Dániel próféta könyve

1. fejezet

1 Jójákim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében eljött Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette.

2 Az Úr a kezébe adta Jójákimot, Júda királyát és az Isten háza edényeinek egy részét. Ő pedig elvitte azokat Sineár földjére, az ő istenének házába, és az edényeket az ő istenének kincstárában helyezte el.

3 Majd azt mondta a király Aspenaznak, a főudvarmesterének, hogy hozzon ifjakat Izráel fiai közül, a királyi utódok közül és az előkelő származásúak közül,

4 akikben semmiféle fogyatékosság nincs, hanem szép arcúak, bölcsen használják eszüket, sokat tudnak, értenek a tudományokhoz, és alkalmasak lehetnek arra, hogy a király palotájában szolgálatba álljanak, és hogy megtanítsák őket a káldeusok írására és nyelvére.

5 A király pedig elrendelte nekik a mindennapi adagot a királyi ételből és a borból, amelyből ő szokott inni, hogy így neveljék őket három esztendeig, és azután a király előtt álljanak.

6 Júda fiai közül ezek között volt Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá.

7 A főudvarmester azonban más nevet adott nekik. Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abédnegónak nevezte el.

8 De Dániel eltökélte szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből ő ivott, és kérte a főudvarmestert, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie.

9 Isten pedig kegyelemre és irgalomra méltóvá tette Dánielt a főudvarmester előtt.

10 Azt mondta a főudvarmester Dánielnek: Félek az én uramtól, a királytól, aki elrendelte, hogy mi legyen az ételetek és az italotok. Miért látná, hogy a ti arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké? Hiszen így bajba sodornátok engem a királynál!

11 Akkor Dániel azt mondta annak a felügyelőnek, akit a főudvarmester Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá fölé rendelt:

12 Kérlek, tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Adjanak nekünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk.

13 Azután nézd meg a mi arcunkat és azoknak az ifjaknak arcát, akik a király ételéből esznek, és amit látsz, annak megfelelően cselekedjél majd szolgáiddal.

14 Erre ő engedett nekik ebben a dologban, és próbát tett velük tíz napig.

15 Tíz nap múlva arcuk szebbnek és testük tápláltabbnak látszott a többi ifjúénál, akik a király ételéből ettek.

16 Ezért a felügyelő elvette a nekik rendelt ételt és bort, és zöldségféléket adott nekik.

17 Isten pedig a négy ifjúnak ismeretet és értelmet adott mindenféle íráshoz és bölcsességhez. Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és az álmokhoz is.

18 Miután pedig elérkezett az idő, amikorra meghagyta a király, hogy eléje vigyék őket, bevitte őket a főudvarmester Nebukadneccar elé.

19 A király beszélgetett velük, és az összes közül senki sem volt olyan, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá, így ők a király szolgálatába álltak.

20 Minden bölcsességet és értelmet kívánó dologban, amely felől a király érdeklődött tőlük, tízszer okosabbnak találta őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában voltak.

21 Dániel ott is maradt Círusz király első esztendejéig.

2. fejezet

1 Uralkodásának második esztendejében álmokat látott Nebukadneccar, és nyugtalan lett a lelke, és nem tudott tovább aludni.

2 Ekkor azt mondta a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, igézőket és káldeusokat, hogy megmagyarázzák a király álmait. El is jöttek hozzá, és a király elé álltak.

3 Azt mondta nekik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg meg nem tudom a jelentését.

4 A káldeusok arám nyelven azt mondták a királynak: Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megmagyarázzuk az értelmét.

5 De a király így felelt a káldeusoknak: Szilárd az elhatározásom. Ha nem mondjátok meg nekem az álmot és annak jelentését, darabokra tépetlek benneteket, és házaitok szemétdombbá lesznek.

6 Ha pedig az álmot és annak értelmét megmagyarázzátok, ajándékot, jutalmat és nagy méltóságot kaptok tőlem. Ezért hát mondjátok meg nekem az álmot és annak jelentését!

7 Ők másodszor is így válaszoltak: Mondja meg a király az álmot szolgáinak, és mi megmondjuk a jelentését.

8 Erre a király így felelt: Most már biztosan tudom, hogy csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy megmásíthatatlan a szavam.

9 Ha az álmot nem mondjátok el nekem, azt csak egyféleképpen ítélhetem meg: megegyeztetek, hogy hamis és csalárd szavakkal szóltok hozzám, hogy az idő teljen. Mondjátok el az álmot, akkor tudni fogom, hogy az értelmét is meg tudjátok magyarázni.

10 A káldeusok így feleltek a királynak: Nincs ember a földön, aki a király dolgát megjelenthetné. Nincs egyetlen nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kívánt volna írástudóitól, varázslóitól és a káldeusoktól.

11 Mert az a dolog, amit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, aki azt megjelenthetné a királynak, hanem csak az istenek, akik nem laknak együtt a halandókkal.

12 Emiatt a király megharagudott, igen fölgerjedt, és meghagyta, hogy minden babilóni bölcset veszítsenek el.

13 Ekkor kiadták a parancsot, hogy öljék meg a bölcseket, és keresték Dánielt és társait is, hogy őket is megöljék.

14 Dániel pedig bölcsen és értelmesen felelt Arjóknak, a királyi testőrség parancsnokának, aki már elindult, hogy megölje a babilóni bölcseket.

15 Azt kérdezte Arjóktól, a király főemberétől: Miért adott ki a király ilyen kegyetlen parancsot? Akkor Arjók elmondta a dolgot Dánielnek.

16 Dániel pedig bement a királyhoz, és arra kérte, adjon neki időt, hogy megjelentse az álom értelmét a királynak.

17 Ekkor Dániel hazament, és elmondta ezt a társainak, Hananjának, Mísáélnak és Azarjának,

18 hogy kérjenek irgalmasságot az egek Istenétől, hogy e titok miatt ne vesszenek el Dániel és társai és a többi babilóni bölcs.

19 Akkor Dániel előtt föltárult a titok éjjeli látomásban, Dániel pedig áldotta az egek Istenét.

20 Így szólt Dániel: Áldott legyen Isten neve örökkön-örökké, mert övé a bölcsesség és az erő!

21 Ő változtatja meg az időket és az alkalmakat. Letaszítja és fölemeli a királyokat. Bölcsességet ad a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.

22 Ő tárja föl a mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a sötétségben, és világosság lakik vele!

23 Hálát adok neked, atyáim Istene, és dicsérlek, hogy bölcsességet és erőt adtál nekem, és most tudtul adtad nekem, amit kértünk tőled, mert tudtul adtad nekünk a király dolgát!

24 Dániel ezután bement Arjókhoz, akit megbízott a király, hogy elveszítse a babilóni bölcseket. Elment hozzá, és azt mondta neki: Ne veszítsd el a babilóni bölcseket! Vigyél a király elé, és megmondom a királynak az álom jelentését.

25 Akkor Arjók sietve bevitte Dánielt a király elé, és azt mondta: Találtam egy férfit a júdai foglyok között, aki az álom jelentését elmondja a királynak.

26 Így szólt a király Dánielhez, akit Baltazárnak neveztek: Csakugyan képes vagy arra, hogy elmondd nekem az álmot, amelyet láttam, és annak jelentését?

27 Dániel így felelt a királynak: A titkot, amelyről a király tudakozódott, a bölcsek, varázslók, írástudók és jövendőmondók nem tárhatták föl a király előtt.

28 De van Isten az égben, aki a titkokat föltárja. És ő azt tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi lesz az utolsó napokban. Álmod, elmédnek látomása az ágyadban ez volt:

29 Neked, ó, király, gondolataid támadtak ágyadban afelől, hogy mi lesz ezután; és aki a titkokat föltárja, megjelentette neked mindazt, ami lesz.

30 Előttem pedig nem azért tárult föl ez a titok, mert minden élőnél bölcsebb vagyok, hanem azért, hogy az álom értelme a király tudomására jusson, és megértsd szíved gondolatait.

31 Te, ó, király, íme, egy nagy szobrot láttál. Ez a szobor hatalmas volt és igen fényes. Előtted állt, és látványa rettenetes volt.

32 Ennek a szobornak a feje színaranyból, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből,

33 a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak.

34 Amíg nézted, egy kő leszakadt anélkül, hogy egy kéz érintette volna, és ledöntötte azt a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta.

35 Akkor összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany. Olyanok lettek, mint nyári szérűn a polyva, amelyet fölkap a szél, és a helyét sem találják többé. Az a kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet.

36 Ez az álom, és annak jelentését is megmondjuk a királynak.

37 Te, ó, király, királyok királya, akinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott,

38 és mindenütt, ahol emberek, mezei állatok és égi madarak laknak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: te vagy az aranyfej.

39 Utánad egy másik birodalom támad, amely kisebb nálad. Majd egy harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön uralkodik.

40 A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas, mert a vas széttör és összezúz mindent. Bizony, miként a vas pusztít, úgy töri össze és pusztítja el mindazokat.

41 És miképpen a lábakat és az ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttad, úgy az a birodalom kétfelé szakad, de lesz benne a vas erejéből, amint láttad, hogy a vas össze van keverve az agyagcseréppel.

42 Lábujjai részint vasból, részint cserépből vannak, mert az a birodalom részben erős, részben pedig törékeny lesz.

43 Az, hogy vasat agyagcseréppel összekeveredve láttál, azt jelenti, hogy utódaik házasodás révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, amint a vas sem vegyül a cseréppel.

44 Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt az egek Istene egy birodalmat, amely nem pusztul el soha, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza, és véget vet azoknak a birodalmaknak, ő maga pedig örökké fennmarad.

45 Ezért láttad, hogy a hegyről kő szakadt le anélkül, hogy egy kéz érintette volna, és szétzúzta a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtul adta a királynak azt, ami majd ezután lesz. Az álom igaz, és bizonyos annak értelme.

46 Akkor Nebukadneccar király arcra borult, és imádta Dánielt, és meghagyta, hogy étel- és illatáldozatot mutassanak be neki.

47 Azután így szólt a király Dánielhez: Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, és a királyok ura, és a titkok kinyilatkoztatója, mivel te megjelenthetted ezt a titkot!

48 Akkor a király fölmagasztalta Dánielt, sok és nagy ajándékot adott neki, és hatalmat adott neki Babilón egész tartománya fölött, és az összes babilóni bölcs elöljárójává tette.

49 Dániel pedig azt kérte a királytól, hogy Sadrakot, Mésakot és Abédnegót rendelje ki a babilóni tartomány gondviselésére, Dániel pedig a király udvarában maradt.

3. fejezet

1 Nebukadneccar király csináltatott egy hatvan könyök magas, hat könyök széles aranyszobrot, és fölállíttatta azt Dúrá mezején, Babilón tartományában.

2 Azután összehívatta Nebukadneccar király a kormányzókat, az elöljárókat, a helytartókat, a tanácsosokat, a kincstartókat, a bírákat, a főembereket és a tartományok összes vezetőjét, hogy jöjjenek el a szobor fölavatására, amelyet Nebukadneccar király állíttatott.

3 Akkor összegyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók, a tanácsosok, a kincstartók, a bírák, a főemberek és a tartományok összes vezetője a szobor fölavatására, amelyet Nebukadneccar király állíttatott. Megálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadneccar király állíttatott.

4 A hírnök pedig hangosan kihirdette: Ezt parancsoljuk nektek, ó, népek, nemzetek és nyelvek!

5 Mihelyt meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király állíttatott!

6 Aki pedig nem borul le előtte, és nem imádja, bárki legyen is, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe.

7 Azért mihelyt meghallották a különböző népek a kürt, síp, citera, hárfa, lant és mindenféle hangszer hangját, leborultak a különböző népek, nemzetek és nyelvek mind, és imádták az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király állíttatott.

8 Előállt azonban ekkor néhány káldeus férfi, és vádat emeltek a zsidók ellen.

9 Így szóltak Nebukadneccar királyhoz: Király, örökké élj!

10 Te, ó, király, parancsot adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot.

11 Aki pedig nem borul le, és nem imádja azt, azt vessék be az égő, tüzes kemencébe.

12 Vannak itt zsidó férfiak, akiket a babilóni tartomány gondviselésére rendeltél: Sadrak, Mésak és Abédnegó. Ezek a férfiak semmibe veszik a te parancsodat, ó, király, isteneidet nem tisztelik, és nem imádják az aranyszobrot, amelyet fölállíttattál.

13 Ekkor Nebukadneccar nagy haragra gerjedve meghagyta, hogy hozzák eléje Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Erre a király elé hozták e férfiakat.

14 Ezt mondta nekik Nebukadneccar: Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy nem tisztelitek isteneimet, és nem imádjátok az aranyszobrot, amelyet fölállíttattam?

15 Készek vagytok-e most, mihelyt meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, hogy leboruljatok, és imádjátok a szobrot, amelyet készítettem? Mert ha nem imádjátok, tüstént bevetnek benneteket az égő, tüzes kemencébe.

16 Sadrak, Mésak és Abédnegó erre így felelt a királynak: Ó, Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre feleljünk neked.

17 Íme, a mi Istenünk, akit szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő, tüzes kemencéből és a te kezedből is, ó, király, ki tud szabadítani minket.

18 De ha nem tenné is, legyen tudtodra, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet fölállíttattál, nem imádjuk.

19 Ekkor Nebukadneccar eltelt haraggal, és arcának színe elváltozott Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt. Elrendelte, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, amint azt szokták.

20 Azután meghagyta serege legerősebb embereinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és vessék az égő, tüzes kemencébe.

21 Erre meg is kötözték ezeket a férfiakat alsóruhástul, köntösöstül, süvegestül, teljes ruházatukban, és az égő, tüzes kemencébe vetették őket.

22 Mivel azonban a király parancsa szigorú volt, és a kemence rendkívül izzott, a tűz lángja megölte azokat a férfiakat, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odavitték.

23 Az a három férfi pedig, Sadrak, Mésak és Abédnegó, megkötözve az égő, tüzes kemencébe esett.

24 Akkor Nebukadneccar király megijedt, sietve fölkelt, és azt kérdezte tanácsosaitól: Nem három férfit vetettünk a tűzbe megkötözve? Ők így feleltek a királynak: Valóban, ó, király!

25 Ő pedig így szólt: Íme, én négy férfit látok szabadon járkálni a tűzben, és semmi sérülés nincs rajtuk, és a negyediknek az ábrázata olyan, mint egy isten fiáé.

26 Nebukadneccar ekkor az égő, tüzes kemence ajtajához ment, és így szólt: Sadrak, Mésak és Abédnegó, a felséges Isten szolgái! Gyertek ki, jöjjetek ide! Erre Sadrak, Mésak és Abédnegó azonnal kijött a tűzből.

27 Odagyűltek a kormányzók, az elöljárók, a helytartók és a király tanácsosai, és látták, hogy a tűznek semmi hatalma nem volt e férfiak testén. Egy hajszáluk sem égett meg, ruháikat sem érte kár, és a tűz szaga sem járta át őket.

28 Ekkor így szólt Nebukadneccar: Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik őbenne bíztak! Még a király parancsát is megszegték, és veszedelemre adták testüket, mert nem tiszteltek és nem imádtak más istent az ő Istenükön kívül.

29 Megparancsolom azért, hogy minden nép, nemzet és nyelv, amely káromlást mond Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene ellen, darabokra tépessék, és házát tegyék szemétdombbá. Mert nincs más Isten, aki így meg tud szabadítani.

30 Akkor a király nagy tisztességre emelte Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilón tartományában.

31 Nebukadneccar király üzenete minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen!

32 Illő dolognak tartom közzétenni azokat a jeleket és csodákat, amelyeket a felséges Isten cselekedett velem.

33 Mily nagyok az ő jelei, és mily hatalmasak az ő csodái! Országa örökkévaló ország, és uralma nemzedékről nemzedékre megmarad.

4. fejezet

1 Én, Nebukadneccar, békében éltem házamban és jólétben a palotámban.

2 De egy álmot láttam, és az megrettentett engem; ágyamban támadt gondolataim és elmém látomásai megháborítottak engem.

3 Ezért parancsot adtam, hogy hozzák elém Babilón összes bölcsét, hogy az álom jelentését mondják meg nekem.

4 Akkor eljöttek az írástudók, a varázslók, a káldeusok és a jövendőmondók, és én elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták megmondani nekem.

5 Végül bejött elém Dániel, akinek Baltazár a neve, mint az én istenem neve, akiben a szent istenek lelke van, és elmondtam neki az álmot.

6 Baltazár, te, az írástudók feje! Tudom, hogy a szent istenek lelke van benned, és semmi titok nem marad rejtve előtted! Mondd el álmombeli látomásaimat, amelyeket láttam, és azok jelentését!

7 Elmém látomásai az én ágyamban ezek voltak: Láttam, hogy íme, egy fa áll a föld közepén, amely rendkívül magas.

8 Nagy volt a fa és erős, magassága az égig ért, és az egész föld széléig látható volt.

9 Levelei szépek voltak, gyümölcse sok, és mindenki számára volt rajta táplálék. Alatta árnyékot talált a mező vadja, ágain égi madarak lakoztak, és róla evett minden élőlény.

10 Majd láttam az ágyamban, elmém látomásaiban, hogy íme, egy Őr, egy Szent szállt alá az égből.

11 Hangosan kiáltott, és így szólt: Vágjátok ki a fát, és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit, és hányjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek el alóla a vadak és ágairól a madarak.

12 De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező füvén. Égi harmat öntözze, és az állatokkal együtt a föld füve legyen az osztályrésze.

13 Emberi értelme változzék el, állati értelmet kapjon, és hét idő múljék el fölötte.

14 Az Őrök határozata ez a rendelet, és a Szentek parancsa ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja, és a legalacsonyabb embert is fölemelheti.

15 Ezt az álmot láttam én, Nebukadneccar király, és te, Baltazár, mondd meg a jelentését, mivel birodalmam egyetlen bölcse sem tudta nekem megmondani az álom jelentését. De te tudod, mert a szent istenek lelke van benned.

16 Ekkor Dániel, akinek Baltazár a neve, közel egy óráig rémüldözött, és gondolatai megháborították őt. Ekkor így szólt a király: Baltazár, az álom és annak jelentése ne háborítson meg téged! Baltazár így felelt: Uram, szóljon az álom a gyűlölőidről, annak értelme pedig az ellenségeidről!

17 A fa, amelyet láttál, amely nagy és erős volt, és amelynek magassága az égig ért, és ellátszott egészen a föld széléig;

18 levelei szépek voltak, gyümölcse sok volt, és táplálék volt rajta mindenkinek; alatta tartózkodott a mező vadja, és ágain laktak az égi madarak.

19 Te vagy az, ó, király, aki naggyá és erőssé lettél, akinek nagysága megnövekedett, és fölér az égig, és hatalmad elér a föld végéig.

20 Hogy pedig a király az Őrt és a Szentet látta leszállni az égből, aki azt mondta: „Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el, de gyökereinek törzsökét hagyjátok a földben vas- és rézbilincsekbe verve a mező füvén, és égi harmat öntözze, és a mezei állatok között legyen osztályrésze, amíg csak a hét idő el nem múlik fölötte",

21 annak ez az értelme, ó, király, és a Felséges végzése ez, amely bekövetkezik uramra, a királyra:

22 kivetnek téged az emberek közül, és a mezei állatokkal fogsz lakni, és füvet adnak enni neked, mint az ökröknek, és égi harmat öntöz téged, és hét idő múlik el fölötted, míg meg nem érted, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.

23 Annak pedig, hogy azt mondták, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg, ez a jelentése: visszakapod birodamadat, mihelyt elismered, hogy az Ég uralkodik.

24 Azért, ó, király, fogadd el tanácsomat, és szabadulj meg vétkeidtől igazság által és hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.

25 Mindez beteljesedett Nebukadneccar királyon.

26 Tizenkét hónap múlva, amikor a babilóni királyi palota tetején sétált,

27 így szólt a király: Nemde ez az a nagy Babilón, amelyet én építettem ki királyi székhelyül hatalmam ereje által, fenségem dicsőítésére?

28 Még a szó a király szájában volt, amikor szózat szállt le az égből: „Neked szól ez, ó, Nebukadneccar király: a birodalom elvétetett tőled!

29 Kivetnek téged az emberek közül, és a mezei állatok közt fogsz lakni, és füvet adnak enni neked, mint az ökröknek, és hét idő múlik el fölötted, amíg föl nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.”

30 Azon nyomban betelt a beszéd Nebukad neccaron: kivetették az emberek közül, és füvet evett, mint az ökrök, és égi harmat öntözte testét, míg végül a szőre úgy megnőtt, mint a sas tolla, és a körmei úgy megnyúltak, mint a madarak karmai.

31 Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadnec car, az égre emeltem szememet, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsértem és dicsőítettem az örökké Élőt, akinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa megmarad nemzedékről nemzedékre.

32 A föld összes lakója olyan, mint a semmi; akarata szerint cselekszik az ég seregével és a föld lakóival. Nincs, aki lefoghatná kezét, és azt mondhatná neki: Mit cselekedtél?

33 Abban az időben visszatért az értelmem, és királyságom dicsőségére az én tisztességem és méltóságom is visszatért hozzám. Tanácsosaim és főembereim fölkerestek, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalmat nyertem.

34 Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég Királyát, mert minden cselekedete igaz, útjai igazságosak, és meg tudja alázni azokat, akik kevélységben járnak.

5. fejezet

1 Bélsaccar király nagy lakomát rendezett ezer főemberének, és az ezer vendég előtt itta a bort.

2 Miközben bort ittak, megparancsolta Bélsaccar, hogy hozzák elő az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadneccar vitt el a jeruzsálemi templomból, hogy azokból igyék a király és a főemberei, feleségei és másodfeleségei.

3 Akkor előhozták az aranyedényeket, amelyeket elvittek Isten házából, amely Jeruzsálemben van. Azokból ivott a király és a főemberei, feleségei és másodfeleségei.

4 Bort ittak, és dicsőítették az arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket.

5 Egyszer csak emberi kéz ujjai tűntek föl, és írni kezdtek a mécsestartóval szemben a király palotájának vakolatára, a király pedig nézte a kézfejet, amint írt.

6 Ekkor a király ábrázata elváltozott, gondolatai megháborították, derekának inai elernyedtek, és térdei egymáshoz verődtek.

7 Hangosan kiáltozott a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a káldeusokat és a jövendőmondókat. Majd így szólt a király a babilóni bölcsekhez: Akárki legyen az az ember, aki elolvassa ezt az írást, és meg tudja nekem magyarázni az értelmét, azt bíborba ö

8 Erre a király bölcsei mind odajöttek, de nem tudták elolvasni az írást, és a jelentését sem tudták megmondani a királynak.

9 Akkor Bélsaccar király méginkább megrettent, arca elsápadt, és főemberei is megzavarodtak.

10 A király és főembereinek beszédei miatt a királyné bement a lakoma termébe. Ezt mondta a királyné: Király, örökké élj! Ne háborítsanak meg a gondolataid, és arcod se sápadjon el!

11 Van egy férfi az országodban, akiben a szent istenek lelke van, és atyád idejében értelem, tudomány és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség volt benne, akit Nebukadneccar király, a te atyád az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendőmondók fejév

12 mivel Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, rendkívüli lélek, ismeret és tudomány, álmok magyarázatának, titkok megjelentésének és rejtélyek megfejtésének a képessége volt. Most azért hívasd elő Dánielt, és ő megmondja ennek értelmét.

13 Erre Dánielt a király elé vitték. A király pedig azt mondta Dánielnek: Te vagy-e az a Dániel, aki a júdai foglyok közül való, akit atyám, a király hozott ide Júdából?

14 Azt hallottam felőled, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem, tudomány és rendkívüli bölcsesség található benned.

15 Az imént hozattam magam elé a bölcseket és a varázslókat, hogy olvassák el ezt az írást, és közöljék velem az értelmét, de nem tudták a jelentését megfejteni.

16 Felőled viszont azt hallottam, hogy te képes vagy arra, hogy megmagyarázd az értelmét, és megfejtsd a rejtélyt. Most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást, és megmondod annak jelentését, bíborba öltöztetnek, aranylánc lesz a nyakadban, és harmadikként u

17 Erre Dániel így felelt a királynak: Ajándékaid maradjanak a tieid, és jutalmadat másnak adjad! Mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és a jelentését megmondom neki.

18 Ó, király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet adott Nebukadneccarnak, a te atyádnak.

19 A méltóság miatt, amelyet neki adott, félt és rettegett tőle minden nép, nemzet és nyelv. Mert akit akart, megölt, és akit akart, életben hagyott, akit akart, fölmagasztalt, és akit akart, megalázott.

20 De amikor szíve fölfuvalkodott, és lelke gőgösen megkeményedett, eltávolították őt királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle.

21 Az emberek közül is kivetették, és értelme olyan lett, mint az állatoké. A vadszamarak között lakott, füvet adtak neki enni, mint az ökörnek, és testét az égi harmat öntözte, amíg el nem ismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és a

22 És te, Bélsaccar, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.

23 Sőt fölemelkedtél az egek Ura ellen, és házának edényeit eléd hozták, és te és a te főembereid, feleségeid és másodfeleségeid bort ittak belőlük. Az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket dicsérted, akik nem látnak, se nem hallanak, se nem értenek

24 Ezért küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást.

25 Ez az az írás, amely föl van írva: Mené, mené, tekél, ú-parszin!

26 Ez pedig a szavak értelme: mené, azaz számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak;

27 tekél, azaz megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál;

28 perész, azaz felosztatott a te országod, és a médeknek és perzsáknak adatott.

29 Akkor parancsot adott Bélsaccar, és bíborba öltöztették Dánielt, aranyláncot tettek a nyakába, és kihirdették felőle, hogy harmadikként uralkodik az országban.

30 Ugyanazon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát.

31 A méd Dárius pedig elfoglalta az országot hatvankét esztendős korában.

6. fejezet

1 Dárius úgy látta jónak, hogy a birodalom fölé százhúsz kormányzót rendeljen az egész birodalom területén.

2 Föléjük pedig három főkormányzót rendelt – akik közül az egyik Dániel volt –, hogy nekik adjanak számot a kormányzók, és a királynak semmiből semmi kára ne származzon.

3 Ez a Dániel pedig fölülmúlta a főkormányzókat és a kormányzókat, mivel rendkívüli lélek volt benne. Ezért a király az egész birodalom élére akarta állítani őt.

4 Akkor a főkormányzók és a kormányzók ürügyet igyekeztek találni Dániel ellen a birodalom ügyeiben, amellyel vádolhatják. De semmi okot vagy hibát nem tudtak találni, mert hűséges volt, és semmi fogyatkozást vagy vétket sem lehetett találni benne.

5 Akkor azt mondták azok a férfiak: Nem találunk semmi ürügyet Dániel ellen, hacsak Istenének törvényében nem találunk ellene valamit!

6 Akkor ezek a főkormányzók és kormányzók berohantak a királyhoz, és így szóltak: Dárius király, örökké élj!

7 Tanácsot tartott a birodalom összes főkormányzója – az elöljárók, a kormányzók, a tanácsosok és a helytartók –, hogy hozzon végzést a király, és rendelje el szigorú határozatban, hogy ha valaki harminc napon belül valamely istenhez vagy emberhez könyörög

8 Most azért, ó, király, erősítsd meg a tilalmat, és add írásba, hogy ne lehessen megváltoztatni a médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint.

9 Ezért Dárius király írásbeli rendeletet adott ki.

10 Amikor pedig Dániel megtudta, hogy elkészült az írás, bement a házába. Felső szobájának ablakai pedig nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térdre borult, könyörgött, és dicsérte Istenét ugyanúgy, ahogy azelőtt is tette.

11 Akkor azok a férfiak berohantak, és ott találták Dánielt, amint könyörgött és esedezett Istene előtt.

12 Bementek azért a királyhoz, és azt mondták neki a királyi rendeletre utalva: Nem adtad-e írásba azt a tilalmat, hogy ha valaki harminc napon belül könyörög valamely istenhez vagy emberhez rajtad kívül, ó, király, azt vessék az oroszlánok vermébe? A király

13 Erre így feleltek a királynak: Dániel, aki a júdabeli foglyok közül való, semmibe vesz téged, ó, király, és a tilalmat, amelyet írásba adtál, és napjában háromszor elmondja könyörgését.

14 Amikor a király ezt hallotta, igen elszomorodott miatta, és szíve szerint azon volt, hogy megmentse Dánielt, és napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse.

15 Erre azok a férfiak berohantak a királyhoz, és azt mondták neki: Tudd meg, ó, király, hogy az a médek és perzsák törvénye, hogy semmiféle tilalmat vagy végzést nem lehet megváltoztatni, amelyet a király elrendelt.

16 Ekkor a király parancsára előhozták Dánielt és az oroszlánok vermébe vetették. A király pedig azt mondta Dánielnek: A te Istened, akit mindenkor tisztelsz, ő szabadítson meg téged!

17 Aztán hoztak egy követ, a verem szájára tették, a király pedig lepecsételte a gyűrűjével, valamint főembereinek gyűrűjével, hogy semmit ne változtathassanak meg Dánielre nézve.

18 Azután a király a palotájába távozott. Étlen töltötte az éjszakát, még énekesnőket sem hozatott magához. Kerülte őt az álom.

19 Hajnalban fölkelt a király, és még szürkületben sietve az oroszlánok verméhez ment.

20 Amikor a verem közelébe ért, szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt a király Dánielhez: Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akit mindenkor tisztelsz, meg tudott-e szabadítani az oroszlánoktól?

21 Akkor Dániel így szólt a királyhoz: Király, örökké élj!

22 Az én Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Azok nem árthattak nekem, mert ártatlannak talált engem, és ellened sem követtem el, ó, király, semmi vétket.

23 Akkor a király igen örvendett, és kihozatta Dánielt a veremből. Amikor kihúzták Dánielt a veremből, semmi sérülést nem találtak rajta, mert hitt az ő Istenében.

24 Ekkor a király parancsára előhozták azokat a férfiakat, akik vádat emeltek Dániel ellen, és az oroszlánok vermébe vetették őket, fiaikat és feleségeiket is. Még a verem aljáig sem jutottak, amikor rájuk rontottak az oroszlánok, és összetörték minden csont

25 Akkor Dárius király azt írta minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, amelyek az egész földön laktak: Békességetek bőséges legyen!

26 Megparancsolom, hogy birodalmam minden országában féljék és rettegjék Dániel Istenét! Mert ő az élő Isten, aki mindörökké megmarad. Királysága nem pusztul el, és hatalma mindvégig megáll.

27 Ő az, aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön; ő az, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.

28 Ennek a Dánielnek pedig jó dolga lett Dárius országlása és a perzsa Círus országlása idején.

7. fejezet

1 Bélsaccarnak, Babilón királyának első esztendejében álmot látott ágyában Dániel, elméjének látomásait. Az álmot följegyezte, és a lényegét elmondta.

2 Ezt mondta Dániel: Láttam látomásomban éjszaka, hogy íme, az ég négy szele rátör a nagy tengerre.

3 Négy nagy állat jött föl a tengerből, mindegyik különbözött a másiktól.

4 Az első olyan volt, mint az oroszlán, és sasszárnyai voltak. Láttam, hogy szárnyait kitépték, fölemelték a földről, két lábra állították, mint egy embert, és emberi értelmet adtak neki.

5 Azután íme, egy másik állat jelent meg, a második egy medvéhez hasonlított. Félig fölemelkedett, és három oldalborda volt a szájában, a fogai között. Így szóltak neki: Kelj föl, és egyél sok húst!

6 Ezután láttam, hogy íme, egy másik állat jött, olyan, mint a párduc, és négy madárszárny volt a hátán. Négy feje volt az állatnak, és hatalmat adtak neki.

7 Ezek után éjszakai látomásban, íme, egy negyedik állatot láttam: rettenetes, iszonyú és rendkívül erős volt, nagy vasfogai voltak, falt és zúzott, és a maradékot összetaposta a lábával. Különbözött mindazoktól az állatoktól, amelyek előtte voltak, és tíz

8 Mialatt a szarvakat szemléltem, íme, egy másik kicsiny szarv növekedett ki közöttük, és hármat az előbbi szarvak közül kiszakítottak előtte, és íme, emberi szemekhez hasonló szemek voltak ezen a szarvon, és nagyokat szóló száj.

9 Ahogy néztem, trónokat helyeztek el, és az öregkorú leült. Ruhája hófehér volt, és a fején a haja olyan volt, mint a tiszta gyapjú. Trónja tüzes láng volt, s annak kerekei olyanok voltak, mint az égő tűz.

10 Tűzfolyam folyt és jött ki a színe elől. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Összeült a törvénykezés, és könyveket nyitottak ki.

11 Akkor figyelni kezdtem a nagyhangú beszédek miatt, amelyeket a szarv szólt. Láttam, ahogy megölték azt az állatot, teste elpusztult, és a tűzbe vetették, hogy elégjen.

12 A többi állattól is elvették a hatalmat, de egy ideig még életben hagyták őket.

13 Láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőin jött valaki, olyan, mint egy emberfia. Az öregkorúhoz ment, és eléje vitték őt.

14 És hatalom, dicsőség és uralom adatott neki, hogy minden nép, nemzet és nyelv őt tisztelje. Hatalma örökkévaló hatalom, amely nem szűnik meg, és királysága sem pusztul el.

15 Én, Dániel megrendültem lelkemben ezek miatt, és elmém látomásai megháborítottak engem.

16 Odamentem az ott állók közül egyhez, és fölvilágosítást kértem tőle mindezek felől. Ő válaszolt nekem, és a dolog értelmét tudomásomra hozta:

17 Ez a négy nagy állat négy királyt jelent, akik hatalomra jutnak e földön.

18 De a Magasságos szentjei veszik majd át az országot, és örökre az övék lesz a királyság örökkön-örökké.

19 Akkor felvilágosítást kértem a negyedik állat felől, amely különbözött az összes többitől, és rendkívül rettenetes volt. Vasfogai és rézkarmai voltak, falt és zúzott, és a maradékot összetaposta a lábával.

20 És a tíz szarv felől is, amely a fején volt, majd egy újabb is kinőtt, három pedig kiesett előtte. Ennek a szarvnak szemei voltak, és nagyokat szóló szája, termete is nagyobb volt a társaiénál.

21 Láttam, hogy ez a szarv harcolt a szentek ellen, és legyőzte őket,

22 míg el nem jött az öregkorú, hogy igazságot szolgáltasson a Magasságos szentjeinek, és el nem jött az idő, hogy a szentek elnyerjék az országot.

23 Így szólt: A negyedik állat egy negyedik ország lesz e földön, amely különb lesz minden országnál, bekebelezi az egész földet, eltapossa és összezúzza azt.

24 A tíz szarv pedig azt jelenti: Ebből az országból tíz király támad, majd egy újabb támad utánuk. Az különb lesz az előbbieknél, és három királyt fog megalázni.

25 Sokat beszél majd a Felséges ellen, és a Magasságos szentjeit pusztítja. Úgy véli, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényt. Az ő kezébe adatnak ideig, időkig és egy fél időre.

26 De azután összeül a törvénykezés, és elveszik a hatalmát, hogy megsemmisüljön, és végleg elvesszen.

27 Az ég alatt lévő minden ország uralma, hatalma és nagysága pedig a Magasságos szentjei népének adatik. Királysága örökkévaló királyság lesz, és őt tiszteli, és neki engedelmeskedik minden hatalmasság.

28 Itt végződik a beszéd. Engem, Dánielt pedig gondolataim igen megháborítottak, és arcom is elsápadt. De ezt a beszédet megőriztem szívemben.

8. fejezet

1 Bélsaccar király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelent meg nekem, Dánielnek, azt követően, amely először jelent meg nekem.

2 Azt láttam a látomásban, hogy Súsán várában vagyok, Élám tartományban, és láttam látomásban, hogy íme, az Úlaj folyam mellett vagyok.

3 Fölemeltem a szememet, és láttam, hogy íme, egy kos áll a folyam előtt, amelynek két szarva volt. A két szarv magas volt, de az egyik magasabb, mint a másik, és a magasabb később nőtt ki.

4 Láttam, hogy az a kos szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt, és semmiféle állat nem állhatott meg előtte, és senki sem volt, aki megszabadíthatott volna a kezéből. Tetszése szerint cselekedett, és naggyá lett.

5 Amíg ezen tűnődtem, íme, egy kecskebak jött napnyugat felől az egész föld fölött, és nem is érintette a földet. Ennek a baknak tekintélyes szarva volt a szemei között.

6 A kétszarvú koshoz ment, amelyet a folyam előtt láttam állni, és nekirontott teljes erejéből.

7 Láttam, amint a koshoz ér, és nekidühödve ledöntötte őt, és letörte a két szarvát. A kosnak pedig nem volt ereje, hogy megálljon vele szemben. A földre döntötte, megtaposta, és nem volt senki, aki a kost megszabadíthatta volna annak kezéből.

8 A kecskebak pedig igen naggyá lett. De amikor hatalmassá lett, letört a nagy szarv, és a helyébe négy tekintélyes szarv nőtt az ég négy szele felé.

9 Közülük az egyikből egy kis szarv nőtt ki, és nagyon megnőtt dél felé, kelet felé és a kívánatos ország felé.

10 Fölnőtt egészen az ég seregéig, és a földre vetett némelyeket abból a seregből és a csillagokból, és megtaposta őket.

11 És a sereg fejedelméig növekedett, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és földúlta a szent helyet.

12 A sereg és a mindennapi áldozat bűnös módon a kezébe került, és a földre tiporta az igazságot, és amit tett, sikerült neki.

13 Akkor hallottam, hogy egy szent megszólal. És azt mondta az egyik szent annak, aki beszélt: Meddig tart ez a látomás, amelyet a mindennapi áldozatról és a pusztító gonoszságról láttál, s a szent helyet és a sereget meddig tapossák?

14 És ő azt mondta nekem: Kétezer-háromszáz estéig és reggelig, azután visszakapja a szent hely az igazságát.

15 Amikor én, Dániel, láttam ezt a látomást, és kerestem az értelmét, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak.

16 És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!

17 Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrettentem, ahogy jött, és arcra borultam. Azt mondta nekem: Értsd meg, embernek fia, hogy az utolsó időről szól ez a látomás!

18 Amikor beszélt velem, ájultan arcra estem a földre, de ő megérintett engem és talpra állított.

19 Azt mondta: Íme, megmondom neked, mi lesz a harag végén, mert az a kijelölt végső időre szól.

20 Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, Média és Perzsia királya.

21 A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között van, az az első király.

22 Hogy az letört, és négy állt a helyére, ez azt jelenti, hogy népéből négy királyság keletkezik, de nem lesznek olyan erősek.

23 Uralkodásuk után, amikor tetőzik a gonoszság, egy ádáz tekintetű, ravaszságokhoz értő király támad.

24 Nagy ereje lesz, noha nem a saját erejéből. Rendkívül pusztító lesz, és sikeres cselekedeteiben. Elpusztítja az erőseket és a szentek népét.

25 Ravaszságával sikeres lesz kezének álnok tevékenysége; szívében fölfuvalkodik, és könnyen elveszít sokakat. De amikor a fejedelmek fejedelme ellen is fölkel, kéz nélkül törik össze.

26 Az estéről és reggelről szóló látomás, amely elhangzott, igaz. Te azért pecsételd le ezt a látomást, mert távoli napokra vonatkozik.

27 Akkor én, Dániel, elájultam, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és tovább intéztem a király ügyeit. Álmélkodtam ezen a látomáson, és nem tudtam megérteni.

9. fejezet

1 A médek nemzetségéből származó Dáriusnak, Ahasvérus fiának első esztendejében, miután királlyá tették a káldeusok országán,

2 uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megértettem a könyvekből azoknak az esztendőknek a számát, amelyről az ÚR igéje szólt Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelnie a rommá lett Jeruzsálem fölött.

3 Arcomat az Úr Isten felé fordítottam, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákban és hamuban.

4 Imádkoztam az ÚRhoz, az én Istenemhez, és bűnvallást tettem e szavakkal: Ó, Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmat azok iránt, akik őt szeretik és teljesítik parancsolatait!

5 Vétkeztünk, és hamisan cselekedtünk, gonoszságot műveltünk, és föllázadtunk ellened; eltértünk parancsaidtól és törvényeidtől.

6 Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainknak, fejedelmeinknek, atyáinknak és az ország egész népének.

7 Tied, Uram, az igazság, mienk pedig arcunk pirulása: mienk és Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié és egész Izráelé, a közel és távol lévőké mindazokban az országokban, ahová kivetetted őket gonoszságuk miatt, amellyel vétkeztek ellened.

8 Mienk, ó, URam, arcunk pirulása: királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztünk ellened.

9 A mi Urunké, Istenünké az irgalmasság és a bocsánat, mert pártot ütöttünk ellene.

10 Nem hallgattunk az ÚRnak, a mi Istenünknek szavára, hogy törvényei szerint járjunk, amelyeket elénk adott szolgái, a próféták által.

11 Az egész Izráel áthágta törvényedet, elhajoltak, és nem hallgattak szavadra. Azért szakadt ránk az átok és eskü, amely meg van írva Mózesnek, Isten szolgájának a törvényében, mert vétkeztünk ellene!

12 Beteljesítette szavát, amelyet ellenünk és bíráink ellen szólt, akik fölöttünk bíráskodtak, hogy nagy veszedelmet hoz ránk. Mert nem történt olyan sehol az egész ég alatt, mint ami Jeruzsálemben történt.

13 Ránk jött mindaz a veszedelem, amely meg van írva Mózes törvényében! Mégsem esedeztünk az ÚRnak, Istenünknek színe előtt, hogy megtértünk volna álnokságainkból, és ügyeltünk volna igazságodra.

14 Ezért gondja volt az ÚRnak arra, hogy ránk hozza a veszedelmet. Mert igaz az ÚR, a mi Istenünk minden cselekedetében, amelyet cselekszik; mert nem hallgattunk az ő szavára.

15 Most azért, ó, mi Urunk, Istenünk, aki hatalmas kézzel kihoztad népedet Egyiptom földjéről, és nevet szereztél magadnak mindmáig: vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk!

16 Uram, igazságod teljessége szerint forduljon el, kérlek, a te haragod és búsulásod a te városodtól, Jeruzsálemtől és szentséges hegyedtől! Mert a mi vétkeink és atyáink álnoksága miatt gyalázta Jeruzsálemet és a te népedet mindenki körülöttünk.

17 És most hallgasd meg, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és önmagadért, Urunk, ragyogtasd arcodat a szent helyre, amely elpusztult!

18 Én Istenem, fordítsd felénk füledet, és hallgass meg minket! Nyisd ki szemedet, és tekints pusztulásunkra és a városra, amely a te nevedet viseli! Mert nem a mi igazságunkban, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük eléd könyörgéseinket.

19 Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj – önmagadért, én Istenem, mert a te nevedet viseli a te városod és a te néped!

20 Még beszéltem, imádkoztam, és vallást tettem vétkemről, és népemnek, Izráelnek bűnéről, és Istenem szent hegyéért mondott könyörgésemet az ÚR, az én Istenem elé terjesztettem,

21 még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit az előbb a látomásban láttam, sebesen hozzám repült, megérintett engem az esti áldozat idején.

22 Ezt adta értésemre, és így szólt hozzám: Dániel, azért jöttem el, hogy a helyes megértésre tanítsalak.

23 Amikor könyörögni kezdtél, egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy elmondjam azt neked, mert te kedves vagy Isten előtt. Gondold meg azért a szózatot, és értsd meg a látomást!

24 Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra, hogy megszűnjön a törvényszegés, és véget érjen a bűn, eltöröltessék az álnokság, és eljöjjön az örökkévaló igazság, lepecsételjék a prófétálást és a látomást, és felkenjék a szentek szentjét.

25 Tudd meg azért, és gondold meg: a Jeruzsálem újraépítése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van; újra megépítik az utcákat és a kerítéseket, mégpedig viszontagságos időkben.

26 A hatvankét hét elmúltával pedig kiirtják a Messiást, és senkije sem lesz. A várost és a szent helyet pedig elpusztítja a következő fejedelem népe. Vége lesz mintegy vízözön által, és eldöntött tény, hogy pusztán áll a háború végéig.

27 És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felénél véget vet a véresáldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán jön pusztítva, míg rá nem szakad a pusztítóra az elvégeztetett pusztulás.

10. fejezet

1 Círusnak, Perzsia királyának harmadik esztendejében kijelentést kapott Dániel, akit Baltazárnak is neveznek. Igaz ez a kijelentés, és nagy háborúról szól. Ő megértette a kijelentést, és így megértette a látomást.

2 Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három teljes hétig.

3 Kívánatos ételt nem ettem, húst és bort sem vettem a számba, és olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt az a három hét.

4 Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, a Hiddekel partján voltam.

5 Föltekintettem, és egy férfit láttam gyolcsruhába öltözve, derekán színarany övvel.

6 Teste olyan volt, mint a drágakő, arca olyan, mint a villám, és szemei olyanok, mint az égő fáklyák. Karja és lába, mint a csillogó réz, és ahogy beszélt, a hangja olyan volt, mint a sokaság zúgása.

7 De csak én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak, akik velem voltak, nem látták azt, mert nagy rémület szállt rájuk, és elfutottak, hogy elrejtőzzenek.

8 Egyedül hagytak engem, és akkor láttam ezt a nagy látomást. Semmi erő sem maradt bennem, arcom eltorzult, és nem tudtam erőre kapni.

9 Hallottam beszédének hangját. És amikor hallottam a hagját, ahogy beszélt, ájultan arccal a földre borultam.

10 Ekkor egy kéz érintett meg engem, és fölsegített a térdemre és a tenyeremre.

11 Azt mondta nekem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, amelyeket neked mondok, és állj föl, mert most hozzád küldettem! Amikor ezeket a szavakat mondta nekem, reszketve felálltam.

12 Azt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy szívedet a dolgok megértésre adtad, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta szavaidat; és én a te beszédeid miatt jöttem.

13 De Perzsia fejedelme ellenállt nekem huszonegy napig, és íme, Mihály, egyike a legelőkelőbb fejedelmeknek, segítségemre jött, és ott hagytam őt a perzsa királyoknál.

14 Azért jöttem tehát, hogy tudtodra adjam, ami az utolsó időkben a te népedre elkövetkezik, mert a látomás azokra a napokra szól.

15 Amikor ezeket a szavakat mondta nekem, arcom a föld felé fordítottam, és megnémultam.

16 És íme, az, akinek olyan alakja volt, mint az emberfiának, megérintette az ajkamat. Ekkor kinyitottam a számat, és megszólaltam. Azt mondtam annak, aki előttem állt: Uram, a látomás miatt úgy elfogott a fájdalom, hogy semmi erő sem maradt bennem.

17 De hogyan is beszélhetne Uramnak ez a szolgája az én Urammal? Hiszen azóta sincs erőm, és a lélegzetem is elállt.

18 Akkor ismét megérintett engem az az emberhez hasonló lény, és megerősített engem.

19 Azt mondta: Ne félj, te kedves férfiú! Békesség neked! Légy bátor és erős! És amint szólt hozzám, megerősödtem, és azt mondtam: Szólj, Uram, mert megerősítettél engem!

20 Ő azt mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? Most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen. És ha végzek, Görögország fejedelme jön!

21 De megjelentem neked azt, ami föl van jegyezve az igazság könyvében. Senki sincs, aki velem tartana azok ellenében, csak Mihály, a ti fejedelmetek.

11. fejezet

1 A méd Dárius első esztendejében én is őmellette álltam, hogy erősítsem és támogassam.

2 Most pedig kijelentem neked az igazságot: Íme, még három király támad Perzsiában, a negyedik pedig nagyon meggazdagodik, és mindenkinél gazdagabb lesz; és amikor gazdagsága által megerősödik, mindent megmozgat Görögország ellen.

3 Akkor egy erős király támad, nagy hatalommal uralkodik, és tetszése szerint cselekszik.

4 De alighogy fellép, összeomlik a birodalma, és felosztják azt az ég négy szele szerint. De nem az utódaira száll, és nem lesz akkora hatalmuk, mint amellyel ő uralkodott, mert részekre szakad a birodalma, és másoknak adatik, nem nekik.

5 A déli király megerősödik, de az egyik vezére fölébe kerekedik, és ő fog uralkodni. Birodalma nagy birodalom lesz.

6 Majd esztendők múltával szövetkeznek, a déli király leánya hozzámegy az északi királyhoz a kiegyezés érdekében. De karjának erejét nem tudja megtartani: nem állhat meg sem ő, sem az ő hatalma. Hanem kiszolgáltatják őt, kísérőit és azt, aki nemzette és gyá

7 De helyére lép az ő gyökerének hajtása közül egy, aki a hadsereg ellen vonul, majd az északi király erődje ellen megy, és beveszi, és hatalmaskodik fölötte.

8 Egyiptomba hurcolja isteneiket, bálványaikat, drága arany- és ezüstedényeiket, és néhány esztendeig erősebb lesz, mint az északi király.

9 Az ugyan betör a déli király országába, de vissza kell térnie a maga földjére.

10 Ám fiai fölfegyverkeznek, nagy sereget gyűjtenek, amely eljön, ellenállhatatlanul beözönlik, majd továbbvonul. Később visszatérnek, és az erődítményéig jutnak el.

11 A déli király erre haraggal kivonul, és megütközik az északi királlyal. Az nagy sereget állít vele szembe, de a sereg ennek a kezébe kerül.

12 És miután elfogták a sereget, fölfuvalkodik a szíve, és bár sok ezret letipor, mégsem marad meg a hatalma.

13 Mert az északi király újabb sereget állít ki, az előbbinél nagyobbat, és néhány esztendő múlva újból felvonul nagy sereggel, jól fölszerelve.

14 Azokban az időkben sokan támadnak a déli király ellen. Néped erőszakos fiai is fölkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak.

15 Mert eljön az északi király, töltést emel, és beveszi a megerősített várost. Dél seregei nem állhatnak meg előtte, válogatott népének sem lesz ereje, hogy ellenálljon.

16 Az, aki rátört, kénye-kedve szerint cselekszik, és senki sem lesz, aki ellene álljon. Megtelepszik a kívánatos országban, és az megsemmisül az ő kezétől.

17 Azután azt tűzi ki maga elé, hogy bevonul egész országának erejével. A megegyezés szándékával hozzáadja az asszonyok leányát, hogy romlását okozza, de az nem áll mellé, és terve nem valósul meg.

18 Majd arcát a szigetek felé fordítja, és sokat elfoglal közülük. De egy vezér véget vet gyalázatosságának úgy, hogy megfizet neki gyalázatosságáért.

19 Azután arcát saját országának erődítményei felé fordítja, de megbotlik, elesik, és semmivé lesz.

20 Az, aki a helyére lép, adószedőt küld a kívánatos országba, de rövid időn belül elpusztul, ám nem harag miatt és nem viadalban.

21 Támad helyette egy utálatos, akinek nem adnak királyi méltóságot, hanem alattomban jön, és hízelkedéssel szerzi meg az országot.

22 A beözönlő seregek szétszóródnak előtte, és megsemmisülnek, még a szövetséges fejedelem is.

23 Mert amióta barátságba került vele, csalárdul cselekszik ellene. Rátör, és legyőzi egy kevés emberrel.

24 Alattomban még az ország leggazdagabb részeibe is behatol, és olyat tesz, amit sem atyái, sem atyáinak atyái nem cselekedtek: prédát, zsákmányt és kincseket osztogat közöttük, és az erődítmények ellen is tervet kohol, de csak egy ideig.

25 Azután fölindul erejében és bátorságában, és nagy sereggel a déli király ellen fordul. A déli király is harcra készül nagy és igen erős sereggel, de nem állhat meg, mert cselhez folyamodtak ellene.

26 Azok pusztítják el őt, akik kenyerét eszik. Serege elszéled, és sokan hullanak el sebesülésük miatt.

27 Ennek a két királynak a szíve gonoszt forral. Egy asztalnál ülnek, mégis hazudnak egymásnak, de siker nélkül, mert eljön a vég a kijelölt időben.

28 Azután visszatér országába nagy gazdagsággal, szíve azonban a szent szövetség ellen fordul, és ellene tesz, majd visszatér országába.

29 A rendelt időben újra dél ellen vonul. De most nem úgy történik, mint ahogyan először volt.

30 Mert a kittiek hajói ellene támadnak, erre megijed, visszatér, a szent szövetség ellen dühöng, és ellene cselekszik. Ismét azok felé fordul figyelme, akik elhagyták a szent szövetséget.

31 Megjelennek seregei, és megfertőztetik a szent helyet, az erődítményt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és fölállítják a pusztító utálatosságot.

32 Azokat, akik gonoszul cselekszenek a szövetség ellen, hízelgéssel hitszegésre csábítja. De az Istenét ismerő nép fölbátorodik, és tettre kél.

33 A nép közül az értelmesek sokakat oktatnak, de egy ideig elhullnak fegyver, tűz, fogság és rablás miatt.

34 És miközben elhullanak, egy kis segítséget kapnak, mire sokan képmutatásból csatlakoznak hozzájuk.

35 Lesznek, akik az értelmesek közül is elesnek, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig. Mert még nincs itt a rendelt idő.

36 Ez a király azt tesz, amit akar. Fölfuvalkodik, nagyobbnak tartja magát minden istennél, és az istenek Istene ellen is vakmerően szól. Mindaddig sikerülnek is dolgai, míg be nem telik a harag. Mert ami el van határozva, az meg is történik.

37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, egyetlen istennel sem, hanem mindegyiknél nagyobbnak tartja magát.

38 Ezek helyett az erődök istenét tiszteli. Olyan istent tisztel arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal, akit atyái nem is ismertek.

39 Az erődített városokban így cselekszik az idegen istenek nevében: Aki hódol neki, annak nagy tekintélyt juttat, és hatalmat ad neki sokak fölött. A földet pedig szétosztja jutalomként.

40 De a vég idején összecsap vele a déli király, az északi király pedig mint a forgószél, úgy támad rá szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval. Betör az országokba, elözönli őket, és végigvonul rajtuk.

41 Bevonul a kívánatos országba, és sokan elesnek. De Edóm, Móáb és Ammón fiainak a színe-java megszabadul a kezéből.

42 Kiterjeszti kezét az országokra, még Egyiptom sem menekülhet meg.

43 Birtokba veszi Egyiptom arany- és ezüstkincseit és minden drágaságát. Líbiaiak és kúsiták is lesznek kíséretében.

44 De megriasztják őt a keletről és északról jövő hírek, és nagy haraggal kivonul, hogy sokakat elveszítsen és megöljön.

45 Fölállítja sátorpalotáját a tenger és az ékes szent hegy között. De aztán vége lesz, és senki sem segíthet rajta.

12. fejezet

1 Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, aki néped fiai mellett áll, mert nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt mindmáig, amióta népek vannak. És abban az időben megszabadul néped, mindaz, aki csak be van írva a könyvbe.

2 Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan fölébrednek majd, némelyek örök életre, mások pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.

3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égbolt fényessége, és akik sokakat eljuttattak az igazságra, miként a csillagok, örökkönörökké.

4 Te pedig, Dániel, zárd be ezeket a beszédeket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig! Sokan sokfelé járnak majd, hogy növekedjen a tudás.

5 Akkor én, Dániel, láttam, hogy íme, még ketten állnak ott, az egyik a folyóvíz innenső partján, a másik a folyóvíz túlsó partján.

6 Egyikük megkérdezte a gyolcsba öltözött férfiút, aki a folyóvíz fölött volt: Mikor lesz vége e csodás dolgoknak?

7 És hallottam, hogy a gyolcsba öltözött férfiú, aki a folyóvíz fölött volt, fölemelte jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküdött az örökké élőre, hogy ideig, időkig és egy fél időre, amikor véget ér a szent nép erejének megtörése, mindez beteljesed

8 Bár hallottam ezt, de nem értettem, és azt kérdeztem: Uram, mi lesz mindennek a vége?

9 Ő azt mondta: Menj el, Dániel, mert le vannak zárva és le vannak pecsételve ezek a beszédek a végső időkig.

10 Sokan megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek. Az istentelenek közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik.

11 Attól az időtől fogva, hogy megszűnik a mindennapi áldozat, és fölállítják a pusztító utálatosságot, ezerkétszázkilencven nap lesz.

12 Boldog, aki várja és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

13 Te pedig menj el a vég felé! Majd elpihensz, és fölkelsz a sorsodra a végső napon.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .