Jób könyve

1. fejezet

1 Élt Úc földjén egy ember, akinek Jób volt a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő volt, és kerülte a rosszat.

2 Hét fia és három leánya született.

3 Hétezer juh, háromezer teve és ötszáz iga ökör és ötszáz szamár volt a jószága. Szolgája is igen sok volt, és ez a férfiú nagyobb volt kelet minden fiánál.

4 Fiai eljártak egymáshoz, és vendégséget szereztek otthonukban, ki-ki a maga napján. Üzentek, és meghívták három húgukat is, hogy együtt egyenek és igyanak velük.

5 Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak, elküldött értük Jób, és megszentelte őket. Korán reggel fölkelt, és égőáldozatot mutatott be mindnyájuk száma szerint. Mert ezt mondta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben! Így tett Jó

6 Történt egy napon, hogy eljöttek az istenfiak, hogy az ÚR színe elé járuljanak, és megjelent a Sátán is közöttük.

7 Az ÚR azt kérdezte a Sátántól: Honnan jössz? A Sátán így felelt az ÚRnak: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet.

8 Az ÚR azt mondta a Sátánnak: Észrevetted szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és kerüli a rosszat.

9 A Sátán így felelt az ÚRnak: Avagy ok nélkül féli Jób az Istent?

10 Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, jószága igen megszaporodott e földön.

11 De bocsássad csak rá a kezedet, sújts le vele mindarra, ami az övé, vajon akkor nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?!

12 Az ÚR pedig azt mondta a Sátánnak: Íme, mindazt, amije van, a kezedbe adom, csak rá magára nem nyújthatod ki a kezedet. Ekkor kiment a Sátán az ÚR elől.

13 Történt egy napon, hogy fiai és leányai elsőszülött bátyjuk házában ettek, és bort ittak.

14 Akkor követ jött Jóbhoz, és ezt mondta: Az ökrök szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek.

15 A sébaiak azonban rajtuk ütöttek, és elhajtották azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölték meg. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.

16 Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: Isten tüze hullott le az égből, és megégette a juhokat és a szolgákat, és megemésztette őket. Csak én magam menekültem el, hogy hírt hozzak neked.

17 Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: A káldeusok három csapattal rajtaütöttek a tevéken, és elhajtották azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölték meg. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.

18 Még ez beszélt, amikor jött egy másik, és azt mondta: Fiaid és leányaid ettek, és bort ittak elsőszülött bátyjuk házában.

19 És íme, nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a gyermekekre, és meghaltak. Csak én magam menekültem meg, hogy hírt hozzak neked.

20 Akkor fölkelt Jób, megszaggatta a köntösét, megborotválta a fejét, a földre esett, leborult,

21 és azt mondta: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, és mezítelen térek vissza. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve!

22 Mindezekben nem vétkezett Jób, és Isten ellen semmi helytelen dolgot nem cselekedett.

2. fejezet

1 Történt egy napon, hogy eljöttek az istenfiak, hogy az ÚR színe elé járuljanak. Eljött velük a Sátán is, hogy az ÚR színe elé járuljon.

2 Az ÚR azt kérdezte a Sátántól: Honnan jössz? A Sátán így felelt az ÚRnak: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet.

3 Az ÚR pedig azt kérdezte a Sátántól: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és kerüli a rosszat. Még most is állhatatos feddhetetlenségében, noha fölingereltél ellene, hogy ok nélkül sújtsam.

4 A Sátán ezt válaszolta az ÚRnak: Bőrt bőrért; de mindazt, amije csak van, odaadja az ember az életéért.

5 Nyújtsd csak ki a kezed, és sújts le csontjára és testére: vajon akkor nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?

6 Az ÚR pedig azt mondta a Sátánnak: Íme, a kezedben van ő, csak az életét kíméld!

7 Akkor eltávozott a Sátán az ÚR színe elől, és megverte Jóbot undok fekéllyel tetőtől talpig.

8 Jób fogott egy cserepet, azzal vakarta magát, és így ült a hamu közepén.

9 A felesége pedig azt mondta neki: Erősen állsz-e még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg Istent, és halj meg!

10 Ő azonban azt felelte: Úgy beszélsz, mint egy bolond. Ha már a jót elfogadtuk Istentől, nem kell-e a rosszat is elfogadnunk? Mindezekben sem vétkezett Jób az ajkával.

11 Mikor pedig Jób három barátja meghallotta mindazt a nyomorúságot, amely rajta esett, eljött mindegyik a lakhelyéről: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Elhatározták, hogy együtt elmennek hozzá, hogy bánkódjanak vele, és vigasztalják őt.

12 Amint távolról megpillantották, nem is ismerték meg. Hangosan zokogtak, azután pedig mindegyik megszaggatta a maga köntösét, port hintettek a fejükre és az ég felé.

13 Hét napon és hét éjszakán át ott ültek vele a földön, és egyik sem szólt egy szót sem, mert látták, hogy igen nagy a fájdalma.

3. fejezet

1 Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

2 Ezt mondta Jób:

3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.

4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék azzal Isten ott fent, fényesség se ragyogjon azon.

5 Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali sötétség tegye rettenetessé.

6 Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt! Ne sorolják azt az év napjaihoz, ne számlálják a hónapokhoz.

7 Legyen meddő az az éjszaka, ne legyen akkor örvendezés.

8 Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviátánt.

9 Sötétüljenek el estéjének csillagai. Hiába várja a világosságot, és ne lássa a hajnalpírt!

10 Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot.

11 Miért is nem haltam meg születésemkor; miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből?

12 Miért vettek föl engem térdre és emlőkre, hogy szopjak?

13 Most feküdhetnék, és nyugalmam volna, aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék

14 a föld királyaival és tanácsosaival, akik kőhalmokat építettek maguknak,

15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.

16 Miért nem lettem olyan, mint az elásott, elvetélt magzat, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17 Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése, és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük.

18 A foglyok ott mind nyugalmat lelnek, nem hallják szorongatóik hangját.

19 Egyenlő ott kicsiny és nagy, és a szolga szabad az urától.

20 Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett szívűeknek,

21 akik a halált várják, de nem jön az, pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,

22 akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, amikor megtalálják a koporsót;

23 vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott, és akit Isten körbekerített?

24 Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom, és kiáltásaim ömlenek, mint a habok.

25 Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az esett meg velem.

26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.

4. fejezet

1 Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:

2 Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád? De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?

3 Íme, sokakat oktattál, és a megfáradt kezeket megerősítetted.

4 A tántorgót talpra állította a beszéded, és a remegő térdeket megerősítetted.

5 Most, hogy rád került a sor, zokon veszed? Ha téged ért a baj, megrettensz?!

6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed, sem reménységet utaid becsületessége?

7 Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul, és tönkrement-e valahol is az igaz?

8 Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak, és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.

9 Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől elvesznek.

10 Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet, de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!

11 Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

12 Egy szó lopódzott hozzám, de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,

13 éjjeli látomásokon való töprengések között, amikor mély álom fogja el az embereket.

14 Félelem szállt rám és rettegés, reszketett minden csontom.

15 Szellem suhant el előttem, és testemen a szőr felborzolódott.

16 Megállt, de nem ismertem föl; egy alak volt a szemem előtt, csend volt, majd egy szót hallottam:

17 Vajon igaz-e Isten előtt a halandó? Teremtője előtt tiszta-e az ember?

18 Íme, szolgáiban sem bízhat, és angyalaiban is talál hibát.

19 Hát még azokban, akik agyagházakban laknak, amelyeknek porban van az alapjuk, és könnyebben szétnyomhatók a molynál.

20 Reggeltől estig széttörnek, és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.

21 Ha kiszakítják sátruk cövekét, nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?

5. fejezet

1 Kiálts csak! Van-e, aki felelne neked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2 Mert a bolondot bosszúság öli meg, az együgyűt pedig a buzgóság veszíti el.

3 Láttam, hogy egy bolond gyökeret eresztett, de nagy hamar átkozott lett szép hajlékában.

4 Távol van fiaitól a szabadulás: elnyomják őket a kapuban, mert nincs megmentőjük.

5 Amit learattak, fölfalja az éhező, a tövisek közül is kiszedi, és liheg, mint a gazdag a kincsek után.

6 Mert nem porból támad a veszedelem, s nem földből sarjad a nyomorúság,

7 de az ember nyomorúságra születik, mint ahogy a parázs szikrái is fölfelé szállnak.

8 Ezért én a Mindenhatóhoz folyamodom, Istenre bízom ügyemet,

9 aki nagy és kikutathatatlan dolgokat művel, és csodákat, melyeknek száma sincsen.

10 Esőt ad a föld színére, és vizet bocsát a mezőkre.

11 Az alázatosakat fölmagasztalja, és a gyászolókat biztonságba helyezi.

12 Semmivé teszi a csalárdak szándékát, hogy kezük ne vihessen véghez maradandót.

13 A bölcseket saját csalárdságukkal fogja meg, és hiábavalóvá lesz a hamisak tanácsa.

14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatózva járnak, mint éjszaka.

15 Megszabadítja a szegényt az erős kezéből és szájuk fegyverétől,

16 hogy reménysége legyen a nincstelennek, és a hamisság befogja a száját.

17 Íme, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenható büntetését ne vesd meg!

18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.

19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem ér téged veszedelem.

20 Az éhínségben megment a haláltól, és a háborúban a fegyveres kéztől.

21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, ha a pusztulás jön.

22 Nevetsz a pusztuláson és az éhségen, és a fenevadaktól sem kell félned.

23 Mert a mező köveivel is szövetséged lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

24 Majd meglátod, hogy békességben lesz a sátrad, s ha megvizsgálod hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

25 Majd meglátod, hogy utódaid megszaporodnak, és sarjadékod annyi lesz, mint a mező füve.

26 Érett korban térsz a sírba, ahogyan a learatott gabonát is a maga idején takarítják be.

27 Íme, mi ezt kutattuk ki, így van ez. Hallgass erre, és jegyezd meg magadnak.

6. fejezet

1 Jób ekkor így felelt:

2 Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék, és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!

3 Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.

4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgük emészti lelkem, és Isten rettentései ostromolnak.

5 Ordít-e a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?

6 Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket; vagy jó íze van-e a tojásfehérjének?

7 Érintésétől is iszonyodik lelkem; olyan az nekem, mint a megromlott étel!

8 Ó, ha teljesülne a kérésem, és Isten megadná, amit remélek!

9 Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem, kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!

10 Akkor még lenne valami vigaszom, ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél engem, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.

11 De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam? Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?

12 Kövek ereje volna az erőm, vagy ércből van-e a testem?

13 Hát nincs számomra segítség? Elűzték tőlem a szabadulást?!

14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.

15 Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak, ahogy túláradnak medrükön a patakok,

16 amelyek szennyesek a jégtől, és bennük olvadt hó hömpölyög.

17 Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak, és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.

18 Letérnek útjukról a vándorok, pusztaságba jutnak, és elvesznek.

19 Néznek utánuk Téma utazói, és Séba vándorai bennük reménykednek.

20 De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak, és amikor odaérnek, elpirulnak.

21 Ilyenek lettetek most nekem; látjátok a nyomort, és féltek.

22 Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit, vagy fizessetek helyettem javaitokból,

23 hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?

24 Tanítsatok, és én elnémulok, s értessétek meg velem, amiben tévedek.

25 Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd! De mire jó a ti ostorozásotok?

26 Szavakért akartok ostorozni? Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!

27 Ti még az árvára is sorsot vetnétek, és a barátotokra is alkudoznátok.

28 Most hát, kérlek, nézzetek rám, csak nem hazudok a szemetekbe?

29 Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság! Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.

30 Van-e a nyelvemen hamisság, nem venné-e észre ínyem a romlottságot?

7. fejezet

1 Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön, és napjai nem olyanok-e, mint a béresé?

2 Ahogy a szolga az árnyék után vágyik, és ahogy a béres a bérét reméli,

3 úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem.

4 Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek föl? De hosszú az este, egyre csak hánykolódom pirkadatig.

5 Testemet férgek és piszok fedi; bőröm beheged, majd újra kifakad.

6 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és remény nélkül tűnnek el.

7 Gondold meg, hogy életem csak egy lehelet, és nem lát többé jót a szemem.

8 A rám néző szem nem lát többé engem! Rám veted pillantásod, és én már nem vagyok!

9 Ahogy a felhő eltűnik és elszáll, éppúgy, aki leszáll a sírba, onnan nem jön föl többé.

10 Nem tér vissza többé hajlékába, és lakóhelyén sem ismerik többé.

11 Én sem tartóztatom meg számat; szólok lelkem fájdalmában, és panaszkodom szívem keserűségében.

12 Tenger vagyok-e én, vagy egy tengeri szörny, hogy őrt állítasz ellenem?

13 Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal az ágyam, és enyhíti panaszomat fekhelyem,

14 álmokkal rettentesz és látomásokkal háborítasz engem.

15 Lelkem inkább a fulladást választja, inkább a halált, mint csontjaimat.

16 Utálom életemet, nem akarok örökké élni. Hagyj magamra, úgyis csak egy lehelet az életem!

17 Micsoda az ember, hogy ily sokra becsülöd, és hogy figyelmet fordítasz rá?

18 Minden reggel meglátogatod, és minden szempillantásban próbára teszed.

19 Sosem fordítod el rólam szemedet, addig sem hagysz egyedül, amíg nyálamat lenyelem?

20 Ha vétkeztem, mit tettem ellened, ó, emberek őrizője? Miért tettél céltábláddá? Miért vagyok a terhedre?

21 És miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem törlöd el bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, már nem leszek.

8. fejezet

1 Ekkor így felelt a súahi Bildád:

2 Meddig szólsz még efféléket, és meddig lesz még sebes szél szád beszéde?

3 Elferdíti-e Isten az ítéletet, avagy kiforgatja-e a Mindenható az igazságot?

4 Ha fiaid vétkeztek ellene, gonoszságuk miatt vetette el őket.

5 De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz bocsánatért,

6 ha tiszta és becsületes vagy, akkor bizonyosan pártodra áll, és békességessé teszi hajlékodat igazságodért.

7 És ha kezdetben szegény voltál, ezután naggyá leszel.

8 Mert kérdezd csak meg az előző nemzedéket, és vedd fontolóra, amit atyáik kutattak föl!

9 Mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit sem tudunk, mert napjaink olyanok, mint az árnyék e földön.

10 Nem tanítanak-e azok téged? Nem mondják-e el neked, és nem szívükből szólnak-e?

11 Felnövekedik-e a káka mocsár nélkül, megnyúlik-e a sás víz nélkül?

12 Még gyenge korában, ha nem is szakítják ki, minden fűnél hamarabb elszárad.

13 Ilyen az ösvényük mindazoknak, akik elfeledkeznek Istenről, így vész el a képmutatók reménysége.

14 Szétfoszlik bizakodásuk, és bizodalmuk olyan lesz, mint a pókháló.

15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; belekapaszkodik, és nem marad meg.

16 Ha bőven kap nedvességet a napfényen, indája túlnő a kerítésen.

17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon, átfúródnak a sziklarétegen.

18 Ám ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem láttalak!

19 Íme, ez az ő pályájának öröme! Utána más hajt ki a földből.

20 Bizony, nem veti meg Isten az ártatlant, és a gonoszoknak nem ad előmenetelt.

21 Megtölti még szádat nevetéssel és ajkaidat vigassággal.

22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátra megsemmisül.

9. fejezet

1 Jób így válaszolt:

2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaza a halandó embernek Isten előtt?

3 Ha perelni akarna vele, ezer kérdés közül egyre sem felelhetne meg neki.

4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene úgy, hogy épségben maradna?

5 Hegyeket mozdít el, és észre sem veszik, hogy ő fordítja meg őket haragjában.

6 Kirázza helyéből a földet úgy, hogy oszlopai megrendülnek.

7 Szól a napnak, és az nem kel föl, és lepecsételi a csillagokat.

8 Egymaga feszítette ki az eget, és a tenger hullámain tapos.

9 Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és Dél rejtett csillagzatait.

10 Nagy és kikutathatatlan dolgokat cselekszik, és megszámlálhatatlan csodát visz végbe.

11 Íme, elvonul mellettem, de nem látom; átmegy előttem, de nem veszem észre.

12 Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg? Ki mondhatja neki: Mit cselekszel?

13 Isten nem fordítja el a haragját, meghajolnak előtte Ráháb cinkosai is.

14 Hát én hogyan felelhetnék meg neki, hogyan találnék szavakat vele szemben?

15 Ha igazam volna, akkor sem tudnék mit felelni; kegyelemért könyörögnék ítélőbírámhoz.

16 Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem, akkor sem hinném, hogy szavam fülébe jutott.

17 Mert forgószélben rohan rám, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

18 Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.

19 Ha erőpróbára kerülne sor? Íme, itt van. És ha törvénykezésre? Ki idézhetné be?

20 Ha igaznak tartanám magamat, szám ítélne el engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engem.

21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet.

22 Mindegy! Azért hát azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt egyaránt!

23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti az ártatlanok kétségbeesését.

24 Ha gonosz kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Kitől van ez, ha nem tőle?

25 Napjaim gyorsabbak a kengyelfutónál: elszaladnak, nem látnak semmi jót.

26 Elsuhannak, mint a nádcsónakok, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.

27 Ha azt mondom, nosza, elfelejtem panaszomat, és mosolyra derítem arcomat,

28 borzongok sok fájdalmamtól. Tudom, hogy nem találsz ártatlannak engem.

29 Ha rossz ember vagyok, minek fárasszam magam hiába?

30 Ha hóban mosakodnék is meg, vagy szappannal mosnám meg kezem,

31 akkor is a posványba mártanál, még ruháimat is utálnám.

32 Mert ő nem ember, mint én, akinek így felelhetnék: szálljunk perbe egymással!

33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre ráhelyezhetné kezét.

34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentésével nem ijesztene engem,

35 akkor szólnék, és nem félnék tőle. De magamtól erre nem vagyok kész!

10. fejezet

1 Lelkemből utálom életemet, szélnek eresztem panaszomat; hadd szóljak lelkem keserűségében.

2 Azt mondom Istennek: Ne kárhoztass engem. Add tudtomra, miért perelsz velem!

3 Jó-e az neked, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

4 Testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogy a halandó lát?

5 Olyanok napjaid, mint a halandóé, és olyanok éveid, mint az emberé,

6 hogy álnokságomról tudakozódsz, és vétkem után kutatsz?

7 Jól tudod, hogy nem vagyok gonosz, még sincs senki, aki kiszabadítana kezedből!

8 Kezed formált és alkotott, mégis elfordulsz, és megrontaszengem?

9 Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, és most újra porrá tennél engem?

10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?

11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal láttál el.

12 Életet és kegyelmet adtál nekem, és gondviselésed őrizte lelkem.

13 Mégis ezeket rejtegetted szívedben, hisz tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

14 ha vétkezem, mindjárt észreveszed, és bűnöm alól nem mentesz fel.

15 Ha istentelen vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl a fejem. Eltölt a szégyen, és látom nyomorúságomat.

16 Hiszen ha fölemelném fejem, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét ellenem fordítanád csodás hatalmadat.

17 Új tanúkat állítanál ellenem, megsokasítanád rajtam bosszúállásodat; sereged hullámokban támadna ellenem.

18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bárcsak meghaltam volna, és szem se látott volna engem!

19 Olyan lennék, mintha nem is éltem volna, mintha az anyaméhből vittek volna a sírba!

20 Úgyis kevés napom maradt, hagyhatna már. Forduljon el tőlem, hadd viduljak föl kissé,

21 mielőtt oda megyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának földjére,

22 az éjféli homály földjére, amely olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége; ahol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sötétség.

11. fejezet

1 Ekkor megszólalt a naamái Cófár:

2 E sok beszédre ne lenne felelet? Hát a csacsogó embernek legyen igaza?

3 Fecsegésed vajon elnémítja-e az embereket? Csúfolódsz, és ne legyen, aki megszégyenítsen?

4 Azt mondod: Értelmes a beszédem, tiszta vagyok a szemed előtt.

5 Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkát ellened!

6 Kijelentené neked a bölcsesség titkait, mert az kétszer többet ér az okoskodásnál, és megtudnád, hogy Isten még el is engedett bűneidből.

7 Elérheted-e Isten mélységét, vagy eljuthatsz-e a Mindenható tökéletességére?

8 Magasabb az az egeknél; mit tehetnél? Mélyebb az a Seolnál; hogyan ismerhetnéd meg?

9 Mérete hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.

10 Ha valakinek nyomába ered, elfogja és ítéletre viszi: ugyan ki akadályozhatná meg?

11 Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem is figyel oda!

12 Akkor lesz értelmessé a balga, ha a vadszamár csikója embernek születik.

13 De ha kitárod a szíved, és feléje nyújtod a kezed;

14 ha távol tartod magadtól a hamisságot, amely kezedhez tapad, és nem engeded, hogy hajlékodban gonoszság lakozzon,

15 akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem fogsz félni.

16 Sőt a nyomorúságról is elfelejtkezel, és úgy emlékszel rá, mint a tovavonuló vizekre.

17 Ragyogóbb lesz életed a déli napfénynél, és a sötétség is olyan lesz, mint a kora reggel.

18 Akkor bíznál, mert volna reménységed; széttekintenél, és biztonságban nyugodnál.

19 Ha lefeküdnél, nem rettentene föl senki, sőt sokan hízelegnének neked.

20 De a gonoszok szemei elepednek, menedékük eltűnik előlük, és reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.

12. fejezet

1 Erre Jób így felelt:

2 Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcsesség!

3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket?

4 Saját barátaim kikacagnak, pedig Istenhez kiáltok, és ő meghallgat engem. Mégis kikacagják az igazat és az ártatlant!

5 A szerencsétlen megvetendő, gondolja a jólétben élő; ez vár azokra, akiknek roskadozik a lábuk.

6 A pusztítók sátrai nyugalomban vannak; biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és kezükben hordják istenüket.

7 Kérdezd csak meg az állatokat, majd megtanítanak, és az ég madarait, azok is megmondják neked.

8 Vagy beszélj a földdel, majd az is tanít téged, és a tenger halai is elbeszélik neked.

9 Melyik nem tudja mindezek közül, hogy az ÚR keze tette mindezt?

10 Kezében van minden élőlény élete és minden egyes ember lelke.

11 Hát nem a fül vizsgálja-e meg a szavakat, és nem az íny kóstolja-e meg az ételt?

12 Az öregemberek bölcsek-e, és a hosszú élettel jár-e az értelem?

13 Őnála van a bölcsesség és a hatalom, övé a tanács és az értelem.

14 Íme, amit ő leront, az nem épül föl. Ha bezár valakit, az ki nem jut onnan.

15 Ha elrekeszti a vizeket, kiszárad minden; ha kiereszti, felforgatják a földet.

16 Őnála van az erő és a győzelem; övé a tévelygő és aki tévelygésbe visz.

17 Tanácsadókat tévútra visz, és bírákat tesz bolonddá.

18 Királyok bilincseit nyitja meg, és övet köt a derekukra.

19 A papokat tévútra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

20 A megbízhatóktól megvonja a szót, és a vénektől elveszi az ítélettételt.

21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét meglazítja.

22 Feltárja a sötét és mélységes titkokat, és a sűrű sötétséget is napvilágra hozza.

23 Nemzeteket tesz naggyá, majd elveszíti őket; népeket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.

24 Elveszi a föld népe vezetőinek az eszét, és úttalan pusztában hagyja bujdosni őket.

25 Fény nélküli sötétben tapogatóznak, és hagyja, hogy tántorogjanak, mint a részegek.

13. fejezet

1 Íme, mindezeket saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.

2 Amit ti tudtok, azt én is tudom, nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Én azonban a Mindenhatóval akarok beszélni, Isten előtt kívánom védeni ügyemet.

4 Mert ti hazugságok kiötlői vagytok, és haszontalan orvosok mindnyájan.

5 Bárcsak mélyen hallgatnátok, akkor bölcsek maradnátok.

6 Halljátok meg védekezésemet, és figyeljétek ajkam érvelését.

7 Isten kedvéért beszéltek hamisan, és őérette szóltok hazugságot?

8 Őt pártfogoljátok, vagy Istenért szálltok perbe?

9 Jó lenne, ha alaposan átvizsgálna benneteket; hát becsaphatjátok-e őt, ahogy becsapható az ember?

10 Keményen megbüntet, ha titokban személyválogatók vagytok.

11 Fensége nem rettent meg titeket, nem száll rátok a tőle való félelem?

12 Emlékezéseitek hamuba írt példabeszédek, védőbástyáitok sárvárak.

13 Hallgassatok, hadd szóljak én is, akármi történjék is velem.

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15 Íme, megöl engem! Nem is reménykedem. Csak utaimat akarom védeni előtte!

16 Már az is segítség nekem, hogy képmutató nem juthat elébe.

17 Hallgassátok meg hát figyelmesen beszédemet, vegyétek fületekbe mondásomat!

18 Íme, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nekem lesz igazam.

19 Ki az, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok.

20 Csak két dolgot ne tégy velem, akkor nem rejtőzöm el színed elől.

21 Vedd le rólam a kezedet, és ne rémítsen rettentésed.

22 Azután szólj, és én felelek, vagy én szólok, és te válaszolj.

23 Mennyi bűnöm és vétkem van? Ismertesd meg velem gonoszságomat és vétkeimet!

24 Miért rejted el arcodat, és tartasz engem ellenségnek?

25 Szélsodorta falevelet rémítgetsz, és elszáradt szalmaszálat üldözöl,

26 hogy ilyen sok keserűséget szabtál ki rám, és ifjúságom vétkét adod örökségül nekem.

27 Béklyóba zárod a lábamat, szemmel tartod minden utamat, még lábam nyomát is megjelölöd.

28 Elmállok, mint a korhadt fa, mint ruha, amelyet moly emészt.

14. fejezet

1 Az asszonytól született ember élete rövid és vesződséggel teli.

2 Kinyílik, mint a virág, majd elhervad, és eltűnik, mint az árnyék, nincs maradása.

3 Még az ilyenre is felnyitod a szemed, és engem is törvényed elé állítasz?

4 Ki hozhat elő tisztát a tisztátalanból? Senki.

5 Mivel meghatároztad napjait, ismered hónapjainak számát, így határt szabtál neki, amelyet nem hághat át.

6 Vedd le róla tekinteted, hogy nyugalma legyen, és legyen annyi öröme, mint egy béresnek.

7 Mert a fának is van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és nem fogynak el hajtásai.

8 Még ha elvénül is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban a csonkja,

9 a víz nedvességétől kivirágzik, ágakat hajt, mint a csemete.

10 De a férfi, ha meghal, elterül, az ember, ha kimúlik, hová lesz?

11 Amint a víz elfogy a tóból, és a patak elapad, majd kiszárad,

12 úgy az ember is lefekszik, és nem kel föl többet; az egek elmúltáig sem ébred föl, nem keltik fel álmából.

13 Bárcsak a Seolban tartanál engem; addig rejtegetnél, amíg elmúlik haragod. Kiszabnád időmet, azután megemlékeznél rólam!

14 Ha meghal az ember, vajon életre kel-e? Akkor nehéz szolgasorsom egész ideje alatt várnék, amíg eljönne számomra a változás.

15 Szólítanál, és én felelnék neked, kívánkoznál kezed alkotása után.

16 Akkor bizonnyal lépteimet is számlálgatnád, de nem tartanád számon vétkeimet.

17 Gonoszságom lepecsételve, egy zsákban lenne, és elfedeznéd bűneimet.

18 Még a hegy is leomlik és pusztul, ahogy a szikla elmozdul a helyéről.

19 A köveket is elkoptatja a víz, a földet pedig elsodorja az ár; az ember reménységét is így teszed semmivé.

20 Míg végül is győzelmet aratsz felette, és neki mennie kell. Elváltoztatod arcát, és úgy bocsátod el.

21 Ha tisztesség éri is fiait, ő nem tud róla. Ha megszégyenülnek, nem veszi észre.

22 Teste csak önmaga fájdalmát érzi, és a lelke is magáért kesereg.

15. fejezet

1 Erre így felelt a témáni Elifáz:

2 Vajon a bölcs felelhet-e légből kapott tudománnyal, és megtöltheti-e hasát keleti széllel?

3 Érvelhet-e olyan beszéddel, amely nem használ, és olyan szavakkal, amelyek semmit sem érnek?

4 Te már Isten félelmét is semmibe veszed, és kisebbíted az Isten előtti áhítatot!

5 Mert gonoszságod oktatja erre a szádat, és a csalárdak nyelvét választottad.

6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid vallanak ellened.

7 Talán te születtél embernek elsőként? Előbb jöttél világra, mint a halmok?

8 Isten tanácsában hallgatóztál, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

9 Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mi olyanhoz értesz, ami nálunk nincs meg?

10 Ősz és agg is van közöttünk, idősebb apádnál.

11 Csekélység neked Isten vigasztalása, hozzád szóló szelíd beszéde?

12 Hogyan ragadhatott így el a szíved, és miért villog a szemed,

13 ahogy Isten ellen fordítod haragod, és ilyen szavakat ejtesz ki a szádon?

14 Miképpen lehetne tiszta a halandó, és hogyan lehetne igaz az asszonytól született?

15 Íme, még szentjeiben sem bízhat, még az egek sem tiszták a szemében.

16 Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet!

17 Hallgass rám, elmondom neked! Úgy mondom el, ahogy láttam,

18 amit a bölcsek hirdettek, és nem titkolták el, ami az atyáktól való.

19 Egyedül ők kapták ezt a földet, és idegen nem járt közöttük.

20 Az istentelen gyötrődik egész életében, és az erőszakoskodó évei meg vannak számlálva.

21 Rémítő hangok vannak fülében, békesség idején tör rá a pusztító.

22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegye leselkedik rá.

23 Kenyér után futkos, hogy hol találna. Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24 Nyomorúság és rettegés ijeszti; és leveri őt, mint egy rohamra induló király.

25 Mert Isten ellen nyújtotta ki a kezét, és erősködött a Mindenhatóval szemben.

26 Nekifeszült nyakkal rohant ellene, vastag, domború pajzsai alatt.

27 Mivel zsír fedi be az arcát, és háj rakódott a tomporára,

28 lerombolt városokban telepedett le, lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak.

29 Nem gazdagodik meg, vagyona sem marad meg, jószága nem lepi el a földet.

30 Nem menekül meg a sötétségtől, hajtásait láng perzseli, és Isten szájának leheletétől pusztul el.

31 Ne higgyen a hiábavalóságnak, mert magát csapja be, hisz hiábavalóság lesz a jutalma.

32 Ideje előtt bevégződik élete, és hajtása sem virágzik ki.

33 Lehullatja az éretlen szemeket, mint a szőlővessző, és elhányja virágát, mint az olajfa.

34 Mert a képmutatók háza népe meddő, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.

35 Bajt fogannak, álnokságot szülnek, és méhük csalárdságot érlel.

16. fejezet

1 Erre Jób így felelt:

2 Már sok ilyen dolgot hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3 Vége lesz már a légből kapott beszédeknek? Vajon mi ingerelt fel, hogy így válaszolsz?

4 Én is szólhatnék úgy, mint ti, csak volna lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejem;

5 szájammal erősíthetnélek titeket, és ajkaim részvéte enyhítené fájdalmatokat.

6 Ha szólnék is, nem csökkenne a keserűségem; ha abbahagyom is, nem távozik el tőlem.

7 Most már bizony fáraszt a baj engem. Elpusztítottad egész házam népét.

8 Megnyomorítottál engem: ez ellenem tanúskodik. Fölkelt ellenem saját véznaságom is, szemtől szemben tanúskodik ellenem.

9 Haragja széttépett és üldözött engem. Fogait csikorgatta ellenem, ellenségként villogtatja felém tekintetét.

10 Föltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul csapdostak, és összecsődültek ellenem.

11 Isten az álnokoknak adott át és a gonoszok kezébe ejtett engem.

12 Nyugalmam volt, de szétszaggatott. Nyakon ragadott és összetört engem, céltáblává tűzött ki magának.

13 Körülvettek íjászai; felhasítja veséimet, nem kímél engem; epémet a földre ontja.

14 Rést rés után üt rajtam, és rám rohan, mint valami harcos.

15 Zsákruhát varrtam bőrömre, és porba hajtottam fejemet.

16 Arcom kivörösödött a sírástól, szempilláimra a halál árnyéka szállt,

17 noha nem tapad kezemhez erőszakosság, és tiszta az imádságom.

18 Ó, föld, ne takard el véremet, és kiáltásom ne találjon nyughelyet!

19 Még most is van bizonyságom a mennyben, van tanúm a magasságban!

20 Saját barátaim csúfolnak, ezért Istenhez sír föl szemem,

21 hogy ő ítélje meg az embernek Istennel és az emberfiának a felebarátjával való dolgát.

22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek, és nem térek vissza.

23 Lelkem elalélt, napjaim elfogynak, a sír vár reám.

17. fejezet

1 Bizony, gúnyolódók vesznek körül! Szemem civódásukon időzik.

2 Tedd meg, vállalj értem kezességet, különben ki kezeskedne értem?

3 Mivel szívüket elzártad az értelem elől, azért nem is engedheted felülkerekedni őket.

4 Aki prédára juttatja a barátait, annak még fiai is hiába epekednek.

5 Szóbeszéd tárgyává tett a népek előtt, és olyanná lettem előttük, mint akit arcon köptek.

6 Szemem elhomályosodott a bosszúság miatt, minden tagom olyan, mint az árnyék.

7 Megütköznek ezen a becsületesek, és az ártatlan felháborodik a képmutató miatt.

8 Ám az igaz kitart az útján, és a tiszta kezű ember erősebbé lesz.

9 Nosza hát, térjetek vissza ide mindnyájan. Jöjjetek, úgysem találok bölcset közöttetek.

10 Napjaim elmúltak, szívemnek kincsei, terveim meghiúsultak.

11 Az éjszakát nappallá akarják változtatni; mintha a világosság közelebb lenne, mint a sötétség.

12 Ha abban reménykedem, hogy a sír az otthonom, és a sötétségben vetettem meg ágyamat;

13 ha a sírnak mondom: „Te vagy az én atyám”, a férgeknek pedig: „Ti vagytok az én anyám és néném”,

14 hol van akkor reménységem, ki lát reményt számomra?

15 Leszáll a sírba, velem együtt nyugszik a porban.

18. fejezet

1 Erre így felelt a súahi Bildád:

2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Fontoljátok meg a dolgot, azután beszélhetünk.

3 Miért tartasz minket állatnak, és miért vagyunk bolondok a szemedben?

4 Vajon ha lelkedet marcangolod haragodban, talán elnéptelenedik a föld, és kiszakad a kőszikla a helyéről?

5 Sőt a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzük lángja.

6 A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.

7 Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

8 Mert lába hálóba bonyolódik, és verem fölött jár.

9 Sarka csapdába akad, és kelepce fogja meg.

10 Hurkot rejtettek el neki a földön és kötelet megszokott ösvényén.

11 Mindenfelől félelmek rettentik és lépten-nyomon üldözik.

12 Éhség emészti föl erejét, és a nyomorúság készen áll, hogy elbuktassa.

13 Megemészti testének bőrét, megemészti tagjait a halál zsengéje.

14 El kell hagynia sátra biztonságát, és a félelmek királyához kell folyamodnia.

15 Nem az övéi laknak sátrában, hajlékára kénkövet szórnak.

16 Alul elszáradnak gyökerei, és felül leszárad az ága.

17 Emlékezete elvész a földről, még az utcákon sem marad fenn a neve.

18 Világosságból sötétségbe taszítják és a föld kerekségéről elüldözik.

19 Sem utódja, sem sarja nem lesz népe között, és senkije sem marad lakóhelyén.

20 Pusztulásától megborzadnak napnyugat fiai, és rettegés fogja el a keletieket.

21 Ilyenek hát az álnok ember hajlékai, és ilyen annak a lakóhelye, aki nem ismeri Istent.

19. fejezet

1 Erre Jób így felelt:

2 Meddig búsítjátok még lelkemet, és kínoztok beszédetekkel?

3 Már tízszer is gyaláztatok engem. Nem röstellitek, hogy így erősködtök ellenem?

4 Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésemet magamra veszem.

5 Ti azonban pöffeszkedni akartok velem szemben, és rám akarjátok bizonyítani gyalázatomat.

6 Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg és hálójával ő vett körül engem.

7 Íme, kiáltozom az erőszak miatt, de nem kapok választ, segítségért kiáltok, de nincs igazság.

8 Utam elé gátat emelt, nem mehetek át rajta, ösvényemre pedig sötétséget vetett.

9 Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemről levette a koronát.

10 Megrontott körös-körül, hogy elvesszek, és letördelte reménységemet, mint egy fát.

11 Fölgerjedt haragja ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

12 Seregei együtt jöttek be, és utat törtek ellenem; sátram mellett táboroztak.

13 Testvéreimet messzire elűzte mellőlem, ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.

14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeztek rólam.

15 A házamnál levők és szolgálóim idegennek tartanak, jövevény lettem előttük.

16 Ha szolgámnak kiáltok, nem felel, még ha könyörgök is neki.

17 Leheletemtől undorodik a feleségem, s undorító az saját testvéreim előtt.

18 Még a kisdedek is megvetnek engem. Ha fölkelek, ellenem szólnak.

19 Megutált minden bizalmas emberem; akiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

20 Bőröm és húsom a csontomhoz tapadt, de a fogam húsa megmenekült.

21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, barátaim, mert Isten keze érintett engem!

22 Miért üldöztök engem úgy, mint Isten, és miért nem elégedtek meg a testemmel?

23 Ó, bárcsak leírnák beszédeimet, bárcsak följegyeznék egy könyvbe!

24 Vas íróvesszővel és ólommal örökre kősziklába metszenék!

25 Mert tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára megáll a porom fölött.

26 És miután ez a bőröm lefoszlik, testem nélkül látom meg Istent.

27 Én magam látom meg őt; az én szemem látja meg, nem másé. Veséim vágyódnak utána.

28 Ti azt mondjátok: „Hogyan üldözzük?”, merthogy a dolog gyökere bennem rejlik.

29 De féljetek a fegyvertől, mert a harag büntetése a fegyver, és megtudjátok, hogy van ítélet!

20. fejezet

1 Erre így felelt a naamái Cófár:

2 Gondolataim feleletre kényszerítenek, mert nagy a felháborodottság bennem.

3 Hallom a megszégyenítő dorgálást, de értelmes lelkem megfelel majd értem.

4 Tudod-e azt, hogy eleitől fogva, az embernek e földre helyezése óta

5 az istentelenek vigassága rövid ideig tart, és az elvetemültek öröme egy röpke pillanat?

6 Ha szinte az égig érne is büszkesége, és a fellegeket érné a feje,

7 úgy vész el örökre, mint saját ganéja, és akik látták, azt kérdik: Hol van?

8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjjeli látomás.

9 A szem, amely ráragyogott, nem látja többé, és lakóhelye sem törődik vele.

10 Fiai a szegény kedvében járnak, és keze visszaadja a vagyonát.

11 Ha csontja tele is volt ifjúi erővel, az vele együtt roskad a porba.

12 Ha édes szájában a gonoszság, és elrejti azt nyelve alá,

13 sajnál megválni tőle, inkább ínye között tartogatja,

14 akkor étke elváltozik gyomrában, vipera mérgévé lesz bensőjében.

15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, hasából is kihajtja azt Isten.

16 Vipera mérgét szívta, és áspiskígyó fullánkja öli meg őt,

17 hogy ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 Amit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti le; éppígy kereskedéssel szerzett vagyonának sem örülhet.

19 Mert kihasználta és cserbenhagyta a szegényeket; házat rabolt, de nem építi tovább.

20 Mivel gyomra nem tudott betelni semmivel, nem mentheti meg értékeit.

21 Falánksága miatt semmi sem maradt meg, ezért nem lesz tartós jóléte.

22 Mikor teljes a bősége, akkor lát szükséget, és mindenféle nyomorúság támad rá.

23 Amikor meg akarja tölteni hasát, rábocsátja haragja tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24 Amikor vasfegyver elől fut, ércből készült íj lövi át.

25 Kihúzza a nyilat, és az kijön a hátából, kivillan az epéjéből; rémület tölti el.

26 Teljes sötétség veszi körül rejtett vagyonát, föl nem szított tűz emészti meg; elpusztul az is, ami sátrában megmaradt.

27 Megjelenti álnokságát a menny, és ellene támad a föld.

28 Házának jövedelme eltűnik, szétfolyik az Úr haragjának napján.

29 Ez a gonosz ember fizetsége Istentől, és ez beszédének öröksége a Mindenhatótól.

21. fejezet

1 Erre Jób így felelt:

2 Jól hallgassátok meg beszédemet, és ez legyen vigasztalásotok.

3 Szenvedjetek el engem, amíg szólok, azután kigúnyolhatjátok beszédemet.

4 Hát embernek panaszkodom-e? Miért ne volna keserű a lelkem?

5 Tekintsetek rám, álmélkodjatok, és tegyétek a szátokra kezeteket.

6 Ha rágondolok, megrendülök, és reszketés fogja el a testem.

7 Mi az oka, hogy életben maradnak a gonoszok, vénségükig élnek, sőt egyre hatalmasabbak?

8 Gyermekeik előttük válnak jómódúvá, utódaik a szemük láttára.

9 Házukban békességben vannak a félelemtől, és nincs rajtuk Isten vesszeje.

10 Bikája párzik, és nem terméketlen, tehene megellik, és nem vetél el.

11 Kieresztik kisdedeiket, mint egy nyájat, és ugrándoznak magzataik.

12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp hangjának.

13 Jólétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba.

14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert nem akarunk tudni útjaidról!

15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

16 Pedig jó soruk nincs a kezükben, ezért távol legyen tőlem a gonoszok tanácsa!

17 Hányszor kialszik a gonoszok mécsese, és veszedelem jön rájuk! Hányszor osztogatja Isten haragjában, ami nekik jár!

18 Olyanok lesznek, mint a szalma a szélben és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el.

19 Csak fiainak tartogat büntetést Isten? Megfizet neki is, majd megtudja.

20 Saját szemével látja meg a maga vesztét, a Mindenható haragjából iszik.

21 Mert mi gondja van háza népére a halála után, ha hónapjainak száma letelt?

22 Kicsoda taníthatja Istent ismeretre, hiszen ő ítéli meg a magasságban levőket is!

23 Az egyik ereje teljében, megelégedetten és nyugodtan hal meg;

24 teste kövérségtől duzzad, csontjaiban a velő gazdagon árad.

25 A másik pedig elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26 Egyformán a porban fekszenek, és férgek lepik el őket.

27 Íme, jól tudom gondolataitokat, és hogy mit ármánykodtok ellenem.

28 Mert ezt mondjátok: Hol van a főember háza, és hol a sátor, ahol a gonoszok laknak?

29 Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik sokat utaznak, és nem ismeritek intéseiket,

30 hogy a veszedelem napját Isten a gonoszoknak tartogatja, és a harag napja felé vezeti őket?

31 Kicsoda veti szemére az ő útját, és ki fizet meg neki azért, amit tett?

32 Ha kiviszik a temetőbe, még a sírdombja fölött is őrködnek.

33 Édesek neki a völgy hantjai, és minden ember követi, amiképpen már számtalan el is ment előtte.

34 Miért vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Válaszotok igazságtalanság marad.

22. fejezet

1 Erre így felelt a témáni Elifáz:

2 Hasznára van-e az ember Istennek? Mert önmagának bizonnyal használ az okos!

3 Kedvére van-e a Mindenhatónak, ha te igaz vagy? Van-e nyeresége abból, hogy feddhetetlenül jársz?

4 Vagy talán istenfélelmedért ró meg téged, és azért perel veled?

5 Vajon nem sok-e a gonoszságod, és nem végtelen-e bűneid száma?

6 Hiszen ok nélkül zálogot vettél testvéreidtől, és a szegényeket mezítelenné tetted.

7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

8 A hatalmaskodóé lett az ország, és aki nagy tekintélyű, az lakik benne.

9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, az árvák karjait eltörted.

10 Ezért vett körül a veszedelem, és hirtelen rettegés riasztott meg;

11 vagy a sötétség, hogy ne láss, ahogy a vizek árja elborít!

12 Hát nem olyan magasan van-e Isten, mint a menny? És lásd, mily magasan fénylenek fent a csillagok!

13 Te mégis azt kérded: Mit tud az Isten; ítélkezhet-e a homály mögül?

14 Sűrű felhők takarják el őt, és nem lát, az ég peremén járkál.

15 Követed-e az ősidők ösvényét, amelyen álnok emberek jártak,

16 akik idő előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta az ár?!

17 Akik azt mondták Istennek: Távozzál el tőlünk; mit tehet velünk a Mindenható?

18 Ő mégis megtöltötte házaikat javakkal. Az istentelenek tanácsa azért távol legyen tőlem!

19 Látják ezt az igazak, és örülnek miatta, az ártatlan pedig így csúfolja őket:

20 Bizony, kigyomlálták ellenségeinket, és maradékukat tűz emészti meg!

21 Bízd magadat Istenre, és légy vele békességben, mert jó származik rád ebből.

22 Fogadd el szájából az oktatást, és szívleld meg beszédeit!

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz, és az álnokságot messze elűzöd sátradtól.

24 Földbe tedd a nemesércet, és patakok kavicsa közé az ófíri aranyat:

25 mert akkor a Mindenható lesz nemesérced és ragyogó ezüstöd.

26 Bizony, akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz, és arcodat Istenhez emeled.

27 Hozzá könyörögsz, és ő meghallgat téged; te pedig megadod neki fogadalmaidat.

28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked, és utaidon világosság fénylik.

29 Ha megaláztak, mondd azt fölmagasztalásnak, mert ha lesütöd szemed, megtart ő téged.

30 Még azt is megszabadítja, aki nem ártatlan, mert kezed tisztaságáért megszabadul.

23. fejezet

1 Erre Jób így felelt:

2 Még most is keserű a panaszom; csak súlyosbodik rajtam keze, ahogy sóhajtozom.

3 Ó, ha tudnám, hol találom őt, elmennék a trónusáig.

4 Eléje terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő érvekkel,

5 hogy megtudjam, mit felel nekem, és megértsem, mit szól hozzám.

6 Vajon teljes erejéből perelne velem? Nem, de azért figyelne rám.

7 Ott igaz emberként perelnék vele, ezért örökre megszabadulhatnék bírámtól.

8 Ám ha keletnek megyek, nincsen ott, és ha nyugat felé, nem veszem őt észre.

9 Ha bal kéz felől cselekszik, meg nem láthatom; ha jobb kéz felől rejtőzködik, ott sem láthatom.

10 De ő jól ismeri utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11 Lábam az ő nyomdokát követte; útját megőriztem, és nem tértem le róla.

12 Ajkának parancsától el nem távoztam; szája beszédeit törvényemként őrzöm.

13 De ő ugyanaz marad; kicsoda változtathatná meg? Amit lelke megkíván, azt meg is teszi.

14 Bizony, véghezviszi, amit elrendelt felőlem, és még sok ilyesmi van nála.

15 Ezért rettegek színe előtt, és ha csak rá gondolok, félek tőle.

16 Mert Isten félemlítette meg szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

17 Mert nem a sötétség miatt némulok el, és nem azért, mert arcomat homály borítja.

24. fejezet

1 Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenhatónál, miért nem látják meg az őt ismerők ítéletének napjait?

2 Odébb tolják a határokat, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3 Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegyek ökrét zálogba veszik.

4 Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjainak mind lapulniuk kell.

5 Mint a vadszamarak a sivatagban, úgy mennek ki, hogy munkájukkal élelmet keressenek; a puszta ad kenyeret fiaik számára.

6 A mezőn másoknak gyűjtik a takarmányt, és a gonosznak szedik a szőlőt.

7 Mezítelenül hálnak, ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8 A hegyi zápor áztatja őket, és hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9 Elszakítják az emlőtől az árvát, és zálogba veszik a szegénytől.

10 Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11 Mások kerítésein belül ütik az olajat, és tapossák a borsajtókat, de szomjaznak.

12 A városban haldoklók rimánkodnak, megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

13 Egyesek pártot ütöttek a világosság ellen, nem is ismerik útjait, és nem maradnak meg ösvényein.

14 Napkeltekor fölkel a gyilkos, hogy megölje a szegényt és a szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15 A parázna szeme az alkonyatot lesi, és azt mondja: „Szem ne lásson engem!”; és arcára leplet borít.

16 Sötétben törnek be a házakba; nappal elzárkóznak, nem is ismerik a világosságot.

17 Sőt a reggel olyan nekik, mint a halál árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18 Könnyen siklanak tova a víz színén, birtokuk átkozott lesz a földön; nem térnek rá a szőlőkbe vivő útra.

19 Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét; a Seol pedig azokat, akik vétkeztek.

20 Az anyaméh is elfelejti, férgeknek lesz csemegéje, nem emlékeznek rá többé, és az álnokság kitörik, mint a fa.

21 Mert bántalmazta a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tett jót.

22 De Isten hosszabbítja meg erejével a hatalmas életét; és bár felkel az, már nem bízhat életében.

23 Biztonságot ad neki és támaszt, de szeme figyeli útjait.

24 Magasra emelkednek, de egy kis idő, és már nincsenek! Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más; és levágják őket, mint a búzakalászt.

25 Hát nem így van? Ki hazudtolhatna meg engem, és ki tehetné semmivé beszédemet?

25. fejezet

1 Erre így felelt a súahi Bildád:

2 Övé a hatalom és a tisztelet, ő az, aki békességet szerez a magasságban.

3 Van-e száma seregeinek, és kire nem virrad föl világossága?

4 Hogyan lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született?

5 Nézd a holdat: az sem elég ragyogó, még a csillagok sem tiszták a szemében.

6 Mennyivel kevésbé a halandó, aki féreg, és az ember fia, aki csak hernyó!

26. fejezet

1 Jób erre így felelt:

2 Segítettél-e az erőtlennek, és megtámasztottad-e a tehetetlen karját?

3 Adtál-e jó tanácsot a tudatlannak, és tanúságát adtad-e értelmed gazdagságának?

4 Ki által beszéltél, és kinek a lelke szólt belőled?

5 Megremegnek a holtak, akik a vizek alatt laknak, azoknak lakóival együtt.

6 A Seol mezítelen őelőtte, és leplezetlen a holtak országa.

7 Ő terjesztette ki az északot az üresség fölé, és ő függesztette a földet a semmi fölé.

8 Ő köti felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő ne hasadjon meg alattuk.

9 Ő rejti el királyi székét, felhőt terjesztve ki fölötte.

10 Ő szabott határt a víz színe fölé, ahol a világosság és a sötétség találkozik.

11 Fenyegetéseitől meginognak és megrendülnek az egek oszlopai.

12 Erejével felriasztja a tengert, és bölcsességével megtöri Ráhábot.

13 Leheletével fölékesíti az eget, keze átdöfi a menekülő kígyót.

14 Íme, mindez csak útjának szegélye, és mily csöndes szó az, amit meghallunk tőle! Ám hatalmas mennydörgését ki érthetné meg?

27. fejezet

1 Jób azután így folytatta beszédét:

2 Él az Isten, aki igazamat megvonta, és a Mindenható, aki keserűséggel illette lelkemet,

3 hogy mindaddig, amíg lelkem bennem van, és Isten lehelete van az orromban,

4 nem szól ajkam álnokságot, és nyelvem nem mond csalárdságot!

5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Amíg lelkemet ki nem lehelem, nem engedek ártatlanságomból.

6 Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Napjaim miatt nem korhol a szívem.

7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és aki ellenem támad, mint az álnok.

8 Mert milyen reménysége lehet az elvetemültnek, ha elpusztítja őt Isten, és elveszíti a lelkét?

9 Meghallja-e Isten a kiáltását, ha eljön rá a nyomorúság?

10 Vajon gyönyörködhet-e a Mindenhatóban, segítségül hívhatja-e bármikor Istent?

11 Megtanítalak titeket Isten hatalmas dolgaira, nem titkolom el azokat, amik a Mindenhatónál vannak.

12 Íme, ti is mindnyájan látjátok. Miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?

13 Ez a gonosz ember osztályrésze Istentől és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, amelyet elvesznek:

14 Ha megszaporodnak is fiai, kard vár rájuk, és magzatai kenyérrel sem lakhatnak jól.

15 Maradékait dögvész miatt temetik el, és özvegyeik meg sem siratják őket.

16 Ha annyi ezüstöt halmozna is föl, mint a por, és annyi ruhát készíttet, mint a sár:

17 készíttethet ugyan, de az igazak veszik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.

18 Házát olyanná építette, mint a molyé, olyanná, mint a csősz csinálta kunyhó.

19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; de mire fölnyitja szemét, már semmije sincsen.

20 Meglepi őt a félelem, mint az árvíz, éjjel ragadja el a szélvihar.

21 Felkapja őt a keleti szél, és elviszi, elragadja őt lakóhelyéről.

22 Dobálja és nem kíméli; futva kell menekülnie keze elől.

23 Összecsapják miatta tenyerüket, és lepisszegik lakóhelyén.

28. fejezet

1 Bizony az ezüstnek bányája van, az aranynak pedig helye, ahol tisztítják.

2 A vasat a földből hozzák elő, a kőből pedig rezet olvasztanak.

3 Véget vet az ember a sötétségnek, és sorra átkutatja a legtávolabbi zugban és sűrű sötétségben levő köveket.

4 Aknát törnek távol a lakott helyektől; lábak által elfelejtett helyeken függnek és lengenek messze az emberektől.

5 A föld, amelyből kenyér terem, alant olyan, mintha tűz formálta volna.

6 Köveiben zafír található, göröngyeiben pedig arany van.

7 Ösvényét nem ismeri a sas, a sólyom szeme sem látja azt.

8 Nem járnak azon büszke vadak, és oroszlán sem lépked rajta.

9 Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyek tövét is kiforgatja.

10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

11 Eltömi a szivárgó ereket, az elrejtett dolgot pedig napvilágra hozza.

12 De a bölcsesség hol található, és az értelemnek hol van lelőhelye?

13 Halandó nem ismeri értékét, az élők földjén az nem található.

14 A mélység azt mondja: Nincsen bennem. A tenger így szól: Nálam sincsen.

15 Nem szerezhető meg színaranyért, árát ezüstben nem lehet kimérni.

16 Nem lehet megvenni Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral.

17 Nem ér föl vele az arany és az üveg, aranyedényekért el nem cserélhető.

18 Korall és kristály nem is említhető; a bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél.

19 Nem ér föl vele a Kúsból való topáz, színarannyal meg sem fizethető.

20 Honnan jön tehát a bölcsesség, és hol van az értelem lelőhelye?

21 Rejtve van az minden élő szeme elől, az ég madarai elől is el van fedve.

22 A halál és a pusztulás azt mondja: Csak hírét hallottuk fülünkkel!

23 Isten tudja az ahhoz vezető utat, ő ismeri annak helyét.

24 Mert ő ellát a föld határáig, mindent lát szeme az ég alatt.

25 Amikor a szelet súlyossá tette, és a vizek mértékét megszabta;

26 amikor meghatározta az eső rendjét és a mennydörgő viharfelhők útját:

27 akkor megtekintette és felmérte, alkalmazta és felül is vizsgálta a bölcsességet.

28 Az embernek pedig azt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a gonosztól való eltávolodás az értelem.

29. fejezet

1 Jób azután így folytatta beszédét:

2 Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!

3 Amikor mécsese világított fejem fölött, és a sötétben is járni tudtam világánál;

4 mint amilyen javakoromban voltam, amikor Isten meghitt barátsága borult sátramra!

5 Amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim.

6 Amikor lábamat édes tejben mostam, és mellettem a szikla is olajpatakokat ontott.

7 Amikor a városkapuhoz mentem, és a köztéren elfoglaltam helyem.

8 Ha megláttak az ifjak, félrehúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.

9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket szájukra tették.

10 A főemberek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

11 Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem, és amely szem látott, bizonyságot tett felőlem.

12 Mert megmentettem a segítségért kiáltó szegényt és az árvát, akinek nem volt támasza.

13 A veszni induló áldása rám szállt, az özvegyek szívét megörvendeztettem.

14 Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem. Jogosság volt palástom és süvegem.

15 Szeme voltam a vaknak és lába a sántának.

16 Atyja voltam a szűkölködőnek, és az ismeretlen ember ügyét is megfontoltam.

17 Kitördeltem az álnok fogait, és kiütöttem fogai közül a prédát.

18 Ezért azt gondoltam: fészkemben halok meg, és megsokasodnak napjaim, mint a homok.

19 Gyökerem a vízig nyúlik, és ágamon ül meg a harmat.

20 Dicsőségem velem együtt újul meg, és íjam is megifjodik kezemben.

21 Hallgattak és figyeltek rám, és elnémultak a tanácsomra.

22 Szavaim után nem szóltak többet, beszédem harmatként hullt rájuk.

23 Úgy vártak rám, mint az esőre, és szájukat tátották, mint mikor tavaszi záporra vágynak.

24 Rájuk mosolyogtam, ha elcsüggedtek, és arcom derűjére nem komorodtak el.

25 Szívesen jelöltem ki útjukat, a főhelyen ültem, és úgy laktam közöttük, mint király a hadseregben, mint aki bánkódókat vigasztal.

30. fejezet

1 Most pedig nevetnek rajtam, akik fiatalabbak nálam, akiknek apját juhászkutyáim közé sem számoltam volna.

2 Mit ért volna nekem kezük ereje? Hiszen elvesztették életerejüket!

3 A szükség és éhség miatt testük összeaszott, a kopár földet rágják sötét, sivatagos pusztaságban.

4 Keserűfüvet tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.

5 Elűzik őket az emberek közül, úgy ordítanak rájuk, mint a tolvajokra.

6 Félelmetes völgyekben kell lakniuk, sziklák közt, a föld hasadékaiban.

7 A bokrok között ordítanak, a gaz körül gyülekeznek.

8 Esztelenek, sőt becstelenek is, akiket kivertek az országból.

9 Ezeknek most gúnydal és szóbeszéd tárgyává lettem!

10 Utálkozva messze távolodnak tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.

11 Mivel Isten meglazította íjam húrját, és megalázott engem, ők is eldobták a kantárt.

12 Jobb felől csőcselék támad ellenem, lábamnak gáncsot vetnek, mint rombolók törnek felém.

13 Ösvényemet tönkreteszik, hogy romlásomat siettessék, nincs ellenük segítség.

14 Mint valami széles résen, úgy rontanak rám, viharként hömpölyögnek előre.

15 Rémségek fordulnak ellenem, viharként söprik el tisztességemet, boldogságom eltűnt, mint a felhő.

16 Most immár fogyatkozik a lelkem, a nyomorúság napjai tartanak fogva.

17 Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és nem csillapodnak kínjaim.

18 Egy nagy erő ruházatom megragadta, körülfogott, mint köntösöm gallérja.

19 Sárba vetett engem, hasonlóvá lettem a porhoz és a hamuhoz.

20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok előtted, és csak nézel rám.

21 Kegyetlenné váltál irántam, kezed erejével harcolsz ellenem.

22 Fölemelsz, szélnek eresztesz és széttépsz a viharban.

23 Hiszen tudtam, hogy halálba viszel engem, abba a házba, ahol minden élő gyülekezik.

24 De a roskadozó ne nyújtsa-e ki kezét? Vagy ha veszélyben van, ne kiáltson-e segítségért?

25 Hát nem sírtam-e azon, akinek nehéz napjai voltak; nem volt-e szomorú a lelkem a szűkölködő miatt?

26 Bizony, jót reméltem, és rossz következett, világosságot vártam, és jött a homály.

27 Forr a bensőm, és nem nyugszik, megrohantak engem a nyomorúság napjai.

28 Megsötétedve járok, de nem a nap hősége miatt; fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezetben.

29 A sakálok testvére lettem és a struccmadarak társa.

30 Bőröm feketén hámlik le rólam, csontom a láz miatt ég.

31 Citerám hangja gyászosra vált, sípom pedig a jajgatók hangja lett.

31. fejezet

1 Szövetségre léptem a szememmel, hogy ne nézzen a lányokra.

2 És mi a jutalmam Istentől, onnan fentről, mi az örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3 Hát nem az istentelennek jár-e a romlás, és a gonosztevőnek a veszedelem?

4 Hát nem látta útjaimat, és nem számolta meg lépéseimet?

5 Ha csalárdan jártam, és lábam álnokságra sietett,

6 igazsága mérlegével mérjen meg engem, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok!

7 Ha lépéseim letértek az útról, és ha szívem a szememet követte, vagy ha kezemhez szenny tapadt,

8 más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, gyökerestül tépjék ki!

9 Ha szívem asszony után bomlott, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,

10 másnak őröljön feleségem, és mások hajoljanak őreá!

11 Mert gyalázatosság volna ez, és bírák elé tartozó bűn.

12 Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene, és minden jövedelmemet gyökerestül kiirtaná.

13 Ha megtagadtam volna szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor pert kezdtek ellenem,

14 mitévő lennék, ha fölkelne Isten? És ha meglátogatna, mit felelnék neki?

15 Nem az alkotta-e őt is, aki engem alkotott anyám méhében; nem ugyanő formált-e bennünket anyánk ölében?

16 Ha megtagadtam a szegények kívánságát, és az özvegy szemét epedni engedtem;

17 ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett abból,

18 aki ifjúságom óta úgy nevelkedett nálam, mint saját apjánál, és gyermekségétől fogva vezettem;

19 ha elnéztem, hogy elvész a ruhátlan, és takaró nélkül van a szegény;

20 ha nem áldott volna engem a dereka, mert megmelegedett juhaim gyapjával;

21 ha az árva ellen fölemeltem a kezem, mert láttam, hogy a kapuban engem támogatnak,

22 akkor essék le vállam a lapockámról, és szakadjon le tőből a karom!

23 Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt ilyet nem tehetek.

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam a színaranynak: „Ó, én bizodalmam!”;

25 ha annak örültem, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett a kezem;

26 ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27 és szívem titkon elcsábult volna, és kezemmel csókot hintettem volna felé,

28 ez is bíró elé tartozó bűn volna, mert megtagadtam volna Istent odafönt!

29 Hát örültem én gyűlölőm nyomorúságán, és ujjongtam örömömben, hogy baj érte őt?

30 Nem engedtem, hogy szám vétkezzék azzal, hogy átkot kérek valaki lelkére.

31 Nem mondhatták sátram vendégei: Van-e, aki nála hússal jól nem lakott?

32 Nem hált utcán a jövevény, ajtóm az utas előtt nyitva volt.

33 Ha emberi módon eltitkoltam volna vétkem, keblembe rejtve bűnömet,

34 bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene a nemzetségek megvetésétől. Elnémulnék, és az ajtón sem lépnék ki.

35 Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem! Íme, ez a végszóm: a Mindenható válaszoljon nekem, és írjon vádiratot ellenem az én vádlóm.

36 Bizony én azt a vállamon hordoznám és a fejemre tenném koronául!

37 Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38 Ha földem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak;

39 ha termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam,

40 tövis teremjen búza helyett és árpa helyett konkoly! Itt végződnek Jób beszédei.

32. fejezet

1 Miután ez a három férfi már nem felelt többet Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát a saját szemében,

2 haragra gerjedt Barakél fia, a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú. Jóbra haragudott, mivel igaznak tartotta magát Istennel szemben.

3 De három barátja ellen is fölgerjedt haragja, mivel nem találták meg a helyes választ, és mégis kárhoztatták Jóbot.

4 Elíhú azonban várt Jóbnak szánt beszédével, mert amazok idősebbek voltak nála.

5 De amikor Elíhú látta, hogy nincs felelet a három férfi szájában, akkor fölgerjedt haragja.

6 Így válaszolt a Búzból való Elíhú, Barakél fia: Napjaimra nézve én még fiatal vagyok, ti pedig élemedett korúak, ezért tartózkodtam, és féltem közölni veletek véleményem.

7 Azt gondoltam, hadd beszéljen a kor, és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága!

8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehelete, ami értelmet ad neki!

9 Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének tudják, mi az igazság.

10 Ezért azt mondom: Hallgass rám, hadd közöljem én is véleményem!

11 Íme, én végigvártam beszédeteket, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg szavakat keresgéltetek.

12 Igen figyeltem rátok, és íme, Jóbot egyikőtök sem tudta megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg érveire.

13 Ne mondjátok: Megtaláltuk a bölcsességet: csak Isten győzheti meg őt, és nem ember!

14 Mivel nem hozzám intézte szavait, így nem a ti beszédeitekkel válaszolok neki.

15 Megzavarodtak, és nem feleltek többé, kifogyott belőlük a szó.

16 Vártam, de ők nem szóltak, csak álltak, és nem feleltek többé.

17 Hadd beszéljek én is a magam részéről, hadd közöljem én is véleményem!

18 Mert tele vagyok szavakkal, unszol engem a bennem levő lélek.

19 Íme, bensőm olyan, mint az új tömlőbe zárt bor, csaknem szétszakad.

20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak, fölnyitom ajkamat, és felelek.

21 Nem leszek személyválogató senkivel szemben, nem hízelgek egy embernek sem.

22 Mert én nem tudok hízelegni; hamar elszólíthatna engem alkotóm!

33. fejezet

1 Nos, Jób, halld meg szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

2 Íme, most már megnyitom a számat, már nyelvem hegyén van a szó.

3 Őszinte szívvel szólok, és amit ajkam tud, azt tisztán hirdeti.

4 Isten lelke alkotott engem, és a Mindenható lehelete éltet.

5 Ha tudsz, cáfolj meg, készülj föl, és állj ki ellenem!

6 Íme, én is olyan vagyok Istennél, mint te; agyagból formáltattam én is.

7 A tőlem való félelem ne rémítsen meg; kezem nem lesz súlyos rajtad.

8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam szavadat:

9 Tiszta vagyok, bűntelen, mocsok nélküli: nincsen bennem vétek.

10 Íme, Isten mégis talál vádat ellenem, ellenségének tart engem!

11 Béklyóba veti lábamat, és szemmel tartja minden ösvényemet.

12 Íme, ebben nincsen igazad – ezt felelem neked –, mert Isten nagyobb az embernél!

13 Miért perelsz vele? Azért, mert egyetlen beszédre sem felelt?

14 Pedig Isten szól egyszer vagy kétszer is, de nem törődnek vele.

15 Álomban, éjjeli látomásban, amikor mély álom száll az emberre, és amikor fekvőhelyén szendereg,

16 akkor nyitja meg az ember fülét, és megpecsételi intelmeit.

17 Így fordítja el az embert a rossz cselekedettől, és így rejti el a kevélységet az ember elől.

18 Visszatartja lelkét a sírtól és életét attól, hogy fegyver járja át.

19 Fekvőhelyén megfenyíti fájdalommal és csontjai szüntelen háborgásával.

20 Úgy, hogy megundorodik az ételtől, és lelke megutálja kedves ételét.

21 Húsa szemlátomást leaszik róla; csontjai, amelyeket nem lehetett látni, most kiállnak.

22 Közeleg lelke a sírhoz és élete a halottakhoz.

23 Ha van mellette közbenjáró angyal, csak egy is a sok közül, hogy tudassa az emberrel kötelességét,

24 akkor Isten megkönyörül rajta, és ezt mondja: Szabadítsd meg, hogy ne szálljon a sírba, mert megkaptam a váltságdíjat!

25 Akkor teste megfiatalodik, erőtől duzzad; újrakezdi ifjúságának napjait.

26 Imádkozik Istenhez, és ő kegyelmébe veszi, hogy nézhesse arcát nagy örömmel, és visszaadja az embernek az ő igazságát.

27 Ő pedig az emberek előtt énekel, és ezt mondja: Vétkeztem, mert elferdítettem az igazságot, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.

28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságban gyönyörködik.

29 Íme, mindezt kétszer-háromszor is megcselekszi Isten az emberrel,

30 és visszahozza lelkét a sírtól, hogy ráragyogjon az élet világossága.

31 Figyelj, Jób, és hallgass meg engem. Hallgass, hadd szóljak én!

32 Ha van mit mondanod, cáfolj meg! Szólj, mert igen szeretnék igazat adni neked.

33 Ha pedig nincs, hallgass rám. Hallgass, és én bölcsességre tanítalak!

34. fejezet

1 Ezután Elíhú folytatta, és ezt mondta:

2 Hallgassátok meg szavaimat, bölcsek, és ti, tudósok, fordítsátok felém a fületeket!

3 Mert a fül úgy vizsgálja meg a szót, mint ahogyan az íny kóstolja az ételt.

4 Keressük csak együtt az igazságot, értsük meg együtt, mi a jó!

5 Mert Jób azt mondta: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált el, noha nincs bennem vétek.

7 Melyik ember olyan, mint Jób, aki úgy issza a csúfolást, mint a vizet,

8 és egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár?

9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha kedvét leli Istenben.

10 Azért ti, tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol van Istentől a gonoszság és a Mindenhatótól az álnokság!

11 Sőt inkább ahogy az ember cselekszik, úgy fizet neki, és mindenki azt találja meg, amit kiérdemelt.

12 Bizonyos, hogy Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható nem ferdíti el az igazságot!

13 Kicsoda bízta rá a földet, és ki rendezte el az egész világot?

14 Ha csak önmagára lenne gondja, és visszavenné magához lelkét és leheletét,

15 egyszerre kimúlna minden test, és az ember visszatérne a porba.

16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, jól fülelj szavamra!

17 Vajon kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt? Vagy kárhoztathatod-e az igazat, a hatalmast?

18 Ő azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Ti gonosztevők!

19 Nem nézi a fejedelmek személyét, és nem helyezi a gazdagot a szegény fölé; mert ők mindnyájan kezének alkotásai.

20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjnek idején felriadnak a népek, és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz érintése nélkül!

21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek az útját, és jól látja az ember minden lépését.

22 Még a sötétségbe és a halál árnyékába sem rejtőzhetnek el a gonosztevők.

23 Mert Istennek nem kell sokáig szemmel tartania az embert azért, hogy elébe kerüljön ítéletre!

24 Ő hatalmasokat zúz össze vizsgálódás nélkül, és másokat állít a helyükre,

25 mert fölismeri cselekedeteiket; éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket.

26 Megtapossa őket, mint a gonosztevőket, mégpedig olyan helyen, ahol látják.

27 Mert eltávolodtak tőle, és nem gondoltak egyetlen útjával sem,

28 hogy a szegény kiáltása eljut hozzá, és ő meghallja a nyomorultak kiáltását.

29 Ha ő csendben marad, ki kérheti számon tőle? Ha elrejti arcát egy nép vagy egy ember elől, ki láthatja meg azt?

30 Nem engedi, hogy az elvetemült ember uralkodjon, és tőrbe csalhassák a népet.

31 Mondhatja-e valaki Istennek: Megbűnhődtem, többet nem teszek rosszat.

32 Te taníts meg engem arra, amit nem látok át. Ha gonoszságot cselekedtem, többé nem teszem!

33 Hát szerinted csak azt büntesse, amit te is elítélsz? Most neked kell döntened, nem nekem. Nos, mit tudsz felelni?

34 Azt mondják majd nekem az okos emberek és a bölcs férfi, aki hallgat engem:

35 Jób tudatlanul beszél, és szavait nem fontolta meg.

36 Bárcsak Jób próbatétele a legvégsőkig tartana, mert úgy felel, mint az álnok emberek!

37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkodja közöttünk a kezét, és istenellenes szavakkal szószátyárkodik.

35. fejezet

1 Majd folytatta Elíhú, és ezt mondta:

2 Talán helyesnek tartod, hogy azt mondod: „Igazam van Istennel szemben”?

3 Hiszen azt kérded: Mi hasznom belőle? Mennyivel várhatok többet, ha nem vétkezem?

4 Én megadom rá a választ neked és barátaidnak is.

5 Tekints az égre, és lásd meg, nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!

6 Hogyha vétkezel, mit árthatsz neki? Ha szaporítod bűneidet, mit ártasz neki?

7 Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő a te kezedből?

8 Csak az olyan embernek árt a gonoszságod, mint amilyen te vagy, és az ember fiának használ az igazságod.

9 A sok erőszak miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja alatt.

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én Teremtőm, aki hálaénekre indít éjszaka,

11 aki többre tanít minket a föld állatainál, és bölcsebbé tesz az ég madarainál?

12 Így aztán kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem felel.

13 Mert a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható nem tekint ilyesmire.

14 Még akkor sem, ha azt mondod, hogy nem látod őt. Ügyed akkor is előtte van, és neked várnod kell őreá.

15 Most pedig mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és nem figyelt a nagy álnokságra,

16 azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót értelmetlenül.

36. fejezet

1 Majd így folytatta Elíhú:

2 Várj még egy kicsit, majd felvilágosítalak, mert van még más mondanivalóm is Istenről.

3 Tudásomat messziről hozom, hogy igazoljam Alkotómat.

4 Mert az én beszédem bizony nem hazugság, egy tökéletes tudású áll melletted.

5 Íme, Isten mily hatalmas, és mégsem vet meg senkit. Hatalmas, és erős szívű.

6 Nem tartja életben a gonoszt, de a szegénynek igazságot szolgáltat.

7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt a királyok mellé, a trónra ülteti és örökre fölmagasztalja őket.

8 Ha pedig béklyóba zárják, és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,

9 tudtukra adja cselekedetüket és vétkeiket, hogy fölfuvalkodtak.

10 Megnyitja fülüket a feddés előtt, és megparancsolja, hogy térjenek meg vétkeikből.

11 Ha hallgatnak rá, és szolgálnak neki, napjaikat jól töltik, és éveiket gyönyörűségben.

12 Ha azonban nem hallgatnak rá, fegyver üti át őket, és tudatlanságuk miatt múlnak ki.

13 Az álnok szívűek haragot táplálnak, és nem kiáltanak Istenhez, amikor megkötözi őket.

14 Már fiatalon elhal a lelkük, és életük a paráznákéhoz hasonlít.

15 A nyomorultat a nyomorúság által szabadítja meg, és a szorongattatás által nyitja meg a fülét.

16 Téged is kivezetne az ínség torkából tágas mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod zsíros étkekkel lenne rakva.

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, akkor jogosan ér utol az ítélet.

18 Csak a harag ne ragadjon téged indulatra, és ne vezessen félre a nagy váltságdíj.

19 Rendben találja-e segélykiáltásodat és minden erőfeszítésedet?

20 Ne kívánd azt az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyükből.

21 Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett.

22 Íme, mily fenséges Isten az ő erejében. Ki az, aki úgy tanítana, mint ő?

23 Kicsoda írhatja elő az útjait, és ki mondhatja neki: Igazságtalanságot cselekedtél?

24 Legyen rá gondod, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!

25 Minden ember őt szemléli, de mivel halandó, csak távolról látja.

26 Íme, Isten fenséges, de mi nem ismerhetjük őt! Éveinek száma sem nyomozható ki.

27 Ha fölszívja a vízcseppeket, a felhőből eső csepereg,

28 amelyet a fellegek árasztanak és hullatnak le az emberek sokaságára.

29 Értheti-e valaki, miért oszlik szét a felhő, miért zúg annak sátra?

30 Íme, szétterjeszti maga körül világosságát, de a tenger mélységeit befedi.

31 Mert ezek által ítéli a népeket, de eledelt is ad bőségesen.

32 Kezét villámlás tölti be, és kirendeli azt lázadói ellen.

33 Hírt ad felőle a mennydörgés, mint a jószág a közeledő viharról.

34 Bizony, megremeg a szívem, majd kiugrik a helyéből.

37. fejezet

1 Hallgassátok figyelmesen hangjának dörgését és a zúgást, amely szájából kiárad!

2 Az egész ég alatt szétterjeszti azt villámaival együtt a föld széléig.

3 Utána mennydörgés zendül, fenségének hangján dörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendül.

4 Csodálatos hangon mennydörög az Isten, és nagy dolgokat cselekszik, amelyeket meg sem érthetünk.

5 Mert azt mondja a hónak: Hullj le a földre! És a záporesőnek meg a zuhogó zivatarnak így szól: Szakadjatok!

6 Minden ember kezét lefogja, hogy megismerje minden ember, amit ő alkotott.

7 A vadállat is rejtekébe húzódik, és barlangjában marad.

8 Kamrájából előjön a szélvihar és az északi szelektől a fagy.

9 Isten leheletétől jég támad, és a víz felszíne megfagy.

10 Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villáma áttöri a felhőt.

11 Körös-körül gomolyog az a földkerekség színén, ahogy ő irányítja, és mindazt megteszi, amit parancsol neki.

12 Van úgy, hogy ostorként, van úgy, hogy szeretetből adja azt földjének.

13 Vedd ezt a füledbe, Jób, állj meg, és gondold meg Isten csodáit.

14 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy Isten, hogy a felhőből villám villanjon?

15 Tudod-e, hogy mi módon lebegnek a felhők, a tökéletes tudás csodái?

16 Hogyan melegszenek át ruháid, amikor nyugton hagyja a déli szél a földet?

17 Talán vele együtt terjesztetted ki az eget, amely szilárd, mint az öntött tükör?

18 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? A sötétség miatt semmit sem kezdhetünk.

19 Kell-e mondani neki, hogy szólni szeretnék? Ha beszélne vele valaki, bizonnyal vége volna!

20 Most nem látják a napfényt, bár ragyog a felhők mögött; de szél támad, és kiderül.

21 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes ragyogás.

22 Ő a Mindenható! Nem tudjuk megtalálni őt. Nagy az ő hatalma és ereje, a jogot és az igazságot mégsem nyomja el.

23 Azért félik őt az emberek, de a kevély bölcsekre rá se tekint.

38. fejezet

1 Ekkor így felelt az ÚR Jóbnak a forgószélből:

2 Ki akarja elhomályosítani az örök rendet tudatlan beszédével?

3 Nosza, övezd föl derekadat férfiasan, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e? Ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?

6 Mire alapozták oszlopait, és ki helyezte el sarokkövét,

7 amikor együtt vigadoztak a hajnalcsillagok, és ujjongtak az istenfiak?

8 Kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, és kijött a föld gyomrából;

9 amikor felhőbe öltöztettem és sűrű homállyal takartam be;

10 amikor megszabtam határait, zárat és ajtókat helyeztem rá,

11 és azt mondtam: „Eddig jöjj, és ne tovább; ez itt ellenáll kevély habjaidnak!”?

12 Parancsoltál-e a reggelnek, amióta élsz? Vajon te adtál-e helyet a hajnalnak,

13 hogy belefogóddzék a föld széleibe, és lerázza róla a gonoszokat?

14 Átváltozik, mint agyag a pecsét alatt, és úgy áll elő a föld, mint aki felöltözött.

15 Így veszi el a gonoszoktól a világosságot, és összetöri a fölemelt kart.

16 Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélység alját?

17 Megnyíltak-e előtted a halál kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-e?

18 Áttekintetted-e a föld szélességét? Mondd meg mindezt, ha tudod!

19 Melyik út visz oda, ahol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető utat?

21 Tudod te ezt, hiszen akkor születtél; napjaid száma igen nagy!

22 Eljutottál-e a hó raktárához, vagy a jégeső raktárát láttad-e?

23 Fenntartottam azt a szükség idejére, a harc és a háború napjára.

24 Melyik út vezet oda, ahol szétoszlik a világosság, és honnan terjed szét a keleti szél a földön?

25 Ki hasított nyílást a záporesőnek és utat a mennydörgő villámnak,

26 hogy lehulljon az ember nélküli földre, a pusztaságra, ahol senki sincsen;

27 hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy zsenge füvet sarjasszon?

28 Van-e atyja az esőnek, és vajon ki nemzette a harmat cseppjeit?

29 Kinek méhéből jött elő a jég, és ki szülte az ég daráját,

30 amikor megkeményednek a vizek, úgy, mint egy kő, és bezárul a mélység színe?

31 Összekötheted-e a Fiastyúk szálait, vagy a Kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e?

32 Az állatöv csillagait előhozhatod-e a maguk idejében, a Göncölszekeret forgathatod-e fiaival együtt?

33 Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön?

34 Fölhat-e hangod a felhőkig, hogy vizek áradata borítson el téged?

35 Kibocsáthatod-e útjukra a villámokat, és mondják-e neked, hogy itt vagyunk?

36 Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe, és az égi jelenségeknek ki adott értelmet?

37 Ki számlálta meg a felhőket bölcsességében, és ki üríti ki az ég tömlőit,

38 ha megkeményedik a föld, mint a rög, és összetapadnak a göröngyök?

39. fejezet

1 Te ejtesz-e zsákmányt a nőstény oroszlánnak, és kielégítheted-e az oroszlánkölykök éhségét,

2 amikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben fekszenek?

3 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltoznak, s kóvályognak, mert nincs mit enniük?

4 Tudod-e a kőszáli zergék ellésének idejét; megfigyelted-e, mikor borjaznak a szarvasok?

5 Megszámláltad-e a hónapokat, hogy meddig vemhesek, tudod-e ellésük idejét?

6 Csak összegörnyednek, és már megellettek, vajúdásuktól megszabadultak.

7 Borjaik gyarapodnak, nagyra nőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek vissza hozzájuk.

8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a fürge vadszamár kötelét?

9 A pusztát rendeltem otthonukká, a szikes földet lakóhelyükké.

10 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.

11 Fölkeresi a hegyi legelőket, fölkutat minden zöld növényt.

12 Akar-e szolgálni neked a bölény? Ott hál-e jászladnál?

13 Barázdába foghatod-e a bölényt a kötelénél fogva? Vajon boronálja-e utánad a göröngyöket?

14 Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje, és ráhagyhatod-e a munkát?

15 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonád és betakarítja szérűdre?

16 Vígan verdesi szárnyát a strucc; de nem gólyaszárny és toll az!

17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

18 Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19 Fiaival olyan keményen bánik, mintha nem is az övéi lennének. Nem fél, hogy fáradsága kárba vész.

20 Mert Isten nem ruházta fel bölcsességgel, nem adott neki értelmet.

21 De hogyha nekiindul, kineveti a lovat és lovasát.

22 Vajon te adsz erőt a lónak, nyakát te ruházod föl sörénnyel?

23 Felugraszthatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes!

24 Patája gödröt ás, örvend erejének, nekirohan a fegyvernek.

25 Neveti a félelmet, nem remeg: nem fordul vissza a fegyver elől.

26 Csörög rajta a tegez, ragyog a lándzsa és a kopja.

27 Tombolva, reszketve kapálja a földet, és nem marad veszteg, ha fölzeng a kürt.

28 A kürtszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli a harcot, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29 A te értelmed műve az, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

30 A te parancsodra száll-e fent a sas, és rakja magasba a fészkét?

31 Kősziklán lakik, és ott tanyázik a sziklák párkányain és a bérceken.

32 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellát a szeme.

33 Fiókái vért szívnak, és ahol csak dög van, mindjárt ott terem.

34 Ezután ezt mondta az ÚR Jóbnak:

35 Aki perbe száll a Mindenhatóval, cáfolja meg őt, és aki Istennel vitatkozik, feleljen neki!

36 Erre Jób így szólt az ÚRnak:

37 Íme, könnyelmű voltam, mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem.

38 Egyszer szóltam, de már nem szólok; vagy ha kétszer, nem teszem többé!

40. fejezet

1 Ekkor az ÚR így szólt Jóbnak a forgószélből:

2 Rajta, övezd föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te pedig taníts engem!

3 Vajon semmivé teheted-e az én igazságomat; kárhoztathatsz-e engem azért, hogy te légy igaz?

4 Van-e olyan a karod, mint Istené, mennydörgő hangon szólsz-e, mint ő?

5 Ékesítsd csak föl magad fenséggel és méltósággal. Ruházd föl magadat ékességgel és dicsőséggel!

6 Öntsd ki haragod tüzét, láss meg minden kevélyt, és alázd meg őket!

7 Láss meg minden kevélyt, és törd meg őket, és tipord el helyükön a gonoszokat.

8 Rejtsd el mindnyájukat a porba, arcukat fedd be mélységes sötéttel.

9 Akkor én is dicsőítlek, mert jobbod téged megsegített!

10 Nézd csak a vízilovat: én teremtettem, mint téged is; fűvel él, mint az ökör!

11 Nézd csak, milyen erős a dereka, és milyen erősek hasizmai!

12 Hajlítja farkát, mint valami cédrust, combjának inai egymásba fonódnak.

13 Csontjai érccsövek, lábszárai olyanok, mint a vasrudak.

14 Isten alkotásainak remeke ez. Alkotója fegyvert is adott neki.

15 A hegyek adnak neki terményt, és a mező minden vadja ott játszadozik.

16 Lótuszbokrok alatt hever, a nádasok és mocsarak búvóhelyein.

17 Elfedi őt a lótuszbokrok árnya, körülveszik a folyóparti füzek.

18 Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik; biztonságban van, még ha szájáig érne is a Jordán.

19 Elfoghatják-e őt szemtől szemben, vagy átfúrhatják-e az orrát?

41. fejezet

1 Kifoghatod-e a leviátánt horoggal, leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel?

2 Húzhatsz-e kötelet az orrába, átfúrhatod-e szigonnyal az állát?

3 Vajon eléd jön-e, hogy könyörögjön neked, szól-e hozzád szelíd szavakkal?

4 Vajon köt-e veled szövetséget, hogy örökös szolgádul fogadd?

5 Játszadozhatsz-e vele, mint egy madárral, megkötözheted-e leánykáid kedvéért?

6 Alkudozhatnak-e rajta a kufárok, vagy osztozhatnak-e rajta a kalmárok?

7 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét vagy szigonnyal a fejét?

8 Tedd rá a kezed, de ne feledd, hogy a harcot többé nem ismételheted meg.

9 Mert aki ezt reméli, csalódik, már a puszta látásától is elterül.

10 Nincs olyan merész ember, aki fölverné. Ki az hát, aki szembeszállna velem?

11 Ki az, aki előbb adott nekem, hogy azt visszafizessem? Mind enyém, ami az ég alatt van!

12 Nem hallgathatom el testének tagjait, erejének nagyságát, alakjának szépségét.

13 Ki nyúzhatná le bőrét, két sor foga közé ki hatolhatna be?

14 Ki nyithatná föl pofájának ajtaját? Fogai körül rémület lakik!

15 Büszkeségei a pikkelyek, mintha szoros pecsétek tartanák össze azokat.

16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, levegő se juthat közéjük.

17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakíthatatlanok.

18 Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, mint a hajnalpír.

19 Szájából lángok jönnek elő, és tüzes szikrák pattognak ki.

20 Orrlyukaiból füst lövell ki, mint valami forró fazékból vagy üstből.

21 Lehelete lángra lobbantja a parazsat, szájából lángot lövell.

22 Nyakszirtjén erő lakik, félelemmel futnak szét előle.

23 Testének alsó részei is egymáshoz illeszkednek, szilárdak és mozdíthatatlanok.

24 Szíve kemény, mint a kő, olyan kemény, mint az alsó malomkő.

25 Hogyha fölemelkedik, a hősök is remegnek, ijedtükben megzavarodnak.

26 Ha fegyver éri is, nem áll belé, legyen bár dárda, kopja vagy nyíl.

27 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.

28 A nyíl vesszeje nem űzi el, a parittyakövek pozdorjává törnek rajta.

29 Semmibe veszi a buzogányt is, és kineveti a dárda suhogását.

30 Hasán mintha éles cserepek lennének; mint szeges borona, úgy hentereg az iszapban.

31 Fortyogóvá teszi a mély vizet, mint a fazékban; a tengert meg olyanná, mint a kenőcsös edény.

32 Fénylő ösvényt hagy maga után, azt hinné valaki, hogy megőszült a tenger.

33 Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.

34 Szembenéz minden hatalmassal, ő a király minden ragadozó felett.

42. fejezet

1 Jób ekkor így felelt az ÚRnak:

2 Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki sem téríthet el attól, amit elgondoltál.

3 Ki az, aki tudatlanságból elhomályosítja az örök rendet? Megvallom hát, hogy nem értettem; csodás dolgok ezek nekem, nem tudom fölfogni.

4 Hallgass hát, kérlek, hadd beszéljek. Én kérdezlek, te pedig taníts engem!

5 Eddig csak hallomásból tudtam felőled, de most saját szememmel látlak téged.

6 Ezért hibáztatom magam, és megbánom bűneimet porban és hamuban!

7 Miután az ÚR mindezt elmondta Jóbnak, így szólt a témáni Elifázhoz: Haragom fölgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok rólam olyan igaz módon, mint Jób, az én szolgám.

8 Most tehát vegyetek hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem büntetlek meg benneteket, amiért nem szóltatok felőlem oly

9 Akkor elment a Témánból való Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és úgy cselekedtek, ahogy az ÚR mondta nekik; és az ÚR kegyelmesen tekintett Jóbra.

10 Azután Isten eltávolította Jóbról a csapást, miután imádkozott a barátaiért, és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt.

11 És elment hozzá minden férfi- és nőrokona és minden régi ismerőse, és együtt ettek vele a házában. Sajnálkoztak fölötte, és vigasztalták őt a sok nyomorúság miatt, amelyet az ÚR bocsátott rá; és mindenki adott neki egy-egy pénzt és egy-egy aranyfüggőt.

12 Az ÚR pedig jobban megáldotta Jób életének a végét, mint a kezdetét, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga ökre és ezer szamara.

13 Lett még hét fia és három leánya is.

14 Az elsőnek a neve Jemimá, a másodiké Keciá, a harmadiké Keren-Happúk volt.

15 Nem lehetett olyan szép leányokat találni abban az egész tartományban, mint amilyenek Jób leányai voltak. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreik között.

16 Jób pedig még száznegyven esztendeig élt ezután, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.

17 És öregen halt meg Jób, az élettel betelve.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .