Máté evangéliuma

1. fejezet

1 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve.

2 Ábrahám fia volt Izsák, Izsák fia volt Jákób; Jákób fiai voltak Júda és testvérei.

3 Júda fia volt Fáresz és Zerah Támártól, Fáresz fia volt Heszrón; Heszrón fia volt Arám,

4 Arám fia volt Aminádáb, Aminádáb fia volt Nahson, Nahson fia volt Szalmón.

5 Szalmón fia volt Boáz Ráhábtól, Boáz fia volt Óbéd Ruthtól, Óbéd fia volt Isai.

6 Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon az Úriás feleségétől.

7 Salamon fia volt Roboám, Roboám fia volt Abijjá, Abijjá fia volt Ászá,

8 Ászá fia volt Jósafát, Jósafát fia volt Jórám, Jórám fia volt Uzziás,

9 Uzziás fia volt Jótám, Jótám fia volt Áház, Áház fia volt Ezékiás,

10 Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia volt Ámón, Ámón fia volt Jósiás,

11 Jósiás fiai voltak Jekonjás és testvérei a babiloni fogság idején.

12 A babiloni fogság után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiél fia volt Zerubbábel,

13 Zerubbábel fia volt Abihud, Abihud fia volt Eljákim, Eljákim fia volt Azzur,

14 Azzur fia volt Cádók, Cádók fia volt Jákin, Jákin fia volt Elihud,

15 Elihud fia volt Eleázár, Eleázár fia volt Mattán, Mattán fia volt Jákób.

16 Jákób fia volt József, Mária férje, és Máriától született Jézus, akit Krisztusnak neveznek.

17 Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig tizennégy nemzedék és a babiloni fogságba viteltől Krisztusig tizennégy nemzedék.

18 Jézus Krisztus születése így történt: Mária, az ő anyja eljegyeztetett Józseffel, de mielőtt egybekeltek volna, viselős lett a Szentlélektől.

19 József pedig, az ő férje igaz ember volt, és nem is akarta megbélyegezni feleségét, el akarta tehát titkon bocsátani.

20 Amíg ezen tűnődött, íme, az Úr angyala álomban megjelent neki, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a feleségedet, mert ami benne fogantatott, az a Szentlélektől van.

21 Fiat szül, és nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.

22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt:

23 Íme, a szűz fogan méhében, és fiat szül, akinek a neve Immánuel, amely azt jelenti: Velünk az Isten.

24 József pedig felserkent álmából, és úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét,

25 de nem ismerte őt, amíg Mária meg nem szülte elsőszülött fiát. És Jézusnak nevezte őt.

2. fejezet

1 Amikor megszületett Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében, íme, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe,

2 és ezt kérdezték: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki.

3 Heródes király nagy megdöbbenéssel hallotta ezt és vele együtt az egész Jeruzsálem.

4 És összegyűjtve a papi fejedelmeket és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol születhetett meg Krisztus.

5 Azok pedig azt mondták: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta:

6 És te, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda főhelyei között, mert belőled származik az a fejedelem, aki pásztorolja az én népemet, Izráelt.

7 Ekkor Heródes titkon hívatta a bölcseket, pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét,

8 elküldte őket Betlehembe, és azt mondta: Menjetek el, gondosan kérdezősködjetek a gyermek felől, és ha megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és tisztességet tegyek neki.

9 Ők pedig a király meghallgatása után útra keltek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük ment mindaddig, amíg meg nem érkeztek. Akkor megállt a hely felett, ahol a gyermek volt.

10 A csillagot látva igen nagy örömmel örvendeztek.

11 Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és arcra borulva hódoltak neki. Majd kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

12 És mivel álomban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek haza.

13 Alighogy elmentek, íme, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek, és ezt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, ameddig mondom, mert Heródes máris halálra keresi a gyermeket.

14 Ő erre felkelt, vette a gyermeket és anyját, és még azon az éjjelen Egyiptomba ment.

15 Ott is maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.

16 Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagyon felháborodott, és embereivel megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket a bölcsektől megtudakolt idő szerint.

17 Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása:

18 Kiáltás hallatszott Rámában, hangos sírás és sok jajgatás. Ráhel siratta fiait, és nem akart megvigasztalódni, mert nincsenek.

19 Amikor Heródes meghalt, az Úr angyala álomban megjelent Józsefnek Egyiptomban,

20 és azt mondta: Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj haza Izráel földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.

21 Ő fel is kelt, vette a gyermeket és anyját, és hazament Izráel földjére.

22 De amikor meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes örökében, nem mert odamenni, hanem álomban vett isteni intelemre továbbment Galilea vidékére,

23 és ott telepedett le egy Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék a próféta mondása: Názáretinek fogják őt nevezni.

3. fejezet

1 Ebben az időben jelent meg Keresztelő János, és prédikált Júdea pusztájában.

2 Ezt mondta: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.

3 Ő az, akiről Ézsaiás próféta így szólt: Kiáltó szó hangzik a pusztában: készítsétek az Úr útját, és egyengessétek ösvényeit.

4 Maga János teveszőr ruhát viselt és bőrövet a dereka körül, eledele pedig sáska és erdei méz volt.

5 Tódult hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke,

6 és miután megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán vizében.

7 Amikor pedig látta, hogy farizeusok és szadduceusok is sokan jönnek hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, így szólt hozzájuk: Mérges kígyók fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek Isten eljövendő haragja elől?

8 Teremjetek azért megtéréshez illő gyümölcsöket,

9 és ne áltassátok magatokat azzal, hogy Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

10 A fejsze már a fák gyökerén van, és minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek.

11 Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jön, hatalmasabb nálam, én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket.

12 Szórólapát van a kezében, és megtisztítja szérűjét, a gabonát csűrbe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.

13 Akkor Jézus Galileából a Jordán mellé ment Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék általa.

14 János azonban tiltakozott, és azt mondta: Nekem kell általad megkereszteltetnem, és te jössz hozzám?

15 Jézus pedig így felelt: Hagyd ezt most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk. János erre engedett neki.

16 Amint Jézus megkeresztelkedett, azonnal kilépett a vízből, és íme, megnyílt neki a menny, és látta, amint az Isten Lelke leszáll rá, mint egy galamb.

17 És íme, egy mennyei hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.

4. fejezet

1 Akkor a Lélek Jézust a pusztába vitte, hogy az ördög megkísértse.

2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett.

3 Ekkor a kísértő odament hozzá, és azt mondta: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.

4 Ő pedig ezt felelte: Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.

5 Ekkor elvitte őt az ördög a szent városba, odahelyezte a templom párkányára,

6 és azt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

7 Jézus így felelt: Viszont az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!

8 Ismét elvitte őt az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét,

9 és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulsz előttem, és imádsz engem.

10 Ekkor azt mondta neki Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Istenedet, az Urat imádd, és csak neki szolgálj!

11 Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek, és szolgáltak neki.

12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, visszatért Galileába.

13 Názáretet elhagyva elment, és letelepedett a tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén,

14 hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott,

15 amikor így szólt: Zebulon földje és Naftáli földje, a tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája!

16 A sötétségben ülő nép nagy világosságot látott, és a halál földjén és árnyékában ülőknek fény ragyogott fel.

17 Ettől fogva kezdett Jézus prédikálni: Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.

18 Jézus a Galileai-tenger partján járt, és meglátott két testvért, Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást, amint a tengerbe hálót vetettek, mert halászok voltak.

19 Így szólt hozzájuk: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket!

20 Azok azonnal otthagyták a hálókat, és követték őt.

21 Onnan továbbment, és meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint apjukkal, Zebedeussal hálóikat kötözgették a hajóban, és elhívta őket.

22 Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és az apjukat, és követték őt.

23 Jézus bejárta egész Galileát. Tanított zsinagógáikban, hirdette az Isten országának evangéliumát, és gyógyított a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.

24 Híre is ment egész Szíriában úgy, hogy odavitték hozzá mind a szenvedőket, a különféle betegségekben és kínokban sínylődőket, az ördöngösöket, a holdkórosokat és bénákat, ő pedig meggyógyította őket.

25 Nagy sokaság követte Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

5. fejezet

1 Látva a sokaságot felment a hegyre, és amint leült, odamentek hozzá tanítványai.

2 Ő pedig szólásra nyitotta száját, és így tanította őket:

3 Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

4 Boldogok, akik szomorkodnak, mert ők megvigasztaltatnak.

5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

6 Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.

7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.

8 Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.

9 Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiai.

10 Boldogok, akiket üldöznek az igazság miatt, mert övék a mennyek országa.

11 Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazugul minden rosszat rátok fognak miattam.

12 Örüljetek és örvendezzetek ennek, mert jutalmatok bőséges a mennyekben; így üldözték előttetek a prófétákat is.

13 Ti vagytok a föld sója; ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek.

14 Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

15 Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és világítson mindenkinek a házban.

16 Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.

17 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a prófétákat. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem.

18 Mert bizony mondom, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, a törvényből egyetlen ióta vagy pontocska sem vész el, míg minden be nem teljesedik.

19 Aki azért csak egyet is megront – akár a legkisebbet is – e parancsolatok közül, és úgy tanítja az embereket, a mennyek országában igen kicsi lesz, aki pedig megtartja és tanítja, annak nagy neve lesz a mennyek országában.

20 Mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.

21 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre.

22 Én pedig azt mondom, hogy ha valaki haragszik atyjafiára, méltó az ítéletre; aki pedig azt mondja az atyjafiának: „Ostoba!”, megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki meg ezt mondja: „Bolond!”, méltó a gyehenna tüzére.

23 Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy atyádfiának valami panasza van ellened,

24 hagyd ott az oltár előtt ajándékodat, eredj el, előbb békülj meg az atyádfiával, és csak azután jöjj, és vidd fel ajándékodat.

25 Idejében békülj meg ellenfeleddel, amíg úton vagy vele, hogy át ne adjon a bírónak, a bíró meg oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessenek.

26 Bizony mondom neked, nem jössz ki onnan, míg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.

27 Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj!

28 Én pedig azt mondom: Mindenki, aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráználkodott vele az ő szívében.

29 Ha pedig a te jobb szemed bűnre csábít téged, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy tagod vesszen el, mintsem egész tested a gyehennára jusson.

30 És ha a te jobb kezed bűnre visz téged, vágd le azt, és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy tagod vesszen el, mintsem egész tested a gyehennára kerüljön.

31 Megmondatott továbbá, hogy ha valaki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet.

32 Én pedig azt mondom nektek: Mindenki, aki elbocsátja feleségét – a paráznaság okán kívül –, paráznává teszi azt, és ha valaki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik.

33 Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak tett esküidet pedig teljesítsd!

34 De én azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja,

35 se a földre, mert az az ő lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa;

36 a fejedre se esküdj, mert nem tudsz egy hajszálat sem fehérré vagy feketévé tenni;

37 hanem beszédetekben az igen igen, a nem nem legyen, mert ami ennél több, az a gonosztól van.

38 Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért.

39 Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is.

40 És aki el akarja perelni tőled a te alsóruhádat, engedd oda neki a felsőt is.

41 És aki téged egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre.

42 Aki kér tőled, adj neki, és ha kölcsönkér valaki tőled, ne fordulj el tőle.

43 Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.

44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,

45 hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

46 Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmat érdemeltek? Nem ugyanazt teszik a vámszedők is?

47 És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek másoknál többet? Nem ugyanezt teszik a pogányok is?

48 Legyetek azért tökéletesek, amint a ti mennyei Atyátok tökéletes!

6. fejezet

1 Vigyázzatok, kegyességeteket ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert akkor nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál!

2 Amikor tehát alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók szokták a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek, elnyerték jutalmukat.

3 Amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed,

4 hogy a te adakozásod titkon legyen. És a te Atyád látja, amit titkon tettél, és megfizet neked nyiltan.

5 És amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik a zsinagógákban és az utcák szegletein állva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: elnyerték jutalmukat.

6 Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és titkon, ajtódat bezárva imádkozz a te Atyádhoz. Atyád pedig, aki látja, amit titkon tettél, megfizet neked.

7 Amikor imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy a sok beszéd nyer meghallgattatást.

8 Ne legyetek hát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.

9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved.

10 Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

11 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

12 és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,

13 és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

14 Mert ha megbocsátjátok az emberek vétkeit, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok.

15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

16 Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek olyan komor ábrázatúak, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek a böjtölésüket. Bizony mondom nektek, elnyerték jutalmukat.

17 Te pedig amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat,

18 hogy ne az emberek lássák böjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki látja, amit titkon tettél, megfizet neked nyiltan.

19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, a tolvajok kiássák és ellopják,

20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el.

21 Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.

22 A test lámpása a szem. Ha azért a szemed tiszta, egész tested világos lesz.

23 Ha pedig a szemed gonosz, egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned levő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?

24 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

25 Azért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok az életetek felől, hogy mit egyetek, és mit igyatok; se a ti testetek felől, hogy mibe öltözködjetek. Bizony több az élet az eledelnél és a test az öltözetnél.

26 Tekintsetek az égi madarakra: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e sokkal különbek náluk?

27 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával meghosszabbíthatja életét egy arasszal?

28 És miért aggodalmaskodtok az öltözet miatt? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem munkálkodnak és nem fonnak,

29 de mondom nektek, hogy Salamon dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.

30 Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, és holnap kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?

31 Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: „Mit együnk?” vagy „Mit igyunk?” vagy „Mivel ruházkodjunk?”

32 Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.

33 Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek.

34 Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

7. fejezet

1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!

2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is. És amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is.

3 Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, és nem látod a gerendát a magadéban?

4 Vagy hogyan mondhatod a te atyádfiának: hadd vegyem ki szemedből a szálkát, amikor a te szemedben gerenda van?

5 Képmutató, vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és azután gondolj arra, hogy kivedd a szálkát a felebarátod szeméből!

6 Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy azokat lábukkal megtapodva ellenetek forduljanak, és szétszaggassanak titeket.

7 Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.

8 Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

9 Ugyan ki az az ember közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér?

10 És ha halat kér, vajon kígyót ad-e neki?

11 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?

12 Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény és a próféták.

13 A szoros kapun menjetek be. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon járnak.

14 De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.

15 Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

16 Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt vagy a bojtorjánról fügét?

17 Minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

18 Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt.

19 Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik.

20 Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.

21 Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram!”, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem tettünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?

23 És akkor azt mondom nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!

24 Mindaz, aki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette házát.

25 És ömlött az eső, jöttek az árvizek, fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert kősziklára épült.

26 Mindaz, aki hallja tőlem ezeket a beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette házát.

27 És ömlött az eső, jöttek az árvizek, fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba, amely összeomlott, és romhalmazzá lett.

28 Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán,

29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

8. fejezet

1 Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte.

2 És odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

3 Jézus ekkor kinyújtotta kezét, megérintette, és így szólt: Akarom, hogy megtisztulj. És a lepra azonnal letisztult róla.

4 Ekkor azt mondta neki Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik!

5 Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, egy százados ment hozzá segítséget kérve:

6 Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és nagy kínjai vannak.

7 Elmegyek és meggyógyítom – mondta Jézus.

8 Erre a százados azt felelte: Uram, nem vagyok arra méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám.

9 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vannak alárendelt katonáim, és ha az egyiknek azt mondom: „Menj el!”, elmegy, és a másiknak: „Gyere ide!”, idejön, és az én szolgámnak: „Tedd meg ezt!”, megteszi.

10 Jézus pedig amikor ezt hallotta, elcsodálkozott, és azt mondta az őt követőknek: Bizony mondom nektek, ilyen nagy hitet még Izráelben sem találtam.

11 De mondom nektek, hogy sokan jönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában,

12 ennek az országnak a fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre, és ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

13 És azt mondta Jézus a századosnak: Menj el, legyen neked a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.

14 Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa lázasan fekszik.

15 Megérintette a kezét, és erre elhagyta őt a láz, úgy, hogy fölkelt, és szolgált nekik.

16 Az est beálltával pedig sok megszállottat vittek hozzá, és szavával kiűzte a tisztátalan lelkeket, és meggyógyított minden beteget,

17 hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségeinket, és ő hordozta betegségeinket.

18 Amikor Jézus látta a nagy sokaságot maga körül, úgy rendelkezett, hogy menjenek a túlsó partra.

19 Ekkor egy írástudó ment hozzá, és azt mondta neki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.

20 Jézus így felelt: A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.

21 Egy másik tanítványa pedig azt mondta neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.

22 De Jézus azt mondta: Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!

23 Hajóra szállt, és tanítványai követték.

24 És nagy vihar támadt a tengeren, annyira, hogy a hajót elborították a hullámok, ő pedig aludt.

25 Tanítványai odamentek hozzá, és felébresztették ezt kiáltva: Uram, ments meg minket, mert elveszünk!

26 Ő így felelt nekik: Mit féltek, kicsinyhitűek? Majd fölkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert, mire nagy csendesség lett.

27 Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak: Kicsoda ez, hogy a szél és a tenger is enged neki?

28 Amikor a túlsó partra, a gadaraiak földjére ért, két megszállott jött vele szembe, akik a sírboltokból bújtak elő, és olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem mert azon az úton járni.

29 Mit akarsz velünk, Isten Fia? – kiabálták. Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?

30 Tőlük távolabb egy nagy disznónyáj legelészett.

31 Az ördögök pedig azt kérték tőle: Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba!

32 Ő azt mondta nekik: Menjetek! Azok tehát kimentek, és belementek a disznókba. És íme, az egész nyáj a meredekről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe.

33 A pásztorok pedig elfutottak, és beérve a városba hírül adtak mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt.

34 És íme, az egész város kiment Jézus elé, és mihelyt meglátták, kérték, hogy távozzék el a határukból.

9. fejezet

1 Hajóra szállva átkelt, és hazament a maga városába.

2 És íme, hoztak hozzá egy ágyon fekvő béna embert. Jézus látta a hitüket, és azt mondta a bénának: Bízzál, fiam! Megbocsáttattak bűneid.

3 Némely írástudó ekkor így szólt magában: Ez Istent káromolja.

4 Jézus, ismerve gondolataikat, azt mondta: Miért gondoltok rosszra szívetekben?

5 Mert mi könnyebb, ezt mondani: „Megbocsáttattak a bűneid”, vagy ezt mondani: „Kelj föl és járj!”?

6 De azért, hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor azt mondta a bénának –: kelj föl, vedd a nyoszolyádat, és menj haza!

7 Erre az felkelt és hazament.

8 Amikor a sokaság ezt látta, megdöbbent, és dicsőítette Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.

9 Jézus továbbment onnan, és meglátott egy Máté nevű embert, aki a vámszedő helyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig azonnal fölkelt, és követte őt.

10 Amikor aztán a házban asztalhoz telepedett, sok vámszedő és bűnös jött oda, és asztalhoz telepedtek Jézussal és tanítványaival.

11 Ezt látva a farizeusok így szóltak a tanítványokhoz: Miért eszik együtt a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel?

12 Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így felelt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

13 Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.

14 Akkor János tanítványai jöttek hozzá, és ezt kérdezték: Mi az oka, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?

15 Jézus így válaszolt: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De majd eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.

16 Senki sem tesz új posztóból foltot régi ruhára, mert a folt továbbszakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás.

17 Újbort sem töltenek régi tömlőkbe, mert a tömlő szétszakad, a bor kiömlik, és a tömlő is tönkremegy; hanem az újbort új tömlőkbe töltik, s így mindkettő megmarad.

18 Miközben ezeket mondta, egy főember lépett hozzá, mélyen meghajolt előtte, és így szólt: A leányom éppen most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet, és megelevenedik.

19 Jézus felkelt, és követték őt tanítványai.

20 És íme, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett, hátulról hozzáférkőzött, és megérintette ruhája szegélyét.

21 Azt gondolta ugyanis: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.

22 Jézus pedig megfordult, rátekintett, és ezt mondta: Bízzál, lányom, a te hited megtartott téged. És abban az órában meggyógyult az asszony.

23 Amikor Jézus megérkezett az elöljáró házához, és látta a fuvolásokat és a zajongó sokaságot,

24 azt mondta nekik: Menjetek innen, mert a kislány nem halt meg, csak alszik! És kinevették őt.

25 Miután eltávolították a sokaságot, bement, megfogta a kislány kezét, mire az felébredt.

26 És híre ment ennek az egész vidéken.

27 Amikor Jézus továbbment onnan, nyomába szegődött két vak, így kiáltozva: Könyörülj rajtunk, Dávid fia!

28 Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok, Jézus pedig azt kérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy én ezt meg tudom tenni? Azok azt mondták neki: Igen, Uram.

29 Akkor megérintette szemüket, és így szólt: Legyen a ti hitetek szerint.

30 És megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: Vigyázzatok, senki meg ne tudja!

31 De azok eltávozva elterjesztették hírét azon az egész vidéken.

32 Alighogy elmentek, egy megszállott némát vittek hozzá.

33 Miután Jézus kiűzte az ördögöt, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott, és azt mondták, hogy sohasem láttak még ilyet Izráelben.

34 A farizeusok ellenben azt beszélték, hogy az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

35 Így járta be Jézus a városokat és a falvakat mind, tanított zsinagógáikban, hirdette az Isten országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.

36 Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok.

37 Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.

38 Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.

10. fejezet

1 Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék őket, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.

2 A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia és testvére, János;

3 Fülöp és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Taddeus;

4 Simon, a kánaáni és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.

5 Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és megparancsolta nekik: Pogányok útjára ne térjetek le, és samáriai városba se menjetek be,

6 hanem menjetek inkább Izráel házának elveszett juhaihoz!

7 Menjetek, és hirdessétek mindenütt: Elközelített a mennyek országa!

8 Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, leprásokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok!

9 Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az erszényetekbe,

10 se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se botot, mert méltó a munkás a kenyerére.

11 Amikor betértek egy városba vagy faluba, tudakozzátok meg, ki méltó ott erre, és annál maradjatok, míg csak tovább nem mentek.

12 Ahogy bementek egy házba, köszöntsétek a ház népét.

13 És ha méltó rá az a ház, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.

14 És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg a beszédeteket, menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is verjétek le a lábatokról.

15 Bizony mondom nektek: Sodoma és Gomora földjének könnyebb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.

16 Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.

17 De óvakodjatok az emberektől, mert törvényszékre adnak és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket.

18 Sőt helytartók és királyok elé hurcolnak titeket érettem, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.

19 De amikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, hogyan vagy mit szóljatok, mert megadatik nektek abban az órában, mit mondjatok.

20 Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól általatok.

21 Akkor majd halálra adja testvér a testvérét, apa a gyermekét, és a gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket.

22 És mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig helytáll, az megtartatik.

23 Ha az egyik városban üldöznek titeket, fussatok a másikba. Bizony mondom nektek, végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.

24 Nem feljebb való a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál.

25 Elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, és a szolga, mint az ő ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő háznépét!

26 Azért ne féljetek tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne, sem olyan titok, amely ki ne tudódnék.

27 Amit a sötétben mondok nektek, a világosságban mondjátok el, és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.

28 És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában.

29 Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a ti Atyátok akarata nélkül egy sem esik le azok közül a földre?

30 Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva.

31 Ne féljetek tehát, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.

32 Aki azért vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;

33 aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.

34 Ne gondoljátok, hogy békességet szerezni jöttem a földre; nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.

35 Azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő apja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő anyósa között,

36 és hogy az embernek ellensége legyen saját háznépe.

37 Aki inkább szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám, és aki inkább szereti fiát és leányát, mint engem, nem méltó hozzám,

38 és aki nem veszi föl az ő keresztjét, és nem úgy követ engem, nem méltó hozzám.

39 Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti az ő életét érettem, megtalálja azt.

40 Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

41 Aki befogadja a prófétát, mert az próféta, a próféta jutalmát kapja, és aki igaz embert fogad be, mivel az igaz ember, az igaz jutalmát nyeri.

42 Aki pedig e kicsinyek közül egynek is inni ad csak egy pohár friss vizet azért, mert ő az én tanítványom, bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.

11. fejezet

1 Amikor elvégezte Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon városaikban.

2 János pedig, amikor hallott a börtönben Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival:

3 Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?

4 Jézus így válaszolt: Menjetek el, és jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok:

5 a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, és a szegényeknek az evangéliumot hirdetik.

6 Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem.

7 Amikor azok eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat?

8 Mit látni mentetek hát ki? Finom ruhákba öltözött embert? Hiszen akik finom ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.

9 De hát miért is mentetek ki? Prófétát látni? Bizony mondom: még a prófétánál is nagyobbat láttatok.

10 Ő az, akiről meg van írva: Íme, elküldöm követemet előtted, aki elkészíti előtted a te utadat.

11 Bizony mondom nektek: Asszonytól születettek között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, pedig a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála.

12 Keresztelő János napjaitól fogva mostanáig erővel törnek a mennyek országa felé, és ezek az erőszakosok el is ragadják azt.

13 Mert a próféták mindnyájan és a törvény is Jánosig ezt prófétálták.

14 És ha el tudjátok fogadni: Illés ő, aki eljövendő.

15 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és így kiáltoznak a többieknek:

17 Fuvoláztunk nektek, és ti nem táncoltatok, siratót énekeltünk, és ti nem sírtatok.

18 Mert eljött János, aki se nem eszik, se nem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.

19 Eljött az Emberfia, aki eszik, iszik, és ezt mondják: Íme, a nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! A bölcsességet tettei igazolják.

20 Akkor korholni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tértek meg:

21 Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban!

22 De mondom nektek: Tírusznak és Szidónnak könnyebb lesz az ítélet napján, mint nektek.

23 És te, Kapernaum, nem az égig magasztaltattál-e fel? A pokolig zuhansz alá, mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, mind e mai napig megmaradt volna.

24 De mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint neked.

25 Abban az időben Jézus ezt mondta: Magasztallak, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, de kijelentetted a kisgyermekeknek.

26 Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.

27 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú kijelenti.

28 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.

29 Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.

30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

12. fejezet

1 Abban az időben vetéseken haladt át Jézus szombaton; tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni.

2 Amikor látták ezt a farizeusok, azt mondták neki: Íme, a te tanítványaid azt teszik, amit nem szabad szombaton tenni.

3 Ő pedig így felelt: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid és az ő kísérete, amikor megéhezett?

4 Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem azoknak, akik vele voltak, hanem csak a papoknak?

5 Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok megszegik a szombatot a templomban, és mégsem vétkeznek?

6 Mondom nektek, hogy nagyobb van itt a templomnál.

7 Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.

8 Mert az Emberfia a szombatnak is ura.

9 Eltávozott onnan, és a zsinagógájukba ment,

10 ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy vádolhassák Jézust, megkérdezték tőle: Szabad-e szombaton gyógyítani?

11 Ő pedig így felelt: Ha közületek valakinek van egy juha, és az szombaton verembe esik, ki az, aki meg nem ragadja, és ki nem húzza?

12 Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombaton jót cselekedni.

13 Akkor azt mondta annak az embernek: Nyújtsd ki a kezed! Az kinyújtotta, és íme, olyan ép lett, mint a másik.

14 A farizeusok pedig kimentek, és tanácsot tartottak ellene, hogyan pusztítsák el.

15 Amikor Jézus ezt észrevette, visszavonult onnan. Sokan követték, és ő mindnyájukat meggyógyította;

16 majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy mindezt ne hozzák nyilvánosságra,

17 hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, aki így szólt:

18 Íme, az én szolgám, akit választottam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm. Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a pogányoknak.

19 Nem vitatkozik és nem kiált, az utcákon senki sem hallja szavát.

20 A megrepedt nádat nem töri el, és a pislogó mécsest nem oltja ki, míg az ítéletet diadalra nem viszi.

21 Az ő nevében reménykednek a pogányok.

22 Akkor egy vak és néma megszállottat hoztak eléje, és ő meggyógyította azt, úgyhogy a vak és néma látott is, beszélt is.

23 Az egész sokaság elcsodálkozott, és ezt mondta: Talán csak nem ez a Dávid fia?

24 A farizeusok ennek hallatára így szóltak: Ez csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzheti ki az ördögöket.

25 Jézus pedig, aki ismerte gondolataikat, ezt mondta: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és egyetlen város vagy háznép sem marad meg, amely meghasonlik önmagával.

26 Márpedig ha a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával. Hogyan állhat fenn akkor az ő országa?

27 És ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok!

28 Ha pedig én Isten Lelkének segítségével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok Isten országa.

29 Avagy hogyan hatolhat be bárki az erős ember házába, és rabolhatja el annak kincseit, ha előbb meg nem kötözi, s úgy rabolja ki a házát?

30 Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.

31 Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot.

32 Még az is részesül bocsánatban, aki az Emberfia ellen szól, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nincs bocsánat sem ezen, sem a jövendő világon.

33 Vagy tegyétek a fát jóvá, és akkor a gyümölcse is jó, vagy hagyjátok a fát vadon, és akkor a gyümölcse is rossz. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.

34 Mérges kígyók fajzatai! Hogyan is szólhatnátok gonosz létetekre jót? Mert a szív teljességéből szól a száj.

35 A jó ember a maga jó kincseiből hozza elő a jókat. A gonosz ember pedig a maga gonosz raktárából hozza elő a gonosz dolgokat.

36 De mondom nektek: Minden haszontalan beszédért számot adnak majd az emberek az ítélet napján.

37 Mert a beszédedből ítélnek majd igaznak, és a beszédedből marasztalnak el téged.

38 Ekkor az írástudók és farizeusok közül némelyek újból megszólaltak: Mester, jelt akarunk látni tőled!

39 Ő pedig így válaszolt: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik más jel neki, csak a Jónás próféta jele.

40 Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában.

41 A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és megítélik, mivel ők megtértek Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál!

42 Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és megítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.

43 Amikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken kóborol, nyugalmat keres, de nem talál.

44 Akkor ezt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. De odaérve üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.

45 Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat, bemennek, és ott lakoznak; és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél. Így jár ez a gonosz nemzedék is.

46 Még beszélt a sokasághoz, amikor anyja és testvérei megálltak odakint, és beszélni akartak vele.

47 Valaki figyelmeztette: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.

48 Ő azonban így felelt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?

49 És kinyújtva kezét tanítványai felé ezt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim!

50 Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.

13. fejezet

1 Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján.

2 Olyan nagy sokaság gyűlt össze körülötte, hogy be kellett ülnie egy hajóba; az egész sokaság pedig a parton állt.

3 Sok mindent mondott nekik példázatokban: Íme, a magvető kiment vetni.

4 Amikor vetett, némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták.

5 Némelyik mag köves helyre esett, ahol nem volt sok föld, és hamar kihajtott, mert nem volt mélyen a földben.

6 De amikor a nap fölkelt, kiégett, mivel nem eresztett gyökeret.

7 Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedtek, és megfojtották.

8 Némely mag pedig a jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmincannyit.

9 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

10 Odamentek a tanítványok, és azt kérdezték: Miért szólsz hozzájuk példázatokban?

11 Így felelt: Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, de nekik nem adatott meg.

12 Mert akinek van, annak adatik, és bővölködni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.

13 Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.

14 Beteljesedett rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely így szól: Hallván halljatok, és ne értsetek, nézvén nézzetek, és ne lássatok!

15 Megkövéredett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és én meg ne gyógyítsam őket.

16 De a ti szemetek boldog, mert lát, fületek is, mert hall.

17 Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották.

18 Ti most azért halljátok meg a magvető példázatát.

19 Amikor valaki hallja a mennyek országáról szóló igét, de nem érti, eljön a gonosz, és kiragadja a szívébe vetett magot. Ez az, amelyik az útfélre esett.

20 A köves talajra hullott mag pedig az, amikor hallja valaki az igét, s mindjárt nagy örömmel fogadja,

21 de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideigvaló, s amint nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megtántorodik.

22 A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallgatja ugyan az igét, de az élet gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt.

23 A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét; ez gyümölcsöt is terem, némelyik százannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit.

24 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe.

25 De amikor az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.

26 Amikor pedig szárba szökkent a vetés, és termést hozott, felütötte fejét a konkoly is.

27 A gazda szolgái előálltak, és így szóltak: Uram, nemde tiszta magot vetettél a földedbe? Honnan van azért benne konkoly?

28 Ő pedig azt mondta nekik: Valamelyik ellenségem cselekedte ezt. A szolgák erre azt kérdezték: Akarod-e, hogy nekilássunk, és kigyomláljuk azokat?

29 Ő azonban így szólt: Nem, mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt esetleg a búzát is kiszaggatjátok.

30 Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratáskor majd azt mondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévébe, hogy elégessék, a búzát pedig takarítsátok be a csűrömbe.

31 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet az ember elvet a szántóföldjébe.

32 Kisebb ez minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak az ágain.

33 Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, mire az egész megkelt.

34 Mindezeket példázatokban mondta Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nekik,

35 hogy beteljesedjék a próféta mondása: Példázatokra nyitom meg számat, feltárom mindazt, ami a világ teremtése óta rejtve volt.

36 Akkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai pedig odamentek hozzá, és ezt mondták: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát!

37 Ő pedig így felelt: Aki a jó magot veti, az az Emberfia,

38 a szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.

39 Az ellenség, aki a konkolyt veti, az ördög, az aratás a világvége, az aratók pedig az angyalok.

40 Amint azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik, úgy lesz a világ végén is.

41 Az Emberfia elküldi angyalait, és az ő országából összegyűjteti mindazokat, akik botránkozásokat okoztak, és akik gonoszul cselekedtek.

42 Bevetik őket a tüzes kemencébe: lesz ott sírás és fogcsikorgatás.

43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuk országában. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

44 Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, ha megtalál, elás, és örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.

45 Ismét hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres.

46 Amikor egy nagy értékű gyöngyre talált, elment, mindenét eladta, és megvásárolta azt.

47 Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett kerítőhálóhoz, amely mindenféle halat összefog.

48 Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve kiválogatják a javát edényekbe, a hasznavehetetlent pedig kidobják.

49 Így lesz a világ végén is: eljönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat,

50 és tüzes kemencébe vetik őket; lesz ott sírás és fogcsikorgatás.

51 Megértettétek mindezt? Azok így feleltek: Megértettük.

52 Ő pedig azt mondta: Ennélfogva minden írástudó, aki megtanulta, milyen a mennyek országa, hasonló az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő kamrájából.

53 Jézus e példázatok elmondása után továbbment onnan.

54 Hazájába érve a zsinagógában tanította őket, úgy, hogy megdöbbentek, és azt mondták: Honnan veszi ez az ember ezt a bölcsességet és ezeket az erőket?

55 Hát nem ez az ácsmester fia? Nem Máriának hívják az ő anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?

56 Nemde közöttünk élnek nőtestvérei is? Honnan tudja hát mindezeket?

57 És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a tulajdon hazájában és házában.

58 Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.

14. fejezet

1 Abban az időben hallotta Jézus hírét Heródes, a negyedes fejedelem,

2 és azt mondta szolgáinak: Keresztelő János ez, ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne csodatevő erők.

3 Tudniillik Heródes elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és tömlöcbe vettette felesége, Heródiás kedvéért, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége.

4 Mert ezt mondta neki János: Nem szabad neked vele élned.

5 Ezért meg akarta őt öletni, de félt a sokaságtól, mert az prófétaként tisztelte.

6 Amikor azonban egyszer Heródes születésnapját ünnepelték, Heródiás leánya táncolt előttük, és úgy megtetszett Heródesnek,

7 hogy esküvel fogadta: bármit kér, megadja neki.

8 Az pedig anyja rábeszélésére így szólt: Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét!

9 Ekkor a király igen megszomorodott, de esküjéért és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda.

10 Elküldött a börtönbe, és lefejeztette Jánost,

11 majd elhozták a fejét egy tálon, és odaadták a leánynak, ő meg az anyjához vitte.

12 Tanítványai pedig eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették, majd elmentek, és megvitték a hírt Jézusnak.

13 Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva gyalog követte őt a városokból.

14 Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott maga körül, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.

15 Amikor esteledett, odamentek hozzá a tanítványai, és azt mondták: Puszta hely ez, és az idő már későre jár; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak élelmet.

16 Jézus azonban azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni.

17 Erre ők azt felelték: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.

18 Ő pedig így szólt: Hozzátok ide!

19 Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott, majd megtörte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.

20 Miután valamennyien ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.

21 Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.

22 És mindjárt meghagyta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.

23 Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.

24 A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt.

25 Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.

26 Amikor meglátták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták: Kísértet ez! És félelmükben kiáltoztak.

27 De Jézus azonnal megszólította őket: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!

28 Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen.

29 Ő pedig azt mondta: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Jézus felé tartott.

30 De látva a szelet, megrémült, és süllyedni kezdett. Rémülten kiáltott: Uram, ments meg!

31 Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és azt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

32 És amint beszálltak a hajóba, elállt a szél.

33 A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Bizony, Isten Fia vagy!

34 Átkelve a vízen Genezáret földjére jutottak.

35 Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, szétküldtek az egész környékre, minden beteget odavittek hozzá,

36 és kérték őt, hogy csak a ruhája szegélyét érinthessék. És akik érintették, mindnyájan meggyógyultak.

15. fejezet

1 Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták:

2 Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mosnak kezet evés előtt.

3 Ő pedig így felelt nekik: Ti meg miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotok által?

4 Mert Isten azt parancsolta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

5 Ti pedig ezt mondjátok: Aki apjának vagy anyjának ezt mondja: áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek – az ilyennek nem kell tisztelnie apját vagy anyját.

6 Így teszitek érvénytelenné Isten törvényét a hagyományotok által.

7 Képmutatók! Helyesen prófétált felőletek Ézsaiás, amikor ezt mondta:

8 Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.

9 Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.

10 Majd magához hívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg:

11 nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert.

12 Akkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat?

13 Ő pedig így válaszolt: Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett.

14 Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.

15 Péter arra kérte: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!

16 Jézus pedig így szólt: Hát még ti is értetlenek vagytok?

17 Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?

18 Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.

19 Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.

20 Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az nem teszi tisztátalanná az embert, hogy mosdatlan kézzel eszik.

21 Jézus eltávozott onnan, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza.

22 És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott fel: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.

23 Ő pedig egy szót sem felelt. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: Küldd el őt, mert kiabál utánunk!

24 De ő így felelt: Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem.

25 Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, légy segítségül nekem!

26 Ő erre így válaszolt: Nem jó a fiak kenyerét elvenni és odavetni az ebeknek.

27 Az pedig azt mondta: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból!

28 Ekkor Jézus azt mondta neki: Asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És leánya meggyógyult attól a pillanattól fogva.

29 Onnan eltávozva a Galileai-tenger mellé ment Jézus. Felment a hegyre, és ott leült.

30 És nagy sokaság ment hozzá. Magukkal vittek sok sántát, vakot, némát, csonkát és mindenféle nyomorékot, és odahelyezték őket Jézus lába elé; ő pedig mindnyájukat meggyógyította.

31 A sokaság álmélkodott, amikor látták, hogy a némák beszélnek, a csonkák éppé válnak, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét.

32 Jézus pedig előszólította tanítványait, és azt mondta: Szánakozom ezen a sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy ki ne dőljenek az úton.

33 És tanítványai ezt mondták: Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ilyen nagy sokaságot?

34 Jézus azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt válaszolták: Hét; és néhány halunk.

35 Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.

36 Majd vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, és odaadta a tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

37 És mindnyájan ettek és jóllaktak, majd összeszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral.

38 Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.

39 Azután elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.

16. fejezet

1 És odamentek hozzá a farizeusok és a szadduceusok, és azzal a kéréssel kísértették őt, hogy mutasson nekik mennyei jelt.

2 Ő pedig azt felelte nekik: Amikor esteledik, azt mondjátok: szép idő lesz, mert vörös az ég alja,

3 reggel pedig: ma zivatar lesz, mert az ég borús és vörös. Képmutatók! Az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?

4 Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik neki jel, csak a Jónás próféta jele. És otthagyva őket elment.

5 Tanítványai a túlsó partra mentek, és elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.

6 Jézus pedig azt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától!

7 Ők azért így tanakodtak egymás között: Nem hoztunk magunkkal kenyeret.

8 Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: Mit tanakodtok magatok között, ti kicsinyhitűek, hogy nem hoztatok kenyeret?

9 Még most sem értitek, és elfeledkeztetek az ötezer öt kenyeréről, és hogy a maradékkal hány kosarat töltöttetek meg?

10 Nem emlékeztek a négyezernek hét kenyerére sem, és hogy hány kosarat töltöttetek meg?

11 Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától?

12 Ekkor értették meg, hogy nem arról szólt, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításától őrizkedjenek.

13 Amikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére ment, megkérdezte tanítványait: Az Emberfiát kinek tartják az emberek?

14 Ők pedig azt felelték: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.

15 És ti kinek tartotok engem? – kérdezte őket.

16 Simon Péter pedig így válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.

17 Jézus pedig azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert ezt nem test és vér jelentette ki neked, hanem az én mennyei Atyám.

18 De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

19 És neked adom a mennyek országának kulcsait: amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz, és amit feloldasz a földön, oldva lesz a mennyekben is.

20 Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Krisztus.

21 Ettől fogva kezdte Jézus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, és sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon feltámadnia.

22 Péter félrevonta őt, és feddni kezdte: Isten őrizz, Uram, ez nem történhet meg veled!

23 Ő pedig megfordult, és azt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, botránkozásomra vagy nekem, mert nem Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberekéire.

24 Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem.

25 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem, megtalálja azt.

26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall? Vajon milyen váltságot adhat az ember az ő lelkéért?

27 Mert eljön majd az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival, és akkor megfizet mindenkinek cselekedete szerint.

28 Bizony mondom nektek, az itt állók között vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látták eljönni az Emberfiát az ő országában.

17. fejezet

1 Hat nap múlva Jézus magához vette Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre.

2 És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség.

3 És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.

4 Péter pedig megszólalt, és azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

5 Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok.

6 Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és igen megijedtek.

7 De Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek!

8 Akkor szemüket fölemelték, és senkit sem láttak, csak egyedül Jézust.

9 Amikor a hegyről lejöttek, Jézus megparancsolta nekik: Senkinek se szóljatok e látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.

10 És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?

11 Ő pedig azt felelte: Illés csakugyan eljön előbb, és mindent helyreállít.

12 De én azt mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Így kell az Emberfiának is szenvednie tőlük.

13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszél.

14 Amikor leértek a sokasághoz, egy ember odament hozzá, térdre borult előtte,

15 és így szólt: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, gyakorta esik tűzbe és gyakorta vízbe.

16 Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.

17 Jézus pedig azt mondta: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Vezessétek őt ide hozzám!

18 Jézus megdorgálta az ördögöt, és az kiment belőle, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.

19 Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni?

20 Jézus pedig azt mondta nekik: A ti kicsinyhitűségetek miatt. Mert bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, az odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek.

21 Ez a fajta pedig nem megy ki, csak könyörgés és böjtölés által.

22 Amikor pedig Galileában jártak, azt mondta nekik Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik,

23 megölik őt, de harmadnap feltámad. Ezen nagyon elszomorodtak.

24 Amikor Kapernaumba értek, a templomi adószedők odamentek Péterhez, és azt kérdezték: A ti mesteretek nem fizeti a két drahmát?

25 De igen – felelte. És amikor bement a házba, megelőzte őt a beszédben Jézus ezzel a kérdéssel: Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől?

26 Az idegenektől – hangzott a válasz. Tehát a fiak mentesek – mondta Jézus.

27 – De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerpartra, vesd be a horgot, és húzd ki az első halat, amely ráakad. Ha annak száját felnyitod, egy státert találsz benne: vedd ki, és add oda nekik értem és érted.

18. fejezet

1 Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz ezzel a kérdéssel: Ki a nagyobb a mennyek országában?

2 Erre Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,

3 és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.

4 Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.

5 És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.

6 Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélyére vessék.

7 Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert elkerülhetetlen, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik!

8 Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha sántán vagy csonkán mégy az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned.

9 És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb neked fél szemmel az életre menned, mint két szemmel a gyehenna tüzére vettetned.

10 Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.

11 Az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.

12 Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy azok közül eltéved, az ember nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, és nem megy-e el megkeresni azt, amelyik eltévedt?

13 És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.

14 Így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.

15 Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.

16 Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék meg minden szó.

17 Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány vagy a vámszedő.

18 Bizony mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.

19 Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közületek egyetértenek a földön bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.

20 Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

21 Ekkor Péter odament hozzá, és azt kérdezte: Uram, hányszor vétkezhet az én atyámfia ellenem, és hányszor kell megbocsátanom neki? Még hétszer is?

22 Jézus így válaszolt: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem még hetvenhétszer is.

23 Mert hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki számadást tartott a szolgáival.

24 Amikor megkezdte a számonkérést, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.

25 Mivel nem tudott miből fizetni, megparancsolta annak ura, hogy adják el őt is, feleségét is, gyermekeit is és mindenét, amije csak van, hogy fizethessen.

26 Ekkor a szolga térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked!

27 Az úr pedig megszánta azt a szolgát, elbocsátotta, sőt az adósságát is elengedte.

28 Ahogy kiment az a szolga, találkozott az egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!

29 Szolgatársa ekkor térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és megfizetek neked.

30 De ő nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette azt, amíg meg nem fizeti tartozását.

31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, felháborodtak, és elmentek jelenteni uruknak a történteket.

32 Akkor maga elé hívatta őt az ura, és azt mondta neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked a te könyörgésedre.

33 Nem kellett volna neked is könyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is könyörültem rajtad?

34 És haragjában ura átadta őt a hóhéroknak, míg minden tartozását meg nem fizeti.

35 Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok atyátokfiainak.

19. fejezet

1 Történt, hogy amikor elvégezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és Júdeának a Jordánon túli vidékére ment.

2 Nagy sokaság követte őt, és meggyógyította ott őket.

3 A farizeusok is odamentek hozzá, hogy próbára tegyék, és ezt mondták: Szabad-e az embernek valamilyen ok miatt elbocsátani a feleségét?

4 Ő pedig így felelt: Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és asszonnyá teremtette őket,

5 és ezt mondta: ezért az ember elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté?

6 Úgyhogy többé nem két test, hanem egy. Amit azért Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza.

7 Erre azt mondták neki: Miért rendelte hát Mózes, hogy válólevelet kell adni és úgy bocsátani el az asszonyt?

8 Ő így válaszolt: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy feleségeteket elbocsássátok, de kezdettől fogva nem így volt.

9 Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság okát kivéve –, és mást vesz el, az házasságtörő.

10 Erre azt mondták tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni.

11 Ő pedig azt mondta: Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak akinek megadatott.

12 Mert vannak, akik születésüktől fogva alkalmatlanok a házaséletre, és vannak, akiket az emberek tettek azzá, és vannak, akik a mennyek országáért önmagukat tették alkalmatlanná a házasságra. Aki el tudja fogadni, fogadja el.

13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban megdorgálták őket.

14 Jézus pedig így szólt: Engedjétek hozzám ezeket a kisgyermekeket, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.

15 És kezét rájuk tette, majd eltávozott onnan.

16 Egyszer odament hozzá egy ember, és azt mondta neki: Mester, mi jót cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet?

17 Ő pedig így felelt: Miért kérdezel engem a jó felől? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.

18 De ő tovább kérdezett: Melyeket? Jézus pedig azt mondta: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tégy hamis tanúbizonyságot,

19 tiszteld atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

20 Az ifjú azt mondta: Mindezeket megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?

21 Jézus így válaszolt: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el a vagyonodat, és oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem.

22 Az ifjú pedig e beszéd hallatára megszomorodva elment, mert nagy vagyona volt.

23 Jézus pedig azt mondta tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen jut be a mennyek országába.

24 Sőt azt mondom: könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.

25 A tanítványok ennek hallatán nagyon megdöbbentek, és azt kérdezték: Akkor kicsoda üdvözülhet?

26 Jézus pedig rájuk tekintett, és azt mondta nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.

27 Akkor megszólalt Péter, és azt mondta: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?

28 Jézus pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjáteremtett világban, amikor majd az Emberfia dicső királyi trónjára ül, ti is tizenkét királyi trónra ültök, és ítélitek Izráel tizenkét nemzetségét.

29 És mindaz, aki elhagyta házait, fiú- vagy nőtestvéreit vagy atyját, anyját, feleségét vagy gyermekeit vagy szántóföldjeit énérettem, százannyit kap majd helyette, és örök életet nyer örökségül.

30 Sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.

20. fejezet

1 Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.

2 Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe.

3 Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon.

4 És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.

5 Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.

6 Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?

7 Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik.

8 Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.

9 Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.

10 Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.

11 Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.

12 Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.

13 Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?

14 Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

15 Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

16 Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.

17 Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik:

18 Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik,

19 és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.

20 Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.

21 Ő pedig azt kérdezte: Mit akarsz? Az így felelt: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.

22 Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd kiinnom? Azt mondták: Kiihatjuk.

23 Ekkor ő így szólt: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.

24 Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre.

25 Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.

26 De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,

27 és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok.

28 Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.

29 Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt.

30 És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

31 A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

32 Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?

33 Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.

34 Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.

21. fejezet

1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez érkeztek, Jézus elküldött két tanítványt,

2 és azt mondta nekik: Menjetek az előttetek levő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám.

3 Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.

4 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt:

5 Mondjátok meg Sion leányának: Íme, a te királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, teherhordó állat csikóján.

6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta.

7 Elhozták a szamarat és annak csikóját, majd felsőruhájukat rájuk terítették, és ő ráült azokra.

8 A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások meg a fákról gallyakat vagdaltak, és az útra szórták.

9 Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!

10 És amikor bement Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és azt kérdezték: Kicsoda ez?

11 A sokaság pedig azt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

12 Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, és felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit.

13 Majd azt mondta nekik: Meg van írva: az én házamat imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává tettétek.

14 Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.

15 Amikor pedig a főpapok és írástudók látták a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik azt kiáltozták a templomban: „Hozsánna a Dávid fiának”, haragra gerjedtek,

16 és azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus így felelt: Hallom. Sohasem olvastátok: gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?

17 És otthagyva őket, kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.

18 Reggel pedig a városba visszajövet megéhezett.

19 Látott egy fügefát az út mellett, odament, de nem talált rajta semmit, csak levelet. Ekkor azt mondta annak: Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs! És a fügefa azonnal elszáradt.

20 A tanítványok, akik látták ezt, csodálkozva kérdezték: Hogyan száradt el a fügefa olyan hirtelen?

21 Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak olyat tesztek, ami e fügefával történt, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: kelj fel, és vesd magad a tengerbe, az is meglesz.

22 Mindazt megkapjátok, amit imádságban hittel kértek.

23 Amikor bement a templomba, és tanított, hozzá mentek a főpapok és a nép vénei, és azt kérdezték: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Ki adta neked ezt a hatalmat?

24 Jézus pedig így válaszolt: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek, akkor én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

25 János keresztsége honnan volt: a mennyből-e vagy emberektől? Azok pedig így tanakodtak magukban: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt mondja majd nekünk: akkor miért nem hittetek neki?

26 Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, félünk a sokaságtól, mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.

27 És azt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Erre ő így válaszolt: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.

28 De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és azt mondta neki: Eredj, fiam, dolgozz ma a szőlőmben.

29 Az pedig így felelt: Nem megyek, de azután meggondolta magát, és elment.

30 A másikhoz is odament, és hasonlóképpen szólt. Az így válaszolt: Megyek, uram, de nem ment el.

31 E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát? Így feleltek: Az első. Jézus erre azt mondta: Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.

32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útjának képviselője, és nem hittetek neki, de a vámszedők és a parázna nők hittek neki; ti pedig, akik ezt láttátok, még ezután sem éreztetek bűnbánatot, hogy hittetek volna neki.

33 Hallgassatok meg egy másik példázatot: Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, körülvette kerítéssel, borsajtót ásott benne, őrtornyot épített, és kiadta munkásoknak, majd elutazott.

34 Amikor pedig elérkezett a gyümölcsérés ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.

35 De a munkások megfogták a szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek.

36 Erre más szolgákat küldött, többet, mint korábban, de ugyanígy bántak azokkal is.

37 Utoljára pedig elküldte hozzájuk saját fiát, mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

38 De amikor a munkások meglátták a fiút, egymás között így beszéltek: Ez az örökös! Rajta, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét.

39 És megfogták, kivetették a szőlőn kívül, és megölték.

40 Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?

41 Azt mondták neki: Mivel gonoszok, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik a termést a maga idejében megadják neki.

42 Erre Jézus azt mondta: Sohasem olvastátok az Írásokban, hogy amelyik követ az építők megvetették, az lett a szegletkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünk előtt?

43 Azért azt mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

44 És aki erre a kőre esik, az összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt összetöri.

45 Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.

46 Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert a nép prófétának tartotta őt.

22. fejezet

1 Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:

2 Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.

3 Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.

4 Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre!

5 De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.

6 A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.

7 A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette.

8 Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók.

9 Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.

10 Kimentek azért a szolgák az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.

11 Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája.

12 Így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.

13 Akkor a király azt mondta a szolgáinak: Vigyétek el, és kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

15 Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt beszédében.

16 Majd elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját igaz módon tanítod, és senkire sem vagy tekintettel, mert nem az emberek személyére nézel.

17 Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

18 Jézus pedig, ismerve álnokságukat, így szólt: Mit kísértetek engem, képmutatók?

19 Mutassatok nekem egy adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.

20 Ekkor azt kérdezte tőlük: Kié ez a kép és a felirat?

21 Azt felelték: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak azt, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami az Istené!

22 Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, majd otthagyták, és elmentek.

23 Azon a napon a szadduceusok is felkeresték, akik azt állították, hogy nincs feltámadás, és egy kérdést intéztek hozzá:

24 Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére vegye el annak feleségét, és támasszon utódot testvérének.

25 Volt pedig nálunk hét testvér, és az első, miután megházasodott, meghalt, és mivelhogy nem volt utóda, feleségét a testvérére hagyta.

26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, és így egészen a hetedikig.

27 Végül az asszony is meghalt.

28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt?

29 Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.

30 Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben.

31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek, amikor így szólt:

32 „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene.

33 Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott a tanításán.

34 A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek,

35 majd egy törvénytudó közülük, próbára akarva tenni őt, megkérdezte tőle:

36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

37 Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

38 Ez az első és nagy parancsolat.

39 Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

41 Most, hogy a farizeusok így összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus:

42 Hogyan vélekedtek Krisztusról, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé.

43 Ismét kérdezte őket: De hát hogyan hívhatja őt Dávid a Lélek által urának, amikor azt mondja, hogy

44 szólt az Úr az én Uramnak: ülj jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem.

45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet neki fia?

46 Erre senki sem tudott felelni neki egyetlenegy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle többé senki semmit.

23. fejezet

1 Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz:

2 Az írástudók és a farizeusok Mózes székébe ültek.

3 Amit azért parancsolnak, mindazt megtartsátok és megtegyétek, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert amit mondanak, azt nem teszik meg.

4 Nehéz és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, ők maguk azonban az ujjukkal sem akarják azokat mozdítani.

5 Mindent csak azért tesznek, hogy lássák őket az emberek: mert megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait,

6 és szeretik a lakomákon a főhelyet és a gyülekezetekben a díszhelyeket,

7 a piacokon való köszöntéseket, és hogy az emberek így szólítják őket: Mester!

8 Ti azonban ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

9 Atyátoknak se szólítsatok senkit e földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.

10 Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.

11 Hanem aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a ti szolgátok.

12 Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.

13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt; mert ti nem mentek be, s azokat sem hagyjátok bejutni, akik bemennének!

14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házait, és színből hosszan imádkoztok! Ezért annál súlyosabb lesz ítéletetek.

15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a földet, hogy egy pogányt prozelitává tegyetek! Amikor pedig azzá tettétek, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.

16 Jaj nektek, vak vezetők, akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, semmi az, de ha valaki a templom aranyára esküszik, azt köti az eskü!

17 Bolondok és vakok, mert melyik nagyobb: az arany-e vagy a templom, amely megszenteli az aranyat?

18 És ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha valaki a rajta levő ajándékra esküszik, azt köti az eskü.

19 Ti vakok, mert melyik nagyobb: az ajándék-e vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot?

20 Aki azért az oltárra esküszik, nemcsak arra esküszik, hanem mindarra is, ami azon van.

21 És aki a templomra esküszik, nemcsak arra esküszik, hanem arra is, aki abban lakozik.

22 És aki az égre esküszik, nemcsak az Isten trónjára esküszik, hanem arra is, aki azon ül.

23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget! Pedig ezeket kellene cselekedni és a

24 Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.

25 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, melyek belül tele vannak kapzsisággal és rablásvággyal!

26 Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és a tál belsejét, hogy külsejük is tiszta legyen!

27 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről tetszetősnek látszanak, belül pedig halottak csontjaival és minden tisztátalansággal vannak tele!

28 Hasonlóképpen ti is kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.

29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert sírokat építetek a prófétáknak, és felékesítitek az igazak síremlékeit,

30 és azt mondjátok, hogy ha atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna bűntársak a próféták vérének kiontásában!

31 Ezzel magatok tanúskodtok arról, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak.

32 Töltsétek hát be ti is atyáitok mértékét!

33 Kígyók, viperafajzatok! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől?

34 Azért íme, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok: és azok közül némelyeket megöltök és megfeszítetek, másokat azok közül zsinagógáitokban megkorbácsoltok és városról városra üldöztök,

35 hogy rátok szálljon minden igaz vér, amely kiomlott a földön, az igaz Ábel vérétől fogva Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek.

36 Bizony mondom nektek, mindez eljön erre a nemzedékre.

37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni fiaidat, miképpen a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de ti nem akartátok.

38 Íme, pusztán marad házatok.

39 Mert mondom nektek, mostantól fogva nem láttok engem mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében!

24. fejezet

1 Amikor Jézus kijött a templomból, és éppen elindult, odamentek hozzá a tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit.

2 Jézus pedig azt mondta nekik: Látjátok mindezeket? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, melyet le ne rombolnának.

3 Amikor pedig az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá a tanítványok külön, és megkérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele eljövetelednek és a világvégének?

4 Jézus így válaszolt nekik: Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket.

5 Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: „Én vagyok a Krisztus!”, és sokakat megtévesztenek.

6 Hallani fogtok majd háborúkról és háborúk híreiről. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük, de ez még nem a vég.

7 Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek sokfelé.

8 Mindez pedig a vajúdás kínjainak kezdete.

9 Akkor majd nyomorúságra adnak és megölnek titeket, és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.

10 Akkor sokan meginognak, elárulják és meggyűlölik egymást.

11 Sok hamis próféta támad, akik sokakat megtévesztenek.

12 Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül,

13 de aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.

14 És Isten országának ezt az evangéliumát hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és majd akkor jön el a vég.

15 Amikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólt, ott áll a szent helyen – aki olvassa, értse meg –,

16 akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre.

17 A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen,

18 és a mezőn levő ne térjen vissza, hogy a ruháját elvigye.

19 Jaj pedig a várandós és a szoptató anyáknak azokon a napokon!

20 Imádkozzatok pedig, hogy futásotok ne télen legyen, se szombaton!

21 Mert akkor olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

22 És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg, de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.

23 Ha valaki akkor azt mondja nektek: íme, itt a Krisztus vagy amott, ne higgyétek!

24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.

25 Íme, előre megmondtam nektek.

26 Azért ha azt mondják majd nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek!

27 Mert amint a villámlás napkeletről támad, és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

28 Mert ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.

29 Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok az égről lehullnak, és az egek erősségei megrendülnek.

30 És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, és sír a föld minden nemzetsége, amikor meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.

31 És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig.

32 A fügefáról vegyétek pedig a példát: amikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.

33 Hasonlóképpen ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt.

34 Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik.

35 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen nem múlnak el.

36 Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.

37 Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának eljövetelekor is.

38 Mert amint az özönvíz előtti napokban ettek, ittak, házasodtak, és férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába,

39 és nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

40 Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

41 Két asszony őröl kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok!

43 Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakaszában jön el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy házába betörjön.

44 Azért legyetek készen ti is, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok.

45 Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tett háznépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?

46 Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajön, ilyen munkában talál.

47 Bizony mondom nektek, hogy minden vagyona fölött gondviselővé teszi.

48 Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt,

49 és szolgatársait verni kezdené, és a részegesekkel együtt enne és inna:

50 megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja,

51 kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

25. fejezet

1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa ahhoz a tíz szűzhöz, akik elővették lámpásaikat, és kimentek a vőlegény elé.

2 Öt közülük okos volt, öt pedig balga.

3 A balgák ugyanis, amikor lámpásaikat magukhoz vették, nem vittek magukkal olajat;

4 az okosok viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben.

5 Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak.

6 Éjfélkor pedig kiáltás hangzott: Jön a vőlegény! Gyertek elébe!

7 Akkor mindegyik szűz fölkelt, és elkészítette a maga lámpását.

8 A balgák pedig azt mondták az okosoknak: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak!

9 De az okosok így feleltek: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak!

10 Amíg azok vásároltak, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőbe, majd bezárták az ajtót.

11 Később pedig a többi szűz is megjött, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!

12 Ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!

14 Mert úgy van ez, mint amikor egy útra készülő ember előhívatta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát.

15 Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, majd útra kelt.

16 Aki az öt talentumot kapta, vállalkozásba kezdett, és további öt talentummal gyarapodott.

17 Hasonlóképpen akinek kettő volt, az is másik kettőt szerzett hozzá.

18 Aki pedig az egyet kapta, elment, elásta azt a földbe, és elrejtette urának pénzét.

19 Sok idő múlva pedig megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük.

20 Előjött az, aki az öt talentumot kapta, hozott még öt másik talentumot, és ezt mondta: Uram, öt talentumot adtál nekem, íme, másik öt talentumot nyertem azokon.

21 Az ő ura azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!

22 Előjött pedig az is, aki a két talentumot kapta, és azt mondta: Uram, két talentumot adtál nekem, íme, két másik talentumot nyertem azokon.

23 Az ő ura azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!

24 Előjött pedig az is, aki az egy talentumot kapta, és azt mondta: Uram, tudtam, hogy te kemény ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is begyűjtöd a termést, ahol nem plántáltál.

25 Félelmemben azért elmentem, és elástam a te talentumodat a földbe, íme, megvan, ami a tied.

26 Az ő ura pedig így válaszolt neki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is begyűjtöm a termést, ahol nem plántáltam.

27 El kellett volna tehát helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, nyereséggel kapjam vissza azt, ami az enyém.

28 Vegyétek el azért tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van.

29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és gyarapodik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.

30 És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.

31 Amikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és vele mind a szent angyalok, akkor elfoglalja majd dicsőségének trónusát.

32 Elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

33 A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek azt az országot, amely számotokra készíttetett a világ teremtésétől fogva.

35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem,

36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

37 Akkor felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjaztál, és innod adtunk volna?

38 Mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

40 A király pedig azt mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek ezt akár csak eggyel is az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.

41 Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett!

42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom,

43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

44 Akkor ezek is felelnek majd neki: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél vagy szomjaztál, vagy hogy jövevény vagy mezítelen vagy beteg vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked?

45 Akkor így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtétek meg ezeket eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.

46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.

26. fejezet

1 Miután Jézus mindezeket a beszédeket elmondta, így szólt tanítványaihoz:

2 Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvéti ünnep, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.

3 Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap udvarába, akit Kajafásnak hívtak,

4 és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megöljék.

5 De azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között.

6 Amikor Jézus Betániában, a leprás Simon házánál volt,

7 odament hozzá egy asszony, akinél drága kenetnek alabástromszelencéje volt, és amikor az asztalnál ült, a fejére öntötte a kenetet.

8 Tanítványai pedig ennek láttán bosszankodtak, és azt mondták: Mire való ez a pazarlás?

9 Mert eladhatták volna ezt nagy áron, és a szegényeknek adhatták volna.

10 Jézus ezt észrevette, és így szólt hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.

11 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.

12 Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre nézve tette.

13 Bizony mondom nektek: Bárhol a világon hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik, amit ő velem tett, az ő emlékezetére.

14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz ment,

15 és azt mondta: Mit adnátok nekem, ha a kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstpénzt számoltak ki neki.

16 És ettől fogva alkalmat keresett, hogy elárulja őt.

17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt, hol készítsük el neked?

18 Ő pedig így válaszolt: Menjetek be a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.

19 És úgy cselekedtek a tanítványok, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

20 Amikor pedig beesteledett, letelepedett a tizenkettővel.

21 Evés közben így szólt: Bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem.

22 Fölöttébb megszomorodtak, és elkezdték egyenként kérdezgetni: Csak nem én vagyok az, Uram?

23 Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

24 Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!

25 Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt, és azt kérdezte: Csak nem én vagyok az, Mester? Mire ő így válaszolt: Te mondtad.

26 Amikor pedig ettek, Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!

27 Majd vette a poharat, hálát adott, átadta nekik, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan,

28 mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

29 Mondom pedig nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének terméséből mindama napig, amikor újat iszom veletek az én Atyám országában.

30 Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.

31 Akkor azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.

32 De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.

33 Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.

34 Erre Jézus így válaszolt: Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.

35 Péter azt mondta: Ha meg kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg téged. Hasonlóképpen szólt a többi tanítvány is.

36 Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom.

37 És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett szomorkodni és gyötrődni.

38 Majd azt mondta nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok velem!

39 Egy kissé előrement, arcra borult, és e szavakkal könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.

40 Majd visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és azt mondta Péternek: Ennyire nem tudtok vigyázni velem még egy órát sem?

41 Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.

42 Ismét elment másodszor is, és könyörgött: Atyám, ha nem múlhat el tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.

43 Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett.

44 És otthagyva őket ismét elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

45 Majd a tanítványaihoz ment, és azt mondta nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.

46 Keljetek fel, menjünk! Íme, elközelgett, aki elárul engem.

47 És amikor még beszélt, íme, Júdás, egy a tizenkettő közül eljött, és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.

48 Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit majd megcsókolok, ő az, őt kell elfognotok.

49 Egyenesen Jézushoz ment, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta.

50 Jézus pedig azt mondta neki: Barátom, miért jöttél? Akkor odamentek hozzá, kezüket Jézusra vetették, és elfogták.

51 És egy azok közül, akik Jézussal voltak, kezét kinyújtva szablyát rántott, és a főpap szolgájára csapott, levágva annak egyik fülét.

52 De Jézus azt mondta neki: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük.

53 Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém tizenkét sereg angyalnál is többet?

54 De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?

55 Majd abban az órában még így szólt a sokasághoz: Mint egy bűnöző ellen, úgy jöttetek fegyverekkel és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap templomotokban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.

56 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak.

57 Azok pedig, akik elfogták Jézust, Kajafáshoz, a főpaphoz vitték, ahol az írástudók és a vének már összegyűltek.

58 Péter pedig távolról követte őt egészen a főpap udvaráig, majd bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa a fejleményeket.

59 A főpapok pedig és a vének és az egész nagytanács hamis bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt,

60 de nem találtak, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára pedig előjött két hamis tanú,

61 akik azt vallották: Ez az ember azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.

62 A főpap fölkelt, és azt mondta neki: Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?

63 Jézus pedig hallgatott. És a főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítlek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia!

64 Jézus így válaszolt: Te mondtad. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát az Istennek hatalmas jobbján ülni és eljönni az égnek felhőiben.

65 Ekkor a főpap megszaggatta a ruháit, és azt mondta: Káromlást szólt. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok káromlását.

66 Mit gondoltok? Azok pedig így válaszoltak: Halálra méltó!

67 Akkor szembeköpdösték, és arcul csapdosták, némelyek pedig botokkal verték,

68 és azt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, kicsoda az, aki üt téged!

69 Péter pedig kint ült az udvaron, amikor odament hozzá egy szolgálóleány, és azt mondta: Te is a galileai Jézussal voltál!

70 Ő pedig ezt mindenki előtt tagadta, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.

71 Amikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és azt mondta az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt!

72 És Péter ismét esküdözve tagadott, kijelentve: Nem is ismerem ezt az embert.

73 Nem sokkal később pedig az ott álldogálók mentek hozzá, és ezt mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszéded is elárul téged.

74 Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem ezt az embert! És a kakas azonnal megszólalt.

75 Ekkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira, aki ezt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem. Majd kiment, és keserves sírásra fakadt.

27. fejezet

1 Virradatkor a főpapok és a nép vénei valamennyien úgy határoztak, hogy Jézust halálra adják.

2 Megkötözték, elvezették, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

3 Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek,

4 és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.

5 Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát.

6 A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és azt mondták: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

7 Majd úgy döntöttek, hogy megvásárolják azon a fazekas mezejét idegenek számára temetőnek.

8 Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind e mai napig.

9 Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,

10 és odaadták azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte nekem.

11 Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, és a helytartó azt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Mire Jézus így válaszolt: Te mondod.

12 Amikor pedig a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt.

13 Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyi bizonyságot tesznek ellened?

14 És nem felelt neki egyetlen szót sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.

15 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, azt, akit akartak.

16 Volt pedig akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.

17 Amikor azért egybegyülekeztek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?

18 Mert jól tudta, hogy irigységből adták át neki.

19 Amíg az ítélőszékben ült, felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!

20 A főpapok és a vének pedig rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

21 Amikor a helytartó azt kérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?”, azt válaszolták: Barabbást.

22 És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? – kérdezte tovább Pilátus. Erre mindnyájan azt mondták: Feszíttessék meg!

23 De mi rosszat tett? – mondta a helytartó, mire azok még inkább kiáltoztak: Feszíttessék meg!

24 Amikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Ti lássátok!

25 Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!

26 Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszíttessék.

27 Akkor a helytartó katonái átvitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot.

28 Levetkőztették, bíbor palástot adtak rá,

29 tövisből font koronát tettek a fejére és nádszálat a jobb kezébe. Majd térdet hajtva előtte, így csúfolták: Üdvöz légy, zsidók királya!

30 Aztán leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verdesték.

31 Miután kigúnyolták, levették róla a palástot, a saját ruháiba öltöztették, és elvitték, hogy megfeszítsék.

32 Kifelé menet pedig találkoztak egy Simon nevű cirénei emberrel, akit arra kényszerítettek, hogy vigye az ő keresztjét.

33 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,

34 epével kevert bort adtak neki inni, amelyet megízlelt, de nem akart meginni.

35 Miután megfeszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin,

36 majd leültek, hogy őrizzék.

37 Feje fölé helyezték írásba foglalva elítélésének okát: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

38 Vele együtt két gonosztevőt is megfeszítettek, egyiket jobb, a másikat bal kéz felől.

39 Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt,

40 és ezt mondták: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

41 Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt, és ezt mondták:

42 Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.

43 Bízott az Istenben, hát mentse meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.

44 A vele együtt megfeszített gonosztevők is így gyalázkodtak.

45 Hat órától pedig kilenc óráig sötétség lett az egész földön.

46 Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”

47 Némelyek pedig az ott állók közül, akik ezt hallották, így szóltak: Illést hívja.

48 Egyikük nyomban odafutott, vett egy ecettel teli szivacsot, és egy nádszálra tűzve inni adott neki.

49 A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!

50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.

51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült, és a sziklák megrepedeztek.

52 Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szent teste feltámadt.

53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

54 A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést és a történteket, igen megrémültek, és azt mondták: Valóban Isten Fia volt ez!

55 Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

56 Köztük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

57 Amikor pedig beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak,

58 felkereste Pilátust, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.

59 József magához vette a testet, begöngyölte egy tiszta gyolcsba,

60 és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment.

61 Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

62 Másnap pedig, amely péntekre következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,

63 és azt mondták: Uram, emlékezünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok.

64 Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai odamenjenek, ellopják őt, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utolsó csalás rosszabb lenne az elsőnél.

65 De Pilátus azt mondta nekik: Van őrségetek, menjetek és őriztessétek, ahogy tudjátok!

66 Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.

28. fejezet

1 Szombat elmúltával, a hét első napjára virradóan elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.

2 És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ a sír szájáról, és ráült.

3 Megjelenése olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.

4 Tőle való félelmükben az őrök halálra rémültek.

5 Az angyal így szólt az asszonyokhoz: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.

6 Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.

7 És menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halálból, és íme, előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.

8 Félelemmel és nagy örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt, és futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.

9 De váratlanul szembejött velük Jézus, és így szólt hozzájuk: Üdvözöllek titeket! Ők pedig odamentek hozzá, lábát megragadták, és leborultak előtte.

10 Jézus pedig azt mondta nekik: Ne féljetek! Menjetek el, mondjátok meg az én testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

11 Mialatt ők úton voltak, íme, az őrségből némelyek bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt.

12 Azok pedig összegyűltek a vénekkel együtt, és tanácsot tartottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak,

13 és meghagyták nekik, hogy azt mondják: Tanítványai odajöttek éjjel, és ellopták őt, mialatt mi aludtunk.

14 És ha ez a helytartó fülébe jut, mi majd megnyugtatjuk őt, és kimentünk titeket a bajból.

15 Azok pedig fölvették a pénzt, és úgy cselekedtek, ahogy kitanították őket. Így terjedt el ez a szóbeszéd a zsidók között mind e mai napig.

16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket.

17 Amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek.

18 Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.

19 Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.

20 Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .