Mikeás próféta könyve

1. fejezet

1 Ez az ÚR szava, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samária és Jeruzsálem felől.

2 Halljátok meg mind, ti népek, figyeljen a föld és minden lakója! Az én Istenem, az ÚR legyen bizonyság ellenetek, az ÚR az ő szent templomából!

3 Mert íme, eljön helyéről az Úr, leszáll, és a föld magaslatain lépdel.

4 Elolvadnak alatta a hegyek, a völgyek pedig széthasadoznak, mint viasz a tűz előtt, s mint a meredély a leömlő víztől.

5 Jákób bűnéért lesz mindez, és Izráel házának vétkei miatt! Mi Jákób vétke? Vajon nem Samária-e? És mi Júda magaslata? Vajon nem Jeruzsálem-e?

6 Samáriát mezőn lévő rommá teszem, szőlőültetvény helyévé. Lezúdítom köveit a völgybe, és még az alapjait is föltárom.

7 Faragott képei mind összetörnek, minden keresményét tűz égeti meg, és minden bálványát semmivé teszem. Mivel paráznaság béréből gyűjtögette azokat, ezért ismét paráznaság bérévé lesznek.

8 Emiatt kesergek és jajgatok, mezítláb és mezítelen járok. Üvöltök, mint a sakál, és kiáltok, mint a strucc.

9 Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, és népem kapujáig, Jeruzsálemig hatolt.

10 Gátban el ne mondjátok, egyáltalán ne sírjatok! Bét-Afrában porban henteregjetek!

11 Költözz el, Sáfír lakója, gyalázatban, mezítelenül! Nem mer kivonulni Caanán lakossága, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet többé ott tartózkodni.

12 Márót lakója a jóra vágyódik, mert veszedelem szállt le az ÚRtól Jeruzsálem kapujára!

13 Gyors paripát fogj be a harci szekérbe, Lákis lakója, mert itt kezdted el a vétkezést Sion leányával. Bizony, benned találhatók Izráel bűnei!

14 Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai megcsalják Izráel királyait.

15 Elhozom rád azt, aki birtokba vesz téged, Marésa lakosa. Adullámig jut el Izráel dicsősége!

16 Kopaszra nyírd le hajad gyönyörűséges fiaid miatt! Légy kopasz, mint a keselyű, mert rabságra viszik őket tőled.

2. fejezet

1 Jaj azoknak, akik hamisságot gondolnak ki, és gonoszságot terveznek fekvőhelyükön, s mihelyt megvirrad, végrehajtják azt, mert van hozzá hatalmuk!

2 Megkívánják a mezőket, és elrabolják; a házakat is elveszik. Nyomorgatják a gazdát és háza népét, az embert és birtokát.

3 Ezért azt mondja az ÚR: Íme, én is gonoszt gondolok e nemzedék ellen, amelyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok majd kevélyen, mivel gonosz idő lesz az!

4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siratóéneket mondanak e szavakkal: Végünk van! Elpusztulunk! Népem örökségét elcserélik! Jaj, elrabolják tőlünk, hűtleneknek osztják szét mezeinket!

5 Ezért nem lesz az ÚR gyülekezetében, aki mérőzsinórral kimérje a neked járó részt.

6 Ne prófétáljatok! Ne hirdessetek ilyeneket, nem jöhet ilyen gyalázat!

7 Mondhatnak-e ilyet Jákób házának: Hát türelmetlen az ÚR lelke? Az ő cselekedetei ezek? Nem válnak-e javára szavaim annak, aki igazként jár?

8 És ti ellenségként támadtok népemre: letépitek a köntöst és a palástot a gyanútlanul járókról, a háborútól idegenkedőkről.

9 Népem asszonyait kiűzitek boldog otthonukból, kisdedeiktől örökre elveszitek ékességemet.

10 Keljetek föl, és menjetek ki innen, mert ez nem a nyugalom helye. Elvesztek a tisztátalanság miatt, a borzasztó veszedelem miatt!

11 Ha egy szélhámos és csalárd így hazudozna: „Borról és részegítő italról prédikálok neked!”, az volna e nép prófétája.

12 Mindenestül egybegyűjtelek téged, Jákób! Összeszedem Izráel maradékát. Összegyűjtöm őket, mint a juhokat az akolba, mint a nyájat a karámjába; hemzseg majd ott a sokaság.

13 Előttük megy föl, aki utat tör, kitörnek, átmennek a kapun, kivonulnak, és előttük megy át királyuk, és élükön maga az ÚR!

3. fejezet

1 És azt mondtam: Halljátok, Jákób fejei és Izráel házának vezérei: Nem a ti feladatotok-e, hogy ismerjétek a törvényt?

2 Ti, akik gyűlölitek a jót, és kedvelitek a gonoszságot! Akik lenyúzzátok róluk a bőrüket és csontjaikról a húsukat!

3 Akik megeszitek népem húsát, lenyúzzátok róluk a bőrt, összetöritek csontjaikat, és földaraboljátok, mint a húst, amely a fazékba vagy az üstbe kerül.

4 Kiáltanak majd az ÚRhoz, de nem válaszol nekik, sőt elrejti akkor előlük az arcát, mert gonosszá lettek cselekedeteik.

5 Így szól az ÚR azok ellen a próféták ellen, akik ámítják népemet, s akik békességet hirdetnek, ha van mit rágcsálniuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad a szájukba valamit.

6 Ezért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok látomást, és sötétség jön rátok, hogy ne jövendölhessetek, és lemegy a nap a próféták fölött, és elsötétül nekik a nappal.

7 Megszégyenülnek a látnokok, elpirulnak a jövendőmondók, szájukra teszik kezüket mindnyájan, mert nem jön felelet Istentől.

8 Én ellenben betöltekeztem az ÚR lelkének erejével, ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak a vétkét és Izráelnek a bűnét.

9 Halljátok meg ezt, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei, akik utáljátok a törvényt, és minden igazságot kiforgattok!

10 Vérontással építitek Siont és romlottsággal Jeruzsálemet!

11 Elöljáróik ajándékért ítélnek, papjaik jutalomért tanítanak, prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az ÚRra hivatkoznak, és azt mondják: Hát nincs-e közöttünk az ÚR?! Nem következik ránk a veszedelem!

12 Ezért miattatok, mint a mezőt, fölszántják a Siont, Jeruzsálem kőhalommá lesz, a templom hegye pedig erdős magaslattá.

4. fejezet

1 Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan áll a hegyek fölött, kiemelkedik a halmok közül, és népek özönlenek hozzá.

2 Sok nép megy oda, és azt mondják: Gyertek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához, hogy tanítson minket útjaira, és az ő ösvényein járhassunk! Mert Sionból jön a tanítás, és az ÚR beszéde Jeruzsálemből.

3 És sok nép fölött ítélkezik, és megfeddi a távoli, erős nemzeteket is. Kardjaikat kapává kovácsolják, dárdáikat pedig metszőkésekké. Nép népre fegyvert nem emel, hadakozást többé nem tanul.

4 Mindenki szőlője és fügefája alatt ülhet, és senki sem rettenti meg őket, mert a Seregek URának szája szólt.

5 Mert ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, Istenünknek nevében járunk örökkön-örökké.

6 Azon a napon, azt mondja az ÚR, összegyűjtöm a sántákat, és összeszedem az elszéledteket, akiket megsanyargattam.

7 A sántát maradékká, az elszéledteket pedig erős nemzetté teszem, és az ÚR uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.

8 És te, Sion leányának vára, a nyáj őrtornya! Eljön hozzád és elérkezik az egykori hatalom, Jeruzsálem leányának királysága.

9 Miért kiáltasz hát annyira? Nincsen közötted király? Elveszett a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a vajúdó asszonyt?

10 Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a vajúdó asszony! Mert íme, kimész a városból, a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig kell menned. Ott szabadulsz meg, ott vált ki az ÚR ellenséged kezéből.

11 Mert íme, sok nemzet gyűlt össze ellened, akik azt mondják: Legyen tisztátalanná! Legeltessük szemünket a Sionon!

12 De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik szándékát, hogy ő gyűjti össze őket, mint a kévéket a szérűre.

13 Kelj föl és csépelj, Sion leánya! Mert vassá teszem szarvaidat, patáidat pedig érccé teszem, és sok népet összetörsz. Rablott kincseiket az ÚRnak áldozod, javaikat pedig az egész föld Urának.

5. fejezet

1 Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadtak ellenünk, pálcával verik arcul Izráel bíráját!

2 De te, Efrátának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda nemzetségei között, belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen; akinek származása a kezdetekig nyúlik vissza, az ősidők napjáig.

3 Ezért csak addig adja oda őket, amíg a szülő asszony szül, de testvéreinek maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz.

4 Odaáll, és az ÚR erejével legeltet, az ÚRnak, Istenének fenséges nevével. Biztonságban laknak, mert nagy lesz ő egészen a föld határáig.

5 Ő a mi békességünk. Ha Asszíria fölvonul földünkre, és megtapossa palotáinkat, hét pásztort és nyolc fejedelmi férfit állítunk szembe vele.

6 Karddal legeltetik majd Asszíria földjét és Nimród földjét is az ő kapuiban. Megszabadít Asszíriától, ha megtámadja földünket, és a mi területünkre lép.

7 Olyan lesz Jákób maradéka a sok nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint zápor a fűnek, mert nem emberben reménykedik, és nem emberek fiaiban bízik.

8 Olyan lesz Jákób maradéka a nemzetek között, a sok nép között, mint az oroszlán az erdei vadak között. Mint az oroszlánkölyök a juhnyáj között, amely ha betör, letiporja és széttépi, és nincs, aki megmentsen tőle.

9 Erőt vesz kezed szorongatóidon, és minden ellenségedet kipusztítod.

10 Azon a napon – ezt mondja az ÚR – kiirtom lovaidat, és elveszítem harci szekereidet.

11 Kiirtom országod városait, és ledöntöm minden erődítményedet.

12 Kiirtom kezedből a varázsszereket, és nem lesznek többé szemfényvesztőid.

13 Kiirtom faragott szobraidat és bálványaidat, nem borulsz le többé kezed alkotásai előtt.

14 Kiszaggatom szent fáidat, és elpusztítom városaidat.

15 Heves haraggal állok bosszút azokon a népeken, akik nem engedelmeskednek.

6. fejezet

1 Halljátok csak, mit mond az ÚR! Kelj föl, perelj a hegyekkel, hallják meg szavadat a halmok!

2 Halljátok meg, ti hegyek, az ÚR peres dolgát, és ti, örök alapjai a földnek! Mert pere van népével az ÚRnak, és Izráellel is perbe száll.

3 Én népem! Mit vétettem ellened, és mivel fárasztottalak téged? Felelj nekem!

4 Hiszen fölhoztalak Egyiptom földjéről, megváltottalak a szolgaság házából, elküldtem előtted Mózest, Áront és Mirjámot!

5 Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Móáb királya, és mit felelt neki Bálám, Beór fia, emlékezzél, mi történt Sittímtől Gilgálig, hogy megismerd az ÚR igazságos tetteit!

6 Mivel menjek az ÚR elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Vajon égőáldozatokkal menjek elébe, esztendős borjakkal?

7 Kedvét leli-e az ÚR ezernyi kosban vagy tízezernyi olajpatakban? Vajon elsőszülöttemet adjam-e bűnömért vagy méhem gyümölcsét lelkem vétkéért?!

8 Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel.

9 Halld: az ÚR szava kiált a városnak! Az a bölcsesség, hogy féljék nevedet. Figyeljetek a vesszőre és arra, aki azt rendelte!

10 Még mindig vannak a gonosz házakban hamissággal gyűjtött kincsek és szűk véka, amely átkozott?

11 Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget és a zsákba rejtett csalárd súlyokat?

12 Mert a város gazdagjai beteltek rablott holmival, lakói pedig hazugságot szólnak, és csalárd nyelv van a szájukban.

13 Ezért én is megverlek, és beteggé teszlek, elpusztítalak bűneid miatt.

14 Eszel majd, de nem elégedsz meg, hanem éhes maradsz. Gyűjtesz, de nem tudod azt megtakarítani, és amit megtakarítasz, azt is fegyver elé vetem.

15 Vetsz majd, de nem aratsz, olajat sajtolsz, de nem kened magadat olajjal, és mustot is préselsz, de nem iszol bort!

16 Omri rendeléseihez szabjátok magatokat és Áháb házának cselekedeteihez, és az ő tanácsaik szerint jártok, ezért pusztasággá teszlek, lakóidat pedig iszonyattá, és hordozni fogjátok a népek gyalázatát.

7. fejezet

1 Jaj nekem, mert úgy jártam, mint amikor a gyümölcsöt szedik, és a szőlőt szüretelik, de egy enni való fürt sem maradt, sem egy korai füge, amelyre vágyott a lelkem!

2 Kiveszett e földről a kegyes, és nincs igaz az emberek között. Mindnyájan vérszomjasan ólálkodnak, mindenki hálóval vadássza testvérét.

3 A kezük gyakorlottan viszi véghez a gonoszt. A fejedelem követelőzik, és a bíró fizetségre vár. A főember is elmondja lelke kívánságát, és összeszövetkeznek.

4 Aki a legjobb közöttük, olyan, mint a tüskebokor, a legigazabb pedig rosszabb, mint a tövisbokor. Eljött őrállóid napja és a te büntetésed: most következik a zűrzavar.

5 Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok az ismerősökben! Az öledben ülő előtt is zárd be szád ajtaját.

6 Mert a fiú bolondnak tartja apját, a leány anyja ellen támad, a meny pedig anyósa ellen: az embernek a saját háza népe az ellensége.

7 De én az ÚRra nézek, várom szabadító Istenemet. Meghallgat engem az én Istenem!

8 Ne örülj, ellenségem! Ha elesem is, fölkelek, még ha a sötétségben laknék is, az ÚR az én világosságom.

9 Az ÚR haragját hordozom, mert vétkeztem ellene, de majd lefolytatja peremet, és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, és meglátom igazságát.

10 Meglátja majd ellenségem is, és szégyen borítja el azt, aki azt mondta nekem: Hol az ÚR, a te Istened? Szemem látja majd, hogy íme, széttapossák, mint az utca sarát.

11 Eljön falaid fölépítésének napja. Azon a napon kibővül a határ!

12 Azon a napon eljönnek hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomtól a folyamig, a tengertől a tengerig és a hegyektől a hegyekig.

13 Pusztává lesz a föld a lakói miatt, cselekedeteik gyümölcsei miatt.

14 Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely magányosan lakik az erdőben, a Karmel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjaiban!

15 Csodákat láttatok veled, mint az Egyiptom földjéről való kijöveteled idején.

16 Látják ezt a népek, és szégyent vallanak minden erejükkel. Kezüket szájukra teszik, fülük megsüketül.

17 A port nyalják, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekeikből. Remegve folyamodnak az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek majd tőled!

18 Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi öröksége maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!

19 Hozzánk fordul, és megkönyörül rajtunk, eltapossa álnokságainkat. A tenger mélyébe veted minden bűnünket!

20 Hűséget mutatsz Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még a régmúlt időkben.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .