János evangéliuma

1. fejezet

1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

2 Ő kezdetben Istennél volt.

3 Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.

4 Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.

5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

6 Megjelent egy Istentől küldött ember, akinek János volt a neve.

7 Tanúskodni jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.

8 Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

9 Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, már eljött a világba.

10 A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.

11 Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt.

12 De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek,

13 akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek.

14 Az Ige testté lett, és közöttünk la ko zott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.

15 János bizonyságot tett róla, és így kiáltott: Ő az, akiről megmondtam: Utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt nálam.

16 Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.

17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.

18 Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

19 Ez János bizonyságtétele, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék: Ki vagy te?

20 Ő megvallotta és nem tagadta, világosan megmondta, hogy „Nem én vagyok a Krisztus.”

21 Ismét megkérdezték tőle: Akkor hát ki vagy? Illés vagy? És azt mondta: Nem vagyok. A próféta vagy? Ő azt felelte: Nem.

22 Azt mondták azért neki: Ki vagy akkor, hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról?

23 Erre azt mondta: „Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyenesítsétek ki az Úr útját, amint megmondta Ézsaiás próféta.”

24 A küldöttek a farizeusok közül valók voltak,

25 akik megkérdezték tőle: miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?

26 János pedig azt felelte: Én vízzel keresztelek, de köztetek van, akit ti nem ismertek,

27 ő utánam jön, és én nem vagyok méltó arra sem, hogy a saruja szíját megoldjam.

28 Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

29 Másnap János látta Jézust hozzá menni, és azt mondta: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!

30 Ő az, akiről ezt mondtam: Utánam jön egy férfiú, aki megelőzött engem, mert előbb volt nálam.

31 És én nem ismertem őt, de azért jöttem én, aki vízzel keresztelek, hogy megjelentsem Izráelnek.

32 János bizonyságot is tett: Láttam a Lelket leszállni az égből, mint egy galambot, és megnyugodott rajta.

33 És én nem ismertem őt, de aki elküldött engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és rajta megnyugodni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.

34 És én láttam, és bizonyságot tettem róla, hogy ő az Isten Fia.

35 Másnap ismét ott állt János és kettő az ő tanítványai közül,

36 és ránézett Jézusra, amint ott járt, és azt mondta: Íme, az Isten Báránya!

37 És a két tanítvány hallotta, hogy mit mondott, és követte Jézust.

38 Jézus pedig hátrafordult, és amikor látta, hogy azok követik, azt kérdezte tőlük: Mit kerestek? Azok pedig ezt mondták neki: Rabbi (amely azt jelenti: Mester), hol laksz?

39 Azt mondta nekik: Jöjjetek, és lássátok meg! Elmentek tehát, és meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon. Körülbelül tíz óra volt.

40 A kettő közül, akik Jánostól ezt hallották, és őt követték, András volt az egyik, Simon Péter testvére.

41 Ő, mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, elmondta neki: Megtaláltuk a Messiást (amely azt jelenti: Krisztus),

42 és elvezette Jézushoz. Jézus pedig rátekintve így szólt: Te Simon vagy, Jóna fia, téged Kéfásnak fognak hívni (amely azt jelenti: Kőszikla).

43 Másnap Galileába akart menni Jézus, és találkozott Fülöppel, és azt mondta neki: Kövess engem!

44 Fülöp pedig Bétsaidából, András és Péter városából való volt.

45 Fülöp találkozott Nátánaéllel, és azt mondta neki: Megtaláltuk a názáreti Jézust, József fiát, akiről Mózes írt a törvényben, és akiről a próféták is írtak.

46 Erre Nátánaél azt mondta neki: Názáretből támadhat-e valami jó? Fülöp így válaszolt: Jöjj és lásd meg!

47 Amikor Jézus látta Nátánaélt feléje közeledni, azt mondta róla: Íme, egy igazi izraelita, akiben nincs hamisság.

48 Nátánaél erre azt kérdezte: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt: Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak téged, ahogy a fügefa alatt voltál.

49 Nátánaél ekkor azt mondta neki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel Királya!

50 Jézus így válaszolt: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.

51 És azt mondta neki: Bizony, bizony mondom nektek, meglátjátok majd a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az Emberfiára.

2. fejezet

1 Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja,

2 és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre.

3 Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk.

4 Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám.

5 Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond!

6 Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.

7 Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig.

8 Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek.

9 Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt,

10 és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad.

11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne.

12 Azután anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és ott maradtak néhány napig.

13 Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe.

14 A templomban ott találta letelepedve az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat.

15 Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte valamennyit a templomból az ökrökkel és juhokkal együtt, a pénzváltók pénzét pedig kiszórta, és asztalaikat feldöntötte.

16 A galambárusoknak azt mondta: Vigyétek el ezeket innen, ne tegyétek az én Atyám házát vásárcsarnokká!

17 Akkor eszébe jutott tanítványainak, hogy meg van írva: A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.

18 A zsidók pedig kérdőre vonták: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?

19 Jézus így válaszolt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.

20 Azt mondták a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?

21 Ő pedig testének templomáról mondta ezt.

22 Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszükbe jutott, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

23 Amikor húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, látva a jeleket, amelyeket cselekedett.

24 Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,

25 és nem szorult rá arra, hogy valaki is bizonyságot tegyen neki az emberről, hiszen magától is tudta, mi van az emberben.

3. fejezet

1 A farizeusok között volt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője.

2 Eljött Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tehet ilyen jeleket, amelyeket teszel, csak ha az Isten van vele.

3 Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.

4 De hogyan születhetik az ember, ha vén? – kérdezte Nikodémus. – Bemehet-e anyja méhébe még egyszer, hogy megszülessen?

5 Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.

6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.

7 Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek.

8 A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.

9 Nikodémus megkérdezte: Hogyan lehetséges ez?

10 Jézus így felelt: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket a dolgokat?

11 Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.

12 Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek majd, ha a mennyeiekről szólok?

13 Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.

14 És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,

15 hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.

16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

17 Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.

18 Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

19 Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak.

20 Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei.

21 Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.

22 Ezután Jézus elment a tanítványaival Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt.

23 János is keresztelt Ainonban, Szálim közelében, mert ott sok volt a víz, és odajöttek az emberek és megkeresztelkedtek.

24 Jánost akkor még nem vetették börtönbe.

25 Vita támadt János tanítványai és egy zsidó között a tisztulási szertartás felől,

26 és Jánoshoz mentek, és azt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki hozzá megy.

27 János így válaszolt: Az ember csak azt kaphatja, ami a mennyből adatott neki.

28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el.

29 Akinek menyasszonya van, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, fölöttébb örül a vőlegény szavának. Ez az örömöm beteljesedett.

30 Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé kell lennem.

31 Aki felülről jön, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól, aki a mennyből jön, mindenkinél feljebb való,

32 és arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el.

33 Aki azonban elfogadta bizonyságtételét, ezzel megpecsételte, hogy az Isten igaz.

34 Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket.

35 Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.

36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.

4. fejezet

1 Amint megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –

2 jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai –,

3 elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.

4 Samárián kellett átmennie.

5 Így jutott el Samária Sikár nevű városába, közel ahhoz a helyhez, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.

6 Ott volt Jákób forrása, és Jézus az utazástól elfáradva leült a forráshoz. Mintegy hat óra volt.

7 Egy samáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom!

8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

9 A samáriai asszony azt kérdezte tőle: Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.

10 Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

11 Azt mondta az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély, honnan vennéd az élő vizet?

12 Te talán nagyobb vagy atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat nekünk adta, és aki maga is ebből ivott, csakúgy, mint fiai és jószágai?

13 Jézus így válaszolt neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,

14 aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.

15 Mire az asszony azt mondta neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni!

16 Erre azt válaszolta Jézus: Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!

17 Az asszony így szólt: Nincs férjem. Jézus ekkor azt mondta neki: Jól mondtad, hogy nincs férjed,

18 mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed, ebben igazat mondtál.

19 Az asszony így válaszolt: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.

21 Jézus azt mondta neki: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát.

22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.

23 De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.

24 Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.

25 Azt mondta neki az asszony: Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, mindent megjelent nekünk.

26 Jézus azt válaszolta: Én vagyok az, aki veled beszélek.

27 Közben megjöttek a tanítványai, és csodálkoztak, hogy egy asszonnyal beszél, de egyikük sem mondta: „Mit akarsz?” vagy „Mit beszélsz vele?”

28 Akkor az asszony otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és azt mondta az embereknek:

29 Gyertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit cselekedtem. Vajon nem ez a Krisztus?

30 Kijöttek azért a városból, és odamentek hozzá.

31 Közben a tanítványai kérlelték: Mester, egyél!

32 Ő pedig azt mondta nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok.

33 A tanítványok ekkor azt kérdezték egymástól: Netán valaki hozott neki enni?

34 Jézus pedig azt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem, és az ő munkáját elvégezzem.

35 Ti nem azt mondjátok, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel szemeteket, és nézzétek meg a mezőket, hogy már fehérek az aratásra.

36 Az arató már most megkapja jutalmát, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön magvető és arató.

37 Mert ebben az esetben igaz a mondás, hogy más a vető, és más az arató.

38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amin nem ti fáradoztatok: azon mások dolgoztak, és ti mások munkájába álltatok be.

39 Abból a városból pedig sokan hittek benne a samáriaiak közül annak az asszonynak a beszédéért, aki így tett bizonyságot: Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem.

40 Úgyhogy amikor odamentek hozzá a samáriaiak, arra kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.

41 Az ő beszédére pedig még többen hittek,

42 és mondták is az asszonynak: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője.

43 Két nap múlva pedig továbbment Galileába,

44 jóllehet maga Jézus tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.

45 Amikor megérkezett Galileába, a galileaiak befogadták, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett, mert ők is elmentek az ünnepre.

46 Ismét a galileai Kánába ment Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek beteg volt a fia.

47 Amikor ez meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és arra kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán volt.

48 Akkor azt mondta neki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

49 A királyi tisztviselő azt mondta: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!

50 Jézus így felelt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elment.

51 Még úton volt, amikor elébe jöttek szolgái, és hozták a hírt, hogy a fia él.

52 Megtudakolta tőlük az órát, amikor jobban lett, és azt mondták neki, hogy előző nap hét órakor hagyta el a láz.

53 Ebből az apa megértette, hogy ez abban az órában történt, amikor azt mondta neki Jézus, hogy „a te fiad él”. És hitt ő és egész házanépe.

54 Ez már a második jel volt, amelyet Jézus tett, amint Júdeából Galileába jött.

5. fejezet

1 Ezek után Jézus felment Jeruzsálembe a zsidók egyik ünnepére.

2 Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdőmedence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van,

3 ahol betegek, vakok, sánták, bénák sokasága feküdt, várva a víz megmozdulását.

4 Mert az Úr angyala időnként leszállt, felzavarta a vizet, és aki először lépett be a víz felzavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben szenvedett is.

5 Volt ott egy ember, aki harmincnyolc esztendeje beteg volt.

6 Ahogy Jézus ott feküdni látta, és megtudta, hogy már régóta így van, azt mondta neki: Akarsz-e meggyógyulni?

7 A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem.

8 Azt mondta neki Jézus: Kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj!

9 És azonnal meggyógyult az ember, és felvette a nyoszolyáját, és járt. Aznap pedig szombat volt.

10 A zsidók azért azt mondták a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad a nyoszolyádat vinned!

11 Erre azt felelte nekik: Aki meggyógyított engem, az mondta: „Vedd fel a nyoszolyádat, és járj!”

12 Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel és járj?

13 A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, Jézus ugyanis elment onnan, mert ott nagy sokadalom volt.

14 Később találkozott vele Jézus a templomban, és azt mondta neki: Látod, meggyógyultál, többet azért ne vétkezz, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!

15 Elment ez az ember, és hírül vitte a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.

16 Ezért a zsidók üldözni kezdték Jézust, mert ezt tette szombaton.

17 Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.

18 Emiatt aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem Istent is tulajdon Atyjának nevezte, és így egyenlővé tette magát Istennel.

19 Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.

20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.

21 Mert ahogyan az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt.

22 És az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet is teljesen a Fiúnak adta át,

23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki elküldte őt.

24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem jut ítéletre, hanem már átment a halálból az életre.

25 Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját, és akik hallják, élni fognak.

26 Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában,

27 és hatalmat adott neki arra, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.

28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,

29 és kijönnek. Akik a jót cselekedték, feltámadnak az életre, akik pedig a gonoszt művelték, feltámadnak az ítéletre.

30 Én semmit sem tehetek magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.

31 Ha én magamról tanúskodom, tanúságtételem nem igaz.

32 Más az, aki tanúskodik mellettem, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel tanúskodik mellettem.

33 Ti küldötteket menesztettetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.

34 Én a tanúságtételt nem embertől kapom – ezeket csak azért mondom, hogy ti üdvözüljetek.

35 Ő égő és fénylő lámpa volt, de ti csak egy ideig akartatok örvendezni világosságában.

36 De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál, mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem őket – tehát amiket cselekszem –, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.

37 De maga az Atya is, aki elküldött engem, bizonyságot tett rólam. A hangját nem hallottátok soha, az arcát sem láttátok,

38 és igéje sincs maradandóan bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő elküldött.

39 Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot,

40 de ti nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!

41 Dicsőséget emberektől nem fogadok el,

42 de ismerlek titeket, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete.

43 Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be; ha más jön a maga nevében, azt befogadjátok.

44 Hogyan is tudnátok hinni, amikor egymástól vesztek dicsőséget, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely az egyetlen Istentől van?

45 De ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál; van, aki vádoljon titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek.

46 Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt.

47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én beszédeimnek?

6. fejezet

1 Ezek után Jézus átkelt a Galileai-tengeren, más néven a Tiberiás taván.

2 Nagy sokaság követte, mivel látták csodatetteit, amelyeket a betegekkel tett.

3 Felment Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival.

4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe.

5 Amikor Jézus feltekintett, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, azt mondta Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?

6 Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.

7 Fülöp így válaszolt: Kétszáz dénár árú kenyér sem lenne elég ezeknek, hogy mindenki kapjon valami keveset.

8 Akkor az egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére, azt mondta neki:

9 Van itt egy gyermek, akinek öt árpakenyere és két hala van, de mi az ennyinek?

10 Jézus pedig azt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen, és leültek a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.

11 Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta az ott ülőknek, hasonlóképpen a halakat is, amennyit akartak.

12 Amikor jóllaktak, azt mondta tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, nehogy kárba vesszenek!

13 Összeszedték azért, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak az étkezők után.

14 Az emberek, amikor látták a csodálatos jelt, amelyet Jézus tett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kellett jönnie a világra.

15 Amikor Jézus észrevette, hogy jönnek, és erőszakkal királlyá akarják tenni, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

16 Amikor pedig esteledett, tanítványai lementek a tengerhez,

17 és hajóba szálltak, hogy átmenjenek a tengeren túli Kapernaumba. Már sötét volt, de Jézus még mindig nem jött oda hozzájuk.

18 A tenger pedig az erős szél miatt háborgott.

19 Amikor azért huszonöt- vagy harmincfutamnyira beeveztek, és meglátták Jézust, amint a tengeren jár, és a hajóhoz közeledik, megrémültek.

20 Ő pedig azt mondta nekik: Én vagyok, ne féljetek!

21 Akkor be akarták venni a hajóba, de a hajó máris azon a parton volt, ahova tartottak.

22 Másnap a tenger túlsó partján maradt sokaság látta, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, és hogy Jézus nem szállt be a tanítványaival a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el.

23 De jöttek hajók Tiberiásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.

24 És amikor látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, ők is hajókba szálltak, és Kapernaumba mentek Jézust keresni.

25 Amikor megtalálták a tengeren túl, azt kérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide?

26 Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert csodajeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből, és jóllaktatok.

27 Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem azért az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, akin az Atya Isten pecsétje van.

28 Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?

29 Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.

30 Erre azt kérdezték: Te milyen jelt mutatsz, hogy lássuk, és higgyünk neked? Mit teszel?

31 Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogy meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni.

32 Erre Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd nektek az igazi mennyei kenyeret,

33 mert az az Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.

34 Akkor azt mondták neki: Uram, add nekünk mindenkor ezt a kenyeret!

35 Jézus pedig azt válaszolta: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha.

36 De megmondtam nektek, hogy noha láttatok engem, mégsem hisztek.

37 Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, azt semmiképpen nem taszítom el.

38 Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

39 Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.

40 Az pedig az én Atyámnak akarata, hogy aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen, és feltámasszam az utolsó napon.

41 A zsidók zúgolódtak ellene, mert azt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt alá.

42 És azt mondták: Nemde Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük az apját és az anyját? Hogyan mondhatja akkor, hogy a mennyből szállt alá?

43 Jézus ekkor így válaszolt: Ne zúgolódjatok egymás között!

44 Senki sem jöhet énhozzám, ha az Atya, aki elküldött engem, nem vonzza őt, én pedig feltámasztom majd az utolsó napon.

45 Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindaz, aki hallja az Atyát, és tanul tőle, énhozzám jön.

46 Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.

47 Bizony, bizony mondom nektek, aki hisz, annak örök élete van.

48 Én vagyok az élet kenyere.

49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

50 De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy aki eszik belőle, ne haljon meg.

51 Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké. Ez a kenyér pedig az én testem, amelyet odaadok a világ életéért.

52 A zsidók egymás között vitatkozni kezdtek, és azt kérdezték: Hogyan adhatja nekünk a testét, hogy azt együk?

53 Jézus azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom az utolsó napon.

55 Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.

56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én is őbenne.

57 Ahogy elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog általam.

58 Ez a kenyér, amely a mennyből szállt alá, nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.

59 Ezeket mondta, amikor Kapernaumban, a zsinagógában tanított.

60 A tanítványai közül többen, akik ezt hallották, azt mondták: Kemény beszéd ez, ki tudja ezt megérteni?

61 Mivel Jézus magától is tudta, hogy emiatt zúgolódnak tanítványai, azt mondta nekik: Ez megbotránkoztat titeket?

62 Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt!

63 A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam nektek, lélek és élet.

64 De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.

65 És azt mondta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg az Atya neki.

66 Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és többé nem jártak vele.

67 Jézus meg is kérdezte a tizenkettőt: Vajon ti is el akartok menni?

68 Simon Péter így válaszolt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad,

69 és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.

70 Jézus azt felelte: Nemde én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? De egy közületek ördög.

71 Ezt pedig Júdás Iskáriótesre értette, Simon fiára, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.

7. fejezet

1 Jézus ezek után Galileát járta, és nem akart Júdeába menni, mert ott a zsidók meg akarták ölni.

2 Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátorünnep.

3 Testvérei azért azt mondták neki: Menj el innen, és térj vissza Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket cselekszel!

4 Mert senki sem cselekszik titokban, aki a nyilvánosság előtt ismertté akar válni. Ha ilyeneket teszel, mutasd meg magadat a világnak.

5 Mert saját testvérei sem hittek benne.

6 De Jézus azt mondta nekik: Az én időm még nem érkezett el, nektek azonban minden idő alkalmas.

7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról teszek bizonyságot, hogy cselekedetei gonoszak.

8 Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.

9 Ezt mondta nekik, és Galileában maradt.

10 Amikor azonban a testvérei már elmentek, akkor ő is fölment az ünnepre, de nem nyilvánosan, hanem titokban.

11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen, és kérdezgették: Hol van ő?

12 A tömegben nagy zúgolódás támadt miatta. Némelyek azt mondták, hogy jó ember, mások pedig azt mondták, hogy nem az, hanem félrevezeti a népet.

13 De senki sem beszélt nyilvánosan róla a zsidóktól való félelem miatt.

14 Már az ünnep közepe volt, amikor Jézus fölment a templomba, és tanított.

15 A zsidók csodálkozva mondták: Honnan ismeri ez az Írásokat, holott nem tanulta?

16 Jézus pedig így válaszolt: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem.

17 Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti erről a tanításról, hogy Istentől van-e, vagy én magamtól szólok.

18 Aki magától szól, az a saját dicsőségét keresi; aki annak dicsőségét keresi, aki őt elküldte, az igaz, és abban nincs hamisság.

19 Nem Mózes adta nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?

20 A sokaság pedig azt mondta: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?

21 Jézus erre azt mondta nekik: Egy dolgot tettem, és mindnyájan csodálkoztok rajta.

22 Mivel Mózes elrendelte nektek a körülmetélkedést – nem mintha az Mózestől való volna, hanem az atyáktól –, szombaton is körülmetélitek az embert.

23 Ha pedig körülmetélhető az ember szombaton, hogy meg ne sértsék Mózes törvényét, ti most azért haragszotok rám, mert én egy embert teljes egészében meggyógyítottam szombaton?

24 Ne csak látszatra ítéljetek, hanem mondjatok igazságos ítéletet!

25 A jeruzsálemiek közül némelyek így beszéltek: Nemde ez az, akit meg akarnak ölni?

26 És íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak ellene. Talán bizony felismerték a főemberek, hogy ő a Krisztus?

27 De erről tudjuk, honnan való, amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja, honnan való.

28 Jézus pedig a templomban tanítva így kiáltott: Ti ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, de én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki igaz, akit ti nem ismertek.

29 Én azonban ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.

30 Erre el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét, mert még nem jött el az ő órája.

31 A sokaság közül pedig sokan hittek benne, és azt mondták: a Krisztus, ha majd eljön, tehet-e több csodát annál, mint amennyit ő tett?

32 Meghallották a farizeusok, hogy a sokaság ezeket suttogta felőle, és szolgákat küldtek a farizeusok és a főpapok, hogy elfogják.

33 Ekkor azt mondta nekik Jézus: Még egy kevés ideig veletek vagyok, de majd elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.

34 Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.

35 A zsidók akkor egymás között így beszéltek: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajon a görögök közötti szórványba menne, görögöket tanítani?

36 Mit értett azon, amit mondott: „Kerestek majd engem, de nem találtok meg, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek?”

37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!

38 Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből.

39 Ezt pedig a Lélekről mondta, akit kapnak majd a benne hívők, mert még nem adatott a Szentlélek, mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg.

40 A sokaságból többen, akik hallották ezt a beszédet, azt mondták: Ez valóban próféta.

41 Mások azt mondták: Ez a Krisztus. Ismét mások azt kérdezték: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?

42 Az Írás nem azt mondja, hogy Dávid magvából való, és Betlehemből, abból a városból jön el a Krisztus, ahol Dávid élt?

43 Megosztottság támadt azért miatta a sokaságban.

44 Közülük némelyek el akarták fogni, de senki sem vetette rá a kezét.

45 Végül a szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik azt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok ide?

46 A szolgák pedig így válaszoltak: Soha ember még így nem beszélt, mint ő!

47 A farizeusok erre azt mondták: Talán titeket is megtévesztett?

48 Vajon hitt-e benne valaki a főemberek vagy a farizeusok közül?

49 De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!

50 Nikodémus, aki korábban járt nála, és aki közülük való volt, azt kérdezte tőlük:

51 Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt ki nem hallgatja, és meg nem tudja, hogy mit tett?

52 Erre azt mondták neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána, és meglátod, hogy Galileából nem támad próféta.

53 És mindnyájan hazamentek.

8. fejezet

1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.

2 Jókor reggel azonban ismét ott volt a templomban, és az egész nép hozzá ment, ő pedig leült, és tanította őket.

3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vittek hozzá, akit házasságtörésen értek, és középre állítva

4 azt mondták neki: Mester, ezt az asszonyt tetten érték mint házasságtörőt.

5 A törvényben pedig Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Te azért mit mondasz?

6 Ezt pedig azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és az ujjával írt a földre.

7 De amikor tovább faggatták, felegyenesedve azt mondta nekik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.

8 Majd újra lehajolt, és írt a földre.

9 Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a vénekkel; egyedül Jézus maradt ott és az asszony középen állva.

10 Amikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, azt kérdezte tőle: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged?

11 Ő így válaszolt: Senki, Uram! Jézus pedig azt mondta neki: Én sem ítéllek el, eredj el, és többé ne vétkezzél!

12 Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

13 A farizeusok pedig azt mondták neki: Te magad teszel bizonyságot magadról, a te bizonyságtételed nem érvényes.

14 Jézus így válaszolt: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem érvényes, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek, ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, és hova megyek.

15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött.

16 És ha ítélkezem is, az én ítéletem érvényes, mert nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.

17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember bizonyságtétele érvényes.

18 Én vagyok az egyik, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya is, aki elküldött engem.

19 Azt kérdezték tőle: Hol van a te Atyád? Jézus így válaszolt: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.

20 Ezeket a beszédeket a kincstárnál mondta Jézus, amikor a templomban tanított, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

21 Majd ismét beszélt hozzájuk Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és bűneitekben fogtok meghalni. Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek.

22 A zsidók erre azt mondták: Talán megöli magát, hogy azt mondja: Ahova én megyek, ti oda nem jöhettek?

23 És azt mondta nekik: Ti innen alulról valók vagytok, én onnan fölülről való vagyok, ti ebből a világból valók vagytok, én nem ebből a világból való vagyok.

24 Azért mondtam nektek, hogy bűneitekben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én az vagyok, meghaltok bűneitekben.

25 Azt kérdezték azért tőle: Ki vagy te? Jézus pedig így válaszolt: Akinek eleitől fogva mondom magamat.

26 Sok mondani- és ítélnivalóm van felőletek, de igaz az, aki elküldött engem, és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam.

27 Nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.

28 Így szólt azért hozzájuk Jézus: Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor majd felismeritek, hogy én ki vagyok, és hogy magamtól semmit sem teszek, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.

29 Velem van az, aki elküldött engem, nem hagyott engem egyedül az Atya, mert én mindenkor azokat cselekszem, amik neki kedvesek.

30 Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.

31 Azt mondta azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok,

32 és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.

33 Erre azt felelték: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek, miért mondod, hogy szabaddá leszünk?

34 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája.

35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban, a Fiú marad ott mindörökké.

36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.

38 Én azt mondom el, amit az én Atyámnál láttam, és ti is azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.

39 Erre azt felelték: A mi atyánk Ábrahám. Jézus pedig azt mondta nekik: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, Ábrahám cselekedeteit tennétek.

40 De most meg akartok engem ölni, egy olyan embert, aki azt az igazságot mondta nektek, amelyet én Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem tette.

41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Azt mondták azért neki: Mi nem paráznaságból születtünk, egy atyánk van, az Isten.

42 Jézus ekkor így válaszolt: Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől jöttem és érkeztem ide, nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert képtelenek vagytok meghallani a szavamat.

44 Ti az ördög atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni, aki emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja.

45 Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.

46 Közületek ki vádol engem bűnnel? Ha pedig az igazságot szólom, miért nem hisztek nekem?

47 Aki Istentől van, az hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.

48 Akkor azt mondták neki a zsidók: Nemde igazunk van, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és ördög van benned?

49 Jézus így felelt: Nincs bennem ördög, hanem én tisztelem az Atyámat, de ti gyaláztok engem.

50 Én nem keresem a magam dicsőségét, van, aki keresi és megítéli.

51 Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált sohasem.

52 Azt mondták erre neki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált sohasem.

53 Talán nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak, te kinek tartod magadat?

54 Jézus így válaszolt: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről azt mondjátok: „Ő a mi Istenünk.”

55 Ti nem ismeritek őt, de én ismerem őt, és ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóan hazug lennék, de ismerem őt, és megtartom az ő beszédét.

56 Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat, látta is, és örült.

57 Erre azt mondták neki a zsidók: Még ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?

58 Jézus pedig így válaszolt: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mielőtt Ábrahám lett, én vagyok!

59 Erre köveket ragadtak, hogy rádobálják, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

9. fejezet

1 Ahogy továbbment, látott egy születésétől fogva vak embert.

2 Tanítványai pedig megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?

3 Jézus így válaszolt: Sem ő nem vétkezett, sem az ő szülei, hanem ez azért történt, hogy nyilvánvaló legyen benne az Isten munkája.

4 Amíg nappal van, annak dolgait kell tennünk, aki elküldött engem, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.

5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.

6 Ezeket mondta, majd a földre köpött, nyálával sarat csinált, és rákente a sarat a vak szemére,

7 és azt mondta neki: Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában (amely azt jelenti: küldött)! Elment azért, megmosakodott, és amikor visszatért, már látott.

8 A szomszédok pedig és azok, akik korábban látták, hogy koldus volt, azt mondták: Nemde ez az ember az, aki itt szokott ülni és koldulni?

9 Némelyek azt mondták, hogy ez az, mások pedig, hogy nem ő, csak hasonlít hozzá. De ő azt mondta: Én vagyok az.

10 Megkérdezték tőle: Hogyan nyílt meg a szemed?

11 Ő pedig azt felelte: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat készített, rákente a szememre, és azt mondta nekem: Menj el a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát, megmosakodtam, és megjött a látásom.

12 Megkérdezték tőle: Hol van ő? Nem tudom – válaszolta.

13 Ekkor elvitték őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz,

14 mert amikor Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt.

15 A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő pedig azt mondta nekik: Sarat tett a szememre, majd megmosakodtam, és látok.

16 A farizeusok közül némelyek azt mondták: Ez az ember nincs Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások azt mondták: Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodajeleket? És meghasonlás támadt közöttük.

17 Ismét megkérdezték a vaktól: Te mit mondasz róla, hogy megnyitotta a szemedet? Ő pedig azt mondta, hogy próféta.

18 A zsidók nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit.

19 Megkérdezték tőlük: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lát most?

20 A szülei pedig így válaszoltak: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született,

21 de azt nem tudjuk, hogyan lát most, és nem tudjuk, hogy ki nyitotta meg a szemét. Elég idős már, őt kérdezzétek, ő beszéljen magáról!

22 Ezeket mondták annak szülei, mivelhogy féltek a zsidóktól, mert már megegyeztek a zsidók, hogy aki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából.

23 Ezért mondták annak szülei, hogy elég idős már, őt kérdezzék.

24 Másodszor is szólították azért a nemrég még vak embert, és azt mondták neki: Adj dicsőséget az Istennek, mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.

25 Az pedig így felelt: Azt nem tudom, hogy bűnös-e, én csak egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.

26 Újra kérdezték tőle: Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?

27 Ő így felelt nekik: Már mondtam nektek, de nem hallottátok. Miért akarjátok újra hallani? Netán ti is az ő tanítványai akartok lenni?

28 Erre összeszidták, és azt mondták: Te vagy annak a tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk.

29 Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt Isten, erről pedig azt se tudjuk, honnan való.

30 Az ember pedig így válaszolt nekik: Ebben éppen az a csodálatos, hogy nem tudjátok, honnan való, pedig megnyitotta a szememet.

31 Mert azt tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, csak azt hallgatja meg, aki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi.

32 Örök idők óta nem hallottak még olyat, hogy egy vakon született szemét valaki megnyitotta volna.

33 Ha ez az ember nem Istentől lenne, semmit sem tehetne.

34 Erre azt mondták neki: Te mindenestül bűnben születtél, és te tanítasz minket? És ezzel kidobták.

35 Meghallotta Jézus, hogy kidobták, és amint rátalált, megkérdezte tőle: Hiszel-e az Emberfiában?

36 Ő így válaszolt: Ki az, Uram, hogy higgyek benne?

37 Jézus pedig azt mondta neki: Most már látod is őt, mert aki beszél veled, ő az.

38 Ő pedig azt mondta: Hiszek, Uram. És imádta őt.

39 Jézus pedig azt mondta: Ítélet végett jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.

40 A vele levő farizeusok közül néhányan hallották ezt, és megkérdezték tőle: Talán mi is vakok vagyunk?

41 Jézus azt válaszolta: Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, de mivel azt mondjátok, hogy látunk, a bűnötök megmarad.

10. fejezet

1 Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol mászik be, az tolvaj és rabló.

2 Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.

3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak a szavára, ő a maga juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket.

4 Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegen hangját.

6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, amit nekik mondott.

7 Jézus akkor így folytatta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára.

8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.

9 Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál.

10 A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

11 Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért.

12 A béres pedig, aki nem pásztor, és akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket.

13 A béres azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

14 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,

15 mint ahogy ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.

16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.

17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt.

18 Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsot kaptam az én Atyámtól.

19 E beszéd miatt újra meghasonlás támadt a zsidók között.

20 Sokan közülük azt mondták: Ördög van benne, és bolond, mit hallgattok rá?

21 Mások így vélekedtek: Nem megszállott beszédei ezek. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemét?

22 Elérkezett Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe. Tél volt,

23 és Jézus a templomban, Salamon csarnokában járt.

24 A zsidók pedig köréje gyülekeztek, és azt kérdezték tőle: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!

25 Jézus így válaszolt: Megmondtam már nektek, de nem hiszitek, pedig azok a cselekedetek, amelyeket az Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.

26 Ti azonban nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.

27 Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem.

28 Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, és senki sem ragadja ki őket a kezemből.

29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindeneknél, és senki sem ragadhatja ki őket az én Atyám kezéből.

30 Én és az Atya egy vagyunk.

31 Ismét köveket ragadtak azért a zsidók, hogy megkövezzék.

32 Jézus pedig azt mondta nekik: Sok jó cselekedetet mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyik tettemért köveztek meg engem?

33 A zsidók így feleltek: Nem jó tettekért kövezünk meg téged, hanem káromlásért és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

34 Jézus pedig azt mondta: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?

35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten beszéde lett – és az Írást nem lehet semmibe venni –,

36 arról mondjátok-e ti, hogy káromlást szól, akit az Atya megszentelt, és elküldött a világba, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?

37 Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, úgy ne higgyetek nekem.

38 De ha azokat cselekszem, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy megtudjátok és elismerjétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.

39 Ismét meg akarták fogni, de kimenekült a kezük közül.

40 És újra elment a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.

41 És sokan mentek hozzá, és azt mondták, hogy János ugyan nem tett semmi csodát, de mindaz, amit János őfelőle mondott, igaz volt.

42 És sokan hittek ott őbenne.

11. fejezet

1 Volt pedig egy beteg, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.

2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és hajával törölte meg a lábát; az ő testvére, Lázár volt beteg.

3 Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.

4 Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.

5 Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt.

6 Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt.

7 Majd ezt követően így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába.

8 A tanítványok pedig azt mondták: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?

9 Jézus azt felelte: Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,

10 de aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen világossága.

11 Ezeket mondta, majd hozzátette: Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem.

12 Tanítványai erre azt mondták: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomnak alvásáról szól.

14 Akkor Jézus megmondta nekik nyíltan: Lázár meghalt,

15 de miattatok, hogy higgyetek, örülök, hogy nem voltam ott. Ám menjünk el hozzá!

16 Tamás, akit Ikernek neveznek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.

17 Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.

18 Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira,

19 és a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária pedig otthon maradt.

21 Márta akkor azt mondta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!

22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked.

23 Jézus azt mondta neki: Feltámad a testvéred.

24 Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.

25 Ekkor Jézus azt mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él,

26 és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?

27 Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra.

28 És miután ezeket mondta, elment, és titokban szólt testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.

29 Ő pedig, amint ezt hallotta, gyorsan felkelt, és elment hozzá.

30 Jézus pedig még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.

31 A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták őt, látták, hogy Mária hirtelen felkel és kimegy. Követték őt, azt gondolván, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.

32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, a lábához borult, és azt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!

33 Amikor Jézus látta, hogy sír, és sírnak a vele jött zsidók is, lelke mélyéig felindult és megrendült.

34 Azt kérdezte: Hová helyeztétek őt? Azt mondták neki: Jöjj, Uram, és lásd meg!

35 Akkor könnyekre fakadt Jézus,

36 a zsidók pedig azt mondták: Íme, mennyire szerette!

37 Némelyek közülük azt mondták: Nemde megtehette volna, aki a vak szemét megnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

38 Jézus pedig még mindig mélyen felindulva odament a sírhoz. Az pedig egy barlang volt, és egy kő feküdt rajta.

39 Azt mondta Jézus: Vegyétek el a követ! Az elhunyt nővére, Márta pedig azt mondta: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!

40 Mire Jézus így válaszolt: Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?

41 Akkor elmozdították a követ. Jézus pedig felemelte a szemét az égre, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.

42 Tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.

43 Miután ezeket mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!

44 És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: Vegyétek le róla, hadd menjen!

45 Sokan hittek akkor benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához mentek, és látták, amit tett.

46 Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.

47 Akkor a főpapok és a farizeusok összehívták a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember sok csodajelet tesz.

48 Ha tovább hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.

49 Közülük az egyik, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, azt mondta nekik: Ti semmit sem tudtok!

50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mint hogy az egész nép elvesszen.

51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem mert abban az esztendőben főpap volt, és megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért,

52 és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

53 Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik.

54 Jézus azért nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival.

55 Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.

56 Keresték azért Jézust, és a templomban állva egymás között így beszéltek: Mit gondoltok, már fel se jön az ünnepre?

57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.

12. fejezet

1 Jézus azért hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halálból.

2 Vacsorát készítettek ott neki, és Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt ültek.

3 Mária ekkor elővett egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkente Jézus lábát és a saját hajával törölte meg. A ház pedig megtelt a kenet illatával.

4 Ekkor azt mondta egyik tanítványa, Iskáriótes Júdás, Simon fia, aki készült őt elárulni:

5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem adták az árát a szegényeknek?

6 Ezt pedig nem azért mondta, mintha neki a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit abba tettek, elcsente.

7 Jézus erre azt mondta: Hagyj békét neki, mert a temetésem idejére tartogatta ezt.

8 Mert szegények mindenkor lesznek veletek, én pedig nem leszek mindig veletek.

9 A zsidók közül nagyon sokan értesültek arról, hogy ő ott van, és nemcsak Jézus miatt mentek oda, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból.

10 A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,

11 mivel a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.

12 Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,

13 pálmaágakat szedett, kiment elébe, és így kiáltozott: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel Királya!

14 Jézus pedig talált egy szamarat, és felült rá, amint meg van írva:

15 Ne félj, Sion leánya, íme, a te királyod jön, szamárcsikón ülve!

16 Ezeket eleinte nem értették a tanítványai, de miután megdicsőült Jézus, visszaemlékeztek arra, hogy amik meg vannak írva felőle, azok történtek meg vele.

17 A sokaság azért, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt a sírból, és feltámasztotta a halálból, bizonyságot tett mellette.

18 Azért is ment elébe a sokaság, mivel hallotta, hogy ezt a csodajelet tette.

19 A farizeusok pedig egymás között így beszéltek: Látjátok, hogy semmit sem értetek el? Íme, a világ őt követi!

20 Néhány görög is volt azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen.

21 Ezek a galileai Bétsaidából való Fülöphöz mentek, és kérték őt: Uram, látni akarjuk Jézust.

22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, majd András és Fülöp is elment, és szólt Jézusnak.

23 Jézus pedig így felelt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.

24 Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem földbe nem hull, és el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.

25 Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.

26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

27 Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától? De hiszen ezért az óráért jöttem.

28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! És hang hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és újra megdicsőítem.

29 A sokaság, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött. Mások azt mondták: Angyal szólt neki.

30 Jézus pedig azt mondta: Nem értem lett ez a hang, hanem értetek.

31 Most történik e világ elítélése, most vettetik ki e világ fejedelme.

32 Én pedig, ha fölemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok.

33 Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

34 A sokaság azt mondta: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Akkor hogyan mondhatod, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Ki ez az Emberfia?

35 Jézus pedig azt mondta nekik: Még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne borítson titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy.

36 Higgyetek a világosságban, amíg veletek van a világosság, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, majd elment, és elrejtőzött előlük.

37 És noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,

38 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta beszéde, amelyet mondott: Uram, ki hitt a mi szavunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?

39 Azért nem hihettek, mert ismét azt mondta Ézsaiás:

40 Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.

41 Ezeket mondta Ézsaiás, amikor látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.

42 Mindazáltal a főemberek közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne zárják őket a zsinagógából,

43 mert inkább szerették az emberektől kapott dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.

44 Jézus pedig így kiáltott: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem,

45 és aki lát engem, az azt látja, aki küldött engem.

46 Én világosságul jöttem e világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon sötétségben.

47 Ha valaki hallja az én beszédemet, és nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.

48 Aki megvet engem, és nem fogadja be az én beszédeimet, van annak ítélőbírája: az a beszéd, amelyet szóltam, az ítéli el majd az utolsó napon.

49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki elküldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak, és mit szóljak.

50 Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit mondok, tehát úgy mondom, ahogyan az Atya mondta nekem.

13. fejezet

1 A húsvét ünnepe előtt Jézus tudta: elérkezett az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához. Szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket.

2 Vacsora közben, amikor az ördög már Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának szívébe súgta, hogy árulja el őt,

3 Jézus, tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és Istenhez megy,

4 felkelt a vacsorától, levette felsőruháját, egy kendőt vett, és körülkötötte magát.

5 Azután vizet töltött a medencébe, mosni kezdte a tanítványok lábát, és megtörölte a kendővel, amellyel körülkötötte magát.

6 Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte tőle: Uram, te mosod meg az én lábamat?

7 Jézus így válaszolt: Te most nem érted azt, amit teszek, de később majd megérted.

8 Péter azt mondta neki: Az én lábamat nem mosod meg soha. Jézus erre azt válaszolta: Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.

9 Mire azt mondta neki Simon Péter: Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!

10 Jézus így válaszolt: Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták.

12 Miután megmosta a lábukat, felvette a felsőruháját, újra leült, és azt mondta nekik: Tudjátok, mit tettem veletek?

13 Ti engem így hívtok: „Mester” és „Uram”. És jól mondjátok, mert az vagyok.

14 Azért ha én, az Úr és a Mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

15 Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy tegyetek.

16 Bizony, bizony mondom nektek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki őt küldte.

17 Most, hogy tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha meg is teszitek.

18 Nem mindnyájatokról szólok, hisz tudom, kiket választottam, hanem hogy beteljesedjék az Írás: Aki a kenyeremet eszi, a sarkát emelte fel ellenem.

19 Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy amikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.

20 Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött.

21 Amikor ezeket mondta Jézus, lelkében megrendült, és e szavakkal tett bizonyságot: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem.

22 A tanítványok ekkor zavartan néztek egymásra: Vajon kiről szól?

23 Egyik tanítványa pedig, akit Jézus szeretett, Jézus kebelén nyugodott.

24 Intett azért neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről beszél.

25 Ő pedig Jézus keblére hajolva megkérdezte: Uram, ki az?

26 Jézus így válaszolt: Az, akinek a bemártott falatot adom. És bemártva a falatot Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának adta,

27 és a falat után bement abba a Sátán. Akkor azt mondta neki Jézus: Amit teszel, hamar tedd meg.

28 Senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta ezt neki.

29 Egyesek ugyanis úgy vélték, hogy mivel az erszény Júdásnál volt, azt mondta neki Jézus: Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek.

30 Az pedig elvette a falatot, és azonnal kiment. Éjszaka volt.

31 Amikor kiment, azt mondta Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten dicsőült meg benne.

32 Ha megdicsőült benne Isten, akkor Isten is megdicsőíti őt önmagában, és most azonnal megdicsőíti őt.

33 Gyermekeim, még egy kicsit veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amint a zsidóknak mondtam, hogy ahova én megyek, oda ti nem jöhettek, most nektek is mondom.

34 Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.

35 Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

36 Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, később azonban utánam jössz.

37 Azt mondta neki Péter: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted!

38 Jézus erre azt mondta neki: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, nem szólal meg addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.

14. fejezet

1 Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem.

2 Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.

3 És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

4 Ahova én megyek, oda tudjátok az utat.

5 Tamás erre azt mondta: Uram, nem tudjuk, hova mégy. Honnan tudnánk az utat?

6 Azt mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.

8 Azt mondta neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!

9 Jézus így válaszolt: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? Aki látott engem, látta az Atyát. Hogyan mondhatod, hogy „mutasd meg nekünk az Atyát”?

10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik, viszi végbe tetteit.

11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van, ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek.

12 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, sőt azoknál nagyobbakat is tesz, mert én az én Atyámhoz megyek.

13 Akármit kértek majd az én nevemben, megteszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

14 Ha valamit kértek az én nevemben, megteszem azt.

15 Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat,

16 és én kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké:

17 az igazság Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri őt, de ti ismeritek, mert nálatok lakik, és bennetek lesz.

18 Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.

19 Még egy kevés idő, és a világ nem lát többé engem, de ti megláttok majd, mert én élek, és ti is élni fogtok.

20 Azon a napon megtudjátok, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én tibennetek.

21 Akinél az én parancsolataim vannak, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, és kijelentem magam neki.

22 Azt kérdezte tőle Júdás, de nem az Iskáriótes: Uram, hogyan lehet, hogy nekünk akarod kijelenteni magadat, nem pedig a világnak?

23 Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet, és az én Atyám szeretni fogja azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.

24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet; és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

25 Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam.

26 A Vigasztaló pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az majd mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek.

27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne féljen!

28 Hallottátok, hogy én azt mondtam nektek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.

29 Most mondtam meg nektek, mielőtt megtörténne, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.

30 Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme, noha fölöttem nincs semmi hatalma.

31 Hanem azért, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint az én Atyám parancsolta nekem: keljetek fel, menjünk el innen.

15. fejezet

1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.

2 Minden szőlővesszőt lemetsz, amely nem terem bennem gyümölcsöt, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

3 Ti már tiszták vagytok a beszéd által, amelyet szóltam nektek.

4 Maradjatok énbennem, és én is tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.

5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.

6 Ha valaki nem marad énbennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik.

7 Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megadatik nektek.

8 Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaim lesztek.

9 Amint az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben!

10 Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

11 Ezeket mondtam nektek, hogy az örömöm bennetek legyen, és a ti örömötök beteljék.

12 Ez az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.

13 Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.

14 Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek.

15 Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondtalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek.

16 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

17 Ezeket parancsolom nektek, hogy egymást szeressétek.

18 Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.

19 Ha e világból valók volnátok, a világ szeretne titeket, mint az övéit, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én kiválasztottalak titeket magamnak e világból, azért gyűlöl titeket a világ.

20 Emlékezzetek arra a beszédre, amelyet mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd, ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd.

21 De mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.

22 Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna velük, nem volna bűnük, most azonban nincs mentség bűneikre.

23 Aki engem gyűlöl, az én Atyámat is gyűlöli.

24 Ha nem tettem volna közöttük azokat a cselekedeteket, amelyeket senki más nem tett, nem volna bűnük, most azonban láttak, és mégis meggyűlöltek engem is, és az én Atyámat is,

25 hogy beteljesedjék a mondás, amely megíratott törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem.

26 Amikor pedig eljön majd a Vigasztaló, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd bizonyságot tesz rólam.

27 De ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem voltatok.

16. fejezet

1 Ezeket azért mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.

2 A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, úgy véli, hogy Istennek tesz szolgálatot vele.

3 Mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem.

4 Ezeket pedig azért mondtam el, hogy amikor majd eljön az ő órájuk, emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek.Azért nem mondtam el ezeket kezdettől fogva, mert veletek voltam.

5 Most azonban elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, és senki sem kérdezi közületek, hogy „hová mégy?”

6 Mivel ezeket mondtam nektek, szomorúság töltötte el a szíveteket,

7 de én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló, ha pedig elmegyek, elküldöm azt hozzátok.

8 És amikor ő eljön, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében:

9 bűn tekintetében, hogy nem hisznek bennem,

10 igazság tekintetében, hogy én az Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem,

11 ítélet tekintetében pedig, hogy e világ fejedelme megítéltetett.

12 Még sok mondanivalóm van, de most nem tudnátok elhordozni,

13 de amikor eljön az, aki az igazság Lelke, elvezet majd titeket minden igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket kijelenti nektek.

14 Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és kijelenti nektek.

15 Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti nektek.

16 Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem, mert én az Atyához megyek.

17 Tanítványai közül egyesek így beszéltek egymás között: Mi az, amit mond: „Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem”, meg hogy „én az Atyához megyek”?

18 Ezt kérdezték tehát: Mi az a kevés idő, amelyről szól? Nem tudjuk, mit mond.

19 Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és azt mondta nekik: Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: „Egy kevés idő, és nem láttok engem, és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem”?

20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok és jajgattok majd, a világ pedig örül, szomorkodtok majd, de szomorúságotok örömre fordul.

21 Az asszony is szomorú, amikor szül, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, többé nem emlékezik gyötrelmeire az öröm miatt, hogy ember született e világra.

22 Hasonlóképpen ti is most szomorúságban vagytok, de ha majd ismét meglátlak titeket, örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek.

23 És azon a napon nem kérdeztek engem semmiről. Bizony, bizony mondom nektek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.

25 Ezeket példázatokban mondtam nektek, de eljön az idő, amikor nem példázatokban szólok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.

26 Azon a napon az én nevemben kértek majd, és nem mondom nektek, hogy majd én kérem az Atyát értetek,

27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel szerettetek engem, és elhittétek, hogy Istentől jöttem.

28 Eljöttem az Atyától, és a világba jöttem, most pedig elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.

29 Ekkor azt mondták neki a tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és semmi példázatot nem mondasz.

30 Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen; ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.

31 Mire Jézus így válaszolt: Most hiszitek?

32 Íme, eljön az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok, ki-ki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok, de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

33 Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok, én legyőztem a világot.

17. fejezet

1 Ezeket mondta Jézus, majd föltekintett az égre, és így szólt: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged,

2 amint hatalmat adtál neki minden emberen, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál.

3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

4 Én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzek.

5 Atyám, most te dicsőíts meg engem, te magadnál azzal a dicsőséggel, amely már a világ létele előtt az enyém volt tenálad.

6 Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották.

7 Most megismerték, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van,

8 mert a beszédeket, amelyeket nekem adtál, nekik adtam, és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.

9 Én értük könyörgök, nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid.

10 Az enyéim mind a tieid, és a tieid az enyéim, és megdicsőíttetem őbennük.

11 Én már nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!

12 Amíg velük voltam, megőriztem őket a te nevedben, amelyet nekem adtál; megtartottam őket, és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelem fia, hogy az Írás beteljesüljön.

13 Most pedig hozzád megyek, de ezeket elmondom még a világban, hogy teljes legyen bennük az örömöm.

14 A te igédet nekik adtam, és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok.

15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.

16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem a világból való vagyok.

17 Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.

18 Úgy, amint te elküldtél engem a világba, én is elküldtem őket a világba.

19 Én odaszentelem magamat értük, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.

20 De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik majd az ő beszédükre hisznek bennem,

21 hogy mindnyájan egyek legyenek, Atyám, mint te énbennem, és én tebenned, ők pedig mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

22 Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk:

23 Én őbennük, és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és úgy szeretted őket, amint engem szerettél.

24 Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is velem legyenek ott, ahol én vagyok, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már e világ teremtése előtt.

25 Igazságos Atyám! A világ nem ismert téged, de én ismertelek téged, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem.

26 És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet legyen bennük, amellyel engem szerettél, és én is bennük legyek.

18. fejezet

1 Miután ezeket elmondta Jézus, tanítványaival együtt kiment a Kedron patakján túlra, ahol egy kert volt. Ide ment be a tanítványaival együtt.

2 Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki őt elárulta, mivel Jézus gyakran gyűlt ott össze tanítványaival.

3 Júdás tehát odament az általa vezetett katonai csapattal és a főpapoknak és a farizeusoknak fegyverekkel, fáklyákkal és lámpásokkal felfegyverzett szolgáival.

4 Mivel Jézus tudta mindazt, ami reá várt, eléjük ment, és azt kérdezte tőlük: Kit kerestek?

5 Azok így válaszoltak: A názáreti Jézust. Ő így felelt: Én vagyok. Árulója, Júdás is ott állt velük együtt.

6 Amikor azt mondta nekik, hogy „Én vagyok”, meghátráltak, és a földre estek.

7 Ismét megkérdezte őket: Kit kerestek? És azt válaszolták: A názáreti Jézust.

8 Mondtam nektek, hogy én vagyok – szólt Jézus –, azért ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el.

9 Hogy beteljesedjen szava, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, senkit sem vesztettem el.

10 Simon Péter pedig, akinél kard volt, kirántotta, a főpap szolgájára sújtott, és levágta a jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus volt.

11 Jézus ekkor azt mondta Péternek: Tedd hüvelyébe a kardodat! Talán ne igyam ki azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?

12 Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidók szolgái megfogták Jézust, és megkötözték.

13 Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap volt.

14 Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.

15 Simon Péter pedig és egy másik tanítvány követte Jézust. Az a tanítvány pedig ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap udvarába,

16 Péter pedig kint állt az ajtónál. Kiment azért az a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevitte Pétert.

17 Az ajtónálló szolgálólány pedig azt kérdezte Pétertől: Nemde te is ennek az embernek a tanítványai közül való vagy? Ő pedig azt válaszolta: Nem vagyok.

18 A szolgák és a templomőrök ott álltak, s mivel hűvös volt, tüzet raktak, és melegedtek. Velük együtt ott állt Péter is, és melegedett.

19 A főpap pedig tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust.

20 Jézus így válaszolt: Én nyilvánosan szóltam a világhoz, és mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mind összegyülekeznek; titokban semmit sem mondtam.

21 Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallották, amit nekik mondtam, ők bizonnyal tudják, mit mondtam.

22 Amikor ezeket mondta, a templomszolgák egyike, aki ott állt, arcul ütötte Jézust, mondva: Így felelsz a főpapnak?

23 Jézus pedig azt mondta: Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért versz engem?

24 Annás akkor megkötözve elküldte őt Kajafáshoz, a főpaphoz.

25 Simon Péter pedig ott állt és melegedett, amikor megkérdezték tőle: Nemde te is az ő tanítványai közül való vagy? Ő pedig tagadta, és azt mondta: Nem vagyok.

26 Akkor a főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta, azt kérdezte: Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?

27 Péter ekkor ismét tagadott, és a kakas azonnal megszólalt.

28 Jézust pedig Kajafástól a helytartóságra vitték. Kora reggel volt. Akik vitték, nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanokká legyenek, hogy meg tudják enni a húsvéti bárányt.

29 Kiment azért Pilátus hozzájuk, és azt kérdezte: Mivel vádoljátok ezt az embert?

30 Azok így válaszoltak neki: Ha nem gonosztevő lenne, nem adtuk volna át neked.

31 Akkor azt mondta nekik Pilátus: Vigyétek el, és ítéljétek meg a ti törvényetek szerint! A zsidók azonban így válaszoltak: Nekünk senkit sem szabad megölnünk.

32 Hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet akkor mondott, amikor jelezte, hogy milyen halállal kell meghalnia.

33 Pilátus ekkor visszament a helytartóságra, behívta Jézust, és azt kérdezte: Te vagy a zsidók királya?

34 Jézus így válaszolt: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked ezt rólam?

35 Pilátus azt felelte: Tán zsidó vagyok én? A te néped és a főpapok adtak át téged az én kezembe. Mit cselekedtél?

36 Jézus így válaszolt: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.

37 Ekkor azt mondta neki Pilátus: Tehát valóban király vagy? Jézus azt válaszolta: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.

38 Pilátus azt kérdezte: Mi az igazság? És ahogy ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmilyen bűnt.

39 Nálatok pedig az a szokás, hogy valakit szabadon bocsássak a húsvét ünnepén. Akarjátok azért, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?

40 Erre mindnyájan kiáltoztak, és ismét azt mondták: Ne ezt, hanem Barabbást! Ez a Barabbás pedig rabló volt.

19. fejezet

1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megostoroztatta.

2 A katonák tövisből koronát fontak, és a fejére tették, bíbor köntöst adtak rá,

3 majd elébe járultak, és azt mondták: Üdvöz légy, zsidók királya! És arcul csapdosták.

4 Pilátus pedig ismét kiment, és azt mondta nekik: Íme, kihozom őt nektek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.

5 Akkor kiment Jézus töviskoronát és bíborköntöst viselve, Pilátus pedig azt mondta nekik: Íme, az ember!

6 Amint meglátták őt a főpapok és a szolgák, így kiáltoztak: Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig azt mondta nekik: Vigyétek el őt ti, és feszítsétek meg, mert én nem találok benne bűnt.

7 De a zsidók így feleltek: Nekünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.

8 Amikor Pilátus ezt a beszédet meghallotta, még inkább megijedt.

9 Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust: Honnan való vagy? De Jézus nem válaszolt.

10 Erre azt mondta neki Pilátus: Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy nekem hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és hatalmam van arra, hogy megfeszítselek?

11 Jézus így válaszolt: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked. Nagyobb bűne van azért annak, aki a kezedbe adott engem.

12 Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani, de a zsidók azt kiáltozták: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja, mert aki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak!

13 Pilátus azért, amikor hallotta e beszédet, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült azon a helyen, amelyet Kövezett udvarnak, héberül pedig Gabbatának neveztek.

14 A húsvét előkészületi napja volt, mintegy hat óra. És azt mondta a zsidóknak: Íme, a ti királyotok!

15 Azok pedig így kiáltoztak: Vidd el, vidd el, feszítsd meg! Azt mondta nekik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? A főpapok így feleltek: Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk!

16 Akkor átadta nekik, hogy megfeszíttessék.

17 Átvették azért Jézust, ő pedig maga vitte a keresztfáját, és kiment az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgotának hívnak.

18 Ott megfeszítették őt és vele másik kettőt kétfelől, középen Jézust.

19 Pilátus pedig egy feliratot is készített, és feltette a keresztfára. Ez volt ráírva: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

20 A zsidók közül sokan olvasták a feliratot, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették, és héberül, latinul és görögül volt felírva.

21 A zsidók főpapjai pedig azt mondták Pilátusnak: Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok.

22 Pilátus azt válaszolta: Amit megírtam, megírtam.

23 A katonák pedig, amikor megfeszítették Jézust, vették a ruháit, és négy részre osztották. Mindegyik katonának jutott egy rész, és még ott volt a köntöse. A köntös pedig varrás nélküli volt, felülről aljáig egybeszőtt.

24 Azt mondták azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Azért, hogy beteljesedjék az Írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.

25 Jézus keresztje mellett pedig ott állt az anyja és az anyjának a nővére, Mária, Klópás felesége és a magdalai Mária.

26 Jézus, amikor látta, hogy ott áll az anyja és az a tanítvány, akit szeretett, azt mondta az anyjának: Asszony, íme, a te fiad!

27 Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.

28 Ezek után Jézus, tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, azt mondta: Szomjazom.

29 Volt ott egy ecettel telt edény. Egy ecettel átitatott szivacsot izsópra tűztek, és odanyújtották a szájához.

30 Miután Jézus elfogadta az ecetet, azt mondta: Elvégeztetett! És fejét lehajtva kibocsátotta lelkét.

31 Mivel előkészületi nap volt, és a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a keresztfán maradjanak, mert az a szombat nagy ünnepnap volt, arra kérték Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket.

32 Eljöttek azért a katonák, és eltörték az elsőnek a lábszárcsontját, majd a másikét is, akit vele együtt feszítettek meg.

33 De amikor Jézushoz értek, és látták, hogy ő már halott, nem törték meg a lábszárcsontját,

34 hanem az egyik katona dárdával átszúrta az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki abból.

35 Aki látta ezt, az tanúskodott erről, és igaz az ő tanúságtétele, és ő tudja, hogy a való igazat mondja, hogy ti is higgyetek.

36 Mert azért történtek ezek, hogy beteljesedjék az Írás: Csontja meg ne töressék.

37 Másutt pedig így szól az Írás: Néznek majd arra, akit átszúrtak.

38 Ezek után pedig az arimátiai József, aki Jézus tanítványa volt, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt, azt kérte Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. És Pilátus megengedte neki. Elment tehát, és levette a testet.

39 Még Nikodémus is eljött, aki éjszaka ment először hozzá, és mintegy száz font mirhából és aloéból való kenetet hozott.

40 Vették tehát Jézus testét, és begöngyölték lepedőkbe az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni.

41 Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, volt egy kert és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.

42 Mivel az a sír közel volt, abba helyezték Jézust a zsidók előkészületi napja miatt.

20. fejezet

1 A hét első napján pedig, kora reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a követ elvették a sírról.

2 Elfutott azért, és Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz ment, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!

3 Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz.

4 Mind a ketten együtt futottak, de az a másik tanítvány Péternél gyorsabban futott, és elsőként ért a sírhoz.

5 Behajolt, és látta, hogy ott vannak a lepedők, de nem ment be.

6 Aztán őt követve megérkezett Simon Péter is, és bement a sírboltba, és látta, hogy a lepedők ott vannak,

7 és a kendő, amely Jézus fején volt, nincs együtt a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve más helyen van.

8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, és látott és hitt.

9 Mert még nem értették az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból.

10 A tanítványok ekkor visszatértek az övéikhez.

11 Mária pedig kint állt a sírnál, és sírt. Miközben sírt, behajolt a sírboltba,

12 és két angyalt látott fehér ruhában ülni: az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ott, ahol Jézus teste feküdt.

13 Azok így szóltak hozzá: Asszony, miért sírsz? Ő pedig azt válaszolta: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.

14 Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.

15 Jézus pedig azt kérdezte tőle: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő pedig azt gondolta, hogy a kertész az, és azt mondta neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elviszem.

16 Ekkor Jézus megszólította: Mária! Ő pedig megfordulva azt mondta neki héberül: Rabbóni (amely azt jelenti: Mester)!

17 Jézus azt mondta neki: Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz és az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.

18 A magdalai Mária elment, hírül adta a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondta neki.

19 Már este volt azon a napon, a hét első napján, és a zsidóktól való félelem miatt az ajtók is zárva voltak, ahol egybegyűltek a tanítványok, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek!

20 És ahogy ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok pedig örvendeztek, hogy látják az Urat.

21 Majd ismét azt mondta nekik Jézus: Békesség nektek! Ahogy engem elküldött az Atya, én is úgy küldelek el titeket.

22 Ezt mondva rájuk lehelt, és így szólt: Vegyetek Szentlelket!

23 Akiknek bűneit megbocsátjátok, azok bocsánatot nyernek, akikéit megtartjátok, azokéi megmaradnak.

24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor eljött Jézus.

25 A többi tanítvány elmondta neki: Láttuk az Urat. De ő azt mondta: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem teszem ujjamat a szegek helyére, és kezemmel nem érintem meg az oldalát, semmiképpen el nem hiszem.

26 Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Bár az ajtó zárva volt, Jézus bement, megállt középen, és azt mondta: Békesség nektek!

27 Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, és nyújtsd ki a kezedet, és helyezd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!

28 Tamás pedig azt mondta neki: Én Uram és én Istenem!

29 Jézus pedig így válaszolt: Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek.

30 Sok más jelt is tett Jézus a tanítványok szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.

31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen az ő nevében.

21. fejezet

1 Ezek után ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tiberiás-tengernél. Megjelenése pedig így történt.

2 Együtt volt Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából, Zebedeus fiai és még kettő a tanítványai közül.

3 Simon Péter azt mondta nekik: Elmegyek halászni. Mire ők azt válaszolták: Mi is veled megyünk. Elmentek, és hajóba szálltak, de azon az éjszakán nem fogtak semmit.

4 Amikor pedig már reggeledett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem ismerték meg, hogy Jézus az.

5 Jézus akkor megkérdezte tőlük: Fiaim, van valami ennivalótok? Azt felelték neki: Nincsen.

6 Ő pedig azt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették hát, de kivonni már nem bírták a halak sokasága miatt.

7 Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, ezt mondta Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor hallotta, hogy az Úr van ott, magára vette az ingét, mert mezítelen volt, és bevetette magát a tengerbe.

8 A többi tanítvány pedig a hajón jött, mert nem messze voltak a parttól, hanem mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal.

9 Amikor partra szálltak, látták, hogy parázs van ott, és azon hal és kenyér.

10 Jézus pedig azt mondta nekik: Hozzatok a halakból, amit most fogtatok!

11 Simon Péter beszállt, és kivonta a hálót a partra, amely telve volt nagy halakkal, százötvenhárommal, és noha ennyi volt, mégsem szakadozott a háló.

12 Jézus azt mondta nekik: Gyertek, egyetek! A tanítványok közül pedig senki sem merte megkérdezni tőle: Ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr az.

13 Jézus akkor odament, vette a kenyeret, és nekik adta, és ugyanúgy a halat is.

14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus a tanítványainak, miután feltámadt a halottak közül.

15 Miután ettek, azt mondta Jézus Simon Péternek: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél? Ő azt mondta: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek! Ő így szólt: Legeltesd az én bárányaimat!

16 Majd másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő pedig azt válaszolta: Igen, Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged. Mire Jézus azt mondta neki: Őrizd az én juhaimat!

17 Majd harmadszor is azt mondta neki: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Megszomorodott Péter, hogy harmadszor is azt kérdezte: Szeretsz-e engem? És azt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged. Jézus azt mondta neki: Legeltesd

18 Bizony, bizony mondom neked, amikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál, amikor pedig megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.

19 Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: Kövess engem!

20 Péter pedig megfordult, látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a vacsora közben az ő keblére hajolt, és megkérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged?

21 Őt látta Péter, amikor azt kérdezte Jézustól: Uram, vele pedig mi lesz?

22 Jézus pedig azt válaszolta: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!

23 Elterjedt azért ez a beszéd a testvérek között, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig Jézus nem azt mondta neki, hogy nem hal meg, hanem ezt: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?

24 Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.

25 De van sok egyéb is, amit Jézus tett, és ha egyenként megíratnának, úgy vélem, hogy maga a világ sem tudná befogadni azokat a könyveket, amelyeket írnának.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .