Ezékiel próféta könyve

1. fejezet

1 A harmincadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor én a foglyok között voltam a Kebár-folyó mellett, megnyíltak az egek, és isteni látomásokat láttam.

2 A hónap ötödik napján, Jójákin király fogságba vitelének ötödik esztendejében

3 szólt az ÚR beszéde Ezékiel paphoz, Búzi fiához a káldeusok földjén, a Kebár-folyó mellett, és rajta volt ott az ÚR keze.

4 Ezt láttam: íme, forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, körülötte fényesség volt, közepéből, a villámlás közepéből pedig mintha izzó érc csillant volna ki.

5 Négy élőlény alakja tűnt elő belőle. Így néztek ki: emberi formájuk volt,

6 de mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt.

7 Lábuk egyenes volt, és a lábfejük olyan, mint a borjú lába, és úgy szikráztak, mint a csillogó réz.

8 Szárnyaik alatt emberi kezek voltak a négy oldalukon. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai.

9 Szárnyaik egymáshoz értek, egyik a másikhoz, nem fordultak meg jártukban, mindegyik előrefelé haladt.

10 Arcuk pedig ilyen volt: volt emberi arcuk, továbbá mind a négynek oroszlánarca is volt jobb felől, bikaarca bal felől és sasarca hátul.

11 Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve. Ez a két szárnya mindegyiknek összeért, egyik a másikkal, kettő pedig a testüket fedte be.

12 Mindegyik előrefelé ment. Oda mentek, ahová a lélek akart menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.

13 Az élőlények pedig ilyenek voltak: alakjuk, mint az izzó parázs, és az élőlények között mintha fáklyák lettek volna, amelyek lángoltak, s ide-oda cikáztak. A tűz fényes volt, és a tűzből villámlás jött ki.

14 Az élőlények úgy haladtak ide-oda, mint a villámok cikázása.

15 Amikor ránéztem az élőlényekre, íme, egy-egy kerék volt a földön a lények mellett, mind a négy arcuk felől.

16 A kerekek mintha ragyogó drágakövekből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanolyan formája volt, és úgy voltak egybeszerkesztve, hogy egyik kerék a másik kerék közepében látszott.

17 Jártukban négy oldaluk felé mentek, és nem fordultak meg járás közben.

18 Peremük magas és félelmetes volt, és mind a négynek a pereme körös-körül tele volt rakva szemekkel.

19 Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük, és amikor a lények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek.

20 Ahová a lélek akart menni, oda mentek (ahova tudniillik a lélek szándékozott menni). A kerekek is fölemelkedtek mellettük, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.

21 Ha azok mentek, ezek is mentek, és ha azok álltak, ezek is álltak. Ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is mellettük, mert az élőlények lelke volt a kerekekben.

22 Az élőlények feje fölött olyasmi volt, mint a mennybolt, amely félelmetesen csillogott, mint a kristály, és ki volt terjesztve felül, a fejük fölött.

23 A boltozat alatt a szárnyaik egyenesek voltak, egyik a másikkal összeért. Mindegyiknek volt két másik is, amelyekkel befedték elöl és befedték hátul a testüket.

24 Amikor jártak, hallottam a szárnyaik zúgását. Olyan volt, mint a nagy víz zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor zúgása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.

25 És egy hang hangzott a fejük fölötti boltozatról felülről, mire ők megálltak, és leeresztették szárnyaikat.

26 A fejük fölötti boltozaton felül olyasmi látszott, mint valami zafírkő, amelynek trón formája volt, és a trónfélén fölül olyasmi látszott, mint egy emberalak.

27 Izzó ércként láttam ragyogni, amelyet mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fölfelé. És derekának alakjától lefelé úgy láttam, mintha tűz volna, és fényesség volt körülötte.

28 Olyan volt a fényesség körös-körül, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki beszél.

2. fejezet

1 Azt mondta nekem: Embernek fia! Állj a lábadra, beszélni akarok veled.

2 Miközben beszélt, lélek jött belém, a lábamra állított, és hallottam azt, aki beszélt hozzám.

3 Azt mondta nekem: Embernek fia! Elküldelek téged Izráel fiaihoz, az engedetlen néphez, akik pártot ütöttek ellenem. Vétkeztek ellenem ők is, és atyáik is mind e mai napig.

4 Az arcátlan és makacs szívű fiakhoz küldelek téged. Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR!

5 Ők pedig vagy meghallják, vagy nem hallják, mivel pártütők háza az övék; de hadd tudják meg, hogy próféta volt közöttük.

6 Te pedig, embernek fia, ne félj tőlük, és beszédüktől se félj! Ha bogáncsok és tövisek vesznek is körül, és ha skorpiókkal laksz is együtt, ne félj beszédüktől, ne rettegj tőlük, mert pártütők háza az övék.

7 Mondd el nekik az én beszédeimet, akár meghallják, akár nem, mert pártütők háza az övék.

8 Te pedig, embernek fia, halld meg, amit neked mondok! Ne légy engedetlen, mint ez a pártütő ház, nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked!

9 Akkor láttam, hogy íme, egy kéz nyúlt felém, és egy irattekercs volt benne.

10 Kigöngyölítette előttem, és íme, tele volt írva elöl és hátul. Gyászének, panasz és jajszó volt ráírva.

3. fejezet

1 Azt mondta nekem: Embernek fia! Edd meg, ami előtted van! Edd meg ezt a tekercset, és menj, beszélj Izráel házához!

2 Erre kinyitottam a számat, és ő megetette velem azt a tekercset.

3 Azt mondta nekem: Embernek fia! Elégítsd meg hasadat, és töltsd meg bensődet ezzel a tekerccsel, amelyet neked adok! Ekkor megettem azt, és olyan lett a számban, mint az édes méz.

4 Azt mondta nekem: Embernek fia! Eredj, menj el Izráel házához, és mondd el nekik az én szavaimat!

5 Mert nem valami érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez küldelek, hanem Izráel házához.

6 Nem ahhoz a sok érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez, akiknek beszédét nem értenéd. Bizony ha őhozzájuk küldtelek volna, ők hallgatnának rád.

7 De Izráel háza nem akar rád hallgatni, mert énrám nem akarnak hallgatni, mert Izráel egész háza keményfejű és megátalkodott szívű.

8 Íme, olyan keménnyé teszem arcodat, amilyen az ő arcuk, és olyan keménnyé a homlokodat, amilyen az ő homlokuk.

9 Olyanná teszem homlokodat, mint a gyémánt, amely a kovakőnél is keményebb. Ne félj tőlük, és ne rettenj meg tekintetüktől, mert pártütők háza az övék!

10 Ezt mondta nekem: Embernek fia! Vedd szívedbe, hallgassa meg füled minden beszédemet, amelyet szólok neked!

11 Eredj, menj el a foglyokhoz, néped fiaihoz, szólj hozzájuk, és ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR!” – vagy meghallják, vagy nem.

12 Ekkor fölemelt engem a lélek, és hátam mögött nagy dörgés hangját hallottam: Áldott az Úr dicsősége az ő helyén!

13 Az élőlények szárnyainak zúgása, ahogyan egymáshoz értek, és mellettük a kerekek csikorgása volt az a nagy dörgő hang.

14 A lélek fölemelt, elragadott engem, és elmentem elkeseredve, haraggal a lelkemben, az Úr kemény keze pedig rámnehezedett.

15 Eljutottam Tél-Ábibba, a foglyokhoz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Leültem ott, ahol ők laktak. Ott ültem közöttük némán hét napig.

16 Hét nap múlva az Úr szava így szólt hozzám:

17 Embernek fia! Őrállóul adtalak Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, intsd meg őket az én nevemben.

18 Ha ezt mondom a hitetlennek: „Halálnak halálával halsz meg”, és te nem inted meg, és nem szólsz neki, hogy visszatérítsd a hitetlent gonosz útjáról, hogy éljen: akkor az a gonosztevő meghal ugyan saját vétke miatt, de a vérét a te kezedből kérem számon.

19 De ha te megintetted a hitetlent, és ő nem tér meg hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő saját vétke miatt hal meg, te pedig megmentetted a lelkedet.

20 És ha elfordul az igaz az igazságától, és álnokságot cselekszik, csapdát állítok eléje, és meg fog halni. Ha nem intetted meg őt, saját vétke miatt hal meg, és nem lesz emléke igaz cselekedeteinek, de vérét a te kezedből kérem számon.

21 Ha pedig megintetted azt az igazat, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik többé, akkor élvén él, mert engedett az intésnek, és te is megmentetted a lelkedet.

22 Rajtam volt ott az Úr keze, és azt mondta nekem: Kelj föl, menj ki a völgybe, és ott beszélek veled.

23 Fölkeltem azért, kimentem a völgybe, és íme, ott állt az Úr dicsősége. Hasonló volt ahhoz a dicsőséghez, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam, és arcra borultam.

24 Akkor lélek áradt belém, a lábamra állított, és így szólt hozzám: Menj, és zárkózz be a házadba!

25 Embernek fia, íme, köteleket vetnek rád, megkötöznek velük, és nem mehetsz ki közéjük.

26 Nyelvedet pedig az ínyedhez ragasztom, és néma leszel, hogy ne légy őket feddő férfi, mert pártütők háza az övék.

27 Amikor pedig majd szólok hozzád, és megnyitom a szádat, ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Aki meghallja, az hallja, aki nem akarja, az nem hallja, mert pártütők háza az övék.”

4. fejezet

1 Te pedig, embernek fia, fogj egy téglát, tedd magad elé, és rajzolj rá egy várost, Jeruzsálemet!

2 Indíts ellene ostromot, építs vele szemben ostromművet, emelj töltést, rendelj ellene táborokat, és állíts föl vele szemben faltörő kosokat körös-körül!

3 Végy magadhoz egy vasserpenyőt, és állítsd föl vasfal gyanánt közted és a város között! Irányítsd rá erősen a tekintetedet, legyen ostrom alatt, ostromold azt! Jel ez Izráel házának.

4 Te pedig feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a vétkét! Annyi napig viseld vétküket, ameddig úgy fekszel.

5 Én pedig az ő vétkük éveit napokban számolva háromszázkilencven napban határoztam meg neked. Eddig viseld Izráel házának a vétkét.

6 Ha ezt kitöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és viseld Júda házának a vétkét negyven napig. Egy-egy napot egy-egy esztendőként számítottam neked.

7 Irányítsd tekintetedet erősen Jeruzsálem ostromára, karod legyen föltűrve, és prófétálj ellene!

8 És íme, megkötözlek, hogy ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, míg be nem töltöd ostromod napjait.

9 Azután végy magadnak búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt. Tedd azokat egy edénybe, és készíts belőlük magadnak kenyeret! A napok száma szerint, amíg oldaladon fekszel, háromszázkilencven napig edd azt!

10 Ételed pedig, amellyel élsz, húsz sékel súlyú legyen napoként, ezt edd időről időre.

11 Vizet is kimérve igyál, a hín hatodrészét idd időről időre.

12 Ételedet árpalepény formájában egyed, és emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára!

13 Ezt mondja az ÚR: Így eszik majd Izráel fiai is tisztátalan kenyerüket a népek között, amelyek közé kiűzöm őket.

14 Én erre azt mondtam: Jaj, URam, Istenem! Íme, lelkemet még sohasem fertőztem meg, és ifjúságomtól fogva mind ez ideig nem ettem elhullott és szétmarcangolt állatot, és nem ment a számba tisztátalan hús.

15 Ő erre azt mondta nekem: Nézd, megengedem neked, hogy marhaganéjt használj emberi ganéj helyett, és annál süsd meg kenyeredet.

16 Majd azt mondta nekem: Embernek fia! Íme, eltöröm a kenyér botját Jeruzsálemben, és kenyerüket kimérve és rettegéssel eszik, és vizüket is kimérve és szorongva isszák,

17 mivel szűkösen lesz kenyerük és vizük. Elborzadnak, ha egymásra néznek, és elsorvadnak vétkükben.

5. fejezet

1 Embernek fia, fogj egy éles kardot, és használd úgy, mint a borbély a borotvát! Vágd le a hajadat és a szakálladat! Azután végy egy serpenyős mérleget, és oszd el a levágott hajat!

2 Harmadrészét tűzben égesd el a város közepén, amikor letelnek a megszállás napjai. Azután vedd a harmadrészét, vagdald apróra a karddal a város körül, harmadrészét pedig szórd a szélnek, és én majd kardot rántva elűzöm.

3 De végy ki belőle egy keveset, és kösd be a ruhád csücskébe!

4 Még ebből is végy ki, vesd a tűz közepébe, és égesd el a tűzben: ebből száll tűz Izráel egész házára!

5 Így szól az én Uram, az ÚR: Ez itt Jeruzsálem. A pogányok közé helyeztem, és országokkal vettem körül.

6 De engedetlen volt törvényeim iránt, gonoszabb, mint a pogányok, és ellenszegült rendeléseimnek, sokkal inkább, mint azok az országok, amelyek körülötte vannak. Megvetették törvényeimet, és nem jártak rendeléseim szerint.

7 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel lázadóbbak voltatok, mint a pogányok, akik körülöttetek vannak, és nem jártatok rendeléseim szerint, és törvényeimet nem cselekedtétek, sőt még csak a pogányok törvényei szerint sem cselekedtetek, akik körülöttetek

8 ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, én is ellened leszek, és ítéletet tartok közöttetek a népek szeme láttára.

9 Azt fogom cselekedni veled utálatosságaid miatt, amit eddig sohasem cselekedtem, és amit nem is cselekszem többé.

10 Ezért az apák fogják megenni fiaikat közöttetek, és a fiak fogják megenni apjukat. Ítéletet cselekszem rajtad, és szétszórom valamennyi maradékodat a szél minden irányába.

11 Élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, mivel szent helyemet megfertőztetted minden undokságoddal és utálatosságoddal, ezért én is elfordítom rólad a szememet irgalom nélkül, és nem könyörülök rajtad.

12 Harmadrészed dögvész miatt hal meg, és éhen pusztul közöttetek, harmadrészed fegyver miatt hull el körülötted, harmadrészedet pedig szétszórom a szél minden irányába, és kardot rántva űzöm el őket.

13 Ezzel kitöltöm haragomat, megelégszik ellenük való dühöm, és lecsillapodok. És megértik majd, hogy én, az ÚR szóltam féltő szeretetemben, amikor kitöltöm rájuk izzó haragomat.

14 Pusztasággá és gyalázattá teszlek a népek között, akik körülötted vannak, minden melletted elmenő szeme láttára.

15 Gyalázattá, csúfsággá, példává és iszonyattá leszel a népek számára, akik körülötted vannak, mikor ítéletet tartok fölötted haraggal és búsulással és súlyos feddésekkel. Én, az ÚR mondtam ezt!

16 Beléjük lövöm az éhség gonosz nyilait, hogy pusztítsanak, mert pusztításotokra lövöm ki őket; egyre súlyosbítom rajtatok az éhséget, és eltöröm közöttetek a kenyér botját.

17 Éhínséget és gonosz vadállatokat bocsátok rátok, hogy gyermektelenné tegyenek, dögvész és vérontás megy át rajtad, és fegyvert hozok rád. Én, az ÚR mondtam ezt!

6. fejezet

1 Az ÚR szava így szólt hozzám:

2 Embernek fia, vesd tekintetedet Izráel hegyeire, és prófétálj ellenük!

3 Ezt mondjad: Izráel hegyei, halljátok meg az én Uram, az ÚR beszédét! Ezt mondja az én Uram, az ÚR a hegyeknek és a halmoknak, a medreknek és a völgyeknek: Íme, fegyvert hozok rátok, és elveszítem magaslataitokat.

4 Elpusztulnak oltáraitok, összetörnek tömjénező oltáraitok, és odavetem sebesültjeiteket bálványaitok elé.

5 Bálványaik elé vetem Izráel fiainak holttestét, és szétszórom csontjaitokat oltáraitok körül.

6 Minden lakóhelyeteken elpusztulnak a városok, és elvesznek a magaslatok, hogy oltáraitok elpusztuljanak, és rommá legyenek, bálványaitok összetörjenek, és semmivé legyenek. Szétzúzzák tömjénező oltáraitokat, tönkreteszik csinálmányaitokat,

7 és elhullanak közöttetek a sebesültek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!

8 De hagyok maradékot, hogy legyenek közületek, akik megmenekülnek a fegyvertől a népek között, amikor szétszórlak titeket a tartományokban.

9 Akkor megemlékeznek rólam menekültjeitek a népek között, akik közé fogságba jutottak, hogy én törtem össze parázna szívüket, amely elszakadt tőlem, és a bálványaikkal paráználkodó szemüket is. Megundorodnak önmaguktól a gonoszságok miatt, hogy mindenféle

10 Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Nem hiába mondtam, hogy megcselekszem velük mindezt a rosszat.

11 Így szól az én Uram, az ÚR: Csapd össze a kezed, toppants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel házának minden gonosz utálatosságáért, mert fegyver, éhínség és dögvész miatt hullanak el!

12 Aki messze van, dögvész miatt hal meg, aki közel van, fegyver miatt esik el, és aki biztonságban megmaradt, éhínség miatt hal meg; és teljessé teszem rajtuk izzó haragomat.

13 Akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok az ÚR, amikor sebesültjeik ott lesznek majd bálványaik között, az oltáraik körül, minden magas halmon, minden hegytetőn, minden zöld fa alatt és minden lombos cserfa alatt, mindenütt, ahol csak áldozati illatot árasz

14 Kinyújtom a kezemet ellenük, és kietlen pusztasággá teszem a földet a pusztától Dibláig minden lakóhelyükön. Hadd tudják meg, hogy én vagyok az ÚR!

7. fejezet

1 Az ÚR beszéde így szólt hozzám:

2 Embernek fia – így szól az én Uram, az ÚR –, vége van Izráel földjének! Eljött a vég a föld négy sarkára!

3 Immár itt a vég rajtad! Rád bocsátom haragomat, útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságért.

4 Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!

5 Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, eljön, és veszedelem veszedelmet ér.

6 Jön a vég, eljön a vég! Ellened támad, íme, jön már!

7 Eljön a végzet rátok, földnek lakói! Eljön az idő, közel a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken, nem pedig víg éneklés.

8 Most már rövid időn belül kiöntöm rád izzó haragomat, és bevégzem rajtad fölindulásomat. Útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságodért.

9 Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, aki lesújtok.

10 Íme, itt a nap, íme, eljött! Kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.

11 Az erőszakosság a gonoszság vesszejévé nőtt föl, nem marad meg belőlük semmi: sem sokaságukból, sem gazdagságukból, sem előkelőikből!

12 Eljött az idő, elközelgett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön az egész sokaságára.

13 Az eladó nem veheti vissza többé az eladott jószágot, még ha élve maradna is, mert visszavonhatatlan a jövendölés, amely mindnyájuk ellen szól. Mert vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.

14 Kürtöljetek a kürttel, és készítsetek el mindent, ám senki sem lesz, aki harcba menjen, mert haragom mindnyájuk ellen feltámadt.

15 Kívül fegyver, belül dögvész és éhínség. Aki a mezőn van, fegyvertől hal meg, aki a városban, azt éhínség és dögvész emészti meg.

16 Ha lesznek is túlélők, akik megmenekülnek, olyanok lesznek, mint a völgyek galambjai a hegyeken: mindnyájan nyögnek, mindenki a maga vétke miatt.

17 Minden kéz elerőtlenedik, és minden térd elnehezül, mint a víz.

18 Zsákruhát öltenek magukra, és rettegés lepi el őket. Minden arcon szégyenpír lesz és mindnyájuk fején kopaszság.

19 Ezüstjüket az utcára szórják, és aranyuk szennyé válik. Ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az ÚR izzó haragjának napján. Lelküket nem lakathatják jól, és hasukat sem tölthetik meg vele, mert az csak vétekre csábította őket.

20 A drága ékszereket kevélykedésre használták, és utálatos bálványképeket, undokságokat készítettek belőlük, ezért tettem azt szennyé számukra.

21 Zsákmányul adom idegenek kezébe és prédául a föld hitetlenjeinek, hadd tegyék tisztátalanná.

22 Elfordítom tőlük az arcomat, hadd tegyék tisztátalanná szent helyemet. Rombolók törnek be oda, és tisztátalanná teszik azt.

23 Készítsd a láncot, mert a föld tele van vérontással, és a város tele van erőszakossággal.

24 Elhozom a népek leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat. Véget vetek a hatalmasok kevélységének, s tisztátalanná teszik a szent helyeket.

25 Rettegés jön el, és békét keresnek, de nincs.

26 Egyik romlás a másikat éri, és egyik hír után másik támad. Látást keresnek a prófétánál, de hiába. Eltávozik a törvény a paptól és a tanács a vénektől.

27 A király gyászol, a fejedelem irtózatba öltözik, és a föld népének kezei megdermednek. Útjuk szerint cselekszem velük, a maguk ítélete szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az ÚR!

8. fejezet

1 A hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, és Júda vénei előttem ültek, és reám nehezedett ott az én Uram, az ÚR keze.

2 Láttam, hogy íme, egy alak volt ott, tűzhöz hasonló. Derekától lefelé tűzhöz volt hasonló, derekától fölfelé pedig olyan volt, mint a fényesség, mint az izzó érc.

3 Kinyúlt egy kézhez hasonló, és megragadott engem a hajamnál fogva. Fölemelt engem a lélek a föld és az ég közé, és bevitt Jeruzsálembe isteni látomásban a Belső-kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a bosszúság bálványának a helye volt, amely bosszúsá

4 És íme, ott volt Izráel Istenének dicsősége a szerint a látomás szerint, amelyet a völgyben láttam.

5 Azt mondta nekem: Embernek fia! Emeld csak föl a szemedet észak felé! Fölemeltem a szememet észak felé, és íme, az oltár kapujától északra állt a bosszúság bálványa a bejáratnál.

6 És azt mondta nekem: Embernek fia! Látod-e, mit cselekszenek? Olyan nagy utálatosságokat cselekszik itt Izráel háza, hogy el kell távoznom szent helyemről. De még más nagy utálatosságokat is fogsz látni.

7 Azután elvitt az udvar bejáratához, és láttam, hogy íme, egy lyuk van a falban.

8 És azt mondta nekem: Embernek fia! Törj csak át a falon! Erre áttörtem a falon, és íme, egy ajtó volt ott.

9 Majd azt mondta nekem: Menj be, és nézd meg a gonosz utálatosságokat, amelyeket ott cselekszenek!

10 Bementem, és láttam, hogy íme, mindenféle csúszómászónak meg utálatos állatnak a képe és Izráel házának mindenféle bálványa be volt vésve körös-körül a falba.

11 Ott állt előttük Izráel házának vénei közül hetven férfi, közöttük Jaazanjáhú, Sáfán fia. Mindegyiknek tömjénező volt a kezében, és a füstölőszer felhőjének illata szállt fölfelé.

12 Akkor azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia, mit cselekszenek a sötétben Izráel házának vénei, mindegyik a maga bálványképekkel díszített kamrájában? Mert azt mondják: Nem lát minket az ÚR, elhagyta az ÚR ezt a földet.

13 Majd azt mondta nekem: Még más nagy utálatosságokat is fogsz látni, amelyeket cselekszenek.

14 Akkor bevitt az ÚR háza kapujának a bejáratához, amely északra van, és íme, asszonyok ültek ott, és a Tammúzt siratták.

15 Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Még más, ezeknél nagyobb utálatosságokat is fogsz látni.

16 És bevitt engem az ÚR házának belső udvarába, és íme, az ÚR templomának bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi volt, akik hátukkal az ÚR templomának és arcukkal kelet felé fordultak, és kelet felé leborulva imádták a napot.

17 Azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Hát nem volt elég, hogy Júda háza ilyen utálatosságokat cselekedett, amilyeneket itt cselekedtek? Még a földet is betöltik erőszakossággal, és engem megint haragra ingerelnek. Íme, hogy tartják a vesszőt az orrukh

18 Én is haragom szerint cselekszem, nem fog szánakozni szemem, és nem kímélem őket. Ha nagy hangosan kiáltanak is hozzám, akkor sem hallgatom meg őket.

9. fejezet

1 Akkor hangosan így kiáltott fülem hallatára: Elérkezett a városra a büntetés. Mindenkinek a kezében ott a pusztítás eszköze.

2 Íme, hat férfi jött a Felső-kapu útjáról, amely északra néz, mindegyiknek romboló eszköz volt a kezében; az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és íróeszköz volt a derekán. Bementek, és odaálltak az rézoltár mellé.

3 Ekkor Izráel Istenének dicsősége fölszállt a kerúbról, amely fölött volt, átment a templom küszöbére, és kiáltott a gyolcsba öltözött férfinak, akinek a derekán íróeszköz volt.

4 Azt mondta neki az ÚR: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és tégy egy jelet minden férfi homlokára, aki sóhajt és nyög az utálatosságok miatt, amiket cselekszenek benne.

5 A többieknek pedig azt mondta a fülem hallatára: Menjetek keresztül utána a városon, és vágjátok őket! Ne szánakozzon szemetek, és ne mutassatok kíméletet!

6 Öljetek meg mind egy szálig időset, ifjút, hajadont, gyermeket és asszonyokat, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jel van, ne közelítsetek! Az én szent helyemen kezdjétek el! Elkezdték hát az időseken, akik a templom előtt voltak.

7 Majd azt mondta nekik: Tegyétek tisztátalanná a templomot, és töltsétek meg az udvarokat a megöltekkel! Menjetek! Erre elmentek, és öldököltek a városban.

8 Amíg ők öldököltek, én ott maradtam, arcra borultam, és így kiáltottam: Jaj, URam, Istenem, hát ki akarod irtani Izráel egész maradékát, amikor kiöntöd haragodat Jeruzsálemre?

9 Ő azonban azt mondta nekem: Izráel és Júda házának a bűne igen-igen nagy, mivel tele van a föld vérontással, és tele van a város igazságtalansággal, mert azt mondták: „Elhagyta az ÚR ezt a földet, és nem lát az ÚR.”

10 Ezért az én szemem sem szánja őket, és nem kímélem őket, hanem fejükre olvasom útjaikat.

11 És íme, a gyolcsba öltözött férfi, akinek íróeszköz volt az oldalán, ilyen választ hozott: Megtettem, amint parancsoltad.

10. fejezet

1 Azután láttam, hogy a boltozaton, amely a kerúbok feje fölött volt, egy trón látványa tűnt föl, mint valami zafírkő.

2 Ekkor az ÚR így szólt a gyolcsba öltözött férfinak: Menj be a kerekek közé, a kerúbok alá, és töltsd meg mindkét markodat égő parázzsal onnan a kerúbok közül, és szórd a városra! Be is ment a szemem láttára.

3 A kerúbok a templomtól jobbra álltak, amikor a férfi bement, és felhő töltötte be a belső udvart.

4 Akkor fölszállt az ÚR dicsősége a kerúbról a templom küszöbénél, és a templom megtelt a felhővel, az udvar pedig betelt az ÚR dicsőségének fényességével.

5 A kerúbok szárnyainak hangja elhallatszott a külső udvarig, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél.

6 Amikor azt parancsolta a gyolcsba öltözött férfinak: Végy tüzet a kerekek közül, a kerúbok közül – akkor az bement, és a kerék mellé állt.

7 Az egyik kerúb kinyújtotta a kezét a tűz felé, mely a kerúbok között volt, vett belőle, és a gyolcsba öltözött férfi markába tette, aki elvette azt, és kiment.

8 A kerúbok szárnyai alatt emberi kéz formája látszott.

9 Láttam, hogy íme, négy kerék volt a kerúbok mellett. Egyik kerék az egyik kerúb mellett, a másik kerék a másik kerúb mellett, és olyanok voltak a kerekek, mintha drágakőből lennének.

10 Mind a négynek ugyanolyan formája volt, mintha az egyik kerék a másik kerék közepében volna.

11 Jártukban mind a négy oldaluk felé tudtak menni, nem fordultak meg menet közben, hanem amerre az első fordult, arra mentek, nem fordultak meg menet közben.

12 Egész testük és hátuk, kezeik és szárnyaik meg a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négy kerekükön.

13 Hallottam, hogy a kerekeket forgó kerekeknek nevezték a fülem hallatára.

14 Négy arca volt mindegyiknek. Az első kerúbarc, a második emberarc, a harmadik oroszlánarc és a negyedik sasarc volt.

15 És fölemelkedtek a kerúbok. Ez volt az az élőlény, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam.

16 Amikor a kerúbok jártak, a kerekek is jártak mellettük, amikor pedig a kerúbok fölemelték a szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek sem fordultak el, mellettük maradtak.

17 Ha azok álltak, ezek is álltak, és ha azok fölemelkedtek, ezek is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.

18 Akkor elvonult az ÚR dicsősége a templom küszöbétől, és a kerúbok fölött állt meg.

19 A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, a szemem láttára fölemelkedtek a földről, és kimentek, és a kerekek is mellettük voltak. Majd megálltak az ÚR háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük.

20 Ez az az élőlény, amelyet Izráel Istene alatt láttam a Kebár-folyó mellett, és fölismertem, hogy ők kerúbok.

21 Négy arca volt mindegyiknek, és négy szárnya volt mindegyiknek, és szárnyaik alatt emberi kézhez hasonló volt.

22 Arcuk formája ugyanolyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam. Alakjuk és ők maguk is ugyanolyanok voltak. Mindegyik az arca irányába haladt.

11. fejezet

1 Azután fölemelt a lélek, és elvitt engem az ÚR házának keleti kapujához, amely keletre néz. És íme, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép fejedelmeit.

2 Az ÚR azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek azok a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.

3 Azt mondják: Nem fogunk itt egyhamar házakat építeni. Fazék ez a város, mi pedig a hús vagyunk.

4 Azért prófétálj ellenük, prófétálj, embernek fia!

5 Ekkor leszállt rám az ÚR lelke, és azt mondta nekem: Mondd, hogy így szól az ÚR: „Jól szóltatok, Izráel háza! Tudom, mit gondoltok lelketekben!

6 Sokakat öltetek meg ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a megöltekkel.

7 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Akiket megöltetek és a város közepére vetettetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De benneteket kiviszlek belőle.

8 Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok – ezt mondja az én Uram, az ÚR. –

9 Kiviszlek titeket belőle, idegenek kezébe adlak titeket, és ítéletet tartok fölöttetek.

10 Fegyver miatt hullotok el, Izráel határán ítéllek meg benneteket, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

11 Nem lesz számotokra fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítéllek el benneteket.

12 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, mert nem az én végzéseim szerint jártatok, és nem cselekedtétek meg rendelkezéseimet, hanem a népek törvényei szerint cselekedtetek, akik körülöttetek vannak.”

13 Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Jaj, URam, Istenem, véget vetsz Izráel maradékának?

14 Ekkor az ÚR így szólt hozzám:

15 Embernek fia! Testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról azt mondják Jeruzsálem lakói: „Távol kerültek az ÚRtól, a mi birtokunk lett az ország!”

16 Ezért ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel messzire vetettem őket, a népek közé, és szétszórtam őket az országokba, én leszek nekik szent helyük rövid időre azokban az országokban, amelyekbe elmentek.”

17 Ezért ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét.

18 És bemennek oda, és eltávolítanak belőle minden förtelmességet és minden utálatosságot.

19 Akkor egy szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük. Eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,

20 hogy rendelkezéseim szerint járjanak, és törvényeimet megőrizzék és megcselekedjék. Akkor népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek.

21 De akiknek a szívük förtelmességeik és utálatosságaik után jár, azoknak útját a fejükre olvasom! – ezt mondja a szívről az én Uram, az ÚR.

22 Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat, s közben a kerekek mellettük voltak, Izráel Istenének dicsősége pedig ott volt fölöttük.

23 Fölszállt az ÚR dicsősége a város közepéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.

24 A lélek pedig fölemelt engem, és elvitt Káldeába, a foglyokhoz látomásban, Isten lelke által. Majd elszállt tőlem a látomás, amelyet láttam.

25 Akkor elmondtam a foglyoknak az ÚR minden beszédét, amelyet megjelentetett nekem.

12. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Pártütő ház körében laksz, akiknek van ugyan szemük a látásra, de nem látnak, és van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert pártütők háza az övék.

3 Ezért te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való batyut, és menj ki nappal a szemük láttára, vándorolj ki lakhelyedről más helyre a szemük láttára. Talán meglátják, mert pártütők háza az övék.

4 Batyudat nappal vidd ki, mint vándorútra való batyut, a szemük láttára. Te pedig este menj ki a szemük láttára úgy, ahogy a fogságba szoktak menni.

5 Szemük láttára törd át a falat, és azon át vidd ki!

6 Szemük láttára emeld válladra, sötétben vidd ki, arcodat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert intő jelül rendeltelek Izráel házának.

7 Úgy cselekedtem azért, ahogyan megparancsolta nekem. Nappal kicipeltem a batyumat, amely olyan volt, mint a fogságba menők batyuja, és este áttörtem kezemmel a falat. Sötétben mentem ki, és vállamra vettem azt a szemük láttára.

8 Reggel pedig így szólt hozzám az ÚR beszéde:

9 Embernek fia! Nem kérdezte tőled Izráel háza, ez a pártütő ház, hogy mit cselekszel?

10 Mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: „Ez a jövendölés a fejedelemnek szól, aki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, amely ott lakik.”

11 Ezt mondd: Én intő jelül vagyok nektek – ahogyan én cselekedtem, úgy történik majd velük –, fogságba, rabságra mennek.

12 A fejedelem, aki közöttük van, terhet vesz a vállára, és sötétben megy ki. Áttörik a falat, így viszik ki őt, elfedi arcát, hogy ne lássa szemével a földet.

13 Kiterjesztem hálómat ellene, és megfogja csapdám. Elviszem őt Babilónba, a káldeusok földjére, de azt már nem fogja látni, és ott fog meghalni.

14 Mindenkit, aki csak körülötte van, hogy segítse, és minden csapatát szétszórom mindenfelé, és kardot rántva üldözöm őket.

15 Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor szétszórom őket a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba.

16 De a fegyver, éhínség és dögvész után meghagyok közülük egy kevés férfit, hogy elbeszéljék minden utálatosságukat a népek között, akik közé mennek, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

17 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

18 Embernek fia! Rettegéssel edd kenyeredet, és reszketve, aggódva idd vizedet!

19 Így szólj a föld népéhez: Ezt mondja az én Uram, az ÚR Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik kenyerüket, és rettegve isszák vizüket, mert kietlen pusztasággá lesz a föld lakóinak erőszakossága miatt.

20 A lakott városok elpusztulnak, és a föld pusztaság lesz, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

21 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

22 Embernek fia! Miféle közmondásotok van nektek Izráel földjén, hogy azt mondjátok: „A napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látomás!”?

23 Ezért mondd meg nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: Megszüntetem ezt a közmondást, és nem mondogatják azt többé Izráelben. Mondd meg nekik: Elközelítenek a napok, és minden látomás teljesül.

24 Mert nem lesz többé semmiféle hiábavaló látomás és hízelgő jövendölgetés Izráel házának körében.

25 Mert én szólok, az ÚR, és az a szó, amelyet kimondok, meglesz késedelem nélkül. Mert a ti napjaitokban szólok egy szót, ti, pártütők háza, és meg is cselekszem azt – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

26 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

27 Embernek fia! Íme, Izráel háza ezt mondja: A látomás, amelyet ő lát, sokára teljesül. Ő távoli időkről prófétál.

28 Ezért azt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: Egyetlen szavam sem késik tovább. Minden szó, amelyet mondok, meglesz, azt mondja az én Uram, az ÚR.

13. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálgatnak, és mondd azoknak, akik saját maguktól prófétálnak: Halljátok meg az ÚR beszédét!

3 Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a bolond prófétáknak, akik saját lelkük után mennek, mert semmit sem láttak!

4 Olyanokká lettek prófétáid, ó, Izráel, mint rókák a romok között!

5 Nem mentetek föl a résekhez, nem falaztatok falat Izráel háza körül, hogy megállhasson a harcban az ÚR napján.

6 Hiábavalóságot láttak és hazug jövendölgetést, akik azt mondják: „Ezt mondja az ÚR!”, holott az ÚR nem küldte őket; és még várják, hogy beteljesedik a beszédük!

7 Vajon nem hiábavaló látomást láttatok-e, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-e, amikor ezt mondtátok: „Ezt mondja az ÚR!”, holott én nem is szóltam?

8 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel hiábavalóság a beszédetek, és hazugság a látomásotok, ezért íme, én ellenetek leszek – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

9 Kezem a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jövendölgetnek. Nem maradnak népem gyülekezetében, nem írják be őket Izráel házának könyvébe, és nem mennek be Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, Isten vagyok az ÚR.

10 Azért, mert áltatták népemet, amikor ezt mondták: „Békesség”, holott nincs békesség. És ha a nép falat épít, íme, ők bevakolják habarccsal.

11 Mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy leomlik az. Mert majd ömlő záporeső lesz, ti pedig, jégesők, hulljatok, és törj ki, szélvihar!

12 És íme, leomlik a fal. Vajon akkor majd nem azt kérdezik tőletek: Hol a habarcs, amellyel bevakoltátok?

13 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Izzó haragomban szélvihar tör ki, ömlő zápor lesz haragomban, és jégeső kövei hullanak izzó haragomban, hogy véget vessek annak.

14 Ledöntöm a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, a földig rombolom, és föltárul az alapja, és leomlik. Ti pedig elpusztultok közötte, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

15 Véget vetek haragomban a falnak, és azoknak, akik azt habarccsal bevakolták, és azt mondom nektek: Nincs már meg a fal, és nincsenek, akik azt bevakolták!

16 Tudniillik Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálnak, és látomásban békességet láttak neki, holott nincs békesség! – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

17 Te pedig, embernek fia, fordítsd arcodat néped leányai felé, akik saját szívük szerint prófétálnak, és prófétálj ellenük!

18 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: „Jaj azoknak, akik varázsszalagokat varrogatnak minden kéz csuklójára, és kendőket készítenek minden ember fejére a méretük szerint, hogy lelkekre vadásszanak!” Lelkeket vadásztok népemből, hogy a magatok életét megt

19 Megszentségtelenítetek engem népem előtt néhány marok árpáért és néhány falat kenyérért, hogy lelkeket öljetek, akiknek nem kellene meghalniuk, és lelkeket tartsatok életben, akiknek nem kellene élniük, mert hazudtok népemnek, ők pedig hallgatnak a hazugs

20 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, én ellene leszek varázsszalagjaitoknak, amelyekkel lelkeket vadásztok, mint madarakat. Leszaggatom azokat karjaitokról, s a lelkeket, akikre vadásztok, mint a madarakra, szabadon bocsátom.

21 Elszaggatom kendőiteket, és megszabadítom kezetekből népemet; nem lesz többé zsákmány a kezetekben, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

22 Mivel hazugsággal szomorítjátok meg az igaznak szívét, holott én nem akarom őt bántani, a hitetlen kezeit viszont megerősítitek úgy, hogy nem tér meg gonosz útjáról, hogy életben maradjon,

23 ezért nem látjátok többé a hiábavalóságokat, és nem jövendölgettek többé jövendőt. Mert megszabadítom kezetekből népemet, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

14. fejezet

1 Majd férfiak jöttek hozzám Izráel vénei közül, és leültek előttem.

2 Akkor így szólt hozzám az ÚR szava:

3 Embernek fia! Ezek a férfiak szívükbe fogadták a bálványokat, és maguk elé állították azt, ami bűnös botlásukat okozta. Vajon engedjem-e, hogy megkérdezzenek engem?

4 Ezért beszélj velük, és mondd meg nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Aki Izráel házából szívébe fogadja a bálványait, és bűne botlását maga elé állítja, és úgy megy a prófétához, annak én, az ÚR felelek meg, mivel sok bálványa van,

5 hogy így megragadjam Izráel házának a szívét, akik mindnyájan elfordultak tőlem bálványaik miatt.”

6 Ezért ezt mondd Izráel házának: „Azt mondja az én Uram, az ÚR: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, és fordítsátok el arcotokat minden utálatosságotoktól!

7 Mert ha valaki Izráel házából és a jövevények közül, akik Izráelben laknak, elhajlik tőlem, szívébe fogadja a bálványokat, és maga elé állítja azt, ami bűnös botlását okozza, majd a prófétához megy, hogy megkérdezzen engem – én, az ÚR felelek meg annak.

8 Ellene fordulok az ilyen embernek, intő példává, szóbeszéd tárgyává teszem. Kiirtom népem közül, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!

9 Ha pedig a prófétát megtévesztik, és kijelentést ad, én, az ÚR tévesztem meg azt a prófétát. Kinyújtom ellene a kezemet, és elveszítem őt népem, Izráel közül.

10 És viselni fogják büntetésüket: a kérdező bűne épp olyan, mint a próféta bűne

11 azért, hogy többé ne tévelyedjen el tőlem Izráel háza, és többé ne tegyék tisztátalanná magukat vétkeikkel, hanem az én népem legyenek, és én Istenük legyek” – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

12 Akkor így szólt hozzám az ÚR szava:

13 Embernek fia! Ha egy ország vétkezik ellenem azzal, hogy elpártol tőlem, én pedig kinyújtom kezemet ellene, és eltöröm a kenyere botját, éhínséget bocsátok rá, és kiirtok belőle embert és állatot,

14 és ha ez a három férfi volna is ott: Nóé, Dániel és Jób, ők is csak a maguk lelkét menthetnék meg igazságukkal, ezt mondja az én Uram, az ÚR.

15 Ha vadállatokat bocsátanék az országra, hogy néptelenné tegyék azt, és pusztává lenne, ahol senki sem jár a vadállatok miatt,

16 és ott volna az a három férfi, élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, csak saját magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztává lenne.

17 Vagy ha fegyvert hoznék arra az országra, és azt mondanám: „Fegyver, menj át ezen az országon!”, és kiirtanék belőle embert és állatot,

18 és ha ott volna is az a három férfi, élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak saját magukat menthetnék meg.

19 Vagy ha dögvészt bocsátanék arra az országra, és kiönteném rá véres haragomat, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,

20 és ha ott volna is Nóé, Dániel és Jób: élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, sem fiukat, sem leányukat nem menthetnék meg, csak a maguk lelkét menthetnék meg igazságukkal.

21 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Mennyivel inkább így lesz ez, ha rábocsátom Jeruzsálemre e négy súlyos ítéletemet: a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot!

22 Íme, megmarad benne néhány menekült: fiak és leányok, akiket kivezetnek. Íme, ők kimennek hozzátok, hogy lássátok útjukat és cselekedeteiket, és megvigasztalódjatok a veszedelem miatt, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindarra nézve, amiket ráhoztam.

23 És megvigasztalnak titeket, ha látjátok útjukat és cselekedeteiket. Akkor megtudjátok, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, amit cselekedtem vele – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

15. fejezet

1 Majd így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Mire való a szőlőtőke fája minden más fa között, a venyige, mely az erdő fái között van?

3 Használják-e a fáját, hogy valamit csináljanak belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenféle edényt akasszanak rá?

4 Íme, a tűzre vetik, hogy az megeméssze. És ha a két végét megemésztette már a tűz, és a közepe is megperzselődött, vajon alkalmas-e eszközkészítésre?

5 Íme, amíg ép volt, semmiféle eszköznek nem volt jó. Mennyivel kevésbé készíthetnek belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette, és megperzselődött!

6 Azért így szól az én Uram, az ÚR: Amint a szőlőtőke fáját az erdő fái közül a tűzre dobom, hogy megeméssze azt, úgy adom oda Jeruzsálem lakóit,

7 és ellenük fordítom arcomat. Tűzből jöttek ki, és tűz emészti meg őket; akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor arcom ellenük fordul.

8 Pusztasággá teszem a földet, mivel elpártoltak tőlem – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

16. fejezet

1 Majd így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Add tudtára Jeruzsálemnek utálatos dolgait,

3 és ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR Jeruzsálemhez: Származásod és születésed Kánaán földjéről való. Atyád emóri, anyád pedig hettita.

4 Ilyen volt a születésed: azon a napon, amelyen megszülettél, nem vágták el köldökzsinórodat, és nem mostak meg vízzel, hogy tiszta legyél. Sóval sem dörzsöltek meg, és be sem pólyáztak.

5 Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit is megtett volna veled, és könyörüljön rajtad. Hanem kivetettek a nyílt mezőre, mert utáltak, amely napon megszülettél.

6 Ekkor elmentem melletted, láttam, hogy véredben vergődsz, és azt mondtam neked, amikor véredben voltál: Maradj életben! Majd újra azt mondtam neked, bár merő vér voltál: Maradj életben!

7 Szépen megnövesztettelek, mint a mezei füvet, fölserdültél, fölnövekedtél, nagyon szép lettél, emlőd kitelt, szőrzeted kinőtt, de mezítelen és ruhátlan voltál.

8 Ekkor elmentem melletted, és megláttalak. Íme, a szerelem korában voltál, és kiterjesztettem föléd szárnyamat, és elfedeztem mezítelenségedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, és az enyém lettél.

9 Megmostalak vízzel, lemostam rólad véredet, és megkentelek olajjal.

10 Hímzett ruhába öltöztettelek, bőrsarut adtam rád, majd gyolcsba burkoltalak, és selyemmel takartalak be.

11 Ékszerekkel ékesítettelek föl, karpereceket adtam kezeidre és láncot a nyakadra.

12 Orrodba orrperecet adtam, a füleidbe függőket, és a fejedre ékes koronát.

13 Fölékesítetted magadat arannyal és ezüsttel; fehér gyolcs-, selyem- és hímzett ruha lett az öltözeted. Finomlisztet, mézet és olajat ettél, nagyon megszépültél, és királyságra jutottál.

14 Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletes volt az ékességeim által, amelyeket rád aggattam – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

15 De te elbíztad magadat szépségedben. Hírhedt paráznává lettél, elárasztottál paráznaságoddal minden melletted elmenőt, és az övé lettél!

16 Fogtad a ruháidat, különböző színnel borított magaslatokat készítettél magadnak, és paráználkodtál rajtuk. Ilyen még nem volt, és nem is lesz!

17 Fogtad a tőlem kapott arany és ezüst ékszereidet, és férfi képmásokat csináltál magadnak belőlük, és azokkal paráználkodtál.

18 Fogtad hímzett ruháidat, betakartad vele azokat, és eléjük vetetted az én olajomat és füstölőszeremet.

19 Az én eledelemet, amelyet neked adtam – a finomlisztet, olajat és a mézet, amelylyel etettelek –, eléjük raktad jó illatú áldozatul. Így történt – mondja az én Uram, az ÚR. –

20 Fogtad fiaidat és leányaidat, akiket nekem szültél, és őket is feláldoztad nekik eledelül. Hát nem volt már elég paráznaságodból,

21 hogy még a fiaimat is megölted és nekik adtad áldozatul?

22 Utálatosságaidban és paráznaságaidban nem emlékeztél meg ifjúságod napjairól, amikor mezítelen és fedetlen voltál, véredben vergődve.

23 Majd sok gonoszságod után – jaj, jaj neked, ezt mondja az én Uram, az ÚR –

24 halmot építettél magadnak, és magaslatot készítettél minden téren.

25 Megépítetted magaslatodat minden keresztútnál, és utálatossá tetted szépségedet. Szétvetetted lábadat minden melletted elmenőnek, és sokasítottad paráznaságodat.

26 Paráználkodtál Egyiptom fiaival, a szomszédaiddal, a nagytestűekkel, és sokasítottad paráznaságodat, hogy engem ingerelj.

27 Íme, ezért kinyújtottam kezemet ellened, s kisebbé tettem a részedet. Odaadtalak gyűlölőid indulatának, a filiszteusok leányainak, akik pirulnak fajtalankodásod miatt.

28 Asszíria fiaival is paráználkodtál, de nem teltél be velük. Paráználkodtál velük, és mégsem teltél be.

29 Sokasítottad paráznaságodat a kalmárok földjén, Káldeában, de még ezzel sem teltél be.

30 Milyen gyenge a szíved – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy mindezeket megcselekedted, mint egy megzabolázhatatlan parázna.

31 Halmot emeltél magadnak minden keresztúton, és magaslatokat készítettél minden téren. De ebben nem olyan voltál, mint a parázna: nem törődtél a bérrel.

32 Te házasságtörő asszony, aki férje helyett idegeneket fogad!

33 Minden paráznának bért adnak, te viszont magad adtál ajándékot minden szeretődnek. Megfizetted őket, hogy hozzád jöjjenek mindenfelől paráznaságaidért.

34 Paráznaságod fordítottja volt, mint más asszonyoké: nem teutánad jártak paráználkodni, hanem te adtál bért nekik, és nem neked adtak bért. Ez volt a különbség.

35 Ezért halld meg az ÚR beszédét, te parázna!

36 Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel föltártad gyalázatodat, és fölfedted mezítelenségedet, amikor paráználkodtál szeretőiddel és minden utálatos bálványoddal, sőt fiaid vérét is nekik adtad,

37 ezért íme, összegyűjtöm minden szeretődet, akiknek kedveskedtél: mindazokat, akiket szerettél, azokkal együtt, akiket gyűlöltél. Összegyűjtöm őket körülötted mindenfelől, és fölfedem előttük mezítelenségedet, hadd lássák egészen mezítelenségedet.

38 És elítéllek téged a házasságtörő és vért ontó asszonyok ítéletével, és átadlak a féltékenység haragjának és a vérbosszúnak.

39 A kezükbe adlak, szétdúlják halmaidat, és lerontják magaslataidat. Lehúzzák rólad ruháidat, elveszik ékszereidet, és ott hagynak mezítelenül és ruhátlanul.

40 Gyűlést hívnak össze ellened, megköveznek és összevagdalnak kardjaikkal.

41 Házaidat tűzzel égetik meg, és ítéletet tartanak rajtad a többi asszony szeme láttára. Véget vetek paráznaságodnak, és többé nem adsz érte bért.

42 Akkor lecsillapul haragom, megszűnik irántad féltékenységem. Megnyugszom, és többé nem haragszom.

43 Mivel nem emlékeztél meg ifjúságod napjairól, és ingereltél engem mindezekkel, azért íme, én is fejedhez verem utadat – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, és többé nem cselekedhetsz fajtalanságot, sem mindezt az utálatosságot.

44 Íme, aki példabeszéddel él, rólad veszi a példát, és így szól: Amilyen az anya, olyan a lánya is.

45 Anyád leánya vagy te, aki megutálta férjét és fiait. Olyan vagy, mint nővéreid, akik megutálták férjüket és fiaikat. Anyátok hettita volt, apátok pedig emóri.

46 A nénéd, Samária, aki leányaival együtt bal kezed felől lakik. Húgod pedig Sodoma és leányai, akik jobb kezed felől laknak.

47 Egy kevés ideig nem az ő útjaikon jártál, és nem az ő utálatosságaik szerint cselekedtél. Azután gonoszabb lettél náluk minden utadban.

48 Élek én – ezt mondja az ÚR Isten –, hogy még húgod, Sodoma és leányai sem cselekedtek így, ahogyan te és leányaid cselekedtetek.

49 Íme, ez volt húgodnak, Sodomának a bűne: bár fenségben és kenyérbőségben, gondtalan békességben élt ő és leányai, de a szűkölködő és szegény kezét nem fogta meg.

50 Fölfuvalkodtak, utálatosságot cselekedtek előttem, én pedig elveszítettem őket, amikor ezt megláttam.

51 Samária fele annyit sem vétkezett, mint te, mert több a te utálatosságod, mint az övé. Nőtestvéreid igazabbaknak bizonyultak nálad utálatosságaid miatt, amelyeket cselekedtél.

52 Viseld hát te is gyalázatodat, amelyre pedig nénéidet ítélted, mert te náluk is utálatosabb bűnöket követtél el, még ők is igazabbak nálad. Szégyenülj meg hát te is, és viseld gyalázatodat, mivel nőtestvéreid nálad igazabbnak bizonyultak.

53 De majd megfordítom sorsukat, So domának és leányainak sorsát, Samá riá nak és leányainak sorsát, és velük együtt a te sorsodat is megfordítom.

54 Viseld azért gyalázatodat, és szégyenülj meg mindazok miatt, amiket cselekedtél, hogy ezáltal vigasztalást szerezz nekik.

55 Nőtestvéreid, Sodoma és lányai visszakerülnek előbbi helyzetükbe, Samária és leányai is visszakerülnek előbbi helyzetükbe, és te és leányaid is visszakerültök előbbi helyzetetekbe.

56 Nem volt-e húgod, Sodoma szóbeszéd tárgya a szádon kevélységed idején,

57 mielőtt kitudódott gonoszságod? Ugyanígy gyalázatára vagy most Arám leányainak és minden körülötted lakónak, a filiszteusok leányainak, mindenkinek, aki utál téged körös-körül.

58 Fajtalanságod és utálatosságaid következményét magadnak kell viselned – ezt mondja az ÚR.

59 Mert azt mondja az én Uram, az ÚR: Ha úgy is cselekedtem veled, ahogyan te cselekedtél, amikor megvetetted az esküt, megszegted a szövetséget,

60 mégis megemlékezem szövetségemről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetséget kötök veled.

61 Akkor te is visszaemlékezel útjaidra, és elszégyelled magad. Magadhoz veszed nővéreidet és húgaidat, én pedig neked adom őket, mint leányaidat, de nem a veled kötött szövetségem alapján.

62 És megerősítem veled szövetségemet, és megtudod, hogy én vagyok az ÚR.

63 Emlékezzél erre, pirulj, és szégyenedben többé ne nyisd ki a szádat, ha megkegyelmezek neked mindenért, amit cselekedtél – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

17. fejezet

1 Majd így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia, adj elő egy találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának!

3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Egy nagy szárnyú, hatalmas sas, melynek hosszú szárnytollai voltak, és amelyet tarka tollazat fedett teljesen, eljött a Libánonra, és letépte a cédrusfa tetejét.

4 Gyönge ágainak hegyét letörte, kalmárok földjére vitte, és az árusok városában tette le.

5 És vett annak az országnak a magvából, és elvetette egy termékeny mezőbe. Sok víz mellé vitte, és mint egy fűzfát, elültette.

6 Ez kisarjadt, és elterülő, alacsony szőlőtőkévé lett. Ágait feléje fordította, gyökerei pedig őalatta voltak. Szőlőtőkévé lett, vesszőket sarjasztott, és indákat növesztett.

7 De volt egy másik nagy szárnyú, soktollú, hatalmas sas is, és íme, az a szőlőtőke feléje terjesztette gyökereit, és feléje nyújtotta ágait, hogy az táplálja, és ne a talaj, amelybe ültették.

8 Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették el, hogy vesszőket hajtson, és gyümölcsöt teremjen, hogy kitűnő szőlőtőke legyen.

9 Ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: Vajon jó szerencsés lesz-e? Vajon nem szaggatja-e ki gyökereit, és nem szakítja-e le gyümölcsét úgy, hogy megszáradjon, és ágának minden hajtása elszáradjon? Nem kell hozzá erős kar és sok nép, hogy gyökerestül kité

10 Íme, elültették; szerencsés lesz-e? Vagy ha megérinti a keleti szél, nem szárad-e ki teljesen a talajban, amelybe ültették?”

11 Majd így szólt hozzám az ÚR szava:

12 Ezt mondd a pártütők házának: „Hát nem értitek, hogy mit jelent ez?” Ezt mondd: Íme, eljött a babilóni király Jeruzsálembe, fogta annak királyát és fejedelmeit, és magával vitte őket Babilónba.

13 De vett a királyi sarjból, szövetséget kötött vele, és megeskette őt, az ország nagyjait pedig elvitte,

14 hogy tartósan alacsonyrendű királyság legyen, s hogy föl ne emelkedjék, hanem megtartsa a szövetséget.

15 De pártot ütött ellene, amikor követeket küldött Egyiptomba, hogy az lovakat és sok hadinépet adjon neki. Vajon szerencsés lesz-e? Vajon megmenekül-e, aki így cselekszik? Aki megszegte a szövetséget, megszabadul-e?

16 Élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy ott hal meg majd Babilónban, annak a királynak a lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek esküt tett, de megvetette azt, és akivel szövetséget kötött, de megszegte azt.

17 Mert nem jön segítségére a fáraó nagy haddal és nagy sereggel, amikor töltést emelnek, és ostromművet építenek sok lélek kiirtására.

18 De megvetette az esküt, megszegve a szövetséget, pedig íme, kezet adott rá, és mégis megcselekedte mindezeket: így hát nem fog megszabadulni!

19 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és szövetségemet, melyet megszegett, fejére olvasom.

20 Kiterjesztem hálómat ellene, és megfogja csapdám. Elviszem őt Babilónba, és ott törvénykezem fölötte gonosz cselekedetei miatt, amelyeket elkövetett ellenem.

21 Mindenki, aki megmenekült csapatából, fegyvertől hull el, akik pedig megmaradnak, szétszélednek mindenfelé. Akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR szóltam.

22 Így szól az én Uram, az ÚR: Én is letörök egy hajtást a magas cédrus tetejéről, és elültetem. Leszakítok egy gyönge ágat felső ágaiból, és elültetem egy magas, kiemelkedő hegyen.

23 Izráel magas hegyén ültetem el, hogy ágat növesszen, és gyümölcsöt teremjen. Hatalmas cédrussá növekszik, hogy madarak lakjanak rajta. Lombjai árnyékában sokféle szárnyas fog lakni.

24 És megtudja a mező minden fája, hogy én, az ÚR teszem a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát pedig magassá. Én szárítom ki a zöldellő fát, és teszem zöldellővé a száraz fát. Én, az ÚR szóltam, és meg is cselekedtem.

18. fejezet

1 Majd így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Miért mondogatjátok ezt a mondást Izráel földjén: „Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott bele”?

3 Élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nem lesz többé helye köztetek ennek a mondásnak Izráelben.

4 Íme, minden lélek az enyém. Az atyák lelke ugyanúgy az enyém, mint a fiak lelke. Amelyik lélek vétkezik, annak kell meghalnia!

5 Ha valaki igaz, és törvény szerint, igazságot cselekszik,

6 ha nem eszik a hegyeken, és szemét nem emeli föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztátalanságában,

7 ha senkit sem nyomorgat, visszaadja adósának a zálogot, semmit nem vesz el erőszakkal, kenyeréből ad az éhezőnek, és ruhával fedi be a mezítelent,

8 nem kölcsönöz uzsorára, nem kér kamatot, tartózkodik az álnokságtól, igaz ítéletet hoz a felek közt,

9 rendelkezéseim szerint jár, és törvényeimet megőrzi, hogy igazságot cselekedjék: az ilyen ember igaz, és biztosan élni fog – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

10 De ha erőszakos fiút nemz, aki vért ont, és csak egyet is cselekszik ezekből,

11 bár atyja nem tette ezeket: vagyis eszik a hegyeken, tisztátalanná teszi felebarátja feleségét,

12 nyomorgatja a szűkölködőt és szegényt, és erőszakkal elveszi a másét, nem adja vissza a zálogot, a bálványokra emeli a szemét, és utálatosságot cselekszik,

13 uzsorára kölcsönöz, és kamatot kér – éljen az ilyen? Nem fog élni! Mivel megcselekedte mindezeket az utálatosságokat, ezért bizonnyal meghal, és vére őrajta!

14 S íme, ha valaki fiat nemz, és az látja apja minden vétkét, amiket cselekszik, látja, de nem cselekszi azokat:

15 nem eszik a hegyeken, szemét nem emeli föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét,

16 senkit sem nyomorgat, zálogot sem kér, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyeréből ad az éhezőnek, és befedi ruhával a mezítelent,

17 a szegényre nem veti rá a kezét, uzsorát és kamatot nem kér, törvényeim szerint cselekszik, rendelkezéseim szerint jár – az ilyen nem hal meg apja vétkéért, hanem élni fog.

18 Apja viszont, mivel elnyomta a szegényt, és erőszakkal elvette, ami a testvéréé, és azt cselekedte népe között, ami nem jó: íme, meghal a maga bűnéért.

19 Ti azt mondjátok: Miért ne viselje a fiú is az apa büntetését? Mivel a fiú törvény szerint és igazságosan jár el, minden rendelkezésemet megtartja, s megcselekszi azokat: ezért élni fog.

20 Amely lélek vétkezik, annak kell meghalnia. A fiú ne viselje az apa büntetését, az apa se viselje a fiú büntetését. Az igazon legyen az ő igazsága és a gonoszon is az ő gonoszsága.

21 És ha a gonosztevő megtér minden vétkéből, amiket cselekedett, és megtartja minden rendelkezésemet, és törvény szerint és igazságosan cselekszik: akkor élni fog, és nem hal meg.

22 Nem emlékezem meg többé semmi gonoszságáról, amelyet cselekedett. Igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog.

23 Hát kívánom én a gonosz halálát? – ezt kérdi az én Uram, az ÚR. Nem, hanem inkább azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen!

24 És ha az igaz elhajol az igazságtól, és gonoszságot cselekszik, olyan utálatosságokat, amelyeket a hitetlen szokott cselekedni: az ilyen életben maradjon-e? Nem emlékezem meg semmi igazságáról, amelyet cselekedett. Gonoszságáért, amelyet cselekedett, és v

25 Ti azt mondjátok: Nem egyenes az ÚR útja! Halljátok meg, Izráel háza: nem egyenes az én utam? Inkább a ti útjaitok nem egyenesek!

26 Ha elhajol az igaz az igazságtól, és gonoszságot cselekszik, és amiatt meghal: gonoszsága miatt hal meg, amelyet cselekedett.

27 És ha a gonosztevő megtér gonoszságából, amelyet cselekedett, és törvény szerint és igazságosan cselekszik, megmenti lelkét az életre.

28 Mivel belátja, és megtér minden gonoszságából, melyeket cselekedett: élni fog, és nem hal meg.

29 Izráel háza azt mondja: Nem egyenes az ÚR útja! Az én útjaim nem egyenesek-e, Izráel háza? Inkább a ti útjaitok nem egyenesek!

30 Ezért mindegyikőtöket az ő útjai szerint ítélem meg, Izráel háza – ezt mondja az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, és forduljatok el minden vétketektől, hogy romlásotokra ne legyen gonoszságotok!

31 Vessétek el magatoktól minden vétketeket, amelyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért halnátok meg, ó, Izráel háza?

32 Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában – ezt mondja az én Uram, az ÚR. Térjetek meg azért, és éljetek!

19. fejezet

1 Te pedig kezdj siratóéneket Izráel fejedelmeiről!

2 Ezt mondd: Mi volt anyád? Nőstény oroszlán, oroszlánok között feküdt, fiatal oroszlánok között nevelte föl kölykeit.

3 Fölnevelte az egyik kölykét, és az ifjú oroszlánná lett. Megtanult zsákmányt szerezni, és embereket evett.

4 De meghallották róla ezt a népek, foglyul ejtették vermükben, és láncon vitték őt Egyiptom földjére.

5 Amikor anyja látta, hogy késik, odaveszett a reménysége, fogott egy másikat a kölykei közül, és azt nevelte ifjú oroszlánná.

6 Ez járt-kelt az oroszlánok között, ifjú oroszlánná lett, megtanult zsákmányt szerezni, és embereket evett.

7 Lerombolta palotáikat, elpusztította városaikat, és megrettent az ország minden lakója ordításának hangjától.

8 Akkor szembeszálltak vele a körötte lévő tartományok népei, kivetették rá hálójukat, és foglyul ejtették vermükben.

9 Láncra verve ketrecbe vetették, és elvitték Babilón királyához. Börtönbe vetették, hogy ne hallják többé a hangját Izráel hegyein.

10 Anyád olyan volt szőlőskertedben, mint a víz mellé ültetett szőlőtő, terméssel és vesszővel bővelkedett a sok víztől.

11 Erős vesszői nőttek, uralkodói pálcának valók. Nagyon magas volt, a lombok fölé emelkedett, és kitűnt magasságával és vesszőinek sokaságával.

12 De a harag kiszaggatta, földre vetette, és a keleti szél leszárította gyümölcsét. Erős vesszői letörtek és elszáradtak, tűz emésztette meg őket.

13 Most a pusztába van ültetve, száraz és szomjas földbe.

14 Tűz csapott ki egyik vesszejéből, megemésztette ágait és gyümölcsét. Nincs rajta többé erős vessző, nincs uralkodásra való pálca! Siratóének ez, siratóének lett.

20. fejezet

1 A hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedik napján férfiak jöttek hozzám Izráel vénei közül megkérdezni az URat, és leültek előttem.

2 Akkor így szólt hozzám az ÚR szava:

3 Embernek fia! Beszélj Izráel véneivel, és ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Ugye azért jöttetek, hogy megkérdezzetek engem? Élek én, hogy nem engedem, hogy megkérdezzetek engem – ezt mondja az én Uram, az ÚR. –

4 Akarod-e ítélni őket, akarod-e, embernek fia? Add hát tudtukra atyáik utálatosságait!”

5 Ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izráelt, és esküre emeltem kezemet Jákób háza utódainak, és megismertettem magamat velük Egyiptom földjén, esküre emeltem kezemet nekik, és azt mondtam: Én vagyok az ÚR, a

6 Azon a napon esküre emeltem kezemet nekik, hogy kihozom őket Egyiptom földjéről arra a földre, amelyet kinéztem nekik, amely tejjel és mézzel folyik, és minden ország ékessége.

7 Azt mondtam nekik: Mindenki vesse el szeme elől az utálatosságokat, és ne tegyétek magatokat tisztátalanná Egyiptom bálványaival! Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek!

8 De pártot ütöttek ellenem, s nem akartak hallgatni rám. Senki sem vetette el szeme elől az utálatosságokat, és nem hagyta el Egyiptom bálványait. Ezért azt mondtam, hogy kiöntöm rájuk haragomat, bevégzem haragomat rajtuk Egyiptom földjének közepén.

9 De nevemre tekintettel cselekedtem, hogy ne érje azt gyalázat a népek szeme előtt, akik között tartózkodtak, és akiknek szeme előtt megismertettem magamat velük, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről.

10 És kihoztam őket Egyiptom földjéről, és a pusztába vittem őket.

11 Rendelkezéseket adtam nekik, megismertettem velük törvényeimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él általuk.

12 Nekik adtam szombatjaimat is, hogy legyenek jelül köztem és közöttük, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük.

13 De pártot ütött ellenem Izráel háza a pusztában, nem jártak rendelkezéseim szerint, és megvetették törvényeimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él általuk. Igen tisztátalanná tették szombatjaimat is. Ezért azt mondtam, hogy kiöntöm rájuk haragomat a

14 De nevemre tekintettel cselekedtem, hogy ne érje azt gyalázat a népek szeme előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket.

15 Ám esküre emeltem nekik kezemet a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik adtam, amely tejjel és mézzel folyik, és ékessége minden országnak,

16 mivel törvényeimet megvetették, nem jártak rendelkezéseim szerint, és tisztátalanná tették szombatjaimat, mert bálványaik után járt a szívük.

17 Mégis megszánta őket a szemem, nem veszítettem el őket, és nem vetettem véget nekik a pusztában,

18 hanem azt mondtam fiaiknak a pusztában: Ne járjatok atyáitok szokásai szerint, ne tartsátok meg törvényeiket, s ne tegyétek tisztátalanná magatokat bálványaikkal!

19 Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek! Az én rendelkezéseim szerint járjatok, az én törvényeimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek!

20 Szenteljétek meg szombatjaimat, hogy jelül legyenek köztem és köztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

21 De a fiak is pártot ütöttek ellenem, nem jártak rendelkezéseim szerint, és nem tartották meg törvényeimet, hogy azokat cselekedjék, amiket ha az ember megcselekszik, él általuk; és szombatjaimat is tisztátalanná tették. Ezért azt mondtam, hogy kiöntöm ráj

22 De visszavontam kezemet, és nevemre tekintettel cselekedtem, hogy meg ne gyalázzák azt a népek előtt, akiknek szeme láttára kihoztam őket.

23 Esküre emeltem nekik kezemet a pusztában, hogy elszélesztem őket a népek közé, és szétszórom őket az országokba,

24 mivel törvényeimet nem cselekedték, rendelkezéseimet megvetették, tisztátalanná tették szombatjaimat, és szemük atyáik bálványain csüngött.

25 Ezért én is adtam nekik olyan rendelkezéseket, amelyek nem jók, és olyan törvényeket, amelyek által nem fognak élni.

26 Tisztátalanná tettem őket ajándékaikkal, amikor áldozatul vittek minden elsőszülöttet, hogy elpusztítsam őket, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

27 Ezért, embernek fia, szólj Izráel házának, mondd nekik, hogy így szól az én Uram, az ÚR: Még abban is gyalázattal illettek engem atyáitok, hogy hűtlenül cselekedtek velem.

28 Én bevittem őket arra a földre, amelyért esküre emeltem kezemet, hogy nekik adom, de ők ahol csak megláttak egy magas halmot vagy egy sűrű lombú fát, ott mutatták be véresáldozataikat, és haragra ingerlő ajándékokat adtak. Ott áldozták engesztelő illatáld

29 Ekkor azt mondtam nekik: Mi ez a magaslat, ahová gyülekeztek? (Ezért nevezik azt Bamának mindmáig.)

30 Ezért ezt mondd Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Atyáitok módjára teszitek tisztátalanná magatokat, és az ő utálatosságaikkal paráználkodtok!

31 Tisztátalanná teszitek magatokat, amikor ajándékaitokat hozzátok, amikor tűzben áldozzátok föl fiaitokat minden bálványotok előtt mindmáig; és még én engedjem, hogy megkérdezzetek engem, Izráel háza? Élek én – mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nem engedem,

32 Nem válik valóra, ami a lelketekben támadt, amikor azt mondjátok: Olyanok legyünk, mint a többi nép, mint más országok nemzetségei, és szolgáljunk fának és kőnek.

33 Élek én, mondja az én Uram, az ÚR, hogy erős kézzel, kinyújtott karral, de áradó haraggal uralkodom rajtatok.

34 Kiviszlek titeket a népek közül, és összegyűjtelek titeket az országokból, ahová elszéledtetek, erős kézzel, kinyújtott karral és áradó haraggal.

35 A népek pusztájába vezetlek titeket, ahol szemtől szemben állva törvénykezem veletek.

36 Ahogyan atyáitokkal törvénykeztem Egyiptom földjének pusztájában, úgy törvénykezem veletek – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

37 Botom alatt viszlek benneteket, és a szövetség kötelékébe vonlak titeket.

38 Kitakarítom közületek a pártoskodókat és az ellenem lázadókat, és kihozom őket arról a földről, ahol jövevények voltak, de Izráel földjére nem fognak bemenni, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!

39 Ti pedig, Izráel háza – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, járjatok csak mind a bálványaitok után, és szolgáljatok azoknak! De azután bizony hallgatni fogtok rám, és többé nem teszitek tisztátalanná szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal.

40 Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, ott fog nekem szolgálni együtt Izráel egész háza azon a földön. Ott majd kedvemet lelem bennük, szívesen veszem ott áldozataitokat és ajándékaitok első zsengéjét, és mindent, amit

41 Mint kedves illatban gyönyörködöm bennetek, amikor kihozlak titeket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket az oszágokból, amelyekbe elszéledtetek, és megszenteltetem bennetek a népek szeme láttára.

42 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, amelyért esküre emeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom.

43 Ott majd visszaemlékeztek útjaitokra s minden cselekedetetekre, amelyekkel tisztátalanná tettétek magatokat. Akkor megutáljátok magatokat minden gonoszságotok miatt, amiket cselekedtetek.

44 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor az én nevemért cselekszem veletek, és nem a ti gonosz útjaitok és romlott cselekedeteitek szerint, ó, Izráel háza! – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

45 Majd így szólt hozzám az ÚR szava:

46 Embernek fia! Fordítsd arcodat dél felé, és szólj délnek, prófétálj a déli mezőség erdeje ellen!

47 Ezt mondd a déli vidék erdőjének: Halld meg az ÚR beszédét! Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, tüzet gyújtok benned, hogy megemésszen benned minden zöldellő és minden száraz fát. Nem alszik ki az égő láng, és megég benne minden arc déltől északig.

48 És meglátja majd minden test, hogy én, az ÚR gyújtottam meg azt, mert nem alszik ki.

49 Erre azt mondtam: Jaj, URam, Istenem! Ők azt mondják rólam: Ez mindig példázatokat mond nekünk!

21. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen, és prófétálj Izráel földje ellen!

3 Mondd Izráel földjének: Így szól az ÚR: „Íme, rád támadok, kivonom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és gonoszt.

4 Azért, hogy kivágjak belőled igazat és gonoszt, kijön kardom a hüvelyéből minden test ellen déltől északig.

5 Akkor majd megtudja minden test, hogy én, az ÚR vontam ki kardomat hüvelyéből, és többé nem tér oda vissza.

6 Te pedig, embernek fia, sóhajtozz! Derekad fájdalmában keserűen sóhajtozz a szemük láttára!

7 Ha megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, ezt mondd: A hír miatt, amely ha ideér, megolvad minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd elolvad, mint a víz. Íme, eljön és beteljesedik, azt mondja az én Uram, az ÚR.”

8 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

9 Embernek fia! Prófétálj, és mondd: Ezt mondta az ÚR: „Mondd: Kard, kard! Meg van élesítve, ki is van fényesítve!

10 Meg van élesítve, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy villogjon. Hát örülhetünk-e fiam királyi pálcájának, amikor megveti minden fa?

11 Azért kapta, hogy kifényesítse, és megmarkolják. Megélesítették azt a kardot, és ki van fényesítve, hogy az öldöklő kezébe adják.

12 Kiálts és jajgass, embernek fia! Mert bekövetkezik ez népemen és Izráel minden fejedelmén, hogy kardélre jutnak népemmel együtt, ezért üss a combodra!

13 Már megvolt a próbatétel. De hát ha magát a királyi pálcát megvetették? Az sem lesz többé! – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

14 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és csapd össze tenyeredet, mert kétszer, sőt háromszor sújt le a kard. Öldöklő kard ez, nagy öldöklés kardja, amely körüljárja őket

15 azért, hogy elolvadjon a szív, és sokan elhulljanak minden kapunál. Öldöklő kardot fogtam, amely villámlásra készült, öldöklésre lett kifényesítve!

16 Vágj keményen jobbra, azután térj balra, amerre csak éled fordul.

17 Én is összecsapom tenyeremet, és lecsillapodik haragom. Én, az ÚR szóltam.”

18 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

19 Te, embernek fia, jelölj ki magadnak két utat, amelyen följön a babilóni király kardja! Egy országból jöjjön ki mind a kettő. Jelzőoszlopot is készíts, a városba vezető út kereszteződéséhez állítsd fel.

20 Jelölj ki utat, hogy azon jöjjön a kard Rabbat-Ammón ellen, azután Júda ellen és a körülkerített Jeruzsálem ellen.

21 Mert megáll a babilóni király az útkereszteződésnél, a két út elejénél jövendőt mondatni, hogy megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat.

22 Jobbja felé, Jeruzsálem felé mutat a jövendölés, ezért faltörő kosokat állít föl, ordításra nyitja a száját, csatazajt hallat, faltörő kosokat állít föl a kapukkal szemben, töltést emeltet, és ostromműveket építtet.

23 Ezt ők hiábavaló jövendölésnek tartják, esküvel is bizonygatják. De az ÚR eszükbe juttatja bűnüket, és megfogja őket.

24 Ezért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel emlékezetben marad bűnötök, nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, és kitűnik vétketek, hogy minden cselekedetetek gonosz – mivel ez emlékezetben marad, ti kézre kerültök.

25 És te, elvetemedett gonosztevő, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején

26 – így szól az én Uram, az ÚR –: El a süveggel, le a koronával! Ez nem marad így. Legyen a magas alacsony és az alacsony magas!

27 Rommá, rommá, rommá teszem! De ez sem lesz állandó, míg el nem jön az, akié az ítélkezés, és neki adom azt!

28 Te pedig, embernek fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja az én Uram, az ÚR Ammón fiairól és gyalázkodásukról. Ezt mondd: „Kard, kard, amely ki van vonva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villogjon!

29 Mivel felőled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek neked, hogy odategyenek a megölt gonoszok nyakára, akiknek eljön a napjuk az utolsó bűntett idején,

30 tedd vissza a hüvelyébe azt! Teremtésed helyén, származásod földjén ítéllek meg téged.

31 Kiontom rád haragomat, fölindulásom tüzét fúvom rád, és goromba férfiak kezébe adlak, akik mesterek abban, hogy elveszítsenek.

32 A tűz eledele leszel, véredet elnyeli a föld. Többé nem emlékeznek rád!” – én, az ÚR szóltam.

22. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Te, embernek fia, akarsz-e ítélkezni? Meg akarod-e ítélni a vérontó várost? Add tudtára minden utálatosságát,

3 és ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: E városnak, amely vért ontott, eljön az órája, mivel bálványokat készített magának, és tisztátalan lett.

4 Az általad kiontott vér miatt lettél vétkessé, és az általad készített bálványokkal fertőztetted meg magadat. Közelebb hoztad napjaidat, és eljutottál esztendeid végéhez: Ezért gyalázatul adlak a népeknek, és csúfságul minden országnak.

5 A közel és távol lévők kicsúfolnak téged, te rossz hírű, te sokat háborúskodó!

6 Íme, Izráel fejedelmei közül mindegyik azon volt, hogy minél több vért ontson.

7 Apát és anyát semmibe vettek benned, a jövevényt nyomorgatták, az árvát és özvegyet sanyargatták.

8 Megvetetted a nekem szentelt dolgokat, és tisztátalanná tetted szombatjaimat.

9 Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, a hegyeken ettek, fajtalanságot cselekedtek körödben.

10 Fölfedték benned az apa szemérmét, erőszakoskodtak az asszonnyal tisztulása idején.

11 Volt, aki felebarátja feleségével cselekedett utálatosságot, más a menyét gyalázta meg fajtalanságban, és volt, aki húgát, apjának leányát erőszakolta meg köztetek.

12 Ajándékokat fogadtak el benned vérontásért, uzsorát és kamatot szedtél, csalárdan nyerészkedtél felebarátaidon, rólam pedig elfelejtkeztél – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

13 Íme, én összecsapom tenyeremet nyerészkedésed miatt, amelyet elkövettél, és a vérontás miatt, amely benned történt.

14 Vajon megállhat-e szíved, vagy erős lesz-e karod azokban a napokban, amikor én elszámolok veled? Én, az ÚR szóltam, és meg is cselekszem!

15 Elszélesztelek a népek közé, és szétszórlak az országokba, s kiirtom belőled a tisztátalanságot.

16 Megszégyenülsz a népek szeme láttára, és akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR.”

17 Majd így szólt hozzám az ÚR szava:

18 Embernek fia! Izráel háza salakká lett nekem, mint a réz, az ón, a vas és az ólom a kemencében, ezüstsalakká lett.

19 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel mindnyájan salakká lettetek, ezért íme, összegyűjtelek benneteket Jeruzsálem közepére.

20 Ahogyan össze szokták gyűjteni az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ólmot és az ónt a kemence közepére, hogy tüzet gerjesszenek rá a megolvasztására, úgy gyűjtelek össze titeket fölindulásomban és haragomban, és kemencébe vetlek és megolvasztalak titeket.

21 Összegyűjtelek titeket, és rátok fúvom haragom tüzét, hogy megolvadjatok benne.

22 Ahogyan megolvad az ezüst a kemence közepén, úgy olvadtok meg benne, és megtudjátok, hogy én, az ÚR öntöttem ki rátok haragomat.

23 Aztán így szólt hozzám az ÚR szava:

24 Embernek fia! Mondd neki: Tisztátalan föld vagy, amely nem kapott esőt a harag napján.

25 Prófétái pártütők benne, olyanok, mint az ordító oroszlán, amely zsákmányt szerez: lelkeket esznek, kincset és értékeket rabolnak, sokasítják benne az özvegyek számát.

26 Papjai erőszakot követtek el törvényemen, és tisztátalanná tették a nekem szentelt dolgokat. Nem tettek különbséget a szent és a közönséges között, és nem tanították meg, hogy mi a különbség a tiszta és tisztátalan között. Szombatjaimra sem voltak tekinte

27 Elöljárói olyanok benne, mint a zsákmányt ragadozó farkasok: vért ontanak, lelkeket veszítenek el, hogy nagy nyereségük legyen.

28 Prófétái habarcsot kennek nekik: hiábavalóságot látnak, és hazugságot jövendölnek nekik, amikor ezt mondják: „Így szól az én Uram, az ÚR”, holott az ÚR nem beszélt.

29 A föld népe zsarol és zsákmányt szerez, a szűkölködőt és szegényt sanyargatja, és a jövevényt törvénytelenül nyomorgatja.

30 Kerestem közöttük valakit, aki falat húzna, és odaállna elém a résre az országért, hogy ne pusztítsam el, de senkit sem találtam.

31 Ezért kiontom rájuk haragomat, megemésztem őket fölindulásom tüzével, és a fejükre olvasom útjukat – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

23. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Volt két asszony, egy anyának a lányai.

3 Ezek paráználkodtak Egyiptomban, már ifjúságukban paráználkodtak. Ott szorongatták a mellüket, ott fogdosták szűzi keblüket.

4 Az idősebbik neve Oholá volt, a húgáé Oholibá. Azután az enyéim lettek, és szültek fiakat és leányokat. Ami pedig a nevüket illeti: Oholá Samária, Oholibá pedig Jeruzsálem volt.

5 És Oholá paráználkodott, bár az enyém volt, vágyra gerjedt szeretői, a közeli asszíriabeliek iránt,

6 akik kék bíborba öltözött helytartók és vezérek, kívánatos ifjak mindnyájan; lovagok és lovasok.

7 Odaadta magát paráznaságában Asszíria válogatott ifjainak és mindazoknak, akik iránt vágyra gerjedt, és beszennyezte magát a bálványaikkal.

8 De az egyiptomiakkal való paráznaságot sem hagyta el. Hiszen ők már ifjúságában vele háltak, és fogdosták szűzi keblét, és kitöltötték rajta paráznaságukat.

9 Ezért szeretői kezébe adtam őt, Asszíria fiainak kezébe, akik iránt vágyra gerjedt.

10 Azok föltakarták szemérmét, elvették fiait és leányait, és őt magát fegyverrel ölték meg. Így hírhedt lett az asszonyok közt, amikor végrehajtották rajta az ítéletet.

11 Látta ezt a húga, Oholibá, és még romlottabbul folytatta bujálkodását és paráznaságát, mint a nővére.

12 Vágyra gerjedt Asszíria fiai iránt, a közeli helytartók és vezérek iránt, a pompás öltözékű lovagok és lovasok iránt, akik mindnyájan kívánatos ifjak voltak.

13 És láttam, hogy tisztátalanná tette magát. Egy úton járt mindkettő.

14 De ez még tetézte paráznaságát, amikor látott falra festett férfialakokat, a káldeusok vörös színnel festett képmásait,

15 akik övet viselnek a derekukon, kendős turbánt a fejükön, és látszott, hogy mind parancsnokok voltak, hasonlók Bábel fiaihoz, akiknek Káldea a szülőföldjük.

16 Látva őket vágy ébredt benne irántuk, és követeket küldött hozzájuk Káldeába.

17 El is jöttek hozzá Bábel fiai szerelmes ágyába, és beszennyezték őt paráznaságukkal, úgyhogy tisztátalan lett miattuk; és ekkor megundorodott tőlük a lelke.

18 És mivel nyilvánvalóvá tette paráznaságát, és föltakarta szemérmét, megundorodott tőle a lelkem, úgy, amint nővérétől is megundorodott a lelkem.

19 Tovább szaporította paráznaságát, megemlékezve ifjúságának napjairól, amikor Egyiptom földjén paráználkodott.

20 Olyan szeretők iránt gerjedt vágyra, akiknek olyan a testük, mint a szamaraké, és a tagjuk, mint a lovaké.

21 Visszavágytál ifjúságod fajtalankodására, amikor még az egyiptomiak fogdosták kebledet, szorongatták ifjú kebledet.

22 Ezért, Oholibá, így szól az én Uram, az ÚR: Íme, fölindítom ellened a szeretőidet, akiktől megundorodott a lelked, és rád hozom őket mindenfelől.

23 Babilón fiait és minden káldeabelit, a Pekódból, Sóából és Kóából valókat, velük együtt Asszíria minden fiát, a kívánatos ifjakat, helytartókat s vezéreket mind, a parancsnokokat és előkelőket és a lovasokat.

24 Eljönnek ellened harci szekerekkel, kocsikkal és népek sokaságával, nehéz és könnyű pajzzsal és sisakkal. Körülvesznek téged mindenfelől, hatalmat adok nekik az ítéletre, és az ő törvényük szerint ítélnek meg téged.

25 Megmutatom rajtad féltékenységemet, ők pedig haragjukban kegyetlenül cselekszenek veled. Levágják orrodat és füledet, s a maradékod fegyver által hull el. Elviszik fiaidat és leányaidat, és a maradékodat tűz emészti meg.

26 Megfosztanak ruháidtól, és elveszik ékességeidet.

27 Véget vetek fajtalanságodnak, Egyiptom földjéről való paráznaságodnak, és nem emeled rájuk szemedet, és Egyiptomra sem emlékezel többé.

28 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Íme, azoknak a kezébe adlak, akiket gyűlölsz, azoknak a kezébe, akiktől megundorodott a lelked.

29 Gyűlöletesen cselekszenek veled, és mindent elvesznek tőled, amit kerestél. Ott hagynak mezítelenül és ruhátlanul, hogy lelepleződjék parázna szemérmed és fajtalan paráználkodásod.

30 Ezek érnek téged, mivel paráználkodtál a népekkel, és megfertőztetted magadat bálványaikkal.

31 Nővéred útján jártál, ezért az ő poharát adom kezedbe.

32 Így szól az én Uram, az ÚR: Kiiszod nővéred poharát, amely olyan mély és öblös, hogy sok fér belé, ezért nevetség és csúfság tárgya leszel.

33 Részegséggel és bánattal telsz meg, mert szörnyűséges pusztulás pohara nővérednek, Samáriának pohara!

34 Ki kell azt innod, ki kell ürítened fenékig. Cserepeit fogod rágni, és melledet szaggatod. Én szóltam – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

35 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel elfelejtkeztél rólam, és hátat fordítottál nekem, te is hordozod fajtalanságodat és paráznaságaidat.

36 Azután azt mondta nekem az ÚR: Embernek fia! Hát nem mondasz ítéletet Oholá és Oholibá fölött? Add tudtukra utálatosságaikat!

37 Mert házasságot törtek, és vér tapad a kezükhöz. Bálványaikkal törtek házasságot, azoknak áldozták eledelül fiaikat is, akiket nekem szültek.

38 Sőt azt tették velem, hogy ugyanazon a napon tisztátalanná tették szent helyemet, és megszentségtelenítették szombatjaimat.

39 Amikor föláldozták fiaikat bálványaiknak, még aznap bementek szent helyembe, hogy megszentségtelenítsék azt. Íme, így cselekedtek az én házamban.

40 Sőt elküldtek messze lévő emberekért, követséget küldtek hozzájuk, és íme, eljöttek. Te pedig megfürödtél a kedvükért, kifestetted a szemedet, és fölékesítetted magad ékszerekkel.

41 Pompás ágyra ültél, terített asztal volt előtted, és az én füstölőszeremet és olajomat tetted arra.

42 Víg lárma hallatszott ott. A férfiak sokaságához még ivócimborákat is hoztak a pusztából. Ezek karpereceket adtak a kezükre, és ékes koszorút a fejükre.

43 Akkor azt kérdeztem: Még az elaggottal is házasságot tör? Most már a paráznával is paráználkodnak? És úgy történt.

44 Bementek hozzá, mint ahogyan a parázna asszonyhoz mennek be. Így mentek be Oholához és Oholibához, e fajtalan asszonyokhoz.

45 De majd igaz férfiak ítélik meg őket a házasságtörők és vérontók ítélete szerint, mert házasságtörők, és vér tapad a kezükhöz.

46 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Hívják össze ellenük a gyülekezetet, és adják ki őket, hogy bántalmazzák őket, és prédául legyenek.

47 Kövezze meg őket a gyülekezet, és vagdalják össze őket kardjaikkal. Fiaikat és leányaikat öljék meg, házaikat pedig gyújtsák föl.

48 Megszüntetem a fajtalanságot az országban, hogy tanuljon belőle minden asszony, és ne cselekedjen a ti fajtalanságotok szerint.

49 Rátok hárítják fajtalanságotokat, és viselitek majd bálványimádásotok büntetését. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, ÚR vagyok.

24. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján:

2 Embernek fia! Írd föl magadnak e neves napot, éppen a mai napot. Babilón királya éppen ezen a napon jött Jeruzsálem ellen.

3 Mondj példabeszédet a pártütők házáról! Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az ÚR: „Tedd föl a fazekat, tedd föl, és tölts bele vizet!

4 Tégy bele húsdarabokat, csupa jó darabot, combot és lapockát, válogatott csontokkal rakd tele!

5 A nyáj színe-javából végy, és rakj hasábfát a csontoknak a fazék alá! Forrald erősen, mígnem a csontok is megfőnek benne.

6 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak, mert a rozsdája nem jön le róla! Darabonként szedd ki, ami benne van, válogatás nélkül!

7 Mert ott van benne a vér, csupasz sziklára ontotta ki, nem a földre öntötte, hogy por fedje be.

8 Ez vitt rá, hogy haragra induljak, és bosszút álljak: kiontom a vérét a csupasz sziklára, hogy ne lehessen betakarni.

9 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Jaj a vérontó városnak! Én is nagy máglyát rakatok!

10 Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, forrald a lét, a csontok is főjenek szét!

11 Állítsd üresen a parázsra, hogy fölhevüljön és áttüzesedjen a rézfazék, és megolvadjon benne tisztátalansága, leégjen a rozsdája.

12 Kimerítette a fáradozás, de nem ment le róla a sok rozsda, tűzbe hát rozsdájával!

13 Tisztátalanságod fajtalanság. Bár tisztogattalak, mégsem tisztultál meg, ezért nem is tisztulsz meg tisztátalanságodból, amíg le nem csillapodik ellened támadt haragom.

14 Én, az ÚR szóltam. Eljön, és meg is cselekszem, nem engedek, nem szánakozom és nem könyörülök. Útjaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

15 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

16 Embernek fia! Íme, elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki szemednek kedves, de ne gyászolj, ne jajgass, és könnyed se hulljon!

17 Csöndesen sóhajtozz, de ne sirasd úgy, mint a halottakat szokás! Kösd föl fejdíszedet, vedd lábadra a sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd emberek kenyerét.”

18 Reggel beszéltem a néphez, és estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint cselekedtem.

19 Ekkor a nép azt mondta nekem: Nem magyarázod meg nekünk, hogy mit jelent, amit cselekszel?

20 Azt válaszoltam nekik: Az ÚR beszéde így szólt hozzám:

21 „Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, tisztátalanná teszem szent helyemet, a ti erősségetek büszkeségét, szemetek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, fegyvertől hullnak el.

22 Úgy cselekedtek, ahogyan én cselekedtem: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek az emberek kenyerét.

23 Fejdíszetek a fejeteken, sarutok lábatokon lesz, nem gyászoltok és nem jajgattok, hanem elsorvadtok bűneitekben, és nyögve sóhajtotok egymáshoz.

24 Ezékiel pedig jelül lesz számotokra: ahogyan ő cselekedett, ti is egészen úgy cselekedtek. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, ÚR vagyok.

25 És te, embernek fia, bizony, azon a napon, amikor elveszem tőlük erősségüket, ékességük örömét, szemük gyönyörűségét és lelkük kívánságát, fiaikat és leányaikat;

26 azon a napon eljön hozzád egy menekült, hogy hírt mondjon neked.

27 Azon a napon megnyílik a szád ott, a megmenekült előtt, szólsz, és többé nem maradsz néma. Jelül leszel nekik, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR.”

25. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Vesd tekintetedet Ammón fiaira, és prófétálj ellenük!

3 Mondd Ammón fiainak: Halljátok az én Uramnak, ÚRnak beszédét! Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel azt mondtad: „Hahaha!”, amikor szent helyem tisztátalanná lett, és Izráel földje elpusztíttatott, és Júda háza fogságba ment:

4 ezért íme, a Kelet fiainak birtokába adlak, hogy felüssék sátraikat, és felállítsák nálad lakóhelyeiket. Ők eszik meg gyümölcsödet, és ők isszák meg tejedet.

5 Rabbát tevék legelőjévé teszem, és Ammón fiait nyájak pihenőhelyévé, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!

6 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Mivel tapsoltál kezeddel, dobbantottál lábaddal, és örültél, teljes megvetéssel a lelkedben Izráel földje fölött,

7 ezért íme, kinyújtom ellened a kezemet, és zsákmányul adlak a népeknek, kiirtalak a nemzetek közül, és elveszítlek az országok közül. Eltöröllek, hogy megtudd, hogy én vagyok az ÚR.

8 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel Móáb és Széír így szólt: „Íme, Júda háza is olyan, mint a többi nép”,

9 ezért íme, megnyitom Móáb hegyoldalát a városok felől, a végvárai felől az ország ékességei, BétHajesimót, Baal-Meón és Kirjátaim felé.

10 Utat nyitok Kelet fiainak Ammón fiai felé, és birtokul adom őket nekik, hogy ne is emlékezzenek többé Ammón fiaira a népek között.

11 Móáb fölött is ítéletet tartok, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

12 Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel Edóm kegyetlenül bosszút állt Júda házán, és vétkezve vétkezett, amiért bosszút állt rajta,

13 ezért így szól az én Uram, az ÚR: Kinyújtom kezemet Edómra, kiirtok belőle embert és állatot, és pusztasággá teszem; Témántól Dedánig fegyvertől hullanak el.

14 Bosszút állok Edómon népem, Izráel keze által, és ők fölindulásom és haragom szerint cselekszenek Edómmal. Akkor megismerik boszúállásomat – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

15 Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel a filiszteusok bosszúból cselekedtek, és kegyetlen bosszút álltak, dölyfös lélekkel, hogy elveszítsék Izráelt örök gyűlölséggel,

16 azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Íme, kinyújtom kezemet a filiszteusokra, és kiirtom a kerétieket, és elveszítem a tenger partján lakók maradékát.

17 Nagy bosszút állok rajtuk fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor bosszút állok rajtuk.

26. fejezet

1 A tizenegyedik esztendőben, a hónap első napján így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Mivel Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: „Hahaha!”, összetört a népek kapuja, fölnyílt előttem! Én megtelek, ő pedig elpusztul!

3 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, ellened fordulok, Tírusz, és sok nemzetet hozok ellened, miként a tenger fölhozza hullámait.

4 Szétrombolják Tírusz kőfalait, lerontják tornyait, még a port is lesöpröm róla, és csupasz sziklává teszem.

5 Hálók kivetőhelye lesz a tenger közepén, mert én szóltam – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nemzetek zsákmánya lesz!

6 Leányait, akik a mezőségen vannak, fegyver öli meg, és majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

7 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Íme, elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilón királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal, sereggel és sok néppel.

8 Leányaidat ott a mezőségen fegyverrel öli meg, ostromművet épít veled szemben, sáncot tölt, és pajzsot emel ellened.

9 Faltörő kosával ütteti kőfalaidat, és fegyvereivel lerontja tornyaidat.

10 Belep téged porával lovainak sokasága. Megrendülnek kőfalaid a lovasoknak és a szekerek kerekeinek a robaja miatt, amikor bemennek kapuidon, ahogyan berontanak a megostromlott városba.

11 Lovainak patája tapossa minden utcádat, népedet fegyverrel öli meg, és erősséged oszlopai a földre dőlnek.

12 Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és elragadják áruidat. Ledöntik kőfalaidat, és lerombolják gyönyörűséges házaidat; köveidet, fáidat és még a porodat is a tenger közepébe hányják.

13 Megszüntetem hangos éneklésed, citeráid zengése nem hallatszik többé.

14 Csupasz sziklává teszlek, hálók kivetőhelye leszel, és többé nem építenek föl, mert én, az ÚR szóltam – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

15 Így szól az én Uram, az ÚR Tírusznak: Bizony megrendülnek a szigetek romlásod zajától, amikor a sebesültek nyögnek, és a gyilkosok a benned lakókat leöldökölik!

16 Leszáll trónjáról a tengeri népek minden fejedelme, elhajítják köntösüket, és levetik hímzett ruháikat. Rettegésbe öltöznek, a földre ülnek, és minden szempillantásban rémüldöznek és elborzadnak miattad.

17 Siratóéneket kezdenek rólad, és azt mondják: Ó, hogyan vesztél el, te híres-neves város, amely a tenger mentén lakott, amely hatalmas volt a tenger miatt, mind ő, mind a lakói; akiktől mindenki félt, aki mellettük lakott!

18 Íme, rettegnek a szigetek bukásod napján, és félelem tör a tengerben való szigetekre, hogy ilyen véged lett.

19 Mert azt mondja az én Uram, az ÚR: Amikor kipusztult várossá teszlek, olyan várossá, amelyet nem laknak, amikor fölhozom rád a mélység árját, hogy elborítson a sok víz,

20 akkor letaszítalak azokhoz, akik sírgödörbe szálltak, a hajdankor népéhez. A föld mélyében kell laknod, a hajdankor pusztaságaiban azokkal együtt, akik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki se lakjék benned. És ha megmutattam dicsőségemet az élők földjén,

21 rémséges véget vetek neked. Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

27. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Te pedig, embernek fia, kezdj siratóéneket Tíruszról!

3 Ezt mondd Tírusznak, amely a tenger révhelyein lakik, és sok sziget népével kereskedik: Így szól az én Uram, az ÚR: „Ó, Tírusz, te ezt mondtad: Tökéletes szépségű vagyok.

4 A tenger szívében vannak határaid, építőid tökéletessé tették szépségedet.

5 Szenír ciprusaiból építették mindkét oldaladat, cédrust hoztak a Libánonról, hogy árbocfát készítsenek neked.

6 Básán tölgyfáiból csinálták evezőidet, fedélzetedet – elefántcsont díszítéssel – a ciprusiak szigeteiről való sudárcédrusból készítették.

7 Egyiptomi hímes vászonból volt a vitorlád, az lett a zászlód. Elisá szigeteiről való kék és piros bíbor volt ponyvatetőd.

8 Szidón és Arvad lakói voltak az evezőseid; kormányosaid, Tírusz, a benned lakó bölcsek voltak.

9 Gebál vénei és bölcsei voltak, akik hasadékaidat javítgatták. A tenger minden hajója és hajósa járt nálad, hogy kereskedjen áruiddal.

10 Perzsák, lídek és líbiaiak voltak a seregedben harcoló férfiak, pajzsot és sisakot akasztottak rád, amelyek ékessé tettek.

11 Arvad fiai voltak seregedben, körös-körül a kőfalaidon, tornyaidnál pedig gammádiak. Pajzsaikat körös-körül kifüggesztették kőfalaidon, ezek tették tökéletessé szépségedet.

12 Tarsís volt a kereskedőtársad bőséges gazdagságod miatt: ezüstöt, vasat, ónt és ólmot adtak ők áruidért.

13 Jáván, Túbal és Mesek kereskedtek veled, embereket és rézedényeket adtak cserébe áruidért.

14 Bét-Tógarmából lovakat, lovasokat és öszvéreket adtak neked áruként.

15 Dedán fiai is veled kereskedtek, sok szigeten volt piacod, elefántcsontot és ébenfát hoztak neked fizetségül.

16 Arámmal is kereskedtél készítményeid sokaságával: smaragdot, bíbort, hímzett kelméket, fehér gyolcsot, korallt és rubint adtak áruidért.

17 Júda és Izráel földje is veled kereskedett: minníti búzát és édes süteményt, mézet, olajat és balzsamot adtak cserébe áruidért.

18 Damaszkusz is kereskedett veled, készítményeid sokaságáért, bőséges gazdagságodért helbóni borral és hófehér gyapjúval fizetett.

19 Vedán és Jáván Uzzálból kovácsolt vasat, fahéjat és jó illatú nádat adott cserébe áruidért.

20 Dedán lótakarókkal kereskedett veled.

21 Arábia és Kédár fejedelmei is vásárlóid voltak, bárányokkal, kosokkal és bakokkal kereskedtek veled.

22 Séba és Ramá kalmárai üzletet kötöttek veled, mindenféle drága fűszert, drágakövet és aranyat adtak áruidért.

23 Hárán, Kanné, Eden és Seba kalmárai meg Asszíria és Kilmad is mind veled kereskedett.

24 Ők válogatott öltözetekkel, kék bíbor köntösökkel, hímzett ruhákkal, drága kelmékkel és erősen sodrott kötelekkel kereskedtek veled piacodon.

25 Társís hajói hozták áruidat, te pedig elteltél, és módfelett híressé lettél a tenger szívében.

26 Nagy vizekre vittek evezőseid, de összetört a keleti szél a tenger szívében.

27 Gazdagságod és portékáid, csereáruid, hajósaid és kormányosaid, hasadékaid javítgatói és áruid kalmárai, minden harcosod és az egész benned levő sokaság a tenger szívébe süllyed romlásod napján.

28 Kormányosaid kiáltásának hangjára megrendül a partvidék.

29 Kiszállnak hajóikból mind, akik az evezőt fogják, a hajósok és minden tengeri kormányos a szárazföldre lép.

30 Jajszavuk hallatszik fölötted, keservesen kiáltanak. Port hintenek a fejükre, és hamuban fetrengenek.

31 Kopaszra nyiratkoznak miattad, zsákba öltöznek, és lelkük keserűségében keserves sírással sírnak fölötted.

32 Fájdalmukban siratóéneket kezdenek fölötted, és így énekelnek rólad: Kicsoda pusztult el úgy, mint Tírusz a tenger közepén?

33 Amikor áruid célhoz értek a tengerről, sok népet elégítettél meg, gazdagságod és portékáid sokaságával meggazdagítottad a föld királyait.

34 Most hajótörött lettél a tengereken, a mély vizekben: rajtad lévő áruid és egész sokaságod elsüllyedtek.

35 A szigetek minden lakosa elborzad miattad, királyaik szörnyen megiszonyodnak, megrendül tekintetük.

36 A népek kereskedői fölszisszennek miattad. Rémséges véged lett, s többé soha nem leszel!

28. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Ezt mondd Tírusz fejedelmének: Így szól az én Uram, az ÚR: „Mivel fölfuvalkodott a szíved, és azt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tenger szívében, holott te csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tetted szívedet, amilyen

3 íme, bölcsebb vagy Dánielnél, semmi rejtett dolog nem marad homályban neked!

4 Bölcsességeddel és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot. Aranyat és ezüstöt gyűjtöttél kincseskamráidba.

5 Kalmárságod nagy bölcsességével megsokasítottad gazdagságodat, és fölfuvalkodott a szíved gazdagságod miatt,

6 ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel olyanná tetted szívedet, amilyen Isten szíve,

7 íme, idegeneket hozok rád, a nemzetek legkegyetlenebbjeit. Kivonják kardjaikat bölcsességed szépsége ellen, és beszennyezik fényességedet.

8 Sírgödörbe taszítanak, s meghalsz halálra sebzetten a tenger szívében.

9 Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is: Isten vagyok én? Csupán ember vagy és nem Isten a téged gyilkoló kezében!

10 A körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegenek keze által. Mert én szóltam” – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

11 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

12 Embernek fia! Kezdj siratóéneket Tírusz királyáról, és mondd neki: Így szól az én Uram, az ÚR: „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, tele bölcsességgel, tökéletes szépségben.

13 Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakővel borítva: rubinnal, topázzal és jáspissal, krizolittal, ónixszal és berillel, zafírral, karbunkulussal és smaragddal. Foglalataid és véseteid aranyból készültek azon a napon, amelyen megteremtettél.

14 Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál.

15 Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.

16 Kereskedelmed nagysága miatt bensőd erőszakossággal telt meg, és vétkeztél. Azért levetettelek az Isten hegyéről, és elkergettelek, te oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül.

17 Szíved fölfuvalkodott szépséged miatt. Fényességeddel megrontottad bölcsességedet. Földre vetettelek a királyok előtt, látványosságul adtalak nekik.

18 Bűneid sokaságával, hamis kereskedéseddel tisztátalanná tetted szent helyeidet. Azért tüzet hoztam ki bensődből, és ez emésztett meg. Hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára.

19 Mindnyájan elborzadnak miattad, akik ismertek a népek közt, rémséges véget érsz, és soha többé nem leszel!”

20 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

21 Embernek fia! Vesd tekintetedet Szidónra, és prófétálj ellene!

22 Ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, ellened megyek, Szidón, és megdicsőítem magamat rajtad. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ítéletet hozok, és megszentelem magamat benne.

23 Dögvészt bocsátok rá, és vérontást utcáira, hullanak benne a sebesültek, mert fegyver tör rá mindenfelől, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR!

24 Nem lesz többé Izráel házának szúró tövis és fájdalmat okozó tüske mindazok között, akik körülötte vannak, akik megvetik őt, és akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

25 Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, akik közé szétszóródtak, akkor megszentelem magamat bennük a népek szeme láttára, mert a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam.

26 Biztonságban laknak ott, házakat építenek, és szőlőket ültetnek. Biztonságban lakhatnak, és amikor végrehajtom ítéletemet mindazokon, akik körülöttük vannak, és megvetették őket, akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR, az ő Istenük.”

29. fejezet

1 A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedik napján így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Vesd tekintetedet a fáraóra, Egyiptom királyára! Prófétálj ellene és egész Egyiptom ellen!

3 Szólj, és ezt mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: Ím, ellened megyek, fáraó, Egyiptom királya, te nagy szörnyeteg, aki a folyóvizek között fekszel, és azt mondod: Enyém a folyóm, én alkottam magamnak!

4 Horgokat vetek álladba, és azt cselekszem, hogy folyóid halai odaragadjanak pikkelyeidhez. Kivonszollak téged folyóid közepéből, és folyóid minden halát, amelyek odaragadtak pikkelyeidhez.

5 Kivetlek a pusztába téged, és folyóid minden halát. A nyílt mezőre esel, nem szednek össze és nem temetnek el. A földi vadaknak és az égi madaraknak adlak eledelül.

6 És megtudja Egyiptom minden lakosa, hogy én vagyok az ÚR. Mert Izráel háza számára nádszálból való bot voltál.

7 Amikor kézbe fogtak, összetörtél, és fölhasítottad egész vállukat. Amikor rád támaszkodtak, összeroppantál, és megroskasztottad egész derekukat.

8 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, fegyvert hozok ellened, és kiirtok belőled embert és állatot.

9 Egyiptom földje pusztasággá és sivataggá lesz, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR. Mert azt mondta: Enyém a folyó, én alkottam.

10 Ezért íme, ellened megyek, és folyóid ellen, és Egyiptom földjét nagy pusztaságok pusztaságává teszem Migdóltól Szevénéig és Kús határáig.

11 Ne menjen át azon emberi láb, se állat lába ne járjon át rajta, és ne lakják negyven esztendeig.

12 Egyiptom földjét pusztasággá teszem, és az elpusztult országok közé kerül. Városai az elpusztult városok közé kerülnek, és pusztán maradnak negyven esztendeig. Az egyiptomiakat pedig szétszórom a nemzetek közé, és szétszélesztem őket az országokba.”

13 De így szól az én Uram, az ÚR: Negyven esztendő múlva összegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, akik közé szétszóródtak.

14 Visszahozom Egyiptom foglyait, és visszaviszem őket Patrósz földjére, származási helyükre, és ott jelentéktelen királysággá lesznek.

15 A többi királysághoz képest jelentéktelen lesz, és többé nem emeli magát a nemzetek fölé. Kicsivé teszem őket, hogy ne uralkodhassanak a nemzeteken.

16 Nem lesz többé Izráel házának a bizodalma, nem emlékeztet többé arra a bűnre, hogy feléje hajoltak, és megtudják, hogy én, az Úr, ÚR vagyok.

17 A huszonhetedik esztendőben, az első hónapban, a hónap első napján így szólt hozzám az ÚR szava:

18 Embernek fia! Nebukadneccar, Babilón királya nehéz feladattal fárasztotta seregét Tírusz ellen. Minden fej belekopaszodott, és minden váll feltört, mégsem lett jutalma sem neki, sem seregének azért a munkáért, amellyel Tírusz miatt fáradozott.

19 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, Nebukadneccarnak, a babilóni királynak adom Egyiptom földjét. Elveszi gazdagságát, elragadja zsákmányát, és prédát szerez. Ez lesz a jutalma seregének.

20 Fáradozásáért, mert nekem tette ezt, fizetségéül neki adom Egyiptom földjét, azt mondja az én Uram, az ÚR.

21 Azon a napon szarvat növelek Izráel házának, és megnyitom közöttük a te szádat, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

30. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Prófétálj, és mondd: „Így szól az én Uram, az ÚR: Jajgassatok! Jaj, micsoda nap!

3 Mert közel van az a nap, közel az ÚR napja; felhős nap, a népek ideje lesz az!

4 Betör a fegyver Egyiptomba, reszketés lesz Kúsban. Hullanak a sebesültek Egyiptomban, elviszik gazdagságát, és földig rombolják alapjait.

5 A kúsiták, Líbia, Lúd, Arábia, mindenféle keverék nép, Kúb és a szövetséges országok fiai velük együtt mind fegyvertől hullanak el.

6 Így szól az ÚR: Elesnek, akik Egyiptomot támogatják, és leáldozik kevély hatalma. Migdóltól Szevénéig fegyvertől hullanak el benne – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

7 Elpusztulnak, és az elpusztult országok közé kerülnek, városai is az elpusztult városok között lesznek.

8 Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor tüzet vetek Egyiptomra, és összetörik minden segítője.

9 Azon a napon követek indulnak tőlemhajókon a biztonságérzetben lakó Kús elrémítésére, és rettegni fognak Egyiptom napja miatt, mert íme, eljön!

10 Azt mondja az én Uram, az ÚR: Eltörlöm Egyiptom néptömegét Nebukadneccar, babilóni király keze által.

11 Elhozom őt és népét s vele együtt a nemzetek legkegyetlenebbjeit az ország elvesztésére. Kivonják kardjukat Egyiptom ellen, és betöltik a földet megöltekkel.

12 A folyóvizeket kiszárítom, és gonoszok kezébe adom az országot. Idegenek keze által pusztítom el az országot és minden rajta lévőt – én, az ÚR szóltam.

13 Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Elpusztítom a bálványokat, és kiirtom a bálványképeket Nófból. Egyiptom földjén nem lesz többé fejedelem, és félelmet bocsátok Egyiptom földjére.

14 Elpusztítom Patrószt, és tüzet vetek Cóanra, ítéletet tartok Nóban.

15 Kiöntöm haragomat Színre, Egyiptom erődjére, és kiirtom a sokaságot Nóból.

16 Tüzet vetek Egyiptomra, Szín kínok között vergődik, Nó fala széttörik, és Nófba fényes nappal törnek be.

17 Ón és Pi-Beszet ifjai fegyvertől hullanak el, és a többiek fogságba mennek.

18 Tahpanhészban elsötétül a nap, amikor összetöröm ott Egyiptom igáját. Megszűnik kevély hatalma, őt magát felhő takarja el, és leányai fogságba mennek.

19 Ítéletet tartok Egyiptomban, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR.”

20 A tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónap hetedik napján így szólt hozzám az ÚR szava:

21 Embernek fia! Eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját. Íme, nem kötötték be, hogy meggyógyítsák, és kötést sem tettek rá körben, hogy megerősödjék a fegyverfogásra.

22 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Íme, a fáraó, Egyiptom királya ellen megyek, és mind a két karját eltöröm: azt, amelyik még erős, és azt is, amelyik már eltörött, és kihullajtom kezéből a fegyvert.

23 Szétszélesztem az egyiptomiakat a nemzetek között, és szétszórom őket az országokba.

24 Megerősítem Babilón királyának a karjait, kezébe adom fegyveremet, a fáraó karjait pedig eltöröm. Akkor nyögni fog előtte, ahogyan a sebesültek szoktak.

25 Megerősítem tehát Babilón királyának karjait, a fáraó karjai pedig lehanyatlanak. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor fegyveremet Babilón királyának a kezébe adom, hogy kinyújtsa Egyiptom földje ellen.

26 És szétszélesztem az egyiptomiakat a nemzetek között, és szétszórom őket az országokba, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

31. fejezet

1 A tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Szólj a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének: „Kihez hasonlítasz nagyságodban?

3 Íme, Asszíria cédrus volt a Libánonon, szép ágai és sűrű gallyai árnyékot tartottak. Magas növésű volt, a fellegekig ért a teteje.

4 Víz növelte naggyá, a mélység vizei tették magassá, folyóik körbefogták a helyet, ahova ültették, és csak kis patakágaikat bocsátották a mező többi fájához.

5 Ezért lett magasabb növésű a mező minden fájánál. Sok ága lett, s hosszúra nőttek gallyai a sok víztől, amely felé kiterjesztette őket.

6 Ágain rakott fészket minden égi madár, gallyai alatt kölykezett a mező minden vadja, és árnyékában sokféle nép lakott.

7 Magassága és hosszan kinyúló ágai széppé tették, mert gyökerei bőséges vízig hatoltak.

8 A cédrusok nem takarhatták el őt Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonlók az ágai, és a platánoknak sem voltak olyan gallyai, mint neki. Isten kertjében egy fa sem hasonlított hozzá szépségben.

9 Széppé tettem őt sok ágával, úgyhogy irigykedett rá az Éden minden fája Isten kertjében.

10 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel magasra nőtt, koronája a felhők közé nyúlt, és szíve fölfuvalkodott, mivel magas lett,

11 ezért a nemzetek leghatalmasabbjának kezébe adtam őt, hogy bánjék el vele, gonoszsága miatt elűztem őt.

12 Kivágták az idegenek, ledöntötték a nemzetek legkegyetlenebbjei. A hegyekre és a völgyekbe hullottak ágai, összetörtek gallyai a föld minden patakmedrében, és kijött árnyéka alól a föld valamennyi népe, és otthagyták.

13 Ledőlt törzsén sokféle égi madár lakik, és ágaihoz gyűlik a mező minden vadja.

14 Azért ne nőjön magasra egyetlen víz mellett lévő fa se, és ne emelje koronáját a felhők közé! Ne bízzon senki kevélyen önmagában, ha táplálja is a víz, mert mindenki halálra jut, a föld mélységébe, ugyanúgy, mint a többi ember, akik a sírba szálltak.

15 Így szól az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amelyen leszállt a Seolba, gyászba öltöztettem miatta a mélység vizeit, és gátat vetettem folyóinak, és elzártam a sok vizet. Gyászba borítottam miatta a Libánont, a mező minden fája elepedt miatta.

16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a nemzeteket, amikor a Seolba taszítottam őt a többiekkel együtt, akik a sírba szállnak. És vigasztalást nyert a föld mélységében az Éden minden fája, a Libánon válogatott szépsége, mind, amit víz táplált.

17 Mert ezek is leszálltak vele a sírba azokhoz, akiket fegyverrel öltek meg, segítőivel együtt, akik az ő árnyékában ültek a nemzetek között.

18 Kihez vagy hát hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Hiszen le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélységébe! Körülmetéletlenek között fogsz feküdni azokkal együtt, akiket fegyver ölt meg. Így jár a fáraó és minden sokasága – ezt mondja

32. fejezet

1 A tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap első napján így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Kezdj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról, és ezt mondd neki: „Nemzetek fiatal oroszlánja voltál, olyan voltál, mint egy tengeri szörnyeteg, úgy emelkedtél ki folyóidból, megháborítottad lábaddal a vizeket, és fölzavartad folyóikat.

3 Így szól az én Uram, az ÚR: Ezért kivetem rád hálómat sok nép serege által, és kihúzlak téged varsámban.

4 Földre terítelek, nyílt mezőre vetlek, rád hozom az ég minden madarát, és jóllakatom belőled az egész föld állatait.

5 Húsodat a hegyekre vetem, és betöltöm a völgyeket tetemeddel.

6 Megitatom a földet kiáradó véreddel, egészen a hegyekig, és megtelnek belőled a patakmedrek.

7 Amikor kioltom életedet, beborítom az eget, és elsötétítem csillagait. A napot felhőbe borítom, és nem fénylik a hold fénye.

8 Minden égitestet elsötétítek miattad az égen, és sötétséget bocsátok országodra – ezt mondja az én Uram, az ÚR.”

9 Sok nép szívét megdöbbentem, amikor elhíresztelem romlásodat a nemzetek között, olyan országokban, amelyeket nem ismertél.

10 Rémületbe ejtek miattad sok népet, és királyaik igen megrettennek miattad, amikor fegyveremet suhogtatom előttük. Bukásod napján mindnyájan szüntelenül remegni fognak az életükért.

11 Mert így szól az én Uram, az ÚR: „A babilóni király fegyvere jön rád.

12 Földre terítem sokaságodat a vitézek fegyverei által, akik népük között a legkegyetlenebbek. Elpusztítják Egyiptom kevélységét, és elvész minden sokasága.

13 Elveszítem minden állatát a nagy vizek mellől, és többé nem zavarja föl azokat ember lába, és állatok patája sem zavarja föl azokat.

14 Akkor leülepítem vizeiket, és folyóik olajként fognak folyni – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

15 Amikor Egyiptom földjét pusztasággá teszem, teljesen kipusztul az ország, mert megverek minden rajta lakót, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

16 Siratóének ez, és sírva énekeljék a népek leányai, sírva énekeljék! Egyiptomról és egész sokaságáról sírva énekeljék – ezt mondja az én Uram, az ÚR.”

17 A tizenkettedik esztendőben, az első hónap tizenötödikén így szólt hozzám az ÚR szava:

18 Embernek fia! Sírj Egyiptom sokaságán, és vesd le őt az előkelő nemzetek leányaival a föld mélységébe, azokhoz, akik sírba szálltak.

19 Kinél lettél volna kedvesebb? Szállj alá, hadd fektessenek a körülmetéletlenek mellé!

20 A fegyverrel megöltek között esnek el! Átadatott a fegyvernek, húzták-vonták őt és egész sokaságát.

21 Azt fogják mondani róla és segítőiről a hatalmas vitézek a Seol közepéből: alászállottak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között azokkal, akiket fegyver ölt meg!

22 Ott van Asszíria és egész népe körülötte, a sírokban. Mindnyájukat megölték, fegyvertől hullottak el.

23 Sírjaik a legmélyebb sírgödörben vannak, és sírja körül ott van népe is. Mindnyájukat megölték, fegyvertől sebesülten estek el azok, akik félelemben tartották az élők földjét.

24 Ott van Élám és egész népe a sírja körül, mindnyájukat megölték, fegyvertől hullottak el. Körülmetéletlenül szálltak alá a föld mélységébe azok, akik félelemben tartották az élők földjét. De most együtt viselik gyalázatukat azokkal, akik a sírba szálltak.

25 A megöltek között vetettek neki ágyat, népe sokaságának sírjai körülötte vannak. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyver ölte meg őket, bár félelemben tartották az élők földjét. De most együtt viselik gyalázatukat azokkal, akik sírba szálltak. A megöltek kö

26 Ott van Mesek, Tubal és egész sokaságuk, körülötte vannak sírjaik. Mindnyájan körülmetéletlenek, fegyver ölte meg őket, bár félelemben tartották az élők földjét.

27 Nem fekhetnek együtt azokkal a vitézekkel, akik a körülmetéletlenek közül estek el, s akik fegyverzetükkel szálltak alá a sírba, és kardjukat a fejük alá tették. Büntetésük csontjaikra is kiterjedt, mert vitézekként félelemben tartották az élők földjét.

28 Te is a körülmetéletlenek között törsz össze, és a fegyverrel megöltek mellett fekszel majd.

29 Ott van Edóm királyaival és minden fejedelmével, akiket vitézségük ellenére a fegyverrel megöltek közé vetettek. A körülmetéletlenek között fekszenek, azok között, akik sírba szálltak.

30 Ott van az összes északi uralkodó és minden szidóni, akik alászálltak a megöltekkel, rettenetes voltuk és vitézségük ellenére megszégyenülve. Körülmetéletlenül fekszenek a fegyverrel megöltek között, és a sírba szállókkal együtt viselik gyalázatukat.

31 Látja majd őket a fáraó, és megvigasztalódik egész serege sorsán. Fegyverrel ölték meg a fáraót és egész seregét – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

32 Megfélemlítettem általa az élők földjét, és ott kell feküdnie a fáraónak és egész sokaságának a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megöltek mellett – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

33. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Szólj néped fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha fegyvert bocsátok egy országra, és az ország népe választ maguk közül egy férfit, és őrállóvá teszi őt,

3 az pedig amikor látja jönni a fegyvert az országra, megfújja a kürtöt, és meginti a népet,

4 akkor, ha valaki hallja a kürtszót, de nem hajlik az intésre, s azután eljön a fegyver, és utoléri, vére a saját fejére száll.

5 Hallotta a kürtszót, de nem hajlott az intésre, tehát vére fejére száll. Mert ha hajlott volna az intésre, megmenthette volna a lelkét.

6 Ha pedig az őrálló látja jönni a fegyvert, de nem fújja meg a kürtöt, és a nép nem kap intést, akkor, ha eljön a fegyver, és utoléri közülük valakinek a lelkét, azt a saját bűne érte utol, de vérét az őrálló kezéből kérem számon.

7 Téged, embernek fia, őrállóul adtalak Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, intsd meg őket az én nevemben.

8 Ha azt mondom a bűnösnek: „Te bűnös, halálnak halálával halsz meg”, és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a gonoszt az ő útjáról, az a gonosz a saját bűne miatt hal meg, de a vérét a te kezedből kérem számon.

9 De ha megintetted a gonoszt az ő útja miatt, hogy térjen meg róla, de az nem tért meg útjáról, akkor ő meghal a saját gonoszsága miatt, de te megmentetted a lelkedet.

10 Te pedig, embernek fia, így szólj Izráel házához: Ezt mondjátok: „Bizony bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és elsorvadunk miattuk! Hogyan is élhetnénk túl ezt?”

11 Mondd meg nekik: Élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem abban, hogy a gonosz megtérjen az útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg, ó, Izráel háza?

12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igazat nem menti meg igazsága azon a napon, amelyen vétkezik, és a gonosz sem esik el gonoszsága miatt azon a napon, amelyen megtér gonoszságából. Az igaz nem élhet az ő igazsága által azon a napon, amelyen

13 Ha azt mondom az igaznak, hogy biztosan életben marad, de ő igazságában bizakodva gonoszságot cselekszik, akkor nem lesz emlékezete semmilyen igazságának, hanem meghal gonoszsága miatt, amelyet cselekedett.

14 S ha azt mondom a gonosznak: „Biztosan meghalsz”, de ő megtér vétkéből, és a törvény szerint igazságot cselekszik;

15 ha visszaadja a gonosz a zálogot, megtéríti a rabolt dolgokat, az élet rendelkezései szerint jár, és nem cselekszik gonoszságot, biztosan életben marad, és nem hal meg.

16 Egyetlen vétke sem jön számításba, amellyel vétkezett. Törvény szerint és igazságot cselekedett, bizony élni fog!

17 Néped fiai azt mondják: Nem egyenes az ÚR útja! Holott az ő útjuk nem egyenes.

18 Ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot cselekszik, meghal miatta.

19 És ha a gonosz elfordul gonoszságától, és törvény szerint igazságot cselekszik, élni fog ezáltal.

20 Azt mondjátok: Nem egyenes az ÚR útja. Én mindegyikőtöket a maga útja szerint ítélem meg, Izráel háza.

21 Fogságunk tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján egy menekült jött hozzám Jeruzsálemből, és azt mondta: Bevették a várost!

22 Az ÚR keze rajtam volt a menekült érkezése előtti este, és reggel megnyitotta számat, mielőtt az hozzám érkezett. Megnyílt a szám, és nem voltam többé néma.

23 Akkor így szólt hozzám az ÚR szava:

24 Embernek fia! Azok, akik a romok között laknak Izráel földjén, azt mondják: „Ábrahám egymaga volt, amikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk ezt a földet.”

25 Azért ezt mondd nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Véreset esztek, szemeteket a bálványaitokra emelitek, és vért ontotok, és ti akarjátok örökségül az országot?

26 Fegyveretekben bíztok, utálatosságot cselekedtek, mindegyikőtök tisztátalanná teszi a felebarátja feleségét, és ti akarjátok örökségül az országot?”

27 Ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Élek én, hogy akik a romok között vannak, fegyvertől hullanak el, és aki a nyílt mezőn, azt a vadállatoknak adom eledelül, és akik az erődökben és a barlangokban vannak, dögvész miatt halnak meg.

28 Pusztasággá és sivataggá teszem az országot, és megszűnik dölyfös ereje. Puszták lesznek Izráel hegyei, nem lesz, aki átmenjen rajtuk.

29 Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor a földet pusztasággá és sivataggá teszem mindenféle utálatosságukért, amelyeket cselekedtek.

30 Embernek fia! Rólad beszélgetnek néped fiai a falak mellett, a házak ajtajaiban, és az egyik így szól a másikhoz: Gyertek csak, hallgassátok: mi ez a beszéd, amely az ÚRtól jön?

31 És eljönnek hozzád, ahogyan a nép szokott összejönni, és odaül eléd az én népem. Hallgatják beszédedet, de nem cselekszik, hanem mint szerelmes éneket veszik azt ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.

32 Íme, te olyan vagy nekik, mint egy szerelmes énekes, akinek szép a hangja, és mint egy jó lantos: csak hallgatják beszédedet, de nem cselekszik azt.

33 De ha majd beteljesedik, mert íme, beteljesedik – megtudják, hogy próféta volt közöttük.”

34. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj, és mondd meg nekik, a pásztoroknak: „Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?

3 A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat levágtátok, a nyájat nem legeltettétek.

4 A gyöngét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Az eltévelyedettet nem hoztátok vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.

5 Szétszóródtak hát pásztor nélkül. Mindenféle mezei vad eledelévé lettek, és szétszóródtak.

6 A hegyeken és magas halmokon bolyongott a nyájam, szétszóródott az egész föld színén, és nem volt, aki utánuk nézzen, megkeresse őket.

7 Ezért, pásztorok, halljátok meg az ÚR beszédét!

8 Élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam pásztor hiányában, pásztoraim pedig nem keresték nyájamat, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nyájamat pedig nem legeltették,

9 ezért, ti pásztorok, halljátok meg az ÚR beszédét!

10 Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, a pásztorok ellen megyek, számon kérem nyájamat a kezükből, és véget vetek pásztorságuknak. Önmagukat sem legeltetik többé a pásztorok, és kiragadom a szájukból juhaimat, hogy ne legyenek nekik eledelül.

11 Mert így szól az én Uram, az ÚR: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam gondoskodom róla.

12 Ahogyan a pásztor utánanéz nyájának, amikor ott áll elszéledt juhai között, úgy gondoskodom nyájamról, és kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak ama felhős és borús napon.

13 Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm az országokból, azután hazaviszem őket földjükre. Izráel hegyein legeltetem őket, a völgyekben s az ország minden lakóhelyén.

14 Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magas hegyein lesz az akluk. Ott fekszenek jó akolban, és kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.

15 Én magam legeltetem nyájamat, s én pihentetem meg őket – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

16 Az elveszettet megkeresem, az eltévelyedettet visszahozom, a sérültet bekötözöm, a beteget erősítem, a kövéret és erőset elveszítem. Úgy legeltetem őket, ahogyan kell.

17 Ami pedig titeket illet, juhaim – így szól az én Uram, az ÚR –, íme, ítéletet tartok bárány és bárány között, kosok és bakok közt.

18 Tán kevés az nektek, hogy a jó legelőn legeltek, hogy összetapossa lábatok azt, ami megmaradt legelőitekből? A tiszta vizet isszátok, de ami megmarad belőle, azt fölzavarja a lábatok?

19 Azt legeljék az én juhaim, amit lábatok összetaposott, és azt igyák, amit lábatokkal fölzavartatok?

20 Ezért így szól hozzájuk az én Uram, az ÚR: Íme, ítéletet tartok kövér és sovány bárány között,

21 mert oldalaitokkal és vállaitokkal taszítotok félre és szarvaitokkal ökleltek föl minden erőtlent, hogy messzire űzzétek őket.

22 De én megszabadítom juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet tartok bárány és bárány között.

23 Egyetlen pásztort állítok föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk.

24 Én pedig, az ÚR, Istenük leszek, és szolgám, Dávid fejedelem lesz közöttük. Én, az ÚR mondtam ezt.

25 Békeszövetséget kötök velük, és kipusztítom az országból a gonosz vadállatokat, hogy biztonságban lakhassanak a pusztában, és alhassanak az erdőkben.

26 Áldást adok rájuk magaslatom körül, és esőt adok nekik a megfelelő időben; áldott esők lesznek.

27 A mező fája megadja gyümölcsét, és a föld is megadja termését. Biztonságban laknak majd a földjükön, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor széttöröm jármukat, és kimentem őket azok kezéből, akiket szolgálni kényszerültek.

28 Nem lesznek többé prédául a népeknek, és a föld vadjai nem eszik meg őket. Biztonságban laknak, és nem lesz, aki fölijessze őket.

29 Nemes ültetvényt sarjasztok nekik, hogy többé ne eméssze őket éhínség az országban, s nem viselik többé a pogányok gyalázatát.

30 Akkor majd rájönnek, hogy én, az ÚR, az ő Istenük velük vagyok, és ők, Izráel háza az én népem – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

31 Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok: emberek vagytok, én pedig Istenetek – ezt mondja az én Uram, az ÚR.”

35. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Vesd tekintetedet Széír hegyére, és prófétálj ellene!

3 Ezt mondd neki: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Íme, ellened megyek, Széír hegye, kinyújtom rád a kezemet, és kietlen pusztasággá teszlek.

4 Városaidat pusztasággá teszem, te pedig pusztulásra jutsz. Akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR.

5 Mivel örökké gyűlölted Izráel fiait, és fegyver kezébe adtad őket veszedelmük idején, az utolsó bűnhődés idején,

6 ezért élek én – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy vérbe borítalak, és vér üldöz majd téged. Te nem gyűlölted a vért, a vér üldöz hát téged!

7 Széír hegyét kietlen pusztasággá teszem, és kiirtom onnan mindazokat, akik átjárnak rajta.

8 Elborítom hegyeit megöltekkel; halmaidon, völgyeidben és folyómedreidben fegyverrel megöltek hullanak el.

9 Örökre pusztasággá teszlek, nem lakják majd városaidat, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

10 Mivel ezt mondod: Az a két nemzet és az a két ország az enyém lesz, és örökségül szerzem! – holott ott volt az ÚR –,

11 ezért élek én, ezt mondja az én Uram, az ÚR, hogy haragod és fölgerjedésed szerint cselekszem veled, ahogyan te cselekedtél irántuk való gyűlöletedben. Majd megismertetem magamat veled akkor, amikor megítéllek.

12 Akkor megtudod, hogy én, az ÚR, meghallottam minden szidalmadat, amelyet Izráel hegyei ellen mondtál, ekképpen: Elpusztultak, a mi eledelünkké lettek.

13 Így kérkedtetek ellenem szátokkal, s így sokasítottátok ellenem beszédeiteket. Én meghallottam!

14 Így szól az én Uram, az ÚR: Pusztulást hozok rád az egész föld örömére,

15 ahogyan te örültél, amikor elpusztult Izráel házának öröksége, úgy cselekszem veled. Pusztává lesz Széír hegye és egész Edóm, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR!”

36. fejezet

1 Te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és ezt mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az ÚR beszédét!

2 Így szól az én Uram, az ÚR, mivel az ellenség azt mondja rólatok: „Hahaha!” és: „Az ősi magaslatokat mi örököltük!”

3 Ezért prófétálj, és mondd: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Mivel mindenfelől pusztítanak benneteket, és azt kívánják, hogy a pogányok maradékának birtokává legyetek, s mivel a rágalmazó népek ajkára és nyelvére kerültetek,

4 azért, Izráel hegyei, halljátok meg az én Uramnak, az ÚRnak beszédét! Így szól az én Uram, az ÚR a hegyeknek és halmoknak, a patakmedreknek és völgyeknek, az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, amelyek a körülöttük élő pogányok maradékának zsá

5 Ezért azt mondja az én Uram, az ÚR: Bizony, féltő szeretetem tüzében beszélek a pogányok maradékai és egész Edóm ellen, akik maguknak szerezték meg birtokul országomat egész szívük örömével és lelkük megvetésével, hogy azt néptelenné és zsákmánnyá tegyék.

6 Ezért prófétálj Izráel földjéről, és mondd a hegyeknek és halmoknak, a patakmedreknek és a völgyeknek: Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, féltő szeretetemben és haragomban beszélek, mert a népek gyalázkodását viseltétek.

7 Ezért azt mondja az én Uram, az ÚR: Esküre emelem a kezemet! Bizony a népeknek, amelyek körülöttetek vannak, viselniük kell majd gyalázatukat.

8 Rajtatok pedig, Izráel hegyei, ágak nőnek, és gyümölcsöt hoztok népemnek, Izráelnek, mert közel vannak ahhoz, hogy hazatérjenek.

9 Mert én íme, hozzátok hajolok, és felétek fordulok, és megművelnek és bevetnek titeket.

10 Megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát, és lakni fogják a városokat, és újjáépítik a romokat.

11 Megsokasítom rajtatok az embereket és az állatokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, s úgy lakjanak rajtatok, mint a régi időkben. Több jót kaptok tőlem, mint annak előtte, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

12 Azt is megteszem, hogy emberek járjanak rajtatok: népem, Izráel. Birtokba vesznek, és örökségükké leszel, s nem lesztek többé gyermektelenné.

13 Így szól az én Uram, az ÚR: Mivel azt mondják nektek: „Emberevő vagy, és gyermektelenné teszed népedet”,

14 ezért nem eszel többé embert, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, azt mondja az én Uram, az ÚR.

15 Többé nem kell, hogy halld a népek gyalázkodását, s a népek szidalmazását sem kell viselned többé. Nem pusztítod ki többé a rajtad élő népeket – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

16 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

17 Embernek fia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tette azt életével és cselekedeteivel. Olyan volt életük előttem, mint a havibaj tisztátalansága.

18 Akkor kiöntöttem rájuk haragomat a vér miatt, amelyet a földre ontottak, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal.

19 Ezért szétszélesztettem őket a népek közé, és szétszórtam az országokba, életük és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.

20 De amikor a népekhez érkeztek, tisztátalanná tették szent nevemet, amerre jártak, mert ezt mondták róluk: Az ÚR népe ezek, és mégis ki kellett jönniük az ő földjéről!

21 Ekkor megkönyörültem rajtuk szent nevemért, amelyet tisztátalanná tett Izráel háza a népek között, akik közé jutottak.

22 Azért ezt mondd Izráel házának: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Nem értetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, amelyet tisztátalanná tettetek a népek között, akik közé jutottatok.

23 Megszentelem az én nagy nevemet, amely tisztátalanná lett a népek között, amelyet ti tettetek tisztátalanná közöttük. Majd megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok szentségemet.

24 Kiviszlek benneteket a népek közül, összegyűjtelek titeket minden országból, és beviszlek benneteket a ti földetekre.

25 Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket.

26 Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.

27 Lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy rendelkezéseim szerint járjatok, törvényeimet megtartsátok és betöltsétek.

28 Azon a földön fogtok lakni, amelyet atyáitoknak adtam, és az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.

29 Megszabadítalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem bocsátok rátok éhínséget.

30 Megsokasítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhínség gyalázatát a népek között.

31 Akkor megemlékeztek gonosz útjaitokról és cselekedeteitekről, amelyek nem voltak jók, és megutáljátok önmagatokat bűneitek és utálatosságaitok miatt.

32 Nem tiértetek cselekszem – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, tudjátok meg! Szégyenüljetek meg, és piruljatok útjaitok miatt, Izráel háza!

33 Azt mondja az én Uram, az ÚR: Azon a napon, amelyen megtisztítalak benneteket minden bűnötöktől, azt cselekszem, hogy benépesítem a városokat, és újjáépülnek a romok.

34 Megművelik a pusztává lett földet, amely mindeddig pusztán hevert az arra járók szeme láttára.

35 Azt mondják majd: Ez a föld, amely elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje! A rommá lett, elpusztult és lerombolt városokat újra megerősítették, és laknak bennük.

36 Akkor megtudják a népek, akik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az ÚR építettem föl a lerombolt városokat, és én ültettem be a pusztaságot. Én, az ÚR mondtam ezt, és meg is teszem.

37 Így szól az én Uram, az ÚR: Még abban is engedek Izráel háza kérésének, hogy ezt teszem: úgy megsokasítom az embereket, mint egy nyájat.

38 Mint az áldozatra szentelt juhok, mint Jeruzsálem juhai az ünnepeken, úgy lesznek tele a rommá lett városok emberekből álló nyájjal, és akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

37. fejezet

1 Az ÚR keze volt rajtam, és kivitt engem az ÚR a lélek által, és letett a völgy közepén, amely tele volt csontokkal.

2 Köröskörül vezetett mellettük, és íme, nagyon sok volt belőlük a völgy színén, és íme, nagyon ki voltak száradva.

3 Azt kérdezte tőlem: Embernek fia! Vajon megelevenednek-e ezek a csontok? Így feleltem: Ó, URam, Istenem, te tudod!

4 Azt mondta nekem: Prófétálj e csontok felől, és ezt mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az ÚR beszédét!

5 Így szól az én Uram, az ÚR ezeknek a csontoknak: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy megelevenedjetek.

6 Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és bőrrel borítalak be titeket, azután lelket adok belétek, hogy megelevenedjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

7 Én pedig prófétáltam, ahogy a parancsot kaptam. És amikor prófétálni kezdtem, zúgás hangja támadt, és a csontok összeálltak, egyik csont a másik csonthoz.

8 Íme, láttam, hogy inak lettek rajtuk, hús növekedett, és végül bőr borította be őket. De lélek még nem volt bennük.

9 Akkor azt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, embernek fia, és mondd a léleknek: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „A négy szél felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy megelevenedjenek!”

10 Ekkor prófétáltam, ahogyan parancsolta. A lélek pedig beléjük hatolt, megelevenedtek, és a lábukra álltak; igen-igen nagy sereg volt.

11 Azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek a csontok Izráel egész háza. Íme, azt mondják: „Elszáradtak csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk lett!”

12 Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, megnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek titeket Izráel földjére.

13 Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor megnyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem!

14 Lelkemet adom belétek, hogy életre keljetek, és letelepítelek benneteket a földetekre, és megtudjátok, hogy én, az ÚR szóltam, és meg is cselekedtem” – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

15 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

16 Te, embernek fia, végy egy fadarabot, és írd rá ezt: „Júdáé és társáé, Izráel fiaié”. Majd végy egy másik fát is, és írd rá ezt: „Józsefé, Efraim fája és társáé, Izráel egész házáé”.

17 Azután illeszd össze azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy eggyé legyenek a kezedben!

18 És ha azt mondják neked néped fiai: „Magyarázd meg nekünk, mit akarsz ezekkel!”,

19 akkor ezt mondd nekik: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Íme, kezembe veszem József fáját, amely Efraimé, és társait, Izráel törzseit, és Júda fájához illesztem őket. Egy fává illesztem össze őket, hogy eggyé legyenek a kezemben.”

20 Ha a szemük láttára kezedben lesznek ezek a fák, amelyekre írtál,

21 így szólj hozzájuk: Azt mondja az én Uram, az ÚR: „Íme, elhozom Izráel fiait a népek közül, akik közé csak jutottak, összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre.

22 Egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlen király lesz mindnyájuk királya. Nem lesznek többé két nép, és nem válnak szét többé két királyságra.

23 Többé nem teszik magukat tisztátalanná bálványaikkal, utálatosságaikkal és minden bűnükkel. Megszabadítom őket minden olyan lakóhelyüktől, amelyben vétkeztek, és megtisztítom őket. Népemmé lesznek, és én Istenük leszek.

24 Szolgám, Dávid lesz király fölöttük, és egy pásztora lesz mindnyájuknak. Az én törvényeim szerint járnak, és rendelkezéseimet megőrzik és megcselekszik.

25 Azon a földön laknak, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, amelyen atyáitok is laktak. Ott laknak ők, fiaik és unokáik mindörökké, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük örökre.

26 Békeszövetséget kötök velük, örökkévaló szövetség lesz ez. Elültetem és megsokasítom őket, és örökre közéjük helyezem szent helyemet.

27 Közöttük lesz a hajlékom, és Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

28 Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentelem Izráelt, amikor szent helyem közöttük lesz örökre.”

38. fejezet

1 Azután így szólt hozzám az ÚR szava:

2 Embernek fia! Vesd tekintetedet Gógra, a Magóg földjén, Rós, Mesek és Tubal fejedelmére, és prófétálj felőle!

3 Ezt mondd: Azt mondja az én Uram, az ÚR: Íme, ellened megyek, Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy!

4 Visszafordítalak, horgokat vetek álladba, és kivezetlek téged és egész seregedet, a lovakat és lovasokat, akik mindnyájan teljes fegyverzetbe öltöztek, ezt a nagy sokaságot, akik mindnyájan nagy és kis pajzsot és fegyvert viselnek.

5 Perzsák, kúsiták és líbiaiak vannak velük, mindnyájan pajzszsal és sisakkal,

6 továbbá Gómer, egész seregével, Bét-Tógarma messze északról egész seregével; sok nép van veled.

7 Készülj föl, és készítsd elő magadat egész seregeddel együtt, amely köréd gyűlt, és legyél a vezérük!

8 Sok idő múlva utasítanak téged: esztendők múltán bemész arra a földre, amely a fegyvertől már megnyugodott, s amelynek lakói a többi nép közül gyűltek egybe Izráel hegyeire, amelyek sokáig pusztán álltak. E nemzet a népek közül került ki, és azóta biztons

9 De te feljössz, bevonulsz, mint a szélvész egész seregeddel, s veled együtt a sok nép, és olyan leszel, mint a felleg, amely beborítja a földet.

10 Így szól az én Uram, az ÚR: Abban az időben majd gondolatok ébrednek szívedben, és gonosz tervet gondolsz ki.

11 Ezt gondolod: Fölmegyek a nyitott ország ellen, azokra támadok, akik nyugalomban és biztonságban laknak, akik mindnyájan kőfal nélküli városokban laknak, és sem zárjuk, sem kapujuk nincsen.

12 Zsákmányt szerezni és prédát ejteni, kezedet az újra benépesített puszták ellen fordítani, az ellen a nép ellen, amely a népek közül gyűjtetett egybe, és amely jószágot és gazdagságot szerzett, és a föld közepén lakik.

13 Sebá, Dedán és Tarsís kereskedői és minden fiatal oroszlánja azt mondja neked: Azért jöttél, hogy zsákmányt szerezz? Azért gyűjtötted össze seregedet, hogy prédát ejts, hogy elvigyél ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot, gazdagságot, s hogy nagy zsá

14 Azért prófétálj, embernek fia, és ezt mondd Gógnak: Így szól az én Uram, az ÚR: Abban az időben, amikor megtudod, hogy népem, Izráel biztonságban él,

15 eljössz lakhelyedről, a messzi északról te és sok nép veled együtt, akik mind lovon vágtatnak; nagy sokaság ez, és hatalmas sereg.

16 Úgy vonulsz föl népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet. Az utolsó időkben lesz az, hogy országomba hozlak téged, hogy megismerjenek engem a népek, amikor szemük láttára megmutatom rajtad, Góg, szentségemet!

17 Így szól az én Uram, az ÚR: Te vagy-e hát, akiről a régi időkben szóltam szolgáim, Izráel prófétái által, akik azokban a napokban és esztendőkben arról prófétáltak, hogy téged ellenük hozlak?

18 Azon a napon, amelyen Góg fölvonul Izráel földje ellen – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, fölindul haragom heve.

19 Féltékenységemben, haragom tüzében így szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás lesz Izráel földjén.

20 Megremegnek előttem a tenger halai és az ég madarai, a mezei vadak, a földön csúszó-mászó mindenféle állat és minden ember a föld színén. Leomlanak a hegyek, lezuhannak a meredek kősziklák, és minden fal a földre dől.

21 Fegyverbe hívok ellene hegyeimen mindenkit – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, egyik ember fegyvere a másik ellen lesz.

22 Megítélem őt dögvésszel és vérontással. Ömlő záporesőt, jégesőt, tüzet és kénkövet bocsátok rá és seregére és a sok népre, amely vele lesz.

23 Megmutatom, hogy nagy és szent vagyok, és megjelentetem magamat a népek sokasága előtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az ÚR!

39. fejezet

1 Te pedig, embernek fia, prófétálj Góg ellen, és ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: „Íme, ellened megyek, Góg, aki Rós, Mesek és Tubal fejedelme vagy!

2 Igazgatlak és vezetgetlek, elhozlak messze északról, és elviszlek Izráel hegyeire.

3 Kiütöm íjadat bal kezedből, és kihullatom nyilaidat jobb kezedből.

4 Izráel hegyein esel el, te és egész sereged és a népek, amelyek veled lesznek. Mindenféle ragadozó madárnak és mezei vadnak adlak eledelül.

5 A nyílt mezőn esel el, mert én szóltam – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

6 Tüzet bocsátok Magógra és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken, és megtudják, hogy én vagyok az ÚR.

7 Megismertetem szent nevemet népem, Izráel között, s többé nem hagyom meggyalázni szent nevemet. Akkor megtudják a népek, hogy én, az ÚR, szent vagyok Izráelben!

8 Íme, eljön és meglesz – ezt mondja az én Uram, az ÚR – ez az a nap, amelyről szóltam.

9 Kimennek majd Izráel városainak a lakói, tüzet gyújtanak, és elégetik a fegyvereket: a kis és nagy pajzsokat, az íjakat, a nyilakat, a buzogányokat és dárdákat, és hét esztendeig tüzelnek velük.

10 Nem kell fát hordaniuk a mezőről, az erdőkből sem vágnak ki, hanem a fegyverekkel tüzelnek. Zsákmányt ejtenek zsákmányolóiktól, s prédát szereznek prédálóiktól – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

11 Azon a napon temetőhelyet adok Gógnak Izráelben, a Vándorok völgyét a tengertől keletre, ez fogja elzárni a vándorok útját. Ott temetik el Gógot egész sokaságával együtt, és ezért nevezik azt Góg sokasága völgyének.

12 Hét álló hónapig temeti majd őket Izráel háza, hogy megtisztítsa az országot.

13 Temetni fog az ország egész népe, s ez dicsőségükre lesz azon a napon, amelyen megdicsőítem magamat – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

14 Férfiakat választanak, akik állandóan járják az országot, hogy eltemessék azt a vándor népet, azokat, akik még a föld színén maradtak, hogy megtisztítsák az országot. Hét hónap múlva indulnak el keresni.

15 Ezek a járőrök bejárják az országot, és ha emberi csontokat látnak, jelt állítanak melléje, míg a sírásók el nem temetik azt a Góg sokaságának völgyében.

16 Még az egyik városnak is Hamóna lesz a neve. Így tisztítják meg az országot.

17 Te pedig, embernek fia – így szól az ÚR –, mondd ezt a madaraknak, mindenféle szárnyasnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek össze, és jöjjetek el, seregeljetek össze mindenfelől az én véresáldozatom köré, mert én nagy áldozatot szerzek nektek Izráel hegye

18 A vitézek húsát egyétek, és a föld fejedelmeinek a vérét igyátok! Básánban hízott kosok, bárányok, bakok és bikák ezek mindnyájan.

19 Kövéret esztek jóllakásig, és vért isztok megrészegedésig az én véresáldozatomból, amelyet készítek nektek.

20 Jóllaktok asztalomnál lovakkal és lovasokkal, vitézekkel és mindenféle harcossal – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

21 Megmutatom dicsőségemet a népek között, és a népek mind meglátják ítéletemet, amelyet cselekedtem, és kezemet, amelyet rájuk vetettem.

22 Megtudja majd Izráel háza, hogy én, az ÚR vagyok az ő Istenük attól a naptól fogva és azután is.

23 És megtudják majd a népek, hogy bűne miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivel elpártolt tőlem, és én elrejtettem arcomat tőle. Ezért ellenségei kezébe adtam őt, és mindnyájan fegyvertől hullottak el.

24 Tisztátalanságuk és bűneik szerint cselekedtem velük, amikor elrejtettem arcomat előlük.

25 Azért így szól az én Uram, az ÚR: Most már hazahozom Jákób foglyait, és megkegyelmezek Izráel egész házának, s féltő szeretetre gyúlok szent nevemért.

26 Elfelejtik majd gyalázatukat és minden hűtlenségüket, amellyel vétkeztek ellenem, és biztonságban laknak majd földjükön, és senki sem rettenti meg őket.

27 Amikor visszahozom őket a népek közül, és összegyűjtöm őket ellenségeik földjeiről, akkor megmutatom rajtuk szentségemet sok nép szeme láttára.

28 Akkor megtudják, hogy én vagyok az ÚR, az ő Istenük, aki fogságba vittem őket a népek közé, de majd összegyűjtöm őket országukba, és senkit közülük többé ott nem hagyok.

29 Többé nem rejtem el előlük arcomat, mivel kiöntöm lelkemet Izráel házára – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

40. fejezet

1 Fogságunk huszonötödik esztendejében, az esztendő kezdetén, a hónap tizedikén, a tizennegyedik esztendőben azután, hogy elfoglalták a várost, éppen ezen a napon rajtam volt az ÚR keze, és odavitt engem.

2 Isteni látásokban vitt el engem Izráel földjére, és letett egy igen magas hegyre, amelyen egy városhoz hasonló építmény volt dél felől.

3 Odavitt engem, és íme, egy férfi volt ott: olyan volt a látványa, mint az ércé, és lenzsinór volt a kezében és mérőpálca. A kapuban állt.

4 Ez a férfi így szólt hozzám: Embernek fia! Lásd meg a szemeddel, és halld meg a füleddel! Figyelj mindarra, amit mutatok neked, mert azért kerültél ide, hogy meglásd ezeket. Add tudtára Izráel házának mindazt, amit látsz!

5 Íme, a házon kívül kőfal volt körös-körül. A férfi kezében a mérőpálca hatkönyöknyi volt (ez a könyök a szokásosnál egy tenyérrel hosszabb volt); és az épület szélességét egy mérőpálcányinak és a magasságát is egy mérőpálcányinak mérte.

6 Azután odament az egyik kapuhoz, amely keletre néz, fölment a lépcsőjén: a kapu küszöbét egy mérőpálcányi szélességűnek mérte, és a másik küszöböt is egy mérőpálcányi szélességűnek.

7 Az őrszobát egy mérőpálcányi hosszúságúnak és egy mérőpálcányi szélességűnek mérte, az őrszobák közét öt könyöknek, a kapu küszöbét pedig – a kapu csarnoka mellett belül – egy mérőpálcányinak

8 és a kapu csarnokát belül egy mérőpálcányinak mérte.

9 A kapu csarnokát nyolc könyöknek, oszlopait pedig kétkönyöknyinek mérte. A kapu csarnoka belül volt.

10 A keleti kapunak mind az egyik, mind a másik oldalán három-három őrszobája volt; azonos mérete volt mind a háromnak, és az oszlopoknak is azonos méretük volt mindkét oldalon.

11 A kapu nyílásának szélességét tíz könyöknek és a kapu hosszúságát tizenhárom könyöknyinek mérte,

12 az őrszobák előtti korlátot egy könyöknek. Egykönyöknyi volt a korlát a másik felől is. Mindegyik őrszoba hat könyök volt az egyik és a másik oldalon is.

13 Majd megmérte a kaput is az egyik őrszoba tetejétől a másik tetejéig: huszonöt könyök volt a szélessége ott, ahol az ajtónyílások egymással szemben voltak.

14 Az oszlopokat hatvankönyöknyinek számolta, és az oszlopokig nyúlt az udvar a kapunál, körös-körül.

15 A bejárati kapu elejétől a belső kapu csarnokának elejéig ötvenkönyöknyi távolság volt.

16 Az őrszobákon szűk ablakok voltak, és ugyanúgy a kapun belül az oszlopokon is körös-körül. A csarnokaikon is ilyen ablakok voltak befelé, körös-körül, az oszlopokon pedig pálmafaragások voltak.

17 Azután bevitt engem a külső udvarba, és íme, ott kamrák voltak, és kőből kirakott padozat készült az udvarban körös-körül. Harminc kamra volt a kőből kirakott padozaton.

18 A kőből kirakott padozat a kapuk oldaláig nyúlt, a kapuk hosszúsága szerint. Ez volt az alsó kőből rakott padozat.

19 Azután megmérte a szélességet az alsó kapu elejétől a belső udvar külső elejéig: száz könyöknek mérte a keleti és az északi oldalon egyaránt.

20 A külső udvarnál, az északra néző kapunak is megmérte a hosszúságát és a szélességét.

21 Három őrszobájának az egyik oldal felől és három őrszobájának a másik oldal felől, valamint oszlopainak és csarnokának a mérete azonos volt az első kapuéval: ötven könyök volt a hosszúsága, és huszonöt könyök a szélessége.

22 Ablakai, csarnoka és pálmafaragásai annak a kapunak a mérete szerint voltak, amely keletre néz. Hét lépcsőfokon lehetett följutni oda, és csarnokai e lépcsők előtt voltak.

23 A belső udvarnak is volt kapuja, szemben az északi és a keleti kapuval, és az egyik kaputól a másik kapuig száz könyök volt a távolság.

24 Azután dél felé vitt engem, és íme, egy kapu volt ott dél felé. Megmérte oszlopait és csarnokait: ugyanaz volt a méretük.

25 Ennek is, és előcsarnokának is voltak ablakai körös-körül. Olyanok voltak, mint amazok az ablakok. A kapu hosszúsága ötven könyök, szélessége pedig huszonöt könyök volt.

26 Feljáratának hét lépcsőfoka volt, és azok előtt volt a csarnoka. Pálmafaragása volt oszlopain mindkét oldal felől.

27 A belső udvarnak dél felé is volt kapuja. Az egyik kaputól a másik kapuig dél felé százkönyöknyi volt a távolság.

28 Akkor bevitt engem a déli kapun át a belső udvarba, és megmérte a déli kaput: ugyanaz volt a mérete, mint amazoknak.

29 Őrszobáinak, oszlopainak és csarnokának ugyanazok voltak a méretei. Ennek és előcsarnokának is voltak ablakai körös-körül. A kapu hosszúsága ötven könyök, szélessége huszonöt könyök volt.

30 Körös-körül csarnokok voltak, hosszúságuk huszonöt könyök, szélességük öt könyök volt.

31 Csarnoka a külső udvar felől volt, oszlopain pálmafaragások voltak, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt.

32 Azután elvitt engem a belső udvarba kelet felé, és megmérte a kaput: ugyanaz volt a mérete.

33 Őrszobáinak, oszlopainak és csarnokának is ugyanazok voltak a méretei. Ennek és előcsarnokának is voltak ablakai körös-körül. Hosszúsága ötven könyök, szélessége huszonöt könyök volt.

34 Csarnoka a külső udvar felől volt, oszlopain pálmafaragások voltak mindkét oldal felől, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt.

35 Azután elvitt az északi kapuhoz, és megmérte: ugyanaz volt a mérete.

36 Ennek is voltak őrszobái, oszlopai és csarnoka. Ablakai is voltak körös-körül. Hosszúsága ötven könyök, szélessége huszonöt könyök volt.

37 Csarnoka a külső udvar felől volt, pálmafaragások voltak oszlopain mindkét oldal felől, és följáratának nyolc lépcsőfoka volt.

38 Volt ott egy kamra, amelynek ajtaja a kapu csarnokánál volt. Ott mosták meg az egészen elégő áldozatot.

39 A kapu csarnokának egyik és másik oldalánál is volt két asztal, hogy azokon vágják föl az egészen elégő áldozatot, a bűnért való áldozatot és a vétekért való áldozatot.

40 A külső oldalnál, ahonnan fölmennek az északi kapu bejáratához, két asztal volt, és a kapu csarnokának másik oldalán is volt két asztal.

41 Négy asztal volt az egyik oldal felől, és a másik oldal felől is volt négy asztal, a kapu mellett: összesen nyolc asztal. Ezeken vágták föl az áldozatokat.

42 Az égőáldozat számára négy asztal volt faragott kőből: másfél könyök hosszú, másfél könyök széles, és egy könyök magas. Ezekre teszik azokat a szerszámokat, amelyekkel az égőáldozatot és egyéb áldozatokat megölik.

43 Egytenyérnyi peremük volt, befelé dőlten odaerősítve körös-körül; s az asztalokra tették az áldozati húst.

44 A belső kapun kívül volt két kamra a belső udvarban. Az egyik az északi kapu oldalánál, amely dél felé nézett, a másik pedig a déli kapu oldalánál, amely észak felé nézett.

45 Akkor így szólt hozzám: Ez a kamra, amely dél felé néz, azoké a papoké, akik a templomi szolgálatot látják el.

46 Az a kamra pedig, amely észak felé néz, azoké a papoké, akik az oltár szolgálatát látják el. Ezek Cádók fiai, akik Lévi fiai közül az ÚRhoz járulhatnak, hogy szolgáljanak neki.

47 Azután megmérte az udvart: hosszúsága száz könyök, és szélessége is száz könyök, tehát négyzet alakú volt. Az oltár pedig a templom előtt állt.

48 Ekkor bevitt engem a ház előcsarnokába, és megmérte a csarnok oszlopait: öt könyök volt az egyik oldalon, és öt könyök a másikon. A kapu szélessége pedig három könyök volt az egyik oldalon, és három könyök a másikon.

49 A csarnok hosszúsága húsz könyök volt, szélessége tizenegy könyök, és tíz lépcsőfokon lehetett fölmenni hozzá. Oszlopok voltak a tartóoszlopoknál, egy az egyik oldal felől, egy a másik oldal felől.

41. fejezet

1 Azután bevitt engem a templomba, és megmérte a tartóoszlopokat: hat könyök széles volt az egyik oldalon, és hat könyök széles a másikon: ilyen volt a tartóoszlopok szélessége.

2 A bejárat szélessége tíz könyök volt, és a bejárat oldalfala öt könyök volt az egyik oldalon és öt könyök a másikon. Megmérte a hosszúságát is: negyven könyök volt, szélessége pedig húsz könyök.

3 Azután bement a belsejébe, és megmérte a bejárat tartóoszlopait: két könyöknek mérte azokat, a bejáratot hat könyöknek, és a bejárat oldalfalait hét könyöknek.

4 Megmérte a hosszúságát is: húsz könyök volt, a szélessége pedig húsz könyök a templom felől. Akkor azt mondta nekem: Ez a szentek szentje.

5 A ház falát hat könyöknek mérte, és a ház körüli oldalépület szélességét mindenfelől négy könyöknek.

6 Az oldalkamrákból harminc volt, egyik a másik mellett, három sorban egymás fölött. A ház felőli falig értek az oldalkamrák körös-körül, hogy erősen álljanak, de ne legyenek a falba erősítve.

7 A házat körülvevő oldalkamrák emeletről emeletre szélesedtek, mert a ház fala lépcsőzetesen épült körben, szintről szintre: ezért lettek a följebb lévő oldalkamrák szélesebbek. Az alsó szintről a legfelsőre a középsőn át lehetett fölmenni.

8 A házon körös-körül egy kiemelkedést láttam, az oldalkamrák alapja volt ez, mérete egy teljes mérőpálcányi, azaz hat könyök a fal tövének párkányáig.

9 Az oldalkamra külső falának szélessége öt könyök volt. Üres tér maradt a ház oldalkamrái

10 és a kamrák közt: ez húsz könyök széles volt a ház körül mindenhol.

11 Az oldalépület bejáratai az üresen maradt térség felé voltak, az egyik bejárat észak felé, a másik bejárat dél felé. A szabadon hagyott térség szélessége öt könyök volt körös-körül.

12 Az épület, amely az elkülönített helyen, nyugat felé volt, hetven könyök széles volt; az épület fala öt könyök széles volt körös-körül, hosszúsága pedig kilencven könyök.

13 A ház hosszát százkönyöknyinek, és az elkülönített helyet, az oldalépületet és falait száz könyök hosszúságúnak mérte.

14 A ház elejét és az elkülönített hely első részének szélességét kelet felé százkönyöknyinek mérte.

15 Megmérte az oldalépület hosszúságát az elkülönített hely felől, amely ennek háta mögött volt, valamint ennek folyosóit mindkét oldal felől: száz könyöknek mérte azt. A templom belsejét, az udvar előcsarnokát,

16 a küszöböket, ablakkereteket és a folyosókat három oldalról, a küszöbbel szemben gyalult deszka borította körös-körül a földtől az ablakokig, az ablakok pedig csukhatók voltak.

17 A bejárat felső részéig, a belső házig és onnan kifelé, az egész falon körös-körül kívül és belül egyforma méretű

18 kerúbok és pálmafaragások voltak készítve. Egy pálmafaragás volt két kerúb között, és mindegyik kerúbnak két arca volt.

19 Emberarc nézett az egyik oldalon levő pálmafaragásra, és oroszlánarc a másik oldalon lévő pálmára. Így volt ez elkészítve az egész házon körös-körül.

20 A földtől a bejárat felső részéig kerúbok és pálmafaragások voltak készítve a templomfalon.

21 A szent hely ajtófélfái négyszögletesek voltak; a szentek szentje előtt pedig olyasmi látszott, mint egy oltár.

22 Fából volt, három könyök magas, és két könyök hosszú; sarkai, alapja és falai fából voltak. Akkor azt mondta nekem: Ez az az asztal, amely az ÚR színe előtt áll.

23 Kétszárnyú ajtaja volt a szent helynek és a szentek szentjének.

24 Két ajtószárnyuk volt ezeknek az ajtóknak, két kifordítható ajtajuk: kettő az egyik és kettő a másik ajtón.

25 A szent hely ajtajain ugyanolyan kerúbok és pálmák voltak készítve, mint a falakon, és fakorlát volt a csarnok előtt kívül.

26 Szűk ablakok és pálmák voltak mindkét oldal felől a csarnok oldalfalain. A ház oldalkamráinál is voltak korlátok.

42. fejezet

1 Azután kivitt a külső udvarba észak felé, és odavitt engem azoknak a kamráknak az épületéhez, amelyek az elkülönített hellyel szemben és az oldalépülettel szemben észak felé voltak.

2 A hossza száz könyök volt, a szélessége ötven könyök; a bejárat az északi felén volt.

3 A belső udvarhoz tartozó húszkönyöknyi térséggel szemben és a kövezett résszel szemben, amely a külső udvarhoz tartozott, folyosók voltak három szinten.

4 Belül, a kamrák előtt tízkönyöknyi széles út volt, amelynek a hosszúsága száz könyök volt. Bejárataik észak felé voltak.

5 Az épület felső kamrái rövidebbek voltak az alsó és középső kamráknál, mert a folyosók elvettek belőlük.

6 Mivel három szinten voltak, és nem voltak olyan oszlopaik, mint az udvarok oszlopai, ezért az alsókhoz és a középsőkhöz képest rövidebbek voltak a földszinttől nézve.

7 A külső fal, amely párhuzamosan haladt a kamrákkal a külső udvar felé, a kamrák mentén, ötven könyök hosszú volt.

8 A kamrák, amelyek a külső udvar felé voltak, ötvenkönyöknyi hosszúságúak voltak, és íme, a szent hellyel szemben pedig százkönyöknyiek.

9 És e kamrák alatt volt a bejárat kelet felől, ha valaki a külső udvarból ment be oda.

10 Az udvar falának szélességében, dél felől is voltak kamrák, az elkülönített hely és az oldalépület előtt.

11 Egy út volt előttük, és hasonlók voltak az északra lévő kamrákhoz. Ugyanolyan hosszúak és ugyanolyan szélesek voltak, mint azok, és minden kijáratuk, elrendezésük és bejáratuk is olyan volt, mint azoké.

12 Olyanok voltak, mint a dél felé lévő kamrák bejáratai. Az út kezdetén egy bejárat volt; ez az út a megfelelő fal előtt volt, amelyen kelet felől lehetett bemenni.

13 Azután azt mondta nekem: Az északi és a déli kamrák, amelyek az elkülönített hely előtt vannak, azok a szent kamrák. Azokban fogyaszthatják el a papok, akik az ÚRhoz közelednek, az igen szentséges áldozatokat. Ott rakják le az igen szentséges áldozatokat:

14 Amikor bemennek oda a papok, nem jöhetnek ki addig a szent helyről a külső udvarba, amíg ott bent le nem rakják ruháikat, amelyekben szolgáltak. Mivel ezek szentek, más ruhába öltözzenek, és úgy közeledjenek a nép helyéhez.

15 Amikor befejezte a belső ház megmérését, kivitt engem a kelet felé néző kapuhoz, és körös-körül mérni kezdett.

16 A keleti oldalt a mérőpálcával ötszáz könyöknek mérte. Azután megfordult, és a mérőpálcával

17 az északi oldalt ötszáz könyöknek mérte. Azután megfordult,

18 és a déli oldalt ötszáz könyöknek mérte a mérőpálcával.

19 Aztán a nyugati oldal felé fordult, és ötszáz könyöknek mérte azt a mérőpálcával.

20 Mind a négy irányban megmérte azt. Kőfal vette körül, amelynek hosszúsága ötszáz és szélessége is ötszáz könyök volt, és ez választotta el a szent helyet a közönségestől.

43. fejezet

1 Azután elvezetett engem a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz, amely kelet felé néz.

2 És íme, Izráel Istenének dicsősége közelgett kelet felől, és zúgása olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, a föld pedig fénylett a dicsőségétől.

3 A jelenség, amelyet láttam, olyan volt, mint az a jelenség, amelyet akkor láttam, amikor a várost elpusztítani ment. Olyan látomás volt, mint az, amelyet a Kébárfolyó mellett láttam. Akkor arcra borultam.

4 És az ÚR dicsősége bement a házba a keletre néző kapun keresztül.

5 Ekkor fölemelt engem a lélek, bevitt a belső udvarba, és íme, az ÚR dicsősége betöltötte a házat.

6 És hallottam, hogy szól hozzám valaki a házból, holott az a férfi mellettem állt.

7 Ezt mondta nekem: Embernek fia! Ez az én trónom helye, és lábam helye, ahol Izráel fiai között lakom majd örökké. Szent nevemet többé nem teszi tisztátalanná Izráel háza, sem ők, sem királyaik paráznaságukkal, királyaik holttestével és magaslataikkal,

8 és azzal sem, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé és ajtófélfáikat az én ajtófélfáim mellé teszik, és csak egy fal legyen közöttem és közöttük. Tisztátalanná tették szent nevemet utálatosságaikkal, amelyeket cselekedtek: ezért elveszítettem őket haragomb

9 De most már véget vetnek paráznaságuknak, és elviszik előlem királyaik holttesteit, én pedig közöttük lakom mindörökké.

10 Te, embernek fia, add tudtára Izráel házának, hogy milyen ez a ház, hogy piruljanak bűneik miatt, és azután mértékül vehetik az arányait.

11 Ha pirulni fognak mindazok miatt, amit cselekedtek, add tudtukra, hogy milyen ennek a háznak a formája, az elrendezése, a kijáratai és bejáratai – minden formája és minden rendelkezése. Írd le szemük előtt az egész formáját és minden rendelkezését, hogy j

12 Ez a ház törvénye. A hegy tetején az egész körülhatárolt térség igen szentséges. Íme, ez a ház törvénye.

13 Ezek az oltár mértékei könyökben kifejezve: egy könyök egyenlő egy közönséges könyökkel és egy tenyérrel. Alapja egy könyök magas, és egy könyök széles, szegélye pedig a szélén körös-körül egy arasz. Ez pedig az oltár magassága:

14 a földön lévő alaptól az alsó peremig két könyök, szélessége pedig egy könyök. A kisebb peremtől a nagyobb peremig négy könyök, szélessége pedig egy könyök.

15 A tűztér négy könyök, és a tűztértől fölfelé négy szarv áll ki.

16 A tűztér hosszúsága tizenkét könyök, szélessége is tizenkét könyök: tehát egyenlő oldalú négyszög.

17 A perem tizennégy könyök hosszú, és szélessége is tizennégy könyök, mind a négy oldalán. A szegély rajta köröskörül fél könyök. Alapja egy könyök köröskörül. Az oltár lépcsői kelet felé néznek.

18 Ekkor azt mondta nekem: Embernek fia – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, ezek az oltár rendtartásai arra az időre, amikor elkészül, hogy égőáldozattal áldozzanak rajta, és vért hintsenek rá.

19 A lévita papoknak, akik Cádók utódai közül valók, és akik elém járulhatnak, hogy szolgáljanak nekem, adj egy fiatal bikát bűnért való áldozatul – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

20 Vegyél a véréből, és kend az oltár négy szarvára, a perem négy sarkára és a szegélyre körös-körül, így tisztítsd meg azt, és szerezz engesztelést érte!

21 Azután fogd a bikát, amely a bűnért való áldozat, és égesd el azt a háznak erre rendelt helyén, a szent helyen kívül!

22 Másnap pedig vigyél egy ép kecskebakot bűnért való áldozatul, és tisztítsák meg vele az oltárt úgy, ahogyan a fiatal bikával is megtisztították.

23 Amikor elvégezted az oltár megtisztítását, vigyél áldozatul egy ép, fiatal bikát és egy ép kost a nyájból.

24 Vidd őket az ÚR színe elé, a papok pedig hintsenek rájuk sót, és mutassák be őket égőáldozatul az ÚRnak.

25 Hét napig mindennap készíts el egy-egy kecskebakot bűnért való áldozatul és egy fiatal bikát meg egy kost a nyájból; mindegyik ép legyen, amit hoznak.

26 Hét napon át szerezzenek engesztelést az oltárért, és így tisztítsák meg és szenteljék föl azt.

27 E napok elteltével pedig, a nyolcadik naptól fogva készítsék el a papok az oltáron égőáldozataitokat és hálaadó áldozataitokat, és én kegyelmesen fogadlak titeket – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

44. fejezet

1 Azután visszavitt engem a szent hely külső kapujához, amely keletre néz, de az zárva volt.

2 Akkor azt mondta nekem az ÚR: Ez a kapu zárva marad. Nem nyithatja ki senki, és nem mehet be rajta senki, mert az ÚR, Izráel Istene ment be rajta; ezért marad zárva.

3 Csak a fejedelem időzhet ott, mivel ő a fejedelem, hogy egyen az ÚR színe előtt. A kapu csarnoka felőli úton menjen be, és azon az úton menjen is ki.

4 Azután bevitt engem az északi kapun keresztül a ház elé. Akkor láttam, hogy íme, az ÚR háza betelt az ÚR dicsőségével, és arcra borultam.

5 Az ÚR azt mondta nekem: Embernek fia, figyelj, lásd meg a szemeddel, és halld meg a füleddel mindazt, amit mondok neked az ÚR házának minden rendtartásáról és minden törvényéről! Figyeld meg jól a ház bejáratát a szent hely minden kijáratával együtt.

6 Mondd a pártütőknek, Izráel házának: Így szól az én Uram, az ÚR: „Most már elég legyen minden utálatosságotokból, Izráel háza!

7 Idegeneket, körülmetéletlen szívű és körülmetéletlen testű embereket engedtetek bemenni, hogy szent helyemen legyenek, és így tisztátalanná tegyék azt, az én házamat, amikor áldozatul hoztátok kenyeremet, a kövérjét és a vért. Ekkor minden eddigi utálatos

8 Nem foglalatoskodtatok szent dolgaim szolgálatában, hanem magatok helyett őket foglalkoztattátok szolgálatomban az én szent helyemen.

9 Így szól az én Uram, az ÚR: Senki idegen, körülmetéletlen szívű és körülmetéletlen testű nem mehet be szent helyemre az idegenek közül, akik Izráel fiai között vannak.

10 Azok a léviták pedig, akik eltávolodtak tőlem, amikor Izráel eltévelyedett, és akik a bálványokhoz tévelyegtek el tőlem, viseljék büntetésüket.

11 Szolgák legyenek szent helyemen, őrizzék a ház kapuit, és szolgáljanak a házban: ők öljék le a nép égőáldozatát és minden más áldozatot, és ők álljanak előttük, hogy szolgáljanak nekik.

12 Mivel bálványaik előtt szolgáltak nekik, és bűnre csábították Izráel házát, ezért esküre emeltem kezemet ellenük – ezt mondja az én Uram, az ÚR –, hogy viselni fogják büntetésüket.

13 Nem közeledhetnek hozzám, hogy mint papok szolgáljanak nekem, és nem járulhatnak szentségemhez, a legszentebb dolgokhoz. Hanem viselniük kell gyalázatukat és utálatosságaik büntetését, amelyeket cselekedtek.

14 A háznál való szolgálatban foglalkoztatom őket, minden ottani munkában, mindabban, amit ott el kell végezni.

15 De Cádók fiai, azok a lévita papok, akik akkor is a szent helyemnél szolgáltak, amikor Izráel fiai eltévelyedtek tőlem, ők elém járulhatnak, hogy szolgáljanak nekem; előttem állhatnak, hogy áldozzanak nekem kövérjével és vérrel – ezt mondja az én Uram, az

16 Ők bejárhatnak szentélyembe, és asztalomhoz járulhatnak, hogy szolgáljanak nekem, és az én szolgálatomban foglalatoskodjanak.

17 Amikor a belső udvar kapuihoz mennek, lenvászon ruhába öltözzenek. Ne legyen rajtuk gyapjúruha, ha a belső udvar kapuinál és a házban szolgálnak.

18 Lenvászon süveg legyen a fejükön, és lenvászon nadrág a derekukon. Ne öltözzenek föl annyira, hogy megizzadjanak!

19 Amikor pedig kimennek a külső udvarba a néphez, vessék le azokat a ruháikat, amelyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamrákban. Öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.

20 Ne nyírják a fejüket kopaszra, hosszú hajat se növesszenek, hanem gondosan nyírják a hajukat.

21 A papok közül senki sem ihat bort, amikor a belső udvarba megy.

22 Özvegyet vagy elbocsátott asszonyt nem vehetnek feleségül, hanem csak Izráel házából való hajadonokat. De olyan özvegyet elvehetnek, aki papnak az özvegye.

23 És tanítsák meg népemet, hogy mi a különbség a szent és közönséges között, és ismertessék meg velük a tisztátalan és a tiszta közötti különbséget.

24 Peres ügyben ők álljanak elő ítélni; törvényeim szerint ítélkezzenek! Minden ünnepemre vonatkozó tanításomat és rendelésemet tartsák meg, és szombatjaimat szenteljék meg!

25 Halotthoz nem mehet be, hogy magát tisztátalanná ne tegye. Csak apja, anyja, fia, leánya, fiútestvére és hajadon leánytestvére miatt teheti magát tisztátalanná.

26 Megtisztulása után számláljanak neki hét napot.

27 És azon a napon, amelyen bemegy a szent helyre, a belső udvarba, hogy szolgáljon a szent helyen, mutassa be bűnért való áldozatát – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

28 Lesz nekik örökségük: én leszek az örökségük! Birtokot ne adjatok nekik Izráelben: én vagyok a birtokuk!

29 Az ételáldozatból, a bűnért és vétekért való áldozatból éljenek, és minden, amit Izráelben Istennek szentelnek, az övék legyen.

30 A papoké legyen az első termés zsengéje mindenből és minden, amit áldozatra visztek bármilyen áldozatotokból. Lisztetek első őrlését is adjátok a papnak, hogy áldás nyugodjon házatokon!

31 Semmi döglöttet vagy vadtól széttépettet – akár madarat, akár egyéb állatot – nem ehetnek a papok.”

45. fejezet

1 Amikor sorsvetéssel fölosztjátok az országot birtokrészekre, adjatok a földből áldozatot az ÚRnak: szent részt. Hosszúsága huszonötezer és szélessége tízezer könyök legyen, szent legyen egészen a határáig, körös-körül.

2 Ebből a területből ötszázszor ötszáz könyöknyi négyzet a szent helyé legyen. Körülötte pedig ötvenkönyöknyi térség legyen minden oldalon.

3 Ebből a megmért területből mérj ki egy huszonötezer könyök hosszúságú és tízezer könyök szélességű részt, ezen lesz a szent hely, amely igen szent hely.

4 Szent rész ez a földből: a papoké legyen, a szent hely szolgáié, akik ide járulnak szolgálni az URat. Ez lesz nekik házhelyül, valamint szent hely a szent hely számára.

5 Huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles terület a lévitáké, a ház szolgáié: az ő tulajdonuk és lakóhelyük lesz.

6 Adjatok a város birtokául egy ötezer könyök szélességű és huszonötezer könyök hosszúságú területet a fölajánlott szent terület mellett. Izráel egész házáé legyen ez.

7 A fejedelem tulajdona lesz a térség a fölajánlott szent hely területének és a város tulajdonának mindkét oldalán, a szent hely és a város tulajdona mentén, a nyugati oldalon nyugat felé és a keleti oldalon kelet felé. Hosszúsága olyan lesz, mint az egyes

8 Ez a föld lesz tulajdonuk Izráelben, hogy többé ne sanyargassák fejedelmeim az én népemet, hanem adják át a többi földet Izráel házának törzseik szerint.

9 Azt mondja az én Uram, az ÚR: Legyen már elég, Izráel fejedelmei! Távolítsátok el a törvénytelenséget és az erőszakot, és törvény szerint, igazságosan cselekedjetek! Vegyétek le népemről a kifosztás terhét, azt mondja az én Uram, az ÚR.

10 Igaz mérőserpenyőitek legyenek, igaz efátok és igaz bátotok legyen.

11 Az efa és a bát azonos űrmértékű legyen, úgy, hogy a bát a hómer tizede legyen, és az efa is a hómer tizede legyen. Mértéküket a hómerhez kell igazítani.

12 A sékel húsz géra legyen; az ötsékeles öt sékel súlyú legyen, a tízsékeles pedig tíz sékel. A mina ötven sékel súlyú legyen nálatok.

13 Ez az az áldozat, amelyet föl kell ajánlanotok: minden hómer búzából egyhatod efát és minden hómer árpából is egyhatod efát adjatok.

14 Ez az olajból rendelt rész, báttal mérve az olajat: a bát tizede minden kór olajból. Tíz bát az egy hómer, éppígy tíz bát tesz ki egy kórt is.

15 Továbbá egy bárányt adjatok a nyájból kétszáz juh után, Izráel bővizű földjéről ételáldozatra, égőáldozatra és hálaadó áldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek velük – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

16 Az ország egész népe köteles átadni ezt az áldozatot, amely a fejedelem része Izráelben.

17 A fejedelem kötelessége pedig az lesz, hogy egészen elégő áldozatot, ételáldozatot és italáldozatot vigyen az ünnepeken, újhold napján és szombatonként, továbbá Izráel házának minden ünnepén. Ő gondoskodjék a bűnért való áldozatról, az ételáldozatról, az

18 Azt mondja az én Uram, az ÚR: Az első hónapban, a hónap elsején végy egy fiatal, hibátlan bikát, és tisztítsd meg a szent helyet.

19 Vegyen a pap a bűnért való áldozat véréből, kenje azt a ház ajtófélfáira, az oltár szegélyének négy sarkára és a belső udvar kapufélfáira.

20 Így cselekedjél a hónap hetedik napján a tudatlanságból vétkezőért és a vigyázatlanságért, és így szerezzenek engesztelést a házért.

21 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján legyen a ti páskátok. A hétnapos ünnepen kovásztalan kenyeret kell enni.

22 A fejedelem áldozzék azon a napon egy bikával, bűnért való áldozatul önmagáért és az ország egész népéért.

23 Az ünnep hét napján pedig készíttessen egészen elégő áldozatot az ÚRnak hét bikával és hét kossal, amelyek épek, naponként, hét napon át és bűnért való áldozatot naponként egy kecskebakkal.

24 Ételáldozatul készíttessen egy efa lisztet a bika mellé és egy efát a kos mellé, az olajból pedig egy hínt minden efához.

25 A hetedik hónapban, a hónap tizenötödik napján, az ünnepen ugyanúgy készíttessen hét napon át bűnért való áldozatot, egészen elégő áldozatot, ételáldozatot és olajat.

46. fejezet

1 Azt mondja az én Uram, az ÚR: A belső udvar kapuja, amely keletre néz, legyen zárva a hat munkanapon át, de szombatnapon és újhold napján nyissák ki.

2 És ha a fejedelem a kapu csarnokának útján kívülről bejön, álljon a kapufélfa mellé, és amíg a papok bemutatják égőáldozatát és hálaadó áldozatait, leborulva imádkozzék a kapu küszöbén, azután menjen ki, de a kaput ne zárják be estig.

3 Az ország népe is leborulva imádkozzék ugyanennek a kapunak a bejáratánál szombaton és újhold napján az ÚR színe előtt.

4 Az az égőáldozat pedig, amelyet a fejedelem visz az ÚRnak szombatnapon, hat ép bárány és egy ép kos legyen.

5 Az ételáldozat pedig egy efa liszt legyen a kos mellé. A bárányok mellé pedig adjon annyi ételáldozatot, amennyi tőle telik, és az olajból egy hínt minden efához.

6 Az újhold napján pedig adjon egy ép, fiatal bikát, hat bárányt és egy kost; mindegyik ép legyen.

7 A bika mellé egy efa lisztet és a kos mellé is egy efát készíttessen ételáldozatul. A bárányok mellé pedig annyit, amennyi tőle telik, és az olajból egy hínt minden efához.

8 Amikor bemegy a fejedelem, a kapu csarnokán keresztül menjen be, és ugyanezen az úton menjen is ki.

9 Amikor pedig a föld népe megy be az ÚR színe elé az ünnepeken, akkor aki az északi kapun keresztül ment be, hogy leborulva imádkozzék, a déli kapun menjen ki. Aki pedig a déli kapun keresztül ment be, az az északi kapun menjen ki. Ne azon a kapun keresztü

10 A fejedelem pedig ugyanakkor menjen be, amikor ők, és ugyanakkor menjen ki, amikor ők.

11 Az ünnepeken és a szent egybegyűléseken legyen az ételáldozat egy efa liszt egy bika mellé és egy efa a kos mellé; a bárányok mellé annyi, amennyi tőle telik, az olajból pedig egy hín minden efához.

12 Ha a fejedelem önkéntes égőáldozatot készíttet vagy hálaadó áldozatokat önkéntes áldozatul az ÚRnak, nyissák ki neki a keletre néző kaput, és ő úgy készíttesse el égőáldozatát és hálaadó áldozatait, ahogyan szombatnapon szokta tenni. Azután menjen ki, és

13 Készíttessen naponként az ÚRnak égőáldozatul egy ép, egyesztendős bárányt. Minden reggel készíttesse el azt.

14 Ezt az ételáldozatot készíttesd el hozzá minden reggel: egyhatod rész efa lisztet és az olajból a hín harmadrészét a liszt megnedvesítésére, ételáldozatul az ÚRnak. Örökös és állandó rendelkezések ezek.

15 Készíttessétek el tehát a bárányt, az ételáldozatot és az olajat minden reggel: állandó égőáldozat ez.

16 Azt mondja az én Uram, az ÚR: Ha a fejedelem ajándékot adna valamelyik fiának a maga örökségéből, az a fiáé lehet, mivel saját birtokuk az.

17 De ha birtokából valamelyik szolgájának ad ajándékot, csak a felszabadítás esztendejéig lehet azé, azután visszaszáll a fejedelemre, mivel a saját birtoka az, és a fiaié lesz.

18 A nép birtokából azonban nem vehet el a fejedelem, nehogy kitaszítsa őket tulajdonukból. Saját tulajdonából adjon birtokot fiainak, hogy népem közül ne szorítson ki senkit a maga tulajdonából.

19 Azután bevitt engem ahhoz a bejárathoz, amely a kapu mellett, oldalt volt, a papok szent kamráinál, amelyek északra néztek, és íme, volt ott egy helyiség a nyugati szélén.

20 Azt mondta nekem: Ezen a helyen főzzék a papok a vétekért és a bűnért való áldozatot, és ott süssék az ételáldozatot, és ne vigyék ki a külső udvarba, nehogy a szentet megérintse a nép.

21 Azután kivitt engem a külső udvarba, és körülvezetett az udvar mind a négy sarkához, és íme, az udvar mindegyik sarkában volt egy udvar.

22 Az udvar négy sarkában negyven könyök hosszú és harminc könyök széles zárt udvarok voltak. Azonos méretűek voltak az udvar négy sarkánál levő udvarok.

23 Fal vette körül mind a négyet, és a fal mellé tűzhelyek voltak építve körös-körül.

24 Azt mondta nekem: Ezek a konyhák, itt főzik meg a ház szolgái a nép véresáldozatát.

47. fejezet

1 Azután visszavezetett engem a ház bejáratához, és íme, víz jött ki a ház küszöbe alól, kelet felől, mert a ház eleje kelet felé néz, és a víz aláfolyt a ház jobb oldala mellett, az oltártól délre.

2 Azután kivitt engem az északi kapun keresztül, és végigvitt a kívül levő úton a külső kapuhoz, amely keletre néz. És íme, a víz ott tört elő a kapu jobb oldala alól.

3 Akkor kelet felé ment az a férfi, mérőzsinórral a kezében, lemért ezerkönyöknyit, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért.

4 Majd ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz pedig térdig ért. Azután ismét lemért ezret, és átvezetett engem, és a víz derékig ért.

5 Azután lemért még ezret, s folyóvá lett: olyan volt, hogy nem lehetett átkelni rajta. Olyan magas volt a víz, hogy úszni kellett benne, mint egy folyóban, amelyen nem lehet átgázolni.

6 Ekkor azt mondta nekem: Láttad-e, embernek fia? Azután visszavezetett a folyó partján.

7 És amikor visszatértem, íme a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon.

8 Azt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé folyik, lefelé tart a síkságon, és a tengerbe jut, és amikor a tengerbe ömlik, meggyógyul tőle a víz.

9 Ahová csak eljut ez a folyam, élni fog ott minden élőlény, amely mozog. Nagy bőségben lesznek ott halak, mert ahová csak eljut ez a víz, meggyógyul a víz. Élni fog ott minden, ahová csak eljut ez a folyó.

10 Halászok állnak majd ott, és Éngeditől Én-Eglaimig varsák kivetőhelye lesz az. Sok különféle hal lesz benne bőséggel, olyanok, mint a nagy tenger halai.

11 Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, hanem sós helyek maradnak.

12 A folyó mellett, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő. Levelük nem hervad el, gyümölcseik nem fogynak el. Havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szent helyből folyik oda. Gyümölcsük eledelül és leveleik orvosságként szolgálnak.

13 Így szól az én Uram, az ÚR: Ez az a határ, amelynek alapján föl kell osztanotok magatok között az országot Izráel tizenkét törzse szerint. De Józsefnek két birtokrészt adjatok.

14 Vegyétek birtokba mindnyájan egyenlően a részeteket, mert esküre emeltem kezemet, hogy atyáitoknak adom azt, tehát rátok száll örökségül ez a föld.

15 Ez lesz az ország határa: az északi határ a Nagy-tengertől, Hetlónon át Cedád felé haladva,

16 Hamát, Bérótá és Szibraim, amely Damaszkusz és Hamát határa között van, Hácér-Hattíkón, amely Haurán határán van.

17 Így lesz a határ a tengertől Hacar-Énónig, Damaszkusz határán és észak felé, Hamát határán. Ez az északi oldal.

18 A keleti oldal Haurán és Damaszkusz között van, Gileád és Izráel földje között pedig a Jordán lesz a határ, ama határtól a keleti tenger mellett, Támárig. Ez a keleti oldal.

19 A déli oldalon pedig Támártól dél felé, Kádesben a Meríbá vizéig húzódik, azután a patak mellett, a Nagy-tengerig. Ez a déli oldal.

20 A nyugati oldal a Nagy-tenger, a szemközti, déli határtól a Hamátba vivő útig. Ez a nyugati oldal.

21 Ezt a földet osszátok majd föl magatok között Izráel nemzetségei szerint.

22 Amikor pedig sorsvetéssel fölosztjátok azt magatok között, a jövevényeknek is juttassatok, akik közöttetek laknak, akiknek fiai már közöttetek születtek. Úgy bánjatok velük, mint Izráel fiaival, akik ott születtek. Veletek együtt, sorsvetéssel legyen örök

23 Úgy legyen, hogy amely törzzsel lakik a jövevény, ott adjátok ki az örökségét – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

48. fejezet

1 Ezek a törzsek nevei: az északi határtól kiindulva a Hetlóntól Hamátig vezető út mentén Hacar-Énónig Damaszkusz határán, az északi oldal felé, Hamát mentén, a keleti oldaltól a nyugati oldalig Dáné egy rész;

2 Dán határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Áseré egy rész.

3 Áser határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Naftalié egy rész.

4 Naftali határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Manasséé egy rész.

5 Manassé határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Efraimé egy rész.

6 Efraim határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Rúbené egy rész.

7 Rúben határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig Júdáé egy rész.

8 Júda határa mellett a keleti oldaltól a nyugati oldalig lesz az elkülönített terület, amelyet az ÚRnak ajánlotok föl: huszonötezer könyök széles lesz, és olyan hosszú, mint egy-egy részé a keleti oldaltól a nyugati oldalig. Ennek a közepén lesz a szent he

9 Az elkülönített terület, amelyet az ÚRnak ajánlotok föl, huszonötezer könyök hosszú és tízezer könyök széles.

10 Az elkülönített területből a papoké lesz egy északra huszonötezer könyök hosszú, nyugatra tízezer könyök széles, keletre tízezer könyök széles és délre huszonötezer könyök hosszú térség. Ennek a közepén legyen az ÚR szent helye.

11 Azoké a papoké lesz ez Cádók fölszentelt fiai közül, akik szolgálatomban foglalatoskodtak, és nem tévelyedtek el, amikor Izráel fiai eltévelyedtek, mint ahogyan a léviták eltévelyedtek.

12 Övék legyen ez, mint egy elkülönített terület az ország fölajánlásából, mint igen szent hely, a léviták határa mellett.

13 A lévitáké pedig a papok határa mentén lesz egy huszonötezer könyök hosszúságú és tízezer könyök szélességű terület. Az egésznek a hosszúsága huszonötezer könyök lesz, a szélessége pedig tízezer.

14 Semmit nem adhatnak el belőle, el sem cserélhetik, nem szállhat át másra az országnak ez a legjava, mert az ÚRnak van szentelve!

15 Az az ötezer könyöknyi terület, amely a huszonötezer könyök szélességéből fennmaradt, közönséges terület lesz a város számára mint lakóhely és nyílt térség. Ennek a közepén lesz a város.

16 Ez legyen a mérete: az északi oldalon négyezer-ötszáz, a déli oldalon négyezer-ötszáz, a keleti oldalon négyezer-ötszáz és a nyugati oldalon is négyezer-ötszáz könyök.

17 A város nyílt térsége észak felé kétszázötven, dél felé kétszázötven, keletre kétszázötven és nyugatra is kétszázötven könyök.

18 Ami pedig fennmarad az elkülönített terület mentén hosszában, keletre és nyugatra is tízezer könyök, ott marad az elkülönített terület mentén; termése pedig legyen a város dolgozóinak kenyere.

19 A város dolgozói azok, akik Izráel minden törzséből ott munkálkodnak.

20 Az egész elkülönített terület huszonötezerszer huszonötezer könyök. Ezt a négyzetet különítsétek el szent felajánlásul a város tulajdonával együtt.

21 Ami pedig megmaradt, a fejedelem része lesz a szent területnek és a város tulajdonának mindkét oldalán, a huszonötezer könyöknyi szent területtől a keleti határig, és nyugat felé, a huszonötezer könyöknyi területtől egészen a nyugati határig. A törzseknek

22 A léviták tulajdona és a város tulajdona a fejedelem birtokai közé kerül, a Júda határa és Benjámin határa közötti terület a fejedelemé lesz.

23 A többi törzs birtoka: a keleti oldaltól a nyugati oldalig Benjáminé egy rész.

24 Benjámin határán a keleti oldaltól a nyugati oldalig Simeoné egy rész.

25 Simeon határán a keleti oldaltól a nyugati oldalig Issakáré egy rész.

26 Issakár határán a keleti oldaltól a nyugati oldalig Zebuloné egy rész.

27 Zebulon határán a keleti oldaltól a nyugati oldalig Gádé egy rész.

28 Gád határán a déli oldalon dél felé lesz a határ, Támártól a Meríbá vizéig Kádesben és a patak mentén, a Nagy-tengerig.

29 Ez az a föld, amelyet sorsvetéssel kell örökségül elosztanotok Izráel törzsei között, és így részesedhettek belőle – ezt mondja az én Uram, az ÚR.

30 Ezek lesznek a város kijáratai a négyezer-ötszáz könyök hosszú északi oldalon kezdve:

31 A város kapui Izráel törzseinek neveit viselik. Három kapu van északon: Rúbené egy kapu, Júdáé egy kapu, Lévié egy kapu.

32 A keleti oldal négyezer-ötszáz könyök hosszú, és három kapu van rajta: Józsefé egy kapu, Benjáminé egy kapu, Dáné egy kapu.

33 A déli oldal is négyezer-ötszáz könyök hosszú, és három kapu van rajta: Simeoné egy kapu, Issakáré egy kapu, Zebuloné egy kapu.

34 A nyugati oldal is négyezer-ötszáz könyök hosszú, és három kapu van rajta: Gádé egy kapu, Áseré egy kapu, Naftalié egy kapu.

35 Körös-körül tizennyolcezer könyök. A város neve pedig attól a naptól fogva ez lesz: Ott az ÚR!

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .