Krónikák második könyve

1. fejezet

1 Salamonnak, Dávid fiának királyi hatalma megerősödött, mert az ÚR, az ő Istene vele volt, és igen naggyá tette őt.

2 Ekkor azt mondta Salamon egész Izráel népének, az ezredeseknek, a századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden főemberének és a családfőknek,

3 hogy menjen el vele az egész gyülekezet arra a magaslatra, amely Gibeónban van, mert ott van Isten gyülekezetének a sátra, amelyet Mózes, az ÚR szolgája készíttetett a pusztában.

4 De Isten ládáját Dávid már fölvitte Kirjat-Jeárimból arra a helyre, amelyet Dávid készíttetett annak, mert sátrat állított föl neki Jeruzsálemben.

5 A rézoltár azonban, melyet Becalél, Úri fia, Húr unokája készített, ott volt az ÚR hajléka előtt. Ezt kereste föl Salamon és az összegyűltek.

6 És ott ezer égőáldozatot mutatott be Salamon a rézoltáron az ÚR előtt, amely a gyülekezet sátrában volt.

7 Azon az éjszakán megjelent Isten Salamonnak, és azt mondta neki: Kérj valamit, én megadom neked.

8 Salamon azt felelte Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél apámmal, Dáviddal, és engem tettél utána királlyá.

9 Most azért, ó, URam, Isten, teljesedjék be ígéreted, melyet apámnak, Dávidnak adtál. Mert te választottál engem királylyá e nép fölött, amely olyan sok, mint a föld pora.

10 Most azért adj nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjak ki- és bejárni néped előtt. Mert vajon kicsoda képes kormányozni ezt a te nagy népedet?

11 Isten azt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és dicsőséget, nem kérted gyűlölőid lelkét, és hosszú életet sem kértél magadnak, hanem bölcsességet és tudományt, hogy kormányozhasd népemet, mely fölött ki

12 megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, kincset és dicsőséget is adok neked, amelyhez fogható nem volt az előtted való, és nem lesz az utánad való királyoknak sem.

13 Ezután Salamon visszatért Jeruzsálembe Gibeón hegyéről, a gyülekezet sátra elől, és uralkodott Izráelen.

14 Salamon harci szekereket és lovasokat is szerzett. Ezernégyszáz harci szekere és tizenkétezer lovasa volt, akiket a harci szekerek városaiba és Jeruzsálembe, a király mellé rendelt.

15 És úgy fölhalmozta a király Jeruzsálemben az ezüstöt és az aranyat, mint a követ. A cédrusfákat is úgy felhalmozta, hogy annyi volt, mint a vadfügefa a lapályon.

16 Salamonnak Egyiptomból és Kevéből lovakat is hoztak, mert a király kereskedői seregestül vették meg a lovakat Kevéből, megszabott áron.

17 Amikor följöttek Egyiptomból, egy harci szekeret hatszáz ezüstsékelért, egy-egy lovat százötven ezüstsékelért hoztak. Ők szállították ezeket a hettiták minden királyának és az arám királyoknak is.

2. fejezet

1 Majd elhatározta Salamon, hogy az ÚR nevének házat épít, magának pedig királyi palotát.

2 Salamon hetvenezer férfit rendelt ki a hegységbe teherhordásra, nyolcvanezer férfit favágásra és hozzájuk háromezer-hatszáz felügyelőt.

3 És ezt üzente Salamon a tíruszi Hírám királynak: Tégy velem is úgy, mint apámmal, Dáviddal, akinek cédrusfákat küldtél, hogy házat építhessen magának.

4 Íme, én házat akarok építeni az én URam, Istenem nevének, hogy neki szenteljem, füstölőszerekkel jó illatot gerjesszek benne, folytonosan szent kenyerek álljanak előtte, s hogy minden reggel és este égőáldozatot mutassak be szombatnapokon, az újhold napja

5 A ház pedig, amelyet építeni akarok, igen nagy lesz, mert a mi Istenünk nagyobb minden istennél.

6 De kinek volna annyi ereje, hogy neki házat építsen? Az ég és az egeknek egei sem tudják magukba fogadni őt, és ki vagyok én is, hogy neki házat építhetnék? Csak azért teszem, hogy ott jó illatú áldozatot égessenek őelőtte.

7 Most tehát küldj hozzám egy tudós mesterembert, aki ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a bíbor, a karmazsin és a kék bíbor megmunkálásához, és el tudja készíteni a véseteket az én mesterembereimmel együtt, akik nálam Júdában és Jeruzsálemben vannak, ak

8 Ezenkívül küldj cédrusfát, ciprust és ébenfát a Libánonról, mert tudom, hogy a te szolgáid értenek a libánoni fák kivágásához. Íme, az én szolgáim is ott lesznek a szolgáid mellett,

9 hogy sok fát készítsenek elő nekem, mert a ház, amelyet építek, nagy és csodálatos lesz.

10 Íme, szolgáidnak, a favágóknak, akik kidöntik a fákat, húszezer véka csépelt búzát, húszezer véka árpát, húszezer bat bort és húszezer bat olajat adok.

11 Hírám, Tírusz királya így válaszolt a levélben, amelyet Salamonnak küldött: Mivel az ÚR szereti az ő népét, azért adott téged nekik királyul.

12 Ezt is mondta Hírám: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki a mennyet és a földet teremtette, hogy ilyen bölcs, tudós, okos és értelmes fiút adott Dávid királynak, aki az ÚRnak házat, magának pedig királyi palotát akar építeni.

13 Íme, elküldök egy bölcs, tudós és értelmes férfit, Húrámot.

14 Ő egy Dán nemzetségbeli asszony fia, és az apja tíruszi. Ért az arany, az ezüst, a réz, a vas, a kő, a fa, a bíbor, a kék bíbor, a len és a karmazsin megmunkálásához és különféle vésetek és remekművek készítéséhez, amelyekkel megbízzák, hogy dolgozzon a t

15 Azért most a búzát, az árpát, az olajat és a bort, amit ígért az én uram, küldje el a szolgáinak.

16 Mi pedig a Libánonon annyi fát vágunk, amennyire szükséged lesz, és elvisszük azokat tutajokkal a tengeren Jáfóba és te vitesd majd onnan Jeruzsálembe.

17 Megszámláltatta azért Salamon mindazokat a férfiakat, akik jövevények voltak Izráel földjén, apjának, Dávidnak a népszámlálását követően, és százötvenháromezer-hatszázan voltak ilyenek.

18 Hetvenezret teherhordónak tett meg közülük, nyolcvanezret pedig kőfejtőnek a hegyekbe. Háromezer-hatszáz felügyelőt is rendelt, hogy a népet dolgoztassák.

3. fejezet

1 Azután Salamon elkezdte építeni az ÚR házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen, ahol az ÚR megjelent apjának, Dávidnak, azon a helyen, amelyet Dávid előkészített a jebúszi Ornán szérűjén.

2 Királyságának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte meg az építést.

3 Ilyen alapot jelölt ki Salamon Isten házának az építésénél: hosszúsága a régi könyök mértéke szerint hatvan könyök, szélessége húsz könyök volt.

4 A csarnok a templom hosszában szélességének megfelelően húsz könyök volt, a magassága pedig százhúsz könyök; a belsejét színarany borította.

5 A főépületet pedig beburkolta ciprusfával, és finom arannyal borította be, amelyre pálmafákat meg füzéreket metszetett.

6 Díszítésül beborította a házat drágakövekkel. Az arany pedig parvajimi arany volt.

7 Beboríttatta a ház gerendáit, ajtófélfáit, falait és annak ajtószárnyait is arannyal, és kerúbokat metszetett a ház falaira.

8 Megcsináltatta a szentek szentjét is, melynek hosszúsága a főépület szélességével arányban húsz könyök, szélessége is húsz könyök volt, és beboríttatta hatszáz talentum finom arannyal.

9 A szögek súlya ötven aranysékel volt. A felső helyiségeket is beboríttatta arannyal.

10 Két kerúbszobrot is készíttetett a szentek szentjébe, és beborították azokat arannyal.

11 A kerúbok szárnyainak a hosszúsága húsz könyök volt. Az első kerúb szárnya öt könyök volt, és a ház falát érintette, a másik szárnya is öt könyök hosszú volt, és a másik kerúb szárnyát érintette.

12 A második kerúb szárnya is, amely öt könyök volt, a ház falát érintette, a másik szárnya pedig, amely szintén öt könyök volt, a másik kerúb szárnyát érintette.

13 Úgyhogy a kerúbok kiterjesztett szárnyai húsz könyököt tettek ki. Lábukon álltak, és arcuk befelé nézett.

14 Ezenkívül függönyt is készíttetett kék és piros bíborból, karmazsinból és lenből, melyre kerúbokat csináltatott.

15 A templom elé két, egyenként harmincöt könyök magas oszlopot is készíttetett, tetejükre pedig gömböket, amelyek öt könyök magasak voltak.

16 Füzéreket is csináltatott, mint a belső részben, s az oszlopfőkre helyeztette azokat; és száz gránátalmát is csináltatott, s a füzérekre rakta azokat.

17 Az oszlopokat fölállította a templom előtt, egyiket jobb felől, a másikat bal felől. A jobb felőlit Jákínnak, a bal felőlit pedig Bóáznak nevezte el.

4. fejezet

1 Rézoltárt is készíttetett, amelynek hosszúsága húsz könyök, szélessége is húsz könyök, magassága pedig tíz könyök volt.

2 Öntött tengert is csináltatott, mely egyik szélétől a másikig tízkönyöknyi volt, kerek formájú, és öt könyök magas, és harminc könyök hosszú zsinór érte körül.

3 Alatta ököralakok voltak körös-körül, tíz könyöknyire vették körül a tengert. Az ököralakok két sorban voltak, egybeöntve az egésszel.

4 A tenger tizenkét ökrön állt: három északra fordulva, három nyugatra, három délre, három pedig keletre. Mindnek befelé volt a háta, és ezek tartották a tengert.

5 Vastagsága egytenyérnyi volt, és karimája olyan, mint a pohár pereme vagy a liliom virága. Háromezer bat víz fért bele.

6 Csináltatott ezenkívül tíz mosdómedencét. Ötöt jobb kéz felől, ötöt pedig bal kéz felől helyeztetett el, hogy azokban mossák és öblítsék le azt, amit égőáldozatra szántak. A tenger pedig arra való volt, hogy a papok mosakodjanak benne.

7 Csináltatott tíz arany mécsestartót is az utasítás szerint, és elhelyeztette a templomban, ötöt jobb kéz felől, ötöt bal kéz felől.

8 Készíttetett tíz asztalt is, amelyeket elhelyeztetett a templomban, ötöt jobb kéz felől, ötöt bal kéz felől. Készíttetett száz arany hintőedényt is.

9 Elkészíttette a papok udvarát is és a nagy tornácot, ajtókat is rá, és ajtajaikat rézzel borította be.

10 A tengert pedig jobb kéz felől, délkeletre helyezte el.

11 Húrám fazekakat, lapátokat és hintőedényeket is csinált. Ezzel bevégezte Húrám a munkát, amelyet Salamon király számára kellett végeznie Isten házában:

12 a két oszlopot és a két kerek gömböt a két oszlop tetejére és a két hálót a két kerek gömb beborítására, amelyek az oszlopok tetején voltak.

13 És négyszáz gránátalmát a két hálóra, két sor gránátalmát egy-egy hálóba, a két kerek gömb beborítására.

14 Állványokat is készített és rájuk mosdómedencéket;

15 egy tengert is készített és tizenkét ökröt alája;

16 fazekakat, lapátokat és villákat. Mindezt az eszközt Húrám mester tiszta rézből csinálta Salamon királynak az ÚR háza számára.

17 A Jordán mezején öntette ki azokat a király az agyagos földben, Szukkót és Cerédá között.

18 Mindezt az eszközt Salamon nagy mennyiségben csináltatta, mert nem számított a réz súlya.

19 Elkészíttetett Salamon minden más fölszerelést is, amely az ÚR házához szükséges volt: az aranyoltárt és az asztalokat is, amelyeken a szent kenyerek voltak.

20 A színarany mécsestartókat és azok mécseseit is, hogy égjenek rendeltetésük szerint a szentek szentje előtt.

21 A virágait, mécseit és a koppantókat is aranyból, éspedig színaranyból.

22 És a késeket, a hintőedényeket, a kanalakat és a szenesserpenyőket színaranyból, valamint a ház kapuját, a szentek szentjébe nyíló ajtószárnyakat és a templom épületének ajtószárnyait színaranyból.

5. fejezet

1 Amikor befejezték az egész munkát, amelyet Salamon király végeztetett az ÚR háza számára, bevitte Salamon azt az ezüstöt, aranyat és az összes edényt, amelyet apja, Dávid Istennek szentelt, és elhelyezte azokat Isten házának kincsei közé.

2 Akkor Salamon összegyűjtötte Izráel véneit, a törzsek fejeit és Izráel fiainak családfőit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az ÚR szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból.

3 Össze is gyűltek mindezek az izráeli férfiak a királynál a hetedik hónapban az ünnepen.

4 Amikor pedig Izráel vénei mind megérkeztek, a léviták fölemelték a ládát,

5 és fölvitték a ládát meg a gyülekezet sátrát és minden szent fölszerelést és edényt, amely a sátorban volt: fölvitték azokat a papok és a léviták.

6 Salamon király pedig és Izráel egész gyülekezete, amely hozzá gyűlt, ott volt a láda előtt, és olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy meg sem lehetett számolni, és össze sem lehetett írni sokaságuk miatt.

7 A papok pedig bevitték az ÚR szövetségládáját a helyére, az Isten házának belső részébe, a szentek szentjébe, a kerúbok szárnyai alá.

8 A kerúbok pedig kiterjesztették a szárnyukat a láda helye fölé, és betakarták a kerúbok a ládát és annak rúdjait fölülről.

9 A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a rudak végei láthatók voltak a ládán kívül, a szentélyen belül, de kívülről nem voltak láthatók. És ott vannak mindmáig.

10 Nem volt a ládában más, csak a két tábla, amelyet Mózes a Hóreb hegyén tett bele, amikor az ÚR szövetséget kötött Izráel fiaival, miután kivonultak Egyiptomból.

11 Ezután amikor a papok kijöttek a szentélyből, mindnyájan, akik ott voltak, megszentelték magukat, és így nem kellett megtartaniuk a sorrendjüket.

12 És az énekes léviták mind, ahányan voltak: Ászáf, Hémán, Jedútún fiaikkal és testvéreikkel, fehér ruhába öltözve, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal kelet felől az oltárnál álltak és velük együtt százhúsz kürtölő pap.

13 Mert a kürtösöknek és az énekeseknek egyaránt az volt a feladatuk, hogy együtt zengjék az ÚR dicséretét és magasztalását. És mikor nagy fennszóval énekeltek kürtökkel, cintányérokkal és mindenféle hangszerrel, és dicsérték az URat, mert ő igen jó és örökk

14 úgy, hogy a papok nem tudtak odaállni miatta a szolgálatra, mert az ÚR dicsősége betöltötte az Isten házát.

6. fejezet

1 Akkor így szólt Salamon: Az ÚR mondta, hogy ő felhőben akar lakni.

2 Én pedig házat építettem neked lakásul, olyan helyet, ahol örökké lakhatsz.

3 Azután megfordult a király, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét. Izráel egész gyülekezete pedig fölállt.

4 Ezt mondta: Áldott az ÚR, Izráel Istene, aki szólott szája által atyámnak, Dávidnak, és hatalmas kezével be is teljesítette e szavait:

5 „Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam népemet Egyiptom földjéről, soha nem választottam egyetlen várost sem Izráel egyetlen törzséből sem azért, hogy házat építsenek, hogy abban legyen a nevem. És egy embert sem választottam ki, hogy népemnek, Izráelnek

6 De most Jeruzsálemet kiválasztottam, hogy nevem abban legyen, és kiválasztottam Dávidot, hogy vezére legyen népemnek, Izráelnek.”

7 Ámbár atyám, Dávid elhatározta már magában, hogy házat épít az ÚRnak, Izráel Istenének,

8 de az ÚR azt mondta atyámnak, Dávidnak: Hogy arra gondoltál, hogy nevemnek házat építesz, jól tetted, hogy szívedben ezt elhatároztad.

9 Mégsem te építesz házat nekem, hanem a fiad, aki a te ágyékodból származik, ő épít házat az én nevemnek.

10 És beteljesítette az ÚR az ő beszédét, amelyet szólt. Mert fölkeltem atyám, Dávid után, és Izráel trónjára ültem, amint az ÚR megmondta, és fölépítettem a házat Izráel Istene, az ÚR nevének.

11 És abba helyeztettem a ládát, amelyben az ÚR szövetsége van, melyet Izráel fiaival szerzett.

12 Majd odaállt Salamon az ÚR oltára elé Izráel egész gyülekezetével szemben, és kitárta karját.

13 Salamon pedig egy emelvényt csináltatott rézből, amelyet a csarnok közepén helyeztetett el: hossza öt könyök, szélessége is öt könyök, magassága pedig három könyök volt. Felállt arra, majd térdre esett az egész Izráel gyülekezete előtt, kezét kitárta az é

14 és ezt mondta: Ó, URam, Izráel Istene, nincs hozzád hasonló Isten sem a mennyben, sem a földön, aki kegyelmesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívvel járnak előtted!

15 Te megtartottad, amit szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak ígértél. Mert te magad szóltál, és kezeddel beteljesítetted azt, amint e mai napon látható.

16 Most azért, ó, URam, Izráel Istene, teljesítsd be, amit így ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak: Nem fogy el előlem a te magodból való férfiú, aki Izráel trónján ül; de csak úgy, ha fiaid vigyáznak útjukra, hogy törvényem szerint járjanak, ahogy

17 Most azért, ó, URam, Izráel Istene, váljék valóra beszéded, amelyet szolgádnak, Dávidnak mondtál!

18 Mert lakhat-e valóságban Isten a földön, az emberek között? Íme, az egek és az egeknek egei be nem fogadhatnak téged, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.

19 Mégis tekints szolgád könyörgésére és imádságára, ó, én URam, Istenem, hallgasd meg kiáltását és könyörgését, ahogy szolgád könyörög előtted!

20 Szemed éjjel-nappal figyeljen e házra, e helyre, amelyről azt mondtad, hogy nevedet abba fogod helyezni, és meghallgatod szolgád könyörgését, amikor e helyen könyörögni fog.

21 Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek, Izráelnek könyörgését, amikor könyörögni fognak e helyen. Hallgasd meg mennyei lakóhelyedből, és amikor meghallgatod őket, légy kegyelmes!

22 Mikor valaki vétkezik felebarátja ellen, és esküre kötelezik, hogy megesküdjék, és ő ide jön, és megesküszik oltárod előtt ebben a házban,

23 te hallgasd meg a mennyből, és tégy igaz ítéletet szolgáid között. Az istentelent büntesd meg: fordítsd a fejére az ő útját, és az igazat igazítsd meg: fizess meg neki az ő igazsága szerint.

24 Mikor pedig megverik népedet, Izráelt az ellenségei, mivel vétkeztek ellened, és hozzád visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak teelőtted e házban,

25 hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg népednek, Izráelnek a vétkét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál.

26 Mikor az ég bezárul, és nem lesz eső, mivel vétkeztek ellened, és imádkozni fognak e helyen, és vallást tesznek nevedről, és megtérnek bűneikből, mert megaláztad őket,

27 hallgasd meg őket a mennyből, és légy kegyelmes szolgáidhoz és népedhez, Izráelhez, miután megtanítottad őket az igaz útra, hogy azon járjanak; és adj esőt a földedre, amelyet népednek adtál örökségül.

28 Ha éhínség lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár, ha ellensége szorongatja országa határában, ha bármiféle csapás és nyomorúság jön rájuk,

29 aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bármely ember vagy egész néped, Izráel: ha elismeri valaki az őt ért csapás és a fájdalom jogosságát, és kezét e házban kiterjeszti,

30 hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedről, légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útjai szerint, amint megismerted szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét;

31 hogy téged féljenek, és a te útjaidon járjanak, amíg élnek e föld színén, amelyet atyáinknak adtál.

32 Sőt még az idegent is, aki nem a te néped, Izráel fiai közül való, ha eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kiterjesztett karodért, mikor ideérkeznek, és könyörögnek e házban,

33 hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög hozzád, hogy megismerje a föld minden népe a te nevedet, és úgy féljenek téged, ahogy néped, Izráel, és tudják meg, hogy a te nevedről nevezték el e házat, amely

34 Ha néped hadba vonul ellensége ellen azon az úton, amelyen elbocsátod őket, és könyörögnek hozzád e város felé fordulva, amelyet kiválasztottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem,

35 hallgasd meg a mennyből imádságukat és könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.

36 Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, aki ne vétkeznék), és megharagszol rájuk, az ellenség kezébe adod őket, és fogságba viszik őket azok, akik elfogták őket, messze földre vagy közelre,

37 és ha az idegen földön, ahol fogságban vannak, magukba szállnak, és megtérve könyörögnek hozzád fogságuk földjén, és ezt mondják: vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;

38 és megtérnek hozzád teljes szívükből és teljes lelkükből fogságuk földjén, és könyörögnek hozzád az ő földjük felé fordulva, amelyet adtál atyáiknak, és e város felé, amelyet magadnak választottál, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:

39 hallgasd meg akkor az ő könyörgésüket és imádságukat a mennyből, a te lakóhelyedről, szolgáltass nekik igazságot, és bocsásd meg népednek, hogy vétkezett ellened.

40 Most azért, ó, én Istenem, szemed legyen nyitva, és füled legyen figyelmes a könyörgésre ezen a helyen.

41 És most kelj föl, ó, ÚR Isten, nyugalmad helyére, te és a te hatalmad ládája! Papjaidat, ó, ÚR Isten, öltöztesd fel szabadításoddal, kegyeseid pedig örvendezzenek a jóban.

42 Ó, ÚR Isten, ne fordulj el felkent királyod arcától. Emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságodról!

7. fejezet

1 Miután Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szállt alá az égből, megemésztette az egészen elégő áldozatot és a véresáldozatokat, és az ÚR dicsősége betöltötte a házat,

2 annyira, hogy még a papok sem mehettek be az ÚR házába, mert az ÚR dicsősége betöltötte azt.

3 Izráel fiai mindnyájan látták, amikor leszállt a tűz és az ÚR dicsősége a házra, és arccal a föld felé leborultak a padlóra, és imádták és magasztalták az URat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló.

4 Azután a király és az egész nép áldozatokat mutatott be az ÚRnak.

5 Salamon király huszonkétezer ökörrel és százhúszezer juhval áldozott. Így szentelte föl az Isten házát a király és az egész nép.

6 A papok pedig elfoglalták tisztüket; a léviták is, az ÚR minden hangszerével, amelyeket Dávid király készíttetett, és amelyeket kézhez kaptak hogy dicsérjék az URat – mert örökkévaló az ő irgalma – Dávid dicséreteivel. A papok pedig velük szemben fújták a

7 És fölszentelte Salamon a középső udvart, amely az ÚR háza előtt van, mert ott készítette el az égőáldozatokat és a hálaadó áldozatok kövérjét. Mert a rézoltárra, amelyet Salamon készíttetett, nem fért rá mind az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaadó ál

8 Így szerzett ünnepet Salamon ebben az időben hét napig, és vele együtt az egész Izráel, egy hatalmas gyülekezet Hamáttól fogva Egyiptom patakjáig.

9 A nyolcadik napon pedig ünnepélyes gyülekezést tartottak, mert az oltár felszentelését és az ünnepet is hét napon át tartották.

10 A hetedik hónap huszonharmadik napján hazabocsátotta a népet sátraikba, vígan és megelégedve mindama jók miatt, amelyeket az ÚR Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel cselekedett.

11 Salamon tehát befejezte az ÚR házát és a királyi palotát. Szerencsésen elvégezte mindazt, amit elhatározott magában, hogy megcsinálja az ÚR házában és a maga palotájában.

12 Még azon az éjszakán megjelent az ÚR Salamonnak, és azt mondta neki: Meghallgattam imádságodat, és e helyet áldozat házául választottam magamnak.

13 Íme, amikor bezárom az eget, hogy ne legyen eső, és amikor parancsolok a sáskának, hogy legeljék le a földet, vagy amikor dögvészt bocsátok népemre,

14 de megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög, és keresi az én orcámat, és megtér bűnös útjairól, én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.

15 Most már az én szemem nyitva lesz, és fülem figyelni fog e helyen a könyörgésekre.

16 Azért kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, hogy nevem örökké ott legyen, és ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor.

17 És ha te előttem fogsz járni, amint Dávid, a te atyád járt, és úgy cselekszel mindenben, ahogy megparancsoltam neked, s rendeléseimet és törvényeimet megtartod,

18 megerősítem királyságod trónját, ahogy megígértem Dávidnak, a te atyádnak e szavakkal: Nem vesznek ki utódaid közül, akik Izráelben uralkodnak.

19 De hogyha elszakadtok, s rendeléseimet és parancsaimat, amelyeket elétek adtam, elhagyjátok, elmentek, idegen isteneknek szolgáltok, és azok előtt meghajoltok,

20 kiszaggatom őket az én földemből, amelyet adtam nekik, és ezt a házat, amelyet nevemnek szenteltem, elvetem színem elől, őket pedig példabeszédül és gúny tárgyává teszem minden nép előtt.

21 És ezen a házon, bármilyen felséges is volt, minden mellette elmenő meg fog döbbenni, és azt kérdi: Miért cselekedett így az ÚR ezzel az országgal és ezzel a házzal?

22 És azt felelik: Azért, mert elhagyták az URat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, és idegen istenekhez hajoltak, azokat imádták, és azoknak szolgáltak. Ezért hozta rájuk mindezt a veszedelmet.

8. fejezet

1 Húsz esztendő múltán történt, miután Salamon fölépítette az ÚR házát és a maga palotáját,

2 hogy kiépítette azokat a városokat is, amelyeket Hírám adott neki, és Izráel fiait odatelepítette.

3 Azután Salamon Hamát-Cóbá ellen indult, és hatalmába kerítette.

4 Megépítette Tadmórt a pusztában és mindazokat a raktárvárosokat, amelyeket Hamát földjén kezdett építeni.

5 Azonfelül fölépítette mind a felső, mind az alsó Béthórónt, és megerősített városokká tette azokat kőfalakkal, kapukkal és zárakkal.

6 Baalátot és az összes raktárvárost, amelyek Salamonéi voltak, a harci szekerek és a lovasok minden városát és mindent, amihez kedve volt Salamonnak, fölépített Jeruzsálemben, a Libánonon és birodalma egész területén.

7 Mindazt a népet, amely megmaradt a hettiták közül, az emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak közül, akik nem Izráelből valók,

8 hanem azoknak a fiai közül, akik azon a földön őutánuk maradtak, akiket Izráel fiai nem irtottak ki, Salamon adófizetőkké tette mindmáig.

9 De Izráel fiai közül Salamon senkit sem tett szolgává a munkáinál, mert ők hadakozó férfiak, hadnagyainak vezérei és harci szekereinek és lovasainak vezérei voltak.

10 Ezek, Salamon király seregeinek a vezérei kétszázötvenen voltak, akik a hadinép élén álltak.

11 Azután fölvitte Salamon a fáraó leányát Dávid városából abba a palotába, amelyet neki épített, mert azt mondta: Nem lakhat a feleségem Izráel királyának, Dávidnak palotájában; mert szent hely az, mivel az ÚR ládája abba vonult be.

12 Akkor égőáldozatokat mutatott be Salamon az ÚRnak az ÚR oltárán, amelyet a csarnok előtt építtetett.

13 Naponként áldoztak rajta Mózes parancsa szerint: szombatnapokon, a hónapok első napjain és évenként a főünnepeken háromszor: mégpedig a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen.

14 Majd megszabta atyjának, Dávidnak rendelkezése szerint a papok tisztét szolgálatukban, a léviták szolgálatát, hogy dicséretet énekeljenek Istennek, és szolgáljanak a papok mellett naponként; a kapuőrök beosztását csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert í

15 Nem tértek el semmiben attól, amit a király parancsolt a papoknak és a lévitáknak minden dolog felől, még a kincsek felől is.

16 Így készült el Salamon minden munkája attól a naptól fogva, amikor az ÚR házának az alapját megvetették, annak befejezéséig, amikor immár elkészült az ÚR háza.

17 Azután elment Salamon Ecjón-Geberbe és Élótba, amelyek a tenger partján, Edóm földjén voltak.

18 Hírám pedig szolgái által hajókat és olyan szolgákat küldött neki, akik járatosak voltak a tengeren, és Salamon szolgáival együtt eljutottak Ófírba. Négyszázötven talentum aranyat hoztak onnan, és Salamon királynak adták.

9. fejezet

1 Sába királynője pedig, hallva Salamon hírét, eljött Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek fűszereket, igen sok aranyat és drágaköveket hoztak, hogy próbára tegye Salamont nehéz kérdésekkel. Salamonhoz ment, és beszélt vele mindenről, ami a

2 De Salamon megfelelt minden szavára, mert semmi sem volt Salamon elől elrejtve, amire ne tudott volna megfelelni.

3 És mikor látta Sába királynője Salamon bölcsességét és a palotát, amelyet épített,

4 az asztalának étkeit, udvari szolgáinak ülésrendjét, hivatalnokainak rendjét és öltözékeiket, pohárnokait s azoknak öltözetét és az égőáldozatot, amellyel az ÚR házában áldozott, még a lélegzete is elállt.

5 És ezt mondta a királynak: Mind igaz volt, amit országomban hallottam dolgaidról és bölcsességedről.

6 De nem akartam hinni a beszédnek, míg én magam el nem jöttem, és saját szememmel meg nem láttam. És íme, a felét sem mondták el a te bölcsességed nagyságának. Fölülmúltad azt a hírt, amit hallottam rólad.

7 Boldogok az embereid, és boldogok a szolgáid, akik szüntelen előtted állnak, és hallhatják bölcsességedet!

8 Áldott legyen az ÚR, a te Istened, aki annyira kedvelt, hogy trónjára emelt, hogy az ÚRnak, a te Istenednek királya légy. Mivel Istened szereti Izráelt, és fenn akarja őt tartani örökké, azért tett királlyá felettük, hogy jogot és igazságot szolgáltass.

9 Majd adott a királynak százhúsz talentum aranyat és igen sok balzsamot és drágaköveket. Nem is volt ahhoz fogható balzsam, mint amilyet Sába királynője adott Salamon királynak.

10 Hírám szolgái meg Salamon szolgái is, akik aranyat hoztak Ófírból, ébenfát és drágaköveket is hoztak.

11 A király az ébenfából lépcsőket készíttetett az ÚR házába és a királyi palotába, s az énekeseknek citerákat és lantokat. Nem láttak ezekhez hasonlókat azelőtt Júda országában.

12 Salamon király is adott Sába királynőjének mindent, amit csak kívánt és kért tőle, de másfélét, mint amit ő hozott a királynak. Azután visszatért országába szolgáival együtt.

13 Az arany súlya pedig, amely esztendőnként befolyt Salamonhoz, hatszázhatvanhat talentum volt

14 azonkívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. De még Arábia királyai és az ország helytartói is hoztak aranyat és ezüstöt Salamonnak.

15 Csináltatott Salamon király kétszáz pajzsot vert aranyból. Mindegyik pajzshoz hatszáz sékel vert aranyat használtak fel.

16 Háromszáz kerek pajzsot is csináltatott vert aranyból. Mindegyik pajzshoz háromszáz sékel aranyat használtak fel. Ezeket a király a libánoni erdei palotában helyezte el.

17 Készíttetett a király egy nagy elefántcsont trónt és beboríttatta színarannyal.

18 Hat lépcsője volt a trónnak, és aranyzsámoly volt hozzáerősítve. Karfái voltak mindkétfelől az ülés mellett, és két oroszlán állt a karok mellett.

19 Tizenkét oroszlán állt ott a hat lépcsőn kétfelől. Senki soha olyat még nem csinált egyetlen országban sem.

20 Salamon király minden ivóedénye aranyból volt, a libánoni erdei háznak összes edénye is tiszta aranyból. Nem volt az ezüstnek semmi értéke Salamon idejében.

21 Mert hajói voltak a királynak, amelyek Tarsísba jártak Hírám szolgáival együtt. Háromévenként egyszer jöttek meg a hajók Tarsísból, és aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak onnan.

22 Salamon király felülmúlta a föld minden királyát gazdagságban és bölcsességben.

23 És a föld minden királya találkozni kívánt Salamonnal, hogy hallhassa bölcsességét, amelyet Isten adott a szívébe.

24 Mindnyájan évenként ajándékot vittek neki: arany- és ezüstedényeket, ruhákat, fegyvert, fűszereket, lovakat és öszvéreket.

25 Salamonnak négyezer lova és harci szekere volt istállóiban és tizenkétezer lovasa, ezeket a harci szekerek városaiban és Jeruzsálemben, a király mellett helyezte el.

26 Így uralkodott minden király fölött az Eufrátesz folyamtól a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig.

27 A király úgy felhalmozta Jeruzsálemben az ezüstöt, mint a köveket, és a cédrusfa is oly sok volt, mint a vadfügefák a lapályon.

28 És Salamonnak lovakat szállítottak Egyiptomból és sok más országból.

29 Salamon egyéb dolgai, úgy az elsők, mint az utolsók is, nincsenek-e megírva Nátán próféta könyvében és a silói Ahijjá próféciájában és Jedó prófétának Jeroboámról, Nebát fiáról írt látomásaiban?

30 Salamon negyven évig uralkodott Jeruzsálemben egész Izráelen.

31 Azután elaludt, és atyáihoz tért Salamon, és eltemették apjának, Dávidnak a városában; utána fia, Roboám lett a király.

10. fejezet

1 Roboám elment Sikembe, mert Sikembe gyűlt egész Izráel, hogy királlyá tegye őt.

2 Mikor ezt Jeroboám, Nebát fia meghallotta, aki akkor Egyiptomban volt – mert oda menekült Salamon király elől –, visszatért Egyiptomból,

3 mivel érte küldtek, és hazahívták őt. Eljött azért Jeroboám egész Izráellel együtt, és ezt mondták Roboámnak:

4 Apád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyítsd meg apádnak súlyos szolgálatát és nehéz igáját, amelyet reánk vetett, és akkor szolgálunk neked!

5 Erre így felelt nekik: Harmadnapig gondolkodom rajta, azután jöjjetek hozzám. Erre elment a nép.

6 Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon tanácsosai voltak még életében, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?

7 Azok így szóltak: Ha jóindulattal leszel ehhez a néphez, ha kedvezel nekik, és jó szóval beszélsz hozzájuk, akkor szolgáid lesznek mindenkor.

8 De ő megvetette, amit a vének tanácsoltak neki, és tanácsot tartott az ifjakkal is, akik ővele növekedtek föl, és neki szolgáltak.

9 Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk e népnek, akik ezt mondták nekem: „Könnyítsd meg az igát, amelyet a te apád reánk vetett”?

10 Az ifjak, akik vele együtt növekedtek föl, így feleltek: Így szólj a néphez, amely azt mondta neked: „Apád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyítsd meg rajtunk”; így szólj nekik: Legkisebb ujjam is vastagabb apám derekánál.

11 Most azért, ha apám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal.

12 Harmadnapra Jeroboám és az egész nép Roboámhoz ment, amint a király meghagyta ekképpen: Jöjjetek hozzám harmadnapon!

13 És a király kemény választ adott nekik. Megvetette Roboám király a vének tanácsát,

14 és az ifjak tanácsa szerint így szólt nekik: Ha apám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt. Ha apám ostorral fegyelmezett titeket, én skorpiókkal.

15 És a király nem hallgatta meg a népet. Ezt az ÚR intézte ekként, hogy beteljesítse az ÚR az ő beszédét, amelyet a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.

16 Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatta meg őket a király, így felelt a nép a királynak: Mi részünk van nekünk Dávidban? Nincsen nekünk örökségünk Isai fiában! Menj a sátraidba, ó, Izráel! Te pedig viseld gondját a magad házának, ó, Dávid! E

17 Roboám pedig Izráelnek csak azokon a fiain uralkodott, akik Júda városaiban laktak.

18 És mikor elküldte Roboám Hadórámot, az adószedőt, megkövezték őt Izráel fiai, és meghalt. Roboám király pedig sietve harci szekerébe szállt, és Jeruzsálembe menekült.

19 Így szakadt el Izráel népe Dávid házától, s így van ez mind e mai napig.

11. fejezet

1 Amikor visszatért Roboám Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda és Benjámin házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy hadakozzanak Izráel ellen, és visszaszerezzék az országot Roboámnak.

2 Az ÚR pedig így szólt Semajához, az Isten emberéhez:

3 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izráelnek Júdában és Benjáminban, hogy

4 ezt mondja az ÚR: Ne menjetek föl, és ne harcoljatok testvéreitek ellen. Térjetek vissza, mindenki a maga házába, mert éntőlem lett ez a dolog. És engedtek az ÚR szavának, és visszatértek ahelyett, hogy Jeroboám ellen mentek volna.

5 Roboám tehát Jeruzsálemben lakott, és megerősítette a városokat Júdában.

6 Így építette ki Betlehemet, Étámot és Tekóát,

7 Bét-Cúrt, Szókót és Adullámot,

8 Gátot, Márésát és Zífet,

9 Adóraimot, Lákist és Azékát,

10 Corát, Ajjálónt és Hebrónt; ezek voltak az erődített városok Júdában és Benjáminban.

11 Megerősítette ezeket az erődítményeket, elöljárókat helyezett azokba, és tárházakat építtetett ott az élelemnek, a bornak és az olajnak.

12 Mindegyik városnak adott pajzsokat és kopjákat, és rendkívül megerősítette azokat. Így lett az övé Júda és Benjámin.

13 A papok és a léviták egész Izráelből őhozzá csatlakoztak mindenfelől.

14 Mert a léviták elhagyták legelőiket és birtokaikat, és Júdába és Jeruzsálembe mentek, mert kiűzték őket Jeroboám és fiai, hogy ne szolgálhassanak az ÚRnak.

15 Ő pedig saját papjait rendelte a magaslatokhoz, a bakokhoz és az általa készített borjúkhoz.

16 A papok után Jeruzsálembe mentek Izráel valamennyi törzséből azok, akik szívük szerint keresték az URat, Izráel Istenét, hogy áldozzanak az ÚRnak, atyáik Istenének.

17 Ezek megerősítették Júda országát, és támogatták Roboámot, Salamon fiát három esztendeig, mert három esztendeig jártak Dávid és Salamon útján.

18 Roboám feleségül vette Mahalatot, Jerimótnak, Dávid fiának leányát és Abihailt, Eliábnak, Isai fiának leányát,

19 aki fiakat szült neki: Jeúst, Semarját és Zahamot.

20 Azután elvette Maakát, Absolon leányát, aki Abijját, Attajt, Zízát és Selómitot szülte neki.

21 Roboám Maakát, Absolon leányát szerette legjobban minden felesége és másodfelesége közül. Mert tizennyolc felesége és hatvan másodfelesége volt, és huszonnyolc fiút és hatvan leányt nemzett tőlük.

22 Roboám Abijját, Maaká fiát tette testvérei között az elsővé és elöljáróvá, mert őt akarta királlyá tenni.

23 Okosan szétosztotta fiai közt Júda és Benjámin egész földjét a megerősített városokkal, és bőségesen adott nekik élelmet, és sok feleséget szerzett nekik.

12. fejezet

1 Mikor pedig Roboám megszilárdította királyságát, és megerősödött, elhagyta az ÚR törvényét, és vele együtt az egész Izráel.

2 Azért Roboám királyságának ötödik esztendejében felvonult Sisák, az egyiptomi király Jeruzsálem ellen, mert hűtlenné váltak az ÚRhoz.

3 Ezerkétszáz harci szekér és hatvanezer lovas és megszámlálhatatlan hadinép jött föl vele Egyiptomból: líbiaiak, szukkiak és etiópok együtt.

4 Elfoglalta Júda erős városait, azután Jeruzsálem alá ment.

5 Akkor Semajá próféta odament Roboámhoz és Júda fejedelmeihez, akik Jeruzsálembe gyűltek össze Sisáktól való félelmükben, és így szólt hozzájuk: Ezt mondja az ÚR: „Mivel ti elhagytatok engem, én is Sisák kezébe hagylak jutni benneteket.”

6 Akkor megalázták magukat Izráel fejedelmei és a király, és ezt mondták: Az ÚR igaz!

7 Amikor látta az ÚR, hogy megalázták magukat, így szólt Semajá prófétához: Megalázták magukat, nem vesztem el őket, hanem szabadulást szerzek nekik nemsokára, és nem ontom ki haragomat Jeruzsálem ellen Sisák által.

8 Mindazáltal szolgái lesznek neki, hogy megtudják a különbséget, mit jelent nekem szolgálni vagy más országok királyságainak szolgálni!

9 Felvonult tehát Sisák, az egyiptomi király Jeruzsálem ellen, és elvitte az ÚR házának a kincseit meg a királyi palotának a kincseit, mindent elvitt. Az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon csináltatott.

10 Ezek helyett rézpajzsokat csináltatott Roboám király, és a testőrök elöljáróinak kezére bízta azokat, akik a királyi palota ajtaját őrzik.

11 Valahányszor felment a király az ÚR házába, bementek a testőrök is, és felvitték azokat, majd visszahozták a testőrök őrszobájába.

12 Mikor Roboám megalázta magát, elfordult róla az ÚR haragja, hogy ne semmisüljön meg mindenestül, mert Júdában is volt még jó dolog.

13 Megerősödött tehát Roboám király Jeruzsálemben, és így uralkodott. Negyvenegy esztendős volt Roboám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az ÚR választott Izráel valamennyi törzse közül, hogy

14 Ő gonoszul cselekedett, mert nem kereste állhatatos szívvel az URat.

15 Roboám dolgai pedig elejétől a végéig nincsenek-e megírva Semajá prófétának és Iddónak, a látónak a könyvében, a származási nemzetségi lajstromban? És hadakozás folyt Roboám és Jeroboám között egész életükben.

16 És Roboám elaludt, és az atyáihoz tért, és eltemették Dávid városában. Fia, Abijjá lett utána a király.

13. fejezet

1 Jeroboám király tizennyolcadik esztendejében kezdett uralkodni Abijjá Júdában.

2 Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Míkájáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Abijjá és Jeroboám között háború tört ki.

3 Azért Abijjá háborút indított négyszázezer válogatott harcosból álló sereggel. Jeroboám nyolcszázezer válogatott harcosból álló sereggel szállt szembe vele.

4 Akkor felállt Abijjá a Cemáraim-hegyen, amely Efraim hegységében volt, és így szólt: Hallgassátok meg szavamat, Jeroboám és egész Izráel!

5 Nem kellene-e tudnotok, hogy az ÚR, Izráel Istene Dávidnak és fiainak adta a királyságot Izráel felett örökre sószövetsége által?

6 Mégis fölkelt Jeroboám, Nebát fia, Salamonnak, Dávid fiának a szolgája, és az ő ura ellen támadt.

7 Azután haszontalan emberek, Beliál fiai gyűltek hozzá, akik ellene szegültek Roboámnak, Salamon fiának, amikor még Roboám gyermek és félénk szívű volt, és nem tudta megvédeni magát velük szemben.

8 És most azt gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az ÚR királyságának, amely Dávid fiainak a kezében van, mivel sokan vagytok, s veletek vannak az aranyborjak is, amelyeket Jeroboám öntetett nektek istenek gyanánt?

9 Nem ti űztétek-e el az ÚR papjait, Áron fiait és a lévitákat? És nem ti szereztetek-e magatoknak papokat, mint más országok népei, mert bárki, aki eljött egy fiatal bikával vagy hét kossal, hogy felavassák, papja lett azoknak, amik nem istenek?

10 Mi azonban megmaradtunk az ÚR, a mi Istenünk mellett, akit mi nem hagytunk el. A papok pedig, Áron fiai, az ÚRnak szolgálnak, és a léviták is végzik munkájukat.

11 Minden reggel és minden este égőáldozatot és füstölőáldozatot mutatnak be az ÚRnak, és gondot viselnek arra, hogy kenyér kerüljön a tiszta asztalra, és az arany mécsestartó mécseseit meggyújtják minden este. Mert mi megtartjuk az ÚRnak, a mi Istenünknek a

12 Azért, íme, Isten mivelünk van vezér gyanánt, és az ő papjai a riadókürtökkel, hogy ellenetek kürtöljenek. Izráel fiai! Ne harcoljatok az ÚR ellen, atyáitok Istene ellen, mert nem lesztek szerencsések!

13 Jeroboám pedig lest vetett ellenük, hogy hátuk mögé kerüljön, s ilyen módon a sereg ott volt Júda előtt, hátuk mögött pedig a lesben állók.

14 Látva pedig a júdaiak, hogy íme, elöl is, hátul is megtámadták őket, az ÚRhoz kiáltottak, a papok pedig megfújták a kürtöket.

15 Kiáltottak hát Júda férfiai. És amikor kiáltottak, Isten megverte Jeroboámot és az egész Izráelt Abijjá és Júda előtt.

16 És Izráel fiai menekültek Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket.

17 Mert megverte őket Abijjá és népe nagy csapással, annyira, hogy az izráeliek közül ötszázezer válogatott férfi esett el halálos sebbel.

18 Így aláztattak meg Izráel fiai abban az időben. Júda fiai pedig megerősödtek, mert ők az ÚRra, atyáik Istenére támaszkodtak.

19 Abijjá üldözte Jeroboámot, és elfoglalt tőle egynéhány várost; Bételt és falvait, Jesánát és falvait, és Efravint és falvait.

20 És többé nem kapott erőre Jeroboám Abijjá idejében, hanem megverte őt az ÚR, és meghalt.

21 Abijjá pedig hatalmassá lett, és vett magának tizennégy feleséget, s huszonkét fiút és tizenhat leányt nemzett.

22 Abijjának pedig a többi dolga, útja és beszéde megíratott Iddó próféta könyvében.

14. fejezet

1 Elaludt azután Abijjá atyáival, és eltemették Dávid városában, és utána fia, Ászá lett a király. Az ő idejében tíz esztendeig volt békesség az országban.

2 Ászá azt cselekedte, ami jó és igaz volt az ÚR, az ő Istene szemében.

3 Lerontotta az idegen istenek oltárait és a magaslatokat, a bálványokat összetörette, és az Asérákat kivágatta.

4 Megparancsolta Júdának, hogy az URat, atyáik Istenét keressék, és az ő törvényét és parancsolatát cselekedjék.

5 Eltávolította Júda minden városából a magaslatokat és a naposzlopokat, és az ország elcsendesedett.

6 Megerősített városokat építtetett Júdában, mivelhogy nyugalomban volt a föld, és senki sem folytatott ellene háborút azokban az esztendőkben, mert az ÚR nyugalmat adott neki.

7 Ezt mondta ezért Júdának: Építsük meg a városokat és vegyük körül kerítéssel, tornyokkal, kapukkal, zárakkal, míg a föld birtokunkban van, mert kerestük az URat, a mi Istenünket, kerestük, és ő nyugalmat adott nekünk mindenfelől. Építkezni kezdtek tehát,

8 Ászá serege pedig háromszázezer, pajzsot és kopját viselő júdabeliből és kétszáznyolcvanezer Benjáminból való könnyűpajzsosból és íjászból állt, akik mindnyájan erős vitézek voltak.

9 Kivonult ellenük az etióp Zerah ezerszer ezer emberrel és háromszáz harci szekérrel, és megérkezett Márésa alá.

10 Kivonult ellene Ászá is, és viadalhoz készültek a Cefatá-völgyben, Márésa mellett.

11 Akkor így kiáltott Ászá az ÚRhoz, az ő Istenéhez: Ó, URam, nincs olyan, mint te, mert meg tudod segíteni az erőtlent a sokaság ellenében! Segíts meg minket, ó, mi URunk, Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! Ó, URam, te v

12 Megverte azért az ÚR az etiópokat Ászá és Júda előtt, és elmenekültek.

13 Ászá seregével Gerárig üldözte őket, és elhullottak az etiópok, senki sem maradt életben közülük, mert leverettek az ÚR előtt és az ő serege előtt. És a júdaiak nagy zsákmányra tettek szert.

14 Gerár környékén elpusztítottak minden várost, mert az ÚRtól való rettegés szállotta meg azokat. A városokat mind feldúlták, mivel sok zsákmány volt bennük.

15 A jószágok szállását is lerombolták, sok juhot és tevét hajtottak el, és úgy tértek vissza Jeruzsálembe.

15. fejezet

1 Azután Isten lelke felindította Azarjáhút, Ódéd fiát,

2 aki Ászá elé lépett, és azt mondta: Hallgassatok meg engem, Ászá s egész Júda és Benjámin! Az ÚR veletek lesz, ha ti is vele lesztek. Ha őt keresitek, megtaláljátok; de ha elhagyjátok, ő is elhagy titeket.

3 Hosszú ideje, hogy Izráel az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül és törvény nélkül él.

4 De ha nyomorúságában megtért az ÚRhoz, Izráel Istenéhez, megtalálták őt azok, akik keresték.

5 De azokban az időkben nem volt békessége sem az elmenőnek, sem a hazatérőnek, mivel nagy nyomorúság szakadt mindazokra, akik e földön laktak.

6 Annyira, hogy egyik nép a másik népet és egyik város a másik várost verte szét, mert Isten gyötörte őket mindenféle sanyarúsággal.

7 Ti azonban legyetek bátrak, kezetek ne lankadjon, mert a ti munkátoknak meglesz a jutalma.

8 Mikor pedig Ászá meghallotta e beszédeket és Ódéd próféta jövendölését, nekibátorodott, és eltávolította Júda és Benjámin földjéről mindenestül az utálatos bálványokat – a városokból is, amelyeket elfoglalt Efraim hegységében –, és megújította az ÚR oltár

9 Összegyűjtötte egész Júda és Benjámin törzsét és azokat, akik jövevények voltak köztük az Efraim, Manassé és Simeon törzséből. Mert Izráelből sokan átpártoltak hozzá, mert látták, hogy az ÚR, az ő Istene vele van.

10 Összegyűltek azért Jeruzsálembe a harmadik hónapban, Ászá királyságának tizenötödik esztendejében.

11 És azon a napon az odavitt zsákmányból hétszáz ökörrel és hétezer juhval áldoztak az ÚRnak.

12 És szövetséget kötöttek, hogy ezután az URat, atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel keresni fogják.

13 És ha valaki nem keresné az URat, Izráel Istenét, meg kell halnia kicsinytől fogva nagyig, akár férfi, akár nő legyen az.

14 Megesküdtek az ÚRnak fennhangon, örömujjongással, trombita- és kürtszóval,

15 és egész Júda örvendezett az eskü felett; mert teljes szívükből esküdtek, és egy akarattal keresték az URat. Meg is találták, és az ÚR nyugalmat adott nekik mindenfelől.

16 Még Maakát, Ászá király anyját is megfosztották királynői méltóságától, mivel egy utálatos bálványt emelt Asérának. Ászá azonban lerontotta és összetörte ezt az utálatos bálványt, és a Kidrón-pataknál megégette.

17 Bár Izráelből a magaslatokat nem irtották ki, de Ászának tiszta volt a szíve egész életében.

18 Bevitte Isten házába, amit apja és ő megszenteltek: az ezüstöt, az aranyat és az edényeket, az ő adományaikat.

19 És nem volt háború Ászá királyságának harmincötödik esztendejéig.

16. fejezet

1 Ászá uralkodásának harminchatodik esztendejében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Ászához, Júda királyához.

2 Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az ÚR házának és a királyi palotának kincstárából, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:

3 Szövetség van köztem és közted, amint az én apám és a te apád között is volt azelőtt. Íme, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a szövetségedet Baasával, Izráel királyával, hogy távozzék el tőlem.

4 Benhadad engedett Ászá királynak, és seregének vezéreit Izráel városai ellen küldte, és bevette Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftáli minden raktárvárosát.

5 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma megerősítését, és beszüntette a munkát.

6 Ekkor Ászá király Júda egész népét munkára fogta, és Rámából minden követ és fát elhordtak, amelyekkel Baasá építette a várost, és azokból megerősítette Gebát és Micpát.

7 Abban az időben ment Hanáni próféta Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyában bíztál, és nem az ÚRban, a te Istenedben, ezért szabadult meg kezedből az arám király hada.

8 Hát nem volt-e az etiópoknak és a líbiaiaknak nagy seregük, igen sok harci szekerük és lovasuk? Mégis, mivel az ÚRban bíztál, kezedbe adta őket.

9 Mert az ÚR szeme körbejár az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azoknak, akik teljes szívvel ragaszkodnak hozzá. Bolondul cselekedtél ebben a dologban, ezért mostantól háborúk lesznek ellened.

10 Ászá megharagudott a prófétára, és tömlöcbe vettette, mert igen megharagudott rá e szóért. Ugyanakkor Ászá a nép közül is sokakat megnyomorgatott.

11 És íme, Ászának minden dolga elejétől a végéig meg van írva Júda és Izráel királyainak könyvében.

12 Királyságának harminckilencedik esztendejében megbetegedett Ászá a lábára, annyira, hogy igen súlyos volt a betegsége. De betegségében sem az URat kereste, hanem az orvosokat.

13 Azután elaludt, és atyáihoz tért Ászá, és meghalt királyságának negyvenegyedik esztendejében.

14 Eltemették a sírjába, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet megtöltöttek drága balzsammal és jó illatú kenetekkel, és igen nagy tüzet gyújtottak érette.

17. fejezet

1 Utána fia, Jósáfát lett a király, és megerősítette magát Izráellel szemben.

2 Sereget helyezett Júda minden erős városába, és őrséget helyezett Júda országába és Efraimnak azokba a városaiba, amelyeket apja, Ászá meghódított.

3 Az ÚR Jósáfáttal volt, mert atyjának, Dávidnak korábbi útjain járt, és nem kért segítséget a bálványoktól,

4 hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint járt, és nem Izráel cselekedetei szerint.

5 Ezért az ÚR megerősítette kezében a királyságot. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, és gazdagsága és dicsősége igen nagy volt.

6 És szíve fölemelkedett az ÚR útjain járva, és újból eltávolította Júdából a magaslatokat és az Asérá-oszlopokat.

7 Királyságának harmadik esztendejében elküldte vezérei közül Ben-Hailt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkájehút, hogy tanítsanak Júda városaiban.

8 Léviták is voltak velük: Semajáhú, Netanjáhú, Zebadjáhú, Aszáél, Semirámót, Jehónátán, Adónijjáhú, Tóbijjáhú és Tób-Adónijjá léviták és velük együtt Elisámá és Jehórám papok.

9 Tanítottak tehát Júdában, és velük volt az ÚR törvénykönyve, amikor Júda városaiban jártak, és a népet tanították.

10 Ezért az ÚR rettegést támasztott azokban a királyságokban, amelyek Júda körül voltak, annyira, hogy nem mertek Jósáfát ellen harcolni.

11 A filiszteusoktól is hoztak Jósáfátnak ajándékot és adót ezüstben, az arábiaiak pedig nyájakat hoztak neki, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz kecskebakot.

12 Jósáfát mindig nagyobb és hatalmasabb lett, és kastélyokat és raktárakat épített Júdában.

13 Nagy készlete volt Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig erős harcosokból álló serege.

14 Ez pedig a beosztásuk családjaik szerint Júdában: az ezredeseknél Adná a fővezér, és vele háromszázezer vitéz harcos.

15 Mellette Jehóhánán volt a vezér, és vele kétszáznyolcvanezer ember.

16 Mellette Amaszjá, Zikri fia, aki önként állt az ÚR szolgálatába, és kétszázezer harcos volt vele.

17 Benjámin nemzetségéből való vitéz harcos volt Eljádá, és vele az íjászok és a pajzsosok kétszázezren.

18 Mellette Jehózábád, és vele száznyolcvanezer harcra fölszerelt ember.

19 Ezek szolgáltak a királynak azokon kívül, akiket a király egész Júdában a megerősített városokba helyezett.

18. fejezet

1 Jósáfátnak nagy volt a gazdagsága és a dicsősége. És Aháb sógorává lett.

2 Néhány esztendő múlva lement Ahábhoz Samáriába, és Aháb sok juhot és ökröt vágatott le neki és a vele való népnek, és rávette őt, hogy vonuljon vele RámótGileád ellen.

3 Mert azt mondta Aháb, Izráel királya Jósáfátnak, Júda királyának: Feljössz-e velem Rámót-Gileádba? Ő ezt felelte neki: Fölmegyek, ahogy te, és az én népem is, ahogy a te néped, és együtt leszünk a harcban!

4 De Jósáfát azt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg még ma az ÚR szavát!

5 Izráel királya azért összegyűjtötte a prófétákat, mintegy négyszáz férfit, és megkérdezte őket: Elmenjünk-e Rámót-Gileád ellen hadba, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Menj el, mert Isten a király kezébe adja azt!

6 Jósáfát azonban azt mondta: Nincs-e itt több prófétája az ÚRnak, hogy azoktól is tudakozódhatnánk?

7 Izráel királya azt felelte Jósáfátnak: Van még egy férfi, aki által megkérdezhetjük az URat, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne beszéljen így a király!

8 Előszólította Izráel királya az egyik szolgáját, és azt mondta neki: Hamar hívd ide Míkájehút, Jimlá fiát!

9 Izráel királya és Jósáfát, Júda királya pedig ott ült, mindegyik a trónján, díszruhába öltözötten. Ott ültek Samária kapuja előtt a térségen, és a próféták mind prófétáltak őelőttük.

10 Cidkijjáhú, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és azt mondta: Azt mondja az ÚR: „Ezekkel ökleled Arámot, míg el nem pusztítod őket!”

11 A többi próféta is mind így jövendölt: Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, szerencsés leszel, mert az ÚR a király kezébe adja azt.

12 A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, azt mondta neki: Íme, a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak. Szólj te is, kérlek, úgy, mint bármelyikük, és jövendölj jót!

13 Erre Míkájehú így szólt: Él az ÚR, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond nekem.

14 Amikor a király elé jutott, a király ezt kérdezte tőle: Míkájehú! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy tegyek le róla? Ő így felelt: Vonuljatok fel, és jó szerencsétek lesz, kezetekbe fog kerülni!

15 Akkor a király ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy semmi mást ne mondj nekem az ÚR nevében, csak az igazat?

16 Ekkor így felelt: Láttam egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. Az ÚR pedig ezt mondta: Nincsen ezeknek uruk. Térjen haza ki-ki békességben.

17 Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Nem megmondtam, hogy nem fog nekem jót jövendölni, hanem rosszat?

18 Ő ismét így szólt: Halljátok meg azért az ÚR szavát. Láttam az URat a trónján ülni, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől mellette állni.

19 És ezt mondta az ÚR: Ki szedi rá Ahábot, Izráel királyát, hogy fölvonuljon és elvesszen Rámót-Gileádnál? De ki ezt, ki azt mondott.

20 Akkor előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Én akarom rászedni őt. Az ÚR pedig ezt kérdezte: Hogyan?

21 Ő így felelt: Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. Az ÚR így szólt: Így bizonnyal rá tudod szedni; menj, és cselekedjél úgy!

22 Íme, azért most az ÚR adta a hazugság lelkét prófétáid szájába, és az ÚR kimondta vesztedet.

23 Akkor odalépett Cidkijjáhú, a Kenaaná fia, s arcon csapta Míkájehút, és azt mondta: Talán eltávozott az ÚR lelke tőlem, hogy csak neked szólna?

24 Míkájehú így felelt: Íme, majd meglátod azt te magad azon a napon, amikor egyik szobából a másik szobába mész, hogy elrejtőzhessél.

25 Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogjátok meg Míkájehút és vigyétek Ámónhoz, a város vezetőjéhez és Jóáshoz, a király fiához,

26 és mondjátok: „Azt parancsolja a király: Vessétek tömlöcbe és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és vizével, míg békességgel megjövök.”

27 Míkájehú ezt felelte: Ha békével térsz vissza, akkor nem az ÚR szólt általam. Majd azt mondta: Hallja meg ezt az egész nép!

28 És fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.

29 Izráel királya azt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a harcba. Te pedig öltözz a saját ruhádba. Majd álruhába öltözött Izráel királya, és úgy mentek a harcba.

30 Arám királya pedig meghagyta harci szekerei parancsnokainak: Ne harcoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak Izráel királya ellen.

31 Amikor a harci szekerek parancsnokai meglátták Jósáfátot, azt gondolták, hogy ő Izráel királya. És körülfogták őt, hogy megtámadják. Akkor felkiáltott Jósáfát, és az ÚR megsegítette, és Isten eltérítette őket tőle.

32 Mert amikor látták a szekerek parancsnokai, hogy ő nem Izráel királya, otthagyták.

33 Egy férfi pedig csak úgy találomra kifeszítette íját, és eltalálta Izráel királyát a páncél és a kapocs között. Erre ő megparancsolta a kocsisának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem.

34 De az ütközet egyre erősebb lett azon a napon, és Izráel királyának a szekerében kellett állnia az arámokkal szemben estig, és naplementekor meghalt.

19. fejezet

1 Jósáfát, Júda királya pedig békével visszatért a palotájába, Jeruzsálembe.

2 Ekkor elébe ment Jéhú próféta, Hanáni fia, és azt mondta Jósáfát királynak: Hát az istentelennek kellett segítened és az ÚR gyűlölőit szeretned? Ezért nagy az ÚR haragja ellened.

3 De némi jó dolgot is találtam benned, hogy kivágattad e földről az Asérá-oszlopokat, és Isten keresésére adtad magadat.

4 Ezután Jósáfát egy ideig Jeruzsálemben tartózkodott, azután pedig kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegységéig, és az ÚRhoz, atyáik Istenéhez térítette őket.

5 Városonként bírákat rendelt ki Júda minden megerősített városába,

6 és azt mondta nekik: Nézzétek meg jól, hogy mit cselekszetek, mert nem emberek nevében, hanem az ÚR nevében ítélkeztek, aki veletek lesz az ítélettételben.

7 Azért féljétek az URat, vigyázzatok arra, amit tesztek. Mert az ÚRnál, a mi Istenünknél nincsen hamisság, sem személyválogatás, sem vesztegetés elfogadása.

8 Sőt Jeruzsálemben is kinevezett Jósáfát némelyeket a léviták, papok és Izráel családfői közül az ÚR nevében való ítélkezésre és perdöntésre. Ezek visszatértek Jeruzsálembe.

9 Ezt hagyta meg nekik: Így cselekedjetek az ÚR félelmében, hűséggel és teljes szívvel:

10 Bármilyen peres ügyet hoznak elétek atyátokfiai, akik a maguk városaiban laknak, vérontásra, törvényre és parancsolatra, rendelkezésekre vagy ítéletekre tekintettel, intsétek őket, hogy ne vétkezzenek az ÚR ellen, és ne szálljon reátok és atyátokfiaira az

11 És íme, Amarjáhú pap lesz a fölöttesetek az ÚR minden dolgában. A király minden dolgában pedig Zebadjáhú, Jismáél fia, a Júda házának feje. A léviták is elöljáróitok lesznek. Legyetek azért erősek a tisztségetekben, és az ÚR mellette lesz az igaznak.

20. fejezet

1 Történt ezek után, hogy eljöttek Móáb fiai és Ammón fiai és velük más ammóniak is, hogy harcoljanak Jósáfát ellen.

2 Amikor jött néhány hírhozó, és elmondta Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről, Arámból nagy sokaság jön ellene, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak,

3 félni kezdett Jósáfát, és az URat kezdte keresni, és egész Júdában böjtöt hirdetett.

4 Erre összegyűltek a júdaiak, hogy az ÚR segítségét kérjék. Júda összes városából eljöttek, hogy az ÚR segítségét kérjék.

5 És felállt Jósáfát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében, az ÚR házában az új udvar előtt,

6 és ezt mondta: Ó, URam, atyáink Istene! Nem te vagy-e egyedül Isten a mennyben, aki a népek minden országán uralkodsz? A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sincs, aki megállhatna veled szemben.

7 Ó, Istenünk! Nem te űzted-e ki e föld lakóit a te néped, Izráel elől, és nem te adtad-e azt a te barátod, Ábrahám utódainak mindörökre?

8 Itt laktak, és itt építettek szent hajlékot nevednek, és ezt mondták:

9 Ha majd veszedelem jön ránk, háború, ítélet, dögvész vagy éhínség, megállunk e házban teelőtted (mert a te neved e házban van), és ha nyomorúságunkban hozzád kiáltunk, hallgass meg és szabadíts meg minket!

10 És most, íme, az ammóniak, a móábiak és a Széír hegyén lakók, akiknek földjén nem akartad, hogy átmenjenek Izráel fiai, amikor Egyiptom földjéről kijöttek, hanem mellettük mentek el, és így nem pusztították el őket;

11 íme, ezek azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, amelyet örökségül adtál nekünk.

12 Ó, Istenünk, nem ítéled meg őket? Mert nincs bennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, hanem csak terád néz a szemünk.

13 És az egész Júda ott állt az ÚR előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt.

14 Akkor rászállt az ÚR lelke a gyülekezet körében Jahaziélre, aki Zekarjáhú fia, aki Benájá fia, az Jeiél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt,

15 és azt mondta: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben laktok, és te, Jósáfát király, halljátok meg szavamat! Így szól nektek az ÚR: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaságtól, mert nem ti harcoltok velük, hanem Isten.

16 Holnap szálljatok szembe velük! Íme, ők a Cíc-hágón vonulnak majd fel, és rájuk találtok a völgy szélénél, Jerúél pusztájával szemben.

17 Nem is kell nektek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és meglátjátok, hogyan szabadít meg titeket az ÚR. Júda és Jeruzsálem! Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR!

18 Ekkor Jósáfát arcra borult a földön, és Júda és Jeruzsálem lakói is mindnyájan leborultak az ÚR színe előtt, és imádták az URat.

19 A kehátiak és a kórahiak fiai közül való léviták pedig fölálltak, hogy az URat, Izráel Istenét nagy fennszóval dicsérjék.

20 És kora reggel fölkészültek, és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kiindultak onnan, Jósáfát megállt, és azt mondta: Halljátok meg szavamat, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az ÚRban, a ti Istenetekben, és megerősít titeket. Bízzatok prófétáiban, és sz

21 Majd miután tanácsot tartott a néppel, előállította az ÚR énekeseit, hogy dicsérjék őt szent öltözetben a sereg előtt menve, és énekeljék: Adjatok hálát az ÚRnak, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

22 És amint elkezdték az éneklést és a dicséretet, az ÚR ellenségeskedést szerzett az Ammón fiai és a Móábiak és a Széír hegyén lakók között, akik Júda ellen jöttek, és vereséget szenvedtek.

23 Mert az Ammón és Móáb fiai a Széír hegyén lakók ellen támadtak, hogy levágják és elveszítsék őket. És miután a Széír hegyén lakókat mind elpusztították, egymás pusztulását segítették elő.

24 Mire Júda népe a pusztai kilátóhelyhez érkezett, és a sokaság felé fordult, íme, csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg.

25 Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy zsákmányoljanak. Tömérdek kincset találtak náluk és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztottak róluk, olyan sokat, hogy alig bírták elvinni. Harmadnapig szedték a zsákmányt, mert igen sok volt.

26 Negyednapon pedig az Áldás-völgyben gyűltek össze, hogy ott áldják az URat. Ezért nevezik azt a helyet Áldásvölgynek mindmáig.

27 Azután Júda és Jeruzsálem egész népe fejedelmükkel, Jósáfáttal együtt visszatért Jeruzsálembe nagy örömmel, mert örömet szerzett nekik az ÚR ellenségeik fölött.

28 Lantokkal, citerákkal és kürtökkel vonultak be Jeruzsálembe, az ÚR házához.

29 A környék minden királyságára Istentől való rettegés szállt, amikor meghallották, hogy az ÚR harcolt Izráel ellenségei ellen.

30 Így megnyugodott Jósáfát országa, mert Isten nyugalmat adott neki mindenfelől.

31 Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya.

32 Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt cselekedte, ami kedves az ÚR szemében.

33 Csakhogy még a magaslatokat nem rontották le, és a nép nem ragaszkodott szívből atyái Istenéhez.

34 Jósáfát egyéb dolgai pedig elejétől végig, íme, meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe.

35 Azután Jósáfát, Júda királya társult Ahazjával, Izráel királyával, aki gonoszul cselekedett.

36 Mégis összebarátkozott vele, hogy hajókat készítsenek, amelyeken Tarsísba mehetnek. A hajókat EcjónGeberben készítették.

37 Ezért Eliezer, a márésai Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel Ahazjával társultál, az ÚR megsemmisíti munkádat. És a hajók mind össze is törtek, és nem jutottak el Tarsísba.

21. fejezet

1 Elaludt, és atyáihoz tért Jósáfát, és eltemették atyái mellé Dávid városában. Utána fia, Jórám lett a király.

2 Testvérei, Jósáfát fiai ezek voltak: Azarjá, Jehiél, Zakarjáhú, Azarjáhú, Míkáél és Sefatjáhú. Ezek mind Jósáfátnak, Júda királyának a fiai voltak.

3 Apjuk sok ajándékot adott nekik, ezüstöt, aranyat, drágaságokat és júdabeli megerősített városokat. De a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülött.

4 Amikor Jórám elkezdett uralkodni apja királyságában, és már megerősödött, fegyverrel gyilkoltatta meg minden testvérét, sőt néhányat Izráel fejedelmei közül is.

5 Harminckét esztendős korában kezdett uralkodni Jórám, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

6 Izráel királyainak útján járt, úgy cselekedett, mint Aháb háza népe, mert Aháb lányát vette feleségül. Az ÚR szemében gonosz dolgot cselekedett.

7 Mégsem akarta az ÚR elveszíteni Dávid házát a szövetségért, amelyet Dáviddal kötött, és mivel ígéretet tett, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.

8 Az ő idejében szakadt el Edóm Júda keze alól, és királyt választottak maguknak.

9 Akkor Jórám odavonult minden vezérével és harci szekerével. És éjjel fölkelt, és leverte az edómiakat, akik körülvették őt és harci szekereinek a vezéreit.

10 Mégis elszakadt Edóm Júda keze alól mindmáig. Ugyanekkor szakadt el Libná is az ő keze alól, mivel elhagyta az URat, atyái Istenét.

11 Ő is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és így paráznaságba vitte a jeruzsálemieket, sőt Júdát is erre biztatta.

12 Közben pedig eljutott hozzá Illés próféta írása, amely így szólt: Ezt mondja az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jósáfátnak az útján, sem Júda királyának, Ászának az útján,

13 hanem Izráel királyainak az útján jártál, és Júda meg Jeruzsálem lakóit paráznaságba vitted, amint Aháb háza is paráználkodik, sőt mi több, testvéreidet, atyád háza népét is megöletted, akik jobbak voltak nálad,

14 íme, az ÚR nagy csapást bocsát népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra.

15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, olyannyira, hogy beled naponként kijön a betegség miatt.

16 Felindította azért az ÚR Jórám ellen a filiszteusokat és az arábiaiakat, akik az etiópokkal határosak voltak.

17 Fölvonultak Júda ellen, megtámadták, és zsákmányul vitték mindazt a vagyont, ami található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is, és nem maradt neki más fia, csak Jóáház, a legkisebb.

18 Mindezek után megverte őt az ÚR felette nagy bélbajjal, amely gyógyíthatatlan volt.

19 És ez így volt napról napra, egészen a második év végéig, amikor kizáródtak a belei a betegség miatt, és meghalt nagy kínok közepette. Népe nem égetett neki drága illatos fűszereket, mint atyáinak égettek.

20 Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkül kimúlt, eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba.

22. fejezet

1 Utána Jeruzsálem lakosai legkisebb fiát, Ahazját tették királlyá, mert az idősebbeket mind megölte az a sereg, amely az arabokkal a táborra tört. Így tehát Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia kezdett uralkodni.

2 Ahazjá negyvenkét esztendős volt, amikor királlyá lett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anya neve Ataljá volt, Omri unokája.

3 Ő is Aháb házának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója az istentelen cselekedetre.

4 Gonoszul cselekedett az ÚR szemében, amint Aháb háza népe is, mert vesztére ők voltak a tanácsadói apja halála után.

5 Sőt az ő tanácsukra hadba ment Jórámmal, Aháb fiával, Izráel királyával Hazáél arám király ellen Rámót-Gileádba, de az arámok megsebesítették Jórámot.

6 Visszatért tehát Jórám, hogy meggyógyíttassa magát Jezréel városában; mert sebek voltak rajta, amelyeket akkor kapott Rámában, mikor Hazáél arám király ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig lement, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát Jezré

7 Az, hogy Ahazjá Jórámhoz ment, Isten akaratából a vesztére lett, mert odaérkezve kivonult Jórámmal Jéhú ellen, aki Nimsi fia volt, akit az ÚR felkenetett, hogy Aháb háza népét kiirtsa.

8 Így mikor Jéhú Aháb házán ítéletet tartott, rátalált Júda fejedelmeire és Ahazjá testvéreinek fiaira, akik Ahazjának szolgáltak, és megölette őket.

9 Ahazját is kereste (noha Samáriában rejtőzött), elfogták és elvitték Jéhúhoz, aki megölette. De eltemették, mert azt mondták róla: Mégis Jósáfát fia volt, aki teljes szívvel kereste az URat. És nem volt immár senki Ahazjá háza népéből, aki királlyá lehete

10 Amikor Ahazjá anyja, Ataljá látta, hogy meghalt a fia, fölkelt, és megölte Júda háza népének minden királyi sarját.

11 De Jósabat, a király leánya fogta Jóást, Ahazjá fiát és titokban kivitte a király fiai közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Így rejtette el őt Jósabat, Jórám király leánya, Jójádá pap felesége, aki Ahazjá húga volt, Ata

12 Náluk volt elrejtve az Úr házában hat esztendeig. Az országban pedig Ataljá uralkodott.

23. fejezet

1 A hetedik esztendőben pedig nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századosokkal: Azarjáhúval, Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jehóhánán fiával, Azarjáhúval, Óbéd fiával, Maaszéjáhúval, Adájáhú fiával és Elisafáttal, Zikri fiával.

2 Ezek bejárták Júda országát, és összegyűjtötték Júda minden városából a lévitákat és Izráel családfőit, és Jeruzsálembe jöttek.

3 Szövetséget kötött az egész gyülekezet a királlyal az Isten házában, miután Jójádá így szólt hozzájuk: Íme, a király fia fog uralkodni, ahogy az ÚR ígérte Dávid fiairól.

4 Ezt tegyétek tehát: egyharmad része azoknak a papoknak és lévitáknak, akik a szombatra szoktak feljönni, kapuőr legyen.

5 Harmadrész a királyi palotánál, harmadrész pedig a Jeszód-kapunál álljon. Az egész nép pedig legyen az ÚR házának udvaraiban!

6 Senki se menjen be az ÚR házába, hanem csak a papok és akik szolgálnak a léviták közül. Csak ők mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép tartsa magát az ÚR parancsához.

7 A léviták vegyék körül a királyt, mindenkinek legyen a kezében a fegyvere, és ha valaki be akar menni a házba, meg kell ölni! A király mellett legyetek, amikor bemegy és kijön.

8 És mindent úgy cselekedtek a léviták és az egész Júda, ahogy Jójádá pap parancsolta, és mindenki maga mellé vette embereit, mindazokat, akik szolgálatra fölmentek szombatra, és azokat is, akik kiléptek szombaton a szolgálatból, mert Jójádá pap nem engedte

9 Jójádá főpap odaadta a századosoknak azokat a dárdákat, kis és nagy pajzsokat, amelyek Dávid királyéi voltak, és Isten házában tartották őket.

10 Majd felállította az egész hadinépet a király körül, mindenkit fegyverrel a kezében a ház jobb oldalától fogva a bal oldaláig, az oltár mellett és a ház mellett.

11 Akkor kivezették a király fiát, fejére tették a koronát, és kezébe adták a bizonyságot, és ezzel királlyá tették. És Jójádá és fiai felkenték, és felkiáltottak: Éljen a király!

12 Amikor meghallotta Ataljá az összesereglő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, ő is fölment a nép közé az ÚR házába.

13 És mikor látta, hogy a király ott áll az oszlopnál a bejáratnál, és a fejedelmek és a kürtösök a király mellett vannak, és hogy az egész föld népe örül, fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszereikkel, amint a dicsőítő énekeket vezették, Ataljá

14 Ekkor odaküldte Jójádá főpap a századosokat, a sereg elöljáróit, és azt mondta nekik: Vezessétek ki a sorok között Atalját, és ha valaki utánamenne, azt öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a főpap: Ne az ÚR házában öljék meg.

15 Helyet adtak azért neki, hogy kimehessen, de mikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.

16 Jójádá pedig szövetséget kötött maga, az egész nép és a király között, hogy az ÚR népe lesznek.

17 És bement az egész sokaság a Baal templomába, lerombolta azt, és oltárait meg bálványképeit összetörte. Mattánt, a Baal papját pedig az oltárok előtt ölték meg.

18 Jójádá a lévita papokra bízta az ÚR házának gondját, ahogy Dávid osztotta be őket az ÚR házához, hogy égőáldozatokat mutassanak be az ÚRnak, amint meg van írva Mózes törvényében, nagy vigassággal és énekszóval, Dávid rendelkezése szerint.

19 Kapuőröket is állított az ÚR házának kapuihoz, hogy be ne mehessen, aki bármi okból tisztátalan.

20 Azután maga mellé vette a századosokat és a főembereket és azokat, akik a népen uralkodnak, és az egész ország népét, kivezették a királyt az ÚR házából, és bevonultak a királyi palotába a felső kapun át, és a királyt trónra ültették.

21 Az ország egész népe örvendezett, és a város is megnyugodott, miután Atalját megölték fegyverrel.

24. fejezet

1 Hétesztendős volt Jóás, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Cibjá volt, Beérsebából.

2 És Jóás az ÚR előtt kedves dolgot cselekedett Jójádá főpap egész életében.

3 Jójádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiúkat és lányokat nemzett.

4 Ezek után elhatározta magában Jóás, hogy fölújítja az ÚR házát.

5 Összehívta a papokat és a lévitákat, és azt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és szedjetek Izráel népétől fejenként pénzt, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek e dologgal! A léviták azonban nem siettek.

6 Ekkor hívatta a király Jójádát, a vezetőjüket, és azt mondta neki: Miért nem ügyeltél a lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálemből az adót, amelyet Mózes, az ÚR szolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?

7 Mert az istentelen Ataljá és fiai elpusztították Isten házát, és mindazt, ami az ÚR házának volt szentelve, a bálványokra költötték.

8 A király parancsára egy ládát készítettek, amelyet az ÚR házának kapuja előtt helyeztek el.

9 És kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az ÚRnak azt az adót, amelyet Mózes, Isten szolgája parancsolt a pusztában Izráelnek.

10 Akkor valamennyi vezető ember és az egész nép örömmel vitte ajándékait és a ládába dobta, amíg az meg nem telt.

11 Időnként a lévitákkal bevitették a ládát a királyi gondnokhoz, és amikor látták, hogy sok pénz van benne, eljött a király kancellárja és a főpap választott embere, kiürítették a ládát, majd ismét visszavitték a helyére. Ezt tették időről időre, és sok pén

12 Ezt a király és Jójádá az ÚR háza körül való munka felügyelőjének adta, és kőfaragókat és ácsokat fogadtak az ÚR házának fölújítására, és vas- meg rézműveseket az ÚR házának megerősítésére.

13 A munka végzői tették a dolgukat, és kezük alatt a javítás előrehaladt. Helyreállították és megerősítették az Isten házát az eredeti állapot szerint.

14 Mikor pedig elvégezték azt, a megmaradt pénzt a királyhoz és Jójádához vitték, s ők abból az ÚR háza számára edényeket, az istentisztelet és áldozat számára kanalakat, és arany- és ezüstedényeket készíttettek. És Jójádá egész életében rendszeresen égőáldo

15 Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc esztendős korában halt meg.

16 Dávid városában, a királyok mellé temették el, mivel sok jó dolgot cselekedett Izráelben mind Isten, mind az ő házának ügyéért.

17 Miután pedig meghalt Jójádá, eljöttek Júda fejedelmei a királyhoz, és meghajoltak előtte. A király pedig hallgatott rájuk.

18 És elhagyták az ÚRnak, atyáik Istenének a házát, és az Aséráknak és a bálványoknak szolgáltak. E vétkük miatt szállt az ÚR haragja Júdára és Jeruzsálemre.

19 Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék vissza őket az ÚRhoz, akik bizonyságot tettek ellenük, de nem hallgattak rájuk.

20 Erre Isten lelke felindította Zekarját, Jójádá pap fiát, aki a nép elé állt, és ezt mondta nekik: Azt mondja Isten: „Miért szegtétek meg az ÚR parancsolatait? Nem válik ez javatokra. Mivel elhagytátok az URat, ő is elhagy titeket.”

21 Erre azok rátámadtak, és ott, az ÚR házának udvarán megkövezték a király parancsára.

22 Jóás király nem emlékezett meg arról a jótéteményről, amelyet annak apja, Jójádá tanúsított iránta életében, hanem megölette a fiát. Amikor pedig ez haldoklott, ezt mondta: Lássa meg ezt az ÚR és kérje számon!

23 És az év elmúltával felvonult ellene az arám sereg. Júdára és Jeruzsálemre támadtak, és kiirtották a hadinép minden vezérét, és minden zsákmányukat Damaszkuszba küldték a királynak.

24 Mert noha kevés emberrel jött rájuk az arám had, az ÚR mégis kezükbe adta Júda nagy seregét, mert elhagyták az URat, atyáik Istenét. Így hajtották végre Jóáson is az ítéletet.

25 Amikor eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, és saját szolgái ütöttek pártot ellene Jójádá pap fiának véréért: ágyában ölték meg, és meghalt. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírjába.

26 Ezek ütöttek ellene pártot: Zábád, egy ammóni asszonynak, Simeátnak a fia és Jehózábád, a móábi Simrít fia.

27 Fiainak a dolgai, az ellene szóló sok prófécia és az Isten házának helyreállítása, íme, le vannak írva a királyok könyvének magyarázatában. Utána fia, Amacjá lett a király.

25. fejezet

1 Huszonöt esztendős korában lett király Amacjá, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jehóaddán volt, Jeruzsálemből származott.

2 Azt tette, ami kedves az ÚR előtt, de nem teljes szívből.

3 Miután uralma megerősödött, megölette azokat a szolgáit, akik a királyt, az ő apját megölték.

4 De a fiaikat nem ölette meg, hanem úgy cselekedett, amint a törvényben, Mózes könyvében van megírva, amelyben az ÚR azt parancsolta: Ne haljanak meg az apák a fiakért, és a fiak se haljanak meg az apákért, hanem mindenki az ő saját bűnéért haljon meg.

5 Azután összegyűjtötte Amacjá Júdát, és felállította őket családonként ezredesek és századosok vezetésével, minden júdait és benjáminit. Amikor számba vette őket húszévestől fölfelé, háromszázezer válogatott fegyverforgatót, kopjást és pajzsost talált közt

6 Azonfelül Izráelből százezer erős vitézt fogadott föl száz talentum ezüstön.

7 Akkor elment hozzá Isten embere, és ezt mondta: Ó, király! Ne menjen el veled Izráel serege, mert az ÚR nem lesz Izráellel, Efraim fiaival!

8 De te menj el, készülj a viadalra. Különben elbuktat téged Isten az ellenség előtt, mert Isten hatalmában van, hogy megsegítsen, vagy botlásodat okozza.

9 Akkor azt kérdezte Amacjá Isten emberétől: De mit tegyünk a száz talentum ezüsttel, amelyet Izráel seregének adtam? Isten embere így felelt: Az ÚR annál sokkal többet adhat neked!

10 Különválasztotta tehát Amacjá azt a sereget, amely Efraimból jött hozzá, hogy menjenek haza. Ezek igen megharagudtak Júda népére, és felgerjedt haraggal tértek haza.

11 Amacjá pedig nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és megvert tízezer széíri embert.

12 Tízezret pedig Júda fiai élve fogtak el, akiket egy magas kőszikla tetejére vittek, és letaszították őket, és mindnyájan halálra zúzódtak.

13 Annak a seregnek az emberei pedig, akiket Amacjá visszaküldött, és nem mehettek vele harcba, Júda városaira ütöttek Samáriától fogva egészen Béthórónig: levágtak háromezer embert, és nagy zsákmányt vittek el.

14 Miután Amacjá visszatért az edómiak leveréséből, elhozta a széíriek isteneit, és felállította azokat mint saját isteneit, leborult előttük, és tömjénezett nekik.

15 Ezért megharagudott az ÚR Amacjára, és prófétát küldött hozzá, aki ezt mondta neki: Miért fordultál annak a népnek az isteneihez, akik nem tudták megszabadítani népüket a te kezedből?

16 Mikor így szólt neki, a király ezt válaszolta: Vajon tanácsosa vagy te a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz! A próféta elhallgatott, miután ezt mondta még: Tudom, hogy Isten el akar veszíteni téged, mivel ezt művelted, és tanácsomat nem fogadtad meg.

17 Amacjá pedig, Júda királya tanácsot tartott, és követeket küldött Izráel királyához, Jóáshoz, Jóáház fiához, aki Jéhú unokája volt, ezt üzenve: Nosza, szálljunk szembe egymással!

18 Erre Jóás, Izráel királya ilyen választ adott Amacjának, Júda királyának: A libánoni tövisbokor ezt üzente a Libánonon lévő cédrusfának: Add feleségül a lányodat a fiamhoz. De arra futott egy vad, amely a Libánonon lakik, és eltaposta azt a tövisbokrot.

19 Te azt gondolod, hogy mivel megverted az edómiakat, felfuvalkodva dicsekedhetsz? Maradj otthon; miért hívnád ki a veszedelmet? Hiszen elesel Júdával együtt!

20 De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten elvégezte, hogy Jóás kezébe kerüljenek, amiért az edómiak isteneihez fordultak.

21 Elindult azért Jóás, Izráel királya, és szembeszálltak egymással, ő meg Amacjá, Júda királya a júdai Bétsemesnél.

22 És Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és elmenekültek mindnyájan sátraikba.

23 Amacját pedig, Júda királyát, Jóás fiát, Jóáház unokáját elfogta Jóás, Izráel királya Bétsemesben és Jeruzsálembe vitette. Majd lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól fogva egészen a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszan.

24 Elvitte az aranyat, ezüstöt és mindenféle edényeket, amelyeket Isten házában és Óbéd-Edómnál talált, meg a királyi palota kincseit, és túszokat is szedett, és visszatért Samáriába.

25 Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt, miután meghalt Jóás, Jóáház fia, Izráel királya.

26 Amacjá többi dolga pedig elejétől a végéig nincsen-e megírva Júda és Izráel királyainak könyvében?

27 Attól az időtől fogva pedig, hogy Amacjá elfordult az ÚRtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákisba menekült. De utána küldtek Lákisba, és ott megölték.

28 Onnan lovakon hozták el és eltemették atyáihoz Júda városában.

26. fejezet

1 Akkor Júda egész népe fogta Uzzijját, aki tizenhat éves volt, és őt tették királlyá apja, Amacjá helyett.

2 Ő építette ki Élatot és csatolta ismét Júdához, miután Amacjá király elaludt, és atyáihoz tért.

3 Tizenhat esztendős korában kezdett uralkodni Uzzijjá, és ötvenkét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott.

4 Az ÚR előtt kedves dolgot cselekedett, amint apja, Amacjá is cselekedett.

5 És kereste az Istent Zakarjá idejében, aki az isteni látásokat értette. És mindaddig, amíg az URat kereste, jó előmenetelt adott neki Isten.

6 Mert kivonult és harcolt a filiszteusok ellen; és Gát falát, Jabné falát és Asdód falát is lerombolta, és városokat épített Asdódban és a filiszteusok tartományában.

7 Isten megsegítette őt a filiszteusok ellen és a GúrBaalban lakó arábiaiak és a meúniak ellen.

8 Az ammóniak ajándékot adtak Uzzijjának, és elterjedt híre egész Egyiptomig, mert módfelett megnövekedett a hatalma.

9 Azután Uzzijjá őrtornyokat épített Jeruzsálemben a Szöglet-kapu fölött, a Völgy-kapu fölött és a Sarok fölött, és megerősíttette azokat.

10 A pusztában is őrtornyokat épített, és sok kutat ásatott, mert sok nyája volt a völgyekben és a lapályon is, és szántóvető szolgái, vincellérjei a hegyeken és a Karmelen, mert kedvelte a földművelést.

11 Uzzijjának harcra kész serege is volt, amely csapatonként vonulhatott a harcba. Ezek számát Jeiél íródeák és Maaszéjáhú elöljáró határozta meg Hananjáhú vezetése alatt, aki a király vezéreinek egyike volt.

12 A harcra kész családfők száma összesen kétezer-hatszáz volt.

13 Az ő kezük alatt levő hadsereg háromszázhétezer-ötszáz harcosból állt, akik nagy erővel tudták segíteni a királyt ellenségeivel szemben.

14 Uzzijjá az egész sereg számára készített pajzsokat, kopjákat, sisakokat, páncélokat, íjakat és parittyába való köveket.

15 Készíttetett ezenfölül Jeruzsálemben hozzáértő mesteremberek által kieszelt gépezeteket az őrtornyok tetejére és a várfal szögleteire nyilak és nagy kövek elhajítására. Híre messzire elterjedt, mert csodálatos segítséget kapott, végül pedig igen megerősöd

16 Mikor pedig így megerősödött, felfuvalkodott a maga vesztére, és vétkezett az ÚR, az ő Istene ellen: bement az ÚR templomába, hogy a füstölőoltáron tömjénezzen,

17 de bement utána Azarjá pap és vele az ÚRnak nyolcvan igen erős embere.

18 Uzzijjá király elé álltak, és ezt mondták neki: Uzzijjá! Nem a te dolgod, hogy az ÚRnak tömjénezz, hanem Áron pap fiaié, akiket fölszenteltek, hogy tömjénezzenek. Menj ki a szent helyről, mert igen vétkeztél, és nem válik dicsőségedre az ÚR Istennél.

19 Erre feldühödött Uzzijjá, akinek éppen kezében volt a füstölőszerszám, hogy tömjénezzen, de miközben háborgott a papok ellen, lepra támadt a homlokán ott, a papok szeme előtt, az ÚR házában, a füstölőoltár mellett.

20 Amikor Azarjá főpap és vele együtt a többi pap is rátekintett, látták a leprát a homlokán. Ekkor kiűzték onnan, sőt maga is sietett kimenni, mert az ÚR verte meg őt.

21 Uzzijjá király halála napjáig leprás maradt. Egy elkülönített házban lakott leprásan, mert kizárták az ÚR házából. Fia, Jótám állt a királyi palota élén, ő ítélkezett az ország népe fölött.

22 Uzzijjának egyéb dolgait pedig elejétől a végéig megírta Ézsaiás próféta, Ámóc fia.

23 És elaludt Uzzijjá, és atyáihoz tért, és eltemették atyáihoz, abba a temetőbe, amely a királyoké volt, mert ezt mondták felőle: leprás. Fia, Jótám lett utána a király.

27. fejezet

1 Huszonöt esztendős volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jerúsá volt, Cádók leánya.

2 Kedves dolgot cselekedett az ÚR előtt. Úgy cselekedett, ahogy apja, Uzzijjá is, csakhogy ő nem ment be az ÚR templomába. A nép azonban továbbra is vétkezett.

3 Ő építette meg az ÚR házának felső kapuját. Sokat épített a vár kőfalán is.

4 Ezenfölül Júda hegyvidékén városokat épített, a ligetekben pedig palotákat és őrtornyokat.

5 Ő is harcolt Ammón fiainak királyai ellen, akiket megvert. Ammón fiai abban az esztendőben száz talentum ezüstöt, tízezer véka búzát és tízezer véka árpát adtak neki. Ezt fizették neki Ammón fiai a második és a harmadik esztendőben is.

6 És hatalmassá lett Jótám, mert útjain állhatatosan járt az ÚR, az ő Istene előtt.

7 Jótám többi dolgát pedig, minden harcát és útját, íme, megírták Izráel és a Júda királyainak könyvében.

8 Huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

9 Akkor Jótám elaludt, és atyáihoz tért, és eltemették Dávid városában. Fia, Áház lett utána a király.

28. fejezet

1 Húszesztendős volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. De nem cselekedett kedves dolgot az ÚR szemében, mint Dávid, az ő atyja,

2 hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt öntött bálványokat is csináltatott a Baal tiszteletére.

3 Azonfölül tömjénezett a Hinnóm fiának völgyében, sőt fiait is elégette a pogányok utálatosságai szerint, akiket az ÚR kiűzött Izráel fiai elől.

4 Áldozott és tömjénezett a magaslatokon is, a halmokon is és minden zöldellő fa alatt.

5 Ezért az ÚR, az ő Istene Arám királyának kezébe adta őt, és nagy vereséget szenvedett, és sok foglyot hurcoltak el tőle, akiket Damaszkuszba vittek. Sőt még Izráel királyának is kezébe adatott, és ő nagy vereséget mért rá:

6 Pekah, Remaljáhú fia ugyanis Júdában egy nap alatt levágott százhúszezer embert, akik mind vitézek voltak, de elhagyták az URat, atyáik Istenét.

7 Ezenfelül Zikri, az efraimi vitéz megölte Maaszéjáhút, a király fiát, Azrikámot, a palota felügyelőjét és Elkánát, aki a király után második volt.

8 És elvittek Izráel fiai testvéreik közül kétszázezer asszonyt, fiút, leányt, és nagy zsákmányt is ejtettek tőlük, és a zsákmánnyal Samáriába mentek.

9 De volt ott az ÚRnak egy prófétája, név szerint Ódéd, aki elébe ment a hadnak, amely Samáriába jött, és azt mondta nekik: Íme, mivel az ÚRnak, atyáitok Istenének haragja fölgerjedt Júda ellen, a kezetekbe adta őket, ti pedig sokat megöltetek közülük harag

10 És immár arra gondoltok, hogy Júda és Jeruzsálem fiait leigázhatjátok, hogy szolgáitok és szolgálóleányaitok legyenek ők. Vajon ezáltal nem teszitek-e vétkesekké magatokat az ÚR, a ti Istenetek előtt?

11 Azért halljátok meg a szavamat: Engedjétek vissza a testvéreitek közül ejtett foglyokat, akiket idehoztatok, különben az ÚR izzó haragja lesz rajtatok.

12 Akkor fölálltak néhányan az efraimi vezérek közül: Azarjáhú, Jehóhánán fia, Berekjáhú, Mesillémót fia, Jehizkijjáhú, Sallum fia és Amászá, Hadlaj fia, azokkal szemben, akik a csatából jöttek,

13 és azt mondták nekik: Ne hozzátok ide a foglyokat, mert felette igen nagy bűn lesz az, amit tenni akartok, és ezzel a mi bűneinket és vétkeinket megsokasítjátok. Enélkül is sok bűnünk van, és felgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen.

14 Erre a sereg otthagyta a foglyokat és a zsákmányt a vezérek és az egész gyülekezet előtt.

15 Ekkor fölálltak a név szerint kijelölt férfiak, vették a foglyokat, és akik mezítelenek voltak közülük, azokat felöltöztették a zsákmányból, sarut is adtak a lábukra, ételt és italt is adtak nekik, sőt meg is kenték őket olajjal, és a gyengélkedőket szama

16 Abban az időben Áház király követeket küldött Asszíria királyához, hogy segítse meg őt.

17 Mert még az edómiak is betörtek, és a júdabeliek közül sokat levágtak vagy rabságba hurcoltak.

18 A filiszteusok is mind ellepték a síkságon levő városokat és Júda déli részét. Elfoglalták Bétsemest, Ajjálónt, Gedérótot, Szókot és falvait, Timnát és falvait, Gimzót és falvait, és ott laktak.

19 Mert az ÚR megalázta Júdát Áház, Izráel királya miatt, mert az arra indította Júdát, hogy vétkezzék az ÚR ellen.

20 Eljött azért ellene Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, aki inkább sanyargatta őt, nem pedig segítette.

21 Mert noha Áház kifosztotta az ÚR házát és a király palotáját meg a fejedelmekét is és Asszíria királyának adta, de az mégsem segített neki.

22 Sőt olyan volt Áház király, hogy még szorongattatása idején is tovább vétkezett az ÚR ellen.

23 Damaszkusz isteneinek áldozott, akik őt megverték, mert azt gondolta: Mivel Arám királyait megsegítik isteneik, azért én is azoknak áldozom, hogy engem is segítsenek. Holott azok okozták romlását neki és egész Izráelnek is.

24 És összehordta Áház Isten házának az edényeit, összetörette azokat, az ÚR házának ajtajait pedig bezárta. Azután Jeruzsálem minden szögletén oltárokat készíttetett magának.

25 Júda minden városában is magaslatokat épített, hogy ott az idegen isteneknek tömjénezzen. Így haragra ingerelte az URat, atyái Istenét.

26 Az ő többi dolga pedig és útjai elejétől a végéig, íme, meg vannak írva Júda és Izráel királyainak a könyvében.

27 Azután elaludt Áház, és atyáihoz tért, és eltemették Jeruzsálem városában, de nem temették őt Izráel királyainak a sírjába. Fia, Ezékiás uralkodott utána.

29. fejezet

1 Ezékiás huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc esztendeig volt király Jeruzsálemben. Anyja neve Abijjá volt, Zekarjáhú leánya.

2 Kedves dolgot cselekedett az ÚR szemében, úgy, ahogy Dávid, az ő atyja is cselekedett.

3 Királysága első esztendejében, az első hónapban kinyittatta az ÚR házának ajtóit, és fölújíttatta azokat.

4 Visszahozatta a papokat és a lévitákat, és összegyűjtötte őket a Keleti téren.

5 Ezt mondta nekik: Hallgassatok meg, léviták! Szenteljétek meg most magatokat; és az ÚRnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg: hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről!

6 Mert vétkeztek a mi atyáink, és az ÚR előtt, a mi Istenünk előtt gonoszul cselekedtek: elhagyták őt, az ÚR hajlékától elfordították arcukat, és hátat fordítottak neki.

7 Még a tornác ajtajait is bezárták, a mécseseket eloltották, nem is tömjéneztek, és égőáldozatot sem mutattak be Izráel Istenének a szent helyen.

8 Ezért volt az ÚR haragja Júdán és Jeruzsálemen, és adta őket félelemre és pusztulásra, és ezért tette őket gúnyolódás tárgyává, amint ti magatok is látjátok.

9 És íme, atyáink ezért hullottak el fegyver által, fiainkat, leányainkat és feleségeinket fogságba vitték e dolog miatt.

10 Most azért elvégeztem magamban, hogy szövetséget kötök az ÚRral, Izráel Istenével, hogy elfordítsa rólunk haragját.

11 Fiaim, most ne tétlenkedjetek! Mert az ÚR kiválasztott titeket, hogy az ő szolgálatára előtte álljatok, és neki szolgáljatok, és jó illatot gerjesszetek.

12 Erre fölkeltek a léviták: Mahat, Amászaj fia, Jóel, Azarjáhú fia, akik kehátiak voltak, Merári fiai közül pedig Kís, Abdi fia és Azarjáhú, Jehallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Éden, Jóáh fia,

13 Elicáfán fiai közül Simri és Jeiél, Ászáf fiai közül Zekarjáhú és Mattanjáhú,

14 Hémán fiai közül Jehiél és Simei, Jedútún fiai közül Semajá és Uzziél.

15 Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelték magukat, és bementek a király parancsára és az ÚR beszédei szerint az ÚR házának a megtisztítására.

16 Bementek a papok az ÚR házának legbelső részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak belőle az ÚR házának udvarába minden tisztátalan dolgot, amelyet az ÚR templomában találtak. A léviták pedig összeszedték azokat, hogy kihordják onnan a Kidrón-patakba.

17 Az első hónap első napján kezdték el a megszentelést, és a hónap nyolcadik napján bementek az ÚR házának csarnokába. Nyolc napon át szentelték meg az ÚR házát, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be.

18 Akkor odamentek Ezékiás királyhoz, és azt mondták: Megtisztítottuk mindenestül az ÚR házát, az égőáldozat oltárát is és minden hozzá tartozó edényt, a szent asztalt is minden fölszerelésével együtt.

19 Minden más eszközt is helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király az uralkodása alatt megszentségtelenített, mikor Isten ellen vétkezett, és íme, mind az ÚR oltára előtt vannak.

20 Reggel aztán fölkelt Ezékiás király, összegyűjtötte a város fejedelmeit, és fölment az ÚR házába.

21 Hét bikát és hét kost, hét bárányt és hét bakot vittek föl bűnért való áldozatul az országért, a szent hajlékért és Júdáért. Majd megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy áldozzák meg az ÚR oltárán.

22 Levágták azért a bikákat, és a papok a vérüket vették és az oltárra hintették. Ugyanígy levágták a kosokat, ráhintették vérüket az oltárra, és a bárányokat is levágták, majd vérüket az oltárra hintették.

23 Azután odahozták a bűnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és rájuk tették a kezüket.

24 Miután a papok levágták azokat, vérükkel bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron az egész Izráel megtisztulására. Mert az egész Izráelért parancsolta a király az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.

25 És odaállította a lévitákat az ÚR házába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Dávidnak és Gádnak, a király prófétájának és Nátán prófétának a parancsa szerint. Mert az ÚR adta ezt a parancsot prófétái által.

26 Előálltak tehát a léviták Dávid hangszereivel, a papok pedig a kürtökkel.

27 Ezékiás megparancsolta, hogy egészen elégő áldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás, ugyanakkor megkezdődött az ÚR éneke is és a kürtök harsogása Dávidnak, Izráel királyának hangszereivel.

28 Az egész gyülekezet leborult, az énekesek énekeltek, és a kürtösök fújták a kürtöket mindaddig, amíg az egészen elégő áldozatnak vége nem lett.

29 Amikor befejezték az áldozatok bemutatását, a király és mindenki, aki vele volt, arcra borult, és imádkozott.

30 Ezután Ezékiás király és a fejedelmek megparancsolták a lévitáknak, hogy Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival dicsérjék az URat. Ők pedig, miközben nagy örömmel dicsérték az URat, meghajoltak és leborultak.

31 Azután ezt mondta Ezékiás: Most már fel vagytok avatva az ÚR szolgálatára, jöjjetek tehát, és hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat az ÚR házába. És az egész gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat hozott, és mindaz, akit a szíve arra indíto

32 Az égőáldozati állatok száma, amelyeket a gyülekezet hozott, ennyi volt: hetven bika, száz kos, kétszáz bárány. Mindez egészen elégő áldozat volt az ÚRnak.

33 Azonkívül hatszáz bikát és háromezer juhot szenteltek az ÚRnak.

34 De mivel a papok kevesen voltak, és nem győzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért testvéreik, a léviták segítségükre voltak mindaddig, míg azt a munkát el nem végezték, és míg a többi pap meg nem szentelte magát. Mert a léviták igazabb szívűek voltak a

35 Bőven volt egészen elégő áldozat is a hálaáldozatok kövérjével és az egészen elégő áldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt. Így állították helyre az ÚR házában az istentiszteletet.

36 Örvendezett azért Ezékiás és vele együtt az egész nép, hogy Isten késszé tette erre a népet, mert hirtelen történt ez a dolog.

30. fejezet

1 Azután üzenetet küldött Ezékiás egész Izráelnek és Júdának, sőt Efraimnak és Manassénak is írt leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe, az ÚR házába, hogy tartsák meg a páskát az ÚRnak, Izráel Istenének.

2 És tanácsot tartottak a király és fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskát.

3 Mert a maga idejében nem tudták megtartani, mivel a papok nem szentelhették meg magukat kellő számban, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálemben.

4 És ez a dolog igen tetszett a királynak is és az egész gyülekezetnek.

5 Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát az ÚRnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg ily sokan úgy, ahogy meg van írva.

6 Elmentek tehát a hírvivők a király és a fejedelmek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt hirdették: Izráel fiai! Térjetek vissza Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, az ÚRhoz, és ő is visszatér a maradékhoz, akik megmenekülte

7 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik elpártoltak az ÚRtól, atyáik Istenétől. Ezért hagyta elpusztulni őket, ahogy ti magatok is látjátok.

8 Most azért ne keményítsétek meg nyakatokat, mint atyáitok. Adjatok kezet az ÚRnak, jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt, és szolgáljatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek, akkor elfordul rólatok haragja.

9 Mert ha ti megtértek az ÚRhoz, akkor testvéreitek és fiaitok irgalmat találnak azoknál, akik fogságba vitték őket, és visszatérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az ÚR, a ti Istenetek, és nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá.

10 A hírvivők városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig, de kinevették és kigúnyolták őket.

11 Csak néhányan Ásér, Manassé és a Zebulon nemzetségéből alázták meg magukat, és jöttek el Jeruzsálembe.

12 Júdában is ezt cselekedte Istennek keze: egy akaratot adott beléjük, hogy engedjenek a király és a fejedelmek parancsának az ÚR beszéde szerint.

13 Sok nép gyűlt Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban, igen nagy gyülekezet volt.

14 Nekifogtak, és lerombolták az oltárokat, amelyek Jeruzsálemben voltak. A tömjénezőoltárokat is mind lerontották és a Kidrón-patakba dobálták.

15 Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták pedig megalázkodtak, megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek az ÚR házába.

16 Odaálltak szokásos helyükre Mózesnek, Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintették a léviták kezéből átvett vért.

17 Minthogy pedig igen sokan voltak a gyülekezetben, akik nem szentelték meg magukat, ezért a lévitákra maradt a páskabárány levágása és az ÚRnak szentelése azok helyett, akik tisztátalanok voltak.

18 Mert a nép nagy része, sokan Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból nem tisztították meg magukat, mégis ettek a páskabárányból, ellentétben azzal, ami meg van írva. Ezért Ezékiás így könyörgött értük: A kegyes ÚR bocsássa meg ezt

19 mindenkinek, aki szívét elkészítette, hogy keresse az URat, atyái Istenét, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik!

20 És meghallgatta az ÚR Ezékiást, és megkegyelmezett a népnek.

21 Azután nagy örömmel megtartották Izráel fiai, akik Jeruzsálemben tartózkodtak, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át. És a léviták és a papok mindennap dicsérték az URat az ÚRnak szépen zengő hangszerekkel.

22 Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt minden lévitával, akik értelmesen és odaadóan munkálkodtak az ÚRért. Ünnepi lakomát tartottak hét napon át, hálaadó áldozatokat mutattak be, és dicsérték az URat, atyáik Istenét.

23 Aztán tanácsot tartott az egész gyülekezet, hogy még hét napig ünnepet szenteljenek. Így még hét napot töltöttek el vigasságban.

24 Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot adott a gyülekezetnek, és a fejedelmek is ezer bikát és tízezer juhot adtak a gyülekezetnek, és sok pap szentelte meg magát.

25 Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták és az egész gyülekezet, amely Izráelből jött, valamint az Izráel földjéről jött és a Júdában lakó jövevények.

26 Nagy vigasság volt Jeruzsálemben. Salamonnak, Izráel királyának, Dávid fiának idejétől fogva nem volt ehhez hasonló ünnep Jeruzsálemben.

27 Ezek után fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. És szavuk meghallgatásra talált, és felhatott könyörgésük a mennybe, Isten szentséges lakóhelyére.

31. fejezet

1 Amikor mindezek befejeződtek, kivonult egész Izráel, amely ott tartózkodott, Júda városaiba, és a bálványokat széttörték, az Asérá-oszlopokat kivagdalták, és teljesen lerombolták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manassé

2 Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, mindenkit szolgálatának megfelelően osztott be; a papokat és a lévitákat az égőáldozatokhoz és a hálaadó áldozatokhoz, a szolgálatra, hálaadásra és dicséretre az ÚR táborának kapuiban.

3 A király jövedelmének egy részét az égőáldozatok számára adta, a reggeli és esti égőáldozatokra, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égőáldozatai számára, ahogy meg van írva az ÚR törvényében.

4 Meghagyta a népnek is, Jeruzsálem lakosainak, hogy adják meg a papok és a léviták járandóságát, és ragaszkodjanak az ÚR törvényéhez.

5 Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőséggel hoztak a gabona, a must és az olaj, a méz és minden mezei termés legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is.

6 Izráel és Júda fiai, akik Júda városaiban laktak, ők is elhozták a szarvasmarhából és a juhokból a tizedet és annak szent tizedét, amit az ÚRnak, az ő Istenüknek szenteltek, és rakásokba halmozták föl.

7 A harmadik hónapban kezdték a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban fejezték be.

8 Amikor pedig Ezékiás és a fejedelmek odamentek, és látták a rakásokat, áldották az URat és népét, Izráelt.

9 Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat a rakások felől.

10 A Cádók nemzetségéből való Azarjáhú, a főpap így felelt nekik: Mióta az ÚR házába kezdték hozni az ajándékokat, eleget ettünk, és sok meg is maradt belőle, mert az ÚR megáldotta népét, és ez a rakás megmaradt.

11 Erre Ezékiás meghagyta, hogy készítsenek kamrákat az ÚR házában, és elkészítették azokat.

12 Azután becsületesen behordták az ajándékokat, a tizedet és amit megszenteltek, és ezeknek a főgondnoka Kónanjáhú lévita lett, helyettese pedig testvére, Simei.

13 Jehiél pedig és Azarjáhú, Nahat, Aszáél, Jerimót, Józábád, Eliél, Jiszmakjáhú, Mahat és Benájáhú gondnokok voltak Kónanjáhúnak és testvérének, Simeinek a keze alatt Ezékiás királynak és Azarjáhúnak, az Isten háza elöljárójának a megbízásából.

14 A lévita Kóré pedig, Jimná fia, a keleti kapu őre az Isten számára tett önkéntes adományokra ügyelt, ő adta ki az ÚRnak felajánlott és igen szent dolgokat.

15 Mellette szolgált hűséggel Éden, Minjámin, Jésúa, Semajáhú, Amarjáhú és Sekanjáhú a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik számára beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt,

16 a jegyzékbe vett férfiakon kívül a háromévesektől fölfelé mindenkinek, akinek bejárása volt az ÚR házába a maga napján napi szolgálatában, hivatalában vagy beosztásában.

17 A papokat családjaik szerint vették származási jegyzékbe, a lévitákat pedig húszévestől fölfelé kötelezettségük és teendőik szerint.

18 Be kellett írni a jegyzékbe egész közösségüket kisdedekkel, feleségükkel, fiaikkal, leányaikkal együtt, mert hűséges szolgálatuk a szentélynél megszentelte őket.

19 Áron fiainak, a papoknak a városaikhoz tartozó vidék környékén minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közül és a jegyzékbe beírt minden lévitának.

20 Így cselekedett Ezékiás egész Júdában. Azt tette, ami jó, igaz és helyes volt Istene, az ÚR előtt.

21 Minden munkában, amelyet Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolat szerint elkezdett, Istenét keresve, teljes szívvel járt el, és ezért eredményes volt.

32. fejezet

1 Ezek után a hűségesen véghez vitt dolgok után eljött Szanhérib asszír király, és betört Júdába, ostrom alá vette a megerősített városokat, azt gondolva, hogy elfoglalja azokat magának.

2 Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Szanhérib betört, és Jeruzsálemet meg akarja szállni,

3 tanácsot tartott vezéreivel és vitézeivel arról, hogy a városon kívül levő forrásokat betömik; és azok támogatták őt.

4 Nagy sokaság gyűlt össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a területen folyt át, és azt mondták: Miért találjanak az asszír királyok elegendő vizet, ha idejönnek?

5 Majd nekibátorodott, megépítette a beomlott városfalat, megmagasította az őrtornyokat, és kívül másik kőfalat is emelt, és megerősítette Millót Dávid városában. Ezenfölül sok fegyvert és pajzsot csináltatott.

6 A nép fölé hadvezéreket rendelt, majd maga köré gyűjtötte őket a városkapu előtti téren, és szívükhöz szólt e szavakkal:

7 Legyetek erősek és bátrak, semmit ne féljetek, meg ne rettenjetek az asszír királytól és a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele!

8 Ővele testi erő van, velünk pedig az ÚR, a mi Istenünk, hogy megsegítsen minket, és értünk harcoljon. És megbátorodott a hadinép, amikor ezt hallotta Ezékiástól, Júda királyától.

9 Ezek után Szanhérib asszír király, aki Lákis mellett volt egész seregével, elküldte szolgáit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és egész Júdához ezzel az üzenettel:

10 Ezt mondja Szanhérib, az asszír király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok az ostrom idején?

11 Csak nem ámított el titeket Ezékiás, hogy éhséggel és szomjúsággal öljön meg titeket, mikor ezt mondja: Az ÚR, a mi Istenünk megszabadít minket az asszír király kezéből?

12 Hát nem Ezékiás pusztította-e el az ő magaslatait és oltárait, amikor így szólt Júdához és Jeruzsálemhez: „Csak egy oltár előtt borulhattok le, és csak azon tömjénezhettek!”?

13 Hát nem tudjátok-e, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népével? Vajon e föld népeinek istenei meg tudták-e szabadítani kezemből az országukat?

14 E népek istenei közül, amelyeket atyáim elpusztítottak, kicsoda az, aki megszabadíthatta volna kezemből a népét? Hát a ti Istenetek ki tudna szabadítani benneteket a kezemből?

15 Most azért ne ámítson el és ne csaljon meg titeket Ezékiás ily módon. Ne higgyetek neki, mert ha egyetlen népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg a népét az én kezemből és atyáim kezéből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek a

16 Szolgái még sok mást is mondtak az ÚR Isten ellen és szolgája, Ezékiás ellen.

17 Leveleket is írt Szanhérib, melyben az URat, Izráel Istenét káromolta, és így beszélt ellene: Ahogy az ezen a földön lakó népek istenei nem szabadíthatták meg népüket a kezemből, úgy Ezékiás Istene sem menti meg népét kezemből.

18 Nagy hangosan, héber nyelven kiáltoztak a várfalra Jeruzsálem népének, hogy megrettentsék és megháborítsák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.

19 Úgy szóltak Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek isteneiről, melyeket emberi kéz alkotott.

20 Akkor Ezékiás király és vele együtt Ézsaiás próféta, Ámóc fia is könyörgött e káromlás miatt, és segítségért kiáltottak az ég felé.

21 Az ÚR pedig elküldte angyalát, aki minden erős vitézt, fejedelmet és vezért megölt az asszír király táborában, és ő nagy szégyennel visszatért országába. Mikor pedig bement istenének házába, ott saját fiai fegyverrel ölték meg.

22 Megszabadította tehát az ÚR Ezékiást és Jeruzsálem népét Szanhéribtől, az asszír királytól és mindenki mástól, és nyugalmat adott nekik mindenfelől.

23 Sokan hoztak ezért ajándékokat Jeruzsálembe az ÚRnak és drágaságokat Ezékiásnak, Júda királyának, és nagy tekintélye lett minden nép előtt.

24 Abban az időben Ezékiás halálos betegségbe esett, de könyörgött az ÚRhoz, aki szólt hozzá, és csodajelt adott neki.

25 Azonban nem volt hálás Ezékiás az iránta tanúsított jótéteményért, felfuvalkodott magában, és ezért Isten haragja sújtotta őt és Júdát és Jeruzsálemet.

26 De amikor megalázta magát felfuvalkodottságában Ezékiás Jeruzsálem lakosaival együtt, nem szállt többé rájuk az ÚR haragja Ezékiás idejében.

27 Ezékiásnak igen nagy gazdagsága és dicsősége volt, és az ezüst, az arany, a drágakövek és drága fűszerek, pajzsok és mindenféle drága dolgok számára kincstárat készíttetett magának.

28 A gabona-, a bor- és az olajtermésnek raktárakat, és mindenféle állat számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat készíttetett.

29 Városokat is építtetett magának. Igen sok juhot és állatot is szerzett, mert Isten nagy gazdagságot adott neki.

30 Ezékiás volt az, aki elzárta a Gíhón vizének felső forrását, és Dávid városának nyugati részén vezette le azt. Ezékiás minden dolgában igen eredményes volt.

31 De mikor a babilóni fejedelmek követeket küldtek hozzá, hogy tudakozódjanak a csoda felől, amely az országban történt, Isten elhagyta őt, hogy megkísértse, és kitudódjék, mi van a szívében.

32 Ezékiás többi dolga pedig és jótéteményei, íme, meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának látomásában és Júda és Izráel királyainak könyvében.

33 Aztán elaludt Ezékiás, és atyáihoz tért, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a sírjai voltak, és egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tett neki halálakor. Utána fia, Manassé lett a király.

33. fejezet

1 Tizenkét esztendős volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

2 És gonoszul cselekedett az ÚR szemében azoknak a népeknek az utálatosságai szerint, akiket az ÚR kiűzött Izráel fiai elől.

3 Mert újból fölépítette a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás azelőtt lerontott, és oltárokat emelt Baalnak, Asérákat is készített, és leborult az ég minden serege előtt, és szolgált nekik.

4 Sőt az ÚR házában is épített oltárokat, amelyről pedig az ÚR azt mondta: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké.

5 Oltárokat épített az ég minden seregének az ÚR házának mindkét udvarában.

6 A fiait is elégette áldozatul a BenHinnóm-völgyben. Az idő forgását figyelte, jövendőmondást, varázslást és szemfényvesztést űzött, halottlátókat és jövendőmondókat tartott, és sok gonoszságot cselekedett az ÚR szeme előtt, hogy őt haragra indítsa.

7 Azt a bálványszobrot, amelyet csináltatott, az ÚR házában állította föl, amelyről pedig azt mondta Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: E házba és Jeruzsálembe helyezem nevemet mindörökre, mert ezt választottam Izráel minden törzse közül.

8 És nem űzöm ki Izráelt e földről, melyet atyáitoknak adtam, de csak akkor, ha ők is megtartják mindazt a törvényt, mindazokat a rendelkezéseket és végzéseket, amelyeket Mózes által parancsoltam nekik.

9 De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint azok a népek, akiket az ÚR kigyomlált Izráel fiai elől.

10 És noha megszólította az ÚR Manassét és népét, mégsem figyeltek rá.

11 Rájuk hozta azért az ÚR az asszír király seregének vezéreit, akik megfogták Manassét, vasba verték és megkötözték őt két lánccal, és Babilónba vitték.

12 Mikor aztán nagy nyomorúságban volt, az ÚRhoz, az ő Istenéhez fohászkodott, és teljesen megalázta magát atyái Istene előtt.

13 S ő, miután könyörgött hozzá, megkönyörült rajta, és meghallgatta könyörgését, visszahozta őt Jeruzsálembe, az ő országába. Így tudta meg Manassé, hogy az ÚR az igaz Isten.

14 Ezek után külső várfalat épített Dávid városához Gíhóntól nyugatra a völgyben, a Hal-kapu bejáratáig. A Várhegyet is körülvette vele, magasra emelve, Júdában pedig minden megerősített városba seregvezéreket helyezett.

15 Eltávolította az ÚR házából az idegen isteneket és a bálványokat, és minden oltárt, amelyet az ÚR házának hegyén és Jeruzsálemben építtetett egykor, kidobatott a városon kívülre.

16 Helyreállította az ÚR oltárát, és hálaadó és dicsőítő áldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy szolgáljanak az ÚRnak, Izráel Istenének.

17 A nép ugyan még továbbra is a magaslatokon áldozott, de csak az ÚRnak, az ő Istenének.

18 Manassé többi dolga pedig, Istenéhez való könyörgése, a látók intése, akik az ÚRnak, Izráel Istenének nevében szóltak neki, íme, meg vannak írva Izráel királyainak dolgai között.

19 Könyörgése pedig és annak meghallgatása, valamint minden vétke és hűtlensége, meg azok a helyek, amelyeken magaslatokat épített, és Asérákat és bálványokat állított föl, mielőtt megalázta volna magát, íme, meg vannak írva a látók beszédeiben.

20 Majd elaludt Manassé, és atyáihoz tért, és eltemették palotája kertjében. Fia, Ámón lett utána a király.

21 Huszonkét esztendős volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

22 Gonoszul cselekedett az ÚR szemében, miként apja, Manassé is. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványoknak, amelyeket apja, Manassé csináltatott, és azoknak szolgált.

23 Nem alázta meg magát az ÚR előtt, mint apja, Manassé, hanem még sokasította Ámón a bűnt.

24 De szolgái pártot ütöttek ellene, és megölték saját palotájában.

25 Az ország népe pedig levágta mindazokat, akik pártot ütöttek Ámón király ellen. Azután fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.

34. fejezet

1 Nyolcesztendős volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

2 Jó dolgot cselekedett az ÚR előtt, és atyjának, Dávidnak az útjain járt, nem hajolt el sem jobbra, sem balra.

3 Királyságának nyolcadik esztendejében, amikor még gyermek volt, keresni kezdte apjának, Dávidnak Istenét, tizenkettedik esztendejében pedig elkezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, Aséráktól, faragott bálványoktól és öntött képektől.

4 A jelenlétében rombolták le a Baalok oltárait, és a rajtuk levő szobrokat is ő dobáltatta le. Az Asérákat, bálványokat és öntött képeket mind szétrombolta, apróra törette és széthintette azoknak a sírhelyén, akik ezeknek áldoztak.

5 A papok csontjait megégette az oltáraikon, és így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.

6 Így cselekedett Manassé, Efraim és Simeon városaiban is egészen Naftáliig, azok romjain körös-körül.

7 Lerombolta az oltárokat, az Asérákat, a bálványszobrokat pedig mind porrá törette, és darabokra vágatott minden tömjénezőoltárt Izráel egész országában, azután visszatért Jeruzsálembe.

8 Királyságának tizennyolcadik esztendejében pedig, miután az országot és a templomot megtisztította, elküldte Sáfánt, Acaljáhú fiát és Maaszéjáhút, a város elöljáróját és Jóáhot, Jóáház fiát, a kancellárt, hogy javítsák ki Istenének, az ÚRnak a házát.

9 Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten házában összegyűlt pénzt, amelyet a léviták, a kapuőrök gyűjtöttek Manasséból, Efraimból és az egész Izráel maradékától, egész Júda, Benjámin és Jeruzsálem lakóitól.

10 Átadták a munkavezetőknek, akik felügyeltek az ÚR házában, hogy azt azoknak a munkásoknak adják, akik az ÚR házában dolgoznak; hogy javítsák ki és állítsák helyre a templomot.

11 Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek is, hogy vegyenek faragott köveket és fákat a gerendázatra és a termek beborítására, amelyeket Júda királyai hagytak tönkremenni.

12 Az emberek pedig hűségesen végezték a munkát. Mérári fiai közül Jahat és Óbadjáhú léviták, a kehátiak közül Zakarjá és Mesullám felügyelt rájuk, és irányította őket. Azok a léviták pedig, akik értettek a hangszerekhez,

13 felügyelték a teherhordókat, és irányították a munkát végzőket minden területen. Léviták voltak az írnokok, tanácsosok és a kapuőrök is.

14 Amikor kihozták az ÚR házában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá pap az ÚR törvénykönyvét, amelyet Mózes által kaptak.

15 Ekkor Hilkijjá azt mondta Sáfánnak, a kancellárnak: Megtaláltam ezt a törvénykönyvet az ÚR házában. És Hilkijjá átadta a könyvet Sáfánnak.

16 Sáfán pedig a királyhoz vitte a könyvet, és így mondta el neki a dolgot: Hűségesen elvégezték szolgáid mindazt, amit rájuk bíztál.

17 Összeszedték az ÚR házában talált pénzt és a felügyelők és munkások kezébe adták.

18 Továbbá ezt is jelentette Sáfán kancellár a királynak: Hilkijjá pap egy könyvet adott nekem. Majd Sáfán fölolvasott belőle a király előtt.

19 Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédeit, megszaggatta a ruháját.

20 Majd ezt parancsolta a király Hilkijjá papnak és Ahikámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának és a kancellárnak, Sáfánnak, valamint Aszájának, a király szolgájának:

21 Menjetek el, és kérdezzétek meg az URat énértem meg Izráel és Júda maradékáért e könyv beszédei felől, amely előkerült. Mert nagy az ÚR haragja, amely ránk száll azért, mert atyáink nem tartották meg az ÚR beszédét, és nem úgy cselekedtek, amint e könyvbe

22 Elment tehát Hilkijjá és a király embere Hulda prófétanőhöz, Sallumnak, Tokhat fiának, Haszrának, a ruhák gondnoka unokájának feleségéhez, aki Jeruzsálemben, az újvárosban lakott, és beszéltek vele erről.

23 Ő ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Mondjátok meg annak az embernek, aki titeket hozzám küldött, hogy

24 ezt mondja az ÚR: Íme, veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira; mindazt az átkot, amely meg van írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királya előtt.

25 Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjesszenek kezük minden csinálmánya által. Felgerjedt haragom e hely ellen, és nem alszik ki.”

26 Júda királyának pedig, aki titeket ideküldött, hogy az URat megkérdezzétek, így szóljatok: Így szól az ÚR, Izráel Istene: „Ami a beszédeket illeti, amelyeket hallottál:

27 mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad beszédét e hely és lakosai ellen, és megaláztad magad előttem, ruhádat megszaggattad, és sírtál előttem, én is meghallgattalak, ezt mondja az ÚR.

28 Íme, atyáid mellé kerülsz, és békességgel tesznek sírodba. Nem látja szemed azt a veszedelmet, amelyet e helyre és lakóira hozok.” Ezt a választ megvitték a királynak.

29 Akkor a király elküldte megbízottjait, és összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit.

30 Majd a király fölment az ÚR házába, és vele együtt minden júdabeli férfi, Jeruzsálem lakói, a papok, a léviták és az egész nép apraja-nagyja, és felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az ÚR házában találtak.

31 Azután felállt a király a helyére, és szövetséget kötött az ÚR előtt, hogy az URat fogják követni, és hogy parancsait, intéseit és rendeléseit teljes szívvel és lélekkel meg fogják tartani, és a szövetség igéi szerint cselekszenek, ahogy meg van írva abba

32 Megfogadtatta ezt a dolgot a Jeruzsálemből és Benjáminból valókkal. És Jeruzsálem lakói Istennek, atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedtek.

33 Majd elpusztított Jósiás minden utálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és minden Izráelben élőt arra kényszerített, hogy az ÚRnak, Istenüknek szolgáljon. És Jósiás egész életében nem szakadtak el az ÚRtól, atyáik Istenétől.

35. fejezet

1 Jósiás a páskát is megtartotta az ÚR tiszteletére Jeruzsálemben, és levágták a páskabárányt az első hónap tizennegyedik napján.

2 A papokat őrhelyükre állította, és az ÚR házának a szolgálatára buzdította őket.

3 Ezt mondta a lévitáknak, akik az egész Izráelt tanítják, és az ÚRnak szentelték magukat: Helyezzétek a szent ládát abba a házba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izráel királya épített. Nem kell most már a vállatokon hordoznotok. Szolgáljatok immár az ÚRnak, a

4 Készüljetek föl családjaitok és beosztásotok szerint, ahogy Dávid, Izráel királya elrendelte, és fia, Salamon megírta.

5 Álljatok föl a szentélyben, és a nép közül való testvéreitek családjainak rendje a léviták családjának egy-egy csoportja szerint legyen.

6 Azután vágjátok le a páskabárányt, szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt testvéreiteknek, hogy az ÚRnak Mózes által kapott igéje szerint cselekedjetek.

7 Jósiás a nép fiainak szám szerint harmincezer juhot, bárányt és gödölyét adott a páskaáldozatokra, mindenkinek, aki ott volt; valamint háromezer bikát. Ezek mind a király jószágaiból voltak.

8 Fejedelmei is adakoztak önként a közösségnek, a papoknak és a lévitáknak. Hilkijjá, Zekarjáhú és Jehiél, az Isten házának felügyelői kétezerhatszáz juhot és háromszáz bikát adtak a papoknak a páskaáldozatra.

9 Kónanjáhú és testvérei, Semajáhú és Netanél, továbbá Hasabjáhú, Jeiél és Józábád, a léviták fejedelmei ötezer juhot és ötszáz bikát adtak a lévitáknak a páskaáldozatokra.

10 Miután a szolgálatot előkészítették, a papok és a léviták is beosztásuk szerint a helyükre álltak, ahogy a király parancsolta nekik.

11 Azután levágták a páskabárányt, és a papok hintették kezükkel a vért, a léviták pedig a bárányok bőrét nyúzták le.

12 Különválasztották az egészen elégő áldozatra valókat, és odaadták azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldozzanak az ÚRnak, amint az Mózes könyvében meg van írva. Ugyanígy adtak a bikákból is.

13 Majd tűzön megsütötték a páskabárányt a rendelkezés szerint. A megszentelt állatokat pedig megfőzték fazekakban, vasfazekakban és üstökben, és gyorsan odaadták az egész közösségnek.

14 Ezek után maguknak és a papoknak is elkészítették a páskabárányt, mert Áron fiai, a papok az égőáldozatoknak és a kövérjének a feláldozásával foglalatoskodtak késő éjszakáig. Ezért a léviták készítették el azokat maguknak és Áron fiainak, a papoknak is.

15 Az énekesek, Ászáf fiai is szolgálatban voltak Dávidnak, Ászáfnak, Hémánnak és Jedútúnnak, a király prófétájának rendelkezése szerint. A kapuőrök is mindnyájan az ajtóknál álltak. Nem távozhattak el szolgálatukból, hanem testvéreik, a léviták készítették

16 Így készítettek elő minden szolgálatot az ÚRnak azon a napon, hogy megtartsák a páskát, egészen elégő áldozatokkal áldozva az ÚR oltárán, ahogy Jósiás király megparancsolta.

17 Megtartották tehát Izráel ott lévő fiai a páskát abban az időben, meg a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át.

18 Ehhez hasonló páskát nem tartottak Izráelben Sámuel próféta ideje óta. Izráel királyai közül senki sem tartott olyan páskát, amilyet Jósiás tartott és a papok, a léviták, egész Júda és akik Izráelből jelen voltak, meg Jeruzsálem lakosai.

19 Jósiás királyságának tizennyolcadik évében tartották ezt a páskát.

20 Azok után, hogy Jósiás helyreállította Isten házát, felvonult Nékó, Egyiptom királya, hogy elfoglalja az Eufrátesz mellett lévő Karkemis városát, de Jósiás ellene indult.

21 Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: Mi közöm hozzád, Júda királya? Én most nem ellened megyek, hanem ellenségem háza ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek. Ne ellenkezz Istennel, aki velem van, hogy el ne veszítsen téged.

22 Jósiás mégsem tért ki előle, hanem harcra készülve álruhát öltött. Nem hallgatott Nékó beszédére, amely Isten szájából származott. Elment tehát, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.

23 Amikor az íjászok nyilakkal meglőtték Jósiás királyt, ezt mondta a király a szolgáinak: Vigyetek ki innen, mert nagyon megsebesültem.

24 Akkor szolgái leemelték őt a szekérből, egy másik szekérre helyezték és Jeruzsálembe vitték. Ott halt meg, és eltemették atyái sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem siratta Jósiást.

25 Jeremiás siratódalt szerzett Jósiás fölött. Az énekesek és énekesnők pedig mind e mai napig megéneklik Jósiást gyászdalaikban. Ez szokássá is lett Izráelben, íme, meg is van írva Jeremiás siralmaiban.

26 Jósiás egyéb dolgai pedig és az ÚR törvényében megírtak szerinti kegyes tettei

27 és dolgai elejétől végéig, íme, meg vannak írva Izráel és Júda királyainak könyvében.

36. fejezet

1 Azután az ország népe elővezette Jóáházt, Jósiás fiát, és királlyá tette apja után Jeruzsálemben.

2 Huszonhárom esztendős volt Jóáház, amikor uralkodni kezdett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben.

3 Ekkor eltávolította őt Egyiptom királya Jeruzsálemből, és adót vetett ki az országra, száz talentum ezüstöt és egy talentum aranyat.

4 Egyiptom királya testvérét, Eljákimot tette királlyá Júda és Jeruzsálem fölött, akinek nevét Jójákimra változtatta. Testvérét, Jóáházt pedig fogta Nékó és elvitte Egyiptomba.

5 Huszonöt esztendős volt Jójákim, amikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. De gonoszul cselekedett az ÚR, az ő Istene előtt.

6 Felvonult ellene Nebukadneccar, Babilónia királya, és kettős béklyót vetett a lábaira, és Babilónba vitte.

7 Az ÚR házában lévő edények egy részét is elvitte Nebukadneccar Babilónba, és a maga templomában helyezte el azokat Babilónban.

8 Jójákim egyéb dolgai pedig és utálatos cselekedetei, amelyeket fölróttak neki, íme, meg vannak írva Izráel és Júda királyainak a könyvében. És fia, Jójákin uralkodott utána.

9 Nyolcesztendős korában kezdett uralkodni Jójákin, és három hónapig és tíz napig uralkodott Jeruzsálemben. De ő is gonoszul cselekedett az ÚR szemében.

10 Az esztendő fordultával elküldött érte Nebukadneccar király, és elvitette őt Babilónba az ÚR házának drága edényeivel együtt, és testvérét, Cidkijját tette királlyá Júda és Jeruzsálem fölött.

11 Huszonegy esztendős korában kezdett uralkodni Cidkijjá, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

12 Gonoszul cselekedett az ÚR, az ő Istene szemében, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az ÚR nevében szólt hozzá.

13 Sőt még Nebukadneccar király ellen is pártot ütött, aki megeskette őt Isten nevére. Makacs és önfejű volt ahelyett, hogy megtért volna az ÚRhoz, Izráel Istenéhez.

14 Sőt még a papok fejedelmei és a nép is mindnyájan szaporították a bűnt a népek undokságai szerint, és beszennyezték az ÚR házát, amelyet megszentelt Jeruzsálemben.

15 Pedig az ÚR, atyáik Istene időben elküldte hozzájuk követeit, mert kedvezni akart népének és lakóhelyének.

16 De ők kigúnyolták Isten követeit, beszédeit megvetették, és gúnyt űztek prófétáival, míg végül az ÚR haragja fölgerjedt népe ellen, és többé már nem volt segítség.

17 Rájuk hozta a káldeusok királyát, aki fegyverrel ölte meg ifjaikat szent hajlékukban, és nem kedvezett sem az ifjaknak, sem a szüzeknek, sem a vén és elaggott embereknek: mindnyájukat kezébe adta.

18 Babilónba vitette Isten házának mindenféle edényét, nagyokat, kicsinyeket egyaránt, valamint az ÚR házának kincseit és a királynak és vezéreinek kincseit.

19 Isten házát felgyújtották, Jeruzsálem kőfalait lerombolták, palotáit mind felégették, és minden kincsét elpusztították.

20 Akik a fegyver elől megmenekültek, azokat elhurcolta Babilónba, és az ő és fiai szolgáivá lettek mindaddig, amíg a Perzsa Birodalom uralomra nem jutott.

21 Hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás szája által mondott beszéde: míg a föld le nem rója szombatjait, elpusztulva nyugszik egész idő alatt, amíg betelik a hetven esztendő.

22 És Círus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesedjék az ÚRnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az ÚR Círus perzsa király lelkét, és ő kihirdettette egész birodalmában élőszóval és írásban is a következőket:

23 Így szól Círus, a perzsa király: Az ÚR, a menny Istene nekem adta e föld minden országát, és megparancsolta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdában van. Aki közületek az ő népe közül való, legyen vele az ÚR, az ő Istene, és menjen föl

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .