Királyok első könyve

1. fejezet

1 Amikor Dávid király élemedett korú ember lett, takarókba burkolták, mégsem tudott fölmelegedni.

2 Akkor azt mondták neki a szolgái: Keresni kell uramnak, a királynak egy szűz leányt, legyen ő a király körül, ápolja, és aludjék karjai között, és melegítse föl uramat, a királyt.

3 Azért egy szép leányt kerestek Izráel egész földjén. Rátaláltak a Súném városából való Abiságra, és elhozták a királyhoz.

4 A leány igen szép volt, és a királyt ápolta, és szolgált neki. De a király nem ismerte őt.

5 Adónijjá, Haggít fia pedig elbízta magát, és ezt mondta: Én fogok uralkodni! Szerzett magának szekereket, lovasokat és ötven előtte futó férfit.

6 Apja soha nem rótta fel neki, hogy miért tesz ilyet. Ő pedig igen szép férfi volt, Haggít szülte Dávidnak Absolon után.

7 Beszélt Jóábbal, Cerújá fiával és Ebjátár pappal, akik követték Adónijját, és segítették őt.

8 De Cádók pap meg Benájá, Jójádá fia, Nátán próféta, Simei és Réi meg Dávid erős vitézei nem álltak Adónijjá mellé.

9 Mikor pedig Adónijjá áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és hizlalt borjúkból a Zóhelet-kősziklánál, a Rógél-forrás mellett, meghívta minden testvérét, a királyfiakat és a király szolgálatában álló összes júdabelit.

10 De Nátán prófétát, Benáját, az erős vitézeket és Salamont, a testvérét nem hívta meg.

11 Akkor így szólt Nátán Betsabénak, Salamon anyjának: Nem hallottad-e, hogy Adónijjá, Haggít fia uralkodik, és urunk, Dávid nem tud róla semmit?

12 Jöjj hát, hadd adjak neked tanácsot, hogy megmentsd az életedet, és fiadnak, Salamonnak az életét.

13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt neki: Uram, király, te esküvel azt ígérted szolgálóleányodnak: A te fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül az én trónomra. Miért uralkodik hát Adónijjá?

14 Mialatt még te ott a királlyal beszélsz, íme, én is bemegyek utánad, és megerősítem, amit mondtál.

15 Erre bement Betsabé a királyhoz a hálószobába. A király pedig már igen öreg volt, és a súnémi Abiság szolgált a királynak.

16 Fejet hajtott Betsabé, és meghajolt a király előtt. A király megkérdezte: Mit kívánsz?

17 Betsabé így felelt neki: Édes uram, így esküdtél meg az ÚRra, a te Istenedre szolgálóleányodnak: Salamon, a te fiad uralkodik utánam, és ő ül az én trónomra.

18 Íme, mégis Adónijjá lett királlyá. És te, uram, király, te erről nem tudsz semmit.

19 Mert ő ökrökkel és sok hizlalt marhával áldozott bőségesen, és vendégül hívta a király minden fiát, Ebjátár papot és Jóábot, a hadinép parancsnokát. Csak szolgádat, Salamont nem hívta meg.

20 Most még te vagy a király, uram! Egész Izráel népének szemei rád figyelnek, hogy add tudtukra, ki fog az én uramnak, a királynak a trónjára ülni őutána.

21 Különben ha az én uram, a király atyáihoz tér majd, akkor engem és Salamon fiamat bűnösnek fognak tartani.

22 És íme, mikor még a királlyal beszélt, megérkezett Nátán próféta.

23 Bejelentették a királynak: Itt van Nátán próféta. Ő bement a király elé, meghajolt előtte, leborult arccal a földre,

24 és ezt mondta: Uram, király, mondtad-e azt, hogy Adónijjá lesz utánad a király, és ő üljön a trónra?

25 Mert ő ma elment, rengeteg ökröt és hízott marhát áldozott, és vendégségbe hívta az összes királyfit, a sereg parancsnokait és Ebjátár papot. Íme ők vele esznek és isznak, és immár azt kiáltották: Éljen Adónijjá király!

26 Engem pedig, aki szolgád vagyok, nem hívott meg, sem Cádók papot, Benáját, Jójádá fiát és Salamont, a te szolgádat.

27 Vajon uramtól, a királytól van-e ez a dolog, hogy nem tudattad szolgáiddal, hogy ki fog a trónra ülni az én uram, a király után?

28 Dávid király így felelt: Hívjátok hozzám Betsabét! Ő bement a király elé, és megállt előtte.

29 Akkor megesküdött a király, és azt mondta: Él az ÚR, aki megszabadította lelkemet minden nyomorúságból,

30 hogy amiképpen megesküdtem neked az ÚRra, Izráel Istenére, és azt ígértem, hogy a te fiad, Salamon lesz utánam a király, és ő ül az én trónomra, meg is cselekszem a mai napon.

31 Erre fejet hajtott Betsabé, arccal a földre borult, és a király előtt meghajolva ezt mondta: Éljen az én uram, Dávid király mindörökké!

32 Azután azt mondta Dávid király: Hívjátok hozzám Cádók papot, Nátán prófétát és Benáját, Jójádá fiát. Erre azok bementek a király elé.

33 A király ezt mondta nekik: Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamont, az én fiamat az öszvéremre, és vigyétek le őt Gihónba!

34 Ott Cádók pap és Nátán próféta kenje föl őt Izráel királyává! Majd fújjátok meg a kürtöket, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!

35 Azután vonuljatok föl onnan őutána, ő pedig jöjjön, üljön az én trónomra, és uralkodjék helyettem. Mert meghagytam neki, hogy ő legyen a fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.

36 Akkor Benájá, Jójádá fia így felelt a királynak: Ámen! Így szóljon az ÚR, az én uramnak, a királynak Istene is.

37 Ahogy vele volt az ÚR az én urammal, a királlyal, úgy legyen Salamonnal is, és emelje magasabbra az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak trónusánál!

38 Lement tehát Cádók pap, Nátán próféta és Benájá, Jójádá fia, lemenetek a kerétiek és a pelétiek is, és fölültették Salamont Dávid király öszvérére és levitték Gihónba.

39 Azután kihozta Cádók pap az olajosszarut a sátorból, és fölkente Salamont. Majd kürtöltek, és az egész nép ezt kiáltotta: Éljen Salamon király!

40 Azután fölvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és oly nagyon ujjongott, hogy a föld is szinte meghasadt kiáltásuk zajától.

41 Meghallotta ezt Adónijjá és összes vendége, akik nála voltak, amikor éppen befejezték a lakomát. Meghallotta Jóáb is a kürtölés szavát, és azt mondta: Miért van ez a zaj és mozgás a városban?

42 Még beszélt, amikor íme, megérkezett Jónátán, Ebjátár pap fia. Adónijjá azt mondta: Jöjj be, mert megbízható férfiú vagy, és bizonyára jó hírt mondasz.

43 Jónátán pedig így felelt Adónijjának: Igen, a mi urunk, Dávid király Salamont tette királlyá.

44 Elküldte vele a király Cádók papot, Nátán prófétát, Benáját, Jójádá fiát meg a kerétieket és a pelétieket, és őt a király öszvérére ültették.

45 És Cádók pap Nátán prófétával együtt fölkente őt királlyá Gihónnál, és onnan vonultak föl nagy örömmel. Ettől zendült meg a város, ez az a zaj, amelyet hallottatok.

46 Salamon immár ott is ül az ország trónján.

47 A király szolgái is bementek, hogy áldják urunkat, Dávid királyt e szavakkal: Tegye Isten Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és emelje följebb az ő királyi székét a te trónusodnál. Akkor a király meghajolt a fekvőhelyén,

48 és így szólt: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki a mai napon olyan utódot adott, aki szemem láttára ül a trónra.

49 Akkor megrettentek, és fölkeltek mindnyájan, akik Adónijjához voltak meghíva, és elment mindenki a maga útjára.

50 Adónijjá azonban annyira félt Salamontól, hogy fölkelt, elfutott, és megragadta az oltár szarvait.

51 Jelentették ezt Salamonnak: Íme, Adónijjá Salamon királytól való félelmében megfogta az oltár szarvait, és azt mondta: Esküdjék meg ma nekem Salamon király, hogy nem öli meg fegyverrel a szolgáját!

52 Erre Salamon így szólt: Ha jóravaló lesz, egy hajszál sem esik le a fejéről, de ha gonoszság található benne, meg kell halnia.

53 Ekkor Salamon király érte küldött, és elhozták őt az oltártól. Amikor megérkezett, meghajolt a király előtt. Salamon király ezt mondta: Menj haza.

2. fejezet

1 Amikor elközelgett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak:

2 Én most elmegyek minden földinek az útján. Légy erős, és légy férfi.

3 Őrizd meg, amit az ÚR, a te Istened rád bízott, hogy az ő útjain járj, és megőrizd rendeléseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogy meg van írva Mózes törvényében, hogy jó előmeneteled legyen mindenben, amit cselekedni fogsz, és mindenütt, amerr

4 Hogy beteljesítse az ÚR az ő beszédét, amelyet szólt nekem, e szavakkal: Ha fiaid megőrzik útjukat, és tökéletességgel, teljes szívük és teljes lelkük szerint járnak előttem, soha ki nem fogy a férfi közüled Izráel trónjáról.

5 Azt is jól tudod, mit tett velem Jóáb, Cerújá fia, mit tett Izráel seregeinek két fővezérével, Abnérral, Nér fiával és Amászával, Jeter fiával, akiket megölt, s ezzel háborús vért ontott a békesség idején, és háborús vérrel szennyezte be dereka övét és a

6 Tégy bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy megőszüljön, és békességgel menjen a koporsóba.

7 De a gileádi Barzillaj fiaival cselekedj irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor testvéred, Absolon elől menekültem.

8 Íme, környezetedben van a benjámini Simei, Gérá fia Bahúrimból, aki gyalázatosan szidalmazott akkor, amikor Mahanaimba mentem. De aztán, amikor lejött elém a Jordánhoz, így esküdtem meg neki az ÚRra: Nem öllek meg fegyverrel!

9 Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfi vagy, tudod, mit kell cselekedned vele, hogy ősz haját véresen bocsásd a koporsóba.

10 Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemették Dávid városában.

11 Az az idő pedig, amíg Dávid Izráelen uralkodott, negyven esztendő volt. Hebrónban hét esztendeig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig.

12 Azután Salamon ült apja, Dávid trónjára, és nagyon megerősödött a királysága.

13 De Adónijjá, Haggít fia bement Betsabéhoz, Salamon anyjához, aki megkérdezte: Békességes-e a jöveteled? Ő azt felelte: Békességes.

14 Majd ezt mondta: Beszédem volna veled. Ő így felelt: Szólj!

15 Akkor ezt mondta Adónijjá: Tudod, hogy az ország az enyém volt, és egész Izráel engem tekintett királynak. De elvették az országot tőlem, és a testvéremé lett, mert neki adta az ÚR.

16 Most egy kéréssel fordulok hozzád, ne utasíts el! Ő pedig ezt mondta: Beszélj!

17 Erre így szólt: Beszélj, kérlek, Salamon királlyal, mert ő a te kérésedet nem veti meg, hogy adja nekem feleségül a súnémi Abiságot.

18 Betsabé így felelt: Jól van, majd szólok az érdekedben a királynak.

19 Azután bement Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónijjá érdekében. A király fölkelt, elébe ment, meghajolt előtte, és a trónjára ült. Egy széket tétetett oda a király anyjának, hogy üljön a jobb keze felől.

20 Majd ezt mondta Betsabé: Egy kis kéréssel jöttem hozzád, ne utasíts el. A király ezt mondta neki: Kérj csak, édesanyám, nem foglak elutasítani.

21 Ő azt mondta: Hadd kapja meg feleségül a súnémi Abiságot testvéred, Adónijjá.

22 Erre ezt kérdezte Salamon király az anyjától: De miért kéred te a súnémi Abiságot Adónijjának? Kérd neki mindjárt az országot is, hisz ő a bátyám, és vele egyetért Ebjátár pap és Jóáb, Cerújá fia.

23 Erre megesküdött Salamon király az ÚRra, e szavakkal: Úgy cselekedjék velem Isten, és úgy segítsen, hogy Adónijjának életébe kerül ez a beszéd!

24 Most azért él az ÚR, aki megerősített engem, és apámnak, Dávidnak trónjára ültetett, és aki házat szerzett nekem, ahogy megmondta, hogy Adónijjának még ma meg kell halnia!

25 Elküldte azért Salamon király Benáját, Jójádá fiát, aki levágta őt úgy, hogy meghalt.

26 Ebjátár papnak pedig azt mondta a király: Menj el Anátótba, a birtokodra, mert halál fia vagy. De ma nem öletlek meg, mert te hordoztad az ÚRnak, Istennek a ládáját apám, Dávid előtt, és mivel apám minden nyomorúságában részes voltál.

27 És eltávolította Salamon Ebjátárt, és nem lehetett többé az ÚR papja, hogy beteljesedjék az ÚR igéje, amelyet Éli házáról mondott Silóban.

28 Eljutott ennek a híre Jóábhoz, mert Jóáb Adónijjához hajolt, noha azelőtt nem hajolt Absolonhoz, és elfutott Jóáb az ÚR sátrába, és megragadta az oltár szarvait.

29 Amikor hírül adták Salamon királynak, hogy Jóáb az ÚR sátrához futott, és ott az oltár mellett áll, elküldte Salamon Benáját, Jójádá fiát, és ezt mondta neki: Menj el, és vágd le őt!

30 Mikor pedig Benájá az ÚR sátrához ért, azt mondta neki: Ezt mondja a király: Jöjj ki! Jóáb így felelt neki: Nem megyek, itt akarok meghalni! Benájá megvitte a királynak a választ e szavakkal: Így szólt Jóáb, és így felelt nekem.

31 A király ezt mondta neki: Cselekedjél úgy, ahogy mondta; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd rólam és apám házáról a Jóáb által ártatlanul kiontott vért.

32 És fordítsa az ÚR az ő fejére a vért, amiért két magánál igazabb és jobb férfira támadt, és megölte őket fegyverrel apámnak, Dávidnak a tudta nélkül: Abnért, Nér fiát, Izráel seregének fővezérét és Amászát, Jeter fiát, Júda harcosainak fővezérét.

33 Ezeknek a vére szálljon Jóáb fejére és az ő magvának a fejére mindörökké. Dávidnak és az ő magvának, az ő házának és trónjának pedig békessége legyen az ÚRtól mindörökké!

34 Elment tehát Benájá, Jójádá fia, rárohant, és megölte őt. Házában, a pusztában temették el.

35 A király pedig Benáját, Jójádá fiát rendelte helyette a sereg fölé, és Cádók papot rendelte Ebjátár helyére.

36 Majd elküldött a király, és magához hívatta Simeit, és azt mondta neki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben, és ott lakjál! Ne menj ki onnan sehova.

37 Mert amelyik nap kimész, és átmész a Kidrón-patakon, tudd meg, hogy meg kell halnod, és véred a saját fejedre száll.

38 Simei ezt felelte a királynak: Jól van. Úgy tesz a szolgád, ahogy uram, a király parancsolja. És sokáig Jeruzsálemben lakott Simei.

39 De három esztendő múlva Simei két szolgája elszökött Ákishoz, Maaká fiához, Gát királyához. Hírt hoztak Simeinek: Íme, szolgáid Gátban vannak!

40 Ekkor elindult Simei, fölnyergelte szamarát, és elment Gátba Ákishoz, hogy megkeresse a szolgáit. Odament Simei, és visszahozta a szolgáit Gátból.

41 Salamonnak pedig hírül adták, hogy elment Simei Jeruzsálemből Gátba, és hazajött.

42 Ekkor elküldött érte a király, magához hívatta Simeit, és ezt mondta neki: Nem eskettelek-e meg az ÚRra, és nem tettem-e bizonyságot e szavakkal: „Amely napon kimész, és bárhova mész, bizony tudjad, hogy meg kell halnod!”? Azt mondtad nekem: „Jól van, meg

43 Miért nem tartottad meg az ÚR előtt tett esküdet és a parancsot, amelyet neked parancsoltam?

44 Majd ezt mondta a király Simeinek: Tudod te mindazt a gonoszságot, amelyről a szíved is tanúskodik, és amelyet apámmal, Dáviddal cselekedtél. Az ÚR most mindazt a gonoszságot saját fejedre fordította.

45 Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja szilárdan fog állni az ÚR előtt mindörökké.

46 És parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig elment, levágta Simeit, és az meghalt. Az ország pedig megerősödött Salamon kezében.

3. fejezet

1 Azután Salamon sógorságot szerzett a fáraóval, az egyiptomi királlyal. Elvette a fáraó leányát, és Dávid városába hozta, míg be nem fejezte a maga palotájának és az ÚR házának, valamint Jeruzsálem körül a kőfalaknak az építését.

2 A nép akkor még a magas helyeken áldozott, mert addig még nem építettek házat az ÚR nevének.

3 Salamon szerette az URat, és apja, Dávid parancsai szerint járt, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.

4 Amikor a király Gibeónba ment, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon egyszer azon az oltáron égőáldozatul ezer állatot áldozott,

5 azon az éjszakán Gibeónban Salamonnak megjelent az ÚR álmában, és azt mondta Isten: Kérj, amit akarsz, és megadom neked!

6 Salamon erre azt felelte: Szolgáddal, az én apámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, ahogy ő is hűségesen, igazán és egyenes szívvel járt előtted. Ezt a nagy irgalmasságot megtartottad iránta, és fiút adtál neki, aki az ő trónján ül ma is.

7 És most, ó, én URam, Istenem, királlyá tetted szolgádat apám, Dávid után. De én még egészen fiatal vagyok, és nem tudom, hogyan kell forgolódni.

8 És szolgád a te néped között van, amelyet te választottál magadnak. Nagy nép ez, amely meg sem számlálható, föl sem jegyezhető a sokasága miatt.

9 Adj azért szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja igazgatni népedet, és választást tudjon tenni a jó és a gonosz között. Mert ki tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?

10 Tetszett ez a beszéd az ÚRnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.

11 Ezért azt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem gazdagságot, sem pedig nem kérted ellenségeid életét, hanem bölcsességet kértél az ítélettételre:

12 íme, beszéded szerint cselekszem. Íme, bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló nem volt előtted, és nem támad utánad sem olyan, mint te.

13 Sőt még amit nem kértél, azt is megadom neked: gazdagságot és dicsőséget. A királyok között nem lesz hozzád hasonló senki egész életed folyamán.

14 Ha az én utaimon jársz, ahogy apád, Dávid, és megőrzöd végzéseimet és parancsolataimat, akkor meghosszabbítom életed idejét.

15 Amikor felébredt Salamon, íme, álom volt. És visszament Jeruzsálembe, az ÚR szövetségládája elé állt, és égőáldozatokat mutatott be, hálaáldozatokat készített, és nagy lakomát szerzett minden szolgájának.

16 Abban az időben a királyhoz jött két parázna asszony, és megálltak előtte.

17 Azt mondta az egyik asszony: Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem nála abban a házban.

18 Szülésem után harmadnap ez az asszony is szült. Együtt voltunk, senki idegen nem volt velünk a házban, csak mi ketten voltunk ott.

19 Ennek az asszonynak azonban éjszaka meghalt a fia, mert ráfeküdt.

20 Éjfélkor fölkelt, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fektette, az ő halott fiát pedig énmellém.

21 Mikor pedig hajnalban fölkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, íme, halott volt! De reggel jól megnézegettem, és láttam, hogy az nem az én fiam, akit én szültem.

22 A másik asszony pedig azt mondta: Nem úgy van, az én fiam az, aki él, és a te fiad az, aki meghalt. Amaz viszont ezt mondta: Nem igaz, hanem a te fiad halt meg, és az én fiam él! Így perlekedtek a király előtt.

23 Akkor azt mondta a király: Ez azt mondja: „Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt.” Ő meg azt mondja: „Nem igaz: a te fiad halt meg, és az én fiam él.”

24 Azért ezt mondta a király: Hozzatok nekem egy kardot! Amikor odahozták a kardot a király elé,

25 így szólt a király: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok az egyik részt az egyiknek, a másikat pedig a másiknak.

26 Ekkor azt mondta a királynak az élő gyermek anyja, mivel megindult a szíve a gyermekén: Kérlek, uram, adjátok neki az élő gyermeket, csak meg ne öljétek. A másik azonban ezt mondta: Se az enyém, se a tied ne legyen. Vágjátok ketté!

27 Erre megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok az előbbinek az élő gyermeket és ne öljétek meg, mert ő az anyja.

28 Amikor egész Izráel hallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, félték a királyt, mert látták, hogy Isten bölcsessége van a szívében az ítélettételre.

4. fejezet

1 Salamon király egész Izráel fölött király volt.

2 Ezek voltak a főemberei: Azarjáhú, Cádók pap fia.

3 Elihóref és Ahijjá, Sisának fiai kancellárok voltak, Jehósáfát, Ahilúd fia pedig főtanácsos volt.

4 Benájá, Jójádá fia állt a hadsereg élén, Cádók és Ebjátár pedig pap volt.

5 Azarjáhú, Nátán fia volt a tiszttartók elöljárója. Zábúd pap, Nátán fia volt a király barátja.

6 Ahisár udvarbíró, Adónirám, Abdá fia pedig kincstartó volt.

7 Volt Salamonnak tizenkét helytartója is egész Izráelben, akik ellátták a királyt és háznépét. Mindegyiknek évenként egy hónapig kellett az ellátásról gondoskodnia.

8 Ez a nevük: Húr fia az Efraim hegyén,

9 Deker fia Mákacban, Saalbímban, Bétsemesben, Élónban és Bét-Hánánban.

10 Heszed fia Arubbótban, hozzá tartozott Szókó és Héfer egész földje.

11 Abinádáb fiáé volt Dór egész határa. Salamon leánya, Táfat volt a felesége.

12 Baanához, Ahilúd fiához tartozott Taanak, Megiddó és az egész Bétseán, mely Cáretán mellett van Jezréel alatt, és Bétseántól egész Ábél-Mehóláig, sőt Jokmoámon túl is.

13 Geber fia a gileádi Rámótban volt helytartó. Hozzá tartoztak Jáirnak, Manassé fiának a sátorfalvai Gileádban. Az övé volt Argób tartománya, amely Básánban van: hatvan nagy város kőfallal és érczárakkal megerősítve.

14 Ahinádáb, Iddó fia Mahanaimban,

15 Ahimaac pedig Naftáliban volt, és Salamon egyik leányát, Boszmatot vette feleségül.

16 Baaná, Húsaj fia Ásérban és Álótban volt,

17 Jehósáfát, Párúah fia Issakárban,

18 Simei, Élá fia Benjáminban,

19 Geber, Uri fia Gileád földjén, Szihónnak, az emóriak királyának és Ógnak, Básán királyának földjén. Ő volt az egyetlen helytartó azon a földön.

20 Júda és Izráel megsokasodott, olyan sokan voltak, mint a tenger partján a homok. Ettek, ittak és vigadtak.

21 Salamon pedig minden ország fölött uralkodott az Eufrátesz folyamtól egészen a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. Ezek adót fizettek neki, és szolgáltak Salamonnak élete egész idejében.

22 Salamon udvarának napi szükséglete ez volt: harminc véka finomliszt és hatvan véka közönséges liszt.

23 Tíz hizlalt ökör, húsz legeltetett ökör és száz juh a szarvasokon, őzeken, bivalyokon és a hizlalt madarakon kívül.

24 Mert ő uralkodott minden helyen a folyótól nyugatra Tifszahtól egészen Gázáig minden királyon, akik a folyótól nyugatra voltak, és békében élt minden alattvalójával körös-körül.

25 Júda és Izráel biztonságban lakott, mindenki a maga szőlője és fügefája alatt Dántól fogva Beérsebáig Salamon egész idejében.

26 Salamonnak negyvenezer szekérbe való lova volt az istállókban, és tizenkétezer lovasa.

27 A tiszttartók, mindegyik a maga hónapjában, hiánytalanul ellátták Salamon királyt és mindazokat, akik Salamon király asztalánál voltak.

28 Ezenkívül árpát és szalmát is hoztak a lovak és a paripák számára, mindegyik arra a helyre, ahova a király parancsolta.

29 Isten akkora bölcsességet, olyan nagy értelmet és annyi kimeríthetetlen gondolatot adott Salamon szívébe, mint a homok a tenger partján.

30 Salamon bölcsessége nagyobb volt, mint napkelet összes fiának és Egyiptomnak egész bölcsessége.

31 Sőt bölcsebb volt minden embernél, még az ezráhi Étánnál, Hémánnál, Kalkólnál és Dardánál, Máhól fiainál is, úgyhogy híres lett minden nemzet körében.

32 Háromezer példabeszédet mondott, és ezeröt éneket szerzett.

33 Beszélt a fákról, a libánoni cédrustól az izsópig, amely a falból nő ki. Beszélt az állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról is.

34 Minden népből jöttek hallgatni Salamon bölcsességét; a föld minden királyától, akik hallottak bölcsességéről.

5. fejezet

1 Hírám, Tírusz királya elküldte szolgáit Salamonhoz, amikor meghallotta, hogy őt kenték királlyá apja után, mert Hírám mindig szerette Dávidot.

2 Salamon pedig ezt az üzenetet küldte Hírámnak:

3 Te is tudod, hogy Dávid nem építhetett házat Istene, az ÚR nevének a háborúk miatt, amelyekben forgolódnia kellett, míg az ÚR lába alá nem vetette ellenségeit.

4 De most az én Istenem, az ÚR nyugalmat adott nekem mindenfelől, semmiféle ellenségem és senkitől semmiféle bántásom nincs.

5 Íme, azt gondoltam tehát magamban, hogy házat építek Istenem, az ÚR nevének aszerint, amit az ÚR apámnak, Dávidnak mondott ekképpen: Fiad, akit utánad ültetek trónodra, ő építi meg azt a házat az én nevemnek.

6 Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nekem cédrusfákat a Li bánonon. Szolgáim együtt lesznek a te szolgáiddal, a te szolgáidnak pedig megadom a fizetségüket aszerint, amit mondasz. Mert tudod, hogy nincs köztünk olyan ember, aki a favágáshoz úgy érten

7 Mikor tehát meghallotta Hírám Salamon üzenetét, igen megörült, és azt mondta: Áldott legyen e mai napon az ÚR, aki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy nép élére.

8 És ezt az üzenetet küldte Hírám Salamonnak: Értem, amit üzentél. Megteszem minden kívánságodat mind a cédrusfákat, mind a ciprusfákat illetően.

9 Szolgáim pedig a Libánonról leviszik a tengerre a fákat. Én pedig tutajokra rakatom azokat és a tengeren addig a helyig vitetem, amelyet megüzensz nekem. Ott kirakatom és te vitesd el azokat. Te pedig abban teljesítsd kívánságomat, hogy gondoskodj háznépe

10 Adott tehát Hírám Salamonnak cédrusfákat és ciprusfákat, amennyit csak kívánt.

11 Salamon pedig adott Hírámnak húszezer véka búzát háznépének ellátására, és húszezer mérő sajtolt olajat. Ezt adta Salamon Hírámnak esztendőről esztendőre.

12 Az ÚR tehát bölcsességet adott Salamonnak, ahogy megígérte neki. Béke volt Hírám és Salamon között, és szövetséget kötöttek egymással.

13 Salamon király pedig robotosokat szedetett egész Izráelből, és harmincezer ember lett robotos.

14 Ezeket azután elküldte a Libánonra, havonként tíz-tízezer embert egymás után. Egy hónapig a Libánon hegyen voltak, két hónapig az otthonukban. A robotosok felügyelője pedig Adónirám volt.

15 Ezenkívül Salamonnak hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kővágója volt a hegyen

16 a pallérok vezetőin kívül, akikre Salamon a munka igazgatását bízta. Ezek háromezerháromszázan voltak, és a munkálkodó népet irányították.

17 Megparancsolta a király, hogy nagy és drága köveket fejtsenek ki, hogy faragott kövekből vessenek alapot a háznak.

18 Ezeket Salamon és Hírám építőmunkásai meg a gebáliak faragták ki, és elkészítették a gerendákat és a köveket is a ház építéséhez.

6. fejezet

1 Izráel fiainak Egyiptom földjéről való kijövetele után a négyszáznyolcvanadik esztendőben, Salamon Izráel fölötti uralkodásának negyedik esztendejében, a Zi hónapban, azaz a második hónapban fölépült az ÚR háza.

2 A ház, amelyet Salamon király az ÚRnak épített, hatvan könyök hosszú, húsz könyök széles és harminc könyök magas volt.

3 Egy csarnok volt a ház főépülete előtt, melynek hossza húsz könyök volt a ház szélességének megfelelően, szélessége pedig tíz könyök volt a ház hosszában.

4 A házon ablakokat is készíttetett zárt rostélyzattal.

5 A ház falaira emeleteket építtetett köröskörül: a ház falai mellett, a szentélynél és a szentek szentjénél is. Körben melléképületeket is készíttetett.

6 Az alsó emelet belső szélessége öt könyök, a középső szélessége hat könyök, a harmadik szélessége pedig hét könyök volt; a házat ugyanis kívülről körös-körül lépcsőzetesre építtette, hogy az emeletek gerendái ne nyúljanak be a ház falaiba.

7 A ház építésekor a kőbányában teljesen kifaragott köveket használtak, úgyhogy sem kalapácsnak, sem fejszének, sem valami egyéb vasszerszámnak a pengése nem hallatszott a ház fölépítésénél.

8 Az alsó emelet középső kamrájához egy ajtó vezetett a ház jobb oldalán, és egy csigalépcső vitt föl a középső emeletre és a középsőről a harmadikra.

9 Így építtette meg azt a házat. Befejezésül gerendákkal és cédrusfa deszkákkal fedték be a házat.

10 Megépítették az emeleteket az egész ház körül, magasságuk öt-öt könyök volt, és a házhoz cédrusfa gerendákkal illesztették azokat.

11 Akkor így szólt az ÚR igéje Salamonhoz:

12 Ezt mondom a házról, amelyet most építesz: ha az én rendeléseim szerint jársz, ha ítéleteim szerint cselekszel, ha megtartod minden parancsolatomat, és azok szerint élsz, én is bizonyosan megtartom neked tett ígéretemet, amelyet apádnak, Dávidnak tettem:

13 Izráel fiai között lakom, és nem hagyom el népemet, Izráelt.

14 Fölépítette tehát Salamon azt a házat, és befejezte.

15 Majd beburkolta a falait cédrusfával; padlójától egészen a mennyezetig fával borította be belülről. A padlózatát pedig cédrusdeszkával borította be.

16 A ház hátulján egy húsz könyök hosszú cédrusfa falat építtetett a padlótól egészen a mennyezetig. A ház legbelső részéül a szentek szentjét építtette.

17 Az előtte levő szentély hossza negyven könyök volt.

18 Belülről az egész ház csupa cédrus volt, gömb alakú díszeket és kinyílt virágbimbókat véstek rá úgy, hogy egy kő sem látszott ki.

19 A szentek szentjét a ház legbelső részén építtette föl, hogy ott helyezzék el az ÚR szövetségládáját.

20 A szentek szentje belső részének hossza húsz könyök, a szélessége és a magassága is húsz könyök volt, és finom arannyal vonták be azt. Az oltárt cédrusfával borította be.

21 A ház belsejét finom arannyal vonatta be Salamon, és aranyláncot húzatott ki a szentek szentje elé, amelyet szintén arannyal vonatott be.

22 Így az egész ház arannyal volt bevonva, sőt a szentek szentjénél levő oltárt is teljesen bevonatta arannyal.

23 A szentek szentjébe két tíz könyök magasságú kerúbot készíttetett olajfából.

24 Öt könyök volt az egyik kerúb szárnya és öt könyök a másiké is úgy, hogy az egyik szárnya vége a másik szárnya végétől tíz könyöknyire volt.

25 A másik kerúb is tízkönyöknyi volt. Mindkét kerúbnak a mérete és az alakja egyforma volt.

26 Az egyik kerúb magassága tíz könyök, és ugyanannyi a másiké is.

27 A ház belsejébe helyeztette a kerúbokat, és ahogy a kerúbok kiterjesztették szárnyukat, az egyiknek a szárnya a ház egyik falát, a másik kerúb szárnya pedig a másik falát érte, és a ház közepén összeért egyikőjük szárnya a másikéval.

28 A kerúbokat is arannyal borították.

29 A ház egész falára körös-körül, kívül és belül kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak.

30 Még a ház padlóját is arannyal borították kívül és belül.

31 A szentek szentjének bejáratául olajfából ajtót csináltak. Az ajtófélfák formája ötszögű volt.

32 A két ajtószárny olajfából volt. Kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak rájuk, és arannyal vonták be azokat. A kerúbokat és a pálmákat is bearanyozták.

33 Ugyanígy készítettek a ház bejáratánál is négyszögletű olajfa ajtófélfákat.

34 A két ajtószárny ciprusfából volt, az egyik ajtó két szárnya is csapon forgó volt, a másik ajtó két forgó ajtószárnya szintén.

35 Kerúbokat, pálmákat és virágfüzéreket faragtak rájuk, és beborították arannyal, amely még a véseteket is befedte.

36 Azután megépítették a belső udvart három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából.

37 Uralkodása negyedik évében, Zi havában rakták le az ÚR házának alapját.

38 A tizenegyedik évben, Búl havában – azaz a nyolcadik hónapban – készült el a ház minden részével és minden tartozékával együtt. Így építette föl hét év alatt.

7. fejezet

1 Azután a maga palotáját építette Salamon tizenhárom évig; akkor lett teljesen készen a háza.

2 Megépítette a libánoni erdei házat is, melynek hossza száz könyök, szélessége ötven könyök, magassága harminc könyök volt. Négy sorban cédrusoszlopok voltak, és az oszlopokon cédrusgerendák.

3 Fölül, a gerendák fölött a tetőt cédrusdeszkákkal fedte be, amelyek összesen negyvenöt, minden sorban tizenöt oszlopon nyugodtak.

4 Három sor keretes ablak volt rajta egymással szemben, három hárommal szemben.

5 Az ajtófélfák és az ablakkeretek is mind négyszögűek voltak, és az ablakok egymással szemben, három sorban voltak.

6 Azután fölépítették az oszlopcsarnokot, melynek a hossza ötven könyök és a szélessége harminc könyök volt, elé pedig egy oszlopos tornácot és egy lépcsőt.

7 Fölépítették a tróntermet, ahol ítéletet hoztak, a törvényházat, melyet cédrusfával borítottak a padlózattól a mennyezetig.

8 Azután ehhez hasonlóan fölépíttette a saját palotáját, amelyben ő maga lakott, a hátsó udvarban, a csarnokon belül. Ehhez a teremhez hasonló palotát építtetett a fáraó leányának is, akit feleségül vett.

9 Mindezek nemes kövekből voltak, méretre faragva, kívül és belül fűrésszel kivágva, az alaptól az oromzatig, kívül is egészen a nagy udvarig.

10 Még az alap is drága és nagy kövekből volt: tízkönyöknyi kövekből és nyolckönyöknyi kövekből.

11 Ezeken voltak a méret szerint faragott nemes kövek és cédrusfák.

12 A nagy udvart három sor faragott kő és egy sor faragott cédrusgerenda vette körül, éppen úgy, mint az ÚR házának a belső udvarát és a ház tornácát.

13 Salamon király elküldött Hírámért, és elhozatta Tíruszból.

14 Ő egy özvegyasszony fia volt Naftáli nemzetségéből, apja pedig tíruszi rézműves. Bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal teljes ember volt, így mindenféle dolgot el tudott készíteni rézből. Eljött Salamon királyhoz, és mindenféle munkát elvégzett neki.

15 Formált két rézoszlopot. Egy oszlop magassága tizennyolc könyök volt, és tizenkét könyök zsinór érte körül mind a két oszlopot.

16 Majd készített öntött rézből két gömb alakú oszlopfőt az oszlopok tetejére. Öt könyök magas volt az egyik gömb, és öt könyök magas volt a másik.

17 Az oszlopfőkön recés mívű hálók voltak, láncmívű zsinórokkal. Hét volt az egyik oszlopfőn, és hét volt a másikon is.

18 Elkészítette az oszlopokat, és két sor díszítést tett körös-körül a hálón, hogy befedje a gömböket az oszlopfőkön. Ugyanígy készítette el a másik oszlopfőt is.

19 A csarnokban álló oszlopok tetején az oszlopfők liliom formájúak és négy könyök magasságúak voltak.

20 Oszlopfők voltak tehát a két oszlopon, és a kidomborodásuk mentén, a háló fölött kétszáz gránátalma volt sorban körös-körül mindkét oszlopfőn.

21 Azután felállította az oszlopokat a templom csarnoka elé. A jobb oldalra állított oszlopot Jákínnak nevezte el, és a bal oldalra állított oszlopot Bóaznak nevezte el.

22 Az oszlopok teteje liliom alakú volt. Így fejeződött be az oszlopok elkészítése.

23 Azután készített egy öntött tengert is, melynek egyik pereme a másik peremétől tízkönyöknyire volt; kör alakú volt, és öt könyök magas, a kerületét pedig harminc könyök hosszú zsinór érte körül.

24 A peremére alul körös-körül apró, gömb alakú díszeket formáztak, tíz-tíz jutott minden könyökre, ezek vették körül az egész tengert. Ezek a gömb alakú díszek két sorban helyezkedtek el, és az öntvény anyagával együtt voltak kiöntve körös-körül.

25 A tenger tizenkét ökrön állt. Három észak felé fordult, három nyugatra, három délre és három keletre. A tenger fölül, rajtuk volt, a hátsó felük pedig befelé állt.

26 Vastagsága egytenyérnyi volt, és a pereme olyan, mint a pohár pereme, vagy mint a liliomvirágé. Kétezer bat víz fért bele.

27 Készített rézből tíz állványt is, mindegyiket négy könyök hosszúra, négy könyök szélesre és három könyök magasra.

28 Az állványokat így készítették: oldallapjaik voltak foglalatok között.

29 A foglalatok közti oldallapokon oroszlánok, ökrök és kerúbok voltak, ugyanúgy a foglalatokon is. Az oroszlánok és ökrök fölött és alatt pedig bevésett díszítések voltak.

30 Mindegyik állványnak négy-négy rézkereke és réztengelye volt, és az állványok négy sarkán támaszok voltak. A mosdómedence aljára voltak öntve ezek a támaszok, és mindegyik oldalon koszorúdíszítések voltak.

31 Kerekded öblének pereme a belsejétől fölfelé egy könyök magasságban volt, a perem másfél könyöknyire volt kerekítve, és oszlop formájúra készült. Pereménél is szép díszítések voltak. A hozzá tartozó foglalatok négyszögűek voltak, nem gömbölyűek.

32 Négy kerék volt a foglalatok alatt, és a kerekek tengelyei az állványhoz voltak erősítve. Mindegyik kerék magassága másfél könyök volt.

33 A kerekek hasonlóak voltak a szekér kerekeihez, csakhogy a tengelyeik, kerékagyaik, küllőik, talpaik mind öntve voltak.

34 Mindegyik állvány négy sarkán négy támaszték volt, ezek magából az állványból nyúltak ki.

35 Az állvány tetején félkönyöknyi kerekded párkány volt köröskörül. Az állvány tetejével egybe voltak öntve annak tartói és foglalatai.

36 Tábláira, tartóira, foglalataira kerúbokat, oroszlánokat és pálmákat vésetett, és koszorúkat köröskörül, ahogy a hely engedte.

37 Így készítette a tíz állványt, egybeöntve, egy méretűre és egyforma mintázattal.

38 Azután tíz mosdómedencét is készített rézből. Mindegyik mosdómedencébe negyven bat víz fért. Mindegyik mosdómedence négykönyöknyi méretű volt. Mind a tíz állványon volt egy-egy mosdómedence.

39 Öt állványt a templom jobb oldalára és ötöt a bal oldalára helyezett el. A tengert pedig a templom jobb oldalán, délkelet felől helyezte el.

40 Készített Hírám még üstöket, lapátokat és hintőedényeket is, és ezzel befejezte az egész munkát, amelyet Salamon király számára csinált az ÚR házához:

41 a két oszlopot és a kerek gömböket, amelyek a két oszlop tetejére kerültek, és a két hálót a két kerek oszlopfő beborítására

42 meg négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát minden hálóba és a két kerek oszlopfő beborítására az oszlopok tetején;

43 a tíz állványt és az állványokra tíz mosdómedencét;

44 egy tengert meg tizenkét ökröt a tenger alá,

45 továbbá fazekakat, lapátokat és hintőedényeket. Mindezek az edények, amelyeket Hírám Salamon királynak az ÚR háza számára készített, csiszolt rézből voltak.

46 A Jordán völgyében Szukkót és Cáretán között agyagmintákban öntette ezeket a király.

47 Ezt az egész felszerelést Salamon méretlenül hagyta a réz töméntelen mennyisége miatt.

48 Elkészíttetett Salamon minden egyéb fölszerelést is, amely szükséges volt az ÚR házához: az aranyoltárt, az aranyasztalt, melyen a szent kenyerek álltak,

49 színarany mécsestartókat, ötöt jobb felől és ötöt bal felől a szentek szentje elé, és virágokat, mécseseket és koppantókat is színaranyból;

50 a tálakat, a késeket, a hintőedényeket, a kanalakat és a szenesserpenyőket is színaranyból, sőt a templom belsejében a szentek szentjébe és a szentélyébe vezető ajtók sarokpántjait is.

51 Amikor befejezték mindazt, amit Salamon király végeztetett az ÚR háza számára, bevitte az apja, Dávid által Istennek szentelt ajándékokat: az ezüstöt, az aranyat és az edényeket, és azokat is az ÚR házának kincsei közé tette.

8. fejezet

1 Akkor Salamon magához gyűjtötte Jeruzsálembe Izráel véneit, az összes nemzetségfőt, Izráel fiainak családfőit, hogy az ÚR szövetségládáját fölvigyék Dávid váro sá ból, azaz Sionból.

2 És Salamon királyhoz gyűlt Izráelből minden férfi az Étánim havában, azaz a hetedik hónapban, az ünnepen.

3 Mikor pedig Izráel vénei mindnyájan eljöttek, fölvették a papok a ládát,

4 és fölvitték az ÚR ládáját, a gyülekezet sátrát és az összes szent edényt, amelyek a sátorban voltak. A papok és a léviták vitték föl azokat.

5 Salamon király és Izráel egész hozzá sereglett gyülekezete vele ment a láda előtt, áldozva juhokkal és ökrökkel, melyeket sokaságuk miatt sem megszámolni, sem fölírni nem lehetett.

6 Azután bevitték a papok az ÚR szövetségládáját a helyére a ház belső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá.

7 Mert a kerúbok kiterjesztették szárnyukat a láda helye fölött, és felülről befedték a ládát és annak rúdjait.

8 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy végük látható volt a szentek szentje előtt levő szentélyből, de kívülről nem voltak láthatók. Ott is vannak mind e mai napig.

9 Nem volt más a ládában, csak a két kőtábla, amelyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az ÚR szövetséget kötött Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptom földjéről.

10 Mikor pedig kijöttek a papok a szentélyből, köd töltötte be az ÚR házát

11 úgy, hogy a homály miatt oda sem állhattak a papok, hogy szolgáljanak, mert az ÚR dicsősége betöltötte az ÚR házát.

12 Akkor azt mondta Salamon: Az ÚR mondta, hogy felhőben kíván lakni.

13 Íme, építettem neked házat lakásul, helyet, ahol örökké lakhatsz.

14 Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét, Izráel egész gyülekezete pedig fölállt.

15 Azt mondta: Áldott legyen az ÚR, Izráel Istene, aki szólt, és ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és azt az ő hatalmával beteljesítette e szavakkal:

16 Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem Izráel egyetlen törzséből sem, hogy ott házat építsenek nekem, és ott legyen az én nevem. Csak Dávidot választottam, hogy ő uralkodjék népem, Iz

17 És bár apám, Dávid már elhatározta, hogy ő épít házat az ÚRnak, Izráel Istene nevének,

18 de az ÚR azt mondta apámnak, Dávidnak: Azt jól tetted, hogy szívedben elhatároztad, hogy házat építesz az én nevemnek.

19 De te nem építheted fel azt a házat nekem, hanem a fiad, aki tőled származik. Ő épít házat nevemnek.

20 Az ÚR beteljesítette beszédét, amelyet szólt, mert mikor apámnak, Dávidnak helyére léptem, és Izráel trónjára ültem, ahogyan megígérte az ÚR, felépítettem ezt a házat az ÚR, Izráel Istene nevének.

21 És helyet készítettem ott a ládának, amelyben az ÚR szövetsége van, amelyet atyáinkkal szerzett, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.

22 Azután odaállt Salamon az ÚR oltára elé, Izráel egész gyülekezetével szemben, kezét az ég felé emelte,

23 és ezt mondta: URam, Izráel Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem ott fönn az égben, sem itt lenn a földön. Megtartod a szövetséget, és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik teljes szívükkel előtted járnak.

24 Teljesítetted, amit szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél. Amit te magad ígértél meg neki, hatalmaddal be is teljesítetted, ahogy e mai napon láthatjuk.

25 Most azért, URam, Izráel Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak így ígértél: Nem fogynak ki színem elől utódaid, akik Izráel trónján ülnek. De csak úgy, ha fiaid vigyáznak útjukra, és előttem járnak, ahogy előttem jártál te is.

26 Most teljesítsd be azért ígéretedet, Izráel Istene, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak tettél!

27 De vajon elképzelhető-e, hogy Isten a földön lakjék? Íme, az ég és az egeknek egei sem tudnak befogadni téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.

28 Mégis tekints szolgád imádságára és könyörgésére, ó, URam, én Istenem, és halld meg a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon.

29 Hogy a szemed e házra nézzen éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondtad: Ott lesz a nevem! Hallgasd meg az imádságot, amikor szolgád ezen a helyen könyörög hozzád.

30 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izráelnek a könyörgését, akik imádkozni fognak ezen a helyen. Hallgasd meg lakhelyedről, a mennyekből, és meghallgatva, légy kegyelmes!

31 Mikor vétkezik valaki felebarátja ellen, és esküre kötelezik, hogy megesküdjék, és ő ide jön, hogy megesküdjék az oltár előtt ebben a házban,

32 hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez szándékodat. Tégy igazságot szolgáid között, az istentelent ítéld el: tette szálljon a fejére. És igazítsd meg az igazat: fizess meg neki igazsága szerint.

33 Mikor ellenségei megverik népedet, Izráelt, mert vétkezett ellened, és hozzád tér, és vallást tesz a te nevedről, és hozzád imádkozik és könyörög e házban:

34 hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg néped, Izráel vétkét, és hozd vissza őt arra a földre, amelyet atyáinak adtál.

35 Ha bezárul az ég, és nem lesz eső, mert ellened vétkeztek, és imádkoznak e helyen, és vallást tesznek nevedről, és megtérnek bűnükből, mert szorongatod őket:

36 hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes szolgáidnak és népednek, Izráelnek vétke iránt. Tanítsd meg őket a jó útra, hogy azon járhassanak, és adj esőt földedre, amelyet népednek adtál örökségül.

37 Ha éhség, döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár lesz a földön, ha ellenség szállja meg kapuit, vagy más csapás és nyavalya jön rá:

38 aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki vagy egész néped, Izráel, ha elismeri, hogy miatta van a csapás, és kiterjeszti kezét e ház felé,

39 hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, bocsáss meg, cselekedj és bánj mindenkivel útjai szerint, hiszen te, egyedül csak te ismered minden ember szívét.

40 Így majd félnek téged egész életükben, amíg e föld színén laknak, amelyet atyáinknak adtál.

41 Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, Izráel közül való, ha eljön messze földről a te nevedért

42 – mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról –, ha eljön, és imádkozni fog ebben a házban:

43 hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög neked, hogy az egész földön minden nép megismerje nevedet, és úgy féljen téged, ahogy néped, Izráel; és tudják meg, hogy a te nevedről nevezik ezt a házat, amel

44 Ha majd néped hadba vonul ellensége ellen az úton, amelyen te küldöd, és imádkozni fog az ÚRhoz, és e város felé fordul, amelyet kiválasztottál, és e ház felé, amelyet nevednek építettem:

45 hallgasd meg a mennyekből imádságukat és könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.

46 Ha vétkeznek ellened – mert nincs ember, aki ne vétkeznék –, és megharagszol rájuk, és ellenség kezébe adod őket, és azok fogságba hurcolják őket az ellenség földjére, messze vagy közel,

47 de aztán szívből megtérnek azon a földön, amelyre fogságba vitték őket, és megtérve könyörögnek neked azoknak a földjén, akik fogságba vitték őket, e szavakkal: „Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!”,

48 ha tehát megtérnek hozzád teljes szívükből és lelkükből ellenségüknek földjén, akik őket fogságba vitték, és imádkoznak hozzád hazájuk felé fordulva, amelyet atyáiknak adtál, és e város felé fordulva, amelyet magadnak választottál, és e ház felé, amelyet

49 hallgasd meg imádságukat és könyörgésüket a mennyekből, a te lakhelyedből, és szolgáltass nekik igazságot.

50 Légy kegyelmes néped iránt, ha vétkeznek ellened, és minden bűnük iránt, amelyekkel ellened vétkeztek. Tedd irgalmassá irántuk azokat, akik fogva tartják őket, hogy könyörüljenek rajtuk.

51 Mert ők a te néped és örökséged, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskemence közepéből.

52 Szemed tekintsen szolgád imádságára és népednek, Izráelnek könyörgésére. Hallgasd meg őket mindig, amikor segítségül hívnak téged.

53 Mert te választottad ki őket magadnak örökségül a föld összes népe közül, ahogy megmondtad szolgád, Mózes által, amikor kihoztad atyáinkat Egyiptomból, ó, Uram, Isten!

54 Amikor Salamon befejezte az ÚR előtt ezt az egész imádságot és könyörgést, fölkelt az ÚR oltára elől, ahol térdelt, és kezét az ég felé tárta.

55 Felállt, megáldotta Izráel egész gyülekezetét, és hangosan ezt mondta:

56 Áldott legyen az ÚR, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek, beszéde szerint. Egy sem hiúsult meg a nagyszerű ígéretekből, amelyeket szolgája, Mózes által ígért.

57 Az ÚR, a mi Istenünk legyen velünk, mint ahogy atyáinkkal is volt. Ne hagyjon el minket, és ne is távozzék el tőlünk.

58 Hanem hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útján járjunk, és megőrizzük parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, amelyeket atyáinknak parancsolt.

59 Ezek a szavak, amelyekkel könyörögtem az ÚR előtt, legyenek éjjel-nappal az ÚR, a mi Istenünk előtt, hogy ítéletet tegyen szolgájának és népének, Izráelnek minden időben.

60 Hadd tudja meg a földön minden nép, hogy csak az ÚR az Isten, és rajta kívül nincs más.

61 Szívetek legyen teljesen Istenünké, az ÚRé, hogy az ő rendelései szerint járjatok, és megtartsátok parancsolatait úgy, mint ma.

62 Aztán a király és vele egész Izráel áldozatot mutatott be az ÚRnak.

63 És Salamon békeáldozatul huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott az ÚRnak. Így szentelte föl az ÚR házát a király Izráel fiaival együtt.

64 Ugyanazon a napon szentelte föl a király az udvar középső részét az ÚR háza előtt, mert ott mutatott be egészen elégő áldozatokat, ételáldozatokat és a békeáldozatok kövérjét, mert a rézoltár, amely az ÚR előtt állt, kisebb volt, semhogy ráfért volna az é

65 Így ünnepelt Salamon abban az időben egész Izráellel együtt. Sokan gyűltek össze a hamáti úttól fogva Egyiptom patakjáig az ÚR, a mi Istenünk színe elé hét napra meg újra hét napra, azaz tizennégy napra.

66 És a nyolcadik napon elbocsátotta a népet. Ők pedig áldották a királyt, hazamentek, és vidám szívvel örvendeztek mindazért a jóért, amit az ÚR szolgájával, Dáviddal és népével, Izráellel cselekedett.

9. fejezet

1 Amikor Salamon befejezte az ÚR házának és a királyi palotának az építését és mindazt, amit még építeni kívánt,

2 megjelent az ÚR Salamonnak másodszor is, ahogy korábban megjelent neki Gibeónban.

3 Azt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amellyel könyörögtél előttem. Megszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, és örökre abba helyezem nevemet. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor.

4 És ha egyenes és tökéletes szívvel jársz előttem, ahogy atyád, Dávid, és úgy cselekszel mindenben, ahogy megparancsoltam neked, és megtartod rendeléseimet és végzéseimet,

5 megerősítem birodalmad trónját Izráelen mindörökké, ahogy megígértem atyádnak, Dávidnak e szavakkal: Nem fogy el a te nemzetségedből való férfi Izráel trónjáról.

6 De ha ti és fiaitok elszakadtok tőlem, és nem őrzitek meg parancsolataimat és végzéseimet, amelyeket elétek adtam, hanem elmentek, és idegen isteneknek szolgáltok, és meghajoltok azok előtt,

7 kigyomlálom Izráelt e föld színéről, amelyet nekik adtam. És e házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem a szemem elől, és Izráel példabeszédül és gúny tárgyául lesz minden nép előtt.

8 És bármily felséges is ez a ház, mégis akik elmennek mellette, elcsodálkoznak, fölkiáltanak, és ezt mondják: Miért cselekedett így az ÚR ezzel a földdel és ezzel a házzal?

9 És azt felelik nekik: Azért, mert elhagyták az URat, az ő Istenüket, aki kihozta atyáikat Egyiptom földjéről, és idegen istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták, és azoknak szolgáltak. Ezért bocsátotta rájuk az ÚR mindezt a nyomorúságot.

10 Annak a húsz esztendőnek a végén, amely alatt Salamon a két házat, az ÚR házát és a királyi palotát megépítette,

11 amelyekhez Hírám, Tírusz királya adott ajándékba Salamonnak cédrusfákat, ciprusfákat és aranyat, amennyit csak kívánt, Salamon király húsz várost adott Hírámnak Galilea földjén.

12 Eljött Hírám Tíruszból, hogy megnézze azokat a városokat, amelyeket Salamon neki adott, de nem tetszettek neki.

13 Ezt mondta: Milyen városokat adtál nekem, atyámfia?! Ezért nevezik azokat Kábúl földjének mindmáig.

14 Hírám pedig százhúsz talentum aranyat küldött a királynak.

15 Ez a számadás a robotról, amelyet Salamon király végeztetett, hogy megépíthesse az ÚR házát és a maga palotáját, Millót, Jeruzsálem kőfalait és Hácórt, Megiddót és Gézert.

16 A fáraó, Egyiptom királya ugyanis felvonult, és meghódította Gézert, fölperzselte tűzzel, és megölte a kánaániakat, akik a városban laktak. A várost ajándékul adta leányának, Salamon feleségének.

17 Salamon megépítette Gézert és Alsó-Béthórónt,

18 valamint Baalátot és Tadmórt az ország puszta részén

19 és az összes raktárvárost, amelyek Salamonéi voltak, a harci szekerek városait, a lovasok városait és mindent, aminek az építéséhez Salamonnak kedve volt Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén.

20 Az emóriak, hettiták, perizziek, hivviek, jebúsziak közül megmaradt egész népet, akik nem voltak izráeliek,

21 meg a fiaikat, akik utánuk uralkodtak azon a földön, és akiket az izráeliek nem tudtak kiirtani, Salamon robotosokká tette mind e mai napig.

22 De Izráel fiai közül senkit sem fogott Salamon szolgálatra, hanem ezek harcosok voltak: az ő udvari szolgái, főemberei, hadnagyai és harci szekereinek és lovasainak parancsnokai.

23 A hivatalnokok száma, akik Salamon munkáit vezették, ötszázötven volt, ők irányították a munkát végző népet.

24 A fáraó lánya pedig fölment Dávid városából a saját házába, amelyet Salamon épített neki. Akkor építette föl Millót is.

25 Salamon minden évben háromszor mutatott be égőáldozatot és békeáldozatot azon az oltáron, amelyet az ÚRnak épített, illatáldozatot is mutatott be rajta az ÚR színe előtt, miután befejezte a templom építését.

26 Hajókat is csináltatott Salamon király Ecjón-Geberben, amely Élót mellett van a Vörös-tenger partján, Edóm földjén.

27 Hírám pedig elküldte Salamon szolgáival együtt a hajókon a maga szolgáit, akik jó hajósok voltak, és jártasak is a tengeren.

28 Egész Ófírig eljutottak, négyszázhúsz talentum aranyat hoztak onnan, és Salamon királyhoz vitték.

10. fejezet

1 Sába királynője pedig hallotta Salamon hírét és az ÚR nevét, ezért eljött, hogy nehéz kérdésekkel próbára tegye.

2 Igen nagy sokasággal és tevékkel érkezett Jeruzsálembe, amelyek illatos balzsamot, igen sok aranyat és drágakövet hoztak. Salamonhoz ment, és beszélt vele mindenről, ami a szívén volt.

3 Salamon megfelelt neki mindenre, nem volt a király előtt olyan rejtett dolog, amire ne tudott volna neki felelni.

4 Amikor látta Sába királynője Salamon minden bölcsességét és a házat, amelyet épített,

5 és az asztalán levő étkeket, szolgáinak a lakásait, szolgái viselkedését, öltözetüket és a pohárnokokat, az áldozatot, amelyet az ÚR házában szokott bemutatni, a lélegzete is elállt.

6 Azt mondta a királynak: Mind igaz, amit saját országomban hallottam dolgaid felől és bölcsességedről.

7 De nem akartam hinni azoknak a beszédeknek, míg én magam el nem jöttem, és saját szememmel nem láttam. És íme, nekem a felét sem beszélték el: bölcsességed és jóságod felülmúlja a hírt, amelyet felőled hallottam.

8 Boldogok a te embereid, boldogok a szolgáid, akik mindig előtted állnak, és hallhatják bölcsességedet.

9 Istened, az ÚR legyen áldott, hogy kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett. Mivel szereti az ÚR Izráelt örökké, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass.

10 Akkor százhúsz talentum aranyat és igen sok balzsamot és drágakövet adott a királynak. Azóta sem hoztak ilyen és ennyire sok fűszert, amennyit Sába királynője adott Salamon királynak.

11 Hírám hajói pedig, amelyek aranyat hoztak Ófírból, rengeteg ébenfát és drágakövet is hoztak onnan.

12 A király az ébenfából oszlopokat készített az ÚR templomába és a királyi palotába, az énekeseknek pedig citerákat és lantokat. Nem hoztak többet soha olyan ébenfákat, és nem is láttak olyanokat mind e mai napig.

13 Salamon király is adott Sába királynőjének mindent, amit csak kívánt és kért tőle még azonkívül, amit gazdagságának bősége szerint ajándékozott Salamon király. Azután visszatért országába szolgáival együtt.

14 Annak az aranynak a súlya, amely minden évben befolyt Salamonhoz, hatszázhatvanhat talentum volt

15 azon kívül, ami az árusoktól és a fűszerekkel foglalkozó kereskedőktől és az összes arábiai királytól, valamint az országok helytartóitól befolyt.

16 Salamon király kétszáz pajzsot készíttetett színtiszta vert aranyból. Mindegyik pajzsra hatszáz sékel aranyat használtak föl.

17 Továbbá háromszáz kerek pajzsot is készíttetett vert aranyból, és mindegyikhez három font aranyat használtak föl. Ezeket a király a libánoni erdei palotában helyezte el.

18 Készített a király elefántcsontból egy nagy trónt, és bevonatta színarannyal.

19 Hat lépcsőfoka volt a trónnak, és a szék teteje kerekded volt hátul, és karjai voltak mindkét felől az ülés mellett, és két oroszlán alak állt a karoknál.

20 És tizenkét oroszlán állt ott kétfelől a lépcső hat fokán. Senki soha olyat nem készített egyetlen országban sem.

21 Salamon király összes ivóedénye is aranyból volt, és a libánoni erdei palota összes edénye szintén. Nem volt közöttük semmi ezüst, mert azt semmire sem becsülték Salamon idejében.

22 Mert a király Tarsis-hajói Hírám hajóival jártak a tengeren, háromévenként egyszer érkeztek vissza, és a Tarsis-hajók hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat.

23 Salamon király fölülmúlta gazdagságban és bölcsességben a föld összes királyát.

24 Az egész föld arra vágyott, hogy lássa Salamont, és hallja bölcsességét, amelyet Isten a szívébe adott.

25 Mindenki neki hozott ajándékot: ezüst- és aranyedényeket, öltözeteket, hadi szerszámokat, fűszereket, lovakat, öszvéreket évről évre.

26 Gyűjtött Salamon harci szekereket és lovasokat is, úgyhogy ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovasa volt, akiket a szekerek városaiba és a király mellé rendelt Jeruzsálembe.

27 Úgy fölhalmozta a király Jeruzsálemben az ezüstöt, hogy annyi lett, mint a kő, és a cédrus annyi, mint a vad fügefák tömege a mezőn.

28 Salamonnak Egyiptomból és Kevéből hoztak lovakat, és a király kereskedői seregestül vették a lovakat megszabott áron.

29 Egy szekeret hatszáz ezüstsékelért és egy lovat százötven sékelért hoztak el Egyiptomból, és ugyancsak ők szállították ezeket a hettiták királyainak és Arám királyainak.

11. fejezet

1 Salamon király pedig sok idegen asszonyt megszeretett. A fáraó leányán kívül a móábiak, ammóniak, edómiak, szidóniak és hettiták lányait.

2 Olyan népek közül, akik felől azt mondta az ÚR Izráel fiainak: Ne lépjetek házasságra velük, és ők se lépjenek házasságra veletek, mert bizonyára az ő isteneik felé hajlítják a szíveteket. Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel.

3 Volt neki hétszáz főrangú felesége és háromszáz másodfelesége. És feleségei elfordították a szívét.

4 Mert amikor Salamon megöregedett, feleségei idegen istenekhez fordították a szívét, és szíve már nem volt teljesen az ÚRé, az ő Istenéé úgy, ahogy atyjának, Dávidnak a szíve.

5 Mert Salamon Astóretet, a szidóniak istenét és Milkómot, az ammóniak utálatos bálványát követte.

6 Gonosz dolgot cselekedett Salamon az ÚR szeme előtt, és nem követte olyan tökéletesen az URat, mint atyja, Dávid.

7 Akkor Salamon a Jeruzsálemmel szemben levő hegyen templomot épített Kemósnak, a móábiak utálatos bálványának és Moloknak, az ammóniak utálatos bálványának.

8 Így tett Salamon a többi idegenből való feleségével is, akik a maguk isteneinek tömjéneztek és áldoztak.

9 Megharagudott azért az ÚR Salamonra, mivel elfordult szíve az ÚRtól, Izráel Istenétől, aki kétszer is megjelent neki,

10 és azt parancsolta neki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az ÚR parancsolatát.

11 Akkor ezt mondta az ÚR Salamonnak: Mivel ez történt veled, és nem tartottad meg szövetségemet és rendeléseimet, amelyeket parancsoltam neked, bizony kiszakítom kezedből az országot, és a szolgádnak adom.

12 Mindazáltal nem a te napjaidban teszem meg ezt, Dávidért, a te atyádért, hanem fiad kezéből szakítom ki.

13 De nem szakítom el az egész birodalmat, hanem egy törzset adok fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam.

14 Azután ellenfelet támasztott az ÚR Salamonnak, az edómi Hadadot, aki az edómi királyi házból származott.

15 Mert amikor Dávid az edómiak ellen ment, és Jóáb, a sereg fővezére elment, hogy eltemesse azokat, akiket megöltek, és levágott minden férfit Edómban

16 (mert hat hónapig volt ott Jóáb egész Izráellel, amíg minden férfit ki nem irtott Edómban),

17 akkor menekült el Hadad néhány edómi férfival, akik apja szolgái voltak, és Egyiptomba mentek. Hadad pedig akkor még kisgyermek volt.

18 Elindultak Midjánból, és Páránba jutottak. Maguk mellé vettek néhány páráni férfit, és elmentek Egyiptomba a fáraóhoz, az egyiptomi királyhoz, aki házat adott neki, ételéről és italáról gondoskodott, és jószágot is adott neki.

19 Hadad nagyon megnyerte a fáraó tetszését, olyannyira, hogy feleségül adta neki az ő feleségének, Tahpenész királynénak a húgát.

20 Tahpenész húga szülte neki fiát, Genubatot. Tahpenész a fáraó házában választotta el őt, és Genubat ott volt a fáraó házában, a fáraó fiai között.

21 Amikor pedig Hadad meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid elaludt, és atyáihoz tért, és hogy Jóáb, a seregek fővezére is meghalt, azt mondta a fáraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el hazámba!

22 A fáraó így felelt neki: Miben van hiányod nálam, hogy a hazádba igyekszel menni? Ő így felelt: Semmiben sincs hiányom, de kérlek, bocsáss el.

23 Támasztott Isten másik ellenfelet is, Rezónt, Eljádá fiát, aki Cóbá királyától, Hadadezertől, az ő urától menekült el.

24 És férfiakat gyűjtött maga mellé, és ő volt a sereg vezére. De amikor leverte őket Dávid, Damaszkuszba mentek, ott laktak, és uralkodtak.

25 Ellenfele volt Izráelnek Salamon egész életében, és olyan nyomorúságot okozott, mint Hadad, megvetette Izráelt, és Arámban uralkodott.

26 Azután Jeroboám, az efrátai Nebát fia Cerédából, Salamon szolgája – akinek Cerúá, egy özvegyasszony volt az anyja – fölemelte a kezét a király ellen.

27 Annak pedig, hogy fölemelte a kezét a király ellen, ez volt az oka: Salamon megépítette Millót, és kijavította apja, Dávid városának a réseit.

28 Jeroboám pedig erős férfi volt. Amikor Salamon látta, hogy szolgája szorgalmas a feladatában, rábízta József háza gondviselésének minden terhét.

29 Ebben az időben történt, hogy amikor egyszer Jeroboám kiment Jeruzsálemből, találkozott az úton Ahijjával, a silóbeli prófétával, akin egy új köpeny volt. Csak ők ketten voltak a mezőn.

30 Ahijjá megragadta az új ruhát, amely őrajta volt, és tizenkét részre hasította.

31 És azt mondta Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt, mert ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Íme, elszakítom ezt az országot Salamon kezétől, és a tíz törzset neked adom.

32 Egy törzset azonban meghagyok neki szolgámért, Dávidért és Jeruzsálem városáért, amelyet magamnak választottam Izráel összes törzse közül.

33 Azért lesz így, mert elhagyott engem, és Astóretet, a szidóniak istenét és Kemóst, a móábiak istenét és Milkómot, az Ammón fiainak istenét imádta, és nem az én útjaimon járt, nem azt cselekedte, ami az én szememnek tetszik: rendeléseimet és végzéseimet ne

34 De nem veszem ki kezéből az egész országot, hanem megtartom őt fejedelemnek egész életében Dávidért, az én szolgámért, akit kiválasztottam, mivel ő megőrizte parancsaimat és rendeléseimet.

35 De az ő fia kezétől már elveszem a királyságot, és neked adom azt, tudniillik tíz törzset.

36 Az ő fiának pedig csak egy törzset adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak mindig legyen előttem mécsese Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet magamnak választottam, hogy oda helyezzem a nevemet.

37 Téged pedig fölemellek, és mindenben a lelked kívánsága szerint uralkodsz, és király leszel Izráelen.

38 Ha minden parancsomnak engedsz, ha az én útjaimon jársz, és azt cselekszed, ami nekem tetszik, ha megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogy Dávid, az én szolgám tette, akkor veled leszek, és állandó házat építek neked, ahogy Dávidnak is építettem,

39 Így sanyargatom Dávid utódait, bár nem örökre.

40 Salamon pedig meg akarta öletni Jeroboámot. Ő azonban útra kelt, és Egyiptomba menekült Sisákhoz, az egyiptomi királyhoz, és ott maradt Egyiptomban Salamon haláláig.

41 Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden tette és bölcsessége vajon nincs-e megírva a Salamon cselekedeteiről írott könyvben?

42 Az az idő pedig, ameddig Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen uralkodott, negyven esztendő.

43 Azután Salamon elaludt, és nyugodni tért atyáihoz, és eltemették atyjának, Dávidnak városában. Utána fia, Roboám lett a király.

12. fejezet

1 Roboám elment Sikembe, mert Sikemben gyűlt össze egész Izráel, hogy királlyá tegyék őt.

2 Meghallotta ezt Jeroboám, Nebát fia, aki még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. Egyiptomban tartózkodott Jeroboám,

3 de érte küldtek, és elhívatták. Jeroboám Izráel egész gyülekezetével eljött, és így szóltak Roboámhoz:

4 Apád igen megnehezítette az igánkat, de te most könnyebbítsd meg apád kemény szolgálatát és a súlyos igát, amelyet ránk vetett, akkor szolgálni fogunk neked.

5 Ő azt mondta nekik: Menjetek el, és harmadnap jöjjetek vissza hozzám. Erre a nép elment.

6 Akkor Roboám király tanácsot tartott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Milyen tanácsot adtok, mit válaszoljak a népnek?

7 Azok ezt mondták: Ha e mai napon kedvezel ennek a népnek, szolgálsz nekik, engedsz kérésüknek, és kedvesen szólsz hozzájuk, egész életükben szolgálni fognak téged.

8 De ő megvetette a vének tanácsát, és tanácsot tartott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek föl, és az ő szolgálatára álltak.

9 Megkérdezte tőlük: Milyen tanácsot adtok, mit válaszoljak e népnek, amely ezt kérte tőlem: „Könnyebbítsd meg az igát, amelyet apád ránk vetett”?

10 Azt mondták neki az ifjak, akik együtt nőttek föl vele: Így szólj ennek a népnek, amely ezt mondja neked: „Apád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk”, így szólj nekik: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál.

11 Most azért, ha apám nehéz igát vetett rátok, én még nehezebbé teszem igátokat! Ha apám ostorral fegyelmezett benneteket, én skorpiókkal ostorozlak titeket.

12 Harmadnap elment Jeroboám és az egész nép Roboámhoz, ahogy meghagyta a király, amikor ezt mondta: Jöjjetek vissza hozzám harmadnapon.

13 És a király kemény választ adott a népnek. Megvetette a vének tanácsát,

14 és az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Ha apám megnehezítette igátokat, én még nehezebbé teszem azt. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal foglak.

15 És nem hallgatott a király a népre, mert ezt az ÚR fordította így, hogy beteljesítse az igét, amelyet a silói Ahijjá által mondott az ÚR Jeroboámnak, Nebát fiának.

16 Mikor pedig egész Izráel látta, hogy nem hallgatja meg őket a király, így felelt az egész nép a királynak: Mi részünk van nekünk Dávidban? Nincs nekünk örökségünk Isai fiában. Térj vissza otthonodba, ó, Izráel! Te pedig törődj, ó, Dávid, a saját házaddal!

17 Úgyhogy Roboám Izráel fiai közül csak azokon uralkodott, akik Júda városaiban laktak.

18 Amikor Roboám király kiküldte Adórámot, a robot felügyelőjét, az egész Izráel megkövezte őt, és meghalt. Maga Roboám király is hamar harci szekerére ült, és Jeruzsálembe menekült.

19 Így szakadt el Izráel népe Dávid házától mindmáig.

20 Amikor meghallotta egész Izráel, hogy megjött Jeroboám, érte küldtek, hívatták őt a gyülekezetbe, és királlyá tették egész Izráelen. Senki sem követte Dávid házát, egyedül csak Júda törzse.

21 Amikor Roboám megérkezett Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel házát, és visszanyerjék az országot Roboámnak, Salamon fiának.

22 De Isten beszéde így szólt Semajához, Isten emberéhez:

23 Ezt mondjad Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Júda és Benjámin házának és a nép maradékának:

24 Azt mondja az ÚR: Föl ne menjetek, és ne hadakozzatok testvéreitek, Izráel ellen. Térjetek vissza, mindenki a maga házába, mert éntőlem lett ez a dolog. Ekkor engedtek az ÚR szavának, visszatértek, és elmentek az ÚR szava szerint.

25 Jeroboám pedig kiépítette Sikemet az Efraim hegységében, és ott lakott. Onnan átment, és kiépítette Penúélt.

26 Azt gondolta ugyanis a szívében: Majd még visszatér ez az ország Dávid házához:

27 ha följár a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az ÚR házában, akkor a nép szíve az ő urához, Roboámhoz, Júda királyához hajlik, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.

28 Tanácsot tartott tehát a király, és csináltatott két aranyborjút, és azt mondta: Sok nektek Jeruzsálembe följárni: Íme, itt vannak a te isteneid, ó, Izráel, akik kihoztak Egyiptom földjéről.

29 És az egyiket Bételbe helyeztette, a másikat pedig Dánba.

30 De ez nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép följárt hozzájuk egészen Dánig.

31 Azután fölállította a magas helyek templomát, és papokat rendelt a nép közül, akik nem Lévi fiai közül valók voltak.

32 Bevezetett Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónapban, a hónap tizenötödik napján a júdabeli ünnep módja szerint, és áldozott az oltáron. Hasonlóképpen cselekedett Bételben is: áldozott a borjúknak, amelyeket ő csináltatott, és Bételben papokat rendelt

33 A Bételben fölállított oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján, az ő választása szerinti hónapban. Ünnepet szerzett Izráel fiai számára, és fölment az oltárhoz, hogy jó illattal tömjénezzen.

13. fejezet

1 Akkor, íme, Isten embere jött az ÚR parancsára Júdából Bételbe, és Jeroboám ott állt az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson.

2 Így kiáltott az oltár ellen az ÚR szava szerint: Oltár, oltár! Ezt mondja az ÚR: Íme, egy fiú születik Dávid házából, akinek Jósiás lesz a neve. Ő majd föláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat égetnek meg r

3 Ugyanazon a napon még csodát is tett, és ezt mondta: Ez lesz a jele, hogy az ÚR mondta ezt: Íme, az oltár meghasad, és kiömlik a hamu, amely rajta van.

4 Amikor meghallotta a király Isten emberének beszédét, amellyel a bételi oltár ellen szólt, Jeroboám kinyújtotta a kezét az oltár mellől, és azt monda: Fogjátok meg! De elszáradt a keze, amelyet kinyújtott ellene, és nem tudta visszahúzni.

5 Az oltár pedig meghasadt, és kiömlött a hamu az oltárról a jel szerint, amelyet Isten embere adott az ÚR beszéde által.

6 Ekkor a király azt mondta Isten emberének: Könyörögj az ÚRhoz, a te Istenedhez, és imádkozz értem, hogy ismét be tudjam hajlítani a kezem. Amikor Isten embere könyörgött az ÚRhoz, a király be tudta hajlítani a kezét, és olyan lett, mint azelőtt.

7 Azt mondta a király Isten emberének: Jöjj haza velem, és egyél velem! Meg akarlak ajándékozni.

8 Isten embere azonban ezt mondta a királynak: Ha házad felét nekem adnád is, nem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, és vizet sem innék ezen a helyen.

9 Mert azt parancsolta nekem az ÚR az ő beszéde által: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál! Ne is azon az úton térj vissza, amelyen elmész!

10 Ezért más úton ment el, nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe érkezett.

11 Bételben lakott egy vén próféta, akihez eljöttek a fiai, és elbeszélték apjuknak mindazt a dolgot, amelyet aznap Isten embere cselekedett Bételben, és azokat a szavakat, amelyeket a királynak mondott. Elbeszélték azokat az apjuknak.

12 Ekkor azt mondta nekik az apjuk: Melyik úton ment el? Fiai megmutatták azt az utat, amelyen elment Isten embere, aki Júdából jött.

13 Akkor azt mondta fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat! Amikor fölnyergelték, fölült rá,

14 és elment Isten embere után. Megtalálta őt egy tölgyfa alatt ülve, és azt mondta neki: Te vagy-e az Isten embere, aki Júdából jött? Ő így felelt: Én vagyok.

15 Akkor ezt mondta neki: Jöjj haza velem, és egyél kenyeret!

16 De ő így felelt: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek hozzád. Nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled ezen a helyen,

17 mert az ÚR szava megparancsolta nekem: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne azon az úton térj vissza, amelyen odamész.

18 Ő így felelt neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nekem angyal szólt az ÚR beszédével, és azt mondta: Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. Így hazudott neki.

19 Akkor visszatért vele, és az kenyeret evett az ő házában, és vizet ivott.

20 Még az asztalnál ültek, mikor az ÚR igéje szólt ahhoz a prófétához, aki visszahozta őt,

21 és így kiáltott az Isten emberének, aki Júdából jött: Azt mondja az ÚR, hogy mivel engedetlen voltál az ÚR szájának, és nem tartottad meg a parancsolatot, amelyet az ÚR, a te Istened parancsolt neked,

22 hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondta neked, hogy ne egyél ott kenyeret, és vizet se igyál: nem temetik testedet a te atyáid sírjába.

23 Miután befejezte az evést és ivást, megnyergelték a szamarat annak a prófétának, akit visszahozott.

24 Elment, de az úton egy oroszlán talált rá, és megölte őt. Teste pedig az úton hevert, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állt.

25 És íme, az arra menő emberek látták az úton heverő testet és az oroszlánt a holttest mellett állni. Továbbmentek, és elbeszélték a városban, amelyben a vén próféta lakott.

26 Amikor meghallotta ezt az a próféta, aki visszahozta őt az útról, azt mondta: Íme, az Isten embere, aki engedetlen volt az ÚR szavának. Ezért adta őt az ÚR az oroszlánnak, és az széttépte és megölte őt az ÚR beszéde szerint, amelyet megmondott neki.

27 Majd ezt mondta fiainak: Nyergeljétek föl nekem a szamarat. Erre fölnyergelték.

28 Ő pedig elment, és megtalálta a holttestet az útfélre vetve és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holttestből, és a szamarat sem tépte szét.

29 Fölvette a próféta Isten emberének a holttestét, föltette a szamárra, visszahozta azt, és bement vele a városba a vén próféta, hogy ott megsirassa és eltemesse.

30 A maga sírboltjába temette a halottat, és így siratták: Jaj, szerelmes atyámfia!

31 Miután eltemette őt, így szólt fiaihoz: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, amelybe Isten emberét temettük, csontjaimat tegyétek az ő csontjai mellé.

32 Mert beteljesedik az, amit az ÚR szavával kiáltott az oltár ellen, amely Bételben van, és a magaslatok templomai ellen, amelyek Samária városaiban vannak.

33 De ezek után az események után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendelt a nép közül a magaslatokra. Bárkit, aki ezt akarta, fölszentelt, hogy a magaslatok papja legyen.

34 Ez a dolog lett Jeroboám házának vétke, emiatt irtották ki a föld színéről, és emiatt semmisült meg.

14. fejezet

1 Ebben az időben megbetegedett Abijjá, Jeroboám fia.

2 Jeroboám ezért azt mondta feleségének: Kelj föl most, öltözz álruhába, hogy ne ismerjék meg, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Íme, ott van Ahijjá próféta, aki megmondta nekem, hogy királlyá leszek e nép fölött.

3 Végy magadhoz tíz kenyeret, pogácsákat, egy edényben mézet, és menj el hozzá. Ő majd megmondja neked, mi történik a gyermekkel.

4 Így is cselekedett Jeroboám felesége. Fölkészült, és elment Silóba, és bement Ahijjá házába. Ahijjá azonban már nem látott, mert meghomályosodott a szeme a vénség miatt.

5 De az ÚR azt mondta Ahijjának: Íme, Jeroboám felesége eljön hozzád, hogy valamit kérdezzen tőled a fia ügyében, mert beteg. Te azért így és így szólj neki. Mert amikor bejön, másnak tetteti magát.

6 Amikor Ahijjá meghallotta az asszony lábának a neszét, amint az ajtóhoz közeledett, ezt mondta: Jöjj be, Jeroboám felesége! Miért tetteted magadat másnak? Kemény üzenetet kell átadnom neked.

7 Menj el, mondd meg Jeroboámnak, hogy ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én téged e nép közül fölmagasztaltalak, fejedelemmé tettelek népemen, Izráelen,

8 elszakítottam az országot Dávid házától, és neked adtam azt. Te azonban nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki megőrizte parancsolataimat, és aki engem követett teljes szívéből; csak azt cselekedte, ami kedves az én szemem előtt.

9 Te gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, akik előtted voltak. Mert elmentél, és idegen isteneket csináltál magadnak, és öntött bálványokat, hogy engem haragra ingerelj; és engem a hátad mögé vetettél.

10 Azért íme, veszedelmet hozok Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, a szolgát és a szabadot Izráelben, és kihányom Jeroboám házának a maradékait, ahogy a ganéjt kihányják, míg vége nem lesz.

11 Aki Jeroboám maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek falják fel, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak, mert az ÚR szólt.

12 Te pedig kelj föl, és menj haza, mert amint belépsz a városba, meghal a gyermek.

13 Egész Izráel siratni fogja és eltemeti őt. Jeroboám magvából csak egyedül őt temetik sírba, mivel Jeroboám háza népe közül az ÚR iránt, Izráel Istene iránt csak őbenne volt található valami jó.

14 Támaszt majd az ÚR magának egy királyt Izráelben, aki kiirtja Jeroboám házát egy napon. De még más is következik!

15 Megveri az ÚR Izráelt, és ingadozni fog, ahogy a nád a vízben ide s tova hányódik, és elszakítja Izráelt erről a jó földről, amelyet atyáinak adott, és szétszórja őket a folyamon túlra, mivel bálványokat csináltak maguknak, hogy az URat ingereljék.

16 És kiszolgáltatja Izráelt Jeroboám bűnei miatt, amelyeket elkövetett, és amelyekkel Izráelt is bűnbe ejtette.

17 Akkor Jeroboám felesége elindult, és elment Tircába. És amikor a ház küszöbén belépett, meghalt a fia.

18 Eltemették őt és egész Izráel siratta az ÚR szava szerint, amelyet szolgája, Ahijjá próféta által szólt.

19 Jeroboám egyéb cselekedetei pedig, hogy hogyan hadakozott és uralkodott, íme, meg vannak írva Izráel királyainak krónikáskönyvében.

20 Az az idő, amíg Jeroboám uralkodott, huszonkét esztendő volt. És elaludván atyáihoz tért, és fia, Nádáb uralkodott utána.

21 Roboám pedig, Salamon fia, Júdában uralkodott. Negyvenegy esztendős volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az ÚR kiválasztott Izráel összes törzse közül, hogy oda helyezze a nevét.

22 Júda is gonoszul cselekedett az ÚR szemében, és sokkal nagyobb haragra indították őt vétkeikkel, mint atyáik a maguk cselekedeteivel.

23 Mert ők is építettek maguknak magaslatokat és bálványokat és Asérákat minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt.

24 Férfiparáznák is voltak az országban, és elkövették a pogányok minden utálatos vétkét, akiket az ÚR kiűzött Izráel fiai elől.

25 Roboám király ötödik esztendejében felvonult Sisák egyiptomi király Jeruzsálem ellen.

26 Elvitte az ÚR házának kincseit és a király házának kincseit és mindent, ami csak elvihető volt. Elvitte az összes aranypajzsot is, amelyet Salamon csináltatott.

27 Ezek helyett Roboám király rézpajzsokat csináltatott, és azokat a testőrök parancsnokainak kezébe adta, akik a király kapunállói voltak.

28 Valahányszor bement a király az ÚR házába, bevitték azokat a testőrök, majd visszahozták a testőrök házába.

29 Roboám egyéb dolgai pedig és minden cselekedete vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

30 Állandó hadakozás volt Roboám és Jeroboám között.

31 Azután Roboám elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették atyái mellé Dávid váro sá ban. Anyja neve Naamá volt, az ammóniak nemzetségéből. Fia, Abijjá lett utána a király.

15. fejezet

1 Jeroboám királynak, Nebát fiának a tizennyolcadik évében Abijjá lett a király Júdában.

2 Három esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Maaká, Abisálóm lánya volt.

3 Teljesen apja bűneiben járt, amelyeket őelőtte cselekedett, és nem volt a szíve olyan tökéletes URához, Istenéhez, mint Dávidnak, atyjának a szíve.

4 De mindazáltal Dávidért adott neki Istene, az ÚR mécsest Jeruzsálemben: fiában utódot támasztott, és Jeruzsálemet megerősítette.

5 Mert Dávid azt cselekedte, ami kedves volt az ÚR szemében, és nem távozott el egész életében attól, amelyeket parancsolt neki, kivéve a hettita Úriás esetét.

6 És hadakozás folyt Roboám és Jeroboám között egész életükben.

7 Abijjá egyéb dolgai és minden cselekedete pedig vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak a krónikáskönyvében? Hadakozás volt Abijjá és Jeroboám között.

8 Azután Abijjá elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették Dávid városá ban. Fia, Ászá uralkodott utána.

9 Jeroboámnak, Izráel királyának a huszadik esztendejében Ászá lett a király Júdában.

10 Negyvenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Maaká volt, Abisálóm lánya.

11 Ászá azt cselekedte, ami kedves volt az ÚR szemében, mint atyja, Dávid.

12 Mert kikergette a férfi paráznákat az országból, és lerombolta az összes bálványt, amelyet atyái készítettek.

13 Anyját, Maakát is megfosztotta anyakirálynői méltóságától, mivel egy iszonyú bálványt csináltatott a berekben. Ászá lerontotta bálványát, és megégette azt a Kidrón-pataknál.

14 De ha a magaslatokat nem rontották is le, Ászá szíve mégis teljesen az ÚRé volt egész életében.

15 Bevitte az ÚR házába az ezüstöt és az aranyat és azokat az edényeket, amelyeket apja és ő maga arra szenteltek.

16 Háború folyt Ászá és Baasá, Izráel királya között egész életükben.

17 Mert feljött Baasá, Izráel királya Júda ellen, és kiépítette Rámát, hogy senkit ki és be ne engedjen Ászához, Júda királyához.

18 Akkor Ászá vette az összes ezüstöt és aranyat, amely megmaradt mind az ÚR, mind a király házának a kincseiből. Szolgái kezére bízta és elküldte azt Ászá király Arám királyának, Benhadadnak – Tabrimmón fiának, aki Hezjón fia volt –, aki Damaszkuszban lakot

19 Szövetség van köztem és közted, apám és apád között. Íme, ajándékot küldök neked, ezüstöt és aranyat. Bontsd föl szövetségedet Baasával, Izráel királyával, hogy vonuljon innen vissza.

20 Benhadad engedett Ászá királynak, és elküldte seregeinek vezéreit Izráel városai ellen. Bevette Ijjónt, Dánt, Ábél-Bét-Maakát és az egész Kinnerótot Naftáli egész földjével együtt.

21 Amikor pedig Baasá meghallotta ezt, abbahagyta Ráma építését, és Tircában maradt.

22 Akkor Ászá király összegyűjtötte egész Júdát, senkit sem hagyott ki, és elhordták Ráma minden kövét és fáját, amelyekből Baasá építkezett, és Ászá király azokból kiépítette Gebát Benjámin nemzetségében és Micpát.

23 Ászá minden egyéb dolga és egész uralkodása és amit cselekedett, és a városok, amelyeket épített, vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében? Kivéve azt, hogy öregségére megbetegedett a lába.

24 Azután elaludt Ászá, és atyáihoz tért, és eltemették ősei mellé Dávidnak, atyjának a városában. Utána fia, Jósá fát lett a király.

25 Izráelben pedig Nádáb, Jeroboám fia lett a király Ászának, a júdabeli királynak második évében. Két esztendeig uralkodott Izráelen.

26 Gonoszul cselekedett az ÚR szemében, és apjának útján és vétkében járt, amellyel bűnbe ejtette Izráelt.

27 De az Issakár házából származó Baasá, Ahijjá fia pártot ütött ellene, és megverte őt Baasá Gibbetónnál, a filiszteusok városánál. Mert Nádáb és az egész Izráel Gibbetónt ostromolta.

28 Ászának, a júdabeli királynak harmadik évében ölte meg őt Baasá, és lett helyette király.

29 Amikor uralkodni kezdett, kiirtotta Jeroboám egész háznépét. Egy lelket sem hagyott meg közülük, mind elvesztette őket az ÚR szava szerint, amelyet megmondott szolgája, a silói Ahijjá által.

30 Jeroboám vétkei miatt történt ez, amelyeket elkövetett, és amelyekkel Izráelt is bűnre vitte, és a bosszantásért, amellyel fölbosszantotta az URat, Izráel Istenét.

31 Nádáb egyéb dolgai pedig és minden cselekedete vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

32 Hadakozás folyt Ászá és Baasá, Izráel királya között egész életükben.

33 Ászának, a júdabeli királynak harmadik évében lett királlyá Baasá, Ahijjá fia egész Izráelen Tircában huszonnégy évig.

34 Gonoszul cselekedett az ÚR szemében, és Jeroboám útján és az ő vétkeiben járt, amelyekkel bűnbe ejtette Izráelt.

16. fejezet

1 Az ÚR szava így szólt Jéhúhoz, Hanáni fiához Baasá ellen:

2 Noha fölemeltelek a porból és fejedelemmé tettelek népemen, Izráelen, te mégis Jeroboám útján jársz, és bűnbe ejted népemet, Izráelt, hogy engem vétkeikkel haragra ingereljenek.

3 Íme, én eltörlöm Baasát és házát, és olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának házát.

4 Aki Baasá maradékai közül a városban hal meg, azt az ebek falják fel, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak.

5 Baasá egyéb dolgai és amit cselekedett, az ő uralkodása vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

6 És elaludt Baasá, és atyáihoz tért, és eltemették Tircában. Fia, Élá uralkodott őutána.

7 Nemcsak azért szólt az ÚR beszéde Jéhú próféta, Hanáni fia által Baasá és háza ellen és minden gonoszsága ellen, amelyet cselekedett az ÚR szemében, mert haragra indította keze alkotásaival, és mert olyan volt, mint Jeroboám háza, hanem azért is, mert azt

8 Ászának, Júda királyának a huszonhatodik évében Élá, Baasá fia lett Izráel királya Tircában két esztendeig.

9 Azonban szolgája, Zimri, a harci szekerek fele részének parancsnoka pártot ütött ellene. Élá ugyanis Tircában volt, és az ital miatt igen megrészegedett Arcá házában, aki palotafelügyelője volt Tircában.

10 Eljött Zimri, megverte és megölte őt Ászá júdabeli királynak a huszonhetedik évében, és ő uralkodott helyette.

11 Amikor pedig királlyá lett, és trónját elfoglalta, kiirtotta Baasá egész házát egész rokonságával és barátaival együtt, és nem hagyott belőle még csak egy ebet sem.

12 Így irtotta ki Zimri Baasá egész házát az ÚR szava szerint, amely Baasá ellen szólt Jéhú próféta által

13 Baasá minden vétkéért és Élának, az ő fiának vétkéért, akik vétkeztek, és vétekbe ejtették Izráelt, mert bálványozásukkal haragra indították az URat, Izráel Istenét.

14 Élá más dolgai pedig és minden cselekedete vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

15 Ászá júdabeli király huszonhetedik évében, amikor Zimri hét napja uralkodott Tircában, a nép Gibbetónt ostromolta, amely a filiszteusoké volt.

16 Amikor az ostromló nép meghallotta, hogy pártot ütött Zimri, és a királyt is megölte, még azon a napon egész Izráel Omrit, Izráel seregeinek fővezérét választotta királlyá a táborban.

17 Azután fölvonult Omri és egész Izráel vele együtt Gibbetónból, és körülzárta Tircát.

18 De Zimri, amikor látta, hogy a várost bevették, bement a palota tornyába, magára gyújtotta a palotát, és meghalt.

19 Bűnei miatt történt ez így, amelyekkel vétkezett, és gonoszul cselekedett az ÚR szemében. Mert Jeroboám útján járt, és bűnével, amelyet elkövetett, vétekbe ejtette Izráelt.

20 Zimri egyéb dolgai pedig és pártütése, amelyet elkövetett, vajon nincsenek-e megírva az izráeli királyok krónikáskönyvében?

21 Akkor kétfelé szakadt Izráel népe: a nép egyik része Tibnit, Gínat fiát követte, és őt akarta királlyá tenni, a másik része pedig Omrihoz ragaszkodott.

22 De a népnek az a része, amely Omrihoz ragaszkodott, erősebb volt, mint az a rész, amely Tibnit, Gínat fiát követte. Majd meghalt Tibni, és Omri lett a király.

23 Ászának, a júdabeli királynak harmincegyedik esztendejében lett királlyá Omri Izráelben tizenkét esztendeig. Tircában pedig hat esztendeig uralkodott.

24 Megvette Samária hegyét Semertől két talentum ezüstért. A hegyen építkezett, és a várost, amelyet épített, Semernek, a hegy urának nevéről Samáriának nevezte.

25 Gonoszul cselekedett Omri az ÚR szemében, és gonoszságával túltett az összes előtte levőn.

26 És Jeroboámnak, Nebát fiának az útján és az ő bűnében járt, amellyel bűnbe ejtette Izráelt, és így haragra indította az URat, Izráel Istenét bálványozásai által.

27 Omri más dolgai pedig és minden cselekedete és bátor tettei vajon nincsenek-e megírva az izráeli királyok krónikáskönyvében?

28 Azután Omri elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették Samáriában. Fia, Aháb uralkodott őutána.

29 Aháb pedig, Omri fia Ászá júdabeli király harmincnyolcadik esztendejében kezdett uralkodni Izráelen. Aháb, Omri fia huszonkét esztendeig volt Izráel királya Samáriában.

30 Gonoszabbul cselekedett Aháb, Omri fia az ÚR szemében mindazoknál, akik előtte voltak.

31 Mert nem elégedett meg azzal, hogy Jeroboámnak, Nebát fiának a bűneiben járjon, hanem elment, és feleségül vette Jezábelt, Etbaalnak, a szidóniak királyának leányát, majd elment, és a Baalt kezdte szolgálni és imádni.

32 És oltárt emelt Baalnak a Samáriában épített Baal-templomban.

33 Aháb Asérá-szobrot is készített, és még jobban haragra indította az URat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte.

34 Az ő idejében építette újjá Jerikót a bételi Híél. Elsőszülött fia, Abirám élete árán vetette meg annak alapját, és kisebbik fiának, Szegúbnak élete árán állította föl kapuit az ÚR szava szerint, amelyet Józsué, Nún fia által szólt.

17. fejezet

1 A gileádi Tisbéből való Illés azt mondta Ahábnak: Él az ÚR, Izráel Istene, akinek szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.

2 Ezután így szólt hozzá az ÚR szava:

3 Menj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik.

4 A patakból fogsz inni, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak ott téged.

5 Elment azért, és az ÚR beszéde szerint cselekedett. Elment, és leült a Kerít-patak mellett, amely a Jordánba folyik.

6 A hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.

7 Néhány nap múlva kiszáradt a patak, mert nem esett eső a földre.

8 Ekkor így szólt hozzá az ÚR szava:

9 Kelj föl, menj el Sareptába, amely Szidónhoz tartozik, és maradj ott! Íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.

10 Erre fölkelt, elment Sareptába. Amikor a város kapujához érkezett, íme, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Megszólította őt, és ezt mondta: Kérlek, hozz nekem egy edényben egy kis vizet, hogy igyam!

11 Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utánakiáltott, és azt mondta neki: Kérlek, hozz egy falat kenyeret is a kezedben.

12 De az asszony így felelt: Él az ÚR, a te Istened, hogy nincs kenyerem, csak egy marék lisztecském van a vékában, egy kevés olajam a korsóban, és most éppen egy pár darab fát szedegetek, hogy hazamenjek, és elkészítsem azt magamnak és a fiamnak, hogy megeg

13 Illés ezt mondta neki: Ne félj, menj el, és tégy úgy, amint mondtad. De előbb nekem süss abból egy kis lepényt, és hozd ide, magadnak és a fiadnak pedig csak azután süss.

14 Mert azt mondja az ÚR, Izráel Istene, hogy sem a lisztesvéka nem ürül ki, sem a korsóból nem fogy el az olaj addig, amíg az ÚR esőt nem ad a föld színére.

15 Az asszony elment, és Illés beszéde szerint cselekedett. És evett ő is, az asszony és a háznépe is naponként.

16 A lisztesvéka nem ürült ki, sem az olaj nem fogyott el a korsóból az ÚR ígérete szerint, amelyet megmondott Illés által.

17 Történt ezek után, hogy megbetegedett a ház gazdaasszonyának a fia, és az ő betegsége olyan súlyos volt, hogy már a lélegzése is elállt.

18 Azt mondta ezért Illésnek: Mit vétettem ellened, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttasd álnokságomat, és megöljed a fiamat?

19 Ő így válaszolt: Add ide a fiadat. És elvette az asszony öléből, fölvitte a felső szobába, amelyben ő lakott, és az ágyára fektette.

20 Akkor így kiáltott az ÚRhoz: Én URam, Istenem, bajt hozol még erre az özvegyre is, akinél lakom, és megölöd a fiát?

21 És ráborult háromszor a gyermekre, és így kiáltott az ÚRhoz: Én URam, Istenem, add, hogy visszatérjen e gyermekbe a lelke!

22 Az ÚR meghallgatta Illés szavát, visszatért a gyermekbe a lélek, és föléledt.

23 Akkor Illés fölvette a gyermeket, levitte a fenti szobából a házba, átadta az anyjának, és azt mondta Illés: Lásd, él a fiad!

24 Erre az asszony azt mondta Illésnek: Most már tudom, hogy Isten embere vagy, és hogy az ÚR beszéde a te ajkadon igazság.

18. fejezet

1 Sok idő elteltével, a harmadik esztendőben így szólt az ÚR szava Illéshez: Menj el, mutasd meg magadat Ahábnak, és esőt adok a föld színére!

2 Illés tehát elment, hogy megmutassa magát Ahábnak. Samáriában pedig nagy éhség volt.

3 Ekkor Aháb hívatta Óbadjáhút, a palota felügyelőjét. Óbadjáhú pedig igen félte az URat.

4 Mert amikor Jezábel megölette az ÚR prófétáit, Óbadjáhú száz prófétát vett oltalmába, és ötvenenként elrejtette őket egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel.

5 Aháb azt mondta Óbadjáhúnak: Menj el mindenhova az országban a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hátha találunk egy kis füvet, hogy a lovakat és öszvéreket életben tarthassuk, és ne hagyjuk a jószágot mindenestül elpusztulni.

6 Fölosztották tehát maguk között a földet, hogy ki hova menjen. Aháb egyedül ment az egyik úton, és Óbadjáhú is egyedül ment a másik úton.

7 Amint Óbadjáhú ment az úton, íme, szembetalálkozott Illéssel, és amikor fölismerte őt, arcra borult, és ezt mondta: Nem te vagy-e az, uram, Illés?

8 Ő így felelt: Én vagyok. Menj el, mondd meg az uradnak: Íme, itt van Illés.

9 Ő pedig azt mondta: Mit vétettem ellened, hogy szolgádat Aháb kezébe akarod adni, hogy megöljön?

10 Él az ÚR, a te Istened, hogy nincs nemzetség és ország, ahova el ne küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. Ha azt mondták, nincs itt, akkor megeskette a földet és a népet, hogy valóban nem találtak meg téged.

11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak, íme, itt van Illés!

12 És ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az ÚR Lelke, amelyet nem ismerek, és elmegyek, hogy megmondjam Ahábnak, ő pedig nem talál meg téged, engem öl meg. Pedig a te szolgád féli az URat gyermekségétől fogva.

13 Nem mondták-e meg az én uramnak, mit tettem, amikor Jezábel megölette az ÚR prófétáit? Hogy hogyan rejtettem el az ÚR prófétái közül száz férfit ötvenenként egyegy barlangba, és tápláltam őket kenyérrel és vízzel?

14 És te mégis azt mondod: Menj el, és mondd meg a te uradnak, íme, itt van Illés! Akkor ő megöl engem!

15 Illés így felelt: Él a Seregek URa, akinek szolgálatában állok, hogy e mai napon megmutatom magam neki.

16 Elment tehát Óbadjáhú Aháb elé, és megjelentette ezt neki. Aháb pedig elébe ment Illésnek.

17 Amikor Aháb meglátta Illést, azt mondta neki: Te vagy-e az, Izráel megháborítója?

18 Ő pedig így felelt: Nem én háborítottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza azzal, hogy elhagytátok az ÚR parancsolatait, és a Baal után jártok.

19 Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám egész Izráelt a Karmel-hegyre és a Baal négyszázötven prófétáját és az Asérá négyszáz prófétáját, akik Jezábel asztaláról élnek.

20 Akkor elküldött Aháb Izráel fiaihoz, és egybegyűjtötte a prófétákat a Karmel-hegyre.

21 Illés pedig odament az egész sokasághoz, és azt mondta: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, kövessétek azt. De nem felelt neki a nép még csak egy szót sem.

22 Akkor azt mondta Illés a népnek: Egyedül csak én maradtam meg az ÚR prófétái közül, míg a Baal prófétái négyszázötvenen vannak.

23 Adjatok azért nekünk két bikát. Ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, vagdalják darabokra, és rakják a fahasábokra, de tüzet ne gyújtsanak alá. Én pedig a másikat készítem el, amelyet a fahasábokra rakok, de tüzet én sem gyújtok alá.

24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az ÚR nevét. Amelyik isten tűz által felel, az az Isten. Erre az egész sokaság így felelt: Rendben van!

25 Illés azt mondta a Baal prófétáinak: Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, és készítsétek el ti először, mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, de tüzet ne gyújtsatok alá!

26 Akkor vették a bikát, amelyet nekik adtak, elkészítették, és segítségül hívták a Baal nevét reggeltől egész délig. Ezt mondták: Baal! Hallgass meg minket! De nem jött se hang, se semmilyen felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek.

27 Amikor pedig már dél lett, Illés elkezdte gúnyolni őket, és ezt mondta: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és majd fölébred.

28 Erre elkezdtek hangosan kiabálni, és szokásuk szerint kardokkal és dárdákkal összevagdosták magukat, míg csak ki nem csordult a vérük.

29 Dél elmúltával pedig önkívületbe estek, egészen az esti áldozatig. De akkor sem jött hang, sem felelet, sem meghallgattatás.

30 Akkor azt mondta Illés az egész népnek: Jöjjetek énhozzám. Erre hozzá ment az egész nép, ő pedig megépítette az ÚR lerombolt oltárát.

31 Vett Illés tizenkét követ a Jákób fiaitól származó törzsek száma szerint, akiknek Isten azt mondta: Izráel legyen a neved.

32 És oltárt épített a kövekből az ÚR nevében, és egy árkot húzott az oltár köré, amelybe két véka vetőmag elfért volna.

33 Odakészítette a fahasábokat, fölvagdalta a bikát és rárakta a fára.

34 Azután ezt mondta: Töltsetek meg négy vödröt vízzel és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Azután ezt mondta: Ismételjétek meg! És megismételték. Ezután azt mondta: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is megtették.

35 Úgyhogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is megtelt vízzel.

36 Amikor eljött az esti áldozás ideje, odalépett Illés próféta, és azt mondta: Ó, URam, Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Hadd tudják meg e mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és mindezeket a te parancsodra tettem.

37 Hallgass meg engem, URam, hallgass meg engem, hogy megtudja ez a nép, hogy te, az ÚR vagy az Isten, és te fordítod vissza a szívüket!

38 Akkor alászállt az ÚR tüze, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és fölnyalta a vizet, amely az árokban volt.

39 Amikor látta ezt az egész nép, arcra borult, és azt mondta: Az ÚR az Isten! Az ÚR az Isten!

40 Illés pedig azt mondta nekik: Fogjátok meg a Baal prófétáit, hogy senki el ne menekülhessen közülük! Ekkor megfogták őket, Illés pedig levitte őket a Kísón-patak mellé, és ott megölte őket.

41 Akkor azt mondta Illés Ahábnak: Menj föl, egyél és igyál, mert nagy eső zúgása hallatszik.

42 Aháb fölment, hogy egyék és igyék. Illés pedig fölment a Karmel-hegy tetejére, leborult a földre, arcát a két térde közé tette,

43 és így szólt szolgájához: Menj föl, és nézz a tenger felé. Az fölment, arrafelé nézett, és azt mondta: Nincsen semmi. Illés ezt mondta: Menj vissza hétszer.

44 Hetedszerre azt mondta a szolga: Íme, egy kis felhőcske jön föl a tengerből, akkora, mint egy ember tenyere. Ő azt felelte: Menj el, és mondd meg Ahábnak: Fogj be és menj le, míg föl nem tartóztat az eső.

45 Eközben az történt, hogy besötétedett az ég a felhők és a szél miatt, és nagy eső lett. Aháb pedig szekérre ült, és elment Jezréelbe.

46 Az ÚR keze pedig Illésen volt. Felövezte derekát, és még Aháb előtt elfutott Jezréel felé.

19. fejezet

1 Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés cselekedett, hogy hogyan ölte meg fegyverrel az összes prófétát.

2 Erre Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek, és úgy segítsenek, ha holnap ilyenkorra azt nem teszem veled, amit te cselekedtél azoknak az életével egytől egyig.

3 Amikor ezt megértette, fölkelt, elment, és vigyázott az életére. A júdabeli Beérsebába ment, és ott hagyta a szolgáját.

4 Ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve leült egy rekettyebokor alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg. Ezt mondta: Elég! Most, ó, URam, vedd el a lelkemet, mert nem vagyok jobb atyáimnál!

5 Majd lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. És íme, egy angyal érintette meg, és azt mondta neki: Kelj föl, egyél.

6 Amikor körülnézett, íme, a fejénél egy forró kövön sült lángos és egy pohár víz volt. Akkor evett és ivott, és ismét lefeküdt.

7 És az ÚR angyala eljött másodszor is, megérintette, és azt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd fölött való utad van!

8 Erre fölkelt, evett és ivott, és negyven nap és negyven éjjel ment annak az ételnek az erejével, egészen Isten hegyéig, a Hórebig.

9 Itt bement egy barlangba, és ott elaludt. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR szava: Mit csinálsz itt, Illés?

10 Ő pedig azt felelte: Nagyon búsulok az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai , lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel megölték. Csak én maradtam meg egyedül, de engem is halálra keresnek.

11 Az ÚR azt mondta: Jöjj ki, és állj meg ezen a hegyen az ÚR előtt. Íme, az ÚR fog itt elhaladni. És az ÚR előtt nagyon erős szél ment, amely megszaggatta a hegyeket, és meghasogatta a kősziklákat az ÚR előtt. De az ÚR nem volt abban a szélben. A szél után

12 A földindulás után tűz jött. De nem volt az ÚR a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.

13 Amikor Illés meghallotta ezt, befedte az arcát a palástjával, kiment, megállt a barlang bejáratában, és íme, egy hang szólt hozzá, amely ezt mondta: Mit csinálsz itt, Illés?

14 Ő így felelt: Nagyon búsulok az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, és prófétáidat megölték fegyverrel. Csak én maradtam meg egyedül, de engem is halálra keresnek.

15 Ekkor az ÚR azt mondta neki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend föl Hazáélt Arám királyává.

16 Azután Jéhút, Nimsi fiát kend föl Izráel királyává, Elizeust pedig, az ábél-mehólái Sáfát fiát kend föl prófétává a magad helyébe.

17 És aki megmenekül Hazáél fegyverétől, azt Jéhú öli meg, és aki megmenekül Jéhú fegyverétől, azt Elizeus öli meg.

18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baalnak, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt.

19 Amikor elment onnan, megtalálta Elizeust, Sáfát fiát, amint tizenkét iga ökörrel szántott, és ő maga a tizenkettedikkel volt. Illés odament hozzá, és ráterítette a palástját.

20 Erre az otthagyta az ökröket, Illés után futott, és azt mondta: Kérlek, hadd csókoljam meg apámat és anyámat, és azután követlek. Ő azt mondta: Menj, térj vissza; mert mit tettem neked?

21 Ezután Elizeus otthagyta őt, vett egy pár ökröt, levágta azokat, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakva megfőzte húsukat, a népnek adta, és ettek. Majd fölkelt, követte Illést, és a szolgálatába állt.

20. fejezet

1 És Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét. Harminckét király volt vele nagyon sok lóval és harci szekérrel. Fölment, körülzárta Samáriát és ostromolni kezdte.

2 Követeket küldött Ahábhoz, Izráel királyához a városba,

3 és azt üzente neki: Így szól Benhadad: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyéimek!

4 Izráel királya így felelt: Ahogy mondod, uram, király, tied vagyok, és tied mindenem.

5 Amikor a követek újból visszatértek, azt mondták: Így szól Benhadad: Már hozzád küldöttem, és üzentem, hogy ezüstödet és aranyadat, feleségeidet és fiaidat add nekem.

6 Ezért holnap ilyenkor elküldöm hozzád a szolgáimat, és fölkutatják palotádat és szolgáid házait, és mindazt, ami csak kedves neked, magukhoz veszik és elhozzák.

7 Akkor összehívta Izráel királya az ország véneit, és azt mondta: Értsétek és lássátok meg, hogy milyen gonosz szándékkal van ez, pedig mikor elküldött hozzám a feleségeimért és fiaimért, ezüstömért és aranyamért, nem tagadtam meg tőle.

8 A vének mindnyájan és az egész nép azt mondta neki: Ne engedj neki, és ne teljesítsd az akaratát!

9 Erre ő azt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uramnak, a királynak: Mindazt, ami felől először üzentél szolgádnak, megteszem, de ezt a másik dolgot nem tehetem meg. Így hát elmentek a követek, és megvitték a választ.

10 Akkor Benhadad ezt az üzenetet küldte neki: Úgy bánjanak velem az istenek, és úgy segítsenek, hogy Samáriának porából még csak egy-egy marokkal sem fog jutni az utánam jövő hadaknak!

11 Izráel királya így felelt: Mondjátok meg neki, hogy ne kérkedjék úgy, aki fegyverbe öltözik, mintha már lecsatolta volna!

12 Amint ezt a választ meghallotta Benhadad, amikor ivott a királyokkal a sátrakban, azt mondta a szolgáinak: Készüljetek a város ellen! Erre felkészültek.

13 És íme, egy próféta lépett Aháb, Izráel királya elé, és így szólt: Azt mondja az ÚR: Látod-e mindezt a nagy sokaságot? Íme, a mai napon a kezedbe adom azt, hogy megtudd, hogy én vagyok az ÚR!

14 Aháb azt kérdezte: Kik által? Ő így felelt: Azt mondja az ÚR: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor ezt mondta Aháb: Ki kezdje meg a harcot? Ő így felelt: Te!

15 Megszámlálta azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, akik kétszázharmincketten voltak. Ezután megszámlálta az egész hadinépet is: az összes izráeli hétezer ember volt.

16 És délben elindultak. Benhadad pedig ott ivott a királyokkal a sátrakban, és lerészegedett ő és a harminckét király, aki a segítségére jött.

17 Legelőször a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki. Benhadad pedig embereket küldött oda, akik jelentették neki: Valami férfiak vonultak ki Samáriából!

18 Erre azt mondta: Akár békés szándékkal jöttek, akár harcolni, élve fogjátok el őket!

19 Kivonultak tehát a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, amely őket követte.

20 Mindenki levágta az ellenfelét, aki eléje került, és megfutamodott Arám, Izráel pedig üldözőbe vette őket. Maga Benhadad, Arám királya is megfutamodott lóháton a lovasokkal együtt.

21 Azután kivonult Izráel királya, és vágta a lovasokat és a harci szekereket, és nagy csapást mért Arámra.

22 Akkor odament Izráel királyához egy próféta, és ezt mondta neki: Menj el, erősítsd meg magad, gondold meg és lásd meg, mit kell cselekedned, mert egy év múlva ismét ellened vonul Arám királya.

23 Arám királyának pedig ezt mondták szolgái: A hegyek istenei az ő isteneik, azért győztek le minket. De vívjunk csak meg velük a síkságon, és meglátod, hogy legyőzzük őket!

24 Tedd ezt: távolítsd el az összes királyt, és állíts helytartókat a helyükre.

25 Szervezz magadnak olyan sereget, mint amilyen az volt, amelyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, amilyenek azok voltak. Vívjunk meg velük a síkságon, és meglátod, hogy legyőzzük őket! Ekkor engedett a szavuknak, és úgy cselekedett.

26 Amikor azért elmúlt az egy év, Benhadad számba vette az arámokat, és feljött Áfékba, hogy Izráel ellen harcoljon.

27 Izráel fiait pedig összeszámlálták, ellátták élelemmel, és elindultak az arámok ellen. Amikor táborba szálltak Izráel fiai, olyanok voltak azokhoz képest, mint két kis kecskenyájacska, az arámok viszont ellepték a földet.

28 Akkor odajött Istennek egy embere, és azt mondta Izráel királyának: Azt mondja az ÚR: Azért, mert az arámok azt mondták, hogy csak a hegyek Istene az ÚR, de a völgyeknek nem Istene, mindezt a nagy sokaságot a kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagy

29 Így ott táboroztak egészen velük szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és Izráel fiai levágtak egy nap százezer arám gyalogost.

30 A többiek elmenekültek Áfék városába. De a várfalak rászakadtak a megmaradt huszonkétezer emberre, és Benhadad is elfutott, és ott bujkált a városban szobáról szobára.

31 A szolgái ezt mondták neki: Íme, hallottuk, hogy Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákruhába, hadd vessünk kötelet a nyakunkba, és menjünk ki Izráel királya elé, talán életben hagyja lelkedet.

32 És zsákruhákba öltöztek, kötelet vetettek a nyakukba, elmentek Izráel királyához, és azt mondták: Szolgád, Benhadad, azt mondja: Kérlek, hagyd életben a lelkemet! Ő megkérdezte: Hát él még? Testvérem ő!

33 Az emberek jó jelnek vették ezt, és gyorsan megragadták a szót, és azt mondták: Testvéred, Benhadad él! Ő azt mondta: Menjetek, és hozzátok ide. Ekkor Benhadad kijött hozzá, és fölállította őt a harci szekerébe,

34 és azt mondta neki: Visszaadom a városokat, amelyeket apám elvett apádtól, és csinálj magadnak utcákat Damaszkuszban, amilyeneket apám csinált Samáriában. Ezzel a szövetséggel bocsátalak el téged. Így szövetséget kötött vele, és elbocsátotta.

35 Egy férfi pedig a prófétafiak közül azt mondta társának az ÚR beszéde szerint: Üss meg engem, kérlek. De az nem akarta őt megütni.

36 Akkor ezt mondta neki: Azért, mert nem engedtél az ÚR szavának, íme, mihelyt elmész tőlem, megöl egy oroszlán. És amikor elment tőle, rátalált egy oroszlán, és megölte.

37 Találkozott azután egy másik férfival, akinek ezt mondta: Kérlek, üss meg engem. Az úgy megütötte, hogy megsebesült.

38 Akkor elment a próféta, majd az útfélen a király elé állt, de elváltoztatta magát úgy, hogy bekötötte a szemét.

39 Amikor pedig arra ment a király, így kiáltott a királynak: Szolgád részt vett a harcban, és íme, valaki odafordult hozzám, odahozott egy embert, és azt mondta: „Őrizd ezt az embert! De ha el fog szökni, meg kell halnod érette, vagy egy talentum ezüstöt fi

40 És amíg szolgádnak itt és amott dolga volt, az a fogoly elszökött. Izráel királya ezt mondta neki: Ez a te ítéleted, magad döntöttél.

41 Akkor ő gyorsan levette a kötést a szeméről, és Izráel királya felismerte őt, hogy a próféták közül való.

42 A próféta azt mondta neki: Ezt mondja az ÚR: Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én halálra szántam, életéért életeddel, népéért a népeddel felelsz!

43 Akkor Izráel királya szomorú szívvel és rosszkedvűen hazament, és megérkezett Samáriába.

21. fejezet

1 Ezek után történt a következő dolog: A jezréeli Nábótnak szőlője volt Jezréelben, Samária királyának, Ahábnak a háza mellett.

2 Egyszer Aháb azt mondta Nábótnak: Add nekem a szőlődet, hogy veteményeskertem legyen, mert közel van a házamhoz, és neked annál jobb szőlőt adok érte; vagy ha inkább az tetszik neked, pénzben adom meg az árát.

3 Nábót így felelt Ahábnak: Isten őrizzen, hogy neked adjam az atyáimtól maradt örökségemet!

4 Akkor Aháb nagy bánattal és haraggal ment haza a válasz miatt, amelyet a jezréeli Nábót adott neki e szavakkal: Nem adom neked az atyáimtól maradt örökséget. Lefeküdt az ágyára, arcát a fal felé fordította, és nem evett semmit.

5 Odament hozzá a felesége, Jezábel, és azt mondta neki: Miért keseredett úgy meg a szíved, hogy nem eszel semmit?

6 Ő így válaszolt: Mert beszéltem a jezréeli Nábóttal, és azt mondtam neki: „Add nekem a szőlődet pénzért, vagy ha jobban tetszik, más szőlőt adok neked érte.” Ő pedig azt mondta: Nem adom neked a szőlőmet!

7 Akkor ezt mondta neki Jezábel, a felesége: Hát nem te vagy Izráel királya? Kelj föl, egyél, és örvendezzen a szíved. Én majd neked adom a jezréeli Nábót szőlőjét.

8 Akkor leveleket írt Aháb nevében, lepecsételte annak gyűrűjével, és elküldte a leveleket azoknak a véneknek és főembereknek, akik Nábóttal egy városban laktak.

9 A levelekben ezt írta: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére.

10 Ültessetek vele szembe két istentelen embert, akik így tanúskodjanak ellene: Szidalmaztad Istent és a királyt. Azután vigyétek ki és kövezzétek meg, hogy meghaljon.

11 És úgy cselekedtek a vének és a főemberek, akik az ő váro sában laktak, ahogy Jezábel megparancsolta nekik, és ahogy a nekik küldött levelekben megírta.

12 Böjtöt hirdettek, és Nábótot a nép élére ültették.

13 Azután odajött a két istentelen ember, leültek vele szemben, és így tanúskodtak ezek az istentelen emberek Nábót ellen a nép előtt: Nábót szidalmazta Istent és a királyt. Kivitték azért őt a városból, megkövezték, és meghalt.

14 Azután megüzenték Jezábelnek: Nábótot halálra kövezték.

15 Amikor meghallotta Jezábel, hogy agyonkövezték Nábótot, így szólt Ahábnak: Kelj föl, és foglald el a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart neked pénzért odaadni; mert nem él már Nábót, hanem meghalt.

16 Amikor meghallotta Aháb, hogy Nábót meghalt, fölkelt, hogy lemenjen a jezréeli Nábót szőlőjébe, és elfoglalja.

17 Akkor így szólt az ÚR szava a tisbei Illéshez:

18 Kelj föl, és menj Aháb izráeli király elé, aki Samáriában lakik. Íme, ott van Nábót szőlőjében, amelybe lement, hogy elfoglalja.

19 Mondd neki: Így szól az ÚR: „Öltél, és a birtokot is elfoglaltad?” Majd így szólj neki: Ezt mondja az ÚR: „Ugyanazon a helyen, ahol fölnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják föl a te véredet is!”

20 Aháb így felelt Illésnek: Megint rám találtál, ellenségem? Ő azt mondta: Rád találtam, mert mindenestül arra adtad magadat, hogy gonoszságot cselekedjél az ÚR szemében.

21 Íme, veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek, és kiirtom Izráelből Aháb utódait, a szolgát és a szabadot is.

22 Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát azért, mert haragra ingereltél engem, és mert bűnbe vitted Izráelt.

23 Jezábel felől pedig így szólt az ÚR: Az ebek eszik meg Jezábelt Jezréel kőfalánál.

24 Azt, aki Aháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg, azt pedig, aki a mezőn hal meg, az égi madarak.

25 Mert bizony nem volt olyan, mint Aháb, aki arra adta volna magát, hogy csak gonoszságot cselekedjék az ÚR szemében felesége, Jezábel ösztönzésére.

26 Mert igen utálatos dolgokat művelt. A bálványokat követte, teljesen úgy, ahogy az emóriak cselekedtek, akiket az ÚR kiűzött Izráel fiai elől.

27 Mikor pedig meghallotta Aháb e beszédeket, megszaggatta ruháit, zsákba öltözött, böjtölt, zsákruhában hált, és nagy alázatossággal járt-kelt.

28 Akkor így szólt az ÚR a tisbei Illéshez:

29 Nem láttad-e, hogy Aháb hogy megalázta magát előttem? Mivel pedig megalázta magát előttem, nem hozom rá a veszedelmet az ő életében, hanem csak a fiai idejében hozom el a veszedelmet a házára.

22. fejezet

1 Három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás Arám és Izráel között.

2 De a harmadik esztendőben, amikor Jósáfát, Júda királya lement Izráel királyához,

3 azt mondta Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámót-Gileád a miénk? És mi hallgatunk, és nem vesszük vissza azt Arám királyától?

4 Jósáfáttól pedig azt kérdezte: Feljössz-e velem a harcba Rámót-Gileád ellen? Jósáfát így felelt Izráel királyának: Elmegyek én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovaim éppúgy, mint a te lovaid.

5 Jósáfát még ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb az ÚR szavát.

6 Ezért Izráel királya összegyűjtötte a prófétákat, közel négyszáz férfit, és ezt kérdezte tőlük: Elmenjek-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy letegyek róla? Ők azt felelték: Menj föl, mert az ÚR a király kezébe adja azt.

7 Jósáfát azonban azt mondta: Nincs itt már több prófétája az ÚRnak, akit megkérdezhetnénk?

8 Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Még van egy férfi, aki által megkérdezhetjük az URat, Míkájehú, Jimlá fia. De én gyűlölöm őt, mert sohasem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. Jósáfát azt mondta: Ne beszéljen így a király!

9 Akkor Izráel királya előszólította egyik udvari emberét, és azt mondta: Hívd ide hamar Míkájehút, Jimlá fiát.

10 Akkor Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve, mindegyik a maga trónján a Samária kapuja előtti térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük.

11 Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és azt mondta: Így szól az ÚR: „Ezekkel ökleled Arámot, míg csak meg nem emészted őket.”

12 Az összes próféta így jövendölt: Menj föl Rámót-Gileád ellen, és jó szerencsés leszel, mert az ÚR a király kezébe adja azt.

13 A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt neki: Íme, a próféták egybehangzóan jót jövendölnek a királynak. Szólj, kérlek, te is úgy, mint bármelyikük, és jövendölj jót!

14 De Míkájehú azt mondta: Él az ÚR, hogy csak azt fogom mondani, amit az ÚR mond nekem.

15 Amikor a királyhoz érkezett, azt mondta neki a király: Míkájehú! Elmenjünk-e Rámót-Gileád ellen harcolni, vagy hagyjuk? Ő azt mondta neki: Menj föl, és járj szerencsével. Az ÚR a kezébe adja azt a királynak.

16 A király azonban ezt mondta: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy ne mondj mást nekem az ÚR nevében, csak az igazat!

17 Erre azt mondta: Láttam az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk? Térjen vissza mindenki a maga házához békességgel.

18 Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Hát nem mondtam neked, hogy soha jót nem jövendöl nekem, hanem csak rosszat?!

19 Míkájehú pedig azt mondta: Halld meg most az ÚR beszédét: Láttam az URat trónusán ülve, és az egész mennyei sereg ott állt jobbján és balján.

20 És azt mondta az ÚR: Ki fogja rászedni Ahábot, hogy fölvonuljon, és elvesszen Rámót-Gileádnál? Erre ki ezt, ki azt mondott.

21 Akkor előjött egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Én akarom megcsalni őt. Az ÚR pedig megkérdezte tőle: Hogyan?

22 Így felelt: Elmegyek, és hazug lélek leszek minden próféta szájában. Akkor azt mondta az ÚR: Csald meg és győzd meg. Menj el, és tégy így!

23 Íme, az ÚR így adott hazug lelket valamennyi prófétád szájába, és az ÚR szólt veszedelmes dolgot ellened.

24 Akkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcon csapta Míkájehút, és azt mondta: Hogyan? Eltávozott volna tőlem az ÚR lelke, és csak veled beszél?

25 Erre azt mondta Míkájehú: Íme, meglátod azon a napon, amikor majd szobáról szobára mész, hogy elrejtőzhess.

26 Izráel királya pedig azt mondta: Fogd Míkájehút, és vidd vissza őt Ámónhoz, a város parancsnokához és Jóáshoz, a királyfihoz,

27 és mondd: Ezt mondja a király: Vessétek tömlöcbe, és a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével tápláljátok addig, amíg békességben vissza nem térek.

28 Míkájehú így szólt: Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az ÚR szólt általam. Azután azt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!

29 Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.

30 Izráel királya azt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, te pedig öltözz a saját ruhádba. Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába.

31 Arám királya pedig azt parancsolta harci szekerei harminckét parancsnokának: Ne támadjatok se kicsinyre, se nagyra, hanem egyedül csak Izráel királyára.

32 Amikor meglátták a szekerek parancsnokai Jósáfátot, azt mondták: Nyilván ő Izráel királya! Ezért rárohantak, és hadakoztak ellene. De Jósáfát elkezdett kiáltozni.

33 Amikor látták a harci szekerek parancsnokai, hogy nem ő Izráel királya, otthagyták.

34 Egy ember pedig csak úgy találomra kilőtte a nyilát, és eltalálta Izráel királyát a páncél és a kapocs között. Erre azt mondta a kocsihajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem!

35 De az ütközet egyre erősebb lett azon a napon, és a királynak a szekerében állva kellett maradnia az arámokkal szemben. És estefelé meghalt, és a vér a sebből a szekérbe csorgott.

36 Napnyugtakor pedig így kiáltoztak a táborban: Minden ember menjen haza a maga városába és földjére!

37 A király tehát meghalt, és visszavitték Samáriába és ott eltemették.

38 Amikor pedig mosták a harci szekerét a Samária mellett levő tóban, kutyák nyalták a vérét, és paráznák fürödtek ott az ÚR beszéde szerint, ahogy megmondta.

39 Aháb más dolgai pedig és minden cselekedete, az elefántcsontból épített ház és az összes város, amelyeket épített, nincsenek-e följegyezve Izráel királyainak krónikáskönyvében?

40 Elaludt Aháb, és atyáihoz tért; fia, Ahazjá uralkodott utána.

41 Jósáfát, Ászá fia lett királlyá Júdában Ahábnak, Izráel királyának negyedik esztendejében.

42 Jósáfát harmincöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi lánya.

43 Apjának, Ászának az útján járt mindenben, és arról nem tért le. Azt tette, ami kedves az ÚR szemében.

44 Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett azokon.

45 Jósáfát békességben élt Izráel királyával.

46 Jósáfátnak egyéb dolgai, ereje, harc közben mutatott hősiessége vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

47 A férfiparáznákat is, akik még megmaradtak apja, Ászá idejéből, kiűzte az országból.

48 Akkor nem volt király Edómban, hanem csak helyettes király.

49 Jósáfát Tarsishajókat csináltatott, hogy aranyért menjenek Ófírba, de nem jutottak oda, mert a hajók összetörtek Ecjón-Geberben.

50 Akkor azt mondta Ahazjá, Aháb fia Jósáfátnak: Hadd menjenek el a szolgáim a te szolgáiddal együtt e hajókon. De Jósáfát nem akarta.

51 Jósáfát elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették atyáival az ő atyjának, Dávidnak a városában. Fia, Jórám uralkodott helyette.

52 Ahazjá pedig, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Izráelen Samáriában, és két évig uralkodott Izráelben.

53 És gonoszul cselekedett az ÚR szemében, mert apjának és anyjának meg Jeroboámnak, Nebát fiának az útján járt, aki bűnbe vitte Izráelt.

54 A Baalnak szolgált, imádta azt, és haragra ingerelte az URat, Izráel Istenét úgy, ahogy apja tette.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .