Királyok második könyve

1. fejezet

1 Aháb halála után Móáb elszakadt Izráeltől.

2 Amikor Ahazjá Samáriában leesett háza felső szobájából a korláton át, és megbetegedett, követeket küldött el, akiknek ezt parancsolta: Menjetek el, tudakozódjatok a Baalzebúbtól, Ekrón istenétől, hogy meggyógyulok-e ebből a betegségből!

3 Az ÚR angyala pedig így szólt a tisbei Illésnek: Kelj föl, menj el a samáriai király követei elé, és így szólj hozzájuk: Nincs-e Isten Izráelben, hogy Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez mentek tudakozódni?

4 Ezért így szól az ÚR: Az ágyból, amelyben fekszel, nem kelsz föl, hanem bizonnyal meghalsz. Ezután Illés elment.

5 Amikor a követek visszajöttek a királyhoz, azt mondta nekik: Miért jöttetek vissza?

6 Ők így feleltek: Egy férfiú jött elénk, és ezt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki titeket elküldött, és mondjátok meg neki: Azt mondja az ÚR: Nincs-e Isten Izráelben, hogy te a Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez küldesz tudakozódni? Azér

7 Ezt kérdezte tőlük: Milyen volt az a férfi, aki elétek jött, és ezeket mondta nektek?

8 Így feleltek neki: Egy szőrruhás ember, derekán bőrövvel felövezve. Erre azt mondta: A tisbei Illés volt az.

9 Ekkor elküldött hozzá egy parancsnokot az alája tartozó ötven emberrel. Ez fölment hozzá, mivel fönn ült a hegy tetején, és azt mondta neki: Isten embere, a király azt parancsolja: Jöjj le!

10 Erre így felelt Illés az ötven ember parancsnokának: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged és az alád tartozó ötven embert! Erre tűz szállt le az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt.

11 Ismét küldött hozzá a király egy másik parancsnokot ötven férfival együtt, aki így szólt: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy azonnal jöjj le!

12 Illés így felelt: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt! És Isten tüze leszállt az égből, és megemésztette őt ötven emberével együtt.

13 Ekkor elküldött egy harmadik parancsnokot is ötven emberével együtt. Fölment ez az ötven ember fölött álló főember, odament hozzá, térdre borult Illés előtt, és így könyörgött neki: Ó, Isten embere, kérlek, legyen becsülete szemedben lelkemnek és e szolgá

14 Íme, tűz szállt le az égből, és megemésztette az előbbi két parancsnokot az ő ötven-ötven emberükkel együtt. Most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemedben!

15 Ekkor az ÚR angyala így szólt Illéshez: Menj le vele, ne félj semmit tőle. Ő pedig fölkelt, és lement vele a királyhoz,

16 és így szólt neki: Ezt mondja az ÚR: Amiért követeket küldöttél tudakozódni Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez, mintha nem volna Isten Izráelben, akitől tanácsot kérhetnél, azért nem kelsz föl ebből az ágyból, amelyben fekszel, hanem kétség nélkül meghalsz.

17 És meg is halt az ÚR beszéde szerint, amelyet Illés közölt vele. Jórám uralkodott utána, a júdabeli Jórám királynak, Jósáfát fiának második évében, mert Ahazjának nem volt fia.

18 Ahazjá egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

2. fejezet

1 Amikor az ÚR föl akarta vinni Illést forgószélben a mennyekbe, elment Illés és Elizeus Gilgálból.

2 Illés azt mondta Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert engem Bételbe küldött az ÚR. Elizeus így felelt: Él az ÚR és a te lelked, hogy nem hagylak el téged! És mikor lementek Bétel felé,

3 kijöttek Elizeushoz a prófétafiak Bételből, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja uradat mellőled? Ő így felelt: Én is tudom, hallgassatok.

4 Akkor ezt mondta neki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek, mert az ÚR Jerikóba küldött engem. Ő azonban így felelt: Él az ÚR és a te lelked, hogy nem hagylak el. Ekkor elmentek Jerikóba,

5 és a prófétafiak, akik Jerikóban voltak, Elizeushoz léptek, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja uradat mellőled? Ő így felelt: Én is tudom, hallgassatok.

6 Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. De ő így felelt: Él az ÚR és a te lelked, hogy nem hagylak el téged. Erre elmentek ketten együtt.

7 Ötvenen pedig a prófétafiak közül utánuk mentek, velük szemben messze megálltak, amikor ők ketten megálltak a Jordánnál.

8 Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és megütötte vele a vizet. Az kétfelé vált, így mind a ketten szárazon mentek át rajta.

9 Amikor átmentek, azt mondta Illés Elizeusnak: Kérj tőlem valamit, mit cselekedjem veled, mielőtt elragadtatom tőled. Elizeus azt mondta: Legyen, kérlek, a benned való lélek kétszerese énbennem!

10 Ő azt mondta: Nehezet kértél. Mégis, ha látsz engem, amikor majd elragadtatom tőled, akkor meglesz, amit kértél, ha pedig nem látsz meg, nem lesz meg.

11 Amikor továbbmentek és beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, és fölment Illés a szélvészben az égbe.

12 Elizeus látta ezt, és így kiáltott: Atyám, Atyám! Izráel harci szekerei és lovasai! És nem látta őt többé. Fogta a ruháit, és két részre szakította azokat.

13 Fölemelte Illés palástját, amely leesett róla, visszatért, és megállt a Jordán partján.

14 Fogta Illés leesett palástját, megütötte vele a vizet, és azt mondta: Hol van az ÚR, Illés Istene? És amikor ő is megütötte a vizet, az kétfelé vált; és átment Elizeus.

15 Amikor látták őt a prófétafiak, akik szemben, Jerikónál voltak, azt mondták: Illés lelke megnyugodott Elizeuson. És eléje mentek, és földig hajoltak előtte.

16 Majd azt mondták neki: Íme, szolgáid között van ötven ember, vitéz férfiak, küldd el őket, hadd menjenek el megkeresni a te uradat, hátha az ÚR lelke, miután elragadta őt, letette valamelyik hegyen vagy völgyben. De ő így felelt: Ne küldjetek senkit.

17 De mikor azok a végsőkig unszolták őt, ezt mondta: Hát küldjetek! És elküldték az ötven férfit, de harmadnapig keresve sem találták meg őt.

18 Amikor visszajöttek hozzá, mert Jerikóban lakott, azt mondta nekik: Nem mondtam-e, hogy ne menjetek el?

19 Egyszer a városbeli férfiak azt mondták Elizeusnak: Íme, e város, amint magad is látod, uram, jó lakóhely volna, de a vize rossz, és a földje terméketlen.

20 Ő így válaszolt: Hozzatok nekem egy új tálat, és tegyetek bele sót. És hoztak neki.

21 Ő pedig kiment a forráshoz, sót dobott bele, és azt mondta: Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítottam e vizeket, ezután nem származik belőlük halál és terméketlenség.

22 És egészségesekké lettek a vizek mindmáig Elizeus szavai szerint, amelyet szólt.

23 Azután fölment onnan Bételbe. Amikor az úton fölfelé ment, gyermekek jöttek ki a városból, akik így csúfolták: Menj föl, kopasz, menj föl, kopasz!

24 Erre ő hátratekintve meglátta és megátkozta őket az ÚR nevében; és az erdőből két nőstény medve jött ki, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket.

25 Azután fölment onnan a Karmelhegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.

3. fejezet

1 Jórám pedig, Aháb fia Jósáfátnak, Júda királyának tizennyolcadik évében lett Izráel királya Samáriában, és tizenkét évig uralkodott.

2 És gonoszul cselekedett az ÚR szemében, bár nem annyira, mint apja és anyja. Mert lerontotta a Baal oszlopát, amelyet apja készíttetett.

3 De mégis követte Jeroboámnak, Nebát fiának bűneit, aki vétekbe vitte Izráelt, és nem tágított attól.

4 Mésának, Móáb királyának nagyon sok juha volt, és Izráel királyának adóként százezer bárány és százezer kos gyapját fizette.

5 De amikor Aháb meghalt, Móáb királya elpártolt Izráel királyától.

6 Kivonult tehát Jórám király azon a napon Samáriából, és megszámlálta egész Izráelt.

7 Utána elment, és követeket küldött Jósáfáthoz, Júda királyához, ezt üzenve neki: Móáb királya elpártolt tőlem. Eljössz-e velem harcolni Móáb ellen? Erre ő így felelt: Elmegyek én éppúgy, mint te, az én népem éppúgy, mint a te néped, az én lovaim éppúgy, m

8 Majd megkérdezte: Melyik úton menjünk föl? Ő így felelt: Az Edóm pusztájának útján.

9 És elment Izráel királya, Júda királya és Edóm királya. Mikor már hét napja bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velük levő állatoknak.

10 Akkor ezt mondta Izráel királya: Jaj, jaj. Azért hívta össze az ÚR ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket!

11 De Jósáfát így szólt: Nincs-e itt az ÚR prófétái közül egy, hogy tanácsot kérhetnénk általa az ÚRtól? És így felelt Izráel királyának egyik szolgája: Itt van Elizeus, Sáfát fia, aki Illés kezére szokta tölteni a vizet.

12 Erre Jósáfát azt mondta: Nála van az ÚR beszéde. Elment tehát hozzá Izráel királya és Jósáfát meg Edóm királya.

13 Elizeus azonban azt mondta Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj apád meg anyád prófétáihoz! És mondta neki Izráel királya: Ne utasíts el, mert az ÚR gyűjtötte össze ezt a három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket!

14 Erre Elizeus így felelt: Él a Seregek URa, aki előtt állok, hogy ha nem nézném Jósáfátnak, Júda királyának személyét, rád sem tekintenék, meg sem látnálak.

15 De most hozzatok ide egy lantost. És mikor a lantos játszani kezdett, az ÚR keze megérintette a prófétát,

16 és így szólt: Ezt mondja az ÚR: Csináljatok sok gödröt e patak medrében.

17 Mert azt mondja az ÚR: Nem láttok szelet, nem láttok esőt, és e patak mégis megtelik vízzel, hogy igyatok mind ti, mind a nyájatok és az állataitok is.

18 De ez még csekélység az ÚR előtt, még Móábot is a kezetekbe adja,

19 és bevesztek minden kulcsos várost és minden szép várost. Kivagdaltok minden jó fát, és betömtök minden forrást, és minden jó szántóföldet teleszórtok kövekkel.

20 Reggel az történt, hogy amikor áldozatot szoktak bemutatni, íme, víz áradt Edóm felől, és megtelt a környék vízzel.

21 Mikor pedig meghallotta az egész Móáb, hogy feljöttek a királyok őellenük harcolni, összegyűltek mindnyájan, akik fegyvert foghattak, és megálltak tartományuk határán.

22 És mikor reggel fölkeltek, és a nap feljött a víz fölött, a móábiak úgy látták, mintha velük szemben vöröslene az a víz, mint a vér.

23 Akkor ezt mondták: Vér ez! Bizonyára megvívtak egymással a királyok, és megölték egymást. Prédára most, Móáb!

24 De mikor odaértek Izráel táborához, fölkeltek az izráeliek, és megverték a móábiakat, és azok megfutamodtak előlük. Betörtek hozzájuk, és leverték Móábot.

25 Lerontották városaikat, a jó szántóföldjeikre követ hánytak, míg beborították azt a kövek, és minden forrást betömtek, és minden jó fát kivágtak, úgyhogy csak Kír-Hareset kőfalait hagyták meg. De azt is körülvették a parittyások és lerontották.

26 Amikor látta Móáb királya, hogy legyőzik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverforgató férfit, hogy keresztültörjenek Edóm királyához, de nem tudtak.

27 Akkor vette elsőszülött fiát, aki úgy volt, hogy majd helyette uralkodik, és égőáldozatul feláldozta a kőfalon. Ezen Izráel népe oly igen felháborodott, hogy elmentek onnan, és visszatértek hazájukba.

4. fejezet

1 A prófétafiak feleségei közül egy asszony így kiáltott Elizeusnak: Szolgád, az én férjem meghalt. Te tudod, hogy szolgád félte az URat. Most pedig eljött a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy szolgái legyenek.

2 Elizeus megkérdezte: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban! Ő így szólt: Nincsen egyéb szolgálóleányod házában, csak egy korsó olaj.

3 Elizeus azt mondta: Menj el, kérj minden szomszédodtól üres edényeket, de ne keveset.

4 Menj be, és zárkózzál be a fiaiddal, és tölts az olajból mindegyik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.

5 Az asszony elment, bezárkózott fiaival, és azok hordták neki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.

6 Amikor megtöltötte az edényeket, mondta a fiának: Hozz ide még egy edényt! Ő így felelt: Nincs több edény. Ekkor megállt az olaj.

7 Az asszony elment, és elbeszélte ezt Isten emberének. Ő pedig azt mondta: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki a hiteleződet. Te pedig és a fiaid éljetek a maradékából.

8 Ebben az időben történt, hogy Elizeus Súnémba ment. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalta, hogy nála egyék. Ezért amikor csak arra járt, betért oda, hogy egyék.

9 És mondta az asszony a férjének: Íme, úgy veszem észre, hogy ez az Isten embere, aki szüntelen erre szokott járni, szent ember.

10 Kérlek, csináljunk egy kicsiny felső szobát, és tegyünk abba neki egy ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy amikor hozzánk jön, betérhessen oda.

11 Egy napon az történt, hogy odament Elizeus, megszállt a felső szobában, és megpihent ott.

12 Majd ezt mondta szolgájának, Géhazinak: Hívd ide azt a súnémi asszonyt. Az odahívta őt, és az megállt előtte.

13 Elizeus így szólt a szolgájának: Mondd meg neki: Íme, nagyon szorgosan gondoskodsz rólunk, mit kívánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-e valami mondanivalód a király előtt vagy a hadsereg fővezére előtt? De ő így felelt: Békességben lakom népem körében.

14 Elizeus azt mondta: Mégis, mit lehetne tenni érte? Géhazi így válaszolt: Nincs fia, és a férje idős.

15 Erre azt mondta: Hívd ide! És amikor odahívta, megállt az ajtóban.

16 Akkor azt mondta Elizeus: Egy év múlva ilyenkor fiút fogsz ölelni. Ő ezt mondta: Ugyan, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!

17 És fogant az az asszony, és fiút szült abban az időben, amelyet Elizeus mondott.

18 De mikor megnőtt a gyermek, az történt, hogy egy napon kiment apjához, az aratókhoz,

19 és egyszer csak ezt mondta az apjának: Jaj, a fejem, jaj, a fejem! Erre azt mondta az apja a szolgának: Vidd el őt az anyjához!

20 Az föl is vette, elvitte az anyjához, és ő az ölében tartotta délig, akkor meghalt.

21 Fölment az asszony, és Isten emberének az ágyára tette őt, bezárta az ajtót, és kijött onnan.

22 Majd hívatta a férjét, és azt mondta: Kérlek, küldj ide nekem egy szolgát és egy szamarat, hadd menjek el gyorsan az Isten emberéhez, mindjárt hazajövök.

23 Ő megkérdezte: Miért mész hozzá? Ma nincs sem újhold, sem szombat. Így felelt: Csak bízd rám!

24 Majd megnyergelte a szamarat, és azt mondta a szolgának: Hajtsd és siess, ne lassíts a haladásban, csak ha szólok neked.

25 Elment tehát, és eljutott Isten emberéhez a Karmel-hegyre. Amikor távolról meglátta őt Isten embere, azt mondta Géhazinak, a szolgájának: Íme, a súnémi asszony jön!

26 Kérlek, fuss eléje, és kérdezd meg tőle, hogy békességben van-e ő is, férje is, és a gyermeke is! Az asszony így felelt: Békességben!

27 Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett, hogy félretolja őt, de Isten embere így szólt: Hagyj békét neki, mert megkeseredett a szíve, de az ÚR eltitkolta tőlem, és nem jelentette ki nekem.

28 Az asszony azt mondta: Vajon én kértem-e fiút az én uramtól? Nem mondtam-e neked: ne hitegess engem?

29 Elizeus akkor így szólt Géhazinak: Övezd föl derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el. Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd botomat a gyermek arcára.

30 De a gyermek anyja azt mondta: Él az ÚR és a te lelked, hogy nem hagylak el. Ekkor Elizeus fölkelt, és követte az asszonyt.

31 Géhazi pedig már előbb elment előttük, és a botot a gyermek arcára tette, de az nem szólalt meg, és nem is tért eszméletre. Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki: Nem támadt föl a gyermek.

32 Ekkor Elizeus bement a házba, és íme, a gyermek ott feküdt holtan az ágyán.

33 Mikor bement, rázárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az ÚRhoz.

34 Majd föllépett az ágyra, a gyermekre borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette; ráborult, és megmelegedett a gyermek teste.

35 Azután fölállt, és egyszer végigment a házon oda-vissza, majd újra odalépett, és ráhajolt. Ekkor a gyermek tüsszentett hétszer, és fölnyitotta a szemét.

36 Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Vedd a fiadat!

37 Az asszony odamenve a lábához esett, földre borult, azután vette a fiát, és kiment.

38 Amikor Elizeus visszament Gilgálba, éppen éhínség volt az országban. Amikor a prófétafiak ott ültek vele, azt mondta a szolgájának: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valamilyen főzeléket a prófétafiaknak.

39 Kiment tehát a mezőre, hogy valami zöldségfélét szedjen. Talált is valamiféle indás növényt, teleszedte a ruháját vadtökkel, és amikor hazaért, belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudta, hogy mi az.

40 Amikor azután kiosztották a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.

41 Ő pedig azt mondta: Hozzatok lisztet. Majd beledobta azt a fazékba, és ezt mondta: Merj a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban.

42 Majd jött egy férfi Baal-Sálisából, és az első zsengéből készült kenyeret, húsz árpakenyeret és friss gabonát hozott ruhájában az Isten emberének. De ő azt mondta: Add a népnek, hadd egyenek.

43 A szolgája azonban így szólt: Hogy adjak ebből száz embernek? Ő azonban újból ezt mondta: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az ÚR: Esznek, és még marad is.

44 Akkor eléjük adta, ettek, és még maradt is belőle, ahogyan az ÚR megmondta.

5. fejezet

1 Naamán, az arámok királyának fővezére igen tekintélyes és nagyra becsült férfi volt ura előtt, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi vitéz hős volt, de leprás.

2 Egyszer portyázó csapatok mentek ki Arámból, és foglyul ejtettek egy kislányt Izráel országából, aki Naamán feleségének szolgálója lett.

3 Egyszer azt mondta asszonyának: Bárcsak eljuthatna az én uram ahhoz a prófétához, aki Samáriában van! Bizonyosan meggyógyítaná őt bélpoklosságából!

4 Naamán bement, és elmondta az urának: Így és így szólt az Izráel országából való leány.

5 Ekkor azt mondta Arám királya: Menj el, én pedig levelet küldök Izráel királyának. Elment tehát, és magával vitt tíz talentum ezüstöt és hatezer aranyat, azonkívül pedig tíz öltözet ruhát.

6 Átadta Izráel királyának a levelet, amely így szólt: Mikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg a leprából az én szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem.

7 Amikor Izráel királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját, és azt mondta: Hát Isten vagyok-e én, aki megölhet és megeleveníthet, hogy hozzám küldi ezt az embert, hogy gyógyítsam meg a leprából? Vegyétek észre, és figyeljétek, hogy csak okot keres el

8 Amikor Elizeus, Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta ruháját, ezt az üzenetet küldte a királynak: Miért szaggattad meg ruhádat? Hadd jöjjön hozzám, és tudja meg az az ember, hogy van próféta Izráelben.

9 Akkor elment Naamán lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál.

10 Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj el, és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a tested, és megtisztulsz.

11 Akkor megharagudott Naamán, elment, és azt mondta: Íme, én azt gondoltam, hogy kijön hozzám, és elém állva segítségül hívja az ÚRnak, az ő Istenének nevét, kezével megérinti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést.

12 Hát nem jobbak-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar Izráel minden vizénél? Hát nem fürödhetnék-e meg azokban, hogy megtisztuljak? Azzal megfordult, és nagy haraggal elment.

13 De hozzá mentek a szolgái, és azt mondták neki: Atyám, ha valami nagy dolgot parancsolt volna neked ez a próféta, vajon nem tetted volna meg? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondja, hogy fürödj meg, és megtisztulsz!

14 Elment tehát, és az Isten emberének beszéde szerint hétszer megmerítkezett a Jordánban. És megújult a teste, mint egy kisgyermek teste, és megtisztult.

15 Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és azt mondta: Íme, most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben! Azért most fogadd el, kérlek, ezt az ajándékot a te szolgádtól.

16 Ő pedig azt mondta: Él az ÚR, aki előtt állok, hogy nem fogadom el. Bár unszolta, hogy fogadja el, de ő hajthatatlan volt.

17 Ekkor azt mondta Naamán: Ha nem, kérlek, adj a te szolgádnak ebből a földből annyit, amennyit egy pár öszvér elbír. Mert a te szolgád többé nem áldozik sem égőáldozattal, sem véresáldozattal idegen isteneknek, hanem csak az ÚRnak!

18 Csak abban a dologban legyen az ÚR kegyelmes a te szolgádhoz, hogy amikor bemegy az én uram Rimmón templomába, hogy ott imádkozzék, és az én kezemre támaszkodik, akkor én is meghajolhassak Rimmón templomában. Azt, hogy meghajolok Rimmón templomában, bocsá

19 Ő azt felelte: Menj el békességgel. Mikor már úgy egy mérföldnyire eltávolodott tőle,

20 Géhazi, Elizeusnak, az Isten emberének szolgája azt gondolta: Íme, az én uram megkímélte ezt az arámi Naamánt, és nem akarta elfogadni tőle, amit hozott. Él az ÚR, hogy utána futok, és kérek tőle valamit.

21 Utána is futott Géhazi Naamánnak. Amikor Naamán meglátta, hogy fut utána, leugrott a kocsijáról, elébe ment, és ezt kérdezte: Rendben van minden?

22 Ő így felelt: Rendben. Uram küldött engem ezzel az üzenettel: Íme, épp most jött hozzám két ifjú az Efraim hegyvidékéről, a prófétafiak közül. Kérlek, adj nekik egy talentum ezüstöt és két öltözet ruhát!

23 Naamán azt mondta: Kérlek, fogadj el két talentumot. Unszolta őt, és egybekötött két talentum ezüstöt és két rend ruhát két zsákba, és a két szolgájának adta azokat, akik Géhazi előtt vitték.

24 De mikor a dombhoz ért, elvette tőlük azokat, és elrejtette egy házban, elbocsátotta a férfiakat, és azok elmentek.

25 Ő pedig bement, és megállt ura előtt. Elizeus azt mondta neki: Honnan, Géhazi? Így felelt: Nem ment a te szolgád sehova.

26 De ő azt mondta neki: Nem ment-e el a szívem veled, amikor az a férfi leszállt a kocsiról, és eléd ment? Hát most van-e az ideje annak, hogy ezüstöt szerezz, és hogy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, marhákat, szolgákat és szolgálóleányokat szerezzél

27 Azért örökre rád és a te utódaidra ragad Naamán leprája. Ekkor az olyan leprássá váltan ment ki előle, mint a hó.

6. fejezet

1 Egyszer azt mondták a prófétafiak Elizeusnak: Íme, ez a hely, ahol nálad lakunk, igen szűk nekünk.

2 Hadd menjünk el, kérlek, a Jordánhoz, hogy mindegyikünk hozzon onnan egy-egy szál fát, hogy hajlékot építsünk magunknak, amelyben lakhatunk. Ő azt mondta: Menjetek!

3 Egyikük ezt mondta: Légy szíves, jöjj el szolgáiddal. Így válaszolt: Elmegyek.

4 El is ment velük. A Jordán mellé mentek, és ott fákat vágtak.

5 De amikor egyikőjük egy fát akart kivágni, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Akkor így kiáltott: Jaj, édes uram! Pedig ezt is kölcsönkértem!

6 Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Amikor megmutatta neki a helyet, levágott egy fát, utána dobta, és a fejsze vasa feljött a víz színére.

7 Ekkor azt mondta: Vedd ki! Erre érte nyúlt, és kivette.

8 Arám királya pedig hadat indított Izráel ellen. Tanácsot tartott szolgáival, és azt mondta: Itt meg itt lesz a táborom.

9 Isten embere pedig ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak az arámok betörni.

10 Erre Izráel királya embereket küldött arra a helyre, amelyről az Isten embere szólt, és figyelmeztette őt nem egyszer, nem is kétszer, hogy ott vigyázzon magára.

11 Fölháborodott ezen az arám király szíve, összegyűjtötte szolgáit, és azt mondta nekik: Miért nem mondjátok meg nekem, hogy ki tart a mieink közül Izráel királyával?

12 Ekkor egyik szolgája azt mondta: Senki, uram, király. Hanem az izráeli Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről a hálóházadban beszélsz.

13 Erre azt parancsolta: Menjetek el, és nézzetek utána, hol van, hogy érte küldjek, és elhozassam. És jelentették neki: Íme, Dótánban van.

14 Akkor lovakat, harci szekereket és nagy sereget küldött oda, akik éjjel érkeztek, és körülvették a várost.

15 Amikor Isten emberének szolgája jókor reggel fölkelt, és kiment, íme, már seregek, lovak és harci szekerek vették körül a várost. Ekkor a szolgája így szólt hozzá: Jaj, jaj, édes uram, mit csináljunk?

16 Ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük.

17 Majd Elizeus így imádkozott: Ó, URam! Nyisd meg, kérlek, a szemét, hogy lásson! Erre megnyitotta az ÚR a szolga szemét, és az látta, hogy íme, a hegy tele van tüzes lovakkal és harci szekerekkel Elizeus körül.

18 Amikor az arámok lementek ellene, Elizeus így könyörgött az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! És meg is verte őket vaksággal Elizeus kívánsága szerint.

19 Elizeus akkor azt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város! Gyertek utánam, és elvezetlek titeket ahhoz a férfiúhoz, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába.

20 Mikor pedig megérkeztek Samáriába, így szólt Elizeus: Ó, URam, nyisd meg a szemüket, hogy lássanak! És megnyitotta az ÚR a szemüket, és látták, hogy íme, Samária közepén vannak.

21 Amikor Izráel királya meglátta őket, azt kérdezte Elizeustól: Megölessem őket, atyám?

22 Ő így felelt: Ne ölesd meg. Le szoktad-e vágni azokat, akiket karddal vagy íjjal fogsz el? Adj nekik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és menjenek el az ő urukhoz.

23 És nagy lakomát szerzett nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Ők pedig elmentek urukhoz. Ettől fogva többé nem jöttek arám portyázó csapatok Izráel földjére.

24 Történt ezután, hogy Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét, fölvonult, és ostrom alá vette Samáriát.

25 Igen nagy éhínség támadt Samáriában, mert addig tartották ostrom alatt a várost, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstbe és egy véka galambganéj öt ezüstbe került.

26 És amikor Izráel királya a várfalon járt, egy asszony így kiáltott hozzá: Segíts, uram, király!

27 Ő azonban azt mondta: Ha az ÚR nem segít rajtad, én hogyan segítsek? Tán a szérűről vagy a sajtóból?

28 Majd megkérdezte tőle a király: Mi bajod van? Erre ő így válaszolt: Egy asszony azt mondta nekem: Add ide a fiadat, együk meg ma őt, holnap pedig az én fiamat esszük meg.

29 Meg is főztük a fiamat, és meg et tük. Mikor aztán másnap azt mondtam neki: Add ide a te fiadat, együk meg azt is, ő akkor elrejtette a fiát.

30 Amikor meghallotta a király az asszony beszédét, megszaggatta ruháját, amint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy íme, alul zsákruha van rajta.

31 És így szólt: Úgy cselekedjék velem Isten, és úgy segítsen, hogy Elizeusnak, Sáfát fiának a feje ma nem marad a helyén!

32 Elizeus pedig a házában ült, és vele voltak a vének. A király egy férfit küldött el maga előtt. De mielőtt a követ odaért volna hozzá, Elizeus azt mondta a véneknek: Látjátok-e, hogy ez a gyilkos ide küldött, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy amik

33 Még beszélt hozzájuk, amikor a követ már odaérkezett hozzá, és nyomában a király, aki ezt mondta: Íme, milyen veszedelem származott az ÚRtól. Miért várjak még tovább az ÚRra?!

7. fejezet

1 Ekkor így szólt Elizeus: Halljátok meg az ÚR beszédét! Ezt mondja az ÚR: Holnap ilyenkor egy köböl finomlisztet egy sékelért és két köböl árpát egy sékelért vesznek Samária kapujában.

2 Erre az egyik főember, akinek a kezére szokott támaszkodni a király, így szólt az Isten emberéhez: Csak ha az ÚR ablakot nyitna az égen, akkor lehetne ez. Erre így felelt Elizeus: Íme, látni fogod a saját szemeddel, de nem eszel belőle!

3 A kapu előtt pedig volt négy leprás férfi, akik ezt mondták egymásnak: Mire várunk itt, hogy éhen haljunk?

4 Ha úgy határoznánk, hogy bemegyünk a városba, ott is éhínség van, és akkor ott halunk meg. Ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg. Gyertek, hát szökjünk át az arámok táborába. Ha meghagyják az életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.

5 És fölkeltek alkonyatkor, hogy az arámok táborába menjenek. Amikor odaértek az arámok táborának széléhez, íme, már nem volt ott senki!

6 Mert az ÚR azt cselekedte, hogy az arámok tábora harci szekerek zörgését és lovak dobogását és nagy sereg robogását hallotta, és azt mondták egymásnak: Íme, Izráel királya fölbérelte ellenünk a hettiták királyait és az egyiptomiak királyait, hogy ellenünk

7 Ezért alkonyatkor fölkeltek, és futásnak eredtek, és elhagyták a sátraikat, lovaikat, szamaraikat, mind az egész tábort, ahogyan volt, és elfutottak, csak hogy életüket megmenthessék.

8 Mikor tehát ezek a leprások a tábor széléhez értek, bementek egy sátorba, ettek és ittak, majd vittek onnan az ezüstből, aranyból és a ruhákból, azután elmentek, és elrejtették azokat. Majd visszatértek, és egy másik sátorba is bementek, onnan is vittek,

9 Majd így szóltak egymáshoz: Nem helyes, amit teszünk! Ez a mai nap az örömmondás napja. Ha hallgatunk, és megvárjuk a virradatot, büntetés ér minket. Most tehát gyertek, menjünk el, és mondjuk meg a király házának.

10 Akkor elmentek, és kiáltottak a város kapuőrségének, és ezt mondták nekik: Bementünk az arámok táborába, és íme, már nem volt ott senki! Emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak voltak kikötve, és a sátrak úgy, ahogy voltak.

11 Kiáltottak tehát a kapuőrök, és hírül adták mindezt ott benn a király házában.

12 A király fölkelt még az éjszaka, és azt mondta a szolgáinak: Megmondom nektek, mit csinálnak velünk az arámok. Tudják, hogy éhezünk, és csak azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mert ezt gondolják: Mikor kijönnek a városból, élve fogjuk

13 Akkor egyik szolgája így szólt: Fogjunk a városban megmaradt lovak közül ötöt. Ezek éppúgy, mint Izráel egész sokasága, megmaradnak, vagy éppúgy, mint Izráel egész sokasága, elpusztulnak. Küldjük ki őket, és nézzük, mi lesz!

14 Fogtak tehát két harci szekeret lovastul, és kiküldte azokat a király az arámok táborába e szavakkal: Menjetek el, és nézzétek meg.

15 Ők tehát utánuk mentek egész a Jordánig, és íme, az egész út tele volt ruhákkal és edényekkel, amelyeket az arámok a sietségben eldobáltak. Amikor visszajöttek a követek, és elmondták ezt a királynak,

16 kiment a nép, és kirabolta az arámok táborát, és egy köböl finomlisztet egy sékelért és két köböl árpát egy sékelért vettek az ÚR szava szerint.

17 A király pedig azt a főembert, akinek a kezére szokott támaszkodni, odarendelte a kapuhoz. A nép azonban eltaposta őt a kapuban, és meghalt, amint Isten embere megmondotta, aki megjövendölte ezt, amikor a király lement hozzá.

18 Úgy történt, ahogy Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sékelért és egy köböl finomlisztet egy sékelért adnak másnap ilyenkor Samária kapujában.

19 És ezt felelte a főember Isten emberének: Csak ha az ÚR ablakot nyitna az égen, akkor lehetne ez. Ő azt felelte rá: Íme, látni fogod a saját szemeddel, de nem eszel belőle.

20 És egészen úgy történt, mert eltaposta őt a nép a kapuban, és meghalt.

8. fejezet

1 Egyszer Elizeus így szólt ahhoz az asszonyhoz, akinek a fiát föltámasztotta: Kelj föl, és menj el házad népével együtt, és maradj ott, ahol megélhetsz, mert az ÚR éhínséget szerez, és el is jön az a földre hét esztendeig.

2 Erre az asszony fölkelt, és Isten emberének beszéde szerint cselekedett: és elment ő és háznépe, és a filiszteusok földjén lakott hét esztendeig.

3 Amikor elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment, hogy panaszkodjék a királynak háza és szántóföldje ügyében.

4 A király pedig éppen Géhazival, Isten emberének a szolgájával beszélt, és ezt mondta: Beszéld el nekem, kérlek, mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Elizeus cselekedett!

5 Amikor elbeszélte a királynak, hogy hogyan támasztotta föl a halottat, íme, az az asszony, akinek a gyermekét föltámasztotta, éppen akkor járult a királyhoz az ő háza és szántóföldjei ügyében. Géhazi ezt mondta: Uram, király, ez az az asszony és ez az ő f

6 A király kikérdezte az asszonyt, és ő elbeszélte neki a dolgot. Ekkor a király egy udvari szolgát adott mellé, és azt mondta: Adasd vissza neki minden jószágát és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, amióta elhagyta az országot, egész mos

7 Elizeus ezután elment Damaszkuszba. Benhadad, Arám királya pedig éppen beteg volt. Hírül adták neki: Isten embere idejött.

8 A király azt mondta Hazáélnak: Végy ajándékot a kezedbe, és menj Isten embere elé, és kérj tanácsot az ÚRtól őáltala: Meggyógyulok-e ebből a betegségből?

9 Hazáél pedig eléje ment, és ajándékokat vitt a kezében: mindenféle damaszkuszi drágaságot negyven megrakott tevével. Elment, megállt előtte, és így szólt: Fiad, Benhadad, Arám királya küldött engem hozzád e kérdéssel: Vajon meggyógyulok-e ebből a betegség

10 Elizeus így felelt neki: Menj el, mondd meg neki: Biztos, hogy nem gyógyulsz meg. Mert az ÚR megjelentette nekem, hogy meg kell halnia.

11 Isten embere ekkor rámeredt, míg az zavarba jött, és Elizeus végül sírni kezdett.

12 Hazáél megkérdezte: Miért sír az én uram? Ő így felelt: Mert megtudtam, hogy milyen veszedelmet hozol Izráel fiaira. Erős városait felperzseled, ifjait fegyverrel levágatod, csecsemőiket földhöz vágod, és várandós asszonyaikat felhasogatod.

13 Hazáél ezt mondta: Ugyan, micsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? Elizeus így felelt: Megjelentette nekem az ÚR, hogy te leszel Arám királya.

14 Erre eltávozott Elizeustól, bement urához, aki megkérdezte: Mit mondott neked Elizeus? Ő így szólt: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.

15 Másnap azonban elővett egy takarót, vízbe mártotta, ráborította urának az arcára, az pedig meghalt. És Hazáél lett utána a király.

16 Jórámnak, Aháb fiának, Izráel királyának ötödik esztendejében kezdett uralkodni Jórám, Jósáfát fia mint Júda királya, amikor még Jósáfát volt Júda királya.

17 Harminckét éves volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

18 Izráel királyainak útján járt, ahogy az Aháb házából valók tették, mert Aháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedett az ÚR szemében.

19 De az ÚR mégsem akarta elpusztítani Júdát Dávidért, az ő szolgájáért, mert megígérte neki, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.

20 Az ő idejében szakadt el Edóm Júda uralma alól, és királyt választottak maguknak.

21 Ezért Jórám Cáirba vonult minden harci szekerével együtt. Éjjel fölkelt, és átvágta magát az edómiakon, akik körülzárták őt és a harci szekerek parancsnokait. A hadinép elfutott, mindenki a maga sátrába.

22 Így pártolt el Edóm Júda uralmától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el Libná is.

23 Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedete vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

24 És elaludt, és atyáihoz tért Jórám, és eltemették atyáihoz Dávid városában; utána fia, Ahazjá lett a király.

25 Jórámnak, Aháb, Izráel királya fiának a tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Ahazjá, a júdabeli Jórám király fia.

26 Huszonkét esztendős volt Ahazjá, amikor király lett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omrinak, Izráel királyának unokája.

27 Ő is Aháb házának az útján járt, és gonoszul cselekedett az ÚR szemében éppúgy, mint Aháb háza, mert Ahábnak a veje lett.

28 Jórámmal, Aháb fiával háborút viselt Rámót-Gileádért Arám királya, Hazáél ellen, de az arámok megsebesítették Jórámot.

29 Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, amelyeket az arámok Ráma alatt ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig elment, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát J

9. fejezet

1 Elizeus próféta pedig szólított egyet a prófétafiak közül, és azt mondta neki: Övezd föl derekadat, vedd kezedbe ezt az olajoskorsót, és menj el Rámót-Gileádba.

2 Menj be oda, és keresd meg Jéhút, Jósáfát fiát, Nimsi unokáját. Mikor pedig odaérsz, hívasd ki társai közül, és vezesd be a legbelső szobába.

3 Vedd elő e korsócska olajat, töltsd a fejére, és mondd: Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává! Azután nyisd ki az ajtót, és fuss el, és ne időzz ott tovább.

4 El is ment az ifjú, a próféta tanítványa Rámót-Gileádba.

5 Amikor bement, íme, a seregek parancsnokai éppen ott voltak együtt. Ő így szólt: Beszédem volna veled, parancsnok! Jéhú megkérdezte: Kivel volna beszéded ennyiünk közül? Így felelt: Teveled, parancsnok!

6 Ekkor fölkelt, és bement a házba, az pedig olajat öntött a fejére, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Fölkentelek téged az ÚR népének, Izráelnek királyává,

7 hogy elveszítsed uradnak, Ahábnak a háza népét! Mert bosszút állok Jezábelen szolgáimnak, a prófétáknak véréért és az ÚR minden szolgájának a véréért.

8 Kivész egészen Aháb háza népe, mert kiirtom Aháb minden fiú utódját, a szabadot és a rabszolgát is Izráelben.

9 Olyanná teszem Aháb házát, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát.

10 Jezábelt pedig az ebek eszik meg jezréeli birtokán, és nem lesz, aki eltemesse.” Ezután kinyitotta az ajtót, és elfutott.

11 Amikor Jéhú kiment urának szolgáihoz, azok megkérdezték tőle: Rendben van minden? Miért jött hozzád ez a bolond? Így felelt nekik: Hiszen ismeritek az ilyen fecsegő embert!

12 De ők azt mondták: Hazugság! Mondd meg az igazat. Mire ő így szólt: Ilyesfélét mondott nekem: „Így szól az ÚR: Fölkentelek téged Izráel királyává.”

13 Akkor mindnyájan nagy sietséggel fogták a ruhájukat, és leterítették alája a lépcső felső részére, megfúvatták a kürtöket, és kikiáltották: Jéhú a király!

14 Így ütött pártot Jéhú, Jósáfát fia, Nimsi unokája Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott Rámót-Gileád alatt egész Izráellel, Hazáéllel, Arám királyával szemben.

15 De visszatért Jórám király, hogy Jezréelben gyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket az arámok ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Jéhú pedig ezt mondta: Ha nektek is úgy tetszik, ne engedjetek kimenni senkit a városból, hogy elmenj

16 Majd befogatott Jéhú, és elment Jezréelbe, ahol Jórám feküdt, és ahova Ahazjá, Júda királya is elment azelőtt, hogy meglátogassa Jórámot.

17 Mikor pedig az őrálló, aki Jezréelben a toronyban állt, meglátta Jéhú közelgő seregét, azt mondta: Valami sereget látok! Akkor azt mondta Jórám: Válassz egy lovast, küldd eléjük, hogy megkérdezze: „Békés-e a szándékotok?”

18 Erre odalovagolt a lovas eléjük, és ezt mondta: Azt kérdezi a király: „Békés-e a szándékotok?” Jéhú így felelt: Mit törődsz a békességgel? Kerülj a hátam mögé! Akkor az őrálló jelentette, hogy a követ odament ugyan, de nem tért vissza.

19 Akkor elküldött egy másik lovast, az is odaért hozzájuk, és azt mondta: Azt kérdezi a király: „Békés-e a szándékotok?” Jéhú így felelt: Mit törődsz te a békességgel? Kerülj a hátam mögé!

20 Hírül adta ezt is az őrálló: Odament ugyan hozzájuk, de nem jött vissza. De aki jön, az úgy hajt, mint ahogyan Jéhú, Nimsi unokája szokott hajtani. Mert úgy hajt, mint egy őrült.

21 Akkor Jórám azt mondta: Fogjatok be! Amikor befogtak a harci szekérbe, kivonult Jórám, Izráel királya és Ahazjá, Júda királya, mindegyik a maga harci szekerén Jéhú elé, és a jezréeli Nábót mezején találkoztak vele.

22 Amikor Jórám meglátta Jéhút, megkérdezte: Békés-e a szándékod, Jéhú? Ő így felelt: Hogy lehetne békés, amíg anyádnak, Jezábelnek paráznasága és sok varázsolgatása még egyre folyik!

23 Ekkor Jórám megfordult, futásnak eredt, és ezt kiáltotta Ahazjának: Árulás, Ahazjá!

24 Jéhú pedig kihúzta az íját, és hátba lőtte Jórámot a lapockái között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és ő lerogyott a harci szekerében.

25 Ekkor Jéhú így szólt Bidkarnak, a hadnagyának: Fogd meg és vesd a jezréeli Nábót birtokára! Mert emlékezz csak vissza, amikor az apja, Aháb után egymás mellett lovagoltunk, és az ÚR ezt a fenyegetést mondta felőle:

26 Bizony láttam, amikor kiontották Nábótnak és fiainak vérét, így szól az ÚR. Azért megfizetek neked ezen a birtokon, így szól az ÚR. Most tehát fogjad őt és dobd erre a birtokra az ÚR beszéde szerint.

27 Amikor Ahazjá, Júda királya látta ezt, futásnak eredt Bét-Haggán felé, de Jéhú üldözőbe vette, és azt parancsolta: Őt is vágjátok le a szekerében. És megsebesítették őt Gúr hágójánál, amely Jibleám mellett van. Elmenekült Megiddóba, de ott meghalt.

28 Szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe és atyáihoz temették sírboltjában, a Dávid váro sában.

29 Ahazjá pedig Jórámnak, Aháb fiának tizenegyedik esztendejében kezdett uralkodni Júdában.

30 Amikor Jéhú Jezréelbe ment, és Jezábel ezt meghallotta, arcát kifestette kenettel, felékesítette a fejét, és kitámaszkodott az ablakon.

31 Amikor Jéhú bevonult a kapun, azt kérdezte: Békesség van-e, Zimri, uradnak gyilkosa?

32 Ő pedig föltekintve az ablakra azt mondta: Ki van velem? Kicsoda? Ekkor két vagy három főember letekintett.

33 Azt mondta nekik: Dobjátok le! Erre ledobták, és a vére a falra fröccsent és a lovakra, és eltaposták.

34 Jéhú pedig bement oda, evett, ivott, és azt mondta: Nézzetek utána annak az átkozottnak, és temessétek el. Hiszen mégiscsak egy királyleány volt!

35 De mikor kimentek, hogy eltemessék, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a kézfejeit.

36 Visszamentek, megmondták neki, mire ő ezt mondta: Ez az ÚR beszéde, amelyet kijelentett az ő szolgája, a tisbei Illés által: Az ebek eszik meg Jezábel testét Jezréel földjén,

37 és olyan lesz Jezréel földjén Jezábel teste, mint trágya a mezőn, senki meg nem mondhatja róla, hogy ez volt Jezábel!

10. fejezet

1 Ahábnak hetven fia volt Samáriában. Jéhú levelet írt, és elküldte Samáriába Jezréel fejedelmeihez, a vénekhez és Aháb fiainak nevelőihez ezzel a paranccsal:

2 Mikor e levél hozzátok érkezik, éppen nálatok vannak uratoknak fiai a harci szekerekkel, a lovakkal és a megerősített városok hadi fölszerelésével együtt.

3 Jól nézzétek meg, melyik a legjobb és a legigazabb uratok fiai közül, és azt ültessétek apja trónjára, és harcoljatok uratok házáért.

4 De azok igen megrettentek, és azt mondták: Íme, már két király sem állhatott meg vele szemben, akkor mi hogyan állhatnánk meg?

5 Akkor a palota felügyelője és a város parancsnoka meg a vének és a nevelők ezt az üzenetet küldték Jéhúnak: Szolgáid vagyunk, és bármit parancsolsz nekünk, azt megtesszük. Mi nem teszünk senkit királlyá. Tedd azt, ami neked tetszik!

6 Erre egy második levélben ezt írta nekik: Ha velem tartotok, és hallgattok a szavamra, vegyétek a fejét azoknak a férfiaknak, uratok fiainak, és jöjjetek hozzám holnap ilyenkor Jezréelbe. A király fiai, e hetven férfiú ugyanis a város előkelőinél voltak;

7 És amikor a levél hozzájuk jutott, vették a király fiait, és megölték a hetven férfit, fejüket kosarakba rakták és elküldték Jéhúnak Jezréelbe.

8 Amikor a követ megérkezett, és jelentette neki, hogy elhozták a királyfiak fejét, azt mondta: Rakjátok két rakásba azokat a kapu előtt reggelre.

9 Amikor pedig reggel kiment, megállt, és azt mondta az egész népnek: Ti igazak vagytok. Íme, én ütöttem pártot uram ellen, és én öltem meg őt. De ki vágta le mindezeket?

10 Tudjátok meg ebből, hogy semmi sem esik a földre az ÚR beszédéből, amelyet az ÚR Aháb háza ellen szólt, és az ÚR véghezvitte, amit szolgája, Illés által kijelentett.

11 Azután levágta Jéhú mindazokat, akik még megmaradtak Aháb házából Jezréelben, és minden főemberét, egész rokonságát és minden papját, míg csak ki nem irtotta a maradékát is.

12 Majd fölkelt, elindult és elment Samáriába. De útközben, a pásztorok juhnyíró házánál

13 találkozott Ahazjának, Júda királyának a testvéreivel Jéhú, és megkérdezte: Kik vagytok? Ők így feleltek: Ahazjá testvérei vagyunk, és lejöttünk, hogy köszöntsük a király gyermekeit meg a királyné fiait.

14 Jéhú ezt parancsolta: Fogjátok el őket élve! Erre élve elfogták és megölték őket a juhnyíró ház kútja mellett: negyvenkét férfit. Nem hagyott életben senkit.

15 Onnan továbbmenve, összetalálkozott Jehónádábbal, Rékáb fiával, aki elébe jött, köszöntötte őt, és ezt kérdezte tőle: Vajon olyan igaz-e a szíved, mint az én szívem a te szívedhez? Jehónádáb így felelt: Olyan. Jéhú azt mondta: Ha így van, nyújts kezet! És

16 Ezt mondta: Gyere velem, és lásd meg, hogyan állok bosszút az ÚRért. És vele együtt vitték őt az ő harci szekerén.

17 Miután megérkezett Samáriába, levágta mindazokat, akik az Aháb nemzetségéből megmaradtak ott, amíg ki nem pusztította őket az ÚR beszéde szerint, amelyet kijelentett Illésnek.

18 Akkor Jéhú összegyűjtötte az egész népet, és azt mondta nekik: Aháb kevéssé szolgálta Baalt. Jéhú sokkal jobban akarja szolgálni.

19 Most azért hívjátok ide hozzám Baal minden prófétáját, minden papját és minden szolgáját. Senki el ne maradjon, mert nagy áldozatot akarok bemutatni Baalnak. Aki nem jön el, annak meg kell halnia! Jéhú álnokságból tette ezt, hogy elpusztítsa a Baal tiszte

20 Majd ezt mondta: Szenteljetek ünnepet Baal tiszteletére! És ki is hirdették ezt.

21 Akkor Jéhú hírvivőket küldött szét egész Izráelbe, és Baal minden tisztelője eljött. Senki sem maradt, aki ne jött volna el. Bementek Baal templomába, és megtelt a Baal templomának minden zuga.

22 Akkor ezt mondta a ruhatárnoknak: Hozz ki ruhákat Baal minden tisztelőjének. Erre hozott nekik ruhákat.

23 Akkor bement Jéhú és Jehónádáb, Rékáb fia a Baal templomába, és ezt mondta a Baal tisztelőinek: Nézzetek körül, és vizsgáljátok meg, hogy valamiképpen ne legyen itt veletek az ÚR szolgái közül valaki, hanem csak a Baal tisztelői.

24 Majd amikor bementek, hogy ajándékokkal és égőáldozatokkal áldozzanak, Jéhú felállított kívül nyolcvan embert, akiknek azt mondta: Aki egyet is elszalaszt azok közül, akiket a kezetekbe adok, annak életével kell fizetnie azért az emberért.

25 Mikor pedig elvégezték az égőáldozatot, megparancsolta Jéhú a testőröknek és a hadnagyoknak: Menjetek be, és vágjátok le őket, egy se meneküljön meg közülük! Erre a testőrök és a hadnagyok kardélre hányták őket, és kidobálták holttestüket. Azután bementek

26 és kihordták és megégették Baal templomának a bálványait.

27 Lerombolták Baal oszlopát is templomostul, és árnyékszékké tették azt mindmáig.

28 Így pusztította ki Jéhú Baalt Izráelből.

29 De nem szakadt el Jéhú Jeroboámnak, Nebát fiának a bűneitől, aki vétekbe ejtette Izráelt: az aranyborjúktól, amelyek Bételben és Dánban voltak.

30 Az ÚR azt mondta Jéhúnak: Mivel szorgalmasan megtetted, ami tetszik nekem, és szívem kívánsága szerint cselekedtél Aháb házával, fiaid negyedízig ülnek Izráel trónján.

31 De Jéhú mégsem igyekezett azon, hogy teljes szívvel az ÚRnak, Izráel Istenének a törvénye szerint járjon. Nem szakadt el Jeroboám vétkeitől, aki bűnbe ejtette Izráelt.

32 Abban az időben kezdte az ÚR megtépázni Izráelt, mert megverte őket Hazáél Izráel minden határa mentén:

33 a Jordántól napkeletre, a gileádbelieknek, majd Gád, Rúben és Manassé törzsének egész földjét, az Arnón-patak mellett fekvő Aróértől kezdődően egész Gileádot és Básánt.

34 Jéhúnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedete és minden erőssége vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

35 Aztán elaludt Jéhú, és atyáihoz tért, és eltemették Samáriában. Utána a fia, Joáház lett a király.

36 Az az idő, amíg Jéhú Izráel királya volt Samáriában, huszonnyolc esztendő volt.

11. fejezet

1 Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy fia meghalt, fogta magát, és a királyi család minden ivadékát megölette.

2 De Jóseba, Jórám király leánya, Ahazjá húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és dajkájával együtt elrejtette a hálószobában. Elrejtették őt Ataljá elől, és így nem ölték meg.

3 Jóás vele együtt rejtve maradt az ÚR házában hat esztendeig. Az országban pedig Ataljá uralkodott.

4 A hetedik esztendőben azonban Jójádá elküldött, és magához hívatta a palotaőrök és a testőrök századparancsnokait, bevitte őket magával az ÚR házába, szövetséget kötött velük, megeskette őket az ÚR házában, majd megmutatta nekik a királyfit.

5 Azután megparancsolta nekik: Ezt kell tennetek: egyharmada azoknak, akik a nyugalom napján jönnek őrségre, tartson őrséget a királyi palotánál.

6 Egyharmad részetek legyen a Szúr-kapuban, egyharmad részetek a testőrök mögötti kapuban. Nagy figyelemmel őrizzék a házat, hogy senki rajtunk ne üthessen!

7 Az a két rész pedig közületek, az egész, amely szombaton kilép az őrszolgálatból, maradjon az ÚR házának őrzésére a király mellett.

8 Vegyétek körül a királyt mindnyájan fegyverrel a kezetekben, és azt, aki a sorokba be akarna törni, öljétek meg! A király körül legyetek, amikor kijön és bemegy.

9 A csapatok vezérei úgy cselekedtek, amint Jójádá főpap meghagyta nekik. Mindegyik maga mellé vette az ő embereit, azokat, akik szombaton őrségbe álltak, azokkal együtt, akiket felváltottak szombaton, és Jójádá paphoz mentek.

10 A főpap pedig a csapatok vezéreinek odaadta Dávid király dárdáit és pajzsait, amelyek az ÚR házában voltak.

11 A testőrök ott álltak a király körül, mindegyik fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától a bal oldaláig, az oltár és a szentély irányában.

12 Ekkor kivezette Jójádá a királyfit, fejére tette a koronát, kezébe adta a bizonyságot, és királlyá tették és felkenték őt. Kezükkel tapsoltak, és ezt kiáltották: Éljen a király!

13 Amikor Ataljá meghallotta a testőrök és a nép zajongását, bement a néphez az ÚR házába.

14 Amikor szétnézett, íme, a király ott állt az emelvényen, ahogy szokás. A király előtt álltak a fejedelmek és a trombitások, az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor Ataljá megszaggatta ruháját, és így kiáltott: Árulás! Árulás!

15 De Jójádá főpap azt parancsolta a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak: Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki követné őt, öljétek meg fegyverrel! Mert azt mondta a főpap, hogy ne öljék meg az ÚR házában.

16 Utat nyitottak neki, és amikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.

17 Ekkor szövetséget kötött Jójádá az ÚR, a király és a nép között, hogy ők az ÚR népe lesznek; és külön szövetséget kötött a király és a nép között.

18 Majd elment az egész föld népe a Baal templomához, lerombolta azt, oltárait és bálványait teljesen összetörte, és Mattánt, a Baal papját megölték az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt az ÚR házába.

19 Maga mellé vette a csapatok vezéreit, a palotaőrséget, a testőröket és az egész föld népét, és elvitték a királyt az ÚR házából, és a testőrök kapujának útján a királyi palotához mentek. És Jóás ült a királyi trónra.

20 Az egész föld népe örvendezett, és megnyugodott a város, miután megölték Atalját fegyverrel a királyi palotánál.

21 Jóás hétesztendős volt, amikor uralkodni kezdett.

12. fejezet

1 Jéhú hetedik évében tették királlyá Jóást, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá volt, és Beérsebából származott.

2 Jóás az ÚR szemében kedves dolgot cselekedett mindaddig, amíg Jójádá pap oktatta őt.

3 De a magaslatok oltárait nem rontatták le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok oltárain.

4 Jóás megparancsolta a papoknak, hogy minden pénzt, amelyet Istennek szentelnek és az ÚR házába bevisznek, a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét is, azt is, amelyet ki-ki szabad akarata szerint az ÚR házába bevisz,

5 vegyék magukhoz a papok, mindegyik a maga ismerősétől, és javíttassák ki az ÚR házának rongálódásait mindenütt, ahol romlást látnak rajta.

6 De mikor Jóás király huszonharmadik esztendejéig sem javították ki a papok az ÚR házának romlásait,

7 előhívatta Jóás király Jójádá papot a többi pappal együtt, és megkérdezte őket: Miért nem javítjátok ki az ÚR házának romlásait? Ezután nem vehetitek magatokhoz ismerőseitek pénzét, hanem oda kell adnotok a templom rongálódásainak kijavítására!

8 A papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt sem fogadnak el a néptől, de a ház rongálódásainak javításáról mégsem gondoskodtak.

9 Jójádá pap vett egy ládát, a fedelén csinált egy nyílást, és az oltár mellé helyezte jobb felől, amerről az ÚR házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbének őrzői minden pénzt, amelyet az ÚR házába hoznak.

10 Amikor látták, hogy sok pénz van a ládában, fölment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták az ÚR házában talált pénzt.

11 A megmért pénzt ezután a munkavezetőknek a kezébe adták, akik az ÚR házához voltak rendelve, ők pedig kiadták azt az ácsoknak és építőknek, akik a házon dolgoztak,

12 és a kőműveseknek és a kőfaragóknak fa és faragott kő vásárlására, az ÚR háza rongálódásainak kijavítására és mindarra, ami a templom javítására szükséges volt.

13 De abból a pénzből, amelyet bevittek az ÚR házába, nem csináltattak az ÚR házához sem ezüstpoharakat, sem késeket, sem medencéket, sem trombitákat, sem bármi más arany- vagy ezüstedényt,

14 hanem a munkásoknak adták, és azt csak az ÚR házának javítására költhették.

15 Nem számoltatták el azokat az embereket, akikre rábízták a pénzt, hogy átadják a munkavezetőknek, mivel azok hűségesen jártak el.

16 De a vétekért és a bűnért való pénzt nem vitték az ÚR házába, az a papoké lett.

17 Ebben az időben vonult fel Hazáél, Arám királya, és megszállta Gátot és be is vette. Azután megfordult Hazáél, hogy Jeruzsálem ellen menjen.

18 De Jóás, Júda királya vette az összes megszentelt ajándékot, amelyeket atyái, Jósáfát, Jórám és Ahazjá, Júda királyai az ÚRnak szenteltek, és amelyeket ő maga szentelt neki, és minden aranyat, amely az ÚR házának és a királyi palotának a kincsei között ta

19 Jóásnak egyéb dolgai és minden cselekedete pedig vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

20 Szolgái azonban föllázadtak, és pártot ütöttek ellene, és megölték Jóást Bét-Millóban, amerre Szillába megy le az ember.

21 Józákár, Simeát fia és Jehózábád, Sómér fia, az ő szolgái ölték meg őt, és meghalt. Majd atyáihoz temették a Dávid váro sá ban. Utána fia, Amacjá lett a király.

13. fejezet

1 Jóásnak, Ahazjá fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett Jóáház, Jéhú fia Izráel királya Samáriában tizenhét esztendeig.

2 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, és követte Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeit, aki bűnbe ejtette Izráelt, és nem szakított azokkal.

3 Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és Hazáélnak, Arám királyának és Benhadadnak, Hazáél fiának kezébe adta őket uralkodása egész idejére.

4 De Jóáház könyörgött az ÚRnak, és meghallgatta őt az ÚR. Mert rátekintett Izráel nyomorúságára, hogy miképp nyomorgatja őket Arám királya.

5 Isten szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket az arámok hatalmától, hogy Izráel fiai úgy lakhassanak sátraikban, ahogy azelőtt.

6 De mégsem tértek el Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejtette Izráelt, hanem azokban jártak, sőt az Asérá-szobor is a helyén maradt Samáriában.

7 Pedig nem maradt Jóáháznak több embere, mint ötven lovas, tíz harci szekér és tízezer gyalogos. A többit mind megölte Arám királya és olyanná tette, mint a cséplő pora.

8 Jóáház egyéb dolgai, minden cselekedete, bátor tettei vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

9 És elaludt, és atyáihoz tért Jóáház, és eltemették Samáriában. Utána fia, Jóás lett a király.

10 Jóásnak, Júda királyának harminchetedik évében lett Jóás, Jóáház fia Izráel királya Samáriában tizenhat esztendeig.

11 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, és nem szakított Jeroboámnak, Nebát fiának semmi vétkével, aki bűnbe ejtette Izráelt, hanem folytatta azokat.

12 Jóásnak egyéb dolgai pedig, amit csak cselekedett, és bátorsága, amelylyel harcolt Amacjá, Júda királya ellen, vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

13 És elaludt, és atyáihoz tért Jóás, és királyi trónjára Jeroboám ült. Jóást Samáriában temették el, Izráel királyai mellé.

14 Amikor Elizeus olyan betegségbe esett, amelybe bele is halt, lement hozzá Jóás, Izráel királya, és arcára borulva sírt, és ezt mondta: Atyám, atyám! Izráel harci szekerei és lovasai!

15 Elizeus azt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! És ő kezébe vette a nyilakat és az íjat.

16 Akkor azt mondta Izráel királyának: Fogd meg kezeddel az íjat! Ekkor megfogta kezével, és Elizeus is rátette kezeit a király kezeire,

17 és azt mondta: Nyisd ki a keletre nyíló ablakot! Amikor kinyitotta, azt mondta Elizeus: Lőj! És lőtt. Akkor azt mondta: Az ÚR győzelmes nyila ez, győzelmes nyíl az arámok ellen. Mert megvered az arámokat Afékben egész a megsemmisülésig.

18 Azután ezt mondta: Vedd föl a nyilakat! És fölvette. Ő pedig azt mondta Izráel királyának: Lőj a földbe! Bele is lőtt a földbe háromszor, azután abbahagyta.

19 Akkor megharagudott rá Isten embere, és azt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna az arámokat egész a megsemmisülésig. De így már csak háromszor vered meg az arámokat.

20 Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A móábi portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben.

21 Akkor történt, hogy egy embert temettek, és amikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert Elizeus sírjába. De amint odakerült és hozzáért a teste Elizeus teteméhez, megelevenedett az az ember, és a lábára állt.

22 Hazáél pedig, Arám királya Jóáház egész idejében nyomorgatta Izráelt.

23 De megkegyelmezett nekik az ÚR, megkönyörült rajtuk, és hozzájuk tért az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéért, és nem akarta őket elveszíteni, és el sem vetette őket maga elől mindmáig.

24 Mikor meghalt Hazáél, Arám királya, fia, Benhadad lett a király.

25 Akkor Jóás, Jóáház fia visszavette Benhadadnak, Hazáél fiának kezéből a városokat, amelyeket erőszakkal vett el Jóáháznak, az ő atyjának kezéből. Háromszor verte meg őt Jóás, és visszaszerezte Izráel városait.

14. fejezet

1 Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Amacjá, Jóásnak, Júda királyának a fia.

2 Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának neve Jehóaddán volt, Jeruzsálemből származott.

3 Az ÚR szemében kedves dolgot cselekedett, de mégsem annyira, mint atyja, Dávid, hanem csak úgy tett mindent, mint atyja, Jóás.

4 Mert a magaslatokat nem rontották le, hanem a nép még mindig ott áldozott és ott tömjénezett a magaslatokon.

5 Mikor azután a birodalom megerősödött a kezében, megölette szolgáit, akik atyját, a királyt megölték azelőtt.

6 De a gyilkosok fiait nem ölette meg, amint meg van írva Mózes törvénykönyvében, amelyben az ÚR megparancsolta és megmondta: Meg ne öljék az atyákat a fiakért, se a fiakat meg ne öljék az atyákért! Ki-ki saját bűnéért haljon meg!

7 Ugyanő levert tízezer edómit a Sósvölgyben, Szelát pedig bevette ostrommal és elnevezte Jokteélnek, és mind e mai napig ez a neve.

8 Akkor követeket küldött Amacjá Jóáshoz, Jóáház fiához, aki Jéhúnak, Izráel királyának volt a fia, ezzel az üzenettel: Jöjj, nézzünk egymás szemébe!

9 Jóás, Izráel királya erre ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A bogáncskóró, amely a Libánonon van, elküldött ezzel az üzenettel Libánon cédrusához: Add leányodat feleségül a fiamnak. De a mező vadja, amely a Libánonon van, átszaladt a bogánc

10 Azért fuvalkodtál fel szívedben, mert megverted az edómiakat? Elégedjél meg a dicsőséggel, és maradj otthon! Miért akarsz a szerencsétlenséggel harcra kelni, hogy elessél te magad, és elessen Júda is veled együtt?

11 De Amacjá nem hallgatott rá, mire felvonult Jóás, Izráel királya, és szembeszálltak egymással, ő és Amacjá, Júda királya a júdai Bétsemesnél.

12 De Izráel megverte Júdát, és mindenki elmenekült, ki-ki a maga sátrába.

13 Amacját, Júda királyát, Jóásnak, Ahazjá fiának a fiát is elfogta Jóás, Izráel királya Bétsemesnél. Majd Jeruzsálem ellen vonult, és lerontotta Jeruzsálem várfalát, az Efraim kapujától egészen a Szöglet-kapuig, négyszáz könyök hosszúságban.

14 Elvitt minden aranyat, minden ezüstöt és minden edényt, amelyet az ÚR házában és a királyi palota kincsei között talált, majd túszokat is szedett, és visszatért Samáriába.

15 Jóás egyéb dolgai pedig, amelyeket cselekedett, és bátor tettei, és hogy miképp hadakozott Amacjá, Júda királya ellen, vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

16 És elaludt és atyáihoz tért Jóás, és eltemették Samáriában, Izráel királyai mellé. Fia, Jeroboám uralkodott utána.

17 De Amacjá, Jóásnak, Júda királyának fia Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a halála után még tizenöt esztendeig élt.

18 Amacjá egyéb dolgai vajon nincsenek-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

19 Pártot ütöttek ellene Jeruzsálemben, mire ő Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és ott megölték.

20 Majd visszahozták lovakon és eltemették Jeruzsálemben, Dávid városában az atyáihoz.

21 Akkor Júda egész népe fogta a tizenhat éves Azarját, és őt tette királlyá atyja, Amacjá helyett.

22 Ő építette föl Élatot, amelyet visszavett Júdának azután, hogy a király elaludt atyáival.

23 Amacjának, Jóásnak, Júda királya fiának a tizenötödik esztendejétől fogva uralkodott Jeroboám, Jóásnak, Izráel királyának fia Samáriában negyvenegy esztendeig.

24 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, mert nem hagyta el Jeroboámnak, Nebát fiának egyetlen vétkét sem, aki bűnbe ejtette Izráelt.

25 Ő szerezte vissza Izráel határát Hamáttól fogva a puszta tengerig az ÚRnak, Izráel Istenének beszéde szerint, amelyet szólt szolgája, Jónás próféta, Amittaj fia által, aki Gat-Héferből való volt.

26 Mert rátekintett az ÚR Izráel igen nagy nyomorúságára, a szabad ember és a rabszolga ínségére, és hogy nincs senki, aki Izráelt megszabadíthatná.

27 Nem mondta azt az ÚR, hogy Izráel nevét eltörli az ég alól, ezért megszabadította őket Jeroboám, Jóás fia által.

28 Jeroboám egyéb dolgai pedig és minden cselekedete és bátor tettei, hogy miképp hadakozott, és hogyan szerezte vissza Damaszkuszt és a Júdához tartozó Hámátot Izráelnek, vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

29 És elaludt Jeroboám, és atyáihoz, Izráel királyaihoz tért, és fia, Zekarjá lett a király utána.

15. fejezet

1 Jeroboámnak, Izráel királyának huszonhetedik esztendejében kezdett uralkodni Azarjá, Amacjának, Júda királyának a fia.

2 Tizenhat éves volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott.

3 Az ÚR szemében kedves dolgot cselekedett, úgy, amint atyja, Amacjá cselekedett.

4 Csakhogy a magaslatokat nem rontották le, a nép még ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon.

5 Az ÚR megverte a királyt, leprás lett egész halála napjáig, és külön házban lakott. Jótám, a király fia állt a palota élén, és szolgáltatott igazságot a föld népének.

6 Azarjá többi dolga és minden cselekedete vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

7 Elaludt Azarjá, és atyáihoz temették Dávid városában, és fia, Jótám lett utána a király.

8 Azarjának, Júda királyának harmincnyolcadik esztendejében kezdett uralkodni Zekarjá, Jeroboám fia Izráelen Samáriában hat hónapig.

9 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, mint atyái tették. Nem hagyta el Jeroboámnak, Nebát fiának bűneit, aki vétekbe ejtette Izráelt.

10 Sallum, Jábés fia pártot ütött ellene, és megölte őt a nép szeme láttára, és miután megölte, ő maga uralkodott helyette.

11 Zekarjá többi dolga pedig, íme, meg van írva Izráel királyainak krónikáskönyvében.

12 Ez az ÚR beszéde, amit Jéhúról szólt ekképpen: Negyedízig ülnek fiaid Izráel trónján. És így történt.

13 Uzzijjának, Júda királyának harminckilencedik esztendejében Sallum, Jábés fia lett a király, de csak egy hónapig uralkodott Samáriában.

14 Mert feljött Menahém, a tircabeli Gádi fia, és Samáriába ment, megölte Sallumot, Jábés fiát Samáriában, és miután megölte, ő uralkodott helyette.

15 Sallum többi dolga pedig és pártütése, amelyet végrehajtott, íme, meg van írva Izráel királyainak krónikáskönyvében.

16 Akkor verte le Menahém Tircából kiindulva Tifszahot, egész határukat és mindazokat, akik ott laktak, mivel nem engedték be. Ezért verte le őket, és még a várandós asszonyokat is mind felhasította.

17 Azarjának, Júda királyának harminckilencedik évétől fogva uralkodott Menahém, Gádi fia Izráelen tíz esztendeig Samáriában.

18 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett: nem hagyta el Jeroboámnak, Nebát fiának bűneit egész életében, aki vétekbe ejtette Izráelt.

19 Púl, Asszíria királya rátört az országra, és Menahém ezer talentum ezüstöt adott Púlnak, hogy legyen neki segítségül birodalma megerősítésében.

20 Menahém adót vetett ki Izráelben a gazdagokra, ötven ezüstsékelt minden egyes emberre, hogy azt Asszíria királyának adja, mire visszatért Asszíria királya, és nem maradt ott az országban.

21 Menahém többi dolga pedig és minden cselekedete vajon nincs-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?

22 És elaludt Menahém, és atyáihoz tért, és utána fia, Pekahjá uralkodott.

23 Azarjának, Júda királyának ötvenedik esztendejében kezdett uralkodni Pekahjá, Menahém fia Izráelen Samáriában két esztendeig.

24 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, nem távozott el Jeroboámnak, Nebát fiának bűneitől, aki vétekbe ejtette Izráelt.

25 De pártot ütött ellene Pekah, Remaljáhú fia, az ő hadnagya, és Argóbbal és Arjéval együtt megölte őt Samáriában, a királyi palotában. Ötven gileádbeli ember volt vele, amikor megölte, és ő lett helyette a király.

26 Pekahjá többi dolga pedig és minden cselekedete, íme, meg van írva Izráel királyainak krónikáskönyvében.

27 Azarjának, Júda királyának ötvenkettedik évében kezdett uralkodni Pekah, Remaljáhú fia Izráelen Samáriában húsz esztendeig.

28 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett: nem szakított Jeroboámnak, Nebát fiának bűneivel, aki vétekbe ejtette Izráelt.

29 Pekahnak, Izráel királyának idejében jött el Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és elfoglalta Ijjónt, Ábél-Bét-Maakát, Jánóahot, Kedest, Hácórt, Gileádot, Galileát és Naftáli egész földjét, és fogságba hurcolta őket Asszíriába.

30 De Hóséa, Élá fia pártot ütött Pekah, Remaljáhú fia ellen, és levágta őt. És miután megölte, ő lett helyette a király Jótámnak, Uzzijjá fiának huszadik esztendejében.

31 Pekah többi dolga pedig és minden cselekedete, íme, meg van írva Izráel királyainak krónikáskönyvében.

32 Pekahnak, Remaljáhú fiának, Izráel királyának második esztendejében kezdett uralkodni Jótám, Uzzijjának, Júda királyának a fia.

33 Huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jerúsá volt, Cádók leánya.

34 Az ÚR szemében kedves dolgot cselekedett, úgy, amint apja, Uzzijjá cselekedett.

35 Csak a magaslatokat nem rontották le. Még ott áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon. Ő építette meg az ÚR házának felső kapuját.

36 Jótám többi dolga pedig és minden cselekedete vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

37 Ebben az időben kezdte az ÚR ráküldeni Júdára Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljáhú fiát.

38 És elaludt Jótám, és atyáihoz tért, és eltemették elődeihez Dávidnak, az ő atyjának városában. És utána Áház, a fia lett a király.

16. fejezet

1 Pekahnak, Remaljáhú fiának tizenhetedik esztendejében kezdett uralkodni Áház, Jótámnak, Júda királyának fia.

2 Húszesztendős volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem úgy cselekedett, mint Dávid, az ő atyja, ami tetszett volna az ÚRnak, az ő Istenének.

3 Izráel királyainak az útján járt, még a fiát is elégette áldozatul a pogányok utálatosságai szerint, akiket az ÚR Izráel fiai elől kiűzött.

4 Ott áldozott és tömjénezett a magaslatokon és a halmokon és minden zöld fa alatt.

5 Abban az időben jött fel Recín, Arám királya és Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya Jeruzsálem ellen. Körül is zárták Áházt, de nem tudták legyőzni.

6 Akkor szerezte vissza Recín, Arám királya Élatot az arámoknak, és irtotta ki a júdaiakat Élatból. Azután arámok jöttek Élatba, és ott laknak mindmáig.

7 Követeket küldött Áház Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához ezzel az üzenettel: Szolgád és fiad vagyok. Jöjj fel, és szabadíts meg engem Arám királyának kezéből és Izráel királyának markából, akik reám támadtak.

8 És vette Áház az ezüstöt és az aranyat, amely az ÚR házában és a királyi palota kincsei között található volt, és elküldte ajándékul Asszíria királyának.

9 És engedett neki Asszíria királya. Felvonult Asszíria királya Damaszkusz ellen, bevette azt, és a benne levőket Kírbe hurcolta, Recínt pedig megölte.

10 Ezután Áház elébe ment TiglatPileszernek, Asszíria királyának Damaszkuszba. Amikor Áház király meglátta azt az oltárt, amely Damaszkuszban volt, elküdte Áház király annak az oltárnak a hasonmását és mintaképét felszereléseivel együtt Úrijjá papnak.

11 Úrijjá pap pedig megépítette az oltárt a szerint a minta szerint, amelyet Áház király Damaszkuszból küldött. Mire Áház király visszajött Damaszkuszból, már elkészítette azt Úrijjá pap.

12 Amikor megjött a király Damaszkuszból, és meglátta az oltárt, odament ahhoz, és áldozott rajta.

13 Meggyújtotta égőáldozatát és ételáldozatát, áldozott italáldozattal is, és hálaáldozatainak vérét elhintette az oltár körül.

14 A rézoltárt pedig, amely az ÚR színe előtt állott, elvitette a ház elől, hogy ne álljon az ő oltára és az ÚR háza között, és az ő oltárának szögletéhez helyeztette azt észak felől.

15 Áház király megparancsolta Úrijjá papnak: E nagy oltáron gyújtsd meg a reggeli égőáldozatot és az esti ételáldozatot, a király égőáldozatát is az ő ételáldozatával együtt, az egész föld népének is mind az égőáldozatát, mind az ételáldozatát és italáldozat

16 És Úrijjá pap mindent úgy cselekedett, ahogy Áház király megparancsolta.

17 Áház király letörette a mosdóállványok peremeit, és levetette róluk a mosdómedencéket. A tengert is levetette a rézökrökről, amelyeken állott, és kőtalapzatra helyeztette.

18 A szombati hajlékot, amelyet a házban építettek, és a külső királyi bejáró helyét áthelyezte az ÚR házában Asszíria királya miatt.

19 Áház többi dolga pedig, amit cselekedett, vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

20 Majd elaludt, és atyáihoz tért Áház, és elődeihez temették Dávid városában, és utána fia, Ezékiás lett a király.

17. fejezet

1 Áháznak, Júda királyának tizenkettedik évében kezdett uralkodni Hóséa, Élá fia Izráel fölött Samáriában kilenc évig.

2 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, de nem annyira, mint Izráelnek azok a királyai, akik előtte éltek.

3 Följött ellene Salmaneszer, Asszíria királya, és szolgájává lett Hóséa, és adót fizetett neki.

4 De amikor Asszíria királya megtudta, hogy Hóséa pártot ütött ellene, és követeket küldött Szóhoz, Egyiptom királyához, az évenkénti adót pedig nem küldte meg Asszíria királyának, akkor Asszíria királya elfogatta és börtönbe vettette.

5 És fölvonult az asszíriai király az egész ország ellen. Fölvonult Samária ellen, és három esztendeig ostromolta.

6 És Hóséa kilencedik esztendejében bevette Asszíria királya Samáriát, és elhurcolta Izráelt Asszíriába. Halahban és Hábórban, a Gózán-folyó mellett és a médek városaiban telepítette le őket.

7 Mindez pedig azért történt, mert Izráel fiai vétkeztek az ÚR, az ő Istenük ellen, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, a fáraónak, az egyiptomi királynak kezéből, és idegen isteneket tiszteltek,

8 és azoknak a pogányoknak a szokásai szerint jártak, akiket kiűzött az ÚR Izráel fiai elől, és úgy cselekedtek, mint Izráel királyai.

9 Alattomban olyan dolgokat cselekedtek Izráel fiai, amelyek ellenére voltak az ÚRnak, az ő Istenüknek. Magaslatokat építettek maguknak minden városukban, az őrtornyoknál és a bekerített városokban.

10 Faragott oszlopokat és Asérákat állítottak maguknak minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt.

11 Ott tömjéneztek minden magaslaton, mint a pogányok, akiket az ÚR kiűzött előlük. Gonosz dolgokat cselekedtek, amelyekkel haragra indították az URat.

12 A bálványoknak szolgáltak, akik felől az ÚR azt parancsolta nekik: Ne tegyétek!

13 És amikor megintette őket az ÚR Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által e szavakkal: „Térjetek meg gonosz útjaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet a teljes törvény szerint, amelyet atyáitoknak parancsolta

14 akkor ők nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették nyakukat, mint amilyen makacsak atyáik voltak, akik nem hittek Istenükben, az ÚRban.

15 Sőt megvetették rendeléseit és szövetségét, amelyet atyáikkal kötött, és intelmeit, amelyekkel figyelmeztette őket, és a hiábavalóságot követve maguk is hiábavalókká lettek, és a körülöttük levő pogányokat követték, pedig azt parancsolta nekik az ÚR, hogy

16 Elhagyták Istenüknek, az ÚRnak minden parancsolatát, és öntött bálványt csináltak maguknak, két borjút és Asérát készítettek, és meghajoltak az ég minden serege előtt, és szolgálták a Baalt.

17 Fiaikat és leányaikat elégették áldozatul, jövendőt mondtak, és varázslást űztek, és magukat teljesen eladták a bűnnek az ÚR bosszantására.

18 Azért igen megharagudott az ÚR Izráelre, elvetette színe elől, és semmi sem maradt meg, egyedül csak Júda törzse.

19 Sőt még Júda sem őrizte meg az ő Istenének, az ÚRnak parancsolatait, hanem Izráel szokásaihoz igazodva úgy cselekedett, mint azok.

20 Ezért idegenült el az ÚR Izráel összes utódaitól, megsanyargatta és fosztogatók kezébe adta őket, míg végül mindnyájukat elvetette színe elől.

21 Mert elszakította Izráelt Dávid házától, és királlyá tették Jeroboámot, Nebát fiát. Jeroboám pedig elcsalta Izráelt az ÚRtól, és igen nagy vétekbe ejtette őket.

22 Izráel fiai pedig követték Jeroboám minden bűnét, amelyet elkövetett, és nem távoztak el azoktól.

23 Míg végül az ÚR elvetette színe elől Izráelt, amint megmondta szolgái, a próféták által. Így hurcolták fogságra Izráelt a maga földjéről Asszíriába; és így van ez mindmáig.

24 Asszíria királya azután más népet hozott be Bábelból, Kútából, Avvából, Hamátból és Szefarvaimból, és letelepítette őket Samária városaiba Izráel fiai helyett. Azok birtokba vették Samáriát, és annak városaiban laktak.

25 Ottlétük kezdetén történt, hogy nem félték az URat, mire az ÚR oroszlánokat bocsátott reájuk, amelyek többeket megöltek közülük.

26 Ezért azt mondták Asszíria királyának: A népek, akiket idehoztál és Samária városaiba telepítettél, nem ismerik, hogyan kell e föld Istenét tisztelni, azért ő oroszlánokat bocsátott rájuk, amelyek megölik őket, mert nem ismerik e föld Istene tisztelésének

27 Azért ezt parancsolta Asszíria királya: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket elhoztatok onnan, hogy menjen el, lakjon ott, és tanítsa meg őket ama föld Istenének helyes tiszteletére.

28 És elment egy a papok közül, akiket Samáriából fogságba vittek, és letelepedett Bételben, és megtanította őket, hogy miképp tiszteljék az URat.

29 De azért mindegyik nép külön isteneket is csinált magának, és elhelyezték azokat a magaslatok templomaiba, amelyeket a samáriabeliek építettek, mindegyik nép abban a városban, amelyben lakott.

30 A Bábelból való férfiak elkészítették a Szukkót-Benótot, a Kútából való férfiak megcsinálták Nérgalt, és a Hamátból való férfiak elkészítették Asímát.

31 Az Avvából valók elkészítették Nibhazt és Tartákot, a szefarvaimbeliek pedig elégették magzataikat áldozatul Adrammeleknek és Anammeleknek, a szefarvaimbeliek isteneinek.

32 Bár az URat is tisztelték, a magaslatokra is állítottak papokat maguk közül, akik őérettük áldoztak a magaslatok templomaiban.

33 Így tisztelték az URat, és szolgálták saját isteneiket is ama népek szokása szerint, akik közül elhozták őket.

34 És mindmáig az ő régi szokásuk szerint cselekszenek. Nem tisztelik igazán az URat, és nem cselekszenek az ő rendelései és parancsai szerint, sem pedig ama törvény és parancsolat szerint, amelyet az ÚR parancsolt Jákób fiainak, akiknek az Izráel nevet adta

35 akikkel az ÚR szövetséget kötött, és ezt parancsolta nekik: Ne tiszteljetek idegen isteneket, és ne imádjátok őket, és ne szolgáljatok és ne áldozzatok nekik!

36 Hanem csak az URat tiszteljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről nagy erővel és kinyújtott karral.

37 Őrizzétek meg az ő rendeléseit, ítéleteit, törvényét és parancsolatát, amelyeket megírt nektek! Azokat cselekedjétek mindenkor, és idegen isteneket ne tiszteljetek!

38 Ne felejtkezzetek el a veletek kötött szövetségemről, és ne tiszteljetek idegen isteneket,

39 hanem az URat, a ti Isteneteket tiszteljétek: akkor ő megszabadít titeket minden ellenségetek kezéből.

40 De nem engedelmeskedtek, hanem addigi szokásaik szerint cselekedtek.

41 Így félték ugyan ezek a pogányok az URat, de szolgálták az ő bálványaikat is, és így cselekedtek fiaik és unokáik is, amint az ő eleik cselekedtek, mindmáig.

18. fejezet

1 Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak, Júda királyának fia.

2 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya.

3 Az ÚR szemében kedves dolgot cselekedett, ahogy atyja, Dávid cselekedett.

4 Ő rontotta le a magaslatokat, törte össze az oszlopokat, és vágta ki az Asérát, és törte darabokra az érckígyót is, amelyet Mózes csinált. Mert mindeddig Izráel fiai tömjéneztek annak, és Nehustánnak nevezték.

5 Csak az ÚRban, Izráel Istenében bízott, és őutána nem volt hozzá hasonló Júda összes királya között, sem azok között, akik őelőtte voltak.

6 Mert az ÚRhoz ragaszkodott, nem hajolt el tőle, és megőrizte parancsolatait, amelyeket az ÚR Mózesnek parancsolt.

7 Vele volt az ÚR mindenütt, és ahova csak ment, eredményes volt. Elszakadt Asszíria királyától, és nem szolgált neki.

8 Leverte a filiszteusokat is, egész Gázát és határát az őrtornyoktól a kerített városokig.

9 Ezékiás király negyedik évében, amely Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának hetedik esztendeje, feljött Salmaneszer, Asszíria királya Samária ellen, és ostrom alá vette.

10 Három esztendő múlva, Ezékiás hatodik esztendejében el is foglalta. Ez Hóséának, Izráel királyának kilencedik éve volt. Ekkor vették be Samáriát.

11 Asszíria királya elhurcolta Izráelt Asszíriába, és letelepítette Halahban, Hábórnál, a Gózán-folyó mellé és a médek városaiban.

12 Azért, mert nem hallgattak az ÚRnak, az ő Istenüknek szavára, hanem megszegték szövetségét, mindazt, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt: nem hallgattak azokra, és nem is teljesítették.

13 Ezékiás király tizennegyedik esztendejében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júdának minden bekerített városa ellen, és elfoglalta azokat.

14 Akkor ezt az üzenetet küldte Ezékiás, Júda királya Asszíria királyához Lákisba: Vétkeztem, vonulj vissza innen! Amit rám rósz, elviselem! Asszíria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz talentum ezüstöt és harminc talentum aranyat vetett ki.

15 És Ezékiás odaadott minden ezüstöt, amely az ÚR házában és a királyi palota kincsei között található volt.

16 Ugyanebben az időben szedette le az aranyat Ezékiás az ÚR templomának ajtajairól és az ajtófélfákról, amelyeket maga Ezékiás, Júda királya boríttatott be, és odaadta azokat Asszíria királyának.

17 De Asszíria királya mégis odaküldte Tartánt, Rabszáriszt és Rabsakét Lákisból Ezékiás király ellen igen nagy haddal Jeruzsálembe. Fölvonultak, és megérkeztek Jeruzsálem alá. Miután feljöttek és odaértek, megálltak a Felső-tó zsilipjénél, amely a ruhafestő

18 Akkor kihívatták a királyt. És kiment hozzájuk Eljákim, Hilkijjáhú fia, aki a királyi palota gondnoka volt, Sebná, az íródeák és Jóáh, Ászáf fia, az emlékíró.

19 Rabsaké azt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt üzeni a király, Asszíria nagy királya: „Miben bizakodtál?

20 Amit mondtál, csak üres beszéd, hogy tanács és erő elegendő a hadakozáshoz! Vajon kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem?

21 Tán csak nem ebben a törött nádszálban, Egyiptomban bizakodsz? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a kezébe, és átlyukasztja. Ilyen a fáraó, Egyiptom királya mindenkihez, aki benne bízik!

22 Vagy azt akarjátok nekem mondani: Mi az ÚRban, a mi Istenünkben bízunk? Hát nem ő-e az, akinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás? Mind Júdának, mind Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: ez előtt az oltár előtt imádkozzatok itt, Jeruzsálemben!

23 Nosza, fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Kétezer lovat adok neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast!

24 Hogy verhetnél vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatnál Egyiptom harci szekereiben és lovasaiban?!

25 Vajon az ÚR tudta nélkül jöttem-e föl e hely ellen, hogy azt elveszítsem? Az ÚR mondta nekem: Menj föl e föld ellen, és pusztítsd el!”

26 Erre Eljákim, Hilkijjáhú fia, Sebná és Jóáh ezt mondta Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal arám nyelven, hiszen megértjük. Ne beszélj velünk héberül e nép füle hallatára, amely a kőfalon van!

27 Így felelt nekik Rabsaké: Vajon csak a te uradhoz és hozzád küldött engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, és nem e férfiakhoz is, akik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjukat, és igyák meg a saját vizeletüket?

28 Azzal odaállt Rabsaké, és zsidóul nagy hangosan így kezdett beszélni: Halljátok meg a királynak, Asszíria nagy királyának a beszédét!

29 Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből.

30 Ne biztasson benneteket Ezékiás az ÚRral, ezt mondván: Bizonyosan megszabadít minket az ÚR, és nem adatik e város az asszíriai király kezébe!

31 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert így szól Asszíria királya: Kössetek békét velem, és jöjjetek ki hozzám, és ki-ki egyék a maga szőlőjéből és a maga fügefájáról, és igyék kútjának vizéből,

32 míg eljövök, és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabona- és bortermő földre, kenyeret és szőlőt adó földre, olajfát és mézet adó földre, hogy életben maradjatok, és ne haljatok meg. Ne higgyetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, am

33 Vajon a pogányok istenei megszabadították-e, ki-ki a maga földjét Asszíria királyának kezéből?

34 Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim, Héna és Ivvá istenei? Megszabadították-e Samáriát az én kezemből?

35 E földön ki az az összes isten közül, aki megszabadíthatta volna országát az én kezemből? És az ÚR vajon kiszabadíthatná-e kezemből Jeruzsálemet?

36 De a hadinép hallgatott, nem felelt neki egy szót sem, mert a király azt parancsolta: Ne feleljetek neki!

37 Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota gondnoka, Sebná, az íródeák és Jóáh, Aszáf fia, az emlékíró megszaggatott ruhákban Ezékiáshoz ment, és elmondták neki Rabsaké beszédét.

19. fejezet

1 Amikor Ezékiás király hallotta ezeket, megszaggatta ruháit, zsákruhát öltött, és bement az ÚR házába.

2 Azután elküldte Eljákimot, a királyi palota gondnokát, Sebnát, az íródeákot és a papoknak véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.

3 Ezek így szóltak neki: Ezt mondja Ezékiás: Ez a nap nyomorúságnak, szidalmazásnak és káromlásnak a napja. Mint mikor eljő a szülés ideje, de nincs erő a magzat megszülésére.

4 Talán meghallja az ÚR, a te Istened Rabsaké minden beszédét, akit elküldött az ő ura, Asszíria királya, hogy szidalommal illesse az élő Istent és ká rom ló beszédekkel, amelyeket az ÚR, a te Istened meghallott. Könyörögj hát azokért, akik még megmaradtak!

5 Elmentek tehát Ezékiás király szolgái Ézsaiáshoz.

6 Ézsaiás így szólt hozzájuk: Mondjátok meg uratoknak, hogy így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel Asszíria királyának szolgái szidalmaztak engem.

7 Íme, olyan lelket adok belé, hogy egy hírt hall, és visszatér országába, ott pedig fegyverrel vágatom le őt a saját földjén.

8 És amikor Rabsaké visszatért, Asszíria királyát már Libná ellen harcolva találta, mert megtudta, hogy elvonult Lákisból.

9 Azt hallotta ugyanis Tirháká, az etióp király felől: Íme, elindult, hogy hadakozzék ellened. Erre visszafordult, és követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel:

10 Ezt mondjátok Ezékiásnak, Júda királyának: „Meg ne csaljon téged Istened, akiben bízol, azt gondolván, hogy Jeruzsálem nem adatik Asszíria királyának kezébe!

11 Íme, hallottad, mit cselekedtek Asszíria királyai minden országgal, hogyan pusztították el azokat; és te talán megszabadulhatnál?

12 Vajon megszabadították-e a népek istenei azokat, akiket atyáim elpusztítottak: Gózánt, Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak?

13 Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvaim városának királya meg Héna és Ivvá?”

14 Miután Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, fölment az ÚR házába, és kiterítette azt az ÚR előtt.

15 Majd Ezékiás így imádkozott az ÚR előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbok között laksz, te vagy egyedül e föld minden országának Istene, te teremtetted a mennyet és a földet.

16 Fordítsd felém, URam, füledet, és hallgass meg! Nyisd föl, URam, szemedet, lásd meg és halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy szidalommal illesse az élő Istent!

17 Igaz, URam, Asszíria királyai elpusztították a pogányokat és országaikat.

18 Isteneiket tűzbe vetették, de azok nem voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai: fa és kő, azért pusztíthatták el azokat.

19 Most azonban, URunk, Istenünk, kérlek, szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy fölismerje e föld minden országa, hogy te, az ÚR vagy az egyetlen Isten!

20 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Meghallottam könyörgésedet, amelyet Asszíria királya, Szanhérib miatt mondtál.

21 Ezt mondta róla az ÚR: Megvet és kigúnyol téged Sion szűz leánya, fejét csóválja mögötted Jeruzsálem leánya.

22 Kit szidalmaztál és kit gyaláztál? És ki ellen emelted föl szavadat, vagy ki ellen emelted föl szemedet a magasságba? Izráel szentje ellen!

23 Követeid által így gúnyoltad az URat: Szekereim sokaságával fölhágok a hegyek csúcsára, a Libánon legtávolabbi részeire, és kivágom szálas cédrusait, ékes ciprusfáit, és eljutok legmagasabb hegyi lakóhelyére, legsűrűbb szálerdejébe is.

24 Kutat ástam, és mások vizét ittam, és kiszárítom lépteimmel Egyiptom folyójának minden ágát.

25 Tán nem hallottad? Régen megcsináltam, ősidők óta elterveztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká dőljenek össze az erős városok.

26 Hogy lakóinak ereje megfogyatkozzon, megromoljon; megszégyenüljenek, és olyanok legyenek, mint a mező füve, a fiatal paréj, a háztető füve és mint a kalászhajtás előtt elszáradt gabona.

27 Ismerem ülésedet, járásodat-kelésedet és ellenem való tombolásodat.

28 Ellenem való tombolásodért és elbizakodásodért, amely felhatott a fülembe, karikámat az orrodba és zablámat a szádba vetem, és visszaviszlek azon az úton, amelyen ide jöttél.

29 Teneked pedig, Ezékiás, ez legyen jelül: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón magától kihajt, a második évben, ami annak magvaiból kihajt, de a harmadik évben már vettek és arattok, szőlőt ültettek, és annak gyümölcsét eszitek.

30 És aki megmenekült és megszabadult Júda házából, az gyökeret ver lenn, és gyümölcsöt terem fenn.

31 Mert Jeruzsálemből származik a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megszabadulnak. A Seregek URának buzgó szeretete cselekszi ezt!

32 Azért azt mondja az ÚR Asszíria királya felől: Nem jön be ebbe a városba, és nyilat sem lő bele, és felvértezett emberek sem ostromolják azt, sáncot sem ás mellette.

33 Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jön be, azt mondja az ÚR.

34 Megoltalmazom e várost, hogy megtartsam, érettem és Dávidért, az én szolgámért.”

35 Még azon az éjszakán kijött az ÚR angyala, és levágott az asszírok táborából száznyolcvanötezret, és mikor korán reggel fölkeltek, íme, mindenütt holttestek hevertek.

36 Ekkor Szanhérib, Asszíria királya elindult, visszatért Ninivébe, és ott maradt.

37 Egyszer aztán, mikor istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána fia, Észarhaddón lett a király.

20. fejezet

1 Abban az időben halálosan megbetegedett Ezékiás. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és azt mondta neki: Azt mondja az ÚR: Rendelkezz a házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!

2 Akkor arccal a falhoz fordult, és így könyörgött az ÚRnak:

3 Ó, URam, emlékezzél meg róla, hogy hűséggel és feddhetetlen szívvel jártam előtted, és azt cselekedtem, ami jó volt a szemedben. És nagyon sírt Ezékiás.

4 Ézsaiás pedig még alig ért a város közepére, amikor az ÚR beszéde így szólt hozzá:

5 Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: „Azt mondja az ÚR, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyhullatásodat. Íme, meggyógyítalak: harmadnapra fölmész az ÚR házába.

6 Életedet tizenöt évvel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Asszíria királyának kezéből. Megoltalmazom e várost énértem és Dávidért, az én szolgámért.”

7 Majd Ézsaiás így folytatta: Hozzatok ide egy köteg száraz fügét! És hoztak. Ezt a kelésre kötötték, és akkor meggyógyult.

8 Ezékiás azt kérdezte Ézsaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az ÚR, és hogy harmadnapra fölmehetek az ÚR házába?

9 Ézsaiás így felelt: Ez legyen neked a jel az ÚRtól, hogy ő megcselekszi ezt a dolgot, amelyről szólt neked: előremenjen-e az árnyék tíz fokkal, vagy visszatérjen tíz fokkal?

10 Ezékiás így felelt: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia; ne úgy legyen, hanem menjen vissza az árnyék tíz fokkal!

11 Ekkor Ézsaiás próféta könyörgött az ÚRhoz, és ő visszatérítette tíz fokkal az árnyékot Áház napóráján azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt.

12 Ebben az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat küldött Ezékiásnak, mert meghallotta, hogy beteg volt.

13 Ezékiás meghallgatta őket, és megmutatta nekik egész kincsestárát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszeres balzsamot, a drága kenetet, fegyvertárát és mindent, ami csak található volt a kincstáraiban, nem volt semmi a házában és az egész birodalmában, amit meg

14 Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek.

15 Ő megkérdezte: Mit láttak a házadban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak házamban van, és semmi nincs kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.

16 Akkor azt mondta Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az ÚR beszédét:

17 Íme, eljön az idő, amikor mindazt, ami házadban van, és amit mindmáig gyűjtöttek atyáid, elviszik Babilóniába, és semmi sem marad meg. Ezt mondja az ÚR.

18 Utódaid közül is, születendő fiaid közül is elhurcolnak némelyeket, és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában.

19 Ezékiás pedig azt mondta Ézsaiásnak: Jó az ÚR beszéde, amelyet elmondtál. És hozzátette: Nem csupa jóság-e, ha békesség és hűség lesz az én napjaimban, amíg élek?

20 Ezékiás többi dolga pedig és minden bátor tette és hogy miként készíttette a tavat és a vízvezetéket, amelyekkel a vizet a városba vezette, vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

21 És elaludt Ezékiás, és atyáihoz tért, és utána fia, Manassé lett a király.

21. fejezet

1 Manassé tizenkét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Hefcibáh volt.

2 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, a pogányok utálatossága szerint, akiket az ÚR kiűzött Izráel fiai elől.

3 Mert újra megépítette a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás leromboltatott, és oltárokat emelt a Baalnak, és Asérát állított, amint Aháb, Izráel királya cselekedett, és leborult az ég minden serege előtt, és nekik szolgált.

4 Oltárokat is építtetett az ÚR házában, amelyről pedig azt mondta az ÚR: Jeruzsálembe helyezem nevemet!

5 Oltárokat építtetett az egész mennyei seregnek az ÚR házának mind a két udvarában.

6 A fiát is átvitte a tűzön, és igézést és jelmagyarázást űzött, meg ördöngösöket és titokfejtőket tartott. Az ÚR szemében sok gonosz dolgot cselekedett, hogy őt haragra ingerelje.

7 És az Asérá-bálványt, amelyet készített, bevitte abba a házba, amelyről azt mondta az ÚR Dávidnak és fiának, Salamonnak: Ebbe a házba és Jeruzsálembe helyezem nevem mindörökké, mert ezt választottam Izráel minden nemzetsége közül.

8 Nem mozdítom ki többé Izráel lábát erről a földről, amelyet eleiknek adtam, ha hűségesen teljesítik mindazt, amit parancsoltam nekik, és egészen a törvény szerint élnek, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt nekik.

9 Ők azonban nem engedelmeskedtek, mert tévelygésbe ejtette őket Manassé, hogy azoknál a pogányoknál is gonoszabbul viseljék magukat, akiket az ÚR kipusztított Izráel fiai elől.

10 Akkor így beszélt az ÚR szolgái, a próféták által:

11 Mivel Manassé, Júda királya ezeket az utálatosságokat cselekedte, melyekkel gonoszabb dolgokat művelt mindannál, amit az előtte való emóriak cselekedtek, és Júdát is vétekbe ejtette bálványai által,

12 azért ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: „Íme, olyan veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, aki azt hallja, mind a két füle belecsendül.

13 És kiterjesztem Jeruzsálemre is Samária mérőzsinórját és Aháb házának mértékét. Kitörlöm Jeruzsálemet, amint kitörlik a tálat, és kitörölve leborítják.

14 Elhagyom örökségem maradékát, és ellenségei kezébe adom őt, zsákmánya és martaléka lesz minden ellenségének.

15 Azért, mert gonoszul cselekedtek előttem, és haragra ingereltek engem őseik Egyiptomból való kijövetelének napjától fogva mindmáig.

16 És Manassé nagyon sok ártatlan vért is kiontott, úgyannyira, hogy Jeruzsálem mindenfelől megtelt vele. Ezenkívül van az a vétke, amellyel vétekbe ejtette Júdát, és az ÚR szemében gonoszul cselekedett.

17 Manassé többi dolga pedig és minden cselekedete és vétke, amelyet elkövetett, vajon nincs-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?”

18 És elaludt Manassé, és atyáihoz tért, és eltemették a palota kertjében, Uzzá kertjében, és fia, Ámón lett utána a király.

19 Ámón huszonkét éves volt, amikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Mesullemet volt, a jotbai Hárúc leánya.

20 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, mint az apja, Manassé.

21 Teljesen azon az úton járt, amelyen apja, tisztelte a bálványokat, akiket apja is szolgált, és imádta azokat.

22 Elhagyta az URat, atyái Istenét, és nem járt az ÚR útján.

23 Ezért pártot ütöttek Ámón ellen saját szolgái, és megölték a királyt a palotájában.

24 Az ország népe azonban levágta mindazokat, akik pártot ütöttek Ámón király ellen, és az ország népe királlyá tette helyette Jósiást, a fiát.

25 Ámón többi dolga pedig, amit cselekedett, vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

26 Az Uzzá-kertben levő sírba temették el. És fia, Jósiás lett utána a király.

22. fejezet

1 Nyolcesztendős volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jedídá volt, a bockati Adájá leánya.

2 Az ÚR szemében kedves dolgot cselekedett, és mindenben atyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra.

3 Jósiás király tizennyolcadik esztendejében történt, hogy elküldte a király Sáfán kancellárt, aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt, az ÚR házához ezzel az üzenettel:

4 Menj föl Hilkijjához, a főpaphoz, hogy szedje össze az ÚR házában összegyűlt pénzt, amelyet az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől.

5 Adják oda azt az ÚR házánál levő munkások felügyelőinek a kezébe, hogy adják át a munkásoknak, akik az ÚR házán dolgoznak, hogy a templom rongálódásait kijavítsák:

6 az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.

7 De nem kell tőlük számadást kérni a pénzről, amelyet a kezükbe adnak, mert ők becsülettel végzik azt.

8 Egyszer csak Hilkijjá főpap így szólt Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az ÚR házában! És Hilkijjá odaadta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el.

9 Ezután Sáfán kancellár elment a királyhoz, és ezt az üzenetet vitte neki: Szolgáid összeszedték a házban található pénzt, és odaadták azt az ÚR házában dolgozók felügyelőinek a kezébe.

10 És még ezt mondta a királynak Sáfán kancellár: Egy könyvet adott nekem Hilkijjá pap. És felolvasta azt Sáfán a király előtt.

11 Mikor pedig hallotta a király a törvénykönyv szavait, megszaggatta ruháit.

12 Majd ezt parancsolta a király Hilkijjá papnak és Ahikámnak, Sáfán fiának és Akbórnak, Mikájá fiának és Sáfánnak, a kancellárnak és Aszájának, a király szolgájának:

13 Menjetek, kérdezzétek meg az URat értem, a népért és egész Júdáért e könyv szavai felől, amelyet megtaláltak. Mert nagy az ÚR haragja, amely fölgerjedt ellenünk, mivel atyáink nem engedelmeskedtek e könyv szavainak, hogy mindent úgy cselekedtek volna, ami

14 Hilkijjá pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá elment Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasznak, a ruhák őrzője unokájának a feleségéhez, aki Jeruzsálem másik részében lakott, és beszéltek vele.

15 Ő ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Mondjátok meg a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött:

16 Ezt mondja az ÚR: Íme, én veszedelmet hozok erre a helyre és az e helyen lakozókra a könyv minden szava szerint, amelyet Júda királya olvasott.

17 Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra indítsanak kezük mindenféle csinálmányával. Ezért fellángol az én haragom e hely ellen, és nem alszik ki.”

18 Júda királyának pedig, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az URat, ezt mondjátok: Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: „Mivel e beszédekre, amelyeket hallottál,

19 meglágyult a szíved, és megaláztad magadat az ÚR előtt, hallva azokat, amiket e hely és az ezen a helyen lakók ellen szóltam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgattalak – ezt mondja az ÚR.

20 Ezért, íme, atyáidhoz gyűjtelek, és békességgel visznek sírodba, és nem látja meg szemed azt a nagy veszedelmet, amelyet én e helyre hozok.” És megvitték a választ a királynak.

23. fejezet

1 Majd a király üzenetet küldött szét, és hozzá gyűlt Júda és Jeruzsálem összes véne.

2 Azután fölment a király az ÚR házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt: a papok és a próféták meg az egész nép apraja-nagyja. A szövetség könyvének minden szavát fölolvasta előttük, amelyet az ÚR házában találtak.

3 Majd odaállt a király az emelvényre, és szövetséget kötött az ÚR színe előtt, hogy ők az URat akarják követni, és az ő parancsolatait, intelmeit és rendeléseit teljes szívvel és lélekkel megtartják, és teljesítik e szövetség szavait, amelyek meg vannak ír

4 Ezután a király megparancsolta Hilkijjának, a főpapnak és a másodrangú papoknak meg az ajtóőrzőknek, hogy az ÚR templomából hordjanak ki minden edényt, amelyet a Baalnak, az Asérának és az ég minden seregének csináltak, és megégette azokat Jeruzsálemen kí

5 Eltávolította a bálványpapokat is, akiket Júda királyai alkalmaztak, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem körül, és mindazokat, akik a Baalnak, a napnak, a holdnak, az égi jeleknek és az ég egész seregének tömjéneztek.

6 Kivitte az ÚR házából az Asérát is Jeruzsálemen kívül, a Kidrón patakja mellé, megégette a Kidrón völgyében, porrá zúzatta, és porát a köznép temetőhelyére hintette.

7 És lerontotta a férfi paráznák házait, amelyek az ÚR háza mellett voltak, és amelyekben az asszonyok függönyöket szőttek az Asérának.

8 Behozatta az összes papot Júda városaiból, és tisztátalanná tette a magaslatokat, amelyeken a papok tömjéneztek, Gebától egész Beérsebáig. Lerontatta a kapuknál levő magaslatokat is, amelyek Jehósuának, a városparancsnoknak a bejárata előtt voltak bal kéz

9 De a magaslatok papjai sohasem járultak az ÚR oltárához Jeruzsálemben, csak a kovásztalan kenyeret ehették testvéreik között.

10 És tisztátalanná tette a Tófetet a Ben-Hinnóm völgyében, hogy senki a fiát vagy leányát el ne égethesse ott áldozatul Moloknak.

11 Eltávolította a lovakat, amelyeket Júda királyai a napnak szenteltek az ÚR házának bejáratnál, Netan-Melek udvari főember háza mellett, amely az új szárnyban volt. A napnak szentelt szekereket is elégette.

12 Lerombolta a király azokat az oltárokat is, amelyek Áház palotájának tetején voltak, amelyeket Júda királyai csináltak, és azokat az oltárokat is, amelyeket Manassé csinált az ÚR házának mindkét udvarában. Összetörte azokat, és porukat a Kidrón patakjába

13 Azokat a magaslatokat is tisztátalanná tette a király, amelyek Jeruzsálem előtt voltak a Romlás hegyének jobb oldalán, amelyeket még Salamon, Izráel királya épített Astóretnek, a szidóniak utálatosságának és Kemósnak, a móábiak utálatosságának és Milkómna

14 Összetörette az oszlopokat, és kivágatta a bálványoszlopokat, helyüket pedig embercsontokkal töltötte meg.

15 Még azt az oltárt is, amely Bételben volt, a magaslatot, amelyet Jeroboám, Nebát fia csinált, aki vétekbe ejtette Izráelt, azt az oltárt is, és azt a magaslatot is leromboltatta, és a magaslatot felégette, porrá zúzatta, és a bálványoszlopot pedig megéget

16 Majd körültekintett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen, és elküldött, és kihozatta a csontokat a sírokból, megégette az oltáron, és így tette azt tisztátalanná az ÚR beszéde szerint, amelyet Isten embere mondott, aki e dolgot m

17 Majd megkérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet látok? A városbeli férfiak így feleltek neki: Az Isten emberének sírja ez, aki Júdából jött, és mindezt megjövendölte a bételbeli oltár felől, amiket most cselekedtél.

18 Erre azt mondta: Hagyjatok békét neki, és senki meg ne bolygassa tetemét! És meghagyták a tetemét annak a prófétának a tetemével együtt, aki Samáriából jött.

19 Jósiás lerontotta a magaslatok minden házát is, amelyek Samária városaiban voltak, és amelyeket Izráel királyai csináltak, hogy az URat haragra ingereljék. Teljesen úgy tett azokkal is, ahogy Bételben cselekedett.

20 És levágatta a magaslatok összes papját, akik ott voltak az oltároknál, és emberi csontokat égetett el azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.

21 Ezt parancsolta a király az egész népnek: Szenteljetek páskát az ÚRnak, a ti Isteneteknek úgy, ahogy meg van írva a szövetség könyvében!

22 Mert nem tartottak ehhez hasonló páskaünnepet a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak idejében.

23 Csak Jósiás király tizennyolcadik esztendejében tartottak ilyen páskát az ÚRnak Jeruzsálemben.

24 És kipusztította Jósiás király Júda földjén és Jeruzsálemben az igézőket és a varázslást űzőket, a házibálványokat és a bálványszobrokat és mindazokat az utálatosságokat, amelyek ott találhatók voltak, hogy helyreállítsa a törvény rendelkezéseit, amelyek

25 Nem is volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az ÚRhoz teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből Mózes minden törvénye szerint, de utána sem támadt hozzá hasonló.

26 Az ÚR izzó nagy haragja azonban nem szűnt meg, amellyel megharagudott Júdára mindazokért a vétkekért, amelyekkel bosszantotta őt Manassé.

27 Mert azt mondta az ÚR: Júdát is elvetem szemem elől, mint ahogy Izráelt elvetettem, és megutálom ezt a várost, Jeruzsálemet, amelyet választottam, sőt a templomot is, amelyről azt mondtam: Ott legyen az én nevem.

28 Jósiás többi dolga pedig és minden cselekedete vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

29 Az ő idejében vonult föl Nékó fáraó, az egyiptomi király Asszíria királya ellen az Eufrátesz folyóvize mellé. Jósiás király eléje ment, de az megölte őt Megiddóban, amint meglátta.

30 Szolgái egy harci szekérre tették és holtan vitték el Megiddóból. Jeruzsálembe vitték és eltemették a sírboltjába. Az ország népe azután fogta Jóáházt, Jósiás fiát, fölkente és királlyá tette őt apja után.

31 Huszonhárom esztendős volt Jóáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Hamútal volt, a libnai Jirmejáhú leánya.

32 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, pontosan úgy, ahogyan atyái.

33 De Nékó fáraó bilincsbe verette őt Riblában, Hamát földjén, hogy ne uralkodhasson Jeruzsálemben. Az országra pedig száz talentum ezüstöt és egy talentum aranyat vetett ki adóként.

34 Majd Nékó fáraó Eljákimot, Jósiás fiát tette királlyá apja, Jósiás helyett, és nevét Jójákimra változtatta. Jóáházt pedig magával vitte Egyiptomba, aki ott halt meg.

35 Jójákim megadta ugyan az ezüstöt és az aranyat a fáraónak, de az országot sarcoltatta meg, hogy megadhassa a pénzt a fáraó parancsa szerint. A föld népe közül mindenkitől vagyona szerint hajtott be ezüstöt és aranyat, hogy Nékó fáraónak adja.

36 Jójákim huszonöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Zebuddá volt, a rúmabeli Pedájá leánya.

37 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, pontosan úgy, ahogyan atyái is.

24. fejezet

1 Az ő idejében vonult föl Nebukadneccar, Babilónia királya, és szolgája lett Jójákim három esztendeig. De azután elfordult és elpártolt tőle.

2 Az ÚR pedig ráküldte a káldeusok seregeit és az arámok seregeit, továbbá a móábiak seregeit és az Ammón fiainak seregeit, hogy elpusztítsák, az ÚR beszéde szerint, amelyet szólott szolgái, a próféták által.

3 Bizony az ÚR beszéde szerint történt ez Júdával, hogy elvesse őt arca elől Manassé bűneiért, mindazért, amit cselekedett.

4 És az ártatlan vérért is, amelyet kiontott úgy, hogy betöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel. Ezért nem akart az ÚR megbocsátani neki.

5 Jójákim többi dolga pedig és minden cselekedete vajon nincs-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?

6 És elaludt Jójákim, és atyáihoz tért, és fia, Jójákin lett a király.

7 Egyiptom királya többé nem jött ki országából, mert Babilónia királya mindent elvett, ami csak az egyiptomi királyé volt, Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyamig.

8 Tizennyolc esztendős volt Jójákin, amikor királlyá lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Nehustá volt, a jeruzsálemi Elnátán leánya.

9 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, pontosan úgy, ahogyan apja is cselekedett.

10 Ebben az időben jöttek föl Nebukadneccarnak, Babilónia királyának szolgái Jeruzsálem ellen, és megszállták a várost.

11 Maga Nebukadneccar, Babilónia királya is fölvonult a város ellen, amelyet már ostromoltak szolgái.

12 Akkor Jójákin, Júda királya kiment Babilónia királyához az anyjával, szolgáival, parancsnokaival és udvari szolgáival együtt, de fogságra vetette őt Babilónia királya uralkodásának nyolcadik esztendejében.

13 És elvitte onnan az ÚR házának minden kincsét és a királyi palota kincseit, és összeszedetett minden aranyedényt, amelyet Salamon, Izráel királya csináltatott az ÚR templomába, amint az ÚR megmondotta neki.

14 Fogságba vitte a jeruzsálemieket, minden parancsnokot és a hadsereg minden vitézét, tízezer foglyot, az összes mesterembert és a várépítőket is, úgyhogy a föld szegény népén kívül senki sem maradt ott.

15 Jójákint is elhurcolta Babilóniába. A király anyját, a király feleségeit és udvari szolgáit és az ország erős vitézeit is fogságba hurcolta Jeruzsálemből Babilóniába.

16 Az összes előkelő férfit, mind a hétezret, a mesterembereket és a lakatosokat, mind az ezret és az összes erős, harcra termett férfit fogságba vitte Babilóniába Babilónia királya.

17 Azután Babilónia királya Mattanját, Jójákin nagybátyját tette meg helyette királlyá, és Cidkijjára változtatta a nevét.

18 Huszonegy esztendős volt Cidkijjá, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Hamútal volt, a libnai Jirmejáhú leánya.

19 Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, pontosan úgy, ahogy Jójákim.

20 Az ÚR haragja miatt történt ez így Jeruzsálemmel és Júdával, amíg csak el nem vetette őket arca elől. Cidkijjá azonban elpártolt Babilónia királyától.

25. fejezet

1 Uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban és annak tizedik napján történt, hogy Nebukadneccar, Babilónia királya följött egész hadseregével Jeruzsálem ellen, tábort ütött vele szemben, és körös-körül ostromtornyokat építtetett ellene.

2 A város ostrom alatt állt Cidkijjá király tizenegyedik esztendejéig.

3 De a negyedik hónap kilencedik napján már akkora ínség volt a városban, hogy nem volt mit ennie a föld népének.

4 Akkor betörtek a városba. A harcosok azonban éjjel kimenekültek a kettős várfal között levő kapun át, amely a király kertje mellett van, bár a káldeusok ott táboroztak a város körül. A király is elmenekült a pusztába vivő úton.

5 De a káldeusok hada űzőbe vette a királyt, és utolérték Jerikó mezején; és egész serege szétszóródott mellőle.

6 Akkor elfogták a királyt, és elvitték Babilónia királyához Riblába, ahol ítéletet tartottak fölötte.

7 Cidkijjá fiait saját szeme láttára ölték meg, Cidkijját pedig megvakították és láncra verve elvitték Babilóniába.

8 Az ötödik hónap hetedik napján, Nebukadneccar babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik esztendejében feljött Jeruzsálembe Nebuzaradán, a testőrség parancsnoka, Babilónia királyának szolgája.

9 Felgyújtotta az ÚR házát és a királyi palotát; Jeruzsálem összes házát és minden nagy palotáját fölégette.

10 A testőrök parancsnokával levő káldeus csapat pedig lerombolta körös-körül Jeruzsálem kőfalait.

11 A többi népet pedig, amely még megmaradt a városban, és azokat, akik Babilónia királyához pártoltak, és a többi népet mind elhurcolta Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka.

12 A föld népének csak a nincstelenjeiből hagyott ott szőlőműveseket és szántó-vető embereket a testőrök parancsnoka.

13 A rézoszlopokat, amelyek az ÚR házában voltak, a mosdómedencék talpait és a réztengert, amely az ÚR házában volt, összetörték a káldeusok, és a rezet elvitték Babilóniába.

14 Elvitték a fazekakat is, a lapátokat, a késeket, a tömjénezőket és minden szolgálatra rendelt egyéb rézedényt.

15 Elvitte továbbá a testőrök parancsnoka a serpenyőket, a medencéket, amelyek közül némelyek aranyból, némelyek pedig ezüstből voltak.

16 Elvitte a két rézoszlopot, a réztengert és a mosdómedencék állványait, amelyeket Salamon csináltatott az ÚR házához. Megmérhetetlen súlyú rézből voltak ezek az edények.

17 Az egyik oszlop magassága tizennyolc könyök volt, és egy rézgömb volt rajta, és a gömb három könyök magas volt, a gömbön körös-körül recézet volt és gránátalmák, mind rézből, és ugyanilyen volt a másik oszlop is a recézettel együtt.

18 Elhurcolta a testőrök parancsnoka Szerájá papot is az első rendből és Cefanjá papot a második rendből és a három ajtónállót.

19 Elvitt egy főembert is a városból, aki a harcosok parancsnoka volt, és öt férfit, akik a király körül forgolódtak, akiket a városban találtak, továbbá a hadsereg írnokát, aki sereget gyűjtött a föld népe közül, és hatvan férfit a föld népe közül, akiket o

20 Fogta őket Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka, és elvitte Babilónia királyához Riblába.

21 És levágta őket Babilónia királya, megölte őket Riblában, Hamát földjén. Így hurcolták el Júdát fogságba a maga földjéről.

22 A Júda földjén megmaradt nép fölé pedig, amelyet meghagyott Nebukadneccar, Babilón királya, Gedalját, Ahikámnak, Sáfán fiának a fiát rendelte helytartóul.

23 Mikor pedig a seregek összes parancsnoka és az embereik meghallották, hogy Babilón királya Gedalját tette helytartóvá, elmentek Gedaljához Micpába Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán, Káréah fia, Szerájá, a netófái Tanhumet fia és Jaazanjáhú, Maakáti fia és emb

24 Gedaljá megesküdött nekik és embereiknek, és ezt mondta: Ne féljetek a káldeusoknak való szolgálattól! Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilón királyának, és jó dolgotok lesz!

25 A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjának, Elisámá fiának a fia, aki királyi származék volt, elment tíz férfival, és levágta Gedalját, és meghalt. Megölték azokat a júdaiakat és káldeusokat is, akik vele voltak Micpában.

26 Ezután fölkerekedett az egész nép apraja-nagyja a seregek parancsnokaival együtt, és elmentek Egyiptomba, mert féltek a káldeusoktól.

27 A harminchetedik esztendőben, Jójákinnak, Júda királyának fogságba hurcolása után a tizenkettedik hónap huszonhetedik napján történt, hogy Evil-Meródak, Babilón királya uralkodásának első esztendejében kiengedte Jójákint, Júda királyát a fogházból.

28 Kegyesen beszélt vele, és följebb helyeztette székét a többi királyénál, akik nála voltak Babilónban.

29 Kicseréltette rabruháit, és Jójákin mindig nála étkezett, életének minden idejében.

30 És mindenkor megkapta a maga részét, amelyet a király rendelt neki napról napra, egész életében.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .