Jóel próféta könyve

1. fejezet

1 Az ÚR szava, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt.

2 Vének, halljátok ezt, és figyeljen a föld minden lakója! Történt-e ilyen a ti időtökben vagy a ti atyáitok idejében?

3 Beszéljétek el fiaitoknak, és fiaitok beszéljék el az ő fiaiknak és azoknak fiai a következő nemzedéknek!

4 Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska. Amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, és amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.

5 Ébredjetek föl, részegesek, és sírjatok, jajgassatok mind, ti borivók, a mustért, mert elvétetett az a szátoktól!

6 Mert egy nép tört országomra, erős és megszámlálhatatlan. Fogai, mint az oroszlán fogai, és tépőfogai, mint a nőstény oroszláné.

7 Pusztává tette szőlőmet, letördelte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelszórta, fehérlenek az ágai.

8 Keseregj, mint a hajadon, aki gyászba öltözött ifjúsága jegyeséért.

9 Kifogyott az étel- és italáldozat az ÚR házából, gyászolnak a papok, az ÚR szolgái.

10 Elpusztult a mező, gyászol a föld, mert elpusztult a gabona, kiszáradt a must, kiapadt az olaj.

11 Szégyenkezzetek, ti szántóvetők, jajgassatok, szőlőművesek a búzáért és az árpáért, mert elveszett a mezőn az aratnivaló!

12 Elszáradt a szőlőtő, elhervadt a fügefa. A gránátalmafa, a datolyafa és az almafa meg a mező minden gyümölcsfája kiszáradt. Bizony kiszáradt az öröm az emberek közül.

13 Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái! Jöjjetek, és háljatok gyászruhában, Istenem szolgái, mert megszűnt az étel- és italáldozat Istenetek házában.

14 Szenteljetek böjtöt, hirdessetek ünnepet! Gyűjtsétek össze a véneket, a föld minden lakosát az ÚRnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az ÚRhoz!

15 Jaj, micsoda nap! Bizony közel van az ÚR napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól.

16 Hát nem a szemünk láttára veszett ki az élelem, az öröm és vigasság Istenünk házából?

17 Elszáradt a mag a barázdákban, kiürültek a magtárak, összedőltek a csűrök, mert kiszáradt a gabona.

18 Mint nyög a jószág! Nyugtalankodnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, bűnhődnek még a juhnyájak is!

19 Hozzád kiáltok, URam, mert tűz emésztette meg a puszta legelőit, és láng perzselte meg a mező minden fáját.

20 A mező állatai is szomjaznak téged, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz emésztette meg a puszta legelőit.

2. fejezet

1 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, és kiáltsatok szent hegyemen! Rémüljön meg az ország minden lakója, mert eljön az ÚR napja, bizony közel van.

2 Sötétség és homály napja, felhő és ború napja, mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép jön, amilyen nem volt kezdettől fogva soha, és nem is lesz többé ezután nemzedékről nemzedékre.

3 Előtte tűz emészt, utána láng lobog. Előtte olyan az ország, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság, semmi sem menekülhet meg előle.

4 Olyan az alakjuk, mint a lovaké, és úgy száguldoznak, mint a lovasok.

5 Amikor a hegyek tetején szökellnek, olyan a hangjuk, mintha hadi szekerek robognának, vagy mintha a tarlót emésztő tűz ropogna. Olyanok, mint az ütközetre kész hatalmas sereg.

6 Megrémülnek tőle a népek, minden arc elsápad.

7 Száguldoznak, mint a hősök, fölmásznak a kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem térnek le ösvényeikről.

8 Nem akadályozzák egymást, mindegyik a maga útján halad. Nekirontanak a fegyvernek, és nem lehet megállítani őket.

9 Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, bemásznak a házakba, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.

10 Reszket előttük a föld, és megrendülnek az egek. A nap és a hold elsötétedik, a csillagok is elvesztik fényüket.

11 És megzendül az ÚR szava serege előtt, mert igen nagy az ő tábora, hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az ÚR napja, és igen rettenetes! Ki állhat meg akkor?

12 De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívetekből, böjtöléssel, sírással és gyászolással.

13 Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruháitokat, úgy térjetek meg az ÚRhoz, a ti Istenetekhez! Mert könyörületes és irgalmas ő, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű, és bánkódik a veszedelem miatt.

14 Ki tudja, hátha visszatér és megkönyörül, és áldást hagy maga után. Hozzatok étel- és italáldozatot az ÚRnak, a ti Isteneteknek!

15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést!

16 Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet! Hívjátok össze a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat! Jöjjön ki szobájából a vőlegény és kamrájából a menyasszony!

17 A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az ÚR szolgái, és ezt mondják: Légy kegyelmes, URam, népedhez, és ne engedd, hogy szidják örökségedet! Ne példálózzanak velünk a pogányok! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük?

18 Féltő szeretetre gyulladt az ÚR a földje iránt, és megszánta népét.

19 Így válaszolt népének az ÚR: Íme, annyi gabonát, mustot és olajat adok nektek, hogy megelégedtek vele, és nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a népek.

20 Elűzöm tőletek az északi népet is, puszta és sivár vidékre vetem őt. Elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugati tengerbe, és bűze magasra száll. Fölszáll büdössége, bármily nagy dolgokat cselekedett is.

21 Ne félj, te föld! Örülj és vigadozz, mert nagy dolgokat cselekedett az ÚR!

22 Ne féljetek, ti mezei vadak, mert zöldülnek a puszta legelői! A fák megtermik gyümölcsüket, a füge és szőlő is kitárja gazdagságát.

23 Ti is, Sionnak fiai, örvendezzetek és vigadjatok az ÚRban, a ti Istenetekben, mert megadja nektek az esőt igazság szerint: korai és késői esőt hullat rátok, mint kezdetben.

24 Megtelnek a csűrök gabonával, és a sajtók bőven árasztják a mustot és az olajat.

25 Kárpótollak benneteket azokért az esztendőkért, amelyeket tönkretett a sáska, szöcske, cserebogár és a hernyó, az én nagy seregem, amelyet rátok küldtem.

26 Bőségesen ehettek majd, és megelégedtek. És magasztaljátok az ÚRnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem kell pironkodnia az én népemnek.

27 Akkor megtudjátok, hogy én Izráel között vagyok, és hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek, és nincs más! Soha többé nem kell pironkodnia az én népemnek.

28 Azután kiöntöm majd lelkemet minden testre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok pedig látomásokat látnak.

29 Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm lelkemet azokban a napokban.

30 Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat.

31 A nap sötétté válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az ÚR nagy és rettenetes napja.

32 De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás, ahogyan megígérte az ÚR, és a megszabadultak között lesznek azok, akiket elhív az ÚR!

3. fejezet

1 Mert íme, azokban a napokban és abban az időben, amikor visszahozom Júda és Jeruzsálem foglyait,

2 összegyűjtök minden népet, elvezetem őket Jósáfát völgyébe, ahol perbe szállok velük az én népemért és birtokomért, Izráelért, amiért szétszórták a népek közé, és megosztoztak országomon.

3 Népemre sorsot vetettek: a fiút parázna nőért adták oda, a leányt pedig borért adták el, hogy ihassanak.

4 Hát nektek mi közötök hozzám, Tírusz, Szidón és Filisztea környéke? Vajon vissza akartok nekem fizetni valamit? Ha meg akarnátok is fizetni, nagy hirtelen visszafordítom azt saját fejetekre!

5 Hiszen elraboltátok ezüstömet és aranyamat, és legszebb kincseimet templomaitokba vittétek.

6 Júda fiait és Jeruzsálem fiait pedig eladtátok a görögöknek, hogy messzire kerüljenek a határaiktól.

7 Íme, én elindítom őket arról a helyről, ahova eladtátok őket, és visszafordítom saját fejetekre, amit tettetek.

8 Fiaitokat és leányaitokat Júda fiainak kezébe adom, ők pedig eladják őket a sábaiaknak, a messze lakó népnek, mert így határozott az ÚR.

9 Hirdessétek ki ezt a népek között: Készüljetek föl a harcra, buzdítsátok a vitézeket! Jöjjön el, vonuljon föl minden hadakozó férfi!

10 Kovácsoljatok ekevasaitokból kardot, metszőkéseitekből pedig dárdát! Mondja még a gyönge is: Vitéz vagyok!

11 Siessetek, jöjjetek ide, ti népek, gyűljetek össze mindenfelől! Vezesd, URam, hőseidet!

12 Keljenek föl és jöjjenek el a népek Jósafát völgyébe, mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden szomszéd népet.

13 Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a kád, túlárad a sajtó, mert megsokasodott gonoszságuk!

14 Tömegek, tömegek az ítélet völgyében! Mert közel van az ÚR napja az ítélet völgyében!

15 A nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket.

16 Fölharsan az ÚR hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld. De az ÚR lesz népének oltalma és Izráel fiainak erőssége!

17 Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek, aki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. Akkor szent lesz Jeruzsálem, és idegenek többé nem vonulnak át rajta.

18 Azon a napon majd must csordogál a hegyekről, és tej folyik a halmokról. Júda minden patakmedrében bőven folyik a víz. Forrás fakad az ÚR házából, és megöntözi a Sittím völgyét.

19 Egyiptom pusztasággá lesz, Edóm pedig kietlen sivataggá a Júda fiain való erőszakosságáért, mert ártatlan vért ontottak földjükön.

20 De Júdát örökké lakni fogják, Jeruzsálemet is nemzedékről nemzedékre.

21 Megfizetek a vérontásért, amelyért még nem fizettem meg. Sion lesz az ÚR lakóhelye!

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .