Eszter könyve

1. fejezet

1 Ahasvérós idejében történt. Ez az Ahasvérós Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott.

2 Abban az időben, amikor Ahasvérós király Súsán várában, királyi trónján ült,

3 uralkodása harmadik évében lakomát szerzett minden fejedelmének és szolgájának. Megjelentek előtte Perzsia és Média hatalmasságai, főemberei és a tartományok fejedelmei.

4 Hosszú ideig, száznyolcvan napon keresztül mutogatta királyi dicsőségének gazdagságát és hatalmának ragyogását és pompáját.

5 Amikor elmúltak ezek a napok, a király hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjének udvarában az egész népnek, amely Súsán várában tartózkodott, a kicsinytől fogva a nagyig.

6 Fehér vászon- és kék bíbor gyapjúszőnyegek voltak fehér gyapjúból és bíborból való kötelekkel, ezüstkarikákkal a fehérmárvány oszlopokra erősítve. Arany- és ezüstkerevetek voltak az alabástrom-, fehérmárvány, gyöngyház- és sötét márványpadozaton.

7 Különféle formájú aranyedényekből ittak, és a királyi bort királyi módon, bőkezűen adták.

8 A rendelkezés szerint senkit sem erőltettek, hogy igyon. Így hagyta meg a király háza minden gondviselőjének, hogy mindenkinek kedvére tegyenek.

9 Vasti királyné pedig az asszonyoknak készített lakomát Ahasvérós királyi palotájában.

10 A hetedik napon, amikor megvidámult a király szíve a bortól, azt parancsolta Mehúmánnak, Bizzetának, Harbónának, Bigtának és Abagtának, Zétarnak és Karkasznak, a hét udvarmesternek, akik Ahasvérós király személye körül látták el a szolgálatot,

11 hogy vezessék a király elé Vasti királynét királyi koronával a fején, hogy megmutassa szépségét a népnek és a fejedelmeknek. Mert szép megjelenésű volt.

12 De Vasti királyné megtagadta, hogy bemenjen a király parancsára, amelyet az udvarmesterek által küldött. Erre igen fölháborodott a király, és haragra gerjedt.

13 Megkérdezte hát a király a bölcseket, akik ismerték az elmúlt időket, mert az volt a szokás, hogy a király minden dolgát a jog és törvény tudósai elé vitték.

14 Perzsia és Média hét fejedelme, Karsená, Sétár, Admátá, Tarsis, Meresz, Marszená és Memúkán állt a legközelebb hozzá, akik bármikor láthatták a királyt, és a legjelentősebb helyeket töltötték be az országban.

15 Ezt kérdezte tőlük a király: Mit kell hát cselekedni a törvény szerint Vasti királynéval, mivel nem teljesítette Ahasvérós királynak az udvarmesterek által üzent parancsát?

16 Akkor azt mondta Memúkán a király és a fejedelmek előtt: Nemcsak a király ellen vétkezett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának az összes fejedelme és népe ellen is.

17 Mert a királyné cselekedetének híre eljut minden asszonyhoz, és majd ők is megvetik férjüket, és azt mondják: Ahasvérós király is megparancsolta, hogy Vasti királyné menjen hozzá, de nem ment.

18 És még ma meghallják Perzsia és Média fejedelemasszonyai, hogy mit tett a királyné, és majd ők is így fognak beszélni a király minden fejedelmével, és ebből sok megvetés és harag származik.

19 Ha tehát jónak látja a király, bocsásson ki királyi parancsot, és írják azt a visszavonhatatlan perzsa-méd törvények közé, hogy Vasti többé ne jöjjön Ahasvérós király színe elé, és hogy az ő királynői hatalmát adja a király másnak, aki jobb őnála.

20 Hadd hallják meg a király által kiadott rendeletet egész országában, amely igen nagy, hogy minden asszony adja meg a tiszteletet az ő férjének, a legnagyobbtól a legkisebbig.

21 Ez a tanács megnyerte a király és a fejedelmek tetszését, és a király Memúkán beszéde szerint cselekedett.

22 Levelet küldött birodalma minden tartományába, mindegyik tartományhoz a maga írásmódja szerint és minden népnek a maga nyelvén, hogy mindenütt a férfi legyen az úr a maga házában; és ezt hirdessék ki mindegyik nép nyelvén.

2. fejezet

1 Ezek után, amint megszűnt Ahasvérós király haragja, megemlékezett Vastiról, arról, amit tett, és arról, amit határoztak felőle.

2 A király apródai pedig, akik őt szolgálták, azt mondták: Keressenek a királynak szép termetű szűz leányokat.

3 Rendeljen a király tiszttartókat országa minden tartományába, hogy gyűjtsenek össze minden szép termetű szűz leányt Súsán várába, az asszonyok palotájába. Bízzák őket Hégajnak, a király kamarásának, az asszonyok őrzőjének a kezére, és adjanak nekik szépít

4 És az a leány uralkodjon Vasti helyett, aki tetszik a királynak. Tetszett ez a dolog a királynak, és úgy cselekedett.

5 Volt egy zsidó férfi Súsán várában, név szerint Mordokaj, Jáír fia, aki Simei fia, aki Kís fia volt, Benjámin nemzetségéből.

6 Fogságba vitték Jeruzsálemből a száműzött néppel, amelyet Jekonjával, Júda királyával hurcoltak el, amikor rabságba vitte őket Nebukadneccar babilóniai király.

7 Ő volt a gondviselője Hadasszának, azaz Eszternek, nagybátyja leányának, mert sem apja, sem anyja nem volt. A leány szép termetű és szép ábrázatú volt, és amikor meghalt az apja és az anyja, Mordokaj leánya gyanánt magához fogadta.

8 Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok leányt gyűjtöttek össze Súsán várába, és Hégaj kezére bízták őket. Esztert is fölvették a király palotájába és Hégajnak, az asszonyok őrének a kezére bízták.

9 Megtetszett neki a leány, és megkedvelte, ezért azonnal szépítőszerekkel és jó ételekkel látta el őt. Adott mellé hét leányzót, akiket a király palotájából választott ki, és őt és szolgálóleányait az asszonyok palotájának legjobb részébe vitte.

10 Eszter azonban nem árulta el a származását, és hogy melyik néphez tartozik, mert Mordokaj meghagyta neki, hogy ne mondja meg.

11 Mordokaj pedig mindennap az asszonyok palotájának udvara előtt járkált, hogy tudakozódjék Eszter hogyléte felől és arról, hogy mi történik vele.

12 Minden leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós királyhoz, miután az asszonyokra vonatkozó törvény szerint letelt a tizenkét hónapig tartó előkészület. Ennyi időbe telt ugyanis a szépítésük, hat hónapig mirtuszolajjal és hat hónapig illatszerekke

13 Így ment be mindegyik leány a királyhoz. Mindent, amit csak kívánt, megadtak neki, hogy azzal mehessen az asszonyok palotájából a király palotájába.

14 Este bement, és reggel visszatért az asszonyok másik palotájába, és Saasgaznak, a király udvarmesterének, a másodfeleségek őrzőjének a kezére bízták. Nem mehetett többé a királyhoz, csak ha megkedvelte őt a király, és név szerint hívták.

15 Amikor Eszterre, Abihailnak, Mordokaj nagybátyjának a leányára került a sor, akit ő leányává fogadott, és be kellett mennie a királyhoz, ő nem kívánt mást, mint amit Hégaj, a király udvarmestere, az asszonyok őrzője mondott neki. Eszter mindenkinek tetsze

16 Fölvitték tehát Esztert Ahasvéróshoz a király palotájába a király uralkodásának a hetedik évében, a tizedik hónapban, ez a Tébét hónap.

17 És a király Esztert minden asszonynál jobban szerette. Minden más leánynál jobban tetszésére és kedvére volt, ezért a királyi koronát az ő fejére helyezte, és királynévá tette Vasti helyett.

18 És a király nagy lakomát adott összes fejedelmének és szolgájának Eszter tiszteletére. A tartományoknak pihenőnapokat adott, és királyi módon ajándékokat osztogatott.

19 Amikor másodszor gyűjtöttek össze szüzeket, Mordokaj a királyi kapunál ült.

20 Eszter nem mondta meg sem a származását, sem azt, hogy melyik néphez tartozik, úgy, ahogy Mordokaj parancsolta neki. Mert Mordokaj szavát Eszter éppúgy megfogadta, mint amikor még a gyámja volt.

21 Azokban a napokban pedig, amikor Mordokaj a királyi kapunál ült, megharagudott Bigtán és Teres, a király két udvarmestere, a kapuőrei, és elhatározták, hogy kezet emelnek Ahasvérós királyra.

22 Megtudta ezt Mordokaj, és elmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta a királynak Mordokaj nevében.

23 Kivizsgálták a dolgot, és igaznak találták, ezért mindkettőt felakasztották. Föl is jegyezték ezt a király jelenlétében a Krónikák könyvébe.

3. fejezet

1 Ezek után Ahasvérós király nagy méltóságra emelte az agági Hámánt, Hammedátá fiát. Kitüntette őt, és följebb tetette a székét minden fejedelménél, aki körülötte volt.

2 A király minden szolgája, aki a királyi udvarban volt, térdet hajtott, és leborult Hámán előtt, mert így parancsolta a király. De Mordokaj nem hajtott térdet, és nem borult le.

3 Akkor a király szolgái, akik a király kapujában voltak, ezt kérdezték Mordokajtól: Miért szeged meg a király parancsát?

4 Nap nap után ezt mondogatták neki, de ő nem hallgatott rájuk. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése; mert arra hivatkozott előttük, hogy ő zsidó.

5 Amikor Hámán látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, Hámán megtelt haraggal.

6 De kevesellte, hogy csak magára Mordokajra vesse rá a kezét, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből származik. Ezért Hámán arra törekedett, hogy elveszítsen Ahasvérós egész országában minden zsidót, Mordokaj népét.

7 Ahasvérós királyságának tizenkettedik évében, az első hónapban, a Niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt napról napra és hónapról hónapra a tizenkettedik hónapig, ez pedig Adár hónapja.

8 Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülve él a népek között, országod minden tartományában, és törvényei különböznek minden más nemzetétől. Nem teljesítik a király törvényeit sem. Bizony, nem illik ezt annyiba

9 Ha a királynak úgy tetszik, adja írásba, hogy veszítsék el őket, és én tízezer talentum ezüstöt mérek ki a hivatalnokok kezébe, hogy vigyék a király kincstárába.

10 Akkor a király lehúzta ujjáról a gyűrűjét, és az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének adta.

11 Azt mondta Hámánnak a király: Az ezüst legyen a tiéd, a néppel pedig úgy cselekedj, amint neked tetszik.

12 Az első hónap tizenharmadik napján előhívatták a király írnokait, és megírattak mindent a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, akik az egyes tartományokban voltak, továbbá minden egyes nép vezetőinek úgy, ahogy Hámán parancsolta. Minden tartománynak a

13 Majd elküldték a leveleket futárokkal a király minden tartományába, hogy egyetlen napon, a tizenkettedik hónapnak, Adár hónapnak a tizenharmadik napján pusztítsanak ki, öljenek meg és semmisítsenek meg minden zsidót, ifjútól vénig, gyermekeket és asszonyo

14 A rendelet szövegét törvényként hirdették ki minden egyes tartományban, és minden népnek tudomására hozták, hogy legyenek készen azon a napon.

15 A futárok gyorsan elmentek a király parancsával. A törvényt Súsán várában is kiadták. A király és Hámán leült inni, Súsán városa pedig föl volt háborodva.

4. fejezet

1 Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháit, zsákba és hamuba öltözött, kiment a város közepére, és nagy keservesen jajveszékelt.

2 A király kapujáig ment, mert zsákruhában nem volt szabad bemenni a király kapuján.

3 Minden egyes tartományban, ahová csak eljutott a király parancsa és törvénye, nagy gyászuk volt a zsidóknak: böjt, siralom és jajgatás. Sokan zsákruhában és hamuban feküdtek.

4 Ekkor bementek Eszterhez a szolgálóleányai és az udvarmesterei, és megmondták ezt neki. A királyné nagyon megszomorodott, és ruhákat küldött, hogy öltöztessék föl Mordokajt, és vegyék le róla a zsákruhát; de ő nem fogadta el.

5 Akkor előhívatta Eszter Hatákot, aki a király udvarmesterei közül az ő szolgálatára volt rendelve, és kiküldte őt Mordokajhoz, hogy megtudja, mi történt, és miért teszi ezt.

6 Erre Haták kiment Mordokajhoz a város utcájára, a király kapuja elé.

7 Mordokaj pedig elmondta neki mindazt, ami érte, és szólt az ezüst összegéről is, amelyet Hámán ígért, hogy a király kincséhez teszi a zsidók elpusztításáért.

8 Átadta neki a rendelet írott szövegét is, amelyet Súsánban adtak ki arról, hogy eltöröljék őket, hogy mutassa meg Eszternek, és magyarázza meg és hagyja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, könyörögjön hozzá, és esedezzen előtte népéért.

9 Haták tehát elment, és elmondta Eszternek Mordokaj szavait.

10 Eszter ezt válaszolta Hatáknak, meghagyva neki, hogy tudassa Mordokajjal:

11 A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfi és asszony, aki hívatlanul megy be a királyhoz a belső udvarba, az mind halállal lakol, kivéve ha a király kinyújtja feléje aranypálcáját: akkor életben marad. Engem pedig m

12 Megmondták Mordokajnak Eszter szavait.

13 Mordokaj azonban ezt üzente vissza Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király palotájában megmenekülhetsz a többi zsidó közül.

14 Mert ha te most hallgatsz, más módon lesz enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te viszont elveszel, és atyád háza is elveszik. És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra!

15 Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak:

16 Menj el, és gyűjts össze minden zsidót, aki Súsánban található. Böjtöljetek értem, ne egyetek és ne igyatok három napig sem éjjel, sem nappal. Én és szolgálóleányaim is így böjtölünk, és így megyek be a királyhoz, a törvény ellenére is. És ha elveszek, há

17 Mordokaj elment, és úgy cselekedett mindent, ahogy Eszter parancsolta.

5. fejezet

1 Történt, hogy harmadnapon Eszter felöltözött királynői ruhájába, és megállt a király palotájának belső udvarában, a király palotájával szemben. A király pedig trónján ült a királyi palotában, a ház ajtajával szemben.

2 Amint meglátta a király, hogy Eszter királyné az udvarban áll, kegyelmet talált előtte, ezért a király kinyújtotta Eszter felé az aranypálcát, amely a kezében volt. Akkor odament Eszter, és megérintette az aranypálca végét.

3 A király ezt kérdezte tőle: Mit óhajtasz, Eszter királyné? Mi a kérésed? Ha az ország felét kéred is, megadatik neked.

4 Eszter így felelt: Ha a király jónak látja, jöjjön el a király Hámánnal együtt ma arra a lakomára, amelyet készítettem.

5 A király azt mondta: Gyorsan elő Hámánnal, hogy teljesítse Eszter kívánságát. A király és Hámán tehát elment a lakomára, amelyet Eszter készített.

6 A király megkérdezte Esztert borivás közben: Mi a kívánságod? Megadatik neked. És mi a kérésed? Ha az ország fele is, meglesz!

7 Eszter így felelt: Az én kívánságom és kérésem ez:

8 ha kegyelmet találtam a király szeme előtt, és ha a király jónak látja, hogy teljesítse kívánságomat, és megadja kérésemet, jöjjön el a király Hámánnal arra a lakomára, amelyet készítek, és holnap válaszolok a király szavaira.

9 Hámán azon a napon vígan és jókedvűen távozott onnan. De amint meglátta Mordokajt a király kapujában, és az nem kelt föl, és nem rettent meg tőle, Hámán eltelt haraggal Mordokaj miatt.

10 Hámán azonban megtartóztatta magát, és hazament, üzent, és magához hívatta barátait meg a feleségét, Zerest.

11 És elbeszélte nekik gazdagságának dicsőségét, fiainak sokaságát és mindazt, amivel kitüntette őt a király, továbbá hogy följebb emelte őt a fejedelmeknél és a király szolgáinál.

12 Majd azt mondta Hámán: Nem is hívott Eszter királyné mást a királlyal együtt a lakomára, amelyet készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghívott a királlyal együtt.

13 De mindez semmit sem ér nekem, amíg látom, hogy a zsidó Mordokaj a király kapujában ül.

14 Erre ezt mondta neki a felesége, Zeres és minden barátja: Csináltatni kell egy ötven könyök magas fát, reggel pedig mondd meg a királynak, hogy akasszák föl rá Mordokajt! Akkor vígan mehetsz a lakomára a királlyal. Tetszett ez a dolog Hámánnak, és megcsin

6. fejezet

1 Azon az éjjelen kerülte az álom a királyt, ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a nevezetes történetek könyvét, és ezekből olvassanak föl a király előtt.

2 Egy helyen rátaláltak annak leírására, hogy miként jelentette föl Mordokaj Bigtánát és Terest, a király két udvarmesterét, küszöbének őreit, akik azon voltak, hogy kezüket Ahasvérós királyra vessék.

3 Akkor megkérdezte a király: Milyen kitüntetést és méltóságot adtak ezért Mordokajnak? A király apródjai, a szolgái így feleltek: Semmit sem kapott ezért.

4 Akkor ezt mondta a király: Ki van az udvarban? Hámán ugyanis éppen akkor jött be a királyi ház külső udvarába, hogy azt kérje a királytól, akasztassa fel Mordokajt a fára, amelyet neki készíttetett.

5 És így feleltek a királynak az ő apródjai: Íme, Hámán áll az udvarban. A király azt mondta erre: Jöjjön be!

6 Amikor bement Hámán, a király azt kérdezte tőle: Mit kell cselekedni azzal az emberrel, akit a király ki kíván tüntetni? Hámán azt gondolta magában: Ki másnak akarna a király kitüntetést adni, ha nem nekem?

7 Ezért azt mondta Hámán a királynak: Annak az embernek, akinek a király kitüntetést kíván adni,

8 hozzanak királyi ruhát, amilyenben a király jár, és lovat, amilyenen a király szokott ülni, és tegyenek királyi koronát a fejére.

9 Adják azt a ruhát és a lovat a király egyik nemes fejedelmének a kezébe, és öltöztessék fel azt az embert, akit a király ki kívánt tüntetni, vezessék végig lóháton a város utcáin, és kiáltsák előtte: Így cselekszenek azzal az emberrel, akit a király ki ak

10 Akkor azt mondta a király Hámánnak: Siess, hozd elő azt a ruhát és azt a lovat, és cselekedjél aszerint, amint mondtad, a zsidó Mordokajjal, aki a király kapujában ül, és semmit ne hagyj el abból, amit szóltál!

11 Előhozta azért Hámán a ruhát és a lovat, felöltöztette Mordokajt, és lóháton végigvezette őt a város utcáján, és ezt kiáltotta előtte: Így cselekszenek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.

12 Azután Mordokaj visszatért a király kapujához. Hámán pedig búsan és fejét betakarva hazasietett.

13 És elbeszélte Hámán feleségének, Zeresnek és minden barátjának mindazt, ami vele történt. Ezt mondták neki az ő tanácsadói és a felesége, Zeres: Ha Mordokaj előtt, aki zsidó származású, már kezdetben elesel, nem bírsz majd vele, hanem bizonnyal elbuksz ve

14 És amíg így beszéltek vele, eljöttek a király udvarmesterei, és siettek Hámánt a lakomára vinni, amelyet Eszter készített.

7. fejezet

1 A király és Hámán elment a lakomára Eszter királynéhoz.

2 A második napon újra megkérdezte a király Esztert borivás közben: Mi a kívánságod, Eszter királyné? Megkapod! Mi a kérésed? Ha az ország fele is, meglesz.

3 Eszter királyné így felelt: Ha kegyelmet találtam szemed előtt, ó, király, és ha a királynak tetszik, akkor kívánságomra add nekem az életemet, és kérésemre add nekem a népemet.

4 Mert eladtak engem és népemet, hogy kipusztítsanak, megöljenek és megsemmisítsenek minket. Ha csak szolgákul vagy szolgálókul adtak volna el, akkor hallgatnék, mivel ilyen szorongattatás miatt nem illene zaklatnom a királyt.

5 Erre Ahasvérós király megkérdezte Eszter királynét: Ki az, és hol van az, akit szíve erre vitt, hogy így cselekedjen?

6 Eszter így felelt: Ez a gonosz Hámán, az ellenségünk és gyűlölőnk! Akkor Hámán megrettent a király és a királyné előtt.

7 A király pedig haragjában fölkelt a bor mellől, és a palotakertbe ment. Hámán pedig ott maradt, hogy az életéért könyörögjön Eszter királynénak, mert látta, hogy a király részéről elvégzett dolog az ő veszte.

8 Amikor a király visszatért a palota kertjéből abba a házba, ahol a borivás folyt, Hámán éppen a kerevetre borult, amelyen Eszter volt. Akkor azt mondta a király: Talán még erőszakot is el akar követni a királynén nálam, a palotában?! Amint elhagyta ez a s

9 Akkor azt mondta Harbóná, az udvarmesterek egyike a királynak: Íme, van egy fa is, amelyet Hámán készített Mordokajnak, aki pedig a király javára szólt. Ott áll Hámán házánál, ötvenkönyöknyi magas. A király azt mondta: Őt magát akasszátok föl rá!

10 Fölakasztották tehát Hámánt a fára, amelyet ő Mordokajnak készített, és megszűnt a király haragja.

8. fejezet

1 Azon a napon Ahasvérós király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének a házát, és Mordokaj bement a király színe elé, mert Eszter elmondta, hogy kije ő neki.

2 Akkor a király lehúzta a gyűrűjét, amelyet Hámántól elvett, és Mordokajnak adta. Eszter pedig Mordokajt Hámán házának a felügyelőjévé tette.

3 Majd újra szólt Eszter a királyhoz, leborult a lábához, sírt és könyörgött, hogy semmisítse meg az agági Hámán gonosz tervét, amelyet kigondolt a zsidók ellen.

4 A király pedig kinyújtotta Eszter felé az aranypálcát. Eszter fölkelt, megállt a király előtt,

5 és azt mondta: Ha a királynak tetszik, ha kegyelmet találtam őelőtte, és helyes dolog a király előtt, és én kedves vagyok a szeme előtt, adjon ki egy iratot, hogy vonják vissza az agági Hámánnak, Hammedátá fiának a tervéről szóló leveleket, amelyeket azér

6 Mert hogyan tudnám elnézni azt a nyomorúságot, amely népemet érné, és hogyan tudnám nézni testvéreim vesztét?

7 Ahasvérós király erre azt mondta Eszter királynénak és a zsidó Mordokajnak: Íme, Hámán házát Eszternek adtam, és őt felakasztották a fára azért, mert a zsidókra rávetette a kezét.

8 Ti azért írjatok a zsidóknak a király nevében úgy, ahogy jónak látjátok, és pecsételjétek le a király gyűrűjével. Mert az az irat, amelyet a király nevében írtak és a király gyűrűjével pecsételtek le, nem vonható vissza.

9 Azonnal hívatták akkor a király írnokait, a harmadik hónap, azaz Sziván hónap huszonharmadik napján, és azok Mordokaj parancsának megfelelően írtak a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek Indiától fogva Etiópiáig, százhus

10 Ahasvérós király nevében írták, és lepecsételték a király gyűrűjével, azután szétküldték a leveleket lovas futárok által, akik a királyi ménes gyors paripáin lovagoltak.

11 Ezekben a levelekben a király megengedte a zsidóknak, bármely városban lakjanak is, hogy összegyűljenek, és megvédjék az életüket, és hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék minden nép és tartomány ellenséges seregét, nyomorgatóik kicsinyeit és assz

12 Ahasvérós király minden tartományában ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap, azaz Adár hónap tizenharmadik napján

13 törvényként hirdették ki ennek az írásnak a szövegét. Minden egyes tartományban minden népnek tudtára adták, hogy a zsidók készen állnak azon a napon, hogy bosszút álljanak ellenségeiken.

14 A futárok azonnal sietve útnak eredtek a királyi gyors paripákon a király parancsa szerint; és kiadták a törvényt Súsán várában is.

15 Mordokaj pedig kék bíborból és fehér vászonból szőtt királyi ruhában, nagy aranykoronával és fehér szőttes- és bíborvörös palástban távozott a király elől, Súsán városa pedig vigadott és örvendezett.

16 A zsidókra világosság, öröm, vigasság és tisztelet virradt fel.

17 Minden tartományban és minden városban, ahová a király szava és rendelete eljutott, örültek és vigadtak a zsidók, lakomát és ünnepet rendeztek, és sokan a föld népei közül zsidókká lettek; mert elfogta őket a zsidóktól való rettegés.

9. fejezet

1 A tizenkettedik hónap, azaz Adár hónap tizenharmadik napján, amikor eljött az ideje, hogy teljesítsék a király szavát, azon a napon, amelyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmukba kerítik őket, ellenkezőleg fordult a dolog, mert maguk a zsidók kerí

2 Egybegyűltek városaikban a zsidók Ahasvérós király minden tartományában, hogy kezet emeljenek azokra, akik vesztüket keresték, és senki sem állhatott meg előttük, mert félelem szállta meg a népeket miattuk.

3 A tartományok minden fejedelme, a kormányzók, a helytartók és a király hivatalnokai mind magasztalták a zsidókat, mert elfogta őket a Mordokajtól való rettegés.

4 Mert nagy ember volt Mordokaj a király palotájában, és híre eljutott minden tartományba; és ez a férfi, Mordokaj egyre emelkedett, és naggyá lett.

5 A zsidók pedig leverték minden ellenségüket, fegyverrel ölték meg és irtották azokat, és úgy tettek gyűlölőikkel, ahogy akartak.

6 Súsán városában is öldököltek, és kiirtottak a zsidók ötszáz férfit.

7 Parsandátát, Dalfónt és Aszpátát,

8 Pórátát, Adajlát és Aridátát,

9 Parmastát, Ariszajt, Aridajt és Vajzátát,

10 Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének a tíz fiát is megölték; de a zsákmányra nem tették rá a kezüket.

11 Még azon a napon jelentették a királynak a Súsán városában megölt emberek számát.

12 Ekkor azt mondta a király Eszter királynénak: Súsán városában a zsidók megöltek és kiirtottak ötszáz férfit, köztük Hámán tíz fiát. A király többi tartományában mit tehettek? Mi a kívánságod? Megkapod! És amit még kérsz, meglesz.

13 Eszter azt mondta: Ha a királynak tetszik, engedje meg holnap is a zsidóknak, akik Súsánban laknak, hogy a mai parancs szerint tegyenek, és Hámán tíz fiát fölakaszthassák a fára.

14 A király megparancsolta, hogy úgy tegyenek. Kiadták tehát a parancsot Súsánban, és Hámán tíz fiát fölakasztották.

15 A Súsánban lakó zsidók pedig összegyűltek Adár havának tizennegyedik napján is, és megöltek Súsánban háromszáz férfit, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket.

16 Más zsidók is, akik a király tartományaiban voltak, összegyűltek, és fölkeltek életük védelmében, és nyugtuk lett ellenségeiktől. Hetvenötezer embert öltek meg gyűlölőik közül, de a zsákmányra nem tették rá a kezüket.

17 Ez Adár hónap tizenharmadik napján történt, majd a tizennegyedik napon megnyugodtak, és azt a vigadozás és az öröm napjává tették.

18 Azok a zsidók azonban, akik Súsánban voltak, a hónap tizenharmadik és tizennegyedik napján gyűltek össze, és a hónap tizenötödik napján nyugodtak meg, és azt tették a vigasság és az öröm napjává.

19 A vidéki zsidók, akik kerítetlen falvakban laktak, Adár hónap tizennegyedik napját tették az öröm és a vigasság napjává és ünnepévé, amelyen ajándékokat küldenek egymásnak.

20 Mordokaj megírta mindezeket a dolgokat, és leveleket küldött Ahasvérós király minden tartományába, minden közel és távol lakó zsidóhoz.

21 Meghagyta nekik, hogy tartsák meg az Adár hónapnak tizennegyedik és tizenötödik napját évről évre,

22 mert ezek olyan napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, és olyan hónap ez, amelyben keserűségük örömre és sírásuk ünnepre fordult. Tegyék azokat a vigasság és az öröm napjává, és küldjenek ajándékot egymásnak és adományokat a szegényeknek

23 A zsidók megfogadták, hogy folytatják, amit elkezdtek, amint Mordokaj megírta nekik.

24 Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, minden zsidó ellensége el akarta veszíteni a zsidókat, és púrt, azaz sorsot vetett, hogy megfélemlítse és megsemmisítse őket.

25 Mikor azonban ez a király tudomására jutott, levélben parancsolta meg, hogy gonosz szándéka, amelyet a zsidók ellen tervelt ki, az ő fejére forduljon vissza. Ezért őt és fiait fölakasztották a fára.

26 Ezért nevezték el e napokat púrimnak a púr szóról. És ennek a levélnek a szavai alapján és annak alapján, amit láttak, és ami érte őket,

27 elhatározták, és szokássá tették a zsidók magukra, utódaikra és mindazokra vonatkozóan, akik hozzájuk csatlakoznak, hogy örökké megtartják ezt a két napot, minden esztendőben a kijelölt időben, úgy, ahogy leírták.

28 És e napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre, családról családra, tartományról tartományra és városról városra. És a púrim napjainak ünneplése nem szűnik meg a zsidók között, és emléke nem vész ki utódaik körében.

29 Eszter királyné, Abihail leánya és a zsidó Mordokaj nyomatékosan megírta, hogy a púrim ünnepéről szóló e második levelet is juttassák érvényre.

30 Levelet küldött minden zsidónak Ahasvérós országának százhuszonhét tartományába, békességet és épséget kívánva,

31 hogy tartsák meg a púrim napjait a meghatározott időben, ahogy meghagyta nekik a zsidó Mordokaj és Eszter királyné, és ahogy elrendelték magukra és utódaikra vonatkozóan a böjtölés és a jajkiáltás dolgát.

32 Eszter parancsa szabta meg a púrim előírásait, és azokat könyvbe foglalták.

10. fejezet

1 Azután Ahasvérós király adót vetett ki a szárazföldre és a tenger szigeteire.

2 Ereje és minden vitézsége pedig, valamint Mordokaj nagy méltóságának a története, amellyel fölmagasztalta őt a király, vajon nincs-e megírva Média és Perzsia királyainak évkönyveiben?

3 Mert a zsidó Mordokaj a második ember volt Ahasvérós király után, nagy volt a zsidók között, és kedves az ő honfitársainak körében, mert javát kereste népének, és békességet szerzett minden utódjának.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .