Bírák könyve

1. fejezet

1 Józsué halála után megkérdezték Izráel fiai az URat: Melyikünk menjen elsőnek a kánaániakra, hogy harcoljon ellenük?

2 Az ÚR ezt mondta: Júda menjen! Íme, a kezébe adtam azt a földet.

3 Ekkor azt mondta Júda a testvérének, Simeonnak: Gyere velem együtt a nekem sorsvetés által jutott örökségbe, hogy harcoljunk a kánaániak ellen, és én is elmegyek majd veled a neked sorsvetés által jutott örökségbe. És Simeon elment vele.

4 Akkor fölvonult Júda, és kezükbe adta az ÚR a kánaániakat és a perizzieket; és tízezer embert vágtak le közülük Bezekben.

5 Bezekben rátaláltak Adóníbezekre, harcoltak ellene, és megverték a kánaániakat és a perizzieket.

6 Adóníbezek megfutamodott, de üldözőbe vették, elfogták, és levágták keze és lába hüvelykujjait.

7 Ekkor azt mondta Adóníbezek: Hetven király szedegetett morzsákat az asztalom alatt, akiknek levágattam kezük és lábuk hüvelykujjait. Aszerint fizetett nekem Isten, ahogy én cselekedtem. Azután elvitték Jeruzsálembe, és ott halt meg.

8 Majd Jeruzsálem ellen harcoltak Júda fiai. El is foglalták, lakosait kardélre hányták, a várost pedig lángba borították.

9 Azután pedig lementek Júda fiai, hogy a hegyvidéken, a déli tartományban és a síkságon lakó kánaániak ellen harcoljanak.

10 Majd a Hebrónban lakó kánaániak ellen ment Júda. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. És megverték Sésajt, Ahímant és Talmajt.

11 Onnan Debír lakói ellen ment. Debír neve azelőtt KirjatSzéfer volt.

12 Ekkor azt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak feleségül adom leányomat, Akszát.

13 Otniél, Kenaz fia, Káléb öccse foglalta el azt, és neki adta feleségül leányát, Akszát.

14 Amikor az asszony hozzáment, a férje biztatta, hogy kérjen mezőt az apjától. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte: Mit akarsz?

15 Ő pedig ezt felelte: Adj nekem valamit áldásul! A száraz Délvidékre helyeztél engem, adj hát vízforrásokat is! Erre Káléb neki adta a felső forrásokat és az alsó forrásokat.

16 Kéninek, Mózes apósának a fiai is fölmentek a pálmák városából Júda fiaival a Júda pusztájába, amely a Délvidéken van Arádnál, és ott telepedtek le a néppel együtt.

17 Ezután Júda elment testvérével, Simeonnal, és megverték a Cefatban lakó kánaániakat. Elpusztították őket, és elnevezték a várost Hormának.

18 Azután elfoglalta Júda Gázát és határát, Askelónt és határát, Ekrónt és annak határát.

19 Az ÚR Júdával volt, és kiűzte a hegyvidék lakóit. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak.

20 Hebrónt Kálébnak adták, ahogy meghagyta Mózes, és kiűzte onnan Anák három fiát.

21 De a jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit nem űzték el Benjámin fiai, ezért laknak a jebúsziak Benjámin fiaival Jeruzsálemben még ma is.

22 Fölvonult József háza is Bétel ellen, és az ÚR vele volt.

23 József háza kikémleltette Bételt. A város neve régen Lúz volt.

24 A kémek megláttak egy férfit, aki a városból jött, és azt mondták neki: Mutasd meg a város bejáratát, és mi irgalmasak leszünk hozzád.

25 Amikor az megmutatta nekik a város bejáratát, a város lakóit kardélre hányták. De azt a férfit egész háza népével elbocsátották.

26 Az a férfi pedig elment a hettiták földjére, várost épített, és Lúznak nevezte el. Ez a neve mind e mai napig.

27 De Manassé nem űzte el a lakosokat sem Bétseánból és településeiből, sem Taanakból és településeiből, sem Dórból és településeiből; sem Jibleámnak és településeinek a lakosait, sem Megiddónak és településeinek a lakosait. Így a kánaániaknak sikerült ott m

28 Amikor Izráel megerősödött, adófizetőjévé tette a kánaániakat, de nem tudta teljesen kiűzni őket.

29 Efraim sem űzte ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak, hanem ott laktak azok közöttük Gézerben.

30 Zebulon sem űzte el sem Kitrón lakóit, sem Nahalól lakóit, hanem köztük laktak a kánaániak, és adófizetőikké lettek.

31 Ásér sem űzte el sem Akkó, sem Szidón, sem Ahláb, sem Akzíb, sem Helbá, sem Afík, sem Rehób lakóit.

32 Így Ásér ott lakott a kánaániak között, az ország lakói között, mert nem űzték ki őket.

33 Naftáli sem űzte el sem Bétsemes lakosait, sem Bét-Anát lakóit, hanem ott lakott a kánaániak között, az ország lakosai között. De Bétsemes és Bét-Anát lakói adófizetőikké lettek.

34 Az emóriak pedig fölszorították Dán fiait a hegyvidékre, és nem engedték meg, hogy lejöjjenek a völgybe.

35 Így sikerült az emóriaknak ott maradniuk a Hereszhegységben, Ajjálónban és Saalbímban. De mikor József házának keze rájuk nehezedett, adófizetőkké lettek.

36 Az emóriak határa pedig az Akrabbím-hágótól és Szelától fölfelé húzódott.

2. fejezet

1 Fölment az ÚR angyala Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kihoztalak titeket Egyiptomból, és erre a földre hoztalak, amely felől megesküdtem atyáitoknak, és azt mondtam, soha nem bontom föl veletek a szövetségemet.

2 Csakhogy ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakóival, rontsátok le oltáraikat! De nem hallgattatok a szavamra. Hogy tehettétek ezt?!

3 Ezért azt mondom, nem űzöm el őket előletek, hanem tövissé lesznek nektek az oldalatokban, isteneik pedig tőr gyanánt lesznek nektek.

4 Amikor az ÚR angyala ezt elmondta Izráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt.

5 Ezért elnevezték azt a helyet Bókímnak, és áldozatot mutattak be ott az ÚRnak.

6 Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izráel fiai elindultak, mindegyik a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék a földet.

7 A nép az URat szolgálta Józsué egész életében, és azoknak a véneknek a napjaiban, akik hosszú ideig éltek Józsué után, s látták az ÚRnak minden nagy tettét, amelyet Izráellel cselekedett.

8 Majd meghalt Józsué, Nún fia, az ÚR szolgája száztíz esztendős korában.

9 Örökségének határában, Timnat-Hereszben, az Efraim hegyvidékén, a Gaas-hegytől északra temették el.

10 Az az egész nemzedék is megtért atyáihoz, és más nemzedék támadt utánuk, amely nem ismerte sem az URat, sem tetteit, amelyeket Izráellel cselekedett.

11 Gonoszul cselekedtek Izráel fiai az ÚR szeme előtt, mert a Baaloknak szolgáltak.

12 Elhagyták az URat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, és más istenek után jártak a pogány népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajoltak meg, és haragra ingerelték az URat.

13 Elhagyták az URat, és Baalnak és Astárótnak szolgáltak.

14 És fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, és kifosztották őket. A körülöttük lévő ellenségeik kezébe adta őket, és nem bírtak ellenállni nekik.

15 Ahova csak kivonultak, mindenütt elérte őket az ÚR keze, hogy bajt hozzon rájuk, ahogy megígérte, és ahogy megesküdött nekik az ÚR. Így igen nyomorult állapotba jutottak.

16 Akkor bírákat támasztott az ÚR, akik megszabadították őket szorongatóik kezéből.

17 De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, azok előtt hajoltak meg, és hamar letértek az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az ÚR parancsolataira. Ők nem így cselekedtek.

18 Mert mikor bírákat támasztott nekik az ÚR, maga az ÚR volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt, mert megkönyörült rajtuk az ÚR, mikor elnyomóik és szorongatóik ellen panaszkodtak.

19 De mihelyt a bíró meghalt, visszatértek ismét, és romlottabbak lettek, mint atyáik. Más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt hajoltak meg, nem hagytak föl cselekedeteikkel és nyakas magaviseletükkel.

20 Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott szavamra,

21 én sem űzök ki többé senkit sem előlük a pogányok közül, akiket meghagyott Józsué, amikor meghalt.

22 Hanem általuk teszem próbára Izráelt, hogy vajon megtartják-e az ÚR útját, és járnak-e azon, ahogy megtartották azt atyáik, vagy nem.

23 Ezért hagyta meg az ÚR helyükön a pogány népeket, és nem is űzte ki őket azon nyomban, és nem adta őket Józsué kezébe.

3. fejezet

1 Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az ÚR, hogy azok által tegye próbára Izráelt, mindazokat, akik már nem élték át a Kánaánért folytatott harcokat.

2 Csak azért, hogy Izráel fiainak újabb nemzedékei is megtanuljanak harcolni, azok is, akik azelőtt nem élték át azt.

3 A filiszteusok öt fejedelemsége, a kánaániak mindnyájan és a szidóniak meg a hivviek, akik a Libánon hegyvidékén laktak, a Baal-Hermón hegyétől a Hamátba vivő útig.

4 Ezeket azért hagyta meg az ÚR, hogy próbára tegye Izráelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-e parancsainak, amelyeket atyáiknak parancsolt Mózes által.

5 Így Izráel fiai a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak között laktak.

6 Lányaikat feleségül vették, a saját leányaikat pedig odaadták az ő fiaiknak, és azok isteneit szolgálták.

7 Gonoszul cselekedtek Izráel fiai az ÚR szeme előtt. Elfelejtkeztek Istenükről, az ÚRról, és a Baaloknak és az Aséráknak szolgáltak.

8 Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és Kúsan-Risátaimnak, Mezopotámia királyának a kezébe adta őket, és nyolc évig szolgáltak Izráel fiai Kúsan-Risátaimnak.

9 Ekkor az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai, és az ÚR szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otniélt, Kenaz fiát, Káléb öccsét.

10 Az ÚR Lelke volt rajta, és így bíráskodott Izráelben. Amikor hadba indult, az ÚR a kezébe adta Kúsan-Risátaimot, Mezopotámia királyát, és kemény kézzel bánt el Kúsan-Risátaimmal.

11 Azután megnyugodott a föld negyven esztendeig. Akkor meghalt Otniél, Kenaz fia.

12 De Izráel fiai ismét gonoszul cselekedtek az ÚR szeme előtt. Ezért hatalmassá tette az ÚR Eglónt, Móáb királyát Izráel fölött.

13 Ez magához gyűjtötte Ammón és Amálék fiait, és elment, megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.

14 Izráel fiai tizennyolc esztendeig Eglónt, Móáb királyát szolgálták.

15 Ekkor Izráel fiai ismét az ÚRhoz kiáltottak, és az ÚR szabadítót támasztott nekik: Éhúdot, a benjámini Gérá fiát, aki balkezes volt. Amikor Izráel fiai ajándékot küldtek általa Eglónnak, Móáb királyának,

16 Éhúd szerzett magának egy egykönyöknyi hosszú kétélű kardot és ruhája alatt a jobb csípőjére kötötte.

17 És bemutatta az ajándékot Eglónnak, Móáb királyának; Eglón pedig igen kövér ember volt.

18 Miután elvégezte az ajándék bemutatását, elbocsátotta az embereket, akik az ajándékot behozták.

19 Ő maga pedig visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és azt mondta: Titkos beszédem van veled, ó, király! Az így felelt: Hallgass! Ekkor kimentek előle mindnyájan, akik körülötte álltak.

20 Éhúd akkor ment be hozzá, amikor a fenti hűs szobájában éppen egyedül ült. Éhúd ezt mondta neki: Istennek üzenete van hozzád rajtam keresztül. Ekkor az fölkelt a trónról.

21 Akkor Éhúd kinyújtotta a bal kezét, kirántotta jobb csípőjén levő kardját, és beledöfte annak hasába.

22 Még a markolata is beszaladt a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem vonta ki a kardot a hasából, sőt a vékonyán is áthatolt.

23 Éhúd pedig kiment a csarnokba, miután behúzta maga után az emeleti szoba ajtószárnyait, és bezárta azokat.

24 Amikor elment, jöttek a szolgák, és látták, hogy íme, a fenti szoba ajtajai be vannak zárva, és ezt mondták: Bizonyára szükségét végzi a hűsölőszobában.

25 De mikor untig várakoztak, és senki nem nyitotta ki a fenti szoba ajtaját, fogták a kulcsot, kinyitották, és íme, ott feküdt uruk holtan a földön.

26 Éhúd pedig elmenekült, amíg azok késlekedtek, és elhaladva a bálványszobrok mellett, Szeirába futott.

27 Amikor megérkezett, kürtjébe fújt Efraim hegyén, Izráel fiai pedig lementek a hegyről az ő vezetésével.

28 Ezt mondta nekik: Gyertek utánam, mert kezetekbe adta az ÚR ellenségeteket, Móábot. Erre levonultak utána, és elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit, és senkit nem engedtek átkelni rajtuk.

29 Levágtak akkor a móábiak közül mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat úgy, hogy egy sem menekült meg.

30 Így alázta meg Isten Móábot abban az időben Izráel keze által. És megnyugodott a föld nyolcvan esztendeig.

31 Utána pedig Samgar, Anát fia volt a bíró, aki hatszáz filiszteus férfit ölt meg egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izráelt.

4. fejezet

1 De Izráel fiai Éhúd halála után ismét gonoszat cselekedtek az ÚR szemében.

2 Ezért az ÚR Jábínnak, Kánaán királyának a kezébe adta őket, aki Hácórban uralkodott. Seregének vezére a Haróset-Gójimban lakó Sisera volt.

3 Izráel fiai ekkor az ÚRhoz kiáltottak, mert Jábínnak kilencszáz vasszekere volt, és húsz esztendeig kegyetlenül nyomorgatta Izráel fiait.

4 Ebben az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben.

5 Debóra a pálmája alatt szokott ülni Ráma és Bétel között, az Efraim hegyvidékén, és ide jöttek föl hozzá Izráel fiai törvénykezésre.

6 Elküldött Bárákért, Abínóam fiáért, és elhívatta Kedes-Naftáliból, s azt mondta neki: Íme, az ÚR, Izráel Istene ezt parancsolta: Menj, és vonulj föl a Tábór-hegyre, és vegyél magadhoz tízezer embert Naftáli és Zebulon fiai közül.

7 Én pedig kivonultatom ellened a Kísón patakjához Siserát, Jábín hadvezérét, szekereit és seregét, és kezedbe adom őt.

8 Bárák azonban ezt mondta neki: Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz el velem, én sem megyek.

9 Ő így felelt: Szívesen veled megyek, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség azon az úton, amelyre mész, mert asszony kezébe adja az ÚR Siserát. És fölkelt Debóra, és elment Bárákkal Kedes felé.

10 Bárák Kedesbe hívta Zebulont és Naftálit, és magával vitt tízezer férfit. Elment vele Debóra is.

11 A kéni Heber pedig elvált a kéniektől, Hóbábnak, Mózes apósának fiaitól, és sátrát a Kedes melletti Caanaim tölgyesénél vonta föl.

12 Siserának hírül vitték, hogy Bárák, Abínóam fia fölvonult a Tábór-hegyre.

13 Egybegyűjtötte azért Sisera HarósetHagójimból a Kísón patakjához minden szekerét, a kilencszáz vasszekeret és egész népét, mely vele volt.

14 Ezt mondta Debóra Báráknak: Kelj föl, mert ez az a nap, amelyen kezedbe adja az ÚR Siserát! Hiszen maga az ÚR megy előtted! Erre lejött Bárák a Tábór-hegyről, és mögötte tízezer ember.

15 És megrettentette az ÚR Siserát minden harci szekerével és egész táborával együtt Bárák fegyverének éle előtt annyira, hogy Sisera leugrott a szekeréről, és gyalog futott el.

16 Bárák pedig a harci szekereket és a tábort egész Haróset-Hagójimig üldözte, és Sisera egész tábora elhullott fegyver által, egyetlenegy sem maradt meg.

17 Sisera gyalog futott Jáélnak, a kéni Heber feleségének sátráig, mert béke volt Jábín, Hácór királya és a kéni Heber háznépe között.

18 És Jáél kiment Sisera elé, és azt mondta neki: Jöjj be, uram, jöjj be hozzám, ne félj! És betért hozzá a sátorba, és betakarta őt egy szőnyeggel.

19 Sisera pedig azt mondta neki: Kérlek, adj innom egy kis vizet, mert szomjazom. Erre az asszony megnyitott egy tejestömlőt, inni adott neki, és betakarta őt.

20 A férfi még azt mondta neki: Állj a sátor ajtajába, és ha valaki jönne, és azt kérdezné, van-e itt valaki, mondd, hogy nincs!

21 Ekkor Jáél, Heber felesége fogta a sátorszöget, kezébe vette a pörölyt, bement hozzá halkan, és beverte a szöget a halántékába úgy, hogy az belefúródott a földbe. A nagy fáradtság miatt ugyanis mélyen aludt. Így halt meg.

22 Amikor Bárák Siserát üldözve odaért, Jáél kiment elé, és ezt mondta neki: Jöjj, és megmutatom neked azt az embert, akit keresel. Erre bement hozzá, és íme, Sisera ott feküdt holtan, cövekkel a halántékában.

23 Így alázta meg Isten azon a napon Jábínt, Kánaán királyát Izráel fiai előtt.

24 Izráel fiainak a keze pedig mind jobban ránehezedett Jábínra, Kánaán királyára, egész addig, amíg csak el nem pusztították Jábínt, Kánaán királyát.

5. fejezet

1 Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia:

2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben; hogy a nép önként fölkelt: áldjátok az URat!

3 Halljátok meg, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én, én az ÚRnak éneket mondok, dicséretet zengek az ÚRnak, Izráel Istenének.

4 URam, amikor Széírből kijöttél, amikor Edóm mezejéről kivonultál: rengett a föld, csepegett az ég, a fellegek is vizet árasztottak.

5 A hegyek megrendültek az ÚR színe előtt, még a Sínai is, az ÚRnak, Izráel Istenének színe előtt.

6 Samgarnak, Anát fiának napjaiban, Jáél idejében kihaltak voltak az utak, és az útra kelők tekervényes ösvényekre tértek.

7 Elpusztultak a bekerítetlen helységek Izráelben, teljesen elpusztultak, amíg én, Debóra, föl nem keltem, föl nem keltem Izráel anyjaként.

8 Új isteneket választottak, és akkor harc támadt a kapuk előtt; ám pajzs és dárda nem volt látható a negyvenezernél Izráelben.

9 Szívem azoké, akik parancsolnak Izráelben, azoké, akik a nép közül önként ajánlkoztak. Áldjátok az URat!

10 Akik fehér szamarakon nyargaltok, akik szőnyegeken ültök, és akik úton vagytok: mind énekeljetek!

11 A vizet osztók hangja az itatóvályúnál, az beszéli el az ÚR igaz tetteit, Izráel falvai iránti igazságát. Így vonult a kapukhoz az ÚR népe!

12 Serkenj föl, serkenj föl, Debóra! Serkenj föl, serkenj föl, mondj éneket! Kelj föl, Bárák, és fogd a foglyaidat, Abínóam fia!

13 Akkor lejött a dicső maradék, az ÚR népe lejött hozzám, a hatalmasok ellen.

14 Efraimból lejöttek azok, akiknek a gyökere Amálékban van: utánad Benjámin, a te népeddel együtt. Mákírból jöttek a vezérek és Zebulonból a vezéri pálcát hordozók,

15 Issakár fejedelme, a Debórával tartók, és mind Issakár, mind Bárák a völgybe rohantak követőikkel. Rúben tartományában nagy fontolgatások voltak.

16 Miért maradtál mégis ülve a karámok között? Hogy hallgasd, amint a nyájnak furulyáznak? Rúben tartományában nagy fontolgatások voltak!

17 Gileád a Jordánon túl maradt. Hát Dán miért időzik hajóinál? Ásér ülve nyugszik a tenger partján.

18 De Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép, meg Naftáli is a mezőség magaslatain!

19 Királyok jöttek és harcoltak; akkor harcoltak a Kánaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél, de egy darab ezüstöt sem szerezhettek.

20 A mennyből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Siserával!

21 A Kísón patakja elsodorta őket, az ősi patak, Kísón patakja! Végy erőt, én lelkem!

22 Akkor csattogtak a lovak patái a vágtatásban, amikor vágtattak paripáik.

23 Átkozzátok Mérózt, mondta az ÚR angyala, átkozva átkozzátok lakóit! Mert nem jöttek az ÚR segítségére, az ÚR segítségére harcosai közé.

24 De minden asszonynál áldottabb Jáél, a kéni Heber felesége, minden sátorban lakó nőnél áldottabb legyen.

25 Vizet kértek tőle, s ő tejet adott, díszes csészében tejszínt hozott.

26 Baljával a sátorcövekért, jobbjával pedig a munkások pörölyéért nyúlt. Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét, összetörte, átfúrta halántékát.

27 Lába elé roskadt, elesett, elterült; lába elé roskadt, elesett. Ahol leroskadt, ott vágódott el élettelenül.

28 Kinézett az ablakon, és jajgatott Sisera anyja a rostély mögül: Miért késik megjönni harci szekere? Kocsigördülése hol késlekedik?

29 Legbölcsebb udvari asszonyai válaszoltak neki, ő meg egyre csak magában ismételgette szavait:

30 Talán zsákmányra leltek, és most azon osztozkodnak? Egy-két rabnő is jut minden férfinak, a festett kelmék Sisera zsákmányai lesznek, a tarka szövetek, tarkán hímzett öltözetek, egy színes kendő, két tarka ruha jut a nyakukba zsákmányul.

31 Így vesszen el minden ellenséged, URam! De akik szeretnek téged, tündököljenek, mint a kelő nap a maga erejében! És megnyugodott a föld negyven esztendeig.

6. fejezet

1 Gonoszul cselekedtek Izráel fiai az ÚR szeme előtt, ezért Midján kezébe adta őket hét esztendeig.

2 Midján keze súlyosan nehezedett Izráelre. Midjántól való félelmükben készítették maguknak Izráel fiai azokat a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységekben vannak.

3 Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott termettek a midjániak, az amálékiek és kelet fiai, és rájuk törtek.

4 Táborba szálltak ellenük, és pusztították földjük termését egészen a Gázába vivő útig, és nem hagytak élelmet Izráelben, sőt egyetlen juhot, ökröt vagy szamarat sem.

5 Mert jószágaikkal és sátraikkal vonultak föl, csapatosan jöttek, mint a sáskák. Maguknak és tevéiknek száma sem volt, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák.

6 Mikor azért igen megnyomorodott Izráel a midjániak miatt, az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai.

7 Mikor pedig Midján miatt Izráel fiai az ÚRhoz kiáltottak,

8 prófétát küldött az ÚR Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én vezettelek ki titeket Egyiptomból, és én hoztalak ki titeket a szolgaság házából.

9 Én mentettelek meg benneteket az egyiptomiak kezéből és minden nyomorgatótok kezéből, kiűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket.

10 És ezt mondtam nektek: Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De ti nem hallgattatok szavamra.

11 Azután eljött az ÚR angyala, és leült a tölgyfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abíezer nemzetségéből való Jóásé volt. Fia, Gedeon éppen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a midjániak elől.

12 Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és ezt mondta: Az ÚR veled, erős férfiú!

13 Gedeon azonban így felelt neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol van mindaz a csoda, amelyekről atyáink beszéltek nekünk, amikor ezt mondták: Nem az ÚR hozott-e ki minket Egyiptomból? Most pedig elhagyott minket az ÚR és

14 Ekkor az ÚR hozzá fordult, és azt mondta: Menj el, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!

15 Erre azt mondta Gedeon: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Íme, az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyám házában.

16 Az ÚR így válaszolt neki: Én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna!

17 Ő pedig így válaszolt: Ha kegyelmet találtam a szemedben, kérlek, adj nekem valamilyen jelt, hogy valóban te beszélsz velem.

18 Kérlek, el ne menj innen, míg vissza nem jövök hozzád, ki nem hozom az áldozatomat, és le nem teszem eléd. Ő pedig azt mondta: Itt maradok, míg vissza nem térsz.

19 Gedeon pedig elment, elkészített egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat. A húst egy kosárba tette, a levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a tölgyfa alá, és odatette eléje.

20 Isten angyala ekkor azt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá! És úgy cselekedett.

21 Ekkor kinyújtotta az ÚR angyala a kezében levő pálcát, és a végével megérintette a húst és a kovásztalan kenyeret. Erre tűz csapott ki a kősziklából, és megemésztette a húst és a kovásztalan kenyereket. Az ÚR angyala pedig eltűnt a szeme elől.

22 Amikor látta Gedeon, hogy az ÚR angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem, URam, Istenem, mert az ÚR angyalát láttam színről színre!

23 Az ÚR azonban ezt mondta neki: Békesség neked! Ne félj, nem halsz meg!

24 Ezért Gedeon oltárt épített ott az ÚRnak, és Jehova-Sálómnak nevezte (amely azt jelenti: „az ÚR a békesség”); s ez mindmáig megvan Abíezer nemzetségének földjén, Ofrában.

25 Ugyanazon az éjjelen ezt mondta neki az ÚR: Végy egy bikát apád barmai közül, és egy másik hétéves bikát is, és rontsd le apád Baal-oltárát. A mellette lévő Asérát is vágd ki.

26 Azután építs oltárt az ÚRnak, a te Istenednek ennek a megerősített helynek a tetején, alkalmas helyen, és vedd a másik bikát, és áldozd fel égőáldozatul az Asérá kivágott fájával.

27 Ekkor Gedeon tíz férfit vett maga mellé szolgái közül, és úgy cselekedett, ahogy megmondta neki az ÚR. De mivel félt apja háza népétől és a város férfiaitól, nem merte nappal cselekedni ezt, hanem éjszaka tette meg.

28 Mikor másnap reggel fölkeltek a város férfiai, íme, már össze volt törve a Baal oltára, és kivágva a mellette levő Asérá, és ott volt a második bika a fölépített oltáron.

29 Ekkor ezt mondogatták egymásnak: Vajon ki cselekedte ezt? Amikor utánakérdeztek és érdeklődtek, azt mondták: Gedeon, Jóás fia tette ezt.

30 Ekkor azt mondták a városbeli férfiak Jóásnak: Add ki a fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baal oltárát, és kivágta mellőle az Asérát.

31 Jóás azonban ezt mondta mindazoknak, akik vele szemben álltak: Baalért pereltek? Hát ti oltalmazzátok meg őt? Aki perel érte, az haljon meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy lerontották az oltárát!

32 Azon a napon elnevezték őt Jerubbaalnak, mert ezt mondták: Pereljen vele a Baal, mert lerontotta az oltárát!

33 Amikor az egész Midján és Amálék és a kelet fiai összegyűltek, és átkeltek a Jordánon, és tábort ütöttek Jezréel völgyében,

34 az ÚR lelke megszállta Gedeont, megfúvatta a harsonákat, és egybehívta Abíezer házát, hogy kövesse őt.

35 Követeket küldött egész Manasséba, és az is mögéje sereglett. Követeket küldött Ásérba és Zebulonba és Naftáliba, és ők is fölvonultak.

36 Ekkor Gedeon ezt mondta Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogy megígérted,

37 íme, egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, az egész föld pedig száraz lesz: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogy megígérted.

38 És úgy lett. Mert amikor másnap reggel fölkelt, és megszorította a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csészényi vizet.

39 Majd Gedeon így szólt Istenhez: Ne gerjedjen föl haragod ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek próbát, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Kérlek, legyen száraz csupán a gyapjú, és az egész föld harmatos.

40 És úgy cselekedett Isten azon az éjszakán: csak maga a gyapjú volt száraz, míg az egész föld harmatos volt.

7. fejezet

1 Jó reggel fölkelt Jerubbaal – azaz Gedeon – és az egész nép, amely vele volt, és tábort ütöttek Haród kútjánál. A midjáni tábor tőle északra, a Móre-halom lábánál, a völgyben volt.

2 Ekkor azt mondta az ÚR Gedeonnak: Több ez a nép, amely veled van, hogysem kezébe adhatnám Midjánt. Mert Izráel még dicsekednék velem szemben, és azt mondaná: Az én kezem szabadított meg engem!

3 Ezért így kiálts a nép füle hallatára: Aki fél és retteg, térjen vissza, és távozzon a Gileád hegyéről! Erre a nép közül huszonkétezren visszatértek, és csak tízezren maradtak ott.

4 Majd ezt mondta az ÚR Gedeonnak: Még ez a nép is sok. Vezesd le őket a vízhez, és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom neked, hogy menjen veled, az menjen el veled. De ha bárkiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az ne is menjen.

5 Ekkor levezette a népet a vízhez, és ezt mondta az ÚR Gedeonnak: Mindazokat, akik a nyelvükkel nyaldosnak a vízből, mint ahogy a kutya, állítsd külön, valamint azokat is, akik térdre esnek, hogy igyanak.

6 És azoknak száma, akik kezüket szájukhoz véve nyaldosták a vizet, háromszáz volt. A nép többi része pedig mind térdre esve ivott.

7 Ekkor így szólt az ÚR Gedeonhoz: E háromszáz férfi által szabadítalak meg titeket, és adom kezedbe Midjánt, akik nyaldosták a vizet. A többiek mind menjenek haza.

8 A nép útravalóját és kürtjeit ők vették a kezükbe, a többi izráeli férfit pedig mind elküldte, mindenkit a maga sátrába, és csak a háromszáz férfit tartotta meg. Midján tábora pedig alattuk feküdt a völgyben.

9 Azon az éjszakán azt mondta neki az ÚR: Kelj föl, menj le a táborba, mert kezedbe adtam őket!

10 Ha pedig félsz lemenni, menj le a táborhoz te és Pura, a szolgád.

11 Hallgasd meg, mit beszélnek, hogy azután megerősödjön a kezed, és lemenj a táborba. Ekkor lement Purával, a szolgájával a fegyveresek szélső őrhelyéig, akik a táborban voltak.

12 A midjániak, amálékiek és kelet fiai úgy ellepték a völgyet, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt se szeri, se száma, mint a homoknak, amely a tenger partján van.

13 Mikor pedig Gedeon odaért, az egyik férfi éppen az álmát mondta el a másiknak. Ezt mondta: Íme, azt az álmot láttam, hogy egy sült árpakenyér gurult le a midjániak táborára, és amikor a sátorhoz ért, úgy oldalba vágta, hogy ledőlt. Fölfordította azt, és a

14 Társa pedig így felelt neki: Nem más ez, mint az izráeli Gedeonnak, Jóás fiának fegyvere. Kezébe adta Isten Midjánt és egész táborát.

15 Amikor Gedeon hallotta az álom elbeszélését és magyarázatát, leborult imádkozni, majd visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az ÚR Midján táborát!

16 A háromszáz embert három csapatba osztotta, és egy-egy kürtöt adott mindenkinek a kezébe, és üres cserépkorsót és fáklyát minden korsóba.

17 Majd ezt mondta nekik: Rám figyeljetek, és aszerint cselekedjetek. Íme, lemegyek a tábor szélére, és akkor ti is úgy cselekedjetek, ahogy én.

18 Ha megfújom a kürtöt én meg a velem levők mind, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: Az ÚRért és Gedeonért!

19 És lement a tábor széléhez Gedeon és az a száz férfiú, aki vele volt, a középső éjjeli őrség kezdetén, amikor éppen fölváltották az őrséget, és megfújták a kürtöket, és összetörték a cserépkorsókat a kezükben.

20 Ekkor kürtölni kezdett mind a három csapat, összetörték a cserépkorsókat, és bal kezükben tartották a fáklyát, jobb kezükben pedig a kürtöt, hogy kürtölhessenek, és így kiáltottak: Fegyverre! Az ÚRért és Gedeonért!

21 És mindenki ott állt a maga helyén a tábor körül. Erre az egész tábor futásnak eredt, és ordítozva menekülni kezdtek.

22 Mert amikor a háromszáz ember belefújt a kürtjébe, az ÚR egymás ellen fordította az emberek fegyvereit az egész táborban. És menekült a tábor egészen Bét-Sittáig, Cerérá felé, Ábélmehólá határáig, Tabbaton túl.

23 Ekkor fegyverbe szólították az izráelieket Naftáliból, Ásérból és egész Manasséból, és üldözőbe vették a midjániakat.

24 Gedeon követeket küldött Efraim egész hegyvidékére ezzel az üzenettel: Jöjjetek le a midjániak ellen, és foglaljátok el a vízhez vezető utat, a Bétbárától a Jordánig vezető utat. És egybegyűlt Efraim minden embere, és elzárták a vizeket Bétbárától a Jordá

25 Elfogták Midján két vezérét, Órébet és Zeébet, és megölték Órébet az Óréb kőszikláján, Zeébet pedig a Zeéb présházánál vágták le, és üldözték a midjániakat. Óréb és Zeéb fejét pedig elvitték Gedeonhoz a Jordánon túlra.

8. fejezet

1 Akkor Efraim emberei azt mondták neki: Mit tettél velünk? Miért nem hívtál minket, amikor Midján ellen harcba indultál? És hevesen pöröltek vele.

2 Ő pedig így felelt nekik: Vajon tettem-e én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-e Efraim szőlőjének böngészése Abíezer egész szüretjénél?

3 Kezetekbe adta Isten Midján vezéreit, Órébet és Zeébet. Hát hozzátok képest mit tudtam én tenni?! Amikor így beszélt, lecsöndesedett felháborodott lelkük.

4 Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ért, átkelt a vele levő, üldözés miatt kifáradt háromszáz emberével.

5 Ezt mondta a szukkóti férfiaknak: Kérlek, adjatok kenyeret az engem követő népnek, mert fáradtak, nekem pedig üldöznöm kell Zebahot és Calmunnát, Midján királyait.

6 Szukkót elöljárói ezt felelték: Már kezedben tartod talán Zebah és Calmunná öklét, hogy kenyeret kívánsz tőlünk a seregednek?

7 Gedeon pedig azt felelte erre: Ha kezembe adja az ÚR Zebahot és Calmunnát, pusztai tövissel és tüskével csépelem végig a testeteket!

8 Majd fölment onnan Penúélba, és ugyanúgy szólt azokhoz is, és a penúéli férfiak ugyanúgy feleltek neki, ahogy a Szukkótban lakó férfiak.

9 A penúéli férfiaknak ezt mondta: Ha békében térek vissza, lerombolom ezt a tornyot.

10 Zebah és Calmunná pedig Karkórban volt táborával együtt; mintegy tizenötezren voltak mindazokkal együtt, akik megmaradtak a keleti törzsek egész táborából. Az elesettek száma százhúszezer fegyverforgató férfi volt.

11 Gedeon a sátorlakók útján vonult fel, Nóbahtól és Jogbohától keletre, és szétverte a tábort, mikor az biztonságban érezte magát.

12 Zebah és Calmunná elfutott, de ő utánuk ment. Elfogta Midján két királyát: Zebahot és Calmunnát, és szétszórta az egész tábort.

13 Mikor pedig Gedeon, Jóás fia visszatért a harcból a Heresz-hágótól,

14 elfogott egy szukkóti gyermeket és kikérdezte. Az pedig fölírta neki Szukkót elöljáróit és véneit, hetvenhét férfit.

15 Mikor aztán a szukkóti férfiakhoz ment, azt mondta: Ímhol Zebah és Calmunná, akik miatt így gúnyolódtatok velem: Vajon Zebah és Calmunná öklét már kezedben tartod-e, hogy kenyeret kívánsz tőlünk kifáradt embereidnek?

16 Ekkor fogta a város véneit, és a puszta töviseivel és tüskéivel megleckéztette ezeket a szukkóti férfiakat.

17 Azután lerombolta Penúél tornyát, és a város férfiait megölette.

18 Zebahnak és Calmunnának pedig ezt mondta: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a Tábór hegyén megöltetek? Ők pedig ezt felelték: Olyanok voltak ők is, mint te, mindegyik olyan arcú, mint egy-egy királyfi.

19 Erre ezt mondta: Az én testvéreim, anyám fiai voltak azok. Él az ÚR; hogyha életben hagytátok volna őket, én sem ölnélek meg titeket!

20 Majd ezt mondta elsőszülöttjének, Jeternek: Kelj fel, öld meg őket. De a fiú nem húzta ki a kardját, mert félt, mivel még gyermek volt.

21 Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Kelj föl te, és te ölj meg minket, mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, megölte Zebahot és Calmunnát, és elvette a tevéik nyakán levő ékességeket.

22 Ekkor az izráeli férfiak ezt mondták Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a fiad és fiadnak a fia, mert megszabadítottál minket a midjániak kezéből!

23 Gedeon ezt felelte nekik: Én nem uralkodom fölöttetek, és a fiam sem fog uralkodni rajtatok. Az ÚR uralkodik fölöttetek!

24 Azután ezt mondta nekik Gedeon: Egyet kívánok csak tőletek, hogy adja nekem mindegyikőtök a zsákmányul szerzett fülbevalókat. Mert arany fülbevalói voltak azoknak, mivel izáeliek voltak.

25 Ők ezt válaszolták: Örömest neked adjuk. Leterítettek egy ruhát, és mindenki arra dobta a fülbevalókat, amelyeket prédául szerzett.

26 Az arany fülbevalók súlya pedig, amelyeket elkért, ezerhétszáz aranysékel volt, azokon az ékességeken, függőkön és bíborruhákon kívül, amelyek Midján királyain voltak, és az aranyláncok nélkül, amelyek a tevéik nyakán voltak.

27 Gedeon éfódot készített belőlük, és a saját városába, Ofrába helyezte, és ott paráználkodott azután egész Izráel. És Gedeonnak és háza népének tőrbe ejtésére lett mindez.

28 Így aláztattak meg a midjániak Izráel fiai előtt, és nem is emelték föl azután már a fejüket, és megnyugodott a föld negyven esztendeig Gedeon idejében.

29 És hazatért Jerubbaal, Jóás fia, és megtelepedett otthon.

30 Gedeonnak volt hetven fia, akik tőle származtak, mert sok felesége volt.

31 A sikemi másodfelesége is szült neki egy fiút, akinek az Abímelek nevet adta.

32 Azután meghalt Gedeon, Jóás fia késő vénségében, és eltemették apjának, Jóásnak a sírjába Ofrában, Abíezer városában.

33 Miután Gedeon meghalt, Izráel fiai újra a Baalokkal paráználkodtak, és Baal-Berítet tették istenükké.

34 Nem emlékeztek meg Izráel fiai az ÚRról, Istenükről, aki megszabadította őket minden ellenségük kezéből körös-körül.

35 És nem cselekedtek irgalmasságot Jerubbaal-Gedeon házával mindazért a jóért, amit ő tett Izráellel.

9. fejezet

1 Elment Abímelek, Jerubbaal fia Sikembe anyja testvéreihez, és így szólt hozzájuk, valamint az ő anyja apjának egész nemzetségéhez:

2 Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden lakosának füle hallatára, melyik jobb nektek: ha hetven férfi, azaz Jerubbaal minden fia uralkodik rajtatok, vagy pedig ha csak egyetlen ember uralkodik fölöttetek? És emlékezzetek arra, hogy én a ti húsotok és a ti vér

3 Amikor anyjának testvérei elmondták róla mindezeket a dolgokat az összes sikemi férfi füle hallatára, Abímelek felé hajlott a szívük, mert ezt mondták: Testvérünk ő.

4 És adtak neki hetven ezüstpénzt a Baal-Berít házából. Abímelek pedig ezen hitvány és haszontalan embereket fogadott föl magának, hogy kövessék.

5 Majd elment apja házához Ofrába, és megölte testvéreit, Jerubbaal fiait, a hetven férfit egy kövön, de Jerubbaal legkisebb fia, Jótám megmaradt, mert elrejtőzött.

6 Ezután összegyülekezett Sikem egész lakossága és Milló egész háza, és elmentek, és királlyá választották Abímeleket a magas tölgy alatt, amely Sikemben az emlékoszlop mellett áll.

7 Amikor elmondták ezt Jótámnak, ő elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és fennszóval kiáltva így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám, sikemi férfiak, hogy rátok is hallgasson Isten!

8 Egyszer elmentek a fák, hogy királyt válasszanak maguknak. Azt mondták az olajfának: Uralkodjál fölöttünk!

9 De az olajfa így felelt nekik: Elhagyjam olajamat, amellyel Istent és embereket tisztelnek, és elmenjek, hogy hajladozzam a fák fölött?

10 Ekkor a fügefának szóltak a fák: Gyere te, és uralkodj rajtunk!

11 De a fügefa is azt mondta nekik: Elhagyjam-e édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek hajladozni a fák fölött?

12 Azután a szőlőtőnek mondták a fák: Gyere te, uralkodj rajtunk!

13 Azonban a szőlőtő is azt mondta nekik: Elveszítsem mustomat, amely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy hajladozzam a fák fölött?

14 Végül a fák mind a galagonyabokorhoz fordultak: Gyere te, és uralkodj rajtunk!

15 A galagonyabokor azt mondta a fáknak: Ha igazán királlyá akartok kenni engem magatok fölött, jöjjetek el, nyugodjatok az árnyékomban, mert ha nem, úgy tűz csapjon ki a galagonyabokorból, és eméssze meg Libánon cédrusait.

16 Ti vajon igazán és becsületesen cselekedtetek, hogy Abímeleket tettétek királlyá, és jól bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, úgy, ahogyan megérdemelte?

17 Mert érettetek harcolt apám, és életével sem törődve mentett meg benneteket Midján kezéből.

18 Ti pedig most fölkeltetek apám háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfit egy kövön, és királlyá választottátok a sikemi férfiak fölött Abímeleket, az ő szolgálója fiát, mert testvéretek.

19 Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaallal és az ő házával, a mai napon örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek.

20 De ha nem, tűz csapjon ki Abímelekből, és eméssze meg a sikemi férfiakat és Milló házát, és tűz csapjon ki a sikemi férfiakból és Milló házából is, és eméssze meg Abímeleket!

21 Ezután elmenekült Jótám, és futva ment Beérbe, félve testvérétől, Abímelektől, és ott telepedett le.

22 Abímelek három esztendeig uralkodott Izráel fölött.

23 Isten azonban egy gonosz lelket bocsátott Abímelek és a sikemi férfiak közé, és a sikemi férfiak ezért pártot ütöttek Abímelek ellen,

24 hogy eljöjjön a Jerubbaal hetven fián elkövetett kegyetlenség büntetése, és azok vére testvérük, Abímelek fejére szálljon, aki megölte őket, és azokra a sikemi férfiakra, akik támogatták testvérei megölésében.

25 A sikemi férfiak lest vetettek neki a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abímeleknek.

26 Azután eljött Gaal, Ebed fia, és eljöttek az ő testvérei, és bementek Sikembe. A sikemi férfiak hittek neki.

27 Annyira, hogy kimentek a mezőre, leszüretelték szőlőiket, mindjárt ki is taposták, örömünnepet ültek, és bementek istenük házába, ettek és ittak, és szidalmazták Abímeleket.

28 Gaal, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek, és kicsoda Sikem, hogy szolgáljunk neki? Nem Jerubbaal fia-e ő, és nem Zebul-e a kormányzója? Ti Hamórnak, Sikem atyjának az embereit szolgáljátok; de mi miért szolgálnánk őt?

29 Volna csak az én kezemben ez a nép, majd elűzném Abímeleket! És megüzente Abímeleknek: Erősítsd meg seregedet, és jöjj ki harcolni!

30 Mikor pedig meghallotta Zebul, a város parancsnoka Gaalnak, Ebed fiának beszédét, nagy haragra gyulladt.

31 Követeket küldött Abímelekhez Tormába, és azt üzente: Íme, Gaal, Ebed fia és testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják ellened a várost.

32 Most azért készülj föl éjszaka te és a veled levő nép, és állj lesbe a mezőn!

33 Reggel pedig, napfelkeltekor korán kelj föl, törj a városra, és amikor ő és népe kivonul ellened, bánj el vele úgy, ahogy akarsz.

34 Fölkelt éjszaka Abímelek és az egész vele levő nép, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban.

35 Amikor kijött Gaal, Ebed fia, és megállt a város kapuja előtt, fölkelt a lesből Abímelek és a vele levő nép.

36 Amint Gaal meglátta a csapatot, ezt mondta Zebulnak: Íme, egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul pedig ezt felelte neki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak!

37 De Gaal csak folytatta beszédét, és azt mondta: Íme, egy másik csapat meg az ország közepéről jön lefelé. A harmadik csapat pedig a jós tölgyfa útján jön.

38 Ekkor ezt mondta neki Zebul: Hol van most a nagy szád, amellyel azt mondtad: Kicsoda Abímelek, hogy szolgáljunk neki? Nem ez-e az a nép, amelyet lekicsinyeltél? No, most vonulj ki ellene, és harcolj vele!

39 És kivonult Gaal Sikem polgárainak élén, és megütközött Abímelekkel.

40 De Abímelek megfutamította, úgyhogy elmenekült előle, és sokan estek el sebesülten a kapu bejáratáig.

41 Abímelek pedig Arúmában maradt, és Zebul elűzte Gaalt és testvéreit, hogy ne maradhassanak Sikemben.

42 Másnap pedig kiment a nép a mezőre, és megmondták ezt Abímeleknek.

43 Ő pedig fogta népét, három csapatra osztotta őket, és lesbe állt a mezőn. Majd látta, hogy íme, a nép kijön a városból. Rájuk támadt, és megverte őket.

44 Abímelek és a vele levő csapat megtámadta és megszállta a város kapuját, a másik két csapat pedig megtámadta mind a mezőn levőket, és megverte őket.

45 Abímelek egész nap harcolt a város ellen, amíg be nem vette azt, és a benne lévő népet leölte. A várost pedig lerombolta, és helyét behintette sóval.

46 Amikor meghallották ezt Sikem várának polgárai, mindnyájan a Berít isten templomának belső várába mentek.

47 Amikor Abímeleknek elmondták, hogy Sikem várának polgárai mind ott gyűltek össze,

48 fölment Abímelek a Calmón-hegyre, ő és az egész vele levő nép, és fejszét vett a kezébe, faágakat vágott le, fölvette azokat, a vállára rakta, és ezt mondta a népnek: Amit láttatok, hogy cselekedtem, ti is tegyétek gyorsan ugyanazt!

49 Erre mindenki, az egész nép vágott magának ágakat, és követték Abímeleket, és lerakták a fát a vár körül, és rájuk gyújtották a várat, úgyhogy meghalt Sikem várában minden ember, csaknem ezer férfi és asszony.

50 Abímelek pedig Tébéc alá vonult, megostromolta és bevette azt.

51 De volt egy erős torony a város közepén, és oda menekült minden férfi és asszony, a város minden lakosa. Ezt magukra zárták, és fölmentek a torony tetejére.

52 Abímelek odament az erődhöz, ostrom alá vette, és egészen a kapujáig hatolt, hogy tűzzel égesse föl.

53 Akkor egy asszony malomkődarabot gurított le Abímelek fejére, és betörte vele a koponyáját.

54 Ő azonnal odahívta fegyverhordozóját, és azt mondta neki: Vond ki a kardodat, és ölj meg, hogy ne mondják felőlem: Asszony ölte meg! Erre keresztülszúrta őt az apród, és meghalt.

55 Mikor pedig az izráeli férfiak látták, hogy Abímelek meghalt, mindenki visszatért a maga helyére.

56 Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságért, amelyet apja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.

57 Sikem lakosainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és rájuk szállt Jótámnak, Jerubbaal fiának átka.

10. fejezet

1 Abímelek után fölkelt Izráel megszabadítására az Issakár nemzetségéből való Tólá, Dódó fiának, Púának a fia, aki Sámírban, az Efraim hegyén lakott.

2 Huszonhárom esztendeig bíráskodott Izráelben, majd meghalt, és eltemették Sámírban.

3 Utána a gileádi Jáír következett, aki huszonkét esztendeig ítélte Izráelt.

4 Harminc fia volt, akik harminc szamárcsikón nyargaltak, és volt harminc városuk, melyeket mind e mai napig Jáír falvainak neveznek. Ezek Gileád földjén vannak.

5 Majd meghalt Jáír, és eltemették Kámónban.

6 De Izráel fiai újra gonoszul cselekedtek az ÚR szemében, mert a Baalokat és Astartékat, illetve Arám isteneit, Szidón isteneit, Móáb isteneit, az Ammón fiainak isteneit és a filiszteusok isteneit szolgálták, és elhagyták az URat, és nem neki szolgáltak.

7 Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és a filiszteusoknak és az Ammón fiainak kezébe adta őket.

8 Ezek szorongatták és nyomorgatták Izráel fiait attól az évtől fogva tizennyolc esztendőn keresztül, azokat az izráelieket, akik a Jordánon túl voltak az emóriak földjén, amely Gileádban van.

9 Ammón fiai a Jordánon is átkeltek, hogy Júda és Benjámin ellen és Efraim háza ellen harcoljanak, és nagyon megszorongatták Izráelt.

10 Akkor így kiáltottak az ÚRhoz Izráel fiai : Vétkeztünk ellened, mert elhagytuk Istenünket, és a Baaloknak szolgáltunk!

11 Az ÚR pedig ezt mondta Izráel fiainak: Nem én szabadítottalak-e meg benneteket az egyiptomiaktól, az emóriaktól, az Ammón fiaitól, a filiszteusoktól

12 és a szidóniaktól, az amálékiektől és a máóniaktól? Amikor szorongattak titeket, és hozzám kiáltottatok, megszabadítottalak benneteket a kezükből.

13 Mégis elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok. Ezért többé nem szabadítalak meg benneteket.

14 Menjetek, és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg azok titeket nyomorúságotok idején.

15 Izráel fiai pedig így feleltek az ÚRnak: Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, ahogy jónak látod, csak még most az egyszer szabadíts meg, kérünk!

16 Majd elvetették maguktól az idegen isteneket, és az ÚRnak szolgáltak. És megesett az ÚR szíve Izráel nyomorúságán.

17 Akkor összegyülekeztek Ammón fiai , és tábort ütöttek Gileádban. Összegyűltek Izráel fiai is, és Micpában táboroztak.

18 Gileád népe és fejedelmei ezt kérdezgették egymástól: Ki az a férfi, aki megkezdi a harcot Ammón fiai ellen? Legyen az a feje Gileád egész lakosságának!

11. fejezet

1 A gileádi Jefte pedig nagy erejű hős volt. Egy parázna asszonynak volt a fia. Jeftét Gileád nemzette.

2 De mikor Gileád felesége is szült neki fiakat, és feleségének fiai felnőttek, akkor elűzték Jeftét, és ezt mondták neki: Nem fogsz örökölni apánk házában, mert más asszonynak vagy a fia!

3 Jefte elfutott testvérei elől, és Tób földjén telepedett le. Nincstelen emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.

4 Napok múlva történt, hogy Ammón fiai harcba keveredtek Izráellel.

5 Amikor harcolni kezdtek Ammón fiai Izráellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét Tób földjéről.

6 Ezt mondták neki: Jöjj, légy a fejedelmünk, és harcoljunk Ammón fiai ellen.

7 Jefte pedig ezt mondta Gileád véneinek: Hát nem ti vagytok-e, akik meggyűlöltetek engem, és kiűztetek apám házából? Miért jöttetek most hozzám nyomorúságotok idején?

8 Gileád vénei ezt felelték Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jöjj el velünk, és harcolj Ammón fiai ellen, és légy nekünk és Gileád minden lakosának a feje.

9 Jefte azt mondta Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy harcoljak Ammón fiai ellen, és kezembe adja őket az ÚR, igazán fejedelmetek leszek?

10 Erre ezt felelték Gileád vénei Jeftének: Az ÚR a tanúnk, ha nem a te beszéded szerint cselekszünk!

11 Ekkor elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És Jefte elmondta mindezt az ÚR előtt Micpában.

12 Majd követeket küldött Jefte az ammóniak királyához ezzel az üzenettel: Mi dolgunk van nekünk egymással, hogy hozzám jöttél, hadakozni országom ellen?

13 Az ammóniak királya ezt felelte Jefte követeinek: Mert Izráel elvette az én földemet az Arnóntól a Jabbókig és a Jordánig, amikor feljött Egyiptomból. Most hát te add vissza azokat békességgel!

14 Ismét követeket küldött Jefte Ammón fiainak királyához,

15 kik ezt mondták neki: Ezt üzeni Jefte: Izráel nem vette el sem Móáb földjét, sem Ammón fiainak földjét.

16 Mert amikor feljött Egyiptomból, a pusztában bolyongott egészen a Vöröstengerig, és mikor Kádésba ért,

17 követeket küldött Izráel Edóm királyához, ezzel az üzenettel: Hadd menjek át, kérlek, az országodon! De Edóm királya nem hallgatta meg. Majd Móáb királyához is küldött, de ő sem engedte át, és így Izráel ott maradt Kádésban.

18 Amikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edóm földjét és Móáb földjét, és kelet felől érkezett Móáb országához, és ott táborozott az Arnónon túl. De nem lépték át Móáb határát, mert az Arnón Móáb határa.

19 Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, Hesbón királyához, kik ezt mondták neki: Kérlek, hadd vonuljak át országodon keresztül a magam helyére.

20 De Szíhón nem hitt Izráelnek, hogy csak át akar vonulni az ő határán, hanem összegyűjtötte egész népét, és táborba szállt Jahcánál, és harcolt Izráel ellen.

21 Az ÚR, Izráel Istene pedig Szíhónt és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az emóriaknak, ama föld lakóinak egész országát.

22 Birtokba vették az emóriak egész határát az Arnóntól fogva Jabbókig és a pusztától a Jordánig.

23 Ha tehát az ÚR, Izráel Istene maga űzte ki az emóriakat népe, Izráel elől, most te akarnád azt elfoglalni?

24 Hát nem úgy van-e, hogy amit neked adott Kemós, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az ÚR, a mi Istenünk űzött ki előlünk.

25 És most vajon mennyivel vagy különb Báláknál, Cippór fiánál, Móáb királyánál? Vajon versengett-e ő Izráellel, és hadakozott-e valaha is ellenük?

26 Míg Izráel Hesbónban és falvaiban, Aróérban és falvaiban és az Arnón melletti városokban lakott háromszáz esztendőn át, miért nem foglaltátok el abban az időben?

27 Én nem vétettem ellened, te akarsz rosszat tenni velem azzal, hogy hadakozol ellenem. Az ÚR a bíró, ítéljen ma Izráel és Ammón fiai között.

28 De az ammóniak királya nem hallgatott Jefte üzenetére, amelyet küldött neki.

29 Ekkor az ÚR lelke Jeftére szállt, és átment Gileádon és Manassén; átment GileádMicpén, és Gileád-Micpéből fölvonult Ammón fiai ellen.

30 És fogadalmat tett Jefte az ÚRnak, ezt mondván: Ha mindenestül kezembe adod az ammóniakat,

31 akkor bármi jön elém házam ajtaján, mikor békével visszatérek az ammóniaktól, legyen az az ÚRé, feláldozom azt egészen elégő áldozatul.

32 Felvonult hát Jefte Ammón fiai ellen, hogy harcoljon velük, az ÚR pedig a kezébe adta őket.

33 Verte őket Aróértől fogva a Minnítbe vivő útig, húsz városon keresztül és egészen Ábél-Kerámimig. Nagy vérontás volt ez; így alázták meg Izráel fiai az ammóniakat.

34 Mikor pedig Jefte Micpába ment a házához, íme, a leánya jött ki elébe dobokkal és táncoló sereggel. Ez volt az ő egyetlenje, mert kívüle nem volt sem fia, sem leánya.

35 És mikor meglátta őt, megszaggatta ruháit, és ezt mondta: Ó, leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert fogadást tettem az ÚRnak, és nem vonhatom vissza.

36 Ő pedig ezt mondta neki: Apám, ha fogadást tettél az ÚRnak, úgy cselekedjél velem, ahogy fogadtad, hiszen az ÚR megadta a bosszúállást ellenségeiden, az ammóniakon.

37 Majd ezt mondta még apjának: Csak ezt az egyet tedd meg nekem: engedj el engem két hónapra, hadd menjek el, és vonulhassak félre a hegyekbe, hogy sírjak szüzességemen leánybarátaimmal együtt.

38 Ő azt felelte: Menj! És elbocsátotta őt két hónapra. Ekkor ő és leánybarátai elmentek, és elsiratta leányságát a hegyek közt.

39 A két hónap elteltével visszatért apjához, és az betöltötte a felőle tett fogadását, és ő soha nem ismert férfit. Azóta lett szokássá Izráelben,

40 hogy évről évre elmennek Izráel leányai, hogy minden évben négy napig dicsőítsék a gileádi Jefte leányát.

12. fejezet

1 Az efraimi férfiak pedig összegyűltek, átmentek északra, és azt mondták Jeftének: Miért szálltál harcba az ammóniakkal anélkül, hogy hívtál volna bennünket is, hogy veled menjünk? Most azért rád gyújtjuk a házadat.

2 Jefte ezt felelte nekik: Nagy viszálykodásom volt Ammón fiaival, nekem és népemnek; hívtalak benneteket, de nem szabadítottatok meg a kezükből.

3 És amikor láttam, hogy nem akartok segíteni, kockára tettem saját életemet, és megtámadtam az ammóniakat, az ÚR pedig kezembe adta őket. Most miért jöttetek hát föl hozzám, hogy harcoljatok ellenem?

4 Ekkor összegyűjtötte Jefte Gileád minden férfiát, megtámadta Efraimot, és megverték őket, mert azt mondták: Efraim szökevényei vagytok ti mind, akik Gileádban, Efraim és Manassé között laktok.

5 Aztán elfoglalták a gileádiak Efraim előtt a Jordán gázlóit, és amikor az Efraim közül való menekülők azt mondták: „Hadd menjek át!”, azt kérdezték tőlük a gileádi férfiak: Efraimi vagy-e? Ha azt mondta, hogy nem,

6 akkor felszólították: Mondd: sibbólet! És ha szibbóletet mondott, mert nem tudta helyesen kimondani, akkor fogták és megölték a Jordán gázlóinál. Így esett el abban az időben negyvenkétezer efraimi.

7 Jefte hat esztendeig volt Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában, Gileádban.

8 Őutána a betlehemi Ibcán volt Izráel bírája.

9 Neki harminc fia volt, és harminc leányát adta férjhez, s harminc leányt hozott fiainak, és hét esztendeig volt Izráel bírája.

10 Azután meghalt Ibcán, és eltemették Betlehemben.

11 Őutána a Zebulon nemzetségéből való Élón bíráskodott, és tíz esztendeig ítélte Izráelt.

12 Azután meghalt a zebuloni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulon földjén.

13 Őutána pedig Abdón, a pirátóni Hillél fia bíráskodott Izráelben.

14 Neki negyven fia és harminc unokája volt, akik hetven szamárcsikón nyargaltak. Nyolc esztendeig volt bírája Izráelnek.

15 Azután meghalt Abdón, a pirátóni Hillél fia, és eltemették Pirátónban, Efraim földjén, az amálékiek hegyvidékén.

13. fejezet

1 Izráel fiai pedig újból gonoszul cselekedtek az ÚR szemében, azért az ÚR a filiszteusok kezébe adta őket negyven esztendőre.

2 Élt ebben az időben egy férfi, aki Corából, Dán nemzetségéből való volt, név szerint Mánóah, akinek meddő volt a felesége, és nem szült.

3 Egyszer az ÚR angyala megjelent az asszonynak, és azt mondta: Íme, most meddő vagy, nem szültél. De fogansz majd, és fiút szülsz.

4 Azért most vigyázz magadra, és ne igyál se bort, se más részegítő italt, és semmi tisztátalant ne egyél.

5 Mert íme, várandós leszel, és fiút szülsz, és ne érintse borotva a fejét, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek anyja méhétől fogva. Ő kezdi majd megszabadítani Izráelt a filiszteusok kezéből.

6 Az asszony elment, és elmondta a férjének: Isten embere jött hozzám, akinek olyan volt a tekintete, mint Isten angyalának, igen félelmetes, úgyhogy meg sem mertem kérdezni, hogy honnan való, és ő sem mondta meg nekem a nevét.

7 Ezt mondta nekem: Íme, várandós leszel, és fiút fogsz szülni. Azért most se bort, se más részegítő italt ne igyál, és semmi tisztátalant ne egyél, mert Istennek szentelt lesz az a gyermek, anyja méhétől fogva halála napjáig.

8 Mánóah pedig az ÚRhoz könyörgött, és ezt mondta: Kérlek, URam, Istennek az az embere, akit ezelőtt küldtél, hadd jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a születendő gyermekkel!

9 Isten meghallgatta Mánóah kérését, és Isten angyala ismét eljött az asszonyhoz, amikor a mezőn volt, és férje, Mánóah nem volt vele.

10 Akkor az asszony sietve elfutott, és elmondta a férjének: Íme, megjelent nekem az a férfi, aki a múltkor hozzám jött.

11 Mánóah fölkelt, és elment felesége után. Amikor odaért ahhoz a férfihoz, azt mondta neki: Te vagy-e az, aki ezzel az asszonnyal beszéltél? Ő azt felelte: Én vagyok.

12 Erre azt mondta Mánóah: Ha majd beteljesedik ígéreted, hogyan bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjünk vele?

13 Az ÚR angyala pedig ezt mondta Mánóahnak: Mindattól, amit csak mondtam az asszonynak, őrizkedjék.

14 Semmiből se egyen, ami bortermő szőlőből származik, és bort és más részegítő italt se igyon, és semmi tisztátalant ne egyen. Mindazt, amit parancsoltam neki, tartsa meg.

15 Ekkor Mánóah ezt mondta az ÚR angyalának: Kérlek, hadd marasztaljunk még téged, hogy egy kecskegödölyét készíthessünk neked.

16 De az ÚR angyala így szólt Mánóahhoz: Hiába marasztalnál itt, nem eszem a kenyeredből, és ha áldozatot akarsz készíteni, az ÚRnak áldozd azt. Mert nem tudta Mánóah, hogy az ÚR angyala az.

17 Mánóah így szólt az ÚR angyalához: Mi a te neved, hogy ha majd beteljesedik ígéreted, tisztességgel illethessünk téged?

18 Az ÚR angyala ezt felelte neki: Miért kérdezed a nevem, amely olyan csodálatos?

19 Mikor aztán vette Mánóah a kecskegödölyét és az ételáldozatot, és feláldozta azt egy kősziklán az ÚRnak, csodálatos dolgot tett ő Mánóahnak és feleségének a szeme láttára.

20 Mert amikor a láng fölcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában fölszállt az ÚR angyala. Amikor Mánóah és felesége meglátta ezt, arccal a földre borultak.

21 És többé nem jelent meg az ÚR angyala Mánóahnak és feleségének. Ekkor tudta meg Mánóah, hogy az ÚR angyala volt az.

22 Ekkor Mánóah azt mondta feleségének: Bizony meg fogunk halni, mert láttuk Istent.

23 De erre azt mondta neki a felesége: Ha az ÚR meg akart volna ölni minket, nem fogadta volna el kezünkből az elégő áldozatot és az ételáldozatot, és nem mutatta volna nekünk mindezeket, és nem hallhattunk volna ilyen dolgokat.

24 Azután az asszonynak fia született, és elnevezte Sámsonnak. A gyermek fölnövekedett, és megáldotta őt az ÚR.

25 És az ÚR lelke nyugtalanítani kezdte őt a Dán táborában, Corá és Estáól között.

14. fejezet

1 Sámson lement Timnába, és meglátott ott egy nőt a filiszteusok leányai között.

2 Amikor hazament, elbeszélte ezt apjának és az anyjának, és azt mondta: Láttam egy nőt Timnában a filiszteusok leányai között, most azért vegyétek őt nekem feleségül.

3 Erre azt mondta neki az apja és anyja: Hát nincsen nő a te rokonságodban és az én népem leányai között, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akarsz feleséget venni? Sámson azonban így felelt apjának: Őt vedd el nekem, mert csak ő kedves a szememben.

4 Apja és anyja pedig nem tudták, hogy az ÚRtól van ez, és csak ürügyet keres a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izráelen.

5 Sámson elment apjával és anyjával együtt Timnába. Amikor a timnai szőlőhöz értek, íme, egy oroszlánkölyök jött ordítva eléje.

6 Akkor megszállta őt az ÚR lelke, és úgy kettészakította azt, mintha csak egy kecskegödölyét szakított volna ketté, pedig semmi sem volt a kezében. De apjának és anyjának nem mondta el, hogy mit tett.

7 Amikor megérkezett, beszélt a nővel, aki megtetszett neki.

8 Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy őt hazavigye, letért, hogy megnézze az oroszlán tetemét. Hát, íme, egy raj méh és méz volt abban.

9 Kiszedte azt a markába, és amint továbbhaladt, eszegetett belőle. Amikor hazaért apjához és anyjához, nekik is adott belőle, és ők is ettek. De nem mondta meg nekik, hogy egy oroszlán teteméből szedte ki a mézet.

10 Azután apja elment ahhoz a nőhöz, és Sámson lakodalmat tartott ott az ifjak szokása szerint.

11 Mikor pedig meglátták őt a filiszteusok, harminc társat adtak mellé, hogy Sámsonnal legyenek.

12 Sámson ezt mondta nekik: Hadd adjak föl nektek egy találós kérdést. Ha megfejtitek nekem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok, harminc inget és harminc öltözet ruhát adok nektek.

13 De ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem harminc inget és harminc öltözet ruhát. Azok pedig ezt felelték neki: Add elő a találós kérdésed, hadd halljuk!

14 Ő pedig ezt mondta nekik: Az evőből étek jött ki, az erősből édes jött ki. De nem tudták megfejteni a találós kérdést három nap alatt sem.

15 Ezért hetednapon azt mondták Sámson feleségének: Vedd rá a férjedet, hogy fejtse meg nekünk a találós kérdést, mert különben megégetünk téged és apád háza népét. Vagy azért hívtatok ide minket, hogy koldussá tegyetek bennünket?

16 És Sámson felesége sírt őelőtte, és ezt mondogatta: Mégiscsak gyűlölsz és nem szeretsz engem. Egy találós kérdést adtál fel népem fiainak, és nekem sem fejtetted meg. Ő pedig ezt felelte neki: Íme, még apámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát neked mondan

17 Ő pedig hét napon át sírdogált előtte, ameddig a lakodalom tartott. Végül a hetedik napon Sámson megmondta a megfejtést, mert folyton zaklatta. Ő pedig aztán elmondta azt népe fiainak.

18 A város férfiai ezt mondták neki a hetedik napon, naplemente előtt: Mi édesebb a méznél, mi erősebb az oroszlánnál? Mire így válaszolt nekik: Ha nem az én üszőmmel szántottatok volna, találós kérdésemet ki nem találtátok volna.

19 Ekkor felindította őt az ÚR lelke, elment Askelónba, és megölt közülük harminc férfit, elvette ruhájukat, és azoknak adta ezeket a ruhákat, akik a találós kérdést megfejtették. És haragra gyúlva elment apja házához.

20 Sámson felesége pedig férjhez ment Sámson egyik társához és barátjához.

15. fejezet

1 Néhány nap múlva történt, a búzaaratás idején, hogy meglátogatta Sámson a feleségét. Egy kecskegödölyét vitt neki, és ezt mondta: Bemegyek a feleségemhez a hálóházába. De nem hagyta őt bemenni az asszony apja.

2 Ezt mondta az apósa: Azt gondoltam, hogy nagyon meggyűlölted őt, ezért hozzáadtam feleségül egyik társadhoz. De hát a húga nem szebb-e, mint ő? Legyen helyette most ő a tied.

3 Sámson ezt felelte neki: Teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nekik.

4 Azért elment Sámson, összefogott háromszáz rókát, csóvákat készített, a rókák farkait egymáshoz kötözte, és egy-egy csóvát tett minden két rókának a farka közé.

5 Majd meggyújtotta a csóvákat, és beeresztette azokat a filiszteusok gabonájába. Így gyújtotta föl a kévéket, az álló vetéseket, sőt a szőlőket és az olajfaerdőket is.

6 Akkor azt kérdezték a filiszteusok: Ki tette ezt? És ezt mondták egymásnak: Sámson, a timnai ember veje, mert az elvette tőle a feleségét és az ő társának adta. Ezért fölvonultak a filiszteusok, és megégették az asszonyt és az apját.

7 Sámson pedig ezt mondta nekik: Ámbár ezt cselekedtétek, mégsem nyugszom meg addig, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok.

8 És megverte őket keményen, válluktól tomporukig, és lement, és Étámban, a sziklabarlangban lakott.

9 A filiszteusok pedig fölmentek, megszállták Júdát, és Lehiben telepedtek le.

10 Akkor azt kérdezték tőlük a júdai férfiak: Miért jöttetek föl ellenünk? Azok pedig ezt felelték: Sámsont megkötözni jöttünk föl, hogy úgy bánjunk vele, ahogy ő bánt mivelünk.

11 Ekkor háromezer ember ment oda Júdából Étámba a sziklabarlanghoz, és ezt mondták Sámsonnak: Nem tudod-e, hogy a filiszteusok uralkodnak rajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ő pedig ezt felelte nekik: Ahogy ők bántak velem, én is úgy bántam velük.

12 Erre azt mondták neki: Azért jöttünk le, hogy megkötözzünk, és a filiszteusok kezébe adjunk. Sámson pedig ezt mondta nekik: Esküdjetek meg nekem, hogy nem rohantok rám.

13 Azok így feleltek neki: Nem! Csak jól megkötözünk, és a kezükbe adunk, de nem ölünk meg! Azután megkötözték őt két új kötéllel és elvezették a kőszikláról.

14 Amikor Lehi felé közeledett, és a filiszteusok már ujjongva jöttek elébe, felindította őt az ÚR lelke, és olyanok lettek a karján levő kötelek, mint a lenszálak, amelyeket megperzselt a tűz, és lemállottak a kötések a kezéről.

15 Talált egy nyers szamárállcsontot, kinyújtotta érte kezét, fölvette, és agyonvert vele ezer embert.

16 Ezt mondta Sámson: Egy szamár állcsontjával seregeket seregre, egy szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.

17 Amikor ezt elmondta, eldobta kezéből az állcsontot, és elnevezte azt a helyet Állcsont-magaslatnak.

18 Azután nagyon megszomjazott, és így kiáltott az ÚRhoz: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet, és most mégis szomjan kell halnom, vagy a körülmetéletlenek kezébe esnem?!

19 Akkor meghasította Isten az állcsontban levő zápfogat, és víz fakadt belőle. Ő pedig ivott, ereje visszatért, és megéledt. Ezért nevezik a Kiáltó-forrásnak azt a helyet Lehiben mind e mai napig.

20 Sámson húsz esztendeig volt Izráel bírája a filiszteusok idejében.

16. fejezet

1 Majd elment Sámson Gázába, meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.

2 Amikor megmondták a gázabelieknek, hogy odament Sámson, körülvették a helyet, és egész éjszaka vártak rá a város kapujában, és csöndben voltak egész éjjel, mert azt gondolták: Virradatig várunk, s ha világos lesz, megöljük őt.

3 Sámson éjfélig aludt. Éjfélkor pedig fölkelt, megfogta a város kapujának szárnyait, s a kapufélfákkal és a zárakkal együtt kiszakította azokat, vállaira vette, és fölvitte a hegy tetejére, amely Hebrónnal szemben áll.

4 Történt ezután, hogy a Szórék völgyében megszeretett egy asszonyt, akinek Delila volt a neve.

5 A filiszteusok fejedelmei fölmentek ehhez, és azt mondták neki: Kérdezd ki őt, és tudd meg, miben áll a nagy ereje, és hogyan kerekedhetnénk fölé, hogy megkötözzük és megkínozzuk. Akkor mindegyikünk ad neked ezeregyszáz ezüstsékelt.

6 Delila ezt mondta Sámsonnak: Mondd meg nekem, miben van a te nagy erőd, és mivel kellene téged megkötözni, hogy megkínozhassanak.

7 Sámson így felelt neki: Ha megkötöznek hét nyers ínnal, amelyek még nem száradtak ki, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint a többi ember.

8 Akkor hoztak az asszonynak a filiszteusok fejedelmei hét nyers inat, amelyek még nem száradtak ki, és megkötözte őt azokkal.

9 Némelyek pedig ott álltak lesben, és vártak nála a hálókamrában. Akkor így kiáltott neki az asszony: Rajtad a filiszteusok, Sámson! És ő elszakította az inakat, ahogy a kócmadzag szakad el, ha tűz éri. Így nem tudódott ki, hogy miben van az ereje.

10 Delila akkor ezt mondta Sámsonnak: Íme, rászedtél, és hamis dolgot mondtál nekem. Most igazán mondd meg, hogy mivel lehet megkötözni téged!

11 Ő pedig ezt felelte: Ha erősen megkötöznek új kötelekkel, amelyekkel még semmi dolgot sem végeztek, akkor elgyengülök, és olyan leszek, mint bárki más.

12 Delila erre új köteleket szerzett, és megkötözte őt velük, és ezt mondta neki: Rajtad a filiszteusok, Sámson! (Mert némelyek ott leselkedtek utána a hálókamrában.) De ő letépte a köteleket a karjairól, mint a cérnaszálat.

13 Delila ekkor így szólt hozzá: Meddig szedsz még rá, és mondasz hamis dolgot nekem? Mondd meg egyszer már, mivel lehet megkötözni?! Ő pedig ezt felelte neki: Ha összeszövöd a fejemnek hét hajfonatát a szövőszék fonalával.

14 Erre ő szöggel is rögzítette, és ezt kiáltotta: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Ő pedig fölébredt álmából, s kitépte a sarokszöget és a szövőfonalat.

15 Ekkor azt mondta neki Delila: Hogyan mondhatod: „Szeretlek téged”, ha a szíved nincs velem? Immár háromszor szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd.

16 Mikor aztán mindennap zaklatta szavaival és gyötörte őt, halálosan belefáradt a lelke,

17 és teljes szívét kitárta előtte, és elmondta: Borotva nem érte soha a fejemet, mert Istennek vagyok szentelve anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, eltávozik tőlem az erőm, elerőtlenedem, és olyan leszek, mint bármelyik ember.

18 Amikor Delila látta, hogy teljes szívét kitárta előtte, elküldött, és elhívatta a filiszteusok fejedelmeit, és ezt üzente: Jöjjetek föl még ez egyszer, mert teljes szívét kitárta nekem. Erre fölmentek hozzá a filiszteusok fejedelmei, és a pénzt is fölvitt

19 Akkor elaltatta őt a térdein, előhívott egy férfit, lenyíratta a hét hajfonatát, és kínozni kezdte; de már elhagyta őt az ereje.

20 Ekkor ezt kiáltotta ismét: Rajtad a filiszteusok, Sámson! Erre fölserkent álmából, és azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, és lerázom a kötelékeket. Mert még nem tudta, hogy az ÚR eltávozott tőle.

21 De a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Ott megkötözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a foglyok házában.

22 De a haja újra nőni kezdett, miután megnyírták.

23 Amikor a filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy istenüknek, Dágónnak nagy áldozatot mutassanak be, és hogy örvendezzenek, azt mondták: Kezünkbe adta istenünk Sámsont, az ellenségünket.

24 És mikor látta őt a nép, dicsérték istenüket, és azt mondogatták: Kezünkbe adta istenünk az ellenségünket, földünk pusztítóját, azt, aki oly sokat megölt közülünk!

25 Mikor pedig megvidámult a szívük, ezt mondták: Hívjátok elő Sámsont, hadd játsszék előttünk. Előhívták Sámsont a foglyok házából, hogy játékával mulattassa őket, és odaállították az oszlopok közé.

26 Sámson pedig azt mondta a fiúnak, aki kézen fogva vezette: Engedj el, hadd fogjam meg az oszlopokat, amelyek a házat tartják, és hadd támaszkodjam hozzájuk.

27 A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, ott volt a filiszteusok valamennyi fejedelme, és a tetőzeten is sokan, csaknem háromezer férfi és asszony, Sámson játékának a nézői.

28 Ekkor Sámson az ÚRhoz kiáltott, és ezt mondta: Uram Isten, kérlek, emlékezzél meg rólam, és erősíts meg engem csak még ez egyszer, ó, Istenem! Hadd álljak bosszút a filiszteusokon szemem világáért!

29 És átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, egyiket a jobb, másikat a bal kezével, és nekik feszült.

30 Majd ezt mondta: Hadd vesszek el én is a filiszteusokkal! Ekkor nagy erővel megrántotta az oszlopokat, és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, amely abban volt. Így többet megölt halálával, mint amennyit életében.

31 Azután lementek a testvérei és apjának egész háznépe, és elvitték őt és hazatérve eltemették Corá és Estáól között, apjának, Mánóahnak a sírjába, miután húsz esztendeig volt Izráel bírája.

17. fejezet

1 Volt egy Efraim hegyvidékéről való, Míká nevű férfi.

2 Ez azt mondta egyszer az anyjának: Az az ezeregyszáz ezüst, amelyet elvettek tőled, és amely miatt átkozódtál fülem hallatára, íme, az az ezüst nálam van, én vettem el. Az anyja ezt mondta: Áldjon meg az ÚR, fiam!

3 És ő visszaadta az ezeregyszáz ezüstöt az anyjának, aki ekkor azt mondta: Teljesen odaszentelem az ÚRnak a fiamért, hogy egy faragott és öntött bálványszobrot készítsenek belőle. Most ezért visszaadom azt neked.

4 De ő megint átadta a pénzt az anyjának. Az anyja elvett belőle kétszáz ezüstöt, és odaadta az ötvösnek, s az készített belőle egy faragott és öntött bálványt. Ez azután Míká házába került.

5 Ennek a férfinak, Míkának volt egy házitemploma, ahol éfódot és házibálványt készített. Fölszentelte az egyik fiát, és ő lett a papja.

6 Abban az időben nem volt király Izráelben, és mindenki azt cselekedte, ami jónak tűnt a maga szemében.

7 Volt egy ifjú lévita a júdai Betlehemből, Júda nemzetségéből, aki ott élt jövevényként.

8 Ez az ember elment a júdai Betlehem városából, hogy ott telepedjen le, ahol majd alkalmas helyet talál. Így jutott vándorlása közben Efraim hegyvidékére, Míká házához.

9 Míká azt kérdezte tőle: Honnan jössz? Ő így felelt: Lévita vagyok a júdai Betlehemből, és járok-kelek, míg alkalmas helyet találok valahol.

10 Míká ezt mondta neki: Maradj nálam, és légy nekem atyám és papom! Én pedig esztendőnként tíz ezüstöt, egy rend ruhát és eledelt adok neked. És a lévita elszegődött.

11 Tetszett neki, hogy ott maradjon annál a férfinál. Az pedig úgy tekintette őt, mint a saját fiát.

12 Míká tisztébe avatta a lévitát, s így az ifjú a papjává lett, és házánál maradt.

13 Míká ezt mondta: Most tudom, hogy jót tesz majd velem az ÚR, mert egy lévita lett a papom.

18. fejezet

1 Abban az időben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett magának örökséget Dán nemzetsége, ahol lakjék, mert mindeddig nem jutott neki osztályrész Izráel törzsei között.

2 Dán fiai elküldtek a háznépükből öt férfit, vitéz férfiakat a saját határaikból, Corából és Estáólból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a vidéket. Azt mondták nekik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. Mikor elérkeztek Efraim hegyvidékére, Míká házáh

3 Amikor Míká házánál voltak, megismerték az ifjú lévita hangját. Odamentek hozzá, és megkérdezték: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?

4 Ő pedig ezt felelte nekik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míká, és fölfogadott engem, és papjává lettem.

5 Erre ezt mondták neki: Kérdezd meg Istentől, hadd tudjuk meg, hogy szerencsés lesz-e az utunk, amelyen járunk!

6 A pap ezt felelte nekik: Menjetek el békességgel. Gondja van az ÚRnak arra az útra, amelyen jártok.

7 Elment az öt férfi, és Lajisba érkeztek. Látták a benne levő népet, hogy minden félelem nélkül élnek, a szidóniak szokása szerint, csendesen és biztonságosan, és nincs senki, aki bántaná őket az országban, vagy úr volna fölöttük. Távol vannak a szidóniakt

8 Amikor visszatértek testvéreikhez Corába és Estáólba, azok megkérdezték tőlük: Mi jóval jártatok?

9 Így válaszoltak: Keljetek föl, és vonuljunk föl ellenük, mert láttuk a földet, hogy igen jó. Ti még veszteg ültök? Ne halogassátok az indulást, menjetek, és vegyétek birtokba azt a földet!

10 Ha odaértek, biztonságban élő néphez érkeztek, és a tartomány tágas. Kezetekbe adta azt Isten, s olyan hely az, ahol a világon semmi sem hiányzik.

11 Elment tehát onnan Dán nemzetségéből, Corából és Estáólból hatszáz fölfegyverzett férfi.

12 Fölvonultak, és tábort ütöttek Kirjat-Jeárimnál Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. Ez Kirjat-Jeárim mögött van.

13 Onnan fölvonultak Efraim hegyvidékére, és Míká házába mentek.

14 Ekkor megszólalt az az öt férfi, aki elment kikémlelni Lajis földjét. Ezt mondták testvéreiknek: Tudjátok-e, hogy ebben a házban éfód és teráf, faragott és öntött házibálvány-szobor van? Gondoljátok végig, hogy mit kell tennetek.

15 Erre betértek oda, s az ifjú lévitához mentek Míká házában, és békességgel köszöntötték.

16 A hatszáz fegyveres férfi pedig, akik Dán fiai közül valók voltak, elállta a kapu bejáratát.

17 És az az öt férfi, aki a föld kikémlelésére ment oda azelőtt, amikor fölment és megérkezett oda, magához vette a faragott szobrot, az éfódot, a teráfot és az öntött bálványt. A pap pedig ott állt a kapu előtt a hatszáz fölfegyverzett férfival.

18 Mikor pedig ezek bementek Míká házába, és magukhoz vették a faragott szobrot, az éfódot, a teráfot és az öntött bálványt, azt kérdezte tőlük a pap: Mit műveltek?

19 Ők pedig ezt felelték: Hallgass, tedd kezedet a szádra, jöjj el velünk, és légy nekünk atyánk és papunk! Melyik jobb, hogy egy ember házának légy a papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek?

20 Ezen a pap szívből örvendezett, és elvitte az éfódot, a teráfot és a faragott bálványszobrot, és a nép közé ment velük.

21 Azután megfordultak és elvonultak, maguk előtt küldve a gyermekeket, a jószágot és értékes holmijaikat.

22 Mikor pedig már messze jártak Míká házától, a Míká házának szomszédságában lakó férfiak összegyűltek, és utánamentek Dán fiainak,

23 és kiáltoztak utánuk. Azok pedig visszafordultak, és ezt mondták Míkának: Mit akarsz, hogy így seregbe gyűltetek?

24 Ő ezt felelte: Elvettétek isteneimet, amelyeket készíttettem, és a papomat, és elmentetek; hát mi egyebem van még? Mégis azt kérdezitek, mi bajom van?

25 Dán fiai azt felelték neki: Egy szót se szólj, hogy rátok ne rontsanak e felbőszített emberek, és el ne veszítsd a magad és háznéped életét!

26 Azután elmentek Dán fiai a maguk útján, s mikor Míká látta, hogy azok erősebbek nála, megfordult, és visszatért a házához.

27 Ők pedig elvitték, amiket Míká készíttetett, és a papot, aki nála volt, és Lajis ellen vonultak, a nyugalomban és biztonságban élő nép ellen, kardélre hányták őket, és fölperzselték a várost.

28 Nem volt senki, aki megmentette volna őket, mert messze voltak Szidóntól, és semmi dolguk sem volt senkivel; Lajis pedig Bét-Rehób völgyében feküdt. Itt építették újjá a várost, és megtelepedtek benne.

29 A várost Dánnak nevezték atyjuknak, Dánnak nevéről, aki Izráel szülötte volt. Azelőtt Lajis volt a város neve.

30 Azután fölállították maguknak Dán fiai a faragott bálványszobrot, és Manassé fiának, Gérsómnak a fia, Jónátán és az ő fiai voltak a papok Dán nemzetségében egészen az ország népének fogságba viteléig.

31 Így állították föl maguknak a Míká által készített faragott bálványt, és ott állt az, amíg az Isten háza Silóban volt.

19. fejezet

1 Ugyanebben az időben, amikor nem volt király Izráelben, jövevényként tartózkodott az Efraim hegyvidékének szélén egy lévita. Ez másodfeleséget vett magának a júdai Betlehemből.

2 Másodfelesége azonban paráznaságot követett el nála, majd elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe, és ott maradt négy hónapig.

3 Ekkor fölkelt a férje, utánament, hogy lelkére beszéljen, és visszavigye. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette őt apja házába. Mikor meglátta őt a leány apja, örvendve eléje ment.

4 Mivel apósa, a leány apja tartóztatta, három napig nála maradt, és ettek, ittak, és ott is töltötték az éjszakát.

5 Amikor a negyedik napon korán reggel fölkeltek, és fölkészült, hogy elmenjen, azt mondta a leány apja a vejének: Gyűjts erőt egy falat kenyérrel, azután menjetek el!

6 Erre leültek mindketten, és együtt ettek és ittak. Majd ezt mondta neki a leány apja: Gondold meg, aludj itt az éjjel, és légy vidám.

7 Mikor pedig fölkelt a férfi, hogy elmenjen, addig marasztalta az apósa, hogy ott maradt megint éjszakára.

8 Azután fölkelt az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, de azt mondta a leány apja: Gyűjts erőt, kérlek. És addig mulatoztak, amíg lehanyatlott a nap. Így ettek együtt mindketten.

9 Ekkor fölkelt a férfi, és menni készült másodfeleségével és a szolgájával. De az apósa, a leány apja, így szólt hozzá: Íme, a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért aludjatok itt. Íme, nyugalomra hajlik a nap, aludj itt, és légy vidám. Holnap aztán

10 De a férfi nem akart ott aludni. Fölkelt és elment. Egészen Jebúszig, azaz Jeruzsálemig jutott. Egy pár megterhelt szamár és a másodfelesége volt vele.

11 Mikor pedig Jebúsz mellett voltak, a nap már igen lehanyatlott, és azt mondta a szolga urának: Jöjj, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg ott.

12 Ura azt felelte: Ne térjünk be idegenek városába, ahol senki sincs Izráel fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig.

13 Majd ezt mondta a szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, s vagy Gibeában, vagy Rámában szálljunk meg.

14 Továbbhaladtak tehát, és elmentek onnan. A nap a benjámini Gibea mellett ment le fölöttük.

15 Akkor befordultak, hogy bemenjenek, és megszálljanak Gibeában. Amikor a lévita bement, leült a város piacán, mert nem volt senki, aki éjszakára behívja őket a házába.

16 És íme, egy öregember jött a munkából a mezőről késő este. Ez a férfi az Efraim hegyvidékéről való volt, csak jövevény volt Gibeában, míg a helység lakói benjáminiak voltak.

17 Amikor fölemelte tekintetét, és meglátta az utast a város piacán, azt kérdezte tőle: Hová mész, és honnan jössz?

18 Ő pedig így felelt: A júdai Betlehemből az Efraimhegyvidék széléig megyünk, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az ÚR házához megyek, és nincs senki, aki a házába fogadna.

19 Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van magamnak, szolgálólányodnak és ennek az ifjúnak, aki szolgáddal van, úgyhogy semmiben sem szűkölködünk.

20 Ekkor ezt mondta az öregember: Békesség neked! Mindarra, amiben csak szűkölködsz, nekem lesz gondom. Csak nem fogsz itt az utcán hálni?!

21 És elvezette házához, és abrakot adott a szamarainak. Azután megmosták a lábukat, és ettek és ittak.

22 Miközben ők benn jól érezték magukat, íme, a város férfiai, elvetemült emberek, a Beliál fiai körülvették a házat, és az ajtót döngetve azt mondták az öregembernek, a ház urának: Hozd ki azt a férfit, aki házadhoz jött, hadd ismerjük meg őt!

23 Erre kiment hozzájuk az a férfi, a ház ura, és azt mondta nekik: Ne, testvéreim, ne tegyetek rosszat! Mivel ez a férfi az én házamhoz jött, ne kövessetek el ilyen alávalóságot.

24 Íme, itt van hajadon leányom és a férfi másodfelesége, kihozom őket nektek, őket nyomorgassátok, és tegyetek velük azt, amit csak akartok, csak e férfival ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot.

25 A férfiak azonban nem is akartak hallgatni rá. Ekkor kézen fogta a másodfeleségét, és kivitte nekik az utcára. Ezek pedig megszeplősítették őt, és gonoszul éltek vele egész éjszaka reggelig, és csak amikor föltetszett a hajnal, akkor bocsátották el.

26 Az asszony virradat előtt távozott, és reggel ott rogyott össze annak a férfinak a háza ajtajánál, amelyben az ura volt reggelig.

27 Mikor pedig fölkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, íme, az asszony, a másodfelesége ott feküdt elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön.

28 Ezt mondta neki: Kelj föl, és menjünk el! De az nem felelt neki. Ekkor föltette őt a szamárra, útnak indult, és elment a hazájába.

29 Amikor hazaért, kést vett elő, fogta másodfeleségét, és tagról tagra szétvagdalta őt tizenkét darabra, és szétküldte Izráel minden határába.

30 Mindenki, aki ezt látta, azt mondta: Nem történt még ilyen, és nem látott senki ehhez hasonló dolgot, mióta csak feljöttek Izráel fiai Egyiptom földjéről, mind e mai napig! Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot, és beszéljétek meg.

20. fejezet

1 Erre Izráel fiai mindnyájan kivonultak, és összegyülekezett a nép az ÚRhoz Micpába, egy emberként, Dántól Beérsebáig, még Gileád földjéről is.

2 Az egész népnek, Izráel minden törzsének vezetői megjelentek Isten népének gyülekezetében, amelyben négyszázezer fegyverforgató gyalogos volt.

3 Meghallották azonban a benjáminiak, hogy Izráel fiai fölvonultak Micpába. Izráel fiai ekkor azt mondták: Mondjátok meg, hogy hogyan történt ez a gonoszság?

4 A megölt asszony férje, a lévita így felelt: A benjámini Gibeába mentem, én és a másodfeleségem, hogy ott megszálljak.

5 A gibeai férfiak ellenem támadtak, és körülvették miattam a házat éjjel. Engem akartak megölni, de aztán a másodfeleségemet nyomorgatták meg annyira, hogy belehalt.

6 Ekkor fogtam a másodfeleségemet, szétvagdaltam, és szétküldtem Izráel örökségének minden tartományába, mert utálatosságot és gyalázatos dolgot követtek el Izráelben.

7 Ti itt mindnyájan Izráel fiai vagytok, szóljatok hát hozzá, és tartsatok tanácsot erről.

8 Ekkor egy emberként felállt az egész nép, és ezt mondta: Senki se menjen közülünk a sátrába, és senki se térjen haza.

9 Mert most ezt tesszük Gibea ellen: sorsot vetünk rá.

10 Izráel minden nemzetségéből kiválasztunk tíz férfit száz közül, és százat ezer közül, és ezret tízezer közül, hogy szerezzenek élelmet a hadinépnek, hogy az elmenjen, és a benjámini Gibeával elbánjon gonoszsága szerint, amelyet elkövetett Izráelben.

11 Össze is gyűlt egy emberként minden izráeli férfi a város alatt.

12 Izráel nemzetségei követeket küldtek Benjámin egész törzséhez ezzel az üzenettel: Micsoda gaztett történt nálatok?

13 Most hát adjátok ki azokat az elvetemült gibeai férfiakat, hogy megöljük őket, és kitakarítsuk a gonoszt Izráelből. De Benjámin fiai nem akartak hallgatni testvéreiknek, Izráel fiainak szavára,

14 hanem egybegyűltek a városokból Gibeába, hogy kimenjenek harcolni Izráel fiai ellen.

15 Azon a napon Benjámin fiai, akik följöttek a városokból, huszonhatezer fegyverforgató férfit számláltak Gibea lakóin kívül, akik szám szerint hétszázan voltak, mind válogatott férfiak.

16 Ebből az egész népből volt hétszáz válogatott férfi, akik balkezesek voltak. Ezek a parittyával hajszálpontosan találtak, és sohasem hibáztak.

17 Az izráeliek pedig, Benjámin fiain kívül, szám szerint négyszázezren voltak, fegyverforgató emberek, és mind hadakozó férfiak.

18 Ekkor fölkeltek, és fölmentek Bételbe. És azt kérdezték Istentől Izráel fiai: Ki vonuljon föl közülünk elsőként, hogy megütközzék a benjáminiakkal? Az ÚR azt mondta: először Júda.

19 Fölkeltek azért Izráel fiai reggel, és táborba szálltak Gibea előtt.

20 Elindultak tehát Izráel férfiai Benjámin ellen, és csatarendbe álltak ellenük Gibeánál.

21 Benjámin fiai is kivonultak Gibeából, és aznap huszonkétezret terítettek földre Izráel fiai közül.

22 De a nép, Izráel férfiai, fölbátorodtak, és újra csatarendbe álltak ugyanazon a helyen, amelyen az előző napon sorakoztak föl.

23 Fölmentek Izráel fiai, és ott sírtak az ÚR előtt egész estig, és megkérdezték az URat: Vajon harcba szálljak-e újból testvérem, Benjámin fiai ellen? Az ÚR pedig azt felelte: Vonuljatok föl ellene!

24 Amikor Izráel fiai másnap fölvonultak Benjámin fiai ellen,

25 kijött eléjük Benjámin Gibeából, és Izráel fiai közül még tizennyolcezer fegyverforgató embert a földre terített.

26 Ekkor fölment Bételbe Izráel minden fia és az egész nép, és sírtak. Ott maradtak az ÚR színe előtt, és böjtöltek aznap egész estig, és égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be az ÚR színe előtt.

27 És megkérdezték Izráel fiai az URat – mert ott volt abban az időben Isten szövetségének a ládája,

28 és Fineás, Áron fiának, Eleázárnak a fia szolgált körülötte abban az időben –, mondván: Vajon még egyszer kivonuljak-e harcolni testvérem, Benjámin ellen, vagy pedig abbahagyjam? Az ÚR azt mondta: Vonulj ki, mert holnap kezedbe adom őket!

29 Azután csapatokat állított lesbe Izráel Gibea ellen körös-körül.

30 Majd fölvonultak Izráel fiai Benjámin fiai ellen harmadnapon, és felálltak Gibea ellen úgy, mint azelőtt.

31 Benjámin fiai kivonultak a nép ellen, és így elszakadtak a várostól; elkezdték a népet vágni és ölni, mint azelőtt a nyílt mezőn és a két országúton, amelyek közül az egyik Bételbe, a másik pedig Gibea felé vezet, és már megöltek mintegy harminc férfit Iz

32 Ekkor Benjámin fiai már ezt gondolták: Megverjük őket megint, mint először. Izráel fiai pedig azt mondták: Fussunk el az országút felé, és szakítsuk el őket a várostól!

33 Ekkor Izráel fiai mind elhagyták a helyüket, és Baal-Támárnál álltak hadrendbe. A lesben álló izráeliek pedig előtörtek rejtekhelyeikből Maareh-Gebából.

34 Ekkor az egész Izráelből tízezer válogatott férfi tört Gibea ellen, nekifeszültek a harcnak, de amazok észre sem vették, hogy veszedelemben forognak.

35 Ilyen vereséget mért az ÚR Benjáminra Izráel előtt, és Izráel fiai azon a napon huszonötezer-egyszáz férfit pusztítottak el Benjámin kardforgató fiai közül.

36 Benjámin fiai tehát látták, hogy megverik őket, mivel az izráeli férfiak csak azért engedtek hátrálva a benjáminiaknak, mert bíztak a lesben állókban, akiket Gibeánál helyeztek el.

37 A lesben állók elősiettek, és betörtek Gibeába, és kardélre hányták az egész várost.

38 Abban egyeztek meg Izráel férfiai a lesben állókkal, hogy azok majd erős füstfelleget bocsátanak föl a városból.

39 Mikor aztán az izráeli férfiak visszafordultak harc közben, és Benjámin megkezdte az öldöklést, és leölt mintegy harminc férfit Izráelből, és már azt gondolta magában: „Bizony megverjük őket, mint az első ütközetben”,

40 éppen akkor kezdett jelként fölszállni a városból a füstoszlop. Mikor aztán Benjámin hátratekintett, látta, hogy íme, a város lángja már az eget éri.

41 Ekkor Izráel fiai megfordultak, Benjámin fiai pedig megrettentek, mert most látták csak, hogy rajtuk a veszedelem.

42 És elfutottak Izráel férfiai elől a pusztába vivő útra. De a harc ott is utolérte őket, és a városból kijövők is ölték a városból jövőket.

43 Körülvették Benjámint, üldözték őt s tiporták pihenő nélkül, egészen messze Gibeától kelet felé.

44 A benjáminiak közül tizennyolcezer ember esett el, mindnyájan vitéz férfiak.

45 Ekkor megfordultak, és a pusztába menekültek, Rimmón sziklájához. De az utakon még megöltek közülük ötezer embert, és azután egész Gidómig mentek utánuk, és megöltek közülük még kétezer embert.

46 Összesen tehát huszonötezer benjámini esett el azon a napon, akik mindannyian kardforgató vitéz férfiak voltak.

47 De hatszáz férfi más irányba fordult, és elmenekült a pusztába Rimmón kőszálához, és ott is maradt Rimmón szikláján négy hónapig.

48 Az izráeli férfiak pedig visszatértek Benjámin fiai ellen, és kardélre hánytak a városokban az emberektől az állatokig mindent, amit csak találtak. Az ott lévő városokat pedig mind fölégették.

21. fejezet

1 Izráel fiai megesküdtek Micpában: Senki sem adja közülünk a leányát feleségül benjámininak.

2 És a nép elment Bételbe, és ott volt egész estig Isten színe előtt, és fennhangon, nagy sírással sírt.

3 Ezt mondták: Ó, URam, Izráel Istene! Miért van Izráelben, hogy ma Izráelből egy nemzetség hiányzik?

4 S másnap reggel fölkelt a nép, oltárt épített ott, és egészen elégő áldozatot és hálaadó áldozatot mutatott be.

5 Majd azt mondták Izráel fiai: Van-e valaki, aki nem jött föl a gyülekezetbe Izráel törzsei közül az ÚRhoz? Mert egykor nagy esküvéssel fogadták meg, hogy aki nem jön föl az ÚRhoz Micpába, az mindenképp haljon meg.

6 Izráel fiai ugyanis megszánták testvérüket, Benjámint, és azt mondták: Kivágatott ma egy törzs Izráelből.

7 Mit cselekedjünk azokkal, akik megmaradtak, hogy feleséget kaphassanak? Mert mi megesküdtünk az ÚRra, hogy nem adjuk nekik feleségül a leányainkat.

8 Ekkor ezt mondták: Van-e valaki Izráel törzsei közül, aki nem jött föl az ÚRhoz Micpába? És íme, Jábés-Gileádból nem jött föl senki a gyülekezet táborába.

9 Mert mikor számba vették a népet, kitűnt, hogy nem volt ott senki Jábés-Gileád lakosai közül.

10 Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harcban edzett férfit, és ezt parancsolták nekik: Menjetek el, és hányjátok kardélre Jábés-Gileád lakóit, még az asszonyokat és a gyermekeket is!

11 Ezt tegyétek: minden férfit és minden olyan asszonyt, aki már férfival hált, öljetek meg.

12 Találtak azonban Jábés-Gileád lakói között négyszáz szűz leányt, akik még nem ismertek férfit, nem háltak senkivel, és ezeket elvitték a táborba, Silóba, amely Kánaán földjén volt.

13 És követeket küldött az egész gyülekezet, és üzent Benjámin fiainak, akik a Rimmón szikláján voltak, és békességet ígértek nekik.

14 Így tért vissza abban az időben Benjámin, és nekik adták feleségül azokat, akiket meghagytak a jábés-gileádi nők közül. De így sem jutott nekik elég.

15 A nép bánkódott Benjámin miatt, hogy az ÚR ilyen rést ütött Izráel törzsein.

16 Akkor azt mondták a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget kapjanak? Mert Benjáminból kipusztultak az asszonyok.

17 Ezt mondták: Benjámin birtoka örökség szerint azoké, akik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben egy törzsnek sem eltöröltetnie.

18 De mi nem adhatunk nekik feleséget leányaink közül, mert így esküdtek meg Izráel fiai: Átkozott, aki feleséget ad egy benjámininak!

19 Ekkor ezt mondták: Íme, az ÚRnak esztendőnként való ünnepnapja lesz most Silóban, amely északra van Bételtől, kelet felé a Bételtől Sikem felé vivő országút mellett, Lebónától pedig délre.

20 Ezt parancsolták tehát Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szőlőkben.

21 Ha látjátok, hogy jönnek Siló leányai, hogy táncoljanak a körtáncban, jöjjetek elő a szőlőkből, és ragadjon el magának mindenki feleséget Siló leányai közül, és menjetek el Benjámin földjére.

22 Ha aztán apjuk vagy testvéreik hozzánk jönnek perelni, akkor azt mondjuk nekik: Könyörüljetek rajtuk érettünk, hiszen nem hozhattunk mindegyiknek feleséget a háborúból, és mivel nem ti adtátok nekik, most nem terhel vétek benneteket.

23 Így is cselekedtek Benjámin fiai, és feleséget szereztek számuknak megfelelően a táncolók közül úgy, hogy elrabolták őket. Azután elmentek, hazatértek örökségükbe, fölépítették a városokat, és azokban laktak.

24 Izráel fiai pedig eltávoztak onnan abban az időben, mindegyik a maga törzséhez és háznépéhez. Elment onnan mindenki a maga örökségébe.

25 Ebben az időben nem volt király Izráelben, azért mindenki azt tette, ami jónak tűnt neki a maga szemében.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .