Ézsaiás próféta könyve

1. fejezet

1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomása, amelyet Júda és Jeruzsálem felől látott, Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak napjaiban.

2 Halljátok meg, egek, és vedd füledbe, föld, mert az ÚR szól: Fiakat neveltem és méltóságra emeltem, de elpártoltak tőlem.

3 Az ökör ismeri gazdáját és a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, az én népem nem ért engem!

4 Ó, gonosz nemzet, hamissággal megterhelt nép, gonosz utódok, elvetemült fiak! Elhagyták az URat, megvetették Izráel Szentjét, és elfordultak tőle.

5 Miért ostorozzalak tovább, miért folytatjátok a lázadást? Minden fej beteg, és minden szív erőtlen.

6 Tetőtől talpig nincs e testben ép hely, csupa seb és dagadás és nyílt kelevény, amelyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

7 Országotok pusztaság, városaitokat tűz perzselte, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik föl, és oly pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak.

8 Olyan maradt Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kalyiba az uborkaföldön vagy mint egy ostromlott város.

9 Ha a Seregek URa nem hagyott volna nekünk egy kis maradékot, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához hasonlítanánk.

10 Halljátok az ÚR beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füledbe Istenünk tanítását, Gomora népe!

11 Mire való nekem véresáldozataitok sokasága? – ezt mondja az ÚR. Megelégeltem a kosok egészen elégő áldozatait és a hizlalt marhák kövérjét. A bikák, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm.

12 Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja tőletek, hogy udvaraimat tapossátok?

13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, az illatáldozat utálatos előttem. Újhold, szombat és ünnepre hívás? Bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek.

14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlöli a lelkem, terhemre vannak, elfáradtam viselni.

15 Ha kitárjátok kezeteket, elrejtem szememet előletek. Sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, akkor sem hallgatom meg: kezetek vérrel van áztatva.

16 Mossátok meg, tisztítsátok meg magatokat, távoztassátok el szemem elől gonosz cselekedeteiteket, szűnjetek meg gonoszt cselekedni.

17 Tanuljatok meg jót tenni, törekedjetek az igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, szolgáltassatok igazságot az árvának, és hozzatok ítéletet az özvegy ügyében!

18 Gyertek hát, törvénykezzünk, azt mondja az ÚR! Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, ha vérvörösek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

19 Ha engedelmesen hallgattok rám, élhettek e föld javaival.

20 De ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg, mert az ÚR szája szólt!

21 Milyen paráznává lett a hű város! Tele volt jogossággal, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok!

22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel kevert.

23 Fejedelmeid megátalkodottak, tolvajok társai. Mindegyikük szereti az ajándékot, és a megvesztegetést hajhássza, az árvának nem szolgáltatnak igazságot, és az özvegy ügye nem kerül eléjük.

24 Ezért azt mondja az Úr, a Seregek URa, Izráel erős Istene: Jaj, mert kitöltöm haragomat elleségeimre, és bosszút állok ellenfeleimen!

25 Ellened fordítom kezemet, és kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítom minden söpredékedet.

26 Olyan bírákat adok neked, mint régen, és olyan tanácsosokat, mint kezdetben. Akkor majd igaz városnak, hű városnak neveznek téged.

27 Sion jogosság által váltatik meg, és azok, akik megtérnek benne, igazság által.

28 De elvesznek a bűnösök a gonoszokkal együtt, és elpusztulnak, akik elhagyják az URat.

29 Mert szégyen ér benneteket a cserfák miatt, amelyekben gyönyörködtetek, és pirulni fogtok a kertek miatt, amelyeket választottatok.

30 Hasonlók lesztek a fonnyadó levelű cserfához és a víz nélkül való kerthez.

31 Az erős olyan lesz, mint a kóc, és munkája, mint a szikra: mindketten égni fognak, és nem lesz, aki eloltsa őket.

2. fejezet

1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának a beszéde arról, amit Júda és Jeruzsálem felől látott.

2 Ez lesz az utolsó időkben: Erősen fog állni az ÚR házának hegye a hegyek fölött, magasabb lesz a halmoknál, és özönleni fog hozzá minden nemzet.

3 Eljön a sok nép, és azt mondják: Jöjjetek, menjünk fel az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert Sionból jön a tanítás, és Jeruzsálemből az ÚR beszéde.

4 Ítéletet tart a nemzetek között, és sok nép fölött bíráskodik. Fegyvereikből kapákat csinálnak, dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.

5 Jákób háza! Jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában!

6 Bizony elhagytad népedet, Jákób házát, mert tele vannak keleti szokásokkal, jelmagyarázók, mint a filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget.

7 Tele van országuk ezüsttel és arannyal, és végtelen sok kincsük van. Tele van országuk lovakkal, és végtelen sok szekerük van.

8 Tele van országuk bálványokkal, és kezük alkotásai előtt hajolnak meg, azok előtt, amiket ujjaik alkottak.

9 Ezért porba hajoltatják az embert, és megalázzák a férfit, ne bocsáss meg nekik.

10 Menj be a kősziklába, és rejtőzz el a porba az ÚR félelme elől és fenségének dicsősége elől.

11 A kevély szemű embert megaláztatás éri, és a férfi nagyságát porba hajtja, egyedül az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.

12 Mert eljön a Seregek URának napja mindenki ellen, aki kevély, és magát nagyra tartja, mindenki ellen, aki magát kiemeli, és megalázza őket.

13 És Libánon minden cédrusa ellen, amelyek magasak és kiemelkedőek, és Básán minden tölgyfája ellen.

14 Minden magas hegy ellen és minden kiemelkedő halom ellen.

15 Minden magas torony ellen és minden erős kőfal ellen.

16 Minden Tarsís-hajó ellen és minden gyönyörűséges gálya ellen.

17 Porba hajtják a kevély embert, és megaláztatás éri a főembereket, és egyedül az ÚR magasztaltatik föl azon a napon.

18 És a bálványok mind semmivé lesznek.

19 Bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba az ÚR félelme elől és fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet.

20 Azon a napon odadobja az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüst- és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy előttük meghajoljon,

21 és sziklák üregeibe és a szirtek hasadékaiba menekül az ÚR félelme elől és az ő fenségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrettentse a földet.

3. fejezet

1 Ne bízzatok hát az emberben, akinek csak egy lehelet van az orrában, mert ugyan mire becsülhető ő?

2 Mert íme, az Úr, a Seregek URa megvonja Jeruzsálem és Júda ellátását és támaszát, a támaszt, amelyet a kenyér és a víz jelent,

3 a hőst és a hadakozót, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént,

4 az ötven ember hadnagyát, a tiszteletre méltó embert, a tanácsost, az ügyes mestert és a varázsláshoz értőt.

5 Gyermekeket adok nekik fejedelemül, és sihederek uralkodnak rajtuk.

6 A nép egymást nyomorgatja, egyik ember a másik ellen támad, mindegyik a társa ellen: a gyermek az öreg ellen, a becstelen a tisztességes ellen.

7 Ha valaki megragadja atyja nemzetségéből való rokonát, és azt mondja neki: „Neked még van ruhád, légy fejedelmünk, és légy úrrá e romláson”,

8 ez azon a napon így fog fölkiáltani: „Nem leszek sebkötöző, nincsen házamban sem kenyér, sem ruha, ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!”

9 Mert megbotlik Jeruzsálem, és elesik Júda, mivel nyelvük és cselekedeteik az ÚR ellen vannak, és dicsőséges tekintetét ingerlik.

10 Arckifejezésük tesz bizonyságot ellenük, bűneikkel Sodoma módjára kérkednek, nemhogy eltitkolnák. Jaj a lelküknek, mert maguknak szereztek bajt.

11 Mondjátok az igaznak, hogy jó dolga lesz, mert cselekedetei gyümölcsével élhet.

12 Jaj a gonosznak, rossz dolga lesz, mert kezének cselekedete szerint fizetnek neki!

13 Ó, népem! Nyomorgatóid gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajtad. Népem! Vezéreid hitetők, és rossz útra viszik lépteidet.

14 Előállt perelni az ÚR, és itt áll, hogy ítélje a népeket.

15 Az ÚR ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt, szegénytől rabolt holmi van házaitokban.

16 Milyen dolog az, hogy népemet összezúzzátok, és a szegényeket összetöritek? – így szól az Úr, a Seregek URa.

17 Ezt mondja az ÚR: Mivel Sion leányai fölfuvalkodtak, és magasra tartott nyakkal járnak, szemükkel kacsingatnak, finomkodva lépkednek, és lábukkal csengést-bongást keltenek:

18 megkopaszítja az ÚR Sion leányainak fejét, és fölfedi mezítelenségüket.

19 Azon a napon eltávolítja az ÚR ékességeiket, lábpereceiket, fejdíszüket és a holdacskákat,

20 a fülbevalókat, a karpereceket és fátylakat,

21 a pártákat, a lábláncokat, az öveket, az illatos szelencéket és amuletteket,

22 a gyűrűket és orrpereceket,

23 az ünneplőruhákat, a palástokat, a nagy kendőket és az erszényeket,

24 a tükröket, a gyolcsingeket, a fejfedőket és a vállkendőket.

25 Akkor a balzsamillat helyén büdösség és az öv helyén kötél lesz, a bodorított haj helyén kopaszság, a szép köpeny helyén zsákruha, a szépség helyén pedig homlokra sütött bélyeg lesz.

26 Férfiaid fegyver által hullnak el és vitézeid harcban.

27 Szomorkodnak és gyászolnak a kapukban, és kifosztva ülnek a földön.

28 Hét asszony ragad meg egy férfit azon a napon, és azt mondja: A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük nevedet! Vedd le rólunk gyalázatunkat!

4. fejezet

1 Azon a napon az ÚR sarjadéka ékes és dicsőséges lesz, és a föld gyümölcse pompás és díszes lesz Izráel maradékának.

2 Aki Sionban megmarad, és Jeruzsálemben életben marad, azt szentnek hívják, mindazokat, akik a jeruzsálemiek közül az élők közé vannak följegyezve.

3 Ha lemossa az Úr Sion leányainak undokságát, és tisztára mossa Jeruzsálem vérét az ítélet lelkével, a megégetés lelkével,

4 akkor az ÚR Sion hegyének minden helye és gyülekezete fölé nappal felhőt és ködöt, éjjel pedig fényesen lángoló tüzet teremt, mindezek fölött pedig dicsősége lesz az oltalom.

5 Sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, oltalom és rejtek szélvész és eső elől.

5. fejezet

1 Hadd énekeljek kedvesemről, egy dalt szerelmesem szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője volt dúsan termő hegyoldalon.

2 Fölásta és megtisztította a kövektől, nemes vesszővel ültette be, közepére tornyot építtetett, és sajtót is vágatott bele. Várta, hogy majd jó szőlőt terem, de vadszőlőt termett!

3 Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, ítéljetek köztem és szőlőm között!

4 Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt?

5 Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel: Lerontom kerítését, hogy lelegeljék, elbontom kőfalát, hogy eltapossák.

6 Parlagon hagyom: nem metszik és nem kapálják meg, tövis és gaz veri föl. A fellegeknek is parancsolok, hogy ne adjanak rá esőt.

7 A Seregek URának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az ő gyönyörűséges ültetvénye. Jogőrzésre várt, de jogorzás lett; igazságra, de keserű kiáltás lett!

8 Jaj azoknak, akik házat házhoz ragasztanak, és mezőt mező mellé foglalnak, míg egy hely sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön!

9 Fülem hallatára mondta a Seregek URa, hogy a sok ház pusztává lesz, a nagyok és szépek lakatlanok lesznek.

10 Mert tíz hold szőlő egy bát bort ereszt, és egy hómer mag egy vékát terem.

11 Jaj azoknak, akik korán reggel részegítő ital után futkosnak, estig mulatnak, és bor hevíti őket!

12 Citera, lant, dob, síp és bor van lakomájukon, de az ÚR dolgaival nem törődnek, és nem látják keze cselekedeteit.

13 Ezért fogságba megy népem, mivel értelem nélkül való. Éhen halnak főemberei, a nép pedig szomjúságtól eped el.

14 Ezért szélesre tátja torkát a sír, végtelen szélesre nyitja a száját, és leszállnak belé a főemberek és a sokaság, a zajongók és az örvendezők.

15 Porig kell hajolnia az embernek, megalázkodik a férfi, és lesütik a szemüket a büszkék.

16 De magasztos lesz a Seregek URa, amikor ítél, és a szent Isten szentnek bizonyul igazságban.

17 Bárányok legelnek ott, mint legelőjükön, és a gazdagok romjain idegenek élnek!

18 Jaj azoknak, akik a vétket a gonoszság köteleivel vonszolják, és a bűnt mint szekeret, köteleken,

19 akik ezt mondják: Siessen, és tegye hamar a dolgát, hadd lássuk; közeledjen és jöjjön el Izráel Szentjének a terve, hadd ismerjük meg!

20 Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá és a világosságot sötétséggé teszik, akik a keserűt édessé, az édeset pedig keserűvé teszik!

21 Jaj azoknak, akik bölcseknek látszanak önmaguk előtt, és magukat eszesnek tartják!

22 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és híresek a részegítő ital keveréséről,

23 akik vesztegetésért igaznak mondják a gonoszt, és az igazak igazságát elfordítják!

24 Ezért amint a tarlót megemészti a tűz nyelve, és az égő széna összeomlik, úgy rothad el gyökerük, és virágjuk elszáll, mint a por. Mert megvetették a Seregek URának törvényét, és megutálták Izráel szentjének beszédét.

25 Ezért gerjedt föl népe ellen az ÚR haragja, hogy fölemelte rá kezét és megverte. A hegyek megrendültek, és holttestük szemétként fekszik az utcán. Mindezzel nem múlt el haragja, és keze még föl van emelve.

26 Jelt ad egy távoli népnek, és füttyszóval előhívja a föld határáról, és íme, az sietve, gyorsan eljön.

27 Nem lesz köztük egyetlen elfáradt és botladozó sem. Nem szunnyad egy sem, és nem alszik, derekának öve sem oldódik meg, és nem szakad el saruja szíja sem.

28 Nyilai élesek, és minden íja kifeszítve, lovainak patája olyan, mint a kovakő, és kocsikerekei, mint a forgószél.

29 Ordítása, mint az oroszláné, úgy ordít, mint az oroszlánkölykök, morog, és prédát ragad, elviszi, és nincs, aki elvegye tőle.

30 Rámordul azon a napon, mint a tenger morajlása. Ha pedig valaki az országra néz, íme, ott sűrű sötétség van, és a világosság elsötétedik a fellegektől!

6. fejezet

1 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzzijjá király, láttam az Urat magasra emelt trónon ülve, és palástja betöltötte a templomot.

2 Szeráfok álltak fölötte, mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel az arcát fedte be, kettővel a lábait, kettővel pedig repült.

3 Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsőségével teljes az egész föld!

4 Az ajtó küszöbei megrendültek a kiáltó hangjától, és a ház megtelt füsttel.

5 Akkor azt mondtam: Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom! Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!

6 És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.

7 Megérintette vele a számat, és azt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat: vétked el van véve, és bűnöd meg van bocsátva.

8 Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? Én azt mondtam: Íme, itt vagyok én, küldj el engem!

9 Ő így szólt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, de ne ismerjetek!

10 Kövérítsd meg e nép szívét, dugd be a fülét, és kösd be a szemét: ne lásson szemével, ne halljon fülével, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!

11 Erre én így szóltam: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg a városok el nem pusztulnak, és lakatlanná nem lesznek, a házakban pedig nem lesz ember, a föld pedig puszta nem lesz.

12 Az ÚR messze elveti az embert, és nagy pusztaság lesz a földön.

13 Ha marad még rajta egy tized, újra elpusztul az is. De ahogy a cserfának és a tölgyfának megmarad a tönkje kivágás után: a tönkjük szent mag lesz!

7. fejezet

1 Történt pedig a Júda királyának, Áháznak napjaiban, aki Jótámnak, Uzzijjá fiának a fia volt, hogy eljött Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen, hogy megostromolja, de nem tudták bevenni.

2 Hírül vitték ezt Dávid házának, és jelentették: Arám egyesült Efraimmal! Erre úgy reszketni kezdett a király szíve és népének szíve, ahogyan az erdő fái reszketnek a szélben.

3 De az ÚR azt mondta Ézsaiásnak: Menj ki, te és a fiad, Seárjásúb Áház elé a Felső-tó csatornájának végéhez, a Ruhafestők mezejéhez vivő útra,

4 és mondd meg neki: Vigyázz, és légy nyugodt, ne félj! Ne lágyuljon meg a szíved e két füstölgő üszkös fadarab miatt, Recínnek, az aráminak és Remaljá fiának fölgerjedt haragja miatt!

5 Mert gonoszt tervelt ki ellened Arám, Efraim és Remaljá fia, ezt mondva:

6 Menjünk Júda ellen, félemlítsük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királlyá fölötte Tábal fiát.

7 De az ÚR Isten így szól: Nem valósul meg, és nem úgy lesz!

8 Mert Arám feje Damaszkusz, és Damaszkusz feje Recín, és még hatvanöt esztendő, és elpusztul Efraim, és nem lesz többé nép.

9 Efraim feje pedig Samária, és Samária feje Remaljá fia. Ha nem hisztek, bizony nem maradtok meg!

10 Azután így szólt az ÚR Áházhoz:

11 Kérj jelt Istenedtől, az ÚRtól, kérj a mélységből vagy föntről a magasból!

12 Mikor azután Áház így szólt: „Nem kérek, és nem kísértem az URat!”,

13 akkor azt mondta a próféta: Halld meg hát, Dávid háza! Hát nem elég, hogy embereknek okoztok bosszúságot, még Istenemet is bosszantjátok?

14 Ezért maga az ÚR ad jelt nektek: Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik őt.

15 Vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt elvetni és a jót választani.

16 Mert mielőtt e gyermek megtanulná elvetni a gonoszt és a jót választani, pusztává lesz az a föld, amelynek két királyától reszketsz.

17 Az ÚR pedig oly napokat fog hozni rád, népedre és atyád házára, amilyenek még nem voltak, mióta Efraim elszakadt Júdától: elhozza Asszíria királyát.

18 Azon a napon füttyent az ÚR a legyeknek Egyiptom folyóvize mellett és a méheknek Asszíria földjén,

19 s mind eljönnek, és letelepszenek a mély völgyekben, a sziklák hasadékaiban, minden tövisbokron és minden legelőn.

20 Azon a napon leborotválja az Úr a folyamon túl bérelt borotvával, Asszíria királya által a fejet és a lábak szőrét, sőt a szakállt is levágja.

21 Azon a napon mindenki csak egy fejőstehenet és két juhot tart,

22 de a sok tej miatt vajat eszik: mert vajat és mézet eszik, aki csak megmaradt e földön.

23 Azon a napon minden helyet, ahol ezer szőlőtő ezer sékelt ért, tövis és gaz ver föl.

24 Nyilakkal és íjjal jár ott az ember, mivel tövis és gaz veri föl az egész földet.

25 Sőt a hegyekre sem mennek föl, ahol azelőtt kapáltak, mert félni fognak a tövistől és a gaztól. Mindez ökrök legelője lesz, és juhok járnak rajta.

8. fejezet

1 Ezt mondta nekem az ÚR: Végy magadnak egy nagy írótáblát, és írd föl rá közönséges írással: hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára!

2 Hű tanúkul választom magamnak Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát.

3 És bementem a prófétaasszonyhoz, aki fogant, és fiút szült. Akkor azt mondta nekem az ÚR: Nevezd így: „Hamar a zsákmányra és gyorsan a prédára!”

4 Mert mielőtt e gyermek ki tudja mondani: apám és anyám, Damaszkusz gazdagságát és Samária prédáját elviszi Asszíria királya.

5 Majd az ÚR ismét szólt hozzám, és azt mondta:

6 Mivel megvetette e nép a Silóah lassan folyó vizét, és Recínnek meg Remaljá fiának örvendezik,

7 ezért íme, rájuk hozza az Úr a folyó mindent elsöprő vizét, Asszíria királyát és annak minden hatalmát. Kilép mindenütt a medréből, és partjain túl árad.

8 Betör Júdába, elárasztja, és átzúdul rajta, és nyakig ér, szétterjesztett szárnyai ellepik földed egész szélességét, ó, Immánuel!

9 Háborogjatok csak, népek, rettenjetek meg, figyeljetek, akik messze földön laktok! Készüljetek és megrettentek majd, készüljetek és megrettentek majd!

10 Tanácskozzatok csak, de hiábavaló lesz, beszéljétek csak meg, úgysem megy végbe, mert Isten velünk van!

11 Mert így szólt hozzám az ÚR, amikor rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem, hogy ne járjak e nép útján:

12 Ti ne mondjátok összeesküvésnek azt, amit e nép összeesküvésnek mond, és amitől fél, attól ti ne féljetek, és ne rettegjetek!

13 A Seregek URát, őt tartsátok szentnek, őt féljétek és rettegjétek!

14 És ő szent hellyé lesz nektek, de megütközés köve és botránkozás sziklája lesz Izráel két házának, Jeruzsálem lakosainak pedig csapda és háló.

15 Sokan megbotlanak közülük, elesnek és összetörnek, csapdába esnek, és az megfogja őket.

16 Zárd le e bizonyságtételt, és pecsételd le e tanítást tanítványaimnak!

17 Én pedig várom az URat, aki elrejtette arcát Jákób háza elől, és benne bízom.

18 Íme, itt vagyok én és a gyermekek, akiket az ÚR adott nekem, jelül és csodául vagyunk Izráelben. A Sion hegyén lakozó Seregek URától vagyunk mi!

19 Ha azt mondják nektek: Tudakozódjatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik mormolnak és suttognak – hát nem Istenétől tudakozódik-e a nép? Az élők felől a holtaktól kell-e tudakozódni?

20 A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.

21 Az ilyen szorongva és éhezve fog bolyongani a földön. Ha pedig megéhezik, haragra gerjed, és megátkozza királyát és Istenét: fölfelé néz,

22 aztán a földre tekint, és íme, mindenütt nyomor, sötétség és szorongató homály, ő pedig ki lesz taszítva a sűrű sötétbe.

9. fejezet

1 De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongattatás van. Először megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de azután megdicsőíti a tengerhez vivő utat, a Jordán túlsó oldalát és a népek határát.

2 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. Akik a halál árnyékának földjén laknak, azok fölött fény ragyog föl.

3 Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzel neki, és úgy örvendeznek előtted, mint ahogy az aratók örülnek, és úgy vigadoznak, mint amikor zsákmányt osztanak.

4 Mert terhes igáját és háta vesszejét, nyomorgatójának botját összetöröd, mint Midján napján.

5 Mert a vitézek harci saruja és vérrel szennyezett öltözete elég, és tűz eledele lesz.

6 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. Így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!

7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége Dávid trónján és királysága fölött, mert fölemeli és megerősíti azt jogosság és igazság által, mostantól fogva mindörökké. A Seregek URának féltő szeretete teszi ezt.

8 Beszédet küldött az ÚR Jákóbnak, és lehullott az Izráelben,

9 hogy megtudja az egész nép, Efraim és Samária lakosai, akik ezt mondják kevélyen és fölfuvalkodva:

10 A téglafalak leomlottak, de mi faragott kőből újraépítjük. Fügefákat vágtak ki, de mi cédrusokat ültetünk a helyükre.

11 Ám az ÚR szorongatókat támaszt ellenük Recínből, és rájuk uszítja ellenségeit.

12 Az arámiakat elölről és a filiszteusokat hátulról, és ők falják Izráelt teli szájjal. De mindezzel még nem múlt el haragja, és keze még föl van emelve.

13 Hiszen e nép nem tért meg ahhoz, aki őt megverte, nem keresték a Seregek URát.

14 Ezért kivágja az ÚR Izráelből a fejet és a farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon.

15 A vén és a főember a fej, a farok pedig az a próféta, aki hazugságot szól.

16 Mert e nép vezérei tévelygésbe vitték a népet, és elvesztek, akiket vezettek.

17 Ezért ifjainak sem örvend az Úr, árváin és özvegyein sem könyörül. Mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. De mindezzel még nem múlt el haragja, és keze még föl van emelve.

18 Mert fölgerjedt a gonoszság, mint a tűz, megemészti a tövist és a gazt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és fölfelé gomolyog, mint egy füstoszlop.

19 A Seregek URának haragja miatt égett a föld, a nép pedig tűz martaléka lett. Senki sem könyörül testvérén.

20 Vág abból, ami jobbra van, de éhes marad, majd eszik abból, ami balra van, de nem elégszik meg. Mindnyájan karjuk húsát eszik,

21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét, s mindketten fölkelnek Júda ellen. De mindezzel még nem múlt el haragja, és keze még föl van emelve.

10. fejezet

1 Jaj azoknak, akik gonosz rendeleteket hoznak, és a jegyzőknek, akik elnyomó rendeleteket jegyeznek be,

2 mert a gyöngéket elriasztják a törvénykezéstől, és elrabolják népem szegényeinek igazságát. Az özvegyek prédául lesznek nekik, az árvák pedig zsákmányul.

3 De vajon mit fogtok tenni a meglátogatás és a messziről rátok jövő pusztulás napján? Kihez futtok segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket?

4 Bizony nem marad más, mint a foglyok közé esni vagy a megöltek közé hullani. Mindezzel még nem múlt el haragja, és keze még föl van emelve.

5 Jaj Asszíriának, haragom botjának, mert kezében van fölindulásom vesszeje!

6 Istentelen nemzet ellen küldöm őt, és haragom népe ellen rendeltem, hogy prédát szerezzen, zsákmányt ejtsen, és eltapossa, mint az utca sarát.

7 De ő nem így vélekedik, szíve nem így gondolja, mert szíve szerint pusztítani akar, és sok népet kigyomlálni.

8 Mert így szól: Vezéreim nem mind királyok-e?

9 Nem járt-e Kalnó ugyanúgy, mint Karkemis és Hamát, mint Arpád és Samária és mint Damaszkusz?

10 Ahogyan kezem elérte a bálványok országait, noha több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának,

11 vagy ahogyan Samáriával és bálványaival cselekedtem, úgy cselekszem majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel.

12 Ezért ha majd befejezi az Úr minden dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatja az asszíriai király nagyravágyó szívének gyümölcsét és kevély szemének dicsekvését.

13 Mert azt mondta: Kezem erejével tettem ezt és saját bölcsességemmel, mivel okos vagyok. Elmozdítottam a népek határait, kincseiktől megfosztottam őket, és mint erős, letaszítottam a magasan ülőket.

14 Kezem elérte a népek kincseit, mint egy fészket, és amilyen könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, úgy foglaltam el az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyát mozdította, csőrét kinyitotta volna, vagy csak csipogott volna!

15 Dicsekszik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Vagy büszkélkedik-e a fűrész azzal szemben, aki húzza? Mintha a bot lengetné azt, aki fölemelte, és a vessző emelné föl azt, aki nem fából való.

16 Ezért az Úr, a Seregek URa sorvadást bocsát kövéreire, és dicsősége alatt olyan égés támad, mint a tűzvész.

17 Izráel Világossága tűz gyanánt lesz, és annak Szentje láng gyanánt, amely ég, és megemészti egyazon napon a gazt és a tövisét.

18 Erdejének és kertjének ékességét pedig testestül-lelkestül megemészti, és elsorvad, mint egy beteg.

19 Erdeje fáiból oly kevés marad, hogy azokat egy gyermek is össze tudja írni.

20 Azon a napon Izráel maradéka, és aki megmenekült Jákób házából, nem támaszkodik többé nyomorgatóira, hanem az ÚRra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen.

21 A maradék megtér, Jákób maradéka az erős Istenhez.

22 Mert ha annyi lenne is néped, Izráel, mint a tenger homokja, csak a maradéka tér meg. El van határozva a pusztulás, kiárad az igazság!

23 Mert előre elhatározott pusztítást visz véghez az Úr, a Seregek URa az egész országban.

24 Azért így szól az Úr, a Seregek URa: Ne félj, népem, Sion lakosa Asszíriától, bár megver téged botjával, és fölemeli rád vesszejét, miként egykor Egyiptom!

25 Mert még egy kevés idő, és megszűnik fölindulásom, és haragom megemészti őket.

26 A Seregek URa ostort emel ellenük, ahogyan leverte Midjánt Óreb kőszikláján, és botját a tenger fölé emeli, mint egykor Egyiptomban.

27 Azon a napon lekerül terhe válladról és igája nyakadról, a kövérség miatt letörik igája.

28 Ajba jön, átvonul Migrónon, Mikmásnál rakja le harci szerszámait.

29 Átmennek a szoroson, Gebában lesz szálláshelyük. Megrémül Ráma, Saul városa, Gibea elmenekül.

30 Kiálts, Gallím leánya, vedd füledbe, Lais és szegény Anatót!

31 Madméná menekül, Gébim lakói mentik övéiket.

32 Még ma Nóbba megy, hogy ott megálljon, és öklét rázza Sion leányának hegye és Jeruzsálem halma ellen!

33 De íme, az Úr, a Seregek URa levagdalja az ágakat rémítő hatalommal, a sudár termetűeket kivágja, és a magasba törőket megalázza.

34 Fejszével vágja ki az erdő sűrű ágait, és megdől a Libánon a Hatalmas által.

11. fejezet

1 Egy vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, és hajtás sarjad gyökereiből.

2 Az ÚR lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és hatalom lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.

3 És gyönyörködik az ÚR félelmében, és nem szeme látása szerint ítél, és nem füle hallása szerint bíráskodik.

4 Igazságosan ítél a gyöngék dolgában, és méltányosan bíráskodik a föld szegényei fölött. Megveri a földet szájának botjával, és ajka leheletével megöli a hitetlent.

5 Derekát igazság fogja övezni, csípőjét pedig hűség.

6 Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a kecskegidával hever, a borjú, az oroszlánkölyök és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisgyermek őrzi azokat.

7 A tehén és a medve legelni fog, kölykeik együtt hevernek, az oroszlán pedig szalmát eszik, mint az ökör.

8 A kisded a viperalyuknál játszadozik, és az alig elválasztott gyermek a mérgeskígyó lyuka felé nyújtogatja kezét.

9 Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségem hegyén, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.

10 Azon a napon Isai gyökeréhez jönnek majd a népek, aki a népek zászlajaként áll, és nyugalmának helye dicsőséges lesz.

11 Azon a napon az Úr másodszor is kinyújtja kezét, hogy megvegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából, Egyiptomból, Pátrószból, Kúsból, Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről.

12 Zászlót emel a népek előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, egybegyűjti Júda szétszórt leányait a föld négy széléről.

13 Megszűnik Efraim irigysége, és kipusztulnak Júdából a gyűlölködők. Efraim nem irigykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra.

14 A filiszteusok határára repülnek, nyugat felé, és együtt ejtik zsákmányul kelet fiait. Kinyújtják kezüket Edómra és Móábra, nekik engedelmeskednek Ammón fiai.

15 Az ÚR pedig kiszárítja Egyiptom tengerének öblét, és kezét fölemeli az Eufrátesz fölé erős szárító széllel, és hét ágra szabdalja, hogy saruban lehet átkelni rajta.

16 És útja lesz népe maradékának, az Asszíriából megmaradóknak, amint Izráelnek volt, mikor kijött Egyiptom földjéről.

12. fejezet

1 Így szólsz majd azon a napon: Hálát adok neked, URam, mert jóllehet haragudtál rám, de elfordult haragod, és megvigasztaltál engem!

2 Íme, Isten az én szabadítóm! Bízom és nem félek, mert erősségem és énekem az ÚR. Az ÚR szabadítómmá lett.

3 Örömmel merítek vizet a szabadulás forrásából.

4 Így szóltok majd azon a napon: Adjatok hálát az ÚRnak, magasztaljátok nevét, hirdessétek a népek közt nagyságos dolgait, mondjátok, hogy nagy az ő neve!

5 Mondjatok éneket az ÚRnak, mert nagy dolgot cselekedett, tudja meg ezt az egész föld!

6 Kiálts és örvendj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!

13. fejezet

1 Jövendölés Babilónia ellen, amelyet Ézsaiás, Ámóc fia látott.

2 Emeljetek zászlót a kopár hegyen, hangosan kiáltsatok nekik, intsetek kezetekkel, hogy vonuljanak be a fejedelmek kapuin!

3 Parancsoltam megszentelt vitézeimnek, és elhívtam erős harcosaimat haragom végrehajtására, azokat, akik büszkén örvendenek nekem.

4 Zúgás hallatszik a hegyeken, nagy néptömeg zajongásához hasonló. Királyságok népeinek zúgása, összegyűlt nemzeteké. A Seregek URa megszemléli a harci sereget.

5 Messze földről jönnek, az ég végéről: az ÚR és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész országot.

6 Jajgassatok, mert közel az ÚR napja, mint a Mindenható pusztítása, úgy jön el.

7 Ezért elerőtlenedik minden kéz, és elolvad minden ember szíve.

8 Megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, mint a szülő asszony; megütközve nézik egymást, és arcuk lángba borul.

9 Íme, az ÚR napja jön kegyetlen fölindulással és fölgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és elveszítse róla a bűnösöket.

10 Az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, a nap sötét lesz, amikor fölkel, és a hold fénye nem tündököl.

11 Megbüntetem a földön a bűnt és a gonoszok vétkét, véget vetek a felfuvalkodottak kevélységének, és az erőszakoskodók gőgjét megalázom.

12 Ritkábbá teszem az emberek számát a színaranynál és a férfit Ofír aranyánál.

13 Ezért megrendítem az egeket, és megindul helyéről a föld is a Seregek URának fölindulása miatt, fölgerjedt haragjának napján.

14 Mint az űzött gazella és mint a pásztor nélküli nyáj, mindenki visszatér népéhez, és a maga földjére fut.

15 Mindenkit, akit ott találnak, leszúrnak, és akit megfognak, fegyver által hull el.

16 Kisdedeiket szemük előtt földhöz vágják, házaikat kirabolják, és feleségüket megszeplősítik.

17 Íme, fölindítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az ezüst, és az aranyban sem gyönyörködnek.

18 Íjaik leterítik az ifjakat, és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, nem szánja szemük a fiakat.

19 Olyan lesz Babilón, a királyságok dísze, a káldeusok büszke ékessége, mint amilyen Sodoma és Gomora lett, amikor Isten elpusztította.

20 Nem telepednek le ott soha többé, és nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Nem von sátrat ott az arábiai, és pásztorok sem tanyáznak ott,

21 hanem vadak heverésznek, és baglyok töltik be házaikat, struccok laknak ott, és vadkecskék szökdelnek.

22 Hiénák üvöltenek palotáikban, mulatóhelyeiken pedig sakálok. Nemsokára eljön az ideje, nem késnek napjai.

14. fejezet

1 Azután megkönyörül az ÚR Jákóbon, és ismét Izráelt választja, és nyugalmat ad nekik földjükön. Jövevények társulnak hozzájuk, és Jákób házához csatlakoznak.

2 Fölkarolják őket a népek, és elviszik őket lakhelyükre, Izráel pedig tulajdonává teszi őket az ÚR földjén, szolgáivá és szolgálóivá. Foglyaik lesznek a fogságba ejtőik, és uralkodnak az őket nyomorgatókon.

3 És azon a napon, amelyen nyugalmat ad neked az ÚR fáradságodtól és nyomorúságodtól és attól a kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett,

4 e gúnydalt énekled Babilón királya fölött, és így szólsz: Vége lett a nyomorgatónak, vége lett az elnyomásnak!

5 Eltörte az ÚR a gonoszok pálcáját, az uralkodók vesszejét.

6 Aki népeket vert dühében szüntelen veréssel, aki haragjában nemzeteket igázott le, azt most föltartóztathatatlanul kergetik.

7 Megnyugodott, csöndes az egész föld, ujjongva énekelnek.

8 Még a ciprusok is örvendenek, a Libánon cédrusai ezt mondják: Mióta ledőltél, nem jön favágó ellenünk.

9 Megrendül miattad ott lenn a Seol, látva, hogy közeledsz, fölriasztja miattad árnyait, a föld minden hatalmasát, fölkelti trónjukról a népek királyait.

10 Mind megszólalnak, és ezt mondják neked: Erőtlenné lettél te is, miként mi, hozzánk hasonlóvá lettél!

11 A Seolba hanyatlott kevélységed és lantjaid zengése, férgek lettek fekvőhelyed, és pondrók a takaród!

12 Miként hullottál le az égből, fényes csillag, hajnal fia? Lehullottál a földre, aki népeken tapostál!

13 Holott ezt mondtad szívedben: Az égbe megyek föl, Isten csillagai fölé helyezem trónomat, és az összegyülekezés hegyén telepszem meg, messze északon.

14 A magas felhők fölé megyek föl, és hasonló leszek a Magasságoshoz.

15 Pedig a Seolba szállsz alá, a sírgödör mélységébe!

16 Akik csak látnak, rád tekintenek, és elgondolkoznak: Ez lenne a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg?

17 Aki a földkerekséget pusztasággá tette, városait lerontotta, és foglyait nem bocsátotta haza?

18 A népek minden királya dicsőségben nyugszik, mindegyik a maga sírjában,

19 de téged messzire dobnak a sírodból, mint valami hitvány gallyat. Befednek a meggyilkoltak, a karddal átszúrtak, a sziklasírba leszállók, mint valami eltaposott holttestet.

20 Nem úgy lesz temetésed, mint nekik, mert elpusztítottad földedet, megölted népedet. Nem emlegetik soha többé a gonoszok ivadékát.

21 Készítsetek vágóhidat fiainak atyáik vétkéért, hogy föl ne keljenek, ne örököljék e földet, és ne töltsék be városokkal e föld színét!

22 Fölkelek ellenük, így szól a Seregek URa, és kivágom Babilón nevét és maradékát, ivadékait és utódait – ezt mondja az ÚR.

23 Sündisznók birtokává és állóvizek tócsájává teszem, és elsöpröm a pusztítás söprűjével – mondja a Seregek URa.

24 Megesküdött a Seregek URa, és azt mondta: Úgy lesz, ahogy elgondoltam, úgy megy végbe, ahogy elhatároztam:

25 összetöröm Asszíriát földemen, megtaposom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, terhe eltávozik vállukról.

26 Ez az elvégzett tanács az egész föld felől, és ez az a fölemelt kéz minden nép fölött.

27 Mert a Seregek URa határozott így, és ki gátolhatja meg? Keze föl van emelve, ki fordíthatja el?

28 Áház király halála évében hangzott el ez a jövendölés.

29 Ne örvendj oly nagyon, Filisztea, hogy eltört a téged verő vesszeje, mert a kígyó gyökeréből vipera támad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.

30 De a szegények elsőszülöttei legelésznek, és a szűkölködők biztonságban nyugszanak. Ám a te gyökeredet éhínséggel pusztítom ki, és maradékodat megölöm.

31 Jajgass, kapu, kiálts, város! Rettegj, egész Filisztea, mert füst jön észak felől, és nem marad el seregeiből senki sem!

32 Mit kell majd felelni a nép követeinek? Azt, hogy az ÚR vetette meg Sion alapját, és ott találnak oltalmat népe szegényei.

15. fejezet

1 Jövendölés Móáb ellen. Bizony a pusztulás éjjelén megsemmisül Ár-Móáb! Bizony a pusztulás éjjelén megsemmisül Kir-Móáb!

2 Fölmennek a templomba, és Díbón a magaslatokra megy sírni, Nébó és Médeba miatt jajgat Móáb; minden fej kopasz, minden szakállat lenyírtak!

3 Utcáin gyászruhába öltöznek, a háztetőkön és a terein mindenki jajgat, és könnyet ont!

4 Hesbón és Elálé fölkiált, hangjuk Jahacig hallatszik. Ezért ordítanak Móáb fegyveresei, és reszket a lelke.

5 Szívem kiált Móábért, amelynek menekültjei Cóarig, Eglat-Selisijjáig jutottak. Sírva mennek föl a Lúhit-hágón, és Hórónaim útján szívszaggatóan sírnak.

6 Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszárad a pázsit, elhervad a fű, és nem marad semmi zöld.

7 Ezért amit megmenthettek, és amit felhalmoztak, átviszik a Fűzfák patakján.

8 Mert jajveszékelés veszi körül Móáb határát, jajgatása Eglaimig és Beér-Élimig hallatszik.

9 Bizony vérrel telnek meg Dimón vizei, és újabb romlást hozok Dimónra: oroszlánokat Móáb menekültjeire és a föld maradékára.

16. fejezet

1 Küldjetek bárányokat a föld urának Szelából a pusztán át, Sion leányának hegyére!

2 Mert mint bujdosó madár a kifosztott fészek körül, olyanok lettek Móáb leányai az Arnón gázlóinál.

3 Adj tanácsot, hozzatok ítéletet! Tedd árnyékodat délben olyanná, mint az éjszaka! Rejtsd el a kiűzöttet, és a bujdosót ne add ki!

4 Lakjanak benned Móáb menekültjei! Légy oltalmuk a pusztító ellen! Mert vége lesz a nyomorgatásnak, megszűnik a pusztítás, és elfogynak, akik a földet tiporják.

5 A kegyelem által szilárdul meg egy trón, és igazsággal ül azon Dávid sátrában a bíró, aki törődik a jogossággal, és gyors az igazságtételre.

6 Hallottunk Móáb kevélységéről, módfelett való büszkeségéről, gőgjéről, önteltségéről, arcátlanságáról és üres kérkedéséről.

7 Ezért jajgatni fog Móáb Móábért, mindenki jajgatni fog, és egészen megtörten nyögtök Kir-Hareszet romjain.

8 Mert elhervadtak Hesbón földjei és Szibmá szőlői. A népek fejedelmei levágták drága vesszőit, pedig azok Jazérig értek, bejárták a pusztát, hajtásai szétterjedtek, és átnyúltak a tengeren.

9 Ezért siratom Jazér siralmával Szibmá szőlőjét. Megöntözlek könnyeimmel, Hesbón és Elálé, mert szüretedről és aratásodról elmaradt a víg ének hangja.

10 Elvétetett az öröm és vígság a kertből, nem vigadnak a szőlőkben, és nem kiáltoznak, nem tapos bort a sajtókban a bortaposó, véget vetettem a víg éneknek.

11 Ezért mint a citera, sír a bensőm Móábért és szívem Kir-Hereszért!

12 És amikor Móáb megjelenik a magaslaton, csak magát fárasztja, ha templomába megy imádkozni, semmit sem ér vele.

13 Ezt a beszédet mondta az ÚR Móáb felől már régen.

14 És most így szól az ÚR: Még három olyan év, mint a napszámos évei, és eltűnik Móáb dicsősége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erőtlen lesz.

17. fejezet

1 Jövendölés Damaszkusz ellen. Íme, Damaszkusz városa elpusztul, és romhalmazzá lesz.

2 Aróér városait elhagyják, és a nyájaké lesznek, amelyek háborítatlanul fognak ott tanyázni.

3 Efraim erődítménye és Damaszkusz királysága is eltűnik. Arám maradéka úgy jár, mint Izráel fiainak dicsősége – ezt mondja a Seregek URa.

4 Azon a napon megfogyatkozik Jákób dicsősége, és kövér húsa lesoványodik.

5 Úgy lesz, mint amikor az arató összefogja a gabonát, és karjával learatja a kalászokat; olyan lesz, mint amikor valaki kalászt szed a Refáim völgyében.

6 Csak böngésznivaló marad belőlük, mint az olajfa megrázásakor: két-három bogyó az ágak hegyén, négy-öt a gyümölcsfa lombjai között – így szól az ÚR, Izráel Istene.

7 Azon a napon Alkotójára tekint az ember, és szeme Izráel Szentjére néz.

8 Nem tekint az oltárokra, keze alkotására, és nem néz azokra, amiket ujjai csináltak, a berkekre és a tömjénező oltárokra.

9 Azon a napon erős városai olyanok lesznek, mint az elhagyott erdő és a hegytető, amelyeket elhagytak Izráel fiai előtt, és pusztasággá lesznek.

10 Mert elfelejtkeztél szabadító Istenedről, nem emlékeztél meg erős kőszáladról, ezért ültetsz gyönyörűséges ültetvényeket, és plántálsz idegen vesszőt beléjük.

11 Amely napon elülteted, körül is keríted, és reggelre magod virágot hoz, de nem lesz aratás sebeid és gyógyíthatatlan fájdalmad napján!

12 Jaj, a sok nép mint zúg! Úgy zúgnak, mint a tenger zúgása. Háborognak a népek, úgy háborognak, mint a hatalmas vizek!

13 Háborognak a népek, mint sok víz háborgása, de ha megdorgálja őket, messzire elfutnak. Elsodródnak, mint polyva a hegyeken a szél előtt és mint pozdorja a forgószél előtt.

14 Este rémület száll rájuk, és mielőtt megvirrad, nem lesznek. Ez a jutalma pusztítóinknak, és a sorsa kirablóinknak!

18. fejezet

1 Jaj a szárnysuhogás országának Kús folyóin túl,

2 amely követeket küld a tengeren, papiruszból készült hajókon a vizek színén! Menjetek, gyors követek, a szálas és sima arcú néphez, a néphez, amelytől közel és távol rettegnek, a hatalmas és hódító néphez, amelynek földjét folyók szelik át!

3 Ti, a földkerekség minden lakója és a föld lakosai, figyeljetek, amikor zászló emelkedik a hegyeken, és hallgassatok, ha a kürt szól!

4 Mert azt mondta nekem az ÚR: Oly nyugodtan szemlélődöm sátramból, mint a hőség verőfényes nappal és mint a harmatfelhő az aratás hevében.

5 Mert szüret előtt, ha a virágzás véget ér, és a virág érett fürtté lesz, metszőkéssel lemetszik a vesszőket, eltávolítják és lemetszik hajtásait.

6 És mind ottmaradnak a hegyek ragadozó madarainak és a föld állatainak: rajtuk nyaralnak a ragadozó madarak, és rajtuk telel a föld minden állata.

7 Abban az időben ajándékot visz a Seregek URának a szálas és sima arcú nép, a nép, amelytől közel és távol rettegnek, a hatalmas és hódító nép, amelynek földjét folyók szelik át, a Seregek URa nevének helyére, a Sion hegyére.

19. fejezet

1 Jövendölés Egyiptom ellen. Íme, az ÚR gyors felhőn nyargal, és Egyiptomba megy. Megremegnek előtte Egyiptom bálványai, és az egyiptomiak szíve megolvad bensejükben.

2 Felbujtom az egyik egyiptomit a másik egyiptomi ellen, testvér testvér ellen, minden ember a felebarátja ellen, város város ellen és tartomány tartomány ellen harcol.

3 Megfogyatkozik az egyiptomiak bátorsága, és tanácsukat elnyelem, ezért a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól tudakozódnak.

4 Egy keménykezű úr kezébe adom az egyiptomiakat, egy kegyetlen király uralkodik majd rajtuk – mondja az Úr, a Seregek URa.

5 Kiapad a tenger vize, és a folyó kiszárad és elapad.

6 Büdösséget árasztanak a folyamok, leapadnak és kiszáradnak Egyiptom folyói, a nád és a sás lekókad.

7 A Nílus menti nádas a folyó torkolatánál és a Nílus partjának minden veteménye elszárad, elenyészik, és semmivé lesz.

8 Keseregnek a halászok, és gyászolnak mind, akik a folyóban horgászni szoktak; búsulnak, akik hálót vetnek ki a víz színére.

9 Megszégyenülnek a tilolt len készítői és a gyolcsszövők.

10 Hatalmasaikat letörik, és minden napszámosuk bánkódik lelkében.

11 Bizony bolondok Cóan fejedelmei, a fáraó bölcs tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy mondhatjátok azt a fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok fiai?

12 Ugyan hol vannak bölcseid, hogy megjelentsék neked, és tudják, hogy mit végzett a Seregek URa Egyiptom felől?

13 Megbolondultak Cóan fejedelmei, és megcsalták Nóf fejedelmeit. Félrevezették Egyiptomot törzseinek szegletkövei.

14 Mert az ÚR a szédelgés lelkét öntötte beléjük, hogy tévútra vigyék Egyiptomot minden dolgában, úgy, ahogy a részeg tántorog okádéka fölött.

15 Nem lesz Egyiptomnak semmi dolga, amelyet véghezvihetne a fő és a farok, a pálmaág és a káka.

16 Azon a napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok: retteg és fél a Seregek URának fölemelt kezétől, amelyet fölemel ellene.

17 Júda földje Egyiptom félelmére lesz: aki csak említi előtte, már fél a Seregek URának végzésétől, amelyet felőle rendelt.

18 Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptom földjén, amely kánaáni nyelven beszél, és a Seregek URára esküszik. Az egyiket „pusztulás városának” nevezik.

19 Azon a napon oltára lesz az ÚRnak Egyiptom földjének közepén és határán egy oszlop az ÚRnak.

20 Ez jelül és bizonyságul lesz a Seregek URának Egyiptom földjén. Ha kiáltanak az ÚRhoz a nyomorgatók miatt, küld nekik megmentőt és vezetőt, aki megszabadítja őket.

21 Megismerteti magát az ÚR Egyiptommal, és Egyiptom megismeri az URat azon a napon; véresáldozattal és ételáldozattal szolgálják, fogadalmat tesznek az ÚRnak, és teljesítik azt.

22 De ha megveri is az ÚR Egyiptomot, miután megverte, meg is gyógyítja, és megtérnek az ÚRhoz. Ő meghallgatja és meggyógyítja őket.

23 Azon a napon út vezet Egyiptomból Asszíriába, és Asszíria Egyiptomba megy, Egyiptom meg Asszíriába, és Egyiptom Asszíriával együtt az URat tiszteli.

24 Azon a napon Izráel a harmadik lesz Egyiptom és Asszíria mellett, áldás lesz a föld közepén,

25 amelyet megáld a Seregek URa e szavakkal: Áldott az én népem, Egyiptom, kezem munkája, Asszíria, és örökségem, Izráel!

20. fejezet

1 Abban az esztendőben, amikor Szargón asszír király küldetésében Asdódba ment Tartán, és megostromolta és elfoglalta Asdódot,

2 abban az időben így szólt az ÚR Ézsaiás, Ámóc fia által: Menj, és oldd le a gyászruhát derekadról, és húzd le sarudat a lábadról! Erre ő úgy is tett: ruha és saru nélkül járt.

3 Akkor ezt mondta az ÚR: Ahogyan szolgám, Ézsaiás ruha és saru nélkül jár három esztendeig, mint intő jel és előkép Egyiptom és Kús számára,

4 úgy viszi el Asszíria királya Egyiptom foglyait és Kús foglyait, ifjakat és véneket ruha és saru nélkül és mezítelen alféllel, Egyiptom gyalázatára.

5 Akkor megrettennek és megszégyenülnek, akik Kúsban reménykedtek, és akik Egyiptommal dicsekedtek.

6 Azon a napon azt mondják e partvidék lakói: Íme, így járt reménységünk, akihez segítségért futottunk, hogy Asszíria királyától megszabaduljunk. Hát mi hogyan menekülhetnénk meg?

21. fejezet

1 Jövendölés a tengeri pusztaság ellen. Mint a délen tomboló szélvész, úgy jön a pusztából, a rettenetes földről.

2 Egy borzalmas látomás jelent meg nekem: a csalárd csal, a pusztító pusztít. Jöjj föl, Élám, szálld meg, Média! Minden fohászkodásnak véget vetek.

3 Ezért ágyékom telve van fájdalommal, és olyan kínok fogtak el, mint a szülő asszony kínja. Gyötrődöm hallása miatt, és megrémültem látása miatt.

4 Reszket a szívem, félelem rettent, a számomra oly kedves alkonyat rettegéssé lett nekem.

5 Terítik az asztalt, terítik a szőnyeget, esznek és isznak. Föl, fejedelmek, kenjétek a pajzsot!

6 Mert így szólt hozzám az ÚR: Menj, és állíts őrállót, s amit lát, mondja el!

7 És látott lovas csapatot, lovasokat párban meg szamaras csapatot és tevéken nyargalókat, és nagy figyelemmel kémlelt.

8 Majd kiáltott, mint az oroszlán: Uram, egész nap az őrtoronyban állok szüntelen, őrhelyemen állok minden éjszaka.

9 Íme, lovas csapat jött, lovasok párosával! Majd így szólt: Elesett, elesett Babilón, és isteneinek minden faragott képe a földön fekszik összetörve.

10 Ó, kicsépelt és földre tiport népem! Amit a Seregek URától, Izráel Istenétől hallottam, azt jelentettem meg nektek!

11 Jövendölés Dúmá ellen. Széírből így kiáltanak hozzám: Őrálló! Meddig tart még az éjszaka, őrálló, meddig még az éjjel?

12 Az őrálló így szólt: Eljön a reggel s az éjszaka is. Ha kérdezni akartok, kérdezzetek, gyertek, térjetek vissza.

13 Jövendölés Arábia ellen. Dedan karavánjai, akik Arábia erdeiben háltok,

14 hozzatok vizet a szomjazónak! Téma földjének lakói, kenyérrel jöjjetek a bujdosó elé!

15 Mert fegyver elől bujdosnak, kivont kard elől, megfeszített íjak elől és nehéz harc elől.

16 Mert így szólt hozzám az Úr: Még egy esztendő, amely olyan, mint a béres esztendeje, és elvész Kédár minden dicsősége.

17 Kevés marad meg a kédári vitézek íjaiból. Az ÚR, Izráel Istene szólt.

22. fejezet

1 Jövendölés a látomás völgye ellen. Mi lelt, hogy mindnyájan fölmentetek a házak tetejére?

2 Te lármával teli, zajos város, örvendező város, elesettjeidet nem fegyverrel ölték meg, és nem harcban hullottak el!

3 Hadnagyaid íjlövés nélkül mind elszaladtak, de elfogták őket. Mind megkötözték, akiket csak megtaláltak közületek, bár messzire akartak futni.

4 Ezért azt mondom: Ne nézzetek rám, hadd keseregjek sírva! Ne siessetek vigasztalni engem népem leányának romlása fölött.

5 Mert rémület, eltiprás és zavar napja jön az Úrtól, a Seregek URától a látomás völgyére: ledől a kőfal, és kiáltás hangzik a hegyek felé.

6 Élám fölveszi a tegezt, és jön harci szekéren emberekkel és lovasokkal, Kir pedig előszedi a pajzsot.

7 Kedves völgyeid megtelnek harci szekerekkel, és lovasok nyomulnak a kapu felé.

8 Félretolják Júda védelmét, és azon a napon az Erdő-házának fegyverzetére figyelsz.

9 Meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.

10 Számba veszitek Jeruzsálem házait, és leromboltok néhány házat, hogy a kőfalat megerősíthessétek.

11 Víztárolót csináltok a két kőfal között a Régi-tó vizének, de nem tekintetek arra, aki ezt cselekedte, és nem látjátok meg, aki régen elvégezte ezt!

12 Az Úr, a Seregek URa azon a napon sírásra és gyászolásra, kopaszra nyírásra és zsákruhaöltésre hív.

13 De ehelyett, íme, vigasság és öröm van, állatokat ölnek, juhokat vágnak, húsevés és borivás van: együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!

14 Kijelentette a fülemnek a Seregek URa: Nem kaptok bocsánatot erre a bűnre, míg csak meg nem haltok – így szól az Úr, a Seregek URa.

15 Így szól az Úr, a Seregek URa: Eredj, menj el a főemberhez, Sebnához, a királyi palota intézőjéhez, és mondd meg neki:

16 „Mi jogod van itt, és ki engedte meg neked, hogy sírt vágass itt magadnak? Magas helyen vágatod sírodat, és sziklába vésetsz hajlékot magadnak!

17 Íme, az ÚR erősen megragad, ó, ember, és elhajít téged erős hajítással.

18 Összegöngyöl, mint egy gombolyagot, elhajít, mint egy labdát, nagyon messzi földre. Ott halsz meg, oda jutnak dicsőséges szekereid, te, urad házának gyalázata!

19 Kivetlek tisztségedből, és lerántalak hivatalodból.

20 Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijjá fiát,

21 köntösödbe öltöztetem, öveddel megerősítem, és kezébe adom hatalmadat. Ő lesz atyja Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.

22 Az ő vállára teszem Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja, és amit bezár, senki ki nem nyitja.

23 Beverem őt biztos helyre, mint a szöget, és dicsőséges lesz trónja atyja házában.

24 Őrá függesztik atyja házának minden dicsőségét: utódait és ivadékait, a legkisebb edényt is az ivóedényektől az összes korsóig.

25 Azon a napon – azt mondja a Seregek URa – kiesik a szög, amelyet biztos helyre vertek, letörik és leesik, a teher pedig, amely rajta volt, összetörik, mert az ÚR szólt.”

23. fejezet

1 Jövendölés Tírusz ellen. Jajgassatok, Tarsís hajói, mert elpusztult, úgyhogy nincs benne sem ház, sem kikötő! A ciprusiak földjéről jelentették nekik.

2 Némuljatok el, e partvidék lakói, amelyet tengerjáró szidóni kereskedők töltöttek meg egykor,

3 akik a nagy vízen átkeltek. Akiknek Sihór veteménye és a Nílus aratása volt a jövedelmük, úgy, hogy népek vásárhelye lett.

4 Pirulj, Szidón, mert így szól a tenger és a tenger erőssége: Nem vajúdtam, nem is szültem, nem neveltem ifjakat, és nem dédelgettem szüzeket.

5 Ha majd eljut e hír Egyiptomba Tíruszról, ezt hallván szenvednek ott is.

6 Menjetek át Tarsísba, és jajgassatok, ti partvidék lakói!

7 Ez lenne a ti örvendező városotok, amelynek eredete az ősidőkbe nyúlik, és amelyet lába messzire vitt, hogy megtelepedjen?

8 Ki végezte ezt a koronás Tírusz felől, melynek kereskedői fejedelmek, és kalmárait tisztelik e földön?

9 A Seregek URa végezte ezt, hogy meggyalázza minden dicső kevélységét, és hogy megalázza mindazokat, akiket tisztelnek a földön.

10 Terülj el a földön, mint a folyóvíz, Tarsís leánya: nincs többé megszorító öv!

11 Kinyújtotta kezét a tenger fölé, országokat rettentett meg az ÚR, parancsolt Kánaán felől, hogy pusztítsák el erősségeit.

12 Ezt mondta: Nem fogsz többé vigadozni, te megszeplősített szűz, Szidón leánya! Kelj föl, és menj át Kittímbe, de ott sem lesz nyugalmad!

13 Íme, a káldeusok földje! Nép, amely eddig nem is volt; Asszíria adta azt a puszta lakosainak, felállította ostromműveit, és lerombolta Tírusz palotáit, rommá tette azt.

14 Jajgassatok, Tarsís hajói, mert erősségetek elpusztult!

15 Azon a napon majd elfelejtik Tíruszt hetven esztendeig, egy király éveinek idejére. Hetven esztendő múltán Tírusz sorsa a parázna nő éneke szerint lesz:

16 Végy citerát, járd be a várost, te elfeledett parázna nő! Pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezzenek rád.

17 A hetven esztendő elmúltával ugyanis az ÚR meglátogatja Tíruszt, és az ismét megkapja a maga bérét, és paráználkodik a föld minden országával a föld színén.

18 De nyeresége és bére az ÚRnak lesz félretéve. Nem halmozzák föl és nem rejtik el, hanem az ÚR színe előtt lakozóké lesz nyeresége, hogy eleget ehessenek, és szép ruházatuk legyen.

24. fejezet

1 Íme, az ÚR megüresíti a földet és elpusztítja, felforgatja a föld színét, és elszéleszti lakóit!

2 Olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ura; a szolgáló, mint úrnője; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, akinek hitelez.

3 Teljesen kiürül a föld, és teljesen kifosztottá lesz. Az ÚR mondta ezt a beszédet.

4 Gyászol és megfonnyad a föld, elhervad és elsorvad a földkerekség, elhervadnak a föld népének nagyjai.

5 Beszennyezték a földet lakosai, mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, megtörték az örök szövetséget.

6 Ezért átok emészti meg a földet, és meglakolnak a rajta lakók. Ezért megégnek a föld lakói, csak kevés ember marad meg.

7 Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajt minden vidám szívű.

8 Megszűnt a víg dobolás, elcsöndesült az örvendezők zajongása, a vidám citeraszó is megszűnt.

9 Nem isznak bort énekszó mellett, keserű az ital az ivónak.

10 Rommá lett, elpusztult a város, zárva van minden ház, senki sem mehet be!

11 Az utcákon bor után kiáltanak, minden örömnek bealkonyult, a föld vigassága elköltözött.

12 A városból csak pusztaság maradt, kapuját romba döntötték.

13 Mert úgy lesz a föld közepette, a népek között, mint amikor az olajfát verik, vagy amikor szőlőt böngésznek a szüret elmúltával.

14 Fölemelik hangjukat, ujjonganak az ÚR nagyságának, kiáltoznak a tenger felől.

15 Ezért dicsérjétek az URat keleten, a tenger szigetein, az ÚRnak, Izráel Istenének nevét.

16 A föld széléről éneket hallottunk: dicsőség az igaznak! S én így szóltam: végem van, végem van, jaj nekem! Megcsalnak a csalók, csalárdul cselekszenek a csalók.

17 Rettegés, verem és csapda vár rád, földnek lakója!

18 Aki a rettegés hangja elől fut, verembe esik, és aki kijön a veremből, azt megfogja a csapda. Megnyílnak az egek csatornái, és megrendülnek a föld alapjai.

19 Egészen összeomlik a föld, teljesen összetörik a föld, erős rengéssel reng a föld.

20 Inogva inog a föld, miként a részeg, és düledezik, mint a kaliba, ránehezedik bűne, elesik, és nem kel föl többé!

21 Azon a napon megbünteti az ÚR a magasság seregét a magasságban és a föld királyait a földön.

22 Összegyűjti őket egy gödörbe, mint a foglyokat, tömlöcbe zárja őket, és sok nap múlva megbünteti őket.

23 Elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mert a Seregek URa uralkodik a Sion hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt dicsőséges lesz.

25. fejezet

1 URam, te vagy Istenem, magasztallak, dicsérem nevedet, mert csodát cselekedtél, rég elgondolt tanácsod hűség és igazság.

2 Mert kőrakássá tetted a várost, rommá a megerősített várost, az idegenek palotáját. Nem lesz többé város, soha nem épül föl.

3 Ezért áldanak téged az erős népek, és félnek téged a könyörtelen népek városai.

4 Mert erőssége vagy a gyöngének, erőssége szorongattatásában a szegénynek. Oltalom a szélvész ellen, árnyék a hőség ellen, mert az erőszakosok haragja olyan, mint a kőfalrontó szélvész,

5 mint a hőség a száraz földön. Megalázod az idegenek háborgását, s mint a felleg árnyéka a hőséget, úgy elnémítod a szívtelenek énekét.

6 A Seregek URa minden népnek lakomát szerez e hegyen kövér eledelekből, lakomát erős borból, velős, kövér ételekből, tiszta erős borból.

7 E hegyen eltávolítja a leplet, amely minden népet beborított, a takarót, amely befödött minden nemzetet;

8 elnyeli a halált örökre. Az ÚR, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az ÚR szólt.

9 Így szólnak azon a napon: Íme, a mi Istenünk, akiben reménykedtünk, hogy megtart minket. Ő az ÚR, akiben reménykedtünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának!

10 Mert az ÚR keze nyugszik e hegyen, Móábot pedig eltapossák saját földjén, ahogyan a szalmát a trágyalébe tapossák.

11 Széttárja ott a kezét, ahogy széttárja az úszó, hogy ússzék, de az ÚR megalázza kevélységét és keze csalárdságát.

12 Magas falaid erősségét lerontja, a földre dönti, és porig alázza.

26. fejezet

1 Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős városunk van, szabadítása kőfalként és bástyaként szolgál!

2 Nyissátok ki a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, amely megőrízte hűségét.

3 Akinek szíve rád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mert benned bízik.

4 Bízzatok az ÚRban örökké, mert ÚR, az ÚR örök kőszálunk.

5 Mert ő letaszította a magasban lakókat, megalázta a kevély várost, földre tiporta, és porba döntötte.

6 Láb tapodja azt, a szegények lába, a szűkölködők léptei!

7 Az igaznak ösvénye egyenes, te egyengeted az igaz ember útját.

8 Benned reméltünk ítéleted ösvényén is, ó, URam! Neved és emlékezeted után vágyott a lelkünk!

9 Lelkem utánad vágyódik éjszaka, egész lelkemmel téged kereslek. Mert ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói.

10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az ÚR méltóságát.

11 URam! Magasba emelted kezedet, de nem látják! De látni fogják néped iránti buzgó szerelmedet, és megszégyenülnek, tűz emészti meg ellenségeidet.

12 URam! Te adsz nekünk békességet, hisz minden dolgunkat te vitted véghez értünk.

13 URunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, de csak a te nevedről emlékezünk meg!

14 Akik meghaltak, nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért büntetted meg és veszítetted el őket, még emlékezetüket is eltörölted.

15 Megszaporítottad e népet, URam! Megszaporítottad e népet, megdicsőítetted magadat, és mindenfelé kiterjesztetted az ország határát.

16 Ó, URam! A szorongattatásban téged kerestek, és halkan imádságot mondtak, mikor rajtuk volt ostorod.

17 Olyanok voltunk előtted, URam, mint a várandós asszony, aki közel van a szüléshez: vajúdik, s fölkiált fájdalmában.

18 Mint várandósak vajúdtunk, de csak szelet szültünk: nem hoztunk szabadulást e földnek, és nem születtek lakói a föld kerekségének.

19 Megelevenednek halottaid, és holttestük föltámad. Serkenjetek föl és ujjongjatok, akik a porban laktok, mert harmatotok a napkeltének harmata, és a föld visszaadja az árnyakat!

20 Menj be, népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat magad után! Rejtőzz el egy rövid szempillantásig, míg elmúlik az ÚR haragja!

21 Mert íme, kijön helyéről az ÚR, hogy megbüntesse a föld lakóinak álnokságát. Föltárja a föld a vért, és nem takarja be többé a megölteket.

27. fejezet

1 Azon a napon megbünteti az ÚR kemény, nagy és erős kardjával Leviátánt, a menekülő kígyót, Leviátánt, a tekergő kígyót, és megöli a sárkányt, amely a tengerben van.

2 Azon a napon énekeljetek a színbort adó szőlőről!

3 Én, az ÚR őrzöm azt és szüntelenül öntözöm. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki se ártson neki.

4 Nem haragszom, de ha tövis és gaz kerül elém, csatára megyek ellene, és lángra gyújtom az egészet.

5 Kapaszkodjon inkább erősségembe, kössön békét velem, kössön békét velem!

6 Az eljövendő időben meggyökerezik Jákób, virágzik, virul Izráel, és betöltik gyümölccsel a földkerekség színét.

7 Vajon úgy verte-e őt, mint azt, aki őt verte? Vagy úgy ölte meg őt, ahogy azokat, akik őt gyilkolták?

8 Elűzte, elvetette, és perelt vele, elsodorta erős szelével a keleti szél napján.

9 Így tisztul meg Jákób vétkétől, és éppen ez bűne elvételének gyümölcse, hogy olyanná teszi az oltár minden kövét, mint amilyenek a széttört mészkövek: nem állnak többé a berkek és a tömjénező oszlopok!

10 A megerősített város magányosan áll, üres és elhagyott hely lesz, mint a puszta. Ott legel a borjú, ott hever, és lerágja az ágait.

11 Ha elszáradnak gallyai, összetörik őket, aztán jönnek az asszonyok, és elégetik. Mivel esztelen ez a nép, nem könyörül meg rajta Alkotója, és nem kegyelmez neki Teremtője.

12 Azon a napon cséplést tart az ÚR az Eufrátesz folyóvizétől Egyiptom patakjáig, és titeket, Izráel fiai, egyenként szednek majd össze.

13 Azon a napon megfújják a nagy kürtöt, és visszatérnek, akik elvesztek Asszíria földjén, s akiket kiűztek Egyiptom földjére, és leborulnak az ÚR előtt a szent hegyen, Jeruzsálemben.

28. fejezet

1 Jaj az efraimi részegek kevély koronájának, hervadó viráguk dicső szépségének, amelyet a bortól legyőzöttek viselnek, és amely a termékeny völgy fejénél van!

2 Íme, egy erős és hatalmas férfi jön az Úrtól, olyan, mint a jégverés, mint a veszedelmes szélvész, mint sodró vízözön áradása, és kezével földhöz veri azt.

3 Lábbal tapossák majd az efraimi részegek kevély koronáját,

4 és úgy jár szép ékességének hervadó virága, amely termékeny völgyének fejénél van, mint a korai füge gyümölcsszedés előtt. Mihelyt valaki meglátja, alig veszi kezébe, már le is nyeli.

5 Azon a napon a Seregek URa lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának.

6 Ő lesz az ítélet lelke abban, aki az ítélőszékben ül, és erőssége lesz azoknak, akik visszaverik az ellenséget a kapunál.

7 De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédelegnek a részegítő italtól. Pap és próféta tántorog a részegítő italtól, megzavarodtak a bortól, szédelegnek a részegítő ital miatt, tántorognak a látomáskor, és meginognak az ítélethozatalban.

8 Minden asztal tele van undok okádással, úgy, hogy nincs tiszta hely.

9 Kit tanít ő tudományra? A tanítást kivel értetné meg? A tejtől elválasztottakkal és a csecstől elszakasztottakkal?

10 Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály jön; itt egy kicsi, ott egy kicsi.

11 Mert dadogó ajakkal és idegen nyelven szól e néphez,

12 ő, aki ezt mondta nekik: Ez a nyugalom helye, nyugodjon meg a megfáradott. Ez a pihenés! De nem akarták meghallani!

13 Ezért lett nekik az ÚR beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi. Hogy járjanak, és hanyatt essenek, és összetörjék magukat, és csapdába essenek, hogy megfogják őket!

14 Ezért halljátok az ÚR beszédét, csúfolódó férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik.

15 Mert így szóltok: Szerződést kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetségre léptünk. A sodró áradat, ha jön, nem ér el minket, mert a hazugságot választottuk oltalmunkul, és a csalárdság mögé rejtőztünk el.

16 Ezért így szól az én Istenem, az ÚR: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal. Aki hisz, az nem fut el!

17 A jogosságot mérőkötéllé tettem és az igazságot szintezővé. Jégeső söpri el a hazugság oltalmát, és víz önti el a rejtekhelyét.

18 Semmivé lesz a halállal kötött szövetségetek, és nem áll meg a sírral való egyezségetek. Ha jön az ostorozó áradat, elsodor titeket.

19 Ahányszor csak eljön, elragad titeket, mert eljön minden reggel meg nappal és éjszaka is. Borzalom megérteni ezt a kijelentést.

20 Mert rövid lesz az ágy ahhoz, hogy kinyújtózhassatok, és szűk lesz a takaró a betakarózáshoz.

21 Mert fölkel az ÚR, mint a Perácim hegyén, és megharagszik, mint Gibeón völgyében, hogy véghezvigye munkáját, amely szokatlan lesz, és megcselekedje dolgát, amely hallatlan lesz.

22 Most pedig ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek! Mert hallottam az Úrtól, a Seregek URától, hogy elhatározta az egész ország elpusztítását.

23 Vegyétek fületekbe, és halljátok szavam, figyeljetek, és hallgassátok beszédemet!

24 Vajon mindig szánt a szántóvető, ha vetni akar, és csak barázdálja meg boronálja a földjét?

25 Nem úgy van-e, hogy amikor elegyengette felszínét, fekete köményt hint, illatos köményt szór, vagy búzát és árpát vet sorban a kijelölt földbe és tönkölyt a szélére?

26 Így szoktatta rendre és tanította őt Istene.

27 Mert nem cséplőszánnal csépelik a fekete köményt, és nem szekér kerekével tapossák a köményt. A fekete köményt bottal verik ki és az illatos köményt pálcával.

28 A búzát megtörik, de nem csépelik vég nélkül. Bár ráhajtják a cséplőkereket és lovaikat, de nem törik össze.

29 Ez is a Seregek URától származik: csodás a tanácsa, és nagyságos a bölcsessége!

29. fejezet

1 Jaj Ariélnak, Ariélnak, a városnak, ahol Dávid lakott! Esztendőt esztendőhöz adjatok, peregjenek le egymás után az ünnepek,

2 és megszorongatom Ariélt, jajgatás és siralom lesz a városban, és olyan lesz nekem, mint Ariél.

3 Táborral zárlak körül, körbeveszlek tornyokkal, és ostromművet állítok ellened.

4 Megaláztatva, a földből szólsz, és a porból szól a beszéded; hangod olyan lesz, mint kísértet a földből, a porból suttog szavad.

5 Ellenségeid sokasága olyan lesz, mint az apró por, és mint a repülő polyva, olyan lesz az erőszakosok sokasága. Hamar és hirtelen lesz az.

6 Meglátogat a Seregek URa mennydörgéssel, földindulással, nagy zúgással, viharos forgószéllel és emésztő tüzes lánggal.

7 Mint éjjeli álomlátás, olyan lesz a népek minden sokasága, akik hadakoztak Ariél ellen, akik harcoltak ellene és sziklavára ellen, és szorongatták őt.

8 Úgy lesz, mint amikor azt álmodja az éhező, hogy eszik, de amikor fölserken, íme, üres a hasa; vagy mint amikor azt álmodja a szomjazó, hogy iszik, de amikor fölserken, íme, szomjas, és eleped a lelke: így lesz a népek minden sokaságával, akik hadakoztak

9 Ámuljatok és bámuljatok, vakítsátok magatokat, és megvakultok! Részegek ők, de nem bortól, tántorognak, de nem a részegítő italtól.

10 Mert kiöntötte rátok az ÚR a mély álom lelkét, és bezárta szemeiteket: a prófétákat, és befedte fejeiteket: a látnokokat.

11 Olyan lesz nektek minden látomás, mint a lepecsételt írás szavai. Odaadják azt egy írástudónak, és ezt mondják neki: „Olvasd el, kérlek!”; de ő így szól: Nem tudom, mert le van pecsételve.

12 Vagy ha a levelet olyannak adják, aki tanulatlan, e szavakkal: „Olvasd el, kérlek!”, ő pedig így szól: Nem ismerem a betűvetést.

13 De így szól az Úr: Mivel e nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkával tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanult emberi parancsolat lett,

14 ezért ismét ámulatba ejtem e népet: csodát csodára teszek, és elvész bölcseinek bölcsessége, és eltűnik az értelmesek értelme.

15 Jaj azoknak, akik mélyen elrejtik tervüket az ÚR elől, és akik sötétben szoktak cselekedni, azt gondolván: Ugyan ki lát és ki ismer bennünket?

16 Micsoda kifordított gondolkodás! Egyenlő lenne az agyag a fazekassal? Mondhatja-e az alkotás alkotójának: Nem ő készített engem; és az edény a formálójának: Ez nem ért hozzá?

17 Egy kis idő múlva Libánon termőfölddé lesz, és a termőföld erdőnek látszik.

18 Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, és a vakok szemei is látni fognak a homály és sötétség elmúltával.

19 Az alázatosak egyre inkább örvendeznek az ÚRban, és a szegény emberek vigadnak Izráel Szentjében.

20 Mert vége lesz a kegyetlennek, elpusztul a csúfolódó, és kiirtanak minden gonoszságra vetemedőt,

21 akik vétkesnek ítélik az embert egy szóért, és tőrt vetnek annak, aki megfeddi őket a kapuban, és csalárdul elferdítik az igazak jogát.

22 Ezért így szól Jákób házáról az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot: Nem szégyenül meg többé Jákób, és nem sápad el többé az arca.

23 Ha látni fogja gyermekeit, kezem munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákób Szentjét, és félik Izráel Istenét.

24 Mert a tévelygő lelkűek megismerik az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak.

30. fejezet

1 Jaj a pártütő fiaknak – így szól az ÚR –, akik nélkülem viszik véghez tervüket, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnt bűnre halmozzanak!

2 Akik Egyiptomba mennek le, de számat nem kérdezik meg, a fáraó oltalmába menekülnek, és Egyiptom árnyékába rejtőznek.

3 De a fáraó oltalma szégyenetekre lesz, és az Egyiptom árnyékában való rejtőzés gyalázatot hoz rátok.

4 Mert fejedelmei már Cóanban voltak, és követei Hánészig jutottak.

5 Mindnyájan megszégyenülnek az olyan nép miatt, amelyik nem használ nekik. Az ilyen nem segít és nem használ, hanem szégyenükre és gyalázatukra lesz!

6 Jövendölés Dél vadállatai ellen: Az ínség és szükség földjén keresztül, ahol nőstény és hím oroszlán, viperák és szárnyas sárkányok élnek, szamárcsikók hátán viszik gazdagságukat, és tevék púpján viszik kincsüket a népnek, amely nem használ nekik.

7 Hitvány és üres Egyiptom segítsége, ezért így hívom őt: Ráháb, a tehetetlen.

8 Most menj, írd föl ezt előttük egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon az utolsó napra, örök bizonyságul.

9 Mert pártütő nép ez, hazug fiak; fiak, akik nem akarnak hallgatni az ÚR törvényére.

10 Akik ezt mondják a látóknak: „Ne lássatok”, és a prófétáknak: „Ne prófétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!

11 Hagyjátok el ezt az utat, térjetek le már erről az ösvényről, ne zavarjatok bennünket Izráel Szentjével!”

12 Ezért így szól Izráel Szentje: Mivel megvetettétek ezt a beszédet, a sanyargatásban és hamisságban bíztok, és ezekre támaszkodtok:

13 azért ez a bűn olyan lesz nektek, mint hasadék a magas kőfalon, amely már omlani készül, és egyszer csak hirtelen összedől.

14 Összetörik, mint a fazekasok edénye, amelyet kíméletlenül összetörnek, és nem lehet töredékei között még olyan cserepet sem találni, amellyel parazsat lehetne vinni a tűzhelyről vagy vizet meríteni a tócsából.

15 Mert így szól az én Istenem, az ÚR, Izráel Szentje: a megtérés és megnyugvás megmentene benneteket, a csöndesség és bizalom erősségetek lehetne. De ti nem akarjátok,

16 hanem azt mondjátok: „Nem, hanem lóháton menekülünk” – ezért majd menekülnötök kell. „Gyors paripán elvágtatunk” – ezért gyorsak lesznek üldözőitek.

17 Ezer fut el egy ember riasztására, öt ember fenyegetésére pedig úgy elfuttok mind, hogy csak egy szál pózna marad a hegytetőn, mint egy zászlórúd a halmon.

18 De azért vár még az ÚR, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen nektek. Mert bár ítélő Isten az ÚR, de boldogok mindazok, akik őt várják.

19 Mert te nép, mely a Sionon, Jeruzsálemben laksz, nem fogsz sírni többé, bizonyosan könyörül ő rajtad; mihelyt meghallja kiáltásod hangját, felel neked.

20 Bár az ínség kenyerét és a nyomorúság vizét adja nektek az Úr, nem kell többé elrejtőzködni tanítóidnak, hanem szemed tanítóidra nézhet!

21 És füled meghallja a mögötted kiáltó szót, amikor jobbra vagy balra letérnétek: Ez az út, ezen járjatok!

22 Akkor megutáljátok majd ezüstözött bálványaitokat és aranyból öntött képeiteket, kiszórod őket, mint valami undokságot. Ki innen! – mondod nekik.

23 Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és a kenyér, a föld termése bőséges és tápláló lesz, és nyájad széles mezőn legel azon a napon.

24 Az ökrök és a szamarak, amelyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, amelyet lapáttal és villával szórnak eléjük.

25 Minden magas hegyen és kiemelkedő halmon vízzel teli patakok lesznek a nagy öldöklés napján, amikor leomlanak a tornyok.

26 A hold fénye olyan lesz, mint a nap fénye, és a nap fénye hétszer erősebb lesz, olyan, mint hét nap fénye azon a napon, amikor bekötözi az ÚR népe sebeit, és a sérültek sebhelyét meggyógyítja.

27 Íme, az ÚR neve jön messziről, haragja lángol, sűrűn gomolyog. Ajka haraggal telve, nyelve olyan, mint az emésztő tűz.

28 Lehelete, mint a megáradt patak, amely nyakig ér, megrostálja a népeket a pusztulás rostájában, és a tévelygés zabláját veti a népek szájába.

29 És fölzendül éneketek, úgy, mint a szent ünnep éjszakáján; és örvendezik szívetek, mint azé, aki sípszóra vonul az ÚR hegyére, Izráel kőszálához.

30 Megzendül az ÚR dicsőséges szava, megmutatja izzó haragjában és emésztő tűz lángjában lesújtó karját, felhőszakadással, zivatarral és jégesővel.

31 Mert megretten Asszíria az ÚR hangjától, vesszejével veri azt.

32 A büntető vessző minden sújtását, amelyet az ÚR mér rá, dobokkal és citerákkal fogjátok kísérni, míg ő kezét hadakozásra emelve harcol ellene.

33 Mert rég készen van a szörnyű tűzhely, készen áll az már a királynak is, kimélyítve és kiszélesítve, és a máglyához tűz és fa is van bőven. Az ÚR lehelete gyújtja meg azt, mint egy kénköves patakot.

31. fejezet

1 Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak, a szekerek sokaságában és a nagyon erős lovasokban bíznak, de nem néznek Izráel Szentjére, és nem keresik az URat!

2 Ám ő is bölcs, és veszedelmet hoz, beszédeit nem változtatja meg. Hanem fölkel a gonoszok háza ellen és a gonosztevők segítői ellen.

3 Hiszen Egyiptom csak ember, és nem Isten, és lova is csak test és nem lélek. Ha kinyújtja kezét az ÚR, megtántorodik a segítő, elesik a megsegített, és együtt vesznek el.

4 Mert így szólt hozzám az ÚR: Amint az oroszlán és az oroszlánkölyök morog a zsákmánya mellett, amikor összegyűlik ellenük a pásztorok serege, és nem retten meg kiáltásuktól, és nem ijed meg zajongásuktól: úgy száll alá a Seregek URa, hogy hadakozzék Sion

5 Mint a repdeső madarak, úgy oltalmazza a Seregek URa Jeruzsálemet: oltalmazza és megszabadítja, kíméli és megmenti.

6 Térjetek vissza hozzá, akitől oly nagyon elpártoltatok, Izráel fiai!

7 Mert azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kezeitek készítettek.

8 Elesik Asszíria, de nem férfiak kardjától, nem ember kardja emészti meg azt. Menekülnie kell a kard elől, és ifjai robotosokká lesznek.

9 Kőszála rettegve menekül, és fejedelmei rémülten futnak el a zászlótól. Így szól az ÚR, akinek tüze a Sionon van és kemencéje Jeruzsálemben.

32. fejezet

1 Íme, igazságosan uralkodik a király, és a fejedelmek törvényesen kormányoznak.

2 Mindegyik olyan lesz, mint rejtek a szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok a száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjazó földön.

3 Nem lesz zárva többé a látók szeme, és a hallók füle figyelni fog.

4 A hebehurgyák szíve fölfogja a tudományt, és a dadogók nyelve gyorsan és világosan szól.

5 Nem nevezik többé a bolondot nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.

6 Mert a bolond csak bolondot beszél, és szívében aljasságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és tévelygést hirdessen az ÚR ellen, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

7 A csalárdnak csalárdak az eszközei, álnokságot tervel, hogy hazug beszéddel elveszítse az alázatosokat, még ha a szegény igazat szólna is.

8 De a nemes lelkű nemes dolgokat tervel, és meg is marad a nemes dolgok mellett.

9 Ti gondtalan asszonyok, keljetek föl, halljátok szavam, és ti, elbizakodott leányzók, vegyétek fületekbe beszédemet!

10 Szűk esztendő múltán megháborodtok, ti elbizakodottak, mert véget ér a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

11 Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak! Vetkőzzetek mezítelenre, és övezzétek föl ágyékotokat zsákruhával.

12 Verjétek melleteket a szép mezőkért, a termő szőlőkért,

13 népem földjéért, melyet tüske és tövis vert föl, és az örvendező városért és minden örömteli házért.

14 A paloták elhagyottak lesznek, a város zaja elnémul, a torony és bástya barlanggá lesz örökre, ahol kedvére él a vadszamár, és nyájak legelésznek.

15 Míg végül kiöntetik ránk a lélek a magasból, és a puszta termőfölddé lesz, a termőföld pedig erdőnek látszik.

16 A pusztában jogosság lakik, és igazság honol a termőföldeken.

17 Az igazság műve békesség, és az igazság nyugalmat és biztonságot munkál mindörökké.

18 Békés hajlékban fog lakni népem, biztonságos sátrakban, gondtalan nyugalomban.

19 De jégeső hull, és ledől az erdő, és a város a mélybe süllyed!

20 Boldogok vagytok ti, akik mindenütt víz mellett vethettek, és szabadjára engedhetitek az ökrök és szamarak lábát!

33. fejezet

1 Jaj neked, pusztító, akit még nem pusztítottak el, te csalárd, akit még nem csaltak meg! Ha bevégzed a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha készen leszel csalárdságoddal, téged fognak megcsalni.

2 URam, könyörülj rajtunk! Benned remélünk, légy erősségünk reggelenként, és szabadítónk a szorongatás idején!

3 Dörgő szózatodtól elfutnak a népek, ha fölemelkedsz, elszélednek a nemzetek.

4 Összegyűjtik zsákmányotokat, ahogy a sáska gyűjtöget, úgy ugranak rá, ahogyan a szöcske ugrik.

5 Magasztos az ÚR, mert magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.

6 Biztonságban lesz, gazdag az üdvösségben, bölcsességben és tudományban, az ÚR félelme lesz a kincse.

7 Íme, vitézeik ott kint kiáltoznak, a béke követei keservesen sírnak.

8 Puszták az országutak, az utakon már nem jár senki. Megszegte a szövetséget, lenézte a városokat, nem gondolt az emberrel!

9 Sír és elhervad a föld, megszégyenült, fonnyadozik a Libánon. Olyan lett Sárón, mint a puszta, lombja vesztett a Básán és a Karmel.

10 Most fölkelek – így szól az ÚR –, most föltámadok, fölemelkedem!

11 Szalmát fogantok, polyvát szültök, dühötök tűz, amely megemészt benneteket.

12 A népek égetett mésszé lesznek, levágott tövisekké, amelyek tűzben hamvadnak el.

13 Halljátok meg, ti távol lakók, mit cselekedtem, ismerjétek meg, ti közel valók, az én hatalmamat!

14 Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el az istenteleneket: ki lakhat közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhat közülünk örökös hőséggel?

15 Aki igazságban jár, és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezével elhárítja és nem fogadja el a megvesztegetést, aki bedugja a fülét, hogy ne halljon a vérontásról, és szemét befogja, hogy ne lásson gonoszságot:

16 az ilyen magasságban lakik, kőszál a bástyája, kenyerét megkapja, és vize nem fogy el.

17 A királyt ékességében látja a szemed, és látod a tágas országot.

18 Szíved a rettentő múltra gondol: hol van az összeíró, hol az adószedő, hol a tornyok összeírója?

19 Nem látod többé az arcátlan népet, a homályos, érthetetlen ajkú népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet megérteni.

20 Lásd Siont, ünnepeink városát, szemed nézze Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát, a sátrat, amelyet nem bontanak le, melynek cövekeit soha nem húzzák ki, s kötelei sosem szakadnak el.

21 Mert dicsőséges lesz ott nekünk az ÚR, folyók és széles vizek helye lesz az, amelyeken nem jár evezős hajó, és nehéz gálya sem vonul át rajta.

22 Mert az ÚR a mi bíránk, az ÚR a törvényadónk, az ÚR a királyunk, ő ment meg bennünket!

23 Meglazulnak köteleid, nem tartják erősen az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Akkor sok rablott prédát osztanak, még a sánták is zsákmányt szereznek.

24 Nem mondja egy lakos sem: „Beteg vagyok”, a nép, amely ott lakik, bűnbocsánatot nyer.

34. fejezet

1 Jöjjetek ide, népek, és halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami betölti, e földkerekség és minden szülötte!

2 Mert haragszik az ÚR minden népre, és megharagudott minden seregükre. Elpusztítja, halálra adja őket.

3 A meggyilkoltak temetetlenül hevernek, tetemeik bűze fölszáll, és hegyek olvadnak meg vérük miatt.

4 Elporlad az ég minden serege, összegöngyölődik az ég, mint egy könyvtekercs; és lehull minden serege, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb.

5 Mert megrészegült kardom az égben, és íme, leszáll ítéletül Edómra, a pusztulásra szánt népre.

6 Az ÚR kardja tiszta vér, megmártva kövérjében, bárányok és bakok vérében, a kosok veséjének kövérjében. Mert áldozatot tart az ÚR Bocrában és nagy öldöklést Edóm földjén.

7 A bivalyok is elhullanak velük és az ökrök a bikákkal, és vértől részegedik meg a földjük, és poruk zsíros a kövérjétől.

8 Mert ez az ÚR bosszúállásának napja, a fizetség esztendeje Sion perében.

9 Patakjai szurokká változnak, és pora kénkővé, és földje is égő szurokká lesz.

10 Sem éjjel, sem nappal nem alszik ki, örökké gomolyog füstje, nemzedékről nemzedékre pusztán marad, többé senki sem megy át rajta.

11 Pelikán és sündisznó birtoka lesz az, bagoly és holló lesz lakója, pusztaságot mér ott a mérőkötél és sivárságot a mérőón.

12 Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelme semmivé lesz.

13 Palotáit gaz veri föl, bástyáit csalán és bogáncs. Sakálok hajléka és struccok lakhelye lesz.

14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával, és a kísértet társára talál. Csak ott nyugszik meg az éji boszorkány, és ott lel nyughelyet magának.

15 Oda rak fészket a bagoly, tojásait költi, és gondozza az árnyékban, ott gyűlnek össze a sasok: az anyamadár párjával.

16 Keressétek majd meg az ÚR könyvében, és olvassátok: egy sem fog hiányozni ezek közül, sem egyik, sem a másik nem marad el. Mert szája parancsolta ezt, és lelke gyűjti össze őket!

17 Ő vetett sorsot köztük, és keze mérte ki azt nekik mérőkötéllel. Örökre az övék lesz az, nemzedékről nemzedékre ott laknak.

35. fejezet

1 Örvend a kietlen, a puszta föld, vigadozik a pusztaság, és virul, mint az őszike.

2 Virulva virul, és ujjongva örvend. A Libánon dicsőségét kapta, Karmel és Sárón ékességét. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk ékességét.

3 Erősítsétek a meglankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket!

4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúra jön, Isten jön, aki megfizet, és megszabadít titeket!

5 Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei.

6 Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve, mert víz fakad a pusztában, és patakok fakadnak a kietlenben.

7 Tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásává. Ahol a sakálok lakhelye volt, fű, nád és káka terem.

8 Kiépített út lesz ott, egy út, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár rajta tisztátalan, hiszen csak azoké ez, akik ezen az úton járnak. Az együgyűek sem tévednek el rajta.

9 Nem lesz ott oroszlán, és a ragadozó vad nem megy rá, nem is található ott ilyen, hanem a megváltottak járnak rajta.

10 Hisz az ÚR megváltottjai megtérnek, és ujjongás közepette a Sionba jönnek. Örök öröm lesz fejükön, vigasságot és örömöt találnak, és eltűnik a fájdalom és sóhaj.

36. fejezet

1 Ezékiás király tizennegyedik esztendejében feljött Szanhérib asszír király Júda minden megerősített városa ellen, és bevette őket.

2 Azután Asszíria királya elküldte Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel. Az megállt a Felső-tó folyásánál, amely a Ruhamosók mezejének útjánál van.

3 Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia, az udvarnagy, Sebná, a kancellár és Jóáh, Aszáf fia, a krónikás.

4 Rabsaké azt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak: „Így szól a nagy király, Asszíria királya: Milyen bizodalom az, amelyre támaszkodsz?

5 Azt mondom, hogy csak üres beszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz. Hát kiben bízol, hogy ellenem támadtál?

6 Íme, te Egyiptomban, e megtört nádszálban bízol, pedig aki rá támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja azt. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindenkihez, aki benne bízik.

7 Vagy azt mondod nekem: Az ÚRban, a mi Istenünkben bízunk?! Vajon nem ő az, akinek magaslatait és oltárait Ezékiás leromboltatta, és azt mondta Júdának és Jeruzsálemnek: ez előtt az oltár előtt boruljatok le?

8 Most azért fogadj hát az én urammal, az asszír királlyal, és adok neked kétezer lovat, ha ugyan tudsz lovasokat ültetni rájuk.

9 Hogyan állhatnál ellen egyetlen helytartónak is uram legkisebb szolgái közül? Vagy Egyiptomban bízol a harci szekerei és lovasai miatt?

10 Most talán az ÚR tudta nélkül jöttem e föld ellen, hogy elpusztítsam? Az ÚR mondta nekem: Menj ez ellen a föld ellen, és pusztítsd el!”

11 Akkor Eljákim, Sebná és Jóáh ezt mondta Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert megértjük azt. Ne szólj hozzánk júdai nyelven, a kőfalon levő hadi nép füle hallatára.

12 De Rabsaké azt mondta: Vajon a te uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Nem inkább azokhoz az emberekhez-e, akik a kőfalon ülnek, s akiknek majd veletek együtt kell saját ganéjukat enniük, és vizeletüket inniuk?

13 Akkor odaállt Rabsaké, és hangosan így kiáltott júdai nyelven: Halljátok a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét!

14 Ezt mondja a király: Ne hagyjátok, hogy megcsaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.

15 És ne hagyjátok, hogy Ezékiás az ÚRral biztasson titeket, és ezt mondja: Biztos, hogy megszabadít bennünket az ÚR, nem kerül ez a város az asszíriai király kezébe!

16 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert azt mondja Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki ehet szőlőjéből és olajfájáról, és ihat kútjának vizéből,

17 amíg el nem jövök, és olyan földre nem viszlek titeket, amilyen a ti földetek: gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre.

18 Nehogy rászedjen titeket Ezékiás e szavakkal: Az ÚR megszabadít minket! Megszabadította-e bármelyik nép földjét a maga istene Asszíria királyának a kezéből?

19 Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Talán bizony megmentették Samáriát a kezemből?

20 Ezeknek az országoknak az összes istene közül kicsoda az, aki meg tudta szabadítani országát az én kezemből? Hát az ÚR megszabadíthatja-e kezemből Jeruzsálemet?

21 Ők pedig hallgattak, és egy szót sem feleltek, mert a király azt parancsolta: Ne feleljetek neki!

22 Akkor Eljákim, Hilkijjáhú fia, az udvarnagy és Sebná, a kancellár és Jóáh, Aszáf fia, a krónikás elment Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és hírül adták neki Rabsaké beszédét.

37. fejezet

1 Amikor Ezékiás király meghallotta ezeket, megszaggatta ruháját, zsákruhába öltözött, és bement az ÚR házába.

2 Majd elküldte Eljákimot, az udvarnagyot, Sebnát, a kancellárt és a papok zsákruhába öltözött véneit Ézsaiáshoz, Ámóc fiához, a prófétához.

3 Azt mondták neki: Így szól Ezékiás: „Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek napja ez a nap, mert szülésig jutottak a fiak, de nincs erő a szüléshez!

4 Talán meghallja az ÚR, a te Istened Rabsaké beszédét, akit ide küldött ura, az asszíriai király, hogy káromolja az élő Istent, és talán megtorolja azokat a beszédeket, amelyeket meghallott az ÚR, a te Istened. Te pedig imádkozz a maradékért, amely még meg

5 Így mentek el Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz.

6 Ézsaiás ekkor azt mondta nekik: Így szóljatok uratoknak: „Ezt mondja az ÚR: Ne félj azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszíriai király szolgái szidalmaztak engem!

7 Íme, én olyan lelket adok beléje, hogy hírt hallva, visszatérjen országába, és saját országában kard által ejtem el őt.”

8 Rabsaké pedig visszatért, de az asszíriai királyt már Libna ellen harcolva találta, mert hallotta, hogy elvonult Lákisból.

9 Az ugyanis Tirháká, Kús királya felől azt a hírt hallotta: „Eljött, hogy harcoljon ellened.” Ezt hallva követeket küldött Ezékiáshoz, e szavakkal:

10 Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: „Meg ne csaljon Istened, akiben bízol, amikor ezt gondolod: nem adatik Jeruzsálem az asszíriai király kezébe!

11 Hiszen hallottad, mit műveltek Asszíria királyai minden országgal: eltörölték őket. Vajon te hogyan szabadulhatnál meg?

12 Hát megszabadították-e isteneik azokat a népeket, amelyeket elődeim elpusztítottak? Gózánt, Háránt, Recefet és Telasszárban Eden fiait?

13 Hol van Hamát királya és Arpád királya, Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivva?”

14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből, és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába, kiterítette Ezékiás az ÚR előtt,

15 és így könyörgött Ezékiás az ÚRhoz:

16 Seregek URa, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz! Te, csak te vagy a föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.

17 Fordítsd hozzám füledet, URam, és hallgass meg, nyisd ki, URam, szemedet, és lásd! Halld meg Szanhérib minden beszédét, amelyeket az élő Isten káromlására üzent!

18 Bizony, URam, Asszíria királyai elpusztították mindazokat az országokat és földjüket,

19 és tűzbe vetették isteneiket, mert azok nem istenek voltak, hanem emberi kéz alkotásai: fa és kő. Ezért pusztíthatták el azokat.

20 Most azonban, URam, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy egyedül csak te vagy Isten, URam!

21 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Mivel könyörögtél hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt,

22 ezt a beszédet mondja felőle az ÚR: Megvet téged, gúnyt űz belőled Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya.

23 Kit káromoltál és szidalmaztál, ki ellen emeltél szót, kire tekintettél oly kevélyen? Izráel Szentjére!

24 Szolgáid által káromoltad az URat, és ezt mondtad: Töméntelen harci szekeremmel fölmentem a hegyek magaslatára és a Libánon csúcsára, kivágtam magas cédrusait, válogatott ciprusait, és följutottam legmagasabb csúcsára és dús erdejébe!

25 Kutat ástam, és vizet ittam, lábammal taposva kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden folyóvizét.

26 Hát nem hallottad, hogy régtől fogva elhatároztam, kezdettől elterveztem ezt, most pedig véghezviszem, hogy puszta kőrakássá, rommá legyenek a megerősített városok?

27 Lakóik ereje ellankadt, megrendültek, megszégyenültek, és olyanok lettek, mint a mezei növény és a gyönge fűszál, mint háztetőn a fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent volna!

28 Tudok arról, ha ülsz, ha mész, ha jössz, és hogy miként lázongsz ellenem.

29 Mivel lázongsz ellenem, és mert kevélységed fülembe jutott, horgot vetek orrodba és zablát a szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen jöttél!

30 Ez legyen a jel számodra: ebben az évben azt eszitek, ami magától terem, a második évben ami abból sarjad, de a harmadik évben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek, és ehetitek gyümölcsét!

31 Júda házának maradéka pedig, amely megmenekül, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.

32 Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék, és akik megmenekültek, a Sion hegyéről. A Seregek URának féltő szeretete viszi ezt véghez.

33 Azért így szól az ÚR Asszíria királyáról: Nem jön be ebbe a városba, nyilat sem lő ki rá, nem vonul ellene pajzzsal, és töltést sem emel ellene.

34 Azon az úton tér vissza, amelyen idejött, a városba nem jön be, azt mondja az ÚR.

35 Megoltalmazom ezt a várost és megszabadítom, önmagamért és szolgámért, Dávidért.

36 Akkor eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel az emberek fölkeltek, íme, mindenfelé halottak voltak!

37 Ekkor fölkerekedett Szanhérib, Asszíria királya, hazatért, és Ninivében maradt.

38 Egyszer aztán, amikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer karddal levágták, majd Arárát földjére menekültek. Fia, Észarhaddón uralkodott utána.

38. fejezet

1 Azokban a napokban halálos betegségbe esett Ezékiás, és eljött hozzá Ézsaiás, Ámóc fia, a próféta, és azt mondta neki: Ezt mondja az ÚR: „Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem gyógyulsz meg!”

2 Erre Ezékiás arccal a falnak fordult, és könyörgött az ÚRhoz.

3 Ezt mondta: Ó, URam, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam igazságban és teljes szívvel, és azt tettem, ami kedves neked! És keservesen sírt Ezékiás.

4 Ekkor így szólt az ÚR Ézsaiáshoz:

5 Menj el, és mondd ezt Ezékiásnak: „Így szól az ÚR, Dávidnak, atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyeidet. Íme, még tizenöt esztendővel megtoldom életedet.

6 Megszabadítalak téged és e várost az asszíriai király kezéből, megoltamazom ezt a várost!

7 Ez lesz a jel számodra az ÚRtól, hogy teljesíti az ÚR, amit mondott:

8 Íme, tíz fokkal visszatérítem az árnyékot Aház napóráján azokon a fokokon, amelyeken a nap már áthaladt.” És visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor megbetegedett, de fölgyógyult betegségéből.

10 Azt gondoltam: Hát életem közepén kell alászállanom a Seol kapuihoz, megfosztva többi évemtől?

11 Azt gondoltam: nem látom már az URat, az URat az élők földjén, nem látok többé embert a világ lakói közül.

12 Porsátramat lebontják, és elveszik tőlem, mint a pásztor sátrát. Fölgöngyölöm életemet, mint a takács, hiszen levágott a fonalról engem. Reggeltől estig végzel velem!

13 Reggelig nyugton vártam, de úgy összetörte minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem!

14 Csipogtam, mint a fecske meg a daru, nyögtem, mint a galamb, szemem a magasba meredt. URam, le vagyok sújtva, szabadíts meg!

15 Mit mondjak? Mert szólt hozzám, és meg is tette, amit mondott! Csendesen élem le éveimet lelkem keserűsége miatt!

16 Uram! Azáltal él minden, és csak abban van lelkem élete, hogy te meggyógyítasz és éltetsz engem!

17 Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség, és te szereteteddel kivontad lelkemet a pusztulás verméből, és hátad mögé vetetted minden bűnömet!

18 Mert nem a Seolban magasztalnak téged, és nem a halottak dicsőítenek, nem a sírverembe szállók reménykednek hűségedben!

19 Aki él, csak aki él, az dicsőít téged, mint ma én! Az apák hirdetik fiaiknak hűségedet.

20 Megszabadított engem az ÚR, ezért énekeljünk lantpengetéssel éltünk minden napján az ÚR házában!

21 Akkor azt mondta Ézsaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.

22 Ekkor megkérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek még az ÚR házába?

39. fejezet

1 Abban az időben a babilóniai király, Meródak-Baladán, Baladán fia levelet és ajándékot küldött Ezékiás királynak, mert hallotta, hogy beteg volt és meggyógyult.

2 Ezékiás megörült azoknak, és megmutatta nekik kincstárát: az ezüstöt, az aranyat, a fűszereket, a drága keneteket, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna

3 Ekkor Ézsaiás próféta eljött Ezékiás királyhoz, és azt kérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről jöttek hozzám, Babilónból.

4 Majd Ézsaiás ezt kérdezte: Mit láttak a házadban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a házamban van, semmi sincs, amit meg ne mutattam volna nekik kincstáramban.

5 Akkor azt mondta Ézsaiás Ezékiásnak: Halld a Seregek URának beszédét:

6 „Íme, eljön majd a nap, amikor mindazt elviszik Babilónba, ami a házadban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig. Nem marad meg semmi, azt mondja az ÚR!

7 Fiaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, el fognak hurcolni egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilón királyának palotájában.”

8 Akkor azt mondta Ezékiás Ézsaiásnak: Jó az ÚR beszéde, amelyet hirdettél! Mert azt gondolta: Az én napjaimban még béke és biztonság lesz.

40. fejezet

1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – így szól Istenetek.

2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy vége van nyomorúságának, bűne megbocsáttatott. Hiszen kétszeresen sújtotta őt az ÚR keze minden bűnéért.

3 Egy hang kiált: A pusztában készítsétek az ÚR útját, utat egyengessetek a kietlenben Istenünknek!

4 Emelkedjék föl minden völgy, szálljon alá minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a bérc rónává.

5 Akkor megjelenik az ÚR dicsősége, és minden test látni fogja. Az ÚR szája mondta ezt.

6 Szózat szól: Kiálts! Ezt válaszoltam: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!

7 Megszárad a fű, elhull a virág, ha az ÚR szele fuvall rá; bizony fű a nép.

8 Megszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

9 Magas hegyre menj föl, örömhírmondó Sion! Emeld föl hangodat erősen, örömhírmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondd Júda városainak: Íme, itt van Istenetek!

10 Íme, az én Istenem, az ÚR jön hatalommal, és karja uralkodik! Íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége.

11 Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölében hordozza őket, és a szoptatós juhokat szelíden vezetgeti.

12 Ki mérte meg markával a vizet, és ki vett mértéket az egekről arasszal; ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket és mérlegserpenyőbe a halmokat?

13 Ki irányította az ÚR lelkét, és ki oktatta őt mint tanácsosa?

14 Kivel tanácskozott, hogy fölvilágosítsa őt, és ki tanította az igazság ösvényére, ki tanította ismeretre, és ki oktatta őt az értelem útjára?

15 Íme, a népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben. Íme, a szigeteket mint kis porszemeket fölemeli.

16 Libánon nem elég a tűzre, vadja sem elég az áldozathoz.

17 Semmiség előtte minden nép, üres csekélységnél is kevesebbnek tartja azokat.

18 Kihez hasonlíthatnátok Istent, és milyen képmást készítenétek róla?

19 A bálványt a mester önti, az ötvös pedig bearanyozza, és ezüstláncot forraszt rá.

20 Aki szegény ilyen áldozathoz, az olyan fát választ, amely nem korhad el; okos mestert keres, hogy olyan bálványt állítson, amely nem inog.

21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok, nem hirdették nektek eleitől fogva, és nem értették meg veletek, hogyan vettetett alap a földnek?

22 Az, aki ott trónol a földkerekség fölött, amelynek lakói olyanok előtte, mint a sáskák: ő az, aki kiteríti az eget, mint egy függönyt, kifeszíti, mint egy lakósátrat.

23 Ő teszi semmivé a fejedelmeket, és pusztítja el a föld bíráit.

24 Még alig ültették el, alig vetették el őket, alig vert gyökeret törzsük a földben, ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak, és elragadja őket, mint forgószél a polyvát.

25 Kihez hasonlíthatnátok hát engem, kihez volnék hasonló? – szól a Szent.

26 Emeljétek föl szemeteket a magasba, és lássátok, ki teremtette azokat! Ő, aki előhozza seregüket szám szerint, nevén szólítja mindnyájukat, nagy hatalma és ereje miatt egyetlen híjuk sincsen.

27 Miért mondod ezt, Jákób, miért szólsz így, Izráel: „Rejtve van utam az ÚR előtt, és nem gondol ügyemmel az én Istenem”?

28 Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az ÚR, aki a föld határait teremtette? Nem fárad el és nem lankad meg, kikutathatatlan a bölcsessége!

29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

30 Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is.

31 De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.

41. fejezet

1 Hallgassatok rám, ti szigetek, nyerjenek új erőt a népek! Közeledjenek, azután szóljanak, hadd szálljunk perbe egymással!

2 Ki serkentette föl napkeletről azt, akit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja, és királyok fölött uralkodóvá teszi, hogy kardjával mint a port szórja szét őket, és mint repülő polyvát az íja által!

3 Kergeti őket, és békén vonul olyan úton, amelyen még nem járt a lába.

4 Ki tette, ki vitte végbe ezt? Ki az, aki kezdettől fogva létrehívja a nemzedékeket? Én, az ÚR vagyok az első, és az utolsókkal is én vagyok.

5 Látják a szigetek, és megrémülnek, a föld végei reszketnek. Közelednek egymáshoz, és egybegyűlnek;

6 mindenki segíti a társát, és ezt mondják egymásnak: Légy erős!

7 Bátorítja a mester az ötvöst, és aki az üllőt veri simítókalapáccsal, így szól a forrasztásról: „Jó az így”, és megerősíti szögekkel, hogy ne mozogjon.

8 De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak magva,

9 te, akit a föld széléről hoztalak el, annak legvégső határáról hívtalak el, és azt mondtam neked: Szolgám vagy, kiválasztottalak, és nem vetlek meg.

10 Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.

11 Íme, megszégyenülnek, és gyalázat éri azokat, akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek, és elvesznek, akik veled perlekednek.

12 Keresed, de nem találod az ellened támadókat, megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak.

13 Mert én vagyok URad, Istened, aki fogom jobb kezedet, és azt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!

14 Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Megsegítelek, mondja az ÚR, a te megváltód, Izráelnek Szentje!

15 Íme, éles fogú, új cséplőhengerré teszlek. Hegyeket csépelsz és törsz össze, és halmokat zúzol pozdorjává.

16 Szétszórod, hogy elvigye a szél, és a forgószél szétszélessze őket. Te pedig ujjongani fogsz az ÚRban, és dicsekszel Izráel Szentjében.

17 A nyomorultak és szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük eleped a szomjúságtól. Én, az ÚR, meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.

18 A kopár hegyeken folyókat fakasztok és a völgyek között forrásokat. A pusztát bővizű tóvá teszem és a kiaszott földet vizek forrásaivá.

19 A pusztában cédrust és akácot nevelek, mirtuszt és olajfát. A kietlenbe ciprust és kőrisfát ültetek, sudárcédrussal együtt.

20 Hadd lássák, hadd tudják meg, hadd vegyék észre és értsék meg mindnyájan, hogy az ÚR keze művelte ezt, Izráel Szentje teremtette ezt!

21 Hozzátok ide ügyeteket! – így szól az ÚR. Adjátok elő érveiteket! – így szól Jákób királya.

22 Adják elő, és jelentsék ki nekünk, hogy mi fog történni! Mondjátok meg, mi történt régen, hadd fontoljuk meg! Adjátok tudtunkra az elkövetkezőket, azt, ami eljövendő!

23 Jelentsétek meg, mi lesz ezután, hogy megtudjuk, hogy istenek vagytok-e! Tegyetek akár jót vagy gonoszat, hogy megdöbbenjünk és féljünk.

24 Íme, ti semmik vagytok, és dolgaitok is semmire valók. Utálatos az, aki titeket választ.

25 Fölserkentem északról azt, aki eljött, és napkelet felől azt, aki hirdeti nevemet. Etapossa a fejedelmeket, mint az agyagot, ahogyan a fazekas a sarat tapodja.

26 Ki jelentette ki ezt kezdettől fogva, hogy tudhatnánk jó előre, hogy azt mondhatnánk: Igaz! Senki sem jelentette ki, nem is tudatta senki, senki sem hallotta szavatokat.

27 Én hirdettem először Sionnak: Íme, itt vannak! Én adtam örömhírmondót Jeruzsálemnek.

28 Körülnézek, de nincs senki, nincs ezek között egy sem, aki tanácsot adott volna, akit ha megkérdezek, megfelelt volna.

29 Íme, semmik ők mindnyájan, semmit érő a cselekedetük, bálványuk pedig csak szél és hiábavalóság.

42. fejezet

1 Íme, a szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet lelem. Lelkemet adtam belé, törvényt hirdet a népeknek.

2 Nem kiált, nem lármázik, nem hallatja hangját az utcán.

3 A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán hirdeti.

4 Nem pislog és nem reped meg, míg érvényt nem szerez a törvénynek a földön. Tanítására várnak a szigetek.

5 Így szól Isten, az ÚR, aki az egeket teremtette és kifeszítette, aki kiterjesztette a földet és ami belőle sarjad, aki leheletet ad a rajta lakó népnek és lelket a rajta járóknak:

6 Én, az ÚR hívtalak el igazságban. Fogom a kezedet, megőrizlek, és általad leszek szövetségben a néppel, és világosság leszel a nemzetek számára.

7 Hogy megnyisd a vakok szemét, hogy kihozd a tömlöcből a foglyokat és a fogházból a sötétben ülőket.

8 Én vagyok az ÚR, ez a nevem, és dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.

9 A régiek, íme, beteljesedtek, és most újakat hirdetek; mielőtt megvalósulnának, tudatom veletek.

10 Énekeljetek az ÚRnak új éneket, dicséretet a föld széleiről, ti, a tenger hajósai és ami a tengert betölti, a szigetek és lakóik!

11 Emelje föl szavát a puszta és annak városai, a falvak, amelyekben Kédár lakik! Ujjongjanak a kősziklák lakói, kiáltsanak a hegyek tetejéről!

12 Adjanak dicsőséget az ÚRnak, és hirdessék dicséretét a szigeteken!

13 Előjön az ÚR, mint egy hős, felindul, mint egy harcos, kiált, sőt rivall, és erőt vesz ellenségein.

14 Régtől fogva hallgattam, némán megtartóztattam magam, de most zihálva nyögök és lihegek, mint egy szülő asszony.

15 Hegyeket és halmokat pusztítok el, minden növényzetüket kiszárítom. A folyókban szigetek keletkeznek, és tavakat szárítok ki.

16 Olyan úton vezetem majd a vakokat, amelyet nem ismernek, olyan ösvényeken is irányítom őket, amelyek nem ismerősek. A sötétséget világossággá változtatom előttük és az egyenetlen földet egyenessé. Ezeket cselekszem velük, és nem hagyom el őket.

17 Meghátrálnak, és mélyen megszégyenülnek, akik bálványokban bíznak, akik azt mondják az öntött képeknek: Ti vagytok az isteneink!

18 Ti süketek, halljatok, és ti vakok, tekintsetek föl és lássatok!

19 Ki vak, ha nem az én szolgám? És ki olyan süket, mint megbízottam, akit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a bizalmasom, és olyan vak, mint az ÚR szolgája?

20 Sokat láttál, de nem gondoltad át. Nyitva volt a füled, de nem hallottál.

21 Igazságáért tetszett az ÚRnak, hogy törvényét naggyá és dicsőségessé tegye.

22 De ezt a népet kirabolták és eltaposták; bilincsbe verve, tömlöcben vannak mindnyájan, fogházba zárták őket, prédává lettek, és nem volt szabadító. Prédává lettek, és nem volt senki, aki azt mondta volna: Add vissza!

23 Ki veszi ezt figyelembe közületek, ki ügyel és ki hallgat oda ezután?

24 Ki adta oda Jákóbot és Izráelt prédául a fosztogatóknak? Hát nem az ÚR, aki ellen vétkeztünk? Nem akartak útjain járni, és nem hallgattak tanítására.

25 Ezért árasztotta rájuk heves haragját és a háború tombolását. Körülöttük lángolt, de nem értettek belőle, megégtek tőle, de nem tértek észre!

43. fejezet

1 De most így szól az ÚR, a te Teremtőd, Jákób, és a te Alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!

2 Mikor vízen mész át, veled vagyok, és ha folyókon, azok nem borítanak el. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, a láng nem perzsel meg téged.

3 Mert én vagyok az ÚR, a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód. Váltságul adom érted Egyiptomot, Kúst és Sebát adom helyetted.

4 Mivel drága vagy a szememben, becses vagy, és szeretlek, azért embereket adok helyetted és népeket az életedért.

5 Ne félj, mert veled vagyok! Napkeletről visszahozom utódaidat, és napnyugatról összegyűjtelek.

6 Azt mondom északnak: „Add ide”, és délnek: „Ne tartsd vissza!” Hozd vissza fiaimat a messzeségből és leányaimat a föld végéről,

7 mindenkit, akit csak nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem!

8 Hozd ki a vak népet, amelynek van ugyan szeme, és amely süket, pedig van neki füle!

9 Gyűljön egybe minden nép, gyülekezzenek össze a nemzetek! Ki hirdethet közülük ilyet, ki tudathatja velünk a régi dolgokat? Állítsák elő tanúikat, hogy igazuk van-e, hogy aki hallja, ezt mondhassa: Igaz!

10 Ti vagytok a tanúim, mondja az ÚR, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, és higgyetek nekem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem jött létre isten, és utánam sem lesz soha.

11 Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincsen szabadító!

12 Én megmondtam, és elhoztam a szabadulást; én hirdettem ki, nem valamely idegen isten köztetek, és ti vagytok a tanúim – így szól az ÚR –, hogy én Isten vagyok.

13 Kezdettől fogva csak én vagyok, és nincs, aki kezemből kimentsen; ha én cselekszem, ki változtathatná meg azt?

14 Így szól az ÚR, a megváltótok, Izráel Szentje: Tiértetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájukat mint menekülőket a káldeusokkal együtt vidám hajóikba.

15 Én vagyok az ÚR, a ti Szentetek, Izráel teremtője, királyotok.

16 Így szól az ÚR, aki utat készít a tengeren és ösvényt a hatalmas vizeken,

17 aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ott, nem kelnek föl, kialudtak, elhamvadtak, mint a gyertyabél.

18 Ne emlékezzetek a régiekről, ne gondolkodjatok a korábbi dolgokról!

19 Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még? Igen, utat készítek a pusztában, és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.

20 A mező vadjai is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, folyóvizeket a kietlenben, hogy inni adjak választott népemnek.

21 A népnek, amelyet magamnak alkottam, hogy hirdesse dicséretemet.

22 És mégsem engem hívtál segítségül, Jákób, hanem megfáradtál irányombam, Izráel!

23 Nem adtad nekem égőáldozatul bárányaidat, és véresáldozataiddal nem dicsőítettél engem. Nem nekem szolgáltál ételáldozattal, és nem nekem fáradoztál tömjénezéssel.

24 Nem nekem vettél pénzen jó illatú nádat, és nem engem tartottál jól áldozataid kövérjével; csak bűneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem.

25 Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!

26 Juttasd eszembe, vitassuk meg egymással, mondd el ügyedet, hogy igazold magad!

27 Már első atyád is vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem.

28 Ezért én is tisztátalanná tettem a szentély fejedelmeit, veszedelemre adtam Jákóbot és gyalázatra Izráelt.

44. fejezet

1 De most hallgass rám, szolgám, Jákób és Izráel, akit kiválasztottam!

2 Így szól az ÚR, a te Teremtőd és Alkotód, az, aki anyád méhétől fogva megsegít: Ne félj, szolgám, Jákób, Jesurún, akit kiválasztottam!

3 Mert vizet árasztok a szomjas földre és folyóvizeket a szárazra. Kiöntöm lelkemet utódaidra és áldásomat csemetéidre.

4 Növekednek, mint fű a víz mellett és mint fűzfák a vízfolyásoknál.

5 Az egyik ezt mondja: „Az ÚRé vagyok”, a másik Jákób nevét emlegeti. Amaz a kezére írja: „Az ÚRé vagyok”, és dicsekedve említi Izráel nevét.

6 Így szól az ÚR, Izráel királya és megváltója, a Seregek URa: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten!

7 Ki olyan, mint én? Szóljon! Jelentse be, és tárja elém, hogy mi történt attól kezdve, mióta réges-rég népeket teremtettem, és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.

8 Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam meg, és nem jelentettem be előre? Ti vagytok a tanúim! Van-e Isten rajtam kívül? Nincs kőszál, nem tudok róla!

9 A bálványok készítői mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért megszégyenülnek.

10 Ki alkotott istent és öntött bálványt, amely nem használ semmit?

11 Íme, minden társuk megszégyenül, mert a mesterek maguk is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Félni fognak, megszégyenülnek mindnyájan.

12 A kovács kalapácsot fog: dolgozik a szénnel, pöröllyel alakítja a szobrot, és erős karjával megmunkálja. Aztán megéhezik, ereje elfogy, ha nem iszik vizet, elfárad.

13 Az ács mérőzsinórt feszít ki, vörös krétával rajzol, majd meggyalulja a fát, körzővel megrajzolja, és férfi formájúra készíti azt, díszes emberi alakra, hogy elhelyezze a házában.

14 Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és fölneveli az erdő fájával együtt; fenyőt ültet, amelyet az eső fölnevel.

15 Ezekből tüzet rak az ember, vesz belőlük, hogy megmelegedjen, elégeti, és kenyeret süt. Sőt istent is csinál belőle, és imádja, bálványt készít, és leborul előtte.

16 Felét tűzben elégeti, felével a húst készíti. Pecsenyét süt, és jóllakik, aztán melegedik, és így szól: De jó melegem van, látom a tüzet!

17 Maradékából istent készít magának, bálványszobrot. Leborulva imádja, könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy az istenem!

18 Nem tudnak és nem értenek semmit, mert be van hunyva a szemük, és nem látnak, és szívük nem eszmél.

19 Nem gondolja meg, nincs tudása és értelme, hogy azt mondaná: Felét tűzben égettem el, és kenyeret sütöttem parazsánál, majd húst sütöttem és megettem. Maradékából pedig utálatosságot csinálok, és leborulok egy fatuskó előtt?

20 Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezette megcsalt szíve, hogy meg ne szabadítsa lelkét, és ezt ne mondja: Hát nem hazugságra támaszkodtam?

21 Emlékezz meg ezekről, Jákób, mert az én szolgám vagy, Izráel, én alkottalak, az én szolgám vagy, Izráel! Nem feledlek el.

22 Eltöröltem álnokságaidat, mint a felleget, és bűneidet, mint a felhőt. Térj énhozzám, mert megváltottalak!

23 Ujjongjatok, egek, mert véghezvitte az ÚR, kiáltsatok, földnek mélységei, ujjongva énekeljetek, hegyek és erdő és benne minden fa! Mert megváltotta az ÚR Jákóbot, és megdicsőíti magát Izráelben.

24 Így szól az ÚR, megváltód és formálód, anyád méhétől fogva: Én vagyok az ÚR, aki mindezt megcselekszem. Egyedül feszítettem ki az egeket, és egymagam tettem szilárddá a földet.

25 Én vagyok, aki megrontom a hazugok jeleit, és bolonddá teszem a varázslókat, megszégyenítem a bölcseket, és tudományukat bolondsággá teszem.

26 Én vagyok, aki beteljesíti szolgája beszédét, és véghezviszi követei tanácsát, aki így szól Jeruzsálemről: „Lakjanak benne!”, és Júda városairól: „Épüljenek föl, mert helyreállítom romjait!”

27 Aki azt mondja a mélységnek: Száradj ki!”, és: „Kiapasztom folyóvizeidet!”

28 Én vagyok, aki azt mondja Círuszról: „Pásztorom ő”, és véghezviszi minden szándékomat, amikor ezt mondja Jeruzsálemről: „Épüljön föl”, és a templomról: „Rakják le alapjait!”

45. fejezet

1 Így szól az ÚR fölkentjéhez, Círuszhoz, akinek megfogtam a jobb kezét, hogy népeket hódoltassak meg előtte, és a királyok derekának övét megoldjam, hogy ajtók nyíljanak meg előtte, és ne zárulhassanak be a kapuk.

2 Előtted megyek, és az egyenetleneket kiegyenesítem, az ércajtókat összetöröm, és a vaszárakat leütöm.

3 Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek gazdagságait, hogy megtudd: én vagyok az ÚR, Izráel Istene, aki téged neveden hívtalak.

4 Szolgámért, Jákóbért és választottamért, Izráelért neveden szólítottalak, nevet adok neked, noha nem ismersz.

5 Én vagyok az ÚR, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felöveztelek téged, bár nem ismersz.

6 Hadd tudják napkelettől napnyugatig, hogy nincsen más rajtam kívül. Én vagyok az ÚR, és nincsen más!

7 Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, és én teremtem a gonoszt. Én vagyok az ÚR, aki mindezt cselekszem!

8 Egek, harmatozzatok onnan fentről, és hullassatok igazságot, felhők; nyíljék meg a föld, viruljon föl a szabadulás, és vele együtt sarjadjon föl az igazság! Én, az ÚR teremtettem azt!

9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, holott csak egy cserépedény a többi földi cserép között! Mondhatja-e az agyag a formálójának: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nincs kezed?

10 Jaj annak, aki azt mondja az apának: Miért nemzel? És az anyának: Miért szülsz?

11 Így szól az ÚR, Izráel Szentje és formálója: Tőlem kérdezzétek meg a jövendőt! Fiaimat és kezeim munkáját bízzátok csak rám!

12 Én alkottam a földet, én teremtettem rajta az embert, én terjesztettem ki kezemmel az egeket, és minden seregük az én parancsomra állt elő.

13 Én támasztottam fel őt igazságban, én egyengetem minden útját; ő építi meg városomat és bocsátja haza foglyaimat, de nem pénzért, s nem is ajándékért – mondja a Seregek URa!

14 Így szól az ÚR: Egyiptom összegyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű szábaiak hozzád mennek, és tieid lesznek, téged követnek, béklyóban járnak, feléd fordulva leborulnak, és hozzád könyörögnek: Csak nálad van Isten, és nincs sehol máshol, nin

15 Bizony te elrejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító!

16 Szégyent vallanak, és gyalázatba esnek mind, egytől egyig gyalázatban járnak a bálványok faragói.

17 De Izráel megszabadul az ÚR által örök szabadulással, nem vallotok többé szégyent és gyalázatot, soha!

18 Mert így szól az ÚR, aki az egeket teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta, alkotta és megszilárdította; nem pusztaságnak teremtette, hanem lakóhelyül alkotta: Én vagyok az ÚR, és nincsen más!

19 Nem titkon szóltam, valahol a sötétség földjén, nem azt mondtam Jákób utódainak: A kietlenben keressetek engem! Én, az ÚR, igazságot szólok, és kijelentem, hogy mi az igaz.

20 Gyűljetek össze, jöjjetek elő, közeledjetek mind, akik megszabadultatok a népek közül! Semmit sem tudnak azok, akik fából készült bálványukat hordják, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem képes megmenteni!

21 Mondjátok meg, adjátok elő, sőt tanácskozzátok meg: ki mondta meg ezt régtől fogva, és ki közölte előre? Vajon nem én, az ÚR? Nincs más Isten rajtam kívül; igaz Isten és szabadító nincs kívülem.

22 Térjetek hozzám a föld minden határáról, hogy megszabaduljatok! Mert én vagyok az Isten, és nincs más!

23 Magamra esküdtem, igazság jött ki számból, szavam nem vonom vissza. Előttem hajol meg minden térd, rám esküszik minden nyelv!

24 Ezt mondják felőlem: csak az ÚRban van minden igazság és erő. Őhozzá mennek megszégyenülve mindazok, akik haragszanak rá.

25 Az ÚRban igazul meg és nyer dicsőséget Izráel minden utóda.

46. fejezet

1 Ledől Bél, elesett Nebó, állatokra és barmokra kerülnek szobraik, és elviszik őket. Megterhelik vele a fáradt állatokat.

2 Elesnek, összerogynak mind, nem menthetik meg a terhet, és ők maguk is fogságba mennek.

3 Hallgass rám, Jákób háza és Izráel házának minden maradéka, akiket magamhoz vettem anyátok méhétől fogva, és hordoztalak születésetek óta.

4 Vénségetekig ugyanaz vagyok, megőszülésetekig én hordozlak titeket. Én alkottalak, én hordozlak, én visellek el és én szabadítalak meg.

5 Kihez hasonlíthatnátok engem, és kivel tennétek egyenlővé? Kivel mérnétek össze, akihez hasonló lennék?

6 Kiöntik az aranyat az erszényből, kimérik az ezüstöt mérleggel, és ötvöst fogadnak, hogy istent készítsen abból; és meghajolnak, leborulnak előtte.

7 Vállukra veszik, úgy hordozzák, majd felállítják a helyére. Veszteg marad, helyéről nem mozdul el; ha kiáltanak is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.

8 Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, véssétek eszetekbe, ti pártütők!

9 Emlékezzetek meg a régebbi dolgokról, mert én vagyok az Isten, nincsen más; Isten vagyok, nincs hozzám hasonló!

10 Kezdettől fogva közöltem, hogy mi lesz a jövendő, és előre megmondtam azokat, amik még nem történtek meg, e szavakkal: Tanácsom megáll, és véghezviszem minden szándékomat.

11 Én vagyok, aki elhívok napkeletről egy sasmadarat, messze földről egy férfit, tanácsom véghezvivőjét. Amint megmondtam, véghez is viszem, ahogy elterveztem, meg is cselekszem!

12 Hallgassatok rám, ti keményszívűek, akik távol vagytok az igazságtól!

13 Elhoztam igazságomat, nincs már messze, és szabadításom nem késik. Sionban lesz szabadításom ékességemnek, Izráelnek.

47. fejezet

1 Szállj le, és ülj a porba, Babilón szűz leánya! Ülj a földre királyi trón nélkül, káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!

2 Vedd a kézimalmot, és őrölj lisztet! Fedd föl fátyladat, emeld föl a hosszú ruhát, fedd föl combodat, és úgy menj át a folyókon!

3 Fölfedik mezítelenségedet, látható lesz szégyened! Bosszút állok, és nem kímélek senkit! –

4 így szól Megváltónk. Seregek URa az ő neve, Izráel Szentje!

5 Ülj csendben, és menj ki a sötétbe, káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnőjének!

6 Fölgerjedtem népem ellen, elvetettem örökségemet, és kezedbe adtam őket. Nem voltál irgalmas hozzájuk, az öregre nehéz igát vetettél!

7 Azt gondoltad: Örökre úrnő maradok! Nem is gondoltál ezekre, és nem számoltál a végével.

8 Most azért halld meg ezt, te bujálkodó, aki biztonságban laktál, és azt mondtad szívedben: Én vagyok, és nincs más kívülem, nem leszek özvegy, és nem ismerem meg a gyermektelenséget!

9 De mind a kettő eljön rád nagyon hamar, egyazon napon: teljes súlyával rád nehezedik a gyermektelenség és özvegység, hasztalan a sok varázslás és a sok igéző szó.

10 Gonoszságodban bíztál, és azt gondoltad: Nem lát senki engem! Bölcsességed és tudományod csalt meg téged, mert azt gondoltad szívedben: Én vagyok, és rajtam kívül nincs más!

11 Ezért eljön rád a gonosz, amely ellen nem tudsz ellenszert, és romlással sújt le rád, amelyet ki nem engesztelhetsz. Hirtelen jön rád a pusztulás, nem is tudod, mikor.

12 Állj hát elő igéző szózataiddal és varázslatod sokaságával, amellyel ifjúságodtól fogva vesződtél; talán segíthetsz valamit, talán elriaszthatod a veszedelmet!

13 Belefáradtál tanácsaid sokaságába. Nos, álljanak elő és mentsenek meg az ég vizsgálói, akik a csillagokat nézik, akik újhold napján előre megmondják, hogy mi következik rád!

14 Íme, olyanok lesznek, mint a tarló, tűz emészti meg őket, nem mentik meg életüket a lángból, még parázs sem marad belőlük melegedéshez, sem tűz, amit körül lehet ülni!

15 Így jársz majd azokkal, akikkel vesződtél, és akikkel ifjúságodtól fogva kereskedtél. Elfutnak, mindegyik a maga útján, nem segít neked senki!

48. fejezet

1 Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveznek, és akik Júda forrásából származtok, akik az ÚR nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán!

2 A szent városról nevezik magukat, és Izráel Istenére támaszkodnak, akinek Seregek URa a neve!

3 Előre megjelentettem azt, ami eddig történt, szám hirdette és tudatta azokat, gyorsan véghezvittem, bekövetkeztek.

4 Mert tudtam, hogy konok vagy, és nyakadon vasból vannak az inak, homlokod pedig érc.

5 Ezért előre megjelentettem neked, mielőtt bekövetkezett, tudtodra adtam, hogy ne mondhasd azt: Faragott képem tette ezeket, bálványom és öntött képem parancsolta ezeket.

6 Hallottad már, és most lásd meg mindezt! Bizonyságot teszel-e hát róla? Mostantól fogva új dolgokat tudatok veled, titkolt dolgokat, amelyekről nem tudtál.

7 Most teremtettem azokat, nem régen. Ezelőtt nem hallottál felőlük, így nem mondhatod azt: Íme, tudtam róla.

8 Nem is hallottad, nem is tudtad, füled sem volt nyitva régóta. Tudtam, hogy nagyon hűtlen vagy, anyád méhétől fogva pártütőnek hívnak.

9 De nevemért késleltettem haragomat, és dicsőségemért fékeztem magamat veled szemben, hogy ki ne irtsalak.

10 Íme, megtisztítottalak, de nem úgy, mint az ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kohójában.

11 Önmagamért, önmagamért cselekszem. Hogyan szentségteleníthetnétek meg? Dicsőségemet másnak nem adom!

12 Hallgass rám, Jákób és Izráel, én elhívottam! Én vagyok az első és az utolsó.

13 Hiszen kezem fektette le e föld alapját, és jobbom terjesztette ki az egeket, ha szólítom őket, mind előállnak.

14 Gyűljetek össze mindnyájan, és halljátok: ki jelentette meg közülük e dolgokat? Az, akit az ÚR szeret, elvégzi akaratát Bábelen, és karja a káldeusokon lesz.

15 Én, én szóltam, és el is hívtam őt, elhoztam őt, és szerencsés lesz az útja.

16 Közeledjetek hozzám, halljátok meg ezt! Kezdettől fogva nem titokban szóltam, amióta ez történik, itt vagyok! És most elküldött engem az én Uram, az ÚR, és lelkét adta.

17 Így szól az ÚR, a te Megváltód, Izráel Szentje: Én vagyok az ÚR, a te Istened, aki hasznosra tanítalak, és azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.

18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai.

19 Annyi utódod lenne, mint a tenger homokja, és méhednek annyi gyümölcse lenne, mint a porszem. Neve nem veszne ki, és nem pusztulna el arcom elől.

20 Menjetek ki Bábelből, fussatok el Káldeából! Ujjongó hangon jelentsétek meg, tudassátok ezt, és terjesszétek a föld végső határáig! Mondjátok: Megváltotta az ÚR szolgáját, Jákóbot.

21 Nem szomjaznak, még ha pusztaságon vezeti is át őket. Vizet fakaszt nekik a kősziklából, meghasítja a sziklát, és víz ömlik belőle.

22 Nincs békesség – így szól az ÚR – az istenteleneknek!

49. fejezet

1 Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli népek! Már anyám méhétől elhívott az ÚR, anyám szíve alatt is megemlékezett nevemről.

2 Hasonlóvá tette számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem. Hegyes nyíllá tett, és tegzébe zárt engem.

3 Azt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, akiben megdicsőülök.

4 Én pedig azt mondtam: Hiába fáradoztam, hasztalan fecséreltem el erőmet a semmire. De az ÚRnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

5 És most így szól az ÚR, aki engem anyám méhétől szolgájává teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, és Izráelt hozzá gyűjtsem, hiszen becses vagyok az ÚR szemében, és Istenem az erősségem.

6 Így szólt: Kevés az, hogy szolgám légy Jákób nemzetségeinek a megépítésénél, és Izráel megmentettjeinek visszahozásánál. A népeknek is világosságul adlak, hogy szabadításom a föld végéig terjedjen!

7 Így szól az ÚR, Izráel megváltója, Szentje a megvetett lelkűhöz, akit utálatosnak tartanak a népek, a zsarnokok szolgájához: Ha meglátnak a királyok, fölkelnek majd, és fejedelmek borulnak le előtted az ÚRért, aki hű hozzád, Izráel Szentjéért, aki kiválas

8 Így szól az ÚR: Alkalmas időben meghallgatlak, és a szabadulás napján megsegítlek. Megtartalak, és szövetségül adlak a népnek, hogy helyreállítsd az országot, és szétoszd az elpusztult örökséget.

9 Mondd azt a foglyoknak: „Jöjjetek ki!”, és azoknak, akik sötétben vannak: „Lépjetek elő!” Az út mellett legelnek, és a puszta halmokon is legelőjük lesz.

10 Nem éheznek és nem szomjaznak. Nem bántja őket a hőség és a nap. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti őket, és vízforrásokhoz tereli őket.

11 Minden hegyemet úttá teszem, és országútjaim magasan lesznek.

12 Íme, ezek messziről jönnek: íme, azok észak és nyugat felől, amazok pedig Szín földjéről!

13 Ujjongjatok, egek, örvendezz, föld, ujjongva énekeljetek, hegyek! Mert megvigasztalta népét az ÚR, és könyörül szegényein!

14 De Sion így szólt: Elhagyott engem az ÚR, és elfeledkezett rólam az Úr!

15 Hát elfeledkezhet-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ő el is feledkezne, én nem feledkezem el rólad!

16 Íme, a tenyerembe véstelek téged, szüntelen előttem vannak kőfalaid.

17 Fiaid hozzád sietnek, rombolóid és pusztítóid pedig eltávoznak tőled.

18 Emeld föl szemedet, és nézz körül: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek. Élek én – így szól az ÚR –, hogy ékszerként veszed föl mindnyájukat, és magadra kötöd őket, mint egy menyasszony.

19 Mert kihalt pusztaságaid, egész elpusztult földed szűk lesz most a lakosságnak, és messze eltávoznak pusztítóid.

20 Gyermektelenséged fiai még ezt mondják majd füled hallatára: Szűk nekem ez a hely, menj el, hadd lakhassam itt!

21 Te majd így szólsz szívedben: Ki szülte nekem ezeket? Hiszen én gyermektelen és terméketlen voltam, fogoly és számkivetett voltam, és ki nevelte föl ezeket? Íme, egyedül én maradtam meg, honnan vannak ők?

22 Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, fölemelem kezemet a népek felé, és fölállítom előttük zászlómat, és ölükben hozzák haza fiaidat, és leányaidat a vállukon hordozzák.

23 Királyok lesznek gondviselőid, fejedelemasszonyaik pedig a dajkáid. Arccal a földre borulnak előtted, és lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az ÚR, és nem szégyenülnek meg, akik bennem remélnek.

24 Elvehetik-e a prédát a hőstől, és megszabadulhatnak-e a zsarnok foglyai?

25 Igen – így szól az ÚR –, a hőstől is elvehetik a foglyokat, és megszabadulhat a kegyetlen zsákmánya. Perlőiddel én szállok perbe, és én mentem meg fiaidat.

26 Nyomorgatóiddal megetetem saját húsukat, és megrészegednek a vérüktől, mint a musttól. Akkor megtudja minden test, hogy én vagyok az ÚR: a te szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene!

50. fejezet

1 Így szól az ÚR: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam őt? Vagy ki az hitelezőim közül, akinek eladtalak titeket? Íme, vétkeitek miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat!

2 Amikor eljöttem, miért nem volt ott senki? Amikor hívtalak, miért nem felelt senki? Olyan rövid már a kezem, hogy nem válthat meg? Nincs bennem erő, hogy megszabadítsalak? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat. Megbűzhödn

3 Sötétségbe öltöztetem az eget, és zsákruhával takarom be.

4 Az én Uram, az ÚR olyan nyelvet adott nekem, hogy beszédemmel erősíteni tudjam a megfáradtat; minden reggel fölébreszt, serkenti fülemet, hogy hallgassam, miként a tanítványok.

5 Az én Uram, az ÚR megnyitotta fülemet, én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.

6 Hátamat odatartottam a verőknek, és szakállamat a szaggatóknak, arcomat nem fedeztem el a gyalázás és köpdösés elől.

7 És az én Uram, az ÚR megsegített engem, ezért nem szégyenülök meg. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, és tudom, hogy nem vallok szégyent.

8 Közel van, aki engem igazzá tesz, ki perelhet velem? Álljunk elő együtt! Kicsoda perel engem? Lépjen hozzám!

9 Íme, az én Uram, az ÚR megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly rágja meg őket!

10 Ki féli közületek az URat? Ki hallgat szolgája szavára? Aki sötétségben jár, és nincs fényessége, mind bízzon az ÚR nevében, és támaszkodjon Istenére!

11 Íme, mindnyájan, akik tüzet gyújtotok, és tüzes nyilakkal szerelitek föl magatokat, saját tüzetek lángjába vesztek, tüzes nyilaitokba, amelyeket meggyújtottatok! Az én kezemből jön ez rátok, és fájdalmak között fogtok feküdni!

51. fejezet

1 Hallgassatok rám, akik az igazságot követitek, akik az URat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, amelyből kivágattatok, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket!

2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra és Sárára, aki szült titeket! Egymaga volt, amikor elhívtam, de megáldottam és megszaporítottam.

3 Mert megvigasztalja Siont az ÚR, megvigasztalja romjait egytől egyig, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, kietlen földjét pedig mint az ÚR kertje. Öröm és vigasság lesz benne, hálaadás és dicséret hangja!

4 Figyelj rám, népem, és hallgass rám, nemzetem! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem.

5 Közel van igazságom, eljön szabadításom, és karommal ítélem a népeket. Engem várnak a szigetek, és a karomba vetik reménységüket.

6 Emeljétek szemeteket az égre, és nézzetek le a földre; mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld elmállik, mint a ruha, és lakosai hasonlóképpen vesznek el. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg.

7 Hallgassatok rám ti, akik ismeritek az igazságot, te nép, amelynek szívében van a törvényem! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szidalmaik miatt ne essetek kétségbe!

8 Mert moly rágja meg őket, mint a ruhát, és féreg eszi meg őket, mint a gyapjút, de igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre!

9 Kelj föl, kelj föl, öltözd fel erődet, ó, ÚRnak karja! Kelj föl, mint a régi időben, a hajdanvolt nemzedékek napjaiban! Hát nem te voltál, aki szétvágta Ráhábot, és átdöfte a sárkányt?

10 Nem te voltál, aki kiszárította a tengert, a nagy mélység vizeit? Aki a tenger fenekén utat készítettél, hogy átmehessenek a megváltottak?

11 Így térnek majd vissza az ÚR megváltottai, és ujjongás közepette jönnek Sionba. Öröm lesz fejükön örökké. Vigasságot és örömöt találnak, a fájdalom és sóhaj pedig eltűnik.

12 Én, én vagyok a vigasztalótok! Ki vagy te, hogy a halandó embertől félsz, az ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?

13 Elfeledkeztél az ÚRról, Alkotódról, aki az eget kiterjesztette, és megalapozta a földet? Miért félsz szüntelen, mindennap nyomorgatód haragjától, aki igyekszik elveszíteni? De hol van a nyomorgató haragja?

14 Csakhamar megszabadul a fogoly, nem hal meg, nem jut a sírba, és kenyere sem fogy el.

15 Hiszen én vagyok az ÚR, a te Istened, aki megrendítettem a tengert, hogy zúgjanak hullámai. Seregek URa a nevem!

16 A szádba adtam beszédemet, és kezem árnyékával fedtelek be, hogy az egeket kifeszítsem, és megalapozzam a földet. És azt mondom Sionnak: Az én népem vagy.

17 Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl, Jeruzsálem, kiittad az ÚR kezéből haragja poharát, kiittad, kiürítetted öblös kelyhét, amelytől tántorogsz!

18 Fiai közül, akiket szült, nem volt senki, aki vezesse, nem fogta kézen senki a fiai közül, akiket fölnevelt.

19 E kettő esett meg veled! Kicsoda szánt meg téged? Pusztulás és romlás, éhínség és fegyver: hogyan vigasztaljalak meg téged?

20 Fiaid ájultan fekszenek minden utcasarkon, mint a hálóba esett zerge, betelt rajtuk az ÚR haragja, Istened feddése.

21 Ezért halld meg ezt, te szenvedő, aki részeg vagy, de nem a bortól!

22 Így szól Urad, az ÚR, Istened, aki népéért bosszút áll: Íme, kiveszem kezedből a poharat, amelytől tántorogsz, haragom öblös kelyhéből nem iszol többé!

23 Nyomorgatóid kezébe adom azokat, akik azt mondták lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk rajtad! És te olyanná tetted a hátadat, mint a föld, mint amilyen az utca a járókelőknek!

52. fejezet

1 Serkenj föl, serkenj föl, öltözd föl erődet, Sion, öltözz föl ékes ruháidba, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem lép be ide többé körülmetéletlen, tisztátalan!

2 Rázd le magadról a port, kelj föl, ülj föl, Jeruzsálem, oldd le nyakadról a bilincset, Sion fogoly leánya!

3 Mert így szól az ÚR: Ingyen adtalak el és nem pénzen váltalak meg!

4 Mert így szól az én Uram, az Örökkévaló: Először Egyiptomba ment le népem, hogy ott éljen jövevényként, azután Asszíria nyomorgatta őt ok nélkül.

5 És most mit tegyek itt – így szól az ÚR –, hiszen népemet ok nélkül vitték el, és a rajta uralkodók ujjonganak, és gúnyolják nevemet mindennap szüntelen.

6 Ezért az én népem megismeri majd nevemet azon a napon, hogy én vagyok, aki azt mondtam: Íme, itt vagyok!

7 Milyen szépek a hegyeken az örömhírt mondó lábai, aki békességet hirdet, jó hírt mond, szabadulást hirdet, aki azt mondja Sionnak: Istened uralkodik!

8 Halld, őrállóid fölemelik hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy miként tér vissza Sionra az ÚR!

9 Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet!

10 Feltűrte szent karját az ÚR minden nép szeme láttára, hogy lássák a föld minden határán Istenünk szabadítását!

11 Távozzatok, távozzatok, gyertek ki onnan! Ne illessetek tisztátalant, gyertek ki közülük, tisztítsátok meg magatokat ti, akik az ÚR edényeit hordozzátok!

12 Ne sietve gyertek ki, és ne futva menjetek, mert az ÚR megy előttetek, és Izráel Istene követ benneteket!

13 Íme, a szolgám eredményes lesz munkájában, magasra emelkedik, és nagyon dicsőséges lesz.

14 Ahogy sokan iszonyodtak tőle, mert olyan eltorzult, nem emberi volt az ábrázata, és alakja sem volt olyan, mint az emberek fiaié,

15 úgy ejt majd ámulatba sok népet. A királyok is befogják szájukat színe előtt, mert meglátják, amit addig nem mondtak el nekik, és megértik, amit addig nem hallottak.

53. fejezet

1 Ki hitte el, amit hallottunk, és az ÚR karja ki előtt lett nyilvánvaló?

2 Úgy nőtt föl színe előtt, mint egy vesszőszál, mint gyökér a száraz földből. Nem volt neki alakja és ékessége. Néztünk rá, de ábrázata nem volt kívánatos.

3 Megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől arcunkat elrejtjük, megvetett volt, és nem gondoltunk rá;

4 pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza,

5 jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg.

6 Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért, de az ÚR őrá vetette mindnyájunk vétkét.

7 Kínozták, és ő megalázta magát, száját nem nyitotta ki. Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírók előtt, ő sem nyitotta ki száját.

8 Erőszakkal és elítélve vitték el, és kortársai közül ki gondolt arra, amikor kivágták az élők földjéből, hogy népem bűnéért éri a büntetés?

9 A gonoszok között adtak sírt neki, és a gazdagok mellé jutott halála után. Pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem volt a szájában.

10 Az ÚR akarata volt az, hogy gyötrődjön és összetörjön azért, hogy saját lelkét áldozatul adva meglássa majd utódait, napjai meghosszabbodjanak, és keze által megvalósuljon az ÚR akarata.

11 Mert lelke szenvedése nyomán látni fog, és megelégedett lesz. Az ő megismerése által igaz szolgám sokakat igazzá tesz, mivel ő hordozza vétkeiket.

12 Ezért a nagyokkal osztok részt neki, és a hatalmasokkal együtt kap zsákmányt, mert halálra adta életét, és a bűnösök közé számították, noha sokak bűnét hordozta, és közbenjárt a bűnösökért.

54. fejezet

1 Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, hangos ujjongásba törj ki, aki nem vajúdtál, mert többen vannak az elhagyottnak fiai a férjnél levő asszony fiainál, azt mondja az ÚR.

2 Szélesítsd ki sátorhelyedet, és feszítsd ki hajlékod sátorlapjait, ne kíméld! Húzd meg köteleidet, és erősítsd meg cövekjeidet!

3 Mert jobbra és balra is terjeszkedsz majd, utódaid a népek örökébe lépnek, és kihalt városokat fognak benépesíteni.

4 Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, ne pirulj, mert nem gyaláznak meg! Ifjúságod szégyenéről is elfeledkezel, és özvegységed gyalázatára nem gondolsz többé.

5 Mert férjed a te Alkotód, akinek Seregek URa a neve. Megváltód Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.

6 Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, hív téged az ÚR, és mint megvetett ifjú asszonynak, azt mondja Istened:

7 Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de most nagy irgalmassággal összegyűjtelek.

8 Haragom föllángolásában egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de most örök irgalommal könyörülök rajtad, ezt mondja megváltó URad.

9 Mert úgy lesz ez nekem, mint Nóé idejében. Ahogyan megesküdtem akkor, hogy özönvíz nem árasztja el többé a földet, úgy esküszöm meg, hogy többé nem haragszom rád, és nem fenyítelek meg.

10 Mert a hegyek elmozdulhatnak, és a halmok megrendülhetnek, de hűségem nem távozik el tőled, és békességem szövetsége nem rendül meg – így szól könyörülő URad.

11 Ó, te szegény, szélvésztől tépett, vigasztalás nélkül való! Íme, drágakövekbe ágyazom köveidet, és zafírokra alapozlak.

12 Rubinból készítem falad párkányzatát, kapuidat gránátkövekből, és összes határodat drágakövekből.

13 Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.

14 Az igazság által leszel erős. Távol leszel a nyomorgatástól, nincs mit félned tőle, sem a rettegéstől, mert nem közeledik hozzád.

15 Ha hevesen rád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki ellened támad, elesik veled szemben.

16 Íme, én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít mestersége szerint. És én teremtettem a pusztítót is, hogy pusztítson.

17 Egyetlen, ellened készült fegyver sem lesz eredményes, és megszégyenítesz minden nyelvet, amely perbe száll veled. Ez az öröksége az ÚR szolgáinak és az igazságuk, amely tőlem van – így szól az ÚR.

55. fejezet

1 Mindenki, aki szomjazik, jöjjön e vizekhez! Ti is, akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek és egyetek! Gyertek, vegyetek pénz nélkül, ingyen bort és tejet!

2 Miért adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, és fizetséget azért, ami nem elégíthet meg? Hallgassatok, hallgassatok rám, hogy jót egyetek, és kövér falatokban gyönyörködjék a lelketek!

3 Fordítsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, hogy éljen a lelketek! Örök szövetséget kötök veletek Dávid iránt való változhatatlan hűségemért.

4 Íme, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul a nemzeteknek.

5 Íme, olyan népet hívsz elő, amelyet nem ismersz, és olyan népek sietnek hozzád, amelyek nem ismertek, az ÚRért, Istenedért és Izráel Szentjéért, aki megdicsőít téged.

6 Keressétek az URat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!

7 Hagyja el a gonosz az útját, és a bűnös ember a gondolatait! Térjen az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz, és ő könyörül rajta, mert ő bőkezű a megbocsátásban.

8 Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, így szól az ÚR!

9 Mert amiképpen magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál!

10 Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,

11 úgy lesz az én beszédemmel is, amely számból kijön. Nem tér vissza hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és eredményes lesz ott, ahová küldtem.

12 Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezetlek benneteket. A hegyek és halmok ujjongva énekelnek előttetek, és tapsol a mező minden fája.

13 A tövis helyén ciprus nő, bogáncs helyett mirtusz. Az ÚR dicsőségére lesz ez örök jelül, amelyet nem törölhetnek el.

56. fejezet

1 Így szól az ÚR: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, és megjelenik igazságom!

2 Boldog ember az, aki ezt cselekszi, az embernek fia, aki ragaszkodik ehhez; megtartja a szombatot, hogy ne tegye azt tisztátalanná, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen.

3 Ne mondja azt az idegen, aki az ÚRhoz csatlakozott: Bizony elszakít engem népétől az ÚR! Ne mondja a herélt sem: Íme, én kiszáradt fa vagyok!

4 Mert így szól az ÚR a herélteknek, akik megtartják szombatjaimat, és azt választják, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak szövetségemhez:

5 Emlékezetük lesz nekik házamban, falaimon belül, és olyan nevük, amely jobb a fiaknál és leányoknál. Örök nevet adok nekik, amely sohasem vész ki.

6 Az idegeneket, akik csatlakoztak az ÚRhoz, hogy neki szolgáljanak, szeressék az ÚR nevét, és szolgái legyenek, mindenkit, aki megtartja a szombatot, hogy tisztátalanná ne tegye, és azokat, akik szövetségemhez ragaszkodnak,

7 mind fölviszem szent hegyemre, és megvidámítom őket imádságom házában. Egészen elégő és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon, mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára!

8 Így szól az én Uram, az ÚR, aki összegyűjti Izráel elszéledt fiait: Még gyűjtök azokhoz, akiket egybegyűjtöttem!

9 Ti, mezei vadak mind, jöjjetek és egyetek, és ti, erdei vadak is mind!

10 Őrállói mindnyájan vakok, mit sem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni. Álmodók, heverők, szunnyadni szeretők!

11 Telhetetlen ebek ezek, nem tudnak megelégedni; olyan pásztorok ők, akik nem tudnak vigyázni. Mindnyájan a maguk útjára tértek, ki-ki saját hasznát lesi, kivétel nélkül.

12 Jöjjetek, hadd hozzak bort, és igyunk részegítő italt! Legyen a holnapi nap is olyan, mint a mai, vagy még annál is nagyszerűbb.

57. fejezet

1 Az igaz elvész, és senki sem veszi ezt szívére, elvétetnek a kegyesek, és senki sem gondol bele, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz.

2 Békességre jut, az ágyában nyugszik, aki egyenes úton járt.

3 De ti gyertek ide, szemfényvesztőnek fiai, ti házasságtörők és paráznák ivadékai!

4 Ki fölött gúnyolódtok? Ki ellen tátjátok föl szátokat, és öltitek ki nyelveteket? Vajon nem ti vagytok a bűn gyermekei, a hazugság magva,

5 akiket szenvedély fűt a tölgyfáknál és minden buja fa alatt, akik megölitek gyermekeiteket a völgyekben és a sziklák hasadékainál?

6 A patak sima köveiben van az örökséged, az a te részed. Nekik öntesz ki italáldozatot, és viszel ételáldozatot, és én még jó néven vegyem ezeket?

7 Magasba emelkedő hegyre helyezted ágyadat, oda is fölmész áldozatot bemutatni.

8 Az ajtó és az ajtófélfa mögé tetted bálványjeleidet, eltávolodtál tőlem, és kitakartad ágyadat, aztán belefeküdtél és kiszélesítetted. Szövetséget kötöttél velük, akiknek ágyát szeretted, amerre csak láttad.

9 A Molokhoz mentél olajoddal és bőséges keneteiddel. Messze földre küldted követeidet, mélyre le, a Seolig.

10 Nagy utadon elfáradtál, mégsem mondtad: Mindez hasztalan! Újra erőre kaptál, és nem lankadtál el.

11 Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudnod kellett, miért nem emlékeztél meg rólam, és miért nem gondoltál rám a szívedben? Vagy azért nem félsz engem, mert már régóta hallgatok?

12 Én jelentem ki igazságodat, de amit teszel, nem használ neked.

13 Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványaid sokasága! A szél mindet elviszi, egy szellő is fölkapja. De aki hozzám menekül, az örökli a földet, és birtokba veszi szent hegyemet.

14 Egy hang ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, készítsétek az utat, népem útjából vegyetek el minden buktatót!

15 Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké él, és akinek szent a neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

16 Mert nem örökké perelek, és nem haragszom mindvégig, hiszen elepedne előttem a lélek és az élők, akiket alkottam.

17 Mert a telhetetlenség vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtőztem és megharagudtam. Ő pedig elfordult tőlem, és a saját szíve útján járt.

18 Láttam útjait, és meggyógyítom őt. Vezetem, és vigasztalást nyújtok neki és gyászolóinak.

19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét. Békesség, békesség a távol- és közellévőknek! Így szól az ÚR: Meggyógyítom őt!

20 De a hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, és amelynek hullámai iszapot és sarat hánynak ki.

21 Nincs békesség az istenteleneknek, mondja az én Istenem.

58. fejezet

1 Kiálts teljes torokból, ne kíméld! Emeld föl hangodat, mint a kürt, és jelentsd ki népemnek bűneit és Jákób házának vétkeit!

2 Ők mindennap keresnek engem, és szeretnék megismerni útjaimat, mint egy olyan nép, amely igazságot cselekszik, és nem hagyja el Istene törvényét. Igaz ítéletet kérnek tőlem, és Isten közelségét kívánják.

3 Miért böjtölünk, ha te nem nézed, miért gyötörjük lelkünket, ha te nem tudsz róla? Íme, böjtölésetek napján kedvteléseiteket űzitek és robotosaitokat hajszoljátok.

4 Íme, pereskedve és versengve böjtöltök, és gonoszul, ököllel sújtotok le. Ne úgy böjtöljetek, ahogyan ma, ne úgy, hogy hallani lehessen hangotokat a magasságban!

5 Hát ilyen az a böjt, amelyet én kedvelek, és ilyen az a nap, amelyen az ember a lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka, és zsákot vesz föl, és hamut terít maga alá, azt nevezed te böjtnek és az ÚR kedves napjának?

6 Hát nem az-e a böjt, amit kedvelek, hogy megnyitod a gonoszság bilincseit, megoldod az iga köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és minden igát széttörsz?

7 Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és beviszed házadba a szegény bujdosókat; ha mezítelent látsz, felruházod, és nem zárkózol el saját testvéred elől.

8 Akkor fölvirrad világosságod, mint a hajnal, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik, igazságod előtted jár, és az ÚR dicsősége követ.

9 Ha kiáltasz, az ÚR meghallgat, ha jajgatsz, ő azt mondja: Íme, itt vagyok! Ha eltávolítod a magad köréből az igát, ha nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz hamisságot,

10 ha megosztod falatodat az éhezővel, és megelégíted az elepedt lelkűt, akkor fölragyog a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.

11 Az ÚR vezet szüntelen, nagy szárazságban is megelégíti lelkedet és megerősíti csontjaidat. Olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek nem fogy el a vize.

12 Fiaid fölépítik az ősi romokat, falat húzol a régiek által készített alapokra. A repedés javítójának neveznek majd, az utcák helyreállítójának, amiért újra lakhatóvá válnak.

13 Ha megtartóztatod a lábadat szombaton, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, hanem a szombatot gyönyörűségnek hívod, az ÚR szent és dicsőséges napjának, és megszenteled úgy, hogy nem végzed dolgaidat, nem találsz magadnak foglalatosságot, és nem szólsz

14 akkor gyönyörűséged lesz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain hordozlak, és Jákóbnak, atyádnak örökségével táplállak. Az ÚR szája szólt!

59. fejezet

1 Íme, nem olyan rövid az ÚR keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem olyan süket a füle, hogy meg ne hallgathatna.

2 Hanem vétkeitek választottak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedték el előletek arcát, ezért nem hallgatott meg.

3 Hiszen kezetek vérrel van bemocskolva, ujjaitok pedig vétekkel, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek gonoszságot suttog.

4 Nincs, aki az igazság mellett szólna, és nincs, aki igazságosan ítélkezne. Haszontalan dologban bíznak, és hazugságot beszélnek, gonoszt fogannak, és vétket szülnek.

5 Vipera tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Meghal, aki tojásaikból eszik, és ha az egyikre rátapos, vipera kel ki belőle.

6 Pókhálójukból nem lesz ruha, készítményük nem vehető föl. Cselekedeteik gonosz cselekedetek, és erőszakos tettek tapadnak kezükhöz.

7 Lábuk a gonosz után fut, és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak. Gondolataik a hamisság gondolatai, pusztulás és romlás van útjaikon.

8 Nem ismerik a békesség útját, nincs törvényesség keréknyomukban. Ösvényeik görbék, aki azokon jár, nem ismeri a békességet.

9 Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem jut el hozzánk az igazság; világosságra várunk, de íme, sötétség van, fényességre, de íme, homályban járunk!

10 A falat tapogatjuk, mint a vakok, tapogatózunk, mint akiknek nincs szemük. Megbotlunk délben, mintha alkonyat volna, és olyanok vagyunk, mint halottak az egészségesek között.

11 Mindnyájan morgunk, mint a medvék, nyögdécselünk, mint a galambok, törvényességre várunk, de nem jön, és távol van tőlünk a szabadulás.

12 Bizony sok gonoszságunk van előtted, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Mert gonoszságaink velünk vannak, és ismerjük vétkeinket.

13 Elpártoltunk, és megtagadtuk az URat, és eltávoztunk Istenünktől. Elnyomásról és elszakadásról beszéltünk, szívünk hazug beszédeket gondolt és szólt.

14 Eltávozik a jogosság, és távol áll az igazság, elesik a hűség a tereken, és az egyenesség nem juthat be.

15 Hiányzik a hűség, és aki kerüli a gonoszt, prédává lesz. Látta ezt az ÚR, és nem tetszett szemének, hogy nincsen jogosság.

16 Amikor látta, hogy nincsen senki, álmélkodott, hogy nincs, aki közbenjáró lenne, és saját karja segített neki, és saját igazsága támogatta.

17 Felöltötte az igazságot mint páncélt, és a szabadítás sisakja a fején van. A bosszúállás ruháit öltötte fel, mint egy köpenyt, és a harag indulatával vette körül magát, mint egy palásttal.

18 A cselekedetek szerint fog megfizetni: haraggal fizet ellenségeinek, büntetéssel ellenfeleinek, és megfizet a szigeteknek.

19 Félik majd az ÚR nevét napnyugattól fogva, és dicsőségét napkelettől fogva, amikor eljön, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az ÚR szele hajt.

20 De eljön Sionhoz a Megváltó és Jákóbban mindazokhoz, akik megtérnek bűneikből – így szól az ÚR.

21 Ilyen szövetségem van velük – mondja az ÚR –, lelkem, amely rajtad nyugszik, és beszédeim, amelyeket szádba adtam, nem távoznak el szádból és utódaid szájából és utódaid utódainak szájából – így szól az ÚR – mostantól fogva mindörökké!

60. fejezet

1 Kelj föl, ragyogjál, mert eljött világosságod, és az ÚR dicsősége megjelent rajtad!

2 Mert íme, sötétség borítja a földet, és sűrű sötétség a népeket, de fölötted fölragyog az ÚR, és dicsősége látható lesz rajtad.

3 Népek jönnek világosságodhoz és királyok a rád ragyogó fényességhez.

4 Emeld föl szemedet, nézz körül: mindnyájan egybegyűltek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák el.

5 Amikor meglátod, ragyogsz majd az örömtől, beleremeg és kitárul a szíved. Hozzád tér a tenger kincsözöne, és feléd tart a népek gazdagsága.

6 Elborít a tevék sokasága, Midján és Éfa tevéi; mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az ÚR dicséretét hirdetik.

7 Kédár minden nyája hozzád gyűlik, Nebájót kosai neked szolgálnak. Oltáromra kerülnek nekem kedves áldozatul, így dicsőítem meg dicsőséges házamat.

8 Kik ezek, akik repülnek, mint a felleg, és mint a galambok a dúcaikhoz?

9 Igen, engem várnak a szigetek. Elöl Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről ezüstjükkel és aranyukkal együtt a te URad és Istened nevének és Izráel Szentjének dicséretére, hogy fölékesítsen téged.

10 Idegenek építik kőfalaidat, és királyaik neked szolgálnak. Bár haragomban megvertelek, de kegyelmesen megkönyörülök rajtad.

11 Kapuid szüntelen nyitva lesznek, nem zárják be őket sem éjjel, sem nappal, hogy elhozhassák neked a népek gazdagságát, és királyaikkal az élen eléd hozzák.

12 Mert elvész az a nép és az az ország, amely nem akar neked szolgálni, azok a népek mindenestül elpusztulnak.

13 Hozzád tart a Libánon ékessége: a ciprus, kőris és sudárcédrus mind, hogy szentélyem fölékesítésére legyen, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.

14 A téged nyomorgatók fiai meghajolva járulnak eléd, és akik eddig megvetettek téged, mind lábad elé borulnak. Az ÚR városának neveznek majd, Izráel Szentje Sionjának.

15 Noha elhagyott és gyűlölt voltál, és nem járt feléd senki, örökké fenségessé teszlek és örvendezővé nemzedékről nemzedékre.

16 Népek tejét szopod, királyi emlőket szopsz, és megtudod, hogy én, az ÚR vagyok szabadítód és megváltód, Jákób erős Istene.

17 Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fák helyett rezet és kövek helyett vasat. Vezetőddé teszem a békességet és elöljáróddá az igazságot.

18 Nem hallasz hírt többé földeden erőszakról, határaidban pusztításról és romlásról; Isten szabadítását hívod kőfalaidnak és dicséretét kapuidnak.

19 Nem a nap lesz többé nappali világosságod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az ÚR lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed.

20 Nem megy le többé napod, és holdad sem fogy el, mert az ÚR lesz örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.

21 Egész néped igaz lesz, és mindörökké birtokolják a földet. Ültetvényem vesszőszálai ők, kezem műve az én dicsőségemre.

22 A legkisebb is ezerré nő és a legkevesebb is hatalmas néppé. Én, az ÚR a maga idejében megteszem ezt.

61. fejezet

1 Uramnak, az ÚRnak lelke van rajtam, mert fölkent engem az ÚR, hogy örömhírt mondjak a szegényeknek. Elküldött, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és föloldozást a megkötözötteknek.

2 Hogy hirdessem az ÚR kedves esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, megvigasztaljak minden gyászolót.

3 Hogy segítsek Sion gyászolóin: a hamu helyett koszorút adjak nekik, öröm olaját a gyász helyett, dicséret palástját a csüggedt lélek helyett, hogy az igazság fáinak nevezzék őket, az ÚR ültetvényének, az ő dicsőségére!

4 Fölépítik az ősi romokat, helyreállítják, ami régen elpusztult. Újjáépítik az elhagyott városokat, amelyek sok nemzedék óta pusztán állnak.

5 Idegenek állnak elő, és legeltetik juhaitokat, a jövevények fiai lesznek szántóvetőitek és vincelléreitek.

6 Titeket pedig az ÚR papjainak hívnak, Istenünk szolgáinak neveznek. A népek gazdagságát eszitek, és az ő dicsőségükkel dicsekedtek.

7 Gyalázatotok helyett kétszeres részt kaptok, és a szidalom helyett örvendezni fognak örökségüknek. Mert kétszeres részt birtokolnak földjükön, és örömük örökkévaló lesz.

8 Mert én, az ÚR szeretem a jogosságot, és gyűlölöm a rablást és a gazságot. Megadom híven jutalmukat, és örök szövetséget szerzek velük.

9 Ismerik majd utódaikat a nemzetek között és ivadékaikat a népek között. Akik látják őket, fölismerik, hogy ők az ÚRtól megáldott utódok.

10 Módfelett örvendezek az ÚRban, ujjong a lelkem Istenemben. Mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástjával vett körül, mint vőlegényt, aki papi módon fölteszi fejdíszét, és mint menyasszonyt, aki fölrakja ékszereit.

11 Mert miként a földből a növények kihajtanak, és miként a kertben a vetemények kisarjadnak, úgy sarjasztja ki az én Uram, az ÚR az igazságot és a dicséretet minden nép előtt.

62. fejezet

1 Nem hallgathatok a Sionért, és nem nyughatom Jeruzsálemért, amíg föl nem derül igazsága, mint a fényesség, és szabadulása, mint az égő fáklya.

2 Meglátják igazságodat a népek, és dicsőségedet valamennyi királyuk. Új nevet adnak neked, amelyet az ÚR szája határoz meg.

3 Ékes korona leszel az ÚR kezében, és királyi fejdísz Istened tenyerén.

4 Nem neveznek többé elhagyottnak, és földedet sem nevezik többé pusztaságnak, hanem így hívnak: Én gyönyörűségem. Földedet pedig így: Férjnél van! Mert gyönyörködik benned az ÚR, és országodnak férje lesz.

5 Mert ahogyan az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz feleségül, aki fölépít téged; és ahogyan a vőlegény örül a menyasszonyának, úgy fog örülni neked Istened.

6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, se nappal, se éjjel, soha ne hallgassanak! Ti, akik az URat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!

7 Ne hagyjatok nyugtot neki, amíg helyre nem állítja és dicséretessé nem teszi Jeruzsálemet e földön.

8 Az ÚR megesküdött jobbjával és erős karjával: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, és nem idegenek isszák mustodat, amelyért te munkálkodtál.

9 Hanem a betakarítók eszik majd azt, és dicsérik az URat, és a szüretelők isszák meg azt szent udvaraimban.

10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a nép útját, töltsétek, töltsétek föl az utat, dobjátok félre a köveket, emeljetek zászlót a népeknek!

11 Íme, hírül adta az ÚR az egész föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, íme, eljön a Szabadítód, íme, vele jön jutalma, és előtte jár fizetsége!

12 Szent népnek hívják őket, az ÚR megváltottainak; téged pedig keresett városnak hívnak, és nem elhagyottnak.

63. fejezet

1 Ki az, aki Edómból jön, vörös ruhában, ékes öltözetben, ereje teljében közeleg Bocrából? Én, aki igazat szólok, hatalmam van a szabadításra.

2 Miért vörös az öltözeted, és a ruhád, mint a borsajtóban taposóé?

3 A borsajtót egyedül tapostam, a népek közül senki sem volt velem. Megtiportam őket fölindulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fröccsent vérük ruhámra, és egész öltözetemet beszennyeztem.

4 Mert bosszúállás napja volt a szívemben, és eljött megváltásom esztendeje.

5 Körültekintettem, de nem volt segítő, álmélkodtam, de nem volt támaszom. Saját karom segített nekem, és haragom támogatott!

6 Népeket tapostam meg fölindulásomban, megrészegítettem őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre!

7 Az ÚR kegyelmes tetteiről emlékezem és az ÚR dicséretéről, mindarról, amit az ÚR cselekedett velünk. Izráel háza iránti nagy jóságáról, amelyet irgalmasan és nagy kegyelmében közölt velük.

8 Azt mondta: Bizony, ők mégis az én népem, fiaim, akik nem csalnak meg. És így szabadítójuk lett nekik.

9 Minden szenvedésüket ő is megszenvedte, és arcának angyala szabadította meg őket, szeretetében és kegyelmében váltotta meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napján.

10 Ők azonban engedetlenek voltak, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségükké lett, és harcolt ellenük.

11 De megemlékezett népe Mózes régi napjairól: hol van, aki a tengerből kihozta őket nyájának pásztorával? Hol van, aki beleárasztotta szent lelkét?

12 Hol van, akinek dicsőséges karja Mózes jobbjával járt, aki kettéválasztotta előttük a vizet, hogy magának örök nevet szerezzen?

13 Átvezette őket a mélységeken, mint lovat a pusztaságon, és nem botlottak meg.

14 Mint a jószág, amely leereszkedik a völgybe, úgy vitte őket a nyugalomba az ÚR lelke. Így vezetted népedet, hogy dicső nevet szerezz magadnak!

15 Tekints alá az égből, nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van féltő szereteted és hatalmad? Szíved dobogását és irgalmadat visszatartod tőlem?

16 Hiszen te vagy a mi Atyánk! Ábrahám nem tud rólunk, Izráel nem ismer bennünket. URam, te vagy a mi Atyánk, megváltónk, öröktől fogva ez a neved.

17 Miért engedsz eltévelyedni minket útjaidról, URam? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj szolgáid felé, örökséged nemzetségei felé!

18 Szent néped csak kis ideig birtokolta földjét, ellenségeink letaposták szentélyedet.

19 Olyanok lettünk, mint akiken sosem uralkodtál, mint akiket nem a te nevedről neveznek.

64. fejezet

1 Ó, bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál, hogy megrendüljenek előtted a hegyek! Ahogyan a tűz meggyújtja a rőzsét, és fölforralja a tűz a vizet, úgy jelentsd ki nevedet ellenségeidnek, hogy reszkessenek előtted a népek,

2 mint amikor rettenetes dolgokat cselekedtél, amelyeket nem vártunk; leszálltál, és a hegyek megrendültek előtted.

3 Kezdettől fogva soha senkinek nem jutott a fülébe, sem nem hallott, sem szemével nem látott más Istent kívüled, aki így cselekszik azzal, aki őt várja.

4 Elébe mész annak, aki örvendezik, és igazságosan cselekszik, és rád gondol útjaidon. Íme, haragra gerjedtél, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bár megszabadulnánk!

5 Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, és minden igazságunk olyan, mint a beszennyezett ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a fa lombja, és álnokságaink, mint a szél, elsöpörnek bennünket!

6 Nincs, aki segítségül hívná nevedet, aki fölserkenne, és beléd kapaszkodna, mert elrejtetted előlünk arcodat, és álnokságaink miatt megolvasztottál minket.

7 És most, URam, Atyánk vagy te, mi vagyunk az agyag, te pedig formálónk, kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.

8 Ne haragudj túlságosan, URam, és ne emlékezz örökké álnokságainkra! Íme, tekints ránk, mindnyájan a te néped vagyunk.

9 Szent városaid pusztává lettek: pusztasággá lett Sion, Jeruzsálem pedig kietlenné.

10 Szentséges és ékes házadat, ahol atyáink dicsértek téged, tűz perzselte föl. Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.

11 Hát még ezután is visszafogod magadat, URam? Hallgatsz, és így gyötörsz bennünket?

65. fejezet

1 Engedtem, hogy megkeressenek azok, akik nem is kérdeztek; hagytam, hogy megtaláljanak azok, akik nem is kerestek. Ezt mondtam: Íme, itt vagyok. Itt vagyok annak a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet.

2 Egész nap kitártam kezemet a pártütő nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai szerint.

3 A nép felé, amely szemtől szembe szüntelen ingerel engem, kertekben áldozik, és téglaoltárokon mutat be illatáldozatot.

4 Sírok közt üldögél, és az éjszakát titkos helyeken tölti, disznóhúst eszik, és förtelmes leves van tálaiban.

5 Azt mondja: Maradj távol, ne jöjj hozzám, mert szent vagyok neked! E nép olyan, mint a füst az orromban, mint a szüntelen égő tűz.

6 Íme, föl van írva színem előtt: nem hallgatok, amíg meg nem fizetek nekik. Mielőbb megfizetek nekik!

7 Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért egyaránt – így szól az ÚR –, akik a hegyeken tömjéneztek és a halmokon csúfoltak meg engem, visszamérem keblükbe előbbi tetteik büntetését.

8 Így szól az ÚR: Amikor mustnak valót lelnek a fürtök között, azt mondják: „Ne veszítsd el, mert áldás van benne!”, ekként cselekszem szolgáimmal is: nem veszítem el mindnyájukat.

9 Utódot sarjasztok Jákóbból és Júdából, olyat, aki hegyeim örököse lesz. Választottaim fogják birtokolni, és szolgáim laknak majd ott!

10 A Sáron nyájak legelőjévé lesz, az Ákor völgye pedig a jószág pihenőhelyévé népem számára, amely engem keres.

11 Titeket pedig, akik az URat elhagytátok, akik elfeledkeztetek szent hegyemről, titeket, akik a szerencseistennek készítetek asztalt, a sorsistennőnek töltötök italáldozatot,

12 titeket kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok, hogy levágjanak benneteket. Mert hívtalak, de nem feleltetek, szóltam, és nem hallottátok meg. Gonoszt cselekedtetek szememben, és azt választottátok, amit nem szeretek.

13 Azért így szól az ÚR Isten: Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjaztok, íme, szolgáim örvendeznek, de ti megszégyenültök.

14 Íme, szolgáim vigadoznak, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, megtört lélekkel fogtok jajgatni.

15 Átok gyanánt használják majd választottaim hátrahagyott neveteket. Így öl meg titeket az én Uram, az ÚR! Szolgáinak pedig más nevet ad.

16 Hogy aki áldást mond e földön, az az igaz Isten által mondjon áldást, és aki esküszik e földön, az az igaz Istenre esküdjék, mert feledésbe merül a régi nyomorúság, és eltűnik szemem elől.

17 Mert íme, új egeket és új földet teremtek, nem emlékeznek a régiekre, eszébe sem jut senkinek.

18 Ezért örüljetek és örvendezzetek mindörökké azoknak, amiket teremtek. Mert íme, Jeruzsálemet jókedvre teremtem és népét örömre.

19 Vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népemnek, és nem hallatszik ott többé siralom és kiáltás hangja!

20 Nem lesz ott többé olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem vénember, aki napjait be nem töltötte volna, mert a legifjabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, az átkozottnak számít.

21 Házakat építenek, és laknak is bennük, szőlőket ültetnek, és esznek gyümölcséből.

22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem élete olyan hosszú lesz, mint a fáké, és kezük munkáját élvezik választottaim.

23 Nem fáradnak hiába, nem szerencsétlenségre szülnek, mivel az ÚR áldottainak utódai ők, és ivadékaik megmaradnak.

24 Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.

25 A farkas és a bárány együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint az ökör, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen – így szól az ÚR.

66. fejezet

1 Így szól az ÚR: Az ég az én trónusom, és a föld a lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyet nyugvóhelyemül?

2 Hiszen az én kezem alkotta mindezeket, így álltak elő mind – mondja az ÚR. Mert én arra tekintek, aki szegény és megtört lelkű, és rettegi beszédemet.

3 Aki bikát vág le: embert is öl. Aki juhval áldozik: a kutyának is nyakát szegi. Aki ételáldozattal jön: disznóvért hoz elém. Aki tömjént gyújt emlékeztetésül: az bálványt is imád. Amint ők így választották meg útjaikat, és lelkük utálatosságaikban gyönyör

4 úgy választom meg én is megcsúfolásuk módját, és rájuk hozom, amitől rettegnek. Mert hívtam őket, és senki sem felelt, szóltam, és nem hallgattak rám, gonoszt cselekedtek a szemem előtt, és amit nem szerettem, azt választották.

5 Halljátok az ÚR beszédét, akik megremegtek beszédére! Így szólnak testvéreitek, akik gyűlölnek titeket, és eltaszítanak benneteket nevemért: Jelenjék meg az ÚR dicsősége, hogy lássuk örömötöket! De megszégyenülnek majd!

6 Halld! Zúgás hallatszik a városból, a templom felől! Az ÚR hangja az, aki megfizet ellenségeinek.

7 Mielőtt vajúdott volna, már szült, mielőtt rátört a fájdalom, fiút hozott világra.

8 Ki hallott ilyet, mint ez, ki látott ehhez hasonlót? Vajon egy ország egy nap alatt jön világra, és egy nép csak úgy egyszerre születik? Hiszen alig vajúdott Sion, és már meg is szülte fiait!

9 Hát én csak megindítsam és ne vezessem le a szülést? – szól az ÚR. Vagy én, aki a szülést levezetem, bezárjam-e a méhet? – így szól Istened.

10 Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek vele mind, akik szeretitek! Örvendezéssel vigadozzatok vele mindnyájan, akik gyászoltátok!

11 Mert megelégedésig szophattok vigasztalásának emlőjéből, gyönyörködéssel szívhatjátok keblének bőségét.

12 Mert így szól az ÚR: Íme, kiárasztom rá a békességet, mint folyóvizet, és a népek dicsőségét, mint kiáradt patakot. Táplálni fognak titeket, ölben hordoznak, és térdükön dajkálgatnak benneteket.

13 Ahogy az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket, és Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!

14 Meglátjátok, és örül szívetek, csontjaitok virágoznak, mint a zöld fű. Megismerik szolgái az ÚR kezét és az ellenségeivel szembeni haragját.

15 Mert íme, eljön az ÚR tűzben, és szekerei olyanok, mint a forgószél, hogy megfizessen lángoló haragjával, és megfenyítsen égő lángjával.

16 Mert tűzzel és kardjával ítél meg az ÚR minden testet; és sokan lesznek, akiket megöl az ÚR.

17 Mind elpusztulnak, akik azért szentelik és tisztítják meg magukat, hogy a kertekben áldozzanak, követve a középen állót; akik disznóhúst, undokságot és egeret esznek – mondja az ÚR.

18 Ismerem cselekedeteiteket és gondolataitokat. Eljött az idő, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet, hogy eljöjjenek, és meglássák dicsőségemet.

19 Csodás jelet teszek közöttük, és a megmenekülteket elküldöm a népekhez: Tarsísba, Púlba és Lúdba az íjászokhoz, Tubalhoz és Jávánhoz, a messzi szigetekre, amelyek még nem hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet, hogy hirdessék dicsőségemet a népek köz

20 Elhozzák minden testvéreteket az összes nép közül ajándékul az ÚRnak: lovakon, szekereken, hintókon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe – így szól az ÚR –, úgy, ahogy Izráel fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az ÚR h

21 És közülük is választok papokat és lévitákat – mondja az ÚR.

22 Mert ahogyan fennmarad előttem az új ég és az új föld, amelyet alkotok – így szól az ÚR –, úgy maradnak fenn utódaitok és nevetek is.

23 Akkor majd hónapról hónapra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem – mondja az ÚR.

24 És amikor kimennek, látni fogják azoknak holttestét, akik csalárdul elhagytak engem, mert férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki, és minden ember iszonyodni fog tőlük.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .