Mózes második könyve

1. fejezet

1 Ez a nevük Izráel fiainak, akik Jákóbbal Egyiptomba mentek. Mindegyik a háza népével ment:

2 Rúben, Simeon, Lévi és Júda,

3 Issakár, Zebulon és Benjámin,

4 Dán és Naftáli, Gád és Ásér.

5 Összesen hetven lélek volt, akik Jákóbtól származtak. József pedig már Egyiptomban volt.

6 Azután meghalt József és minden testvére és az az egész nemzedék.

7 Izráel fiai pedig szaporák voltak, szaporodtak és sokasodtak, és nagyon hatalmassá lettek, úgy, hogy megtelt velük az ország.

8 Eközben új király támadt Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet.

9 Így szólt a népéhez: Íme, az Izráel fiainak népe nagyobb és hatalmasabb nálunk.

10 Rajta, bánjunk okosan vele, hogy meg ne sokasodjék, és nehogy az legyen, hogy ha háború támad, ő is ellenségünkhöz csatlakozzon, és ellenünk harcoljon, és az országból kivonuljon.

11 Ezért hajcsárokat rendeltek föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Gabonatároló városokat építettek a fáraónak, Pitómot és Ramszeszt.

12 De minél inkább sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak, és annál inkább terjeszkedtek; ezért féltek Izráel fiaitól.

13 Pedig kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak Izráel fiait.

14 Kemény munkával keserítették életüket: sárcsinálással, vályogvetéssel és mindenféle mezei munkával. Sokféle munkával kegyetlenül sanyargatták őket.

15 Ezután azt mondta Egyiptom királya a héber bábáknak, akik közül az egyiknek Sifrá, a másiknak Púá volt a neve:

16 Amikor héber asszonyok szülése körül segédkeztek, nézzetek a szülőszékre: ha fiú az, öljétek meg, ha pedig leány, hadd éljen.

17 De a bábák félték Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogy Egyiptom királya parancsolta nekik, hanem életben hagyták a gyermekeket.

18 Ezért Egyiptom királya magához hívatta a bábákat, és azt mondta nekik: Miért tettétek azt, hogy életben hagytátok a gyermekeket?

19 A bábák pedig így feleltek a fáraónak: Mert a héber asszonyok nem olyanok, mint az egyiptomiak, hanem életerősek. Mire a bába eljut hozzájuk, már szülnek.

20 Ezért Isten jót tett a bábákkal, a nép pedig sokasodott, és igen hatalmassá lett.

21 És mivel a bábák félték Istent, megszaporította háza népüket.

22 Ekkor a fáraó megparancsolta egész népének: Minden újszülött fiút vessetek a folyóba, csak a leányokat hagyjátok életben!

2. fejezet

1 Egy Lévi nemzetségéből való férfi elment, és feleségül vett egy Lévi-leányt.

2 Az asszony fogant méhében, és fiút szült. Amikor látta, hogy szép a gyermek, három hónapig rejtegette.

3 De mikor tovább nem rejtegethette, szerzett neki egy gyékényládácskát, bekente gyantával és szurokkal, belehelyezte a gyermeket, és letette a folyó szélén a sás közé.

4 A nénje pedig megállt távol, hogy megtudja, mi történik vele.

5 Ekkor lement a fáraó leánya, hogy megfürödjék a folyóban, a szolgálóleányai pedig a víz partján járkáltak. Amint meglátta a ládácskát a sás között, odaküldte szolgálóleányát, és kihozatta.

6 Kinyitotta, és meglátta a gyermeket: íme, egy síró fiú volt! Megszánta, és azt mondta: A héberek gyermekei közül való.

7 A nénje pedig azt mondta a fáraó leányának: Elmenjek-e, és hívjak-e egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közül, hogy szoptassa neked a gyermeket?

8 A fáraó leánya így felelt neki: Menj el! Elment hát a leány, és elhívta a gyermek anyját.

9 A fáraó leánya azt mondta neki: Vidd el ezt a gyermeket, és szoptasd nekem, és én megadom jutalmadat. Erre az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta.

10 Mikor a gyermek felnőtt, a fáraó leányához vitte őt, és az a fiává fogadta, és Mózesnek nevezte, mert azt mondta: a vízből húztam ki.

11 Amikor Mózes felnövekedett, kiment atyjafiaihoz, és látta nehéz munkájukat. Meglátta, hogy egy egyiptomi férfi ver egy héber férfit az ő atyjafiai közül.

12 Mikor körültekintett, és látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokba.

13 Másnap is kiment, és íme, két héber férfi veszekedett. Azt mondta annak, aki bűnös volt: Miért vered a testvéredet?

14 Az pedig így felelt: Kicsoda tett téged felettessé és bíróvá fölöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit? Mózes pedig megijedt, és azt mondta magában: Bizony, kitudódott a dolog.

15 A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és Mózest halálra kerestette. De Mózes elmenekült a fáraó elől, és Midján földjén telepedett le. Ott leült egy kútnál.

16 Midján papjának pedig hét leánya volt. Odamentek, vizet húztak, és telemerték a vályúkat, hogy megitassák atyjuk juhait.

17 A pásztorok is odamentek, és elűzték őket. Mózes pedig fölkelt, és segített a leányoknak, és megitatta juhaikat.

18 Mikor atyjukhoz, Reuélhez hazaértek, ő megkérdezte: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?

19 Ők így válaszoltak: Egy egyiptomi férfi oltalmazott meg minket a pásztoroktól, sőt még vizet is húzott nekünk, és megitatta a juhokat.

20 Erre így szólt a leányainak: Hol van ő? Miért hagytátok ott azt a férfit? Hívjátok el, hogy egyen valamit!

21 Mózes jónak látta, hogy ott maradjon a férfinál, aki feleségül adta Mózeshez a leányát, Cippórát.

22 Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön.

23 E hosszú idő alatt meghalt Egyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodtak a szolgaság miatt; kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajkiáltásuk feljutott Istenhez.

24 Meghallotta Isten a fohászkodásukat, és megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről.

25 Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk.

3. fejezet

1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának juhait őrizte. Egyszer a juhokat a pusztán túl terelte, és az Isten hegyéhez, a Hórebhez jutott.

2 Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában, egy csipkebokor közepében. Látta, hogy íme, a csipkebokor ég, de a tűz nem emészti meg.

3 Azt mondta Mózes: Odamegyek, hogy lássam ezt a nagy csodát, hogy miért nem ég el a csipkebokor.

4 Látta az ÚR, hogy odament megnézni, és szólította őt Isten a csipkebokor közepéből: Mózes! Mózes! Ő így felelt: Itt vagyok.

5 Azt mondta neki Isten: Ne jöjj közel, oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz!

6 Majd azt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Mózes pedig elrejtette arcát, mert félt Istenre tekinteni.

7 Az ÚR pedig azt mondta: Bizony, láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam a sanyargatóik miatt való kiáltását, sőt ismerem szenvedéseit.

8 Le is szállok, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és felvigyem őt arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére.

9 És most, íme, feljutott hozzám Izráel fiainak kiáltása, és láttam is a nyomorgatást, amellyel sanyargatják őket az egyiptomiak.

10 Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, és hozd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból.

11 Mózes azonban így szólt Istenhez: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?

12 Ő így felelt: Én veled leszek! Ez lesz a jele, hogy én küldtelek: amikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek.

13 Mózes azt mondta Istennek: Íme, én elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: „Atyáitok Istene küldött engem hozzátok.” És ha kérdezik tőlem: mi az ő neve, mit feleljek nekik?

14 Isten azt mondta Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem hozzátok.

15 Majd ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: „Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, és ez az én emlékezetem nemzedékről nemzedékre.”

16 Menj el, gyűjtsd össze Izráel véneit, és mondd ezt nekik: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: „Megemlékeztem rólatok és arról, amit elkövettek rajtatok Egyiptomban.

17 Megmondtam, hogy kiviszlek titeket az egyiptomi nyomorúságból a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.”

18 És ha hallgatnak a szavadra, akkor menj be te Izráel véneivel Egyiptom királyához, és így szóljatok neki: Az ÚR, a héberek Istene megjelent nekünk. Most azért hadd menjünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az ÚRnak, a mi Istenünknek.

19 Én pedig tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg nektek, hogy elmenjetek, csak az erőszaknak enged.

20 Ezért kinyújtom kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodámmal, melyeket véghezviszek benne. Így majd elbocsát titeket.

21 És kedvessé teszem e népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy amikor kimentek, nem mentek üres kézzel.

22 Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársnőjétől ezüst és arany ékszereket és ruhákat, és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra. Így fogjátok kifosztani Egyiptomot.

4. fejezet

1 Így felelt erre Mózes: De ha nem hisznek nekem, s nem hallgatnak a szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg neked az ÚR?

2 Erre az ÚR azt mondta neki: Mi az a kezedben? Bot – felelte ő.

3 Dobd a földre! – mondta az ÚR. S amint a földre dobta, kígyóvá lett, és Mózes elfutott előle.

4 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát! Erre kinyújtotta a kezét, megragadta azt, és bottá vált a kezében.

5 Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.

6 Majd azt mondta neki az ÚR: Most dugd be a kezed a kebledbe! Ő bedugta a kezét a keblébe, és amikor kihúzta, íme, olyan poklos volt a keze, mint a hó.

7 Ezután azt mondta az ÚR: Dugd vissza a kezed a kebledbe! Erre visszadugta a kezét a keblébe, majd kivette a kebléből, és íme, ismét olyanná lett, mint a teste.

8 Ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked, és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.

9 Ha pedig úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor meríts vizet a folyóból, öntsd a szárazra, és a víz, amelyet a folyóból merítettél, vérré lesz a szárazon.

10 Mózes azt monda az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesszóló, azelőtt sem voltam az, és azóta sem vagyok, hogy beszéltél a szolgáddal. Nehézajkú és nehéznyelvű vagyok.

11 De az ÚR azt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Vajon ki tesz némává vagy süketté vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az ÚR?

12 Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, amit mondanod kell.

13 Ő pedig mondta: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.

14 Erre fölgerjedt az ÚR haragja Mózes ellen, és azt mondta: Nemde testvéred a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő jól tud beszélni, és íme, ő ki is jön eléd, s mihelyt meglát, örvendezni fog szívében.

15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával, és megtanítalak titeket arra, amit tennetek kell.

16 Ő beszél majd helyetted a néphez, és ő lesz a te szájad, te pedig istenként leszel mellette.

17 Ezt a botot pedig vedd a kezedbe, hogy véghezvidd vele azokat a jeleket.

18 Ekkor visszament Mózes apósához, Jetróhoz, és azt mondta neki: Hadd menjek, és térjek vissza testvéreimhez Egyiptomba, hogy meglássam, élnek-e még. Jetró így felelt neki: Eredj el békességgel!

19 Az ÚR pedig így szólt Mózeshez Midjánban: Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok a férfiak, akik téged halálra kerestek.

20 Ekkor vette Mózes a feleségét és fiait, felültette őket a szamárra, és visszatért Egyiptomba. Az Isten botját pedig a kezébe vette.

21 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Amikor elindulsz, hogy visszatérj Egyiptomba, ügyelj arra, hogy mindazokat a csodákat véghezvidd a fáraó előtt, amelyeket hatalmadba adtam. Én pedig megkeményítem a szívét, és nem bocsátja el a népet.

22 Ezt mondd tehát a fáraónak: Így szól az ÚR: „Izráel népe az én elsőszülött fiam;

23 azért azt mondom neked: bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nekem, és ha te vonakodsz elbocsátani, íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat.”

24 Amikor úton volt, egy szálláson eléállt az ÚR, és meg akarta ölni.

25 De Cippóra vett egy éles követ, és lemetszette fia előbőrét, és Mózes lába elé vetette e szavakkal: Bizony, véren szerzett jegyesem vagy nekem!

26 Erre békét hagyott neki. És Cippóra azt mondta: Véren szerzett jegyes a körülmetélkedésért.

27 Áronnak pedig azt mondta az ÚR: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta.

28 Mózes pedig elbeszélte Áronnak az ÚR minden szavát, amelyekkel elküldte őt, és mindazokat a jeleket, amelyeket rábízott.

29 Majd elment Mózes és Áron, és összegyűjtötték Izráel fiai közül a véneket.

30 Áron elmondta mindazt, amit az ÚR mondott Mózesnek, és bemutatta a jeleket a nép szeme láttára.

31 Amikor a nép hitt, és megértette, hogy meglátogatta az ÚR Izráel fiait, és megtekintette nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.

5. fejezet

1 Azután elment Mózes és Áron, és azt mondták a fáraónak: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: „Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szenteljenek nekem a pusztában.”

2 A fáraó azt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem is bocsátom el Izráelt.

3 Ők pedig azt mondták erre: A héberek Istene megjelent nekünk. Hadd menjünk hát háromnapi útra a pusztába, hogy áldozhassunk az ÚRnak, a mi Istenünknek, hogy meg ne verjen minket döghalállal vagy fegyverrel.

4 Egyiptom királya erre így felelt nekik: Mózes és Áron! Miért vonjátok el a népet a munkájától? Menjetek a dolgotokra!

5 Azt is mondta a fáraó: Íme, a föld népe most sok, és ti elhagyatjátok velük a munkájukat!

6 Még aznap megparancsolta a fáraó a nép hajcsárainak és felügyelőinek:

7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez, mint ezelőtt! Hadd menjenek el ők maguk, és szedjenek maguknak szalmát.

8 De a korábban kirótt téglaszámot vessétek ki rájuk, ne engedjetek belőle, mert restek ők, és azért kiáltoznak így: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek!

9 Meg kell nehezíteni ezeknek az embereknek a feladatát, hogy az lefoglalja őket, és ne hajoljanak hazug beszédekre.

10 Kimentek tehát a nép hajcsárai és felügyelői, és közölték a néppel: Azt mondja a fáraó: Nem adok nektek szalmát!

11 Menjetek, szedjetek magatoknak onnan, ahol találtok. De semmit nem engedünk el a munkátokból.

12 Ekkor elszéledt a nép egész Egyiptomban, hogy tarlót tépjenek szalmának.

13 A hajcsárok pedig szorították őket, és azt mondták: Végezzétek el a munkátokat, mindennap a kiszabott munkát úgy, mint akkor, amikor még volt szalma.

14 És verték az Izráel fiai közül való felügyelőket, akiket a fáraó hajcsárai rendeltek föléjük, és azt mondogatták: Miért nem végeztétek el a rátok kiszabott mennyiséget sem tegnap, sem ma úgy, mint azelőtt?

15 Akkor elmentek az Izráel fiai közül való felügyelők, és így kiáltottak a fáraóhoz: Miért cselekszel így szolgáiddal?

16 Szalmát nem adnak szolgáidnak, és azt mondják nekünk: Csináljatok téglát! És íme, szolgáidat verik, s ezzel néped ellen vétkezel.

17 Ő pedig azt válaszolta: Lusták vagytok, restek, azért mondjátok: menjünk el, és áldozzunk az ÚRnak!

18 Most pedig menjetek, dolgozzatok, szalmát ugyan nem adnak nektek, de a rátok kirótt téglaszámot be kell adnotok.

19 Akkor látták Izráel fiainak a felügyelői, hogy bajban vannak, mert azt kell mondaniuk: a tégla számát lejjebb ne szállítsátok, mindennap legyen kész az aznapi munka.

20 Amikor kijöttek a fáraótól, szembetalálkoztak Mózessel és Áronnal.

21 Azt mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg titeket, akik rossz hírbe kevertetek minket a fáraó előtt és a szolgái előtt, mert fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.

22 Ekkor Mózes visszament az ÚRhoz, és azt mondta: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel? Miért küldtél engem ide?

23 Mert attól fogva, hogy bementem a fáraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel. Te pedig nem szabadítottad meg a népedet.

6. fejezet

1 Ekkor az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsátania, és hatalmas kéztől kényszerítve űzi el őket a földjéről.

2 Majd Isten azt mondta Mózesnek: Én vagyok az ÚR!

3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint mindenható Isten, de az ÚR nevemen nem voltam előttük ismert.

4 Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, az ő tartózkodásuk földjét, hogy ott lakjanak.

5 Izráel fiainak fohászkodását is meghallottam amiatt, hogy az egyiptomiak szolgálatra szorították őket, és megemlékeztem szövetségemről.

6 Azért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az ÚR, és kihozlak titeket Egyiptom nehéz igája alól, és megszabadítalak titeket a kemény szolgálattól, és megmentelek benneteket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.

7 Népemmé fogadlak titeket, Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én vagyok a ti URatok és Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom nehéz igája alól.

8 És beviszlek titeket arra a földre, amelyet esküvel ígértem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és nektek adom örökségül, én, az ÚR!

9 Mózes elmondta mindezt Izráel fiainak, de nem hallgattak rá kishitűségük és a kemény szolgálat miatt.

10 Akkor az ÚR így szólt Mózeshez:

11 Menj be, szólj a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy bocsássa el Izráel fiait a földjéről.

12 Mózes azonban így beszélt az ÚR előtt: Íme, Izráel fiai nem hallgatnak rám, hogy hallgatna hát rám a fáraó, holott én nehéz beszédű vagyok?

13 De az ÚR beszélt Mózessel és Áronnal, és odarendelte őket Izráel fiaihoz és a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy hozzák ki Izráel fiait Egyiptom földjéről.

14 Ezek atyáik háza népének fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Karmi. Ezek Rúben nemzetségei.

15 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.

16 Ezek pedig a Lévi fiainak nevei, születésük szerint: Gérsón, Kehát és Merári. Lévi pedig százharminchét évig élt.

17 Gérsón fiai: Libní, Simei, nemzetségeik szerint.

18 Kehát fiai pedig: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél. Kehát pedig százharminchárom évig élt.

19 Merári fiai: Mahli és Músí. Ezek Lévi nemzetségei születésük szerint.

20 Amrám pedig feleségül vette magának Jókebedet, atyjának húgát, és ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évig élt.

21 Jichár fiai pedig: Kórah, Nefeg és Zikri.

22 Uzzíél fiai pedig: Mísáél, Elcáfán és Szitri.

23 Áron pedig feleségül vette Elisebát, Ammínádáb leányát, Nahsón húgát, és ő szülte neki Nádábot, Abíhút, Eleázárt és Ítámárt.

24 Kórah fiai pedig: Asszír, Elkáná és Abíászáf. Ezek Kórah nemzetségei.

25 Eleázár pedig, Áron fia, Pútíél leányai közül vett feleséget, és ő szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint.

26 Ez az Áron és Mózes az, akiknek azt mondta az ÚR: Hozzátok ki Izráel fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.

27 Ők azok, akik tárgyaltak a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kihozhassák Izráel fiait Egyiptomból.

28 Mikor az ÚR Mózessel Egyiptom földjén beszélt,

29 így szólt az ÚR hozzá: Én vagyok az ÚR! Mondd el a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked.

30 De Mózes így válaszolt: Íme, én nehéz beszédű vagyok, hogy hallgatna rám a fáraó?

7. fejezet

1 Az ÚR erre azt mondta Mózesnek: Lásd, mintegy Istenné teszlek a fáraónak, testvéred, Áron pedig szószólód lesz.

2 Mondj el mindent, amit parancsolok neked. Testvéred, Áron pedig mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait a földjéről.

3 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén.

4 De a fáraó nem fog rátok hallgatni. Akkor a kezemet Egyiptomra vetem, és kihozom seregemet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptom földjéről nagy büntető ítéletek által.

5 S megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom Izráel fiait közülük.

6 Mózes és Áron mindenben úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta nekik.

7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval beszéltek.

8 Majd így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

9 Ha így szól hozzátok a fáraó: „Tegyetek csodát!”, akkor mondd Áronnak: vedd a botodat, és dobd a fáraó elé! És az kígyóvá lesz.

10 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta. Áron a fáraó és az ő szolgái elé dobta a botját, és az kígyóvá lett.

11 Ekkor a fáraó is előhívta a bölcseket és varázslókat, és ők, Egyiptom írástudói is úgy cselekedtek az ő titkos mesterségükkel.

12 Mindegyik ledobta a botját, és kígyóvá lettek. De Áron botja elnyelte az ő botjukat.

13 A fáraó szíve azonban megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az ÚR.

14 Az ÚR pedig azután így szólt Mózeshez: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani.

15 Menj a fáraóhoz reggel! Íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, és a botot, amely kígyóvá változott, vedd a kezedbe.

16 Mondd neki: Az ÚR, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem a pusztában. De, íme, mindeddig nem hallgattál meg.”

17 Így szól az ÚR: Erről tudod meg, hogy én vagyok az ÚR: íme, én megsújtom a kezemben lévő bottal a vizet, amely a folyóban van, és az vérré változik.

18 És a hal, amely a folyóban van, elpusztul, a folyó pedig megbüdösödik, és irtózni fognak az egyiptomiak attól, hogy igyanak belőle.

19 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Mondd Áronnak: „Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezed Egyiptom vizeire: folyóira, csatornáira, tavaira és minden vízgyűjtőjére, hogy vérré váljanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, mind a fa-, mind a kőedényekben.”

20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta. Fölemelte a botot, rásújtott a vízre, amely a folyóban volt a fáraó és szolgái előtt, és a folyó egész vize vérré változott.

21 A hal pedig, amely a folyóban volt, elpusztult, és megbüdösödött a folyó, és nem ihattak az egyiptomiak a folyóvízből; és vér volt Egyiptom egész földjén.

22 De úgy cselekedtek Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta.

23 Megfordult a fáraó, hazament, és ezen sem indult meg a szíve.

24 Az egyiptomiak pedig mindnyájan ásták a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak, mert nem lehetett inni a folyó vizét.

25 Hét nap telt el azóta, hogy az ÚR csapással sújtotta a folyót.

8. fejezet

1 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: „Azt mondja az ÚR: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!

2 Ha pedig nem akarod elbocsátani, íme, én egész határodat békákkal verem meg.

3 És a folyóvíz békáktól hemzseg, és felmennek és bemennek a házadba, hálószobádba, ágyadra, szolgáid házába, néped közé, kemencéidbe és sütőteknőidbe.

4 És reád és népedre és minden szolgádra békák másznak.”

5 Majd így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki kezedet botoddal a folyókra, csatornákra és a tavakra, és hozd fel a békákat Egyiptom földjére!”

6 Ekkor Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizeire, és békák jöttek fel, és ellepték Egyiptom földjét.

7 De az írástudók is úgy cselekedtek titkos mesterségükkel, és felhozták a békákat Egyiptom földjére.

8 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek az ÚRnak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, és elbocsátom a népet, hogy áldozzék az ÚRnak.

9 Mózes pedig azt felelte a fáraónak: Parancsolj velem! Mikorra könyörögjek éretted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és a házaidban levő békák, és csak a folyóban maradjanak meg?

10 Ő így felelt: Holnapra. Erre Mózes azt mondta: Amint kívánod. Hogy megtudd, hogy nincs hasonló a mi URunkhoz, Istenünkhöz,

11 eltávoznak a békák tőled meg a házaidtól, szolgáidtól és népedtől, csak a folyóban maradnak meg.

12 Mózes és Áron kiment a fáraótól, és Mózes kiáltott az ÚRhoz a békák miatt, amelyeket a fáraóra bocsátott.

13 Az ÚR pedig Mózes beszéde szerint cselekedett, és kivesztek a békák a házakból, udvarokból és mezőkről.

14 Rakásokba gyűjtötték azokat, és a föld bűzlött tőlük.

15 De amint látta a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményítette szívét, és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az ÚR.

16 Majd szólt az ÚR Mózesnek: Mondd meg Áronnak: „Nyújtsd ki botodat, és sújts a föld porára, hogy tetűvé legyen egész Egyiptom földjén.”

17 És így cselekedtek. Áron kinyújtotta kezét, botjával lesújtott a föld porára, és tetvek lettek emberen és állaton. A föld minden pora tetűvé lett egész Egyiptom földjén.

18 Az írástudók is megkísérelték varázslásukkal, hogy tetveket hozzanak elő, de nem tudtak. És tetvek voltak emberen és állaton.

19 Ekkor azt mondták az írástudók a fáraónak: Isten ujja ez. De kemény maradt a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta.

20 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé. Íme, kimegy a vizek felé, és ekkor mondd neki: Ezt mondja az ÚR: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.

21 Mert ha nem bocsátod el, ártalmas bogarakat bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, és megtelnek az egyiptomiak házai ártalmas bogarakkal, és a föld is, amelyen élnek.

22 De különválasztom azon a napon a Gósen földjét, amelyen az én népem lakik, hogy ott ne legyenek ártalmas bogarak azért, hogy megtudd, hogy én vagyok az ÚR ezen a földön.

23 Különbséget teszek az én népem között és a te néped között. Holnap lesz ez a jel.”

24 Úgy is tett az ÚR. Ártalmas bogarak jöttek ugyanis a fáraó és az ő szolgái házára, és egész Egyiptomban pusztává lett a föld miattuk.

25 Erre a fáraó hívatta Mózest és Áront, és így szólt nekik: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek ezen a földön.

26 Mózes pedig mondta: Nem helyes, hogy úgy cselekedjünk, hogy azt áldozzuk az ÚRnak, a mi Istenünknek, ami utálatos az egyiptomiak előtt. Ha azt áldozzuk az ő szemük láttára, ami az egyiptomiaknak utálatos, nem köveznek-e meg minket?

27 Háromnapi járóföldre megyünk a pusztába, és úgy áldozunk a mi URunknak, Istenünknek, ahogy parancsolta nekünk.

28 A fáraó így szólt: elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti URatoknak, Isteneteknek a pusztában, csak ne menjetek nagyon messze. Imádkozzatok érettem!

29 Mózes így felelt: Íme, én kimegyek tőled, imádkozom az ÚRhoz, és holnap eltávoznak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől. Csak megint el ne ámítson a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni az ÚRnak.

30 Azután kiment Mózes a fáraótól, és imádkozott az ÚRhoz.

31 És az ÚR Mózes beszéde szerint cselekedett: eltávoztak az ártalmas bogarak a fáraótól, szolgáitól és népétől, hogy egy sem maradt.

32 De a fáraó ezúttal is megkeményítette szívét, és nem bocsátotta el a népet.

9. fejezet

1 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj a fáraóhoz, és beszélj vele: „Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!

2 Mert ha nem akarod elbocsátani, és tovább is tartóztatod őket,

3 íme, az ÚR keze lesz a te mezei jószágodon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon, igen nagy döghalállal.

4 De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és Egyiptom jószága között, és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem vész el.”

5 Időt is szabott az ÚR, és azt mondta: Holnap cselekszi az ÚR ezt a dolgot a földön.

6 Meg is cselekedte ezt a dolgot másnap, és elhullott Egyiptom minden jószága, de Izráel fiainak jószágai közül egy sem hullott el.

7 A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy az izráeliek jószágai közül egy sem hullott el. De a fáraó szíve kemény maradt, és nem bocsátotta el a népet.

8 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Szedjétek tele a markotokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára.

9 Hogy porrá legyen az Egyiptom egész földjén, s emberen és állaton hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Egyiptom egész földjén.

10 Szedtek hát kemencehamut, a fáraó elé álltak, Mózes az ég felé szórta azt, és emberen és állaton hólyagosan fakadó fekély támadt.

11 És az írástudók nem állhattak meg Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és minden egyiptomin.

12 De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, amint az ÚR megmondta Mózesnek.

13 Ezután így szólt az ÚR Mózeshez: Kelj fel reggel, és állj a fáraó elé, és mondd neki: „Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.

14 Mert ezúttal minden csapásomat rábocsátom a te szívedre, szolgáidra és népedre, azért, hogy megtudd, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön.

15 Mert ha most kinyújtanám a kezemet, és megvernélek téged és népedet döghalállal, akkor kivágatnál a földről.

16 Ámde azért tartottalak meg, hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.

17 Ha tovább is feltartóztatod népemet, és nem bocsátod el őket:

18 íme, holnap ilyenkor igen nagy jégesőt zúdítok le, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától mindmáig.

19 Most tehát küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van. Minden emberre és jószágra, amely a mezőn marad, és nem hajtják be, jégeső szakad, és meghal.”

20 Aki a fáraó szolgái közül az ÚR beszédétől megrettent, szolgáit és jószágát házakba hajtotta.

21 Aki pedig nem törődött az ÚR beszédével, szolgáit és jószágát a mezőn hagyta.

22 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjén az emberre, állatra és a mező minden füvére, Egyiptom földjén.

23 Mózes kinyújtotta botját az égre, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt támasztott, és villámok csapkodtak a földre, és jégesőt bocsátott az ÚR Egyiptomra.

24 Esett a jég, és egymást érte a villámlás a szakadó jégesőben, amelyhez hasonló nem volt egész Egyiptomban, mióta ember lakja.

25 A jégeső elverte egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt, embertől állatig. A mező minden füvét is elverte a jég, és a mező minden fáját is összetörte.

26 Csak a Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai voltak.

27 A fáraó pedig elküldött, és hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem. Az ÚR az igaz, én és az én népem pedig gonoszok vagyunk.

28 Imádkozzatok az ÚRhoz, hogy legyen elég a mennydörgésből és jégesőből, és akkor elbocsátlak titeket, és nem maradtok tovább.

29 Mózes pedig azt mondta neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem a kezemet az ÚRhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az ÚRé a föld.

30 De tudom, hogy te és szolgáid még nem féltek az ÚR Istentől.

31 A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt,

32 de a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.

33 Amikor Mózes a fáraótól távozva kiment a városból, fölemelte kezét az ÚRhoz, s megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és eső sem ömlött a földre.

34 Amint látta a fáraó, hogy megszűnt az eső meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezett, és megkeményítette szívét ő és az ő szolgái is.

35 Kemény maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, amint megmondta az ÚR Mózes által.

10. fejezet

1 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én keményítettem meg az ő és szolgái szívét azért, hogy ezeket a jeleimet véghezvigyem közöttük.

2 És azért, hogy elbeszéljed azt fiaid és unokáid hallatára, amit Egyiptomban cselekedtem, és jeleimet, amelyeket véghezvittem rajtuk, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR.

3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja az ÚR, a héberek Istene: „Meddig nem akarod még megalázni magadat előttem? Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem!

4 Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, íme, holnap sáskákat hozok a határodra.

5 És úgy elborítják a föld színét, hogy nem lesz látható a föld, és megeszik a megkímélt maradékot, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megeszik minden fátokat, amely nektek a mezőn sarjad.

6 Betöltik házaidat és minden szolgád házát és minden egyiptominak a házát. Nem láttak ilyet sem apáid, sem nagyapáid, amióta e földön vannak, mind e mai napig.” Ezzel megfordult, és kiment a fáraó elől.

7 A fáraónak ezt mondták a szolgái: Meddig lesz még ő a romlásunkra? Bocsásd el azokat az embereket, hogy szolgáljanak az ÚRnak, az ő Istenüknek! Most sem veszed észre, hogy elvész Egyiptom?

8 Erre visszahozták Mózest és Áront a fáraóhoz, aki azt mondta nekik: Menjetek el, szolgáljatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek. De kik is azok, akik elmennek?

9 Mózes így felelt: Gyermekeinkkel és véneinkkel megyünk, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és jószágunkkal, mert ünnepet kell szentelnünk az ÚRnak.

10 A fáraó azt mondta nekik: Úgy legyen veletek az ÚR, ahogyan én elbocsátlak titeket és gyermekeiteket! Vigyázzatok, mert gonoszra igyekeztek.

11 Nem úgy lesz! Menjetek csak el, ti férfiak, és szolgáljatok az ÚRnak, mert ti is ezt kívántátok! És elűzték őket a fáraó elől.

12 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet Egyiptom földjére a sáskákért, hogy jöjjenek el Egyiptom földjére, és emésszék meg a föld minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott.

13 Kinyújtotta hát Mózes a botját Egyiptom földjére, és az ÚR egész nap és egész éjjel keleti szelet támasztott a földre. Mire reggel lett, a keleti szél fölhozta a sáskákat.

14 Följöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és nagy sokaságban szálltak le az egész határra. Azelőtt sem volt olyan sáskajárás, és azután sem lesz.

15 Elborították az egész föld színét, a föld elsötétedett, megették a föld minden füvét és a fák minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott, és semmi zöld nem maradt a fán, sem a füves mezőn egész Egyiptom földjén.

16 Akkor a fáraó sietett hívatni Mózest és Áront, és azt mondta: Vétkeztem az ÚR ellen, a ti Istenetek ellen és ellenetek.

17 Most azért bocsásd meg még ez egyszer vétkemet, és imádkozzatok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez, hogy legalább ezt a halált fordítsa el tőlem.

18 Mózes kiment a fáraó elől, és imádkozott az ÚRhoz.

19 Erre az ÚR igen erős nyugati szelet támasztott, és felkapta a sáskákat, és a Vörös-tengerbe vetette őket. Egy sáska sem maradt egész Egyiptom határában.

20 De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és így az nem bocsátotta el Izráel fiait.

21 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Nyújtsd ki a kezed az ég felé, hogy sötétség legyen Egyiptom földjén, éspedig tapintható sötétség.

22 Kinyújtotta Mózes a kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén három napig.

23 Nem látták egymást, és senki sem kelt fel a helyéről három napig. De Izráel fiainak lakóhelyén világosság volt.

24 Akkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek el, szolgáljatok az ÚRnak; csak juhaitok és marháitok maradjanak, gyermekeitek is elmehetnek veletek!

25 Mózes azonban ezt felelte: Sőt inkább neked kellene véresáldozatra és égőáldozatra valókat adnod, hogy feláldozzuk a mi URunknak, Istenünknek.

26 Velünk jön jószágunk is, egy körömnyi sem marad el, mert azokból veszünk, hogy szolgáljunk a mi URunknak, Istenünknek. Míg oda nem érünk, mi magunk sem tudjuk, hogy mivel szolgáljunk az ÚRnak.

27 De az ÚR megkeményítette a fáraó szívét, és nem akarta elbocsátani őket.

28 Azt mondta Mózesnek: Menj el előlem! Vigyázz, hogy többé ne kerülj a szemem elé! Mert mihelyt meglátod az arcomat, meghalsz.

29 Mózes pedig így felelt: Jól mondod. Nem látom többé arcodat.

11. fejezet

1 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát titeket innen. Akkor mindenestül elbocsát sőt, kiűz titeket innen.

2 Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától, minden asszony a szomszédasszonyától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat.

3 Az ÚR pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt. Az a férfiú, Mózes is igen nagy tekintélyű volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és a nép előtt.

4 Így szólt Mózes: Ezt mondja az ÚR: „Éjfél körül kimegyek Egyiptomba,

5 és meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ül, a szolgáló elsőszülöttjéig, aki malmot hajt, és a jószág minden első fajzása is.

6 Nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földjén, amelyhez hasonló nem volt és nem is lesz többé.

7 De Izráel fiai körében az eb sem ölti ki nyelvét senkire, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, milyen különbséget tett az ÚR Egyiptom és Izráel között.

8 És mindezek a szolgáid eljönnek hozzám, és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki az országból te és az egész nép, amely téged követ. És én csak akkor megyek el.” Majd nagy haraggal távozott a fáraótól.

9 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy csodáim megsokasodjanak Egyiptom földjén.

10 Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az ÚR megkeményítette annak szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait az országából.

12. fejezet

1 Majd így szólt az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:

2 Ez a hónap lesz nektek az első hónapotok. Ez lesz az első az esztendő hónapjai között.

3 Így szóljatok Izráel egész gyülekezetéhez: „E hónap tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt, háznépenként és házanként egy bárányt.

4 Ha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel lévő szomszédjával együtt vegyen, a lelkek száma szerint. Ki-ki amennyit meg tud enni, úgy számítsátok a bárányhoz.

5 A bárány ép, hím, egyesztendős legyen. Juhot vegyetek vagy kecskét.

6 Tartsátok magatoknál e hónap tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le Izráel egész gyülekezetének közössége.

7 Vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol megeszik, hintsenek belőle a két ajtófélre és a szemöldökfára.

8 A húst pedig egyék meg még akkor éjjel. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.

9 Ne egyetek abból nyersen vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét a lábszáraival és a belsejével együtt.

10 Ne hagyjatok belőle reggelre, vagy ami megmarad belőle reggelre, azt tűzzel égessétek meg.

11 Ilyen módon egyétek meg: a derekatokat övezzétek fel, a sarutok a lábatokon és bototok a kezetekben legyen, és nagy sietséggel egyétek: az ÚR páskája ez.”

12 Mert átmegyek Egyiptom földjén ezen az éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az embertől kezdve az állatig, és Egyiptom minden istene fölött ítéletet tartok, én, az ÚR.

13 És a vér jelül lesz nektek a házakon, amelyekben vagytok: meglátom a vért, és elmegyek mellettetek, és nem lesz rajtatok a pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.

14 Legyen nektek ez a nap emlékeztetőül, és ünnepnek szenteljétek azt az ÚRnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendtartás szerint ünnepeljétek meg azt.

15 Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Még az első napon takarítsátok el a kovászt a házaitokból, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik az első naptól fogva a hetedik napig, irtassék ki Izráelből.

16 Az első napon pedig szent gyülekezést tartsatok, és a hetedik napon szintúgy. Semmi munkát ne végezzetek azokon. Csak azt szabad készítenetek, ami táplálékul szükséges minden embernek.

17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert azon a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptom földjéről. Tartsátok meg hát e napot nemzedékről nemzedékre, örök rendtartás szerint.

18 Az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján este egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.

19 Hét napig ne lehessen kovászt találni házaitokban, mert az a lélek, amelyik kovászost eszik, kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülötte legyen is.

20 Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.

21 Előhívta tehát Mózes Izráel minden vénjét, és azt mondta nekik: Lássunk hozzá, és vegyetek magatoknak bárányt családjaitok szerint, és vágjátok le a páskát.

22 Vegyetek egy köteg izsópot, és mártsátok a vérbe, amely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófélfát abból a vérből, amely az edényben van. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.

23 Mikor átmegy az ÚR, hogy megverje az egyiptomiakat, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elmegy az ÚR az ajtó mellett, és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.

24 Tartsátok meg tehát ezt a dolgot rendtartás gyanánt magatoknak és fiaitoknak mindörökre.

25 És mikor bementek arra a földre, melyet az ÚR ad nektek, amint megígérte, akkor tartsátok meg ezt a szertartást.

26 Mikor pedig a fiaitok kérdezni fogják tőletek: „Mi ez a szertartásotok?”,

27 akkor ezt mondjátok: „Páskaáldozat ez az ÚRnak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, a mi házainkat pedig megkímélte.” Ekkor a nép meghajolt és leborult.

28 Elmentek Izráel fiai, és úgy cselekedtek, amint megparancsolta az ÚR Mózesnek és Áronnak.

29 Éjfélkor azután megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptom földjén a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ült, a tömlöcbeli fogoly elsőszülöttjéig és a jószág minden első fajzását is.

30 Fölkelt a fáraó azon az éjszakán és minden szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajgatás támadt Egyiptomban, mert egy ház sem volt, ahol ne lett volna halott.

31 Erre hívatta a fáraó Mózest és Áront éjszaka, és azt mondta: Keljetek föl, menjetek ki népem közül Izráel fiaival együtt, és szolgáljatok az ÚRnak, ahogy mondtátok.

32 Juhaitokat is, jószágotokat is vigyétek, ahogy mondtátok, csak menjetek! És áldjatok meg engem is!

33 Az egyiptomiak is azon voltak, hogy a népet minél hamarabb kiküldhessék az országból, mert ezt mondták: mindnyájan meghalunk.

34 A nép pedig a még meg nem kelt tésztát a sütőteknőkkel együtt ruhájába kötve a vállára vette.

35 Izráel fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, az egyiptomiaktól ezüst és arany ékszereket meg ruhákat kértek.

36 Az ÚR pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy engedtek a kérésüknek. Így fosztották ki az egyiptomiakat.

37 És elindultak Izráel fiai Ramszeszből Szukkótba, csupán férfiak mintegy hatszázezren gyalog, a gyermekeken kívül.

38 Sok keverék nép is ment velük, és juh is, szarvasmarha is, igen sok jószág.

39 A tésztából, amelyet Egyiptomból hoztak, kovásztalan pogácsákat sütöttek; nem kelhetett az meg, mivel űzték őket az egyiptomiak, és nem késlelkedhettek, s még eleséget sem készíthettek maguknak.

40 Izráel fiai pedig négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.

41 Éppen azon a napon jött ki az ÚR egész serege Egyiptom földjéről, amikor letelt a négyszázharminc esztendő.

42 Az ÚR tiszteletére rendelt éjszaka ez, amelyen kihozta őket Egyiptom földjéről. Ez az ÚR tiszteletére rendelt éjszaka Izráel minden fiának, nemzedékről nemzedékre!

43 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Ez a páska rendtartása. Egyetlen idegen származású se egyék belőle!

44 Bárkinek pénzen vett szolgája is csak akkor ehet belőle, ha körül van metélve.

45 A zsellér és a béres ne egyék belőle.

46 Ott a házban egyék meg. A házból ne vigyél ki húst, és csontot se törjetek össze benne.

47 Izráel egész gyülekezete készítse el.

48 Ha jövevény tartózkodik nálad, és páskát akarna készíteni az ÚRnak, metéltesse körül magát minden férfi, és úgy foghat hozzá a készítéséhez, és legyen olyan, mint az ország szülötte. Egy körülmetéletlen se egyen belőle.

49 Ugyanaz a törvénye legyen az ott születettnek és a közöttetek tartózkodó jövevénynek.

50 Izráel fiai mindnyájan úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek és Áronnak.

51 Még ugyanazon a napon ki is hozta az ÚR Izráel fiait Egyiptom földjéről seregestül.

13. fejezet

1 Az ÚR így szólt Mózeshez:

2 Szentelj nekem Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, az enyém legyen.

3 Mózes azt mondta a népnek: Emlékezzetek meg e napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgaság házából. Mivel hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az ÚR, ne egyetek kovászosat.

4 Ma vonultok ki, az Ábíb hónapban.

5 Azért ha majd bevisz az ÚR a kánaániak, hettiták, emóriak, hivviek és jebúsziak földjére, amelyről megesküdött atyáitoknak, hogy neked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást.

6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az ÚRnak.

7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret, még kovászt se lássanak nálad egész határodban.

8 Add tudtára fiadnak azon a napon: azért történik ez, mivel az ÚR azt cselekedte velünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.

9 Legyen neked az jelként a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon azért, hogy az ÚR törvénye a szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az ÚR Egyiptomból.

10 Tartsd meg tehát ezt a rendelést a maga idejében esztendőről esztendőre.

11 Ha pedig bevisz az ÚR a kánaániak földjére, ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és azt neked adja,

12 akkor ajánld föl az ÚRnak mindazt, ami anyja méhét elsőként megnyitja; ha majd jószágod lesz, abból is mindennek az elsőszülöttjét; a hímek az ÚRéi.

13 De a szamár minden első ellését báránnyal váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd a nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttjét váltsd meg a fiaid közül.

14 És ha majd egykor megkérdezi a fiad, hogy mi ez, akkor mondd neki: „Hatalmas kézzel hozott ki minket az ÚR Egyiptomból, a szolgaság házából.

15 Amikor a fáraó makacsul vonakodott elbocsátani minket, megölt az ÚR minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől a jószág első elléséig. Ezért áldozok az ÚRnak minden hímet, amely anyja méhét megnyitja, és ezért váltom meg fiaim minden

16 Legyen tehát jelül a kezeden és homlokodon, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az ÚR Egyiptomból.

17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, nem a filiszteusok földje felé vitte őket Isten, bár közel volt az, mert azt mondta Isten: Hátha meggondolja magát a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba!

18 Ezért kerülő úton vezette Isten őket, a Vörös-tenger pusztájának útján. Fölfegyverkezve jöttek ki Izráel fiai Egyiptom földjéről.

19 Mózes elvitte magával József tetemét is, mert komolyan megeskette Izráel fiait, amikor azt mondta: Bizonyosan meglátogat titeket Isten, és akkor vigyétek magatokkal innen az én tetememet is.

20 Azután elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.

21 Az ÚR pedig nappal felhőoszlopban ment előttük, hogy vezesse őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, hogy éjjel és nappal mehessenek.

22 Nem távozott el a nép elől sem a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel.

14. fejezet

1 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Szólj Izráel fiainak, hogy forduljanak vissza, és üssenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cáfón előtt. Azzal szemben verjenek tábort a tenger mellett.

3 Majd azt gondolja a fáraó Izráel fiai felől: eltévelyedtek ezek e földön, körülfogta őket a puszta.

4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és üldözőbe veszi őket, s én megmutatom dicsőségemet a fáraón és minden seregén, hogy megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR. És úgy cselekedtek.

5 Amikor hírül adták az egyiptomi királynak, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból!

6 Befogatott hát szekerébe, és maga mellé vette népét.

7 Hatszáz válogatott szekeret vett és Egyiptom minden harci szekerét, és hárman-hárman voltak mindegyiken.

8 Megkeményítette az ÚR a fáraónak, az egyiptomi királynak a szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait. Izráel fiai pedig hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki.

9 Az egyiptomiak utánuk nyomultak, és elérték őket a tenger mellett, ahol táboroztak, a fáraó minden lova, szekere meg lovasai és serege Pí-Hahírót mellett, Baal-Cáfón előtt.

10 Amint közeledett a fáraó, Izráel fiai fölemelték a szemüket, és íme, az egyiptomiak a nyomukban voltak. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai.

11 Ezt mondták Mózesnek: Hát nincsenek Egyiptomban sírok, hogy ide, a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból?

12 Nem megmondtuk neked Egyiptomban: hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak! Mert jobb lett volna szolgálnunk nekik, semhogy itt a pusztában haljunk meg.

13 Mózes pedig azt mondta a népnek: Ne féljetek, álljatok helyt! És meglátjátok az ÚR szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek. Mert azokat az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha többé nem látjátok!

14 Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

15 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Miért kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.

16 Te pedig emeld föl a botodat, és nyújtsd ki kezedet a tengerre, és válaszd kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.

17 Én pedig, íme, megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy bemenjenek utánuk, és így szerzek dicsőséget magamnak a fáraó és egész serege, szekerei és lovasai által.

18 És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR, ha majd dicsőséget szerzek magamnak a fáraó által, az ő szekerei és lovasai által.

19 Ekkor elindult Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. A felhőoszlop is, amely eddig előttük járt, elindult előlük, s mögéjük állt;

20 odament az egyiptomiak tábora és Izráel tábora közé. Hátul beborult az ég, és sötétség lett, elöl pedig megvilágosította az éjszakát. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.

21 Mózes kinyújtotta a kezét a tengerre, az ÚR pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtotta a vizet, és szárazzá tette a tengert, és kétfelé váltak a vizek.

22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig kőfalként állt jobb és bal kezük felől.

23 Az egyiptomiak pedig utánuk nyomultak, és bement a fáraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe.

24 Hajnalban az ÚR rátekintett az egyiptomiak táborára a tűz- és felhőoszlopból, és megzavarta az egyiptomiak táborát.

25 Megállította a szekerek kerekeit, és csak nehezen tudták vonszolni azokat. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Fussunk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen.

26 Az ÚR így szólt Mózeshez: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra!

27 Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, és reggel felé visszatért a tenger az előbbi helyére, az egyiptomiak pedig belefutottak, s így az ÚR beleveszítette őket a tenger közepébe.

28 Visszatért a víz, és elborította a harci szekereket és a lovasokat, a fáraó minden seregét, amelyek bementek utánuk a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük.

29 De Izráel fiai szárazon mentek át a tenger közepén, a víz pedig kőfalként állt a jobb és bal kezük felől.

30 Így szabadította meg az ÚR azon a napon Izráelt az egyiptomiak kezéből. Látta is Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján.

31 Amikor látta Izráel azt a nagy dolgot, amelyet az ÚR Egyiptomban cselekedett, félni kezdte a nép az URat, és hittek az ÚRnak és Mózesnek, az ő szolgájának.

15. fejezet

1 Akkor Mózes Izráel fiaival együtt ezt az éneket énekelte az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat és lovasát tengerbe vetette.

2 Erősségem és énekem az ÚR, szabadítómmá lett nekem. Ő az Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.

3 Vitéz harcos az ÚR, Jahve a neve.

4 A fáraó szekereit és seregét tengerbe vetette, válogatott harcosai belefúltak a Vörös-tengerbe.

5 Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.

6 Jobbod, URam, erő által dicsőül meg, jobbod, URam, ellenséget tör össze.

7 Felséged nagyságával söpröd el támadóidat, kibocsátod haragodat, mely megemészti őket, mint a tarlót.

8 Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, falként álltak meg a futó habok, a mélységes vizek megdermedtek a tenger szívében.

9 Az ellenség azt mondta: Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszút állok rajtuk! Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom!

10 Rájuk leheltél leheleteddel, és a tenger elborította őket. Elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

11 Kicsoda olyan az istenek közt, mint te, URam? Kicsoda olyan felséges, mint te, szentségedben, félelemmel dicsérendő és csodatévő?

12 Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld.

13 Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be szent legelődre.

14 Meghallják ezt a népek, és megrendülnek, Filisztea lakóit reszketés járja át.

15 Akkor megháborodnak Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged Kánaán egész lakossága.

16 Félelem és aggodalom lepi meg őket, karod hatalmától elnémulnak, mint a kő, míg átvonul néped, URam! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.

17 Beviszed és letelepíted őket örökséged hegyén, melyet magadnak készítettél, URam, lakóhelyül, szentélyedbe, URam, melyet kezed erősített meg.

18 Az ÚR uralkodik örökkön-örökké.

19 Amikor bementek a fáraó lovai szekereikkel és lovasaikkal együtt a tengerbe, az ÚR visszafordította rájuk a tenger vizét. Izráel fiai pedig szárazon mentek át a tenger közepén.

20 Akkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és minden asszony utánament dobokkal és táncolva.

21 És Mirjám így szólt hozzájuk: Énekeljetek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat lovasával tengerbe vetette.

22 Ezután elindította Mózes Izráelt: a Vörös-tengertől Súr pusztája felé mentek. Három napig mentek a pusztában, és nem találtak vizet.

23 Majd eljutottak Márába, de nem ihatták a vizet Márában, mert keserű volt. Azért is nevezték Márának.

24 És zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: Mit igyunk?

25 Ő pedig az ÚRhoz kiáltott, az ÚR pedig mutatott neki egy fát, azt bedobta a vízbe, és a víz megédesedett. Ott adott a népnek rendtartást és törvényt, és ott próbára tette őket.

26 Azt mondta az ÚR: Ha hűségesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, és azt cselekszed, ami kedves az ő szemében, és figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelését, egyet sem bocsátok rád azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátott

27 Ezután Élimbe érkeztek, és ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.

16. fejezet

1 Azután elindultak Élimből. Egyiptom földjéről való kijövetelük után, a második hónap tizenötödik napján Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájába érkezett, amely Élim és a Sínai között van.

2 Izráel fiainak egész gyülekezete zúgolódott Mózes és Áron ellen a pusztában.

3 Azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az ÚR keze által Egyiptom földjén, amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel; hát azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész sokaságot éhséggel öljétek meg?

4 Ekkor azt mondta Mózesnek az ÚR: Íme, én esőként kenyeret hullatok nektek az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót, hogy próbára tegyem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem?

5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy amikor elkészítik, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek.

6 Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel minden fiának: Este megtudjátok, hogy az ÚR hozott ki titeket Egyiptom földjéről.

7 Reggel pedig meglátjátok az ÚR dicsőségét. Mert meghallotta az ellene való zúgolódásotokat az ÚR. De mik vagyunk mi, hogy miellenünk zúgolódtok?

8 Ezután azt mondta Mózes: Este az ÚR húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jóllakjatok. Mert hallotta az ÚR a zúgolódásotokat, ahogy zúgolódtatok ellene. De mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az ÚR ellen.

9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész gyülekezetének: járuljatok az ÚR elé, mert meghallotta zúgolódásotokat.

10 Amikor Áron Izráel fiainak egész gyülekezetéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, íme, az ÚR dicsősége megjelent a felhőben.

11 Így szólt az ÚR Mózeshez:

12 Hallottam Izráel fiainak zúgolódását. Így szólj nekik: „Este húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.”

13 És este fürjek jöttek föl, és ellepték a tábort, reggel pedig harmathullás lett a tábor körül.

14 Mikor pedig a harmathullás megszűnt, íme, a puszta színén apró gömbök voltak a földön, olyan aprók, mint a dara.

15 Amint Izráel fiai meglátták, ezt kérdezgették egymástól: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nektek eledelül.

16 Az ÚR parancsolata pedig ez: Szedjen abból mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert. Hozzátartozóik száma szerint szedjen mindenki, azok részére is, akik a sátrában vannak.

17 Izráel fiai így is cselekedtek, és ki többet, ki kevesebbet szedett.

18 Azután megmérték ómerrel, és annak, aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt hiánya. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.

19 Mózes azt is mondta nekik: Senki se hagyjon belőle reggelre.

20 Néhányan nem hallgattak rá, és hagytak belőle reggelre, de megférgesedett és megbüdösödött. Mózes pedig megharagudott rájuk.

21 Így szedett reggelenként mindenki, amennyit meg tudott enni, mert ha már a nap melegen sütött, elolvadt.

22 A hatodik napon pedig kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Ekkor eljöttek a gyülekezet főemberei mindnyájan, és tudtára adták ezt Mózesnek.

23 Ő azt mondta nekik: Ez az, amit az ÚR mondott: A nyugalom napja lesz holnap, az ÚRnak szentelt szombat. Amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg. Ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.

24 Félre is tették azt reggelre, amint Mózes parancsolta, és nem büdösödött meg, és féreg sem volt benne.

25 Mózes ekkor azt mondta: Ma egyétek meg, mert ma az ÚR szombatja van. Ma nem találjátok meg a mezőn.

26 Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.

27 Amikor hetednap kimentek a nép közül néhányan, hogy szedjenek, nem találtak.

28 Erre azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet?

29 Lássátok: az ÚR adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén, senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon.

30 És megnyugodott a nép a hetedik napon.

31 Izráel háza pedig mannának nevezte azt. Olyan fehér volt, mint a koriander magva, és az íze, mint a mézes pogácsáé.

32 Azt mondta Mózes: Ezt parancsolja az ÚR: „Egy teljes ómernyit tartsatok meg belőle utódaitoknak, hogy lássák a kenyeret, amellyel a pusztában etettelek titeket, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.”

33 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Végy egy edényt, és tegyél bele egy teljes ómer mannát, és tedd azt az ÚR elé, hogy megmaradjon az utódaitoknak.

34 El is tette azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megmaradjon, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

35 Izráel fiai pedig negyven esztendőn át ették a mannát, amíg lakott földre nem jutottak. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érkeztek Kánaán földjének határához.

36 Az ómer pedig az éfa tizedrésze.

17. fejezet

1 Ezután Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájából elindulva táborhelyről táborhelyre haladt, az ÚR rendelkezése szerint, majd tábort ütöttek Refídímben. De a népnek nem volt ivóvize.

2 Ezért a nép perelni kezdett Mózessel, és azt mondták: Adjatok nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes azt felelte nekik: Miért pereltek velem? Miért kísértitek az URat?

3 De a nép szomjazott, és így zúgolódott Mózes ellen: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és jószágainkat?

4 Mózes pedig így kiáltott az ÚRhoz: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek.

5 Az ÚR azt mondta Mózesnek: Menj végig a nép előtt, és vegyél magad mellé néhányat Izráel vénei közül. A botodat is vedd a kezedbe, amellyel a folyóra sújtottál, és indulj el.

6 Íme, én odaállok eléd a sziklára a Hóreben. Sújts a sziklára, és víz jön ki belőle, hogy ihasson a nép. Mózes úgy cselekedett Izráel véneinek szeme láttára.

7 Azt a helyet Masszának és Meríbának nevezte Izráel fiainak perlekedése miatt, és mert kísértették az URat, és azt mondták: Vajon közöttünk van-e az ÚR, vagy sem?

8 Azután eljött Amálék, és hadakozott Izráel ellen Refídímben.

9 Mózes azt mondta Józsuénak: Válassz ki nekünk férfiakat, és menj el, ütközzél meg Amálékkal. Holnap a halom tetejére állok, és Isten botja a kezemben lesz.

10 Józsué úgy cselekedett, ahogy Mózes mondta neki: megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére.

11 És az történt, hogy amikor Mózes fölemelte a kezét, Izráel győzött, mikor pedig leeresztette a kezét, Amálék győzött.

12 Ezért mikor Mózes keze elnehezedett, követ hoztak, és alája tették, hogy arra üljön. Áron és Húr pedig tartotta a kezeit, egyfelől az egyik, másfelől a másik, és fölemelve maradt a keze naplementéig.

13 Józsué pedig leverte Amálékot és népét fegyver élével.

14 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül egy könyvbe, és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestül eltörlöm Amálék emlékezetét az ég alól.

15 Ekkor Mózes oltárt épített, és így nevezte el: „Az ÚR az én zászlóm”.

16 És így szólt: Megesküdött az ÚR, hogy harca lesz Amálék ellen nemzedékről nemzedékre.

18. fejezet

1 Jetró, Midján papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten Mózessel és népével, Izráellel cselekedett: hogy kihozta az ÚR Izráelt Egyiptomból.

2 Fogta Jetró, Mózes apósa Cippórát, Mózes feleségét, akit ő hazaküldött,

3 és a két fiát is. Az egyikük neve Gérsóm volt, mert azt mondta: Vándor voltam idegen földön.

4 A másik neve pedig Eliézer volt, mert azt mondta: Atyám Istene segítségül volt nekem, és megszabadított a fáraó fegyverétől.

5 Eljutott tehát Jetró, Mózes apósa a fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, az Isten hegye mellé, ahol táborozott.

6 Megüzente Mózesnek: Én, Jetró, az apósod megyek hozzád a feleségeddel és két fiával.

7 Ekkor Mózes kiment az apósa elé, meghajolt, megcsókolta őt, békességet kívántak egymásnak, és bementek a sátorba.

8 Mózes elbeszélte az apósának mindazt, amit az ÚR a fáraóval és az egyiptomiakkal cselekedett Izráelért; és mindazt a sok bajt, amely útközben érte őket; és azt, hogy miként szabadította meg őket az ÚR.

9 És Jetró örvendezett mindannak a jónak, amit az ÚR Izráellel cselekedett, hogy megszabadította őket az egyiptomiak kezéből.

10 Ezután azt mondta Jetró: Áldott legyen az ÚR, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kezéből és a fáraó kezéből, aki megmentette a népet az egyiptomiak hatalmából.

11 Most már tudom, hogy nagyobb az ÚR minden istennél, valóban, ez igazolódott be akkor, amikor ők Izráel népe ellen vétkeztek.

12 És Jetró, Mózes apósa égőáldozattal és véresáldozattal áldozott Istennek. Áron pedig és Izráel minden véne eljött, hogy együtt egyenek kenyeret Mózes apósával Isten előtt.

13 Másnap leült Mózes, hogy bíráskodjék a nép között. A nép pedig reggeltől estig Mózes előtt állt.

14 Amikor látta Mózes apósa mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: Milyen dolog az, amit a néppel teszel? Miért ülsz ott egyedül mint bíró, az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig?

15 Mózes azt felelte neki: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám.

16 Ha ügyük-bajuk van, hozzám jönnek, és bíráskodom az ember és az ő embertársa között, és tudtára adom Isten végezéseit és törvényeit.

17 Mózes apósa erre azt mondta neki: Nem jó az, amit cselekszel.

18 Túlságosan kifáradsz te is, a veled levő nép is, mert erőd fölött való dolog ez. Nem végezheted egymagad.

19 Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te légy a nép szószólója Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten elé.

20 Tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre, és add tudtukra az utat, amelyen járniuk kell, és a tennivalót, amelyet tenniük kell.

21 Egyszersmind szemelj ki magadnak az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd közöttük elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.

22 Ők bíráskodjanak a nép között minden időben úgy, hogy minden nagyobb ügyet teeléd hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek. Így könnyítesz a terheden, ha veled együtt hordozzák.

23 Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, te is helyt tudsz állni, és az egész nép is békességben mehet vissza a helyére.

24 Mózes hallgatott apósa szavára, és mindazt megtette, amit mondott.

25 Derék férfiakat választott ki egész Izráelből, és a nép fejévé tette őket: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.

26 Ezek bíráskodtak a nép között minden időben. A nehéz dolgokat Mózes elé vitték, minden kisebb dologban pedig ők tettek igazságot.

27 Azután Mózes elbocsátotta apósát, és az elment a hazájába.

19. fejezet

1 Az Egyiptomból való kijövetel után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg Izráel fiai a Sínai-pusztába.

2 Refídímből indulva érkeztek a Sínaipusztába, és ott táboroztak; mégpedig a heggyel szemben vert tábort Izráel.

3 Mózes pedig fölment Istenhez, és a hegyről így szólt hozzá az ÚR: Ezt mondd Jákób háza népének, és ezt add tudtára Izráel fiainak:

4 „Láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal, és hogy sasszárnyakon hordoztalak titeket, és magamhoz vontalak titeket.

5 Most azért ha figyelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, ti lesztek az én népem valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.

6 És papok birodalma és szent nép lesztek.” Ezek azok a beszédek, amelyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

7 Ekkor Mózes elment, és egybehívta a nép véneit, és eléjük tárta mindazokat a beszédeket, amelyeket az ÚR parancsolt neki.

8 És az egész nép egy akarattal így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR rendelt. Mózes megvitte a nép válaszát az ÚRnak.

9 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, én hozzád megyek a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és mindig higgyenek neked. Mózes elmondta az ÚRnak a nép válaszát.

10 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Menj el a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, mossák ki a ruhájukat,

11 és legyenek készen harmadnapra, mert harmadnap leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.

12 Vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek attól, hogy fölmenjetek a hegyre; még a szélét se érintsétek. Mindaz, ami a hegyet érinti, meg kell hogy haljon.

13 Ne érintse kéz, hanem kővel kövezzék meg, vagy nyíllal nyilazzák le. Akár állat, akár ember, nem maradhat életben. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.

14 Mózes tehát lejött a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossa ki a ruháját.

15 Azt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra, asszonyhoz ne közeledjetek.

16 És harmadnapon virradatkor mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész táborbeli nép megrémült.

17 Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és megálltak a hegy alatt.

18 Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert az ÚR leszállt rá tűzben. A füstje úgy szállt fel, mint egy kemencéé, és az egész hegy rengett.

19 Amikor a kürtszó egyre erősödött, Mózes beszélt, és Isten hangosan felelt neki.

20 Leszállt tehát az ÚR a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. Fölhívta Mózest a hegy tetejére, ő pedig fölment.

21 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj le, intsd meg a népet, hogy ne törjön előre, hogy lássa az URat, mert sokan elhullnak közülük.

22 És a papok is, akik az ÚR elé járulnak, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR.

23 Mózes pedig azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, mert te intettél minket így: vonj határt a hegy körül, és szenteld meg azt!

24 De az ÚR azt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel, és Áron is jöjjön veled. De a papok és a nép ne törjenek előre, hogy följöjjenek az ÚRhoz, nehogy rájuk rontson.

25 Mózes tehát lement a néphez, és megmondta ezt nekik.

20. fejezet

1 Ekkor megszólalt Isten, s ezeket az igéket mondta:

2 Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

3 Ne legyen más istened rajtam kívül!

4 Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fenn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van!

5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakon, harmad- és negyedízig azokon, akik gyűlölnek engem.

6 De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják a parancsolataimat.

7 Ne használd hiába az ÚR, a te Istened nevét, mert az ÚR nem hagyja büntetés nélkül azt, aki a nevét hiába használja.

8 Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg!

9 Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat.

10 De a hetedik nap az ÚRnak, a te Istenednek nyugalomnapja. Semmi dolgot ne tégy azon, se te magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se az állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül tartózkodik.

11 Mert hat nap alatt teremtette az ÚR az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.

12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked!

13 Ne ölj!

14 Ne paráználkodj!

15 Ne lopj!

16 Ne tanúskodj hamisan a felebarátod ellen!

17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami az övé!.

18 Az egész nép pedig látta a mennydörgést, villámlást, kürtzengést és a hegy füstölgését. Amikor látta ezt a nép, megrémült, és hátrébb húzódott.

19 Azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád. De Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk.

20 Mózes erre azt mondta a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, hogy őt féljétek, és ne vétkezzetek.

21 A nép tehát távol állt, Mózes pedig közelebb ment a felhőhöz, amelyben Isten volt.

22 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Így szólj Izráel fiainak: Ti magatok láttátok, hogy a mennyből szóltam hozzátok.

23 Ne készítsetek mellettem még ezüstisteneket, és ne csináljatok magatoknak aranyisteneket.

24 Földből készíts nekem oltárt. Azon áldozd égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Minden helyre elmegyek hozzád, és megáldalak, ahol azt akarom, hogy megemlékezzetek a nevemről.

25 Ha pedig kövekből csinálsz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint ráveted faragó vasadat, megfertőzteted.

26 Lépcsőn se menj föl az oltáromhoz, hogy ki ne látsszon a szemérmed.

21. fejezet

1 Ezek azok a rendelkezések, amelyeket eléjük kell tárnod:

2 Ha héber szolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedikben szabaduljon fel ingyen.

3 Ha egyedül jött, egyedül menjen el. Ha nős ember, menjen el vele a felesége is.

4 Ha az ura adott neki feleséget, és az fiakat vagy lányokat szült neki, az asszony gyermekeivel együtt maradjon az ő uráé, a férje pedig egyedül menjen el.

5 De ha a szolga azt mondaná: „Szeretem az uramat, a feleségemet és a fiaimat, nem akarok felszabadulni”,

6 akkor vigye őt az ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és az ura fúrja át a fülét árral. És legyen örökké szolgája annak.

7 Ha valaki a lányát adja el szolgálónak, az ne úgy menjen el, ahogy a szolgák szoktak.

8 Ha az urának nem tetszik, hogy eljegyezze őt magának, akkor engedje meg, hogy kiváltsák. De arra nincs joga, hogy idegen népnek eladja, mert akkor hűtlenül bánik vele.

9 Ha pedig a fiának jegyzi el őt, a leányok törvénye szerint cselekedjék vele.

10 Ha még egy másikat is vesz neki, ennek ételét, ruházatát és házasságbeli jogát ne csorbítsa.

11 Ha ezt a hármat nem cselekszi vele, akkor menjen el ingyen, fizetés nélkül.

12 Aki úgy megver valakit, hogy az belehal, halállal lakoljon.

13 De ha nem leselkedett utána, hanem Isten ejtette a kezébe, akkor rendelek neked egy helyet, ahova menekülhet.

14 Ha pedig valaki szándékosan tör a felebarátja ellen, hogy orvul megölje, az oltáromtól is vidd el azt a halálra.

15 Aki megveri atyját vagy anyját, halállal lakoljon.

16 Aki embert lop, és eladja azt, vagy nála találják, halállal lakoljon.

17 Aki szidalmazza atyját vagy anyját, halállal lakoljon.

18 Ha férfiak összevesznek, és megüti valaki a felebarátját kővel vagy az öklével, és nem hal meg, hanem ágynak esik,

19 ha fölkel, és mankóján kinn jár, maradjon büntetlen, aki megütötte. Csupán fekvéséért fizessen, és gyógyíttassa meg.

20 Ha pedig valaki úgy üti meg a szolgáját vagy szolgálóját bottal, hogy meghal a keze alatt, büntessék meg.

21 De ha egy vagy két napig életben marad, ne büntessék meg az urát, mivel pénzen vette.

22 Ha férfiak veszekednek, és meglöknek egy várandós asszonyt úgy, hogy idő előtt szül, de egyéb veszedelem nem történik, bírságot kell fizetni aszerint, ahogy az asszony férje azt követeli, de bírák előtt kell fizetni.

23 Ám ha halálos a szerencsétlenség, akkor életet kell adni az életért.

24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.

25 Égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.

26 Ha valaki a szolgájának vagy szolgálójának a szemét úgy megüti, hogy megvakul, bocsássa azt szabadon a szeméért.

27 Ha pedig a szolgájának vagy a szolgálójának a fogát üti ki, bocsássa szabadon a fogáért.

28 Ha férfit vagy asszonyt öklel meg egy ökör úgy, hogy meghal, kővel kövezzék meg azt az ökröt, és húsát ne egyék meg. De az ökör ura ártatlan.

29 Ám ha az ökör azelőtt is öklelős volt, és annak urát megintették, és mégsem vigyázott rá, s az férfit vagy asszonyt ölt meg, az ökröt kövezzék meg, és az ura is halállal lakoljon.

30 Ha váltságdíjat vetnek ki rá, fizessen lelke váltságáért annyit, amennyit kivetnek rá.

31 Akár fiút öklel meg, akár leányt, e rendelet szerint kell cselekedni.

32 Ha szolgát öklel meg az ökör vagy szolgálót, akkor adjanak urának harminc ezüstsékelt, de az ökröt kövezzék meg.

33 Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi be, és ökör vagy szamár esik bele,

34 akkor a verem ura fizessen. Pénzben fizessen a gazdájuknak, és a tetem az övé legyen.

35 Ha valakinek az ökre megdöfi az ő embertársa ökrét úgy, hogy az elpusztul, adják el az élő ökröt, és az árát osszák meg, és a tetemet is osszák el.

36 De ha tudták, hogy az ökör már azelőtt is öklelős volt, és nem vigyázott rá az ura, akkor fizessen ökröt az ökörért, a tetem pedig legyen az övé.

22. fejezet

1 Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja, öt marhát fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.

2 Ha a tolvajt betörésen kapják, és úgy megverik, hogy meghal, nem számít vérontásnak.

3 De ha ez napvilágnál történik, vérontásnak számít. A tolvaj fizessen. Ha nincs neki, adják el őt tolvajságáért.

4 Ha élve találják meg nála a lopott jószágot – akár ökör, akár szamár, akár juh az –, kétszer annyit fizessen érte.

5 Ha valaki mezőt vagy szőlőt legeltet le úgy, hogy állatát ráengedte, és az más mezején legelt, térítse meg a kárt mezejének javából és szőlőjének javából.

6 Ha tűz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona vagy a mező: térítse meg a kárt, aki a tüzet gyújtotta.

7 Ha valaki pénzt vagy edényeket ad át felebarátjának megőrzésre, és azokat ellopják annak az embernek a házából, és megtalálják a tolvajt, fizessen kétszer annyit.

8 Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát állítsák Isten elé, hogy nem nyúlt-e felebarátja vagyonához.

9 Minden hűtlen kezelés dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, amiről az egyik azt mondja, hogy az övé, mindkettőjük ügye Isten elé kerüljön, és akit Isten bűnösnek ítél, fizessen kétszer annyit felebarátjának.

10 Ha valaki szamarat vagy ökröt vagy bárányt vagy bármiféle állatot ad felebarátjának, hogy gondozza, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtják úgy, hogy senki sem látta,

11 az ÚRra tett esküvés döntsön kettejük közt, hogy nem nyújtotta-e ki kezét felebarátja vagyonára. Ezt fogadja el a jószág gazdája, és felebarátja semmit se fizessen.

12 Ha pedig ellopták tőle, fizesse meg a kárt a gazdának.

13 Ha vadállat tépte szét, hozza el azt bizonyítékul. A széttépettet az esetben nem kell megfizetnie.

14 Ha pedig valaki a felebarátjától állatot kér kölcsön, és az megsérül vagy elhull urának távollétében, fizesse meg a kárt.

15 De ha a gazdája ott volt, nem fizet. Ha bérbe adta, a bérleti díj fedezi a kárt.

16 Ha valaki hajadont csábít el, aki nincs eljegyezve, és vele hál, jegyajándékkal jegyezze el magának feleségül.

17 Ha az apja nem akarja őt neki adni, annyi pénzt adjon, amennyi a hajadonok jegyajándéka.

18 Varázsló asszonyt ne hagyj életben.

19 Aki állattal közösül, halállal lakoljon!

20 Aki isteneknek áldozik, nem csupán az ÚRnak, azt öljék meg.

21 A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd őt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.

22 Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.

23 Ha nyomorgatod, és hozzám kiált, meghallgatom kiáltását.

24 Fölgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és feleségeitek özvegyekké lesznek, fiaitok pedig árvákká.

25 Ha pénzt adsz kölcsön népemnek, a veled levő szegénynek, ne légy hozzá olyan, mint a hitelező. Ne vessetek ki rá uzsorát.

26 Ha zálogba veszed felebarátod felsőruháját, naplemente előtt add vissza neki.

27 Mert egyetlen takarója, testének ruhája az, s ugyan miben háljon? Bizony, ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.

28 Az Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!

29 Gabonádból és borodból ne késlekedj adni, és fiaid közül az elsőszülöttet add nekem.

30 Ugyanúgy tegyél ökröddel, juhoddal: hét napig legyen anyjával, a nyolcadik napon add nekem!

31 Legyetek szentek előttem. A mezőn széttépett húst ne egyétek meg, hanem az ebnek vessétek.

23. fejezet

1 Ne terjessz hazug hírt! Ne fogj kezet a gonosszal, nehogy hamis tanú légy!

2 Ne kövesd a többséget a rosszban, és peres ügyben ne vallj a többséggel, ha ezzel elferdíted az igazságot!

3 A szegénynek se kedvezz peres ügyében!

4 Ha megtalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát, hajtsd vissza hozzá.

5 Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged gyűlöl, teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd. Segíts neki leoldani.

6 A szegény ember igazságát el ne ferdítsd peres ügyében.

7 A hazug beszédtől tartsd távol magad, az ártatlant és az igazat ne öld meg, mert én nem adok igazat a bűnösnek.

8 Ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék megvakítja a tisztán látókat, és elfordítja az igazak ügyét.

9 A jövevényt ne nyomorgasd, hiszen ismeritek a jövevény életét, mert jövevények voltatok Egyiptom földjén.

10 Hat évig vesd be földedet, és takarítsd be termését!

11 A hetedikben azonban pihentesd, és hagyd úgy, hogy néped szegényei egyék meg. Ami pedig ezek után megmarad, egye meg a mezei vad. Így tégy a szőlőddel és az olajfáddal is!

12 Hat napon át végezd dolgaidat, a hetedik napon pedig nyugodj meg, hogy nyugodjék ökröd és szamarad, és megpihenjen szolgálód fia és a jövevény is.

13 Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek! Idegen istenek nevét ne emlegessétek, hallani se lehessen szátokból!

14 Évenként háromszor szentelj nekem ünnepet:

15 a kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg! Hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam neked, az Ábíb hónap ideje alatt, mert akkor jöttél ki Egyiptomból. Üres kézzel senki se jelenjék meg a színem előtt!

16 És tartsd meg az aratás ünnepét, amikor meződ vetésének zsengéjét gyűjtöd be, és a betakarítás ünnepét az esztendő végén, amikor termésedet betakarítottad a mezőről.

17 Évenként háromszor jelenjék meg közüled minden férfi az ÚR Isten színe előtt.

18 Ne ontsd ki áldozatom vérét kovászos kenyér mellett, és ünnepi áldozatom kövérje ne maradjon meg reggelig!

19 Földed zsengéjének javát vidd el a te URad, Istened házába! Ne főzd meg a gödölyét az anyja tejében!

20 Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen téged arra a helyre, amelyet elkészítettem.

21 Vigyázz magadra előtte, és hallgass szavára! Ne bosszantsd föl őt, mert nem szenvedi el a ti gonoszságaitokat, mert az én nevem van őbenne.

22 Ha hallgatni fogsz a szavára, és mindazt megteszed, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatni fogom szorongatóidat.

23 Mert az én angyalom előtted megy, és bevisz téged az emóriak, hettiták, perizziek, kánaániak, hivviek és jebúsziak közé, és kiirtom őket.

24 Ne imádd isteneiket, és ne tiszteld azokat, és ne cselekedjél úgy, ahogy ők cselekednek! Hanem inkább döntsd le azokat, és tördeld össze bálványaikat.

25 Ha szolgáljátok Isteneteket, az URat, akkor megáldja kenyereteket és vizeteket; és eltávolítom közületek a bajokat.

26 Nem vetél el senki, és meddő sem lesz földeden, napjaid számát teljessé teszem.

27 Rettentésemet küldöm előtted, és minden népet megrettentek, amely közé mész, és minden ellenségedet megfutamítom előled.

28 Darazsat is küldök előtted, és kiűzi előled a hivvieket, kánaániakat és a hettitákat.

29 De nem egy év alatt űzöm ki őket előled, hogy a föld ne legyen pusztává, és ne szaporodjék meg károdra a mezei vad.

30 Apránként űzöm ki őket előled, míg megszaporodsz, és tied lesz a föld.

31 Határodat a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig vetem és a pusztától a folyamig. Mert kezedbe adom annak a földnek a lakosait, és kiűzöd őket magatok elől.

32 Ne köss szövetséget se velük, se isteneikkel!

33 Ne lakjanak földjeiden, hogy vétekbe ne vigyenek téged ellenem. Mert ha az ő isteneiket szolgálnád, az vesztedre lenne.

24. fejezet

1 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú és Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le előtte távolról.

2 Csak Mózes közeledjék az ÚRhoz, ők pedig ne közeledjenek, és a nép se jöjjön föl vele!

3 Elment tehát Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden beszédét és rendelését. Erre az egész nép egyhangúlag így felelt: Mindazt megtesszük, amit az ÚR parancsol!

4 Mózes pedig följegyezte az ÚR minden beszédét. Reggel fölkelt, oltárt épített a hegy alatt és tizenkét oszlopot, Izráel tizenkét nemzetsége szerint.

5 Azután odaküldte Izráel ifjait, és égőáldozatokat áldoztak, és bikákat öltek hálaáldozatul az ÚRnak.

6 Mózes pedig vette a vér felét, és a medencékbe töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette.

7 Azután vette a szövetség könyvét, és elolvasta a nép hallatára. Mire azt mondták: Mindent megteszünk, amit az ÚR parancsolt, és engedelmeskedünk.

8 Mózes pedig vette a vért, ráhintette a népre, és azt mondta: Íme, a szövetség vére, melyet az ÚR kötött veletek, ezen igék szerint.

9 Azután felment Mózes és Áron, Nádáb és Abíhú és Izráel vénei közül hetvenen.

10 És látták Izráel Istenét, és az ő lábai alatt valami zafírfényű tárgy volt, olyan tiszta, mint maga az ég.

11 És Izráel fiainak e választottjaira nem emelt kezet. Bár látták Istent, mégis ettek és ittak is.

12 S így szólt az ÚR Mózesnek: Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj ott! Átadom neked a kőtáblákat, a törvényt és a parancsolatokat, amelyeket leírtam, hogy tanítsák azokat.

13 Fölkelt Mózes és szolgája, Józsué, és fölment Mózes Isten hegyére.

14 A véneknek pedig azt mondta: Várjatok itt ránk, amíg visszatérünk hozzátok! Íme, Áron és Húr veletek van. Akinek valami ügye van, hozzájuk menjen.

15 Akkor fölment Mózes a hegyre, és felhő borította be a hegyet.

16 Az ÚR dicsősége szállt alá a Sínai-hegyre, és felhő borította azt hat napon át, a hetedik napon pedig szólította Mózest a felhő közepéből.

17 Az ÚR dicsőségének megjelenése pedig olyan volt Izráel fiainak szeme előtt, a hegy tetején, mint az emésztő tűz.

18 És bement Mózes a felhő közepébe, és fölment a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel volt ott.

25. fejezet

1 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy gyűjtsenek nekem ajándékokat. Gyűjtsenek nekem ajándékokat mindenkitől, akit a szíve erre indít.

3 Ilyen ajándékokat gyűjtsetek tőlük: aranyat, ezüstöt és rezet.

4 Kék, bíborpiros, karmazsin színű lenfonalat és kecskeszőrt.

5 Vörösre festett kosbőröket, borzbőröket és akácfát.

6 Mécsesbe való olajat, kenetolajhoz való balzsamot és füstöléshez való fűszereket.

7 Ónixköveket és foglalatba való köveket az éfódhoz és a hósenhez.

8 Készítsenek nekem szent hajlékot, hogy közöttük lakjam.

9 Pontosan úgy csináljátok a hajléknak és minden edényének a formáját, ahogy megmutatom neked.

10 Készítsenek egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából.

11 Borítsd be azt tiszta arannyal, belül is, kívül is borítsd be, és készíts rá körben arany szegélyt.

12 Önts hozzá aranyból négy karikát, és illeszd azokat a négy sarkára, egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára szintúgy.

13 Csinálj rudakat is akácfából, és borítsd be arannyal.

14 A rudakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokkal hordozzák majd a ládát.

15 A rudak a láda karikáiban legyenek, és ne vegyék ki őket onnan.

16 Tedd a ládába a bizonyságot, amelyet neked adok.

17 Készíts két és fél könyök hosszú és másfél könyök széles fedelet is színaranyból.

18 Készíts két kerúbot is aranyból, vert aranyból készítsd őket a fedél két végére.

19 Az egyik kerúbot az egyik végére készítsd, a másik kerúbot a másikra. A fedél két végéből formázzátok ki a kerúbokat.

20 A kerúbok pedig terjesszék ki a szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyukkal a fedelet. Arcuk egymás felé legyen. A kerúbok arca a fedél felé forduljon.

21 A fedelet helyezd a ládára, a ládába pedig tedd bele a bizonyságot, amelyet adok neked.

22 Ott jelenek meg neked a fedél tetejénél, a két kerúb között, amelyek a bizonyság ládája fölött vannak, ott szólok hozzád mindazokról, amiket általad parancsolok Izráel fiainak.

23 Készíts két könyök hosszú, egy könyök széles és másfél könyök magas asztalt is akácfából.

24 Borítsd be színarannyal, és készíts rá körben aranyszegélyt.

25 Készíts rá körben egy tenyérnyi keretet, a keretre pedig készíts körben aranyszegélyt.

26 Négy aranykarikát is készíts hozzá, és illeszd a karikákat a négy láb négy végére.

27 A rúdtartó karikák a keret mellett legyenek, hogy hordozható legyen az asztal.

28 A rudakat is akácfából készítsd, és arannyal borítsd be; velük hordozzák az asztalt.

29 Készítsd el a tálait is, csészéit is, kancsóit is, kelyheit is, amelyekkel italáldozatot áldoznak. Színaranyból csináld őket!

30 Tégy az asztalra szent kenyeret, hogy az mindig előttem legyen.

31 Csinálj mécsestartót is színaranyból. Vert aranyból készüljön a mécsestartó. Szára, ága, csészéi, bimbói és virágai egy darabból legyenek.

32 Hat ág jöjjön ki az oldalaiból, három mécsestartó ág az egyik és három a másik oldalból.

33 Mandulavirág formájú három csésze legyen az egyik ágon, bimbóval és virággal, és mandulavirág formájú három csésze a másik ágon is, bimbóval és virággal. Ilyen legyen a mécsestartóból kijövő mind a hat ág.

34 A mécsestartón pedig négy mandulavirág formájú csésze legyen, bimbókkal és virágokkal.

35 Bimbó legyen a belőle kijövő két ág alatt és szintén bimbó a belőle kijövő két ág alatt és úgyszintén bimbó a belőle kijövő két ág alatt is: így legyen a mécsestartóból kijövő mind a hat ág alatt.

36 Bimbóik és ágaik vele egy darabból legyenek. Egy darab színaranyból legyen kiverve az egész.

37 Készíts hozzá hét mécsest is, és úgy rakják föl a mécseseit, hogy bevilágítsák az előtte levő teret.

38 A koppantói és hamutálai is színaranyból legyenek.

39 Egy talentum színaranyból készítsék az egész felszerelést.

40 Vigyázz, hogy a szerint a minta szerint készíttesd el, amelyet a hegyen mutattam neked.

26. fejezet

1 A hajlékot pedig tíz szőnyegből készítsd, sodrott lenfonálból. Kék, bíborpiros és karmazsin színű legyen, szépen beleszőtt kerúbok legyenek rajta.

2 Egy-egy szőnyeg hossza huszonnyolc könyök legyen, szélessége pedig négy könyök. Mindegyik szőnyeg azonos méretű legyen.

3 Öt szőnyeg legyen egymással összefűzve, és a másik öt szőnyeg is legyen egymással összefűzve.

4 Készíts hurkokat kék lenből az egyik szőnyeg szegélyén, azon, amely az összefűzött szőnyegek közül a szélen van. Ugyanezt tedd a külső szőnyeg szélével a másik csoportban is.

5 Ötven hurkot készíts az egyik szőnyegen és ötven hurkot annak a szőnyegnek a szélén is, amelyet hozzáfűznek. Egyik hurok a másikkal szemben legyen.

6 Készíts ötven aranyhorgocskát is, és e horgocskákkal fogd össze az egyik szőnyeget a másikkal, hogy a hajlék eggyé legyen.

7 Ezután készíts kecskeszőr szőnyegeket sátornak a hajlék fölé. Tizenegy ilyen szőnyeget készíts.

8 Egy szőnyeg hossza harminc könyök legyen, a szélessége pedig négy könyök. A tizenegy szőnyeg egyforma méretű legyen.

9 Fűzz össze öt szőnyeget külön és hat szőnyeget is külön. De a hatodikat hajtsd kétrét a hajlék elejére.

10 Készíts ötven hurkot az egyik szőnyeg szélén, amely az összefűzött szőnyegek közül a szélen van, és ötven hurkot a szőnyeg szélén a másik csoportban is.

11 Készíts ötven rézhorgocskát is, és akaszd a horgocskákat a hurkokba, és fűzd össze a sátrat, hogy eggyé legyen.

12 Ami a sátorszőnyegekből fönnmarad, vagyis a fennmaradó fél szőnyeg, csüngjön le a hajlék hátulján.

13 Egykönyöknyi egyik felől és egykönyöknyi a másik felől abból, ami a sátor szőnyegének hosszában fölösleges, lógjon le a hajlék oldalain egyfelől is, másfelől is, hogy befedje azt.

14 Készíts a sátornak takarót is vörösre festett kosbőrökből és fölé is egy takarót borzbőrökből.

15 Készíts a hajlékhoz deszkákat is akácfából, felállítva.

16 A deszka hossza tíz könyök legyen, egy-egy deszka szélessége pedig másfél könyök.

17 Egy-egy deszkának két csapja legyen, egyik a másiknak megfelelő. Így készítsd el a hajlék minden deszkáját.

18 A deszkákat pedig így készítsd a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalra, dél felé.

19 A húsz deszka alá pedig negyven ezüsttalpat csinálj, két talpat egy-egy deszka alá, a két csapnak megfelelően. Megint két talpat egyegy deszka alá, a két csapnak megfelelően.

20 A hajlék másik oldalául is rakj észak felől húsz deszkát

21 és azokhoz is negyven ezüsttalpat. Két talpat egy deszka alá, majd megint két talpat egy deszka alá.

22 A hajlék nyugati oldalául pedig készíts hat deszkát.

23 A hajlék szegleteiül is készíts két deszkát a két oldalon.

24 Kettesével legyenek alulról kezdve, felül pedig együtt legyenek egy karikába foglalva. Ilyen legyen mindkettő, ezek alkossák a két sarkot.

25 Legyen tehát nyolc deszka, tizenhat ezüsttalppal. Két talp egy deszka alatt, megint két talp egy deszka alatt.

26 Készíts reteszrudakat is akácfából. Ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz

27 és öt reteszrudat a hajlék másik oldalának deszkáihoz. A hajlék nyugati oldalának deszkáihoz is készíts öt reteszrudat hátulról.

28 A középső reteszrúd pedig a deszkák közepén az egyik végétől a másik végéig érjen.

29 A deszkákat borítsd be arannyal, és készíts karikákat is aranyból, hogy tartsák a reteszrudakat. A reteszrudakat is borítsd be arannyal.

30 A hajlékot pedig olyan módon állítsd föl, ahogy a hegyen mutattam neked.

31 Készíts függönyt kék, bíborpiros és karmazsinszínű és sodrott lenből. Szépen beleszőtt kerúbokkal készítsék.

32 Tedd négy akácfából való, arannyal borított oszlopra, amelyeknek horgai aranyból legyenek, négy ezüsttalpon.

33 Tedd a függönyt a horgok alá, és vidd oda a függöny mögé a bizonyság ládáját, és az a függöny válassza el nektek a szent helyet a szentek szentjétől.

34 Azután tedd rá a fedelet a bizonyság ládájára a szentek szentjében.

35 Az asztalt pedig helyezd a függönyön kívül, és a mécsestartót az asztallal szemben, a hajlék déli oldalába. Az asztalt pedig tedd az északi oldalra.

36 Készíts kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből hímzett függönyt a sátor bejáratára is.

37 A függönyhöz pedig csinálj öt oszlopot akácfából, és borítsd be őket arannyal. Horgai aranyból legyenek, és önts nekik öt réztalpat.

27. fejezet

1 Az oltárt akácfából készítsd, öt könyök legyen a hossza és öt könyök a szélessége. Négyszögű legyen az oltár, a magassága három könyök.

2 Szarvakat is készíts a négy sarkára, vele egy darabból, és borítsd be rézzel.

3 Készíts hozzá fazekakat is a hamujának, hozzá való lapátokat, medencéket, villákat és serpenyőket. Minden hozzá való edényt rézből készíts.

4 Készíts hozzá hálószerű rézrostélyt is, és a háló négy sarkára csinálj rézkarikát.

5 Tedd az oltár pereme alá alulról úgy, hogy a háló az oltár közepéig érjen.

6 Készíts az oltárhoz akácfa rudakat is, és borítsd be őket rézzel.

7 Dugják a rudakat a karikákba, és legyenek azok a rudak az oltár két oldalán, amikor hordozzák.

8 Üresre csináld azt deszkából úgy, ahogy a hegyen mutattam neked.

9 Készíts udvart is a hajléknak. Az udvar déli oldalához csinálj szőnyegeket sodrott lenből. Száz könyök legyen a hossza minden oldalának.

10 Húsz oszlopa és húsz réztalpa is legyen, és az oszlopok horgai és átkötői ezüstből legyenek.

11 Ugyanúgy készíts az északi oldalon, hosszában száz könyök hosszú szőnyeget, ahhoz húsz oszlopot, ezekhez húsz réztalpat és az oszlopok horgait és átkötőit ezüstből.

12 Az udvar nyugat felőli szélességéhez pedig ötven könyök szőnyeget, ahhoz tíz oszlopot és ezekhez tíz talpat.

13 Az udvar szélessége kelet felől is ötven könyök.

14 Tizenöt könyök szőnyeg legyen az egyik oldalról, ehhez három oszlop, ezekhez pedig három talp.

15 A másik oldalról is tizenöt könyök szőnyeg, ehhez három oszlop és ezekhez három talp.

16 Az udvar kapuján pedig húszkönyöknyi függöny legyen, kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből hímezve, ehhez négy oszlop, ezekhez pedig négy talp legyen.

17 Az udvar minden oszlopát ezüst átkötők vegyék körül, horgaik ezüstből, talpaik pedig rézből legyenek.

18 Az udvar hossza száz könyök, a szélessége ötven-ötven, a magassága pedig öt könyök. Takarói sodrott lenből, talpai pedig rézből legyenek.

19 A hajlék minden edénye, amelyet bármilyen szolgálatban használnak, és minden szöge és az udvar minden szöge rézből legyen.

20 Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpát gyújthassanak.

21 A gyülekezet sátrában, a függönyön kívül, amely a bizonyság előtt van, gondozzák azt Áron és fiai, estétől reggelig az ÚR előtt. Örök rendtartás legyen ez minden nemzedéknél Izráel fiai között.

28. fejezet

1 Te pedig hívasd magadhoz Izráel fiai közül testvéredet, Áront és a fiait vele együtt. Ők legyenek a papjaim. Áron, valamint Nádáb, Abíhú, Eleázár és Ítámár, Áron fiai.

2 Csinálj szent ruhákat Áronnak, a testvérednek dicsőségül és ékességül.

3 Szólj minden bölcs szívűnek, akiket betöltöttem a bölcsesség lelkével, hogy csinálják meg Áron ruháit az ő fölszentelésére, hogy papom legyen.

4 Ezeket a ruhákat készítsék el: hósen, éfód, palást, mintás köntös, süveg és öv. Ezeket a szent ruhákat készítsétek el Áronnak, a testvérednek és fiainak, hogy papjaim legyenek.

5 Használjanak hozzá aranyat és kék, bíborpiros és karmazsinszínű fonalat és lenfonalat.

6 Az éfódot aranyból, kék és bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből, mestermunkával készítsék.

7 Két vállkötő is legyen hozzá kapcsolva a két végéhez, hogy összekapcsolhassák.

8 Az átkötő öve pedig, amely rajta van, ugyanolyan készítésű és ugyanabból való legyen: aranyból, kék, bíborpiros és karmazsinszínű és sodrott lenből.

9 Azután végy két ónixkövet, és vésd rájuk Izráel fiainak neveit.

10 Hatnak a nevét az egyik kőre, a másik hat nevét pedig a másik kőre, születésük sorrendjében.

11 Kőmetsző munkával, amint a pecsétet szokták metszeni, vésesd e két kőre Izráel fiainak a nevét, körös-körül aranyba foglalva.

12 Tedd e két követ az éfód vállkötőire az Izráel fiaira való emlékeztetés köveiként, hogy Áron emlékeztetőül hordozza a nevüket a két vállán az ÚR előtt.

13 Készíts aranyfoglalatokat

14 és két láncot tiszta aranyból. Fonottra készítsd őket. Olyanok legyenek, mint a sodrott zsineg, és tedd rá a sodrott láncokat a foglalatokra.

15 Azután csináld meg az ítélet hósenét mestermunkával. Úgy készítsd, ahogy az éfódot csináltad: aranyból, kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből.

16 Négyzetes legyen, kétrétű, egy arasz hosszú és egy arasz széles.

17 Foglalj bele négy sor megfelelő követ. Az első sor: szárdiusz, topáz és smaragd.

18 A második sor: karbunkulus, zafír és gyémánt.

19 A harmadik sor: jácint, agát és ametiszt.

20 A negyedik sor: krizolit, ónix és jáspis. Aranyfoglalatokba legyenek foglalva.

21 A kövek tehát Izráel fiainak nevei szerint legyenek, tizenkettő legyen az ő nevük szerint. Úgy legyen metszve, mint a pecsét, mindegyik a rá való névvel, a tizenkét nemzetség szerint.

22 A hósenre pedig csinálj sodrott készítésű fonott láncokat tiszta aranyból.

23 Csinálj a hósenre két aranykarikát, és tedd a két karikát a hósen két sarkára.

24 A két aranyfonatot fűzd a hósen két sarkán levő karikákba.

25 A két fonat két végét pedig erősítsd a két foglalathoz, és tűzd az éfód vállkötőihez, annak előrészére.

26 Készíts még két aranykarikát, és tedd azokat a hósen két sarkára azon a szélén, amely befelé van az éfód felől.

27 És csinálj még két aranykarikát, és tedd őket az éfód két vállkötőjére alul, az elülső része felől, a fölerősítéséhez közel, az éfód öve fölött.

28 Csatolják a hósent karikáinál fogva az éfód karikáihoz kék zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és el ne váljék a hósen az éfódtól.

29 Viselje Áron Izráel fiainak a neveit az ítélet hósenén, a szíve fölött, szüntelen emlékeztetőül az ÚR előtt, amikor bemegy a szent helyre.

30 Azután tedd az ítélet hósenébe az urímot és tummímot, hogy legyenek Áron szíve fölött, amikor bemegy az ÚR elé, és az ÚR színe előtt szüntelen a szívén hordozza Izráel fiainak ítéletét.

31 Az éfód palástját egészen kék lenből készítsd.

32 Legyen a közepén nyílás a fejének. A nyílás szövött szegélyű legyen körös-körül, olyan legyen, mint a páncéling nyílása, hogy el ne szakadjon.

33 Az alsó peremére körös-körül csinálj gránátalmákat kék, bíborpiros és karmazsinszínű lenből, és köréjük körbe aranycsengettyűket is.

34 Aranycsengettyű meg gránátalma, aranycsengettyű meg gránátalma váltakozzon a palást peremén körös-körül.

35 Ez legyen Áronon, amikor szolgál, hogy hallatsszék csengése, amikor bemegy a szent helyre az ÚR elé, és amikor kijön, hogy meg ne haljon.

36 Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és vésd rá úgy, ahogy a pecsétet vésik: Szent az ÚRnak!

37 Kösd kék zsinórra, hogy a süvegen – a süveg előrészén – legyen.

38 Legyen Áron homlokán, hogy Áron hordozza a szent dolgokban elkövetett vétkek terhét, amelyeket Izráel fiai különféle szent adományaik odaszentelésekor követnek el. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesek legyenek ők az ÚR előtt.

39 A köntöst pedig lenből mintásra sződd, és a süveget is lenből készítsd, az öv meg legyen szépen kihímezve.

40 Áron fiainak is készíts köntösöket, és csinálj nekik öveket is. Süvegeket is csinálj nekik, dicsőségül és ékességül.

41 Öltöztesd föl azokba testvéredet, Áront és vele együtt a fiait, és kend fel őket, iktasd be őket tisztükbe, és szenteld fel őket, hogy papjaimmá legyenek.

42 Készíts nekik vászonnadrágokat is, hogy befedjék mezítelen testüket. Csípőtől combig érjenek.

43 Legyenek ezek Áronon és fiain, amikor bemennek a gyülekezet sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, a szent helyen való szolgálattételre, hogy ne vigyenek oda bűnt, és meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás ez Áronnak és utódainak.

29. fejezet

1 Ezt cselekedd velük, amikor felszenteled őket, hogy papjaim legyenek: Végy egy fiatal bikát és két hibátlan kost,

2 kovásztalan kenyeret és olajjal gyúrt kovásztalan kalácsokat meg olajjal kent kovásztalan lepényeket. Finom búzalisztből készítsd őket.

3 Tedd egy kosárba, és vidd föl a kosárban a bikával és a két kossal együtt.

4 Akkor Áront és fiait állítsd a gyülekezet sátrának ajtaja elé, és mosd meg őket vízzel.

5 Vedd a ruhákat, és öltöztesd fel Áront a köntösbe, az éfódhoz való palástba, az éfódba meg a hósenbe, és övezd föl őt az éfód övével.

6 Tedd a süveget is a fejére, és a szent koronát tedd a süvegre.

7 Vedd a kenetolajat, és töltsd a fejére; így kend föl őt.

8 A fiait is állítsd elő, és öltöztesd föl őket a köntösökbe.

9 Övezd körül őket övvel, Áront és fiait, és tégy a fejükre süvegeket is, hogy övék legyen a papság, örök rendtartás szerint. Így iktasd be tisztébe Áront és fiait.

10 Azután állíttasd a bikát a gyülekezet sátra elé, és Áron és fiai tegyék a kezüket a bika fejére.

11 És vágd le a bikát az ÚR előtt a gyülekezet sátrának ajtajánál.

12 Azután végy a bika véréből, és hintsd azt ujjaiddal az oltár szarvaira, a többi vért pedig töltsd az oltár aljára.

13 Vedd a kövérjéből mindazt, ami a belet fedi, és a májon levő hártyát és a két vesét is vedd a rajtuk levő kövérjével együtt, és füstölögtesd el az oltáron.

14 A bika húsát, bőrét és ganéját pedig égesd el a táboron kívül. Bűnért való áldozat az.

15 Vedd az egyik kost is, Áron és fiai pedig tegyék a kezüket a kos fejére.

16 Azután vágd le a kost, vedd a vérét, és hintsd körös-körül az oltárra.

17 A kost pedig vagdald tagjaira, mosd meg a belét és a lábszárait, és tedd rá a tagjaira és fejére.

18 Azután füstölögtesd el az egész kost az oltáron. Égőáldozat ez az ÚRnak, kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.

19 Vedd a másik kost is, Áron és fiai pedig tegyék a kezüket a kos fejére.

20 Azután vágd le a kost, vegyél a véréből, és hintsd meg vele Áron fülcimpáját és fiainak jobb fülcimpáját és jobb kezük hüvelykujját és jobb lábuk hüvelykujját. A többi vért pedig hintsd körös-körül az oltárra.

21 Azután végy a vérből, amely az oltáron van, és a kenetolajból, és hintsd Áronra és ruháira, valamint a fiaira és a fiainak a ruháira, hogy szent legyen ő és az ő ruhái, és szentek legyenek a fiainak a ruhái is.

22 Azután vedd a kosból a kövérjét, a farkát és a belet borító kövérjét meg a máj hártyáját meg a két veséjét a rajtuk levő kövérjével és a jobb lapockát, mert felavatási kos ez.

23 Végy egy kenyeret és egy olajoskalácsot és egy lepényt is a kovásztalan kenyér kosarából, amely az ÚR előtt van.

24 Tedd mindezt Áron kezébe és Áron fiainak a kezébe, és lóbáltasd meg ezeket az ÚR előtt.

25 Azután vedd el ezeket a kezükből, és füstölögtesd el az oltáron az égőáldozat fölött, kedves illatul az ÚR előtt. Az ÚR tűzáldozata ez.

26 Vedd Áron felavatási kosának szegyét is, és lóbáld meg az ÚR előtt. Azután az a te részed legyen.

27 Így szenteld meg a meglóbált szegyet és a felemelt lapockát, amelyet meglóbáltak, és amelyet fölemeltek Áronnak és fiainak felavatási kosából.

28 Legyen ez örökké Áronnak és fiainak része Izráel fiaitól. Mert felmutatott adomány ez, és felmutatott adomány legyen Izráel fiainak részéről az ő hálaáldozataikból, az ÚRnak felmutatott adomány.

29 A szent öltözetek pedig, amelyek Áronéi, legyenek utána a fiaié. Azokban kenjék fel és azokban állítsák tisztségükbe őket.

30 Hét napon át öltözzék azokba az, aki a fiai közül őutána pap lesz, aki be fog menni a gyülekezet sátrába, hogy a szent helyen szolgáljon.

31 A felavatási kost pedig vedd, és főzd meg a húsát szent helyen.

32 A kos húsát és a kenyeret, amely a kosárban van, a gyülekezet sátrának ajtajánál egye meg Áron a fiaival együtt.

33 Ők egyék meg azokat, amik által az engesztelés történt, amikor tisztségükbe állították és fölszentelték őket. De idegen ne egyék belőlük, mert szentek azok!

34 Ha pedig valami megmarad az avatási húsból vagy a kenyérből reggelig, tűzzel égesd meg azt a maradékot. Ne egyék meg, mert szent az.

35 Áronnal és az ő fiaival tehát úgy cselekedj, ahogy megparancsoltam neked. Hét nap alatt állítsd őket tisztségükbe.

36 És naponként készíts bűnáldozati bikát engesztelésül, és tisztítsd meg az oltárt, amikor engesztelő áldozatot végzel rajta, és kend meg, hogy megszenteltessék.

37 Hét napig végezz engesztelő áldozatot az oltáron. Szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Szent legyen minden, ami az oltárt érinti.

38 Ez az, amit áldoznod kell az oltáron: két egyesztendős bárányt mindennap szüntelen.

39 Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másik bárányt pedig este áldozd fel.

40 Az egyik bárányhoz végy egytized finomlisztet, egynegyed hín sajtolt olajjal összegyúrva. Italáldozatul pedig végy egynegyed hín bort.

41 A másik bárányt este áldozd fel. Ugyanazzal az étel- és italáldozattal készítsd azt, mint reggel, kedves illatul, tűzáldozatul az ÚRnak.

42 Szüntelen égőáldozat legyen az köztetek nemzedékről nemzedékre a gyülekezet sátrának ajtajánál az ÚR előtt, ahol megjelenek nektek, hogy veled ott szóljak.

43 Ott jelenek meg Izráel fiainak, és megszenteltetnek dicsőségem által.

44 Megszentelem a gyülekezet sátrát és az oltárt. Áront és fiait is megszentelem, hogy papjaim legyenek.

45 És Izráel fiai között lakom, és Istenük leszek.

46 Akkor megtudják, hogy én, az ÚR vagyok az ő Istenük, aki kihoztam őket Egyiptom földjéről, hogy közöttük lakhassam; én, az ÚR, az ő Istenük.

30. fejezet

1 Készíts oltárt a füstölőszerek elfüstölögtetésére is. Akácfából készítsd.

2 Egy könyök hosszú, egy könyök széles, négyszögű és két könyök magas legyen. Vele egy darabból legyenek a szarvai is.

3 Borítsd be tiszta arannyal a tetejét és az oldalait körös-körül és a szarvait is. Aranyszegélyt is csinálj hozzá körös-körül.

4 A szegélye alá a két oldalán két aranykarikát is készíts hozzá. Mindkét oldalára készítsd, hogy rúdtartókul legyenek, és azokon hordozzák az oltárt.

5 A rudakat akácfából készítsd, és borítsd be arannyal.

6 Tedd a függöny elé, amely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele előtt van, ahol megjelenek neked.

7 Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölőszert. Akkor füstölögtesse, amikor a mécseket rendbe teszi.

8 Úgyszintén, amikor Áron este fölteszi a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen illatáldozat legyen ez az ÚR előtt nemzedékről nemzedékre.

9 Ne áldozzatok azon idegen füstölőszerekkel, se égőáldozattal, se ételáldozattal, és italáldozatot se öntsetek rá!

10 Végezzen Áron engesztelést annak szarvainál évente egyszer az engesztelő napi áldozat véréből. Évenként egyszer végezzen engesztelést azon, nemzedékről nemzedékre. Szentségek szentsége ez az ÚRnak.

11 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

12 Amikor Izráel fiait fejenként számba veszed, adjon mindenki váltságdíjat életéért az ÚRnak az ő megszámlálásakor, hogy ne legyen rajta csapás a megszámlálásuk miatt.

13 Ezt adja mindenki, aki átesik a számláláson: fél sékelt a szent sékel szerint, amelyben egy sékel húsz géra. A fél sékel áldozat az ÚRnak.

14 Mindaz, aki átesik a számláláson húszesztendős kortól fogva, adja meg az áldozatot az ÚRnak.

15 A gazdag ne adjon többet, és a szegény ne adjon kevesebbet fél sékelnél, amikor megadjátok az áldozatot az ÚRnak engesztelésül a lelketekért.

16 Szedd be az engesztelési pénzt Izráel fiaitól, és add a gyülekezet sátrának szolgálatára, hogy Izráel fiaira emlékeztessen az ÚR előtt, engesztelésül a lelketekért.

17 Azután így szólt az ÚR Mózesnek:

18 Készíts rézmedencét mosakodásra, a lába is rézből legyen. Tedd a gyülekezet sátra és az oltár közé, és tölts bele vizet,

19 hogy Áron és fiai abban mossák meg kezüket és lábukat.

20 Amikor a gyülekezet sátrába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak, és tűzáldozatot füstölögtessenek az ÚRnak.

21 Kezüket is, lábukat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás lesz ez nekik, neki és utódainak nemzedékről nemzedékre.

22 Majd ismét szólt az ÚR Mózeshez:

23 Végy drága fűszereket, híg mirhát ötszáz pénzért, feleannyi jó illatú fahéjat kétszázötvenért és illatos nádat is kétszázötvenért.

24 Kassziát pedig ötszázért a szent sékel szerint és egy hín faolajat.

25 Készíts belőle szent kenetolajat, kevert kenetet, a kenetkészítők módjára. Legyen az szent kenetolaj.

26 Kend meg vele a gyülekezet sátrát és a bizonyság ládáját.

27 Az asztalt és minden edényét, a mécsestartót és minden edényét és az illatáldozati oltárt.

28 Az egészen elégő áldozat oltárát is és annak minden tartozékát, a mosdómedencét és állványát.

29 Így szenteld fel azokat, hogy igen szentségesek legyenek; bármi érinti azokat, szent legyen.

30 Kend fel Áront és fiait is. Így szenteld fel őket papjaimmá.

31 Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja lesz ez nekem nemzedékről nemzedékre.

32 Ember testét meg ne kenjék vele, se összetétele szerint ahhoz hasonlót ne csináljatok. Szent az, szent legyen előttetek is.

33 Aki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, töröljék ki népe közül.

34 Ezután azt mondta Mózesnek az ÚR: Végy fűszereket, illatos gyantát, szagos borostyánt és erős illatú mézgát, e fűszereket és tiszta tömjént, egyenlő arányban.

35 Készíts belőlük illatáldozatot a fűszerkészítő módszerével. Tiszta és szent legyen!

36 Morzsolj belőle apróra, és tégy belőle a bizonyság ládája elé a gyülekezet sátrában, ahol megjelenek neked. Igen szentséges legyen ez előttetek!

37 Ez a füstölőszer az ÚRnak legyen szentelve. Annak összetétele szerinti füstölőszert ne csináljatok magatoknak.

38 Mindaz, aki ehhez hasonló füstölőt készít, hogy illatoztassa, irtassék ki népe közül.

31. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Íme, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak fiát a Júda nemzetségéből.

3 Betöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára,

4 hogy mindent el tudjon tervezni, amit aranyból, ezüstből és rézből kell csinálni,

5 és tudjon foglalatba való köveket vésni, fát faragni és mindenféle munkát végezni.

6 Íme, mellé adtam Oholíábot is, Ahiszámák fiát a Dán nemzetségéből. Értelmet adtam minden hozzáértő ember szívébe, hogy elkészítsék mindazt, amit parancsoltam neked:

7 a gyülekezet sátrát, a bizonyság ládáját, a fölé való fedelet és a sátor minden edényét.

8 Az asztalt és edényeit, a tiszta mécsestartót és minden hozzávalót és a füstölőoltárt.

9 Az egészen elégő áldozat oltárát és minden edényét, a mosdómedencét és állványát.

10 A szolgálathoz való ruhákat, Áron pap szent öltözetét és fiai papi öltözetét.

11 A kenet olaját és a jó illatú füstölőszert a szentséghez. Mindent úgy csináljanak, ahogy megparancsoltam neked!

12 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

13 Ezt mondd Izráel fiainak: A szombatjaimat bizony tartsátok meg, mert jel az köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, aki megszentellek titeket.

14 Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szent az nektek. Aki megrontja, halállal lakoljon. Aki munkát végez azon a napon, annak lelke irtassék ki népe közül.

15 Hat napig dolgozzanak, a hetedik nap pedig a nyugalom szombatja, az ÚRnak szentelt nap. Aki szombatnapon dolgozik, meg kell halnia.

16 Tartsák meg tehát Izráel fiai a szombatot, szenteljék meg a szombatot nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül.

17 Köztem és Izráel fiai között örök jel legyen ez. Mert hat napon át teremtette az ÚR a mennyet és a földet, a hetedik napon pedig megpihent és megnyugodott.

18 Mikor pedig Isten elvégezte a vele való beszédét a Sínai-hegyen, átadta Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.

32. fejezet

1 Amikor látta a nép, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, egybegyűlt Áron ellen, és azt mondta neki: Jöjj, csinálj nekünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt Mózessel, azzal a férfival, aki Egyiptom földjéről kihozott minket.

2 Áron azt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülében vannak, és hozzátok hozzám.

3 Erre az egész nép kiszedte az aranyfüggőket a füléből, és elvitték Áronhoz.

4 Ő átvette a kezükből, vésővel mintát készített, és öntött borjút csinált belőle. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.

5 Amikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte, és így kiáltott: Holnap az ÚR ünnepe lesz!

6 Másnap korán reggel fölkeltek, és égőáldozatot és békeáldozatot mutattak be. Azután leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani.

7 Az ÚR pedig így szólt Mózeshez: Indulj, menj le, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről!

8 Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik, annak áldoznak, és azt mondják: ez a te istened, Izráel, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.

9 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménnyakú nép.

10 Azért hagyj békét nekem, hadd gerjedjen föl a haragom ellenük, és hadd töröljem el őket! Téged azonban nagy néppé teszlek.

11 De Mózes így esedezett Istenéhez, az ÚRhoz: Miért gerjedne föl, URam, a te haragod a néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptom földjéről?

12 Miért mondanák azt az egyiptomiak: „Vesztükre vitte ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje őket a föld színéről”? Múljék el haragod tüze, és vond vissza bosszúdat néped ellen!

13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről, szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra e szavakkal: Úgy megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait és azt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, és örökségük lesz az örökre.

14 Erre megállította az ÚR azt a veszedelmet, amelyet a népére akart bocsátani.

15 Azután Mózes megfordult, és elindult a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalán teleírt táblák voltak, elöl is, hátul is tele voltak írva.

16 A táblákat Isten keze készítette, a táblákra vésett írás is Isten írása volt.

17 Józsué pedig hallva a nép rivalgását, azt mondta Mózesnek: Harci kiáltás van a táborban.

18 Ő pedig így felelt: Nem diadalmasok, sem legyőzöttek kiáltása ez, éneklés hangját hallom.

19 És amikor közeledett a táborhoz, látta a borjút és a táncolást, és fölgerjedt Mózes haragja, elhajította kezéből a táblákat, és összetörte a hegy alatt.

20 Azután fogta a borjút, amelyet csináltak, tűzben megégette, apróra törte, amíg porrá lett, és vízbe szórva megitatta Izráel fiaival.

21 Majd azt mondta Áronnak: Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?

22 Áron így felelt: Ne gerjedjen föl uram haragja! Ismered e népet, hogy gonosz.

23 Azt mondták nekem: Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak, mert nem tudjuk, hogy mi lett Mózessel, azzal a férfival, aki kihozott minket Egyiptom földjéről.

24 Én azt feleltem: Kinek van aranya? Szedjétek le. Erre nekem adták, én pedig a tűzbe vetettem, és ez a borjú lett belőle.

25 Amikor látta Mózes, hogy a nép megvadult, mert Áron megvadította őket ellenségeik csúfjára,

26 megállt a tábor kapujában, és azt mondta: Aki az ÚRé, jöjjön ide hozzám! És hozzá gyűlt Lévi valamennyi fia.

27 Ezt mondta nekik: Azt mondja az ÚR, Izráel Istene: Kössön mindegyikőtök kardot az oldalára, menjetek át a táboron és jöjjetek vissza, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg a testvérét, barátját és rokonát!

28 Lévi fiai pedig Mózes beszéde szerint cselekedtek, és azon a napon a népből mintegy háromezer férfi hullott el.

29 Ezután azt mondta Mózes: Ma az ÚRnak szenteltétek kezeteket, ki-ki fiával és testvérével szemben, hogy áldása szálljon ma rátok.

30 Mózes másnap azt mondta a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért fölmegyek az ÚRhoz, talán kegyelmet nyerhetek bűneitekre.

31 Visszatért tehát Mózes az ÚRhoz, és azt mondta: Ó, jaj, ez a nép nagy bűnt követett el! Aranyból csinált magának isteneket.

32 De most bocsásd meg bűnüket! Ha pedig nem, törölj ki engem a könyvedből, amelyet írtál.

33 Az ÚR így felelt Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki a könyvemből.

34 Most azért menj, vezesd a népet, ahova mondtam neked, íme, az én angyalom előtted megy. De látogatásom napján ezt a bűnüket is számon kérem.

35 Az ÚR tehát megverte a népet azért, amit az Áron által készített borjúval cselekedtek.

33. fejezet

1 Azután így szólt Mózeshez az ÚR: Eredj, menj fel innen, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy az utódaiknak adom.

2 Elküldöm előtted angyalomat, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat.

3 Bejutsz a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek föl veletek, mert keménnyakú nép vagy, hogy el ne pusztítsalak az úton.

4 Mikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borult, és senki sem vette föl az ékszereit.

5 Így szólt az ÚR Mózeshez: Mondd meg Izráel fiainak: „Keménnyakú nép vagy, ha közéd mennék, egy pillantás alatt megsemmisítenélek. Azért most tedd le ékességeidet magadról, azután meglátom, mit cselekedjem veled.”

6 És letették Izráel fiai az ékszereiket a Hóreb hegyétől fogva.

7 Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta föl, messze a tábortól, és így nevezte el: gyülekezet sátra. Annak, aki az URat kereste, ki kellett mennie a gyülekezet sátrához, a táboron kívül.

8 Amikor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép fölkelt, mindenki a sátra ajtajában állt, és Mózes után nézett, amíg bement a sátorba.

9 És az történt, hogy valahányszor Mózes bement a sátorba, felhőoszlop szállt le, megállt a sátor ajtajában, és Isten beszélt Mózessel.

10 Amikor az egész nép látta, hogy a felhőoszlop a sátor ajtajánál áll, fölkeltek mindannyian, és mindenki meghajolt a sátrának ajtajában.

11 Az ÚR pedig színről színre beszélt Mózessel, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsué, Nún fia, nem távozott el a sátorból.

12 Azt mondta Mózes az ÚRnak: Lásd, te azt mondod nekem, hogy vidd föl ezt a népet. De nem mutattad meg nekem, hogy kit küldesz velem. Pedig azt mondtad: név szerint ismerlek, és kedvet találtál előttem.

13 Most azért, ha kedvet találtam előtted, ismertesd meg velem utadat, hogy ismerjelek téged, és kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.

14 Ő így szólt: Arcom menjen-e veletek, hogy megnyugtassalak?

15 Mózes ezt felelte: Ha arcod nem jár velünk, ne is vigyél ki minket innen!

16 Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-e, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e föld színén van.

17 Az ÚR azt felelte Mózesnek: Megteszem ezt is, amit kívántál, mert kedvet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.

18 Így felelt Mózes: Kérlek, mutasd meg nekem dicsőségedet!

19 Erre azt mondta az ÚR: Megteszem, hogy elvonuljon előtted egész fenségem, és kijelentem előtted az ÚR nevét: könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek.

20 Majd így folytatta: arcomat azonban nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.

21 Majd azt mondta az ÚR: Íme, van itt hely nálam; állj a kősziklára!

22 És amikor dicsőségem elvonul előtted, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, míg átvonulok.

23 Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engem, de az arcomat nem láthatod.

34. fejezet

1 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Vágj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, hogy fölírjam rájuk azokat a szavakat, amelyek az előző táblákon voltak, amelyeket széttörtél.

2 Légy készen reggelre, és jöjj föl reggel a Sínai-hegyre, és állj elém ott a hegy tetején.

3 De senki se jöjjön föl veled, és senki ne mutatkozzék az egész hegyen! Juhok és marhák se legeljenek a hegy környékén.

4 Vágott tehát Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, fölkelt reggel, fölment a Sínai-hegyre, amint az ÚR parancsolta neki, és a kezébe vette a két kőtáblát.

5 Az ÚR pedig leszállt a felhőben, odaállt mellé, és ő nevén szólította az URat.

6 Az ÚR pedig elvonult előtte, és így kiáltott: Az ÚR, az ÚR, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy az irgalmassága és igazsága.

7 Irgalmas marad ezerízig, megbocsát hamisságot, vétket és bűnt. De nem hagyja a bűnt büntetlenül, meglátogatja az atyák vétkéért a fiakat és unokáikat harmad- és negyedízig.

8 Ekkor Mózes nagy sietséggel földre borult, és lehajtotta fejét.

9 És azt mondta: Uram, ha megnyertem jóindulatodat, kérlek, járj közöttünk, Uram! Mert keménnyakú nép ez! Bocsásd meg vétkeinket és gonoszságunkat, és fogadj minket örökségeddé!

10 Az ÚR pedig azt mondta: Íme, szövetséget kötök. Egész néped előtt csodákat teszek, amilyenek nem voltak az egész földön egyetlen nép között sem, és meglátja az egész nép, amely között vagy, az ÚR cselekedeteit. Mert csodálatos az, amit veled cselekszem.

11 Jegyezd meg magadnak, amit ma parancsolok neked. Íme, kiűzöm előled az emóriakat, kánaániakat, hettitákat, perizzieket és jebúsziakat.

12 Vigyázz magadra, nehogy szövetséget köss annak a földnek lakosaival, amelyre bemész, mert csapdává válnak számodra.

13 Hanem rontsátok le oltáraikat, törjétek össze bálványaikat, és vágjátok ki szent fáikat.

14 Mert nem szabad imádnod más istent! Mert az ÚR, akinek a neve „féltőn szerető”, valóban féltőn szerető Isten.

15 Semmiképpen se köss szövetséget annak a földnek lakosaival, hogy amikor isteneiket követve paráználkodnak, és áldoznak isteneiknek, és meghívnak téged, ne egyél áldozatukból.

16 Feleséget se végy fiaidnak az ő leányaik közül, hogy mikor azok isteneiket követve paráználkodnak, fiaidat ne vigyék paráználkodásra az ő isteneiket követve.

17 Ne csinálj magadnak öntött istenszobrokat!

18 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg! Hét napig egyél kovásztalan kenyeret az Ábíb hónap idején, amint megparancsoltam neked. Mert Ábíb hónapban jöttél ki Egyiptomból.

19 Mindaz, ami anyja méhét megnyitja, az enyém legyen, és minden hím jószágod is, amely tehenednek vagy juhodnak első ellése.

20 De a szamár első csikóját juhon váltsd meg. Ha pedig nem váltod meg, szegd nyakát. Fiaid közül minden elsőszülöttet válts meg, és ne jöjjön elém senki üres kézzel.

21 Hat napon át munkálkodjál, a hetedik napon pedig pihenj. Még szántás és aratás idején is pihenj.

22 A hetek ünnepét is tartsd meg a búza első termésének aratásakor meg a betakarítás ünnepét is az év végén.

23 Évenként háromszor minden férfi jelenjen meg az Úrnak, Izráel URának és Istenének színe előtt.

24 Mert népeket űzök ki előled, és kiszélesítem határodat, és senki sem kívánja meg földedet, amikor évenként háromszor fölmész, hogy a te URad, Istened előtt megjelenj.

25 Áldozatom vérét ne ontsd ki a kovász mellett, és ne maradjon reggelre a páskaünnep áldozatából!

26 Földed zsengéjéből az elsőt vidd föl az ÚRnak, a te Istenednek házába! Ne főzz gödölyét az anyjának tejében!

27 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Írd föl ezeket az igéket, mert e szavaknak megfelelően kötöttem szövetséget veled és Izráellel.

28 És Mózes ott volt az ÚRral negyven nap és negyven éjjel. Kenyeret sem evett, vizet sem ivott. És fölírta a táblákra a szövetség szavait, a tíz parancsot.

29 Amikor Mózes a Sínai-hegyről lejött, kezében volt a bizonyság két táblája. Mikor a hegyről leereszkedett Mózes, nem tudta, hogy arcbőre sugárzik, mivel Istennel beszélt.

30 És amint Áron és Izráel minden fia meglátta, hogy arcbőre sugárzik, féltek közeledni hozzá.

31 Mózes pedig megszólította őket, és Áron és a gyülekezet vezetői mind odamentek hozzá, és Mózes beszélt velük.

32 Azután Izráel fiai is mind odamentek hozzá, és megparancsolta nekik mindazt, amit az ÚR meghagyott neki a Sínai-hegyen.

33 Amikor Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédét, leplet tett az arcára.

34 És valahányszor az ÚR elé ment, hogy vele beszéljen, levette a leplet, amíg ki nem jött. Kijőve pedig elmondta Izráel fiainak, amit parancsként kapott.

35 És Izráel fiai látták Mózes arcát, hogy sugárzik az arcbőre. Ekkor a leplet ismét arcára borította addig, amíg be nem ment, hogy Istennel beszéljen.

35. fejezet

1 Azután összegyűjtötte Mózes Izráel fiainak egész gyülekezetét, és azt mondta nekik: Ezek azok a dolgok, amelyeket az ÚR parancsolt, hogy cselekedjétek meg:

2 hat napon át dolgozzatok, a hetedik nap pedig szent legyen számotokra, az ÚR nyugalmának szombatja legyen az. Aki azon dolgozik, azt meg kell ölni.

3 Ne gyújtsatok tüzet házaitokban szombatnapon.

4 És azt mondta még Mózes az Izráel fiai egész gyülekezetének: Ez az, amit az ÚR parancsolt:

5 gyűjtsetek magatok közt ajándékot az ÚRnak. Mindenki, akinek szíve önként hajlandó arra, hozzon felajánlást az ÚRnak, aranyat, ezüstöt és rezet.

6 Kék, bíborpiros, karmazsinszínű lenfonalat és kecskeszőrt.

7 Vörösre festett kosbőröket, borzbőröket és akácfát.

8 Világító olajat, balzsamot a kenet olajához és fűszereket a füstöléshez.

9 Ónixköveket és foglalatba való drágaköveket az éfódhoz és a hósenhez.

10 Akik értenek hozzá közületek, jöjjenek elő, hogy megcsinálják mindazt, amit az ÚR parancsolt:

11 A hajlékot, annak sátrát és takaróját, horgait, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait és talpait.

12 A ládát és rúdjait a fedéllel együtt és a függőkárpitot.

13 Az asztalt és rúdjait, minden edényét és a szent kenyerekhez valókat.

14 A világító mécsestartót és a hozzá való eszközöket: a mécseseit és a világítóolajat.

15 A füstölőoltárt és rúdjait, a kenet olaját és a jó illatú füstölőt, a hajlék ajtajára tett takarót.

16 Az egészen elégő áldozat oltárát, annak rézrostélyát, rúdjait és minden eszközét, a mosdómedencét és állványát.

17 Az udvar szőnyegeit, oszlopait, talpait és az udvar kapujának függönyét.

18 A hajlék szögeit, az udvar szögeit és köteleit.

19 A szolgálati ruhákat a szent hajlékban való szolgálathoz, Áron szent ruháit és fiai papi öltözékét.

20 Azután eltávozott Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes elől.

21 És eljött mindenki, akit szíve indított, és akit lelke hajtott, és felajánlásokat hoztak az ÚRnak a gyülekezet hajlékának elkészítéséhez, minden ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz.

22 És eljöttek a férfiak és az asszonyok, mindenki, akit szíve indított. Kapcsokat, függőket, gyűrűket, karperecet, mindenféle aranytárgyakat hozott mindenki, aki aranyból való ajándékot ajánlott föl az ÚRnak.

23 És mindenki aszerint, amije volt, hozott kék, bíborpiros és karmazsinszínű fonalat és lenfonalat, kecskeszőrt, vörösre festett kosbőröket és borzbőröket.

24 Aki ezüstöt vagy rezet tudott vinni, mind felhozta ajándékul az ÚRnak, és akinek akácfája volt, fölhozta a különféle munkákban való felhasználásra.

25 Az asszonyok közül pedig mind, akik értettek hozzá, saját kezükkel fontak, és fölvitték azt, amit fontak, a kék, bíborpiros és karmazsinszínű fonalat és a lenfonalat.

26 Azok az asszonyok pedig, akik értettek hozzá, kecskeszőrt fontak.

27 A főemberek pedig ónixköveket, foglalni való köveket hoztak az éfódhoz és a hósenhez.

28 Illatszert is és olajat a mécsesbe és a kenethez és fűszereket a füstöléshez.

29 Minden férfi és asszony, akit szíve önként indított, hogy áldozzon az egész munkára, amelyet az ÚR elrendelt Mózes által, hogy véghezvigyenek: Izráel fiai mind önként hoztak ajándékot az ÚRnak.

30 Ekkor azt mondta Mózes Izráel fiainak: Íme, az ÚR név szerint hívta el Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda nemzetségéből.

31 Betöltötte Istennek lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudománnyal minden mesterséghez,

32 hogy meg tudjon tervezni mindent, amit aranyból, ezüstből és rézből kell csinálni

33 és foglalásra való köveket vésni, fát faragni és minden mesterségbeli munkát elvégezni.

34 Azontúl alkalmassá tette arra is, hogy tanítson, mind ő, mind Oholíáb, Ahíszámák fia, a Dán nemzetségéből.

35 Betöltötte őket a bölcsesség lelkével, hogy el tudjanak végezni mindenféle faragó-, kötő- és hímzőmunkát kék, bíborpiros, karmazsinszínű fonalból és lenfonálból és minden takácsmunkát, és el is készítsék ezeket a munkákat, és mesterműveket gondoljanak ki.

36 Ezért Becalél, Oholíáb és mindazok a bölcs férfiak, akiknek az ÚR bölcsességet és értelmet adott, hogy meg tudjanak csinálni minden eszközt a szent hajlék szolgálatához: mindent pontosan úgy csináljanak meg, amiképpen az ÚR megparancsolta.

36. fejezet

1 Mózes tehát hívatta Becalélt, Oholíábot és mindazokat a bölcs férfiakat, akiknek elméjébe tudást adott az ÚR, és mindazokat, akiket szívük arra indított, hogy részt vegyenek annak a munkának a végrehajtásában.

2 Átvették Mózestől mindazokat a felajánlott dolgokat, amelyeket Izráel fiai hoztak a szent hajlék fölépítéséhez. Azon túl is minden reggel hoztak önkéntes ajándékot.

3 Eljöttek tehát mindazok a hozzáértő emberek, akik a szent hajlék különféle munkáin dolgoztak, ki-ki a maga mesterségében, amivel foglalkozott.

4 Azt mondták Mózesnek: Többet hordott a nép ajándékba, mint amennyi az ÚR által parancsolt munka elkészítéséhez szükséges.

5 Mózes ekkor parancsot adott ki, hogy vigyék hírül a táborban: se férfi, se asszony ezután ne készítsen semmiféle felajánlást a szent hajlék munkálataihoz! Ekkor abbahagyta a nép az ajándékhordást.

6 Mert az egész munka elvégzéséhez elég volt az adomány, még felesleg is maradt.

7 Az összes ott dolgozó bölcs szívű férfi együtt készítette a hajlékot. Tíz szőnyegből nagy hozzáértéssel készítették: kék, bíborpiros és karmazsinszínű sodrott lenből, rajta kerúbokkal.

8 Egy-egy szőnyeg hossza huszonnyolc könyök, szélessége négy könyök volt. Egyforma méretű volt minden szőnyeg.

9 Öt szőnyeget fűztek össze, és a másik öt szőnyeget is összefűzték egymással.

10 És az összefűzött szőnyegek közül a szélsőre kék hurkokat csináltak. Ugyanilyet készítettek a másik csoportban is a külső szőnyeg szélére.

11 Az egyik szőnyegre ötven hurkot csináltak, és ötven hurkot csináltak a másik szőnyeg szélén is, amelyik a másik csoportban volt. A hurkok egymással szemben voltak.

12 Ötven aranyhorgocskát is készítettek, és összefogták a szőnyegeket a horgocskákkal, egyiket a másikkal, és eggyé lett a hajlék.

13 Kecskeszőr szőnyegeket is készítettek, hogy tető legyen a hajlékon. Tizenegy ilyen szőnyeget csináltak.

14 Egy szőnyeg hossza harminc könyök és egy szőnyeg szélessége négy könyök volt. Azonos méretű volt a tizenegy szőnyeg.

15 Külön összefűztek még öt szőnyeget és külön hat szőnyeget is.

16 Ötven hurkot is készítettek a szőnyeg szélére, amely az összefűzött szőnyegek közül a szélén van. Ötven hurkot készítettek a szőnyeg szélére a másik csoportban is.

17 Készítettek ötven rézhorgocskát is a sátor összefűzésére, hogy eggyé legyen.

18 Takarót is készítettek a sátorra vörösre festett kosbőrökből és azon kívül egy takarót borzbőrökből.

19 Megcsinálták a deszkákat is a hajlékhoz akácfából, és felállították őket.

20 A deszkák hossza tíz könyök, egy deszkának a szélessége pedig másfél könyök.

21 Egy deszkának két csapja volt, egyik a másiknak megfelelő. Így készítették a hajlék összes deszkáját.

22 A deszkákat pedig így osztották el a hajlékhoz: húsz deszkát a déli oldalon, dél felé.

23 A húsz deszka alá negyven ezüsttalpat készítettek; mindegyik deszka alá két talpat annak két csapja szerint.

24 A hajlék másik végébe, az északi oldalon szintén húsz deszkát készítettek.

25 Negyven ezüsttalpat készítettek alájuk, két talpat az egyik deszka alá, két talpat a másik deszka alá is.

26 A hajlék nyugati oldalához hat deszkát készítettek.

27 A hajlék sarkaira, a két oldalra pedig két deszkát tettek.

28 Alulról kezdve kettesével voltak, felül pedig egybe voltak fogva egy karikával. Így készítették mindkettőt a két sarkon.

29 Tehát nyolc deszka volt összesen, és azoknak tizenhat ezüsttalpuk volt: kétkét talp egy-egy deszka alatt.

30 Reteszrudakat is készítettek akácfából. Ötöt a hajlék egyik oldalának deszkáihoz,

31 öt reteszrudat a hajlék másik oldalának deszkáihoz és öt reteszrudat a hajlék nyugati oldalának deszkáihoz hátulról.

32 Elkészítették a középső reteszrudat is, hogy fusson végig a deszkák közepén.

33 A deszkákat pedig arannyal borították be. Aranyból készítették a reteszrudak gyűrűjéül szolgáló karikákat is, és a reteszrudakat is beborították arannyal.

34 Elkészítették a függönyt is kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből, műgonddal beleszőtt kerúbokkal.

35 Készítettek hozzá négy oszlopot akácfából, és beborították őket arannyal. A horgaik is aranyból voltak, és négy ezüsttalpat is öntöttek hozzá.

36 Kék, bíborpiros, karmazsinszínű és sodrott lenből hímzett függönyt készítettek a sátor bejáratára.

37 Öt oszlopot is csináltak hozzá horgokkal együtt. Az oszlopfőket és az összekötőket beborították arannyal, öt talpuk pedig rézből volt.

37. fejezet

1 Azután elkészítette Becalél a ládát akácfából, amely két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas volt.

2 Beborította színarannyal kívül is, belül is, és körös-körül aranyszegélyt készített rá.

3 Négy aranykarikát öntött a négy sarkára, az egyik oldalára is kettőt, a másikra is kettőt.

4 Rudakat is készített akácfából, és beborította arannyal.

5 Betolta a rudakat a láda oldalán levő karikákba, hogy a láda hordozható legyen.

6 Két és fél könyök hosszú és másfél könyök széles fedelet is készítettek színaranyból.

7 Két kerúbot is készített aranyból a fedél két végére, vert aranyból csinálta őket:

8 az egyik kerúbot az egyik végére, a másik kerúbot a másikra. A fedél két végéből kovácsolta ki a kerúbokat.

9 A kerúbok pedig kiterjesztették szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyukkal a fedelet. Az arcuk egymással szemben volt, és a fedél felé fordult.

10 Azután elkészítette az asztalt akácfából, két könyök hosszúra, egy könyök szélesre és másfél könyök magasra.

11 Beborította tiszta arannyal, és körös-körül aranyszegélyt készített rá.

12 Körben egy tenyér széles keretet csinált, és a kerethez köröskörül aranyszegélyt is készített.

13 Azután öntött hozzá négy aranykarikát, és a karikákat ráillesztette a négy láb négy végére.

14 A karikák a keret mellett voltak, hogy tartsák a rudat, s így az asztalt hordozhassák.

15 Elkészítette a rudakat is akácfából, és beborította arannyal, hogy hordozhassák az asztalt.

16 Megalkotta színaranyból az asztalra való edényeket is: tálait, csészéit, kelyheit és kancsóit, amelyekkel italáldozatot áldoznak.

17 Elkészítette színaranyból a mécsestartót is. Vert aranyból csinálta a mécsestartót, szára, ága, csészéi, bimbói és virágai egy darabból voltak.

18 Hat ág jött ki az oldalaiból: az egyik oldalról is három mécsestartó ág, a másik oldalról is három mécsestartó ág.

19 Három mandulavirág formájú csésze volt az egyik ágon, bimbóval és virággal s a másik ágon is három mandulavirág formájú csésze volt bimbóval és virággal. Ilyen lett mind a hat ág, amelyek kinyúltak a mécsestartóból.

20 A mécsestartón pedig négy mandulavirág formájú csésze volt, bimbókkal és virágokkal.

21 Bimbó volt a két ág alatt, bimbó volt a másik két ág alatt is, és bimbó volt a harmadik két ág alatt, mind a hat belőle kinyúló ágnál.

22 A bimbók és ágaik egy darabból voltak. Színaranyból készült, egy darabból vert ötvösmunka volt az egész.

23 Elkészítette színaranyból a hét mécsest, a koppantóit és a hamutálait.

24 Egy talentum színaranyból készítette azt és az összes hozzá tartozó eszközt is.

25 Elkészítette akácfából a füstölőoltárt is, ennek hossza egy könyök, szélessége is egy könyök volt; négyzet alakú és két könyök magas volt. Vele egy darabból készültek a szarvai is.

26 Beborította színarannyal a tetejét, az oldalait körös-körül és a szarvait is. Aranyszegélyt is készített hozzá köröskörül.

27 Két aranykarikát is csinált a szegélye alá, kétoldalt mindkét oldalára, hogy rúdtartókul legyenek, amelyeken hordozhatják az oltárt.

28 A rudakat is akácfából csinálta, és azokat is beborította arannyal.

29 A szent kenet olaját is elkészítette és a tiszta, fűszerezett illatáldozatot, úgy, ahogy a kenetkeverő készíti.

38. fejezet

1 Azután elkészítette az egészen elégő áldozat oltárát akácfából, négyzet alakúra, öt könyök hosszúra, öt könyök szélesre és három könyök magasra.

2 Készített hozzá szarvakat is a négy sarkára. Vele egy darabból voltak a szarvai, és rézzel borította be őket.

3 Azután az összes edényt is elkészítette: a fazekakat, lapátokat, hintőedényeket, villákat és a szenesserpenyőket. Mindezt rézből készítette.

4 Hálószerű rostélyt is készített az oltárhoz rézből a pereme alá, alulról a közepéig.

5 Öntött négy karikát is a rézrostély négy sarkára, rúdtartónak.

6 A rudakat akácfából készítette, és rézzel borította be.

7 A rudakat betolta az oltár oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozhassák. Az oltárt deszkából, belül üresre készítette.

8 Elkészítette rézből a mosdómedencét és állványát is a szolgálattevő asszonyok fémtükreiből, akik a gyülekezet sátrának bejáratánál szoktak szolgálni.

9 Az udvart is elkészítette dél felől. A déli oldalon az udvar szőnyegfala százkönyöknyi volt, sodrott lenből.

10 Húsz oszlopa és húsz talpa rézből volt, az oszlopok horgai és átkötői pedig ezüstből.

11 Az északi oldalon is százkönyöknyi volt a szőnyeg, húsz oszloppal és húsz réztalppal. Az oszlopok horgai és átkötői ezüstből voltak.

12 Nyugat felől pedig ötven könyök szőnyeg volt falként, tíz oszloppal és tíz talppal . Az oszlopok horgai és átkötői ezüstből voltak.

13 A keleti oldalon is ötvenkönyöknyi volt mindez.

14 Az egyik felől tizenöt könyök szőnyeg volt hozzá, három oszlop és három talp,

15 és a másik felől is ugyanennyi. Az udvar kapujától jobbra is, balra is tizenöt könyök szőnyeg volt falként és hozzá három oszlop és három talp.

16 Az udvar minden szőnyege körös-körül sodrott lenből volt.

17 Az oszlopok talpai rézből készültek, a horgok és átkötők pedig ezüstből voltak, az oszlopfők is ezüsttel voltak beborítva. Az udvar oszlopait is mind ezüst átkötők övezték.

18 Az udvar kapujának függönye műgonddal volt kihímezve kék, bíborpiros és karmazsin fonállal és sodrott lenből. Hossza húsz könyök volt, a magassága pedig egész szélességében öt könyök, az udvar szőnyegeinek megfelelően.

19 Négy oszlopa és négy talpa rézből készült, a horgai ezüstből voltak, az oszlopfők borítása és átkötőik ezüstből.

20 A hajlék és az udvar szögei pedig köröskörül mind rézből voltak.

21 Ezek a hajléknak, a bizonyság hajlékának részei, amint Mózes parancsára számba vette a léviták szolgálatára Ítámár, Áron pap fia.

22 Becalél, Húr fiának, Úrínak fia a Júda nemzetségéből elkészítette mindazt, amit az ÚR parancsolt Mózesnek.

23 És vele együtt dolgozott Oholíáb, Ahíszámák fia a Dán nemzetségéből, aki mester volt a faragásban, illetve a kék, bíborpiros és karmazsinfonál és lenfonál kötésében és hímzésében.

24 Az arany, amelyet a munkára, a szent hely összes munkájára feldolgoztak, mindenestül áldozati arany volt: huszonkilenc talentum és hétszázharminc sékel összesen a szent sékel szerint.

25 Az ezüstöt pedig a gyülekezet számba vett tagjai adták össze, száz talentumot és ezerhétszázhetvenöt sékelt a szent sékel szerint.

26 Fejenként egy beka, vagyis fél sékel járt a szent sékel szerint mindenkitől, aki átesett a megszámláláson húszesztendőstől fölfelé, s ezek hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak.

27 A száz talentum ezüstből kiöntötték a szent helyhez való talpakat és a függöny oszlopainak talpait. Száz talpat száz talentumból, egy talentumból egy talpat.

28 Az ezerhétszázhetvenöt sékelből készítették az oszlopok horgait, beborították és átfogták az oszlopfőket.

29 Az áldozati réz pedig hetven talentum és kétezer-négyszáz sékel volt.

30 Abból készítették a talpakat a gyülekezet sátrának bejáratához, a rézoltárt, az ahhoz való rézrostélyt és az oltár minden edényét.

31 Az udvar talpait is körös-körül, az udvar kapujához való talpakat meg a hajlék összes cövekét és az udvar összes cövekét is körös-körül.

39. fejezet

1 A kék, bíborpiros és karmazsin fonálból pedig ruhákat készítettek a szent helyen való szolgálatra. Áronnak is úgy készítették a szent ruhákat, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.

2 Az éfódot aranyból, kék, bíborpiros és karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készítették.

3 Aranyból vékony lemezeket vertek, és fonalakká metélték, hogy műgonddal beledolgozzák a kék, bíborpiros, karmazsin és lenfonálba.

4 Összekötött vállkötőket készítettek hozzá, amelyeket két végükön kapcsoltak össze.

5 Az átkötő övet is, amely rajta volt, ugyanabból és ugyanúgy készítették, mint az éfódot: aranyból, kék, bíborpiros és karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból, ahogy Mózesnek parancsolta az ÚR.

6 Elkészítették azután az aranyfoglalatokba való ónixköveket is, és rávésték Izráel fiainak a nevét úgy, ahogy a pecsétvésők szokták.

7 És rátették őket az éfód vállkötőire az Izráel fiaira való emlékeztetés köveiként, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.

8 Műgonddal megcsinálták a hósent is, úgy, mint az éfódot: aranyból, kék, bíborpiros és karmazsin fonálból és sodrott lenből.

9 Négyzet alakú volt a hósen, és kétrétűre készítették. Egy arasz hosszú, egy arasz széles volt, kétrét hajtva.

10 Négy sor követ foglaltak bele, ilyen sorrendben: rubin, topáz és smaragd: az első sor.

11 A második sor: karbunkulus, zafír és gyémánt.

12 A harmadik sor: opál, agát és ametiszt.

13 A negyedik sor: krizolit, ónix és jáspis. Ezeket mind aranyfoglalatokba erősítették.

14 A kövek pedig Izráel fiainak nevei szerint voltak, a tizenkét névnek megfelelően. Mindegyik úgy volt metszve, mint a pecsétgyűrű, s mind a tizenkét nemzetség neve rajta volt.

15 A hósenre zsinórszerű láncot fontak színaranyból.

16 Azután csináltak két aranyfoglalatot és két aranykarikát. A két aranykarikát rátették a hósen két sarkára.

17 A két aranyfonatot pedig a hósen két sarkán levő két karikába fűzték.

18 A két fonat másik két végét odaerősítették a két foglalathoz, és az éfód vállkötőinek az előrészére tűzték.

19 Készítettek másik két aranykarikát is, és ráillesztették a hósen két sarkára, azon a szélén, amely befelé volt az éfód felől.

20 Csináltak még két aranykarikát, és az éfód két vállkötőjére tették alul, az elülső része felől, közel az összefűzéshez, az éfód öve fölött.

21 A hósent a karikáinál fogva odacsatolták az éfód karikáihoz kék zsinórral, hogy az éfód öve fölött legyen, és ne váljék el a hósen az éfódtól; amint az ÚR parancsolta Mózesnek.

22 Az éfód palástját kék lenből, takácsmunkával készítették.

23 A palást közepén a nyak kivágása olyan volt, mint a páncélingé. Körben be volt szegve a nyílás, hogy el ne szakadjon.

24 A palást alsó szegélyére gránátalmákat készítettek kék, bíborpiros és karmazsinszínű sodrott fonálból.

25 Csengettyűket is készítettek színaranyból, és a csengettyűket a gránátalmák közé tették, a palást szegélyére, körös-körül a gránátalmák közé.

26 Csengettyű meg gránátalma, csengettyű meg gránátalma váltakozott a palást szegélyén körös-körül, hogy abban szolgáljanak, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.

27 Megcsinálták Áronnak és fiainak a lenköntösöket is, takácsmunkával.

28 A lensüveget is, a süveg ékességeit is lenből és a vászonnadrágokat sodrott lenből.

29 Az övet is sodrott lenfonálból és kék, bíborpiros és karmazsin színű fonálból műgonddal kihímezve, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.

30 A szent koronához való lapot is megcsinálták színaranyból, és felírták rá a pecsétvéséssel: Szentség az ÚRnak!

31 Kék zsinórt kötöttek rá, hogy felkössék vele a süveg elejére, amint az ÚR parancsolta Mózesnek.

32 Így készítették el a gyülekezet sátrának, a hajléknak valamennyi munkáját. Izráel fiai teljesen úgy csináltak mindent, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

33 És bemutatták Mózesnek a hajlékot: a sátrat és egész fölszerelését, horgait, deszkáit, reteszrúdjait, oszlopait és talpait.

34 A vörösre festett, kosbőrökből készült takarót, a borzbőrökből készült takarót, a függőkárpitot

35 és a bizonyság ládáját, annak rúdjait és fedelét.

36 Az asztalt, minden edényét és a szent kenyeret.

37 A színarany mécsestartót, annak mécseit, a fölszereléshez való mécseket és minden hozzávalót a világítóolajjal együtt.

38 Az aranyoltárt, a kenet olaját, a fűszerekből készített füstölőszereket és a sátor bejáratának függönyét.

39 A rézoltárt és annak rézrostélyát, rúdjait és minden edényét, a mosdómedencét és annak állványát.

40 Az udvar szőnyegfalait, oszlopait, talpait. Az udvar kapujára való függönyt, annak köteleit és cövekeit és a hajlék szolgálatára való minden eszközt a gyülekezet sátránál.

41 A díszes ruhákat a szent helyen végzendő szolgálathoz, a szent ruhákat, Áronnak és fiainak papi ruháit.

42 Ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek, minden munkát pontosan úgy végeztek el Izráel fiai.

43 Megtekintette Mózes az egész munkát, és íme, elkészült az; úgy készítették el, ahogy az ÚR parancsolta. Mózes ezért megáldotta őket.

40. fejezet

1 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Az első hónapban, a hónap első napján állítsd föl a hajlékot, a gyülekezet sátrát.

3 Tedd oda a bizonyság ládáját, és fedd be a ládát a fedéllel.

4 Azután vidd be az asztalt, és rendezd el, ami rá való. Vidd be a mécsestartót is, és gyújtsd meg a mécseseit.

5 Helyezd a füstölőáldozat aranyoltárát a bizonyság ládája elé, és tedd föl a függönyt a hajlék bejáratára.

6 Azután helyezd az egészen elégő áldozat oltárát a gyülekezet sátrának bejárata elé.

7 A mosdómedencét pedig helyezd a gyülekezet sátra és az oltár közé, és önts bele vizet.

8 Azután alakítsd ki köröskörül az udvart, és az udvar kapujára tedd föl a függönyt.

9 Azután vedd a kenet olaját, és kend meg a hajlékot és mindazt, ami benne van. Így szenteld meg azt és minden edényét, hogy szent legyen!

10 Kend meg az egészen elégő áldozat oltárát is és annak minden edényét. Így szenteld meg az oltárt, hogy az igen szentséges legyen!

11 A mosdómedencét és állványát is kend meg; így szenteld meg!

12 Azután állítsd Áront és fiait a gyülekezet sátrának bejáratához, és mosd le őket vízzel!

13 Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, és kend fel őt. Így szenteld fel, hogy a papom legyen!

14 A fiait is vezesd oda, és öltöztesd föl őket köntösükbe.

15 Kend fel őket, ahogy atyjukat is felkented, hogy a papjaim legyenek! Ez a felkenésük örökre pappá teszi őket nemzedékről nemzedékre.

16 És pontosan úgy cselekedett Mózes, egészen úgy, ahogy az ÚR parancsolta neki.

17 A második év első hónapjában, a hónap első napján történt, hogy felállították a hajlékot.

18 Mózes tehát felállította a hajlékot, és letette a talpait, a deszkáit is felállította, beillesztette a reteszrudakat, és felállította az oszlopait.

19 Azután kifeszítette a hajlékra a sátrat, és a sátor takaróját is ráterítette felülről, ahogy az ÚR parancsolta neki.

20 Fogta és betette a bizonyságot is a ládába. A rudakat pedig a ládához illesztette, és a ládára ráhelyezte a fedelet.

21 Azután bevitte a ládát a hajlékba, és föltette a függőkárpitot, hogy elfedje a bizonyság ládáját, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

22 Az asztalt is bevitte a gyülekezet sátrába, a hajlék északi oldalához, a függönyön kívül.

23 Sorban kenyeret rakott rá az ÚR előtt, ahogy az ÚR parancsolta.

24 A mécsestartót a gyülekezet sátrában az asztallal szemben helyezte el, a hajlék déli oldalánál.

25 Meggyújtotta a mécseseket az ÚR előtt, ahogy az ÚR parancsolta neki.

26 Az aranyoltárt pedig a gyülekezet sátrában a függöny előtt helyezte el.

27 És fűszerekből való füstölőszert füstölögtetett rajta, ahogy az ÚR parancsolta.

28 A hajlék bejáratára föltette a függönyt.

29 Az égőáldozat oltárát pedig a hajléknak, a gyülekezet sátrának bejáratánál helyezte el, és egészen elégő áldozatot és ételáldozatot mutatott be rajta, ahogy az ÚR parancsolta.

30 A mosdómedencét pedig a gyülekezet sátra és az oltár közé helyezte, és vizet öntött bele mosakodásra.

31 Ebben mosták meg Mózes, Áron és fiai a kezüket és a lábukat.

32 Amikor a gyülekezet sátrába mentek, és amikor az oltárhoz járultak, megmosakodtak, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

33 Azután elrendezte az udvart a hajlék és az oltár körül, és az udvar kapujára föltette a függönyt. Így végezte el Mózes a munkát.

34 Ekkor a felhő befedte a gyülekezet sátrát, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot.

35 És Mózes nem tudott bemenni, mert a felhő rajta nyugodott, és az ÚR dicsősége betöltötte a hajlékot.

36 És amikor a felhő felszállt a hajlékról, Izráel fiai elindultak. Így volt egész utazásuk alatt.

37 Ha pedig a felhő nem szállt föl, ők sem indultak el, míg csak föl nem szállt.

38 Mert az ÚR felhője volt a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .