Józsué könyve

1. fejezet

1 Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után így szólt az ÚR Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához:

2 Mózes, az én szolgám meghalt. Most azért kelj föl, kelj át ezen a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet én adok nekik, az Izráel fiainak.

3 Nektek adtam minden helyet, amelyet talpatok érint, ahogy megmondtam Mózesnek.

4 A pusztától és a Libánontól a nagy folyóig, az Eufrátesz folyamig a hettiták egész földje lesz a határotok a nagy tengerig nyugat felé.

5 Nem állhat senki ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem hagylak el téged, és nem is maradok el tőled.

6 Légy erős és bátor, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.

7 Csak légy erős és igen bátor, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott eléd. Se jobbra, se balra ne hajolj el attól, hogy eredményes legyél, bármerre jársz!

8 El ne távozzék e törvény könyve a szádtól, hanem gondolkodj arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedj, ahogy abban meg van írva, mert akkor leszel eredményes az utaidon, és akkor boldogulsz.

9 Hát nem parancsoltam-e meg neked, hogy légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az ÚR, a te Istened mindenben, amiben jársz.

10 Józsué tehát azt parancsolta a nép elöljáróinak:

11 Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek ezeket: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nektek.

12 Rúben és Gád törzsének pedig és Manassé törzse felének azt mondta Józsué:

13 Emlékezzetek arra, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek: Az ÚR, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet.

14 Feleségeitek, gyermekeitek és jószágotok maradjon e földön, amelyet Mózes adott nektek a Jordánon túl, ti pedig felfegyverkezve keljetek át testvéreitek előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segítsétek őket,

15 amíg nyugalmat nem ad az ÚR testvéreiteknek is, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nekik. Akkor aztán térjetek vissza örökségetek földjére, és birtokoljátok azt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nektek

16 Ők pedig így feleltek Józsuénak: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nekünk, és ahova csak küldesz minket, oda megyünk.

17 Teljesen úgy hallgatunk rád, mint Mózesre, csak legyen veled az ÚR, a te Istened, ahogy Mózessel is volt.

18 Mindenki halállal lakoljon, aki ellene szegül a szavadnak, és nem hallgat a beszédedre, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor!

2. fejezet

1 Azután Józsué, Nún fia titkon elküldött Sittímből két férfit kémként, és ezt mondta nekik: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jerikót. Azok pedig elmentek, bementek egy parázna asszony házába, akinek Ráháb volt a neve, és ott megháltak.

2 De jelentették ezt Jerikó királyának e szavakkal: Íme, férfiak jöttek ide ma éjjel Izráel fiai közül az ország kikémlelésére.

3 Akkor Jerikó királya ezt üzente Ráhábnak: Hozd ki a férfiakat, akik bementek hozzád, akik a házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.

4 Az asszony pedig fogta a két férfit, elrejtette őket, és azt mondta: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak,

5 és kimentek e férfiak kapuzáráskor a sötétben. Nem tudom, hova mentek. Siessetek gyorsan utánuk, mert utolérhetitek őket.

6 Pedig fölküldte őket a tetőre, és elbújtatta őket a száras len közé, amely ki volt rakva a háztetőn.

7 Az emberek utánuk siettek a Jordán gázlójához vivő úton. A kaput pedig bezárták, amint kimentek az üldözők.

8 A kémek még le sem feküdtek, amikor fölment hozzájuk az asszony a tetőre.

9 Azt mondta a férfiaknak: Tudom, hogy az ÚR nektek adta ezt a földet. Megszállt minket a félelem miattatok, és e föld minden lakosa megolvad előttetek.

10 Mert hallottuk, hogy kiszárította az ÚR a Vörös-tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek a Jordánon túl az emóriak két királyával, Szíhónnal és Óggal, hogy megöltétek őket.

11 Amikor ezt hallottuk, megolvadt a szívünk, és elállt a lélegzete mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fönn az égben és lenn a földön!

12 Most azért kérlek, esküdjetek meg nekem az ÚRra, hogy ahogy én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekszetek majd atyám házával, és biztos jelt adtok nekem arról,

13 hogy életben hagyjátok atyámat, anyámat, férfi- és nőtestvéreimet, és mindent, ami az övék, és megmentitek lelkünket a haláltól.

14 A férfiak ezt mondták neki: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha nem áruljátok el az ügyünket. Akkor, ha nekünk adja az ÚR ezt a földet, irgalmasan és igazságosan cselekszünk veled.

15 Azután leengedte őket egy kötélen az ablakból, mert háza a kőkerítés falán volt, és ő a kőkerítésen lakott.

16 Ezt mondta nekik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők, azután pedig menjetek utatokra.

17 A férfiak így feleltek neki: Mentesek leszünk az eskü alól, amellyel megeskettél minket,

18 ha bejövünk erre a földre, és nem kötöd ezt a vörös fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, amelyen leengedtél minket, és nem gyűjtöd össze atyádat, anyádat és testvéreidet, atyád egész háznépét ebbe a házba.

19 És akkor, ha bárki kijön a házad ajtaján, annak vére az ő fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk. Mindazoknak a vére pedig, akik veled lesznek a házban, a mi fejünkön legyen, ha valaki kezet emelne rájuk.

20 Ha azonban elárulnád a mi ügyünket, akkor föl leszünk oldva az eskü alól, amellyel megeskettél minket.

21 Ő pedig ezt mondta: Legyen úgy, ahogy mondtátok! Ekkor elbocsátotta őket, és elmentek. A vörös zsinórt pedig rákötötte az ablakra.

22 Ők elmentek, és eljutottak a hegyre. Ott maradtak három napig, amíg vissza nem tértek az üldözők. Azok ugyanis keresték őket minden úton, de nem találták.

23 Akkor a két férfi visszatért, lejöttek a hegyről, és átkeltek a Jordánon. Eljutottak Józsuéhoz, Nún fiához, és elbeszéltek neki mindent, ami velük történt.

24 Majd ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az ÚR azt az egész földet, meg is olvadt már miattunk a föld minden lakosa.

3. fejezet

1 Józsué korán reggel fölkelt, elindultak Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott töltötték az éjszakát, mielőtt átkeltek volna.

2 Három nap múlva pedig az elöljáróik végigmentek a táboron,

3 és ezt parancsolták a népnek: Mihelyt meglátjátok az ÚR, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi nemzetségéből való papokat, akik hordozzák, ti is induljatok el a helyetekről, és menjetek utána.

4 De legyen köztetek és aközött mintegy kétezer könyöknyi távolság. Ne menjetek közel hozzá, így ismeritek meg majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton.

5 Józsué pedig azt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap az ÚR csodákat tesz köztetek.

6 A papoknak is szólt Józsué: Vegyétek föl a szövetség ládáját, és vonuljatok a nép előtt. Fölvették azért a szövetség ládáját, és mentek vele a nép előtt.

7 Az ÚR pedig ezt mondta Józsuénak: Ezen a napon kezdelek fölmagasztalni egész Izráel szeme előtt, hogy megtudják, hogy veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam.

8 Te azért ezt parancsold a papoknak, akik a szövetség ládáját hordozzák: Amikor odaértek a Jordán vizének széléhez, álljatok meg a Jordánban.

9 Ekkor azt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és halljátok meg az ÚRnak, Isteneteknek szavait!

10 És ezt mondta Józsué: Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek, és hogy bizonyosan elűzi előletek a kánaániakat, hettitákat, hivvieket, perizzieket, girgásiakat, emóriakat és jebúsziakat:

11 íme, az egész föld Urának szövetségládája előttetek megy át a Jordánon!

12 Most tehát válasszatok magatoknak tizenkét férfit Izráel törzseiből, egy-egy férfit egy-egy törzsből.

13 És mihelyt megnyugszanak a Jordán vizében a papok lábai, akik az ÚRnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák, a Jordán vize kettéválik, és a fölülről lefolyó víz megáll egy tömegben.

14 Akkor megindult a nép a sátraiból, hogy átkeljen a Jordánon, és a papok, a szövetség ládájának hordozói a nép előtt,

15 és amint a láda hordozói a Jordánhoz értek, és a ládát hordozó papok bemártották lábukat a víz szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idő alatt túláradt a medrén),

16 megállt a víz, amely felülről folyt lefelé, és egy tömegben állt, jó messzire, Ádám városánál, amely Cáretán mellett van. A pusztai tenger, a Sós-tenger felé lefolyó víz pedig egészen elfutott; így kelt át a nép Jerikóval szemben.

17 A papok pedig, az ÚR szövetségládájának hordozói ott álltak szárazon a Jordán közepében rendíthetetlenül mindaddig, amíg az egész nép teljesen átkelt a Jordánon. Az egész Izráel szárazon ment át.

4. fejezet

1 Mikor pedig az egész nép teljesen átkelt a Jordánon, így szólt az ÚR Józsuénak:

2 Válasszatok magatoknak a népből tizenkét férfit, törzsenként egy-egy férfit.

3 Ezt parancsoljátok nekik: Vegyetek föl innen, a Jordán közepéből tizenkét követ, arról a helyről, ahol szilárdan áll a papok lába; vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megszálltok ma éjszaka.

4 Előhívta tehát Józsué azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül választott, egyegy férfit minden törzsből,

5 és ezt mondta nekik: Menjetek be a Jordán közepébe az ÚR, a ti Istenetek szövetségládája előtt, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára Izráel törzseinek száma szerint,

6 hogy emlékeztető jel legyen ez köztetek. Ha majd megkérdezik a fiaitok, hogy mire valók nektek ezek a kövek,

7 mondjátok meg nekik, hogy kettévált a Jordán vize az ÚR szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon. Kettévált a Jordán vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek Izráel fiainak mindörökre.

8 És úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogyan Józsué megparancsolta. Fölvettek a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondta az ÚR Józsuénak, Izráel törzseinek száma szerint, áthozták magukkal az éjjeli szállásra, és ott letették azokat.

9 Tizenkét követ állított föl Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol a szövetségládát vivő papok lábai álltak. Ott is vannak mind e mai napig.

10 A papok pedig, a láda hordozói a Jordán közepén álltak mindaddig, amíg végbement mindaz, amit az ÚR parancsára Józsué elmondott a népnek. Teljesen úgy történt, ahogy Mózes parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt.

11 Miután az egész nép átkelt, átment az ÚR ládája és a papok is a nép színe előtt.

12 Átkeltek a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé fél nemzetsége is fölfegyverkezve Izráel fiai előtt, ahogy Mózes mondta nekik.

13 Mintegy negyvenezer fegyveres vitéz kelt át Jerikó sík mezejére az ÚR színe előtt harcra készen.

14 Azon a napon fölmagasztalta az ÚR Józsuét egész Izráel szemében; úgy tisztelték őt is, ahogy Mózest tisztelték, életének minden napján.

15 Majd az ÚR azt mondta Józsuénak:

16 Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek föl a Jordánból.

17 És Józsué parancsolt a papoknak: Jöjjetek föl a Jordánból!

18 S amint a papok, az ÚR szövetségládájának hordozói följöttek a Jordán közepéből, és a papok talpa a száraz partot érintette, visszatért a Jordán vize a helyére, és túláradva a medrén úgy folyt, mint annak előtte.

19 A nép pedig az első hónap tizedik napján jött föl a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határánál.

20 Azt a tizenkét követ is, amelyet a Jordánból hoztak, Gilgálban állíttatta föl Józsué,

21 és azt mondta Izráel fiainak: Ha fiaitok azt kérdezik majd atyáiktól, mire valók ezek a kövek,

22 adjátok tudtára fiaitoknak: szárazon kelt át Izráel itt, a Jordánon.

23 Mert kiszárította az ÚR, a ti Istenetek a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek rajta, úgy, amint az ÚR, a ti Istenetek a Vörös-tengerrel cselekedett, amelyet kiszárított előttünk, amíg átjöttünk rajta.

24 Hogy megismerje a föld minden népe az ÚR kezét, hogy bizony erős az, és hogy féljétek az URat, a ti Isteneteket minden időben.

5. fejezet

1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya, akik a Jordántól nyugat felé laknak, és a kánaániak összes királya, akik a tenger mellett laknak, hogy kiszárította az ÚR a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek, megolvadt a szívük, és elakadt még a l

2 Ebben az időben mondta az ÚR Józsuénak: Csinálj kőkéseket, és másodszor is metéltesd körül Izráel fiait.

3 Erre Józsué kőkéseket csinált, és körülmetélte Izráel fiait az Arálót-halmon.

4 Az ok pedig, amiért körülmetélte őket Józsué, ez: mindazok, akik kijöttek Egyiptomból, a férfiak, a harcosok mindnyájan meghaltak a pusztában útközben, miután kijöttek Egyiptomból.

5 Mert körül volt ugyan metélve az egész nép, amely kijött, de azt a népet, amely a pusztában született, útközben, amíg vonultak Egyiptomból, nem metélték körül.

6 Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, és ezalatt valamennyi hadakozó férfi elpusztult, aki kijött Egyiptomból, mivel nem hallgattak az ÚR szavára. Megesküdött nekik az ÚR, hogy nem látják meg azt a földet, amelyről megesküdött az ÚR az ő

7 Fiaikat azonban, akiket a helyükre állított, körülmetélte Józsué. Mert körülmetéletlenek voltak, mivel útközben nem metélték körül őket.

8 Miután pedig az egész népet körülmetélték, a helyükön vesztegeltek a táborban, amíg meggyógyultak.

9 Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát. Ezért hívják e helyet Gilgálnak mind a mai napig.

10 Gilgálban táboroztak Izráel fiai, és elkészítették a páskát Jerikó mezején a hónap tizennegyedik napján este.

11 A páska második napján, még aznap kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát ettek a föld terméséből.

12 A következő naptól, hogy ettek a föld terméséből, megszűnt a manna, és nem volt többé mannája Izráel fiainak, hanem Kánaán földjének gyümölcséből ettek abban az esztendőben.

13 Amikor Józsué Jerikónál volt, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, egy férfi áll előtte kivont karddal a kezében. Józsué odament hozzá, és megkérdezte tőle: Közülünk való vagy-e, vagy ellenségeink közül?

14 Ő pedig mondta: Nem, mert én az ÚR seregének vezére vagyok, most jöttem. Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, meghajolt, és ezt mondta neki: Mit akar mondani az én Uram az ő szolgájának?

15 Az ÚR seregének a vezére azt mondta Józsuénak: Oldd le sarudat a lábadról, mert szent az a hely, amelyen állsz. És Józsué úgy cselekedett.

6. fejezet

1 Jerikó pedig úgy be volt zárva Izráel fiai miatt, hogy se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki.

2 Az ÚR azt mondta Józsuénak: Lásd! Kezedbe adtam Jerikót és királyát a sereg harcosaival együtt.

3 Járjátok azért körül a várost, valamennyi harcos kerülje meg egyszer a várost. Így cselekedj hat napon át.

4 És hét pap vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt a láda előtt. A hetedik napon pedig hétszer kerüljétek meg a várost, a papok pedig fújják meg a kürtöket.

5 És ha majd belefújnak a kosszarvba, mihelyt meghalljátok a kürt szavát, az egész nép harsány kiáltásban törjön ki, és magától leszakad a város kőfala, és fölmegy arra a nép, mindenki az előtte levő helyen.

6 Előhívta azért Józsué, Nún fia a papokat, és azt mondta nekik: Vegyétek föl a szövetség ládáját, hét pap pedig vigyen hét, kosszarvból készült kürtöt az ÚR ládája előtt.

7 A népnek pedig ezt mondta: Menjetek, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az ÚR ládája előtt.

8 És úgy történt, ahogy Józsué megmondta a népnek. A hét pap ugyanis, aki a kosszarvból készült hét kürtöt vitte, az ÚR előtt ment, és kürtölt a kürtökkel, az ÚR szövetségládája pedig utánuk haladt.

9 A fegyveresek a kürtölő papok előtt mentek, és az utóvéd követte őket folytonos kürtölés közben.

10 A népnek pedig azt parancsolta Józsué: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, egy szó se jöjjön ki a szátokból addig a napig, amíg azt nem mondom nektek: kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.

11 Körüljárták azért az ÚR ládájával a várost. Egyszer kerülték meg, azután visszatértek a táborba, és az éjszakát a táborban töltötték.

12 Józsué korán reggel fölkelt, a papok pedig fölvették az ÚR ládáját.

13 A hét pap, aki a kosszarvból készült hét kürtöt vitte, az ÚR ládája előtt ment, és folyton fújta a kürtöket, a fegyveresek pedig előttük mentek, és az utóvéd követte az ÚR ládáját folytonos kürtölés közben.

14 A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át.

15 A hetedik napon is fölkeltek hajnalhasadtával, és a szokott módon hétszer megkerülték a várost. Csak ezen a napon kerülték meg a várost hétszer.

16 Amikor a hetedik forduláskor kürtöltek a papok a kürtökkel, Józsué azt mondta a népnek: Kiáltsatok, mert nektek adta az ÚR a várost!

17 És a város és minden, ami benne van, legyen teljesen az ÚRnak szentelve. Csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, akiket odaküldtünk.

18 Mindazáltal óvakodjatok a teljesen Istennek szentelt dolgoktól, hogy miután neki szentelitek, el ne vegyetek a teljesen neki szentelt dolgokból, hogy Izráel táborát átkozottá ne tegyétek és bajba ne keverjétek.

19 Hanem mivel minden ezüst-, arany-, réz- és vasedény az ÚRnak van szentelve, az ÚR kincsei közé jusson.

20 A nép pedig fölkiáltott, amint megszólaltak a kürtök. És ahogy meghallotta a nép a kürt szavát, és hangosan fölkiáltott, az történt, hogy magától leomlott a kőfal, és bement a nép a városba, mindenki az előtte levő helyen, és bevették a várost.

21 Fegyver élével teljesen kipusztítottak mindent, ami csak volt a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökröt, a juhot és a szamarat is.

22 A két férfinak pedig, akik kikémlelték a földet, azt mondta Józsué: Menjetek be a parázna asszony házába, és hozzátok ki onnan az asszonyt és mindazt, amije van, ahogy megesküdtetek neki.

23 Bementek azért a kémkedő ifjak, és kihozták Ráhábot és atyját, anyját és testvéreit, mindazt, amije volt, és minden cselédjét is kihozták, és Izráel táborán kívülre helyezték őket.

24 A várost pedig és mindazt, ami benne volt, tűzzel égették meg. Csak az ezüstöt, az aranyat és a réz- és vasedényeket rakták az ÚR házának kincsei közé.

25 A parázna Ráhábot pedig és atyja háznépét és mindenét, amije volt, élni hagyta Józsué; ott is lakik Izráel között mind e mai napig. Mert elrejtette a követeket, akiket Józsué küldött, hogy kémleljék ki Jerikót.

26 Azon a napon ezt az esküt tette Józsué: Átkozott legyen az ÚR előtt az a férfi, aki nekilát, hogy fölépítse ezt a várost, Jerikót! Elsőszülöttjére rakja le annak alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit!

27 És az ÚR Józsuéval volt, és elterjedt a híre az egész földön.

7. fejezet

1 De Izráel fiai hűtlenül bántak a teljesen Istennek szentelt dolgokkal. Mert a Júda nemzetségéből való Ákán, Karmi fia, aki Zabdi fia, aki Zerah fia, elvett a teljesen Istennek szentelt dolgokból. Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel fiai ellen.

2 Józsué ugyanis férfiakat küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől kelet felé, és azt mondta nekik: Menjetek föl, és kémleljétek ki azt a földet. Föl is mentek a férfiak, és kikémlelték Ajt.

3 Majd visszatértek Józsuéhoz, és azt mondták neki: Ne menjen föl az egész nép. Mintegy kétezer férfi vagy mintegy háromezer férfi menjen föl, és megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak!

4 Fölment azért oda a népből mintegy háromezer férfi, de megfutamodtak Aj emberei elől.

5 És Aj emberei megöltek közülük mintegy harminchat férfit, és üldözték őket a kaputól kezdve egész Sebárimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvadt a nép szíve, és olyan lett, mint a víz.

6 Józsué pedig megszaggatta ruháit, és arccal a földre borult az ÚR ládája előtt egész estig, ő és Izráel vénei, és port hintettek a fejükre.

7 És azt mondta Józsué: Jaj, Uram, Istenem! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, hogyha az emóriak kezébe adsz minket, hogy elveszítsenek! Bár úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!

8 Ó, Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ellenségei elől?

9 Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?

10 Az ÚR ezt felelte Józsuénak: Kelj föl! Miért is borulsz arcra?

11 Vétkezett Izráel, és áthágták szövetségemet is, amelyet parancsoltam nekik, mert elvettek a teljesen nekem szentelt dolgokból, és edényeik közé dugdosták azokat; loptak és hazudtak is.

12 Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ellenségeik előtt. Meghátráltak előttük, mert átkozottá lettek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok magatok közül azt a nekem szentelt dolgot.

13 Kelj föl, és szenteld meg a népet, és mondjad: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert azt mondta az ÚR, Izráel Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhattok meg ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok közületek az Istennek s

14 Azért jöjjetek elő reggel törzsenként. Az a törzs pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő családonként, a család pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő házanként, a ház pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő férfianké

15 Aki az Istennek szentelt dologban bűnösnek bizonyul, azt mindenével együtt meg kell égetni, mivel megszegte az ÚR szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben.

16 Fölkelt tehát Józsué jó reggel. Előállította Izráelt törzsei szerint, és Júda nemzetségére esett a sors, hogy bűnös.

17 Ekkor előállította Júda családjait, és Zerah családjára esett a sors, hogy az a bűnös. Azután előállította Zerah családjából a férfiakat, és Zabdi házára esett a sors, hogy az bűnös.

18 És előállította az ő házának férfiait, és Ákánra esett a sors, hogy ő a bűnös, aki Karmi fia, aki Zabdi fia, aki a Júda nemzetségéből való Zerah fia.

19 Józsué erre azt mondta Ákánnak: Kérlek, fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének, és tégy bűnvallást előtte, és add tudtomra, kérlek, mit tettél, ne titkold el előlem!

20 Ákán pedig így felelt Józsuénak: Bizony, vétkeztem az ÚR ellen, Izráel Istene ellen, ezt és ezt cselekedtem.

21 Láttam ugyanis a zsákmány közt egy jó babilóni köntöst, kétszáz sékel ezüstöt és egy aranyrudat, amelynek a súlya ötven sékel volt, megkívántam ezeket és elvettem. Íme, el vannak rejtve a földben a sátram közepén, az ezüst pedig alatta van.

22 Ekkor követeket küldött Józsué, akik a sátorba futottak, és íme, ott volt elrejtve a köntös a sátrában, és az ezüst is alatta volt.

23 És kivitték azokat a sátor közepéről, elvitték Józsuéhoz és Izráel minden fiához, és lerakták az ÚR színe előtt.

24 Józsué pedig és vele együtt egész Izráel fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét, amije volt, és az Ákór völgyébe vitték azokat.

25 És azt mondta Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az ÚR! És elborította őt egész Izráel kövekkel, majd a megkövezés után megégették őket tűzzel.

26 Nagy kőhalmot raktak föléjük, amely mind e napig megvan. És megszűnt az ÚR haragjának lángolása. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind a mai napig.

8. fejezet

1 Azután ezt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz az egész fegyverforgató népet, kelj föl, és menj föl Ajba. Meglásd, kezedbe adom Aj királyát és népét, városát és földjét.

2 Úgy cselekedjél Ajjal és királyával, ahogy Jerikóval és királyával cselekedtél. De zsákmányolnivalóját és jószágát magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a város háta mögött!

3 Elindult tehát Józsué és az egész fegyverforgató nép, hogy fölmenjenek Ajba. Józsué kiválasztott harmincezer erős férfit, és elküldte őket éjjel.

4 Ezt parancsolta nekik: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak, a város háta mögött. Ne menjetek nagyon messzire a várostól, és mindnyájan legyetek készenlétben!

5 Én pedig és az egész nép, amely velem van, megközelítjük a várost. Ha kijönnek ellenünk, mint először, akkor megfutamodunk előlük.

6 Ők utánunk jönnek, amíg el nem szakítjuk őket a várostól, mert azt fogják mondani, hogy futnak előlünk, mint először. Amíg futunk előlük,

7 indítsatok támadást a leshelyről, és foglaljátok el a várost, mert az ÚR, a ti Istenetek a kezetekbe adja azt.

8 És miután beveszitek, borítsátok lángba a várost. Az ÚR szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam nektek!

9 Elküldte tehát őket Józsué, és ők elmentek a leshelyre, és megszálltak Bétel és Aj között, Ajtól nyugat felé. Józsué pedig ezen az éjszakán a nép között hált.

10 Korán reggel pedig fölkelt, megszemlélte a népet, és fölment Izráel véneivel a nép előtt Ajig.

11 Felvonult az egész fegyverforgató nép, amely vele volt, így közeledtek, és megérkeztek a város elé. Ajtól északra tábort ütöttek, a völgy pedig köztük és Aj között volt.

12 Ekkor magához vett mintegy ötezer férfit, és lesbe állította őket Bétel és Aj között, a város nyugati részén.

13 Így állították föl a népet: az egész tábor Ajtól északra, utócsapata pedig a várostól nyugatra volt. Józsué pedig az éjszakát a völgyben töltötte.

14 Amikor Aj királya ezt meglátta, fölkeltek, és a város népe nagy sietve harcba vonult Izráel ellen. A király és egész népe a kijelölt helyre, a síkság szélére ment, mert nem tudta, hogy lest vetettek nekik a város háta mögött.

15 Józsué pedig és egész Izráel, mintha vereséget szenvedett volna tőlük, futni kezdett a puszta felé vivő úton.

16 És fellármázták az egész népet, amely a városban volt, hogy üldözze őket. Üldözték is Józsuét, és elszakadtak a várostól.

17 Nem maradt ember sem Ajban, sem Bételben, aki ne eredt volna Izráel után; és otthagyták a várost tárva-nyitva, és üldözték Izráelt.

18 Az ÚR pedig azt mondta Józsuénak: Emeld föl a kezedben levő dárdát Aj felé, mert kezedbe adom azt. És fölemelte Józsué a város felé a kezében levő dárdát.

19 A lesben levők pedig gyorsan fölkeltek a helyükről, és amint fölemelte a kezét, futni kezdtek, és bementek a városba, bevették, és hamarosan tűzbe borították.

20 Aj férfiai pedig hátratekintettek, és látták, hogy a város füstje, íme, fölszáll az ég felé, és hogy nincs módjukban sehova sem menekülni, mert a nép, amely a puszta felé futott, visszafordult az üldözők felé.

21 Józsué ugyanis és egész Izráel látta, hogy a lesben levők bevették a várost, és hogy a város füstje fölszáll. Visszafordultak tehát, és vágni kezdték Aj embereit.

22 Amazok pedig a városból jöttek ki ellenük, és így az izráeliek közé kerültek; ezek innen, amazok meg onnan vágták őket, úgyhogy senki sem maradt köztük, aki élve elmenekülhetett volna.

23 Aj királyát élve fogták el és Józsué elé vitték.

24 Mikor pedig Izráel leöldöste Aj minden lakóját a mezőn, a pusztában, ahol üldözték őket, és mikor mindnyájan az utolsóig elhullottak fegyver éle által, visszafordult egész Izráel Aj ellen, és kardélre hányták az ott levőket.

25 Mindazok pedig, akik ezen a napon elhullottak, Aj összes embere, férfiak és asszonyok együtt, tizenkétezren voltak.

26 Józsué ugyanis nem vonta vissza a kezét, amelyet a dárdával együtt fölemelt, míg meg nem ölték Aj minden lakosát.

27 A jószágot azonban és ami zsákmányolható volt a városban, magának zsákmányolta Izráel az ÚR rendelése szerint, ahogy Józsuét utasította.

28 Ajt pedig felgyújtatta Józsué és mindörökre kőhalommá és pusztasággá tette, mind e napig.

29 Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt estig. De naplementekor Józsué parancsára levették holttestét a fáról és a város kapujának bejáratához vetették, és nagy rakás követ hordtak föléje. Ott van az mind e napig.

30 Majd oltárt épített Józsué az ÚRnak, Izráel Istenének Ébál hegyén,

31 ahogy Mózes, az ÚR szolgája megparancsolta Izráel fiainak, amint meg van írva Mózes törvénykönyvében: ép kövekből való oltárt, melyeket vas nem érintett; és egészen elégő áldozatot és hálaáldozatokat áldoztak azon az ÚRnak.

32 És fölírta ott a kövekre Mózes törvényének a másolatát, amelyet Izráel fiainak írt.

33 Az egész Izráel pedig és az ő vénei, vezérei és bírái ott álltak kétfelől a láda mellett, szemben a lévita papokkal, akik az ÚR szövetségládáját hordozzák, mind a jövevény, mind a bennszülött: fele a Garizim hegye felől, fele pedig az Ébál hegye felől, am

34 Azután pedig fölolvasta a törvény minden igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, ahogy meg van írva a törvény könyvében.

35 Egy ige sem volt azok közül, amelyeket Mózes parancsolt, amelyet föl ne olvasott volna Józsué Izráel egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek, jövevények előtt is, akik közöttük éltek.

9. fejezet

1 Amikor meghallották ezt mindazok a királyok, akik a Jordánon innen a hegyeken, a síkságokon és a Nagy-tenger partja mentén éltek, le egész Libánonig: a hettiták, emóriak, kánaániak, perizziek, hivviek és a jebúsziak,

2 összegyűltek, hogy közös erővel megvívjanak Józsuéval és Izráellel.

3 De meghallották Gibeón lakói is, amit Józsué Jerikóval és Ajjal cselekedett,

4 és ők is ravaszul cselekedtek. Elmentek ugyanis, és követeknek adták ki magukat. Szamaraikra ócska zsákokat és ócska, megrepedezett és összekötözött borostömlőket szereztek,

5 ócska, megfoltozott sarukat a lábukra és elnyűtt ruhákat magukra. Az útra való kenyerük is mind száraz és penészes volt.

6 Így mentek el Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, és azt mondták neki és az izráelieknek: Messze földről jöttünk, kössetek most szövetséget velünk.

7 Az izráeliek pedig azt mondták a hivvieknek: Hátha közöttünk laktok. Hogyan köthetnénk szövetséget veletek?

8 Azok pedig azt mondták Józsuénak: Szolgáid vagyunk! Józsué ezt kérdezte tőlük: Kik vagytok, és honnan jöttetek?

9 Azt mondták neki: Igen messze földről jöttek szolgáid, az ÚRnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett.

10 Azt is mind, amit az emóriak két királyával, Szíhónnal, Hesbón királyával és az astáróti Óggal, Básán királyával cselekedett, akik a Jordánon túl voltak.

11 Ezért így szóltak nekünk a véneink és földünk minden lakosa: Szerezzetek magatoknak eledelt az útra, menjetek eléjük, és mondjátok nekik: „Szolgáitok vagyunk, most azért kössetek szövetséget velünk!

12 Itt a kenyerünk: még meleg volt, amikor eleségül elhoztuk házainkból, amikor elindultunk, hogy hozzátok jöjjünk. Most, íme, száraz és penészes lett.

13 Ezek a borostömlők is, amelyeket új korukban töltöttünk meg, íme, hogy megszakadoztak! Ezek a mi ruháink és saruink pedig elnyűttek az igen hosszú út miatt.”

14 Akkor vettek a férfiak az eledelükből, az ÚR tanácsát pedig nem kérték ki.

15 Józsué békességesen bánt velük, és szövetséget kötött velük, hogy életben hagyja őket; a gyülekezet vezetői pedig megesküdtek erről nekik.

16 De harmadnap múlva, azután, hogy szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy azok a közelből valók, sőt közöttük laknak.

17 Elindultak tehát Izráel fiai, és harmadnap eljutottak a városaikhoz. A városaik pedig ezek voltak: Gibeón, Kefírá, Beérót és KirjatJeárim.

18 De nem bántották őket Izráel fiai, mivel megesküdtek nekik a gyülekezet főemberei az ÚRra, Izráel Istenére. Emiatt zúgolódott az egész gyülekezet a főemberek ellen.

19 Az összes főember ezt mondta az egész gyülekezetnek: Megesküdtünk nekik az ÚRra, Izráel Istenére, most hát nem bánthatjuk őket!

20 Ezt tesszük velük: életben hagyjuk őket, és így nem érhet bennünket harag az esküvésért, amellyel megesküdtünk nekik.

21 Azután ezt mondták a főemberek: Ám éljenek, de legyenek az egész gyülekezet favágói és vízhordói. Ezt meg is mondták nekik a főemberek.

22 Józsué ugyanis hívatta őket, és így szólt hozzájuk: Miért csaptatok be minket, amikor így beszéltetek: „Igen messziről valók vagyunk”, holott közöttünk laktok?

23 Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és a vízhordó az én Istenem házában.

24 Azok pedig így feleltek Józsuénak: Mivel nyilván tudtukra jutott szolgáidnak az, amit az ÚR, a ti Istenetek parancsolt szolgájának, Mózesnek, hogy nektek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja előletek a föld minden lakosát, igen féltettük tőletek az é

25 De most, íme, a kezedben vagyunk, úgy cselekedj hát velünk, ahogy jónak és igaznak tetszik előtted.

26 És úgy cselekedett velük, és kiszabadította őket Izráel fiainak kezéből, és nem ölték meg őket.

27 Azon a napon Józsué a gyülekezetnek és az ÚR oltárának a favágóivá és vízhordóivá tette őket mindmáig azon a helyen, amelyet kiválasztott az ÚR.

10. fejezet

1 Amikor meghallotta Adónícedek, Jeruzsálem királya, hogy Józsué bevette és elpusztította Ajt, és hogy úgy cselekedett Ajjal és királyával, ahogy Jerikóval és királyával, és hogy békességre léptek Gibeón lakói Izráellel, és közöttük vannak,

2 igen megijedtek, mert nagy város volt Gibeón, olyan, mint egy királyi város, sőt nagyobb volt Ajnál, lakói pedig mind vitézek.

3 Ezért Adónícedek, Jeruzsálem királya üzenetet küldött Hóhámnak, Hebrón királyának és Pirámnak, Jarmút királyának, Jáfíának, Lákis királyának és Debírnek, Eglón királyának:

4 Jöjjetek hozzám, és segítsetek meg engem. Verjük meg Gibeónt, mert békességet kötött Józsuéval és Izráel fiaival!

5 Összegyűltek tehát, és fölment az emóriak öt királya: Jeruzsálem királya, Hebrón királya, Jarmút királya, Lákis királya és Eglón királya, ők maguk és egész seregük, és tábort ütöttek Gibeónnál, és harcoltak ellene.

6 Erre Gibeón lakói ezt az üzenetet küldték Józsuénak a gilgáli táborba: Ne vond meg kezedet szolgáidtól! Jöjj föl hozzánk gyorsan, és ments meg minket. Segíts rajtunk, mert a hegyek közt lakó emóriak királyai mind összegyűltek ellenünk!

7 Fölment azért Józsué Gilgálból, és vele az egész harci nép és a sereg minden vitéze.

8 Az ÚR pedig azt mondta Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket. Senki sem áll meg közülük előtted.

9 És rájuk tört Józsué nagy hirtelen, miután egész éjszaka menetelt Gilgálból.

10 És megrettentette őket az ÚR Izráel előtt, és megverte őket Gibeónnál nagy vereséggel, és üldözte őket a Béthórónba vivő úton, és vágta őket egészen Azékáig és Makkédáig.

11 Mikor pedig a béthóróni lejtőn futottak Izráel elől, az ÚR nagy jégesőt hullatott rájuk az égből egész Azékáig, és meghaltak. Többen voltak, akik a jégeső kövei miatt haltak meg, mint azok, akiket fegyverrel öltek meg Izráel fiai.

12 Azon a napon, amelyen odavetette az ÚR az emóriakat Izráel fiai elé, Józsué az ÚRhoz szólt, és ezt mondta Izráel szemei előtt: Állj meg, nap, Gibeónban, és hold, az Ajjálón völgyében!

13 És megállt a nap, és vesztegelt a hold is, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. Vajon nincsen-e ez megírva Jásár könyvében? És megállt a nap az ég közepén, és nem sietett lenyugodni majdnem egy teljes napig.

14 Nem volt olyan nap, mint ez, sem azelőtt, sem azután, hogy ember szavának engedett volna az ÚR, mert az ÚR harcolt Izráelért.

15 Ezután visszatért Józsué egész Izráellel a táborba, Gilgálba.

16 Az öt király pedig elfutott, és elrejtőzött Makkédában, egy barlangban.

17 De jelentették Józsuénak, hogy megtalálták az öt királyt elrejtőzve a makkédai barlangban.

18 Józsué erre ezt mondta: Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához, és rendeljetek mellé embereket, hogy őrizzék azokat.

19 Ti pedig ne álljatok meg, nyomuljatok ellenségeitek után, és vágjátok hátvédcsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni a városaikba, mert kezetekbe adta őket az ÚR, a ti Istenetek.

20 Miután Józsué és Izráel fiai szinte teljesen megsemmisítették őket, és az életben maradtak a megerősített városokba futottak,

21 békességgel visszatért az egész nép Józsuéhoz a makkédai táborba. Nyelvét se mozdította senki Izráel fiai ellen.

22 Józsué azt mondta: Nyissátok meg a barlang száját, és hozzátok ki hozzám azt az öt királyt a barlangból!

23 Úgy is cselekedtek, és kihozták hozzá a barlangból azt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebrón királyát, Jarmút királyát, Lákis királyát és Eglón királyát.

24 Mikor pedig kihozták ezt az öt királyt Józsuéhoz, előhívatta Józsué az összes izráeli férfit, és ezt mondta a harcosok vezéreinek, akik vele mentek: Jöjjetek elő, tegyétek lábatokat e királyok nyakára. Odajöttek tehát, és lábukat azok nyakára tették.

25 És ezt mondta nekik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek. Legyetek bátrak és erősek, mert így cselekszik az ÚR minden ellenségetekkel, akik ellen harcoltok.

26 Azután Józsué megölte és fölakasztatta őket öt fára. Úgy maradtak a fákon egész estig.

27 Naplementekor pedig Józsué parancsára levették őket a fákról, és behajították őket a barlangba, amelyben elbújtak, és nagy köveket raktak a barlang szája elé; ott is vannak mind e napig.

28 Makkédát is bevette Józsué ugyanazon a napon, és fegyver élére hányta királyával együtt. Mind megölte őket, egy lelket sem engedett kimenekülni azok közül, akik odabent voltak. Ugyanúgy bánt Makkéda királyával, ahogy Jerikó királyával.

29 Azután átment Józsué és vele az egész Izráel Makkédából Libnába, és harcolt Libnával.

30 Az ÚR azt is Izráel kezébe adta királyával együtt. Fegyver élére hányta azt, és egy lelket sem engedett elmenekülni azok közül, akik odabent voltak. A királyával úgy bánt, ahogy Jerikó királyával.

31 Libnából pedig átment Józsué és vele egész Izráel Lákisba, tábort ütött mellette, és harcolt ellene.

32 Az ÚR Izráel kezébe adta Lákist, és bevették azt a második napon. Fegyver élére hányta azt és minden lelket, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Libnával cselekedett.

33 Akkor feljött Hórám, Gézer királya, hogy megsegítse Lákist, de úgy megverte Józsué őt és a népét, hogy egy menekülőt sem hagyott életben.

34 Lákisból pedig átment Józsué és vele az egész Izráel Eglónba, és tábort ütött mellette, és harcoltak ellene.

35 Még aznap bevették azt, és fegyver élére hányták. Még aznap megölt minden lelket, amely benne volt, egészen úgy, ahogy Lákissal cselekedett.

36 Azután fölment Józsué és vele az egész Izráel Eglónból Hebrónba, és harcoltak ellene.

37 Bevették és fegyver élére hányták királyával és minden városával együtt, és egy lelket sem engedett elmenekülni azok közül, akik odabent voltak, egészen úgy, ahogy Eglónnal cselekedett: elveszítette azt és minden benne levő lelket.

38 Azután Józsué és vele egész Izráel Debír felé fordult, és harcolt ellene.

39 Bevette azt és minden városát, és fegyver élére hányta őket és királyukat. Minden lelket megöltek, aki odabent volt, nem hagyott elmenekülni senkit. Úgy cselekedett Debírrel és királyával, ahogy Hebrónnal és ahogy Libnával és királyával cselekedett.

40 Így verte le Józsué az egész országot: a hegységet és a déli vidéket, a síkságot és a lejtőket és mindazoknak királyait; senkit sem hagyott elmenekülni. Minden élőt megölt, ahogy azt az ÚR, Izráel Istene parancsolta.

41 Leverte őket Józsué Kádés-Barneától fogva egész Gázáig, Gósen egész földjét is, egészen Gibeónig.

42 Mindezeket a királyokat és földjüket egy út során hódította meg Józsué, mivel az ÚR, Izráel Istene harcolt Izráelért.

43 Azután visszatért Józsué egész Izráellel a táborba, Gilgálba.

11. fejezet

1 Mikor pedig meghallotta ezt Jábín, Hácór királya, üzenetet küldött Jóbábhoz, Mádón királyához, Simrón királyához, Aksáf királyához

2 és azokhoz a királyokhoz, akik észak felé a hegységben laktak, és a pusztában Kinnerettől délre és a síkságon és Dór magaslatain a tenger felé;

3 a kánaániakhoz kelet és nyugat felé; az emóriakhoz, hettitákhoz, perizziekhez, jebúsziakhoz a hegyek közé és a hivviekhez a Hermón alá, Micpá földjére.

4 És kijöttek egész táborukkal, olyan sokan, mint a homok a tenger partján, és igen sok volt a ló és a szekér is.

5 Mindezek a királyok összegyűltek, majd elindultak, és tábort ütöttek közösen a Méróm vizénél, hogy harcoljanak Izráel ellen.

6 Ekkor azt mondta az ÚR Józsuénak: Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkorra mindnyájukat átdöfötten vetem Izráel elé. Lovaik inát vágd át, szekereiket pedig gyújtsd fel.

7 Józsué tehát és vele az egész hadinép nagy hirtelen ellenük vonult a Méróm vizéhez, és rájuk rohantak.

8 Az ÚR Izráel kezébe adta őket, és verték, űzték őket egészen a nagy Szídónig és Miszrefót-Májimig és a Micpevölgyig kelet felé; úgy leverték őket, hogy senki sem maradt közülük életben.

9 Józsué úgy cselekedett velük, ahogy az ÚR mondta neki: lovaik inát átvágta, szekereiket pedig felgyújtotta.

10 Majd visszafordult Józsué még abban az órában, és bevette Hácórt, királyát pedig karddal megölte. Hácór volt ugyanis azelőtt mindennek a királyságnak a fővárosa.

11 És kardélre hánytak minden ott lakót, fegyver élével ölték meg őket; nem maradt egy élő sem. Hácórt pedig felperzselték.

12 Ezeknek a királyoknak minden városát és minden királyukat is meghódoltatta Józsué, és megölte őket fegyver élével. Kipusztította őket, ahogy Mózes, az ÚR szolgája parancsolta neki.

13 Csak azokat a városokat nem égette föl Izráel, amelyek halmokon álltak, kivéve Hácórt. Egyedül azt perzselte fel Józsué.

14 És e városoknak minden zsákmányolnivalóját és a jószágot is maguknak zsákmányolták Izráel fiai. Csak az embereket hányták kardélre, amíg csak egészen ki nem irtották őket. Nem hagytak meg egy élőt sem.

15 Ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, úgy parancsolt Mózes Józsuénak, és úgy cselekedett Józsué, semmit sem hagyott el mindabból, amit az ÚR Mózesnek parancsolt.

16 Józsué elfoglalta azt az egész a földet, a hegységet, az egész déli vidéket, Gósen egész földjét, mind a síkságot, mind a pusztát, és Izráel hegyvidékét és annak síkságát

17 a Kopasz-hegytől fogva, amely Széír felé emelkedik, egészen Baal-Gádig, amely a Libánon völgyében, a Hermón-hegy alatt terül el. Királyaikat pedig mind elfogta, leverte, és megölte őket.

18 Hosszú időn át viselt hadat Józsué mindezekkel a királyokkal.

19 Nem volt város, amely békességet kötött volna Izráel fiaival, kivéve a Gibeónban lakó hivvieket. Mindent harccal szereztek meg.

20 Mert az ÚRtól volt az, hogy megkeményítették szívüket, és haddal mentek Izráel ellen, hogy eltörölje őket, és hogy ne legyen számukra irgalom, hanem hogy kipusztítsa őket, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.

21 Majd elment Józsué abban az időben, és kiirtotta az anákokat a hegyek közül Hebrónból, Debírből, Anábból és Júda minden hegységéből és Izráel minden hegységéből. Városaikkal együtt eltörölte őket.

22 Nem maradtak anákok Izráel fiainak földjén, csak Gázában, Gátban és Asdódban.

23 Elfoglalta tehát Józsué az egész földet, egészen úgy, ahogy az ÚR mondta Mózesnek; és Józsué örökségül adta azt Izráelnek, mindegyik törzsnek, ami járt nekik, nemzetségeik szerint. A föld pedig megnyugodott a harctól.

12. fejezet

1 Ezek pedig annak a földnek a királyai, akiket levertek Izráel fiai, és földjüket birtokba vették a Jordánon túl napkelet felé, az Arnón medrétől a Hermón-hegyig és az egész mezőséget kelet felől:

2 Szíhón, az emóriak királya, aki Hesbónban lakott, ő uralkodott Aróértől kezdődően, amely az Arnón-patak partján van, a patak középső részénél Gileád területe felé a Jabbók-patakig, az Ammón fiainak határáig.

3 És a Kinnerettenger keleti széléig és a puszta tengerének, a Sós-tengernek a keleti széléig, a bét-jesimóti útig, dél felé pedig a Piszgá-hegy lejtőjéig.

4 A refáiak maradékai közül való Ógnak, Básán királyának, aki Astárótban és Edreiben lakott, ez volt a területe:

5 a Hermón hegyén, Szalkában és az egész Básánban, a gesúriak és maakábeliek határáig és a fél Gileádon, Szíhónnak, Hesbón királyának a határáig uralkodott.

6 Mózes, az ÚR szolgája és Izráel fiai verték le őket, és Mózes, az ÚR szolgája, odaadta azt a földet örökségül a Rúben és Gád nemzetségeknek és a Manassé törzse felének.

7 Ezek pedig annak a földnek a királyai, akiket levertek Józsué és Izráel fiai a Jordán másik oldalán nyugat felé, Baal-Gádtól kezdődően, amely a Libánon völgyében van, egészen a Kopasz-hegyig, amely Széír felé emelkedik. Izráel nemzetségeinek adta ezt Józs

8 a hegységben és a síkságon, a mezőségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken a hettiták, emóriak, kánaániak, perizziek, hivviek és jebúsziak földjét.

9 Jerikó királya: egy, Aj királya Bétel mellett: egy,

10 Jeruzsálem királya: egy, Hebrón királya: egy,

11 Jarmút királya: egy, Lákis királya: egy,

12 Eglón királya: egy, Gézer királya: egy,

13 Debír királya: egy, Geder királya: egy,

14 Hormá királya: egy, Arád királya: egy,

15 Libná királya: egy, Adullám királya: egy,

16 Makkéda királya: egy, Bétel királya: egy,

17 Tappúah királya: egy, Héfer királya: egy,

18 Afék királya: egy, Sárón királya: egy,

19 Mádón királya: egy, Hácór királya: egy,

20 Simrón-Meróón királya: egy, Aksáf királya: egy,

21 Taanak királya: egy, Megiddó királya: egy,

22 Kedes királya: egy, a karmeli Jokneám királya: egy,

23 a dóri magaslaton levő Dór királya: egy, a Gilgál népeinek királya: egy,

24 Tirca királya: egy. Összesen harmincegy király.

13. fejezet

1 Mikor Józsué megvénült, és igen megöregedett, azt mondta neki az ÚR: Te megvénültél, igen megöregedtél, pedig még igen sok elfoglalni való föld maradt.

2 Ez az a föld, amely fennmaradt: a filiszteusok minden tartománya és az egész Gesúr;

3 a Sihórtól fogva, amely Egyiptom fölött folyik, egészen Ekrón határáig északra, amely a kánaániakhoz tartozik. A filiszteusok öt fejedelemsége: Gázáé, Asdódé, Askelóné, Gáté, Ekróné, továbbá az avviak.

4 Délről a kánaániak egész földje és Meárá, amely a szidóniaké, Afékig, az emóriak határáig.

5 Továbbá a gebaliak földje és az egész Libánon kelet felé, Baal-Gádtól kezdődően, amely a Hermón-hegy alatt van, egészen a hamáti útig.

6 A hegységnek minden lakosát a Libánontól Miszrefót-Majimig, a szidóniakat mind magam űzöm ki Izráel fiai elől, csak sorsold ki Izráelnek örökségül, ahogy megparancsoltam neked.

7 Most azért oszd el ezt a földet örökségül a kilenc törzsnek és a Manassé fél törzsének.

8 A másik fél törzzsel együtt Rúben és Gád nemzetsége már megkapta örökségét, amelyet Mózes adott nekik, a Jordánon túl, kelet felé. Megkapták, ahogy Mózes, az ÚR szolgája nekik adta,

9 Aróértől fogva, amely az Arnón-patak partján van, a várost, amely a patak középső folyásánál van, és Médeba egész síkságát Dibónig.

10 És a Hesbónban uralkodó Szíhónnak, az emóriak királyának minden városát az Ammón fiainak határáig.

11 Gileádot és Gesúr és Maakát határát, az egész Hermón-hegyet és az egész Básánt Szalkáig.

12 Básánban Óg egész országát, aki Astárótban és Edreiben uralkodott. Ő maradt meg a refáiak utódai közül, de leverte és kiűzte őket Mózes.

13 Izráel fiai azonban nem űzték ki a gesúriakat és a maakátiakat, ezért ott is laknak a gesúriak és a maakátiak Izráel között mind e mai napig.

14 Csak Lévi törzsének nem adott örökséget: az ÚRnak, Izráel Istenének tűzáldozatait kapta ő örökségül az ígéret szerint.

15 A Rúben fiai törzsének Mózes ezt az örökséget adta,

16 ez lett a területük: Aróértől fogva, amely az Arnón-patak partján van, és a város a patak középső folyásánál és Médebának egész fennsíkja;

17 Hesbón és a hozzá tartozó városok a fennsíkon, Díbón, Bámót-Baal és Bét-Baal-Meón,

18 Jahcá, Kedémót és Méfaat;

19 Kirjátaim, Szibmá és Ceret-Hassahar a völgyből kiemelkedő hegyen,

20 Bét-Peór, a Piszgá dombvidéke és Bét-Hajjesimót.

21 A síkság minden városa és a Hesbónban uralkodó Szíhónnak, az emóriak királyának egész országa; őt is megverte Mózes, őt és Midján fejedelmeit: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Szíhón fejedelmeit, akik ezen a földön laktak.

22 A jövendőmondó Bálámot, Beór fiát is megölték Izráel fiai fegyverrel a többi megölttel együtt.

23 Rúben fiainak tehát a Jordán és melléke volt a területük. Ez Rúben fiainak öröksége családjaik szerint, a városok és a hozzájuk tartozó falvak.

24 Gád nemzetségének, Gád fiainak is adott örökséget Mózes az ő családjaik szerint.

25 Az ő területük ez lett: Jazér és Gileád összes városa és az Ammón fiai földjének a fele Aróérig, amely Rabbá fölött van.

26 És Hesbóntól kezdődően Rámat-Hammicpéig és Betónímig, meg Mahanaimtól Lódebár határáig.

27 A völgyben pedig Bét-Hárám, BétNimrá, Szukkót és Cáfón, Szíhón, Hesbón királya országának maradéka, a Jordán és melléke, a Kinneret-tenger széléig a Jordánon túl, keleten.

28 Ez Gád fiainak az öröksége nemzetségenként, ezek a városok a hozzájuk tartozó falvakkal.

29 A Manassé törzse felének is adott Mózes örökséget. Ez lett a Manassé fiainak fél törzséé nemzetségenként:

30 az ő területük Mahanaimtól kezdődően az egész Básán, Ógnak, Básán királyának egész országa és Jáír összes falva, amely Básánban van, hatvan város.

31 És Gileád fele, Astárót és Edrei, Óg országának városai Básánban. Ez jutott a Manassétól származó Mákír fiainak, Mákír fiai felének nemzetségenként.

32 Ezeket adta örökségül Mózes Móáb mezőségén, a Jordánon túl, Jerikótól kelet felé.

33 Lévi nemzetségének pedig nem adott Mózes örökséget. Az ő örökségük az ÚR, Izráel Istene, amint megmondta nekik.

14. fejezet

1 Ezek pedig azok a területek, amelyeket Izráel fiai Kánaán földjén kaptak örökségül, amelyet Eleázár pap és Józsué, Nún fia és a törzsek családfői adtak örökségül Izráel fiainak.

2 Sorsvetés által osztották ki a kilenc és fél törzs örökségét, ahogy az ÚR megparancsolta Mózes által.

3 Mert két és fél törzsnek a Jordánon túl még Mózes adott örökséget, de a lévitáknak nem adott örökséget közöttük.

4 Mert József fiaiból két törzs lett: Manassé és Efraim. A lévitáknak pedig nem adtak osztályrészt a földből, hanem csak lakóhelyül a városokat és a hozzájuk tartozó legelőket jószágaik és marháik számára.

5 Ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai, és úgy osztották föl a földet.

6 Ekkor odamentek Józsuéhoz Júda fiai Gilgálba, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, mit mondott felőlem és felőled az ÚR Mózesnek, Isten emberének Kádés-Barneában.

7 Negyvenesztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az ÚR szolgája Kádés-Barneából, hogy kémleljem ki a földet, és én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött.

8 Testvéreim azonban, akik velem együtt jöttek, elrémítették a nép szívét. De én mindenben híven követtem az URat, az én Istenemet.

9 És megesküdött Mózes azon a napon e szavakkal: Bizony, az a föld, amelyre lábad lépett, a tied és fiaidé lesz örökségül mindörökké, mert tökéletesen követted az URat, az én Istenemet.

10 Most pedig, íme, az ÚR életben hagyott engem, ahogy ígérte. Most van negyvenöt esztendeje, amióta az ÚR szólt e dologról Mózesnek, amikor Izráel a pusztában bolyongott. És most, íme, nyolcvanöt esztendős vagyok.

11 Még ma is olyan erős vagyok, amilyen azon a napon voltam, amikor elküldött engem Mózes. Amilyen akkor volt az erőm, most is olyan az erőm a harchoz és a járásra-kelésre.

12 Most azért add nekem ezt a hegyvidéket, amelyről szólt az ÚR azon a napon. Mert magad is hallottad azon a napon, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Hátha velem lesz az ÚR, és kiűzöm őket, ahogy megmondta az ÚR.

13 És megáldotta őt Józsué, és odaadta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának örökségül.

14 Így lett Hebrón a kenizzi Kálébé, Jefunne fiáé örökségül mind e mai napig, mivel tökéletesen követte az URat, Izráel Istenét.

15 Hebrón neve pedig azelőtt Kirjat-Arba volt. Mert Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. A föld pedig megnyugodott a háborúktól.

15. fejezet

1 A Júda fiai törzsének sorsolás által nemzetségenként ez jutott: Edóm határa felé a Cin-puszta, délre, a határ legdélibb végén.

2 Déli határuk a Sós-tenger szélétől indul ki, a tengeröböltől, amely dél felé néz.

3 Délen az Akrabbím-hágó felé halad, majd átmegy Cin felé, és fölmegy délről Kádés-Barnea felé, áthalad Hecrónon, fölmegy Addár felé, és Karka felé kanyarodik.

4 Majd Acmón felé halad, kiér Egyiptom patakjáig, és a határ a tengernél végződik. Ez a határotok délre.

5 Kelet felé pedig a Sós-tenger a határ a Jordán végéig. Az északi határvonal pedig a tengeröbölnél, a Jordán torkolatánál kezdődik,

6 és fölmegy Bét-Hoglának, és északra Bét-Arábá mellett megy el, majd fölmegy ez a határ Rúben fiának, Bóhannak kövéhez.

7 Azután a határ Ákór völgyéből Debír felé megy, és északnak fordul Gilgál felé, amely szemben van az Adummím-hágóval, mely a pataktól délre esik. Majd a határ a Semes-forrás vizénél halad tovább a Rógél forrásáig.

8 Innen fölmegy a Hinnóm fiának völgyén, a jebúszi hegyhát, azaz Jeruzsálem déli oldala felé. Majd fölmegy a határ a hegytetőre, amely a Hinnóm völgyével szemben van nyugat felé, és a Refáim-völgy északi szélén.

9 A hegytetőről a Neftóah forrásához kanyarodik, és kimegy az efróni hegyvidék városai felé, majd a Baalához, azaz Kirjat-Jeárimhoz kanyarodik.

10 Baalától pedig a határ nyugatnak fordul a Széír-hegy felé, és átmegy északra a Jeárim-hegy oldala felé, azaz Keszálón felé, és lemegy Bétsemesnek, és Timná felé halad.

11 Majd továbbmegy a határ az Ekrón északi oldala felé, és Sikkárón felé kanyarodik, és átmegy a Baalá-hegy felé, és továbbmegy Jabneélhez. A határ szélei pedig a tengernél vannak.

12 A nyugati határ pedig a Nagytenger és melléke. Ez Júda fiainak határa körös-körül nemzetségenként.

13 Kálébnak, Jefunne fiának pedig Júda fiai között adott részt az ÚRnak Józsuéhoz intézett szavai szerint: Anák apjának városát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt.

14 És kiűzte onnan Káléb Anák három fiát: Sésajt, Ahimánt és Talmajt, Anák gyermekeit.

15 És fölvonult innen Debír lakói ellen, Debír neve pedig azelőtt Kirjat-Széfer volt.

16 Ekkor ezt mondta Káléb: Aki megveri és elfoglalja Kirjat-Széfert, annak feleségül adom a leányomat, Akszát.

17 Otniél, Kenaznak, Káléb testvérének a fia foglalta el, és hozzá is adta feleségül a leányát, Akszát.

18 Amikor az hozzáment, a férje biztatta őt, hogy kérjen az apjától mezőt. Amikor leszállt a szamárról, Káléb megkérdezte tőle: Mit akarsz?

19 A leány pedig ezt felelte: Adj áldást nekem! Mivel száraz vidéken adtál férjhez, adj nekem vízforrásokat is! És nekiadta a felső forrást és az alsó forrást.

20 Ez Júda fiai törzsének öröksége nemzetségenként.

21 A Júda fiai törzsének városai pedig a déli végtől kezdve Edóm határa felé ezek lettek: Kabceél, Éder és Jágúr,

22 Kíná, Dímóná és Adádá,

23 Kedes, Hácór és Jitnán,

24 Zíf, Telem és Beálót,

25 Hácór-Hadattá és Kerijjót-Hecrón, azaz Hácór,

26 Amám, Sema és Móládá,

27 Hacar-Gaddá, Hesmón és BétPelet,

28 Hacar-Súál, Beérseba és Bizjótjá,

29 Baalá, Ijjim és Ecem,

30 Eltólad, Keszíl és Hormá,

31 Ciklag, Madmanná és Szanszanná,

32 Lebáót, Silhím, Ain és Rimmón. Összesen huszonkilenc város a falvaival együtt.

33 A síkságon: Estáól, Corá és Asná,

34 Zánóah, Én-Ganním, Tappúah és Énám,

35 Jarmút, Adullám, Szókó és Azéká,

36 Saaraim, Adítaim, Gedérá és Gedérótaim. Tizennégy város a falvaival együtt.

37 Cenán, Hadásá és Migdal-Gád,

38 Dilán, Micpe és Jokteél,

39 Lákis, Bockat és Eglón,

40 Kabbón, Lahmász és Kitlís,

41 Gedérót, Bét-Dágón, Naamá és Makkédá. Tizenhat város a falvaival együtt.

42 Libná, Eter és Ásán,

43 Jiftáh, Asná és Necíb,

44 Keílá, Akzíb és Márésá. Kilenc város a falvaival együtt.

45 Ekrón a mezővárosaival és a falvaival együtt.

46 Ekróntól kezdődően egész a tengerig az egész terület Asdód mellett a falvaival együtt.

47 Asdód mezővárosaival és falvaival. Gáza mezővárosaival és falvaival Egyiptom patakjáig meg a Nagy-tenger és melléke.

48 A hegyvidéken pedig Sámír, Jattír és Szókó,

49 Danná, Kirjat-Szanná, azaz Debír,

50 Anáb, Estemó és Áním,

51 Gósen, Hólón és Giló. Tizenegy város a falvaival együtt.

52 Arab, Dúmá és Esán,

53 Jánúm, BétTappúah és Aféká,

54 Humtá, Kirjat-Arba, azaz Hebrón és Cíór. Kilenc város a falvaival együtt.

55 Máón, Karmel, Zíf és Juttá,

56 Jizreel, Jokdeám és Zánóah,

57 Kain, Gibeá és Timná. Tíz város a falvaival együtt.

58 Halhúl, Bét-Cúr és Gedór,

59 Maarát, Bét-Anót és Eltekón. Hat város és a falvaik.

60 Kirjat-Baal, azaz Kirjat-Jeárim és Rabbá. Két város és a falvaik.

61 A pusztában: Bét-Arábá, Middín és Szekáká,

62 Nibsán, Ír-Melah és Én-Gedi. Hat város és a falvaik.

63 De a jebúsziakat, Jeruzsálem lakóit Júda fiai nem tudták kiűzni. Ezért laknak ott a jebúsziak Júda fiaival együtt Jeruzsálemben mind e mai napig.

16. fejezet

1 József fiainak jutott sorsvetés által a jerikói Jordántól, Jerikó vizeitől keletre a puszta, amely Jerikótól a Bétel hegyének tart.

2 Azután továbbmegy a határ Bételből Lúzba, és átmegy az arkiak határára, Atárótig.

3 Majd lemegy a tenger felé a jaflétiak határához, az alsó Béthórón vidékéig és Gézerig, a szélei pedig a tengernél vannak.

4 Megkapták tehát örökségüket József fiai , Manassé és Efraim.

5 Ez lett Efraim fiainak a határa is nemzetségenként. Örökségük határa kelet felé, Atrót-Addártól a felső Béthórónig húzódik,

6 és eléri a tengert északon Mikmetátnál, majd kelet felé fordul a határ Taanat-Silónak, és átmegy azon Jánóahtól keletre.

7 Jánóahtól pedig lemegy Atárótba és Naarába, érinti Jerikót, és kiér a Jordánhoz.

8 Tappúahtól továbbmegy a határ a tenger felé a Káná-patakig, és a tengernél végződik. Ez Efraim fiai törzsének az öröksége nemzetségenként.

9 De a Manassé fiainak az örökségéből is elkülönítettek városo kat Efraim fiai számára, mindegyik várost a hozzá tartozó falvakkal.

10 De nem űzték ki a kánaániakat, akik Gézerben laktak. Így ott laknak a kánaániak Efraim között mind e napig, de robotos szolgává lettek.

17. fejezet

1 Sorsvetés által kapott részt Manassé nemzetsége is, mert ő volt József elsőszülöttje. Mákírnak, Manassé elsőszülöttjének, Gileád apjának jutott Gileád és Básán, mert harcos ember volt.

2 Manassé többi fiának is jutott nemzetségenként: Abíezer fiainak, Hélek fiainak, Aszríél fiainak, Sekem fiainak, Héfer fiainak és Semídá fiainak. Ezek Manassénak, József fiának a fiúgyermekei nemzetségenként.

3 De Celofhádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, aki Mákír fia, aki Manassé fia volt, nem voltak fiai, csak leányai. Leányainak a neve Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá volt.

4 Ezek odamentek Eleázár pap elé, és Nún fia, Józsué elé meg a vezető emberek elé, és ezt mondták: Az ÚR megparancsolta Mózesnek, hogy nekünk is adjon örökséget testvéreink között. Ezért örökséget adott nekik az ÚR beszéde szerint apjuk testvérei között.

5 Így esett Manasséra tíz rész a Jordánon túl levő Gileád és Básán földjén kívül.

6 Mert Manassé leányai örökséget kaptak az ő fiai között. Gileád földje pedig Manassé többi fiáé lett.

7 Manassé határa pedig Ásértól Mikmetát felé húzódott, Sikemtől keletre. Azután dél felé fordult a határ Én-Tappúah lakói felé.

8 Tappúah földje Manasséé volt, de maga Tappúah, Manassé határán, Efraim fiai é lett.

9 Azután lefelé megy a határ a Kánápatakhoz, a patak déli részére. Ezek a városok Efraimnak jutottak, bár Manassé városai között voltak. Manassé határa pedig a pataktól észak felé volt, és a tengernél végződött.

10 A déli rész Efraimé, az északi rész pedig Manasséé lett, és a tenger lett a határuk. Észak felől Ásért érinti, kelet felől pedig Issakárt.

11 Manassénak jutott Issakárban és Ásérban: Bétseán és települései, Jibleám és települései, Dór lakosai és településeik, Éndór lakosai és településeik, Taanak lakosai és településeik, továbbá Megiddó lakosai és településeik a három dombvonulattal együtt.

12 De magukat a városokat nem bírták elfoglalni Manassé fiai, és a kánaániaknak sikerült ott maradniuk azon a földön.

13 Amikor megerősödtek Izráel fiai, robotra fogták a kánaániakat, de nem űzték ki őket teljesen.

14 József fiai pedig azt mondták Józsuénak: Miért egy sorsvetésnyi örökséget és egy osztályrészt adtál nekünk, noha nagy a népünk, mivel mindeddig megáldott minket az ÚR?

15 Józsué pedig azt felelte nekik: Ha nagy a néped, menj föl az erdőre, és irts abból magadnak a perizziek és refáiak földjén, ha szűk nektek Efraim hegyvidéke.

16 Erre így szóltak József fiai: Nem elég nekünk ez a hegyvidék, és a kánaániaknak, akik a völgyi síkságon laknak, mindnek vasszekere van. Azoknak is, akik Bétseánban és mezővárosai ban, és azoknak is, akik a Jezréel völgyében vannak.

17 Ekkor Józsué azt felelte József házának, Efraimnak és Manassénak: Nagyszámú és nagy erejű nép vagytok, nemcsak ez az egy kisorsolt rész jut nektek,

18 hanem egy egész hegyvidék is. Ha erdőség van ott, úgy irtsd ki, és az egész a tied lesz. Mert te kiűzöd a kánaániakat, noha vasszekereik vannak, és noha igen erősek.

18. fejezet

1 Izráel fiainak egész közössége összegyülekezett Silóban, és ott helyezték el a gyülekezet sátrát, miután meghódolt előttük a föld.

2 De maradt még Izráel fiai között hét törzs, amelynek nem osztották ki az örökségét.

3 Ezért azt mondta Józsué Izráel fiainak: Meddig vártok még azzal, hogy elmenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet nektek adott az ÚR, atyáitok Istene?

4 Adjatok törzsenként három-három férfit, hogy elküldjem őket. Induljanak el, és járják be a földet, és készítsenek róla leírást örökségüknek megfelelően, majd térjenek vissza hozzám.

5 Azután osszák föl maguk közt hét részre. Júda maradjon meg a maga határai közt dél felől, József háza pedig maradjon meg a maga határai közt észak felől.

6 Ti tehát készítsetek leírást erről a földről, hét részre osztva, és hozzátok ide hozzám, hogy sorsot vessek róla nektek itt, az ÚR, a mi Istenünk színe előtt.

7 De a lévitáknak nincs részük közöttetek, mivel az ÚR papsága az ő örökségük; Gád, Rúben és Manassé fél törzse pedig már megkapta örökségét a Jordánon túl kelet felé, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nekik.

8 El is indultak hát azok a férfiak, és elmentek. Józsué pedig megparancsolta nekik, hogy készítsenek leírást az országról: Menjetek el, járjátok be a földet, és készítsetek róla leírást, azután térjetek vissza hozzám, és sorsot vetek nektek róla itt, Silób

9 Elmentek tehát a férfiak, bejárták a földet, és leírták azt egy könyvbe városonként, hét részre osztva, azután visszatértek Józsuéhoz Silóba, a táborba.

10 Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban az ÚR színe előtt, és elosztotta a földet Izráel fiai között osztályrészeik szerint.

11 A sorsvetés által az első rész Benjámin fiai törzsének jutott nemzetségeik szerint. A sorsvetés szerint nekik jutott rész határa Júda fiai és József fiai közé esett.

12 Határuk az északi oldalon a Jordánnál kezdődött, és fölment a határ a jerikói hegyhátra északon, azután a hegyvidéken át ment nyugat felé, és Bét-Áven pusztájáig ért,

13 onnan pedig fölment a határ Lúz felé, a lúzi, azaz bételi hegyháttól délre. Azután lefelé tart a határ a hegyről Atrót-Addárnak, az alsó Béthóróntól délre.

14 Majd továbbment, és a nyugati oldaltól dél felé fordult; attól a hegytől délre, amely Béthórónnal szemben van, és KirjatBaalnál, azaz Kirjat-Jeárimnál, Júda fiainak a városánál végződik. Ez a nyugati határ.

15 A déli oldala pedig Kirjat-Jeárim szélénél kezdődik, és a határ nyugat felé tart, a Neftóah forrásához.

16 Azután lemegy a határ a hegy lábához, amely szemben van Hinnóm fiának völgyével, a refáiak völgyétől északra. Lemegy a Hinnóm-völgybe a jebúszi hegyhátra, dél felé, és aláfordul a Rógélforráshoz.

17 Majd északnak kanyarodik, és Én-Semes felé tart, ahonnan kiér Gelílótig, amely szemben van az Adummím hágójával, és lemegy a rúbeni Eben-Bóhanra.

18 Onnan átmegy a pusztasággal szemben lévő hegyhátra észak felé, és lemegy a pusztaságba is.

19 Onnan átmegy a határ a Bét-Hoglá oldalára, észak felé; szélei pedig északon a Sós-tenger öblénél, délen a Jordán torkolatánál vannak. Ez a déli határ.

20 A keleti oldalon a Jordán határolja. Ez Benjámin fiai örökségének a határa körös-körül, nemzetségeik szerint.

21 Benjámin fiai törzsének városai pedig nemzetségeinek megfelelően ezek: Jerikó, Bét-Hoglá és Émek-Kecíc,

22 Bét-Arábá, Cemáraim és Bétel,

23 Avvím, Párá és Ofrá,

24 Kefár-Ammóná, Ofní és Geba. Tizenkét város a falvaival együtt.

25 Gibeón, Rámá és Beérót,

26 Micpe, Kefírá és Mócá,

27 Rekem, Jirpeél és Taralá,

28 Céla, Elef és Jebúsz, azaz Jeruzsálem, aztán Gibat és Kirjat. Tizennégy város a falvaival együtt. Ez Benjámin fiainak az öröksége nemzetségeinek megfelelően.

19. fejezet

1 A sorsvetés által a második rész Simeonnak jutott, Simeon fiai törzsének nemzetségenként. Örökségük a Júda fiainak örökségén belül volt.

2 Az ő örökségük lett Beérseba, Seba és Móládá,

3 Hacar-Súál, Bálá és Ecem,

4 Eltólad, Betúl és Hormá,

5 Ciklag, Bét-Markábót és Hacar-Szúszá,

6 Bét-Lebáót és Sárúhen. Tizenhárom város a falvaival együtt.

7 Ain, Rimmón, Eter és Ásán. Négy város a falvaival együtt.

8 Továbbá mindazok a falvak, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalat-Beérig, délen Rámáig. Ez a Simeon fiai törzsének öröksége nemzetségeinek megfelelően.

9 A Júda fiainak osztályrészéből kaptak Simeon fiai örökséget, mert Júda fiainak osztályrésze elég nagy volt nekik. Ezért kaptak Simeon fiai örökséget azoknak az örökségén belül.

10 A sorsvetés által a harmadik rész Zebulon fiainak jutott az ő nemzetségeik szerint, és örökségük határa Szárídig terjedt.

11 Fölmegy a határuk nyugatnak, Maralá felé, érinti Dabbesetet, és érinti azt a patakot is, amely Jokneámmal szemben van.

12 Szárídtól pedig kelet felé fordul Kiszlót-Tábór határához, és továbbmegy Dobratnak, és fölmegy Jáfíáig.

13 Onnan pedig átmegy kelet felé Gát-Héfernek és Ét-Kácínnak, majd elér Rimmónig, amely Néá felé terül el.

14 Ezt megkerüli a határ Hannátóntól északra, és a Jiftah-Él völgyében végződik.

15 Továbbá Kattát, Nahalál, Simrón, Jidalá és Betlehem. Tizenkét város a falvaival együtt.

16 Ez Zebulon fiainak öröksége nemzetségeinek megfelelően, ezek a városok a falvaikkal együtt.

17 A sorsvetés által a negyedik rész Issakárnak, az Issakár törzse fiainak jutott, nemzetségeik szerint.

18 Ez lett a határuk: Jezréel, Keszulót és Suném,

19 Hafáraim, Sion és Anáharat,

20 Rabbít, Kisjón és Ebec,

21 Remet, Én-Ganním, Én-Haddá és BétPaccéc.

22 Érinti a határ Tábórt, Sahacímát és Bétsemest, a határuk a Jordánnál végződik. Tizenhat város és a falvaik.

23 Ez Issakár fiai törzsének öröksége nemzetségenként; ezek a városok a falvaikkal együtt.

24 A sorsvetés által az ötödik rész Ásér fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint.

25 Ez lett a határuk: Helkat, Halí, Beten és Aksáf,

26 Alammelek, Amád és Misál. Nyugaton érinti a határ a Karmelt és Sihór-Libnátot.

27 Innen kelet felé fordul Bét-Dágónnak, és érinti Zebulont és a Jiftah-Él völgyét észak felől, majd Bét-Émeket és Neíélt, majd elér északon Kábúlig.

28 Innen Ebrón, Rehób, Hammón és Káná mellett egészen SzidónRabbáig húzódik.

29 Azután visszafordul a határ Rámának, Tírusz erődített váro sáig. Majd Hószának fordul, és a vége a tengernél van, Akzíb oldala felől.

30 És ott van még Ummá, Afék és Rehób; huszonkét város a falvaival együtt.

31 Ez Ásér fiai törzsének öröksége nemzetségeik szerint; ezek a városok a falvaikkal együtt.

32 A sorsvetés által a hatodik rész Naftáli fiainak jutott, Naftáli fiainak, az ő nemzetségeiknek.

33 Ez lett a határuk: Héleftől, a caananními tölgyfától Adámí-Nekebig és Jabneélen át Lakkúmig terjed, és a Jordánig ér el.

34 Azután a határ nyugat felé, AznótTábórnak fordul, innen pedig továbbhalad Húkóknak, és érinti Zebulont dél felől, Ásért pedig nyugat felől és Júdát is, a Jordán pedig kelet felé van.

35 A megerősített városok ezek: Ciddím, Cér, Hammat, Rakkat és Kinneret,

36 Adámá, Ráma és Hácór,

37 Kedes, Edrei és Én-Hácór,

38 Jirón, Migdal-Él, Horém, BétAnát és Bétsemes. Tizenkilenc város a falvaival együtt.

39 Ez Naftáli fiai törzsének öröksége nemzetségeinek megfelelően; ezek a városok a falvaikkal együtt.

40 A sorsvetés által a hetedik rész a Dán fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint.

41 Ez lett örökségük határa: Corá, Estáól és ÍrSemes,

42 Saalabbin, Ajjálón és Jitlá,

43 Élón, Timnátá és Ekrón,

44 Elteké, Gibbetón és Baalat,

45 Jehud, Bené-Berak és Gat-Rimmón,

46 Mé-Jarkón és Rakkón, a Jáfó előtt levő területtel együtt.

47 Dán fiainak határa később hátrább került. Ezért Dán fiai fölkeltek, és harcoltak Lesem ellen, s el is foglalták és kardélre hányták, birtokba vették, és ott laktak, és Lesemet Dánnak nevezték atyjuk, Dán neve után.

48 Ez Dán fiai törzsének öröksége nemzetségenként, ezek a városok a falvaikkal együtt.

49 Mikor pedig befejezték a föld örökbe vételét annak határai szerint, akkor Izráel fiai örökséget adtak Józsuénak, Nún fiának is maguk között.

50 Az ÚR rendelése szerint adták neki azt a várost, amelyet kért: TimnatSzerahot az Efraim hegyvidékén. Fölépítette azt a várost, és abban lakott.

51 Ezek azok a területek, amelyeket örökségül adtak Eleázár pap és Józsué, Nún fia és az izráeli törzsek családfői nemzetségeiknek sorsvetés által Silóban, az ÚR színe előtt, a gyülekezet sátrának bejáratánál. Így fejezték be az ország földjének fölosztását.

20. fejezet

1 Ezután így szólt az ÚR Józsuénak:

2 Mondd meg Izráel fiainak: Jelöljetek ki menedékvárosokat, amelyekről beszéltem nektek Mózes által,

3 hogy odamenekülhessen a gyilkos, aki tévedésből, nem szándékosan ölt meg valakit, és legyenek azok nekik menedékhelyül a vérbosszuló elől.

4 Aki pedig bemenekül e városok egyikébe, az álljon a város kapujába, és mondja el dolgait a város véneinek hallatára, azok pedig fogadják be őt maguk közé a városba, és adjanak neki helyet, hogy ott lakhasson.

5 Ha pedig üldözi azt a vérbosszuló, ne adják ki a gyilkost az ő kezébe, mert nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte őt azelőtt.

6 Abban a városban lakjék mindaddig, amíg ítéletre nem állhat a gyülekezet elé, vagy amíg meg nem hal a főpap, aki abban az időben hivatalban lesz. Azután térjen vissza a gyilkos a maga városába és a maga házába; abba a városba, amelyből elmenekült.

7 Így választották ki Kedest Galileában, Naftáli hegyén, Sikemet Efraim hegyén és Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt Júda hegyén.

8 Túl a Jordánon pedig Jerikótól keletre kiválasztották Becert a pusztában, a síkságon Rúben nemzetségéből, Rámótot Gileádban Gád nemzetségéből és Gólánt Básánban Manassé nemzetségéből.

9 Ezek voltak az Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények számára kijelölt városok, hogy odamenekülhessen mindenki, aki véletlenül öl meg valakit, és ne haljon meg a vérbosszuló keze által, amíg oda nem áll a gyülekezet elé.

21. fejezet

1 Azután odamentek a léviták családfői Eleázár paphoz és Józsuéhoz, Nún fiához és Izráel fiainak családfőihez,

2 és így szóltak hozzájuk Silóban, Kánaán földjén: Az ÚR megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk lakóhelyül városokat és hozzájuk tartozó legelőket jószágaink részére.

3 Azért Izráel fiai a lévitáknak a maguk örökségéből az ÚR rendelete szerint ezeket a városokat és legelőiket adták:

4 amikor a sorsvetés a kehátiak családjaira esett, tizenhárom város jutott a léviták közül való Áron pap fiainak, így Júda nemzetségétől, Simeon nemzetségétől és Benjámin nemzetségétől a sorsvetés szerint.

5 Kehát többi fiának pedig Efraim törzsének a nemzetségeiből, Dán törzséből és Manassé törzsének az egyik feléből sorsvetés szerint tíz város jutott.

6 Gérsón fiainak pedig Issakár törzsének a nemzetségeiből, Ásér törzséből, Naftáli törzséből és Manassé törzsének a másik feléből Básánban sorsvetés szerint tizenhárom város jutott.

7 Merári fiai nemzetségeinek Rúben törzséből, Gád törzséből és Zebulon törzséből tizenkét város jutott.

8 Izráel fiai tehát ezeket a városokat és legelőiket a lévitáknak adták sorsolással úgy, ahogy megparancsolta az ÚR Mózes által.

9 Júda fiainak a törzséből és Simeon fiainak a törzséből név szerint ezeket a városokat adták:

10 a sorsvetés először a Lévi fiai közül való Kehát családjaiból Áron fiaira esett;

11 nekik adták Anák atyjának váro sát, Kirjat-Arbát, azaz Hebrónt a Júda hegyvidékén és a körülötte levő legelőket.

12 A város szántóföldjét és falvait pedig Kálébnak, Jefunne fiának adák birtokul.

13 Áron pap fiainak adták a gyilkosok menedékvárosát, Hebrónt legelőjével és Libnát legelőjével,

14 Jattírt legelőjével együtt, Estemóát és legelőjét,

15 Hólónt és legelőjét, Debírt és legelőjét,

16 Aint és legelőjét, Juttát és legelőjét, Bétsemest és legelőjét. Kilenc várost ebből a két törzsből.

17 Benjámin törzséből pedig Gibeónt és legelőjét, Gebát és legelőjét,

18 Anátótot és legelőjét, Almónt és legelőjét: négy várost.

19 Áron fiainak, a papoknak összesen tizenhárom város jutott legelőikkel együtt.

20 A Kehát fiainak a nemzetségeihez tartozó lévitáknak, akik Kehát fiai közül még hátravoltak a sorsvetés szerint, Efraim törzséből adtak városokat.

21 Nekik adták ugyanis a gyilkosok menedékvárosait, Sikemet és legelőjét az Efraim hegyvidékén, aztán Gézert legelőjével együtt,

22 Kibcaimot és annak legelőjét, Béthórónt és legelőjét: négy várost.

23 Dán törzséből pedig Eltekét legelőjével együtt és Gibbetónt legelőjével együtt,

24 Ajjálónt és legelőjét, Gat-Rimmónt és legelőjét: négy várost.

25 Manassé törzse egyik feléből pedig: Taanakot és legelőjét, GatRimmónt és legelőjét: két várost.

26 Kehát fiai többi családjának összesen tíz város jutott legelőivel együtt.

27 A léviták családjaiból való Gérsón fiainak adták Manassé törzsének a másik feléből a gyilkosok menedékvárosát, Gólánt Básánban és legelőjét, Beesterát és legelőjét: két várost.

28 Az Issakár törzséből pedig Kisjónt és legelőjét, Dobratot és legelőjét,

29 Jarmútot és legelőjét és Én-Gannímot és legelőjét: négy várost.

30 Ásér törzséből pedig Misált és legelőjét, Abdónt és legelőjét,

31 Helkatot és legelőjét, Rehóbot és legelőjét: négy várost.

32 Naftáli törzséből pedig Galileában a gyilkosok menedékváro sát, Kedest és legelőjét, Hammót-Dórt és legelőjét, valamint Kartánt és legelőjét: három várost.

33 A gérsóni nemzetségeknek összesen tizenhárom város jutott a hozzájuk tartozó legelőkkel.

34 Mérári fiai nemzetségének pedig, a még hátralevő lévitáknak adták Zebulon törzséből Jokneámot és legelőjét, Kartát és legelőjét,

35 Dimnát és legelőjét, Nahalált és legelőjét: négy várost.

36 Rúben törzséből pedig Becert és legelőjét, Jahcát és legelőjét,

37 Kedémótot és legelőjét, valamint Méfáatot és legelőjét: négy várost.

38 Gád törzséből pedig Gileádban a gyilkosok menedékvárosát, Rámótot és legelőjét, Mahanaimot és legelőjét,

39 Hesbónt és legelőjét, Jazért és legelőjét: összesen négy várost.

40 Mérári fiainak, akik még a léviták családjai közül fennmaradtak, a sorsvetés szerint összesen tizenkét város jutott.

41 A lévitáknak tehát Izráel fiainak birtokaiból összesen negyvennyolc város és a legelőik jutottak.

42 Ezekhez a városokhoz saját legelő is tartozott. Így volt ez mindegyik városnál.

43 Odaadta tehát az ÚR Izráelnek mindazt a földet, amely felől megesküdött, hogy odaadja atyáiknak. Birtokba is vették, és letelepedtek rajta.

44 Nyugalmat is adott nekik az ÚR mindenfelől, pontosan úgy, ahogy megesküdött atyáiknak. És senki sem tudott megállni velük szemben ellenségeik közül, minden ellenségüket kezükbe adta az ÚR.

45 Egyetlen szó sem veszett el mindabból a jó szóból, amelyet az ÚR Izráel házának mondott; mind beteljesedett.

22. fejezet

1 Akkor összehívta Józsué a rúbenieket, a gádiakat és Manassé törzsének a felét,

2 és ezt mondta nekik: Megtartottátok mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok szavamra mindenben, amit parancsoltam nektek.

3 Nem hagytátok el testvéreiteket e hosszú időn át mind a mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az ÚRnak, Isteneteknek a parancsát.

4 Most már nyugalmat adott az ÚR, a ti Istenetek testvéreiteknek, ahogy megígérte nekik. Most tehát térjetek vissza, és menjetek a sátraitokba, örökségetek földjére, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nektek a Jordánon túl.

5 Csak nagyon vigyázzatok arra, hogy teljesítsétek azt a parancsot és törvényt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek, hogy szeressétek az URat, a ti Isteneteket, járjatok mindenben az ő útján, tartsátok meg parancsait, ragaszkodjatok hozzá, és sz

6 Majd megáldotta őket Józsué, azután elbocsátotta őket, ők pedig elmentek sátraikba.

7 Mivel Manassé törzse egyik felének Mózes adott örökséget Básánban, a másik felének pedig Józsué adott testvéreik között, a Jordánon innen, nyugat felől. Őket is elbocsátotta Józsué a sátraikba, és megáldotta őket,

8 és azt mondta nekik: Térjetek vissza sátraitokba sok szerzeményetekkel, az igen sok jószággal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. De az ellenségeitektől szerzett zsákmányt osszátok meg testvéreitekkel.

9 Visszatértek tehát, és elváltak Rúben fiai , Gád fiai és Manassé törzsének fele Izráel fiaitól a Kánaán földjén levő Silóból, hogy Gileád földjére menjenek, örökségük földjére, ahol örökséget kaptak az ÚR rendelése szerint Mózes által.

10 Mikor a Jordán mellékére értek, amely még Kánaán földjén van, Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fél nemzetsége feltűnően nagy oltárt építettek ott, a Jordán mellett.

11 És Izráel fiai meghallották, hogy ezt mondogatják: Íme, Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének fele oltárt építettek Kánaán földjével szemben, a Jordán mellékén, az izráeli oldalon.

12 Amint meghallották Izráel fiai, egybegyűlt Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy harcolni induljanak ellenük.

13 Ekkor Izráel fiai Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé törzsének feléhez küldték Gileád földjére Fineást, Eleázár pap fiát

14 és tíz vezető embert vele együtt, nagycsaládonként egy-egy vezető embert Izráel minden törzséből. Mindegyik a maga ősi házának feje volt Izráel ezrei között.

15 Amikor elmentek Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és Manassé törzsének feléhez Gileád földjére, ezt mondták:

16 Így szól az ÚR egész gyülekezete: Micsoda hűtlenség ez, amelyet máris elkövettetek Izráel Istene ellen, hogy immár elfordultatok az ÚRtól, és oltárt építettetek magatoknak, föllázadva az ÚR ellen?!

17 Hát nem volt elég nekünk, hogy Peór miatt bűnbe estünk, amelyből még máig sem tisztultunk meg, és amiért csapás érte az ÚR gyülekezetét?

18 És ti máris elfordultatok az ÚRtól! Ha ti ma pártot üttök az ÚR ellen, holnap majd Izráel egész gyülekezete ellen fordul haragja.

19 Ha pedig tisztátalannak tűnik nektek a ti birtokotok földje, jöjjetek át az ÚR örökségének földjére, ahol ott áll az ÚR hajléka, és legyen miköztünk a birtokotok. De az ÚR ellen ne lázadjatok azzal, és ellenünk se, hogy oltárt építetek magatoknak a mi Ist

20 Hát nem Ákán, Zerah fia vétkezett-e súlyos vétekkel az Istennek szentelt dolgokkal, mégis Izráel egész gyülekezetére szállt a harag? És az a férfi nem egymaga halt meg bűnéért!

21 Így szóltak erre Rúben fiai, Gád fiai és Manassé törzsének a fele Izráel nemzetségfőihez:

22 Az Istenek Istene az ÚR, az Istenek Istene az ÚR: ő tudja, és Izráel is tudja meg. Ha pártütésből és ha az ÚR ellen való hűtlenségből van ez, ne tartson meg minket e napon!

23 Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az ÚRtól, vagy pedig hogy egészen elégő áldozatot és ételáldozatot áldozzunk rajta, vagy hogy a hálaadás áldozatát helyezzük arra, lássa meg ezt ő maga, az ÚR!

24 Hát nem inkább amiatt való félelmünkben cselekedtük-e ezt, mert attól tartunk, maholnap így szólhatnak fiaitok a mi fiainkhoz: Mi közötök van nektek az ÚRhoz, Izráel Istenéhez?

25 Hiszen határt vetett az ÚR közénk és közétek, Rúben fiai és Gád fiai közé: a Jordánt. Nincsen nektek részetek az ÚRban! És így eltántorítanák a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az URat!

26 Ezért mondtuk: nosza, fogjunk hozzá, és építsünk oltárt, amely nem szolgál sem egészen elégő áldozatra, sem véresáldozat bemutatására,

27 csak bizonyságul legyen az köztünk és köztetek és az utánunk következő nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az URat az őelőtte bemutatott egészen elégő áldozatainkkal, véresáldozatainkkal és hálaáldozatainkkal. Ne mondhassák fiaitok maholnap a mi

28 Azt mondtuk tehát, ha így szólnának maholnap nekünk vagy az utánunk jövő nemzedékeknek, ezt feleljük majd: Nézzétek az ÚR oltárának a mását, amelyet atyáink készítettek, nem egészen elégő áldozat, sem véresáldozat bemutatására, hanem hogy bizonyság legyen

29 Távol legyen tőlünk, hogy föllázadjunk az ÚR ellen, és máris elforduljunk az ÚRtól, oltárt építve égőáldozatra, ételáldozatra és véresáldozatra az ÚRnak, a mi Istenünknek oltárán kívül, amely az ő hajléka előtt van!

30 Amikor Fineás pap és a gyülekezet vezetői és Izráel nemzetségfői, akik vele voltak, hallották azokat a beszédeket, amelyeket Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fiai mondtak, tetszett nekik.

31 És ezt mondta Fineás, Eleázár pap fia Rúben fiainak, Gád fiainak és Manassé fiainak: Ma megtudtuk, hogy köztünk van az ÚR, mert nem vétkeztetek e vétekkel az ÚR ellen. Most megszabadítottátok Izráel fiait az ÚR kezéből.

32 Visszatértek tehát Fineás, Eleázár pap fia és a fejedelmek Rúben fiaitól, Gád fiaitól a Gileád földjéről Kánaán földjére Izráel fiaihoz, és elbeszélték nekik ezt a dolgot.

33 Tetszett ez a dolog Izráel fiainak is, és áldották Istent. Nem beszéltek többé arról, hogy harcra kelnek ellenük, hogy elpusztítsák azt a földet, ahol Rúben és Gád fiai laknak.

34 Az oltárt pedig Hadnak nevezték Rúben és Gád fiai, ezt mondván: Bizonyság ez közöttünk, hogy az ÚR az Isten.

23. fejezet

1 Hosszú idővel azután, hogy az ÚR nyugalmat adott Izráelnek minden körülötte levő ellenségétől, Józsué megidősödött, és öreg lett.

2 Ekkor összehívta egész Izráelt, annak véneit, fejeit, bíráit és elöljáróit, és azt mondta nekik: Idős és öreg lettem.

3 Ti magatok is láttatok mindent, amit az ÚR, a ti Istenetek mindezekkel a népekkel cselekedett előttetek, hiszen maga az ÚR, a ti Istenetek harcolt érettetek.

4 Látjátok, elosztottam nektek nemzetségeitek szerint, sorsvetés által örökségül az itt maradt népek birtokát meg azokét a népekét, amelyeket kipusztítottam a Jordántól a Nagy-tengerig napnyugaton.

5 Az ÚR pedig, a ti Istenetek maga űzi ki őket előletek, hogy örököseivé legyetek a földjüknek, ahogyan megmondta nektek Istenetek, az ÚR.

6 Legyetek azért igen erősek, hogy megőrizzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvénykönyvében. Ne térjetek el attól se jobbra, se balra.

7 Ne keveredjetek össze ezekkel a népekkel, amelyek itt maradtak közöttetek. Isteneik nevét ki se ejtsétek, azokra ne esküdjetek, ne is szolgáljatok nekik, előttük meg ne hajoljatok.

8 Hanem ragaszkodjatok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez, ahogy mindmáig cselekedtétek!

9 Ezért űzött ki az ÚR előletek nagy és erős népeket, előttetek azonban senki nem állhatott meg mindmáig.

10 Egy férfi közületek elűz ezret, mert az ÚR, a ti Istenetek az, aki harcol értetek, ahogy megmondta nektek.

11 Azért nagyon vigyázzatok magatokra, hogy szeressétek Isteneteket, az URat!

12 Mert ha mégis elfordultok tőle, és e népek maradékaihoz ragaszkodtok, amelyek itt maradtak köztetek, és sógorságot köttök velük, összekeveredtek velük, és ők veletek:

13 bizony megtudjátok majd akkor, hogy az ÚR, a ti Istenetek nem űzi ki többé e népeket előletek. Sőt inkább tőrré és hurokká lesznek számotokra, oldalatokon ostorrá, szemetekben pedig tövissé, amíg ki nem vesztek erről a jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR

14 Én pedig, íme, elmegyek már a minden földi ember útján. Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem veszett el mindabból a jó szóból, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ígért nektek. Mind beteljesedett rajtatok, egy szó sem

15 De ahogy betelt rajtatok mindaz a jó szó, amelyet az ÚR, a ti Istenetek mondott felőletek, úgy beteljesíti majd rajtatok az ÚR minden fenyegetését is, amíg ki nem pusztít benneteket e jó földről, amelyet Istenetek, az ÚR adott nektek.

16 Ha áthágjátok Isteneteknek, az ÚRnak szövetségét, amelyet ő rendelt nektek, és elmentek, és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok előttük, akkor fölgerjed ellenetek az ÚR haragja, és hamarosan kivesztek e jó földről, amelyet ő adott nektek.

24. fejezet

1 Józsué pedig összegyűjtötte Izráel minden nemzetségét Sikembe, és előhívta Izráel véneit, fejeit, bíráit és elöljáróit, és odaálltak az Isten színe elé.

2 Józsué ekkor azt mondta az egész népnek: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Régen a folyón túl laktak atyáitok: Ábrahám, Náhór és atyjuk, Táré, akik idegen isteneknek szolgáltak.

3 De áthoztam atyátokat, Ábrahámot a folyó túlsó oldaláról, és végigvittem egész Kánaán földjén, és megsokasítottam utódait, és Izsákot adtam neki.

4 Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam. Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba.

5 Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot az által, amit köztük cselekedtem. Azután pedig kihoztalak benneteket.

6 Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottak a tengerig. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat harci szekerekkel és lovasokkal a Vörös-tengerig.

7 Akkor az ÚRhoz kiáltottak, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé, és rájuk vitte a tengert, és az elborította őket. Szemetekkel láttátok, amit az egyiptomiakkal cselekedtem. Aztán sokáig a pusztában laktatok.

8 Majd elhoztalak titeket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak, és harcoltak ellenetek. De a kezetekbe adtam őket, birtokba vettétek a földjüket, őket pedig eltöröltem előletek.

9 Majd fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon titeket.

10 De nem akartam meghallgatni Bálámot, ezért meg kellett áldania benneteket, és így megszabadítottalak titeket a kezéből.

11 Majd átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz érkeztetek. Jerikó urai, az emóriak, perizziek, kánaániak, hettiták, girgásiak, hivviek és a jebúsziak harcoltak ellenetek, de a kezetekbe adtam őket.

12 Darazsakat küldtem előttetek, azok űzték el előletek az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad!

13 Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, és városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis bennük laktok; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, de esztek róluk.

14 Azért hát féljétek az URat, és szolgáljatok neki tökéletesen és hűségesen. Vessétek el azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak a folyamon túl és Egyiptomban, és szolgáljatok az ÚRnak!

15 Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy az ÚRnak szolgáljatok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni. Akár azokat az isteneket, akiknek atyáitok szolgáltak, amíg a folyamon túl voltak, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. Én azonban é

16 A nép pedig így felelt: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és idegen isteneknek szolgáljunk!

17 Mert az ÚR, a mi Istenünk az, aki kihozott minket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette szemünk előtt, és megtartott minket minden utunkon, amelyen jártunk, és minden nép között, amelyek között átjöttünk.

18 Kiűzött előlünk az ÚR minden népet, az emóriakat, e föld lakóit is. Mi is az URat akarjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk!

19 Józsué pedig azt mondta a népnek: Nem szolgálhattok az ÚRnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten: nem bocsátja meg vétkeiteket és bűneiteket.

20 Ha elhagyjátok az URat, és idegen isteneknek szolgáltok, akkor elfordul tőletek, és megbüntet benneteket és megemészt, ha azelőtt jót is tett veletek.

21 Akkor azt mondta a nép Józsuénak: Nem! Mi az ÚRnak akarunk szolgálni!

22 Józsué pedig azt mondta a népnek: Tanúk vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az URat, hogy neki szolgáljatok. Ők azt mondták: Tanúk vagyunk!

23 Most azért vessétek el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az ÚRhoz, Izráel Istenéhez!

24 A nép azt válaszolta Józsuénak: Az ÚRnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.

25 Így kötött Józsué szövetséget a néppel azon a napon, és rendelkezéseket és törvényt adott nekik Sikemben.

26 Azután beírta Józsué ezeket a dolgokat Isten törvénykönyvébe, vett egy nagy követ, és odahelyezte a tölgyfa alá, amely az ÚR szentélyénél volt.

27 És ezt mondta Józsué az egész népnek: Íme, ez a kő lesz tanúbizonyságul ellenünk. Mert ez hallotta az ÚR minden beszédét, amelyet szólt nekünk. Tanúbizonyságul lesz ellenetek, ha megtagadjátok Isteneteket.

28 És elbocsátotta Józsué a népet, mindenkit a maga örökségébe.

29 Ezek után meghalt Józsué, Nún fia, az ÚR szolgája száztíz esztendős korában.

30 Öröksége határában temették el TimnatSzerahban, amely az Efraim hegyvidékén van, a Gaas-hegytől északra.

31 Izráel pedig az URat szolgálta Józsué egész idejében és a vének egész idejében, akik hosszú ideig éltek Józsué után, és ismerték az ÚRnak minden tettét, amelyet Izráellel cselekedett.

32 József csontjait pedig, amelyeket Izráel fiai fölhoztak Egyiptomból, Sikemben temették el, a mezőnek azon a részén, amelyet Jákób vett meg Hamórnak, Sikem atyjának a fiaitól száz pénzen. Ez József fiainak öröksége lett.

33 Meghalt Eleázár, Áron fia is, és eltemették fiának, Fineásnak a városában, Gibeában, amelyet Efraim hegyvidékén kapott.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .