Mózes harmadik könyve

1. fejezet

1 Akkor az ÚR szólította Mózest, és így szólt hozzá a gyülekezet sátrából:

2 Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Ha valaki közületek áldozni akar az ÚRnak, jószágotokból marhát és juhféléket áldozzatok.

3 Ha marhából áldozik egészen elégő áldozattal, hímmel és éppel áldozzon. A gyülekezet sátrának ajtajához vigye, hogy kedves legyen az ÚRnak.

4 Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy ez őérette kedvesen fogadtassék, és engesztelést szerezzen neki.

5 És ölje meg a marhát az ÚR előtt; Áron fiai, a papok pedig vigyék föl a vért, és hintsék a vért körös-körül az oltárra, amely a gyülekezet sátrának bejáratánál van.

6 Azután nyúzza meg az égőáldozatot is, és vagdalja szét darabjaira.

7 Áron pap fiai pedig gyújtsanak tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre.

8 Azután Áron fiai, a papok rakják az oltár tüzén levő fára a tagokat, a fejet és a kövérjét.

9 A belét és lábszárait azonban mossák meg vízben, és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron, egészen elégő áldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az ÚRnak.

10 Ha pedig a juhfélékből, bárányokból vagy kecskékből akar valaki áldozni égőáldozatul, hímmel és éppel áldozzon.

11 És az oltár északi oldalánál ölje meg az ÚR előtt, Áron fiai, a papok pedig hintsék a vérét az oltárra körös-körül.

12 Azután vagdalja szét tagjaira a fejével és kövérjével együtt, a pap pedig rakja azokat a fára, amely az oltár tüzén van.

13 A belet és a lábszárakat azonban mossák meg vízben, a pap pedig áldozza fel az egészet, és füstölögtesse el az oltáron égőáldozatul. Ez a tűzáldozat kedves illatú az ÚRnak.

14 Ha pedig valaki madárfélékből akar áldozni égőáldozatul az ÚRnak, gerlicét vagy galambfiókát áldozzon.

15 És vigye azt a pap az oltárhoz, tekerje ki a nyakát, és füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig engedje ki az oltár peremére.

16 A begyét pedig tartalmával együtt vegye ki, és vesse azt az oltár keleti oldalára, a hamu helyére.

17 Hasítsa meg a szárnyait, de ne szakítsa el egymástól, és füstölögtesse el azt a pap égőáldozatul az oltár tüzére rakott fán. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.

2. fejezet

1 Amikor valaki ételáldozatot akar áldozni az ÚRnak, finomlisztből áldozzék, és öntsön arra olajat, és tömjént is tegyen rá.

2 Vigye Áron fiaihoz, a papokhoz, hogy vegyenek ki belőle egy tele marok finomlisztet, olajat, az összes tömjént, és füstölögtesse el a pap az oltáron az áldozat emlékeztető részét. Ez a tűzáldozat kedves illatú az ÚRnak.

3 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, Ároné és az ő fiaié legyen. Szentséges áldozat ez az ÚR tűzáldozatai közül.

4 Ha pedig valaki kemencében sült dologból akar ételáldozatot bemutatni, finomlisztből olajjal gyúrt kovásztalan lepények vagy olajjal megkent kovásztalan pogácsák legyenek azok.

5 Ha pedig az áldozatod serpenyőben sült ételáldozat, olajjal kevert kovásztalan finomlisztből legyen.

6 Darabold fel, és önts rá olajat. Ételáldozat ez.

7 Ha pedig ételáldozatod rostélyon sült, akkor finomlisztből, olajjal készüljön.

8 Vidd el az ÚRnak az ételáldozatot, amely ezekből készült, mutasd be a papnak, ő pedig vigye az oltárhoz.

9 Vegyen a pap az ételáldozatból emlékeztető részt, és füstölögtesse el az oltáron. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.

10 Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié legyen. Szentséges áldozat ez az ÚR tűzáldozatai közül.

11 Bármely ételáldozat, amelyet az ÚRnak áldoztok, kovász nélkül készüljön. Mert kovászból és mézből semmit sem füstölögtethettek el az ÚRnak tűzáldozatul.

12 Zsengeáldozatként fölvihetitek az ÚRnak, de az oltárra nem juthatnak föl kedves illatul.

13 Minden ételáldozatodat sózd meg. Ételáldozatodból soha el ne maradjon Istened szövetségének sója! Minden áldozatodhoz adj sót!

14 Ha zsengékből való ételáldozatot áldozol az ÚRnak, tűzön pörkölt kalászból és zsenge gabonadarából mutasd be zsengéidnek áldozatát.

15 Adj hozzá olajat, és tégy rá tömjént! Ételáldozat ez.

16 A pap pedig füstölögtesse el annak emlékeztető részét a darából és olajból, az egész tömjénnel együtt. Tűzáldozat ez az ÚRnak.

3. fejezet

1 Ha hálaáldozattal áldozik valaki, akár hím, akár nőstény marhát áldozik, ép állatot vigyen az ÚR elé.

2 Tegye a kezét áldozata fejére, ölje meg a gyülekezet sátrának bejáratánál, és Áron fiai, a papok öntsék a vért körös-körül az oltárra.

3 Azután vigyen a hálaáldozatból, mutassa be tűzáldozatul az ÚRnak a kövérjét, amely a belet takarja, és mindazt a kövérjét, amely a belek között van.

4 Távolítsa el a két vesét és a rajtuk levő kövérséget is, amely a vékonyánál van, meg a májon levő hártyát is a vesékkel együtt.

5 Füstölögtessék el azt Áron fiai az oltáron az égőáldozattal együtt, a tűzre rakott fán. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.

6 Ha pedig valaki juhféléből mutat be hálaáldozatot az ÚRnak, akár hím, akár nőstény az, mindenképp ép legyen.

7 Ha bárányt visz áldozatul, vigye azt az ÚR elé.

8 Tegye a kezét áldozata fejére, azután ölje meg a gyülekezet sátra előtt, és Áron fiai öntsék a vérét az oltárra körös-körül.

9 Azután áldozzék az ÚRnak e hálaáldozatból tűzáldozatot: a kövérjét és az egész farkát – ez utóbbit a hátgerinci végénél vágja el – és a beleket takaró kövérjét és minden kövérjét, amely a belek közt van.

10 Távolítsa el a két vesét és a rajtuk levő kövérséget is, amely a vékonyánál van, és a májon levő hártyát a vesékkel együtt.

11 És füstölögtesse el azt a pap az oltáron. Tűzáldozati eledel ez az ÚRnak.

12 Ha kecskével áldozik valaki, azt is vigye az ÚR elé.

13 Tegye a kezét a fejére, és ölje meg a gyülekezet sátra előtt, és Áron fiai öntsék a vért körben az oltárra.

14 Áldozzék abból tűzáldozatot az ÚRnak: a kövérjét, amely betakarja a belet, és mindazt a kövérjét, amely a belek között van.

15 Távolítsa el a két vesét és a rajtuk levő kövérséget is, amely a vékonyánál van, és a májon levő hártyát a vesékkel együtt.

16 Füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozati eledelül, kedves illatul. A kövérje mind az ÚRé legyen.

17 Örök rendtartás legyen ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken: semmi kövérjét és semmi vért meg ne egyetek!

4. fejezet

1 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Mondd el Izráel fiainak: Ha valaki nem szándékosan vétkezik az ÚR valamelyik parancsolata ellen, mivel nem úgy tesz, ahogy kellene, és a parancsolatok közül valamelyiket áthágja:

3 ha fölkent pap vétkezik a nép romlására, hozzon az ÚRnak elkövetett bűnéért bűnáldozatul egy fiatal, ép bikát.

4 Vigye a bikát a gyülekezet sátrának bejáratához az ÚR elé, és tegye a kezét a bika fejére, és ölje meg az ÚR előtt.

5 Vegyen a fölkent pap a bika véréből, és vigye be a gyülekezet sátrába.

6 Mártsa be a pap az ujját a vérbe, és hintsen a vérből hétszer az ÚR előtt a szentély függönye felé.

7 Kenjen a vérből az ÚR előtt a fűszerek füstölésére szolgáló oltár szarvaira, amely ott van a gyülekezet sátrában. A bika vérét pedig öntse az egészen elégő áldozat oltárának aljára a gyülekezet sátrának bejáratánál.

8 Azután a bűnáldozati bikából minden kövérjét fejtsen ki: azt a kövérjét, amely betakarja a belet, és mindazt a kövérjét, ami a belek között van.

9 Távolítsa el a két vesét és a rajtuk levő kövérséget is, amely a vékonyánál van, és a májon levő hártyát a vesékkel együtt,

10 ahogy kiszedik azt a hálaáldozatra való bikából is. Füstölögtesse el azokat a pap az égőáldozat oltárán.

11 A bika bőrét pedig és a húsát a fejével és a lábszáraival együtt, valamint a belét és ganéját

12 és az egész bikát vigye ki a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a hamut öntik. Égessék el azt fán, tűzben. Ott égessék meg, ahová a hamut öntik.

13 Ha pedig Izráel fiainak egész közössége megtéved, és a gyülekezet előtt rejtve marad ez a dolog, és valami olyat cselekszenek az ÚRnak valamelyik parancsolata ellen, amit nem kellett volna cselekedni, és bűnösökké lesznek,

14 akkor, amikor kitudódik a bűn, amelyet elkövettek, áldozzék a gyülekezet egy fiatal bikaborjút a bűnért, és vigye a gyülekezet sátra elé.

15 A gyülekezet vénei tegyék a kezüket a bika fejére az ÚR színe előtt, és ölje meg a bikát a pap az ÚR előtt.

16 Azután vigyen be a fölkent pap a bika véréből a gyülekezet sátrába.

17 Mártsa be az ujját a vérbe, és hintsen abból hétszer az ÚR előtt a kárpit felé.

18 Tegyen a vérből az oltár szarvaira is, amely az ÚR előtt, a gyülekezet sátrában áll. A vért pedig mind öntse az egészen elégő áldozat oltárának aljára a gyülekezet sátrának bejárata előtt.

19 Az összes kövérjét pedig szedje ki belőle, és füstölögtesse el az oltáron.

20 Úgy cselekedjék azzal a bikával, ahogy a bűnért való bikával cselekedett. Úgy cselekedjék vele, és engesztelést szerez általa számukra a pap, és bocsánatot nyernek.

21 Vigye ki a bikát a táboron kívül, és égesse el úgy, ahogy elégette az első bikát. A gyülekezet bűnéért való áldozat ez.

22 Ha vezető ember vétkezik, és cselekszik olyat az ÚRnak, az ő Istenének parancsolata ellen, amit nem kellett volna, és bűnössé lesz tévedésből,

23 ha tudtára adják neki a vétkét, amelyet elkövetett, vigyen áldozatul egy ép kecskebakot.

24 Tegye a kezét a bak fejére, és ölje meg azon a helyen, ahol le szokták vágni az egészen elégő áldozatot, az ÚR előtt. Bűnért való áldozat ez.

25 Vegyen a pap a bűnért való áldozat véréből az ujjával, és kenje az égőáldozat oltárának a szarvaira a vérét pedig öntse az égőáldozatok oltárának aljára.

26 A kövérjét pedig mind füstölögtesse el az oltáron úgy, mint a hálaáldozat kövérjét. Így szerezzen neki a pap engesztelést a bűnéért, és ő bocsánatot nyer általa.

27 Ha pedig a föld népe közül vétkezik valaki tévedésből, mivel az ÚRnak valamelyik parancsolata ellen olyat cselekszik, amit nem kellett volna, és bűnössé lesz,

28 mihelyt tudomására hozzák bűnét, amelyet elkövetett, a bűnéért vigyen áldozatul egy ép nőstény kecskét.

29 Tegye a kezét a bűnért való áldozat fejére, és ölje meg az egészen elégő áldozat helyén.

30 Vegyen a pap a véréből az ujjával, és kenje az égőáldozat oltárának szarvaira, a vérét pedig mind öntse az oltár aljára.

31 Azután vegye el minden kövérjét, amint elveszik a hálaáldozat kövérjét, és füstölögtesse el a pap az oltáron, kedves illatul az ÚRnak. Így szerezzen engesztelést neki a pap, és ő bocsánatot nyer.

32 Ha pedig bárányt visz a bűnért való áldozatául, nőstényt és épet vigyen.

33 Tegye kezét annak a bűnért való áldozatnak a fejére, és ölje meg azt bűnért való áldozatul azon a helyen, ahol megölik az egészen elégő áldozatot.

34 Vegyen a pap a bűnért való áldozat véréből az ujjával, és kenjen belőle az égőáldozat oltárának a szarvaira, a vért pedig mind öntse az oltár aljára.

35 Azután vegye el az összes kövérjét úgy, ahogy elveszik a hálaáldozatra való bárány kövérjét, és füstölögtesse el a pap az oltáron az ÚRnak tűzáldozataival. Így szerezzen neki engesztelést a pap az elkövetett bűnéért, hogy bocsánatot kapjon.

5. fejezet

1 Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a káromló beszédet, s bár tanúja volt – akár látta, akár tud róla –, mégsem jelenti, hordozza vétségének terhét.

2 Vagy ha valaki bármely tisztátalan dolgot érint, akár tisztátalan vadnak, akár tisztátalan állatnak, akár tisztátalan féregnek a tetemét, de nem vette észre, hogy tisztátalanná lett, és úgy vétkezik;

3 vagy ha emberi tisztátalanságot érint – bármilyen tisztátalanságot, amely tisztátalanná tesz –, és nem vette észre, hanem utólag értette csak meg, hogy vétkezett;

4 vagy ha valaki meggondolatlanul tesz esküt ajkaival rosszra vagy jóra, vagy bármi legyen is az, amire meggondolatlanul esküszik, ha nem vette észre, de utólag megértette, hogy azok közül valamelyikben vétkezett,

5 akkor, mivel vétkezett ezek közül valamelyikben, vallja meg, hogy mi az, amiben vétkezett,

6 és a vétkéért vigyen bűnért való áldozatul az ÚRnak egy nőstény bárányt vagy kecskét a nyájból. Így szerezzen neki a pap engesztelést a bűnéért.

7 Ha pedig nem telik neki bárányra, akkor vigyen a vétkéért való áldozatra az ÚRnak két gerlicét vagy két galambfiókát. Az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul.

8 Vigye őket a paphoz. Ő pedig áldozza fel először azt, amelyik a bűnért való áldozat, és tekerje ki a fejét a nyakcsigolyájánál úgy, hogy le ne szakítsa.

9 Hintsen a bűnért való áldozat véréből az oltár oldalára, a maradék vért pedig nyomja ki az oltár aljára. Bűnért való áldozat ez.

10 A másikat készítse el egészen elégő áldozatul, úgy, amint szokás. Így szerez neki engesztelést a pap az elkövetett bűnéért, amelyet elkövetett, és azért megbocsátást nyer.

11 Ha pedig nem telik neki két gerlicére vagy két galambfiókára sem, vigye áldozatul az, aki vétkezett, egy efa finomlisztnek a tizedrészét, bűnért való áldozatul. Ne tegyen hozzá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert bűnért való áldozat az.

12 Vigye a paphoz, és markolja ki abból a pap teli marokkal az áldozat emlékeztető részét, és füstölögtesse el az oltáron az ÚR tűzáldozataival. Bűnért való áldozat ez.

13 Így szerezzen neki engesztelést a pap az elkövetett bűnéért, és bocsánatot nyer. A pap része ugyanaz legyen, mint az ételáldozatból.

14 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

15 Ha valaki hűtlenséget követ el, és tévedésből elvesz az ÚRnak szentelt dolgokból, vigyen jóvátételi áldozatul az ÚRnak egy hibátlan kost a nyájból, amelyet a szent sékel szerint ezüstsékelben felbecsültek.

16 És amit vétkesen elvett a szent dologból, azt fizesse meg, és tegye hozzá annak ötödrészét, és adja azt a papnak. A pap a vétekért való áldozat kosával így szerez neki engesztelést, és a vétkes bocsánatot nyer.

17 Ha vétkezik valaki, és olyat cselekszik az ÚR valamelyik parancsolata ellen, amit nem kell cselekedni, ha nem is tud róla, vétkessé lesz, és bűn terheli.

18 Ezért vigyen a nyájból egy hibátlan kost a paphoz, fölbecsültetve bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap a tévedéséért, amely tudtán kívül esett, és bocsánatot nyer.

19 Bűnért való áldozat ez, mivel bűnt követett el az ÚR ellen.

6. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Ha valaki vétkezik, és hűtlenséget követ el az ÚR ellen azzal, hogy eltagadja felebarátjának reá bízott vagy a kezébe adott holmiját, vagy megrabolja, vagy zsarolja felebarátját;

3 vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik – akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele –,

4 mivel bűnössé lett, és vétkezett, térítse meg a rabolt holmit, amelyet elvitt, vagy a zsarolt összeget, amelyet kizsarolt, vagy azt, amit rábíztak, vagy az elveszett holmit, amit megtalált;

5 vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értékében, hozzáadva annak ötödrészét is; és bűnvallása napján adja annak, akié volt.

6 A bűnéért pedig vigyen az ÚRnak a nyájból egy ép kost a paphoz, felbecsültetve bűnért való áldozatul.

7 Így szerezzen neki engesztelést a pap az ÚR előtt, és megbocsáttatik neki mindaz, amit cselekedett, és amiben vétkezett.

8 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

9 Parancsold meg Áronnak és fiainak: ez az egészen elégő áldozat törvénye. Legyen az egészen elégő áldozat az oltáron levő tüzelőhelyen egész éjszaka, és az oltár tüze maradjon égve egészen reggelig.

10 A pap öltse fel gyolcsruháját, a gyolcs lábravalót is öltse föl testére, szedje el a hamut, amivé a tűz égette az égőáldozatot az oltáron, és töltse azt az oltár mellé.

11 Azután vesse le azt a ruhát, öltözzék más ruhába, és vigye ki a hamut a táboron kívül, tiszta helyre.

12 Az oltáron levő tűz pedig maradjon égve rajta. Ne aludjon el, hanem a pap égessen rajta fát minden reggel, és rakja rá az egészen elégő áldozatot, és füstölögtesse el rajta a hálaáldozat kövérjét is.

13 A tűz szüntelen égve maradjon az oltáron, és ne aludjon ki.

14 Ez az ételáldozat törvénye. Áron fiai áldozzák azt az ÚR előtt az oltáron.

15 Vegyen valaki közülük az ételáldozat finomlisztjéből és olajából egy marokkal a tömjénnel együtt, amely az ételáldozathoz való, és égesse el az oltáron. Emlékeztető része kedves illat az ÚR előtt.

16 Ami pedig megmarad belőle, azt Áron és fiai egyék meg. Kovásztalanul egyék meg, szent helyen. A gyülekezet sátrának udvarában egyék meg.

17 Ne süssék kovásszal, mert nekik adtam azt mint az ő részüket az én tűzáldozataimból. Igen szent ez, ugyanúgy, mint a bűnért és vétekért való áldozat is.

18 Áron fiai közül minden férfi ehet belőle. Örök rendtartás legyen ez nemzedékeiteknél az ÚR tűzáldozatairól. Aki érinti azokat, az szent lesz.

19 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

20 Ez Áronnak és fiainak az áldozata, amelyet az ÚRnak áldozzanak, amikor felkenik őket: egy efa finomliszt tizedrésze mindenkor ételáldozatul, fele reggel, fele pedig este.

21 Serpenyőben készüljön, olajjal összegyúrva vidd azt el, az ételáldozati süteményeket darabokban áldozd az ÚRnak kedves illatul.

22 Az a pap végezze el ezt, akit az ő helyébe kennek fel fiai közül. Örökkévaló rendtartás ez, mindenestül füstölögtessék el az ÚRnak.

23 Mert a pap minden ételáldozatának mindenestül meg kell égnie, semmit sem szabad megenni belőle.

24 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

25 Ezt mondd Áronnak és fiainak: Ez a bűnért való áldozat törvénye: ahol az egészen elégő áldozatot szokták megölni, azon a helyen öljék meg a bűnért való áldozatot az ÚR előtt. Igen szent ez is.

26 Amelyik pap áldozza azt a bűnért, az egye meg. Szent helyen egye meg, a gyülekezet sátrának udvarában.

27 Ami a húsát érinti, az szent legyen, és ha véréből valami a ruhájára esik valakinek, azt, amire a vér esett, mosd meg a szent helyen.

28 A cserépedényt, amelyben főzték, törjék össze. Ha pedig ércfazékban főzték, súrolják meg, és mossák ki vízzel.

29 A papok közül minden férfi eheti. Igen szent ez.

30 Amelyik bűnért való áldozat véréből bevisznek a gyülekezet sátrába, hogy a szent helyen végezzenek vele, azt nem szabad megenni: tűzben el kell égetni.

7. fejezet

1 Ez pedig a vétekért való áldozat törvénye. Igen szent ez is.

2 Azon a helyen, ahol megölik az egészen elégő áldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is, és a vérét hintsék körös-körül az oltárra.

3 Az egész kövérjét áldozzák meg, a farkát is, és azt a kövérjét is, amely a belet takarja.

4 Szedjék ki a két veséjét a rajtuk levő kövérjével együtt, mely a vékonyánál van, és a májon levő hártyát is a vesékkel együtt.

5 Füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az ÚRnak. Vétekért való áldozat ez.

6 A papok közül minden férfi eheti azt; szent helyen egyék meg. Igen szent ez is.

7 Amilyen a bűnért való áldozat törvénye, olyan a vétekért való áldozaté is: azé a papé az, aki engesztelést szerez vele.

8 Ha a pap egészen elégő áldozatot áldoz valakiért, az égőáldozat bőre, amelyet áldoz, az övé legyen.

9 Minden ételáldozat is, amelyet kemencében sütnek, és minden, amit rostélyon vagy serpenyőben készítenek, azé a papé legyen, aki azt áldozta.

10 Az olajjal kevert és száraz ételáldozat is mind az Áron fiaié legyen közösen, egyiké úgy, mint a másiké.

11 Ez pedig a hálaáldozat törvénye, amelyet áldoznak az ÚRnak.

12 Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal gyúrt kovásztalan lepényeket, olajjal megkent kovásztalan pogácsákat és finomlisztből gyúrt, olajjal gyúrt lepényeket.

13 A lepényeken kívül kovászos kenyeret is vigyen áldozatul, dicsőítő hálaáldozatával együtt.

14 Mindezekből az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az ÚRnak bemutatott áldozatul, és legyen azé a papé, aki a hálaáldozat vérét elhinti.

15 Dicsőítő hálaáldozatának húsát az áldozat bemutatásának napján egyék meg, ne hagyjanak belőle reggelre.

16 Ha fogadásból vagy szabad akaratból áldozza valaki az ő áldozatát, amely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg áldozatát. Ami pedig megmarad belőle, azt másnap egyék meg.

17 Ami pedig annak az áldozatnak a húsából ezután is megmarad, azt harmadnapon tűzzel égessék meg.

18 Mert ha hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves. Nem válik a javára annak, aki áldozta azt, sőt utálatos lesz. Aki eszik abból, hordozza vétségének terhét.

19 Azt a húst pedig, amely valami tisztátalanhoz ér, ne egyék meg, hanem tűzzel égessék meg. Ami egyébként a húst illeti, mindenki ehet húst, aki tiszta.

20 De az, aki a békeáldozat húsából eszik, amely az ÚRé, olyankor, amikor tisztátalan állapotban van: az ilyen ember gyomláltassék ki népe közül.

21 Ha valaki bármi tisztátalanhoz ér – tisztátalan emberhez vagy tisztátalan állathoz vagy akármihez, ami tisztátalan utálatosság –, és eszik a hálaáldozat húsából, amely az ÚRé, gyomláltassék ki az az ember népe közül.

22 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

23 Ezt mondd Izráel fiainak: „Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek!

24 Az elhullott vagy szétszaggatott állat kövérje bármire felhasználható, de enni meg ne egyétek!

25 Aki olyan állat kövérjéből eszik, amelyből tűzáldozatot visznek az ÚRnak, az az ember gyomláltassék ki népe közül.

26 Semmiféle vért ne egyetek meg, bárhol lakjatok, se madár, se állat vérét!

27 Aki megeszik valamiféle vért, azt az embert ki kell gyomlálni népe közül.”

28 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

29 Ezt mondd Izráel fiainak: „Aki hálaáldozattal áldozik az ÚRnak, maga vigye el az ÚRnak szánt áldozatát az ő hálaáldozatából.

30 Saját kezével vigye az ÚR tűzáldozatát. A kövérjét a szegyével együtt vigye el, a szegyét azért, hogy meglóbálják azt az ÚR előtt.

31 A pap pedig füstölögtesse el azt a kövérjét az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és fiaié.

32 A jobb lapockát is a papnak adjátok a hálaadó áldozatból, hogy felmutassa.

33 Aki Áron fiai közül a hálaáldozat vérét és kövérjét áldozza, azé legyen a jobb lapocka.

34 Mert a meglóbált szegyet és a felmutatott lapockát elveszem Izráel fiaitól az ő hálaadó áldozataikból, és Áron papnak és fiainak adom azokat mint Izráel fiaitól örökre kiszabott részüket.

35 Ez Áronnak és fiainak részesedése az ÚR tűzáldozataiból attól a naptól fogva, amelyen odaállította őket, hogy papi szolgálatot végezzenek az ÚRnak.

36 Amelyik napon felkente őket az ÚR, azt parancsolta, hogy ezt adják nekik Izráel fiai örökre kiszabott részül, nemzedékről nemzedékre.”

37 Ez az egészen elégő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a hálaáldozatnak a törvénye,

38 amelyet az ÚR parancsolt Mózesnek a Sínai-hegyen, amely napon azt parancsolta Izráel fiainak, hogy áldozzanak az ÚRnak a Sínai-pusztában.

8. fejezet

1 Azután így szólt Mózeshez az ÚR:

2 Vedd Áront a fiaival együtt és az öltözeteket, a kenet olaját és a bűnért való áldozati bikát, két kost és egy kosár kovásztalan kenyeret.

3 Az egész gyülekezetet pedig gyűjtsd össze a gyülekezet sátrának bejáratához.

4 Úgy cselekedett Mózes, ahogy az ÚR parancsolta neki. Összegyűlt a gyülekezet is a gyülekezet sátrának bejáratához.

5 Akkor elmondta Mózes a gyülekezetnek, hogy mit kell tenni az ÚR parancsa szerint.

6 És odavezette Mózes Áront és a fiait, és megmosta őket vízzel.

7 Ráadta Áronra a köntöst, felövezte az övvel, rávetette a palástot, az efódot is ráadta, felövezte az efód övével, és megerősítette rajta.

8 Föltette rá a hósent, és betette a hósenbe az urímot és a tummímot.

9 Azután feltette a fejére a süveget, és elöl odatette a süvegre az aranylemezt, a szent fejdíszt, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.

10 Majd vette Mózes a kenet olaját is, és megkente a hajlékot mindazzal együtt, ami benne volt, és fölszentelte azokat.

11 Hintett belőle az oltárra is hétszer, és felkente az oltárt és minden edényét, a mosdómedencét is az állványával együtt, hogy megszentelje őket.

12 Áron fejére is töltött a kenet olajából, és megkente őt, hogy felszentelje.

13 Odavezette Mózes Áron fiait is, felöltöztette őket is a köntöseikbe, és felövezte őket övvel, felkötötte nekik is a süvegeket, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.

14 Azután előhozott egy bikát a bűnért való áldozatul, és Áron fiaival együtt a bűnért való áldozat bikájának a fejére tette a kezét.

15 Miután megölték, Mózes vett a véréből, és kent belőle az ujjával körös-körül az oltár szarvaira, és megtisztította az oltárt, a többi vért pedig az oltár aljára öntötte, és felszentelte, hogy engesztelést szerezzen rajta.

16 Azután vette mindazt a kövérjét, amelyik a beleken volt, és a máj hártyáját, a két vesét és azok kövérjét, és elfüstölögtette őket az oltáron.

17 A bikát pedig, azaz a bőrét, a húsát és a ganéját megégette tűzzel a táboron kívül, amint az ÚR parancsolta.

18 Azután odahozta az égőáldozatra való kost, és Áron és fiai rátették a kezüket a kos fejére,

19 és megölték. Mózes pedig körös-körül az oltárra hintette a vért.

20 A kost tagjaira vagdalták, és Mózes elfüstölögtette a fejét, a tagjait és a kövérjét.

21 A beleket és a lábszárakat pedig megmosta vízben, és elfüstölögtette Mózes az egész kost az oltáron. Kedves illatú égőáldozat ez, tűzáldozat ez az ÚRnak, amint megparancsolta az ÚR Mózesnek.

22 Azután odahozta a másik kost, a felavatási kost is, és Áron és fiai rátették a kezüket a kos fejére,

23 és megölték. Mózes pedig vett a véréből, és kent belőle Áron jobb fülének a cimpájára és a jobb kezének a hüvelykujjára és a jobb lábának a nagyujjára.

24 Előállította Áron a fiait is, és Mózes kent a vérből a jobb fülük cimpájára és a jobb kezük hüvelykujjára és a jobb lábuk nagyujjára. Azután odatöltötte Mózes a vért körben az oltárra.

25 Vette a kövérjét és a farkát és mindazt a kövérjét, amely a beleken van, továbbá a máj hártyáját és a két vesét azok kövérjével együtt és a jobb lapockát.

26 A kovásztalan kenyerek kosarából, amely az ÚR előtt volt, vett egy kovásztalan lepényt, egy olajos kalácsot és egy pogácsát, és a kövérségekre és a jobb lapockára rakta azokat.

27 Mindezeket Áronnak és fiainak a kezébe adta, és meglóbáltatta az ÚR előtt.

28 Azután elvette Mózes a kezükből, és elfüstölögtette az oltáron az egészen elégő áldozattal együtt. Felavatási áldozatok ezek, kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.

29 Azután elvette Mózes a szegyet, és meglóbálta az ÚR előtt. A felavatási kosból ez lett Mózes része, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

30 Azután vett Mózes a kenet olajából és a vérből, amely az oltáron volt, és meghintette Áront és a ruháit, valamint az ő fiait és fiainak ruháit, és megszentelte Áront, a ruháit és az ő fiait és a fiainak ruháit.

31 Ezután azt mondta Mózes Áronnak és fiainak: Főzzétek meg a húst a gyülekezet sátrának bejáratánál, és ott egyétek meg, és a kenyeret, amely a felavatási áldozat kosarában van, ahogy megparancsoltam, mondván: Áron és fiai egyék meg!

32 Ami pedig megmarad a húsból és a kenyérből, tűzzel égessétek meg.

33 De a gyülekezet sátrának bejáratán ne menjetek ki hét napig, addig a napig, amelyen betelnek felavatásotok napjai, mert hét nap alatt avat föl benneteket.

34 Azt parancsolta az ÚR, hogy amint ő cselekedett ezen a napon, úgy cselekedjünk mi is, hogy engesztelést szerezzünk nektek.

35 A gyülekezet sátrának bejáratánál maradjatok éjjel és nappal hét napig, és tartsátok meg, amit meghagyott az ÚR, hogy meg ne haljatok. Mert így parancsolta nekem.

36 Áron és fiai tehát mindent úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta nekik Mózes által.

9. fejezet

1 A nyolcadik napon szólította Mózes Áront és fiait és Izráel véneit,

2 és azt mondta Áronnak: Végy egy fiatal bikaborjút bűnért való áldozatul és egy kost egészen elégő áldozatul! Hibátlanok legyenek, és vidd őket az ÚR elé!

3 Izráel fiaihoz pedig így szólj: Vegyetek egy kecskebakot bűnért való áldozatul és egy esztendős borjút és bárányt egészen elégő áldozatul! Hibátlanok legyenek!

4 És egy ökröt és egy kost hálaáldozatul, hogy feláldozzátok az ÚR előtt; és olajjal kevert ételáldozatot. Mert ma megjelenik nektek az ÚR.

5 Elvitték tehát, amit Mózes parancsolt, a gyülekezet sátra elé, és odajárult az egész gyülekezet, és megállt ott az ÚR előtt.

6 Azt mondta Mózes: Ez az a dolog, amelyet az ÚR parancsolt. Cselekedjétek meg, és megjelenik nektek az ÚR dicsősége.

7 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Járulj az oltárhoz, és készítsd el a bűnért való áldozatodat és egészen elégő áldozatodat, és végezz engesztelést magadért és a népért. Készítsd el a nép áldozatát is, és végezz engesztelést értük is, amint megparancsolta a

8 Áron tehát az oltárhoz járult, és megölte a borjút önmagáért, bűnért való áldozatul.

9 Áron fiai pedig odavitték hozzá a vért, és ő bemártotta az ujját a vérbe, kent belőle az oltár szarvaira, a többi vért pedig kiöntötte az oltár aljához.

10 A kövérjét, a veséket és a máj hártyáját a bűnért való áldozatból elfüstölögtette az oltáron, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.

11 A húst és a bőrt pedig tűzzel égette meg a táboron kívül.

12 Azután megölte az egészen elégő áldozatot, Áron fiai pedig odavitték hozzá a vért, és ő elhintette körbe az oltáron.

13 Az egészen elégő áldozatot is odavitték hozzá darabonként, a fejével együtt, és elfüstölögtette az oltáron.

14 Megmosta a belet és a lábszárakat is, és elfüstölögtette az oltáron az egészen elégő áldozattal együtt.

15 Azután bemutatta a nép áldozatát. Vette ugyanis a bűnért való áldozat bakját, amely a népé, megölte és feláldozta bűnért való áldozatul, úgy, mint az előbbit.

16 Azután előhozta az egészen elégő áldozatot, és elkészítette azt szokás szerint.

17 A reggeli egészen elégő áldozaton kívül még előhozta az ételáldozatot is, és vett belőle egy teli marokkal, és elfüstölögtette az oltáron.

18 Azután megölte az ökröt és a kost hálaadó áldozatul a népért, és Áron fiai odavitték hozzá a vért, és elhintette azt az oltáron körös-körül.

19 Az ökörből és a kosból való kövérjéket pedig, a farkat, a béltakarót, a veséket és a máj hártyáját,

20 ezeket a kövérjéket odahelyezték a szegyekre, majd a kövérjéket elfüstölögtette az oltáron.

21 De a szegyeket és a jobb lapockát meglóbálta Áron az ÚR előtt, amint Mózes parancsolta.

22 Azután felemelte a kezét Áron a nép felé, és megáldotta őket, majd lejött, miután elvégezte a bűnért való áldozatot, az egészen elégő áldozatot és a hálaáldozatot.

23 Bement Mózes és Áron a gyülekezet sátrába, azután kijöttek, és megáldották a népet, az ÚR dicsősége pedig megjelent az egész népnek.

24 Ugyanis tűz jött ki az ÚR elől, és megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a kövérségeket. Látta ezt az egész nép, és ujjongtak, és arcra borultak.

10. fejezet

1 Áron fiai, Nádáb és Abihú pedig, vették külön a tömjénezőjüket, szenet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tüzet vittek az ÚR elé, amelyet nem parancsolt nekik.

2 Ekkor tűz jött ki az ÚR elől, és megemésztette őket, és meghaltak az ÚR előtt.

3 Mózes így szólt Áronhoz: Ez az, amit az ÚR így mondott: „Akik hozzám közel vannak, azokban kell megszenteltetnem és az egész nép előtt megdicsőíttetnem.”

4 Áron pedig mélyen hallgatott. Ekkor Mózes szólította Mísáélt és Elcáfánt, Áron nagybátyjának, Uzzíélnek a fiait, és azt mondta nekik: Gyertek ide, vigyétek ki atyátokfiait a szent hely elől, a táboron kívülre.

5 Erre odamentek, és kivitték őket köntöseikben a táboron kívülre, amint Mózes mondta.

6 Ezután azt mondta Mózes Áronnak és fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: A fejeteket ne hagyjátok fedetlenül, ruháitokat meg ne szaggassátok, hogy meg ne haljatok, és haragra ne gerjedjen az ÚR az egész gyülekezet ellen; atyátokfiai pedig, Izráel egész háza,

7 A gyülekezet sátrának bejáratán se menjetek ki, hogy meg ne haljatok, mert az ÚR kenetének olaja van rajtatok!. És Mózes beszéde szerint cselekedtek.

8 Áronnak pedig így szólt az ÚR:

9 Bort és szeszes italt ne igyatok, se te, se a fiaid, amikor bementek a gyülekezet sátrába, hogy meg ne haljatok! Örökkévaló rendtartás legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre,

10 hogy különbséget tehessetek a szent és a közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.

11 És hogy taníthassátok Izráel fiait mindazokra a rendelkezésekre, amelyeket az ÚR mondott nekik Mózes által.

12 Mózes pedig szólt Áronnak és az ő megmaradt fiainak, Eleázárnak és Ítámárnak: Vegyétek az ételáldozatot, amely megmaradt az ÚR tűzáldozataiból, és egyétek meg kovásztalanul az oltár mellett, mert igen szentséges az.

13 Azért egyétek szent helyen, mert kiszabott részed, és fiaidnak is kiszabott része az az ÚR tűzáldozataiból, mert így parancsolta nekem.

14 A meglóbált szegyet pedig és a felmutatott lapockát tiszta helyen egyétek meg, te és fiaid és leányaid is veled, mert kiszabott részül adattak azok neked és kiszabott részül fiaidnak is, Izráel fiainak hálaadó áldozataiból.

15 A felmutatott lapockát és meglóbált szegyet a tűzáldozat kövérjével együtt vigyék be, hogy felmutassák az ÚR előtt, és ez lesz a te kiszabott részed és veled a te fiaidé örökké, amint megparancsolta az ÚR.

16 Amikor erősen tudakozódott Mózes a bűnáldozatra való bak felől, kiderült, hogy elégették. Haragra gerjedt azért Áron megmaradt fiai, Eleázár és Ítámár ellen, s így szólt:

17 Miért nem ettétek meg a bűnért való áldozatot a szent helyen? Hiszen igen szentséges az, és nektek adta azt az ÚR a gyülekezet vétkének hordozásáért, hogy engesztelést szerezzetek neki az ÚR előtt.

18 Íme, nem vitetett be annak vére a szent hely belsejébe, meg kellett volna azért ennetek a szent helyen, ahogy parancsoltam.

19 Áron pedig így szólt Mózeshez: Nézd, ma áldozták fel az ő bűnért való áldozatukat és egészen elégő áldozatukat az ÚR előtt, engem pedig ilyen keserűségek értek. Ha megettem volna ma a bűnért való áldozatot, vajon jónak látta volna azt az ÚR?

20 Mikor Mózes ezt hallotta, jónak tetszett ez neki.

11. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

2 Így szóljatok Izráel fiaihoz: Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek minden állat közül, amelyek e földön vannak:

3 Mindazt a kérődző állatot megehetitek, ami hasított körmű, és egészen kettéhasadt körme van.

4 De a kérődzők és a hasadt körműek közül ne egyétek meg ezeket: a tevét, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű; ez tisztátalan nektek.

5 A hörcsögöt, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű; ez tisztátalan nektek.

6 A nyulat, mert kérődző ugyan, de nem hasított körmű; ez tisztátalan nektek.

7 És a disznót, mert hasított körmű ugyan, és egészen kettéhasadt körme van, de nem kérődzik; ez tisztátalan nektek.

8 Ne egyetek ezeknek a húsából, és tetemüket se érintsétek; ezek tisztátalanok nektek.

9 Mindabból, ami vízben él, ezeket ehetitek: amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van a vizekben, tengerekben és folyóvizekben, azokat mind megehetitek.

10 De legyen utálatos, aminek nincs uszonya és pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben nyüzsgő és akármely vízben élő állat.

11 Ezek mind utálatosak nektek. Húsukból ne egyetek, és tetemüket is utáljátok.

12 Aminek nincs uszonya és pikkelye a vizekben, az mind utálatos nektek.

13 A szárnyas állatok közül pedig ezeket utáljátok. Meg ne egyétek, utálatosak ezek: a sas, a keselyű és a halászsas,

14 a sólyom és a héja minden fajtája,

15 mindenfajta holló,

16 a strucc, a bagoly, a kakukk és a karvaly minden fajtája,

17 a kuvik, a hattyú és a fülesbagoly,

18 a bölömbika, a pelikán és a gém,

19 a gólya és a szarka minden fajtája, a búbos banka és a denevér.

20 Minden szárnyas állat, amely négy lábon jár, utálatos nektek.

21 Csak azt ehetitek meg a négylábú szárnyas állatok közül, amelynek lábain felül lábszárai vannak, hogy szökdécselhessen velük a földön.

22 Ezeket egyétek meg közülük: a vándorsáska minden fajtáját, a kövisáska minden fajtáját, a szöcske minden fajtáját és a marokkói sáska minden fajtáját.

23 Minden egyéb négylábú szárnyas állat pedig utálatos legyen nektek.

24 Ezekkel tisztátalanokká teszitek magatokat. Mindaz, aki érinti tetemüket, tisztátalan legyen estig.

25 Mindaz pedig, aki hordozza ezeknek a tetemét, mossa meg ruháit, és tisztátalan legyen estig.

26 Minden állat, amelynek hasadt a körme, de nincs egészen kettéhasadva, és nem kérődzik, tisztátalan legyen nektek. Aki megérinti, tisztátalan legyen.

27 Minden állat, amely a négylábúak közül a talpán jár, tisztátalan legyen nektek. Mindaz, aki tetemüket érinti, tisztátalan legyen estig.

28 Aki pedig fölveszi tetemüket, mossa meg ruháit, és tisztátalan legyen estig. Tisztátalanok azok nektek.

29 A földön csúszó-mászó állatok közül pedig ezek tisztátalanok: a menyét, az egér és a gyík minden fajtája.

30 A sündisznó, a kaméleon, a tarkagyík, a csiga és a vakond.

31 Ezek tisztátalanok nektek minden csúszómászó között. Aki holtuk után érinti ezeket, tisztátalan lesz estig.

32 Minden, amire ezek közül holta után ráesik valamelyik, tisztátalan lesz. Bármely faedény, ruha, bőr vagy zsák, bármelyik eszköz, amellyel dolgozni szoktak, vízbe tétessék, és tisztátalan lesz estig, azután már tiszta.

33 Bármely cserépedény pedig, amelybe beleesik valami azokból, mindazzal együtt, ami benne van, tisztátalan legyen, és az edényt törjétek össze.

34 Minden ehető eledel, amelyhez az ilyen edényből víz jut, tisztátalan, és minden iható ital is minden ilyen edényben tisztátalan lesz.

35 Minden, amire azoknak a teteméből esik valami, tisztátalan. A kemencét és a tűzhelyet le kell bontani. Tisztátalanok ezek, és tisztátalanok legyenek nektek.

36 De a forrás, a kút, az egybegyűlt víz tiszta legyen. Ami azonban a tetemükhöz ér, tisztátalan.

37 Ha a tetemük ráesik bármilyen vetőmagra, amely elvetendő, tiszta legyen az.

38 De ha vizet töltenek a magra, és úgy esik rá a tetemük, az ilyen tisztátalan nektek.

39 Ha olyan hullik el az állatok közül, amely nektek eledelnek való, aki annak tetemét érinti, az tisztátalan legyen estig.

40 Aki pedig eszik a teteméből, mossa meg ruháit, és estig tisztátalan legyen. Mossa meg ruháit az is, aki fölvette a tetemét, és estig tisztátalan legyen.

41 Az is mind, ami csúszik-mászik a földön, utálatos legyen, meg ne egyétek.

42 Mindazt, ami hason csúszik, és mindazt, ami négy, sőt mindazt, ami több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot meg ne egyétek, mert ezek utálatosak.

43 Ne fertőztessétek meg magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és ne tisztátalanítsátok meg magatokat azokkal, nehogy tisztátalanokká legyetek!

44 Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. Szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és ne tisztátalanítsátok meg magatokat semmiféle állat által, amely csúszik-mászik a földön!

45 Mert én vagyok az ÚR, aki felhoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Legyetek tehát szentek, mert én szent vagyok.

46 Ez az állatokról, szárnyasokról, a vizekben nyüzsgő minden élőlényről és minden, a földön csúszó-mászó állatról szóló törvény.

47 Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és a tiszta között, az olyan állatok között, amelyek megehetők, és az olyan állatok között, amelyek nem ehetők meg.

12. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Ezt mondd Izráel fiainak: Ha egy asszony fogan, és fiút szül, hét napig tisztátalan legyen. Havi betegségének ideje szerint legyen tisztátalan.

3 A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú férfitestének bőrét.

4 Azután az anya harmichárom napig maradjon otthon a vértől való tisztulás miatt. Semmi szent dolgot ne érintsen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek tisztulásának napjai.

5 Ha pedig leányt szül, két hétig legyen tisztátalan, mint havi betegségekor, és hatvanhat napig maradjon otthon a vértől való tisztulása miatt.

6 Mikor pedig letelnek tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány miatt, hozzon egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul, egy galambfiókát vagy egy gerlicét pedig bűnért való áldozatul a gyülekezet sátrának bejárata elé a paphoz.

7 Ő pedig áldozza fel azt az ÚR előtt, és szerezzen neki engesztelést. Így lesz tisztává vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülő asszonynak.

8 Ha pedig nem telik neki bárányra, vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát: egyiket egészen elégő áldozatul, a másikat bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap, és tiszta lesz.

13. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

2 Ha egy ember testének bőrén daganat, kiütés vagy fehér folt támad, és bőrleprára lehet gyanakodni, vigyék el Áronhoz, a paphoz vagy a pap fiai közül valamelyikhez.

3 Nézze meg a pap a test bőrén lévő fakadékot. Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadék felülete mélyebben van testének bőrénél, akkor leprás fakadék az. Mihelyt a pap ezt látja, ítélje tisztátalannak.

4 Ha pedig fehér folt van a teste bőrén, de felülete nincs mélyebben a bőrnél, és a szőre sem változott fehérré, akkor különítse el a pap a fakadékos embert hét napig.

5 A hetedik napon pedig nézze meg őt a pap, s ha szerinte a fakadék ugyanolyan állapotban van, nem terjedt tovább a fakadék a bőrön, a pap ismét különítse el őt hét napig.

6 Nézze meg őt a pap a hetedik napon másodszor is, és ha a fakadék elhalványult, és nem terjedt tovább a bőrön, ítélje őt tisztának a pap. Csak kiütés az. Mossa meg hát a ruháit, és legyen tiszta.

7 De ha a kiütés továbbterjedt a bőrön, miután a papnál megtisztulása végett jelentkezett, akkor ismét jelentkezzen a papnál.

8 Ha látja a pap, hogy íme, továbbterjedt a kiütés a bőrön, ítélje azt a pap tisztátalannak, lepra az.

9 Ha leprás fakadék lesz az emberen, vigyék tehát a paphoz.

10 Ha látja a pap, hogy íme, fehér daganat van a bőrön, és a szőrt fehérré változtatta, és vadhús van a daganatban,

11 akkor idült lepra az a bőrén. Ítélje tisztátalannak azt a pap, ne is különítse el, mert tisztátalan.

12 Ha pedig folyton fejlődik a lepra a bőrön, és a leprás fakadék elborítja a fakadékos egész bőrét tetőtől talpig mindenfelé, ahol a pap szeme látja,

13 és ha látja a pap, hogy íme, elborította a poklosság annak egész testét, akkor ítélje tisztának a fakadékot. Tiszta, mert egészen fehérré változott.

14 De mihelyt vadhús mutatkozik benne, tisztátalan legyen.

15 Ha meglátja a pap a vadhúst, tisztátalannak ítélje. A vadhús tisztátalan: lepra az.

16 De ha a vadhús eltűnik, és fehérré változik, akkor menjen a paphoz.

17 Ha megnézi a pap, és a fakadék csakugyan fehérré változott, akkor ítélje a pap a fakadékot tisztának, tiszta az.

18 Ha pedig valakinek a teste bőrén kelevény volt, de begyógyult,

19 és a kelevény helyén fehér daganat vagy vörhenyes fehér folt támad, jelentkezzen a papnál.

20 Ha látja a pap, hogy íme, felülete mélyebben van a bőrnél, és a szőre fehérré változott, akkor ítélje azt a pap tisztátalannak. Leprás fakadék az, ami a kelevényből fakadt.

21 Ha pedig megnézi a pap, és íme, nincs benne fehér szőr, és nincs is mélyebben a bőrnél, sőt elhalványult, akkor különítse el a pap hét napig.

22 Ha azonban továbbterjed a bőrön, akkor tisztátalannak ítélje azt a pap, leprás fakadék az.

23 De ha előbbi állapotában maradt a folt, és nem terjedt tovább, a kelevény hegedése az, azért tisztának ítélje a pap.

24 Vagy ha valakinek a bőrén égési seb lesz, és a seb helyén vörhenyesfehér vagy fehér folt támad,

25 és megnézi azt a pap, és íme, a szőr fehérré változott a foltban, és annak felülete mélyebben van a bőrnél: lepra az, ami a seben fakadt, azért ítélje azt a pap tisztátalannak, leprás fakadék az.

26 De ha megnézi a pap, és íme, nincs a foltban fehér szőr, és nincs is mélyebben a bőrnél, sőt el is halványult, akkor különítse el őt a pap hét napig.

27 Nézze meg azt a pap a hetedik napon. Ha továbbterjedt a bőrön, akkor tisztátalannak ítélje a pap, leprás fakadék az.

28 Ha pedig előbbi állapotában van a folt, nem terjedt a bőrön, sőt halványabb lett, égési daganat az. Ítélje tehát tisztának a pap, mert égési seb hege az.

29 Ha egy férfinak vagy asszonynak fakadék támad a fején vagy a szakállában,

30 és a pap megnézi a fakadékot, és íme, annak felülete mélyebben van a bőrnél, és abban a szőr sárga és vékony: akkor ítélje azt a pap tisztátalannak. Var az, a fej vagy szakáll leprája.

31 Ha pedig megnézi a pap a varas fakadékot, és íme, annak felülete nincsen mélyebben a bőrnél, és nincs benne fekete szőr: akkor hét napig rekessze külön a pap azt, akinek varas fakadéka van.

32 Nézze meg a pap a fakadékot a hetedik napon, és ha nem terjedt a var, és nem lett benne sárga szőr, és a varnak a felülete nem lett mélyebbé a bőrnél,

33 akkor borotválják meg, de a varat le ne borotválják. A pap pedig másodszor is különítse el a varas embert hét napig.

34 A pap nézze meg a vart a hetedik napon, és ha nem terjed a var a bőrön, és a felülete nincsen mélyebben a bőrnél, akkor tisztának ítélje azt a pap, és mossa meg a ruháit, és tiszta lesz.

35 De ha továbbterjed a var a bőrön, miután tisztának ítélte azt,

36 és megnézi a pap, és csakugyan terjedt a var a bőrön, akkor ne is kutasson a pap a sárga szőr után, tisztátalan az.

37 De ha a var szerinte ugyanolyan állapotban van, és fekete szőr nőtt benne, meggyógyult az a var, tiszta az. Ítélje tisztának a pap.

38 Ha pedig egy férfi vagy asszony testének a bőrén foltok, fehér foltok támadnak,

39 és megnézi a pap, és íme, a bőrükön levő foltok halványfehérek, bőrön fakadt sömör az. Tiszta az az ember.

40 Ha egy embernek teljesen kihull a haja, az kopasz, és tiszta.

41 Ha elölről hull ki a haja, elöl kopasz ő, és tiszta.

42 Ha pedig az ő egészen kopasz vagy elöl kopasz fején vörhenyes fehér fakadék támad, leprás fakadék az az ő teljesen kopasz vagy elöl kopasz fején.

43 Ha megnézi azt a pap, és íme, a fakadék daganata vörhenyes fehér az ő egészen kopasz vagy elöl kopasz fején, olyanforma, mint a test bőrén való lepra:

44 poklos ember az, tisztátalan, igen tisztátalannak ítélje őt a pap, mivelhogy a fején fakadék van.

45 A poklos ember pedig, akin a fakadék van, megszaggatott ruhában és mezítelen fővel legyen, a bajszát takarja el, és ezt kiáltsa: „Tisztátalan, tisztátalan!”

46 Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék, mert tisztátalan ő. Egyedül lakjon, a táboron kívül legyen a lakása.

47 Ha pedig egy ruhán van a leprás fakadék, gyapjúruhán vagy lenruhán

48 vagy lenből és gyapjúból készült fonadékon, vagy szöveten; vagy bőrön, vagy valamely bőrből való készítményen;

49 és ha az a fakadék zöld vagy vörhenyes színű a ruhán vagy bőrön, vagy szöveten vagy fonadékon vagy akármely bőrből való eszközön: leprás fakadék az, mutassák meg azért a papnak.

50 Nézze meg a pap a fakadékot, és hét napig rekessze külön azt, amin a fakadék van.

51 A hetedik napon pedig nézze meg a fakadékot. Ha terjed a fakadék a ruhán vagy szöveten vagy fonadékon vagy bőrön és bármely készítményen, amivé a bőrt feldolgozzák: emésztő lepra az a fakadék, tisztátalan az.

52 Azért égesse el azt a ruhát vagy a gyapjúból vagy a lenből készült szövetet vagy fonadékot vagy akármely bőrből való eszközt, amelyen a fakadék van. Emésztő poklosság az, tűz eméssze meg.

53 De ha megnézi a pap, és íme, nem terjedt a fakadék a ruhán vagy szöveten vagy fonadékon vagy akármely bőrből való eszközön,

54 akkor parancsolja meg a pap, hogy mossák meg azt, amin a fakadék van, és különítse el azt másodszor is hét napig.

55 Ha pedig megnézi azt a pap a mosás után, és íme, a fakadék nem változtatta meg a színét: ha nem terjedt is a fakadék, tisztátalan az, tűzben égesd el! Beevődés az, akár a fonákján van, akár a színén.

56 De ha látja a pap, hogy íme, halványabb lett a fakadék a mosás után, akkor szakítsa el azt a ruhától vagy bőrtől vagy szövettől vagy fonadéktól.

57 Ha mégis mutatkozik a ruhán, vagy szöveten, vagy fonadékon, vagy akármely bőrből való eszközön, akkor kiújulás az. Tűzben égesd el azt, amin a fakadék van.

58 Azt a ruhát pedig vagy szövetet vagy fonadékot vagy akármely bőrből való eszközt, amelyet megmostál, ha eltávozik róluk a fakadék, mosd meg másodszor is, és tiszta lesz.

59 Ez a törvénye a leprás fakadéknak, akár gyapjú-, akár lenruhán, akár szöveten, akár fonadékon vagy bármely bőrből való eszközön legyen, hogy tisztának vagy tisztátalannak ítéltessék.

14. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Ez legyen a leprás ember törvénye megtisztulásának napján. Vigyék a paphoz.

3 A pap pedig menjen ki a táboron kívülre. Nézze meg a pap, és ha meggyógyult a lepráson a leprás fakadék,

4 akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, karmazsint és izsópot.

5 Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz fölött.

6 Vegye az élő madarat és a cédrusfát, a karmazsint és az izsópot, és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madár vérébe a forrásvíz fölött.

7 Hintse meg a leprából megtisztulandó embert hétszer, és ítélje tisztának. Az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőn.

8 Azután a megtisztulandó ember mossa ki ruháit, borotválja le minden szőrét, és mosakodjék meg vízben, és tiszta lesz. Így menjen be azután a táborba, de a sátrán kívül maradjon hét napig.

9 A hetedik napon pedig borotválja le minden szőrét. A haját, szakállát, szemöldökét és minden egyéb szőrét borotválja le, mossa ki ruháit, mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.

10 A nyolcadik napon pedig vegyen két ép bárányt meg egy egyesztendős ép nőstény bárányt és háromtized véka olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul és egy lóg olajat.

11 A pap pedig, aki a tisztítást végzi, állítsa a megtisztulandó embert ezekkel együtt az ÚR elé, a gyülekezet sátrának bejáratához.

12 Vegye a pap az egyik bárányt, áldozza fel azt vétekért való áldozatul az egy lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az ÚR előtt.

13 A bárányt pedig ott ölje meg, ahol a bűnért való áldozatot és az egészen elégő áldozatot ölik meg, a szent helyen. Mert amint a bűnért, úgy a vétekért való áldozat is a papé. Igen szent az.

14 Vegyen a pap a vétekért való áldozat véréből, kenje meg vele a megtisztulandó ember jobb fülcimpáját, jobb keze hüvelykujját és jobb lába nagyujját.

15 Vegyen a pap az egy lóg olajból is, és töltsön a pap a bal tenyerére.

16 Mártsa be a pap jobb keze ujját az olajba, amely bal tenyerében van, és hintsen az olajból az ujjával hétszer az ÚR színe elé.

17 A maradék olajból pedig, amely a tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb füle cimpáját, jobb keze hüvelykujját és jobb lába nagyujját a vétekért való áldozat vérén felül.

18 Ami megmarad az olajból, amely a pap tenyerén van, azt kenje a megtisztulandó ember fejére. Így szerezzen neki engesztelést a pap az ÚR előtt.

19 Azután készítsen a pap bűnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak. Azután ölje meg az égőáldozatot.

20 Vigye fel a pap az égőáldozatot és az ételáldozatot az oltárra. Így szerezzen neki engesztelést a pap, és tiszta lesz.

21 Ha pedig szegény, és nem telik neki erre, akkor vegyen egy bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül legyen érte, meg egy tized éfa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul és egy lóg olajat.

22 Hozzon két gerlicét vagy két galambfiókát, amint a módja engedi: az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul.

23 Vigye azokat tisztulása nyolcadik napján a paphoz, a gyülekezet sátrának bejáratához, az ÚR színe elé.

24 Vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát és az egy lóg olajat, és lóbálja meg azokat a pap az ÚR előtt.

25 Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a vétekért való áldozat véréből, és kenjen a megtisztulandó ember jobb fülcimpájára, a jobb keze hüvelykujjára és a jobb lába nagyujjára.

26 Az olajból pedig töltsön a pap a saját bal tenyerére.

27 Hintsen a pap az ő jobb kezének ujjával az olajból, amely bal tenyerén van, hétszer az ÚR színe elé.

28 Azután kenje meg a pap a tenyerén levő olajból a megtisztulandó jobb fülcimpáját, a jobb keze hüvelykujját és a jobb lába nagyujját a vétekért való áldozat vérének a helyén.

29 Ami pedig megmarad a pap tenyerén levő olajból, azt kenje a megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érette az ÚR előtt.

30 Azután készítse el a gerlicék vagy galambfiókák egyikét, amelyikre telik neki.

31 Azt, amire tellett neki; az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul, az ételáldozattal együtt. Így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az ÚR előtt.

32 Ez a törvénye annak, akin leprás fakadék van, de nem telik neki többre megtisztulásához.

33 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

34 Amikor bementek majd Kánaán földjére, amelyet nektek adok birtokul, és a birtokotokban levő föld valamelyik házára leprát bocsátok,

35 akkor menjen el az, akié a ház, és jelentse a papnak: olyasmi mutatkozik nálam a házban, mint a lepra.

36 A pap pedig parancsolja meg, hogy takarítsák ki a házat, mielőtt odamenne a pap a leprásság megnézésére, hogy semmi se legyen tisztátalanná, ami a házban van. Csak azután menjen be a pap a ház megnézésére.

37 Ha látja a leprásságot, hogy íme, a lepra a ház falain zöld vagy vörhenyes horpadásokban mutatkozik, és annak felülete mélyebben van a falnál,

38 akkor menjen ki a pap a házból a ház ajtaja elé, és zárja be a házat hét napra.

39 A hetedik napon pedig térjen vissza a pap, és ha látja, hogy íme, elterjedt a lepra a ház falán,

40 akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a köveket, amelyeken a lepra van, és vessék azokat a városon kívülre, tisztátalan helyre.

41 A házat pedig kapartassa le belül körös-körül, és a tapasztékot, amelyet levakartak, öntsék a városon kívül egy tisztátalan helyre.

42 Azután vegyenek más köveket, és illesszék be ama kövek helyére. Vakolóanyagot is másikat vegyenek, és azzal tapasszák be a házat.

43 Ha a lepra visszatér, és kiújul a házon, miután kiszedték a köveket, lekaparták és betapasztották a házat,

44 akkor menjen be a pap, nézze meg, és ha íme, továbbterjedt a lepra a házon, emésztő poklosság az a házon, tisztátalan az.

45 Bontsák le azt a házat: köveit, fáit és a ház minden vakolatát, és vigyék a városon kívül egy tisztátalan helyre.

46 Aki pedig bármikor bemegy a házba, amíg az zárva van, tisztátalan legyen estig.

47 Aki abban a házban alszik, mossa meg a ruháit, és aki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit.

48 Ha pedig bemegy a pap, és látja, hogy íme, nem terjedt tovább a poklosság a házon, miután kitapasztották, akkor tisztának ítélje a pap a házat, mert megszűnt a poklosság.

49 A ház megtisztításához pedig vegyen elő két madarat, cédrusfát, karmazsint és izsópot.

50 Ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz fölött.

51 Azután vegye a cédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élő madarat, mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hétszer hintse meg vele a házat.

52 Tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élő madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.

53 Az élő madarat pedig bocsássa el a városon kívül a mezőn. Így szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz.

54 Ez a törvénye mindenféle leprás fakadéknak és ótvarnak,

55 a ruha és a ház poklosságának is;

56 a daganatnak, a kiütésnek és a fehér foltnak,

57 hogy megtudhassák, mikor tiszta, és mikor tisztátalan valami. Ez a lepra törvénye.

15. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

2 Ezt mondjátok Izráel fiainak: Ha egy férfinak magfolyása támad, az ő folyása tisztátalan.

3 Tisztátalan lesz e folyás miatt, akár folytonos a magfolyása, akár megreked testében ez a folyás. Tisztátalanság ez nála.

4 Minden ágy, amelyen fekszik a magfolyós, tisztátalan, és minden holmi is, amelyre ráül, tisztátalan lesz.

5 Aki tehát érinti az ő ágyát, mossa ki a ruháit, és mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.

6 Az is, aki a holmira ül, amelyen a magfolyós ült, mossa ki ruháit, és mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.

7 Az is, aki érinti a magfolyós testét, mossa ki ruháit, és mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.

8 Ha ráköp a magfolyós a tiszta emberre, mossa ki ez a ruháját, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.

9 Minden nyereg is, amelyre a magfolyós ráült, tisztátalan legyen.

10 Bárki, aki érintett valamit, ami alatta volt, tisztátalan legyen estig. Aki hordozza azokat, mossa ki ruháit, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.

11 Mindaz, akit a magfolyós érint úgy, hogy kezét nem öblíti le vízzel, mossa ki ruháit, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.

12 A cserépedényt pedig, amelyet a magfolyós érint, törjék össze, minden faedényt pedig öblítsenek ki vízzel.

13 Mikor pedig megtisztul a magfolyós a folyásából, akkor számláljon hét napot a tisztulására, mossa ki ruháit, és testét is mossa le forrásvízben, és tiszta lesz.

14 A nyolcadik napon vegyen elő két gerlicét vagy két galambfiókát, menjen el az ÚR elé, a gyülekezet sátrának bejáratához, és adja azokat a papnak.

15 Készítse el azokat a pap. Az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat egészen elégő áldozatul. Így szerezzen neki engesztelést a pap az ÚR előtt magfolyása miatt.

16 Ha egy férfinak magömlése van, mossa meg az egész testét vízben, és tisztátalan legyen estig.

17 Minden ruhát és minden bőrt, amelyre a magömlés került, mossanak meg vízben, és tisztátalan legyen estig;

18 az asszony is, akivel magömléses férfi hál. Mosakodjanak meg vízben, és tisztátalanok legyenek estig.

19 Ha egy asszonynak lesz folyása, és véressé lesz a folyása a testén, hét napig legyen a havibajában, és aki érinti, tisztátalan legyen estig.

20 Mindaz, amin hál a havibajában, tisztátalan legyen, és mindaz, amin ül, tisztátalan legyen.

21 Mindaz, aki érinti az ágyát, mossa ki ruháit, és mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.

22 Mindaz, aki bármely holmit érint, amelyen ült, mossa ki ruháit, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.

23 Sőt ha valaki az ágyát vagy a holmijából valamit megérint, amelyen ő ült, tisztátalan legyen estig.

24 Ha pedig vele hál valaki, és ráragad arra az ő havibaja, tisztátalan legyen hét napig, és minden ágy is, amelyen fekszik, tisztátalan legyen.

25 Ha sok napig tart az asszony vérfolyása havibajának idején kívül, vagy ha a folyás a havibajon túl tart: amíg a tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen, mint havibajának idején: tisztátalan ő.

26 Minden ágy, amelyen fekszik a folyásának egész ideje alatt, olyan legyen, mint a havibaja idejében levő ágya, és minden holmi is, amelyre ráül, tisztátalan legyen, mint a havibajának tisztátalansága alatt.

27 Mindaz, aki érinti azokat, tisztátalan lesz. Mossa ki azért a ruháit, mosakodjon meg vízben, és tisztátalan legyen estig.

28 Ha pedig megtisztul a folyásából, számláljon hét napot, és azután már tiszta.

29 A nyolcadik napon pedig fogjon két gerlicét vagy két galambfiókát, és vigye el őket a papnak, a gyülekezet sátrának bejáratához.

30 Készítse el a pap az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul. Így szerezzen neki engesztelést a pap az ÚR előtt a tisztátalanságának folyása miatt.

31 Így tartsátok vissza Izráel fiait az ő tisztátalanságuktól, hogy meg ne haljanak tisztátalanságuk miatt, megfertőztetve hajlékomat, amely közöttük van.

32 Ez a törvénye a magfolyósnak és annak, akinek magömlése van, amely által tisztátalanná lesz,

33 és a havibajban szenvedőnek és a folyásban levőnek, férfinak és asszonynak és annak a férfinak, aki tisztátalan asszonnyal hál.

16. fejezet

1 Majd szólt az ÚR Mózeshez Áron két fiának halála után, akik akkor haltak meg, amikor az ÚRhoz járultak.

2 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Szólj testvérednek, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szent helyre a függönyön belül, a fedél elé, amely a láda fölött van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél fölött.

3 Ezzel menjen be Áron a szent helyre: egy fiatal bikával bűnért való áldozatul és egy kossal égőáldozatul.

4 Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcsövvel övezze körül magát, és gyolcssüveget tegyen föl. Szent ruhák ezek. Mossa meg a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket.

5 Izráel fiainak gyülekezetétől pedig vegyen át két kecskebakot bűnért való áldozatul és egy kost egészen elégő áldozatul.

6 Mutassa be Áron a bűnért való áldozati bikát mint saját áldozatát, és szerezzen engesztelést általa magáért és háza népéért.

7 Azután vegye elő a két kecskebakot, és állítsa azokat az ÚR elé a gyülekezet sátrának bejáratához.

8 Vessen sorsot Áron a két bakra. Az egyiket sorsolja az ÚRnak, a másikat sorsolja Azázélnak.

9 Áldozza fel azt a bakot, amely az ÚRnak jutott a sorsvetésben, és készítse el azt bűnért való áldozatul.

10 Azt a bakot pedig, amely Azázélnak jutott a sorsvetésben, állítsa az ÚR elé elevenen, hogy engesztelés legyen általa, és elküldje azt Azázélnak a pusztába.

11 Áron pedig úgy mutassa be a bűnért való áldozati bikát, mint a maga áldozatát, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy vágja le a bikát mint a maga bűnért való áldozatát.

12 Töltse meg a tömjénezőt parázzsal az oltárról, amely az ÚR előtt van, és vegyen tele marokkal a porrá tört fűszerekből való füstölőszerből, és vigye be a függönyön belülre.

13 Vesse a tűzre az ÚR előtt a füstölőszert, hogy befedje annak füstje a fedelet, amely a bizonyság fölött van, hogy meg ne haljon.

14 Azután vegyen a bika véréből, és hintse ujjával a fedél felső színére, kelet felé. A fedél előtt pedig hétszer hintsen ujjával a vérből.

15 Azután vágja le a bakot mint a nép bűnért való áldozatát, és vigye be vérét a függönyön belülre, és úgy cselekedjék vérével, ahogy a bika vérével cselekedett: hintse a födélre és a fedél elé.

16 Így szerezzen engesztelést a szent helynek Izráel fiainak tisztátalanságai és minden vétkei s bűnei miatt. Így cselekedjék a gyülekezet sátrával is, amely közöttük, az ő tisztátalanságaik közepette van.

17 Amikor Áron pap bemegy a szentélybe, hogy engesztelést szerezzen, senki se legyen a gyülekezet sátrában, egészen a kijöveteléig. Végezzen engesztelést magáért, háza népéért és Izráel egész gyülekezetéért.

18 Azután jöjjön ki az oltárhoz, amely az ÚR színe előtt van, és végezzen engesztelést azért is: vegyen a bika véréből és a bak véréből, és kenje meg az oltár szarvait körös-körül.

19 És hintsen arra ujjával hétszer a vérből. Így tegye tisztává és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságai miatt.

20 Miután pedig elvégzi a szentélyért, a gyülekezet sátráért és az oltárért való engesztelést, hozza elő az élő bakot.

21 Tegye rá Áron mind a két kezét az élő bak fejére, vallja meg fölötte Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűnét. Tegye azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra rendelt emberrel a pusztába,

22 hogy vigye el magán a bak minden hamisságukat kietlen földre. Így bocsássa el a bakot a pusztában.

23 Azután menjen be Áron a gyülekezet sátrába, és vesse le a gyolcsruhákat, amelyeket felöltött, amikor bement a szentélybe, és hagyja ott azokat.

24 Mosakodjék meg a szent helyen, öltse föl a saját ruháit, úgy menjen ki, és készítse el a maga és a nép egészen elégő áldozatát, és végezzen engesztelést magáért és a népért.

25 A bűnért való áldozat kövérjét pedig füstölögtesse el az oltáron.

26 Az pedig, aki elvitte az Azázélnak való bakot, mossa ki a ruháit, és mosakodjék meg, azután pedig bemehet a táborba.

27 A bűnért való áldozati bikát pedig és a bűnért való áldozati kost, amelynek vérét engesztelés végett bevitték a szentélybe, vigyék ki a táboron kívülre, és égessék el a bőrüket, húsukat és ganéjukat.

28 Aki elégeti ezeket, mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és utána bemehet a táborba.

29 Örök rendelkezés legyen ez nálatok: a hetedik hónapban, a hónap tizedik napján tartóztassátok meg magatokat, és semmi munkát ne végezzetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.

30 Mert ezen a napon szereznek engesztelést értetek, hogy megtisztítsanak titeket, és minden bűnötöktől megtisztultok az ÚR színe előtt.

31 Szombatok szombatja legyen ez nektek, tartóztassátok meg azért magatokat. Örök rendelkezés ez.

32 Így végezzen engesztelést az a pap is, akit majd apja után kennek fel és avatnak fel pappá. Gyolcsruhákba öltözzék, a szent ruhákba.

33 Végezzen engesztelést a szentek szentjéért és a gyülekezet sátráért, és az oltárért is végezzen engesztelést, sőt a papokért és az egész összegyülekezett népért is végezzen engesztelést.

34 Örökkévaló rendelkezés legyen ez nálatok, hogy egyszer egy esztendőben engesztelést végezzenek Izráel fiainak minden bűnéért. És úgy cselekedtek, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.

17. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Szólj Áronnak, az ő fiainak és Izráel minden fiának, és mondd meg nekik, hogy ezt a dolgot parancsolta az ÚR:

3 Ha valaki Izráel házából ökröt, bárányt vagy kecskét vág le a táborban, vagy ha valaki a táboron kívül vágja le,

4 és nem viszi azt a gyülekezet sátrának bejáratához, hogy áldozattal járuljon az ÚRhoz, az ÚR hajléka elé, tekintsék úgy azt az embert, mint aki vért ontott, és töröltessék ki az ilyen a népe közül.

5 Vigyék el azért Izráel fiai véresáldozataikat, amelyeket eddig a mezőn áldoztak, vigyék el azokat az ÚRnak a gyülekezet sátrának bejáratához, a paphoz, és áldozzák fel azokat hálaáldozatul az ÚRnak.

6 Hintse a pap a vért az ÚR oltárára, amely a gyülekezet sátrának bejáratánál van, a kövérjét pedig füstölögtesse el kedves illatul az ÚRnak.

7 Ne áldozzák többé véres áldozataikat az ördögöknek, akikkel paráználkodnak. Örök rendelkezés legyen ez számukra nemzedékről nemzedékre.

8 Ezt is mondd meg nekik: Aki az Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül egészen elégő áldozatot vagy véres áldozatot áldoz,

9 és nem viszi azt a gyülekezet sátrának bejáratához, hogy az ÚRnak elkészítsék, irtsák ki az ilyen embert népe közül.

10 Ha valaki Izráel házából vagy a köztük tartózkodó jövevények közül bármilyen vért megeszik, kiontom haragomat az ellen, aki vért evett, és kiirtom népe közül.

11 Mert a test élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér szerez engesztelést a lélek számára.

12 Azért mondtam Izráel fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek, s a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért.

13 Ha valaki Izráel fiai közül vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászat közben vadat vagy madarat fog, amelyet meg szabad enni, folyassa ki annak vérét, és fedje be porral.

14 Mert minden test élete a benne levő vérben van. Azért mondtam Izráel fiainak: semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden test élete a vérében van. Aki megeszi, ki kell irtani.

15 Ha pedig valaki elhullott vagy vadtól megszaggatott állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény, mossa ki ruháját, és mosakodjék meg vízben, és legyen tisztátalan estig, azután tiszta.

16 Ha nem mossa ki ruháját, sem testét le nem mossa, viselje vétségének terhét.

18. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Ezt mondd Izráel fiainak: „Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

3 Ne cselekedjetek úgy, ahogy Egyiptom földjén szokás, ahol laktatok. Úgy se cselekedjetek, ahogy Kánaán földjén szokás, ahová beviszlek titeket. Ne járjatok szokásaik szerint!

4 Az én végzéseim szerint cselekedjetek, és az én rendelkezésemet tartsátok meg. Azok szerint járjatok. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

5 Ezért tartsátok meg rendeleteimet és végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él általuk. Én vagyok az ÚR.

6 Senki se közeledjen egy vér szerinti rokonához azért, hogy fölfedje annak szemérmét. Én vagyok az ÚR.

7 Apád szemérmét és anyád szemérmét föl ne fedd. Anyád ő, fel ne fedd a szemérmét.

8 Apád feleségének a szemérmét föl ne fedd, apád szemérme az.

9 Apád leányának vagy anyád leányának, a te leánytestvérednek szemérmét, akár otthon született, akár máshol született, föl ne fedd.

10 Fiad leányának vagy leányod leányának a szemérmét föl ne fedd, mert a te szemérmed az.

11 Apád felesége leányának a szemérmét föl ne fedd, mert apád magzata, leánytestvéred ő.

12 Apád leánytestvéré nek szemérmét föl ne fedd, apád vér szerinti rokona ő.

13 Anyád leánytestvérének a szemérmét föl ne fedd, mert anyád vér szerinti rokona ő.

14 Apád fiútestvérének a szemérmét föl ne fedd, feleségéhez ne közelíts, a nagynénéd ő.

15 Menyednek szemérmét föl ne fedd, a te fiad felesége ő. Ne fedd föl szemérmét.

16 Fiútestvéred feleségének szemérmét föl ne fedd, fiútestvéred szemérme az.

17 Ne fedd föl egy asszonynak és leányának szemérmét. Fiának a leányát vagy leányának a leányát el ne vedd, hogy annak szemérmét felfedjed, mert vér szerint való rokonok. Fajtalankodás ez.

18 De feleségül se végy senkit az ő leánytestvére mellé, hogy vetélkedés ne legyen, ha fölfeded még az ő életében őmellette amannak szemérmét.

19 Ne közeledj asszonyhoz az ő havi tisztátalansága alatt, hogy fölfedjed szemérmét.

20 Felebarátod feleségével ne egyesülj, mert azzal megfertőzteted magadat.

21 Magzatodat ne add oda, hogy a Moloknak áldozzák, és meg ne szentségtelenítsd Istened nevét. Én vagyok az ÚR.

22 Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak. Utálatosság az.

23 Ne hálj együtt semmiféle állattal, hogy azzal megfertőztesd magad. Asszony se álljon meg állat előtt, hogy párosodjék vele. Förtelmesség az.

24 Egyikkel se fertőztessétek meg magatokat ezek közül. Mert mindezekkel ama pogányok fertőztették meg magukat, akiket kiűzök előletek.

25 Fertőzötté lett az a föld, de számon kérem a gonoszságát, és kiokádja az a föld a lakosait.

26 Tartsátok meg tehát rendeléseimet és végzéseimet, és ez utálatosságok közül semmit se cselekedjetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény.

27 Mert mindezeket az utálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, amely előttetek van, és förtelmessé lett az a föld.

28 Hogy ki ne okádjon titeket az a föld, ha megfertőztetitek, amint kiokádja azt a népet, amely előttetek van.

29 Mert aki csak egyet is megcselekszik ezekből az utálatosságokból, azt mind ki kell irtani népe közül.

30 Tartsátok meg azért mindazt, amit rendeltem, hogy egyet se kövessetek el azokból az utálatos szokásokból, amelyeket elkövettek tielőttetek, és meg ne fertőztessétek magatokat azokkal. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.”

19. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Ezt mondd Izráel fiai egész gyülekezetének: „Szentek legyetek, mert én az ÚR, a ti Istenetek szent vagyok.

3 Anyját és apját minden ember tisztelje, és szombatjaimat tartsátok meg. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

4 Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött istenszobrokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

5 Ha hálaadó áldozatot áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzátok, hogy ő kedvesen fogadja.

6 Áldozásotok napján és a következő napon egyétek meg azt. Ami pedig harmadnapra megmarad, égessétek meg tűzben.

7 Ha pedig valaki mégis eszik belőle a harmadik napon, romlottat eszik, nem lehet az kedves.

8 Aki abból eszik, az viselje álnokságának terhét, mivelhogy megfertőztette az ÚR szentségét. Az ilyen embert ki kell irtani népe közül.

9 Mikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező szélét, és az elhullott gabonafejeket ne szedjétek föl.

10 Szőlődet se böngészd át, és szőlőd elhullott szemeit se szedd föl. A szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

11 Ne lopjatok, ne is hazudjatok, és senki meg ne csalja felebarátját.

12 Ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőztetitek Istenetek nevét. Én vagyok az ÚR.

13 Felebarátodat ne zsarold, és ne rabold ki. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.

14 Süketet ne szidalmazz, és vak elé ne vess gáncsot, hanem féld Istenedet. Én vagyok az ÚR.

15 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben. Ne nézd a szegény személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld. Igazságosan ítélj felebarátodnak.

16 Ne terjessz rágalmakat néped között. Ne támadj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR.

17 Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben. Fedd meg felebarátodat nyíltan, hogy ne viseld bűnének a terhét.

18 Ne légy bosszúálló, és haragot ne tarts a népedhez tartozókkal szemben, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az ÚR.

19 Rendeléseimet tartsátok meg. Állatodat más fajtával ne párosítsd. Szántóföldedbe ne vess kétféle magot. Ne legyen rajtad kétféle szövetű ruha.

20 Ha valaki olyan asszonnyal hál együtt, aki egy másik ember hatalma alatt levő rabnő, akit nem váltottak ki, és szabadon sem bocsátották, mindkettőt büntetés érje, de meg ne ölessenek, mert nem volt szabad az asszony.

21 A férfi pedig vigye el a vétkéért való áldozatát az ÚRnak a gyülekezet sátrának bejáratához. Egy kost, vétekért való áldozatul.

22 És a pap szerezzen neki engesztelést a vétekért való áldozat kosával az ÚR előtt az elkövetett bűnéért, és megbocsáttatik neki a bűne, amelyet elkövetett.

23 Mikor pedig bementek arra a földre, és ott mindenféle gyümölcstermő fát ültettek, annak a gyümölcsét körülmetéletlennek tartsátok. Három esztendeig legyen az nektek körülmetéletlen, ne egyétek meg.

24 A negyedik esztendőben pedig minden gyümölcse szent legyen, hálaáldozatul az ÚRnak.

25 Csak az ötödik esztendőben egyétek meg a gyümölcsét, a termését pedig magatoknak gyűjtsétek be. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

26 Ne egyetek semmi véreset, ne varázsoljatok, és ne jövendölgessetek.

27 Hajatokat ne nyírjátok kerekdedre, szakállad végét ne csúfítsd el.

28 Testeteket a holt emberért ne hasogassátok meg, se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az ÚR.

29 Lányodat meg ne becstelenítsd, paráznaságra adva őt, hogy paráznává ne legyen a föld, és be ne teljék a föld fajtalankodással!

30 Szombatjaimat tartsátok meg! Szent helyemet tiszteljétek! Én vagyok az ÚR.

31 Ne forduljatok halottidézőkhöz, és a jósoktól ne tudakozódjatok, mert ezzel megfertőztetitek magatokat. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

32 Az ősz ember előtt kelj föl, az idős embert becsüld meg, és féld Istenedet. Én vagyok az ÚR.

33 Ha jövevény tartózkodik nálatok, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt.

34 Olyan legyen nektek a jövevény, aki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressétek őt, mint magatokat, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

35 Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben, a hosszmértékben, a súlymértékben és az űrmértékben.

36 Igaz mérték, igaz font, igaz efa és igaz hín legyen közöttetek. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.

37 Tartsátok meg azért minden rendelésemet és minden végzésemet, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az ÚR.”

20. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Mondd meg Izráel fiainak: „Aki Izráel fiai közül és az Izráelben tartózkodó jövevények közül odaadja magzatát a Moloknak, halállal lakoljon, a föld népe kővel kövezze agyon.

3 Én is kiontom haragomat az ilyen emberre, és kiirtom a népe közül, mivel adott a magzatából a Moloknak, hogy megfertőztesse szentségemet, és megszentségtelenítse szent nevemet.

4 Ha pedig a föld népe behunyja szemét az ilyen ember előtt, amikor az odaadja magzatát a Moloknak, és nem öli meg azt,

5 akkor én ontom ki haragomat arra az emberre és háza népére, és kiirtom őt a népek közül, és mindazokat, akik követik a paráználkodásban, amikor paráználkodnak a Molokkal.

6 Ha valaki halottidézőhöz és jövendőmondóhoz fordul, és követi őket a paráználkodásban, arra is kiontom haragomat, és kiirtom népe közül.

7 Szenteljétek meg tehát magatokat, és szentek legyetek, mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

8 Tartsátok meg rendeléseimet, és cselekedjétek azokat. Én vagyok az ÚR, a ti megszentelőtök.

9 És aki szidalmazza apját vagy anyját, halállal lakoljon. Apját és anyját szidalmazta, vére rajta.

10 Ha valaki felebarátjának feleségével paráználkodik, mivelhogy férjes asszonnyal paráználkodik, halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.

11 Ha valaki apja feleségével hál, apja szemérmét fedi föl. Halállal lakoljanak mindketten, vérük rajtuk.

12 Ha valaki menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el. Vérük rajtuk.

13 Ha valaki férfival hál úgy, ahogy asszonnyal hálnak, utálatosságot követtek el mindketten. Halállal lakoljanak, vérük rajtuk.

14 Ha valaki feleségül vesz egy asszonyt az anyjával együtt, fajtalankodás az. Tűzzel égessék meg őket, hogy ne legyen köztetek fajtalankodás.

15 Ha valaki állattal párosodik, halállal lakoljon, és az állatot is öljétek meg.

16 Ha egy asszony állathoz közeledik, hogy vele párosodjon, öld meg mind az asszonyt, mind az állatot. Mindkettő halállal lakoljon, vérük rajtuk.

17 Ha valaki feleségül veszi a leánytestvérét, apja leányát vagy anyja leányát, és meglátja annak a szemérmét, és az is meglátja az ő szemérmét, gyalázatosság az, irtassanak ki népük fiainak láttára. Leánytestvérének szemérmét fedte fel, viselje ezért gonosz

18 Ha valaki havibajos asszonnyal hál, és fölfedi szemérmét, forrását feltakarja, és az asszony is felfedi vérének forrását, mindketten irtassanak ki népükből.

19 Anyád leánytestvérének vagy apád leánytestvérének szemérmét se fedd fel! Mivelhogy vérrokonnak mezítelenségét fedi föl, viseljék gonoszságuk terhét.

20 Ha valaki a nagynénjével hál, az atyja bátyjának, nagybátyjának szemérmét fedte föl. Viseljék gonoszságuk terhét, magtalanul haljanak meg.

21 Ha pedig elveszi valaki fiútestvérének feleségét, vérfertőzés az. Testvérének szemérmét fedte föl, gyermektelenek lesznek.

22 Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, amelyre én viszlek be titeket, hogy ott lakjatok.

23 Ne kövessétek annak a népnek a szokásait, amelyet kiűzök előletek. Azért utáltam meg őket, mert ezeket cselekedték.

24 Nektek pedig ezt mondom: Örökölni fogjátok földjüket, mert nektek adom azt örökségül, azt a tejjel és mézzel folyó földet. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek, aki kiválasztottalak titeket a népek közül.

25 Tegyetek különbséget azért a tiszta és a tisztátalan állatok között, a tiszta és a tisztátalan szárnyasok között. Ne fertőztessétek meg magatokat állattal, madárral vagy valamely földön csúszó állattal, amelyeket mint tisztátalanokat megkülönböztettem elő

26 Legyetek nekem szentek, mert én, az ÚR, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.

27 Ha egy férfi vagy asszony halottidéző vagy jövendőmondó lesz, halállal lakoljon. Kővel kövezzétek azt agyon, vére rajta.”

21. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez: Beszélj a papokkal, Áron fiaival, és mondd meg nekik, hogy senki közülük meg ne fertőztesse magát halottal a népe között.

2 Kivétel a hozzá legközelebb álló vérrokona: anyja, apja, fia, leánya és fiútestvére

3 vagy a hozzá legközelebb álló hajadon leánytestvére, aki még nem ment férjhez. Őket megérintheti.

4 Mint főember se fertőztesse meg magát népe között, hogy tisztátalanná ne legyen.

5 Ne nyírják kopaszra fejüket, szakálluk szélét ne borotválják le, és ne vágjanak sebeket a testükön.

6 Szentek legyenek Istenüknek, és Istenük nevét meg ne szentségtelenítsék, mert az ÚR tűzáldozatait, Istenük kenyerét ők áldozzák. Ezért szentek legyenek.

7 Parázna és megszeplősített asszonyt el ne vegyenek, se férjétől elbocsátott asszonyt ne vegyenek el. Mert a pap az Istenének van szentelve.

8 Te is szentnek tartsd őt, mert Istened kenyerét ő áldozza. Szent legyen azért előtted, mert szent vagyok én, az ÚR, a ti megszentelőtök.

9 Ha egy pap leánya vetemedik paráznaságra, megszentségteleníti apját, ezért égessék meg.

10 Aki pedig főpap lett a testvérei között azzal, hogy a fejére öntötték a fölkenőolajat, és felavatták a szolgálatra, amikor a szent ruhákba felöltöztették, a haját ne növessze meg, a ruháit ne szaggassa meg.

11 Semmiféle holttesthez be ne menjen! Még az apjáéval és anyjáéval se tegye tisztátalanná magát.

12 A szent helyről ne menjen ki, hogy Istenének szent helyét meg ne szentségtelenítse, mert fejdísz van rajta és Istenének fölkenő olaja. Én vagyok az ÚR.

13 Hajadont vegyen feleségül.

14 Özvegyet, elűzöttet, megszeplősítettet, paráznát: ilyeneket el ne vegyen, hanem hajadont vegyen feleségül népe közül.

15 Hogy gyalázatot ne hozzon utódaira népe között. Mert én, az ÚR vagyok az ő megszentelője.

16 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

17 Ezt mondd Áronnak: Ha lesz olyan valaki magzatodból az ő nemzetségükben, akiben fogyatkozás van, az ne mutassa be áldozatul Istenének a kenyerét.

18 Mert senki sem áldozhat, akiben fogyatkozás van: vak, sánta, csonka orrú vagy nyomorék.

19 Sem az, aki törött lábú vagy törött kezű

20 vagy púpos vagy törpe vagy szemfájós vagy kiütéses vagy kelevényes, vagy aki sérves.

21 Senki, akiben fogyatkozás van, ne álljon elő Áronnak, a papnak a fiai közül, hogy tűzáldozatot vigyen föl az ÚRnak. Fogyatkozás van őbenne, ne álljon elő, hogy bemutassa Istene kenyerét.

22 Istenének kenyeréből, a legszentségesebbikből és a szentségesből ehet.

23 Csak a függönyhöz ne menjen be, és az oltárhoz ne közeledjék, mert fogyatkozás van őbenne; hogy ne fertőztesse meg szent helyemet. Én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük.

24 És Mózes elmondta mindezt Áronnak, fiainak és Izráel minden fiának.

22. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Mondd meg Áronnak és fiainak, hogy tisztelettel bánjanak Izráel fiainak szent adományaival, amelyeket nekem szentelnek, hogy meg ne gyalázzák szent nevemet. Én vagyok az ÚR.

3 Mondd meg nekik: Ha valaki utódaitokból, a ti összes magzatotok közül a szent dolgokhoz közelít, amelyeket Izráel fiai szentelnek az ÚRnak, amikor éppen tisztátalan, az ilyen ember irtassék ki előlem. Én vagyok az ÚR.

4 Ha valaki Áron fiai közül leprás vagy magfolyós, a szent dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. Aki pedig egy tetem által tisztátalanná lett dolgot érint, vagy valakit, akinek magömlése van,

5 vagy ha valaki egy férget érint, s ezáltal tisztátalanná lesz, vagy embert, akitől tisztátalanná lesz annak valamilyen tisztátalansága miatt,

6 az ilyen ember, aki effélét érint, tisztátalan legyen estig, és a szent dolgokból ne egyék, csak ha megmosta a testét vízzel.

7 De amikor lemegy a nap, tiszta lesz, és azután ehet a szent dolgokból, mert az ő eledele az.

8 Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen általa. Én vagyok az ÚR.

9 A rendelkezésemet pedig tartsák meg, hogy bűnbe ne essenek miatta, és meg ne haljanak amiatt, hogy meggyalázzák azokat. Én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük.

10 Senki idegen nem ehet szent ételt, a pap zsellére és bérese sem ehet szent ételt.

11 De ha megvásárol valakit a pap a maga pénzén, az ehet belőle, és a házánál született szolgák szintén. Ezek ehetnek eledeléből.

12 De a pap leánya, ha idegennek lesz a felesége, nem ehet a szent áldozatból.

13 De ha a pap leánya özveggyé lesz, vagy elválik, de magzata nincs, és visszatér apja házához, mint leánykorában, akkor ehet apja eledeléből. De idegen nem ehet belőle.

14 Ha pedig tévedésből eszik valaki szentelt ételt, tegye ahhoz annak ötödrészét, így adja meg a papnak.

15 És be ne szennyezzék Izráel fiainak szent dolgait, amelyeket az ÚRnak áldoznak,

16 hogy vétkes hamissággal ne terheljék magukat, ha esznek az ő szent dolgaiból. Mert én vagyok az ÚR, az ő megszentelőjük.

17 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

18 Mondd meg Áronnak és fiainak és Izráel minden fiának: ha valaki Izráel házából és az Izráelben levő jövevények közül fölviszi az áldozatát akár fogadalomból, akár szabad akaratból: amit fölvisznek az ÚRnak egészen elégő áldozatul,

19 hogy kedvesen fogadtassék: ép és hím legyen, akár marha, akár bárány, akár kecske az.

20 Amiben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert az nem lesz kedves neki tőletek.

21 Ha valaki hálaáldozattal áldozik az ÚRnak, vagy fogadalmának teljesítésére, vagy szabad akaratból, s akár marhaféléből, akár juhféléből, ép legyen, hogy kedves legyen. Semmi fogyatkozás ne legyen abban.

22 Vakot vagy rokkantat vagy csonkát vagy fekélyest vagy viszketegest vagy varast ne áldozzatok az ÚRnak, és tűzáldozatul ne tegyetek ezekből az oltárra az ÚRnak!

23 Hosszú vagy kurta tagú ökröt vagy bárányt szabad akaratból való áldozatul vihetsz ugyan, de fogadalmi áldozatul nem lesz kedves.

24 Szétnyomott, összezúzott, megszakadt vagy kimetszett heréjűt se áldozzatok az ÚRnak. Se a ti földeteken ne cselekedjétek ezt,

25 se idegen ember kezéből ne áldozzatok semmi ilyenből a ti Istenetek eledeléül. Mivel romlás van bennük, fogyatkozás van bennük: nem fogadtatnak kedvesen érettetek.

26 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

27 Borjú, bárány és kecske, ha megellett, az anyja alatt legyen hét napig. A nyolcadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az tűzáldozatul az ÚRnak.

28 De tehenet és juhot kicsinyével együtt ne öljetek meg ugyanazon a napon.

29 Ha hálaáldozattal áldoztok az ÚRnak, úgy áldozzatok, hogy kedvesen fogadtassatok.

30 Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok belőle reggelig. Én vagyok az ÚR.

31 Tartsátok meg parancsolataimat, és cselekedjetek azok szerint. Én vagyok az ÚR.

32 Ne fertőztessétek meg szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai között. Én vagyok az ÚR, a ti megszentelőtök,

33 aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek. Én vagyok az ÚR.

23. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd el nekik, hogy melyek az ÚR ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, hogy szent gyülekezésetek legyen azokon a napokon. Ezek az én ünnepeim.

3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon a nyugalomnak, a szent gyülekezésnek szombatja van, semmi munkát ne végezzetek. Az ÚR szombatja legyen az mindenütt, ahol laktok.

4 Ezek az ÚR ünnepei, a szent gyülekezések, amelyekre megszabott idejükben kell összegyülekeznetek.

5 Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén este van az ÚR páskája.

6 E hónap tizenötödik napja pedig az ÚR kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.

7 Az első napon szent gyülekezésetek legyen, semmi hétköznapi munkát ne végezzetek.

8 Hét napon át pedig tűzáldozatot áldozzatok az ÚRnak. A hetedik napon is legyen szent gyülekezésetek, semmi hétköznapi munkát ne végezzetek.

9 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

10 Ezt mondd Izráel fiainak: Mikor bementek a földre, amelyet én adok nektek, és learatjátok vetését, aratásotok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.

11 Ő pedig mutassa fel a kévét az ÚR előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek. A szombat után következő napon mutassa fel azt a pap.

12 Amely napon pedig felmutatjátok a kévét, áldozzatok az ÚRnak egy hibátlan, egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul.

13 Ahhoz pedig ételáldozatul kéttized efa finomlisztet, olajjal elegyítve, tűzáldozatul az ÚRnak, kedves illatul. Italáldozatul pedig egy hín bornak a negyed részét.

14 Új kenyeret, pörkölt búzaszemeket és zsenge kalászokat pedig ne egyetek addig a napig, amíg be nem viszitek Istenetek áldozatát. Örök rendtartás ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken.

15 Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, amelyen beviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet.

16 A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az ÚRhoz.

17 Hozzatok föl lakóhelyetekről két kenyeret felmutatási áldozatul. Kéttized efa finomlisztből legyenek, kovásszal sütve, zsengéből való áldozatul az ÚRnak.

18 A kenyérrel együtt pedig áldozzatok hét hibátlan, egyesztendős bárányt, egy bikaborjút és két kost. Legyenek ezek égőáldozatai az ÚRnak, a hozzájuk tartozó étel- és italáldozatukkal együtt. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.

19 Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul és két egyesztendős bárányt hálaadó áldozatul.

20 Mutassa fel azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az ÚR színe előtt a két báránnyal együtt. Az ÚRnak szenteltek ezek, a papéi legyenek!

21 És hirdessétek ki, hogy ugyanazon a napon szent gyülekezés lesz, semmi hétköznapi foglalatosságot ne végezzetek. Örök rendelkezés legyen ez minden lakóhelyeteken nemzedékről nemzedékre.

22 Mikor pedig földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és az elhullott gabonafejeket ne szedjétek föl! Hagyd azokat a nyomorultnak és a jövevénynek. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

23 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

24 Ezt mondd Izráel fiainak: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.

25 Semmi hétköznapi foglalatosságot ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az ÚRnak.

26 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

27 Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van. Szent gyülekezésetek legyen, tartóztassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az ÚRnak.

28 Semmiféle munkát ne végezzetek azon a napon, mert az engesztelés napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az ÚRnak színe előtt, a ti Istenetek előtt.

29 Ha pedig valaki nem tartóztatja meg magát ezen a napon, irtassék ki népe közül.

30 Ha valaki valami munkát végez ezen a napon, elvesztem az ilyet népe közül.

31 Ne végezzetek semmiféle munkát akkor. Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre minden lakóhelyeteken.

32 Ünnepek ünnepe ez nektek, tartóztassátok meg azért magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, egyik estétől a másik estéig üljétek meg a ti ünnepeteket.

33 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

34 Ezt mondd Izráel fiainak: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén hét napig tartó sátoros ünnepe kezdődjék az ÚRnak.

35 Az első napon szent gyülekezés legyen, semmiféle hétköznapi foglalatosságot ne végezzetek.

36 Hét napon át tűzáldozatot mutassatok be az ÚRnak, a nyolcadik napon pedig szent gyülekezésetek legyen, és újra mutassatok be tűzáldozatot az ÚRnak. Berekesztő ünnep ez, semmi hétköznapi foglalatosságot ne végezzetek rajta.

37 Ezek az ÚR ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek mint a szent gyülekezés alkalmait, hogy áldozzatok az ÚRnak tűzáldozattal, egészen elégő áldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal, mindegyiket a maga napján;

38 az ÚR szombatjain kívül, adományaitokon kívül, minden fogadalmon és minden önkéntes áldozaton kívül, amelyeket adni szoktatok az ÚRnak.

39 Ugyancsak a hetedik hónap tizenötödik napján, amikor a föld termését betakarítjátok, az ÚR ünnepét ünnepeljétek hét napig. Az első nap és a nyolcadik nap is a nyugalom napja legyen.

40 Vegyetek magatoknak az első napon egy szép fáról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű levelű fa lombját és patak mellől való fűzfagallyakat, és örvendezzetek az ÚR előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.

41 Így ünnepeljétek meg ezt az ÚRnak ünnepeként minden esztendőben hét napig. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. A hetedik hónapban ünnepeljétek ezt.

42 Sátrakban lakjatok hét napig, sátorban lakjék minden Izráelben született.

43 Hogy megtudják a ti nemzedékeitek, hogy sátrakban lakattam Izráel fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

44 Így szólt Mózes Izráel fiainak az ÚR ünnepei felől.

24. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szüntelenül világító lámpákat gyújthassanak.

3 A bizonyság kárpitján kívül, a gyülekezet sátrában úgy helyezze el azokat Áron, hogy estétől reggelig az ÚR előtt legyenek. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.

4 A színarany mécsestartóra tegye föl a mécseket. Szüntelen az ÚR előtt legyenek.

5 Végy finomlisztet, és süss belőle tizenkét lepényt. Kéttized efából legyen egy lepény.

6 Helyezd el azokat két sorban. Hatot tégy egy sorba, a színarany asztalra az ÚR elé.

7 Tégy mindegyik sorhoz tiszta tömjént, ez legyen a kenyérnél az áldozat emlékeztető része mint tűzáldozat az ÚRnak.

8 Szombatról szombatra mindig rakja föl azt a pap az ÚR elé. Örök szövetség ez Izráel fiaival.

9 Azután Ároné és fiaié legyen. Szent helyen egyék meg, mert igen szentséges az az ÚR tűzáldozatai közül, örök rendelés szerint.

10 Ekkor egy izráeli asszony fia, aki egyiptomi apától született, és Izráel fiaival együtt jött ki, egy izráeli férfival összeveszett a táborban.

11 Az izráeli asszony fia káromolta az ÚR nevét, és átkozódott. Ekkor odavitték Mózeshez. Anyjának a neve Selómit volt, Dibri leánya, Dán törzséből.

12 És őrizet alá helyezték, míg kijelentést kapnak az ÚR akarata felől.

13 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek:

14 Vidd ki az átkozódót a táboron kívül, és mindazok, akik hallották, tegyék kezüket a fejére, és kövezze meg az egész gyülekezet.

15 Izráel fiainak pedig így szólj: Ha valaki átkozza Istenét, viselje vétkének büntetését.

16 Aki szidalmazza az ÚR nevét, halállal lakoljon, kövezze meg az egész gyülekezet. Akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az ÚR nevét, halállal lakoljon.

17 Ha valaki agyonüt egy embert, halállal lakoljon.

18 Ha pedig valakinek állatát üti agyon, fizesse meg azt: állatot állatért.

19 Ha valaki testi sértést okoz a felebarátjának, amint ő cselekedett, úgy cselekedjenek vele is.

20 Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.

21 Aki állatot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, halállal lakoljon.

22 Egyféle törvény legyen nálatok. A jövevény olyan legyen, mint a bennszülött, mert én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

23 Ekkor szólt Mózes Izráel fiainak, és kivitték az átkozódót a táboron kívülre, és megkövezték. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

25. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez a Sínai-hegyen:

2 Mondd meg ezt Izráel fiainak: Mikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, legyen nyugalma a földnek az ÚR nyugalomnapja szerint.

3 Hat esztendőn át vesd be szántóföldedet, és hat esztendőn át metsszed szőlődet, és takarítsd be termését.

4 A hetedik esztendőben pedig szombati nyugalma legyen a földnek, az ÚRnak szombatja szerint. Szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne metszd.

5 Ami tarló földeden magától kihajt, ne arasd le, és ami metszetlen szőlődön terem, ne szedd le, mert a nyugalom esztendeje lesz az a földnek.

6 De amit a föld az ő szombatján terem, táplálékul lesz nektek: neked, szolgádnak, szolgálólányodnak, béresednek és zsellérednek, akik nálad tartózkodnak.

7 Jószágaidnak és a vadaknak is, amelyek földeden vannak, táplálékul lesz annak minden termése.

8 Számlálj azután hét szombatesztendőt, azaz hétszer hét esztendőt, úgy, hogy a hét szombatesztendőnek az ideje negyvenkilenc év legyen.

9 Akkor fúvasd meg a riadókürtöt a hetedik hónapban. A hónap tizedikén, az engesztelés napján fúvasd meg a kürtöt az egész országban.

10 Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadulást az ország minden lakójának. Jubileumi év legyen ez nektek, és kapja vissza mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki a maga nemzetségéhez.

11 Jubileumi év ez, az ötvenedik esztendő. Ne vessetek, és le se arassátok, ami magától kihajtott a földön, és a metszetlen szőlőt se szüreteljétek le;

12 mert jubileumi év ez, tartsátok szentnek. A mezőről egyétek annak termését.

13 Az örömünneplésnek ebben az esztendejében mindenki jusson hozzá újból a birtokához.

14 Ha pedig elad valami eladnivalót felebarátjának, vagy vásárol valamit a felebarátjától, ne csalja meg egyik a másikat.

15 A jubileumi évet követő esztendők száma szerint vásárolj felebarátodtól, az pedig a termő esztendők száma szerint adjon el neked.

16 Az évek nagyobb számához képest nagyobb árat adj azért, amit veszel, az esztendők kisebb számához képest pedig kisebb árat adj azért, amit veszel, mert a termést az évek száma szerint adja el neked.

17 Ne csapjátok be egymást, hanem féld Istenedet. Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

18 Ha teljesítitek rendelkezéseimet, megtartjátok végzéseimet és teljesítitek, biztonságban lakhattok azon a földön.

19 És megtermi a föld a gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és biztonságban lakhassatok rajta.

20 Ha pedig ezt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és termésünket nem takarítjuk be:

21 rátok árasztom majd áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen.

22 És mikor a nyolcadik esztendőre vettek, akkor is a régi termésből esztek, egészen a kilencedik esztendeig. Mindaddig régi gabonát esztek, míg ennek termése be nem érik.

23 A földet pedig senki se adja el végleg, mert enyém a föld. Csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.

24 Azért birtokotok egész területén engedjétek meg, hogy a föld visszaváltható legyen.

25 Ha felebarátod elszegényedik, és elad valamit a birtokából, akkor álljon elő a rokona, aki közel van hozzá, és váltsa meg magának, amit eladott az atyjafia.

26 Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elég annak visszavásárlásához,

27 számlálja meg az eladása óta eltelt esztendőket, a fennmaradó értéket pedig térítse meg annak, akinek eladta, és újra legyen övé a birtoka.

28 Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatérítse neki, akkor maradjon az eladott birtoka annál, aki megvette, egészen a jubileum évéig. A jubileum évében azonban szabaduljon föl, és legyen újra övé a birtoka.

29 Ha valaki lakóházat ad el egy fallal kerített városban, kiválthatja azt az eladás esztendejének elteltéig. Egy évig kiválthatja.

30 Ha pedig nem váltják vissza annak az esztendőnek teljes elteltéig, akkor a fallal kerített városban levő ház örökre azé és annak leszármazottaié marad, aki megvette. Nem szabadul föl a jubileum évében.

31 Az olyan falvak házait pedig, amelyek nincsenek körülkerítve, a mezei földekhez számítsátok. Legyenek visszaválthatók, és a jubileum évében szabaduljanak föl.

32 Ami pedig a léviták városait illeti, az ő birtokukban levő városok házai általuk mindenkor kiválthatók legyenek.

33 De amit nem vált is ki valaki a léviták közül, szabaduljon föl a jubileum évében: az eladott ház a birtokukban levő városokban. Mert a léviták városainak házai a tulajdon birtokuk Izráel fiai között.

34 De a városaikhoz tartozó szántóföldeket nem adhatják el, mert örökös birtokuk az.

35 Ha felebarátod elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted.

36 Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát, hanem féld Istenedet, hogy megélhessen melletted atyádfia.

37 A pénzedet ne add neki kamatra, és eleséget se adj neki uzsorára.

38 Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek.

39 Ha pedig atyádfia elszegényedik melletted, és eladja magát neked, ne tartsd úgy, mint rabszolgát.

40 Mint béres, mint zsellér legyen nálad. A jubileum évéig szolgáljon nálad.

41 Azután menjen el tőled gyermekeivel együtt, és térjen vissza a nemzetségéhez, és térjen vissza atyái örökségébe.

42 Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Nem adhatók el mint rabszolgák.

43 Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem féld Istenedet.

44 Valamennyi szolgád és szolgálóleányod a körülöttetek levő népek közül való legyen. Közülük vásárolj szolgát és szolgálóleányt.

45 A zsellérek gyermekei közül is, akik nálatok tartózkodnak, szintúgy vásárolhattok, valamint azoknak a nemzetségéből, akik veletek vannak, akik a földeteken születtek, és legyenek ők a ti tulajdonotok.

46 Örökségül hagyhatjátok magatok után fiaitoknak, hogy örököljék őket, örökké dolgoztathattok velük. De atyátokfiain, az Izráel fiain, egyik a másikon ne uralkodjék kegyetlenül.

47 Ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted levő jövevénynek, zsellérnek vagy egy jövevény nemzetségéből származónak,

48 mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen. Atyjafiai közül bárki megválthassa őt.

49 Vagy nagybátyja vagy nagybátyjának fia váltsa meg vagy az ő nemzetségéből való vérrokona, vagy ha módja van rá, maga váltsa meg magát.

50 Számoljon el azzal, aki megvette őt, attól az esztendőtől kezdve, amelyen eladta magát neki, a jubileum esztendejéig; és az eladásának az ára az esztendők száma szerint legyen, mintha napszámosként lenne nála.

51 Ha még sok esztendő van hátra, ahhoz képest térítse meg neki a váltságdíjat a vételárból.

52 Ha pedig kevés esztendő van hátra a jubileum évéig, akkor is számoljon el vele, és az évek számának megfelelően fizesse vissza a váltságdíját.

53 Mint esztendőről esztendőre fogadott béres legyen nála. Ne uralkodjék kegyetlenül rajta szemed láttára.

54 Ha pedig ilyen módon nem lett megváltva, a jubileum évében szabaduljon föl gyermekeivel együtt.

55 Mert az én szolgáim Izráel fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

26. fejezet

1 Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok föl a földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

2 A szombatjaimat tartsátok meg, és tiszteljétek szentélyemet. Én vagyok az ÚR.

3 Ha rendeléseim szerint jártok, és parancsolataimat megtartjátok és megcselekszitek,

4 idejében adok esőt nektek, és a föld megadja termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét.

5 Cséplésetek szüretig tart és a szüret a vetésig; jóllakásig ehetitek kenyereteket, és biztonságban lakhattok földeteken.

6 Mert békességet adok azon a földön, úgyhogy amikor lefekszetek, senki sem riaszt föl benneteket. Kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyverrel sem törnek a földetekre.

7 Sőt elűzitek ellenségeiteket, és elhullnak előttetek fegyver által.

8 Közületek öten százat űznek el, és közületek százan tízezret űznek el, és elhullnak előttetek ellenségeitek fegyver által.

9 Hozzátok fordulok, megszaporítalak és megsokasítalak titeket, és szövetségemet megerősítem veletek.

10 A régről megmaradtat fogjátok enni, és az új elől kell kihordanotok a régit.

11 Hajlékomat közétek helyezem, és nem utállak meg benneteket.

12 És közöttetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.

13 Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy ne legyetek az ő szolgáik, és összetörtem igátok fáját, és fölegyenesedve vezettelek benneteket.

14 Ha pedig nem hallgattok reám, és nem cselekszitek meg mindezeket a parancsolatokat,

15 ha megvetitek rendeléseimet, és ha megutáljátok végzéseimet, ha nem cselekszitek meg minden parancsolatomat, hanem megszegitek a szövetségemet,

16 akkor bizony így bánok veletek: rettenetességet bocsátok reátok, sorvasztó betegséget és forrólázat, amelyek szemet égetnek, és lelket epesztenek, és a magot hiába vetitek el, mert ellenségeitek emésztik el.

17 És kiontom haragomat reátok, hogy elhulljatok ellenségeitek előtt, és uralkodjanak rajtatok gyűlölőitek, és meneküljetek, mikor senki sem űz.

18 Ha pedig ezek után sem hallgattok reám, hétszerte keményebben ostorozlak meg benneteket a bűneitekért.

19 Megtöröm megátalkodott kevélységeteket, és olyanná teszem az eget fölöttetek, mint a vas, a földeteket pedig olyanná, mint a réz.

20 Hiába minden erőfeszítés, földetek nem ad termést, és a föld fái sem adnak gyümölcsöt.

21 Ha mégis ellenem fordultok, és nem akartok reám hallgatni, hétszeres csapást zúdítok reátok bűneitekért.

22 Rátok küldöm a pusztai vadakat, hogy megfosszanak gyermekeitektől, kiirtsák jószágaitokat, és fölfaljanak titeket, hogy pusztává legyenek útjaitok.

23 És ha ezek által sem jobbultok meg, hanem szembeszálltok velem,

24 bizony én is szembeszállok veletek, és hétszeresen sújtalak titeket bűneitekért.

25 Fegyvert hozok reátok, hogy bosszút álljon a szövetség megrontásáért. Ha városaitokba gyülekeztek össze, akkor döghalált bocsátok rátok, és az ellenség kezébe adattok.

26 Mikor eltöröm nálatok a kenyérnek botját, tíz asszony süti majd kenyereteket egy kemencében, és kimérve adják oda kenyereiteket, úgy, hogy esztek, de nem laktok jól.

27 És ha emellett sem hallgattok reám, hanem ellenem fordultok,

28 én is ellenetek fordulok keserű haragomban, és bizony hétszeresen megostorozlak bűneitekért.

29 Fiaitok húsát fogjátok enni és leányaitok húsát.

30 Lerontom áldozóhalmaitokat, és kiirtom naposzlopaitokat, és holttesteiteket bálványaitok tetemeire hányatom, mert megutállak titeket.

31 Városaitokat sivataggá teszem. Szent helyeiteket is elpusztítom, és nem lesz kedves nekem a ti jó illatú áldozatotok.

32 Úgy elpusztítom ezt a földet, hogy álmélkodnak rajta még ellenségeitek is, akik ott fognak lakni.

33 Titeket pedig elszélesztelek a pogány népek közé, és kivont fegyverrel űzetlek titeket, és pusztasággá lesz földetek, városaitok pedig sivataggá.

34 Akkor örül a föld a nyugalmának, pusztaságának egész idején, ti pedig ellenségeitek földjén lesztek. Akkor majd megnyugszik a föld, és élvezni fogja nyugalmát.

35 Pusztaságának egész ideje alatt nyugodni fog, mert nem nyugodhatott a nyugalomra rendelt időben, mikor rajta laktatok.

36 Akik pedig megmaradnak közületek, azoknak szívébe gyávaságot öntök ellenségeik földjén, és megkergeti őket a szállongó falevél zizzenése, és futnak, mintha fegyver elől futnának, és elhullnak, noha senki sem kergeti őket.

37 És egymásra hullnak, mint a fegyver előtt, pedig senki sem kergeti őket, és nem lesz megállásotok ellenségeitek előtt.

38 Elvesztek a pogány népek között, és ellenségeitek földje megemészt titeket.

39 Akik pedig megmaradnak közületek, elenyésznek hamisságuk miatt ellenségeitek földjén; sőt atyáik hamissága miatt is velük együtt elenyésznek.

40 Akkor megvallják hamisságukat és atyáik hamisságát, hűtlenségükkel együtt, amelyet elkövettek ellenem, és azt, hogy ellenem szegültek.

41 Bizony én is ellenük szegülök, és beviszem őket ellenségeik földjére. Akkor talán megalázkodik körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák bűnük büntetését,

42 és akkor visszaemlékezem Jákóbbal kötött szövetségemre, Izsákkal kötött szövetségemre is, Ábrahámmal kötött szövetségemre is, és gondom lesz az országra.

43 A föld ugyan pusztán hagyatik tőlük, és örül a nyugalmának, amíg pusztán hever nélkülük, nekik pedig békével kell hordozniuk bűnük büntetését azért, mert megvetették parancsaimat, és megutálta lelkük rendeléseimet.

44 De mindamellett, ha ellenségeik földjén lesznek is, akkor sem vetem meg őket, és nem utálom meg őket annyira, hogy felbontsam velük szövetségemet, és mindenestül elveszítsem őket, mert én az ÚR, az ő Istenük maradok.

45 Sőt visszaemlékezem az elődökkel kötött szövetségre, akiket kihoztam Egyiptom földjéről a pogány népek szeme láttára, hogy Istenük legyek. Én vagyok az ÚR.

46 Ezek a rendelkezések, végzések és törvények, amelyeket az ÚR szerzett ő maga és Izráel fiai között a Sínai-hegyen, Mózes által.

27. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Ezt mondd Izráel fiainak: Ha valaki egy személyre szóló fogadalmat tesz az ÚRnak, föl kell becsülni annak az értékét.

3 Ha férfit kell fölbecsülni, húszesztendőstől hatvanesztendősig ötven ezüstsékelre becsüljed a szent sékel szerint.

4 Ha pedig asszony az, harminc sékelre becsüljed.

5 Ha pedig ötesztendőstől húszesztendősig való, akkor a fiúgyermeket húsz sékelre becsüljed, a leányt pedig tíz sékelre.

6 Ha pedig egy hónapostól ötesztendősig való, akkor a fiút öt ezüstsékelre becsüld, a leányt pedig három ezüstsékelre.

7 Ha pedig hatvanesztendős vagy annál idősebb, ha férfi, akkor tizenöt sékelre becsüld, az asszonyt pedig tíz sékelre.

8 Ha pedig szegényebb az, mint ahogy te becsülted, akkor állítsák a pap elé, és becsülje meg őt a pap. Aszerint becsülje meg a pap, amilyen módja van a fogadalmat tevőnek.

9 Ha pedig olyan állatokról van szó, amelyekből áldozni szoktak az ÚRnak, mindaz, amit az efféléből ad valaki az ÚRnak, szent legyen.

10 Ne adjon helyette mást, és ne cserélje ki a jót hitványra vagy a hitványat jóra. De ha mégis kicserélné a jószágot egy másik jószágra, akkor mind ez, mind az, amivel kicserélte, szent lesz.

11 Ha pedig egy tisztátalan állatról van szó, amelyből nem szoktak áldozatot bemutatni az ÚRnak, állítsák oda az állatot a pap elé.

12 Becsülje meg azt a pap, hogy jó-e vagy rossz-e, és amennyire a pap becsüli, úgy legyen.

13 Ha pedig meg akarja váltani, adja hozzá a becsült értéke ötödrészét.

14 Ha valaki a házát szenteli az ÚRnak szent ajándékul, azt is becsülje meg a pap, hogy jó-e vagy hitvány-e, és amennyire a pap becsüli, úgy legyen.

15 Ha pedig az, aki odaszentelt házát meg akarja váltani, adja hozzá a becsült értéke ötödrészét, és úgy maradjon az övé.

16 Ha valaki a mezei birtokából szentel valamit az ÚRnak, akkor a vetőmag szerint kell megbecsülni, amely abba megy. Ha egy hómer árpamag megy bele, ötven ezüstsékelt ér.

17 Ha a jubileum évétől szenteli oda a földjét valaki, akkor a teljes becsült értéket kell számítani.

18 De ha a jubileum éve után szenteli oda a mezejét, akkor a pap a hátralévő évek száma szerinti árat számítsa föl neki, és azt vonják le a becsült értékből.

19 De ha mindenképpen meg akarja váltani a mezejét az, aki odaszentelte, akkor adja hozzá a becsült ár ötödrészét, és úgy maradjon az övé.

20 Ha pedig nem váltja meg azt a mezőt, vagy ha eladja azt másvalakinek, többé nem válthatja meg.

21 És amikor a jubileum évében fölszabadul az a föld, legyen az ÚR szent tulajdona, mint neki szentelt mező: a pap birtoka legyen.

22 Ha pedig nem ősi birtokát, hanem pénzen vásárolt mezejét szenteli valaki az ÚRnak,

23 akkor számolja ki a pap a becsült összeget a jubileum évéig, és a becsült értéket már azon a napon adja oda az ÚRnak szent ajándékul.

24 A jubileum évében visszaszáll a föld arra, akitől vették, akinek a birtoka volt az a föld.

25 Mindent a szent sékel szerint becsüljetek föl! Húsz géra egy sékel.

26 Az állat elsőszülöttjét ne szentelje oda senki, mivel az úgyis az ÚRé. Akár marha, akár juh, az ÚRé az.

27 Ha azonban tisztátalan az állat, meg kell váltani a becsült értéke szerint, hozzáadva annak ötödré szét. Ha pedig nem váltják meg, adják el a becsült ára szerint.

28 De amit valaki esküvel szentelt az ÚRnak a tulajdonából – akár ember, akár állat, akár mezei birtok az –, azt nem adhatja el és nem is válthatja meg. Minden esküvel odaszentelt dolog igen szent tulajdona az ÚRnak.

29 Senki, akit az emberek közül véglegesen az ÚRnak szenteltek, nem váltható meg, hanem mindenképpen meg kell halnia.

30 A földnek minden tizede a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az ÚR szent tulajdona.

31 De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, adja hozzá annak ötödrészét.

32 A marha és a juh tizede, minden tizedik abból, ami a pásztorbot alatt átmegy, az ÚRnak legyen szentelve.

33 Nem szabad válogatni, hogy jó-e vagy hitvány, és ki sem szabad cserélni. De ha valaki mégis elcseréli, akkor az és amit cserébe adott érte, szent lesz, és nem váltható meg.

34 Ezek azok a parancsolatok, amelyeket az ÚR parancsolt Mózes által Izráel fiainak a Sínai-hegyen.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .