Lukács evangéliuma

1. fejezet

1 Mivel sokan megkísérelték már írásba foglalni azoknak az eseményeknek az elbeszélését, amelyek közöttünk beteljesedtek,

2 ahogyan azt ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,

3 magam is jónak láttam, ki eleitől fogva mindennek szorgalmasan utánajártam, hogy azokat szép rendben leírjam neked, nagyra becsült Teofilusz,

4 azért, hogy megismerd azoknak a dolgoknak kétségtelen hitelességét, amelyekre taníttattál.

5 Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap Abijá rendjéből, felesége, Erzsébet pedig Áron leányai közül való volt.

6 Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek, és megtartották az Úr minden parancsolatát és rendelését.

7 De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idős emberek voltak.

8 Történt pedig, hogy amikor Zakariás beosztásának sorrendje szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,

9 a papi tisztségben szokásos módon sorsolással rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és füstölőáldozatot mutasson be.

10 A füstölőáldozat idején a nép sokasága kint imádkozott.

11 Neki pedig megjelent az Úr angyala, a füstölőoltár jobbja felől állva.

12 Ennek láttára megrettent Zakariás, és félelem vett erőt rajta.

13 De az angyal azt mondta neki: Ne félj, Zakariás, mert meghallgattatott a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit Jánosnak fogsz nevezni.

14 Örömödre és vigasságodra lesz, és születésén sokan fognak örvendezni,

15 mert nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.

16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,

17 és őelőtte jár majd Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz, és az engedetleneket az igazak bölcsességére térítse, hogy felkészített népet állítson az Úr elé.

18 Ekkor Zakariás azt kérdezte az angyaltól: Miről tudhatom ezt meg? Mert én már öreg vagyok, és feleségem is előrehaladott korú.

19 Az angyal pedig így felelt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldettem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

20 De mivel nem hittél beszédemnek, amely beteljesedik a maga idejében, most azért megnémulsz, és nem szólhatsz mind ama napig, míg ezek meg nem lesznek.

21 A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.

22 És amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Ebből megértették, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, és néma maradt.

23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.

24 E napok után pedig Erzsébet, az ő felesége fogant méhében, és elrejtőzött öt hónapig, mert ezt mondta:

25 Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor reám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.

26 A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe

27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek pedig Mária volt a neve.

28 Bement hozzá az angyal, és azt mondta neki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

29 Ő pedig nagyon zavarba jött e beszéd hallatán, és elgondolkodott, hogy micsoda köszöntés ez.

30 Az angyal azt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Isten előtt.

31 És íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akinek a neve Jézus.

32 Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának hívják majd, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának trónját,

33 és mindörökre uralkodni fog Jákób házán, királyságának soha nem lesz vége.

34 Mária pedig azt mondta az angyalnak: Hogyan lehetséges ez, hiszen én férfit nem ismerek?

35 Az angyal így válaszolt: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékol be téged, azért a születendőt is szentnek hívják, az Isten Fiának.

36 Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant vénségében, és már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek hívtak.

37 Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.

38 Ekkor azt mondta Mária: Íme, az Úr szolgálólánya vagyok, történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.

39 Útra kelt azért Mária azokban a napokban, és nagy sietséggel elment a hegyvidékre, Júda egyik városába,

40 bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

41 És történt, hogy amikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repesett a méhében. Erzsébet betelt Szentlélekkel,

42 és hangos szóval felkiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!

43 De hogyan lehetséges az, hogy az én Uram anyja eljön hozzám?

44 Mert íme, mihelyt a te köszöntésednek szava fülemhez jutott, a magzat örvendezéssel repesni kezdett méhemben.

45 Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki.

46 Mária pedig ezt mondta: Magasztalja az én szívem az Urat,

47 és örvendezik az én lelkem megtartó Istenemben,

48 mert rátekintett szolgálóleánya alázatos voltára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, szent az ő neve!

50 Irgalma nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik őt félik.

51 Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.

53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

54 Irgalmáról megemlékezve felkarolta szolgáját, Izráelt,

55 ahogy megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökké!

56 Mária pedig mintegy három hónapig maradt Erzsébetnél, azután visszatért otthonába.

57 Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

58 És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr milyen nagy irgalmat tanúsított iránta, és együtt örültek vele.

59 A nyolcadik napon pedig eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

60 Az anyja viszont azt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.

61 Erre azt mondták neki: De hiszen nincs senki a te rokonságodban, akit így hívnak! –

62 és intettek apjának, hogy minek akarja neveztetni.

63 Ő pedig táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. És mindnyájan elcsodálkoztak.

64 Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, és áldotta Istent.

65 A szomszédokat pedig félelem töltötte el, és Júdeának egész hegyvidékén elterjedt ennek a híre.

66 Akik hallották, mind szívükre vették, és azt mondták: Vajon mi lesz e gyermekből? Mert nyilván az Úr keze volt vele.

67 Apja, Zakariás pedig beteljesedett Szentlélekkel, és így prófétált:

68 Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.

69 Felemelte nekünk az üdvösség szarvát szolgájának, Dávidnak házában,

70 ahogy kijelentette azt szent prófétái szája által, örök időktől fogva,

71 hogy megszabadít ellenségeinktől és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,

72 hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

73 arról az esküvésről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,

74 hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk neki

75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

76 Téged pedig, kisgyermek, a magasságos Isten prófétájának hívnak majd, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd útjait,

77 és az üdvösség ismeretére megtanítsd népét, bűneik bocsánata által,

78 a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból,

79 hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában ülnek, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa!

80 A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában élt mind ama napig, amíg nyilvánosan föl nem lépett Izráelben.

2. fejezet

1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész lakott földön összeírást tartsanak.

2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirenius volt a helytartó.

3 Mindenki elment azért az összeírásra, kiki a maga városába.

4 Felment József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mivelhogy a Dávid házából és nemzetségéből származott,

5 hogy bejegyezzék jegyesével, Máriával, aki várandós volt.

6 Történt pedig, hogy ottlétük alatt beteltek szülésének napjai,

7 megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálva a jászolba fektette, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.

8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken, akik kint a mezőn őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

9 És íme, az Úr angyala megjelent nekik, és körülragyogta őket az Úr dicsősége, ők pedig nagyon megrettentek.

10 És az angyal így szólt: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely minden nép öröme lesz,

11 mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus.

12 Ez pedig a jel számotokra: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal együtt, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:

14 Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!

15 Miután elmentek az angyalok tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr kijelentett nekünk!

16 Elmentek hát nagy sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket.

17 Amikor meglátták, elmondták a gyermek felől kapott kijelentést,

18 és akik csak hallották, mind elcsodálkoztak azon, amit a pásztorok mondtak.

19 Mária pedig mindezeket a dolgokat megjegyezte és a szívében forgatta.

20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és dicsérve Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy az nekik megmondatott.

21 Nyolc nap elteltével körülmetélték, és a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt megfogant volna anyja méhében.

22 Amikor pedig a Mózes törvénye szerinti tisztulás napjai leteltek, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék,

24 és hogy az Úr törvényében előírt áldozatot mutassanak be: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.

25 És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

26 Ő azt a kijelentést nyerte a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

27 A Lélek indításából éppen akkor ment a templomba, amikor a gyermek Jézust szülei bevitték, hogy a törvény előírásainak eleget tegyenek.

28 Karjaiba vette őt, és ezekkel a szavakkal áldotta Istent:

29 Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat a te beszéded szerint békességben,

30 mert szemeim látták a te üdvösségedet,

31 amelyet minden nép szeme láttára készítettél,

32 világosságul a pogányok megvilágosítására és népednek, Izráelnek dicsőségére.

33 Apja és az anyja csodálkoztak azokon, amiket róla mondott.

34 Simeon pedig megáldotta őket, és azt mondta Máriának, az ő anyjának: Íme, ő sokak elesésére és feltámadására rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak.

35 Sőt a te lelkedet is áthatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

36 Volt egy próféta asszony, Anna, Fánuel leánya, Áser nemzetségéből. Nagyon idős volt, hajadonkora után csak hét esztendeig élt férjével,

37 és már nyolcvannégy éve özvegy volt. El sem hagyta a templomot, hanem éjjel és nappal böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgált.

38 Ugyanabban az órában ő is odaállt, hálát adott az Úrnak, és beszélt róla mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltását várták.

39 Amikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

40 A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, teljesedve bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.

41 Szülei pedig évente feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

42 Amikor tizenkét éves lett, fölmentek Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint.

43 Az ünnepnapok elteltével, amikor hazafelé indultak, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben, de ezt nem tudták a szülei.

44 Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Egynapi járóföldet tettek meg, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.

45 Amikor nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy ott keressék.

46 Harmadnapra meg is találták a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, őket hallgatva és kérdezgetve.

47 Akik őt hallották, mind álmélkodtak értelmén és feleletein.

48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, az anyja pedig azt kérdezte: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk téged.

49 Ő pedig azt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?

50 De ők nem értették ezt a beszédet, amit nekik mondott.

51 Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket.

52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.

3. fejezet

1 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme pedig testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme meg L

2 Annás és Kajafás főpapsága alatt szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.

3 Ő pedig bejárta a Jordán egész vidékét, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára,

4 ahogy meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: Kiáltónak szava a pusztában: készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!

5 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot simítsatok el, a görbe legyen egyenessé és a göröngyös simává.

6 És mindenki meglátja az Isten szabadítását.

7 Azt mondta azért a sokaságnak, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjen általa: Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy az eljövendő harag elől meneküljetek?

8 Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és nehogy azt kezdjétek mondogatni magatokban, hogy Ábrahám a mi atyánk; mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

9 A fejsze immár a fák gyökerénél jár, és minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágnak, és tűzre vetnek.

10 A sokaság pedig azt kérdezte: Mit tegyünk tehát?

11 Ő pedig így válaszolt: Akinek két ruhája van, egyiket adja annak, akinek nincs, és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék.

12 És eljöttek a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és így szóltak: Mester, mit cselekedjünk?

13 Ő pedig azt mondta nekik: Semmi többet ne követeljetek, mint ami meg van szabva.

14 Megkérdezték őt a katonák is: És mi mit tegyünk? Nekik azt mondta: Senkit se bántsatok, se meg ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.

15 Mivel a nép feszültséggel teli várakozásban élt, és mind azt fontolgatta a szívében János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus,

16 ő mindenkinek így felelt: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de jön, aki erősebb nálam, és én nem vagyok méltó arra sem, hogy a saruja szíját megoldjam, ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.

17 Kezében szórólapát van, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe takarítsa, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

18 Még sok másra is intette őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.

19 Heródes negyedes fejedelmet megfeddte Heródiás miatt, testvérének, Fülöpnek a felesége és mindazon gonoszságok miatt, amelyeket Heródes cselekedett,

20 aki mindezt még azzal tetézte, hogy Jánost tömlöcbe vettette.

21 Történt pedig, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett és imádkozott, megnyílt az ég,

22 és leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm!

23 Maga Jézus pedig mintegy harmincesztendős volt, amikor tanítani kezdett. Úgy tudta mindenki, hogy József fia volt, ez pedig Élié,

24 ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé,

25 ez Mattatiásé, ez Ámosé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié,

26 ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé,

27 ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié,

28 ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré,

29 ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,

30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé,

31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,

32 ez Isaié, ez Óbédé, ez Boázé, ez Szalmóné, ez Nahsoné,

33 ez Aminádábé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé.

34 ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré,

35 ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé,

36 ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Láméké,

37 ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné,

38 ez Énósé, ez Sété, ez Ádámé, ez pedig Istené.

4. fejezet

1 Jézus pedig Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélektől vezetve a pusztában töltött

2 negyven napot, ahol az ördög megkísértette. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett.

3 Akkor az ördög így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré!

4 Jézus azt felelte neki: Meg van írva, hogy nem csak kenyérrel él az ember.

5 Ezután felvitte őt az ördög egy magas hegyre, és egy pillanat alatt megmutatta neki a föld minden országát.

6 Majd azt mondta neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és annak dicsőségét, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom.

7 Azért ha imádsz engem, mindez a tied lesz.

8 Jézus így válaszolt: Meg van írva: az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.

9 Azután Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította, és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innen,

10 mert meg van írva: Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek meg téged,

11 és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd a lábadat a kőben.

12 Jézus pedig azt válaszolta: Megmondatott: ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.

13 Ezzel az ördög minden kísértését elvégezte, és egy időre eltávozott tőle.

14 Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és híre ment az egész környéken.

15 Tanított zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.

16 Elment Názáretbe is, ahol felnövekedett. Szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felállt olvasni.

17 Ézsaiás próféta könyvét adták oda neki, ő pedig felnyitva a könyvet arra a helyre talált, ahol ez volt írva:

18 Az Úr Lelke van énrajtam, aki felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, és elküldött, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakoknak a szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,

19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét.

20 És behajtva a könyvet átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött,

21 ő pedig beszélni kezdett: Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.

22 És mindenki igazat adott neki, elcsodálkozva kedves beszédén, amelyek szájából származtak, és azt mondták: Hát nem a József fia ez?

23 Erre ő így szólt hozzájuk: Bizonyára azt a példabeszédet idézitek nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt, a te hazádban is tedd meg!

24 Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a saját hazájában.

25 Igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony élt Izráelben, amikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgyhogy az egész vidéken nagy éhínség volt,

26 mégis azok közül egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a Szidón vidékén levő Sarepta egy özvegyasszonyához.

27 És Elizeus próféta idejében is sok leprás volt Izráelben, de azok közül egy sem tisztult meg, csak a szír Naámán.

28 Ennek hallatára mindnyájan haragra gerjedtek a zsinagógában,

29 fölkeltek, és kiűzték őt a városon kívülre, és annak a hegynek a szélére vitték, amelyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

30 Ő azonban átment közöttük, és eltávozott.

31 Lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és az ott élőket tanította szombatonként.

32 Mindenkit ámulatba ejtett tanítása, mert szavának ereje volt.

33 És volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki hangosan így kiáltott:

34 Ah, mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Ismerlek téged, ki vagy: az Isten Szentje!

35 De megdorgálta őt Jézus: Némulj meg, és menj ki ebből az emberből! És az ördög földhöz verte azt, és kiment belőle anélkül, hogy kárt tett volna benne.

36 Döbbent csodálkozás vett erőt mindenkin, és így szóltak egymáshoz: Micsoda beszéd ez, amely olyan hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy azok távozni kényszerülnek?

37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken.

38 A zsinagógából kijövet Simon házába ment. Simon anyósát magas láz gyötörte, és arra kérték, hogy segítsen rajta.

39 Jézus pedig föléje hajolva megdorgálta a lázat, mire az alábbhagyott, Simon anyósa pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.

40 Amikor a nap lement, az emberek mind odavitték a különféle bajokban szenvedőket, ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket.

41 Többekből az ördögök is kimentek, kiáltozva: Te vagy az Isten Fia! De ő megdorgálta és nem hagyta beszélni őket, mivel tudták, hogy ő a Krisztus.

42 Napkeltekor eltávozott, kiment egy puszta helyre, de a sokaság felkereste, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük.

43 Ő azonban azt mondta nekik: Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert azért küldettem.

44 És Júdea zsinagógáiban is hirdette az igét.

5. fejezet

1 Egyszer, amikor a Genezáreti-tó partján állt, és a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét,

2 látott két hajót vesztegelni a vízen, melyekből kiszálltak a halászok, és hálóikat mosták.

3 Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, megkérte, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól, majd leült, és a hajóból tanította a sokaságot.

4 Amikor befejezte beszédét, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!

5 Simon pedig így felelt: Mester, jóllehet egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit, de a te parancsodra kivetem a hálókat.

6 Ahogy ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak hálóik.

7 Intettek azért a másik hajóban levő társaiknak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok odajöttek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy csaknem elsüllyedtek.

8 Amikor látta ezt Simon Péter, Jézus lába elé borult, és azt mondta: Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!

9 Mert a halfogás miatt félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak.

10 Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. És azt mondta Jézus Simonnak: Ne félj, mert mostantól fogva embereket fogsz halászni!

11 Ezután a szárazra vonták a hajókat, otthagytak mindent, és követték őt.

12 És történt, hogy amikor Jézus az egyik városban tartózkodott, volt ott egy tetőtől talpig leprás ember. Amikor ez meglátta őt, arcra borulva kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!

13 Jézus pedig kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta: Akarom, tisztulj meg! És azonnal letisztult róla a lepra.

14 Ekkor megparancsolta neki: Senkinek se mondd ezt el, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és vigyél áldozatot tisztulásodért, amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.

15 De annál inkább terjedt a híre, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak betegségeikből.

16 Ő pedig félrevonult a pusztába, és imádkozott.

17 Történt, hogy egy nap, amikor tanított, ott ültek a farizeusok és a törvénytudók is, akik Galilea és Júdea falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. És az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson.

18 Néhány férfi nyoszolyán egy béna embert hozott, és megpróbálták bevinni és elébe tenni.

19 De mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn keresztül bocsátották alá ágyastul Jézus elé a középre.

20 Ő pedig, látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a bűneid.

21 Az írástudók és a farizeusok pedig tanakodni kezdtek, és azt mondták: Kicsoda ez, hogy ilyen káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hacsak nem egyedül Isten?

22 Jézus pedig észrevette tanakodásukat, és megfelelve nekik azt mondta: Mit tanakodtok szívetekben?

23 Melyik könnyebb, azt mondani: „Megbocsáttattak bűneid”, vagy azt: „Kelj fel és járj!”?

24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket – azt mondta a bénának –: neked mondom, kelj fel, vedd a nyoszolyádat, és menj haza!

25 És az rögtön felkelt a szemük láttára, fölvette, amin feküdt, és Istent dicsőítve hazament.

26 És álmélkodás fogta el mindnyájukat, és Istent dicsőítve, félelemmel telve ezt mondták: Bizony megfoghatatlan dolgokat láttunk ma!

27 Ezután pedig kiment, és látott egy Lévi nevű vámszedőt, aki a vámnál ült, és azt mondta neki: Kövess engem!

28 Az pedig felkelt, és mindent otthagyva követte őt.

29 És Lévi nagy lakomát készített neki a házánál, ahol vámszedők sokasága és mások asztalhoz telepedtek velük együtt.

30 A farizeusok és írástudók azonban zúgolódtak, és így szóltak a tanítványokhoz: Miért esztek és isztok vámszedőkkel és bűnösökkel?

31 Jézus pedig azt válaszolta: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam a megtérésre, hanem hogy a bűnösöket.

33 Akkor azt mondták: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak.

34 Ő pedig így válaszolt: Vajon rábírhatjátok-e a násznépet, hogy böjtöljön, amikor a vőlegény velük van?

35 De eljönnek a napok, amikor a vőlegény elvétetik tőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.

36 És egy példázatot is mondott nekik: Senki sem hasít ki foltot új ruhából régi ruhára, hiszen akkor az újat is elszakítja, és a régihez sem illik az újból való folt.

37 És senki sem tölti az újbort régi tömlőkbe, hiszen az újbor szétszakítja a tömlőket, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek.

38 Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni.

39 És senki, aki óbort iszik, nem kíván újat, mert azt mondja: jobb az ó.

6. fejezet

1 Történt pedig egy szombati napon, hogy vetések között ment át, tanítványai pedig kalászokat szaggattak, és kezükkel szétmorzsolva ették.

2 Némelyek pedig a farizeusok közül így szóltak: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad?

3 Jézus pedig így felelt nekik: Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor ő és a vele levők megéheztek?

4 Hogyan ment be az Úr házába, és vette el a szent kenyereket, megette, és adott azoknak is, akik vele voltak? Pedig azokat nem szabad másnak megennie, csak a papoknak.

5 És azt mondta nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.

6 Történt pedig egy másik szombaton, hogy a zsinagógába ment, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze el volt sorvadva.

7 Az írástudók és a farizeusok pedig leselkedtek Jézus után, hogy vajon gyógyít-e majd szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene.

8 Ő pedig, ismerve gondolataikat, azt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj középre! Az felkelt és odaállt.

9 Akkor így szólt Jézus: Kérdezek valamit tőletek: szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani?

10 Majd végignézett mindnyájukon, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedett, és a keze tökéletesen meggyógyult.

11 Azok pedig esztelen haraggal eltelve arról tanakodtak egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

12 Azokban a napokban történt, hogy kiment a hegyre imádkozni, és az éjszakát Istenhez való imádkozással töltötte.

13 Amikor megvirradt, előszólította tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett:

14 Simont, akinek a Péter nevet adta, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek,

16 Júdást, Jakab fiát és Iskáriótes Júdást, aki árulóvá lett.

17 Aztán lement velük, megállt egy síkságon, és vele együtt tanítványainak serege és a nép nagy sokasága egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidón tengermelléki vidékéről, akik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből.

18 A tisztátalan lelkektől szenvedők meggyógyultak.

19 Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

20 Ő pedig tanítványaira emelte szemét, és azt mondta: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.

21 Boldogok vagytok ti, akik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok vagytok ti, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.

22 Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és kiközösítenek, és szidalmaznak titeket, és visszautasítják neveteket mint gonoszt az Emberfiáért.

23 Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, hiszen atyáik ugyanígy tettek a prófétákkal.

24 De jaj nektek, gazdagok, mert vigasztalásotokat már megkaptátok!

25 Jaj nektek, kik most beteltetek, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és gyászolni fogtok!

26 Jaj nektek, ha minden ember jót mond felőletek, mert éppen így tettek atyáik a hamis prófétákkal!

27 De nektek, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik titeket gyűlölnek!

28 Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik gonoszul bánnak veletek!

29 Annak, aki megüti egyik arcodat, fordítsd oda a másikat is, és aki felsőruhádat elveszi, attól ne tartsd vissza az alsóruhádat sem.

30 Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne kérd vissza.

31 Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.

32 Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.

33 És ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.

34 És ha csak azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva, és nagy lesz a jutalmatok, és a magasságos Isten fiai lesztek, mert ő jóságos a háládatlanokhoz és a gonoszokhoz is.

36 Legyetek irgalmasok, mint ahogyan Atyátok is irgalmas.

37 Ne ítéljetek, és nem ítéltettek, ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok, bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak;

38 adjatok, és nektek is adnak, jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.

39 Példabeszédet is mondott nekik: Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mindketten a gödörbe?

40 Nem feljebb való a tanítvány a mesterénél, de aki tökéletesen felkészül, olyan lesz, mint a mestere.

41 Miért látod meg a szálkát a te atyádfiának a szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben?

42 Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki a szálkát a szemedből, holott te még a szemedben levő gerendát sem látod? Te képmutató, vesd ki először a gerendát a saját szemedből, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd a szálkát a te atyádfiának

43 Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem, és nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.

44 Minden fát a gyümölcséről lehet megismerni, mert a tövisről nem szednek fügét, és a csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.

45 A jó ember szívének jó kincséből hoz elő jót, a gonosz ember pedig az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt, mert amivel telve van a szív, azt mondja a száj.

46 Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram”, ha nem teszitek meg azt, amit mondok?

47 Aki hozzám jön, hallgatja a beszédemet, és aszerint cselekszik, megmondom nektek, mihez hasonló.

48 Hasonló egy olyan házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és kősziklára helyezte az alapokat. Amikor aztán jött az árvíz, beleütközött a folyam árja abba a házba, de meg sem mozdíthatta, mert kősziklára épült.

49 Aki pedig hallgatja, de nem cselekszik aszerint, hasonló ahhoz az emberhez, aki alapok nélkül, csak a földre építette házát, és amikor jött az ár, azonnal összeomlott a ház, és teljesen elpusztult.

7. fejezet

1 Miután befejezte a nép előtt elmondott összes beszédét, bement Kapernaumba.

2 Egy százados szolgája, akit ura nagyon megbecsült, beteg volt, és már haldoklott.

3 Az pedig, amikor hallott Jézus felől, elküldte hozzá a zsidók véneit, és arra kérte, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.

4 Azok Jézushoz mentek, és ilyen szavakkal kérlelték őt: Méltó, hogy megtedd neki,

5 mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.

6 Jézus azért elment velük. Amikor pedig már nem volt messze a háztól, a százados eléje küldte barátait, és ezt üzente neki: Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.

7 Sőt magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.

8 Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim, és ha az egyiknek azt mondom: „Menj el!”, elmegy, vagy a másiknak: „Gyere ide!”, idejön; és ha szólok a szolgámnak: „Tedd meg ezt!”, megteszi.

9 Jézus pedig ezeket hallva elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva azt mondta az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ekkora hitet még Izráelben sem találtam!

10 És a küldöttek visszatérve a házhoz a beteg szolgát már egészségesen találták.

11 Nem sokkal ezután egy Nain nevű városba ment tanítványaival, és nagy sokaság követte.

12 Amikor pedig a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egyetlen fiát az anyjának, aki özvegyasszony volt, és a városból nagy sokaság kísérte.

13 Amikor az Úr meglátta, megszánta, és azt mondta neki: Ne sírj!

14 Odament, megérintette a koporsót, az azt hordozók pedig megálltak. Ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel!

15 Ekkor a halott felült, és beszélni kezdett. Jézus pedig átadta őt az anyjának.

16 Félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent. Ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.

17 És elterjedt felőle ez a hír egész Júdeában és mindenütt a környéken.

18 Jánosnak mindezt hírül vitték a tanítványai. Ő pedig magához hívott kettőt a tanítványai közül,

19 és elküldte őket az Úrhoz ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

20 Amikor azért azok a férfiak odaérkeztek, azt mondták: Keresztelő János küldött minket hozzád ezzel a kérdéssel: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

21 Abban az órában pedig sokakat gyógyított meg betegségekből, különféle bajokból, gonosz lelkektől, és sok vaknak adta vissza szeme világát.

22 És Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok, hogy a vakok visszanyerik látásukat, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hir

23 Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.

24 Amikor elmentek János követei, Jánosról kezdett beszélni a sokaságnak: Mit látni mentetek ki a pusztába, szélingatta nádszálat?

25 Hát mit látni mentetek ki, finom ruhába öltözött embert? Hiszen akik drága öltözetben vannak, és bővölködnek, a királyok palotáiban találhatók.

26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát? Bizonnyal, de mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.

27 Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti előtted az utat.

28 Mert mondom nektek, hogy az asszonytól születettek között egy sem nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.

29 Amikor hallotta ezt az egész nép és a vámszedők, igazat adtak Istennek, és megkeresztelkedtek János keresztségével.

30 A farizeusok pedig és a törvénytudók magukra nézve elvetették Isten akaratát, és nem keresztelkedtek meg általa.

31 Kihez hasonlítsam azért e nemzedék embereit, és mihez hasonlók?

32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik egymásnak kiáltoznak, és ezt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siratóénekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.

33 Mert eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és azt mondjátok: Ördög van benne.

34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme, falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.

35 És a bölcsesség beigazolódott minden gyermeke által.

36 A farizeusok egyike arra kérte, hogy vele egyék. Bement azért a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.

37 A városban volt egy bűnös életű asszony, aki amikor meghallotta, hogy ő a farizeus házánál van vendégségben, egy alabástromedényben drága kenetet hozott,

38 megállt mögötte a lábánál sírva, könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg, majd csókolgatta, és megkente drága kenettel.

39 Amikor látta ezt a farizeus, aki őt meghívta, azt mondta magában: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki hozzáér; tudná, hogy bűnös.

40 Jézus pedig így felelt: Simon, van valami mondanivalóm neked. Ő így szólt: Mester, mondd!

41 Egy hitelezőnek volt két adósa. Az egyik ötszáz pénzzel volt adós, a másik pedig ötvennel.

42 Mivel nem volt miből megadniuk, a hitelező mind a kettőnek elengedte. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?

43 Simon pedig azt mondta: Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Jézus erre így válaszolt: Helyesen ítéltél.

44 Majd az asszony felé fordulva azt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és az én lábamnak vizet nem adtál, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.

45 Nem csókoltál meg engem, ő pedig amióta bejöttem, nem szűnt meg a lábamat csókolgatni.

46 Olajjal sem kented meg a fejemet, ő pedig drága kenettel kente meg a lábamat.

47 Azért azt mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett, akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

48 Majd így szólt az asszonyhoz: Megbocsáttattak a te bűneid.

49 És akik együtt ültek vele az asztalnál, kezdték magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?

50 Az asszonynak pedig azt mondta: A te hited megtartott téged. Menj el békességgel!

8. fejezet

1 Ezek után bejárta a városokat és a falvakat, és hirdette Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő

2 és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki,

3 és Johanna, Kuzának, Heródes tiszttartójának a felesége, Zsuzsanna és mások is, akik vagyonukból szolgáltak neki.

4 Amikor pedig nagy sokaság gyűlt össze, és minden városból mentek hozzá, egy példázatot mondott nekik:

5 Kiment a magvető, hogy elvesse a magot. Vetés közben némelyik az útfélre esett, és eltaposták, vagy az égi madarak megették.

6 Némelyik kősziklára esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.

7 Némelyik a tövis közé esett, és a tövisek vele együtt felnövekedve megfojtották.

8 Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor kikelt, százszoros termést hozott. Miután ezeket elmondta, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

9 Tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a példázat.

10 Ő pedig azt mondta nekik: Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkait értsétek, a többieknek példázatokban szólok, hogy látva ne lássanak, és hallva ne értsenek.

11 Ez a példázat értelme: A mag az Isten beszéde.

12 Az útfélen valók azok, akik hallják, aztán eljön az ördög, és kikapja az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.

13 A kősziklára hullottak azok, akik amikor hallják, örömmel befogadják az igét, de nincs gyökerük: egy ideig hisznek, ám a kísértés idején elszakadnak.

14 A tövis közé esettek azok, akik meghallgatták az igét, de elmenve az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtották azt bennük, és nem hoztak gyümölcsöt.

15 Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és kitartással gyümölcsöt teremnek.

16 Senki sem gyújt lámpást azért, hogy befedje valami edénnyel, az ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.

17 Mert nincs olyan titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne.

18 Vigyázzatok azért, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól még az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.

19 Eljöttek hozzá az anyja és a testvérei, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.

20 És tudtára adták neki: Anyád és testvéreid kint állnak, téged akarnak látni.

21 Ő pedig így felelt: Az én anyám és testvéreim azok, akik az Isten beszédét hallgatják és cselekszik.

22 Történt egy napon, hogy tanítványaival hajóra szállt, és azt mondta nekik: Menjünk a tó túlsó partjára! És elindultak.

23 Amíg hajóztak, elszenderedett, és szélvész csapott le a tóra, úgy, hogy a hajó kezdett megtelni vízzel, és veszélybe kerültek.

24 Odamentek hozzá, és felköltötték ezekkel a szavakkal: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felkelt, megdorgálta a szelet és a víz habjait, mire azok lecsillapodtak, és nagy csend lett.

25 Majd így szólt hozzájuk: Hol van a ti hitetek? Ők pedig félelemmel teljes csodálattal mondták egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?

26 Azután áteveztek a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben van.

27 Amikor partra szállt, szembejött vele egy ember a városból, akiben ördögök voltak, és régóta ruhát sem vett magára, és nem is házban lakott, hanem sírboltokban.

28 Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, majd hangosan azt mondta: Mi közöm hozzád, Jézus, a felséges Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!

29 Jézus ugyanis azt parancsolta a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert az gyakran erőt vett rajta. Ilyenkor láncokkal megkötözték, és bilincsbe verve őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztába kergette.

30 Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: „Légió”, mert sok ördög ment bele,

31 akik könyörögve kérték, hogy ne parancsolja vissza őket a mélységbe.

32 Volt pedig ott egy nagy legelésző disznónyáj a hegyen, és kérték, hogy engedje meg nekik, hogy azokba bemenjenek. És megengedte nekik.

33 Így miután kijöttek az ördögök az emberből, bementek a disznókba, és a disznónyáj a meredekről a tóba rohant, és vízbe fulladt.

34 A pásztorok pedig látva, ami történt, elfutottak, és elhíresztelték a városban és a falvakban.

35 Az emberek pedig kijöttek megnézni, mi történt, és félelem fogta el őket, amikor odaértek Jézushoz, és az embert, akiből az ördögök kimentek, felöltözve, ép elmével Jézus lábánál ülve találták.

36 Akik látták, elmondták nekik, hogyan szabadult meg a megszállott.

37 Ekkor Gadara vidékének egész népe arra kérte, hogy menjen el tőlük, mert igen nagy félelem vett erőt rajtuk. Így hát hajóba szállt, és visszatért.

38 Az az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, arra kérte, hogy vele maradhasson, de Jézus elküldte őt, és azt mondta neki:

39 Térj vissza otthonodba, és beszéld el, milyen nagy dolgokat tett veled Isten. El is ment, és az egész városban elhíresztelte, milyen nagy dolgokat cselekedett vele Jézus.

40 Ahogy Jézus visszatért, a tömeg örvendezve fogadta, mert mindnyájan várták őt.

41 Ekkor egy Jairus nevű ember jött hozzá, aki a zsinagóga elöljárója volt. Jézus lába elé borult, és arra kérte, hogy jöjjön el a házához,

42 mivel egyetlen leánya, aki mintegy tizenkét éves, halálán van. Odamenet pedig a sokaság szorongatta Jézust.

43 Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki sem tudta meggyógyítani,

44 hátulról megközelítve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérének folyása.

45 Jézus pedig azt kérdezte: Ki érintett meg engem? Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged.

46 Jézus pedig azt mondta: Valaki megérintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.

47 Amikor látta az asszony, hogy nem maradt titokban, remegve előjött, leborult előtte, és megvallotta neki az egész sokaság előtt, miért érintette meg őt, és hogy azonnal meggyógyult.

48 Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel!

49 Még beszélt, amikor jött egy ember a zsinagóga elöljárójának házától, és azt mondta neki: Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert!

50 Jézus pedig, amikor ezt hallotta, így szólt: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.

51 Bement azért a házba, és senkit sem engedett be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leány apját és anyját.

52 Mindnyájan sírtak, és gyászolták a leányt, ő pedig azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik.

53 De kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

54 Ő pedig mindenkit kiküldött, megfogta a leány kezét, majd hangosan rászólt: Kislányom, ébredj fel!

55 És visszatért annak lelke, és azonnal fölkelt. Ő pedig meghagyta, hogy adjanak neki enni.

56 És elálmélkodtak a leány szülei, ő pedig megparancsolta, hogy senkinek se mondják el, ami történt.

9. fejezet

1 Összehívta tizenkét tanítványát, és erőt és hatalmat adott nekik minden ördög fölött és a betegségek gyógyítására.

2 Elküldte őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak,

3 és azt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és váltásra való ruhátok se legyen.

4 Amikor bementek egy házba, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább.

5 És ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, még a port is verjétek le a lábatokról, bizonyságul ellenük.

6 Elindultak hát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és mindenütt gyógyítottak.

7 Amikor Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, zavarba jött, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból,

8 némelyek meg azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

9 Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem, de kicsoda ez, aki felől ilyen dolgokat hallok? És látni akarta őt.

10 Amikor az apostolok visszatértek, elmondták neki mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult külön velük egy Bétsaida nevű városba.

11 De amikor a sokaság megtudta ezt, követte. Ő pedig magához fogadta őket, beszélt nekik az Isten országáról, és a gyógyulásra szorulókat meggyógyította.

12 Amikor pedig a nap már hanyatlóban volt, a tizenkettő odament hozzá, és azt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenjenek a környező falvakba és majorokba, hogy szállást és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.

13 Ő pedig azt mondta nekik: Adjatok nekik ti enni! Mire így válaszoltak: Nincs nekünk több öt kenyérnél és két halnál, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt az egész sokaságnak.

14 Mert mintegy ötezren voltak ott csak férfiak. Akkor azt mondta tanítványainak: Ültessétek le őket ötvenes csoportokba!

15 Úgy tettek, és leültették valamennyiüket.

16 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta azokat, megtörte, és odaadta a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.

17 Ettek és jóllaktak mindnyájan, és felszedték a maradék darabokat, tizenkét kosárral.

18 Egyszer, amikor magában imádkozott, vele voltak a tanítványok, és megkérdezte őket: Kinek mond engem a sokaság?

19 Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

20 Akkor azt kérdezte tőlük: És ti kinek mondtok engem? Péter pedig így felelt: Az Isten Krisztusának.

21 Ő pedig rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják.

22 Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

23 Azután azt mondta mindenkinek: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét mindennap, és kövessen engem!

24 Mert aki meg akarja tartani a maga életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, az megtartja azt.

25 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elpusztítja vagy elveszti?

26 Mert aki szégyell engem és az én beszédemet, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.

27 Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók közül némelyek, akik nem ízlelnek halált mindaddig, amíg meg nem látják az Isten országát.

28 Mintegy nyolc nappal e beszédét követően maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment velük a hegyre imádkozni.

29 Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája ragyogó fehér lett.

30 És íme, két férfi beszélt vele, Mózes és Illés,

31 akik megjelentek dicsőségben, és a Jeruzsálemben bekövetkező haláláról beszéltek.

32 Pétert és a vele levőket pedig elnyomta az álom, de amikor felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik vele álltak.

33 És amikor azok eltávoztak, Péter azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk azért három hajlékot, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek! De nem tudta, mit beszél.

34 Miközben ezeket mondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket, ők pedig megrettentek, amikor a felhőbe kerültek.

35 És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam, az én választottam, reá hallgassatok.

36 Amikor a hang hallatszott, már csak Jézus volt ott. Ők pedig hallgattak, és abból, amit láttak, senkinek semmit el nem mondtak azokban a napokban.

37 Másnap, amikor a hegyről lejöttek, nagy tömeg jött eléje,

38 és a tömegből egy férfi így kiáltott: Mester, kérlek, tekints az én fiamra, hiszen egyetlen gyermekem!

39 Mert időnként egy lélek megragadja, és hirtelen felkiált, úgy rángatja, hogy tajtékzik, és csak nehezen hagyja el, miután meggyötörte.

40 Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.

41 Ekkor Jézus így felelt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek köztetek, és meddig kell még elhordoznom titeket? Hozd ide a fiadat!

42 Ahogy feléje tartott a fiú, az ördög földhöz verte és rángatta. Jézus megdorgálta a tisztátalan lelket, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.

43 Mindnyájan álmélkodtak Isten nagyságán. Amíg mindenki azon csodálkozott, amit Jézus tett, ő azt mondta tanítványainak:

44 Jól jegyezzétek meg, amit most mondok: Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni.

45 De ők nem értették ezt a beszédet, mert el volt rejtve előlük, hogy ne értsék meg, és féltek megkérdezni őt e kijelentése felől.

46 Majd vita támadt közöttük, hogy ki a nagyobb közülük.

47 Jézus pedig, látva szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,

48 és azt mondta nekik: Aki ezt a kisgyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött, mert aki a legkisebb közöttetek, az a nagy.

49 János ekkor azt mondta: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.

50 Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg neki, mert aki nincs ellenetek, az veletek van!

51 Ahogy közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy,

52 és követeket küldött maga előtt. Azok útra keltek, és eljutottak a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki.

53 De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe tartott.

54 Amikor látták ezt a tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod, hogy azt mondjuk, szálljon le tűz az égből, és pusztítsa el őket?

55 De Jézus megfordult, és megdorgálta őket: Nem tudjátok, micsoda lélek van bennetek,

56 mert az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa. És elmentek egy másik faluba.

57 Történt pedig, hogy amikor mentek az úton, valaki azt mondta: Követlek téged, bárhova mégy is!

58 Jézus így válaszolt: A rókáknak barlangjuk van és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.

59 Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! Ő pedig azt kérte tőle: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.

60 De Jézus így válaszolt: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.

61 Azt mondta egy másik is: Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg nekem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik a házamban vannak.

62 Ennek Jézus azt felelte: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, az nem alkalmas az Isten országára.

10. fejezet

1 Ezek után pedig az Úr további hetvenkettőt választott, és kettesével elküldte őket maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni szándékozott.

2 Azt mondta nekik: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába.

3 Menjetek! Íme, én bárányként küldelek titeket a farkasok közé.

4 Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se táskát, se sarut, és útközben senkit se köszöntsetek!

5 Amikor bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!

6 És ha ott a békesség fia lakik, békességetek megnyugszik majd rajta, ha pedig nem, visszatér rátok.

7 Maradjatok abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga jutalmára. Ne járjatok házról házra.

8 Ha egy városba megérkeztek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.

9 Gyógyítsátok az ott levő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa.

10 Ha pedig bementek egy városba, és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak utcáira, és ezt mondjátok:

11 Városotoknak még a porát is leverjük magunkról, amely lábunkra tapadt; mindazáltal legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok.

12 Mondom pedig nektek, hogy a sodomaiaknak elviselhetőbb sorsuk lesz ama napon, mint annak a városnak.

13 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna.

14 De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.

15 És te, Kapernaum, az egekig fogsz felmagasztaltatni? Nem, a pokolig fogsz levettetni.

16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket visszautasít, engem utasít vissza, és aki engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki engem küldött.

17 A hetvenkét tanítvány örömmel tért vissza, és azt mondta: Uram, még az ördögök is engednek nekünk a te neved által!

18 Ő pedig azt felelte: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.

19 Íme, hatalmat adok nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat nektek.

20 De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.

21 Abban az órában Jézus így ujjongott a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a gyermekeknek. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.

22 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.

23 Majd a tanítványokhoz fordulva, külön nekik azt mondta: Boldog az a szem, amely látja azokat, amiket ti láttok.

24 Mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.

25 Egy alkalommal egy törvénytudó felállt, hogy kísértse, és azt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

26 Ő pedig azt mondta neki: Mi van megírva a törvényben, hogyan olvasod?

27 Az így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erőddel és teljes értelmeddel, és felebarátodat, mint magadat.

28 Ő pedig azt mondta neki: Helyesen feleltél. Ezt cselekedd, és élsz.

29 Az pedig, igazolni akarva magát, azt kérdezte Jézustól: De ki az én felebarátom?

30 Jézus így válaszolt: Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, összeverték, majd félholtan otthagyták, és elmentek.

31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amint meglátta, elkerülte.

32 Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és meglátta, ő is elkerülte.

33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért, ahol az ember volt, és meglátta, megesett a szíve rajta.

34 Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, bekötözte azokat, majd feltette saját állatára, elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte.

35 Másnap pedig két dénárt vett elő, odaadta a fogadósnak, és azt mondta: Viselj rá gondot, és amit ezen felül ráköltesz, megadom neked, amikor visszatérek.

36 E három közül azért mit gondolsz, ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?

37 Az pedig azt mondta: Az, aki könyörült rajta. Jézus pedig így válaszolt: Menj el, és te is így cselekedj!

38 Ahogy továbbmentek, Jézus bement egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.

39 Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta a beszédét.

40 Márta pedig a felszolgálás körüli teendőkkel volt elfoglalva, míg egyszer elő nem állt, és azt mondta: Uram, nincs arra gondod, hogy a testvérem magamra hagyott a felszolgálásban? Mondd azért neki, hogy segítsen nekem!

41 Jézus pedig azt válaszolta: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz, és töröd magad,

42 pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre, és Mária a jó részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.

11. fejezet

1 Egyszer, amikor egy helyen imádkozott, miután befejezte, azt mondta neki egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait!

2 Ő pedig így szólt: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

3 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.

4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe.

5 Aztán így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és azt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret,

6 mert egy úton levő barátom érkezett hozzám, és nincs mit adjak neki!

7 Az pedig onnan belülről így válaszolna: Ne zavarj engem, az ajtó már be van zárva, és a gyermekeim velem vannak már az ágyban, nem kelhetek fel, hogy valamit is adjak neked.

8 Mondom nektek, ha azért nem is fog felkelni és adni neki, mert a barátja, de tolakodása miatt felkel, és ad neki, amennyi csak kell.

9 Én is mondom nektek: Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

10 Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

11 Ugyan melyik apa az közületek, aki a fiának követ ad, amikor az kenyeret kér, és kígyót ad, amikor az halat kér?

12 Vagy ha tojást kér, vajon skorpiót ad-e neki?

13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle!

14 Majd néma ördögöt űzött ki, és ahogy kiment az ördög, megszólalt a néma, a sokaság pedig csodálkozott.

15 Némelyek azt mondták közülük, hogy Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

16 Mások pedig kísértve őt mennyei jelt kértek tőle.

17 Ő pedig, ismerve gondolataikat, azt mondta nekik: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és ház házra dől.

18 Ha a Sátán önmagával meghasonlik, hogyan állhat meg az országa? Mert az mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket.

19 És ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki őket? Azért ők maguk lesznek a ti bíráitok.

20 Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.

21 Amikor az erős fegyveres őrzi a palotáját, vagyona biztonságban van,

22 de ha egy nála erősebb megtámadja és legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, amelyben bízott, és szétosztja, amit tőle zsákmányol.

23 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol.

24 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken kóborol nyugalmat keresve, és amikor nem talál, azt mondja: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.

25 És amikor odamenve kisöpörve és felékesítve találja,

26 akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenve ott lakoznak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél.

27 Amikor ezeket mondta, fölemelte a szavát egy asszony a sokaságból, és azt mondta neki: Boldog a méh, amely téged hordozott, és boldogok az emlők, amelyeket szoptál.

28 Ő pedig azt mondta: Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten beszédét és megtartják!

29 Amikor pedig még nagyobb sokaság gyűlt köréje, elkezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem adatik neki más jel, hanem csak Jónás próféta jele.

30 Mert ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz jel az Emberfia is ennek a nemzedéknek.

31 Dél királynője felkel majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld legvégéről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Salamonnál.

32 Ninive férfiai az ítéletkor majd együtt támadnak fel ezzel a nemzedékkel, és elítélik ezt, mert ők megtértek Jónás prédikálására, és íme, nagyobb van itt Jónásnál.

33 Senki sem gyújt lámpát azért, hogy egy eldugott helyre vagy a véka alá tegye, hanem a lámpatartóba, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.

34 A test lámpása a szem: ha a szemed tiszta, egész tested is világos lesz, ha pedig a szemed gonosz, a tested is sötét.

35 Vigyázz azért, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!

36 Azért ha a te egész tested világos, és nincs benne semmi sötétség, olyan fényes lesz az egész, mint amikor a lámpa megvilágosít téged fényével.

37 Amikor beszélt, egy farizeus arra kérte, hogy ebédeljen nála. Bement azért, és asztalhoz telepedett.

38 A farizeus pedig, amikor látta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg, elcsodálkozott.

39 Az Úr pedig azt mondta neki: Ti, farizeusok a pohár és a tál külső részét megtisztítjátok ugyan, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal.

40 Bolondok! Nem az alkotta a külsőt is, mint aki a belsőt?

41 Adjátok oda alamizsnaként azt, ami belül van, és mindenetek tiszta lesz.

42 De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, rutából és minden zöldségből, de mellőzitek az ítéletet és az Isten iránti szeretetet, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhagyni!

43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az elöl ülést a gyülekezetekben és a piacokon való köszöntéseket!

44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, és az emberek, akik azokon járnak, mit sem tudnak róla!

45 Az egyik törvénytudó ekkor azt mondta neki: Mester, amikor ezeket mondod, minket is bántasz.

46 Ő pedig azt mondta: Jaj nektek is, törvénytudók, mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem érintitek azokat!

47 Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket!

48 Mert bizonyságát adjátok annak, hogy helyeslitek atyáitok tetteit: azok megölték őket, ti pedig síremlékeket építetek nekik.

49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek,

50 hogy számon kéressék e nemzedéktől minden próféta vére, amelyet kiontottak e világ kezdetétől fogva

51 Ábel vérétől egészen Zakariás véréig, aki elveszett az oltár és a templom között. Bizony, mondom nektek, számon fogják kérni ettől a nemzedéktől.

52 Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek a tudomány kulcsát, ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok!

53 Amikor kiment onnan, az írástudók és farizeusok felháborodottan támadni kezdték, és több dolog felől faggatták,

54 és csak azt lesték, hogy beszédében hol tudnák megfogni, hogy vádolhassák őt.

12. fejezet

1 Miközben többezres tömeg gyűlt össze, úgy, hogy majd letaposták egymást, tanítványainak kezdte mondani: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely a képmutatás,

2 mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne, és olyan titok, amely ki ne tudódnék!

3 Azért amit a sötétben mondtatok, fényes nappal fogják hallani, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, azt a házak tetejéről fogják hirdetni.

4 Mint barátaimnak mondom nektek: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak.

5 Megmondom, kitől féljetek: attól féljetek, aki megöl, és utána arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek, attól féljetek.

6 Nemde öt verebet adnak két fillérért? És egyikükről sem feledkezik meg Isten.

7 Nektek pedig a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.

8 Mondom pedig nektek: Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt,

9 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt.

10 Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot.

11 Amikor majd zsinagógákba hurcolnak, felsőbbségek és hatóságok elé állítanak benneteket, ne aggodalmaskodjatok, hogy miként védekezzetek, vagy mit mondjatok,

12 mert a Szentlélek abban az órában megtanít titeket, mit kell mondanotok.

13 Akkor megszólalt valaki a tömegből: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!

14 Ő pedig azt mondta neki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá?

15 Majd így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az ember élete.

16 És mondott nekik egy példázatot: Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje,

17 azért magában így okoskodott: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet.

18 És azt mondta: Ezt teszem: lerontom a csűreimet, és nagyobbakat építek, és azokba takarítom be minden gabonámat és javaimat,

19 és ezt mondom a lelkemnek: „Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve. Helyezd magadat kényelembe, egyél, igyál, vigadozzál!”

20 Isten pedig azt mondta neki: „Bolond, ma éjjel elkérik tőled a lelkedet, amiket azért magadnak készítettél, kiéi lesznek?”

21 Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag.

22 Majd azt mondta tanítványainak: Ezért mondom nektek, ne aggodalmaskodjatok az életetek felől, hogy mit egyetek, sem a testetek felől, hogy mibe öltözködjetek.

23 Az élet több, mint az eledel, és a test több, mint az öltözet.

24 Nézzétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, nem is aratnak, nincs kamrájuk, sem csűrük, és Isten táplálja őket. Mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál!

25 Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?

26 Ha azért a legcsekélyebbet sem tehetitek meg, mit aggodalmaskodtok a többi felől?

27 Nézzétek meg a liliomokat, hogyan növekednek: Nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy.

28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, ennyire fölruházta Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!

29 Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.

30 Mert mindezeket a világ pogányai kérdezik, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.

31 Ti az Isten országát keressétek, és ezek mind megadatnak nektek!

32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.

33 Adjátok el, amitek van, és osszátok szét alamizsnaként! Szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket és elfogyhatatlan kincseket a mennyekben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, sem a moly meg nem emészti!

34 Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is.

35 Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva,

36 azokhoz hasonlóan, akik urukat várják, mikor jön meg a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.

37 Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megjön, ébren talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezve magát asztalhoz ülteti őket, hozzájuk megy, és felszolgál nekik.

38 És ha a második vagy harmadik őrváltáskor jön is meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!

39 Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, melyik órában jön a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy betörjön a házába.

40 Ti azért legyetek készek, mert amely órában nem gondolnátok, akkor jön el az Emberfia.

41 Péter pedig megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindenkinek?

42 Az Úr így válaszolt: Kicsoda hát a hű és a bölcs sáfár, akit az úr gondviselővé tett a házanépe fölött, hogy idejében kiadja nekik élelmüket?

43 Boldog az a szolga, akit megérkezésekor ura ilyen munkában talál!

44 Bizony mondom nektek, hogy egész vagyona felett gondviselővé teszi.

45 Ha pedig az a szolga így szólna a szívében: „Halogatja még az uram a hazajövetelt”, és verné a szolgákat és szolgálóleányokat, és kezdene enni és inni és részegeskedni:

46 megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja.

47 Azt a szolgát, aki ismerte urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntetik meg,

48 azt pedig, aki nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntetik meg. Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet várnak el.

49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak e földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!

50 De keresztséggel kell még megkereszteltetnem, és feszülten várok, amíg az be nem teljesedik.

51 Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, sokkal inkább meghasonlást.

52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlanak, három kettő ellen és kettő három ellen.

53 Meghasonlik az apa a fiával, a fiú az apjával, az anya a leányával és a leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.

54 Majd így szólt a sokasághoz: Amikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, mindjárt azt mondjátok, hogy esni fog, és úgy is lesz.

55 Amikor halljátok fújni a déli szelet, azt mondjátok, hogy hőség jön, és úgy is lesz.

56 Képmutatók! Az ég és a föld jelenségeit meg tudjátok ítélni, erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet mondani?

57 Magatoktól miért nem tudjátok megítélni, hogy mi az igaz?

58 Amikor pedig ellenségeddel a hatóság elé mégy, még az úton igyekezz megszabadulni tőle, hogy ne vigyen a bíró elé, és a bíró át ne adjon a börtönőrnek, és a börtönőr a tömlöcbe ne vessen téged.

59 Mondom neked, hogy ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért is meg nem adod.

13. fejezet

1 Voltak ott abban az időben néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével elegyítette.

2 Ő ezt felelte nekik: Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük?

3 Azt mondom nektek, hogy semmiképpen, sőt inkább: ha meg nem tértek, ti is mindnyájan ugyanígy elvesztek.

4 Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, bűnösebb volt Jeruzsálem minden lakójánál?

5 Azt mondom nektek, hogy semmiképpen, sőt inkább: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.

6 És ezt a példázatot mondta: Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és elment, hogy azon gyümölcsöt keressen, de nem talált.

7 Azt mondta a vincellérnek: Íme, harmadik éve már, hogy idejárok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok. Vágd ki azért, miért is foglalná a földet hiába!

8 Az pedig így válaszolt: Uram, hagyj békét neki még ebben az évben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom,

9 hátha terem jövőre, ha pedig mégsem, akkor majd kivágod.

10 Egy szombaton Jézus egy zsinagógában tanított.

11 Volt ott egy asszony, akiben betegségnek lelke lakozott már tizennyolc éve, és úgy meg volt görnyedve, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni.

12 Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és azt mondta neki: Asszony, feloldattál a betegségedből!

13 És rátette a kezét, mire az asszony azonnal felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.

14 A zsinagóga elöljárója azonban megharagudott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és azt mondta a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, akkor jöjjetek gyógyíttatni magatokat, és ne szombaton!

15 Az Úr azt válaszolta: Képmutató! Szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-e itatni?

16 Hát Ábrahám leányát, akit a Sátán megkötözött immár tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből szombaton?

17 Amikor ezeket mondta, ellenfelei mind megszégyenültek, és az egész nép örült mindazoknak a dicsőséges dolgoknak, amelyek általa történtek.

18 Jézus pedig azt mondta: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam?

19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet elővett az ember, és elvetette a kertjében. Az pedig felnevelkedett, fává lett, és az égi madarak fészket raktak az ágain.

20 Majd így folytatta: Mihez hasonlítsam az Isten országát?

21 Hasonló a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérce lisztbe, mígnem az egész megkelt.

22 Jeruzsálem felé menet városokon és falvakon haladt át, és mindenütt tanított.

23 Egyszer valaki azt kérdezte tőle: Uram, ugye kevesen üdvözülnek? Ő pedig azt mondta nekik:

24 Küzdjetek azért, hogy bemehessetek a szoros kapun, mert – mondom nektek – sokan próbálnak bemenni, és nem tudnak.

25 Mert ahogy a ház ura felkel, és bezárja az ajtót, ti már kívül állva kezditek az ajtót zörgetni, mondva: Uram! Uram! Nyisd meg nekünk! Ő pedig azt feleli: Nem tudom, honnan valók vagytok.

26 Akkor majd kezditek mondani: Teelőtted ettünk és ittunk, és az utcáinkon tanítottál.

27 Ő pedig azt válaszolja: Mondom nektek, nem tudom, honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!

28 Ott sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan.

29 És jönnek napkeletről és napnyugatról és északról és délről, és letelepednek az Isten országában.

30 Mert vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.

31 Még abban az órában jött hozzá néhány farizeus, és azt mondták neki: Menj, hagyd el ezt a helyet, mert Heródes meg akar ölni!

32 Erre ő így válaszolt: Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának: íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, és harmadnapon célba érek.

33 De nekem ma és holnap és azután úton kell lennem, mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, és ti nem akartátok!

35 Íme, pusztán hagyatik a házatok, és bizony mondom nektek, hogy addig nem láttok engem, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!

14. fejezet

1 Amikor a farizeusok egyik vezetőjének házához ment szombaton ebédelni, azok figyelték őt.

2 És íme, egy vízkóros ember volt előtte.

3 Jézus pedig megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?

4 Azok pedig hallgattak. Erre ő megérintette azt, meggyógyította és elbocsátotta.

5 Majd hozzájuk fordulva azt mondta: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza ki azonnal?

6 Erre nem tudtak mit felelni.

7 Amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket, egy példázatot mondott a meghívottaknak.

8 Amikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is meghívott,

9 és odajön az, aki mind téged, mind azt meghívta, és ezt mondja majd neked: Engedd át ennek a helyet! És akkor szégyenkezve az utolsó helyre fogsz ülni.

10 Hanem amikor meghívnak, menj és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odajön az, aki téged meghívott, ezt mondja neked: Barátom, ülj feljebb! Akkor megtiszteltetésben lesz részed minden asztaltársad előtt, akik együtt telepedtek asztalhoz veled.

11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.

12 Annak, aki őt meghívta, azt mondta: Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg arra a barátaidat, se a testvéreidet, se a rokonaidat, se a gazdag szomszédaidat, nehogy ők is meghívjanak, és viszonozzák neked.

13 Hanem amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat,

14 és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.

15 Amikor meghallotta ezt az egyik asztaltársa, azt mondta neki: Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában.

16 Ő pedig így válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott,

17 és elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy mondja meg a meghívottaknak: Gyertek, mert már minden kész!

18 De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek, ments ki engem!

19 A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam, kérlek, ments ki engem!

20 Ismét egy másik pedig azt mondta: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.

21 Viszatért a szolga, és jelentette ezeket urának. Akkor megharagudott a ház ura, és azt mondta szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és a szegényeket, csonkabonkákat, vakokat és sántákat hozd ide!

22 És a szolga azt mondta: Uram, meglett, amint megparancsoltad, és mégis van hely.

23 Akkor azt mondta az úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam.

24 Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

25 Nagy sokaság ment vele, és hozzájuk fordulva így szólt:

26 Ha valaki hozzám jön, és meg nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fiútestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom.

27 Aki nem hordozza a maga keresztjét, és nem követ engem, nem lehet a tanítványom.

28 Mert ki az közületek, aki ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy lesz-e elég pénze arra, hogy befejezze?

29 Nehogy miután lefektette az alapokat, már ne tudja befejezni, és csúfolni kezdje mindenki, aki látja,

30 és azt mondja: Ez az ember elkezdte az építést, de nem tudta véghezvinni!

31 Vagy ha az egyik király háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leül először, és tanácsot tart, hogy a maga tízezer emberével szembeszállhat-e azzal, aki ellene húszezerrel jön?

32 Mert különben amikor még az távol van, követséget küld, hogy megkérdezze a békefeltételeket.

33 Ennek megfelelően aki közületek búcsút nem mond minden vagyonának, nem lehet az én tanítványom.

34 Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?

35 Sem a földre, sem trágyának nem alkalmas, kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

15. fejezet

1 A vámszedők és a bűnösök mind igyekeztek Jézushoz, hogy hall gathas sák.

2 A farizeusok és az írástudók pedig zúgolódtak, és azt mondták: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.

3 Erre ezt a példázatot mondta nekik:

4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja?

5 És ha megtalálta, örömmel felveszi a vállára,

6 és amikor hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait, és így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat!

7 Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.

8 Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van, és egy drahmát elveszít, nem gyújt-e gyertyát, és nem sepri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?

9 És ha megtalálta, összehívja a barátnőit és a szomszédait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, melyet elveszítettem!

10 Mondom nektek, ilyen örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.

11 Majd pedig ezt mondta: Egy embernek volt két fia,

12 és az ifjabbik azt mondta az apjának: Apám, add ki a vagyonból a rám eső részt! Ő pedig megosztotta köztük a vagyont.

13 Nem sokkal azután a kisebbik fiú összeszedte mindenét, messze vidékre költözött, és ott eltékozolta vagyonát, mert kicsapongó életet élt.

14 Miután pedig mindent elköltött, nagy éhség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett.

15 Akkor elment, elszegődött annak a vidéknek az egyik polgárához, és az elküldte őt a mezejére disznókat legeltetni.

16 És a fiú szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal a moslékkal, amelyet a disznók ettek, de senki sem adott neki.

17 Ekkor aztán magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak milyen sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok.

18 Felkerekedek azért, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened,

19 és nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak nevezz; tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy.

20 Felkerekedett, és elment apjához. Amikor pedig még távol volt, meglátta őt az apja, és megesett a szíve rajta. Odafutott, nyakába borult, és megcsókolta.

21 Fia pedig azt mondta neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak nevezz.

22 Az apja pedig azt mondta a szolgáinak: Ide hamar a legszebb ruhát, adjátok fel rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára!

23 Hozzátok a hízott borjút, vágjátok le, együnk most és vigadozzunk,

24 mert ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.

25 A nagyobbik fia pedig a mezőn volt, és amikor hazajött, és közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.

26 Előszólított egy szolgát, és megtudakolta tőle, mi folyik itt.

27 Ő pedig azt mondta neki: Az öcséd jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, merthogy egészségben kapta őt vissza.

28 Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Az apja azért kiment, és kérlelte őt.

29 Ő pedig felelve azt mondta apjának: Íme, mennyi esztendeje szolgálok neked, parancsodat soha meg nem szegtem, és nekem sosem adtál még egy kecskegidát sem, hogy a barátaimmal vigadjak.

30 Amikor pedig ez a fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a vagyonodat, levágattad neki a hizlalt borjút.

31 Ő pedig azt mondta neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd.

32 Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy a te testvéred meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott.

16. fejezet

1 Majd azt mondta tanítványainak: Volt egy gazdag ember, és volt annak egy sáfára, akit bevádoltak nála, hogy eltékozolja vagyonát.

2 Előhívatta azért, és azt mondta neki: Mit hallok felőled? Adj számot a sáfárságodról, mert különben nem lehetsz tovább sáfár!

3 A sáfár azt mondta magában: Mitévő legyek, ha az uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.

4 Tudom, mit tegyek, hogy amikor sáfárságomtól megfosztanak, befogadjanak engem a házaikba.

5 És magához hívatta urának minden egyes adósát, és azt mondta az elsőnek: Mennyivel tartozol az uramnak?

6 Az pedig így felelt: Száz korsó olajjal. És azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le, és írj hamar ötvenet!

7 Azután azt mondta a másiknak: Te mennyivel tartozol? Az pedig így felelt: Száz kórus búzával. És azt mondta annak: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat!

8 És dicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében eszesebbek a világosság fiainál.

9 Én is mondom nektek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.

10 Aki a kevesen hű, az a sokon is hű, és aki a kevesen hamis, az a sokon is hamis.

11 Ha azért a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízná rátok az igazit?

12 És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek, ami a tiétek?

13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

14 Hallották pedig mindezeket a farizeusok is, akik pénzszeretők voltak, és csúfolódtak.

15 Ő pedig azt mondta nekik: Ti az emberek előtt igaznak tartjátok magatokat, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek között magasztos, az Isten előtt utálatos.

16 A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak, attól fogva az Isten országát hirdetik, és mindenki küzdelem árán jut oda.

17 Könnyebben elmúlik az ég és a föld, mintsem hogy a törvényből egy pontocska is elvesszen.

18 Aki elbocsátja a feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az is házasságtörő.

19 Volt pedig egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és mindennap nagy lakomát szerzett.

20 És volt egy Lázár nevű koldus, aki fekélyekkel tele ott feküdt a kapuja előtt,

21 és szívesen jóllakott volna a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal, de csak a kutyák jöttek, hogy nyalják sebeit.

22 Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok felvitték Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették.

23 És amint a pokolban kínok között fölemelte szemeit, látta távolról Ábrahámot és Lázárt annak kebelén.

24 Akkor így kiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy mártsa ujjának hegyét a vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!

25 Ábrahám pedig azt mondta: Fiam, emlékezz rá, hogy a jókat te megkaptad az életedben, hasonlóképpen Lázár is a rosszakat, neki most vigasztalásban van része, te pedig gyötrődsz.

26 Mindezeken felül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, úgyhogy akik át akarnának is menni innen hozzátok, nem mehetnek, sem azok onnan hozzánk át nem jöhetnek.

27 Erre így szólt: Kérlek azért, Atyám, hogy akkor küldd el őt az apám házához,

28 mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyságot, nehogy ők is e gyötrelem helyére jussanak.

29 Azt mondta neki Ábrahám: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassák azokat!

30 Az pedig így szólt: Nem úgy, atyám, Ábrahám, mert ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek.

31 Ő pedig azt mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.

17. fejezet

1 Azután azt mondta a tanítványoknak: Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki által történnek!

2 Jobb annak, ha egy malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem hogy e kicsinyek közül egyet is megbotránkoztasson.

3 Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik a testvéred, dorgáld meg, és ha megtér, bocsáss meg neki.

4 És ha egy nap hétszer vétkezik ellened, és hétszer fordul hozzád, és azt mondja: „Megbántam”, bocsáss meg neki.

5 Az apostolok azt mondták az Úrnak: Növeld a hitünket!

6 Az Úr pedig így válaszolt: Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a szederfának: „Szakadj ki gyökerestűl, és eressz gyökeret a tengerben!”, szót fogadna nektek.

7 Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, azt mondja neki, amikor a mezőről megjön: „Gyere hamar, ülj asztalhoz!”?

8 Nemde inkább azt mondja neki: „Készíts vacsorát, és felövezve magadat szolgálj fel nekem, amíg eszem és iszom, és azután egyél és igyál te is”?

9 Netán hálálkodik annak a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? Nem gondolom.

10 Így ti is, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.

11 Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea határa mentén haladt el.

12 Amint beért egy faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe, akik távol megálltak,

13 és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

14 Amikor meglátta őket, azt mondta nekik: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odamentek, megtisztultak.

15 Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan magasztalta Istent,

16 majd Jézus lábához borult, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.

17 Jézus pedig azt mondta: Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?

18 Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőíteni Istent, csak ez az idegen?

19 És azt mondta neki: Kelj föl, és menj el, a te hited megtartott téged.

20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt a feleletet adta: Az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.

21 Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa bennetek van.

22 Majd azt mondta a tanítványoknak: Jönnek majd napok, amikor szívesen látnátok akár csak egyet is az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.

23 Ha ezt mondják majd nektek: „Íme, itt van” vagy „Íme, ott van”, ne menjetek oda, ne fussatok utána!

24 Mert amint a felvillanó villámlás az ég egyik szélétől a másikig fénylik, úgy jön el az Emberfia is a maga napján.

25 Előbb azonban sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.

26 Amint Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is:

27 ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és mindenkit elpusztított.

28 Ugyanígy volt Lót napjaiban is, ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek,

29 de amely napon Lót elhagyta Sodomát, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elpusztított.

30 Éppen így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

31 Aki azon a napon a háztetőn lesz, és holmija a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza!

32 Emlékezzetek Lót feleségére!

33 Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, és aki elveszti, megtartja azt.

34 Mondom nektek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

35 Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

36 Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

37 És megkérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig azt mondta nekik: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.

18. fejezet

1 Mondott nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad meglankadni.

2 Ezt mondta: Volt egy bíró egy városban, aki az Istent nem félte, és az embereket sem sokra becsülte.

3 Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és arra kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

4 A bíró egy ideig nem akarta, de azután így szólt magában: Én ugyan nem félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,

5 de mivelhogy terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne jöjjön szüntelen, ne zaklasson már engem.

6 Majd így szólt az Úr: Halljátok, mit mond ez a hamis bíró?

7 Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjelnappal hozzá kiáltanak segítségért, vajon megváratja-e őket?

8 Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

9 Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe vették, ezt a példázatot is mondta:

10 Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő.

11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is.

12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.

13 A vámszedő pedig távol állva még a szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verve ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!

14 Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz, mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

15 Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor pedig látták ezt a tanítványok, megdorgálták őket.

16 De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.

17 Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.

18 Akkor megkérdezte őt egy főember: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?

19 Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.

20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld apádat és anyádat!

21 Az pedig azt mondta: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

22 Jézus ezeket hallva azt mondta neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, kövess engem!

23 Az pedig ezeket hallva igen megszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

24 Amikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodott, azt mondta: Milyen nehezen mennek be a vagyonosok az Isten országába!

25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.

26 Akik ezt hallották, így szóltak: Ki üdvözülhet akkor?

27 Ő azt válaszolta: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.

28 Péter ekkor azt mondta: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!

29 Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki nincs, aki elhagyta házát vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért,

30 és ne kapna sokszorta többet ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

31 Majd maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak.

32 Mert kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik,

33 majd megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad.

34 Ők azonban semmit sem értettek ezekből; ez a beszéd rejtve maradt előttük, nem fogták fel a hallottakat.

35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult.

36 Amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódott: Mi dolog az?

37 Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

38 Erre felkiáltott: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

39 Az elöl menők csitították, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!

40 Jézus pedig megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel ért, megkérdezte tőle:

41 Mit akarsz, hogy tegyek veled? Az pedig így válaszolt: Uram, hogy lássak!

42 És Jézus azt mondta neki: Láss, a te hited megtartott téged!

43 És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Az egész nép pedig ezt látva dicsőséget adott Istennek.

19. fejezet

1 Jerikóba érkezett, és végigment a városon.

2 És volt ott egy Zákeus nevű ember, egy gazdag fővámszedő,

3 aki igyekezett Jézust látni, hogy ki ő, de a sokaságtól nem láthatta, mivelhogy alacsony termetű volt.

4 Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy onnan lássa, mert arra vitt az útja.

5 Amikor Jézus arra a helyre jutott, feltekintett, észrevette, és azt mondta neki: Zákeus, hamar szállj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom.

6 Erre sietve leszállt, és örömmel fogadta.

7 Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és azt mondták, hogy bűnös emberhez ment be szállásra.

8 Zákeus pedig előállt, és azt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megcsaltam, annak négyszer annyit adok helyette.

9 Erre Jézus azt mondta neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.

10 Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

11 Miközben ezeket hallgatták, még egy példázatot is mondott, mivelhogy közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.

12 Azt mondta: Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza.

13 Előszólította azért tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és azt mondta: Kereskedjetek vele, amíg megjövök!

14 Alattvalói pedig gyűlölték őt. Követséget küldtek utána, és ezt mondták: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.

15 Amikor aztán a királyság megszerzése után visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

16 Eljött tehát az első, és azt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.

17 Ő pedig azt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivelhogy hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz városon.

18 És jött a második, és azt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.

19 Ehhez is így szólt: Neked is legyen hatalmad öt városon.

20 És jött egy másik, aki így szólt: Uram, itt van a minád, amelyet egy kendőbe rejtve őriztem,

21 mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, és elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.

22 Erre azt mondta neki: Saját szavaid alapján ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem.

23 Miért nem adtad a pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza?

24 És azt mondta az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.

25 És azt mondták neki: Uram, annak tíz minája van!

26 Ő pedig így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle.

27 Ezenfelül pedig azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!

28 Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.

29 Amikor közeledett Betfagéhoz és Betániához, annál a hegynél, amelyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt tanítványai közül,

30 és azt mondta nekik: Menjetek be az előttetek levő faluba, és ahogy bementek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még soha nem ült, azt oldjátok el és hozzátok ide!

31 És ha valaki megkérdezi tőletek, hogy miért oldjátok el, így válaszoljatok: Az Úrnak van rá szüksége.

32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik.

33 Amikor a szamárcsikót eloldották, azt kérdezték a gazdái: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?”

34 Ők pedig azt mondták: „Az Úrnak van rá szüksége”,

35 és elvezették Jézushoz, majd ruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és ráültették Jézust.

36 Ahogy ment, az emberek az útra terítették előtte a ruháikat.

37 Amikor már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok sokasága örömében hangosan dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak.

38 Ezt kiáltották: Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!

39 A sokaságból néhány farizeus azt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat!

40 Ő azonban így válaszolt: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

41 Ahogy közelebb ért, és látta a várost, megsiratta,

42 és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől!

43 Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot emelnek ellened, körülvesznek, mindenfelől megostromolnak

44 és földre tipornak téged és fiaidat falaidon belül, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.

45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat,

46 ezt mondva nekik: Meg van írva: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek.

47 És mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői pedig igyekeztek őt elveszteni,

48 de nem találták a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép rajta csüngött, és őt hallgatta.

20. fejezet

1 És történt egy napon, amikor a népet a templomban tanította, és hirdette az evangéliumot, hogy előálltak a főpapok az írástudókkal és a vénekkel együtt,

2 és megkérdezték tőle: Mondd meg nekünk, milyen felhatalmazással teszed ezeket, vagy ki az, aki téged erre felhatalmazott?

3 Ő pedig így válaszolt: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, mondjátok meg azért nekem:

4 János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől?

5 Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani: „Miért nem hittetek neki?”

6 Ha pedig azt mondjuk, emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.

7 Ezért azt válaszolták, hogy ők nem tudják, honnan van.

8 Mire Jézus azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.

9 Majd ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta munkásoknak, és hosszú időre elutazott.

10 És amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő terméséből. De a munkások ezt megverték, és üres kézzel küldték el.

11 Majd egy másik szolgát is küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel visszaküldték.

12 Még egy harmadikat is küldött, azt meg véresre verve kidobták.

13 Azt mondta azért a szőlő ura: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, ha őt látják, talán csak megbecsülik.

14 De amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös, öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!

15 Kidobták azért a szőlőből, és megölték. Most azért mit tesz a szőlő ura?

16 Elmegy, elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Amikor ezt hallották, így szóltak: Meg ne történjen ez!

17 Ő pedig rájuk tekintve azt mondta: Mit jelent akkor az, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az szegletkővé lett?

18 Aki erre a kőre esik, összetöri magát, és akire ez ráesik, az széjjelzúzódik.

19 A főpapok és az írástudók azon voltak, hogy még abban az órában elfogják, mert megértették, hogy ellenük mondta ezt a példázatot, de féltek a néptől.

20 Azért, hogy szemmel tartsák, kémeket küldtek ki, akik igaznak tettették magukat, hogy őt megfogják beszédében, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalomnak.

21 Ezek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját:

22 szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

23 Ő azonban felismerte álnokságukat, és azt mondta:

24 Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Ők pedig azt felelték: A császáré.

25 Mire azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.

26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt, hanem elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.

27 Odament hozzá néhány szadduceus is, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték tőle:

28 Mester, Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermektelen volt, akkor annak testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.

29 Volt azért hét testvér, az első megnősült, de gyermektelenül halt meg,

30 úgyhogy a másik,

31 majd a harmadik vette el annak feleségét, aztán sorban mind a hét, de nem hagytak utódot, és meghaltak.

32 Végül meghalt az asszony is.

33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük, mert mind a hétnek a felesége volt?

34 Jézus így válaszolt nekik: E világ fiai házasodnak, és férjhez mennek,

35 de akik méltónak ítéltetnek arra, hogy eljussanak abba a világba és a halálból való feltámadásra, nem házasodnak, és férjhez sem mennek,

36 sőt meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és az Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.

37 Azt pedig, hogy a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének hívta.

38 Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek Istene, mert előtte mind életben van.

39 Néhány írástudó ekkor azt mondta: Mester, jól mondtad!

40 És többé semmit sem mertek kérdezni tőle.

41 Ő pedig azt mondta nekik: Hogyan mondják, hogy a Krisztus Dávid fia?

42 Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: „Azt mondta az Úr az én Uramnak: ülj a jobb kezem felől,

43 míg ellenségeidet lábad alá nem vetem zsámolyul!”

44 Ha pedig Dávid Urának mondja, hogyan lehet akkor a fia?

45 És az egész nép füle hallatára azt mondta tanítványainak:

46 Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járkálnak hosszú köntösökben, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, a zsinagógákban az első üléseket és a lakomákon a főhelyeket,

47 akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezek igen súlyos ítélet alá esnek.

21. fejezet

1 Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok az ajándékaikat a perselybe.

2 Látott pedig egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért vetett bele.

3 Ekkor így szólt: Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél többet adott,

4 mert mindezek a fölöslegükből adták az ajándékot, ő azonban szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odaadta.

5 Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, azt mondta:

6 Eljönnek majd a napok, amikor ezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.

7 Megkérdezték tőle: Mester, mikor lesznek ezek, és mi lesz a jele annak, hogy ez bekövetkezik?

8 Ő pedig azt mondta: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket, mert sokan jönnek az én nevemben, akik azt mondják: „Én vagyok”, és hogy „az idő elérkezett”. Ne kövessétek őket!

9 Amikor hallotok háborúkról és lázadásokról, ne rémüljetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.

10 Majd így folytatta: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,

11 és mindenfelé nagy földindulások, éhségek és járványok lesznek, az égen pedig ijesztő nagy jelek lesznek láthatók.

12 De ezeket megelőzően kezet emelnek rátok, és üldözni fognak titeket, átadnak a zsinagógáknak, börtönbe vetnek, és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.

13 De ez alkalom lesz nektek a bizonyságtételre.

14 Döntsétek el szívetekben, hogy nem gondolkodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre,

15 mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.

16 Még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is elárulnak titeket, sőt egyeseket meg is ölnek közületek.

17 Mindenki gyűlölni fog benneteket az én nevemért.

18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el.

19 Kitartásotokkal nyeritek meg lelketeket.

20 Amikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett pusztulása.

21 Akkor, akik Júdeában lesznek, meneküljenek a hegyekbe, a városban levők pedig hagyják el azt, és akik a mezőn vannak, ne menjenek be abba.

22 Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva.

23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban, mert nagy nyomorúság lesz e földön és harag e népen!

24 Kardélre hányják és fogságba viszik őket minden pogány nép közé, és Jeruzsálemet a pogányok megtapodják, amíg be nem telik a pogányok ideje.

25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban, a földön pedig a népek tanácstalanságukban kétségbeesnek a tenger zúgása és tajtékzása miatt.

26 Dermesztő félelem lesz úrrá az embereken annak várása miatt, amik e földre következnek, mert az egek erősségei megrendülnek.

27 Akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben hatalommal és nagy dicsőséggel.

28 Amikor pedig mindezek elkezdődnek, álljatok fel, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a ti váltságotok.

29 Mondott nekik egy példázatot: Nézzétek meg a fügefát és a többi fákat!

30 Amikor látjátok, hogy lombosodik, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár.

31 Ugyanúgy ti is, amikor látjátok, hogy ezek bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.

32 Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek.

33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.

34 De vigyázzatok magatokra, hogy meg ne nehezedjék a szívetek tobzódás, részegség és ez élet gondjai miatt, hogy váratlanul ne érjen benneteket az a nap,

35 amely mint egy csapda, úgy lep meg mindenkit, aki az egész föld színén lakik.

36 Legyetek éberek, és imádkozzatok minden időben, hogy el tudjátok kerülni mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az Emberfia előtt!

37 Napközben a templomban tanított, éjszakára pedig kiment, hogy azon a hegyen lehessen, amelyet Olajfák hegyének hívnak.

38 Kora reggel pedig odament hozzá az egész nép, hogy hallgassa a templomban.

22. fejezet

1 Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet páskának hívnak.

2 A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.

3 Bement pedig a Sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek hívnak, és a tizenkettőhöz tartozott,

4 és elment, megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogyan adja őt a kezükbe.

5 Azok örültek, és megegyeztek, hogy pénzt adnak neki,

6 ő pedig megígérte, hogy keres egy jó alkalmat, amikor a tömeg tudta nélkül a kezükbe juttatja.

7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt,

8 és Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük!

9 Ők megkérdezték: Hol akarod, hogy elkészítsük?

10 Ő pedig azt mondta nekik: Amikor beértek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,

11 és mondjátok a házigazdának: Azt kérdezi a Mester: „Hol van az a szállás, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti bárányt?”

12 Ő majd mutat nektek egy berendezett, nagy emeleti helyiséget, ott készítsétek el.

13 Elmentek azért, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

14 Amikor eljött az idő, az apostolokkal együtt asztalhoz telepedett,

15 és azt mondta nekik: Vágyva vágytam arra, hogy mielőtt szenvednék, megegyem veletek a húsvéti bárányt.

16 Mert mondom nektek, hogy többet nem eszem azt, amíg be nem teljesedik ez az Isten országában.

17 Aztán vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között,

18 mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.

19 És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, nekik adta, és ezt mondta: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

20 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsorázott, és ezt mondta: Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik.

21 De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.

22 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint az elrendeltetett, de jaj annak az embernek, aki elárulja!

23 Ők pedig kezdték egymás között kérdezni, vajon ki lehet az közülük, aki ezt megteszi.

24 Majd versengés is támadt közöttük arról, hogy ki tekinthető közöttük nagyobbnak.

25 Ő pedig azt mondta nekik: A pogányokon királyaik uralkodnak, és akik a hatalmat gyakorolják fölöttük, jótevőnek hívatják magukat.

26 Ti viszont ne így tegyetek, hanem aki a legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.

27 Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

28 Ti vagytok azok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,

29 ezért én királyságot adok nektek, amit az én Atyám adott nekem,

30 hogy egyetek és igyatok az asztalomnál az én országomban, és királyi trónszékeken ülve ítéljétek Izráel tizenkét nemzetségét.

31 Simon! Simon! Íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

32 de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Azért ha majd megtérsz, erősítsd testvéreidet!

33 Ő pedig azt mondta neki: Uram, veled kész vagyok akár börtönbe vagy a halálba is menni!

34 Mire ő azt felelte: Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas ma megszólal, te háromszor megtagadod, hogy ismersz engem.

35 És azt mondta nekik: Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok? Azt felelték: Semmiben sem.

36 Majd ezt mondta nekik: Most azért akinek van erszénye, vegye elő, hasonlóképpen a tarisznyát is, akinek pedig nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen magának.

37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: „A gonoszok közé számláltatott”, mert ami elrendeltetett felőlem, az beteljesedik.

38 Azok pedig mondták: Uram, itt van két kard. Ő pedig ennyit mondott: Elég.

39 Majd elindult, és szokása szerint kiment az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték.

40 Amikor arra a helyre ért, azt mondta nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

41 Majd eltávozott tőlük egy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott:

42 Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied!

43 Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.

44 Halálos gyötrődésében még buzgóbban imádkozott, verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.

45 Miután az imádkozásból fölkelt, és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.

46 Azt mondta nekik: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

47 Még beszélt, amikor íme, sokaság közeledett, élükön Júdással, a tizenkettő egyikével, aki Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

48 Jézus pedig azt mondta neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?

49 A körülötte levők pedig, látva, hogy mi történik, megkérdezték: Uram, vágjuk őket fegyverrel?

50 És egyikük odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét.

51 Jézus azonban megszólalt, és azt mondta: Eddig és ne tovább! És megérintette a szolga fülét, és meggyógyította.

52 Majd azt mondta az elfogására kivonult főpapoknak, a templomőrség vezetőinek és a véneknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.

53 Amikor mindennap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok és a sötétség hatalma.

54 Ekkor megragadták őt, elvezették, és bevitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte.

55 Amikor az udvar közepén tüzet raktak, és körbeülték, Péter is közéjük ült.

56 És ahogy ott ült a tűz világosságánál, meglátta őt egy szolgálólány, jól megnézte, és azt mondta: Ez is vele volt!

57 Ő azonban letagadta, mondva: Asszony, nem ismerem őt!

58 Nem sokkal ezután más is észrevette őt, és azt mondta: Te is közülük való vagy! Péter pedig így szólt: Ember, nem vagyok!

59 Majd úgy egy óra múlva ismét másvalaki erősítgette: De bizony ez is vele volt, hiszen ő is galileai!

60 Mire Péter ismét tiltakozott: Ember, nem tudom, mit beszélsz! És még beszélt, amikor megszólalt a kakas.

61 Az Úr pedig hátrafordulva rátekintett Péterre. Ekkor visszaemlékezett Péter az Úr szavára, amikor azt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.

62 És kiment Péter, és keservesen sírt.

63 Azok a férfiak pedig, akik Jézust őrizték, csúfolták és verték,

64 betakarták a szemét, majd azt mondták neki: Prófétáld meg, ki az, aki megütött!

65 És más hasonló szidalommal illették.

66 Amint megvirradt, összegyűlt a nép véneinek tanácsa, a főpapok és az írástudók, és a nagytanács elé állították,

67 majd azt mondták: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk! Ő pedig így válaszolt: Ha mondom nektek, nem hiszitek,

68 és ha kérdezek, nem feleltek nekem.

69 De mostantól fogva ott ül majd az Emberfia a hatalmas Isten jobbján.

70 Erre mindnyájan azt kérdezték tőle: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig azt válaszolta: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

71 Azok pedig így szóltak: Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.

23. fejezet

1 Aztán felkerekedett az egész sokaság, és elvitték őt Pilátushoz.

2 Így kezdték vádolni: Úgy találtuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy a császárnak adót fizessünk, és azt állítja magáról, hogy ő Krisztus, a király.

3 Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig így válaszolt: Te mondod!

4 Pilátus azért azt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.

5 De azok erősködtek, és azt mondták, hogy tanításával fellázítja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.

6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e.

7 Amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, mivel azokban a napokban ő is Jeruzsálemben tartózkodott.

8 Heródes pedig nagyon megörült Jézusnak, mert már régóta szerette volna őt látni, mivel sokat hallott felőle, és remélte, hogy majd valami csodát tesz a szeme láttára.

9 Hosszasan faggatta, de ő semmit sem válaszolt neki.

10 A főpapok és az írástudók is ott álltak, és nagy igyekezettel vádolták őt.

11 Heródes katonáival együtt megvetően bánt vele, és kigúnyolta, majd fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.

12 Heródes és Pilátus ezen a napon lettek barátok, mert korábban ellenséges viszonyban voltak egymással.

13 Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,

14 és azt mondta nekik: Elém hoztátok ezt az embert, mint a nép lázítóját, és íme, én előttetek kihallgattam, és semmi olyan bűnt nem találtam benne, amellyel vádoljátok.

15 De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.

16 Megfenyítem tehát, és elbocsátom.

17 Az ünnep miatt ugyanis szabadon kellett engednie egy foglyot.

18 De az egész sokaság felkiáltott: Végezz vele, és bocsásd el Barabbást!

19 Ez utóbbit a városban kitört valamilyen lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe.

20 Pilátus ekkor ismét hozzájuk fordult, mert szerette volna szabadon engedni Jézust.

21 De azok egyre csak kiáltoztak: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!

22 Ő pedig harmadszor is azt mondta nekik: De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne, megfenyítem azért, és elbocsátom.

23 Azok pedig hangos kiáltozással ostromolták, és követelték, hogy feszítsék meg, és győzött a kiáltozásuk.

24 Pilátus úgy döntött, hogy enged követelésüknek,

25 és elbocsátotta nekik azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

26 Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki éppen a mezőről jött, és arra tették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.

27 A népnek és asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik gyászolták és siratták.

28 Jézus pedig feléjük fordulva azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket,

29 mert jönnek majd napok, amelyeken azt mondják: Boldogok a meddők, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!

30 Akkor azt kiáltják a hegyeknek: Essetek ránk! És a halmoknak: Borítsatok el minket!

31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?

32 Vele együtt két gonosztevőt is vittek kivégzésre.

33 Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívnak, megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

34 Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.

35 A nép ott állt és nézte, a főemberek pedig gúnyosan megjegyezték: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!

36 A katonák is odamentek, csúfolták, ecettel kínálták,

37 és azt mondták neki: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!

38 Felirat is volt felette, görög, latin és héber betűkkel: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így szidalmazta: Nemde te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!

40 De a másik megdorgálta ezt mondva: Te nem féled az Istent? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

41 Mi ugyan jogosan, mert cselekedeteink méltó büntetését vesszük, de ő semmi rosszat nem cselekedett.

42 És azt mondta: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba!

43 Ő így felelt: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.

44 Már körülbelül hat óra volt, és sötétség lett az egész földön mintegy kilenc óráig.

45 A nap elsötétült, és a templom kárpitja középen kettéhasadt.

46 Jézus pedig hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet! – és ezt mondva meghalt.

47 Amikor a százados látta, ami történt, így dicsőítette Istent: Bizony, ez az ember igaz volt.

48 És az egész sokaság, amely bámészkodni ment oda, amikor látta a történteket, mellét verve tért haza.

49 Mindazok, akik ismerték, és az asszonyok, akik Galileából követték, távolabb állva szemlélték ezeket.

50 Volt egy József nevű ember, a nagytanács tagja, jó és igaz férfiú, a júdeai Arimátia városából,

51 aki nem értett egyet a többiek tanácsával és eljárásával, és maga is várta az Isten országát.

52 Ez odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

53 Majd levette a keresztről, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírboltba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.

54 Az előkészület napja volt, szombatra virradóan.

55 Az őt követő asszonyok is, akik Galileából jöttek vele, elkísérték, és megnézték a sírt és azt is, ahogyan elhelyezték a testét benne.

56 Majd visszatértek, és illatszereket és keneteket készítettek elő.

57 Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.

24. fejezet

1 A hét első napján pedig kora reggel a sírhoz mentek, és magukkal vitték az elkészített illatszereket.

2 A követ pedig a sírról elhengerítve találták,

3 és amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.

4 Amíg emiatt tanácstalanul álltak, hirtelen két férfi állt melléjük fényes öltözetben.

5 Akkor rémülten földre szegezték tekintetüket, azok pedig így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a halottak között az élőt?

6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt.

7 Azt mondta: Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, megfeszíttetnie és harmadnapon feltámadnia.

8 Visszaemlékeztek azért az ő szavaira,

9 és miután a sírtól visszatértek, mindezeket elmondták a tizenegynek és a többieknek.

10 A magdalai Mária, Johanna, Mária, Jakab anyja és több más velük levő asszony mondta el mindezeket az apostoloknak,

11 de szavuk csak üres fecsegésnek tűnt előttük, és nem hittek nekik.

12 Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Elment, magában csodálkozva a történteken.

13 Még aznap ketten közülük elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt.

14 Egymással beszélgettek mindazokról, amik történtek.

15 És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton.

16 De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt.

17 Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? Erre ők szomorú ábrázattal megálltak.

18 És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban?

19 Azt kérdezte tőlük: Mi történt? Ők pedig elmondták neki, hogy mi minden történt a názáreti Jézussal, aki próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt,

20 és hogyan adták át a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.

21 „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek.

22 Hanem néhány közülünk való asszony, akik korán reggel a sírnál voltak, azzal döbbentettek meg bennünket,

23 hogy nem találták ott az ő testét. Visszajöttek, és elbeszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él.

24 Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, őt pedig nem látták.”

25 Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak!

26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?

27 És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban.

28 Közben elérkeztek ahhoz a faluhoz, ahova igyekeztek, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.

29 De marasztalták, és azt kérték: Maradj velünk, mert már beesteledett, és a nap lehanyatlott! Bement azért, és velük maradt.

30 Amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és nekik adta.

31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.

32 Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat?

33 És még abban az órában felkerekedtek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket,

34 akik azt mondták: Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!

35 Ekkor ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel őt a kenyér megtörésekor.

36 Miközben ezekről beszéltek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek!

37 Megrémültek, és ijedtükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.

38 Ő pedig így szólt hozzájuk: Miért ijedtek meg, és miért támad kétség szívetekben?

39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én vagyok; érintsetek meg engem, és lássatok, mert a szellemeknek nincs húsuk és csontjuk, de amint látjátok, nekem van!

40 És ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát.

41 De amikor örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt kérdezte tőlük: Van itt valami ennivalótok?

42 Ők pedig adtak neki egy darab sült halat és egy kis lépes mézet,

43 amelyet átvett tőlük, és a szemük láttára megevett.

44 Majd azt mondta nekik: Erről beszéltem nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, ami megíratott felőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.

45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat,

46 és azt mondta nekik: Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halottak közül.

47 És az ő nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden pogány között, Jeruzsálemtől elkezdve.

48 Ti vagytok pedig ezeknek tanúi.

49 Azért én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.

50 Azután kivezette őket Betániáig, majd felemelte kezeit, és megáldotta őket.

51 És mialatt áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.

52 Ők pedig őt imádva, nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe,

53 és mindenkor a templomban voltak, és dicsőítették Istent.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .