit.

19 Az ezredes pedig kézen fogta, és félrevonulva megkérdezte tőle: Mit akarsz nekem jelenteni?

20 Ő pedig azt mondta: A zsidók elhatározták, hogy megkérnek téged, hogy Pált holnap vidd le a nagytanács elé, mintha valamit alaposabban meg akarnának tudakozni felőle.

21 Te azért ne engedj nekik, mert közülük negyvennél több férfi leselkedik utána, akik átok alatt kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. És már készen vannak, csak az üzenetedre várnak.

22 Ekkor az ezredes elbocsátotta az ifjút, és meghagyta neki: Senkinek se szólj arról, hogy ezeket jelentetted nekem.

23 És a századosok közül kettőt magához hívatott, és azt mondta: Készítsetek föl kétszáz katonát, hetven lovast és kétszáz dárdást az éjszaka harmadik órájára, hogy induljanak Cézáreába,

24 és hátas állatokat is adjanak melléjük, hogy Pált felültetve biztonságban vigyék Félix helytartóhoz.

25 Levelet is írt, amelynek ez volt a szövege:

26 Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi!

27 Ezt a férfit a zsidók elfogták és meg akarták ölni, de odamenve csapataimmal kiszabadítottam, mivel tudomásomra jutott, hogy római.

28 Mivel meg akartam tudni az okát, hogy mivel vádolják, levittem őt a nagytanácsuk elé.

29 Úgy találtam, hogy törvényük vitás kérdései felől vádolják, de ellene semmi halált vagy fogságot érdemlő vád nincs.

30 Mivel pedig jelentették nekem, hogy merénylet készül e férfi ellen, azonnal hozzád küldtem, és vádlóinak is meghagytam, hogy ami panaszuk van ellene, azt előtted mondják el.

31 A katonák tehát a kapott parancsnak megfelelően felvették Pált, és még éjszaka elvitték Antipatriszba.

32 Másnap a lovasok kíséretében továbbküldték, ők pedig visszatértek a várba.

33 Azok pedig Cézáreába jutva átadták a levelet a helytartónak, és Pált is elébe vezették.

34 Amikor a helytartó elolvasta a levelet, megkérdezte, hogy melyik tartományból való, és miután megtudta, hogy Ciliciából,

35 azt mondta: Majd kihallgatlak, amikor a vádlóid is eljönnek. És megparancsolta, hogy Heródes palotájában őrizzék.

24. fejezet

1 Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel és egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen.

2 Amikor előállították, Tertullusz vádolni kezdte:

3 Nagyra becsült Félix, nagy békében van részünk, és helyes intézkedések történnek a nép javára előrelátásod folytán. Ezt minden tekintetben és mindenütt teljes hálával elismerjük.

4 De hogy hosszú ideig fel ne tartsalak, kérlek, jóindulattal hallgass meg minket röviden.

5 Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez az ember valóságos pestis, és lázadást szít a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a názáreti felekezet vezetője,

6 aki a templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni.

7 Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt kezünkből,

8 és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Ha kihallgatod őt, magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk.

9 A zsidók is csatlakoztak ehhez, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.

10 Pál, miután intett neki a helytartó, hogy szóljon, így válaszolt: Mivel tudom, hogy hosszú évek óta vagy e népnek a bírája, bátrabban védekezem a magam ügyében.

11 Megtudhatod, hogy nincs több mint tizenkét napja, hogy feljöttem imádkozni Jeruzsálembe.

12 De sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban nem láttak engem, hogy valakivel is vitatkoztam volna, vagy hogy a sokaságot lázítottam volna.

13 Nem is tudják bizonyítani azt, amivel most vádolnak.

14 Azt azonban megvallom neked, hogy én a szerint az út szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a prófétákban meg van írva.

15 Mert reménységem van Istenben, hogy lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak, amint ezt ők maguk is várják.

16 Ezért magam is arra törekszem, hogy mindenkor feddhetetlen lelkiismeretem legyen Isten és az emberek előtt.

17 Több esztendő elteltével pedig eljöttem, hogy az én népemnek adományokat hozzak, és áldozatot mutassak be.

18 Ennek során néhány Ázsiából való zsidó rám talált a templomban a tisztulási fogadalom teljesítése közben, nem pedig csődületben és nem lázítás közben.

19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted és itt vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem.

20 Vagy ezek a vádlók maguk mondják meg, hogy találtak-e bennem valami vétket, amikor a nagytanács előtt álltam,

21 hacsak nem azt az egy kijelentésemet, amelyet köztük állva kiáltottam: a halottak feltámadása miatt vádolnak engem a mai napon.

22 Félix pedig, akinek elég pontos tudomása volt erről a tanításról, elnapolta ügyüket, és így szólt: Amikor Liziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben.

23 És megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őt őrizetben, de enyhébb fogságban, és senkit se tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon neki.

24 Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó volt, maga elé hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztusban való hit felől.

25 Amikor pedig igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémülve így szólt: Most menj el, de amikor alkalmam lesz rá, magamhoz hívatlak.

26 Egyúttal azt is remélte, hogy Pál pénzt ad neki, ezért gyakran magához hívatta, és elbeszélgetett vele.

27 Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix azonban, hogy kedvébe járjon a zsidóknak, Pált fogságban hagyta.

25. fejezet

1 Amikor Fesztusz megérkezett a tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe.

2 A főpap és a zsidók főemberei pedig panaszt tettek neki Pál ellen, és kérték,

3 hogy a kedvükért vitesse át őt Jeruzsálembe, mert tőrbe akarták csalni, hogy útközben megöljék.

4 Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pált Cézáreában őrzik, ő maga pedig hamarosan odamegy.

5 Akik tehát közöttetek illetékesek – mondta –, jöjjenek velem, és ha valami kifogásolható van abban a férfiban, emeljenek vádat ellene!

6 Miután nem több mint nyolc-tíz napot időzött közöttük, lement Cézáreába, és másnap bírói székébe ült, és elővezettette Pált.

7 Amikor Pál megjelent, körülállták a zsidók, akik lementek Jeruzsálemből, és sok súlyos vádat hoztak fel ellene, amelyeket azonban nem tudtak bizonyítani.

8 Pál a maga védelmére ezt hozta fel: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem.

9 Fesztusz pedig kedvükben akart járni a zsidóknak, és azt kérdezte Páltól: Föl akarsz menni Jeruzsálembe, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?

10 Pál azonban azt mondta: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell felettem ítélkezni. A zsidók ellen semmit sem vétettem, mint te magad is jól tudod.

11 Mert ha vétkes vagyok, és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól, ha azonban semmi sincs azokban, amikkel ezek vádolnak engem, senki sem szolgáltathat ki nekik. A császárhoz fellebbezek!

12 Akkor Fesztusz szót váltott tanácsosaival, és így válaszolt: A császárhoz fellebbeztél, a császár elé fogsz menni.

13 Néhány nap múlva pedig Agrippa király és Bereniké érkezett Cézáreába, hogy köszöntsék Fesztuszt.

14 Mivel több napot ott töltöttek, Fesztusz szóba hozta a király előtt Pál ügyét: Van itt egy férfi, akit Félix hagyott itt fogolyként.

15 Amikor Jeruzsálemben jártam, a főpapok és a zsidók vénei panaszt emeltek ellene, és elítélését kérték.

16 Azt válaszoltam nekik, hogy a rómaiaknak nem szokásuk kiadni egy embert azelőtt, hogy szembesítenék a vádlottat vádlóival, és alkalmat nem adnának neki, hogy védekezhessék a vád ellen.

17 Amikor tehát ők idejöttek, másnap halogatás nélkül a bírói székbe ültem, és elővezettettem azt a férfit.

18 Ám amikor vádlói előálltak, semmi olyan vádat nem hoztak fel ellene, amilyenre én gondoltam,

19 hanem valami vitás kérdéseik voltak vele a maguk vallásáról, egy bizonyos meghalt Jézus felől, akiről Pál azt állította, hogy él.

20 Mivel ezekben a vitás kérdésekben nem tudtam eligazodni, megkérdeztem, akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott mondjanak ítéletet ebben az ügyben.

21 Amikor azonban Pál fellebbezett, hogy a császár döntéséig tartsák őrizetben, megparancsoltam, hogy őrizzék, amíg a császárhoz nem küldhetem.

22 Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: Szeretném magam is meghallgatni azt az embert. Holnap hallani fogod – felelte Fesztusz.

23 Másnap tehát Agrippa és Bereniké nagy pompával megjelent, és bement a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főembereivel együtt, majd Fesztusz parancsára elővezették Pált.

24 Fesztusz így szólt: Agrippa király és ti férfiak mindnyájan, akik velünk együtt jelen vagytok! Látjátok ezt az embert, aki miatt a zsidók egész sokasága folyamodott hozzám Jeruzsálemben és itt is, azt kiáltozva, hogy ennek nem szabad tovább élnie.

25 Én pedig úgy találtam, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett, de mivel a császárhoz fellebbezett, úgy döntöttem, hogy elküldöm.

26 De semmi bizonyosat nem tudok róla írni az én uramnak. Ezért hozattam őt elétek és kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.

27 Mert értelmetlennek látom, hogy aki foglyot küld, az ellene való vádakat ne jelentse.

26. fejezet

1 Agrippa pedig azt mondta Pálnak: Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet tartott:

2 Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy a mai napon előtted védekezhetem mindazok ellen, amikkel a zsidók vádolnak,

3 mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdéseit. Kérlek azért, hallgass meg engem türelmesen!

4 Életemet, amely kezdettől népem között és Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva minden zsidó ismeri.

5 Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem mint farizeus.

6 Most is a miatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet Isten atyáinknak ígért,

7 és amelynek beteljesedésében a mi tizenkét törzsünk éjjel-nappal buzgón szolgálva reménykedik. Ó, király, ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók.

8 Miért találjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?

9 Egykor én magam is úgy véltem, hogy mindent meg kell tennem ama názáreti Jézus neve ellen.

10 Meg is tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe csukattam a főpapoktól kapott felhatalmazás alapján. Sőt amikor megölték őket, szavazatommal ehhez hozzájárultam.

11 Minden zsinagógában sokszor büntetéssel kényszerítettem őket káromlásra, és szerfelett dühöngtem ellenük, még idegen városokban is üldöztem őket.

12 Ilyen ügyben éppen útban voltam Damaszkusz felé a főpapoktól kapott felhatalmazással és engedéllyel.

13 Déltájban az úton azt láttam, ó, király, hogy a mennyből a napfénynél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és a velem együtt utazókat.

14 Amikor pedig mindnyájan földre estünk, hangot hallottam, amely héber nyelven szólt hozzám, és ezt mondta: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.

15 Én pedig azt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig azt mondta: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.

16 De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek téged arra nézve, amiket láttál, és amik miatt még meg fogok neked jelenni.

17 Megszabadítalak téged ettől a néptől és a pogányoktól, akik közé küldelek,

18 hogy megnyisd a szemüket, hogy a sötétségből világosságra és a Sátán hatalmából Istenhez térjenek, hogy a bennem való hit által bűneik bocsánatát vegyék, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek.

19 Azért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt,

20 hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea egész tartományában, sőt a pogányok között is hirdettem az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg Istenhez, és a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedjenek.

21 Ezért fogtak el a templomban, és ezért akartak a zsidók megölni.

22 De mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinynek és nagynak egyaránt, és semmit sem mondok azon kívül, amiről a próféták és Mózes is megmondták, hogy be fog teljesedni,

23 hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támadt fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni ennek a népnek és a pogányoknak is.

24 Amikor pedig ezeket mondta a maga mentségére, Fesztusz hangosan így szólt: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.

25 Ő pedig azt mondta: Nem vagyok én bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok.

26 Mivel tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem gondolom, hogy ezek közül előtte bármi is rejtve lenne, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek.

27 Agrippa király, hiszel-e a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

28 Agrippa pedig azt mondta Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.

29 Pál így válaszolt: Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, és ne csak te, hanem mindazok is, akik ma engem hallgatnak, olyanok lennének, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.

30 Aztán felkelt a király, a helytartó, Bereniké és azok, akik velük együtt ültek.

31 Távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.

32 Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: Ezt az embert szabadon lehetne bocsátani, ha a császárhoz nem fellebbezett volna.

27. fejezet

1 Amikor eldőlt, hogy Itáliába hajózunk, átadták Pált és több más foglyot a császári seregből való Juliusz nevű századosnak.

2 Beszálltunk tehát egy adramittiumi hajóba, amely az ázsiai partvidéket akarta behajózni, és elindultunk. Velünk volt a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz is.

3 Másnap megérkeztünk Szidónba. Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy elmenjen a barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla.

4 Onnan elindulva Ciprus alatt hajóztunk el, mert ellenszél volt.

5 Majd Cilicia és Pamfilia partja mellett elhajózva eljutottunk a líciai Mirába.

6 És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított át minket.

7 Több napon át azonban csak lassan haladtunk, és nehezen jutottunk el Kniduszig, de mivel a szél nem engedett bennünket odajutni, elhajóztunk Kréta alatt, Szalmóné közelében.

8 Nagy nehezen elhajóztunk mellette, majd eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőknek neveznek, s melyhez közel van Lázea városa.

9 Mivel pedig már sok idő telt el, és a hajózás kezdett veszélyessé válni, mert a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket:

10 Férfiak, úgy látom, hogy ez a hajózás nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem a mi életünknek is ártalmára és nagy kárára lesz.

11 De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint annak, amit Pál mondott.

12 Mivel a kikötő telelésre nem volt alkalmas, ezért a többség úgy határozott, hogy hajózzanak tovább, ha csak lehetséges, egy krétai kikötőbe, Főnixbe, amely délnyugat és északnyugat felé néz.

13 Mivel pedig gyenge déli szél kezdett fújni, úgy gondolták, hogy feltett szándékukat véghezvihetik, felszedték hát a horgonyt, és Kréta mentén hajóztak tovább.

14 Nemsokára azonban a sziget felől viharos szél csapott le ránk, amelyet északkeletinek neveznek,

15 s amely a hajót magával ragadta, és mivel nem bírt a széllel szemben menni, hagytuk, hogy magával vigyen bennünket.

16 Amikor pedig egy kis sziget alá futottunk, amelyet Klaudának hívnak, alig bírtuk hatalmunkban tartani a csónakot.

17 Miután azt felvonták, védőintézkedéseket tettek: alul átkötötték a hajót, és mivel féltek, hogy Szirtisz zátonyaira futnak, leeresztették a horgonyt, és úgy sodródtak tovább.

18 Amikor pedig a szélvésztől nagyon hányattattunk, másnap a hajóterhet kidobták,

19 harmadnap pedig saját kezükkel dobálták ki a hajó felszerelését is.

20 Amikor pedig több napon át sem a nap, sem a csillagok nem látszottak, és nem kis vihar tombolt, minden reménységünk elveszett az életben maradásunk felől.

21 Amikor pedig már jó ideje nem ettek, Pál felállt közöttük, és azt mondta: Férfiak, jobb lett volna, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, így elkerültük volna ezt a bajt és kárt.

22 De még most is biztatlak titeket: Ne veszítsétek el a reményt, mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.

23 Mert ma éjjel mellém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok,

24 és ezt mondta: Ne félj, Pál, a császár elé kell állnod, és Isten ajándékba adta neked mindazokat, akik veled hajóznak.

25 Azért bízzatok, férfiak, mert én hiszek Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta.

26 Egy szigetre kell kivetődnünk.

27 Amikor pedig eljött az Adrián való hányattatásunk tizennegyedik éjszakája, éjféltájban észrevették a hajósok, hogy valamilyen szárazföldhöz közelednek.

28 Lebocsátották a mérőónt, és húsz ölt állapítottak meg, majd egy kissé továbbmentek, és ismét lebocsátották a mérőónt, és tizenöt ölt mértek.

29 Mivel féltek, hogy valami szirtes helyre vetődünk, a hajó farából négy horgonyt vetettek ki, alig várva, hogy nappal legyen.

30 Ekkor a hajósok el akartak menekülni a hajóról, és a csónakot lebocsátották a tengerre azzal az ürüggyel, mintha a hajó orrából akarnának horgonyt vetni.

31 Pál azonban azt mondta a századosnak és a katonáknak: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti sem menekülhettek meg.

32 Akkor a katonák elvágták a csónak köteleit, és hagyták, hogy kiessen.

33 Addig pedig, amíg megvirradt, Pál mindnyájukat arra biztatta, hogy egyenek. Így szólt hozzájuk: Ma van tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és nem vettetek magatokhoz semmit.

34 Azért kérlek titeket, hogy egyetek, mert ez a megmaradásotokat szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál sem a fejéről.

35 Amikor ezeket mondta, kenyeret vett a kezébe, hálát adott Istennek mindnyájuk előtt, majd megtörte, és enni kezdett.

36 Erre mindnyájan nekibátorodtak, és ők is ettek.

37 Lélekszám szerint pedig összesen kétszázhetvenhatan voltunk a hajóban.

38 Miután jóllaktak, a gabonát a tengerbe szórva könnyítettek a hajón.

39 Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, csak egy tengeröblöt láttak, melynek lapos partja volt, és úgy döntöttek, hogy ha tudják, arra futtatják rá a hajót.

40 A horgonyokat tehát körös-körül elvagdalták, a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd köteleit is megoldották, és az orrvitorlát a szélnek feszítve igyekeztek a part felé haladni.

41 De amikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót, amelynek az orra azon megakadva mozdíthatatlanul ott maradt, a hátulsó része azonban szakadozott a hullámverés miatt.

42 A katonáknak az volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiússzon és megszökjön.

43 De a százados eltiltotta őket ettől a szándékuktól, mivel meg akarta tartani Pált, és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, először azok ugorjanak a tengerbe, és meneküljenek ki a szárazföldre,

44 utána pedig a többiek, ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. Így történt, hogy mindnyájan épségben kijutottak a szárazföldre.

28. fejezet

1 Miután megmenekültünk, megtudtuk, hogy Máltának hívják azt a szigetet.

2 A barbárok pedig nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és befogadtak mindnyájunkat a zuhogó eső és a hideg elől.

3 Amikor pedig Pál felmarkolt egy nyaláb rőzsét, és a tűzre vetette, egy vipera a melegből kimászva a kezére ragadt.

4 Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, azt mondták egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, akit nem hagyott élni az isteni igazságszolgáltatás, noha a tengerből megszabadult.

5 Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem lett.

6 Azok pedig azt várták, hogy megdagad, vagy nagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban sokáig vártak, és látták, hogy semmi baja nem lett, megváltoztatták véleményüket, és azt mondták, hogy isten.

7 Annak a helynek a környékén volt a sziget főemberének, név szerint Publiusznak a birtoka, aki befogadott és három napig nagyon emberségesen vendégül látott minket.

8 Publiusz apja pedig történetesen magas lázzal vérhasban feküdt. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, kezét rátette, és meggyógyította.

9 Miután ez megtörtént, mások is, akik betegek voltak a szigeten, eljöttek hozzá, és meggyógyultak.

10 Ezért igen nagy megbecsülésben volt részünk, és amikor elhajóztunk, a szükséges dolgokkal elláttak bennünket.

11 Három hónap múlva ugyanis elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amely a Dioszkurok jelvényét viselte.

12 Szirakuzába érkezve ott maradtunk három napig.

13 Onnan a partot körülhajózva eljutottunk Régiumba, majd egy nap múlva déli szél támadt, így másnap megérkeztünk Puteoliba.

14 Itt testvérekre találtunk, akik kérték, hogy maradjunk náluk hét napig. Ezután mentünk Rómába.

15 Az ottani testvérek pedig, amikor hallottak jövetelünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és a Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és bizakodó lett.

16 Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.

17 Három nap múlva aztán magához hívatta Pál a zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, azt mondta nekik: Atyámfiai, férfiak, jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen vagy az ősi szokások ellen, Jeruzsálemben mégis fogolyként kiszolgáltattak a rómaiaknak.

18 Ezek, miután kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mivel semmi halált érdemlő vétket nem találtak nálam.

19 De mivel a zsidók tiltakoztak ez ellen, kénytelen voltam a császárhoz fellebbezni, nem mintha népem ellen volna valami vádam.

20 Ezért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket, és szóljak hozzátok, mert Izráel reménységéért viselem ezt a láncot.

21 Ők pedig azt mondták neki: Mi sem levelet nem kaptunk Júdeából, sem pedig atyánkfiai közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat.

22 Méltányosnak tartjuk, hogy tőled halljuk, miként gondolkodol, mert erről a felekezetről azt tudjuk, hogy mindenütt ellene mondanak.

23 Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor többen eljöttek hozzá a szállására. Pál pedig bizonyságot tett nekik az Isten országáról, és Mózes törvénye és a próféták alapján reggeltől estig igyekezett meggyőzni őket Jézusról.

24 Egyesek hittek a beszédének, mások pedig nem hittek.

25 Mivel pedig nem egyeztek meg egymással, szétoszlottak, miután Pál még ezt mondta: Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor ezt mondta:

26 Menj el ehhez a néphez, és ezt mondd: Hallván halljatok, és ne értsetek, nézvén nézzetek, és ne lássatok!

27 Mert megkövéredett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és szemüket behunyják, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

28 Vegyétek azért tudomásul, hogy Isten ezt az üdvösséget a pogányoknak küldi, és ők meg is hallgatják.

29 Amikor ezeket mondta, elmentek a zsidók, egymás között vitatkozva.

30 Pál pedig két teljes esztendeig maradt saját bérelt szállásán, és mindenkit fogadott, aki felkereste.

31 Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljesen bátran, minden akadályoztatás nélkül.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .