Jeremiás próféta könyve

1. fejezet

1 Jeremiásnak, Hilkijjá fiának a beszédei, aki az Anátótban, Benjámin földjén lakó papok közül való volt.

2 Őhozzá szólt az ÚR szava Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának tizenharmadik évében;

3 továbbá Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, egészen Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának a tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban volt.

4 Így szólt hozzám az ÚR szava:

5 Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, mielőtt kijöttél az anyaméhből, megszenteltelek, és prófétául rendeltelek a népek közé.

6 Erre azt mondtam: Ó, URam, Istenem! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok!

7 Az ÚR pedig azt mondta nekem: Ne mondd ezt: „Ifjú vagyok”, hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok.

8 Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, és megszabadítalak! – mondja az ÚR.

9 Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette számat, és azt mondta nekem az ÚR: Íme, szádba adom igéimet!

10 Lásd, én ma népek és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj és irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj.

11 Majd azt mondta nekem az ÚR: Mit látsz, Jeremiás? Azt feleltem: Mandulavesszőt látok.

12 Erre azt mondta nekem az ÚR: Jól láttad, mert gondom van igémre, hogy beteljesítsem azt.

13 Másodszor is szólt hozzám az ÚR szava, és azt kérdezte: Mit látsz? Azt feleltem: Fortyogó fazekat látok, amelynek szája észak felől van.

14 Erre azt mondta nekem az ÚR: Észak felől támad a veszedelem e föld minden lakosára.

15 Mert íme, előhívom az északi országok minden nemzetségét – mondja az ÚR –, eljönnek, és mindegyik fölállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt meg a várfalaknál körös-körül és Júda minden városával szemben.

16 És ítéletet mondok fölöttük mindenféle gonoszságuk miatt, mert elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és saját kezük munkái előtt borultak le.

17 Te azért övezd föl derekadat, kelj föl, és mondd meg nekik mindazt, amit parancsolok neked. Ne riadj meg tőlük, különben én riasztalak meg téged előttük!

18 Mert íme, megerősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged az egész földdel szemben, Júda királyaival, fejedelmeivel, papjaival és a föld népével szemben.

19 Viaskodni fognak ellened, de nem győznek le téged, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak – mondja az ÚR.

2. fejezet

1 Majd ezt mondta nekem az ÚR:

2 Menj el, és így kiálts Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az ÚR: Emlékezem rád, gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a még be nem vetett földön.

3 Szent volt Izráel az ÚRnak, termésének zsengéje. Akik ették őt, mind vétkeztek, veszedelem támadt rájuk, azt mondja az ÚR.

4 Halljátok meg az ÚR szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége!

5 Így szól az ÚR: Miféle hamisságot találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem, és hiábavalóságok után jártak, és maguk is hiábavalókká lettek?

6 Még csak azt sem kérdezték: Hol van az ÚR, aki fölhozott minket Egyiptom földjéről, és a pusztában vezetett minket, a kietlen és zord vidéken, a szárazságnak és a halál árnyékának földjén, ahol nem járnak emberek, és ahol nem lakik halandó?

7 A bőség földjére vittelek titeket, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek. Be is mentetek, de tisztátalanná tettétek földemet, és utálatossá örökségemet.

8 A papok nem kérdezték: Hol van az ÚR? A törvény magyarázói nem ismertek engem, a pásztorok hűtlenné lettek hozzám, a próféták pedig Baal nevében prófétáltak, és hiábavalóságok után jártak.

9 Ezért még perbe szállok veletek – mondja az ÚR –, és perelni fogok még unokáitokkal is!

10 Keljetek csak át a kittiek szigeteire, és nézzetek körül; küldjetek Kédárba is, és szorgalmasan vizsgálódjatok! Nézzétek meg, hogy volt-e ott ehhez hasonló!

11 Cserélt-e nép így isteneket, noha azok nem is istenek? Az én népem pedig fölcserélte dicsőségét hitványsággal!

12 Egek, álmélkodjatok ezen, borzadjatok és rémüljetek meg nagyon – ezt mondja az ÚR.

13 Mert kettős gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy víztárolókat ássanak maguknak, és repedezett falú víztartókat ástak, amelyek nem tartják a vizet.

14 Szolga-e Izráel vagy háznál született rabszolga? Miért lett hát prédává?

15 Oroszlánkölykök ordítanak rá, kieresztik hangjukat, és sivataggá teszik földjét. Pusztává tették városait, mind lakatlanná lettek.

16 Nóf és Tahpanhész fiai is lenyírták hajadat.

17 Vajon nem te okoztad-e ezt magadnak? Elhagytad Istenedet, az URat, amikor az úton vezetett téged!

18 Most is mi dolgod van Egyiptom útján? Hogy a Nílus vizét igyad? Vagy mi dolgod van Asszíria útján? Hogy a folyam vizét igyad?

19 A magad gonoszsága büntet meg téged, és saját elpártolásod fenyít meg. Tudd meg hát és lásd meg, milyen gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad Istenedet, az URat, és hogy nem félsz engem – azt mondja az ÚR, a Seregek URa.

20 Bizony már régen széttörtem igádat, és letéptem köteleidet, te pedig azt mondtad: Nem leszek rabszolga. Mégis minden magas halmon és minden lombos fa alatt hajlongtál, mint egy parázna.

21 Pedig úgy ültettelek el téged, mint nemes szőlővesszőt, mindenestül hamisítatlan magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő fattyúhajtásává?

22 Még ha lúgban mosakodnál is, és rengeteg szappant használnál, álnokságod akkor is szenny marad előttem, mondja az én Uram, az ÚR.

23 Hogy is mondhatnád: „Nem lettem tisztátalan, nem jártam a Baalok után!”? Lásd meg utadat a völgyben, ismerd csak be, mit tettél, te gyors lábú tevekanca, amely ide-oda futkos útjain!

24 Pusztához szokott nőstény vadszamár vagy, amely érzékiségének kívánságában levegő után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Aki keresi őt, nem kell fáradnia, megtalálja a maga hónapjában.

25 Óvd a lábadat a mezítláb járástól és torkodat a szomjúságtól! De te azt mondod: Hiába, nem lehet, mert idegeneket szeretek, és utánuk járok.

26 Ahogyan megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, úgy szégyenül meg Izráel háza is; ő maga, királyai, fejedelmei, papjai és prófétái.

27 Akik azt mondják a fának: „Te vagy az én atyám!”, a kőnek pedig: „Te szültél engem!”, bizony hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl, és szabadíts meg minket!

28 De hol vannak a te isteneid, amelyeket magadnak készítettél? Keljenek föl, ha meg tudnak szabadítani téged nyomorúságod idején, hiszen annyi istened van, Júda, ahány városod!

29 Miért pereltek velem? Mindnyájan hűtlenné lettetek hozzám – ezt mondja az ÚR.

30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán.

31 Ó, te mai nemzedék! Figyelj az ÚR szavára! Pusztaság voltam-e én Izráelnek vagy sötétség földje? Miért mondta az én népem: „Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!”?

32 Vajon elfelejtkezik-e ékszereiről a lány, nyakláncairól a menyasszony? De népem számtalanszor elfelejtett engem!

33 Milyen jól tudod, hogyan keress szerelmet; még a rosszakat is tanítottad útjaidra!

34 Még ruhád szegélyén is található szegény, ártatlan emberek vére; nem mintha betörésen kaptad volna őket, hanem mert ellene voltak mindezeknek.

35 Azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult rólam haragja! Íme, törvénybe szállok ellened, mivel azt mondod: Nem vétkeztem!

36 Mit forgolódsz annyira, és változtatgatod utadat? Még Egyiptom miatt is megszégyenülsz, amint megszégyenültél Asszíria miatt.

37 Még onnan is úgy jössz el, hogy kezeddel a fejedet fogod, mert megveti az ÚR bizalmasaidat, és nem leszel velük szerencsés.

3. fejezet

1 Azután ezt mondta: Ha valaki elbocsátja a feleségét, és az eltávozik tőle, és más férfié lesz, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem lenne-e az az ország förtelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? – mondja az

2 Emeld föl szemedet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplősítettek meg téged? Az utak mellett vártál rájuk, mint az arab a pusztában, és beszennyezted a földet paráznaságoddal és gonoszságoddal.

3 Noha visszatartottam a korai záporokat, és késői eső sem volt, mégis olyan lett a homlokod, mint egy parázna asszonyé, nem akartál szégyenkezni.

4 Nemde most így kiáltasz nekem: Atyám! Ifjúkorom óta vezetőm vagy.

5 Vajon örökké haragszik, mindvégig bosszankodik-e? Íme, ezt mondod, de ahogy csak tőled telik, gonoszságot cselekszel.

6 Ezt mondta nekem az ÚR Jósiás király napjaiban: Láttad-e, mit cselekedett az elpártolt Izráel? Elment minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.

7 Azt mondtam, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! De nem tért vissza. Látta ezt hitszegő húga, Júda.

8 Noha paráznasága miatt elbocsátottam a hűtlen Izráelt, és válólevelet adtam neki, láttam, hogy mégsem félt hitszegő húga, Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott.

9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával beszennyezte a földet, mert kővel is, fával is paráználkodott.

10 Mindezek ellenére sem tért vissza hozzám teljes szívével hitszegő húga, Júda, hanem csak képmutató módjára – ezt mondja az ÚR.

11 Azt mondta nekem az ÚR: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda.

12 Menj el, kiáltsd e szavakat észak felé, ezt mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel – így szól az ÚR –, akkor nem bocsátom rátok haragomat, mert kegyelmes vagyok – ezt mondja az ÚR –; nem haragszom örökké.

13 Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenné lettél Istenedhez, az ÚRhoz, és szerteszét futottál útjaidon az idegenekhez, mindenféle zöldellő fa alá, de az én szavamra nem hallgattatok – ezt mondja az ÚR.

14 Térjetek meg, hűtlen fiak – így szól az ÚR –, mert férjetekké lettem, és magamhoz veszlek titeket: egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből; és fölviszlek titeket a Sionra!

15 Szívem szerint való pásztorokat adok nektek, akik okosan és értelemmel legeltetnek titeket.

16 Ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban – ezt mondja az ÚR –, nem mondják többé: Az ÚR szövetségládája! Szívére sem veszi senki, nem gondolnak és nem is ügyelnek rá, és nem készítik el újra.

17 Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az ÚR trónjának. Minden nemzet odagyülekezik Jeruzsálembe az ÚR nevéért, és nem követik többé gonosz szívük makacsságát.

18 Azokban a napokban Júda háza Izráel házával tart majd, és együtt mennek be az északi földről arra a földre, amelyet örökségül adtam atyáitoknak.

19 Azt mondtam ugyanis magamban: Miként tegyelek a fiak közé, és adjam neked a kívánatos földet, a népek seregének drága örökségét? Úgy gondoltam, Atyámnak hívsz majd engem, és nem pártolsz el tőlem!

20 Mégis, ahogyan hitszegővé lesz az asszony társa iránt, úgy lettetek hitszegővé irántam, Izráel háza – ezt mondja az ÚR.

21 Hang hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklő sírása, mert elfordultak útjukon, elfelejtkeztek Istenükről, az ÚRról.

22 Térjetek vissza, hűtlen fiak, és én meggyógyítlak elpártolásotokból! Íme, hozzád járulunk, mert te vagy az ÚR, a mi Istenünk!

23 Bizony csak hazugság jött a halmokról, zajongás a hegyekről. Bizony az ÚRban, a mi Istenünkben van Izráel szabadulása!

24 Ez a gyalázatosság emésztette atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat.

25 Gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk, mert vétkeztünk az ÚR, a mi Istenünk ellen, mi is, atyáink is; gyermekségünk óta mind e mai napig nem hallgattunk az ÚRnak, Istenünknek a szavára.

4. fejezet

1 Ha visszatérsz, Izráel – ezt mondja az ÚR –, hozzám térj vissza! Ha eltávolítod előlem utálatosságaidat, nem ingadozol,

2 hűségben, egyenességben és igazságban így esküszöl: „Él az ÚR!”, akkor őbenne áldottak lesznek a nemzetek, és vele dicsekszenek.

3 Mert azt mondja az ÚR Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé!

4 Metéljétek körül magatokat az ÚRnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy föl ne gyulladjon haragom, mint a tűz, és ne égjen olthatatlanul gonosz cselekedeteitek miatt.

5 Adjátok hírül Júdában, hirdessétek Jeruzsálemben, és mondjátok: Kürtöljétek szét az országban! Kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyülekezzetek, és menjünk az erődített városokba!

6 Mutassatok jelet Sion felé! Fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást!

7 Fölkelt az oroszlán a rejtekéből, elindult a népek pusztítója. Kijött a helyéről, hogy elpusztítsa földedet. Városaidat lerombolják, lakatlanná lesznek.

8 Öltözzetek zsákruhába, sírjatok és jajgassatok, mert nem fordult el rólunk az ÚR haragjának tüze!

9 Azon a napon – ezt mondja az ÚR – elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, a papok elámulnak, és a próféták elcsodálkoznak.

10 Én pedig azt mondom: Ó, URam, Istenem! Bizony igen megcsaltad ezt a népet és Jeruzsálemet, amikor ezt mondtad: „Békességetek lesz!”, holott lelkünkig hatolt a kard.

11 Abban az időben azt mondják majd e népnek és Jeruzsálemnek: Tikkasztó szél fúj a magaslatok felől a pusztában népem leányának útjára; nem gabonaszóráshoz és tisztításhoz való!

12 Erősebb szél fúj annál, miattam érkezik, most én is ítéletet mondok fölöttük.

13 Íme, úgy jön, mint a fellegek, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk, elvesztünk!

14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megszabadulj! Meddig maradnak még benned bűnös gondolataid?

15 Hírmondó szava hangzik Dán felől és vészhirdetőé Efraim hegyéről.

16 Mondjátok meg a nemzeteknek, hirdessétek Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen.

17 Mint mezőőrök, úgy fogják körül, mert pártot ütött ellenem – mondja az ÚR.

18 Magaviseleted és cselekedeteid okozták ezt neked. A te gonoszságod bizony keserű, egészen szívedig ér.

19 Ó, én bensőm, ó, én bensőm! Elszorulnak szívem rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen kürtszót hall a lelkem, harci riadót!

20 Vészre vészt jelentenek, bizony elpusztul az egész föld. Hirtelen pusztulnak el sátraim, sátorponyváim egy szempillantás alatt!

21 Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát?

22 Bizony, bolond az én népem. Nem ismernek engem, balga fiak ők, nem értelmesek! Van eszük a gonoszra, de jót cselekedni nem tudnak!

23 Látom a földet, íme, kietlen és puszta, és az eget, de nincs világossága!

24 Látom a hegyeket, íme, megrendültek, és a halmok mind inognak!

25 Látom, íme, egy ember sincs, és az égi madarak is mind elmenekültek.

26 Látom, íme, a bőven termő föld pusztává lett, és minden városa összeomlott az ÚR előtt, haragjának tüze előtt!

27 Bizony, azt mondja az ÚR: Pusztasággá lesz az egész ország, de még nem vetek véget neki.

28 Azért gyászol a föld, és elsötétedik odafenn az ég, mert szóltam, határoztam; nem bánom meg, és nem térek el attól.

29 A lovasok és az íjászok kiáltozására menekül az egész város, menekülnek a sűrű erdőségekbe, és fölmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, egyetlen ember sem lakik bennük.

30 És te, pusztulásra szánt, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl is, ha arany ékszerekkel ékesíted is magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemedet, hiába szépítgeted magadat! Szeretőid megvetettek téged, életedre törnek.

31 Mert mintha vajúdó asszony hangját hallanám, az először szülő sikoltását, olyan Sion leányának hangja. Nyög, és kitárja kezeit: Jaj nekem, mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt!

5. fejezet

1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit, és nézzetek csak körül, tudakozódjatok, és vizsgálódjatok terein! Találtok-e csak egy embert is, van-e valaki, aki törvényesen cselekszik, hűségre törekszik? És én megbocsátok e városnak.

2 Még ha azt mondják is, él az ÚR, bizony, hamisan esküsznek!

3 URam, a te szemed vajon nem a hűséget nézi? Megverted őket, de nem bánkódtak, pusztítottad őket, de nem akarták magukra venni a dorgálást. Arcuk keményebb lett a kősziklánál, nem akartak megtérni.

4 Én pedig azt gondoltam: Bizonnyal a szerencsétlenek ilyen bolondok, mert nem ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét!

5 Majd elmegyek a főemberekhez, és beszélek velük, hiszen ők ismerik az ÚR útját, Istenük törvényét; de éppen ők törték össze egy akarattal az igát, és tépték le a köteleket!

6 Ezért leteríti őket az erdőből kijövő oroszlán, elpusztítja őket a pusztai farkas, és párduc ólálkodik városaik körül. Aki csak kijön onnan, azt mind szétszaggatják, mert megsokasodtak bűneik, és elhatalmasodtak tévelygéseik.

7 Ó, miért bocsátanék meg neked? Hiszen fiaid elhagytak engem, és azokra esküsznek, akik nem istenek. Bár jól tartottam őket, mégis paráználkodtak, és parázna házában tolongnak.

8 Olyanok, mint a jól tartott, viháncoló lovak, mindegyik felebarátja feleségére nyerít.

9 Vajon ne büntessem meg az ilyeneket – mondja az ÚR –, és ne álljon bosszút lelkem az ilyen népen?

10 Menjetek föl szőlőhegyeire, és pusztítsátok, de ne semmisítsétek meg teljesen! Távolítsátok el az ágait, mert nem az ÚRéi azok!

11 Mert igen hűtlenné lett hozzám Izráel és Júda háza! – ezt mondja az ÚR.

12 Megtagadták az URat, és azt mondták: Nincsen ő, nem jöhet ránk veszedelem, nem látunk sem fegyvert, sem éhséget!

13 A próféták is széllé válnak, és nem lesz bennük szó. Ez történik velük!

14 Azért azt mondja az ÚR, a Seregek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok, íme, én tűzzé teszem szavamat a szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megeméssze őket!

15 Íme, egy messziről való nemzetet hozok rátok, Izráel háza! – ezt mondja az ÚR. Kemény nemzet, ősidőből való nemzet ez. Olyan nemzet, amelynek nyelvét nem tudod, és nem érted, mit beszél!

16 Tegze olyan, mint a nyitott sír; mindnyájan vitézek.

17 Megemészti aratásodat és kenyeredet, megemészti fiaidat és leányaidat. Megemészti juhaidat és ökreidet, megemészti szőlődet és fügefádat. Megerősített városaidat, amelyekben bizakodsz, fegyverrel rontja le.

18 De még ezekben a napokban sem teszlek benneteket egészen semmivé – így szól az ÚR.

19 Ha pedig azt kérdezik: „Miért cselekedte velünk mindezt az ÚR, a mi Istenünk?”, akkor azt mondd nekik: Ahogyan elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni olyan földön, amely nem a tiétek.

20 Hirdessétek ezt Jákób házában és hallassátok Júdában:

21 Halljátok csak, ti bolond és esztelen nép, amelynek van szeme, de nem lát, van füle, de nem hall!

22 Nem féltek engem? – ezt mondja az ÚR. Nem remegtek arcom előtt? Hiszen én rendeltem a homokból határt a tengernek örök korlátul, amelyet nem hághat át; ha háborgatják is habjai, nem bírnak vele, és ha zúgnak is hullámai, akkor sem hághatják át.

23 De ennek a népnek szilaj és dacos szíve van, elfordultak és elmentek.

24 Még szívükben sem mondják: Ó, csak félnénk az URat, a mi Istenünket, aki esőt, korai és késői záport ad a megfelelő időben, és biztosítja nekünk az aratásra rendelt heteket.

25 Bűneitek fordították el ezeket tőletek, vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól!

26 Mert istentelenek vannak népem között, lesben állnak, fülelnek, mint a madarászok, tőrt vetnek, hogy embereket fogjanak.

27 Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak tele házaik álnoksággal, ezért lettek naggyá és gazdaggá!

28 Meghíztak, kövérek lettek, gonosz beszédük csak úgy árad. Az árvák ügyét nem ítélik igaz ítélettel, hogy boldogulhassanak, és a szegényeknek sem szolgáltatnak igazságot.

29 Hát ne büntessem meg ezeket – ezt mondja az ÚR –, ne álljon bosszút lelkem az ilyen nemzeten?

30 Borzalmas és rettenetes dolgok történtek e földön:

31 A próféták hamisan prófétálnak, a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és népem így szereti! De mit tesztek majd, ha eljön a vég?

6. fejezet

1 Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, fújjatok kürtöt Tekóában, és tűzzetek ki zászlót Bét-Hakkeremben, mert veszedelem fenyeget észak felől és nagy romlás!

2 Elpusztítom a szép és elkényeztetett Sion leányát.

3 Pásztorok jönnek oda hozzá nyájaikkal, sátrakat vernek körülötte, és lelegelteti mindegyik a maga részét.

4 Készüljetek hadba ellene, keljetek föl, és vonuljunk föl délben! Jaj nekünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esti árnyékok!

5 Keljetek föl, vonuljunk föl éjjel, és rontsuk le palotáit!

6 Mert ezt mondja a Seregek URa: Vágjatok ki fákat, és emeljetek töltést Jeruzsálem ellen! A büntetés városa ez, csupa elnyomás van benne!

7 Amint hidegen tartja vizét a kút, úgy tartja meg ő is gonoszságát. Erőszakosságról és önkényről hallani benne, mindig csak betegség és vereség van előttem.

8 Fogadd el az intést, ó, Jeruzsálem, hogy lelkem el ne szakadjon tőled, és ne tegyelek téged kietlen, lakhatatlan földdé!

9 Ezt mondja a Seregek URa: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szőlőt. Emeld rájuk a kezedet, mint szüretelő a vesszőkre!

10 Kinek szóljak, és kit figyelmeztessek, hogy meghallják? Íme, fülük körülmetéletlen, és nem tudnak figyelni! Íme, az ÚR szava szégyenletessé lett előttük, nem gyönyörködnek benne.

11 Ezért telve vagyok az ÚR haragjával, elfáradtam azt magamban tartani! Öntsd ki az utcán a gyermekekre és velük együtt az ifjak gyülekezetére is! Foglyul esik férj és feleség, öreg és aggastyán.

12 Házaik idegenekre szállnak mezejükkel és feleségükkel együtt. Mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira – mondja az ÚR.

13 Mert kicsinyeiktől a nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségre adták magukat, a prófétától a papig mindnyájan csalárdságot űznek.

14 Úgy gyógyítgatják népem sebeit, hogy könnyelműen azt mondogatják: „Békesség, békesség”, pedig nincs békesség!

15 Szégyenkezniük kellene, mert utálatosságot cselekedtek; de bizony nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt, elbuknak megbüntetésük idején – ezt mondja az ÚR.

16 Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugalmat találjatok lelketeknek! De ők azt mondták: Nem megyünk!

17 Őrállókat is rendeltem föléjük e szavakkal: Figyeljetek a kürtszóra! De ők azt mondták: Nem figyelünk!

18 Ezért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet, azt, ami rájuk következik!

19 Halld meg, te föld! Íme, veszedelmet hozok erre a népre, gondolatainak gyümölcsét. Mert nem figyeltek beszédeimre, és törvényemet megvetették.

20 Minek nekem ez a tömjén, amely Sebából érkezik, és a messze földről való, jó illatú nád? Égőáldozataitok nincsenek kedvemre, véresáldozataitok sem tetszenek nekem.

21 Ezért ezt mondja az ÚR: Íme, buktatókat állítok e nép elé, és egyaránt megbotlanak benne apák és fiak; elvesznek a szomszédok és a barátok.

22 Így szól az ÚR: Íme, egy nép jön az északi földről, nagy nemzet támad a föld végéről!

23 Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, nem könyörülnek. Hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, egy emberként sorakoznak föl ellened, ó, Sion leánya!

24 Hallottuk a hírét, és kezünk lehanyatlott. Szorongás vett erőt rajtunk, gyötrődés, mint a vajúdó asszonyon.

25 Ne menj ki a mezőre, és ne járj az úton, mert az ellenség fegyvere és rémület fenyeget körös-körül.

26 Népem leánya! Ölts zsákruhát, fetrengj a hamuban, gyászolj, mintha egyszülöttedet siratnád, zokogj keservesen, mert hamarosan ránk tör a pusztító!

27 Arra rendeltelek, hogy próbára tedd és megfigyeld népemet, hogy megismerd és megvizsgáld az útjukat.

28 Mindnyájan vakmerő lázadók, rágalmazva járnak, mind csak hitvány réz és vas.

29 Hevesen fújt a fújtató, az ólmot megolvasztotta a tűz; de hiába olvaszt az olvasztó, mert a gonoszok nem tisztultak meg.

30 Megvetett ezüstnek hívjátok őket, mert az ÚR megvetette őket!

7. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet az ÚR szólt Jeremiásnak:

2 Állj az ÚR házának kapujába, és hirdesd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az ÚR beszédét mind, ti júdabeliek, akik bementek ezeken az kapukon, hogy imádjátok az URat!

3 Így szól a Sergek URa, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakozzatok!

4 Ne bízzatok hazug beszédekben, ezt mondva: Az ÚR temploma, az ÚR temploma, az ÚR temploma ez!

5 Mert csak ha valóban megjobbítjátok útjaitokat és cselekedeteiteket, ha igazságosan ítéltek ember és felebarátja között,

6 ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomorgatjátok, és ártatlan vért sem ontotok ki ezen a helyen, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére,

7 akkor engedem meg, hogy ezen a helyen lakozzatok, azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam öröktől fogva mindörökké.

8 Íme, ti hazug beszédeknek hisztek, amelyeknek nincs semmi hasznuk.

9 Loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baalnak áldoztok, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek.

10 Majd eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én nevemet viseli, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De utána ugyanazokat az utálatosságokat cselekszitek!

11 Vajon latrok barlangjává lett ez a ház a szemetekben, amelyet nevemről neveztetek el? Íme, én is látok – ezt mondja az ÚR.

12 Mert menjetek csak el az én helyemre, amely Silóban van, ahol először lakozott a nevem, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal népem, Izráel gonoszsága miatt!

13 Most pedig, mivel mindezeket a cselekedeteket megtettétek – így szól az ÚR –, bár szüntelen szóltam hozzátok, mégsem hallgattatok rám, kiáltottam nektek, és nem feleltetek,

14 ezért úgy cselekszem e házzal, amelyet nevemről neveztetek el, amelyben bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, ahogyan Silóval cselekedtem.

15 Elvetlek titeket színem elől, amint elvetettem minden testvéreteket, Efraim minden utódát.

16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne kiálts hozzám, és ne könyörögj érettük, ne is járj közben nálam, mert nem hallgatlak meg.

17 Nem látod, mit cselekszenek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?

18 A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy áldozati kalácsokat készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatokat áldozzanak az idegen isteneknek, hogy fölingereljenek engem.

19 Vajon engem ingerelnek-e ők – ezt mondja az ÚR –, nem pedig saját magukat, hogy gyalázat borítsa arcukat?

20 Azért azt mondja az én Uram, az ÚR: Íme, felindulásomat és haragomat kiontom erre a helyre, az emberekre és az állatokra, a mező fáira és a föld gyümölcsére; égni fog, és nem alszik ki!

21 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véres áldo za taitok mellé, és egyétek meg a húst!

22 Mert amikor atyáitokat kihoztam Egyiptom földjéről, nem beszéltem nekik, és nem rendelkeztem az égőáldozatról és a véresáldozatról,

23 hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket: Hallgassatok a szavamra, és Istenetekké leszek, ti pedig népemmé lesztek; és mindig csak azon az úton járjatok, amelyre utasítalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!

24 De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem gonosz szívük konokságában a maguk tanácsa szerint jártak, és hátukat fordították felém, nem az arcukat.

25 Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, egészen mindmáig, nap mint nap, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat.

26 De nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik!

27 Amikor elmondod nekik mindezeket a szavakat, nem hallgatnak rád; ha kiáltasz nekik, nem felelnek neked.

28 Akkor ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az ÚRnak a szavára, és föl sem vette fenyítését; elveszett a hűség, kiveszett a szájukból!

29 Nyírd le hajadat és dobd el, kezdj gyászénekbe a hegytetőn, mert megvetette és elhagyta az ÚR ezt a nemzedéket, és haragszik rá.

30 Mert gonoszságot műveltek előttem Júda fiai – ezt mondja az ÚR. Utálatosságaikat abba a házba állították, amely az én nevemet viseli, és tisztátalanná tették azt.

31 Fölépítették a Tófet magaslatait a Ben-Hinnóm völgyében, hogy tűzben égessék el fiaikat és leányaikat, amit nem parancsoltam, és ami gondolatomban sem volt.

32 Azért íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, amikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnóm völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről, mivel a Tófetben fognak temetkezni, mert másutt nem lesz hely.

33 E nép tetemei az ég madarainak és a mezei állatoknak az eledelévé lesznek, és nem lesz, aki elriassza azokat!

34 Megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin a vigasság és öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját, mert elpusztul a föld.

8. fejezet

1 Abban az időben – ezt mondja az ÚR – kiszórják majd sírjukból Júda királyainak a csontjait és fejedelmeik csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak a csontjait.

2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak és követtek, amelyeket kerestek, és amelyek előtt leborultak. Nem szedik össze azokat, el sem temetik, ganéjjá lesznek a föld színén!

3 Az egész maradék, mindazok, akik megmaradtak e gonosz nemzetségből, mindazokon a helyeken, ahová a megmaradtakat kiűztem, inkább a halált választják, mint az életet! – így szól a Seregek URa.

4 Ezt is mondd nekik: Így szól az ÚR: Ha elesik valaki, nem kel-e föl? Ha letér az útról, nem fordul-e vissza?

5 Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem népe, s tévelyeg szüntelen? Kitartanak a csalárdságban, nem akarnak visszafordulni.

6 Figyeltem és hallottam: nem mondanak igazat, senki sincs, aki megbánná gonoszságát, és ezt mondaná: Mit tettem? Mindenki a maga pályáját futja, mint a harcba rohanó ló.

7 Még a gólya is az égen ismeri a maga rendelt idejét, a gerlice, a fecske és a daru is megtartja, hogy mikor kell elmennie, csak az én népem nem ismeri az ÚR törvényét!

8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és nálunk van az ÚR törvénye! Íme, bizony hazugsággá tette ezt az írástudók hazug tolla!

9 Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek, mert rajtakapták őket. Íme, megvetették az ÚR szavát: milyen bölcsességük lenne hát?

10 Azért feleségüket idegeneknek adom, mezőiket a hódítóknak, mert kicsinytől a nagyig mindnyájan nyerészkedésre adták magukat, a prófétától a papig mind hamisságot űznek.

11 Úgy gyógyítgatják népem sebeit, hogy könnyelműen azt mondják: „Békesség, békesség!”, de nincs békesség!

12 Szégyenkezniük kellene, mert utálatosságot cselekedtek, de bizony nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak. Ezért elesnek majd a többi elesővel együtt, elbuknak majd megbüntetésük idején – ezt mondja az ÚR.

13 Össze akartam gyűjteni őket – ezt mondja az ÚR. De nincs szőlő a szőlőtőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt! Ezért megengedem, hogy elvigyék őket.

14 Miért ülünk még itt? Gyűljetek össze, menjünk be a megerősített városokba, hogy nyugtot leljünk. Mert az ÚR, a mi Istenünk úgy ad nyugtot, hogy mérget itat velünk, mert vétkeztünk az ÚR ellen!

15 Békességre várunk, holott nem lesz semmi jó; gyógyulás idejére, de íme, itt a rémület.

16 Dán felől hallatszik lovainak prüszkölése, ménjeinek nyerítő hangjától reng az egész föld. Eljönnek, és megemésztik az egész földet, a várost és lakóit.

17 Mert íme, viperákat bocsátok rátok, amelyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket! – így szól az ÚR.

18 Elhagyott az öröm, nyomorúság terhel, szívem is eleped bennem!

19 Íme, népem leányának kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs már az ÚR a Sionon? Nincs többé ott az ő Királya? Miért ingereltek föl engem faragott bálványaikkal, idegen hiábavalóságokkal?

20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, de mi nem szabadultunk meg!

21 Népem leányának romlása lesújtott engem, gyászba borultam, rémület fogott el.

22 Nincs balzsamolaj Gileádban? Nincs ott orvos? Miért nem gyógyult meg népem leánya?

9. fejezet

1 Bárcsak fejem víznek, szemem pedig könnyhullatásnak forrásává válna, hogy éjjel-nappal sirathassam népem leányának megöltjeit!

2 Bárcsak akadna számomra a pusztában utasnak való szállás! Elhagynám népemet, eltávoznék tőlük, mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete!

3 Felajzották nyelvüket, mint az íjat, hazugsággal, nem pedig igazsággal uralkodnak e földön. Mert gonoszságból gonoszságba térnek, engem pedig nem ismernek – ezt mondja az ÚR.

4 Mindenki őrizkedjék felebarátjától, egyetlen testvéreteknek se higgyetek, mert minden testvér meg akar csalni, és minden felebarát rágalmazva jár.

5 Egyik a másikat csapja be, és nem mondanak igazat. Nyelvüket hazug beszédre tanítják, a gonosztevésben fáradnak el.

6 Álnokság közepette van a lakásod; az álnokság miatt tudni sem akarnak felőlem – ezt mondja az ÚR.

7 Ezért azt mondja a Seregek URa: Íme, megolvasztom és megpróbálom őket, mert mi mást tehetnék népem leányával?

8 Gyilkos nyíl a nyelvük, szájukkal álnokságot beszélnek. Békességesen szólnak felebarátjukhoz, de szívükben ármánykodnak.

9 Hát ne büntessem meg őket ezekért? – mondja az ÚR. Vajon ne álljon bosszút a lelkem az ilyen népen?

10 A hegyeken sírást és zokogást támasztok, a puszta rétjein gyászéneket. Mert kiégtek, és senki sem jár át rajtuk, nem hallatszik a nyájak bégetése. Az égi madaraktól az állatokig minden elköltözött és elmenekült.

11 Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, Júda városait pedig sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen.

12 Kicsoda olyan bölcs férfi, hogy megértse ezeket, és ki az, akihez az ÚR szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, ahol többé senki sem jár?

13 Ezt mondta az ÚR: Mivel elhagyták törvényemet, amelyet eléjük adtam, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint jártak,

14 hanem kevély szívük után és a Baalok után jártak, amire atyáik tanították őket,

15 azért azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket.

16 Szétszórom őket olyan nemzetek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik, és fegyvert küldök utánuk, amíg meg nem semmisítem őket.

17 Azt mondja a Seregek URa: Gondoskodjatok siratóasszonyokról, és hívjátok őket, hogy jöjjenek el! Küldjetek hozzáértő asszonyokért, hogy jöjjenek el.

18 Siessenek, és fogjanak síráshoz értünk, és a mi szemünk is hullasson könnyeket, szempilláinkról áradjon a könny!

19 Mert siratás hangja hallatszik a Sionról: Ó, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk! El kellett hagynunk e földet, mert szétdúlták lakhelyeinket!

20 Halljátok meg hát az ÚR szavát, ti asszonyok, és fogja föl fületek szájának beszédét; tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat e gyászdalra:

21 Feljött a halál az ablakainkba, bejött a palotáinkba, kipusztította a gyermekeket az utcáról, az ifjakat a terekről.

22 Szólj! – ezt mondja az ÚR. Úgy hever ott az emberek holtteste, mint ganéj a mezőn, és mint kéve az arató után, és nincs, aki összegyűjtse.

23 Ezt mondja az ÚR: A bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével, az erős ne dicsekedjék az erejével, a gazdag ne dicsekedjék a gazdagságával!

24 Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az ÚR, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az ÚR.

25 Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és megbüntetek minden körülmetéltet a körülmetéletlenekkel együtt.

26 Egyiptomot és Júdát, Edómot és Ammón fiait, Móábot és mindazokat, akiknek nyírott hajuk van, és a pusztában laknak. Mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek, Izráel egész háza pedig körülmetéletlen szívű.

10. fejezet

1 Halljátok meg a szót, amit az ÚR szól nektek, Izráel háza!

2 Azt mondja az ÚR: A pogányok útját ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne féljetek, mert csak a pogányok félnek azoktól!

3 Mert a népek bálványai mind hiábavalók, hiszen a fáját az erdőből vágják ki, és a mester kezei készítik el szekercével.

4 Ezüsttel és arannyal ékesítik, szögekkel és kalapáccsal erősítik meg, hogy ne mozduljanak el.

5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön: nem beszélnek, hordják-viszik őket, mert mozdulni sem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat, de jót tenni se képesek!

6 Nincs hozzád hasonló, URam! Nagy vagy te, és nagy a te neved hatalmadért!

7 Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony téged illet ez, mert a nemzetek bölcsei között és azok egyetlen országában sincs hozzád hasonló!

8 Egytől egyig mind balgák és bolondok, hiábavaló a bálványok tanítása, hiszen fából vannak.

9 Tarsísból hozott vert ezüst és Úfázból való arany az, mesterember és ötvös keze munkája. Öltözetük kék és piros bíbor, mesterek munkája valamennyi.

10 De az ÚR valóságos Isten, élő Isten ő, örökkévaló Király. Haragja előtt megrendül a föld, és a nemzetek nem tudják elviselni fölindulását.

11 Mondjátok meg nekik: Azok az istenek, akik nem alkották az eget és a földet, ki fognak veszni e földről és az ég alól!

12 Ő alkotta a földet erejével, ő vetett alapot a világnak bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket értelmével.

13 Szavára vizek zúgása támad az égben, és felhők emelkednek föl a föld széleiről. Villámokat készít az esőnek, és kiengedi rejtekhelyéről a szelet.

14 Minden ember bolond lett és tudatlan, minden ötvös megszégyenül öntött szobraival, mert hamisak az öntött bálványai, nincsen azokban lélek.

15 Hiábavalók azok, nevetséges dolgok, elvesznek megbüntetésük idején!

16 De Jákób része nem ilyen, mint ezek, mert ő a mindenség alkotója, és Izráel törzse az ő tulajdona; Seregek URa az ő neve.

17 Nyalábold föl a földről batyudat te, aki ostromlott városban laksz!

18 Mert azt mondja az ÚR: Íme, most messzire elvetem az ország lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megérezzék azt.

19 Jaj nekem romlásom miatt, gyógyíthatatlan a sebem! Mégis azt gondoltam: Ha ez is a betegségem, majdcsak elszenvedem!

20 De ledöntötték sátramat, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem, és odavannak. Nincs senki, aki kifeszítse sátramat és fölvonja sátorponyváimat.

21 Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az URat. Ezért nem gyarapodtak, és egész nyájuk szétszéledt.

22 Íme, hír jön, nagy zúgás kel észak földje felől, hogy pusztává és sakálok tanyájává tegye Júda városait.

23 Tudom, URam, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és aki azon jár, nem maga irányítja lépését.

24 Fenyíts meg bennünket, URam, de mértékkel, ne haragodban, hogy meg ne semmisíts!

25 Öntsd ki haragodat azokra a nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és azokra a nemzetségekre, amelyek nem hívják segítségül nevedet! Mert megették Jákóbot, bizony megették őt; elemésztették, és elpusztították lakóhelyét!

11. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet az ÚR mondott Jeremiásnak:

2 Halljátok meg e szövetség igéit, és mondjátok el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak!

3 Ezt mondd tehát nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat annak a szövetségnek az igéire,

4 amelyet akkor parancsoltam atyáitoknak, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről, a vaskohóból. Ezt mondtam: Hallgassatok szavamra, és cselekedjétek meg mindazt, amit parancsolok nektek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek.

5 Beteljesítem az esküt, amellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet, amint most így is van. Én pedig így feleltem: Ámen, URam!

6 Akkor azt mondta nekem az ÚR: Hirdesd mindezeket az igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin: Halljátok meg ennek a szövetségnek az igéit, és teljesítsétek azokat!

7 Mert komolyan kérleltem atyáitokat, attól fogva, hogy fölhoztam őket Egyiptom földjéről, mind a mai napig szüntelenül így kérleltem őket: Hallgassatok szavamra!

8 De nem hallgattak rá, a fülüket sem fordították oda, hanem mindenki a maga gonosz szívének hamissága szerint járt. Ezért én bevégeztem rajtuk ennek a szövetségnek minden igéjét, amelyeket azért parancsoltam, hogy aszerint cselekedjenek; de nem cselekedték

9 Majd azt mondta nekem az ÚR: Pártütés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között.

10 Visszatértek atyáik korábbi bűneihez, akik nem akartak hallgatni szavamra, és ők maguk is idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem.

11 Azért azt mondja az ÚR: Íme, veszedelmet hozok rájuk, amely elől nem menekülhetnek, és kiáltanak majd hozzám, de nem hallgatom meg őket.

12 Akkor majd elmehetnek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiálthatnak azokhoz az istenekhez, akiknek tömjénezni szoktak, de azok nem szabadíthatják meg őket nyomorúságuk idején.

13 Mert városaid száma szerint voltak neked isteneid, Júda, és Jeruzsálem utcáinak száma szerint készítetted a gyalázat oltárait; oltárokat, hogy azokon a Baalnak tömjénezz.

14 Te azért ne esdekelj ezért a népért, egyetlen kiáltó és esdeklő szót se ejts érettük, mert nem hallgatom meg őket, amikor majd hozzám kiáltanak nyomorúságuk miatt.

15 Mi köze kedveltemnek az én házamhoz? Tömérdek ravaszságot cselekedtél! Vajon az áldozati hús elveheti-e rólad a csapást, hogy azután örvendezhess?

16 Lombos, szép gyümölcsű, formás olajfának nevezett téged az ÚR. Nagy vihar morajánál tüzet gyújtott rajta, és letördelte ágait.

17 A Seregek URa, aki elültetett téged, megmondta, hogy veszedelmet hoz rád Izráel házának és Júda házának gonoszsága miatt, amit a maguk kárára követtek el, hogy haragra ingereljenek, mivel a Baalnak áldoznak.

18 Az ÚR tudtul adta nekem, azért tudom, te láttattad meg velem cselekedeteiket!

19 Én pedig olyan voltam, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem, és ezt mondták: Pusztítsuk el ezt a fát gyümölcsével együtt, irtsuk ki az élők földjéről, hogy még a nevét se emlegessék többé!

20 Ó, Seregek URa, igaz bíró, vesék és szívek vizsgálója! Hadd lássam rajtuk bosszúállásodat, mert terád bíztam ügyemet!

21 Azért azt mondja az ÚR az anátótbeli emberekről, akik életedre törnek, és azt mondják: Ne prófétálj az ÚR nevében, mert akkor a kezünk által halsz meg!

22 Azért azt mondja a Seregek URa: Íme, megbüntetem őket: az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik pedig éhen halnak.

23 Senki sem marad meg közülük, mert veszedelmet hozok az anátótbeli emberekre, az ő büntetésük esztendejét.

12. fejezet

1 Igaz vagy, URam, hogyha perelek is veled. Éppen ezért hadd beszéljek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért boldogul minden hűtlenkedő?

2 Elülteted őket, meg is gyökereznek, fölnövekednek, gyümölcsöt is teremnek. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol!

3 Te ismersz engem, URam! Látsz engem, és megvizsgáltad, hogy milyen irántad a szívem. Válaszd külön őket, mint a mészárszékre való juhokat, és készítsd el őket a levágás napjára!

4 Meddig gyászol a föld, és meddig szárad minden fű a mezőn? A rajta lakók gonoszsága miatt pusztul el állat és madár, mert azt gondolják: Nem látja meg a mi végünket!

5 Ha gyalogosokkal futsz, és kifárasztanak téged, hogyan versenyezhetnél lovakkal? Ha csak békés földön vagy biztonságban, ugyan mit teszel majd a Jordán sűrűjében?

6 Bizony még testvéreid és atyád háznépe is hűtlenül bánik veled, tele torokból kiabálnak utánad! Ne higgy nekik, még ha szépen beszélgetnek is veled!

7 Elhagytam házamat, eltaszítottam örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, akit lelkem szeret.

8 Örökségem olyan lett nekem, mint az oroszlán az erdőben. Ordítva támadt ellenem, azért meggyűlöltem.

9 Tarka madár lenne az örökségem? Nem gyűlnek-e ellene a madarak mindenfelől? Jöjjetek, gyűljetek össze, ti mezei vadak mind, jöjjetek, egyetek!

10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, taposta osztályrészemet. Drága örökségemet sivatagos pusztává tették.

11 Pusztává tették, gyászban van előttem, mint a kopár föld! Elpusztult az egész ország, de senki sincs, aki észrevenné.

12 A puszta minden magaslatára pusztítók érkeznek, mert az ÚR fegyvere emészti az országot egyik szélétől a másik széléig. Senkinek sincs békessége.

13 Búzát vetettek, és tövist aratnak, fáradoznak, de nem boldogulnak. Szégyent vallanak jövedelmükkel az ÚR izzó haragja miatt.

14 Azt mondja az ÚR minden gonosz szomszédom felől, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet örökül adtam népemnek, Izráelnek: Íme, kigyomlálom őket földjükből, és Júda házát is kigyomlálom közülük!

15 De ha már kigyomláltam őket, ismét megkönyörülök rajtuk, és visszahozom őket, mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére.

16 Ha jól megtanulják népem útjait, és így esküsznek nevemre: „Él az ÚR!” – ahogy megtanították népemet a Baalra esküdni –, akkor újjáépülnek majd népem között.

17 Ha pedig nem hallgatnak rám, akkor bizony kigyomlálom azt a népet, és elveszítem – ezt mondja az ÚR.

13. fejezet

1 Azt mondta nekem az ÚR: Menj el, és vásárolj magadnak egy lenvászon övet és kösd a derekadra! De vízbe ne mártsd!

2 Megvásároltam az övet, ahogyan az ÚR parancsolta, és a derekamra kötöttem.

3 Másodszor így szólt hozzám az ÚR:

4 Vedd az övet, amelyet vásároltál, és a derekadon van! Kelj föl, menj az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy kőszikla hasadékában.

5 El is mentem, és elrejtettem azt az Eufrátesznél, ahogyan az ÚR parancsolta nekem.

6 Sok nap múlva történt, hogy azt mondta nekem az ÚR: Kelj föl, menj az Eufráteszhez, és vedd elő onnan az övet, amely felől azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott.

7 Elmentem tehát az Eufráteszhez, kiástam, és kivettem az övet arról a helyről, ahová elrejtettem, és íme, az öv rothadt volt, egészen hasznavehetetlen.

8 Ekkor így szólt hozzám az ÚR:

9 Ezt mondja az ÚR: Így teszem tönkre Júda kevélységét és Jeruzsálem nagy kevélységét.

10 Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni beszédeimre, szívének hamisságában jár, és idegen istenek után jár, hogy azoknak szolgáljon, és azok előtt boruljon le, olyanná lesz majd, mint ez az öv, amely teljesen hasznavehetetlen.

11 Mert ahogy az övet az ember derekához csatolják, úgy csatoltam magamhoz Izráel egész házát és Júda egész házát – ezt mondja az ÚR –, hogy népemmé legyenek, nevem dicséretére és tiszteletemre, de ők nem hallgattak rám.

12 Ezeket a szavakat mondd nekik: Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! Ha erre azt mondják neked: „Azt hiszed, mi nem tudjuk, hogy minden tömlőt meg kell tölteni borral?”,

13 így felelj nekik: Azt mondja az ÚR: Íme, én megitatom részegítő itallal e föld minden lakosát, a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakosát.

14 Odacsapom őket, egyiket a másikhoz, az apákat és a fiakat egyaránt – mondja az ÚR. Nem kímélem meg őket, nem kedvezek, nem leszek irgalmas, hanem elveszítem őket!

15 Hallgassatok és figyeljetek; ne fuvalkodjatok föl, mert az ÚR szólt!

16 Dicsőítsétek Isteneteket, az URat, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt megbotlana lábatok a sötétbe boruló hegyeken. Világosságot vártok, de a halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homályt támaszt!

17 Ha pedig nem hallgattok erre, titokban sírni fog a lelkem kevélységetek miatt, és zokogva zokogok, szemem könnyeket hullat, mert az ÚR nyája fogságba kerül.

18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynénak: Alázkodjatok meg, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről ékes koronátok!

19 Körül vannak zárva a délen fekvő városok, és nem lesz, aki megnyissa őket. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba viszik mindenestül!

20 Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek azokat, akik északról jönnek! Hol van a nyáj, amelyet te kaptál, dicsőséges juhnyájad?

21 Mit mondasz, ha azzal büntet téged, hogy akiket magad tanítottál, föléd kerekednek? Nem környékeznek-e meg téged a fájdalmak, mint a szülő asszonyt?

22 Ha pedig azt kérded szívedben: „Miért következnének ezek rám?”, bűnöd sokaságáért húzzák le rólad ruhádat, és lesz mezítelenné sarkad.

23 Megváltoztathatja-e bőrét a szerecsen és foltjait a párduc? Így tudtok ti is jót cselekedni, akik megszoktátok a gonoszt.

24 Azért szétszórom őket, ahogyan a polyvát hányja-veti a pusztai szél.

25 Ez lesz a sorsod, kimért részed tőlem – ezt mondja az ÚR –, mert elfelejtkeztél rólam, és a hazugságnak hittél.

26 Azért én is arcodra borítom a ruhádat, hogy látható legyen gyalázatod!

27 Láttam paráználkodásaidat és nyihogásaidat, undok bujálkodásodat és utálatosságaidat a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz tiszta lenni ezután sem? Meddig még?

14. fejezet

1 Ez az ÚR szava, amelyet Jeremiásnak mondott a szárazság felől:

2 Gyászba borult Júda, és kapui roskadoznak. Gyászolnak a földön, és Jeruzsálemből jajkiáltás száll föl.

3 A nemesek vízért küldik szolgáikat, akik elmennek a kutakig, de nem találnak vizet. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pironkodnak, és befedik a fejüket.

4 Megrepedezett a termőföld, mert nem esett eső a földön. Szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejüket.

5 Még a szarvasüsző is, ha megellik a mezőn, otthagyja borját, mert nincs fű.

6 A vadszamarak pedig a kopár sziklákon állnak, levegő után kapkodnak, mint a sakálok, szemük eleped, mert nincs fű.

7 Bár bűneink ellenünk tanúskodnak, cselekedjél, URam, a te nevedért! Mert törvényszegésünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened!

8 Ó, Izráel reménysége, szabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy ezen a földön olyan, mint valami jövevény, mint az utas, aki csak éjjeli szállásra tér be?

9 Miért vagy olyan, mint a megriadt férfi, mint az olyan harcos, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, URam, a te nevedről neveznek bennünket. Ne hagyj el minket!

10 Azt mondja az ÚR e népről: Úgy szeretnek ide-oda futkározni, lábukat nem tartóztatják meg, ezért nem kedveli őket az ÚR. Most megemlékezik bűnükről, és vétkeikért megbünteti őket.

11 Azt mondta nekem az ÚR: Ne könyörögj e népért az ő érdekében!

12 Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg kiáltásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhínséggel és döghalállal irtom ki őket.

13 Én ezt mondtam: Ó, URam, Istenem! Hiszen a próféták mondták nekik: Nem láttok fegyvert, éhínség sem támad rátok, sőt tartós békességet adok nektek ezen a helyen.

14 Erre az ÚR azt mondta nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívükből jövő csalárdságot jövendölnek nektek.

15 Azért azt mondja az ÚR a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket, és mégis azt mondják, hogy fegyver és éhínség nem lesz ezen a földön. Fegyver és éhínség miatt vesznek el azok a próféták!

16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, ott fetreng majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket: őket, feleségeiket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságukat!

17 Azért ezeket a szavakat mondd nekik: Nem szűnik meg szemem éjjel-nappal könnyeket hullatni, mert nagy csapás töri össze népem szűz leányát; igen fájdalmas lesz a sebe.

18 Ha kimegyek a mezőre, íme, fegyver által levágottak hevernek ott, ha pedig bemegyek a városba, éhínség miatt elepedtek. A próféták és a papok pedig olyan földre költöznek, amelyet nem ismernek!

19 Egészen elvetetted Júdát, ennyire utálja a lelked Siont? Miért vertél meg úgy, hogy nincs gyógyulásunk? Békességet vártunk, de nem ért semmi jó, a gyógyulás idejét, de íme, csak rettegés van!

20 Beismerjük, URam, gonoszságainkat, atyáink bűnét is: bizony vétkeztünk ellened!

21 Ne vess meg, kérünk a te nevedért, ne hagyd meggyalázni dicsőséged trónusát! Emlékezz meg rólunk, és ne bontsd föl velünk kötött szövetségedet!

22 Van-e olyan a népek bálványai között, aki esőt adhatna? Talán az ég adja a záporokat? Hát nem te, URunk, Istenünk? Benned reménykedünk, hiszen te cselekedted mindezt!

15. fejezet

1 Ekkor az ÚR azt mondta nekem: Ha Mózes és Sámuel állna is előttem, akkor sem hajolna lelkem e néphez. Küldd ki őket arcom elől, menjenek!

2 Ha pedig azt kérdik tőled: „Hova menjünk?”, ezt mondd nekik: Így szól az ÚR: Aki halálra való, halálra, aki fegyverre való, fegyverre, aki éhínségre való, éhínségre, és aki fogságra való, fogságra.

3 Mert négyfélével büntetem meg őket – mondja az ÚR –, fegyverrel, hogy gyilkolják, kutyákkal, hogy széttépjék, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy fölfalják és elpusztítsák őket.

4 Bujdosóvá teszem őket e föld minden országában Manassé miatt, Ezékiásnak, Júda királyának fia miatt, azok miatt, amiket Jeruzsálemben cselekedett.

5 Vajon ki könyörül meg rajtad, Jeruzsálem, és ki sajnál meg téged? Ki áll meg nálad, hogy megkérdezze, van-e békességed?

6 Elhagytál engem – ezt mondja az ÚR –, másfelé jársz. Ezért kinyújtom kezemet ellened, és elveszítlek téged, belefáradtam a szánakozásba!

7 Szétszórom őket szórólapáttal az ország kapuiban, gyermektelenné teszem, elveszítem népemet, mert nem tértek meg útjaikról.

8 Özvegyei többen lesznek a tenger homokjánál. Pusztítót hozok rájuk, az anyára és az ifjúra délben; nagy hirtelen kétségbeesést és gyötrelmet bocsátok rá.

9 Eleped, aki hét fiút szült, kileheli lelkét. Lehanyatlik napja, amikor még nappal van, megszégyenül és pironkodik. Aki megmarad, azt ellenségeinek fegyvere elé vetem! – mondja az ÚR.

10 Jaj nekem, anyám, mert vitázó és az egész ország ellen perelő férfinak szültél engem! Nem adtam kölcsön, és nekem sem adtak kölcsön, mégis mindnyájan átkoznak!

11 Azt mondta az ÚR: Hát nem a te érdekedben szabadítottalak-e meg? Vajon nem én jártam-e közben érted ellenségeidnél a szorongattatás és a nyomorúság idején?

12 Vajon el lehet-e törni a vasat, az északi vasat és rezet?

13 Vagyonodat és kincseidet zsákmányul adom, ingyen, sokféle vétked miatt, amelyeket egész határodban elkövettél.

14 Ellenségeid szolgájává teszlek egy olyan földön, amelyet nem ismersz, mert haragom tüze fölgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!

15 Te ismersz engem, URam, emlékezzél meg rólam, és tekints rám, állj bosszút értem üldözőimen! Ne halogasd haragodat, hogy el ne ejtsenek engem. Tudd meg, hogy érted szenvedek gyalázatot!

16 Ha szavaid rám találtak, eledelemmé váltak. Szavaid örömömre váltak nekem és szívem vigasságára. Mert a te nevedről neveznek, ó, URam, Seregek Istene!

17 Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem vigadoztam velük. Súlyos kezed miatt egyedül ültem, mert bánattal töltöttél el.

18 Miért tart fájdalmam szüntelen, és miért lett olyan súlyossá, gyógyíthatatlanná a sebem? Olyan lettél nekem, mint a nem állandó vizű, csalóka patak!

19 Azért azt mondja az ÚR: Ha visszatérsz hozzám, helyreállítalak, hogy újra előttem állhass. Ha elválasztod a jót a hitványtól, akkor olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek hozzád, és ne te térj őhozzájuk!

20 Erős ércfallá teszlek e nép ellen, és viaskodnak majd ellened, de nem győzhetnek le, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megvédjelek! – ezt mondja az ÚR.

21 Megszabadítalak a gonoszok kezéből és kimentelek a hatalmaskodók markából.

16. fejezet

1 Majd így szólt az ÚR:

2 Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen!

3 Mert ezt mondja az ÚR a fiakról és a leányokról, akik ezen a helyen születnek, az anyák felől, akik szülik őket, és az apák felől, akik nemzik őket ezen a földön:

4 Keserves betegségben halnak meg, nem siratják el és nem temetik el őket. Ganéjjá lesznek a föld színén. Fegyver és éhínség miatt pusztulnak el, holttestük pedig az ég madarainak és a mezei vadaknak lesz az eledele.

5 Mert azt mondja az ÚR: Ne menj be gyászoló házba, ne menj siratni se, és ne is vigasztald őket, mert megvontam e néptől békességemet – ezt mondja az ÚR –, az irgalmasságot és a kegyelmet.

6 A nagyok és a kicsinyek is meghalnak ezen a földön. Nem temetik el és nem siratják meg őket; nem is vagdossák össze magukat, és hajukat sem nyírják le értük.

7 Kenyeret sem törnek nekik a gyászoláskor, hogy vigasztalják őket a megholtért, a vigasztalás poharával sem itatják őket, még apjukért vagy anyjukért sem.

8 Lakodalmas házba se menj be, ne ülj le velük enni és inni!

9 Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, szemetek előtt elhallgattatom ezen a helyen a ti napjaitokban a vigasság és az öröm hangját, a vőlegény és a menyasszony hangját.

10 Ha majd tudtára adod e népnek mindezeket, és ezt kérdik tőled: „Miért határozta el az ÚR ellenünk mindezt a nagy gonoszságot, és mi a bűnünk és a vétkünk, amellyel vétkeztünk Istenünk, az ÚR ellen?”,

11 akkor ezt mondd nekik: Azért, mert elhagytak engem atyáitok – ezt mondja az ÚR –, és idegen istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt borultak le, engem pedig elhagytak, és törvényemet nem tartották meg.

12 Ti pedig még atyáitoknál is gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindnyájan gonosz szívetek hamisságát követitek, és nem hallgattok rám.

13 Ezért kivetlek titeket erről a földről egy olyan országba, amelyet nem ismertek sem ti, sem atyáitok, és ott majd szolgálhattok idegen isteneknek nappal és éjjel, mivel nem könyörülök rajtatok.

14 Mert íme, eljönnek a napok – így szól az ÚR –, amikor nem azt mondják többé: él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről,

15 hanem ezt: él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket! Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet atyáiknak adtam.

16 Mert íme, sok halászért küldök – mondja az ÚR –, hogy kihalásszák őket. Azután pedig sok vadászért küldök, hogy kihajtsák őket minden hegyről, minden halomról és a sziklák hasadékaiból is.

17 Bizony, szemmel tartom minden útjukat, nem rejtőzhetnek el arcom elől, és nincs rejtve bűnük szemem elől.

18 Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűneikért és vétkeikért, mert megszentségtelenítették földemet utálatosságaik tetemeivel, és betöltötték örökségemet förtelmességeikkel.

19 Ó, URam, én erősségem, bástyám és menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld határairól, és azt mondják: Bizony, hamis isteneket örököltek atyáink, hiábavalókat, mert egy sincs köztük, aki segíteni tudna.

20 Csinálhat-e az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!

21 Azért íme, megismertetem velük, ezúttal megismertetem velük az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy ÚR az én nevem.

17. fejezet

1 Júda vétke vas íróvesszővel van fölírva, gyémántheggyel van fölvésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira,

2 mivel még fiai is oltáraikról, Asérá-bálványaikról emlékeznek meg a zöld fák mellett, a magas halmokon

3 és a környék hegyein! Vagyonodat és minden kincsedet zsákmányul adom magaslataid és minden vétked miatt, amelyek ott vannak összes határodban.

4 Önhibádból el kell szakadnod örökségedtől, amelyet adtam neked, és ellenségeid szolgálatába hajtalak olyan földön, amelyet nem ismersz. Mivel lángra lobbantottátok haragomat, örökké égni fog az!

5 Azt mondja az ÚR: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az ÚRtól pedig elfordul a szíve!

6 Mert olyan lesz, mint a cserje a pusztában, amely nem látja, hogy jó következnék, hanem sivár helyen lakik a sivatagban, kopár és kihalt földön.

7 De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, és akinek bizodalma az ÚR.

8 Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.

9 Csalárdabb a szív mindennél, és romlott az, ki ismerhetné ki?

10 Én, az ÚR vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek mindenkinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.

11 Mint a fogolymadár, amely azt költi, amit nem tojt, olyan az, aki gazdagságot gyűjt, de nem igaz módon. Napjai felénél ott kell hagynia, a végén pedig bolonddá lesz.

12 Ó, dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, szentségünknek helye,

13 Izráel reménysége, ó, URam! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tőled, azokat a porba írják, mert elhagyták az URat, az élő vizek kútfejét!

14 Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, mert téged dicsőítelek!

15 Íme, ők azt mondják nekem: Hol van az ÚR szava? Most jöjjön el!

16 De nem tudták elérni, hogy ne kövesselek mint pásztoromat, és a nyomorúság napját sem kívántam, te tudod. Ami ajkamon kijött, ismert volt előtted.

17 Ne légy rettentésemre; te vagy menedékem a gonosz napokban!

18 Azok szégyenüljenek meg, akik üldöznek engem, és én ne szégyenüljek meg! Ők rettegjenek, és én ne rettegjek! Hozd rájuk a háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!

19 Ezt mondta nekem az ÚR: Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen Júda királyai mennek be és jönnek ki, és azután Jeruzsálem minden kapujában!

20 Ezt mondd nekik: Halljátok meg az ÚR szavát, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakosa, akik bejártok e kapukon!

21 Azt mondja az ÚR: Vigyázzatok lelketekre, és ne hordjatok terhet szombatnapon, Jeruzsálem kapuin se vigyétek azt be!

22 Házatokból se vigyetek ki terhet szombatnapon, és semmiféle munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombatnapot, ahogyan atyáitoknak megparancsoltam!

23 De ők nem hallgattak erre, és fülüket sem fordították felém, hanem megkeményítették a nyakukat, nem hallgattak rám, és nem fogadták meg az intést.

24 Pedig ha ti igazán hallgattok rám – ezt mondja az ÚR –, és nem visztek be terhet e város kapuin szombatnapon, és megszentelitek a szombatnapot úgy, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon,

25 akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, akik a Dávid trónján ülnek, harci szekereken és lovakon járnak, mind maguk, mind fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai; és mindörökké e városban fognak lakni.

26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a síkságról, a hegyvidékről és a Délvidékről, hogy égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és tömjént hozzanak, és hálaáldozatot hozzanak az ÚR házába.

27 Ha pedig nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatnapot, terheket hordoztok, és így jártok át Jeruzsálem kapuin szombatnapon, akkor tüzet gerjesztek kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem lehet eloltani.

18. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet az ÚR mondott Jeremiásnak:

2 Kelj föl, és menj el a fazekas házába, és ott közlöm veled beszédeimet!

3 Lementem azért a fazekas házába, és íme, ő éppen a korongon dolgozott.

4 És elrontotta az edényt a fazekas, amelyet agyagból készített kezével, és azonnal más edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta.

5 Akkor azt mondta nekem az ÚR:

6 Vajon nem cselekedhetem-e én is úgy veletek, mint ez a fazekas, ó, Izráel háza? – azt mondja az ÚR. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, ó, Izráel háza!

7 Ha szólok egy nép ellen vagy egy ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem,

8 de megtér az a nép gonoszságából, amely ellen szóltam, akkor én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam.

9 És ha azt mondom egy népről vagy egy országról, hogy fölépítem, beültetem,

10 de gonoszul cselekszik előttem, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom azt a jót, amelyet tenni akartam vele.

11 Most azért ezt mondd Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Azt mondja az ÚR: Íme, veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Nosza, térjetek meg, ki-ki a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket!

12 De ők azt mondták: Fölösleges! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk konoksága szerint cselekszünk.

13 Ezért azt mondja az ÚR: Kérdezzétek csak meg a népeket: Kicsoda hallott ilyet? Igen utálatos dolgot cselekedett Izráel leánya!

14 Elhagyja-e a hó a Libánon sziklás fennsíkját? Vajon kiszáradnak-e a vadonban fölfakadó, csörgedező hűs vizek?

15 Ám az én népem elfeledkezett rólam, hiábavalóságoknak tömjénez. Elcsábították őket útjaikról, az ősi nyomról, hogy más ösvényeken, járatlan úton járjanak.

16 Így teszik pusztasággá földjüket, örökös csúfsággá, hogy aki csak átmegy rajta, álmélkodik, és fejét csóválja.

17 Mint a keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt, hátamat, nem pedig arcomat fordítom feléjük pusztulásuk napján.

18 Ők pedig azt mondták: Gyertek, szőjünk terveket Jeremiás ellen, mert nem veszhet ki a pap tanítása, sem a bölcs tanácsa, sem a próféta szava! Gyertek el, verjük meg őt a nyelvünkkel, és ne hallgassunk egy szavára sem!

19 Figyelj rám, URam, és halld meg ellenfeleim szavát!

20 Hát lehet rosszal fizetni a jóért? Hiszen vermet ástak nekem! Emlékezzél, amikor eléd álltam, hogy mellettük szóljak, és elfordítsam róluk haragodat!

21 Juttasd azért fiaikat éhínségre, és hányd őket kardélre! Asszonyaik legyenek magtalanná és özveggyé, férfiaik a halál martalékává, ifjaikat pedig fegyver vágja le a harcban.

22 Kiáltás hangozzék házaikból, amikor sereggel törsz rájuk hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábamnak.

23 Te pedig, URam, ismered minden ellenem való gyilkos szándékukat. Ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld el vétkeiket színed elől, hanem vesszenek el előtted! Bánj el velük haragod idején!

19. fejezet

1 Azt mondja az ÚR: Menj, és végy egy cserépkorsót a fazekastól, és vegyél magad mellé néhányat a nép vénei és a papok vénei közül!

2 Azután menj el a Ben-Hinnóm völgyébe, amely a fazekasok kapujának bejáratánál van, és kiáltsd ott azokat a szavakat, amelyeket én mondok neked.

3 Ezt mondd: Halljátok meg az ÚR szavát, Júda királyai és Jeruzsálem lakosai! Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, veszedelmet hozok erre a helyre, úgy, hogy aki csak hallja, belecsendül a füle.

4 Mert elhagytak engem, és idegenné tették ezt a helyet azzal, hogy idegen isteneknek tömjéneztek benne, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai nem ismertek, és elárasztották ezt a helyet ártatlan vérrel.

5 Magaslatokat építettek a Baalnak, és tűzben égették el fiaikat égőáldozatul a Baalnak, amit nem parancsoltam, nem rendeltem, és amire nem is gondoltam.

6 Ezért íme, jönnek majd napok – ezt mondja az ÚR –, amikor nem hívják többé ezt a helyet sem Tófetnek, sem Ben-Hinnóm völgyének, hanem az öldöklés völgyének nevezik.

7 Meghiúsítom ezen a helyen Júda és Jeruzsálem szándékait, fegyverrel ejtem el őket ellenségeik előtt, és az életükre törők kezével. Holttestüket pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom eledelül.

8 Ezt a várost pedig iszonyattá és csúfsággá teszem: aki csak átmegy rajta, álmélkodik és szörnyülködik nagy romlásán.

9 Megetetem velük fiaik és leányaik húsát; és az ember a felebarátjának a húsát eszi a megszállás és a veszedelem alatt, amellyel ellenségeik szorongatják őket, azok, akik lelküket keresik.

10 Ezután törd össze a korsót azoknak a férfiaknak a szeme láttára, akik veled mentek.

11 Ezt mondd nekik: Azt mondja a Seregek URa: Így töröm össze ezt a népet és ezt a várost, ahogyan összetörik ez a cserépedény, amely többé nem rakható össze. A Tófetben temetik el őket, mert nem lesz másutt hely a temetkezésre.

12 Így cselekszem ezzel a hellyel és ennek lakóival – ezt mondja az ÚR –, és olyanná teszem ezt a várost, amilyen Tófet.

13 Jeruzsálem házai és Júda királyainak palotái olyan tisztátalanok lesznek, mint a Tófet helye, mindazokkal a házakkal, amelyeknek tetején az ég egész seregének tömjéneztek, és ahol italáldozatot vittek az idegen isteneknek.

14 Miután hazajött Jeremiás a Tófetből, ahová az ÚR küldte prófétálni, megállt az ÚR házának az udvarán, és így szólt az egész néphez:

15 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, ráhozom erre a városra és minden hozzá tartozó városra mindazt a veszedelmet, amelyet ellene hirdettem, mert megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak beszédeimre.

20. fejezet

1 Pashúr főpap, Immér fia, aki az ÚR házának felügyelője volt, meghallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat prófétálta.

2 Ezért megverette Pashúr Jeremiás prófétát, és abba a kalodába záratta, amely a felső Benjámin-kapunál volt, az ÚR háza mellett.

3 Másnap, amikor Pashúr kiengedte Jeremiást a kalodából, azt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az ÚR, hanem így: Rettegés mindenütt.

4 Mert azt mondja az ÚR: Íme, rettegést keltek benned és minden barátodban, és elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig a babilóni király kezébe adom, és fogságba viszi őket Babilónba, és fegyverrel vágatja le őket.

5 Kezébe adom e város minden vagyonát, minden szerzeményét és drágaságát; Júda királyainak minden kincsét is ellenségeik kezébe adom. Elrabolják, elhurcolják és Babilónba viszik azokat.

6 Te pedig, Pashúr, és házad minden lakója, fogságba mész, Babilónba kerülsz. Ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hamisan prófétáltál.

7 Rávettél, URam, engem, és rávétettem, megragadtál engem, és legyőztél! Nevetségessé lettem, naphosszat mindenki engem csúfol.

8 Mert ahányszor csak megszólalok és kiáltozom, így kiáltok: Erőszak és romlás! Mert az ÚR szava mindig csak gyalázatomra és csúfságomra lett nekem.

9 Ezért azt gondoltam: Nem emlékezem róla, és nem szólok többé az ő nevében. De mintha égő tűz volna szívemben, a csontjaimba rekesztve; erőlködöm, hogy elviseljem, de nem tehetem.

10 Mert hallom sokak suttogását, a rettenetet mindenfelől: Jelentsétek föl, és mi is följelentjük! Még azok is, akik barátaim, mindnyájan eltántorodásomra várnak, és azt mondják: Talán megbotlik, és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta.

11 De az ÚR velem van, mint hatalmas hős; azért elesnek üldözőim, és nem bírnak velem. Igen megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel. Örök és felejthetetlen gyalázat lesz rajtuk.

12 Azért, ó, Seregek URa, aki megpróbálod az igazat, belelátsz a vesékbe és a szívekbe, hadd lássam rajtuk büntetésedet, mert eléd tártam ügyemet!

13 Énekeljetek az ÚRnak, dicsérjétek az URat, mert megszabadítja a szegények lelkét a gonoszok kezéből.

14 Átkozott az a nap, amelyen születtem; ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült engem!

15 Átkozott az az ember, aki örömhírt vitt apámnak e szavakkal: „Fiúgyermeked született!”, és igen megörvendeztette őt.

16 Legyen az az ember olyan, mint azok a városok, amelyeket elveszített az ÚR, és nem bánta meg: reggel jajkiáltást halljon és délben harci riadót.

17 Miért nem öltek meg anyám méhében, hogy anyám teste lett volna a sírom, és méhe örökké terhes?

18 Miért is jöttem ki anyám méhéből, ha csak nyomorúságot látok és bánatot, és napjaim gyalázatban érnek véget?

21. fejezet

1 Ezt a beszédet mondta az ÚR Jeremiásnak, amikor Cidkijjá király elküldte hozzá Pashúrt, Malkijjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát ezzel az üzenettel:

2 Kérdezd meg most értünk az URat, mert Nebukadneccar, a babilóni király hadba szállt ellenünk! Vajon tesz-e velünk csodát az ÚR, mint már annyiszor, és elvonul-e az ellenség?

3 Jeremiás azt mondta nekik: Ezt mondjátok Cidkijjának:

4 Így szól az ÚR, Izráel Istene: Íme, megfordítok minden hadi szerszámot, amely kezetekben van, amelyekkel a babilóni király ellen és a káldeusok ellen harcoltok, akik a kőfalon túlról ostromolnak titeket, és ide gyűjtöm őket a város közepére.

5 Én magam vívok ellenetek kinyújtott kézzel, nagy, erős karral, izzó haraggal és nagy felindulással.

6 Megverem e város lakóit, mind az embereket, mind az állatokat, és nagy dögvészben halnak meg.

7 És azután – ezt mondja az ÚR – Cidkijját, Júda királyát, szolgáit, népét és azokat, akik megmaradnak ebben a városban a dögvész, fegyver és éhínség után, odaadom Nebukadneccar babilóni királynak és ellenségeinek a kezébe és mindazoknak a kezébe, akik kere

8 Azután ezt mondd ennek a népnek: Azt mondja az ÚR: Íme, elétek adom az élet útját és a halál útját.

9 Aki a városban marad, annak fegyver, éhínség és dögvész miatt kell meghalnia, aki pedig kimegy, és csatlakozik a káldeusokhoz, akik ostromolnak titeket, az életben marad, és ajándékul kapja lelkét.

10 Mert arcomat e város ellen fordítottam annak veszedelmére és nem megszabadulására – ezt mondja az ÚR. A város a babilóni király kezébe jut, és ő tűzzel égeti föl.

11 Júda királyi házának pedig mondd meg: Halljátok meg az ÚR szavát!

12 Dávid háza, ezt mondja az ÚR: Hozzatok igaz ítéletet idejében, mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből, különben cselekedeteik gonoszsága miatt kitör haragom, mint a tűz; fölgerjed, és nem lesz, aki el tudná oltani.

13 Íme, rátok támadok, akik a völgyben laktok és a fennsík szirtjein – így szól az ÚR –, akik azt gondoljátok: Kicsoda törhet ránk, és kicsoda jöhet be lakóhelyünkre?

14 Cselekedeteitek gyümölcse szerint büntetlek meg benneteket – azt mondja az ÚR. Tüzet gyújtok erdőtökben, és az körös-körül mindent megemészt!

22. fejezet

1 Azt mondja az ÚR: Menj Júda királyának palotájába, és beszéld el ezeket.

2 Ezt mondd: Halld meg az ÚR szavát, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz, te és szolgáid és néped, akik bejártok e kapukon!

3 Azt mondja az ÚR: Cselekedjetek törvényesen és igazságosan, és mentsétek meg a nyomorultat a nyomorgató kezéből! A jövevényt, az árvát és az özvegyet pedig ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ki ártatlan vért ezen a helyen!

4 Ha ezt cselekszitek, akkor bemehetnek e ház kapuin a Dávid székében ülő királyok szekereken és lovakon szolgáikkal és népükkel együtt.

5 Ha pedig nem hallgattok e szavakra, önmagamra esküszöm – ezt mondja az ÚR –, hogy elpusztul ez a ház!

6 Mert így szól az ÚR Júda királyának házához: Ha olyan lennél nekem, mint Gileád vagy a Libánon csúcsa, akkor is pusztasággá teszlek, mint a lakatlan városokat.

7 Fölkészítem ellened a pusztítókat, mindegyiket a maga fegyverével, és kivágják válogatott cédrusaidat, és tűzre vetik azokat.

8 Sok nép megy majd át e városon, és ezt kérdik egymástól: Miért művelte az ÚR mindezt ezzel a nagy várossal?

9 És akkor azt mondják: Azért, mert elhagyták az ÚRnak, az ő Istenüknek szövetségét, és idegen istenek előtt borultak le, és azoknak szolgáltak.

10 Ne a halottat sirassátok, és ne érte bánkódjatok, hanem azt sirassátok, aki elmegy, mert nem jön többé vissza, és nem látja többé szülőföldjét.

11 Mert azt mondja az ÚR Sallumról, Jósiás fiáról, Júda királyáról, aki apja, Jósiás után uralkodik: Aki kimegy erről a helyről, nem tér többé vissza.

12 Azon a helyen hal meg, ahová fogságba vitték, és nem látja többé e földet.

13 Jaj annak, aki nem igaz úton építi házát, felső szobáit pedig törvényesség nélkül; aki felebarátjával ingyen végeztet szolgálatot, és nem adja meg neki munkája bérét.

14 Aki azt mondja: „Nagy házat építek magamnak és tágas felső szobákat”, és ablakait szélesre készítteti és cédrusfával burkoltatja be és cinóbervörösre festeti.

15 Hát attól leszel király, hogy halomra gyűjtöd a cédrust? Atyád tán nem evett és nem ivott? De méltányosan és igazságosan cselekedett, ezért jó dolga volt.

16 Igazságosan ítélkezett a szegény és a nyomorult dolgában, ezért volt jó dolga. Nem ez-e az igaz ismeret felőlem? – ezt kérdi az ÚR.

17 De a te szemed és szíved csak nyereségre vágyik, az ártatlan vérére, ragadozásra és erőszak elkövetésére.

18 Ezért azt mondja az ÚR Jójákimról, Jósiásnak, Júda királyának a fiáról: Nem siratják így őt: „Jaj, bátyám! Jaj, húgom!” Nem siratják így őt: „Jaj, uram! Jaj az ő dicsőségének!”

19 Úgy temetik el, mint a szamarat, kivonszolják és kidobják Jeruzsálem kapuin kívül!

20 Menj föl a Libánonra, és kiálts, a Básánon is emeld föl szavadat! Kiálts az Abárimról, mert szeretőid mind odalettek.

21 Szóltam neked, amikor még jól volt dolgod, de azt mondtad: Nem hallom! Ifjúságodtól fogva az volt a szokásod, hogy nem hallgattál a szavamra!

22 Minden pásztorodat elfújja a szél, és akik szerettek, fogságba mennek. Akkor szégyent vallasz majd, és pironkodsz minden gonoszságodért.

23 Te, aki a Libánonon laksz, és a cédrusfákon fészkelsz, hogy fogsz majd nyögni, amikor fájdalmak lepnek meg, mint a szülő asszonyt a vajúdás!

24 Élek én – ezt mondja az ÚR –, hogy ha Konjáhú, Jójákimnak, Júda királyának a fia pecsétgyűrű volna is a jobb kezemen, onnan is lerántanám!

25 Azok kezébe adlak, akik lelkedet keresik, azok kezébe, akiknek a tekintetétől félsz: Nebukadneccarnak, a babilóni királynak és a káldeusoknak a kezébe.

26 Elvetlek téged és anyádat, aki szült téged. Idegen földre vetlek; bár nem ott születtetek, de ott haltok meg!

27 Nem jöhetnek vissza arra a földre, ahová lelkük visszatérni kíván.

28 Vajon semmirevaló, törött edény-e ez a férfi, ez a Konjáhú, olyan edény, amelyet senki sem szeret? Miért vetették el őt és utódát és dobták olyan földre, amelyet nem ismernek?

29 Föld, föld, föld! Halld meg az ÚR szavát!

30 Azt mondja az ÚR: Úgy jegyezzétek föl ezt a férfit, mint gyermektelent, mint olyan embert, akinek nem lesz jó előmenetele életében. Mert senkinek sem sikerül utódai közül Dávid trónjára ülnie, és nem uralkodhat többé Júdában.

23. fejezet

1 Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és elszélesztik legelőm juhait – ezt mondja az ÚR.

2 Azért azt mondja az ÚR, Izráel Istene a pásztoroknak, akik legeltetik népemet: Ti szélesztettétek el juhaimat, ti űztétek el őket, és nem ügyeltetek rájuk. Íme, megbüntetlek titeket gonosz cselekedeteitekért – így szól az ÚR.

3 Összegyűjtöm nyájam maradékát minden országból, ahová elűztem őket, visszahozom őket legelőikre, és majd szaporodnak és megsokasodnak.

4 Pásztorokat rendelek melléjük, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, és meg sem fogyatkoznak – ezt mondja az ÚR.

5 Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, amikor Dávidnak igaz sarjat támasztok. Királyként fog uralkodni, és bölcsen jár el: jogosságot és igazságot cselekszik e földön.

6 Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel is biztonságban lakik, és ezen a néven hívják: Az ÚR a mi igazságunk!

7 Azért íme, eljönnek majd a napok – így szól az ÚR –, amikor nem mondják többé: él az ÚR, aki fölhozta Izráel fiait Egyiptom földjéről,

8 hanem inkább ezt mondják: él az ÚR, aki fölhozta és hazavezérelte Izráel házának utódait az északi országból és mindarról a földről, ahová kiűzte őket; és a maguk földjén fognak lakni.

9 A prófétákról: Összetört a szívem bensőmben, reszket minden csontom. Olyan vagyok, mint a részeg ember és mint a bortól elázott férfi az ÚR előtt és az ő szent szavai miatt.

10 Mert megtelt a föld paráznákkal, hamis esküvések miatt borul gyászba az ország, kiszáradt a puszta legelője, életútjuk gonosz, és jogtalanul hatalmaskodnak.

11 Mert a próféta és a pap is istentelen, még házamban is megtalálom gonoszságukat – ezt mondja az ÚR.

12 Azért olyan lesz útjuk, mint a síkos utak a sötétben. Megbotlanak és elesnek, mert veszedelmet hozok rájuk, büntetésük esztendejét – ezt mondja az ÚR.

13 A samáriabeli prófétáknál is bolondságot látok: a Baal nevében prófétálnak, és megcsalják népemet, Izráelt.

14 De a jeruzsálemi prófétáknál is borzalmas dolgokat látok: paráználkodnak, és hazugságban járnak, sőt pártját fogják a gonoszoknak, olyannyira, hogy senki sem tér meg gonoszságából. Olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.

15 Azért azt mondja a Seregek URa a prófétákról: Íme, én ürmöt adok nekik enni, és mérget adok nekik inni, mert a jeruzsálemi prófétáktól ered az istentelenség az egész országban.

16 Azt mondja a Seregek URa: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak a szavait, akik nektek prófétálnak; elbolondítanak titeket, saját szívük látását szólják, nem az ÚR szájából valót.

17 Folyton azt mondogatják azoknak, akik megvetnek engem: Azt mondja az ÚR: Békességetek lesz! És azt mondják mindenkinek, aki szíve keménysége szerint jár: Nem jön rátok veszedelem!

18 Mert ki állt az ÚR tanácsában, és ki látta és hallotta az ő szavát? Ki figyelt beszédére, és ki hallgatott rá?

19 Íme, az ÚR szélvésze nagy haraggal tör elő, és a hitetlenek feje fölött forgószél örvénylik.

20 Nem szűnik meg az ÚR haragja, amíg meg nem valósítja és be nem teljesíti szívének gondolatait. Az utolsó napokban világosodik meg előttetek e dolog értelme.

21 Nem küldtem ezeket a prófétákat, maguk futottak; nem szóltam nekik, mégis prófétáltak.

22 Ha tanácsomban álltak volna, akkor az én szavamat hirdették volna népemnek, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról és cselekedetük gonoszságától.

23 Csak a közelben vagyok-e Isten – kérdi az ÚR –, nem vagyok-e Isten a messzeségben is?

24 Vajon a rejtekhelyen elrejtőzhet-e valaki úgy, hogy ne lássam őt? – ezt mondja az ÚR. Vajon nem töltöm-e be a mennyet és a földet? – ezt mondja az ÚR.

25 Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, és így szólnak: Álmot láttam, álmot láttam!

26 Meddig lesz ez még így a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik saját szívük csalárdságát prófétálják?

27 Akik el akarják feledtetni népemmel az én nevemet álmaik által, amelyeket egymásnak mondanak, ahogy atyáik is elfeledkeztek nevemről a Baalért.

28 Az a próféta, aki álomlátó, mondja el az álmot, akinél pedig az én szavam van, mondja el hűen a szavaimat! Mi köze van a szalmának a búzához? – ezt mondja az ÚR.

29 Nem olyan-e az én szavam, mint a tűz – így szól az ÚR – vagy mint a sziklazúzó pöröly?

30 Azért íme, a prófétákra támadok – ezt mondja az ÚR –, azokra, akik egymástól lopkodják beszédeimet.

31 Íme, a prófétákra támadok – így szól az ÚR –, azokra, akiknek jár a nyelvük, és azt állítják: az ÚR mondja!

32 Íme, a prófétákra támadok, azokra, akik hazug álmokat prófétálnak – ezt mondja az ÚR –, elmondják azokat, és megcsalják népemet hazugságaikkal és hízelkedéseikkel, holott én nem küldtem őket, nem is parancsoltam nekik, és használni sem használtak e népnek

33 Amikor pedig megkérdez téged ez a nép vagy egy próféta vagy egy pap: „Mi az ÚR jövendölése?”, akkor ezt mondd nekik: Mi a jövendölés? Az, hogy elvetlek titeket – ezt mondja az ÚR.

34 Ha egy próféta, egy pap vagy a nép azt mondja: „Ez az ÚR jövendölése”, megbüntetem azt az embert és annak házát.

35 Csak ezt kérdezheti mindenki felebarátjától és testvérétől: Mit felelt az ÚR? És: Mit szólt az ÚR?

36 Az ÚR jövendölését ne emlegessétek többé, mert mindenkinek jövendöléssé lesz a saját szava, ha elfordítjátok az élő Istennek, a Seregek URának, a mi Istenünknek beszédét.

37 Ezt kérdezd a prófétától: Mit felelt neked az ÚR, és mit szólt az ÚR?

38 Ha viszont az ÚR jövendölését emlegetitek, akkor ezt mondja az ÚR: Mivel ti kimondtátok e szót: „Ez az ÚR jövendölése” – jóllehet küldtem hozzátok olyanokat, akik ezt mondják: Ne mondjátok, hogy ez az ÚR jövendölése –,

39 ezért íme, elfelejtelek titeket, és elvetlek színem elől, és még a várost is, amelyet nektek és atyáitoknak adtam.

40 Örök szégyent és örök gyalázatot hozok rátok, amely felejthetetlen.

24. fejezet

1 Látomást mutatott nekem az ÚR, és íme, két kosár füge volt az ÚR temploma előtt. Ez azután történt, hogy Nebukadneccar babilóni király fogságba hurcolta Konjáhút, Jójákimnak, Júda királyának a fiát és Júda fejedelmeit meg a mesterembereket és a kovácsokat

2 Az egyik kosárban igen jó fügék voltak, amilyenek az először érő fügék, a másik kosárban pedig igen rossz fügék voltak, sőt ehetetlenek.

3 Azt kérdezte tőlem az ÚR: Mit látsz, Jeremiás? Így válaszoltam: Fügéket. A jó fügék igen jók, de a rosszak igen rosszak, sőt ehetetlenek.

4 Ekkor így szólt hozzám az ÚR:

5 Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Ahogyan ezekre a jó fügékre tekintek, úgy tekintek jóindulattal Júda foglyaira is, akiket erről a helyről a káldeusok földjére vitettem.

6 Szemmel tartom őket az ő javukra, és visszahozom őket e földre. Felépítem, nem rontom le, elültetem, és nem szaggatom ki őket.

7 Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az ÚR; és ők népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek, mert teljes szívükből megtérnek hozzám.

8 És amilyenek a rossz fügék, amelyek ehetetlenek – ezt mondja az ÚR –, olyanná teszem Cidkijját, Júda királyát, fejedelmeit és Jeruzsálem maradékát, akik itt maradnak ezen a földön, meg azokat is, akik Egyiptom földjén laknak.

9 Rettegésnek és veszedelemnek teszem ki őket a föld minden országában; gyalázat, példabeszéd, gúny és szidalom tárgyává lesznek minden helyen, ahová kiűzöm őket.

10 Fegyvert, éhínséget és dögvészt bocsátok rájuk mindaddig, amíg el nem fogynak arról a földről, amelyet nekik és atyáiknak adtam.

25. fejezet

1 Ez az a beszéd, amely Jeremiáshoz szólt Júda egész népéről Jójákim negyedik esztendejében, aki Jósiásnak, Júda királyának a fia volt. Ez az év Nebukadneccar babilóni király első esztendeje.

2 Ezt hirdette Jeremiás próféta Júda egész népének és Jeruzsálem minden lakosának:

3 Jósiás tizenharmadik esztendejétől fogva, aki Ámónnak, Júda királyának a fia volt, mind a mai napig, vagyis huszonhárom esztendőn át szólt hozzám az ÚR szava, én pedig hirdettem azt nektek. Idejében szóltam, de nem hallgattatok rám.

4 Az ÚR valamennyi szolgáját, a prófétákat elküldte hozzátok, idejében küldte el őket, de nem hallgattatok rájuk, és fületeket sem fordítottátok feléjük, hogy meghallgassátok őket.

5 Azt mondták: Térjetek meg mindannyian gonosz útjaitokról és gonosz cselekedeteitekből, hogy azon a földön lakhassatok, amelyet az ÚR örökre nektek és atyáitoknak adott.

6 Ne járjatok idegen istenek után, hogy nekik szolgáljatok, és előttük leboruljatok, és ne ingereljetek föl engem kezetek alkotásával, hogy veszedelmet ne hozzak rátok!

7 De nem hallgattatok rám – ezt mondja az ÚR – azért, hogy fölingereljetek engem kezetek alkotásával a ti veszedelmetekre.

8 Ezért azt mondja a Seregek URa: Mivel nem hallgattatok beszédemre,

9 íme, elküldök észak minden nemzetségéért – ezt mondja az ÚR – és Nebukadneccarért, a babilóni királyért, az én szolgámért, és behozom őket erre a földre és lakóira és a körülötte lévő minden nemzetre. Elveszítem őket, iszonyattá és szörnyűséggé teszem őke

10 Elveszem tőlük az öröm és vigasság hangját, a vőlegény és a menyasszony szavát, a malmok zúgását és a mécses világosságát.

11 Ez az egész föld pusztasággá és iszonyattá lesz, és ezek a nemzetek a babilóni királynak szolgálnak majd hetven esztendeig.

12 És amikor majd letelik a hetven esztendő, megbüntetem a babilóni királyt és népét és a káldeusok földjét álnokságukért – így szól az ÚR –, és örökkévaló pusztasággá teszem azt.

13 Véghezviszem azon a földön mindazt, amit szóltam felőle, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amit Jeremiás az összes népről prófétált.

14 Mert ők is szolgálni fognak majd sok más nemzetnek és nagy királyoknak, és megfizetek nekik cselekedeteik és kezük munkája szerint.

15 Mert ezt mondta nekem az ÚR, Izráel Istene: Vedd el kezemből a harag borának ezt a poharát, és itasd meg vele mindazokat a nemzeteket, amelyekhez küldelek.

16 Igyanak, és tántorogjanak részegen a fegyver miatt, amelyet közéjük bocsátok.

17 Erre elvettem a poharat az ÚR kezéből, és megitattam mindazokat a népeket, amelyekhez az ÚR küldött engem:

18 Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és fejedelmeit, hogy pusztasággá, iszonyattá, szörnyűséggé és átokká tegyem őket, ahogyan ma is van;

19 megitattam a fáraót, Egyiptom királyát, szolgáit, fejedelmeit és minden népét.

20 És minden keverék népet, Úc földjének minden királyát meg a filiszteusok földjének minden királyát; Askelónt, Gázát, Ekrónt és Asdód maradékát;

21 Edómot, Móábot és Ammón fiait;

22 Tírusz minden királyát, Szidón minden királyát és a szigetek minden királyát, akik a tengeren túl vannak:

23 Dedánt, Témát, Búzt és mindazokat, akik lenyírt üstökűek;

24 Arábia minden királyát és a keveredett népek minden királyát, akik a pusztában laknak;

25 Zimri minden királyát, Élám minden királyát és a médek minden királyát;

26 észak minden királyát, a közelvalókat és a távolvalókat, egyiket a másik után, és a föld minden országát, amelyek e föld színén vannak. Mindezek után pedig Sésak királyának kell innia.

27 Azért ezt mondd nekik: Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: „Igyatok és részegüljetek meg, okádjatok és hulljatok el, és ne keljetek föl a fegyvertől, amelyet én küldök közétek.”

28 És ha majd nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak belőle, ezt mondd nekik: Így szól a Seregek URa: „Meg kell innotok!

29 Mert íme, ha arra a városra, amely az én nevemet viseli, veszedelmet hozok, ti vajon büntetlenül maradhattok-e? Nem maradtok büntetlenül, mert fegyvert hozok e föld minden lakosára” – ezt mondja a Seregek URa.

30 Te pedig prófétáld meg nekik mindezt a szót, és ezt mondd nekik: Az ÚR a magasságból harsog, és az ő szent lakhelyéről mennydörög. Harsányan harsog nyájára, riogatva kiált e föld minden lakójára, mint a szőlőtaposók.

31 Elhat ez a harsogás a föld végéig, mert pere van az ÚRnak a népekkel; ő minden test ítélőbírája, a hitetleneket fegyver elé veti – ezt mondja az ÚR.

32 Így szól a Seregek URa: Íme, veszedelem indul egyik nemzettől a másik nemzethez, és nagy szélvész támad a föld széléről.

33 Azon a napon az ÚR sokakat megöl a föld egyik végétől a föld másik végéig. Nem siratják, nem szedik össze és nem is temetik el őket. Olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj.

34 Jajgassatok, pásztorok, és kiáltsatok, heverjetek a porban, ti vezérei a nyájnak, mert eljön a megöletéseteknek és a szétszóratásotoknak az ideje; leestek és összetörtök, mint a drága edények.

35 Nincs hová futniuk a pásztoroknak és menekülniük a nyáj vezéreinek.

36 Hallatszik már a pásztorok kiáltozása és a nyáj vezéreinek jajgatása, mert elpusztította legelőjüket az ÚR.

37 Elhagyottá lettek a békés legelők az ÚR fölgerjedt haragja miatt.

38 Elhagyta azokat, mint búvóhelyét az oroszlán, mert pusztasággá lett földjük a zsarnok dühe és fölgerjedt haragja miatt.

26. fejezet

1 Jójákim uralkodásának kezdetén, aki Jósiásnak, Júda királyának a fia volt, ezeket a szavakat mondta az ÚR:

2 Azt mondja az ÚR: Állj az ÚR házának udvarába, és mindazoknak, akik eljönnek Júda minden városából, hogy imádkozzanak az ÚR házában, mondd el mindazokat a szavakat, amelyeket parancsoltam neked, hogy mondd el nekik. Egy szót se hagyj el!

3 Hátha szót fogadnak, és megtér mindenki gonosz útjáról. Akkor megbánom, hogy veszedelmet akartam okozni nekik cselekedeteik gonoszsága miatt.

4 Mondd meg nekik: Így szól az ÚR: Ha nem hallgattok rám, hogy törvényem szerint járjatok, amelyet elétek adtam,

5 és nem hallgattok szolgáimnak, a prófétáknak a beszédére, akiket én küldtem hozzátok, pedig idejében küldtem őket, de nem hallgattatok rájuk,

6 akkor hasonlóvá teszem ezt a házat Silóhoz, ezt a várost pedig a föld minden nemzetének átkává teszem.

7 A papok, a próféták és az egész nép pedig hallotta, amint Jeremiás ezeket a szavakat mondta az ÚR házában.

8 Amikor Jeremiás befejezte a beszédet, amelyről az ÚR azt parancsolta, hogy mondja el az egész népnek, megragadták a papok, a próféták és az egész nép, és ezt mondták: Halállal kell lakolnod!

9 Miért prófétáltál így az ÚR nevében: „Olyan lesz ez a ház, mint Siló, ez a város pedig elpusztul, lakatlanná lesz”? És összegyűlt az egész nép Jeremiás körül az ÚR házában.

10 Amikor meghallották ezt Júda fejedelmei, fölmentek a király palotájából az ÚR házába, és leültek az ÚR házának új kapujában.

11 És így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: Halálra méltó ez az ember, mert e város ellen prófétált, ahogyan fületekkel hallottátok.

12 Ekkor így szólt Jeremiás a fejedelmekhez és az egész néphez: Az ÚR küldött engem, hogy prófétáljak e ház és e város ellen mindezekkel a szavakkal, amelyeket hallottatok.

13 Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket, és hallgassatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek a szavára, akkor megbánja az ÚR a veszedelmet, amellyel fenyegetett benneteket.

14 Én magam pedig, íme, a kezetekben vagyok: cselekedjetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok;

15 de tudjátok meg, hogy ha megöltök engem, ártatlan vér száll rátok és e városra és lakóira, mert bizony az ÚR küldött engem hozzátok, hogy fületek hallatára elmondjam mindezeket a szavakat.

16 Ekkor azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: Nem kell halálra ítélni ezt az embert, mert az ÚRnak, a mi Istenünknek a nevében szólt hozzánk!

17 Fölkelt az ország vénei közül is néhány férfi, és így szóltak az egész összegyűlt néphez:

18 A móreseti Mikeás prófétált Ezékiásnak, Júda királyának az idejében, és így szólt Júda egész népéhez: Azt mondja a Seregek URa: Fölszántják a Siont, mint egy szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá, a templomhegy pedig erdős magaslattá lesz!

19 Megölte-e őt ezért Ezékiás, Júda királya és egész Júda? Nem félték-e az URat? Nem könyörögtek-e az ÚRhoz? És nem bánta-e meg az ÚR a veszedelmet, amellyel fenyegette őket? Mi pedig ilyen nagy veszedelmet vonnánk a lelkünkre?

20 Volt egy másik ember is, aki az ÚR nevében prófétált, Úrijjá, Semajá fia KirjatJeárimból. Ő is prófétált e város ellen és e föld ellen, egészen Jeremiás beszéde szerint.

21 Amikor meghallotta Jójákim király és minden vitéze és fejedelme beszédeit, halálra kerestette őt; de amikor Úrijjá ezt meghallotta, megijedt, és elmenekült Egyiptomba.

22 Jójákim király pedig embereket küldött Egyiptomba; Elnátánt, Akbór fiát és vele együtt más férfiakat is Egyiptomba küldött.

23 És elhozták Úrijját Egyiptomból, és Jójákim király elé vitték, aki megölette őt karddal, holttestét pedig a köznép temetőjébe vettette.

24 De Ahikámnak, Sáfán fiának keze Jeremiással volt, ezért nem adták őt a nép kezébe, hogy megöljék.

27. fejezet

1 Cidkijjá uralkodásának a kezdetén, aki Jósiásnak, Júda királyának a fia volt, így szólt az ÚR Jeremiáshoz:

2 Így szólt hozzám az ÚR: Készíts magadnak köteleket és jármot, és vedd a nyakadba!

3 Azután küldj üzenetet Edóm királyához, Móáb királyához, Ammón fiainak királyához, Tírusz királyához és Szidón királyához a követek által, akik Jeruzsálembe jöttek Cidkijjához, Júda királyához.

4 Parancsold meg nekik, hogy mondják meg uraiknak: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: „Mondjátok meg uratoknak,

5 hogy én alkottam a földet, az embert és az állatokat, amelyek e föld színén vannak, nagy erőmmel és kinyújtott karommal, és annak adom ezeket, aki kedves a szemem előtt.

6 Most Nebukadneccar babilóni királynak, az én szolgámnak a kezébe adom mindezeket az országokat; sőt a mezei állatokat is neki adom, hogy neki szolgáljanak.

7 Neki, fiának és unokájának szolgál majd minden nemzet mindaddig, amíg el nem jön az ideje, és az ő országa is szolgálni fog sok más nemzetnek és nagy királyoknak.

8 Azt a nemzetet és azt az országot pedig, amely nem szolgál Nebukadneccar babilóni királynak, és nem hajtja nyakát a babilóni király jármába, azt a nemzetet fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel verem meg – azt mondja az ÚR –, amíg kiirtom őket az ő kezével

9 Ti azért ne hallgassatok prófétáitokra, se jövendőmondóitokra, se álommagyarázóitokra, se varázslóitokra, se a szemfényvesztőkre, akik ezt mondják nektek: Ne szolgáljatok a babilóni királynak!

10 Mert hazugságot prófétálnak nektek, hogy messze vigyelek benneteket földetekről, és kiűzzelek titeket, hogy elvesszetek!”

11 Azt a nemzetet pedig, amely nyakába veszi a babilóni király jármát, és szolgál neki, meghagyom a maga földjén – ezt mondja az ÚR –, és művelheti azt, és lakhat benne.

12 Sőt Cidkijjának, Júda királyának is mind e beszédek szerint szóltam: Vegyétek nyakatokba a babilóni király jármát, szolgáljatok neki és népének, és éltek!

13 Miért halnál meg te és a te néped fegyver, éhínség és dögvész miatt, amint megmondta az ÚR az olyan népről, amely nem szolgál a babilóni királynak?

14 Ne hallgassatok hát a próféták szavaira, akik így szólnak nektek: „Ne szolgáljatok a babilóni királynak!”, mert ők hazugságot prófétálnak nektek.

15 Mert nem küldtem őket – ezt mondja az ÚR –, hanem ők hazugságot prófétálnak az én nevemben, hogy kiűzzelek titeket, és elvesszetek ti és a próféták, akik prófétálnak nektek.

16 A papokhoz és az egész néphez pedig így szóltam: Ezt mondja az ÚR: Ne hallgassatok prófétáitok szavaira, akik így prófétálnak nektek: „Íme, az ÚR házának edényeit hamarosan visszahozzák Babilónból”, mert hazugságot prófétálnak nektek.

17 Ne hallgassatok rájuk; szolgáljatok a babilóni királynak, és élni fogtok! Miért legyen pusztasággá e város?

18 Ha ők próféták, és ha az ÚR igéje valóban náluk van, akkor imádkozzanak most a Seregek URához, hogy azok az edények, amelyek még az ÚR házában, Júda királyának a palotájában és Jeruzsálemben maradtak, ne jussanak Babilónba.

19 Mert ezt mondja a Seregek URa az oszlopokról, a medencéről, az állványokról és az edények maradékáról, amelyek még e városban maradtak,

20 amelyeket nem vitt el Nebukadneccar babilóni király, amikor fogságba vitte Jekonját, Jójákimnak, Júda királyának a fiát meg Júda és Jeruzsálem nemeseit Jeruzsálemből Babilónba;

21 bizony, ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene az edények felől, amelyek megmaradtak az ÚR házában és Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben:

22 Babilónba viszik azokat, és ott lesznek mind ama napig, amelyen meglátogatom őket – ezt mondja az ÚR –, mert fölhozom és visszaállítom azokat erre a helyre.

28. fejezet

1 Abban az esztendőben, Cidkijjá, Júda királya uralkodásának a kezdetén, a negyedik esztendőben, az ötödik hónapban azt mondta nekem az ÚR házában a Gibeónból való Hananjá próféta, Azzúr fia a papok és az egész nép szeme előtt:

2 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Eltöröm a babilóni király jármát.

3 Két esztendő múlva visszahozom e helyre az ÚR házának minden edényét, amelyet elvitt innen Nebukadneccar babilóni király, és bevitt Babilónba.

4 És visszahozom erre a helyre Jekonját, Jójákimnak, Júda királyának a fiát és mindazokat a júdabeli foglyokat, akiket elvittek Babilónba – ezt mondja az ÚR –, mert eltöröm a babilóni király jármát.

5 Akkor azt mondta Jeremiás próféta Hananjá prófétának a papok és az egész nép szeme előtt, akik ott álltak az ÚR házában;

6 ezt mondta Jeremiás próféta: Úgy legyen, cselekedjék úgy az ÚR, teljesítse be az ÚR a beszédedet, amellyel azt prófétáltad, hogy az ÚR házának edényeit és minden foglyot visszahoznak Babilónból e helyre!

7 Mindazonáltal halld csak e beszédet, amelyet az egész nép füle hallatára neked mondok:

8 A próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, sok ország ellen és nagy királyságok ellen, háborúról, veszedelemről és dögvészről prófétáltak.

9 Arról a prófétáról, aki békességről prófétál, úgy ismerhető föl, hogy valóban az ÚR küldte-e, hogy beszéde beteljesedik-e.

10 Akkor Hananjá próféta levette a jármot Jeremiás próféta nyakáról, és széttörte.

11 És így szólt Hananjá az egész nép előtt: Azt mondja az ÚR: Így töröm le Nebukadneccar babilóni király jármát két esztendő múlva minden nemzet nyakáról. Jeremiás próféta pedig elment a maga útjára.

12 És így szólt az ÚR szava Jeremiáshoz, miután Hananjá próféta letörte a jármot Jeremiás próféta nyakáról:

13 Menj el, és ezt mondd Hananjának: Azt mondja az ÚR: A fajármot eltörted, de vasjármot csináltál a helyébe.

14 Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Vasjármot vetek mindezeknek a nemzeteknek a nyakára, hogy Nebukadneccar babilóni királynak szolgáljanak, és szolgálni is fognak neki, sőt még a mezei állatokat is neki adom.

15 Majd azt mondta Jeremiás próféta Hananjá prófétának: Halld csak, Hananjá! Nem küldött téged az ÚR, és te hazugsággal biztattad e népet.

16 Ezért így szól az ÚR: Íme, elűzlek téged a föld színéről; meghalsz még ebben az esztendőben, mert pártütő módon szóltál az ÚR ellen.

17 És meghalt Hananjá próféta még abban az esztendőben, a hetedik hónapban.

29. fejezet

1 Ezek annak a levélnek a szavai, amelyet Jeremiás próféta küldött Jeruzsálemből a fogságban levő vének maradékának, a papoknak, a prófétáknak és az egész népnek, amelyet fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilónba,

2 miután Jekonjá király, a királyné és az udvari szolgák, Júda és Jeruzsálem fejedelmei, a mesteremberek és a kovácsok eljöttek Jeruzsálemből.

3 Elászának, Sáfán fiának és Gemarjának, Hilkijjá fiának a keze által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóni királyhoz Babilónba:

4 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene mindazoknak a foglyoknak, akiket Jeruzsálemből Babilónba vitettem:

5 Építsetek házakat, és lakjatok bennük, ültessetek kerteket, és egyétek gyümölcseiket!

6 Vegyetek magatoknak feleséget, és szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, leányaitokat pedig adjátok férjhez, és szüljenek fiakat és leányokat! Sokasodjatok meg ott, és meg ne fogyatkozzatok!

7 És fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságra küldtelek benneteket, és könyörögjetek érte az ÚRhoz; mert annak jóléte a ti jólétetek is!

8 Mert ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy megtévesszenek benneteket a közöttetek levő próféták és jövendőmondók, és ne figyeljetek az álmaikra, amelyeket álmodnak!

9 Mert hamisan prófétálnak nektek az én nevemben. Nem küldtem őket – ezt mondja az ÚR.

10 Mert azt mondja az ÚR: Mihelyt eltelik Babilónban a hetven esztendő, meglátogatlak titeket, és beteljesítem ígéretemet, hogy visszahozlak titeket erre a helyre.

11 Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyeket rólatok gondolok – így szól az ÚR –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.

12 Akkor majd segítségül hívtok engem, eljöttök, és imádkoztok hozzám, és én meghallgatlak titeket.

13 Kerestek majd engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.

14 Megtaláltok engem – ezt mondja az ÚR –, és jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtelek benneteket minden nép közül és mindazokról a helyekről, ahová kiűztelek titeket – ezt mondja az ÚR –, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságra vitettelek titeket.

15 Mert ezt mondtátok: Támasztott nekünk az ÚR prófétákat Babilónban is.

16 Azt mondja az ÚR a királynak, aki Dávid trónján ül, és az egész népnek, amely e városban lakik, tudniillik testvéreiteknek, akik nem mentek veletek fogságba:

17 Azt mondja a Seregek URa: Íme, fegyvert, éhínséget és dögvészt küldök rájuk, és olyanná teszem őket, mint a rothadt fügék, amelyek ehetetlenek.

18 Üldözöm őket fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel, és elrettentésül adom őket a föld minden országának; átokká, szörnyűséggé, megdöbbenés és gúny tárgyává lesznek mindama nemzetek számára, amelyek közé kivetettem őket.

19 Azért, mert nem hallgattak beszédeimre – ezt mondja az ÚR –, amelyeket üzentem nekik szolgáim, a próféták által; idejében üzentem, de nem hallgattátok meg – így szól az ÚR.

20 Halljátok meg az ÚR szavát mindnyájan, ti foglyok, akiket Jeruzsálemből Babilónba küldtem!

21 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene Ahábról, Kólájá fiáról és Cidkijjáról, Maaszéjá fiáról, akik hamisan prófétálnak nektek az én nevemben: Íme, én odaadom őket Nebukadneccarnak, Babilón királyának a kezébe, és megöleti őket szemetek láttára.

22 És átokszóként emlegetik őket a Júdából való foglyok, akik Babilónban vannak, ezt mondva: Tegyen téged az ÚR olyanná, mint Cidkijját és Ahábot, akiket tűzzel égetett meg a babilóni király!

23 Mert gyalázatosságot cselekedtek Izráelben: paráználkodtak felebarátaik feleségeivel, és hazugságot szóltak az én nevemben, amit nem parancsoltam nekik. Én tudom, és tanúja vagyok ennek! – ezt mondja az ÚR.

24 A nehelámi Semajának is szólj, és ezt mondd:

25 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Te leveleket küldtél a magad nevében az egész népnek, amely Jeruzsálemben van, és Cefanjá főpapnak, Maaszéjá fiának és az összes papnak ezekkel a szavakkal:

26 az ÚR tett téged pappá Jójádá főpap helyébe, hogy felügyelj az ÚR házában minden bolond férfira és prófétálni akaró emberre, hogy kalodába vesd és vasra verd az ilyeneket.

27 Akkor miért nem dorgáltad meg az anátóti Jeremiást, aki nektek prófétál?

28 Sőt még üzenetet is küldött hozzánk Babilónba, és ezt mondta: Hosszú lesz a fogság! Építsetek házakat, és lakjatok bennük, ültessetek kerteket, és éljetek gyümölcseikkel!

29 És elolvasta Cefanjá főpap e levelet Jeremiás próféta füle hallatára.

30 És így szólt az ÚR Jeremiáshoz:

31 Ezt az üzenetet küldd az összes fogolynak: Azt mondja az ÚR a nehelámi Semajáról: Mivelhogy Semajá prófétált nektek, holott én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott titeket,

32 ezért azt mondja az ÚR: Íme, én megbüntetem a nehelámi Semaját és az ő utódát. Nem lesz senkije, aki e nép között lakjon, és nem látja azt a jót, melyet népemmel cselekszem – ezt mondja az ÚR –, mert az ÚR ellen lázítva szólt.

30. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az ÚR:

2 Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked!

3 Mert íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és jóra fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát – így szól az ÚR –, és visszahozom őket arra a földre, amelyet atyáiknak adtam, és birtokolni fogják azt.

4 Ezek pedig azok a szavak, amelyeket az ÚR Izráelről és Júdáról szólt.

5 Ezt mondta ugyanis az ÚR: Félelemnek és rettentésnek hangját hallottuk, és nincs békesség!

6 Kérdezzétek csak meg, és lássátok: szülhet-e a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintha gyermeket szülne, és miért változott arcuk fakósárgává?

7 Jaj, mert nagy nap az, nincs hozzá hasonló! Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak; de megszabadul belőle!

8 És azon a napon – ezt mondja a Seregek URa – letöröm majd igáját nyakáról, és leszaggatom köteleit, és nem szolgálnak többé idegeneknek,

9 hanem az ÚRnak, az ő Istenüknek szolgálnak, és Dávidnak, a királyuknak, akit föltámasztok nekik.

10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób – így szól az ÚR –, ne rettegj, Izráel; mert bizonnyal megszabadítalak téged a messzi földről és utódaidat fogságuk földjéről! Visszatér Jákób, és nyugalmat talál, gondtalan lesz, és nem lesz, aki háborgassa.

11 Veled vagyok – ezt mondja az ÚR –, hogy megszabadítsalak, mert véget vetek minden nemzetnek, amelyek közé kiűztelek; csak neked nem vetek véget. Megfenyítelek téged törvény szerint, mert nem hagyhatlak egészen büntetés nélkül.

12 Mert így szól az ÚR: Veszedelmes a sebed, gyógyíthatatlan a sérülésed.

13 Senki sincsen, aki megítélje ügyedet, gyógyítsa sebedet; nincs számodra orvosság.

14 Elfeledkezett rólad minden szeretőd, és nem keres téged; mert megvertelek, mint amikor ellenség ver, kegyetlen ostorozással, bűneid sokasága és vétkeid nagysága miatt.

15 Miért kiáltozol bajod miatt? Veszedelmes a sérülésed! Bűneid sokaságáért és vétkeid nagyságáért cselekedtem így veled.

16 Azért akik elnyelnek téged, azokat elnyelik majd, és valamennyi ellenséged fogságra jut; és fosztogatóidat kifosztottakká, zsákmányolóidat zsákmánnyá teszem.

17 Mert orvosolom sebeidet, és kigyógyítalak sérülésedből – ezt mondja az ÚR. Mert számkivetettnek hívtak téged, Sion; nincs, aki törődjön veled.

18 Azt mondja az ÚR: Íme, jóra fordítom Jákób sátrának sorsát, és könyörülök hajlékain. Fölépül a város a romhalmaz helyén, és a palota a maga helyén marad.

19 Hálaadás és öröm hangja hangzik föl belőlük, megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg; megbecsülik őket, és nem lesznek lenézettek.

20 Fiai olyanok lesznek, mint eleinte, és gyülekezete biztosan áll majd arcom előtt; de megbüntetem mindazokat, akik nyomorgatták őt.

21 Közülük támad fejedelme, és belőle származik uralkodója, és magamhoz engedem őt, hogy közeledjék hozzám; mert kicsoda az, aki szívét arra indítaná, hogy hozzám közeledjék? – mondja az ÚR.

22 És népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek.

23 Íme, az ÚR szélvésze, haragja előtör, és a rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul.

24 Nem szűnik meg az ÚR fölgerjedt haragja, míg véghez nem viszi és meg nem valósítja szívének gondolatait. Az utolsó napokban értitek meg e dolgot.

31. fejezet

1 Abban az időben – ezt mondja az ÚR – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, és ők az én népemmé lesznek.

2 Azt mondja az ÚR: Kegyelmet talált a pusztában a fegyvertől megmenekült nép, Izráel, amikor ment, hogy megnyugvást találjon.

3 A messzeségből is megjelent nekem az ÚR: örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelmemmel.

4 Újra fölépítelek téged, és felépülsz, ó, Izráel szűz leánya! Újra fölékesíted magadat, és dobokkal a táncolva vigadók seregében jössz ki.

5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein; és akik ültetik a vesszőket, élvezik is gyümölcseit.

6 Mert lesz egy nap, amikor a pásztorok kiáltanak majd az Efraim hegyén: Keljetek föl, menjünk a Sionra az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz!

7 Mert így szól az ÚR: Énekeljetek Jákóbnak örömmel, ujjongjatok a nemzetek fejének. Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: Megszabadította népét az ÚR, Izráel maradékát.

8 Íme, elhozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld széleiről; lesz közöttük vak, sánta, viselős és szülő asszony is; mint nagy gyülekezet jönnek vissza.

9 Sírva jönnek, és imádkoznak, miközben hozom őket, folyóvizekhez vezetem őket, egyenes úton, ahol nem esnek el. Mert atyja vagyok Izráelnek, és Efraim az elsőszülöttem.

10 Halljátok meg az ÚR szavát, ti népek, hirdessétek a messzi szigeteknek, és ezt mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti őt és őrzi, mint pásztor a nyáját.

11 Mert megváltotta az ÚR Jákóbot, és kimentette a nála erősebb kezéből.

12 Eljönnek, és ujjongva énekelnek a Sion ormán, és kedvüket lelik az ÚR javaiban: a gabonában, a mustban, az olajban, a juhokban és a marhákban. Olyan lesz a lelkük, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.

13 Akkor táncolva örvendezik a szűz, az ifjak a vénekkel együtt örülnek. Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom és megvidámítom őket bánatukból.

14 A papok lelkét bőséggel elégítem meg, és népem eltelik javaimmal – azt mondja az ÚR.

15 Így szól az ÚR: Kiáltás hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás. Ráhel siratja fiait; nem akar megvigasztalódni a fiai miatt, hogy nincsenek.

16 Azt mondja az ÚR: Tartsd távol magadtól a sírást és szemedtől a könnyhullatást, mert meglesz cselekedeted jutalma – ezt mondja az ÚR –, hiszen visszatérnek fiaid az ellenség földjéről.

17 Reménységed lehet a jövő felől – ezt mondja az ÚR –, mert visszajönnek fiaid a határaikra.

18 Jól hallottam, hogy panaszkodott Efraim: Megvertél engem, mint egy tanulatlan borjút, és elszenvedtem a verést. Téríts meg engem, hogy megtérjek, mert te vagy az ÚR, az én Istenem!

19 Mert azután, hogy eltértem tőled, megbántam bűnömet, és miután beláttam, mellemet vertem; szégyenkeztem és pirultam, mert ifjúságom gyalázatát kellett viselnem.

20 Vajon nem drága fiam-e Efraim? Nem kedves gyermekem-e? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem róla. Bensőm megindult miatta, bizony könyörülök rajta – ezt mondja az ÚR.

21 Állíts magadnak útjelzőket, rakj le útmutató oszlopokat, jól figyelj az ösvényre. Az úton, amelyen elmentél, jöjj vissza, Izráel leánya, jöjj vissza városaidba!

22 Meddig ingadozol, te szófogadatlan leány? Mert új dolgot teremt az ÚR e földön: asszony oltalmazza a férfit.

23 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Újra e szavakat mondják majd Júda földjén és városaiban, amikor jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az ÚR, igazság hajléka, szent hegy!

24 Ott laknak majd Júdában és minden városában a szántóvetők és jószágtartók együttesen.

25 Mert megitatom a szomjúhozó lelket, és megelégítek minden bágyadt lelket.

26 Ekkor fölébredtem és körülnéztem, jólesett az alvás.

27 Íme, eljönnek majd a napok – így szól az ÚR –, és bevetem Izráel házát és Júda házát ember magvával és jószág magvával.

28 És amiképpen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és lerontsam, letörjem és elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképpen vigyázok arra, hogy fölépítsem és beültessem őket – ezt mondja az ÚR.

29 Ama napokban nem mondják többé: Az apák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott bele.

30 Sőt inkább mindenki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, aki egrest eszik, a saját foga vásik el bele.

31 Íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.

32 Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amelyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről, de megrontották szövetségemet, noha én férjük maradtam – így szól az ÚR.

33 Hanem olyan lesz az a szövetség, amelyet e napok után kötök Izráel házával – ezt mondja az ÚR –, hogy törvényemet a bensőjükbe helyezem, a szívükbe írom be, és Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.

34 És nem tanítja többé senki a felebarátját és senki a testvérét ekképpen: Ismerjétek meg az URat! Mert ők mindnyájan ismernek majd engem, kicsinytől a nagyig – ezt mondja az ÚR –, mert megbocsátom bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem meg.

35 Így szól az ÚR, aki adta a napot, hogy világítson nappal, aki törvényt szabott a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, aki fölkorbácsolja a tengert, és zúgnak hullámai; Seregek URa az ő neve:

36 Ha eltűnnek e törvények előlem – így szól az ÚR –, akkor szakad magva Izráelnek is, hogy soha többé előttem néppé ne legyen.

37 Azt mondja az ÚR: Ha majd megmérhetik az egeket ott fenn, és kifürkészhetik a föld alapjait itt alant, akkor vetem meg én is Izráelnek minden magvát mindazok miatt, amiket cselekedtek! – azt mondja az ÚR.

38 Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és fölépül az ÚR városa Hananél tornyától a Szöglet-kapuig.

39 Azután még kijjebb megy a mérőkötél azzal átellenben a Gáréb halmáig, és elfordul Góá felé.

40 És a Holttestek völgye és az egész Hamu-völgy meg az egész mező a Kidrón patakjáig, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az ÚR szent helye lesz, nem rombolják le, és nem is pusztul el soha.

32. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az ÚR Cidkijjának, Júda királyának tizedik esztendejében. Ez az esztendő Nebukadneccar tizennyolcadik esztendeje.

2 Akkor már megszállta a babilóni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta be volt zárva a börtön udvarába, amely Júda királyának palotájában volt.

3 Mert Cidkijjá, Júda királya záratta be őt, és azt mondta: Miért prófétálsz így, és miért mondod: „Ezt mondta az ÚR: Íme, ezt a várost a babilóni király kezébe adom, és beveszi azt”?

4 És Cidkijjá, Júda királya sem menekül meg a káldeusok kezéből, hanem bizonnyal a babilóni király kezébe adatik; személyesen beszél vele, és szemtől szemben fogja látni.

5 És Babilónba viszi Cidkijját, és ott lesz mindaddig, amíg meg nem látogatom őt – ezt mondja az ÚR. Ha hadakoztok a káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok!

6 Ekkor így szólt Jeremiás: Azt mondta nekem az ÚR:

7 Íme, Hanamél, Sallumnak, nagybátyádnak a fia elmegy hozzád, és azt mondja: Vedd meg a mezőmet, amely Anátótban van, mert téged illet a megváltás joga, hogy megvedd.

8 Eljött azért hozzám Hanamél, a nagybátyám fia, az ÚR beszéde szerint a börtön udvarához, és ezt mondta nekem: Kérlek, vedd meg a mezőmet, amely Anátótban, Benjámin földjén van, mert téged illet mint örököst, és tiéd a megváltás joga is, vedd meg hát magad

9 Azért megvettem Hanaméltól, nagybátyám fiától a mezőt, amely Anátótban van, és kimértem neki a pénzt: tizenhét ezüstsékelt.

10 És okmányba foglaltam, lepecsételtem, és tanúkat is állítottam, majd kimértem a pénzt mérlegen.

11 Ezután kezembe vettem a vételről szóló okmányt, amely le volt pecsételve a törvényes rend szerint, és a pecsét nélküli levelet is.

12 És odaadtam a vételről szóló okmányt Bárúknak, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának, Hanamélnek, a nagybátyám fiának szeme láttára, és a tanúk szeme láttára, akik be voltak írva a vételről szóló okmányba; és mindazon júdaiak szeme láttára, akik a börtön ud

13 És ezt parancsoltam a szemük előtt Bárúknak:

14 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Fogd ezeket az okmányokat, a vételről szóló iratokat, a lepecsételtet és a pecsét nélkülit, és tedd cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.

15 Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Fognak még házakat, mezőket és szőlőket venni e földön!

16 Majd e szavakkal könyörögtem az ÚRhoz, miután odaadtam a vételről szóló okmányt Bárúknak, Nérijjá fiának:

17 Ó, URam, Istenem! Íme, te alkottad a mennyet és a földet nagy hatalmaddal és kinyújtott karoddal, és nincs előtted semmi lehetetlen!

18 Irgalmasságot cselekszel ezerízig, de megfizetsz az atyák bűnéért a fiaikon őutánuk, te nagy Isten, te hatalmas, akinek neve Seregek URa!

19 Nagyok a tanácsaid, és hatalmasak a cselekedeteid, szemed jól látja az emberek fiainak minden útját, és megfizetsz kinek-kinek útjai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.

20 Jeleket és csodákat tettél Egyiptom földjén, Izráel földjén és az emberek között egészen a mai napig, és olyan nevet szereztél magadnak, amely a mai napig megvan.

21 Kihoztad népedet, Izráelt Egyiptom földjéről jelekkel és csodákkal, hatalmas kézzel és kinyújtott karral, nagy rettegés közepette.

22 És nekik adtad e földet, amely felől megesküdtél atyáiknak, hogy tejjel és mézzel folyó földet adsz nekik.

23 Ők bementek, és birtokba vették, mindazonáltal nem hallgattak szavadra, és nem jártak törvényeid szerint. Semmit sem tettek meg abból, amit parancsoltál nekik, hogy tegyenek meg, ezért zúdítottad rájuk e vészt.

24 Íme, az ostromsáncok már a városig érnek, hogy bevegyék, és e város fegyver, éhínség és dögvész által a káldeusok kezébe adatik, akik megostromolják. Amit szóltál, meglett, íme, magad is látod.

25 És mégis azt mondtad nekem, ó, URam Istenem: Vedd meg magadnak a mezőt ezüstön, és legyenek tanúid felőle! Holott ez a város a káldeusok kezére jut.

26 Majd ezt mondta az ÚR Jeremiásnak:

27 Íme, én, az ÚR, Istene vagyok minden testnek; vajon van-e, ami lehetetlen nekem?

28 Azért így szól az ÚR: Íme, én e várost a káldeusok kezébe adom, és Nebukadneccar babilóni király kezébe, hogy bevegye.

29 És bemennek a káldeusok e városba, akik ostromolják, és fölgyújtják e várost, fölégetik azokkal a házakkal együtt, amelyeknek tetején a Baalnak tömjéneztek, és idegen isteneknek áldoztak italáldozatot, hogy engem haragra ingereljenek.

30 Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságuktól fogva csak azt cselekedték, ami gonosz az én szememben, és Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem kezük cselekedeteivel – ezt mondja az ÚR.

31 Mert csak bosszúságomra és haragomra volt ez a város, attól a naptól fogva, amelyen fölépítették, mindmáig, ezért el kell törölnöm színem elől

32 Izráel fiainak és Júda fiainak minden bűnéért, amelyet azért cselekedtek, hogy fölháborítsanak engem ők maguk, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda férfiai és Jeruzsálem polgárai.

33 És háttal fordultak felém, nem arccal, holott tanítottam őket idejében; és noha tanítottam őket, nem voltak engedelmesek az intés befogadására.

34 Sőt utálatosságaikat abba a házba helyezték, amelyet nevemről neveznek, hogy tisztátalanná tegyék.

35 Magaslatokat emeltek a Baalnak a Ben-Hinnóm völgyében, hogy föláldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, amit nem parancsoltam nekik, és még csak nem is gondoltam, hogy ilyen utálatosságot tesznek, és Júdát vétekbe viszik.

36 Most azért azt mondja az ÚR, Izráel Istene e városnak, amely felől ti azt mondjátok, a babilóni király kezébe kerül fegyver, éhínség és dögvész miatt:

37 Íme, összegyűjtöm őket mindazokból az országokból, ahová elűztem őket haragomban, fölgerjedésemben és nagy fölháborodásomban, és visszahozom őket e helyre, letelepítem őket, és biztonságban élnek.

38 Népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek.

39 És egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek mindenkor, és jól legyen dolguk nekik és fiaiknak őutánuk.

40 Örökkévaló szövetséget kötök velük, nem fordulok el tőlük, és jót teszek velük; az én félelmemet adom a szívükbe, hogy ne távozzanak el tőlem.

41 És örvendezem, ha jót cselekedhetem velük, teljes szívemmel és teljes lelkemmel, és bizonyosan beültetem őket ebbe a földbe.

42 Mert így szól az ÚR: Amint ráhoztam e népre mindezt a nagy veszedelmet, úgy hozom rájuk mindazt a jót is, amit mondtam nekik.

43 Mert vesznek még mezőt ebben az országban, amely felől azt mondjátok: Pusztaság ez, emberek és jószág nélkül, és a káldeusok kezébe kerül.

44 Ezüstön vesznek mezőket, és okmányba foglalják, lepecsételik, és tanúkat állítanak Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyvidék, a síkság és a Délvidék városaiban, mert visszahozom őket a fogságból – ezt mondja az ÚR.

33. fejezet

1 Másodszor is szólt az ÚR Jeremiáshoz, amikor ő még fogságban volt a börtön udvarában, e szavakkal:

2 Azt mondja az ÚR, aki a földet alkotta, az ÚR, aki formálta és megerősítette; az ÚR az ő neve:

3 Kiálts hozzám, és felelek, nagy dolgokat mondok neked és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.

4 Mert így szól az ÚR, Izráel Istene e város házairól és Júda királyának palotáiról, amelyeket leromboltak, hogy felhasználják az ostromsáncokkal és fegyverekkel szembeni védelemként,

5 amikor elmentek, hogy megvívjanak a káldeusokkal, azoknak az embereknek a holttesteivel megtöltve azokat, akiket én haragomban és ítéletem hevében megöltem, mivelhogy elrejtettem arcomat a város elől sok gonoszságuk miatt:

6 Íme, én hozok neki enyhülést és orvosságot, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és a hűség kincseit.

7 Visszahozom Júdát és Izráelt a fogságból, és fölépítem őket olyanná, mint kezdetben voltak.

8 Megtisztítom őket minden bűnüktől, amellyel vétkeztek ellenem, megbocsátom minden bűnüket, amellyel vétkeztek ellenem, és gonoszul föllázadtak ellenem.

9 És ez a város hírnevet, örömöt, dicséretet és tisztességet szerez majd nekem a föld minden népe előtt, ha meghallják mindazt a jót, amelyet cselekszem velük, és félni és rettegni fognak mindazért a jóért és békességért, amelyet szerzek nekik!

10 Azt mondja az ÚR: Hallatszani fog még e helyen, amelyről azt mondjátok: „Ember és jószág nélkül való pusztaság ez”, Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, amelyek elpusztultak, ember, lakos és állat nélkül maradtak,

11 a vigasság és az öröm hangja, a vőlegény és a menyasszony hangja és azoké, akik ezt mondják: Adjatok hálát a Seregek URának, mert jó az ÚR, mert kegyelme örökkévaló! Hálaáldozatot hoznak az ÚR házába, mert jóra fordítom az ország sorsát, mint amilyen kezd

12 Azt mondja a Seregek URa: Ezen a puszta helyen, amelyen nincs ember és jószág, és ennek minden városában pásztorok fognak még lakni, akik nyájaikat terelgetik.

13 A hegyvidék, a síkság és a Délvidék városaiban, Benjámin földjén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban még juhnyájak fognak átmenni a számadó keze alatt – így szól az ÚR.

14 Íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, és megvalósítom az én jó szavamat, amelyet Izráel házának és Júda házának mondtam.

15 Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjadékot sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot szerez e földön.

16 Azokban a napokban megszabadul Júda, és Jeruzsálem is biztonságban lakozik, és így hívják majd őt: Az ÚR a mi igazságunk!

17 Mert így szól az ÚR: Nem vész ki Dávid utóda, lesz, aki Izráel házának trónjára üljön.

18 És a lévita papok utódai sem vesznek ki előlem, és lesznek, akik égőáldozatot áldoznak, ételáldozatot égetnek, és véresáldozatot készítenek minden napon.

19 Majd ezt mondta az ÚR Jeremiásnak:

20 Azt mondja az ÚR: Ha fel tudjátok bontani szövetségemet a nappallal és szövetségemet az éjszakával úgy, hogy ne legyen se nappal, se éjszaka a maga idejében,

21 akkor bomlik föl az én szolgámmal, Dáviddal való szövetségem is úgy, hogy ne legyen fia, aki uralkodjék trónján; meg szolgáimmal, a lévita papokkal kötött szövetségem is.

22 Ahogyan az ég serege meg nem számlálható, és a tenger homokja meg nem mérhető, úgy sokasítom meg az én szolgámnak, Dávidnak az utódait és a lévitákat, akik nekem szolgálnak.

23 Ezt mondta az ÚR Jeremiásnak:

24 Nem veszed észre, mit mond ez a nép? Azt, hogy elvetette az ÚR azt a két nemzetséget, amelyet kiválasztott. Népemet úgy megvetik, hogy többé nem is nemzet az őelőttük.

25 Azt mondja az ÚR: Ha már nem lesz szövetségem a nappallal és az éjszakával, és ha már nem én szabok törvényeket az égnek és a földnek,

26 akkor vetem el Jákóbnak és szolgámnak, Dávidnak az utódját úgy, hogy az ő utódai közül senkit nem választok, aki uralkodna Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak utódain; mert visszahozom őket a fogságból, és megkegyelmezek nekik.

34. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az ÚR, amikor Nebukadneccar babilóni király és egész serege meg a föld minden országa, amelyek hatalma alatt voltak, és a népek ostromolták Jeruzsálemet és minden városát. Ezt mondta:

2 Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Menj el, és ezt mondd Cidkijjának, Júda királyának, így szólj neki: Azt mondja az ÚR: Íme, odaadom e várost a babilóni király kezébe, és ő lángba borítja.

3 Te sem menekülsz meg a kezéből, hanem egészen biztosan elfognak, és a kezébe adnak. Szemtől szemben látod meg a babilóni királyt, személyesen beszél veled, és elmész Babilónba.

4 Mindazonáltal halld meg az ÚR szavát, Cidkijjá, Júda királya! Azt mondja az ÚR rólad: Nem fegyver által halsz meg.

5 Békességben halsz meg, és ahogyan tüzet gyújtottak atyáidnak, a korábbi királyoknak, akik előtted voltak, úgy gyújtanak majd neked is, és így siratnak téged: Jaj, uram! Én mondtam ezt – ezt mondja az ÚR.

6 És Jeremiás próféta megmondta Cid kijjának, Júda királyának mindezeket a beszédeket Jeruzsálemben.

7 A babilóni király serege pedig ostromolta Jeruzsálemet és Júda minden városát, amelyek megmaradtak, tudniillik Lákist és Azékát, mert Júda városai közül csak ezek maradtak meg mint megerősített városok.

8 Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az ÚR, miután Cidkijjá király szövetséget kötött az egész jeruzsálembeli néppel, és szabadságot hirdetett közöttük,

9 hogy mindenki bocsássa szabadon héber szolgáját és szolgálóját, és senki közöttük ne tartsa szolgaságban júdabeli atyjafiát.

10 Engedelmeskedtek is mindnyájan, a fejedelmek és az egész nép, akik szövetséget kötöttek, hogy mindenki felszabadítja szolgáját és szolgálóját, és senki nem tartja szolgaságban többé; engedelmeskedtek, és elbocsátották őket.

11 De azután meggondolták magukat, és visszakényszerítették szolgáikat és szolgálóikat, akiket szabadon bocsátottak, és szolgákká és szolgálókká tették őket.

12 És így szólt az ÚR szava Jeremiáshoz:

13 Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal azon a napon, amelyen kihoztam őket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azt mondtam:

14 Mikor hét esztendő eltelik, mindenki bocsássa el héber atyjafiát, akit eladtak neked. Miután hat esztendeig szolgált téged, bocsásd őt szabadon! De atyáitok nem hallgattak rám, fülüket sem fordították felém.

15 De ti ma megtértetek, és igazat cselekedtetek énelőttem azzal, hogy mindenki felszabadítást hirdetett atyjafiának, és szövetséget kötöttetek előttem abban a házban, amelyet nevemről neveznek.

16 De azután megváltoztatok, és megint beszennyeztétek nevemet, mert mindenki visszakényszerítette szolgáját és szolgálóját, akiket jó szívvel szabadon bocsátott, és leigáztátok őket, hogy szolgáitok és szolgálóitok legyenek.

17 Azért így szól az ÚR: Nem hallgattatok rám, hogy felszabadítást hirdessen mindenki atyjafiának, ember a felebarátjának. Íme, most én hirdetek nektek felszabadítást – ezt mondja az ÚR – a fegyverre, a dögvészre és az éhínségre és elrettentésül a föld minde

18 Azokat a férfiakat pedig, akik megszegték szövetségemet, és nem teljesítették a szövetség pontjait, amelyet színem előtt kötöttek, olyanná teszem, mint a borjú, amelyet kettévágtak, és átmentek a részei között,

19 Júda és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat, a papokat és a föld minden népét, akik átmentek a borjú részei között,

20 odaadom ellenségeik kezébe és a lelküket keresők kezébe, holttestük pedig az égi madaraknak és a föld vadjainak eledelévé lesz.

21 Cidkijját, Júda királyát és fejedelmeit is ellenségeik kezébe adom, a lelküket keresők kezébe és a babilóni király seregének kezébe, amely most elvonult innen.

22 Íme, parancsolok – ezt mondja az ÚR –, és visszahozom őket e városra, megostromolják, beveszik és lángba borítják. Pusztává és lakatlanná teszem Júda városait.

35. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet Jeremiásnak mondott az ÚR, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának idejében:

2 Menj el a rékábiak háznépéhez, beszélj velük; vidd be őket az ÚR házába, a kamrák egyikébe, és adj nekik bort inni!

3 Magam mellé vettem hát Jaazanját, Jirmejá fiát, Habaccinjá unokáját, a testvéreit és minden fiát meg a rékábiak egész háza népét.

4 Bevittem őket az ÚR házába, Hánán fiainak a kamrájába, aki Jigdaljának, az Isten emberének volt a fia. Ez a fejedelmek kamrája mellett volt, Maaszéjának, Sallum fiának a kamrája fölött, aki ajtóőr volt.

5 És a rékábiak háznépének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tettem, és azt mondtam nekik: Igyatok bort!

6 Ők azonban így feleltek: Nem iszunk bort, mert Jónádáb, Rékáb fia, a mi atyánk azt parancsolta nekünk: Ne igyatok bort soha, se ti, se fiaitok!

7 Házat se építsetek, gabonát se vessetek, szőlőt se ültessetek, ne tartsatok semmit; hanem sátrakban lakjatok egész életetekben, hogy hosszú ideig éljetek e föld színén, amelyen jövevények vagytok.

8 Mi pedig hallgattunk Jónádábnak, Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára, mindarra, amit parancsolt nekünk, hogy egész életünkben ne igyunk bort, sem mi, sem feleségeink, sem fiaink, sem leányaink,

9 és házakat se építsünk, hogy azokban lakjunk, se szőlőnk, se mezőnk, se vetésünk ne legyen,

10 hanem sátrakban lakjunk. Hallgattunk erre, és aszerint cselekedtünk, amint Jónádáb, a mi atyánk parancsolta nekünk.

11 De amikor felvonult Nebukadneccar babilóni király az ország ellen, akkor azt mondtuk: Gyertek, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg elől és az arám sereg elől! És ezért lakunk Jeruzsálemben.

12 Majd ezt mondta Jeremiásnak az ÚR:

13 Így szól a Seregek URa, Izráel Istene: Menj el, mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Miért nem veszitek magatokra az intést, és hallgattok az én beszédeimre? – azt mondja az ÚR.

14 Jónádábnak, Rékáb fiának teljesítették az intéseit, aki azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort. Nem is ittak bort mind ez ideig, mert hallgattak atyjuk parancsára. Én is szóltam nektek, idejében szóltam, de nem engedelmeskedtetek nekem.

15 Elküldtem hozzátok mind a szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem őket, akik ezt mondták: Térjen meg mindenki gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és ne járjatok idegen istenek után, hogy nekik szolgáljatok! Akkor azon a földön lakhattok,

16 Jónádábnak, Rékáb fiának fiai teljesítették atyjuk parancsát, amelyet parancsolt nekik, ez a nép azonban nem hallgatott rám.

17 Azért így szól az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Íme, rábocsátom Júdára és Jeruzsálem minden lakójára mindazt a veszedelmet, amelyről szóltam nekik, mivel szóltam nekik, de nem hallgattak rá, kiáltottam nekik, de nem feleltek.

18 A rékábiak háza népének pedig ezt mondta Jeremiás: Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Mivel hallgattatok Jónádábnak, atyátoknak a parancsára, és megtartottátok minden parancsát, és úgy cselekedtetek, ahogy meghagyta nektek,

19 azért ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Nem fogyatkozik el Jónádábnak, a Rékáb fiának a maradéka, előttem állnak mindenkor.

36. fejezet

1 Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében így szólt az ÚR Jeremiáshoz, és ezt mondta:

2 Végy elő egy irattekercset, és írd föl rá mindazokat a szavakat, amelyeket én mondtam neked Izráelről, Júdáról és minden nemzetről attól a naptól fogva, amelyen szólni kezdtem hozzád, Jósiás ideje óta mind e mai napig.

3 Hátha meghallja Júda háza, hogy milyen veszedelmet szándékozom neki szerezni, és megtér mindenki a gonosz útjáról, én pedig megbocsátom bűnüket és vétküket.

4 Ekkor előhívta Jeremiás Bárúkot, Nérijjá fiát, Bárúk pedig leírta Jeremiás diktálása után az irattekercsre mindazokat a szavakat, amelyeket az ÚR mondott neki.

5 És ezt parancsolta Jeremiás Bárúknak: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az ÚR házába.

6 Azért te menj be, és az ÚR házában, a böjti napon olvasd föl az ÚR szavait a nép füle hallatára az irattekercsről, amelyet diktálásom után írtál. Olvasd föl egész Júda előtt, akik eljöttek városaikból!

7 Hátha az ÚR elé száll könyörgésük, és mindenki megtér gonosz útjáról, mert nagy az ÚR haragja és fölháborodása, amellyel szólt az ÚR e nép ellen.

8 Bárúk pedig, Nérijjá fia, teljesen úgy cselekedett, ahogyan Jeremiás próféta megparancsolta neki: fölolvasta az irattekercsről az ÚR szavát az ÚR házában.

9 Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának az ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban böjtre hívták föl az ÚR elé egész Jeruzsálem népét meg az egész népet, amely Júda városaiból jött föl Jeruzsálembe.

10 Akkor fölolvasta Bárúk az irattekercsről Jeremiás beszédeit az ÚR házában, Gemarjának, Sáfán kancellár fiának a kamrájában, a fölső udvarban, az ÚR háza új kapujának bejáratánál az egész nép füle hallatára.

11 Amikor meghallgatta Míkájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája az ÚR minden beszédét az irattekercsből,

12 lement a király palotájába, a kancellár szobájába, és íme, ott ült az összes főember: Elisámá, a kancellár, Delájá, Semajá fia, Elnátán, Akbór fia, Gemarjá, Sáfán fia és Cidkijjá, Hananjá fia meg a többi főember is.

13 Míkájehú elmondta nekik mindazokat, amiket hallott, amikor Bárúk fölolvasta az irattekercset a nép füle hallatára.

14 Azért elküldték a főemberek Bárúkhoz Jehúdit, aki Netanjá fia volt, aki Selemjá fia volt, aki pedig Kúsi fia volt, és ő ezt mondta: Vedd a kezedbe az irattekercset, amelyet fölolvastál a nép füle hallatára, és jöjj! És kezébe vette Bárúk, Nérijjá fia az i

15 Akkor ezt mondták neki: Ülj le, és olvasd föl a fülünk hallatára! Bárúk tehát fölolvasta azt a fülük hallatára.

16 Amikor meghallották mindezeket a szavakat, megrettenve tekintettek egymásra, és azt mondták Bárúknak: Bizony jelentenünk kell mindezeket a beszédeket a királynak!

17 Majd megkérdezték Bárúkot: Mondd el nekünk, hogyan is írtad le mindezeket a szájából elhangzó szavakat!

18 Bárúk ezt mondta nekik: Ő diktálta nekem mindezeket a szavakat, én pedig leírtam erre az irattekercsre tintával.

19 Ekkor a főemberek azt mondták Bárúknak: Menj, rejtőzz el, te is, és Jeremiás is, és ne tudja senki, hogy hol vagytok.

20 És elmentek a királyhoz az udvarba, miután eltették az irattekercset Elisámá kancellár szobájába, és elmondták mindezeket a király füle hallatára.

21 Akkor elküldte a király Jehúdit, hogy hozza el az irattekercset; ő el is hozta Elisámá kancellár szobájából, és fölolvasta Jehúdi a király füle hallatára és azoknak a főembereknek a füle hallatára, akik a király előtt álltak.

22 A király pedig akkor a téli palotában ült a kilencedik hónapban, és tűz égett előtte a kandallóban.

23 Amikor Jehúdi három vagy négy hasábot elolvasott, levágta azt a kancellár késével, és a kandallóban lévő tűzbe hajította, míg csak az egész irattekercs el nem égett a kandallóban lévő tűzben.

24 Nem rettentek meg, és ruhájukat sem szaggatták meg, sem a király, sem a szolgái, akik hallották mindezeket a beszédeket.

25 Bár Elnátán, Delájá és Gemarjá kérték a királyt, hogy ne égesse el az irattekercset, ő mégsem hallgatott rájuk.

26 Hanem meghagyta a király Jerahmeél királyfinak, Szerájának, Azriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Bárúkot, az írástudót és Jeremiás prófétát; de az ÚR elrejtette őket.

27 Majd azt mondta az ÚR Jeremiásnak, miután a király elégette az irattekercset és a beszédeket, amelyeket Bárúk Jeremiás diktálása után írt le:

28 Térj vissza, végy magadhoz egy másik irattekercset, és írd rá az előbbi szavakat mind, amelyek az előző irattekercsen voltak, és amelyet Jójákim, Júda királya elégetett.

29 És ezt mondd Jójákimnak, Júda királyának: Azt mondja az ÚR: Elégetted az irattekercset, és azt mondtad: Miért írtál rá ilyen szavakat, hogy bizonyosan eljön a babilóni király, és elveszíti ezt az országot, és kipusztít belőle embert és állatot?

30 Azért így szól az ÚR Jójákim, Júda királya felől: Nem lesz utóda, aki Dávid trónjára üljön, és holttestét kidobják a nappali hőségre és az éjszakai fagyra.

31 Megbüntetem őt, utódját és szolgáit bűneikért, és rájuk bocsátom meg a jeruzsálemi polgárokra és Júda férfiaira mindazt a veszedelmet, amelyről szóltam nekik, de nem hallgattak meg.

32 Jeremiás azért másik irattekercset vett, és Bárúknak, az írástudó Nérijjá fiának adta, aki fölírta arra Jeremiás diktálása után annak az irattekercsnek minden szavát, amelyet Jójákim, Júda királya tűzben égetett el. Sőt még sok más hasonló beszédet is csa

37. fejezet

1 Konjáhú, Jójákim fia helyett Cidkijjá király, Jósiás fia uralkodott, akit Nebukadneccar babilóni király tett királlyá Júda földjén.

2 De nem hallgatott sem ő, sem szolgái, sem az ország népe az ÚR szavára, amelyet Jeremiás próféta által szólt.

3 Elküldte Cidkijjá király Júkalt, Selemjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát Jeremiás prófétához, és azt mondta: Kérlek, könyörögj értünk az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz!

4 Jeremiás pedig szabadon járt-kelt a nép között, mert még nem vetették börtönbe.

5 Akkor vonult ki a fáraó serege Egyiptomból. Amikor a káldeusok, akik megszállták Jeruzsálemet, meghallották ennek hírét, elmentek Jeruzsálem alól.

6 Ezt mondta az ÚR Jeremiás prófétának:

7 Így szól az ÚR, Izráel Istene: Ezt mondjátok Júda királyának, aki hozzám küldött benneteket, hogy megkérdezzetek engem: Íme, a fáraó serege, amely fölvonult segítségetekre, visszatér országába, Egyiptomba.

8 A káldeusok pedig újra ostromolni fogják e várost, és beveszik azt és fölégetik.

9 Azt mondja az ÚR: Ne csapjátok be magatokat e szavakkal: „Bizonyosan elvonulnak tőlünk a káldeusok”, mert nem vonulnak el!

10 Mert ha megvernétek is a káldeusok egész seregét, akik ostromolnak titeket, és közülük csak néhány sebesült maradna, mind fölkelnének sátrukból, és lángba borítanák e várost.

11 Amikor elvonult a káldeusok serege Jeruzsálem alól a fáraó serege miatt,

12 Jeremiás is kifelé indult Jeruzsálemből, hogy Benjámin földjére menjen, hogy megkapja osztályrészét népe között.

13 Amikor pedig a Benjámin kapujához ért, ott volt az őrök parancsnoka, akinek a neve Jirijjá volt, Selemjá fia, Hananjá unokája, és elfogta Jeremiás prófétát, és azt mondta: Te a káldeusokhoz szöksz!

14 Jeremiás erre azt mondta: Hazugság! Nem szököm át a káldeusokhoz! De nem hallgatott rá Jirijjá, hanem megragadta Jeremiást, és a fejedelmekhez vitte őt.

15 A fejedelmek pedig megharagudtak Jeremiásra, megverették őt, és fogházba vetették Jónátán kancellár házában; mert azt rendelték fogháznak.

16 Így jutott Jeremiás a tömlöcbe, a cellájába, és sok ideig maradt ott Jeremiás.

17 Majd Cidkijjá király érte küldött, és előhozatta őt, és a palotájában titokban azt kérdezte a király: Van-e kijelentésed az ÚRtól? Akkor azt mondta Jeremiás: Van! És azt is mondta: A babilóni király kezébe adnak.

18 Azután azt mondta Jeremiás Cidkijjá királynak: Mit vétettem ellened, a te szolgáid ellen és e nép ellen, hogy fogházba vetettetek engem?

19 És hol vannak a ti prófétáitok, akik azt prófétálták nektek: „Nem vonul föl a babilóni király ellenetek és e föld ellen”?!

20 Most azért, uram, király, hallgass meg, és jusson eléd könyörgésem! Ne küldj vissza Jónátán kancellár házába, hogy ott kelljen meghalnom!

21 Cidkijjá király azért azt parancsolta, hogy Jeremiást a börtön udvarában őrizzék, és adjanak neki naponként egy-egy darab kenyeret a pékek utcájából, amíg el nem fogy minden kenyér a városból. Jeremiás tehát ott maradt a börtön udvarán.

38. fejezet

1 Meghallotta Sefatjá, Mattán fia és Gedaljá, Pashúr fia és Júkal, Selemjá fia és Pashúr, Malkijjá fia is azokat a szavakat, amelyeket Jeremiás mondott az egész népnek:

2 Azt mondja az ÚR: Aki ebben a városban marad, meghal fegyver, éhínség és dögvész miatt; aki viszont kimegy a káldeusokhoz, életben marad, életét ajándékul kapja, és élni fog.

3 Így szól az ÚR: Bizonyosan a babilóni király seregének kezébe kerül ez a város, aki beveszi azt.

4 Erre azt mondták a fejedelmek a királynak: Meg kell ölni ezt az embert, mert erőtlenné teszi a harcosok kezét, akik megmaradtak a városban, és az egész nép kezét, mivel efféle szavakat szól nekik. Mert ez az ember nem a nép megmaradására törekszik, hanem

5 És Cidkijjá király így felelt: Íme, kezetekben van, hiszen a király semmit sem tehet ellenetekre.

6 Ekkor fogták Jeremiást, hogy bevessék Malkijjá királyfi vermébe, amely a börtön udvarán volt; és köteleken lebocsátották Jeremiást, és mivel a veremben nem víz volt, hanem csak sár, belemerült Jeremiás a sárba.

7 És meghallotta a kúsita Ebed-Melek, aki udvari szolga volt a király palotájában, hogy Jeremiást a verembe vetették; a király akkor éppen a Benjámin-kapuban volt.

8 Kiment azért Ebed-Melek a király palotájából, és ezt mondta a királynak:

9 Uram, király! Gonoszul cselekedtek azok az emberek, amikor így tettek Jeremiás prófétával, és a verembe vetették; mert ott éhen hal, mert nem lesz ezután semmi kenyér e városban.

10 Parancsot adott azért a király a kúsita EbedMeleknek, és azt mondta: Vigyél magaddal innen harminc embert, és húzd föl Jeremiás prófétát a veremből, mielőtt meghalna.

11 Magához vett tehát Ebed-Melek harminc embert, és bement a király palotájába, a kincstár alatti terembe, és hozott onnan elnyűtt ruhadarabokat és szakadozott posztókat, és leengedte azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.

12 És azt mondta a kúsita Ebed-Melek Jeremiásnak: Tedd ezeket a régi és szakadozott ruhadarabokat a hónod alatt a kötelek alá! És Jeremiás úgy cselekedett.

13 Kihúzták tehát Jeremiást a köteleken, és fölhozták őt a veremből; ezután Jeremiás a börtön udvarában lakott.

14 Azután elküldött Cidkijjá király, és magához hozatta Jeremiás prófétát az ÚR házában lévő harmadik bejáratig, és azt mondta a király Jeremiásnak: Kérdezek tőled valamit, de ne titkolj el semmit előlem!

15 Jeremiás azt mondta Cidkijjának: Ha kijelentést közlök veled, te biztosan megöletsz engem. Ha pedig tanácsot adok, nem hallgatsz rám.

16 Ekkor titkon megesküdött Jeremiásnak Cidkijjá király e szavakkal: Él az ÚR, aki lelket alkotott nekünk, hogy nem öletlek meg, és nem adlak azoknak az embereknek a kezébe, akik lelkedet keresik!

17 Akkor ezt mondta Jeremiás Cidkijjának: Azt mondja az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha kimész a babilóni király fejedelmeihez, életben marad a lelked, és nem ég el tűzben e város, hanem életben maradsz te és a házad népe.

18 Ha pedig nem mész ki a babilóni király fejedelmeihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe adatik, fölégetik, és te sem menekülhetsz meg a kezükből.

19 Erre azt mondta Cidkijjá király Jeremiásnak: Félek a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz; hátha kezükbe adnak engem, és ők csúfot űznek belőlem!

20 Azt mondta Jeremiás: Nem adnak! Hallgass az ÚR szavára, amelyet én mondok neked, akkor jó dolgod lesz, és élni fog a lelked!

21 Ha pedig nem akarsz kimenni, az történik majd, amit megjelentett nekem az ÚR:

22 Íme, kivisznek minden asszonyt, aki itt maradt Júda királyának palotájában, a babilóni király fejedelmeihez, és ezt mondják majd azok az asszonyok: Jóakaróid megcsaltak téged, és erőt vettek rajtad; s amikor lábad a sárba ragadt, ők visszafordultak.

23 És feleségeidet és gyermekeidet mind kiviszik a káldeusoknak, és te sem menekülsz meg a kezükből, hanem elfognak, és a babilóni király kezébe adnak. Ezt a várost pedig fölégetik.

24 Cidkijjá erre azt mondta Jeremiásnak: Senki se tudjon e dolgokról, akkor nem halsz meg!

25 Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és hozzád mennek, és azt mondják neked: „Mondd meg nekünk, miről beszéltél a királlyal, ne titkold el előlünk, akkor nem ölünk meg téged! Mit mondott neked a király?”,

26 akkor azt mondd nekik: Alázatosan könyörögtem a királyhoz, hogy ne vitessen vissza Jónátán házába, mert ott meghalnék.

27 A fejedelmek pedig mind elmentek Jeremiáshoz, és megkérdezték őt. És pont úgy felelt nekik, ahogyan a király parancsolta. Azok pedig többet nem szólva eltávoztak tőle, mert nem tudták meg azt, amiről Jeremiás beszélt a királlyal.

28 Jeremiás pedig ott maradt a börtön udvarában mindaddig a napig, amelyen bevették Jeruzsálemet. Ott volt, amikor bevették Jeruzsálemet.

39. fejezet

1 Cidkijjának, Júda királyának a kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban fölvonult Nebukadneccar babilóni király és egész serege Jeruzsálem ellen, és megszállták.

2 Cidkijjá tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján törtek be a városba.

3 Bevonultak a babilóni király fejedelmei mind, és leültek a középső kapuban: Nérgal-Szárecer, Szamgar-Nebú, Szár-Szekím udvarnagy; Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóni király összes többi fejedelme.

4 Amikor meglátta őket Cidkijjá, Júda királya és az összes harcos, megfutamodtak. Éjjel kimentek a városból a király kertje felé vivő úton, a két kőfal közötti kapun, és elvonultak a puszta irányába.

5 De üldözőbe vette őket a káldeus sereg, és utolérték Cidkijját Jerikó pusztájában. Elfogták és Nebukadneccar babilóni királyhoz vitték Riblába, Hamát földjére, hogy ítéletet tartson fölötte.

6 A babilóni király pedig megölette Cidkijjá fiait Riblában az ő szeme láttára, és megölette a babilóni király Júda minden nemesét is.

7 Cidkijját megvakíttatta és vasra verette, hogy Babilónba vigye.

8 A király palotáját pedig és a nép házait is fölgyújtották a káldeusok, és lerontották Jeruzsálem kőfalait.

9 A városban maradt népet, a szökevényeket, akik hozzá szöktek, a nép többi részével együtt, akik még megmaradtak, fogságba vitte Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Babilónba.

10 A nép szegényeit pedig, akiknek semmijük sem volt, Nebuzaradán testőrparancsnok ott hagyta Júda földjén, és szőlőket meg szántóföldeket adott nekik azon a napon.

11 Jeremiásra nézve pedig ezt a parancsot adta Nebukadneccar király Nebuzaradánnak, a testőrök parancsnokának:

12 Vedd őt magad mellé, viselj gondot rá, és semmi bajt ne okozz neki, hanem úgy cselekedj vele, amint ő akarja.

13 Intézkedett tehát Nebuzaradán testőrparancsnok, Nebusazbán udvarnagy, Nérgal-Szárecer főmágus és a babilóni király több főembere.

14 Elküldtek tehát, elhozatták Jeremiást a börtön udvarából és rábízták Gedaljára, Ahikám fiára, Sáfán unokájára, hogy vigye őt haza, és maradjon a nép között.

15 Az ÚR pedig azt mondta Jeremiásnak, amikor ő még fogoly volt a börtön udvarában:

16 Menj el, és ezt mondd a kúsita EbedMeleknek: Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, én beteljesítem beszédeimet e város kárára és nem javára, és azon a napon mindez szemed előtt lesz.

17 Téged azonban megszabadítalak azon a napon – ezt mondja az ÚR –, és nem adnak azoknak az embereknek a kezébe, akiktől félsz!

18 Egészen biztos, hogy megszabadítalak téged, nem esel el fegyvertől, és lelkedet ajándékul kapod, mert bíztál bennem – ezt mondja az ÚR.

40. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet az ÚR mondott Jeremiásnak, miután Nebuzaradán testőrparancsnok elbocsátotta őt Rámából, mert őt is elfogták, és láncra verték az összes jeruzsálemi és júdai fogollyal együtt, akiket Babilónba vittek.

2 A testőrparancsnok elvitte Jeremiást, és azt mondta neki: Az ÚR, a te Istened rendelte ezt a veszedelmet e hely ellen.

3 Véghezvitte és megcselekedte az ÚR, ahogy megmondta. Mert vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok a szavára, azért teljesedett be rajtatok ez a dolog.

4 Most azért én ma megszabadítalak a lánctól, amely a kezeden van. Ha úgy tetszik neked, hogy Babilónba jöjj velem, akkor jöjj, nekem pedig gondom lesz rád. Ha pedig nem tetszik neked, hogy velem jöjj Babilónba, maradj itt! Íme, előtted van az egész föld, o

5 De később már nem lehet visszatérni. Vagy menj vissza Gedaljához, Ahikám fiához, Sáfán unokájához, akit a babilóni király tiszttartóvá tett Júda városaiban, és lakj vele a nép között, vagy menj akárhová, ahová neked tetszik. A testőrparancsnok ételt és aj

6 Jeremiás pedig elment Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és ott lakott vele a nép között, akik megmaradtak az országban.

7 Amikor meghallották a seregek vezérei, akik a síkságon voltak, ők és embereik, hogy a babilóni király Gedalját, Ahikám fiát tette tiszttartóvá az országban, és rábízta a férfiakat és az asszonyokat, a kisdedeket és a föld szegényeit azok közül, akiket nem

8 elmentek Gedaljához Micpába, tudniillik Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán és Jónátán, Káréah fiai, Szerájá, Tanhumet fia, a netófái Éfaj fiai és Jaazanjá, Maakáti fia embereikkel együtt.

9 Gedaljá, Ahikám fia, Sáfán unokája pedig megesküdött nekik és embereiknek, és ezt mondta: Ne féljetek a káldeusoknak szolgálni, hanem lakjatok az országban, és szolgáljatok a babilóni királynak, és jó dolgotok lesz!

10 És én, íme, Micpában lakom, hogy szolgálatukra álljak a káldeusoknak, akik eljönnek hozzánk. Ti pedig gyűjtsetek be bort, gyümölcsöt és olajat is, és tegyétek el edényeitekbe! Lakjatok azokban a városokban, amelyeket birtokba vehettek.

11 Meghallották mindazok a júdabeliek is, akik a móábiaknál, az ammóniaknál, az edómiaknál és a többi tartományban voltak, hogy a babilóni király maradékot hagyott Júdának, és hogy Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját tette tiszttartóvá fölöttük.

12 Ezért minden júdabeli hazajött mindenhonnan, ahová elűzték őket. Eljöttek Júda földjére Gedaljához Micpába, és bort meg igen sok gyümölcsöt hordtak össze.

13 Jóhánán, Káréah fia és a seregek vezetői, akik a síkságon voltak, szintén elmentek Gedaljához Micpába.

14 Azt mondták neki: Nem tudod, hogy Baalisz ammóni király elküldte Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged? De Gedaljá, Ahikám fia nem hitt nekik.

15 Jóhánán, Káréah fia pedig titkon ezt mondta Gedaljának Micpában: Elmegyek, és megölöm Jismáélt, Netanjá fiát úgy, hogy senki se tudja. Miért oltaná ki a te életedet? Hiszen akkor a júdabeliek, akik tehozzád gyülekeztek, mind szétoszlanának, és Júdának még

16 És azt mondta Gedaljá, Ahikám fia Jóhánánnak, Káréah fiának: Ne cselekedd meg ezt a dolgot, mert te hazugságot szólsz Jismáélről!

41. fejezet

1 A hetedik hónapban csakugyan eljött Jismáél, Netanjá fia, Elisámá unokája, aki királyi nemből és a király főemberei közül való volt, és vele együtt tíz férfiú Gedaljához, Ahikám fiához Micpába, és együtt étkeztek Micpában.

2 És fölkelt Jismáél, Netanjá fia és a tíz férfi, akik vele voltak, és megölték Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját karddal; így ölték meg azt, akit a babilóni király tiszttartóvá tett az országban.

3 Megölette Jismáél azokat a júdabelieket is, akik Gedaljával voltak Micpában, és a káldeusokat is, akiket ott találtak, meg a harcosokat.

4 Másnap, Gedaljá megölése után, amikor még senki sem tudott a dologról,

5 férfiak jöttek Sikemből, Silóból és Samariából: nyolcvan férfiú levágott szakállal, megszaggatott ruhában és megvagdalt testtel. Kezükben ételáldozat és tömjén volt, hogy az ÚR házába vigyék.

6 Jismáél, Netanjá fia kiment eléjük Micpából, és menet közben egyre csak sírt. Amikor eléjük ért, azt mondta nekik: Gyertek el Gedaljához, Ahikám fiához!

7 De amikor a város közepére értek, megölte és a verembe vetette őket Jismáél, Netanjá fia és azok a férfiak, akik vele voltak.

8 De akadt közöttük tíz ember, akik ezt mondták Jismáélnak: Ne ölj meg minket, mert kincsünk van a mezőn, búza és árpa, olaj és méz. Ezért visszafogta magát, és nem ölte meg őket atyjukfiaival együtt.

9 Azt a vermet pedig, amelybe Jismáél beledobta mindazoknak az embereknek a holttestét, akiket Gedaljával együtt ölt meg, Ászá király készítette Baasá, Izráel királya ellen. Ezt töltötte meg Jismáél, Netanjá fia a megöltekkel.

10 Majd fogságba vitte Jismáél a nép egész maradékát, akik Micpában voltak, a király leányait és az egész népet, amelyet Micpában hagytak, s akiket Nebuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahikám fiára bízott; foglyul ejtette tehát őket Jismáél, Netanjá fia,

11 És meghallotta Jóhánán, Káréah fia és a seregek vezérei, aki vele voltak, mindazt a gonoszságot, amelyet Jismáél, Netanjá fia cselekedett.

12 Ezért maguk mellé vették összes emberüket, és elmentek, hogy megvívjanak Jismáéllal, Netanjá fiával. Be is érték őt a nagy víznél, amely Gibeónnál van.

13 Amikor az egész nép, amely Jismáéllal volt, meglátta Jóhánánt, Káréah fiát meg a sereg minden vezérét, akik vele voltak, megörültek.

14 És megfordult az egész nép, amelyet Jismáél foglyul ejtett Micpából, visszatért, és elment Jóhánánhoz, Káréah fiához.

15 Jismáél, Netanjá fia pedig nyolcadmagával elmenekült Jóhánán elől, és az Ammón fiaihoz ment.

16 Akkor Jóhánán, Káréah fia és a sereg vezérei, akik vele voltak, maguk mellé vették a nép maradékát, amelyet visszahoztak Jismáéltól, Netanjá fiától Micpából, miután az megölte Gedalját, Ahikám fiát, az erős férfiakat, a harcosokat, az asszonyokat, a gyerm

17 Elindultak, és Kimhám szállásainál időztek, amely közel van Betlehemhez, hogy elmenjenek és eljussanak Egyiptomba.

18 Féltek ugyanis a káldeusoktól, mert Jismáél, Netanjá fia megölte Gedalját, Ahikám fiát, akit a babilóni király tiszttartóvá tett az országban.

42. fejezet

1 Eljött pedig a csapatok minden vezére és Jóhánán, Káréah fia és Jaazanjá, Hósajá fia meg az egész nép a kicsinytől fogva a nagyig,

2 és azt mondták Jeremiás prófétának: Hallgasd meg alázatos kérésünket, és könyörögj értünk Istenedhez, az ÚRhoz mindezért a maradékért; mert kevesen maradtunk meg a sokaságból, amint azt saját szemeddel láthatod!

3 Jelentse ki nekünk az ÚR, a te Istened az utat, amelyen járjunk, és azt, amit cselekednünk kell.

4 Ekkor azt mondta nekik Jeremiás próféta: Hallottam. Íme, könyörögni fogok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez a ti beszédetek szerint, és mindazt, amit felel nektek az ÚR, megjelentem nektek, nem titkolok el előletek semmit.

5 Ők pedig azt mondták Jeremiásnak: Az ÚR legyen ellenünk hű és igaz tanúbizonyság, ha nem mindenben ama beszéd szerint cselekszünk, amellyel hozzánk küld téged az ÚR, a te Istened.

6 Ha jó, ha rossz, hallgatni fogunk az ÚRnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez küldünk téged. Azért, hogy jó dolgunk legyen, hallgatunk az ÚRnak, a mi Istenünknek a szavára.

7 Történt pedig tíz nap múlva, hogy szólt az ÚR Jeremiáshoz.

8 És odahívatta Jóhánánt, Káréah fiát és a seregek minden vezérét, akik vele voltak, meg az egész népet a kicsinytől fogva a nagyig.

9 És azt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene, akihez elküldtetek engem, hogy terjesszem eléje könyörgéseteket:

10 Ha valóban itt maradtok ebben az országban, akkor fölépítelek benneteket és nem rombollak le, elültetlek és nem gyomlállak ki titeket, mert megbántam azt a veszedelmet, amit rátok hoztam.

11 Ne féljetek a babilóni királytól, akitől most féltek! Ne féljetek tőle – ezt mondja az ÚR –, mert veletek vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek benneteket a kezéből.

12 Irgalmasságot cselekszem veletek, hogy ő is irgalmas legyen hozzátok, és visszaenged benneteket földetekre.

13 De ha azt mondjátok: „Nem lakunk ebben az országban”, és nem hallgattok az ÚRnak, a ti Isteneteknek a szavára,

14 mondván: „Nem! Mi Egyiptom földjére megyünk, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk kürtszót, és kenyérre nem éhezünk, és ott fogunk lakni!”,

15 akkor halljátok meg az ÚR szavát, Júdának maradékai! Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ha ti arcotokat Egyiptom felé fordítjátok, és elmentek, hogy ott tartózkodjatok,

16 akkor bizony utolér benneteket Egyiptom földjén a fegyver, amelytől féltek, és nyomotokban jár Egyiptomban az éhínség is, amely miatt aggódtok, és ott haltok meg.

17 Mert az lesz, hogy mindazok a férfiak, akik Egyiptom felé fordítják arcukat, hogy odamenjenek, és ott tartózkodjanak, fegyver, éhínség és dögvész miatt halnak meg. Egy sem marad meg közülük, és nem menekül meg a veszedelemtől, amelyet rájuk bocsátok.

18 Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ahogyan kiömlött izzó haragom Jeruzsálem lakóira, úgy öntöm ki haragomat rátok, ha Egyiptomba mentek. Átok, döbbenet, szidalom, gyalázat lesztek ott, és nem látjátok többé ezt a helyet!

19 Így szól hozzátok az ÚR, Júda maradéka! Ne menjetek Egyiptomba! Jól értsétek meg, hogy mire figyelmeztetlek ma benneteket!

20 Mert magatokat csaltátok meg lelketekben, amikor engem az ÚRhoz, a ti Istenetekhez küldtetek e szavakkal: Könyörögj az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz, és amiképpen szól az ÚR, a mi Istenünk, úgy jelentsd meg nekünk, és mi akképpen cselekszünk.

21 Noha pedig ma megjelentettem nektek, nem hallgattatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek szavára, sem arra, amivel hozzátok küldött engem.

22 Most azért tudjátok meg jól, hogy fegyver, éhínség és dögvész miatt haltok meg azon a helyen, ahová menni kívánkoztok, hogy ott lakjatok.

43. fejezet

1 Amint Jeremiás végigmondta az egész népnek az ÚRnak, Istenüknek minden rendelését, amelyekkel az ÚR, az ő Istenük küldte hozzájuk, mindezeket a szavakat,

2 akkor azt mondta Azarjá, Hósajá fia, Jóhánán, Káréah fia és az összes kevély férfi Jeremiásnak: Hazugságot szólsz, nem küldött téged az ÚR, a mi Istenünk, hogy ezt mondd: Ne menjetek Egyiptomba, hogy ott lakjatok!

3 Bárúk, Nérijjá fia izgat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe adjon bennünket, hogy megöljenek minket, vagy hogy fogságba vitessen Babilónba.

4 És nem hallgatott sem Jóhánán, Káréah fia, sem a sereg vezérei, sem az egész nép az ÚR szavára, hogy Júda földjén maradjanak.

5 Hanem magával vitte Jóhánán, Káréah fia és a sereg valamennyi vezére Júda egész maradékát, akik visszajöttek azok közül a nemzetek közül, ahová kiűzték őket, hogy Júda földjén lakjanak:

6 a férfiakat és az asszonyokat, a gyermekeket meg a király leányait és minden lelket, akit Nebuzaradán testőrparancsnok otthagyott Gedaljával, Ahikám fiánál, Sáfán unokájánál; továbbá Jeremiás prófétát és Bárúkot, Nérijjá fiát.

7 Elmentek Egyiptom földjére, mert nem hallgattak az ÚR szavára, és megérkeztek Tahpanhészba.

8 Tahpanhészban azt mondta az ÚR Jeremiásnak:

9 Végy a kezedbe nagy köveket, és a júdabeli emberek szeme láttára ásd el azokat a földbe, a fáraó házának bejárata előtti kikövezett rész alatt Tahpanhészban.

10 És ezt mondd nekik: Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, én elküldök, és fölhozom Nebukadneccar babilóni királyt, az én szolgámat, és a trónját e kövekre teszem, melyeket ide rejtettem, és ő fölöttük húzza föl sátrát.

11 Betör, és megveri Egyiptom földjét. Aki halálra való, az halálra jut, aki fogságra való, az fogságra jut, aki pedig fegyverre való, az fegyverre jut.

12 Tüzet gyújt Egyiptom isteneinek templomaiban, lángba borítja azokat, és foglyokká teszi őket. Magára ölti Egyiptom földjét, ahogy a pásztor magára ölti ruháját, és kimegy onnan békességgel.

13 Lerontja Bétsemes faragott képeit, amely Egyiptom földjén van, és fölperzseli Egyiptom isteneinek templomait.

44. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet Jeremiás kapott minden júdabeliről, akik Egyiptom földjére települtek, akik Migdólban, Tahpanhészban, Nófban és Patrósz földjén laktak:

2 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Láttátok mindazt a veszedelmet, amelyet Jeruzsálemre és Júda minden városára hoztam, íme, azok most pusztává lettek, senki sem lakik bennük.

3 Gonoszságuk miatt történt mindez, amelyet azért cselekedtek, hogy fölingereljenek engem. Mert elmentek, hogy áldozatot vigyenek, és szolgáljanak az idegen isteneknek, akiket sem ők, sem ti, sem atyáitok nem ismertek.

4 Holott elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, éspedig időben küldtem, és ezt mondtam: Ne cselekedjétek ezt az utálatos dolgot, amit gyűlölök!

5 De nem hallgattak rájuk, fülüket sem fordították feléjük, nem tértek meg gonoszságukból, hanem idegen isteneknek áldoztak.

6 Ezért áradt ki bosszúm és haragom, és lángra gyúlt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, és azok kietlen pusztasággá lettek, és így van mindmáig.

7 Most azért azt mondja az ÚR, a Seregek Istene, Izráel Istene: Miért okoztok ily nagy veszedelmet lelketeknek, hogy kipusztuljon közületek Júdából férfi és nő, gyermek és csecsemő, hogy még csak maradék se maradjon nektek?

8 Hiszen ingereltek engem kezetek alkotásaival, és idegen isteneknek áldoztok Egyiptom földjén, ahová eljöttetek, hogy itt lakjatok. Ezért veszedelmet szereztek magatoknak, és átokká és gyalázattá lesztek e föld minden nemzete között!

9 Vajon elfelejtkeztetek atyáitok gonoszságairól, Júda királyainak és feleségeiknek gonoszságairól, a ti gonoszságaitokról és feleségeitek gonoszságairól, amelyeket Júda földjén és Jeruzsálem utcáin cselekedtetek?

10 Nem alázták meg magukat mind e mai napig, és nem féltek engem, nem jártak törvényem és rendeléseim szerint, amelyeket elétek és atyáitok elé adtam.

11 Ezért azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, ellenetek fordítom arcomat a vesztetekre, hogy kipusztítsam egész Júdát.

12 Megragadom Júda maradékát, akik maguk elé tűzték, hogy Egyiptom földjére mennek, hogy ott lakjanak, és mindnyájan elpusztulnak Egyiptom földjén; fegyver által esnek el, éhínség miatt pusztulnak el. Kicsinytől a nagyig fegyver és éhínség miatt halnak meg,

13 És megbüntetem azokat, akik Egyiptom földjére települtek, amint a jeruzsálembelieket is megbüntettem fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel.

14 Nem menekül és nem szabadul meg Júda maradékából senki, aki elment, hogy Egyiptom földjén lakjon. Nem térhetnek vissza Júda földjére, ahová lelkük sóvárog, hogy visszatérve ott lakjanak; mert nem térhet vissza, csak néhány menekült.

15 Akkor így válaszoltak Jeremiásnak azok a férfiak, akik tudták, hogy feleségük idegen isteneknek áldoz, és azok az asszonyok, akik ott álltak nagy tömegben, meg az egész nép, amely Egyiptom földjén, Patrószban lakott:

16 Nem hallgatunk rád abban a dologban, ami miatt szóltál nekünk az ÚR nevében,

17 hanem úgy cselekszünk, amint szánkkal megfogadtuk: füstölőáldozatot viszünk az ég királynőjének, és italáldozattal áldozunk neki; ahogyan cselekedtünk mi és atyáink, királyaink és fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. Mert akkor beteltünk ken

18 De amióta nem áldozunk már az ég királynőjének tömjénezéssel, és nem viszünk neki italáldozatot, mindenben szűkölködünk, fegyver és éhínség emészt minket.

19 És hogyha mi az ég királynőjének füstölve áldozunk és neki italáldozatot viszünk, vajon férjünk tudta nélkül készítünk-e neki süteményeket, amelyek őt formázzák, és úgy viszünk-e neki italáldozatot?

20 Erre azt mondta Jeremiás az egész népnek, a férfiaknak és az asszonyoknak, az egész népnek, akik azt felelték neki:

21 Vajon nem arról a tömjénezésről emlékezett-e meg az ÚR, és nem azt vette-e szívére, amelyet Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin tömjéneztetek ti és atyáitok, királyaitok és fejedelmeitek meg a föld népe?

22 Nem szenvedhette tovább az ÚR gonosz cselekedeteiteket és az utálatosságokat, amelyeket elkövettetek, ezért lett a földetek pusztasággá, kietlenné, átokká és lakatlanná, amilyen az mind e mai napig.

23 Mivel tömjénezve áldoztatok, vétkeztetek az ÚR ellen, és nem hallgattatok az ÚR szavára, és nem jártatok az ő törvénye, rendelései és intelmei szerint, azért következett rátok ez a veszedelem. Így van ez mind a mai napig.

24 Majd ezt mondta Jeremiás az egész népnek és az összes asszonynak: Halljátok meg az ÚR szavát mind, ti júdabeliek, akik Egyiptom földjén vagytok!

25 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ti és feleségeitek szóltatok szátokkal, és végbevittétek kezetekkel ekképpen: Bizonyosan teljesítjük fogadalmainkat, amelyeket megfogadtunk az ég királynőjének, hogy tömjénezve áldozunk, és italáldozatot viszünk ne

26 De halljátok meg az ÚR szavát mind, ti júdabeliek, akik Egyiptom földjén laktok: Íme, megesküdtem az én nagy nevemre – ezt mondja az ÚR –, hogy egyetlen júdabeli férfi szája sem fogja kiejteni nevemet Egyiptom egész földjén, ezt mondva: Él az én Istenem,

27 Íme, gondom lesz rájuk, de kárukra és nem javukra, és elpusztul Júda minden férfija, aki Egyiptom földjén van, fegyver és éhínség miatt, mígnem mind elfogynak.

28 De akik megmenekülnek a fegyvertől, szám szerint kevesen, visszatérnek majd Egyiptom földjéről Júda földjére, és megtudja akkor Júda maradéka, akik Egyiptom földjére mentek, hogy ott lakjanak, kinek a szava teljesedik be: az enyém vagy az övék.

29 Ez lesz nektek a jel – ezt mondja az ÚR –, hogy én megbüntetlek benneteket ezen a helyen, hogy megtudjátok: valóban megállnak a beszédeim a rátok következő veszedelemről.

30 Azt mondja az ÚR: Íme, odaadom Hofra fáraót, Egyiptom királyát ellenségei kezébe és a lelkét keresők kezébe, amint odaadtam Cidkijját, Júda királyát Nebukadneccar babilóni királynak, az ellenségének és a lelkét keresők kezébe.

45. fejezet

1 Ez az a szó, amelyet Jeremiás próféta mondott Bárúknak, Nérijjá fiának, amikor ő irattekercsre írta e beszédeket Jeremiás diktálása után Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében:

2 Azt mondja az ÚR, Izráel Istene rólad, Bárúk:

3 Ezt mondtad: Jaj nekem most, mert az ÚR a bánatomhoz még fájdalmat is adott; elfáradtam a sóhajtozásban, és nem találok nyugalmat!

4 Ezt mondd neki: Azt mondja az ÚR: Íme, amit fölépítettem, azt most lerontom, és amit elültettem, azt kiszaggatom az egész országban.

5 És te nagy dolgokat kívánsz magadnak? Ne kívánj; mert íme, veszedelmet bocsátok minden testre – ezt mondja az ÚR –, de életedet ajándékul adom neked mindenütt, ahol csak jársz.

46. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet az ÚR Jeremiás prófétának a népekről mondott:

2 Egyiptomról, Nékó fáraónak, Egyiptom királyának seregéről, amelyet megvert Nebukadneccar, a babilóni király az Eufrátesz folyó mellett, Karkemisnél Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának a negyedik esztendejében:

3 Készítsétek a pajzsot és a vértet, és induljatok a harcba!

4 Nyergeljétek a lovakat, és üljetek föl, ti lovasok! Álljatok csatasorba sisakokban! Élesítsétek a lándzsákat, öltsétek föl a páncélokat!

5 Mit látok? Ők megriadva hátrálni kezdenek, harcosaikat leverik, futásnak erednek, és vissza sem tekintenek! Félelem mindenfelől! – azt mondja az ÚR.

6 Nem futhat el a gyors, és a vitéz sem menekülhet el, mert északon, az Eufrátesz folyó mellett megbotlanak és elhullanak.

7 Ki az, aki emelkedik, mint a Nílus, és olyan, mint az áradó vizű folyamok?

8 Egyiptom emelkedik úgy, mint a Nílus, és mint az áradó vizű folyamok, mert így szól: Fölemelkedem, elárasztom a földet, elveszítem a városokat és a bennük lakókat!

9 Nyargaljatok, lovak, robogjatok, harci szekerek, vonuljanak ki a harcosok, a szerecsenek és a líbiaiak, akik pajzsot viselnek, és a lúdiak, akik íjat hordanak!

10 Az a nap pedig az ÚR, a Seregek URa bosszúállásának napja, hogy bosszút álljon ellenségein. Elemészt a fegyver, jóllakik és megrészegül a vérüktől, mert véresáldozata az az ÚRnak, a Seregek URának észak földjén, az Eufrátesz folyó mellett.

11 Menj föl Gileádba, és végy balzsamot, Egyiptom szűz leánya! Hiába a sok orvosság, nincs gyógyír számodra!

12 Hallják gyalázatodat a népek, és kiáltásoddal betelt a föld, mert harcos harcosba ütközött, és együtt esnek el mindketten.

13 Ez a beszéd, amelyet Jeremiás prófétának mondott az ÚR Nebukadneccar babilóni király eljöveteléről, aki Egyiptom földjének leverésére jött:

14 Hirdessétek Egyiptomban, és híreszteljétek Migdólban, híreszteljétek Nófban és Tahpanhészban! Ezt mondjátok: Állj elő, és készítsd föl magadat, mert fegyver pusztít körülötted!

15 Miért verték le hőseidet? Nem állhattak meg, mert az ÚR elkergette őket.

16 Sokan tántorogtak, egyik a másikra hullott, és ezt mondták: Keljünk föl, menjünk vissza népünkhöz és szülőföldünkre az erőszakos fegyver elől!

17 Ezt kiáltják akkor: A fáraó, Egyiptom királya csak egy hangoskodó, aki elszalasztotta a rendelt alkalmat.

18 Élek én – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve –, hogy eljövetele olyan bizonyos, ahogyan ott áll a Tábór-hegy a hegyek között és a Karmel a tengernél.

19 Készítsd elő holmidat a fogságba menetelhez, Egyiptom leányának lakosa, mert elpusztul Nóf, rommá és lakatlanná lesz.

20 Igen szép üszőborjú Egyiptom, de bögöly tör rá észak felől.

21 Még zsoldosai is olyanok benne, mint a hizlalt borjúk, de ők is meghátrálnak, mindnyájan elfutnak, meg nem állnak, ha eljön rájuk romlásuk napja, büntetésük ideje.

22 Hangja, mint a sziszegő kígyóé, mert nagy sereggel indulnak, és szekercékkel mennek ellene, mint a favágók.

23 Kivágják erdejét – azt mondja az ÚR –, bármennyire áthatolhatatlan. Mert többen vannak, mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok.

24 Megszégyenül Egyiptom leánya, északi nép kezébe jut.

25 Azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, megbüntetem Ámón istent Nó városából, a fáraót és Egyiptomot, isteneit és királyait; a fáraót és azokat, akik benne bíznak.

26 Odaadom őket a lelküket keresők kezébe, Nebukadneccarnak, a babilóni királynak és szolgáinak a kezébe. De azután megint úgy laknak ott, mint azelőtt – ezt mondja az ÚR.

27 De te ne félj, szolgám, Jákób, és ne rettegj, Izráel, mert íme, megszabadítalak téged a messzeségből és utódaidat is fogságuk földjéről. Visszatér Jákób, nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem lesz, aki megijessze.

28 Ne félj, szolgám, Jákób – ezt mondja az ÚR –, mert veled vagyok! Véget vetek minden nemzetnek, amelyek közé kivetettelek, de neked nem vetek véget, hanem megfenyítlek téged igazságosan, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül.

47. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet az ÚR Jeremiás prófétának a filiszteusokról mondott, mielőtt a fáraó leverte Gázát.

2 Azt mondja az ÚR: Íme, víz indul el északról, és olyan lesz, mint a megáradt folyó. Elárasztja az országot és benne mindent, a városokat és annak lakosait. Az emberek kiáltanak, jajgat a föld minden lakosa.

3 Mert hangosan csattog ménjeinek patája, robognak harci szekerei, dübörögnek kerekei. Az apák nem gondolnak a fiakkal erejük ellankadása miatt,

4 mert eljön az a nap, amely elpusztítja egész Filiszteát, kiirtja Tíruszt és Szidónt és segítőinek minden maradékát, mert lerontja az ÚR Filiszteát, a Kaftór-szigeten lakók maradékát.

5 Kopasszá lesz Gáza, elnémul Askelón. Völgyüknek maradék népe, meddig vagdalod magadat?

6 Jaj, ÚRnak szablyája, meddig nem nyugszol még? Rejtsd magadat hüvelyedbe, nyugodj meg, és maradj veszteg!

7 Hogyan nyugodhatna meg, hiszen az ÚR parancsolt neki? Odarendelte azt Askelón és a tenger partja ellen.

48. fejezet

1 Móábról ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Jaj Nebónak, mert elpusztul! Kirjátaim megszégyenül, beveszik, Miszgáb megszégyenül, összetörik.

2 Nincs már dicsősége Móábnak, Hesbónban gonoszt terveznek ellene: Gyertek, irtsuk ki őt a nemzetek közül! Te is elnémulsz, Madmén, fegyver jár nyomodban!

3 Nagy kiáltás hallatszik Hórónaimból; pusztulás és nagy romlás!

4 Összeroppant Móáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak!

5 Sírva-ríva kapaszkodnak föl a Luhít-hágón, Hórónaim lejtőin vészkiáltás hallatszik a pusztulás miatt.

6 Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek olyanok, mint a cserje a pusztában!

7 Mivel műveidbe és kincseidbe vetetted bizodalmadat, téged is bevesznek! Kemós fogságba megy papjaival, fejedelmeivel együtt.

8 Rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekül meg. Elvész a völgy, feldúlják a síkságot, ahogyan megmondta az ÚR.

9 Adjatok szárnyat Móábnak, hogy elrepülhessen, mert városai elpusztulnak, senki sem lakik bennük.

10 Átkozott, aki az ÚR dolgát hanyagul végzi, és átkozott, aki kíméli fegyverét a vértől!

11 Nyugodtan élt Móáb gyermekségétől fogva, és pihent, mint seprőjén a bor. Nem öntögették edényből edénybe, és fogságba sem ment, ezért maradt meg az íze, illata sem változott meg.

12 De íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és rablókat bocsátok rá, hogy megcsapolják őt. Kiürítik edényeit, korsóit pedig összetörik.

13 Megszégyenül Móáb Kemós miatt, ahogyan megszégyenült Izráel háza Bétel miatt, amelyben bízott.

14 Hogy mondhatjátok: Hősök vagyunk és vitéz, harcra termett férfiak?

15 Elpusztul Móáb, városait beveszik, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak! – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve.

16 Közel van Móáb veszedelme, íme, jön, és igen hamar itt lesz romlása!

17 Bánkódjatok miatta mindnyájan, akik körülötte vagytok, mindnyájan, akik ismeritek nevét! Mondjátok: hogy összetört az erős bot, a dicső pálca!

18 Szállj le a dicsőségből, és ülj a porba, Díbón leányának lakosa, mert Móáb pusztítója fölvonult ellened, és lerontja erődeidet.

19 Állj ki az útra, és figyelj, Aróér lakosa! Kérdezd meg a futva menekülőt: Mondd, mi történt?

20 Megszégyenült Móáb, mert összetörték. Jajgassatok és kiáltsatok! Hirdessétek az Arnónnál, hogy elpusztult Móáb!

21 Mert elkövetkezett az ítélet a sík földre: Hólónra, Jahcára és Méfáatra,

22 Díbónra, Nebóra és Bét-Diblátaimra,

23 Kirjátaimra, Bét-Gámúlra és Bét-Meónra,

24 Kerijjótra, Bocrára és Móáb földjének minden városára távol és közel.

25 Letörték Móáb szarvát, karját is összetörték – ezt mondja az ÚR.

26 Részegítsétek le őt, mert hősködött az ÚRral szemben. Hemperegjen Móáb a maga okádékában, és legyen csúfsággá ő is.

27 Vajon nem űztél-e csúfot te is Izráelből? És mintha a tolvajok között találták volna, hogy a fejedet csóváltad, amikor róla beszéltél.

28 Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklák között, Móáb lakosai! Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a barlang szájában rak fészket.

29 Hallottunk Móáb kevélységéről, hogy milyen kevély; fölfuvalkodásáról és dölyfösségéről, kérkedéséről és szíve elbizakodottságáról.

30 Ismerem szertelenségét – ezt mondja az ÚR –; sem a fecsegése, sem a cselekedete nem igaz.

31 Ezért jajgatok Móáb miatt, és kiáltok egész Móábért, Kír-Heresz férfiaiért siránkozom.

32 Jobban siratlak, mint Jazért siratták, ó, Szibmá szőlője! Hajtásaid a tengeren túlra nyúltak, Jazér tengeréig értek, gyümölcstermésedre és szüretedre pusztító rontott.

33 Eltűnt az öröm és vigasság a kertekből és Móáb földjéről. Kiürítettem a sajtókból a bort, nem sajtolnak örömrivalgással, s a kiáltás már nem örömkiáltás.

34 Hesbón és Elálé kiáltása elhat Jahacig, hangjuk Cóártól Hórónaimig és EglatSelisijjáig hallik, még Nimrím vizei is elapadnak.

35 Végzek azzal Móábban – azt mondja az ÚR –, aki a magaslaton áldozik, és isteneinek tömjénez.

36 Ezért zokog a szívem Móábért, mint a síp, zokog a szívem Kír-Heresz férfiaiért, mint a síp, mivel elveszett minden kincse, amit gyűjtött.

37 Minden fő kopaszra van nyírva, minden szakáll le van vágva, minden kézen vágások vannak, és minden derékon zsákruha.

38 Jajveszékelés hallatszik Móábban minden háztetőn és minden utcán, mert összetörtem Móábot, mint egy edényt, amely nem kell senkinek – mondja az ÚR.

39 Mennyire összezúzták! Hogy jajgatnak! Milyen szégyenletesen megfutamodott Móáb! Csúffá lett Móáb, és elrettentek tőle mindazok, akik körülötte vannak.

40 Mert azt mondja az ÚR: Íme, úgy repül rá, mint a sas, kiterjeszti szárnyait Móábra.

41 Beveszi a városokat, és elfoglalja az erődöket. Olyan lesz ezen a napon Móáb harcosainak a szíve, mint a vajúdó asszony szíve.

42 Elpusztul Móáb, nem lesz többé, mert fölfuvalkodott az ÚR ellen.

43 Félelem, verem és tőr fenyeget téged, Móáb lakossága – ezt mondja az ÚR.

44 Aki a félelem elől menekül, a verembe esik, és aki kijön a veremből, azt a csapda fogja meg! Mert Móábra bocsátom büntetésének esztendejét – mondja az ÚR.

45 Hesbón árnyékában állnak meg erejüket vesztve a menekülők. De tűz jön ki Hesbónból, láng csap ki Szíhón közepéből, és megemészti Móáb üstökét és a háborgó fiak koponyáját.

46 Jaj neked, Móáb! Elvész Kemós népe, mert fiaidat fogságba viszik és leányaidat rabságba.

47 De majd jóra fordítom Móáb sorsát az utolsó időkben – mondja az ÚR. Eddig tart Móáb ítélete.

49. fejezet

1 Ammón fiai felől azt mondja az ÚR: Vajon nincsenek Izráelnek fiai? Nincsen örököse? Miért birtokolja Milkóm Gádot, és népe miért lakik annak városaiban?

2 Azért íme, eljönnek a napok – ezt mondja az ÚR –, amikor harci riadót hallanak az ammóni Rabbában, és romhalmazzá lesz az. Falvait felperzselik, és Izráel fogja birtokolni birtokát – ezt mondja az ÚR.

3 Jajgass, Hesbón, mert elpusztult Aj. Kiáltsatok, Rabbá leányai, öltözzetek zsákruhába, sírjatok, és futkossatok ide-oda a falszorosok között, mert Milkóm fogságba megy, papjai és fejedelmei is vele együtt.

4 Mit dicsekszel a völgyeiddel, völgyeid termékenységével, te engedetlen leány, aki kincseidben bízol, és ezt mondod: Ki támadhat ellenem?

5 Íme, én félelmet bocsátok rád – mondja az ÚR, a Seregek URa – minden szomszédod felől, és szétszóródtok egymás elől, és nem lesz, aki összegyűjtse az elszéledteket.

6 De azután jóra fordítom majd Ammón fiainak a sorsát – ezt mondja az ÚR.

7 Így szól a Seregek URa Edómról: Nincs már bölcsesség Témánban? Tanácstalanok lettek az értelmesek? Hiábavalóvá lett a bölcsességük?

8 Fussatok, forduljatok vissza innen, rejtőzzetek el mélyen, Dedán lakói, mert veszedelmet hozok Ézsaura, megbüntetésének idejét.

9 Ha szőlőszüretelők törnek rád, nem hagynak böngésznivalót, ha pedig éjjeli tolvajok, pusztítanak, amíg nekik tetszik.

10 Bizony mezítelenné teszem Ézsaut, fölfedem titkos helyeit, és nem rejtőzhet el. Elpusztulnak utódai, testvérei és szomszédai sem lesznek.

11 Hagyd rám árváidat, én eltartom őket, özvegyeidet is. Belém vessék bizalmukat!

12 Mert azt mondja az ÚR: Íme, akik nem azt érdemelték, hogy kiigyák a poharat, ők is ki fogják inni. Hát te teljesen büntetlenül maradhatnál? Nem maradsz büntetlenül, mert bizony mindenképpen ki kell innod!

13 Mert önmagamra esküszöm – ezt mondja az ÚR –, hogy Bocrá iszonyattá, gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz, és a többi város is pusztasággá lesz örökre.

14 Hírt hallottam az ÚRtól, követ küldetett a nemzetekhez, aki ezt mondja: Gyűljetek össze, induljatok, keljetek harcra ellene!

15 Mert íme, kicsinnyé teszlek téged a nemzetek között és megvetetté az emberek között.

16 Könnyelműséged és szíved kevélysége becsapott téged, aki a sziklák hasadékaiban laksz, és elfoglaltad a halmok tetejét. De ha olyan magas helyre rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak téged – ezt mondja az ÚR.

17 Pusztasággá lesz Edóm, aki csak keresztülmegy rajta, álmélkodik és fölszisszen vereségét látva.

18 Ahogy Sodomának, Gomorának és szomszédainak pusztulásakor történt – ezt mondja az ÚR –, úgy benne sem lakik többé senki, és senki emberfia nem tartózkodik ott.

19 Íme, úgy jön föl a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, mint az oroszlán, de hamar kiűzöm őt onnan, és választottamat helyezem föléje. Ugyan kicsoda hasonló hozzám, és ki szab nekem törvényt? Ki az a pásztor, aki szembeszállhatna velem?

20 Halljátok meg azért az ÚR tervét, amelyet eltervezett Edóm felől, és gondolatait, amelyeket elgondolt Témán polgárairól. Bizony még a juhnyáj kicsinyeit is elhurcolják, szörnyülködik rajtuk a saját legelőjük.

21 Romlásuk hangjától megrendül a föld, kiáltásuk hangja elhallatszik a Vörös-tengerig.

22 Íme, fölszáll, mint a sas, és szárnyait szétterjesztve lecsap Bocrára. Olyan lesz azon a napon Edóm harcosainak szíve, mint a vajúdó asszony szíve.

23 Damaszkuszról: Megszégyenült Hamát és Arpád, mert rossz hírt hallottak, ezért remegnek, mint a háborgó tenger, amely nem nyughat.

24 Megrendül Damaszkusz, menekülésre készül, és reszketés fogja el, szorongás és fájdalmak szállják meg őt, mint a szülő asszonyt.

25 Miért is nem hagyták el a dicsőséges várost, örömöm városát?

26 De elhullanak ifjai a tereken, és minden harcost levágnak azon a napon – azt mondja a Seregek URa.

27 Tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán, és megemészti Ben-Hadad palotáit.

28 Azt mondja az ÚR Kédárról és Hácór királyairól, akiket levert Nebukadneccar, a babilóni király: Keljetek föl, vonuljatok Kédár ellen, és pusztítsátok kelet fiait!

29 Elveszik sátraikat és nyájukat, sátorponyváikat, minden vagyonukat, és elviszik tevéiket is, és ezt kiáltják feléjük: Rettegés köröskörül!

30 Fussatok, bujdossatok el, rejtőzzetek a völgyek mélyére, Hácór lakói – ezt mondja az ÚR –, mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar, a babilóni király, és ellenetek gondolt ki valamit.

31 Keljetek föl, vonuljatok a nép ellen, amely nyugodtan és biztonságban lakik! – ezt mondja az ÚR. Sem kapujuk, sem zárjuk nincsen, egyedül laknak!

32 Tevéik prédává lesznek, és sok jószáguk zsákmánnyá. Szétszórom e megnyírt hajúakat, és minden égtáj felől veszedelmet hozok rájuk – ezt mondja az ÚR.

33 Hácór sakálok lakhelyévé lesz, örök pusztasággá, senki sem lakik ott, és senki emberfia nem tartózkodik benne.

34 Ez az ÚR szava, amelyet Jeremiás prófétának szólt Élámról Cidkijjá, Júda királya országlásának kezdetén:

35 Azt mondja a Seregek URa: Íme, eltöröm Élám íját, erejének zsengéjét.

36 Négy szelet hozok Élám ellen az ég négy tájáról, és szétszórom őket mindegyik szél felé, és nem lesz olyan nép, amelyhez nem kerülnek Élámból szétszóródottak.

37 Rettegésben tartom Élámot ellenségei előtt és a lelkét keresők előtt. Veszedelmet hozok rájuk, fölgerjedt haragomat – ezt mondja az ÚR –, és fegyvert bocsátok utánuk mindaddig, míg meg nem semmisítem őket.

38 Trónomat Élámba helyezem, és kipusztítom onnan a királyt és a fejedelmeket – ezt mondja az ÚR.

39 De végül jóra fordítom Élám sorsát – ezt mondja az ÚR.

50. fejezet

1 Ez az a beszéd, amelyet az ÚR mondott Babilónról, a káldeusok földjéről Jeremiás próféta által:

2 Hirdessétek a nemzetek között, és hallassátok, emeljétek föl a zászlót! Hallassátok, és ne titkoljátok el! Ezt mondjátok: Bevették Babilónt, megszégyenült Bél, összetört Marduk, megszégyenültek faragott képei, összetörtek bálványai!

3 Mert északról egy nép vonul ellene, földjét pusztává teszi, és nem lesz, aki lakjon benne; az ember és az állat is elmenekül és elfut.

4 Azokban a napokban, abban az időben – ezt mondja az ÚR – megjönnek Izráel fiai Júda fiaival együtt. Sírva mennek, és keresik Istenüket, az URat.

5 A Sion felől kérdezősködnek, arrafelé fordítják arcukat: Gyertek, szegődjünk az ÚRhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!

6 Elveszett juhnyáj volt a népem, pásztorai félrevezették és eltérítették őket a hegyekben. Hegyről halomra jártak, elfelejtkeztek legelőjükről.

7 Aki csak rájuk talált, pusztította őket. Elnyomóik azt gondolták, hogy nem bűnhődnek, mert ezek vétettek az ÚR ellen. Pedig az ÚR volt igaz otthonuk és atyáik reménysége.

8 Fussatok ki Babilónból, jöjjetek ki Káldea földjéről! Legyetek olyanok, mint a kecskebakok a nyáj előtt!

9 Mert íme, én nagy nemzetek tömegét indítom el és hozom föl Babilónra észak földjéről. Fölsorakoznak vele szemben, míg végül beveszik. Nyilaik olyanok, mint a legyőzhetetlen harcos, aki nem tér vissza sikertelenül.

10 Káldea prédává lesz; akik prédára vetik őt, mind jóllaknak vele – ezt mondja az ÚR.

11 Örüljetek, vigadozzatok csak, örökségem elpusztítói! Ugrándozzatok csak, mint a nyomtató üsző, és nyerítsetek, mint a mének!

12 Igen megszégyenül anyátok, restelkedik szülőtök. Íme, utolsóvá lesz a nemzetek között, pusztává, kietlen földdé, sivataggá lesz.

13 Az ÚR haragja miatt nem laknak rajta, hanem egészen pusztasággá lesz. Aki csak keresztülmegy Babilónon, álmélkodik és fölszisszen az ő teljes veresége miatt.

14 Sorakozzatok föl Babilón ellen körös-körül mind, ti íjászok, lőjetek rá, ne kíméljétek a nyilat, mert vétkezett az ÚR ellen!

15 Kiáltsatok ellene körös-körül, megadta magát, összedőltek oszlopai, leomlottak kőfalai. Bizony, az ÚR bosszúja ez! Álljatok bosszút rajta, és úgy cselekedjetek vele, ahogyan ő cselekedett!

16 Irtsátok ki Babilónból a magvetőt és azt, aki sarlót fog aratás idején! A gyilkos fegyver elől mindenki népéhez szalad, mindenki a maga földjére fut.

17 Elszéledt juhnyáj Izráel, oroszlánok kergették szét. Először Asszíria királya rágta őt, végül pedig Nebukadneccar, a babilóni király törte meg csontjait.

18 Azért azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Íme, én megbüntetem a babilóni királyt és országát, ahogyan megbüntettem az asszíriai királyt.

19 Izráelt pedig visszaviszem legelőjére, és a Karmelen meg Básánban legel, Efraim hegyvidékén és Gileádban megelégedhet a lelke.

20 Azokban a napokban és abban az időben – ezt mondja az ÚR – keresik majd Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem találják: mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok.

21 Vonulj föl Merátaim földje ellen és Pekód lakói ellen! Öld meg és irtsd ki őket egészen – ezt mondja az ÚR –, és mindent aszerint cselekedj, ahogyan parancsoltam neked!

22 Harci zaj hangzik a földön, és nagy a romlás.

23 Hogy kivágták és hogy összetörték az egész föld pörölyét! Milyen irtózatossá lett Babilón a népek között!

24 Tőrbe ejtettelek téged, és meg vagy fogva, Babilón, de nem ismerted föl! Utolértek és megragadtak, mert pörlekedtél az ÚRral.

25 Fölnyitotta fegyvertárát az ÚR, és előhozta haragja fegyvereit. Mert dolga van az ÚRnak, a Seregek URának Káldea földjén.

26 Törjetek rá a szélekről, nyissátok ki magtárait, hányjátok halomra, mint a kévét, és irtsátok ki, hogy ne legyen maradéka!

27 Döfjétek le minden bikáját, el velük a vágóhídra! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, büntetésük ideje!

28 A Babilón földjéről futva menekülők hangja hirdeti majd a Sionon az ÚR, a mi Istenünk bosszúállását, templomáért való bosszúállását.

29 Hívjatok össze Babilón ellen mindenkit, aki íjat tud feszíteni, szálljatok táborba körülötte körös-körül, hogy senki se menekülhessen el. Fizessetek meg neki cselekedetei szerint; úgy cselekedjetek vele, ahogyan ő cselekedett, mert kevély volt az ÚRral, I

30 Ezért elhullanak ifjai a terein, és minden harcosa elvész azon a napon – ezt mondja az ÚR.

31 Íme, ellened vagyok, te kevély – ezt mondja az ÚR, a Seregek URa –, mert eljött a te napod, büntetésed napja.

32 Megbotlik a kevély és elesik, és nem lesz senki, aki fölsegítse. Tüzet gyújtok városaiban, hogy megeméssze még azokat is, akik körülötte vannak.

33 Azt mondja a Seregek URa: Nyomorgatták Izráel fiait Júda fiaival együtt; akik fogságba vitték őket, erősen fogva tartják, nem akarják elbocsátani.

34 De megváltójuk erős, Seregek URa a neve. Bizonyosan fölveszi perüket, és nyugalmat hoz a földre, Babilón lakóit viszont megrettenti.

35 Fegyver lesz a káldeusokon – azt mondja az ÚR –, Babilón lakóin, fejedelmein és bölcsein.

36 Fegyver lesz varázslóin, és kiderül, hogy bolondok! Fegyver lesz harcosain, és megrémülnek.

37 Fegyver lesz lovain és harci szekerein és az egész keverék népen, amely közötte él; hasonlók lesznek az asszonyokhoz. Fegyver lesz kincsein, és zsákmányul viszik azokat.

38 Szárazság lesz vizein, és kiszáradnak, mert bálványok földje az, és rettentő bálványoknak adnak hálát.

39 Ezért pusztai vadak és sakálok laknak majd ott struccmadarakkal együtt. Soha többé nem lakják, és lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre.

40 Ahogyan ledöntötte Isten Sodomát és Gomorát és szomszéd városaikat – azt mondja az ÚR –, ugyanúgy nem lakik ott egy ember sem, senki emberfia nem lakja azt.

41 Íme, egy nép jön északról, nagy nemzet és sok király támad a föld határairól.

42 Íjat és kopját ragadnak, kegyetlenek, és sekinek sem irgalmaznak. Hangjuk, mint a tenger zúgása. Lovakon vágtatnak, mint harcosok, viadalra sorakoznak ellened, Babilón leánya!

43 Ha meghallja hírüket a babilóni király, keze lehanyatlik, szorongás fogja el, vonaglik, mint a szülő asszony.

44 Íme, mint a Jordán erdőségéből az örökzöld ligetbe feljövő oroszlán, hirtelen űzöm el őket onnan, és választottamat helyezem föléje. Mert ki lehetne hozzám hasonló? Ki szab nekem törvényt, és ki az a pásztor, aki szembeszállhatna velem?

45 Azért halljátok meg az ÚR tervét, amelyet Babilón ellen tervezett, és gondolatait, amelyeket Káldea ellen gondolt! Bizony a nyáj kicsinyeit is elhajtják, és álmélkodik miattuk a legelő.

46 Babilón bevételének zajától megindul a föld, és jajkiáltása hallatszik a nemzetek között!

51. fejezet

1 Így szól az ÚR: Íme, pusztító szelet támasztok Babilón ellen és Káldea lakói ellen.

2 Idegeneket küldök Babilón ellen, szétszórják őt, és kiüresítik földjét, mert ellene támadnak mindenfelől a veszedelem napján.

3 Az íjász vonja föl íját, és öltse magára páncélját! Ne kedvezzetek ifjainak, öljétek le egész seregét!

4 Essenek el a leszúrtak a káldeusok földjén és az átdöföttek az utcákon!

5 Mert nem hagyta el Izráelt és Júdát Istene, a Seregek URa, noha földjük tele van vétekkel Izráel Szentje ellen.

6 Fussatok ki Babilónból, és mentse mindenki a lelkét, ne vesszetek el az ő bűne miatt, mert az ÚR bosszúállásának ideje ez, megfizet neki érdeme szerint.

7 Aranypohár volt Babilón az ÚR kezében, amely megrészegítette az egész földet. Nemzetek ittak borából, amely megrészegítette a nemzeteket.

8 Hamar elesett Babilón, és összeomlott, jajgassatok miatta! Hozzatok balzsamot sebére, hátha meggyógyul!

9 Gyógyítgattuk Babilónt, de nem gyógyult meg. Hagyjátok el őt, és menjünk el mindnyájan a saját földünkre! Mert az égig hatott ítélete, a felhőkig emelkedett.

10 Napfényre hozta az ÚR a mi igazságunkat, gyertek, és beszéljük el a Sionon az ÚRnak, a mi Istenünknek dolgait!

11 Élesítsétek a nyilakat, készítsétek a pajzsokat! Fölindította az ÚR a méd királyok lelkét, mert szándéka Babilón ellen fordult, hogy elveszítse. Bizony, az ÚR bosszúállása ez, templomáért való bosszúállása!

12 Tűzzétek ki a zászlót Babilón kőfalaival szemben, erősítsétek meg az őrséget! Rendeljetek őröket, állítsatok lesbe csapatokat, mert az ÚR elgondolta és meg is cselekszi mindazt, amit Babilón lakói ellen szólt.

13 Te, aki nagy vizek mellett laksz, és tömérdek kincsed van, eljött a véged, rablásod betelt!

14 Megesküdött a Seregek URa a lelkére, és ezt mondta: Bizony, úgy betöltelek téged emberekkel, mint sáskákkal, és diadaléneket énekelnek fölötted!

15 Ő alkotta a földet erejével, bölcsességével szilárdította meg a világot, és értelmével terjesztette ki az egeket.

16 Nagy hangjára vizek zúgása támad az égben, és felhőket hoz föl a föld határairól, villámokat készít az esőhöz, és előhozza a szelet tárházából.

17 Tudás híján minden ember bolond. Minden ötvös megszégyenül bálványa miatt, mert hazugság az öntvénye: nincs benne lélek.

18 Hiábavalóságok ezek, nevetséges művek, amelyek elvesznek büntetésük idején.

19 De nem ilyen Jákób öröksége! Mert ő a mindenség formálója és Izráel törzse örökségének pálcája: Seregek URa a neve!

20 Pörölyöm voltál, harci fegyverem, és nemzeteket zúztam veled össze, országokat pusztítottam el veled.

21 Általad zúztam össze lovakat és lovasaikat, és általad zúztam össze a harci szekeret és a benne ülőt.

22 Általad zúztam össze férfit és asszonyt, általad zúztam össze vént és gyermeket, általad zúztam össze ifjat és szüzet.

23 Általad zúztam össze a pásztort és nyáját, általad zúztam össze a szántóvetőt és igavonó jószágát, és általad zúztam össze a helytartókat és a főembereket.

24 Megfizetek Babilónnak és Káldea minden lakosának mindazért a gonoszságért, amelyet a Sionon cselekedtek szemetek láttára – ezt mondja az ÚR.

25 Íme, ellened fordulok, te romlásnak hegye – ezt mondja az ÚR –, aki az egész földet leromboltad! Kinyújtom kezemet ellened, lehengerítlek a kőszikláról, és leégett heggyé teszlek.

26 Nem vesznek belőled követ szegletkőnek és alapkőnek, mert örökre pusztaság leszel – ezt mondja az ÚR.

27 Tűzzétek ki a zászlót az országban, fújjátok meg a kürtöt a népek között! Készítsétek föl ellene a nemzeteket, hívjátok össze ellene Arárát, Minni és Askenáz országait! Válasszatok ellene hadvezért, vonultassátok föl a lovakat, mint rettenetes sáskahadat!

28 Készítsétek föl ellene a népeket, a médek királyait, helytartóit és minden főemberét és birodalmuk egész földjét!

29 Megrendül a föld és rázkódik, mert beteljesednek az ÚR gondolatai Babilón ellen, amikor Babilón földjét pusztasággá, lakatlanná teszi.

30 Babilón hősei fölhagytak a küzdelemmel, erődeikben ülnek. Vége szakadt vitézségüknek, asszonyokká lettek. Fölgyújtották Babilón lakhelyeit, letörték zárait.

31 Futár futár után fut, és hírmondó hírmondó után, hogy jelentse a babilóni királynak: megszállták városát mindenfelől.

32 A réveket elfoglalták, tűz égette föl a mocsarakat, és a harcosok megrettentek.

33 Mert azt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Olyan lett Babilón leánya, mint a szérű, itt van taposásának ideje. Kis híja még, és eljön aratásának ideje.

34 Elnyelt, megemésztett engem Nebukadneccar, a babilóni király, üres edénnyé tett. Elnyelt engem, mint egy sárkány, megtöltötte hasát csemegéimmel, és kivetett engem.

35 A rajtam és társaimon esett erőszak szálljon Babilónra! – mondja ezt Sion lakója. Vérem Káldea lakosaira! – mondja ezt Jeruzsálem.

36 Ezért azt mondja az ÚR: Íme, én bírálom el ügyedet, és én állok bosszút érted! Kiszárítom tengerét, kiapasztom forrását.

37 Kőrakássá lesz Babilón, sakálok lakhelyévé; kietlenné, iszonyatossá lesz és lakatlanná.

38 Együtt ordítanak, mint az ifjú oroszlánok, morognak, mint az oroszlánkölykök.

39 Hevük idején lakomát készítek nekik, és megrészegítem őket, hogy vigadjanak, és aludjanak örök álmot, és föl ne serkenjenek – ezt mondja az ÚR.

40 Vágóhídra viszem őket, mint a bárányokat, mint a kosokat a bakokkal együtt.

41 Hogy bevették Sésakot! Elfoglalták az egész föld büszkeségét. Milyen pusztasággá lett Babilón a népek között!

42 Följött Babilónra a tenger, hullámainak özönével elborította őt.

43 Városai pusztává lettek, sivataggá és kopár földdé, amelyen senki sem lakik, senki emberfia nem megy keresztül rajta.

44 Megbüntetem Bélt Babilónban, és kihúzom szájából, amit lenyelt, és többé nem tódulnak hozzá a népek, és Babilón kőfala is ledől.

45 Jöjj ki onnan, én népem! Mentse lelkét mindenki az ÚR haragjának tüze elől!

46 Ne olvadjon meg a szívetek, és ne féljetek a hírektől, amelyeket hallani a földön, amikor egyik esztendőben ilyen hír járja, a másik esztendőben pedig amolyan hír, hogy erőszakosság van a földön, és uralkodó tör uralkodóra!

47 Mert íme, eljönnek majd a napok, és megbüntetem Babilónt faragott képeiért, és egész földje megszégyenül, és elhull benne minden halálra sebzett.

48 És ujjong majd Babilón fölött az ég és a föld és minden, ami bennük van, mert pusztítók támadnak rá észak felől – ezt mondja az ÚR.

49 Babilón is elesik, mivel sok izráelit halálra sebzett, amint Babilón miatt is elhullottak az egész földön a halálra sebzettek.

50 Menjetek el, akik megmenekültetek a fegyvertől, meg ne álljatok! Emlékezzetek meg a távolból is az ÚRról, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!

51 Szégyenkeztünk, mert hallottuk a gyalázkodást, arcunkat szégyenpír borította, mert idegenek törtek az ÚR házának szentélyébe.

52 Ezért íme, eljönnek majd a napok – ezt mondja az ÚR –, és megbüntetem Babilónt faragott képeiért, és egész földjén sebesültek nyögnek.

53 Ha az égbe hág is föl Babilón, és ha megerősíti is erős magaslatát, akkor is rátörnek a pusztítók, akiket én küldök – ezt mondja az ÚR.

54 Jajkiáltás hallatszik Babilónból, és a káldeusok földjéről nagy romlás.

55 Mert elpusztítja az ÚR Babilónt, és elnémítja benne a nagy zajt, ha zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és hallatszik is harsogásuk.

56 Mert pusztító tör Babilónra, elfogják harcosait, eltörik íjukat, mert a megfizetés Istene, az ÚR biztos, hogy megfizet.

57 Megrészegítem fejedelmeit, bölcseit, helytartóit, főembereit és harcosait. Örök álomra szenderülnek, és nem ébrednek föl! – ezt mondja a Király, akinek Seregek URa a neve.

58 Azt mondja a Seregek URa: Babilón széles kőfalát földig rombolják, és büszke kapuit tűz égeti meg. A népek hiába munkálkodnak, és a tűzé lesz, amiért nemzetek fáradoztak.

59 Ez az a beszéd, amelyet Jeremiás próféta Szerájának, Nérijjá fiának, Mahszéjá unokájának mondott, amikor Babilónba ment Cidkijjával, Júda királyával királyságának negyedik esztendejében. Szerájá pedig szállásmester volt.

60 Jeremiás leírta egy irattekercsre mindazt a veszedelmet, amely Babilónt fogja érni, mindazokat a beszédeket, amelyek föl lettek jegyezve Babilónról.

61 Azt mondta Jeremiás Szerájának: Amikor Babilónba érsz, láss neki, és olvasd föl mindezeket a szavakat!

62 Ezt mondd: URam, te szóltál e hely ellen, hogy elveszítsed, és ne legyen lakója, sem ember, sem állat, hanem örökre pusztaság legyen.

63 Amikor befejezed e tekercs fölolvasását, köss rá egy követ, és hajítsd be az Eufrátesz közepébe.

64 Ezt mondd: Így merül el Babilón, és bármit tegyen is, nem kel föl többé a veszedelem miatt, amelyet én hozok rá. Eddig tartanak Jeremiás beszédei.

52. fejezet

1 Huszonegy esztendős volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Hamútal volt, aki a Libnából való Jirmejá leánya.

2 És gonoszt cselekedett az ÚR szemében, ahogyan Jójákim is cselekedett.

3 Bizony az ÚR haragja miatt történt ez Jeruzsálemmel és Júdával, amíg végül elvetette őket színe elől. Cidkijjá ugyanis föllázadt a babilóni király ellen.

4 Uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén fölvonult Nebukadneccar babilóni király, ő és egész serege Jeruzsálem alá, és tábort ütöttek vele szemben, és ostromműveket emeltek ellene mindenfelől.

5 Ostrom alatt tartották a várost Cidkijjá tizenegyedik esztendejéig.

6 A negyedik hónapban, a hónap kilencedikén olyan nagy éhínség támadt a városban, hogy a föld népének kenyere sem volt.

7 És betörtek a városba, de a harcosok mind elmenekültek, és éjszaka kimentek a városból a kapun keresztül, a két kőfal között, amely a király kertjénél van, noha a káldeusok a város alatt voltak körös-körül. Arra az útra tértek, amely a síkság felé vezet.

8 A káldeusok serege azonban üldözőbe vette a királyt, és utolérték Cidkijját a jerikói síkon, mivel egész serege elfutott mellőle.

9 El is fogták a királyt, és Riblába, Hamát földjére vitték a babilóni királyhoz, hogy ítéljen fölötte.

10 A babilóni király Cidkijjá fiait a szeme láttára megölette, és Júda valamennyi fejedelmét is megölette Riblában.

11 Cidkijjá király szeme világát pedig kioltották, őt magát láncra verték, majd Babilónba vitette őt a babilóni király, és tömlöcben tartotta halála napjáig.

12 Az ötödik hónapban pedig, a hónap tizedikén – ez az esztendő pedig Nebukadneccar babilóni király tizenkilencedik esztendeje volt – eljött Jeruzsálembe Nebuzaradán testőrparancsnok, aki a babilóni király szolgálatában állt.

13 Fölgyújtotta az ÚR házát és a király palotáját; fölgyújtott Jeruzsálemben minden házat és minden nagy palotát.

14 A káldeusok egész serege pedig, amely a testőrparancsnokkal volt, lerombolta Jeruzsálem kőfalát körös-körül.

15 A nép szegényeiből pedig és a többi nép közül, amely a városban maradt, meg a szökevények közül, akik átpártoltak a babilóni királyhoz, és a sokaság maradékából foglyokat vitt el Nebuzaradán testőrparancsnok.

16 De a föld szegényei közül ott hagyta Nebuzaradán testőrparancsnok a szőlőműveseket és a szántóvetőket.

17 A rézoszlopokat pedig, amelyek az ÚR házában voltak, meg az állványokat és a réztengert, amely az ÚR házában volt, összetörték a káldeusok, és minden rezet elvittek Babilónba.

18 Mind elvitték a fazekakat és a lapátokat is, a késeket és a tálakat, a tömjénezőket és minden rézedényt, amelyekkel szent szolgálatot szoktak végezni.

19 Elvitte a testőrparancsnok a csészéket, a serpenyőket, a tálakat és a fazekakat, a mécsestartókat, a tömjénezőket és a serlegeket, mindent, ami aranyból és ezüstből volt.

20 A két oszlopnak, a réztengernek és a tizenkét rézökörnek, amelyek talapzatként alatta voltak, és amelyeket Salamon király csináltatott az ÚR házába, mindezeknek az edényeknek a rezét meg sem lehetett mérni.

21 Az oszlopok mindegyikének tizennyolc könyök volt a magassága, és tizenkét könyöknyi zsinór érte körül, vastagságuk pedig négyujjnyi volt, és belül üresek voltak.

22 Rézgömb volt rajtuk, és a gömb magassága öt könyök volt, és a hálók és gránátalmák a gömbön körös-körül mind rézből voltak. Ugyanilyen volt a másik oszlop és a rajta levő gránátalmák is.

23 Kilencvenhat gránátalma volt a külső falon, összesen száz gránátalma volt a hálón körös-körül.

24 Elvitte a testőrparancsnok Szerájá főpapot és Cefanjá papot, a helyettesét és három ajtóőrt.

25 Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, és hetet azok közül a férfiak közül, akik a király szolgálatában álltak, akiket a városban találtak, meg a hadseregparancsnok írnokát, aki a föld népét sorozta be, továbbá hatvan férfit a

26 Fogta és elvitte őket Nebuzaradán testőrparancsnok a babilóni királyhoz Riblába.

27 A babilóni király pedig levágatta és megölette őket Riblában, Hamát földjén. Így vitték fogságba Júdát a földjéről.

28 Ennyien voltak, akiket fogságba vitt Nebukadneccar: az ő hetedik esztendejében háromezer-huszonhárom júdabeli,

29 Nebukadneccar tizennyolcadik esztendejében pedig nyolcszázharminckét lélek Jeruzsálemből.

30 Nebukadneccar huszonharmadik esztendejében Nebuzaradán testőrparancsnok hétszáznegyvenöt júdabelit vitt fogságba. Összesen négyezer-hatszáz lelket.

31 Jójákin júdabeli király fogságának harminchetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, e hónap huszonötödikén történt, hogy Evil-Meródak babilóni király uralkodásának első esztendejében megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta őt a tö

32 Barátságosan beszélt vele, és székét azoknak a királyoknak a széke fölé emelte, akik vele voltak Babilónban.

33 Kicseréltette rabruháit, és élete további napjaiban mindig vele étkezett.

34 Állandó ellátást adott neki a babilóni király minden napra, szükségletei szerint, egészen halála napjáig, hátralévő életének minden napján.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .