Márk evangéliuma

1. fejezet

1 Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete,

2 amint meg van írva Ézsaiás prófétánál: Íme, elküldöm az én követemet előtted, aki előkészíti a te utadat.

3 Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!

4 Így jelent meg János, aki a pusztában keresztelt, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára.

5 Júdea egész környékének és Jeruzsálemnek a lakói is mind kimentek hozzá, megvallották bűneiket, és megkeresztelkedtek általa a Jordán vizében.

6 János pedig teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, sáskát és erdei mézet evett,

7 és ezt hirdette: Utánam jön, aki erősebb nálam; és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva sarujának szíját megoldjam.

8 Én vízzel keresztelek, de ő majd Szentlélekkel keresztel meg titeket.

9 Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte a Jordánban.

10 És amint kijött a vízből, látta, hogy a menny megnyílik, és a Lélek mint galamb leszáll reá.

11 És szózat hangzott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm.

12 A Lélek pedig azonnal elragadta őt a pusztába.

13 És a pusztában volt negyven napig, ahol a Sátán megkísértette, vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.

14 Miután Jánost tömlöcbe vetették, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát.

15 Ezt mondta: Betelt az idő, elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!

16 Amikor a Galileai-tenger mellett járt, meglátta Simont és Andrást, annak testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak.

17 Így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket!

18 És azonnal otthagyták hálóikat, és követték őt.

19 Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, amint a hajóban hálóikat javítgatták.

20 Őket is azonnal hívta, ők pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal a hajóban hagyva követték őt.

21 Kapernaumba mentek, és mindjárt szombaton bement a zsinagógába, és tanított.

22 Álmélkodtak tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

23 Éppen ott volt a zsinagógájukban egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel:

24 Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.

25 De Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!

26 A tisztátalan lélek pedig megrángatta az embert, és hangosan kiáltva kiment belőle.

27 Mindnyájan elálmélkodtak, annyira, hogy egymás között kérdezgették: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek neki?

28 És azonnal elterjedt a híre Galilea egész környékén.

29 Ahogy a zsinagógából kiment, Simon és András házához mentek Jakabbal és Jánossal együtt.

30 Simon anyósa pedig lázas betegen feküdt, és nyomban szóltak is neki felőle.

31 Ő odament, megfogta a kezét, és talpra állította, mire azonnal elhagyta a láz, és szolgált nekik.

32 Estefelé, amikor leszállt a nap, hozzá vittek minden beteget és megszállottat,

33 úgyhogy az egész város odagyűlt az ajtó elé.

34 Sokakat meggyógyított ekkor, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem hagyta szólni az ördögöket, mivelhogy felismerték.

35 Kora reggel, még szürkületben fölkelt, kiment, és egy puszta helyre ment, ahol imádkozott.

36 Simon pedig és a vele levők utána siettek,

37 és amikor megtalálták, ezt mondták neki: Mindenki téged keres.

38 Ő pedig így válaszolt: Menjünk máshova, a közeli városokba, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.

39 Be is járta egész Galileát, és prédikált zsinagógáikban, és ördögöket űzött ki.

40 És odament hozzá egy leprás, aki könyörögve leborult előtte, és azt mondta neki: Ha akarod, megtisztíthatsz engem.

41 Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!

42 És azonnal eltávozott tőle a lepra, és megtisztult,

43 majd Jézus szigorúan ráparancsolva nyomban elküldte.

44 Azt mondta neki: Vigyázz, senkinek semmit ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.

45 Az pedig elment, és mindenfelé kezdte hirdetni és terjeszteni, ami vele történt, annyira, hogy Jézus már be sem mehetett nyilvánosan a városba, hanem kint, puszta helyeken volt, és oda mentek hozzá mindenfelől.

2. fejezet

1 Néhány nappal később ismét bement Kapernaumba, és meghallották, hogy otthon van.

2 Hamarosan olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem fértek el. Ő pedig hirdette nekik az igét.

3 Egy bénával akartak hozzá menni, akit négyen emeltek.

4 De mivel a sokaság miatt nem juthattak a közelébe, megbontották a ház fedelét, ahol ő volt, és rést vágva leeresztették a nyoszolyát, amelyen a béna feküdt.

5 Jézus pedig látva hitüket, azt mondta a bénának: Fiam, megbocsáttattak a bűneid.

6 Néhány ott ülő írástudó így okoskodott magában:

7 Hogyan mondhat ez ilyeneket? Hiszen ez istenkáromlás! Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hacsak nem egyedül Isten?

8 Jézus azonnal felismerte lelkében, hogy azok magukban így okoskodnak, és azt mondta nekik: Miért tanakodtok így magatokban?

9 Mi könnyebb, azt mondani a bénának: megbocsáttattak a bűneid, vagy azt mondani: kelj fel, vedd fel a nyoszolyádat, és járj?

10 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani – azt mondta a bénának –:

11 mondom neked, kelj föl, vedd fel a nyoszolyádat, és menj haza!

12 Az pedig azonnal fölkelt, fölvette nyoszolyáját, és mindenki szeme láttára kiment, úgyhogy mindnyájan elcsodálkoztak, és dicsőítették Istent ezt mondva: Még sohasem láttunk ilyet!

13 Amikor ismét kiment a tenger mellé, egész sokaság ment hozzá, és tanította őket.

14 Majd amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült, és azt mondta neki: Kövess engem! Az pedig felkelt, és követte őt.

15 Amikor az ő házában asztalhoz ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mert sokan voltak, akik követték őt.

16 Amikor pedig az írástudók és a farizeusok látták, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, szóvá tették a tanítványai előtt, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik együtt.

17 Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.

18 János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek azért, és így szóltak hozzá: Miért van az, hogy János és a farizeusok tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?

19 Jézus pedig így felelt: Böjtölhet-e a vőlegény násznépe, amíg velük van a vőlegény? Ameddig a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek.

20 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.

21 Senki sem varr új posztóból foltot régi ruhára, hiszen ami azt kitoldaná, még kiszakít belőle, és még nagyobb lesz a szakadás.

22 És senki sem tölt újbort régi tömlőkbe, mert az újbor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, és a tömlők is tönkremennek; hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni.

23 És történt, hogy szombaton a vetések között haladt, és tanítványai menet közben kalászokat tépdestek.

24 Ekkor a farizeusok azzal álltak elő: Nézd! Miért tesznek olyat szombaton, amit nem szabad?

25 Ő pedig azt mondta nekik: Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, és társaival együtt megéhezett?

26 Hogyan ment be az Isten házába Abjátár főpap idejében, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni, csak a papoknak, és adott a társainak is?

27 És azt mondta nekik: A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.

28 Mert az Emberfia ura a szombatnak is.

3. fejezet

1 Egyszer ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy sorvadt kezű ember.

2 És lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádolhassák.

3 Ő pedig így szólt a sorvadt kezű emberhez: Állj ki középre!

4 Azoktól pedig ezt kérdezte: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni? Életet menteni vagy kioltani? De azok hallgattak.

5 Ő pedig bánkódva szívük keménysége miatt haragosan végignézett rajtuk, és azt mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Mire az kinyújtotta a kezét, és teljesen ép lett.

6 Akkor a farizeusok kimentek, és a Heródes-pártiakkal együtt mindjárt tanácskozni kezdtek, hogyan veszítsék el őt.

7 Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tenger mellé, és nagy sokaság követte őt Galileából, Júdeából,

8 Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról. Még a Tírusz és a Szidón környékebeliek is, amikor hallották, hogy miket tett, nagy tömegben jöttek hozzá.

9 És meghagyta tanítványainak, hogy egy csónakot tartsanak készen számára a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte.

10 Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, odatolakodtak, hogy megérinthessék őt.

11 A tisztátalan lelkek is, amikor meglátták, leborultak előtte, és azt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia!

12 Ő pedig szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.

13 Azután felment a hegyre, és magához szólította azokat, akiket akart; és azok odamentek hozzá.

14 Tizenkettőt választott ki, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,

15 és hatalmuk legyen kiűzni az ördögöket:

16 Simont, akinek a Péter nevet adta;

17 Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, amely azt jelenti: mennydörgés fiai;

18 Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és a kánaáni Simont

19 és Iskáriótes Júdást, aki végül el is árulta őt.

20 Azután hazatért, de ismét olyan sokaság gyülekezett köréje, hogy még nem is ehettek.

21 Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy erővel magukkal vigyék, mert azt mondták, hogy magánkívül van.

22 Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt állították, hogy Belzebub van vele, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

23 Ő pedig magához hívta azokat, és példázatokban azt mondta nekik: Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt?

24 Hiszen ha egy ország önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az az ország.

25 És ha egy ház önmagával meghasonlik, nem maradhat meg az a ház.

26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.

27 Senki sem hatolhat be az erős ember házába, hogy kirabolja azt, hacsak előbb meg nem kötözi az erős embert, és azután rabolja ki annak házát.

28 Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is, melyeket elkövetnek,

29 de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örökkévaló bűn terheli.

30 Ugyanis azt állították, hogy tisztátalan lélek van benne.

31 Közben megérkeztek a testvérei és az anyja, és kívül megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt.

32 Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: Anyád és a testvéreid ott kint vannak, és keresnek téged.

33 Ő pedig így válaszolt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?

34 Majd végigtekintett a körülötte ülőkön, és azt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim.

35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.

4. fejezet

1 Ismét tanítani kezdett a tengerparton. És nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, és abban ült a tengeren, az egész sokaság pedig a tengerparton volt.

2 Sok mindenre tanította őket példázatokban. Egyik tanításában ezt mondta:

3 Halljátok! Íme, a magvető kiment vetni.

4 És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták.

5 Némelyik pedig köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.

6 Amikor pedig fölkelt a nap, megperzselődött, és mivelhogy nem volt gyökere, elszáradt.

7 Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedve megfojtották, és így nem hozott termést.

8 Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett, és bő termést hozott: az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.

9 És azt mondta nekik: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

10 Amikor egyedül maradt, megkérdezték a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

11 Ő pedig azt mondta nekik: Nektek adatott az Isten országának titka, a kívülvalóknak azonban minden példázatokban adatik,

12 hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik bocsánatot ne nyerjenek.

13 Majd így szólt: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többit?

14 A magvető az igét hinti.

15 Az útfélre esettek azok, akiknek vettetik az ige, de ahogy meghallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.

16 Hasonlóképpen a köves helyre esettek azok, akik ahogy hallják az igét, örömmel fogadják,

17 de nem ereszt bennük gyökeret, csak ideig valót, aztán ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megtántorodnak.

18 A tövisek közé vetettek azok, akik hallják az igét,

19 de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és más dolgok kívánása szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, úgyhogy ez is gyümölcstelen lesz.

20 A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és termést hoznak. Az egyik harmincszor annyit, a másik hatvanszor annyit, némelyik pedig százszor annyit.

21 Majd azt mondta nekik: Vajon a lámpást azért hozzák be, hogy a véka vagy az ágy alá tegyék? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?

22 Mert nincs semmi rejtett dolog, amely napvilágra ne jönne, és nincsen olyan titok, amely ki ne derülne.

23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!

24 Majd így szólt hozzájuk: Jegyezzétek meg, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.

25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

26 Ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elveti a magot a földbe,

27 és közben éjjel és nappal, amíg ő alszik, majd fölkel, a mag kihajt és felnő, maga sem tudja, hogyan.

28 Mert magától terem a föld, először zsenge szárat, azután kalászt, majd érett szemet a kalászban.

29 Mihelyt pedig a termés beérett, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett.

30 Majd azt mondta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példázattal éljünk?

31 A mustármaghoz hasonlítható, amely amikor a földbe vetik, minden földi magnál kisebb,

32 de miután elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, akkorákat, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.

33 És sok ilyen példázatban hirdette nekik az igét, csak hogy megértsék.

34 Példázat nélkül nem is beszélt hozzájuk, de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott.

35 Még aznap este azt mondta nekik: Menjünk át a túlsó partra!

36 Elbocsátották azért a sokaságot, hogy átvigyék őt azzal a hajóval, amelyben volt, de más hajók is voltak vele.

37 Időközben nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, annyira, hogy az már-már megtelt.

38 Ő pedig a hajó hátsó részében egy vánkoson szunnyadt. És fölkeltették őt ezekkel a szavakkal: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?

39 Erre felkelt, megdorgálta a szelet, majd azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és nagy csendesség lett.

40 Majd így szólt hozzájuk: Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek?

41 Ekkor nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, és a tenger is engedelmeskedik neki?

5. fejezet

1 Majd megérkeztek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.

2 Amint kiszállt a hajóból, a sírok közül elébe jött egy tisztátalan lélektől megszállott ember,

3 aki sírboltokban lakott, és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni.

4 Mert már sokszor megbilincselték, és láncra verték, de ő a láncokat szétszaggatta, a bilincseket összetörte, és senki sem tudta megfékezni.

5 Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott, és kövekkel vagdosta magát.

6 Amikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott hozzá, leborult előtte,

7 majd hangosan így kiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne kínozz engem!

8 Mert ezt mondta neki: Tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből!

9 Majd azt kérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

10 És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

11 Ott legelt egy nagy disznónyáj a hegyoldalon,

12 és a tisztátalan lelkek mindnyájan azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk azokba.

13 Ő megengedte nekik. Ekkor a tisztátalan lelkek elhagyták az embert, és bementek a disznókba; a csürhe pedig, mintegy kétezer disznó, a meredekről a tengerbe rohant, és vízbe fúlt.

14 Akik pedig legeltették azokat, elfutottak, és elhíresztelték ezt a környező városban és falvakban. Az emberek pedig elmentek, hogy lássák, mi történt.

15 Amikor Jézushoz értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, ott ül felöltözve, és eszénél van, megrettentek.

16 Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.

17 Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból.

18 Amikor azután Jézus beszállt a hajóba, az előbb még megszállott arra kérte, hogy vele maradhasson.

19 De ő nem engedte, hanem azt mondta neki: Menj haza a tieidhez, és mondd el nekik, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és hogyan könyörült rajtad.

20 El is ment, és kezdte hirdetni a Tízvárosban, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus, úgy, hogy mindenki csodálkozott.

21 Amikor ismét átment Jézus a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá a tengerparton.

22 Ekkor történt, hogy odament hozzá egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, és amint meglátta őt, lábához borult,

23 és így esedezett: Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!

24 Jézus el is ment vele, és nagy sokaság követte őt, majdnem összeszorították.

25 És egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,

26 sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát rájuk költötte, de semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,

27 amikor Jézus felől hallott, a sokaságban háta mögé került, és megérintette a ruháját.

28 Mert azt gondolta: Ha csak ruháját érintem is, meggyógyulok.

29 És azonnal megszűnt vérének folyása, és megérezte testében, hogy meggyógyult bajából.

30 Jézus pedig azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, megfordult a sokaságban, és azt kérdezte: Ki érintette a ruhámat?

31 Tanítványai azt mondták: Látod, hogy a sokaság szorongat téged, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?

32 Ekkor Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.

33 Az asszony pedig, mivel tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.

34 Ő pedig azt mondta neki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és bajodból meggyógyulva légy egészséges.

35 Még beszélt, amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házától ezzel az üzenettel: Leányod meghalt, miért fárasztanád tovább a Mestert?

36 Jézus pedig, ahogy hallotta azt, amit mondtak, így szólt a zsinagóga elöljárójához: Ne félj, csak higgy!

37 És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.

38 Amikor megérkeztek a zsinagóga elöljárójának házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,

39 bement, és így szólt hozzájuk: Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem csak alszik.

40 De azok kinevették. Ő pedig mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.

41 Majd megfogva a gyermek kezét, azt mondta neki: „Tálitá, kúmi!”, amely azt jelenti: „Leányka, neked mondom, kelj föl!”

42 A leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig szinte magukon kívül voltak a csodálkozástól.

43 De ő szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja, majd azt mondta, hogy adjanak a leánykának enni.

6. fejezet

1 Azután eltávozott onnan, és szülővárosába ment; a tanítványai is követték.

2 Amikor eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában, és sokan, akik őt hallották, álmélkodva mondták: Honnan vette ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, hogy ily csodadolgok történnek a keze által?

3 Nemde ez az ácsmester és Mária fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nemde itt élnek közöttünk nőtestvérei is? És megbotránkoztak benne.

4 Jézus pedig azt mondta nekik: Csak a maga hazájában, rokonai és saját háznépe között nincs becsülete a prófétának.

5 Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk helyezve.

6 És csodálkozott hitetlenségükön.Aztán sorra járta a környék falvait, és tanított.

7 Majd magához szólította a tizenkettőt, és kettesével kezdte őket kiküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken,

8 és megparancsolta nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy boton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben.

9 Sarut kössenek, de ne öltsenek magukra két ruhát.

10 Majd azt mondta nekik: Ha valahol egy házba betértek, maradjatok ott mindaddig, amíg tovább nem mentek onnan!

11 Ahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak rátok, onnan menjetek el, és verjétek le a port is a lábatokról, bizonyságul ellenük.

12 Útra keltek azért, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.

13 Sok ördögöt űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak.

14 Heródes király is hallott ezekről, mert közismert lett Jézus neve. Azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ezek a csodatevő erők.

15 Egyesek azt mondták, hogy ő Illés, mások pedig azt állították, hogy próféta, olyan, mint a régi próféták közül egy.

16 Amikor Heródes ezeket hallotta, azt mondta: Az a János támadt fel, akit én lefejeztettem.

17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás – Fülöpnek, az ő testvérének a felesége – miatt, akit feleségül vett.

18 Mert János azt mondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével együtt élned.

19 Heródiás ezért haragudott rá, és meg akarta őt ölni, de nem tehette,

20 mert Heródes félt Jánostól, akit igaz és szent embernek tartott, és oltalmába vette. Amikor hallgatta, sokszor zavarba jött, de mégis szívesen hallgatta.

21 Végre eljött a kedvező alkalom. Amikor Heródes születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,

22 ennek a Heródiásnak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király pedig azt mondta a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.

23 Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha országom felét is.

24 Az pedig kiment, és így szólt anyjához: Mit kérjek? „Keresztelő János fejét” – hangzott a válasz.

25 Erre a lány nagy sietve visszament a királyhoz, és elmondta kérését: Szeretném, ha mindjárt ideadnád nekem Keresztelő János fejét egy tálon.

26 A király pedig – noha igen megszomorodott – esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.

27 Azonnal elküldte a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el János fejét.

28 Az pedig elment, fejét vette a börtönben, majd elhozta egy tálon, és odaadta a leánynak. A leány pedig az anyjának adta.

29 Amikor ezt meghallották a tanítványai, eljöttek, elvitték a holttestét, és egy sírba helyezték.

30 Az apostolok összegyülekeztek Jézushoz, és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak.

31 Ő pedig azt mondta nekik: Gyertek velem, csak ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert sokan jöttek-mentek, úgyhogy még enni sem volt idejük.

32 Elhajóztak hát egy kietlen helyre csak magukban.

33 Amikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őt, minden városból gyalog odasiettek, úgyhogy meg is előzték őket.

34 Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. És elkezdte őket sok mindenre tanítani.

35 De amikor már az idő későre járt, odamentek hozzá a tanítványok, és azt mondták: Puszta ez a hely, és az idő későre jár.

36 Bocsásd el őket, hogy elmenjenek a környező majorokba és falvakba, és vegyenek maguknak élelmet.

37 Ő azonban azt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Mire így válaszoltak: Talán elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?

38 Ő pedig megkérdezte: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg! Megnézték, és azt mondták: Öt; és két halunk.

39 Akkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.

40 Letelepedtek azért csoportonként, százasával és ötvenesével.

41 Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, hálát adott, megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük. És a két halat is elosztotta mindnyájuk között.

42 Ettek is mindnyájan, és jóllaktak.

43 Majd felszedték a kenyérdarabokat, tizenkét tele kosárral és a halakat.

44 Akik pedig a kenyerekből ettek, csak férfiak mintegy ötezren voltak.

45 Ezután azonnal megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Bétsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.

46 Miután elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni.

47 Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymagában a parton.

48 És látta őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembefújt velük. Az éj negyedik szakaszában odament hozzájuk a tengeren járva, és el akart haladni mellettük.

49 Amikor azok látták őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak,

50 mert mindnyájan látták, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és azt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!

51 Majd beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig szerfölött álmélkodtak magukban,

52 mert még nem okultak a kenyerekből, mivelhogy a szívük még kemény volt.

53 És átkelve eljutottak Genezáret földjére, ahol kikötöttek.

54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal felismerték őt,

55 és az egész környéket befutkosták, hogy nyoszolyákon odavigyék a betegeket, amerre hallották, hogy ő ott van.

56 És ahova csak bement, a falvakba, városokba vagy majorokba, a betegeket letették a piactéren, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak.

7. fejezet

1 Köréje gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek,

2 és látták, hogy tanítványai közül egyesek tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel esznek.

3 A farizeusok és általában a zsidók ugyanis a régiek hagyományát követve nem esznek addig, amíg a kezüket meg nem mossák.

4 És a piacról megjövet sem esznek addig, amíg meg nem mosakodnak; és sok egyéb dolog is van, amelynek megtartását átvették, úgymint a poharak, korsók, rézedények és ágyak megmosását.

5 Meg is kérdezték őt a farizeusok és az írástudók: A te tanítványaid miért nem tartják meg a régiek hagyományát, és miért étkeznek mosdatlan kézzel?

6 Ő pedig azt mondta nekik: Igazán prófétált felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szívük távol van tőlem.

7 Pedig hiába tisztelnek engem, ha előírásaikban emberek parancsolatait tanítják.

8 Mert az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok meg.

9 És azt mondta nekik: Az Isten parancsolatát szépen félreteszitek, hogy helyébe tehessétek a magatok hagyományát.

10 Mert Mózes azt mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

11 Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: korbán, azaz áldozati ajándék az, amellyel megsegíthetnélek,

12 akkor már nem engeditek, hogy apjával vagy anyjával valami jót tegyen.

13 Így teszitek semmivé az Isten beszédét hagyományotokkal, ahogy azt továbbadjátok; és sok más ehhez hasonlót is cselekedtek.

14 És ismét magához szólítva az egész sokaságot, azt mondta nekik: Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg:

15 Nincs semmi az emberen kívül való, amely belejutva tisztátalanná tenné, hanem ami belőle jön ki, az teszi tisztátalanná az embert.

16 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!

17 Amikor a sokaságot elhagyva bement a házba, a tanítványai megkérdezték a példázat felől.

18 Erre így válaszolt nekik: Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem értitek, hogy semmi olyan, ami kívülről jut az emberbe, nem teheti tisztátalanná,

19 mert az nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül? Ezzel ő minden ételt tisztának nyilvánított.

20 Azt mondta továbbá: Ami az emberből jön ki, az teszi tisztátalanná az embert,

21 mert onnan belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság,

22 házasságtörés, kapzsiság, gonoszság, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, gőg, esztelenség.

23 Mindezek a gonoszságok belülről származnak, és ezek teszik tisztátalanná az embert.

24 Majd felállt, és elment onnan Tírusz vidékére. Betért egy házba, és azt akarta, hogy senki se tudja meg, hogy ott van. De nem maradhatott titokban.

25 Egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek volt, hamarosan hallott róla, eljött, és odaborult a lábához.

26 Ez az asszony görög volt, sziroföníciai származású, és arra kérte, hogy űzze ki leányából az ördögöt.

27 Jézus azonban azt mondta neki: Hadd lakjanak jól először a fiak, mert nem jó a fiak kenyerét elvenni és az ebek elé vetni.

28 Ám az így válaszolt: Úgy van, Uram, de azért az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.

29 Erre azt mondta neki: Ezért a mondásodért eredj el, az ördög kiment a te leányodból.

30 És amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta úgy, hogy az ördög már kiment belőle.

31 Aztán ismét elhagyta Tírusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tengerhez, a Tízváros vidékére ment.

32 És odavittek hozzá egy nehéz beszédű süketet, és kérték, hogy tegye rá a kezét.

33 Erre félrevonta őt, külön a tömegtől, fülébe dugta az ujját, majd ujjára köpve megérintette annak nyelvét.

34 Azután az égre tekintve fohászkodott, és azt mondta neki: „Effata!”, azaz: „Nyílj meg!”

35 És azonnal megnyílt a füle, megoldódott nyelvének köteléke, és értelmesen beszélt.

36 Akkor Jézus megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték.

37 Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Mindent jól cselekedett, a süketeket is hallóvá teszi, és a némákat is beszélővé.

8. fejezet

1 Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és mivel nem volt mit enniük, magához szólította Jézus a tanítványait, és azt mondta nekik:

2 Szánakozom e sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.

3 És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek.

4 Tanítványai pedig így feleltek: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt a pusztában?

5 És Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét.

6 Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, majd vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők a sokaság elé tették.

7 Volt egy kevés haluk is. Ezeket is megáldotta, és azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.

8 Ettek és jóllaktak, majd fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral,

9 pedig mintegy négyezren lehettek. Ezek után elbocsátotta őket,

10 és azonnal hajóba szállt tanítványaival, és Dalmanuta vidékére ment.

11 Kijöttek hozzá a farizeusok is, és vitatkozni kezdtek vele mennyei jelt követelve, hogy próbára tegyék.

12 Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.

13 Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment.

14 De elfelejtettek kenyeret vinni, csak egy kenyér volt velük a hajóban.

15 Ő pedig arra intette őket: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!

16 Mire ők egymás között azon tanakodtak, hogy nincs kenyerük.

17 Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem fogtátok fel és nem értitek? Még mindig kemény a szívetek?

18 Van szemetek, és mégsem láttok? Van fületek, és mégsem hallotok? És nem is emlékeztek?

19 Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat töltöttetek meg a maradék darabokkal? Ők így feleltek: Tizenkettőt.

20 Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele maradékokkal? Azok pedig azt mondták: Hetet.

21 Akkor azt mondta: Még mindig nem értitek?

22 Azután Bétsaidába érkeztek, ahol egy vakot vittek hozzá, és arra kérték, hogy érintse meg.

23 Ő pedig megfogta a vak kezét, kivezette a falun kívülre, majd megnyálazva szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit?

24 Az pedig föltekintve így válaszolt: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

25 Azután ismét rátette a kezét annak szemére, és amikor az feltekintett, meggyógyult, és messzire is tisztán látott mindent.

26 Akkor hazaküldte, és azt mondta: Még a faluba se menj be, hogy valakinek is elmondjad!

27 Jézus tanítványaival együtt elment Cézárea Filippi falvaiba. Útközben azt kérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek?

28 Ők pedig így feleltek: Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül.

29 De ő tovább kérdezett: És ti kinek mondotok engem? Erre Péter így válaszolt: Te vagy a Krisztus.

30 És rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják ezt el róla.

31 És kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie és megvettetnie a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapra feltámad.

32 Erről nyíltan szólt. Ekkor Péter magához vonta őt, és dorgálni kezdte.

33 Ő azonban megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: Távozz tőlem, Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!

34 A sokaságot pedig tanítványaival együtt magához szólította, és azt mondta nekik: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.

35 Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.

36 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?

37 Mert mit adhat az ember váltságul az ő életéért?

38 Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.

9. fejezet

1 Azután azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

2 És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és elváltozott előttük.

3 Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyenhez hasonlót ruhafestő e földön nem fehéríthet.

4 És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.

5 Ekkor megszólalt Péter, és azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni, készítsünk azért három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek is egyet!

6 De nem tudta, mit beszél, annyira megrémültek.

7 És felhő támadt, amely beborította őket, és egy hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őrá hallgassatok.

8 És ahogy körülnéztek, hirtelen már senkit sem láttak többé maguk mellett, csak egyedül Jézust.

9 Amikor a hegyről lejöttek, megparancsolta nekik, hogy addig senkinek se mondják el, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.

10 Meg is jegyezték ezt a szót, és egymás között azon tanakodtak, hogy mit jelent a halálból feltámadni.

11 Majd megkérdezték őt: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?

12 Ő pedig így válaszolt: Illés csakugyan előbb jön el, és mindent helyreállít, de akkor miért van megírva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?

13 Hanem azt mondom nektek, hogy Illés el is jött, és azt tették vele, amit akartak, ahogyan meg van írva róla.

14 Amikor a tanítványok a közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat is, akik vitatkoztak velük.

15 Amikor a sokaság meglátta őt, mindjárt meglepődtek, majd elébe siettek, és köszöntötték.

16 Ő pedig megkérdezte tőlük: Mit vitatkoztok velük?

17 És valaki a sokaságból így válaszolt: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van,

18 és valahányszor ez erőt vesz rajta, földre teperi, ő pedig tajtékzik, a fogát csikorgatja, és megmerevedik. Mondtam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.

19 Ő erre azt mondta: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedjelek el titeket? Vezessétek hozzám!

20 Odavitték, és ahogy meglátta őt a lélek, azonnal erőt vett a fiún, úgy, hogy az földre esve fetrengett és tajtékzott.

21 És Jézus megkérdezte az apját: Mióta van ez így? Ő pedig azt mondta: Gyermeksége óta.

22 És sokszor vetette őt tűzbe is, vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk, könyörülj rajtunk!

23 Jézus pedig azt mondta neki: Hogy tehetsz-e valamit? Minden lehetséges a hívőnek!

24 A gyermek apja pedig könnyek között tüstént így kiáltott: Hiszek, Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemben!

25 Jézus pedig, amikor látta, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálta a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: Te néma és süket lélek, parancsolom neked, hogy menj ki belőle, és többé vissza ne térj!

26 Ekkor az kiáltás és erős rángások közepette kiment, a gyermek pedig olyan lett, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondták, hogy meghalt.

27 Jézus pedig megfogta a kezét, fölemelte, mire az talpra állt.

28 Amikor azután bement a házba, a tanítványai megkérdezték őt maguk között: Mi miért nem űzhettük ki azt?

29 Ő pedig azt mondta nekik: Ezt a fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal.

30 Majd onnan eltávozva Galileán mentek át. De nem akarta, hogy valaki is tudjon róla,

31 mert tanította tanítványait, és azt mondta nekik: Az Emberfia az emberek kezébe adatik, és megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.

32 Ám ők nem értették meg ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni.

33 Közben megérkeztek Kapernaumba. Már otthon voltak, amikor megkérdezte őket: Miről vitatkoztatok útközben?

34 De ők hallgattak, mert egymás között azon vitatkoztak az úton, hogy ki a nagyobb.

35 Ekkor leült, odaszólította a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenkinek a szolgája.

36 És kézen fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd karjába vette, és azt mondta nekik:

37 Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.

38 János azt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, de nem követ minket, és mi megtiltottuk neki, mivelhogy nem tartozik közénk.

39 Jézus pedig azt mondta: Ne tiltsátok el őt, mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben, ugyanakkor gonoszul szólna felőlem.

40 Mert aki nincs ellenünk, az velünk van.

41 Mert aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, nem marad jutalom nélkül.

42 Aki pedig csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.

43 Ha a kezed botránkoztat meg, vágd le azt, mert jobb neked csonkán menni az életre, mint két kézzel menni a gyehennára, az olthatatlan tűzre,

44 ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.

45 És ha a lábad botránkoztat meg, vágd le azt, mert jobb neked sántán menni az életre, mint két lábbal a gyehennára vettetni, az olthatatlan tűzre,

46 ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.

47 És ha a szemed botránkoztat meg, vájd ki azt, mert jobb neked fél szemmel menni az Isten országába, mint két szemmel vettetni a tüzes gyehennára,

48 ahol férgük meg nem hal, és tüzük el nem alszik.

49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg.

50 Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só, és legyetek békességben egymással.

10. fejezet

1 Onnan útra kelve Júdea vidékére ment és a Jordán túlsó partjára, ahol ismét sokaság gyűlt hozzá, ő pedig szokása szerint tanította őket.

2 A farizeusok pedig azért, hogy próbára tegyék, odamentek hozzá, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania.

3 Mit parancsolt nektek Mózes? – kérdezett vissza.

4 Erre azt válaszolták: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.

5 Jézus ekkor azt mondta nekik: Szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot,

6 mert a teremtés kezdete óta Isten férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.

7 Azért elhagyja az ember apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez,

8 és lesznek ketten egy testté. Azért többé nem kettő az, hanem egy test.

9 Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.

10 Otthon ismét megkérdezték erről a tanítványai.

11 Ő pedig azt mondta nekik: Aki elbocsátja a feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene.

12 Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok pedig megdorgálták azokat, akik ezt tették.

14 Amikor Jézus ezt észrevette, haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.

15 Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.

16 Aztán megölelte és kezét rájuk helyezve megáldotta őket.

17 Amikor útnak indult, hozzá futott egy ember, térdre borult előtte, és megkérdezte: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?

18 Jézus pedig azt mondta neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül Isten.

19 Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.

20 Az pedig így válaszolt: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.

21 Jézus rátekintett, és megkedvelte őt, majd azt mondta neki: Egy fogyatkozásod van, eredj el, add el minden vagyonodat, add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!

22 Az pedig elszomorodott ezen a beszéden, és búsan elment, mert nagy vagyona volt.

23 Jézus pedig körültekintve így szólt tanítványaihoz: Milyen nehéz a gazdagoknak bejutni Isten országába!

24 A tanítványok megdöbbentek szavain, mire Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz bejutni Isten országába!

25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.

26 Akkor azok még inkább elképedtek, és azt kérdezték egymás között: Akkor hát kicsoda üdvözülhet?

27 Jézus rájuk tekintett, és azt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.

28 Erre Péter azt mondta neki: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.

29 Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, fiútestvéreit, nőtestvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért,

30 és ne kapna százannyit most ebben az időben, házakat, fiútestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világban pedig örök életet.

31 Mert sok elsőből lesz utolsó és sok utolsóból első.

32 Útban voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe. Előttük ment Jézus, ők pedig álmélkodva és félve követték. Ekkor ismét maga mellé vette a tizenkettőt, és kezdett nekik azokról a dolgokról beszélni, hogy mi minden fog majd vele történni:

33 Íme, felmegyünk Jeruzsálembe – mondta –, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak,

34 majd megcsúfolják, megköpdösik, megostorozzák és megölik, de harmadnapon feltámad.

35 Ekkor hozzálépett Jakab és János, Zebedeus fiai, és ezt mondták: Mester, szeretnénk, ha megtennéd azt, amire kérünk.

36 Ő pedig azt kérdezte: Mit szeretnétek, hogy megtegyek?

37 Azok pedig azt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben!

38 Jézus akkor így szólt hozzájuk: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon megihatjátok-e a poharat, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?

39 Azok pedig így feleltek: Megtehetjük. Jézus erre azt mondta nekik: A poharat ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,

40 de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.

41 Amikor meghallotta ezt a tíz tanítvány, megharagudtak Jakabra és Jánosra.

42 Jézus pedig magához szólítva őket azt mondta nekik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek számítanak, uralkodnak felettük, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk.

43 De nem így lesz közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok,

44 és aki közületek első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája.

45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.

46 Azután Jerikóba érkeztek. Amikor Jézus tanítványaival és a nagy sokasággal elhagyta Jerikót, ott ült és koldult az út mellett Timeus fia, a vak Bartimeus,

47 aki amikor meghallotta, hogy ez a názáreti Jézus, kiabálni kezdett: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!

48 És sokan megfeddték őt, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltotta: Dávid Fia, könyörülj rajtam!

49 Akkor Jézus megállt, és azt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál, kelj föl, hív téged!

50 Ő pedig felsőruháját ledobta, felugrott, és Jézushoz ment.

51 Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Mester, hogy lássak!

52 Jézus ekkor így szólt: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt az úton.

11. fejezet

1 Ahogy közeledtek Jeruzsálemhez, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél elküldött kettőt a tanítványai közül,

2 és azt mondta nekik: Menjetek az előttetek lévő faluba, és mihelyt megérkeztek oda, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült soha. Oldjátok el és hozzátok ide!

3 Ha valaki azt kérdezné: „Miért teszitek ezt?”, mondjátok: „Az Úrnak van szüksége rá, és hamarosan visszaküldi.”

4 Elmentek azért, és megtalálták a szamárcsikót kinn az utcán, az ajtófélfához kötve, és eloldották.

5 Az ott állók közül pedig némelyek megkérdezték: Mit csináltok, miért oldjátok el a szamárcsikót?

6 Ők pedig úgy válaszoltak, ahogy Jézus mondta. Ekkor hagyták őket elmenni.

7 És odavezették a szamárcsikót Jézushoz, majd ráterítették felsőruháikat, ő pedig felült rá.

8 Sokan felsőruháikat, mások pedig a mezőn vágott lombos ágakat terítették az útra.

9 Az előtte menők és az őt követők így kiáltoztak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében!

10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!

11 Így vonult be Jézus a jeruzsálemi templomba, majd miután mindent megtekintett – mivelhogy az idő már későre járt –, kiment Betániába a tizenkettővel.

12 Másnap pedig, ahog y elhag yták Betániát, megéhezett.

13 És meglátva messziről egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál valamit rajta, de odaérve levélen kívül mást nem talált rajta, mert még nem volt itt a fügeérés ideje.

14 Akkor Jézus azt mondta a fának: Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallották ezt a tanítványai.

15 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban árultak és vásároltak. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit is feldöntötte,

16 és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.

17 Majd így tanította őket: Nincsen-e megírva: az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.

18 Meghallották ezt az írástudók és a főpapok, és tanakodtak, hogyan veszíthetnék el. Féltek ugyanis tőle, mivelhogy az egész sokaságot lenyűgözte a tanítása.

19 Amikor beesteledett, elhagyta a várost.

20 Reggel pedig, ahogy elmentek a fügefa mellett, látták, hogy az gyökerestül kiszáradt.

21 És Péter visszaemlékezve azt mondta neki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt!

22 Jézus így válaszolt: Higgyetek Istenben!

23 Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: „Kelj fel, és vesd magad a tengerbe!”, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, annak meg is adatik az.

24 Azért mondom nektek: Higgyétek, hogy megnyeritek mindazt, amit könyörgésetekben kértek, és meglesz nektek.

25 Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.

26 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.

27 És ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor körüljárt a templomban, hozzámentek a főpapok, az írástudók és a vének,

28 és azt kérdezték tőle: Milyen hatalommal cselekszed ezeket? Ki adott neked felhatalmazást arra, hogy ezeket cselekedd?

29 Jézus így válaszolt: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nekem, akkor megmondom nektek, hogy milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.

30 János keresztsége a mennyből volt-e vagy emberektől? Feleljetek nekem!

31 Azok pedig tanakodtak maguk között, mondva: ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?

32 Vagy mondjuk azt: emberektől? Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta Jánosról, hogy valóban próféta volt.

33 Azt mondták tehát Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus erre azt felelte nekik: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.

12. fejezet

1 És kezdett nekik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott benne, és tornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és elutazott.

2 A maga idejében egy szolgát küldött a munkásokhoz, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből,

3 akit azok megragadtak, megvertek, és üres kézzel küldtek vissza.

4 Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát, azt fejbe verték, és gyalázatosan elbántak vele.

5 Ezután ismét másikat küldött, ezt pedig megölték. Több más szolgát is küldött, akik közül némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek.

6 Még volt egy egyetlen, szeretett fia is, utoljára őt is elküldte hozzájuk, és ezt mondta: A fiamat meg fogják becsülni.

7 A munkások azonban így beszéltek egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és a miénk lesz az örökség!

8 Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.

9 Mit tesz erre majd a szőlő ura? Eljön, és elveszti a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja.

10 Nem olvastátok az Írást? Amely követ az építők félrelöktek, az lett a szegletkő.

11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.

12 Azon voltak már, hogy elfogják, de féltek a sokaságtól. Ezért, noha megértették, hogy a példázatot ellenük mondta, mégis otthagyták őt, és továbbmentek.

13 Majd elküldtek hozzá néhányat a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják beszédben.

14 Azok odamentek, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem vagy tekintettel senkire, mert nem az emberek személyére nézel, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? Fizessünk-e

15 Ő pedig átlátta kétszínűségüket, és azt mondta nekik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!

16 Azok hoztak neki, mire így szólt: Kié ez a kép és a felirat? Így feleltek: A császáré.

17 Jézus ekkor azt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené! És igen elálmélkodtak rajta.

18 Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték tőle:

19 Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és özvegyet hagy hátra, gyermeket pedig nem, akkor az özvegyet vegye el az ő testvére, és támasszon utódot testvérének.

20 Heten voltak azért testvérek. Az első feleséget vett, de meghalt, és nem hagyott utódot.

21 Majd a második is elvette az asszonyt, de meghalt, és ő sem hagyott utódot. Hasonlóképpen történt a harmadikkal is.

22 És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.

23 A feltámadáskor, amikor majd feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt.

24 Jézus pedig így válaszolt nekik: Nemde azért tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem Isten hatalmát?

25 Mert amikor a halálból feltámadnak, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.

26 A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene?

27 Az Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.

28 Akkor odament hozzá az egyik írástudó, aki hallotta a vitájukat, és tudta, hogy jól megfelelt nekik, és megkérdezte tőle: Melyik az első az összes parancsolat közül?

29 Jézus pedig azt felelte neki: Ez az első: Halld, Izráel, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.

30 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel. Ez az első parancsolat.

31 A második pedig ehhez hasonló: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.

32 Akkor azt mondta neki az írástudó: Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincs más.

33 És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és hogy az ember szeresse felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véresáldozatnál.

34 Jézus pedig látva, hogy bölcsen felelt, azt mondta neki: Nem vagy messze az Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni.

35 Amikor Jézus a templomban tanított, feltette a kérdést: Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia?

36 Hiszen Dávid maga mondta a Szentlélek által: Azt mondta az Úr az én uramnak, hogy ülj az én jobb kezem felől, míg ellenségedet a lábad alá nem vetem.

37 Ha tehát maga Dávid nevezi őt Urának, akkor hogyan lehet neki a fia? És a nagy sokaság örömest hallgatta.

38 Tanításában még azt is mondta: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösökben, szeretik a piacokon való köszöntéseket,

39 az első üléseket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon,

40 akik fölemésztik az özvegyek házát, és színből hosszan imádkoznak. Ezek súlyosabb ítéletben részesülnek.

41 Majd leült Jézus a templomi persellyel szemben, és figyelte, hogy a sokaság miként tesz pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott abba.

42 Egy szegény özvegyasszony is odajött, és két fillért, azaz egy negyed pénzt dobott bele.

43 Akkor előszólította tanítványait, és azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet adott mindenki másnál.

44 Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak, ez pedig az ő szegénységéből beledobta mindazt, amije csak volt, az egész vagyonát.

13. fejezet

1 Amikor kijött a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: Mester, nézd, mekkora kövek és micsoda épületek!

2 Jézus pedig azt mondta: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.

3 Amikor később a templommal szemben, az Olajfák hegyén ült, megkérdezte tőle bizalmasan Péter, Jakab, János és András:

4 Mondd meg nekünk, mikor fog mindez bekövetkezni, és mi lesz a jele ezek beteljesedésének?

5 Jézus így kezdte válaszát: Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket,

6 mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják: Én vagyok, és sokakat megtévesztenek.

7 Ne rémüljetek meg, amikor háborúkról és háborúk híreiről hallotok, mert ezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég.

8 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, földrengések és éhínségek lesznek többfelé, de mindez csak a vajúdás kínjainak kezdete.

9 Ti pedig vigyázzatok magatokra: Bíróság elé állítanak titeket, a zsinagógákban megvernek, és helytartók és királyok elé állítanak majd miattam, hogy bizonyságot tehessetek előttük.

10 De előbb minden népnek hirdetni kell az evangéliumot.

11 Amikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, hanem azt mondjátok, ami abban az órában adatik nektek, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.

12 Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét, és gyermekek szüleik ellen fordulnak, halálra juttatva őket.

13 Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

14 Amikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot ott állni, ahol nem kellene – aki olvassa, értse meg –, akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre.

15 Aki a háztetőn van, ne szálljon le, be se menjen, hogy házából valamit elvigyen,

16 és aki a mezőn van, haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.

17 Jaj lesz a várandós és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban!

18 Imádkozzatok, hogy mindez ne télen legyen,

19 mert azok olyan nyomorúságos napok lesznek, amilyenek az Isten által teremtett világ kezdete óta mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.

20 És ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, senki sem menekülne meg, de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.

21 Ha valaki akkor azt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy: Íme, ott van, ne higgyétek!

22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.

23 Ti pedig vigyázzatok, mert előre megmondtam nektek mindent.

24 Azokban a napokban, azután a nyomorúság után a nap elsötétedik, a hold nem fénylik,

25 a csillagok lehullnak az égből, és az egek erősségei megrendülnek.

26 Akkor meglátják az Emberfiát eljönni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel,

27 és akkor elküldi angyalait, és összegyűjti választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.

28 A fügefáról vegyétek pedig a példát: amikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

29 Hasonlóképpen ti is, amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.

30 Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

31 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim soha el nem múlnak.

32 Arról a napról és óráról azonban senki sem tud, még az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak egyedül az Atya.

33 Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!

34 Úgy van ez, mint a messzi útra készülő ember, aki házát elhagyva felhatalmazza szolgáit, és kinek-kinek megszabja a maga dolgát, és az ajtónállónak is megparancsolja, hogy vigyázzon.

35 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: este, éjfélkor, kakasszóra vagy reggel.

36 Amikor hirtelen megérkezik, nehogy alva találjon titeket!

37 Amit azért nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!

14. fejezet

1 Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók pedig keresték a módját, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy megöljék.

2 Mert azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne támadjon a nép között.

3 Amikor pedig Betániában a leprás Simon házánál volt, és asztalhoz telepedett, egy asszony ment oda, akinél alabástromedény volt, valódi és igen drága nárdusolajjal, és feltörve az alabástromedényt Jézus fejére öntötte.

4 Némelyek pedig bosszankodtak magukban, és azt mondták: Mire való a kenetnek ez a pazarlása?

5 Mert eladhatták volna azt több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétoszthatták volna a szegények között. És szemrehányást tettek neki.

6 De Jézus megszólalt, és azt mondta: Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok őt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem.

7 Mert szegények mindenkor lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.

8 Ő megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre.

9 Bizony mondom nektek, hogy mindenütt a világon, ahol csak hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik az ő emlékezetére, amit ez az asszony cselekedett.

10 Akkor Júdás, az Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.

11 Ők örömmel hallották ezt, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a kedvező alkalmat, hogyan árulhatná el.

12 A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt áldozzák, megkérdezték a tanítványai: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt? Hova menjünk azt elkészíteni?

13 Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, és azt mondta nekik: Menjetek a városba, és ott találkoztok egy emberrel, aki egy korsó vizet visz. Őt kövessétek,

14 és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester azt kérdezi: Hol van a szállásom, ahol a tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti bárányt?

15 Ő majd mutat nektek egy tágas, berendezett és előkészített felső termet, ott készítsétek el nekünk.

16 A tanítványok elmentek, és amint megérkeztek a városba, mindent úgy találtak, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

17 Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.

18 Amint letelepedtek és ettek, azt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek, aki most velem együtt eszik, elárul engem.

19 Erre elszomorodtak, és egyenként azt kérdezték: Csak nem én?

20 Ő pedig azt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.

21 Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem született volna.

22 És miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, megáldotta, megtörte, odaadta nekik, és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem.

23 Majd vette a poharat, hálát adva odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.

24 És azt mondta nekik: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.

25 Bizony mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtőnek terméséből addig a napig, amíg újat iszom majd az Isten országában.

26 Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.

27 Azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

28 De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.

29 Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem!

30 Jézus erre így felelt: Bizony mondom neked, hogy még ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor tagadsz meg engem.

31 Ő azonban annál inkább erősködött: Ha veled együtt meg kellene halnom is, akkor sem tagadlak meg. És ugyanígy beszéltek a többiek is.

32 Amikor megérkeztek arra a helyre, amelynek Gecsemáné a neve, azt mondta a tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.

33 Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni,

34 majd így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!

35 És kissé előbbre ment, földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.

36 És azt mondta: Abbá, Atyám! Neked minden lehetséges. Vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.

37 Visszatérve alva találta őket, és azt mondta Péternek: Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem vigyázni?

38 Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.

39 Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

40 Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett, és nem tudták, mit feleljenek neki.

41 Amikor harmadszor jött vissza, azt mondta nekik: Most már aludjatok és nyugodjatok. Elég! Eljött az óra, íme, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik.

42 Keljetek föl, menjünk, íme, közeleg, aki engem elárul.

43 És miközben beszélt, váratlanul megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt fegyverekkel és botokkal felfegyverzett sokaság a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.

44 Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit megcsókolok majd, ő az, fogjátok meg, és vezessétek el biztos őrizet alatt!

45 Ahogy odaért, egyenesen hozzá ment, és megszólította: Mester! – és megcsókolta őt.

46 Azok pedig rávetették kezüket, és megfogták őt.

47 De az ott állók egyike kirántotta a kardját, odacsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

48 Jézus pedig megszólalt, és azt mondta nekik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek rám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem.

49 Naponta veletek voltam, a templomban tanítottam, és nem fogtatok el engem, de az Írásoknak be kell teljesedniük.

50 Akkor mindnyájan elhagyták őt, és elfutottak.

51 Csak egy ifjú követte, akinek csupasz testét csak egy gyolcsing borította. Megragadták,

52 de ő az ingét otthagyva meztelenül elfutott.

53 Jézust pedig elvezették a főpaphoz, ahova összegyűlt valamennyi főpap, vén és írástudó.

54 Péter távolról követte őt, be egészen a főpap udvaráig, ott leült a szolgákkal, és melegedett a tűznél.

55 A főpapok pedig és az egész nagytanács bizonyítékokat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.

56 Mert sokan tettek ugyan hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.

57 Néhányan ezzel a hamis vallomással álltak elő:

58 Mi hallottuk, amikor azt mondta, hogy én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberi kéz alkotott.

59 De még így sem egyezett a vallomásuk.

60 Akkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?

61 Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte a főpap, és azt mondta neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?

62 Én vagyok – mondta Jézus –, és meglátjátok majd az Emberfiát a Hatalmas jobbján ülni, amikor eljön az ég felhőiben.

63 Ekkor a főpap megszaggatta ruháját, és azt mondta: Mi szükségünk van még tanúkra?

64 Hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan úgy ítélték meg, hogy méltó a halálra.

65 Ekkor némelyek köpdösni kezdték, majd betakarták az arcát, úgy ütlegelték, és azt mondták neki: Prófétálj! És a szolgák is arcul csapdosták.

66 Amikor Péter lenn volt az udvarban, arra járt a főpap egyik szolgálója,

67 és ahogy meglátta Pétert, amint melegedett, rátekintett, és azt mondta: Te is a názáreti Jézussal voltál!

68 Ő pedig tagadott, és azt mondta: Nem ismerem, nem is értem, mit beszélsz! És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.

69 Amint a szolgáló meglátta, ismét mondogatni kezdte az ott állóknak: Ez közülük való.

70 De ő ismét tagadta. Nem sokkal később az ott állók ismét azt mondták Péternek: De bizony közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is, a beszéded is elárul téged!

71 Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!

72 És a kakas azonnal megszólalt másodszor is. Ekkor Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szólna, háromszor megtagadsz engem. És keserves sírásra fakadt.

15. fejezet

1 Kora reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész tanáccsal határozatot hoztak, és Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.

2 Pilátus megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt: Te mondod.

3 A főpapok sok mindennel vádolták.

4 Pilátus pedig ismét megkérdezte tőle: Semmit se felelsz? Látod, mennyi vádat hoznak fel ellened?

5 Jézus azonban többé semmit sem válaszolt, s ezen Pilátus fölöttébb csodálkozott.

6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani nekik, akit éppen óhajtottak.

7 Volt pedig egy Barabbás nevű fogoly, akit azokkal a lázadókkal együtt fogtak el, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.

8 Felvonult hát a sokaság, és kezdte kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtett nekik.

9 Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? – kérdezte tőlük Pilátus,

10 mert tudta, hogy a főpapok irigységből adták a kezébe Jézust.

11 A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbást engedje szabadon nekik.

12 Pilátus még egyszer megkérdezte: Mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának neveztek?

13 Azok pedig ismét így kiáltottak: Feszítsd meg!

14 Pilátus azt kérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig annál inkább kiáltották: Feszítsd meg!

15 Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, és elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kezükbe adta, hogy megfeszítsék.

16 A katonák pedig elvitték őt a palota belsejébe, ahol a helytartóság van, és összehívták az egész csapatot.

17 Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a fejére,

18 és így köszöntötték: Üdvöz légy, zsidók királya!

19 Nádszállal verték a fejét, megköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte.

20 Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltöztették, majd kivitték, hogy megfeszítsék.

21 És egy éppen arra menőt, aki a mezőről jött, egy bizonyos cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját arra kényszerítették, hogy vigye a keresztet.

22 A Golgota nevű helyre vitték őt, amely megmagyarázva azt jelenti: Koponya-hely.

23 És mirhás bort adtak neki inni, de ő nem fogadta el.

24 Majd keresztre feszítették, megosztoztak ruháin, sorsvetéssel döntve el, hogy ki mit kapjon.

25 Három óra volt, amikor megfeszítették.

26 Elítélésének oka pedig így volt föléje írva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.

27 Két rablót is megfeszítettek vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.

28 Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé számlálták.

29 Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt, és ezt mondták: Hé, te, aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted,

30 szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!

31 Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is egymás között az írástudókkal együtt, és azt mondták: Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.

32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk! Azok is szidalmazták, akiket vele feszítettek meg.

33 Amikor hat óra lett, sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.

34 Jézus kilenc órakor hangosan felkiáltott: „Elói, elói, lámá sabaktáni!”, amely azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

35 Némelyek az ott állók közül, akik ezt hallották, azt mondták: Íme, Illést hívja.

36 Egy ember pedig elszaladt, egy szivacsot megtöltött ecettel, azt nádszálra tűzve inni adott neki, és ezt mondta: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!

37 Jézus pedig hangos kiáltással kilehelte lelkét.

38 És a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.

39 Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogyan bocsátotta ki lelkét, azt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!

40 Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték, köztük a magdalai Mária, Mária, a kis Jakab és József anyja és Salomé,

41 akik követték, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt; és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.

42 Amikor már esteledett, és mivel az a nap a szombat előtti előkészület napja volt,

43 előállt arimátiai József, egy tiszteletben álló tanácstag, aki maga is várta az Isten országát, és bement bátran Pilátushoz, hogy elkérje Jézus testét.

44 Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt volna, és magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.

45 Miután megtudta a századostól, odaajándékozta a holttestet Józsefnek.

46 Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.

47 A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hogy hova helyezik.

16. fejezet

1 A szombat elmúltával a magdalai Mária, Mária, Jakab anyja és Salomé drága keneteket vásárolt, hogy elmenjen, és megkenje őt.

2 A hét első napján, kora reggel, napfelkeltekor a sírhoz mentek,

3 és azt kérdezték egymástól: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról?

4 De odatekintve látták, hogy a kő már el van hengerítve, pedig roppant nagy volt.

5 Ahogy bementek a sírboltba, egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak ülni jobb felől, és megrémültek.

6 Az pedig így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincs itt; íme, a hely, ahova őt helyezték.

7 De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok, ahogy megmondta nektek.

8 Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírtól, mert rettegés és rémület fogta el őket, és senkinek sem mondtak semmit, mert féltek.

9 Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki.

10 Ő pedig megvitte a hírt azoknak, akik vele tartottak, és most gyászoltak és sírtak.

11 De azok, amikor meghallották, hogy Jézus él, és ő látta, nem hitték el.

12 Ezután pedig közülük kettőnek jelent meg más alakban, útközben, amikor a mezőre mentek.

13 Ezek is elmentek, és hírül vitték a többieknek, de nekik sem hittek.

14 Azután, amikor asztalnál ültek, megjelent magának a tizenegynek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták őt.

15 Azt mondta nekik: Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!

16 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

17 Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek, új nyelveken szólnak,

18 kígyókat vesznek föl, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.

19 Az Úr pedig miután beszélt velük, felvitetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.

20 Azok pedig kimentek, és mindenütt prédikáltak. Az Úr pedig együtt munkálkodott velük, és megerősítette az igét az azt kísérő csodálatos jelekkel.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .