Énekek éneke

1. fejezet

1 Énekek éneke, amely Salamoné.

2 Csókoljon meg engem szája csókjaival! A te szerelmed jobb a bornál.

3 Drága olajodnak jó az illata; neved, mint a kiöntött, drága olaj, ezért szeretnek téged a leányok.

4 Vígy magaddal engem, hadd fussunk! Bevitt engem a király szobáiba. Örvendezzünk és vigadjunk benned, emlegetjük szerelmedet, mely jobb a bornál, méltán szeretnek téged.

5 Jeruzsálem leányai! Fekete vagyok, de szép, mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.

6 Ne nézzétek, hogy fekete vagyok, mert a nap sütött engem. Anyám fiai megharagudtak rám, a szőlők őrzőjévé tettek engem, nem a magam szőlőjét őriztem.

7 Mondd meg nekem te, akit lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben? Hogy ne kelljen elfátyoloznom magam társaid nyájainál.

8 Ha nem tudod, ó, asszonyok legszebbike, eredj a nyáj nyomába, és őrizd kecskéidet a pásztorok sátrai körül!

9 A fáraó szekereibe fogott paripákhoz hasonlítalak téged, mátkám.

10 Szép az arcod a láncocskákkal a halántékodon, nyakad a gyöngysorokkal.

11 Aranyláncokat készítünk neked ezüstgyöngyökkel.

12 Mikor a király az asztalánál ül, jó nárdusillat árad rólam.

13 Olyan nekem szerelmesem, mint egy köteg mirha, mely kebleim között nyugszik.

14 Mint Engedi szőlőiben a ciprusfürt, olyan nekem a szerelmesem.

15 Mily szép vagy, mátkám, mily szép vagy, szemeid olyanok, mint a galambok!

16 Íme, te is szép vagy, szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi ágyunk zöldellő.

17 Házunk gerendái cédrusfák, mennyezete pedig ciprusfából van.

2. fejezet

1 Sáron nárcisza vagyok, a völgyek lilioma.

2 Mint liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok között.

3 Mint az almafa az erdő fái között, olyan az én szerelmesem az ifjak között. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse gyönyörűséges ínyemnek.

4 Bevisz engem a borozóházba, és zászlaja fölöttem a szerelem.

5 Erősítsetek engem aszúszőlővel, üdítsetek föl engem almával, mert a szerelem betege vagyok.

6 Bal keze a fejem alatt van, és jobb kezével átölel engem.

7 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra és a mező szarvasaira: ne költsétek föl, ne ébresszétek föl a szerelmet addig, amíg nem akarja!

8 Szerelmesem szavát hallom, íme, ő jön ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!

9 Szerelmesem olyan, mint a gazella vagy a fiatal szarvas. Íme, itt áll túl a házfalunkon, benéz az ablakon keresztül, betekinget a rostélyokon keresztül.

10 Így szólt hozzám szerelmesem: Kelj föl, mátkám, én szépségem, jöjj!

11 Mert íme, elmúlt a tél, elmúlt az eső, és elment.

12 Virágok nyílnak a földön, eljött az éneklés ideje, gerlebúgás hallatszik földünkön.

13 A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágoznak, jó illatot árasztanak. Kelj föl, mátkám, én szépségem, és jöjj hozzám!

14 Én galambom, a kőszikla hasadékában, a magas kőszál rejtekén, mutasd meg nekem arcodat, hadd halljam szavadat, mert szavad gyönyörűséges, és bájos az orcád!

15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, mert elpusztítják a szőlőket, pedig szőlőink már virágba borultak.

16 Az én szerelmesem az enyém, és én az övé vagyok, aki a liliomok közt legeltet.

17 Míg hűvösebb lesz a nap, és megnyúlnak az árnyak, térj vissza, és légy olyan, szerelmesem, mint a gazella vagy a fiatal szarvas Béter hegyein.

3. fejezet

1 Fektemben éjjelente kerestem őt, akit szeret a lelkem, kerestem, de nem találtam meg.

2 Immár fölkelek, és bejárom a várost, a tereket és az utcákat, megkeresem, akit szeret a lelkem. Kerestem őt, de nem találtam.

3 Rám találtak az őrök, akik a várost járják. Azt kérdeztem tőlük: Láttátok-e azt, akit szeret a lelkem?

4 Alig mentem tovább tőlük, megtaláltam azt, akit szeret a lelkem. Megragadtam, el nem bocsátom, míg be nem viszem anyám házába, szülőmnek szobájába.

5 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra és a mezei szarvasokra, ne költsétek föl, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!

6 Ki az, aki úgy jön föl a pusztából, mint valami füstoszlop, mirhától és tömjéntől, a kereskedő mindenféle jó illatú porától illatosan?

7 Íme, Salamon gyaloghintaja ez, hatvan erős férfi van körülötte Izráel hősei közül!

8 Mindnyájan fegyverforgatók, hadakozásban tapasztaltak, mindegyiknek kard van az oldalán az éjszaka rémei ellen.

9 Gyaloghintót készíttetett magának Salamon király a Libánon fáiból.

10 Oszlopait ezüstből csináltatta, oldalát aranyból, ülését bíborból, belső részét szeretettel hímezték Jeruzsálem leányai.

11 Jöjjetek ki, és nézzétek, Sion leányai, Salamon királyt a koronával, mellyel anyja koronázta meg őt menyegzője napjára, szíve vigasságának napjára!

4. fejezet

1 Mily szép vagy, mátkám, mily szép vagy! Szemeid galambok a fátylad mögött, hajad hasonló a kecskenyájhoz, amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.

2 Fogaid hasonlók a megnyírt juhnyájhoz, amely az úsztatóból jött föl, mindegyiknek ikerpárja van, nincsen közöttük meddő.

3 Ajkad olyan, mint a karmazsinfonál, és beszéded kedves. Halántékod olyan a fátylad mögött, mint a gránátalmagerezd.

4 Nyakad olyan, mint Dávid tornya, amely fegyvertárnak épült: ezer pajzs függ benne, csupa erős vitéz pajzsa.

5 Két melled olyan, mint két őzike, mint egy gazella ikrei, amelyek a liliomok közt legelnek.

6 Mikor hűvösödni kezd, és megnyúlnak az árnyak, elmegyek a mirhahegyre és a tömjénhalomra.

7 Mindenestül szép vagy, mátkám, és semmi szeplő sincs benned!

8 Jöjj velem a Libánonról, jegyesem, jöjj velem a Libánonról! Szállj le az Amána hegyéről, a Szenír és a Hermón tetejéről, az oroszlánok barlangjából, a párducok hegyeiről!

9 Rabul ejtetted szívemet, húgom, jegyesem, rabul ejtetted szívemet szemed egyetlen pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.

10 Mily szép is a te szerelmed, húgom, jegyesem! Mily nagyon jó a te szerelmed, jobb a bornál, olajod illatosabb minden illatszernél.

11 Ajkadról színméz csöpög, jegyesem, nyelved alatt méz és tej van, ruháid illata olyan, mint a Libánon illata.

12 Bezárt kert az én húgom, jegyesem, elzárt forrás, lepecsételt kút.

13 Csemetéid gránátalmakert, édes gyümölcsökkel együtt, ciprusokkal és nárdusokkal.

14 Nárdus és sáfrány, jó illatú nád és fahéj, mindenféle tömjéntermő fával, mirha és aloé, sokféle drága illatszerrel.

15 Kerti forrás, élő víz kútfeje, mely a Libánonról folyik.

16 Ébredj föl, északi szél, és jöjj el, déli szél, fújj a kertemre, hadd áradjon drága illata! Jöjjön el szerelmesem a kertjébe, és egye pompás gyümölcsét.

5. fejezet

1 Bejöttem a kertembe, én húgom, jegyesem, szedem a mirhámat balzsamommal együtt, eszem a lépes mézemet színmézemmel együtt, iszom a boromat tejemmel együtt. Egyetek, igyatok, barátaim, és részegedjetek meg, szeretteim!

2 Elaludtam, de ébren volt szívem, és íme, szerelmesem szava szólt, és zörgetett: Nyiss ajtót nekem, húgom, mátkám, galambom, én tökéletesem, mert fejemre harmat szállt, hajamra éjszaka cseppjei hulltak.

3 Levetettem ruhámat, hogy öltözhetnék föl? Megmostam a lábamat, hogy piszkíthatnám be?

4 Szerelmesem benyújtotta kezét az ajtó hasadékán, és belsőm felindult iránta.

5 Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csöpögött, és ujjaimról mirha folyt a zár kilincsére.

6 Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, kerestem őt, de nem találtam. Kiáltottam utána, de nem felelt.

7 Rám találtak az őrök, akik a várost járják, megvertek, megsebesítettek, elvették kendőmet a kőfal őrei.

8 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, ha megtaláljátok szerelmesemet, mondjátok meg neki, hogy a szerelem betege vagyok.

9 Miben különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, ó, asszonyok szépe? Miben különb a te szerelmesed más szerelmeseknél, hogy minket ily nagyon kérsz?

10 Az én szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik.

11 Feje, mint a színtiszta arany, hajfodra fekete, mint a hollóé.

12 Szemei, mint galambok a vízfolyás mellett, melyek tejben fürödtek, szépen elhelyezve.

13 Arca hasonlít a balzsamágyáshoz, amelyben illatos palánták nőnek. Ajkai liliomok, melyekről csöpögő mirha folyik.

14 Kezei aranyhengerek, topázba foglalva, teste faragott elefántcsont, zafírokkal rakva.

15 Lábszárai márványoszlopok, aranytalpakra helyezve. Tekintete, mint a Libánon, tetszetős, mint a cédrusfa.

16 Ínye édes, és ő maga is mindenestül kívánatos! Ő az én szerelmesem, és ő az én kedvesem, ó, Jeruzsálem leányai!

17 Hova ment a szerelmesed, ó, asszonyok szépe? Hova lett szerelmesed? Hadd keressük veled együtt!

18 Szerelmesem a kertjébe ment, a balzsamágyások közé, hogy a kertben sétáljon, és liliomot szedjen.

19 Szerelmesemé vagyok, és szerelmesem az enyém, aki a liliomok közt sétál.

6. fejezet

1 Szép vagy, mátkám, mint Tirca városa, kedves, mint Jeruzsálem, ámulatba ejtő, mint a zászlós tábor.

2 Fordítsd el rólam tekinteted, mert zavarba ejtesz engem. Hajad olyan, mint a kecskenyáj, amely a Gileádról ereszkedik alá.

3 Fogaid, mint a juhnyáj, amely az úsztatásból jött föl, mindegyiknek ikerpárja van, és nincs köztük meddő.

4 Halántékod olyan a fátylad alatt, mint a gránátalmagerezd.

5 Van hatvan királyné, nyolcvan másodfeleség is és számtalan leányzó.

6 De galambom csak ez az egy, az én tökéletesem, anyjának egyetlenje, szülőjének legkedvesebbje. Nézik őt a leányok, és boldognak mondják, dicsérik őt a királynék és a másodfeleségek.

7 Ki ő, aki úgy tűnik elő, mint a hajnal pírja, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, ámulatba ejtő, mint a zászlós tábor?

8 A diófás kertbe mentem le, hogy lássam a völgy zöld füvét, hogy megnézzem, fakad-e a szőlő, és virágoznak-e a gránátalmafák.

9 Észre se vettem, ahogy lelkem az én nemes népem díszhintajába ültetett.

10 Térj vissza, ó, Szulamit! Térj vissza, térj vissza, hadd nézzünk téged! Mit nézitek Szulamitot, mint a mahanaimbeli táncot?

7. fejezet

1 Ó, mily szépen lépdelsz saruidban, ó, fejedelmi leány! Csípőd hajlatai olyanok, mint az ékszerek, melyeket művészi kezek alkottak.

2 Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányozhat a fűszeres bor. Hasad, mint a gabonaasztag, liliomokkal körülkerítve.

3 Két melled, mint két őzike, a gazella ikrei.

4 Nyakad, mint az elefántcsonttorony. Szemeid, mint a hesbóni halastavak a batrabbími kapunál. Orrod hasonló a Libánon tornyához, mely Damaszkusz felé néz.

5 Fejed hasonló a Karmelhez és hajfonatod a bíborhoz, a királyt is fogva tartják fürtjeid.

6 Mily szép vagy, és milyen kedves, ó, szerelmem, a te gyönyörűségeddel!

7 Termeted hasonló a pálmafához, és melleid olyanok, mint a szőlőfürtök.

8 Azt mondtam: Fölmászom apálmafára, és megragadom az ágait. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, és leheleted illata, mint az almáé.

9 Ínyed íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, és amely szóra nyitja az alvók ajkát.

10 Szerelmesemé vagyok, és ő is engem kíván!

11 Jer, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát a falvakban.

12 Keljünk föl korán, menjünk a szőlőskertekbe, hogy lássuk, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, és virágoznak-e a gránátalmafák. Ott adom neked szerelmemet.

13 A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok pompás gyümölcs, frisset és aszaltat is tettem félre neked, szerelmesem.

8. fejezet

1 Bárcsak testvérem lennél, aki anyám emlőjét szopta, hogy kinn találva megcsókolhatnálak, és mégsem vetnének meg engem!

2 Elvinnélek, bevinnélek anyám házába. Te tanítgatnál engem, én meg fűszeres borral itatnálak, gránátalmaborral.

3 Bal keze a fejem alatt, és jobb kezével átölel engem.

4 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálem leányai, ne keltsétek, ne ébresszétek föl a szerelmet, amíg nem akarja!

5 Ki ez, aki a pusztából jön, aki szerelmesére támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek föl, ott szült téged anyád, ott vajúdott veled szülőanyád.

6 Tégy engem mint pecséteta szívedre, mint pecsétet a karodra. Mert erős a szeretet, mint a halál, kemény a buzgó szerelem, mint a sír. Lángjai tűzlángok, az ÚR lángjai.

7 Sok víz sem olthatja el a szeretetet, folyók sem boríthatják el azt. Ha az ember háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, mégis kevesellnék.

8 Kicsiny a húgunk, nincs még keble. Mit cselekedjünk húgunkkal, amikor majd megkérik?

9 Ha kőfal, ezüstpalotát építünk rajta, ha pedig ajtó, elzárjuk cédrusdeszkával.

10 Kőfal vagyok, melleim, mint a tornyok, de akkor olyan leszek őelőtte, mint aki békességet talált.

11 Szőlője volt Salamonnak Baal-Hámónban, őrökre bízta, és mindegyikük ezer sékelt hozott annak gyümölcséért.

12 Az én szőlőmre nekem lesz gondom. Az ezer sékel, Salamon, legyen a tied, kétszáz pedig a termés őrzőié.

13 Ó, te, aki a kertekben laksz! Társaid figyelnek szavadra, hadd halljam én is!

14 Fuss, szerelmesem, és légy hasonló a gazellához vagy a fiatal szarvashoz a balzsamos hegyeken!

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .