Mózes negyedik könyve

1. fejezet

1 Így szólt az ÚR Mózeshez a Sínaipusztában, a gyülekezet sátrában a második hónap első napján, Egyiptom földjéről való kijövetelük után a második esztendőben:

2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét nemzetségeik szerint, atyáik háza népe szerint, a nevek száma szerint, minden férfit főről főre,

3 húszesztendőstől fogva és feljebb, mindenkit, aki harcra fogható Izráelben. Számláljátok meg őket seregenként, te és Áron!

4 Legyen veletek egy-egy férfi mindegyik törzsből, mindegyik atyái háza népének feje legyen.

5 Ez pedig a neve azoknak a férfiaknak, akik mellettetek fognak állni: Rúbenből Elicúr, Sedéúr fia.

6 Simeonból Selumiél, Cúrisaddaj fia.

7 Júdából Nahsón, Ammínádáb fia.

8 Issakárból Netanél, Cúár fia.

9 Zebulonból Eliáb, Hélón fia.

10 József fiai közül: Efraimból Elisámá, Ammihúd fia, Manasséból Gamliél, Pedácúr fia.

11 Benjáminból Abídán, Gideóni fia.

12 Dánból Ahiezer, Ammisaddaj fia.

13 Ásérból Pagiél, Okrán fia.

14 Gádból Eljászáf, Deúél fia.

15 Naftáliból Ahira, Énán fia.

16 Ezek a gyülekezetből elhívottak, atyjuk törzseinek fejei, Izráel nemzetségfői.

17 Maga mellé vette Mózes és Áron e név szerint is kijelölt férfiakat.

18 Összegyűjtötték az egész gyülekezetet a második hónap első napján, és bejegyezték születésük idejét nemzetségeik szerint, atyáik háza népe szerint, a nevek száma szerint, húszesztendőstől fogva és feljebb, főről főre.

19 Ahogy az ÚR parancsolta, úgy számlálta meg őket Mózes a Sínai-pusztában.

20 Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének fiai, azok leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, főről főre minden férfiú, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

21 akiket megszámláltak Rúben törzséből: negyvenhatezer-ötszáz lélek.

22 Simeon fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, főről főre minden férfi, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra fogható,

23 akiket megszámláltak Simeon törzséből: ötvenkilencezer-háromszáz.

24 Gád fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

25 akiket megszámláltak Gád törzséből: negyvenötezer-hatszázötven.

26 Júda fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

27 akiket megszámláltak Júda törzséből: hetvennégyezer-hatszáz.

28 Issakár fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

29 akiket megszámláltak Issakár törzséből: ötvennégyezer-négyszáz.

30 Zebulon fiainak leszármazottai nemzetségenként és háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

31 akiket megszámláltak Zebulon törzséből: ötvenhétezer-négyszáz.

32 József fiaiból Efraim fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

33 akiket megszámláltak Efraim törzséből: negyvenezer-ötszáz.

34 Manassé fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra fogható,

35 akiket megszámláltak Manassé törzséből: harminckétezer-kétszáz.

36 Benjámin fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

37 akiket megszámláltak Benjámin törzséből: harmincötezer-négyszáz.

38 Dán fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, a nevek száma szerint, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

39 akiket megszámláltak Dán törzséből: hatvankétezer-hétszáz.

40 Ásér fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

41 akiket megszámláltak Ásér törzséből: negyvenegyezer-ötszáz.

42 Naftáli fiainak leszármazottai nemzetségenként, háza népenként, név szerint számba véve, húszesztendőstől fogva és följebb minden harcra fogható,

43 akiket megszámláltak Naftáli törzséből: ötvenháromezer-négyszáz.

44 Ezeket vették számba, akiket Mózes, Áron és Izráel tizenkét fejedelme számolt meg; egy-egy férfi, mindegyik a háza népének feje.

45 Mindazok, akiket számba vettek Izráel fiai közül, atyáik háza népe szerint, húszesztendőstől fogva és följebb, minden harcra foghatót Izráelben,

46 mindazok, akiket megszámoltak: hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak.

47 De a lévitákat atyáik háza népe szerint nem vették számba közöttük.

48 Mert így szólt az ÚR Mózeshez:

49 Csak Lévi törzsét ne vedd számba, és ne sorold őket Izráel fiai közé,

50 hanem rendeld őket a bizonyság hajlékának, minden edényének és minden ahhoz valónak őrzőivé. Ők hordozzák a hajlékot, minden edényét, szolgáljanak mellette, és a hajlék körül táborozzanak.

51 Amikor a hajléknak tovább kell indulnia, a léviták szedjék szét, amikor pedig megáll a hajlék, a léviták állítsák föl. Ha pedig idegen közeledik hozzá, haljon meg.

52 Izráel fiai közül mindenki a maga táborában és az ő zászlaja alatt, seregeik szerint táborozzon.

53 A léviták pedig a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne legyen haragom Izráel fiainak gyülekezetén. A léviták lássák el a bizonyság hajlékának őrzését.

54 Izráel fiai úgy tettek, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.

2. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

2 Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvényei alatt, háza népeik zászlai alatt táborozzanak; a bizonyság sátra körül táborozzanak, annak oldalai mentén.

3 Így táborozzanak: keletre, napkelet felől Júda táborának zászlaja seregeivel és Júda fiainak fejedelme: Nahsón, Ammínádáb fia

4 és a serege, vagyis hetvennégyezer-hatszáz megszámlált ember.

5 Mellette pedig Issakár törzse táborozzon és Issakár fiainak fejedelme: Netanél, Cúár fia

6 és a serege, vagyis ötvennégyezer-négyszáz megszámlált ember.

7 Azután Zebulon törzse és Zebulon fiainak fejedelme: Eliáb, Hélón fia

8 és serege, vagyis ötvenhétezernégyszáz megszámlált ember.

9 Júda tábora összesen: száznyolcvanhatezer-négyszáz megszámlált ember, seregeik szerint. Ezek induljanak elsőnek.

10 Rúben táborának zászlaja legyen dél felől seregeivel és Rúben fiainak fejedelme: Elicúr, Sedéúr fia

11 és a serege, vagyis negyvenhatezer-ötszáz megszámlált ember.

12 Mellette pedig Simeon törzse táborozzon és Simeon fiainak fejedelme: Selumiél, Cúrisaddaj fia

13 és a serege, vagyis ötvenkilencezer-háromszáz számba vett ember.

14 Azután Gád törzse és Gád fiainak fejedelme: Eljászáf, Deúél fia

15 és a serege, vagyis negyvenötezer-hatszázötven számba vett ember.

16 Rúben táborának a seregei százötvenegyezer-négyszázötven számba vett emberből állnak. Ezek másodiknak induljanak.

17 Azután induljon a bizonyság sátra a léviták táborával a táborok között; ahogy táboroznak, úgy induljanak, mindegyik a maga helyén, a zászlaja alatt.

18 Efraim táborának zászlaja az ő seregeivel nyugat felé legyen és Efraim fiainak fejedelme: Elisáma, Ammihúd fia

19 és az ő serege, vagyis negyvenezer-ötszáz számba vett ember.

20 Mellette legyen Manassé törzse és Manassé fiainak fejedelme: Gamliél, Pedácúr fia

21 és a serege, vagyis harminckétezer-hétszáz számba vett ember.

22 Azután következik Benjámin törzse és Benjámin fiainak fejedelme: Abidán, Gideóni fia

23 és a serege, vagyis harmincötezer-négyszáz számba vett ember.

24 Efraim táborának seregei összesen: száznyolcezer-egyszáz számba vett ember. Ezek harmadiknak induljanak.

25 Dán táborának zászlaja legyen észak felől a seregeivel és Dán fiainak fejedelme: Ahiezer, Ammisaddaj fia

26 és az ő serege, vagyis hatvankétezer-hétszáz számba vett ember.

27 Mellette pedig Ásér törzse táborozzon és Ásér fiainak fejedelme: Pagiél, Okrán fia

28 és a serege, vagyis negyvenegyezer-ötszáz megszámlált ember.

29 Azután következik Naftáli törzse és Naftáli fiainak fejedelme: Ahíra, Énán fia

30 és a serege, vagyis ötvenháromezer-négyszáz számba vett ember.

31 Dán tábora összesen százötvenhétezer-hatszáz számba vett emberből áll. Utoljára induljanak a zászlaikkal.

32 Ezek után azok, akiket számba vettek Izráel fiai közül atyáik háza népe szerint. Összesen hatszázháromezer-ötszázötvenen voltak a táborban a számba vettek seregenként.

33 De a léviták nem voltak számba véve Izráel fiai között, ahogyan az ÚR parancsolta Mózesnek.

34 És Izráel fiai mind pontosan aszerint cselekedtek, amint az ÚR parancsolta Mózesnek; úgy táboroztak zászlaik szerint, és úgy indultak: mindegyik nemzetsége és nagycsaládja szerint.

3. fejezet

1 Ezek voltak Áron és Mózes leszármazottai abban az időben, amikor az ÚR beszélt Mózessel a Sínai-hegyen.

2 Ezek Áron fiainak nevei: az elsőszülött Nádáb, azután Abihú, Eleázár és Ítámár.

3 Ezek Áron fiainak, a fölkent papoknak a nevei, akiket papi szolgálatra avattak föl.

4 De Nádáb és Abihú meghalt az ÚR színe előtt, mivel idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt a Sínai-pusztában, fiaik pedig nem voltak. Ezért Eleázár és Ítámár viselték a papságot Áronnak, atyjuknak a színe előtt.

5 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

6 Hozd elő Lévi törzsét, és állítsd Áron pap elé, hogy szolgáljanak neki.

7 Ügyeljenek az ő és az egész gyülekezet szolgálatára a bizonyság sátra előtt, hogy végezhessék a hajlék körül való teendőket.

8 Ügyeljenek a gyülekezet sátrának minden eszközére is, és legyenek Izráel fiainak szolgálatára a hajlék körüli tennivalók ellátásával.

9 Add a lévitákat Áronnak és fiainak, mert ők valóban nekik adattak Izráel fiai közül.

10 Áront és fiait pedig rendeld föléjük, hogy végezzék papi teendőiket. Ha idegen járulna oda, haljon meg.

11 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

12 Íme, kiválasztottam a lévitákat Izráel fiai közül, minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja Izráel fiai között. Ezért a léviták az enyéim legyenek.

13 Mert enyém minden elsőszülött. Amikor megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár állat, enyéim legyenek. Én vagyok az ÚR.

14 Azután így szólt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában:

15 Vedd számba Lévi fiait atyáik háza népe szerint, nemzetségeik szerint. Egy hónapostól fogva és azon felül minden férfinemhez tartozót végy számba.

16 Számba vette azért Mózes őket az ÚR szava szerint, amint meghagyta neki.

17 És ezek voltak Lévi fiai név szerint: Gérsón, Kehát és Merári.

18 Ezek Gérsón fiainak nevei és nemzetségei: Libni és Simei.

19 Továbbá Kehát fiai és nemzetségei: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél.

20 Merári fiai és nemzetségei pedig: Mahli és Músi. Ezek Lévi nemzetségei atyáik háza népe szerint.

21 Gérsóntól való a Libni nemzetség és Simei nemzetsége. Ezek a gérsóni nemzetségek.

22 A számba vett férfiak egy hónapostól fölfelé összesen hétezer-ötszázan voltak.

23 A gérsóni nemzetségnek a hajlék mögött, nyugat felől kellett táboroznia.

24 A gérsóniak háza népének feje pedig Eljászáf, Láél fia volt.

25 Gérsón fiainak a tiszte ügyelni a gyülekezet sátránál a hajlékra, a sátorra, annak takarójára és a gyülekezet sátra bejáratának függönyeire,

26 továbbá az udvar szőnyegfalára és az udvar bejáratának függönyére és a hozzá tartozó köteleknél minden tennivaló elvégzésére.

27 Keháttól való az Amrám nemzetség, a Jichár nemzetség, a Hebrón nemzetség és az Uzzíél nemzetség. Ezek Kehát nemzetségei.

28 Egy hónapostól fogva és fölfelé az összes férfi nyolcezer-hatszáz fő volt, ők voltak a szent hely őrzői.

29 Kehát fiainak nemzetségei a hajlék oldala mellett, dél felől táborozzanak.

30 A kehátiak nemzetségének, atyái háza népének fejedelme Elicáfán, Uzzíél fia.

31 Az ő tisztük ügyelni a ládára, az asztalra, a mécsestartóra, az oltárokra és a szentély edényeire, amelyekkel szolgálnak, a takaróra és minden azzal járó szolgálatra.

32 A léviták legfőbb fejedelme Eleázár, Áron pap fia, ő a szent helynél tevékenykedők felügyelője.

33 Meráritól való Mahli és Músi nemzetsége. Ezek Merári nemzetségei.

34 A számba vett férfiak pedig egy hónapostól fogva fölfelé hatezer-kétszázan voltak.

35 Merári nemzetségének, atyái háza népének fejedelme Cúriél, Abihail fia. A hajlék észak felől való oldala mellett táboroztak.

36 Merári fiainak a tiszte felügyelni a hajlék deszkáira, reteszrúdjaira, oszlopaira és talpaira, minden edényére és minden azzal járó szolgálatra.

37 Továbbá az udvar körül való oszlopokra és azok talpaira, szögeire és köteleire.

38 A hajlék előtt keletre, a gyülekezet sátra előtt, napkelet felől Mózes, Áron és fiai táborozzanak, a szent hely körül végezzék teendőiket Izráel fiainak szolgálatában. Ha pedig idegen járulna oda, meg kell halnia.

39 Az összes megszámlált lévita, akiket Mózes és Áron az ÚR rendeletére nemzetségenként számba vett egy hónapostól fogva és fölfelé: huszonkétezer fő.

40 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: vedd számba Izráel fiai közül az elsőszülötteket egy hónapostól fogva és feljebb, éspedig név szerint vedd számba őket.

41 De válaszd külön nekem a lévitákat az Izráel fiai közül való minden elsőszülött helyett és a léviták jószágait Izráel jószágainak minden elsőszülöttje helyett, mert én vagyok az ÚR.

42 Mózes tehát számba vette Izráel fiainak minden elsőszülöttjét, ahogy az ÚR parancsolta neki.

43 A név szerint számba vett összes elsőszülött egy hónapostól fogva és feljebb huszonkétezer-kétszázhetvenhárom fő volt.

44 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

45 Válaszd ki a lévitákat az Izráel fiai közül való minden elsőszülött helyett és a léviták állatait az ő állataik helyett, és a léviták az enyéim legyenek. Én vagyok az ÚR.

46 Ami pedig a kétszázhetvenhárom megváltását illeti, akik a léviták számán felül vannak Izráel fiainak elsőszülöttei közül,

47 végy öt-öt sékelt fejenként. A szent sékel szerint vedd azt, amelyben húsz géra egy sékel.

48 Add azt a pénzt Áronnak és fiainak váltságul a köztük levő számfelettiekért.

49 Beszedte tehát Mózes a váltságpénzt azoktól, akik a léviták által megváltottak számán felül voltak.

50 Izráel fiainak elsőszülöttjeitől szedte be e pénzt, ezerháromszázhatvanöt sékelt a szent sékel szerint.

51 Mózes a megváltottak pénzét Áronnak és fiainak adta az ÚR parancsa szerint, amint megparancsolta Mózesnek.

4. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

2 Vedd számba Kehát fiait Lévi fiai közül nemzetségenként és háza népenként,

3 harmincesztendőstől és azon felül az ötvenévesig minden hadra foghatót, hogy munkálkodjék a gyülekezet sátránál.

4 Ez a tennivalója Kehát fiainak a gyülekezet sátránál a legszentségesebb dolgokkal:

5 amikor indulni akar a tábor, Áron és fiai menjenek be, vegyék le a függőkárpitot, és takarják be a bizonyság ládáját.

6 Tegyenek rá borzbőrből készült takarót, borítsák be egy egészen kék ruhával, és dugják bele a rúdjait.

7 A szent kenyerek asztalát is borítsák be egy teljesen kék ruhával, tegyék rá a tálakat, a csészéket, a kelyheket és az italáldozati kancsókat. A szüntelen ott levő kenyér is rajta legyen!

8 Azután terítsék le karmazsin fonálból készült ruhával, fedjék be borzbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait is.

9 Vegyenek kék ruhát, és takarják be a mécsestartót és mécseseit, koppantóit, hamutartóit és minden olajosedényét, amelyekből feltöltik.

10 Tegyék azt és minden edényét borzbőrből csinált takaróba, és tegyék a hordozórudakra.

11 Az aranyoltárt is terítsék le kék ruhával, fedjék be borzbőr takaróval, és dugják bele a rúdjait.

12 Szedjék össze a szent szolgálat minden eszközét, amelyeket a szentélyben használnak, és tegyék kék ruhába, takarják be borzbőr takaróval, majd tegyék a hordozórudakra.

13 Azután takarítsák el a hamut az oltárról, és terítsenek rá bíborpiros ruhát.

14 Tegyék rá arra az összes hozzá tartozó használati tárgyat, amelyekkel azon szolgálnak: a szenesserpenyőket, a villákat, a lapátokat és a hintőedényeket, az oltár minden eszközét. Terítsenek rá borzbőr takarót, és dugják bele a rúdjait is.

15 Mikor pedig Áron és fiai elvégezték a szentélynek és a szentély minden edényének betakarását a tábor elindulásakor, akkor jöjjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent hely egyetlen edényét sem, mert akkor meghalnak. Ezeket kell Keh

16 Eleázárnak, Áron pap fiának tiszte az, hogy gondot viseljen a világítóolajra, a füstölőszerekre, a szüntelen ételáldozatra és a kenet olajára. Az egész hajlékra és mindenre, ami abban van: mind a szent helyre, mind annak edényeire.

17 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

18 A kehátiak nemzetségének törzsét ne engedjétek kipusztulni a léviták közül.

19 Úgy bánjatok velük, hogy éljenek, és ne haljanak meg, amikor közel mennek az igen szentséges dolgokhoz: Áron és fiai menjenek oda, és szabják meg mindegyiknek a szolgálatát, hogy mit tegyen, és mit vigyen.

20 Egy pillanatra se menjenek be, hogy meglássák a szent dolgokat, hogy meg ne haljanak.

21 Ezután így szólt az ÚR Mózeshez:

22 Vedd számba Gérsón fiait is háza népenként és nemzetségenként.

23 A harmincesztendőstől és azon felül az ötvenesztendősig vedd számba őket, minden hadra foghatót, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátránál.

24 Ez legyen a gérsóni nemzetség dolga, amit tenniük és vinniük kell:

25 ők vigyék a hajlék függönyeit és a gyülekezet sátrát, annak takaróját és a borzbőr takarót, amely rajta van felül, és a gyülekezet sátra bejáratának függönyét.

26 És az udvar szőnyegfalait, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar kapunyílásának függönyét, azoknak köteleit és a hozzájuk tartozó minden edényt. Ők végezzék el mindazt, amit azokkal tenni kell.

27 Áronnak és fiainak parancsa szerint végezzék Gérsón fiai minden szolgálatukat, minden tenni- és vinnivalójuk tekintetében. Bízzatok rájuk minden hordozni való csomagot.

28 Ez a gérsóni nemzetségek tennivalója a gyülekezet sátra körül. Áron pap fiának, Ítámárnak keze alatt szolgáljanak.

29 Merári fiait is vedd számba nemzetségenként és háza népenként;

30 harmincévestől fölfelé az ötvenévesig minden hadra fogható végezzen szolgálatot a gyülekezet sátra körül.

31 Ezek pedig, amire ügyelniük kell a továbbvitelnél és a gyülekezet sátrában való minden szolgálatuknál: a hajlék deszkái, annak reteszrúdjai, oszlopai és talpai.

32 Az udvar körös-körül való oszlopai és azok talpai, cövekei és kötelei és az azokhoz tartozó egész fölszerelés. Név szerint adjátok át nekik a fölszerelést, melyet vinniük kell.

33 Ez Merári fiai nemzetségének a tennivalója, ezzel szolgáljanak a gyülekezet sátránál Áron pap fiának, Ítámárnak parancsa szerint.

34 Mózes, Áron és a gyülekezet fejedelmei számba vették Kehát fiait nemzetségenként, háza népenként;

35 harmincévestől fölfelé ötvenévesig minden hadra foghatót, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátránál.

36 Az ő nemzetségeikből kétezer-hétszázötvenet vettek számba.

37 Ezek a keháti nemzetség megszámláltjai, akik a gyülekezet sátránál szolgáltak, akiket Mózes és Áron vett számba az ÚR parancsa szerint.

38 A Gérsón fiai közül számbavettek nemzetségenként és háza népenként,

39 harmincévestől fölfelé ötvenévesig, minden hadra fogható, aki szolgálatot végzett a gyülekezet sátránál:

40 kétezer-hatszázharminc fő.

41 Ennyien voltak a Gérsón fiainak nemzetségeiből számbavettek, akik a gyülekezet sátránál szolgáltak, akiket Mózes és Áron számba vett az ÚR parancsa szerint.

42 A Merári fiainak nemzetségéből a számbavettek nemzetségenként és háza népenként,

43 harmincévestől fölfelé ötvenévesig, minden hadra fogható, akik a bizonyság sátránál szolgáltak:

44 az ő nemzetségeikből számbavettek háromezer-kétszázan voltak.

45 Ennyien voltak a Merári fiainak nemzetségeiből számbavettek, akiket megszámlált Mózes és Áron az ÚR beszéde szerint, Mózes keze által.

46 Mindnyájan a megszámlált léviták, akiket megszámlált Mózes, Áron és Izráel fejedelmei nemzetségeik és atyjuk háza népe szerint,

47 harmincévestől fölfelé az ötvenévesig mindenki, akinek csak szolgálatba kellett állnia, hogy végezze, amit tennie és vinnie kell a bizonyság sátránál.

48 Ezeknek száma nyolcezer-ötszáznyolcvan volt.

49 Az ÚR Mózesnek adott parancsa szerint vették számba őket, mindekinek megvolt a maga tenni- és vinnivalója. Úgy vették számba őket, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.

5. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy küldjenek ki a táborból minden leprást, minden magfolyóst és mindenkit, aki holttest miatt lett tisztátalanná.

3 Küldjék ki, akár férfi, akár nő. A táboron kívülre küldjétek őket, hogy ne tegyék tisztátalanná a táborukat, ahol én közöttük lakom.

4 Úgy is cselekedtek Izráel fiai, és kiküldték őket a táboron kívül. Úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogy az ÚR meghagyta Mózesnek.

5 Azután így szólt hozzá az ÚR:

6 Mondd meg Izráel fiainak: Ha akár férfi, akár nő bármilyen bűnt követ el egy másik ember ellen, mellyel hűtlenné válik az ÚRhoz, az a lélek vétkessé lesz.

7 Vallja meg azért bűnét, amelyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, amelyet okozott teljes értékében, majd toldja meg annak ötödrészével, és adja annak, akinek kárt tett.

8 Ha pedig nincs az embernek olyan rokona, akinek megfizethetné a kárt, a megtérített kár az ÚRé legyen a pap számára az engesztelésre való koson kívül, amellyel engesztelést végeznek érte.

9 Izráel fiainak minden szent adományából minden felmutatott áldozat azé a papé legyen, akihez viszik.

10 Mindenkinek a szent adománya az övé legyen. Amit pedig bárki a papnak ad, az a papé legyen.

11 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

12 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha elhajol valakinek a felesége, és hűtlenné válik iránta,

13 és valaki vele hál, és az férje előtt titokban marad, és titkolják, hogy ő megfertőztetett, bizonyság pedig nincs ellene, és a bűnön sem kapták rajta,

14 de felgerjed benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, mivelhogy az megfertőztetett, vagy felgerjed benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, jóllehet az nem fertőztetett meg,

15 akkor vigye a férfi a feleségét a paphoz, és vigye el vele együtt az érte való áldozatot: egy efa árpalisztnek a tizedrészét. De ne öntsön rá olajat, és ne tegyen rá tömjént, mert féltékenységi ételáldozat az, emlékeztető ételáldozat, amely hamisságra eml

16 A pap pedig állítsa az asszonyt az ÚR színe elé.

17 Vegyen a pap egy cserépedénybe szent vizet, azután vegyen a hajlék talaján levő porból is, és tegye a vízbe.

18 Állítsa a pap az asszonyt az ÚR színe elé, takarja ki a fejét, és tegye annak kezébe az emlékeztető ételáldozatot; féltékenységi ételáldozat az. A pap kezében pedig átokhozó keserű víz legyen.

19 Eskesse meg őt a pap, és ezt mondja az asszonynak: „Ha nem hált veled senki, és ha nem hajoltál el tisztátalanságra férjed mellett, ne ártson neked ez az átokhozó keserű víz,

20 csak akkor, ha elhajoltál a férjed mellől, és megfertőztetted magadat, és valaki veled hált a férjeden kívül.”

21 Miután megeskette a pap az asszonyt az átokhozó esküvel, ezt mondja az asszonynak: „Tegyen az ÚR átok és eskü példájává néped között, szárítsa meg a medencédet az ÚR, és tegye dagadttá a méhedet.

22 Menjen be ez a víz a belső részeidbe, hogy megdagadjon a méhed, és megszáradjon a medencéd.” Az asszony pedig mondja: „Ámen! Ámen!”

23 Írja föl a pap ezeket az átkokat egy lapra, azután mossa be a keserű vízbe.

24 Itassa meg az asszonnyal az átokhozó keserű vizet, hadd menjen belé, keserű fájdalmat okozva.

25 Azután vegye el a pap az asszony kezéből a féltékenységi ételáldozatot, mutassa fel az ÚR színe előtt, és vigye az oltárhoz.

26 Vegyen egy marokkal a pap az ételáldozatból emlékeztető áldozatul, égesse el az oltáron, és itassa meg az asszonnyal a vizet.

27 Miután megitatta vele, akkor az történik, hogy ha csakugyan megfertőztette magát, és hűtlenné lett a férjéhez, bemegy az az átokhozó víz őbelé keserű fájdalmat okozva, megdagad a méhe, megszárad a medencéje, és az az asszony átkozott lesz népe között.

28 Ha pedig nem fertőztette meg magát az asszony, hanem tiszta, akkor nem árt neki a víz, és termékeny lesz.

29 Ez a féltékenység törvénye. Amikor elhajol az asszony a férje mellől, és megfertőzteti magát,

30 vagy amikor valaki, akiben fölgerjed a féltékenység lelke annyira, hogy féltékenykedik a feleségére, és a feleségét az ÚR színe elé állítja, a pap e törvény szerint cselekedjék vele.

31 A férfi ártatlan lesz a bűntől, az asszony pedig viseli az ő bűnének a terhét.

6. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor egy férfi vagy asszony külön is fogadalmat tesz, názírfogadalmat, hogy így az ÚRnak szentelje magát,

3 szakassza el magát a bortól és a részegítő italtól. Borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyon, és szőlőből csinált italt se igyon, se új, se aszú szőlőt ne egyen.

4 Názírságának egész ideje alatt semmi olyasmit ne igyon, ami a szőlőtőről való, a szőlő magvától fogva a szőlő héjáig.

5 Názír fogadalmának egész idején ne érje borotva a fejét, míg be nem telnek a napok, amelyekre az ÚRnak szentelte magát. Szent legyen, hagyja növekedni fején a hajfürtöket.

6 Egész idő alatt, amelyre az ÚRnak szentelte magát, ne menjen be holttesthez.

7 Se apjának, se anyjának, se fiú-, se leánytestvéreinek holttestével ne fertőztesse meg magát, amikor meghalnak, mert Istenének názírsága van a fején.

8 Názírságának egész idején az ÚRnak legyen szentelve.

9 Ha pedig hirtelen meghal valaki őnála, és tisztátalanná teszi az ő názír fejét, nyírja meg a fejét tisztulásának napján. A hetedik napon nyírja meg.

10 A nyolcadik napon pedig vigyen két gerlicét vagy két galambfiókát a papnak a gyülekezet sátrának bejáratához.

11 Készítse el a pap az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul, és szerezzen neki engesztelést, amiért vétekbe esett a holttest miatt. Így szentelje meg a fejét azon a napon.

12 Názírságának napjait szentelje újra az ÚRnak, és vigyen vétkéért való áldozatul egy egyesztendős bárányt. Az előbbi napok pedig nem számítanak, mert tisztátalan lett a názír.

13 Ez pedig a názír törvénye: amely napon betelik názírságának ideje, vigyék őt a gyülekezet sátrának bejáratához.

14 Ő pedig vigye föl áldozatát az ÚRnak: egy egyesztendős, ép hím bárányt egészen elégő áldozatul és egy ép, egyesztendős, nőstény bárányt bűnért való áldozatul és egy ép kost hálaáldozatul.

15 Továbbá egy kosár kovásztalan kenyeret, olajjal kevert finomlisztből való lepényeket és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat a hozzájuk való étel- és italáldozatokkal.

16 Vigye azokat a pap az ÚR színe elé, és készítse el az ő bűnéért való áldozatát és egészen elégő áldozatát.

17 A kost is készítse el hálaadó áldozatul az ÚRnak a kosárban levő kovásztalan kenyerekkel együtt, és készítse el a pap az ahhoz való étel- és italáldozatot is.

18 A názír pedig nyírja le fejének hajkoronáját a gyülekezet sátrának bejáratánál, azután fogja odaszánt haját, és tegye a tűzre, amelyen a hálaáldozat van.

19 Fogja azután a pap a kos megfőtt lapockáját, egy kovásztalan lepényt a kosárból és egy kovásztalan pogácsát, és tegye a názír tenyerére őket, miután a názír lenyírta odaszánt haját,

20 és lóbálja meg a pap ezeket áldozatul az ÚR színe előtt. A papé az szent adományként a meglóbált szegyen és a fölemelt lapockán fölül. Ezután már ihat bort a názír.

21 Ez a fogadalmat tett názír törvénye, és ez az ő áldozata názírságáért az ÚRnak azonkívül, amire módja van. Názírságának törvénye szerint tartsa meg fogadalmát, amelyet tett, és aszerint cselekedjék.

22 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

23 Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik:

24 „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged.

25 Világosítsa meg az arcát rajtad az ÚR, és legyen kegyelmes hozzád.

26 Fordítsa feléd arcát az ÚR, és adjon neked békességet.”

27 Így tegyék nevemet Izráel fiaira, hogy megáldjam őket.

7. fejezet

1 Amikor Mózes befejezte a sátor felállítását, fölkente és fölszentelte azt minden edényével együtt; az oltárt is minden edényével együtt. Fölkente és fölszentelte azokat.

2 Odajárultak Izráel fejedelmei, a ház népek fejei, a törzsek fejedelmei, akik a számbavettek élén álltak.

3 Az ÚR elé vitték áldozatukat: hat fedett szekeret és tizenkét ökröt. Két fejedelem egy szekeret és mindegyik egy-egy ökröt. Odavitték azokat a sátor elé.

4 Ekkor az ÚR azt mondta Mózesnek:

5 Vedd át tőlük ezeket a gyülekezet sátrának szolgálatára. Add a lévitáknak, mindegyiknek a maga szolgálata szerint.

6 Átvette tehát Mózes a szekereket és az ökröket, és a lévitáknak adta őket.

7 Két szekeret és négy ökröt adott Gérsón fiainak szolgálatukhoz mérten.

8 Négy szekeret és nyolc ökröt adott Merári fiainak az ő szolgálatukhoz mérten, Ítámárnak, Áron pap fiának keze alá.

9 Kehát fiainak pedig semmit sem adott, mert az ő feladatuk volt, hogy a szent dolgokat vállukon vigyék.

10 Azután a fejedelmek az oltár fölszentelésére való dolgokat hoztak azon a napon, amelyen fölkenték azt, és odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé.

11 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Egyik nap az egyik fejedelem, másik nap egy másik fejedelem vigye oda az oltár fölszentelésére szánt áldozatát.

12 Az első napon Júda nemzetségéből Nahsón, Ammínádáb fia mutatta be áldozati ajándékát.

13 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény volt a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

14 Továbbá egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

15 Egy fiatal bika, egy kos, egy esztendős bárány egészen elégő áldozatul.

16 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

17 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt kecskebak és öt egyéves bárány. Ez Nahsónnak, Ammínádáb fiának az áldozati ajándéka.

18 A második napon Netanél, Cúár fia, Issakár nemzetségének fejedelme vitte ajándékát.

19 Áldozatként vitt egy százharminc sékel súlyú ezüsttálat, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedényt a szent sékel szerint; mind a kettő tele volt olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

20 Egy tíz sékel súlyú aranycsészét, tele füstölőszerekkel.

21 Egy fiatal bikát, egy kost, egy egyesztendős bárányt egészen elégő áldozatul.

22 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul.

23 Hálaadó áldozatul pedig két ökröt, öt kost, öt bakot, öt egyesztendős bárányt. Ez Netanélnak, Cúár fiának áldozati ajándéka.

24 A harmadik napon Zebulon fiainak fejedelme, Eliáb, Hélón fia következett.

25 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

26 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

27 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

28 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

29 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Eliábnak, Hélón fiának az áldozati ajándéka.

30 A negyedik napon Rúben fiainak fejedelme, Elicúr, Sedéúr fia következett.

31 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

32 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

33 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

34 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

35 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Elicúrnak, Sedéúr fiának az áldozati ajándéka.

36 Ötödnapon Simeon fiainak fejedelme, Selumiél, Cúrisaddaj fia következett.

37 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

38 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

39 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

40 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

41 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Selúmiélnak, Cúrisaddaj fiának az áldozati ajándéka.

42 Hatodnapon Gád fiainak fejedelme, Eljászáf, Deúél fia következett.

43 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

44 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

45 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

46 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

47 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Eljászáfnak, Deúél fiának az áldozata.

48 Hetednapon Efraim fiainak fejedelme, Elisámá, Ammihúd fia következett.

49 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

50 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

51 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

52 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

53 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Elisámának, Ammihúd fiának az áldozati ajándéka.

54 Nyolcadnapon Manassé fiainak fejedelme, Gamliél, Pedácúr fia következett.

55 Áldozati ajándéka egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

56 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

57 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

58 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

59 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Gamliélnak, Pedácúr fiának áldozati ajándéka.

60 A kilencedik napon Benjámin fiainak fejedelme, Abidán, Gideóni fia következett.

61 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

62 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

63 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

64 Egy kecskebak bűnért való ádozatul.

65 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Abidánnak, Gideóni fiának az áldozati ajándéka.

66 A tizedik napon Dán fiainak fejedelme, Ahiezer, Ammisaddaj fia következett.

67 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

68 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

69 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

70 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

71 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Ahiezernek, Ammisaddaj fiának az áldozati ajándéka.

72 A tizenegyedik napon Ásér fiainak a fejedelme, Pagiél, Okrán fia következett.

73 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

74 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

75 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

76 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

77 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Pagiélnak, Okrán fiának az áldozati ajándéka.

78 A tizenkettedik napon Naftáli fiainak a fejedelme, Ahira, Énán fia következett.

79 Áldozata egy százharminc sékel súlyú ezüsttál, egy hetven sékel súlyú ezüst hintőedény a szent sékel szerint, mind a kettő tele olajjal kevert finomliszttel, ételáldozatul.

80 Egy tíz sékel súlyú aranycsésze, tele füstölőszerekkel.

81 Egy fiatal bika, egy kos, egy egyesztendős bárány egészen elégő áldozatul.

82 Egy kecskebak bűnért való áldozatul.

83 Hálaadó áldozatul pedig két ökör, öt kos, öt bak, öt egyesztendős bárány. Ez Ahirának, Énán fiának az áldozati ajándéka.

84 Ez volt Izráel fejedelmeinek ajándéka az oltár fölszentelésére azon a napon, amelyen fölkenték azt: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüst hintőedény, tizenkét aranycsésze.

85 Százharminc sékel súlyú volt egy ezüsttál, egy ezüst hintőedény pedig hetven sékel súlyú. Az edények ezüstje összesen: kétezer-négyszáz sékel a szent sékel szerint.

86 Tizenkét aranycsésze füstölőszerekkel. Tíz-tíz sékel súlyú volt egy-egy csésze a szent sékel szerint: a csészék aranya összesen százhúsz sékel.

87 Az egészen elégő áldozatra való összes állat: tizenkét fiatal bika, tizenkét kos, tizenkét egyesztendős bárány a hozzájuk való ételáldozatokkal és tizenkét kecskebak bűnért való áldozatul.

88 A hálaadó áldozatra való összes állat pedig huszonnégy bika, hatvan kos, hatvan bak, hatvan egyesztendős bárány volt. Ez volt az oltár fölszentelésére való áldozat, miután fölkenték azt.

89 Mikor pedig bement Mózes a gyülekezet sátrába, hogy beszéljen Istennel, hallotta annak szavát, aki a bizonyság ládájának fedele felől szólt, a két kerúb közül. Onnan szólt hozzá.

8. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Szólj Áronnak, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a mécseket, hogy a hét mécses a mécsestartó elé világítson.

3 Úgy cselekedett Áron, és úgy rakta föl mécseit a mécsestartó elejére, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.

4 A mécsestartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból készült ötvösmunka mind a szára, mind a virága. Olyan forma szerint készítették a mécsestartót, amilyet az ÚR mutatott Mózesnek.

5 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek:

6 Vedd a lévitákat Izráel fiai közül, és tisztítsd meg őket.

7 Így cselekedj velük, hogy megtisztítsd őket: hintsd rájuk a tisztulás vizét, egész testüket borotválják le, és mossák ki ruhájukat, hogy tiszták legyenek.

8 Azután vegyenek egy fiatal bikát és hozzá való ételáldozatul olajjal kevert finomlisztet. Egy másik bikaborjút pedig vegyenek bűnért való áldozatul.

9 Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátra elé, és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész gyülekezetét.

10 Ezután vidd a lévitákat az ÚR elé, és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra.

11 Áron pedig ajánlja föl a lévitákat az ÚR színe előtt Izráel fiainak ajándékaként, hogy szolgáljanak az ÚRnak.

12 A léviták pedig tegyék kezüket a bikák fejére. Azután készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen elégő áldozatul az ÚRnak, engesztelésül a lévitákért.

13 Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld föl őket áldozatul az ÚRnak.

14 Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül, hogy a léviták az enyéim legyenek.

15 Csak azután mehetnek el a léviták a gyülekezet sátrában való szolgálatra, ha így megtisztítottad őket, és fölajánlottad őket ajándékul.

16 Mert egészen az enyéim ők Izráel fiai közül mindazok helyett, akik anyjuk méhét megnyitják. Izráel elsőszülöttei helyett vettem őket magamnak.

17 Mert enyém minden elsőszülött, aki akár embertől, akár állattól való Izráel fiainál. Attól a naptól szenteltem magamnak őket, amikor lesújtottam minden elsőszülöttre Egyiptom földjén.

18 A lévitákat pedig minden elsőszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai közül.

19 És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és fiainak Izráel fiai közül, hogy Izráel fiai helyett járjanak el a gyülekezet sátránál, és engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szent helyhez közelednek.

20 Így cselekedett Mózes, Áron és Izráel fiainak egész gyülekezete a lévitákkal. Ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek a léviták felől, teljesen úgy cselekedtek velük Izráel fiai.

21 Megtisztították magukat a léviták, kimosták ruháikat, fölajánlotta őket Áron ajándékul az ÚRnak, és engesztelést végzett értük Áron, hogy tisztává tegye őket.

22 Azután pedig bementek a léviták, hogy végezzék szolgálatukat a gyülekezet sátrában Áron és fiai előtt. Ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek a léviták felől, úgy cselekedtek velük.

23 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:

24 Ez is a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendős kora fölött menjen be minden lévita, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátránál.

25 Ötvenesztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatból, és ne szolgáljon tovább,

26 hanem segítse testvéreit a gyülekezet sátránál, hogy betölthessék tisztségüket; szolgálatot azonban ne teljesítsen. Így szabd meg a léviták szolgálati kötelességét.

9. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez a Sínaipusztában az Egyiptom földjéről való kijövetelük második esztendejében, az első hónapban:

2 Izráel fiai készítsék el a páskát a kijelölt időben.

3 E hónap tizennegyedik napján, este készítsék el a megadott időben. Teljesen annak rendje szerint készítsék el.

4 Szólt tehát Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskát.

5 Elkészítették a páskát az első hónapban, a hónap tizennegyedik napján alkonyatkor, a Sínai-pusztában. Mindent úgy cselekedtek Izráel fiai, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

6 De voltak néhányan, akik holttest érintése miatt tisztátalanok voltak, és nem készíthették el a páskát azon a napon, ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon,

7 és azt mondták: „Mi tisztátalanok vagyunk holttest érintése miatt. Miért tilos nekünk áldozatot vinni az ÚRnak a kijelölt időben Izráel fiai között?”

8 Azt mondta nekik Mózes: „Várjatok, amíg megértem, hogy mit parancsol az ÚR felőletek.”

9 Az ÚR pedig így szólt Mózeshez:

10 Ezt mondd Izráel fiainak: Ha valaki holttest érintése miatt tisztátalan, vagy messze úton van közületek vagy utódaitok közül, ennek ellenére készítsen páskát az ÚRnak.

11 A második hónap tizennegyedik napján, este készítsék el. Kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg.

12 Ne hagyjanak meg belőle semmit reggelig, és a csontját ne törjék meg. Mindent a páska rendtartása szerint készítsenek el.

13 De ha valaki tiszta, és nincs úton, és mégis elmulasztja a páskát elkészíteni, az ilyet ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az ÚRnak a megszabott időben, viselje az ilyen ember az ő bűnének terhét.

14 Ha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskát készít az ÚRnak, ő is a páska rendtartása és szertartásai szerint készítse azt. Ugyanez a rendtartás vonatkozzék mind a jövevényekre, mind a föld lakosaira.

15 A hajlék fölállításának napján pedig befedezte a felhő a hajlékot, a bizonyság sátrát, és este a hajlék fölött volt tűz formájában reggelig.

16 Így volt szüntelen: felhő borította be azt, éjjel pedig valami tűzforma.

17 Mihelyt felszállt a felhő a sátorról, azonnal elindultak Izráel fiai, és azon a helyen, ahol a felhő megállt, ott ütöttek tábort Izráel fiai.

18 Az ÚR parancsa szerint mentek Izráel fiai, és az ÚR parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott.

19 Ha a felhő hosszabb ideig nyugodott a hajlékon, akkor is megtartották Izráel fiai az ÚR rendelését, és nem indultak.

20 Megtörtént, hogy a felhő rövid ideig volt a hajlékon. Akkor is az ÚR szava szerint maradtak a táborban, és az ÚR szava szerint indultak el.

21 Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott. De mikor reggel a felhő felszállt, elindultak. Volt úgy, hogy csak egy nap és egy éjjel volt ott. De mikor a felhő felszállt, ők is indultak.

22 Ha két napig vagy egy hónapig vagy hosszabb ideig volt ott, ameddig a felhő ott vesztegelt a hajlékon, a táborban maradtak Izráel fiai is, és nem indultak tovább. Mikor pedig fölszállt, ők is elindultak.

23 Az ÚR parancsa szerint vertek tábort, és az ÚR parancsa szerint indultak el. Megtartották az ÚR rendelését az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint.

10. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstből csináltasd őket. A gyülekezet összegyűjtésére és a táborok elindítására szolgáljanak.

3 Mikor megfújják őket, az egész gyülekezet gyűljön hozzád a gyülekezet sátrának bejárata elé.

4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor a fejedelmek, Izráel ezreinek a fejei gyűljenek hozzád.

5 Ha pedig riadót fújtok, akkor azoknak tábora induljon, akik kelet felől táboroznak.

6 Amikor másodszor fújtok riadót, akkor azoknak tábora induljon, akik dél felől táboroznak. Riadót fújjanak nekik, hogy induljanak.

7 De mikor a gyülekezetet összegyűjtitek, csak kürtöljetek, és ne riadót fújjatok.

8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre.

9 Ha hadba mentek földeteken a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is azokkal a kürtökkel fújjatok riadót. És akkor megemlékezik rólatok az ÚR, a ti Istenetek, és megszabadultok az ellenségeitektől.

10 Az öröm napján, az ünnepeiteken és a hónapok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, amikor egészen elégő áldozatot és hálaáldozatot mutattok be, és megemlékezik rólatok a ti Istenetek. Én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.

11 A második esztendőben, a második hónapban, a hónap huszadik napján fölszállt a felhő a bizonyság hajlékáról,

12 és elindultak Izráel fiai úti rendjük szerint a Sínaipusztából, és a felhő a Párán-pusztában állapodott meg.

13 Ekkor indultak el először az ÚRnak Mózes által adott parancsa szerint.

14 Először Júda fiai táborának a zászlaja indult a csapatok élén. A sereg élén Nahsón, Ammínádáb fia állt.

15 Az Issakár fiainak a törzséből való sereg feje pedig Netanél, Cúár fia volt.

16 A Zebulon fiainak a törzséből való sereg feje Eliáb, Hélón fia volt.

17 Miután lebontották a hajlékot, elindultak Gérsón és Merári fiai, a hajlék hordozói.

18 Azután elindult Rúben táborának zászlaja a csapatok élén: a sereg élén Elicúr, Sedéúr fia állt.

19 A Simeon fiainak a törzséből való sereg feje pedig Selumiél, Cúrisaddaj fia volt.

20 A Gád fiainak a törzséből való sereg feje Eljászáf, Deúél fia volt.

21 Majd elindultak a kéhátiak is, a szentély hordozói, és fölállították a hajlékot, mire a többiek megérkeztek.

22 Azután elindult az Efraim fiai táborának zászlaja csapatuk élén. A sereg élén Elisámá, Ammihúd fia állt.

23 A Manassé fiainak a törzséből való sereg feje Gamliél, Padácúr fia volt.

24 A Benjámin fiainak a törzséből való sereg feje Abidán, Gideóni fia volt.

25 Majd Dán fiai táborának zászlaja indult el mint az egész tábor utóvédje. A sereg élén Ahiezer, Ammisaddaj fia állt.

26 Az Ásér fiainak a törzséből való sereg feje pedig Pagiél, Okrán fia volt.

27 A Naftáli fiai törzséből való sereg feje Ahira, Énán fia volt.

28 Ez volt Izráel fiainak a menetelési rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.

29 Mózes azt mondta Hóbábnak, aki a midjáni Reúélnak, Mózes apósának fia volt: Arra a helyre indulunk, amely felől azt mondta az ÚR: „Nektek adom.” Gyere velünk, és jót teszünk veled, mert az ÚR jót ígért Izráelnek.

30 De ő így felelt neki: Nem megyek. Inkább visszamegyek a hazámba és a rokonaim közé.

31 Mózes azt felelte: Kérlek, ne hagyj el minket, mert te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Légy minekünk szemünk gyanánt.

32 Ha eljössz velünk, minden jóban részesítünk, amit velünk tesz az ÚR.

33 Így haladtak az ÚR hegyétől háromnapi járásra, és az ÚR szövetségének ládája ment előttük háromnapi járásra, hogy megjelölje nekik, hol kell megszállniuk.

34 Az ÚR felhője volt fölöttük nappal, amikor elindultak a táborból.

35 Valahányszor pedig el akarták indítani a ládát, azt mondta Mózes: Kelj föl, URam, és széledjenek szét ellenségeid, és fussanak el előled gyűlölőid.

36 Amikor pedig megállt, azt mondta: Fordulj vissza, URam, Izráel ezreinek sokasága felé!

11. fejezet

1 Történt, hogy a nép az ÚR hallatára zúgolódni kezdett, hogy rosszul megy a dolga. Az ÚR meghallotta, és haragra gerjedt, felgyulladt ellenük az ÚR tüze, és megemésztette a tábor szélét.

2 Ekkor a nép Mózeshez kiáltott, Mózes pedig könyörgött az ÚRhoz, és megszűnt a tűz.

3 Azt a helyet Tabérának nevezte el, mert felgyulladt ellenük az ÚR tüze.

4 De a közöttük levő gyülevész nép kívánságba esett, és Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek, és azt mondták: Ki ad nekünk húst, hogy együnk?

5 Emlékezünk, hogy a halat Egyiptomban ingyen ettük, meg az uborkát, a dinnyét, a póréhagymát, a vöröshagymát és a fokhagymát.

6 Most pedig eleped a lelkünk, mert mindez hiányzik. Szemünk előtt nincs más, mint manna.

7 A manna pedig olyan volt, mint a koriander magja, a színe pedig mint az illatos gyantacsepp.

8 Szétszéledt a nép, szedték a mannát, és őrölték kézimalmokban vagy megtörték mozsárban, megfőzték fazékban, és pogácsát csináltak belőle. Az íze olyan volt, mint az olajos kalácsé.

9 Mikor pedig éjjel leszállt a harmat a táborra, a manna is mindjárt leszállt.

10 Mózes meghallotta, hogy a nép minden nemzetsége siránkozik a sátra bejáratánál. Akkor igen fölgerjedt az ÚR haragja, és Mózesnek sem tetszett ez.

11 Azt mondta Mózes az ÚRnak: Miért nyomorgatod így szolgádat? Miért nem találtam kegyelmet szemed előtt, miért raktad rám ennek az egész népnek a terhét?

12 Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép? Vajon én szültem-e őt, hogy azt mondod nekem: „Hordozd őt a kebleden, ahogy a dajka hordozza a csecsemőt, vidd arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak”?

13 Honnan vegyek húst, hogy az egész népnek adhassak, mert nekem siránkoznak ily módon: Adj nekünk húst, hadd együnk!

14 Nem hordozhatom én magam ezt az egész népet, mert erőm fölött van ez.

15 Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg engem, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam a nyomorúságomat.

16 Ezután az ÚR azt mondta Mózesnek: Gyűjts egybe nekem hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy vénei a népnek és elöljárói, és vidd őket a gyülekezet sátrához, hogy álljanak ott veled.

17 Akkor alászállok, és szólok ott veled, és szakítok abból a lélekből, amely benned van, és beléjük helyezem, hogy viseljék veled együtt a nép terhét, és ne egyedül viseld.

18 A népnek pedig mondd meg: Szenteljétek meg magatokat holnapra, és húst fogtok enni. Mert úgy siránkoztatok az ÚR hallatára: Ki ad nekünk húst enni? Jobb dolgunk volt Egyiptomban! Ezért az ÚR majd ad nektek húst, és ehettek.

19 Nem csak egy napon esztek, sem két napon, sem öt napon, sem tíz napon, sem húsz napon.

20 Hanem egy egész hónapig, amíg csak ki nem jön az orrotokon, és utálatos nem lesz előttetek, mert megvetettétek az URat, aki közöttetek van, és így siránkoztatok őelőtte: Miért jöttünk ki ide Egyiptomból?

21 Ekkor azt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos e nép, amely között vagyok, és te azt mondod: húst adok nekik, és esznek egy egész hónapig?!

22 Csak nem juhokat és ökröket vágnak nekik, hogy elég legyen? Vagy a tenger minden hala összegyűjthető-e nekik, hogy elég legyen?

23 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Hát megrövidült az ÚR karja? Majd meglátod, beteljesül-e neked az én beszédem, vagy sem.

24 Akkor kiment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR beszédét, és összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket.

25 Akkor leszállt az ÚR felhőben, és szólt neki, és szakított abból a lélekből, amely őbenne volt, és a hetven vénnek adta. Mihelyt pedig megnyugodott rajtuk a lélek, menten prófétáltak, de máskor már nem.

26 Két férfi azonban a táborban maradt. Az egyik neve Eldád, a másik neve Médád volt. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak közül valók voltak. Nem mentek a sátorhoz, mégis prófétáltak a táborban.

27 Elfutott azért egy ifjú, és jelentette Mózesnek: Eldád és Médád prófétál a táborban.

28 Akkor így felelt Józsué, Nún fia, aki Mózes szolgája volt ifjúkora óta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!

29 Mózes így felelt neki: Értem féltékenykedsz? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, hogy az ÚR a lelkét adná beléjük!

30 Ezután visszatért Mózes a táborba Izráel véneivel együtt.

31 Akkor aztán szelet támasztott az ÚR, amely fürjeket hozott a tengertől, és lehullatta a táborra, egynapi járásnyira a tábor két oldala felől és mintegy két könyök magasan a föld színén.

32 Akkor fölkelt a nép, és egész nap és egész éjjel és az egész következő napon fürjeket gyűjtöttek maguknak. Még aki keveset gyűjtött, az is gyűjtött tíz hómert, és kiteregették azokat maguknak a tábor körül.

33 A hús még a foguk között volt, és meg sem rágták, amikor az ÚR haragja fölgerjedt a népre, és megverte az ÚR a népet igen nagy csapással.

34 És elnevezték azt a helyet Kibrót-Taavának, mert ott temették el a telhetetlen népet.

35 Kibrót-Taavából Hacérótba ment a nép, és Hacérótban is maradtak.

12. fejezet

1 Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt a kúsi asszony miatt, akit feleségül vett. Mert Mózes kúsi asszonyt vett el.

2 Azt mondták: Vajon csak Mózes által szólt az ÚR? Nem szólt-e általunk is? És az ÚR meghallotta.

3 (Az az ember, Mózes pedig igen szelíd volt, minden embernél szelídebb a föld színén.)

4 Az ÚR mindjárt azt mondta Mózesnek, Áronnak és Mirjámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezet sátrához! Ki is mentek ők hárman.

5 Akkor felhőoszlopban leszállt az ÚR, és megállt a sátor bejáratánál. Szólította Áront és Mirjámot, és mindketten kimentek.

6 Azt mondta: Halljátok meg most a beszédemet! Ha valaki az ÚR prófétája közöttetek, annak megjelenek látásban, vagy álomban beszélek vele.

7 De nem így van Mózessel, aki egész házam hűséges szolgája.

8 Vele szemtől szembe beszélek, nyíltan, nem homályos beszédek által, és az ÚRnak alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát szolgám, Mózes ellen szólni?

9 És haragra gyúlt ellenük az ÚR, és elment.

10 A felhő is eltávozott a sátorról, és íme, Mirjám poklos volt, fehér, mint a hó. Áron rátekintett Mirjámra, és látta, hogy poklos.

11 Ekkor azt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsd nekünk ezt a bűnt. Bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!

12 Kérlek, ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek teste már félig oszlásnak indul, amikor kijön anyja méhéből.

13 Ezért így kiáltott Mózes az ÚRhoz: Istenem, kérlek, gyógyítsd meg őt!

14 Az ÚR azonban azt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcon, nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Zárják ki a táborból hét napig, és azután hívják vissza.

15 Kizárták hát Mirjámot a táboron kívül hét napra. A nép nem indult tovább, míg vissza nem hívták Mirjámot.

13. fejezet

1 Azután elindult a nép Hacérótból, és a Párán-pusztában ütött tábort.

2 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek:

3 Küldj el férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak adok. Egy-egy férfit küldjetek atyáik minden törzséből, mindegyik főember legyen.

4 Mózes elküldte őket a Párán-pusztából az ÚR rendelése szerint. Mindnyájan főemberek voltak Izráel fiai között.

5 Ez a nevük: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia.

6 Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia.

7 Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.

8 Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia.

9 Efraim törzséből Hóséa, Nún fia.

10 Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia.

11 Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia.

12 József törzséből, Manassé törzséből Gaddi, Szúszi fia.

13 Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia.

14 Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia.

15 Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia.

16 Gád törzséből Geúél, Máki fia.

17 Ez a neve azoknak a férfiaknak, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére. Mózes Hóséát, Nún fiát Józsuénak nevezte el.

18 Amikor elküldte őket Mózes Kánaán földjének kikémlelésére, azt mondta nekik: Menjetek a Délvidéken át föl a hegyekbe!

19 Nézzétek meg a földet, hogy milyen, és a népet, amely rajta lakik, hogy erős-e, vagy erőtlen, kevés-e vagy sok!

20 És milyen a föld, amelyen lakik, jó-e vagy hitvány? Milyenek a városok, amelyekben lakik: táborokban vagy erősségekben lakik-e?

21 Milyen a föld, kövér-e, vagy sovány? Van-e rajta fa, vagy nincs? Legyetek bátrak, és hozzatok a föld gyümölcséből. Azok a napok pedig a szőlőzsendülés napjai voltak.

22 Fölmentek tehát, és kikémlelték a földet a Cin-pusztától fogva egészen Rehóbig, odáig, ahol Hamátba mennek.

23 Fölmentek dél felől, és Hebronig jutottak, ahol Anák fiai, Ahíman, Sésaj és Talmaj éltek (Hebrón pedig hét esztendővel előbb épült, mint az egyiptomi Cóan).

24 Mikor eljutottak Eskól völgyéig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egy szőlőfürttel, és ketten vitték egy rúdon. A gránátalmából és a fügéből is szakítottak.

25 Azt a helyet Eskól völgyének nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.

26 Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből.

27 Visszamentek, és eljutottak Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Hírt vittek nekik és az egész gyülekezetnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét.

28 Ezt beszélték el neki: Elmentünk arra a földre, amelyre küldtél minket. Valóban tejjel és mézzel folyik, és ez a gyümölcse!

29 Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok meg vannak erősítve, és igen nagyok. Sőt még Anák fiait is láttuk ott.

30 Amálék lakik a dél felől való földön, és a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak a hegyeken. A tenger mellett és a Jordán partján pedig a kánaániak laknak.

31 Jóllehet Káléb csendesítette a Mózes ellen háborgó népet, és azt mondta, bátran fölmehetünk, és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk vele,

32 de a férfiak, akik fölmentek vele, azt mondták: Nem mehetünk az ellen a nép ellen, mert erősebb nálunk.

33 És a kikémlelt földnek rossz hírét vitték Izráel fiaihoz. Azt mondták: Az a föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, olyan föld, amely megemészti lakóit. Az egész nép is, amelyet ott láttunk, szálas emberekből áll.

34 Láttunk ott óriásokat is, az óriások közül való Anák fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemükben is olyanok voltunk.

14. fejezet

1 Az egész nép fölemelte szavát, és sírt azon az éjszakán.

2 Izráel fiai zúgolódtak Mózes és Áron ellen, és az egész gyülekezet azt mondta nekik: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén, vagy halnánk meg ebben a pusztában!

3 Miért is visz be minket az ÚR arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el, feleségeink és a kicsinyeink pedig prédául essenek? Nem jobb volna-e nekünk visszatérnünk Egyiptomba?

4 Majd azt mondták egymásnak: Válasszunk magunknak vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!

5 Akkor arcra borult Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész közössége előtt.

6 Józsué pedig, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kémlelői közül valók voltak, meghasogatták ruhájukat,

7 és azt mondták Izráel fiai egész gyülekezetének: A föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, igenigen jó föld.

8 Ha az ÚRnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.

9 Csak ne lázongjatok az ÚR ellen, ne is féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk csak olyanok, mint a megenni való kenyér. Eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de mivelünk velünk van az ÚR. Azért ne féljetek tőlük!

10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodott, hogy megkövezze őket, megjelent az ÚR dicsősége a gyülekezet sátrában Izráel minden fiának,

11 és azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig gyaláz engem ez a nép? Meddig nem hisznek nekem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük cselekedtem?

12 Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket, téged pedig náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.

13 Ekkor így szólt Mózes az ÚRhoz: Ha meghallják ezt az egyiptomiak, mert közülük hoztad ki e népet hatalmaddal,

14 elmondják majd a föld lakosainak. Hallották, hogy te, URam, e nép között vagy, hogy te, URam, szemtől szembe megjelentél, és hogy a felhőd megállt őrajtuk, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.

15 Hogyha mind egy szálig elveszted e népet, így szólnak majd a népek, amelyek hallották a híredet:

16 „Mivel nem vihette be az ÚR e népet a földre, amely felől megesküdött nekik, azért vesztette el őket a pusztában.”

17 Most azért mutasd meg, URam, hogy nagy a te hatalmad, ahogy kijelentetted:

18 „Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad- és negyedízig.”

19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának irgalmasságod nagy volta szerint, ahogy megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mindeddig.

20 Ekkor azt mondta az ÚR: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.

21 De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet,

22 hogy mindazok az emberek, akik látták dicsőségemet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és e pusztában cselekedtem, és megkísértettek engem immár tízszer is, és nem hallgattak szavamra,

23 nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak. Senki sem látja azt meg azok közül, akik gyaláztak engem.

24 De szolgámat, Kálébot, mivelhogy más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, amelyen járt, és örökségül bírja azt az ő magva.

25 A völgyben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger útján.

26 Ezenkívül azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak:

27 Meddig tűrjem e gonosz gyülekezetet, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem!

28 Mondd meg nekik: Élek én – így szól az ÚR –, hogy úgy bánok veletek, ahogyan fülem hallatára beszéltetek ellenem.

29 Itt, e pusztában fogtok elhullani, éspedig a számbavettek mind, húszesztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem.

30 Nem mentek be arra a földre, amelyre nézve esküre emeltem kezemet, hogy lakosokká teszlek rajta titeket, kivéve Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát.

31 De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédául esnek, beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek.

32 De a ti testetek e pusztában hullik el.

33 Fiaitok pedig mint pásztorok bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik paráználkodásotok büntetését, amíg meg nem emésztetnek holttesteitek az utolsóig e pusztában.

34 Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most tehát negyven esztendeig hordozzátok hamisságotok büntetését, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megismerjétek, mi az, ha én ellenetek fordulok.

35 Én, az ÚR megmondtam bizonyosan, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyűlt ellenem. Ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.

36 Azok a férfiak pedig, akiket elküldött Mózes a föld kikémlelésére, és visszatértek, és föllázították ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztve arról a földről,

37 azok a férfiak, akik rossz hírt terjesztettek a földről, meghaltak az ÚR csapásától.

38 Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik a földet kikémlelni mentek.

39 Amikor elmondta Mózes ezeket a dolgokat Izráel fiainak, a nép fölötte igen kesergett.

40 Fölkeltek reggel, és fölmentek a hegy tetejére, és azt mondták: Íme, készek vagyunk elmenni arra a helyre, amelyről az ÚR szólt, mert bizony vétkeztünk.

41 Mózes azt mondta: Miért akarjátok áthágni ilyen módon az ÚR akaratát, noha nem sikerülhet az nektek?

42 Ne menjetek föl, mert nem lesz közöttetek az ÚR, és vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől.

43 Mert az amálékiek és a kánaániak ott vannak előttetek, és fegyver által hullotok el! Mivel elfordultatok az ÚRtól, nem is lesz veletek az ÚR.

44 Mégis vakmerően fölmentek a hegy tetejére. De az ÚR szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdult a táborból.

45 Ekkor az amálékiek és a kánaániak, akik azon a hegyen laktak, leszálltak, és megverték őket, és egész Hormáig vágták és kergették őket.

15. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet lakóhelyül adok nektek,

3 és tűzáldozatot akartok készíteni az ÚRnak, egészen elégő vagy véresáldozatot, vagy fogadalom teljesítésére vagy önkéntes áldozatul vagy ünnepeiteken, hogy szarvasmarha- vagy juhféléből kedves illatot készítsetek az ÚRnak,

4 akkor aki áldozatot mutat be, mutasson be az Úrnak ételáldozatul egytized rész efa finomlisztet egynegyed rész hín olajjal összegyúrva.

5 Italáldozatul pedig egynegyed rész hín bort adj az egészen elégő vagy véresáldozathoz minden bárány mellé.

6 Vagy ha kossal áldozol, készíts ételáldozatul kéttized rész efa finomlisztet egy hín olaj harmadrészével összegyúrva,

7 italáldozatul pedig egy hín bor harmadrészét. Így vigyed az ÚRnak a jó illatú áldozatot.

8 Ha fiatal marhát akarsz készíteni egészen elégő vagy véresáldozatul, fogadalom teljesítésére vagy hálaáldozatul az ÚRnak,

9 akkor vigyél a fiatal marhával együtt ételáldozatul háromtized rész efa finomlisztet egy hín olajnak a felével összegyúrva.

10 Italáldozatul pedig vigyél fel fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.

11 Így cselekedjetek mindegyik ökörnél, mindegyik kosnál és a juhokkal és kecskékkel is

12 az állatok számának megfelelően, amelyeket áldozatra készítetek. Így cselekedjetek mindegyikkel, az ő számuk szerint.

13 Minden bennszülött így cselekedjék ezekkel kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak.

14 Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy több nemzedéken át van köztetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít az ÚRnak, ugyanúgy készítse el ő is, ahogy ti.

15 A gyülekezetben nektek és a köztetek lakozó jövevénynek ugyanolyan rendtartásotok legyen. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy olyan legyen a jövevény az ÚR előtt, mint ti.

16 Ugyanaz a törvényetek és rendszabályotok legyen nektek és a köztetek lakó jövevényeknek!

17 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:

18 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Amikor bementek a földre, ahová én beviszlek titeket,

19 ha majd esztek annak a földnek a kenyeréből, ajánljatok föl ajándékot az ÚRnak.

20 Tésztátok zsengéjét ajánljátok föl áldozatul. Úgy ajánljátok föl, ahogy a szérűről vett ajándékot.

21 Tésztátok zsengéjét adjátok ajándékul az ÚRnak nemzedékről nemzedékre.

22 De ha tévedésből, akaratlanul nem teljesítitek mindazt a parancsolatot, amelyet az ÚR meghagyott Mózesnek,

23 mindazokat, amelyeket az ÚR Mózes által nektek parancsolt, attól a naptól fogva, amelyen parancsolta azokat az ÚR nektek és minden nemzedéknek,

24 akkor hogyha a gyülekezet tudtán kívül, nem szándékosan esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzon egy bikaborjút egészen elégő áldozatul, kedves illatul az ÚRnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozat

25 Végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem szándékosan vétettek; és ajándékul tűzáldozatot vigyenek az ÚRnak meg bűnért való áldozatot az ÚR elé a nem szándékos vétekért.

26 Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész gyülekezete és a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli az a nem szándékos vétek.

27 Ha pedig csak egy ember vétkezik nem szándékosan, mutasson be egy egyesztendős kecskét bűnért való áldozatul.

28 A pap pedig végezze el az engesztelést azért az emberért, aki nem szándékosan vétkezett az ÚR előtt, és ha elvégezte az engesztelést, bocsánatot nyer.

29 Ugyanaz a törvény vonatkozik az izráeli bennszülöttekre és a jövevényre, aki közöttük tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik.

30 De ha valaki szándékosan vétkezik – akár bennszülött, akár jövevény –, az az URat gyalázza meg, gyomláltassék azért ki népe közül.

31 Mivel megvetette az ÚR szavát, és megszegte az ő parancsolatát, mindenképpen gyomlálják ki azt az embert, vétke legyen őrajta.

32 Mikor pedig Izráel fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy férfit, aki fát szedegetett szombatnapon.

33 Akik rátaláltak, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész gyülekezet elé.

34 Őrizetbe vették, mert nem tudták, mit kell vele cselekedni.

35 Az ÚR azt mondta Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kívül.

36 Kivitte azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül és agyonkövezték, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

37 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

38 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat ruhájuk csücskeire nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a csücskök bojtjaira kék zsinórt.

39 Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat. És ne a szívetek vágyát és a szemetek kívánságát kövessétek, amely paráznaságba visz.

40 Hanem emlékezzetek, és cselekedjétek meg minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.

41 Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetekké legyek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

16. fejezet

1 Kórah pedig, Jichár fia, aki Lévi fiának, Kehátnak a fia volt, összefogott Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,

2 és fölkeltek Mózes ellen Izráel fiai közül kétszázötven emberrel együtt, akik a gyülekezet vezetői voltak, tanácsbeli, jól ismert emberek.

3 Összegyűltek Mózes és Áron ellen, és azt mondták nekik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az ÚR! Miért emelitek hát magatokat az ÚR gyülekezete fölé?

4 Mikor meghallotta ezt Mózes, arcra borult,

5 és így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Reggel megmutatja az ÚR, ki az övé, és ki a szent, és kit fogadott magához. Mert akit magának választott, azt magához fogadja.

6 Ezt cselekedjétek hát: Kórah és egész csoportja, vegyetek magatokhoz tömjénezőket,

7 tegyetek bele tüzet, rakjatok rá füstölőszert az ÚR előtt holnap, és az a férfiú lesz szent, akit kiválaszt az ÚR. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!

8 Majd azt mondta Mózes Kórahnak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai!

9 Hát keveslitek, hogy titeket Izráel Istene különválasztott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az ÚR hajlékánál, hogy a gyülekezet szolgálatában álljatok?

10 És hogy magának fogadott téged és minden testvéredet, Lévi fiait is veled együtt? Most még a papságot is kívánjátok?

11 Bizony te és egész csoportod az ÚR ellen fogtatok össze. Mert ki az az Áron, hogy őellene zúgolódtok?

12 Azután Mózes hívatta Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De ők így feleltek: Nem megyünk föl!

13 Nem elég, hogy fölhoztál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket e pusztában? Még hatalmaskodni is akarsz rajtunk?

14 Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál minket, és nem adtál nekünk örökségül sem szántóföldet, sem szőlőt! Vagy ki akarod szúrni az emberek szemét? Nem megyünk föl!

15 Ekkor nagyon megharagudott Mózes, és azt mondta az ÚRnak: Ne tekints áldozatukra! Egy szamarat sem vettem el tőlük, és egyiküknek sem tettem rosszat.

16 Ezután azt mondta Mózes Kórahnak: Te és egész csoportod legyen holnap az ÚR színe előtt: te, ők és Áron.

17 Mindegyikőtök fogja a tömjénezőjét, tegyetek bele füstölőszert, és vigyétek az ÚR elé. Mindenki a maga tömjénezőjét, kétszázötven tömjénezőt. Te is, és Áron is, mindenki a maga tömjénezőjét.

18 Erre mindenki fogta a tömjénezőjét, és tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és megálltak a gyülekezet sátrának bejáratánál, Mózes és Áron is.

19 Kórah pedig összegyűjtötte ellenük az egész gyülekezetet a gyülekezet sátrának bejáratához. Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész gyülekezetnek.

20 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

21 Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt.

22 Ők pedig arcra borultak, és azt mondták: Minden test lelkének Istene! Nem egy férfi vétkezett-e, és te az egész gyülekezetre haragszol?

23 Akkor így szólt az ÚR Mózeshez:

24 Így szólj a gyülekezethez: Menjetek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának környékéről!

25 Ekkor Mózes fölkelt, és odaindult Dátán és Abirám felé, és követték őt Izráel vénei is.

26 Majd így szólt a gyülekezethez: Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek sátraitól, és semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt.

27 Ekkor elmentek Kórah, Dátán és Abirám hajléka mellől. Dátán és Abirám pedig kimentek, és megálltak sátraik bejáratánál feleségeikkel, fiaikkal és apró gyermekeikkel.

28 Ekkor azt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az ÚR küldött engem, hogy véghezvigyem mindezt a dolgot, és nem magamtól indultam:

29 ha úgy halnak meg ezek, ahogy minden más ember meghal, és ha minden más ember büntetése szerint bűnhődnek ezek, akkor nem az ÚR küldött engem.

30 Ha pedig az ÚR valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá a Seolba, akkor megtudjátok, hogy ezek az emberek gyalázták az URat.

31 És az történt, hogy mihelyt befejezte ezt a beszédet, meghasadt alattuk a föld.

32 Megnyitotta a föld a száját, és elnyelte őket házuk népével együtt, Kórah minden emberét és minden jószágukat.

33 Ők és mindaz, ami az övék, elevenen szállt le a Seolba. Befedte őket a föld, és kivesztek a gyülekezetből.

34 Az izráeliek pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak az ő kiáltásukra, mert azt mondták: Még minket is elnyel a föld!

35 És tűz jött ki az ÚRtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerekkel áldoztak.

36 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

37 Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a tömjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert a tömjénezők meg vannak szentelve.

38 Azoknak a tömjénezőiből, akik a maguk lelke ellen vétkeztek, csináljatok vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivel az ÚR elé járultak velük, és meg vannak szentelve, legyenek jelül Izráel fiainak.

39 Fölszedte azért Eleázár pap a réztömjénezőket, amelyeket odavittek, akik megégtek, és vékonyra verette őket az oltár beborítására,

40 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, aki nem Áron magvából való, ne járuljon az ÚR elé füstölőszerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kórah és az ő csoportja, amint megmondta neki az ÚR Mózes által.

41 Másnap pedig felzúdult Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen, és azt mondták: Ti öltétek meg az ÚR népét!

42 Mikor pedig egybegyűlt a sokaság Mózes és Áron ellen, akkor a gyülekezet sátra felé fordultak, és íme, betakarta azt a felhő, és megjelent az ÚR dicsősége.

43 Mózes és Áron azért odament a gyülekezet sátra elé.

44 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:

45 Húzódjatok félre ettől a gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantás alatt. De ők arcra borultak.

46 És Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a tömjénezőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értük, mert föltámadt az ÚR nagy haragja, elkezdődött a csapás.

47 Áron azért vette a tömjénezőt, ahogy Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már elkezdődött a csapás a nép között. Füstölőáldozatot tett, és engesztelést szerzett a népnek.

48 Megállt a halottak és az élők között, és megszűnt a csapás.

49 Akik meghaltak e csapás alatt, tizennégyezer-hétszázan voltak azokon kívül, akik Kórah dolgáért haltak meg.

50 Ezután visszatért Áron Mózeshez, a gyülekezet sátrának bejáratához, és megszűnt a csapás.

17. fejezet

1 Az ÚR így szólt Mózeshez:

2 Szólj Izráel fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt atyáik háza szerint atyáik házának valamennyi vezető emberétől, összesen tizenkét vesszőt, és mindegyikük nevét írd föl a vesszejére.

3 Áron nevét pedig a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy háznép fejéé.

4 Tedd a gyülekezet sátrában a bizonyság ládája elé, ahol megjelenek nektek.

5 És az történik, hogy annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak zúgolódását, amellyel zúgolódnak ellenetek.

6 Ezt Mózes elmondta Izráel fiainak, és minden vezető ember átadott neki egy-egy vesszőt; atyáik háza népe szerint minden vezetőre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is azok között a vesszők között volt.

7 Mózes pedig elhelyezte a vesszőket az ÚR színe elé a bizonyság sátrában.

8 Másnap bement Mózes a bizonyság sátrába, és íme, a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.

9 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt az ÚR színe elől Izráel fiai elé, és miután megnézték, mindenki elvette a maga vesszejét.

10 Az ÚR azt mondta Mózesnek: Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy megőrizzék ott jelül a lázadó fiaknak, hogy megszűnjék az ellenem való zúgolódásuk, hogy ne haljanak meg.

11 Mózes így is tett. Ahogy az ÚR parancsolta neki, úgy cselekedett.

12 Akkor azt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, pusztulunk, veszünk, mindnyájan elveszünk!

13 Aki közeledni mer az ÚR hajlékához, meghal. Hát mindnyájunknak el kell pusztulnunk?

18. fejezet

1 Ekkor azt mondta az ÚR Áronnak: Te, fiaid és atyád háza fogjátok hordozni a szent hajlék körül elkövetett vétkek büntetését. Te és fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért.

2 Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, atyád nemzetségét is! Melletted legyenek, és neked szolgáljanak. Te pedig és a fiaid szolgáljatok a bizonyság sátra előtt.

3 Ügyeljenek dolgaidra és az egész sátor ügyére, de a szentély edényeihez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is, és ti is.

4 Legyenek melletted, és ügyeljenek a gyülekezet sátrának ügyére a sátor minden szolgálata szerint, de idegen nem közeledhet hozzátok.

5 Ügyeljetek azért a szentély és az oltár dolgaira, hogy ne legyen ezután harag Izráel fiai ellen.

6 Mert íme, én választottam ki testvéreiteket, a lévitákat ajándékul nektek Izráel fiai közül mint az ÚR tulajdonait, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátrának szolgálatában.

7 Te pedig és a fiaid ügyeljetek papságotokra mindenben, ami az oltárhoz tartozik, és a függönyön belül van, hogy azokban szolgáljatok. Papságotok tisztét adtam nektek ajándékul, azért az idegen, aki odajárul, haljon meg.

8 Ezután így szólt az ÚR Áronhoz: Íme, neked adtam a nekem szóló fölajánlások kezelését is, amelyeket Izráel fiai nekem szentelnek. Neked és fiaidnak adtam felkenetési díjul, örök rendelés szerint.

9 Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket tűzzel nem égetnek meg: minden áldozatuk, akár ételáldozat, akár bűnért való áldozat, akár pedig vétekért való áldozat, amelyeket nekem adnak mint legszentségesebbet, a tieid és fiaidé legyenek.

10 A legszentségesebb helyen egyed meg, minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt!

11 Ez is legyen a tied mint fölemelt áldozatukból való adomány Izráel fiainak minden meglóbált áldozatából. Neked, fiaidnak és a veled levő leányaidnak adtam azokat, örök rendelkezés szerint. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban.

12 Az olaj minden színe-javát, a must és a gabona színe-javát, minden zsengéjüket, amit az ÚRnak adtak, neked adom.

13 Tied legyen a földjükön mindennek az első termése, amit az ÚRnak visznek. Mindenki ehet belőle, aki tiszta a házadban.

14 Minden a tied legyen, amit fogadalomból teljesen Istennek szentelnek Izráelben.

15 Minden a tied legyen, ami az élőlények közül az anyaméhet megnyitja, amit bemutatnak az ÚRnak mind emberekből, mind állatokból. De az ember elsőszülöttjét váltasd meg, és a tisztátalan állat elsőszülöttjét is váltasd meg.

16 Akiket pedig meg kell váltani, azokat egy hónapostól kezdve váltasd meg becslésed szerint öt ezüstsékelen a szent sékel szerint, amelyben húsz géra van.

17 De a tehén vagy a juh vagy a kecske elsőszülöttjét ne váltasd meg, mert azok Istennek szentelni valók. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak.

18 A húsuk pedig a tied legyen, mint ahogyan a meglóbált áldozat szegye és a jobb lapocka is a tied lesz.

19 Minden fölemelt áldozatot a szent dolgokból, amelyeket az ÚRnak áldoznak Izráel fiai, neked és veled levő fiaidnak és leányaidnak adtam, örök rendelkezés szerint. Örökkévaló só-szövetség ez az ÚR előtt neked és a veled levő utódaidnak.

20 Ezután azt mondta az ÚR Áronnak: Nem lesz osztályrészed, sem örökséged az ő földjükből. Én vagyok a te osztályrészed és örökséged Izráel fiai között.

21 De íme, Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel a gyülekezet sátrának szolgálatát végzik.

22 Ezután ne járuljanak Izráel fiai a gyülekezet sátrához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak,

23 hanem a léviták végezzék a gyülekezet sátrának szolgálatát, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között.

24 Mert a lévitáknak adtam örökségül Izráel fiainak tizedét, amelyet fölemelt ajándékul ajánlanak föl az ÚRnak. Ezért határoztam úgy felőlük, hogy Izráel fiai között nekik ne legyen örökségük.

25 Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez:

26 Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: „Amikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek tőlük, akkor ajánljátok föl ajándékul az ÚRnak a tized tizedét.

27 Úgy számítom be nektek ezt a ti áldozatotokat, mint a szérűről való gabonát és mint a sajtóból kifolyó bort.

28 Így ajánljatok föl ti is ajándékot az ÚRnak minden tizedetekből, amelyet beszedtek Izráel fiaitól; ajánljatok föl abból ajándékot az ÚRnak és adjátok Áronnak, a papnak.

29 Minden kapott adományból ajánljátok föl az áldozatokat az ÚRnak, mindenből a javát, ami odaszentelni való.”

30 Azt is mondd meg nekik: „Amikor a javát áldozzátok abból, ez olyan beszámítás alá esik a lévitáknak, mintha a szérűről és a sajtóból adnák.

31 Megehetitek azt minden helyen házatok népével együtt, mert a jutalmatok ez a gyülekezet sátrában való szolgálatotokért.

32 Nem lesztek bűnösök, ha a kövérjéből adtok ajándékot, és Izráel fiainak szent dolgait sem szentségtelenítitek meg, és meg sem haltok.”

19. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz:

2 Ez a törvény rendelése, amelyet az ÚR parancsolt: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy hibátlan vörös tehenet, amelyen még nem volt iga.

3 Adjátok azt Eleázár papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kívül, és vágják le őelőtte.

4 Vegyen Eleázár, a pap annak véréből az ujjával, és hintsen belőle hétszer a gyülekezet sátrának eleje felé.

5 Azután égessék meg azt a tehenet az ő szeme előtt. A bőrét, húsát és vérét a ganéjával együtt égessék meg.

6 Akkor vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé.

7 Azután mossa ki a pap a ruháit, testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, de tisztátalan lesz a pap estig.

8 Az is, aki elégette a tehenet, mossa ki ruháit vízben, és mosakodjék meg vízzel, de tisztátalan lesz estig.

9 Egy tiszta ember pedig szedje föl a tehén hamvát, és helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyen, s Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára legyen az, hogy a vétektől tisztulás vizét készítsék vele. Bűnért való áldozat ez.

10 Aki fölszedi a tehén hamvát, mossa ki ruháit, és legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiainak és a köztük tartózkodó jövevényeknek!

11 Ha valaki megérint bármely emberi holttestet, tisztátalan lesz hét napig.

12 Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a harmadik és hetedik napon, és tiszta lesz. Ha pedig nem tisztítja meg magát a harmadik és hetedik napon, akkor nem lesz tiszta.

13 Mindaz, aki halottat, emberi holttestet érint, és nem tisztítja meg magát, tisztátalanná teszi az ÚR hajlékát, azért ki kell gyomlálni az ilyen embert Izráelből. Mivel nem hintették meg tisztító vízzel, tisztátalan lesz, rajta marad a tisztátalanság.

14 Ez legyen a törvény, amikor valaki sátorban hal meg: mindaz, aki bemegy a sátorba, és mindaz, aki ott van a sátorban, tisztátalan lesz hét napig.

15 Minden nyitott edény is, amelyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.

16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt embert vagy halottat vagy emberi csontot vagy sírt érint, tisztátalan lesz hét napig.

17 Vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozat hamvából egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet.

18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa vízbe, és hintse meg a sátrat és minden edényt és minden embert, akik ott vannak. Azt is, aki a csontot vagy a megölt embert, halottat vagy a koporsót érintette.

19 Hintse meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon. Azután mossa meg ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estére.

20 Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, azt ki kell gyomlálni a gyülekezetből, mert az ÚR szent helyét tisztátalanná tette, és nem hintették meg a tisztító vízzel, ezért tisztátalan.

21 Örök rendelkezés legyen ez is nekik: mindaz, aki a tisztító vizet hinti, mossa ki ruháját. Mert aki a tisztító vizet megérinti, tisztátalan lesz estig.

22 Bármit érint a tisztátalan, az tisztátalan lesz. Az a lélek is, aki érinti, tisztátalan lesz estig.

20. fejezet

1 Az első hónapban Izráel fiai, az egész gyülekezet megérkezett a Cin-pusztába, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.

2 De nem volt vize a gyülekezetnek, ezért összegyűltek Mózes és Áron ellen.

3 Perlekedni kezdett a nép Mózessel, és azt mondták: Bárcsak odavesztünk volna, amikor testvéreink meghaltak az ÚR színe előtt!

4 Miért hoztátok az ÚR gyülekezetét e pusztába, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?

5 Miért hoztatok ki minket Egyiptomból, és miért vezettetek erre a rossz helyre, ahol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen?

6 Erre Mózes és Áron elment a gyülekezet színe elől a gyülekezet sátrának bejárata elé, arcra borultak, és megjelent nekik az ÚR dicsősége.

7 Majd így szólt az ÚR Mózeshez:

8 Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te és Áron, a testvéred, és mondjátok ennek a kősziklának a szemük láttára, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és állataiknak.

9 Mózes tehát elvette a botját az ÚR színe elől, ahogy parancsolta neki.

10 Mózes és Áron összegyűjtötte a gyülekezetet a kőszikla elé, és azt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Hát e kősziklából fakasszunk nektek vizet?

11 Ekkor fölemelte Mózes a kezét, és ráütött a botjával a sziklára két ízben, és sok víz fakadt, és ivott a gyülekezet meg a jószáguk is.

12 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek nekem, hogy szentségemet megmutassátok Izráel fiai előtt, nem viszitek be e gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.

13 Ezek Meríbá – azaz a versengés – vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az ÚRral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.

14 Azután Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához, akik így szóltak: Ezt mondja testvéred, Izráel: „Te tudsz mindarról a nyomorúságról, amely mirajtunk esett.

15 Atyáink lementek Egyiptomba, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban, és nyomorgattak minket és atyáinkat az egyiptomiak.

16 Akkor az ÚRhoz kiáltottunk, meghallgatta szavunkat, angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. És íme, Kádésban vagyunk, a te határod szélén levő városban.

17 Hadd menjünk át országodon! Nem vonulunk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, és nem térünk se jobbra, se balra, míg átvonulunk országodon.”

18 Edóm azonban azt felelte: Nem mehetsz át az országomon úgy, hogy fegyverrel ne vonuljak ellened!

19 Izráel fiai azt mondták neki: Az országúton megyünk, és ha a te vizedet isszuk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs egyéb szándékunk, csak hogy gyalogszerrel átvonuljunk.

20 Az pedig így felelt: Nem mehetsz át. És kivonult ellene Edóm sok néppel és hatalmas erővel.

21 Mivel nem akarta Edóm megengedni Izráelnek, hogy átmenjen az országán, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.

22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész gyülekezete a Hór-hegyhez.

23 Így szólt az ÚR Mózeshez és Áronhoz a Hór-hegynél, Edóm országának határán:

24 Áron elődeihez takaríttatik. Nem megy be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adtam, mivel ellenszegültetek parancsaimnak Meríbá vizeinél.

25 Vedd Áront és Eleázárt, a fiát, és vidd föl őket a Hór-hegyre.

26 Vesse le Áron a ruháit, és öltöztesd föl azokba Eleázárt, a fiát, mert Áron népéhez takaríttatik, és meghal ott.

27 Úgy cselekedett Mózes, ahogy az ÚR parancsolta, és fölmentek a Hór-hegyre az egész gyülekezet szeme láttára.

28 Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. És meghalt Áron ott a hegy tetején, Mózes és Eleázár pedig leszállt a hegyről.

29 Amikor látta az egész gyülekezet, hogy Áron meghalt, harminc napig siratta őt Izráel egész háza.

21. fejezet

1 Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki dél felől lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta őket, és foglyokat ejtett közülük.

2 Ekkor fogadalmat tett Izráel az ÚRnak, és azt mondta: Ha egyszer kezembe adod e népet, mindenestül eltörlöm városait.

3 Az ÚR meghallgatta Izráel szavát, kezébe adta a kánaániakat, és el is törölte őket és városaikat. Ezért nevezte el azt a helyet Hormának.

4 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vöröstengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edóm földjét. De a nép lelke megkeseredett útközben,

5 és így beszéltek Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok ki minket Egyiptomból? Hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincs kenyér, víz sincs, és e hitvány eledelt utálja a lelkünk.

6 Ezért az ÚR mérges kígyókat bocsátott a népre, és azok megmardosták őket, ezért sokan meghaltak Izráel népéből.

7 Akkor Mózeshez ment a nép, és azt mondták: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és teellened szóltunk. Imádkozzál az ÚRhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozott Mózes a népért.

8 Majd azt mondta az ÚR Mózesnek: Készíts kígyót, és tűzd föl egy póznára. Ha valaki megmaratik, és föltekint arra, életben marad.

9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. És az történt, hogy ha megmart valakit a kígyó, és az föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

10 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.

11 Óbótból is elindultak, és tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móáb előtt van kelet felől.

12 Onnan elindultak, és tábort ütöttek a Zered-patak völgyében.

13 Majd onnan is továbbindultak, és tábort ütöttek az emóriak határában, az Arnón túlsó partján, a pusztában. Mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.

14 Ezért van szó az ÚR hadainak könyvében Váhébról Szúfában és völgyekről az Arnónnál

15 és a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé kanyarodnak, és elérik Móáb határát.

16 Onnan Beérbe mentek. Ez az a kút, amelynél azt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet.

17 Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Buzogj föl, ó, kút! Énekeljetek!

18 Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép vezérei vájtak kormánypálcáikkal, vezérbotjaikkal. Majd a pusztából Mattánába mentek,

19 és Mattánából Nahaliélba, és Nahaliélból Bámótba.

20 Bámótból Gajba, abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van, a Piszgá csúcsánál, amely a sivatagra néz.

21 Ekkor Izráel követeket küldött Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel:

22 Hadd menjek át az országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. Az országúton megyünk, míg átvonulunk országodon.

23 De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, sőt egybegyűjtötte minden népét, és kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.

24 De Izráel kardélre hányta őket, és elfoglalta földjét Arnóntól Jabbókig, az ammóni határig. Mert meg volt erősítve Ammón fiainak határa.

25 Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és megtelepedett az emóriak vá ro sai ban, Hesbónban és a hozzá tartozó falvakban.

26 Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának városa volt, aki hadat viselt Móáb előző királya ellen, és elvett minden földet az ő kezéből az Arnónig.

27 Ezért mondják a példabeszédben: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa!

28 Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából. Megemésztette Árt, Móáb városát, az Arnón menti magaslatok urait.

29 Jaj neked, Móáb! Elvesztél, Kemós népe! Fiai földönfutókká lettek, leányai pedig Szíhónnak, az emóri királynak a foglyaivá.

30 Lövöldöztünk rájuk, s elveszett minden Hesbóntól Díbónig, és elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig.

31 Letelepedett tehát Izráel az emóriak földjén.

32 Mózes kikémleltette Jazért, bevették városait, és kiűzte az ott levő emóriakat.

33 Majd megfordultak, és fölmentek a Básánba vivő úton. Kijött ellenük Óg, Básán királya, ő és egész népe, hogy megütközzenek Edreiben.

34 Ekkor azt mondta az ÚR Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt, egész népét és földjét. Úgy cselekedjél vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.

35 És úgy megverték őt, fiait és egész népét, hogy egy sem maradt belőlük, azután elfoglalták az országot.

22. fejezet

1 Azután továbbindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb mezőségén a Jordánon túl, Jerikóval szemben.

2 Bálák, Cippór fia látta mindazt, amit Izráel cselekedett az emóriakkal.

3 Nagyon megrémült Móáb a néptől, mivel sokan voltak. Móáb félt Izráel fiaitól.

4 Ezért azt mondta Móáb Midján véneinek: Most lelegeli ez a sokaság minden környékünket, ahogy az ökör lelegeli a mező pázsitját. Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya.

5 Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához a folyóvíz melletti Petórba, az ő népe fiainak földjére, hogy hívják őt e szavakkal: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és íme, ellepte e föld színét, és megtelepszik velem szemben.

6 Most azért kérlek, jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erősebb nálam. Talán akkor legyőzhetem, megverjük őt, és kiűzhetem e földről. Jól tudom, hogy akit te megáldasz, az áldott lesz, és akit te megátkozol, az átkozott lesz.

7 Elmentek tehát Móáb vénei és Midján vénei, és a jövendőmondás díja a kezükben volt. Eljutottak Bálámhoz, és megmondták neki Bálák üzenetét.

8 Ő pedig azt felelte nekik: Töltsétek itt az éjszakát, és feleletet adok nektek úgy, ahogy az ÚR szól nekem. Erre Móáb vezető emberei ott maradtak Bálámnál.

9 Isten pedig eljött Bálámhoz, és azt mondta: Kik ezek a férfiak nálad?

10 Bálám azt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya küldött énhozzám e szavakkal:

11 Íme, e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a föld színét. Most hát jöjj ide, átkozd meg azt érettem, talán megküzdhetek vele, és kiűzhetem őt.

12 Isten azt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.

13 Fölkelt tehát Bálám reggel, és azt mondta Bálák vezető embereinek: Térjetek vissza országotokba, mert nem akarja az ÚR megengedni nekem, hogy elmenjek veletek.

14 Móáb vezető emberei fölkeltek, visszamentek Bálákhoz, és azt mondták: Nem akart Bálám eljönni velünk.

15 Akkor Bálák még több, náluk tekintélyesebb főembert küldött.

16 Ezek megérkeztek Bálámhoz, és azt mondták neki: Ezt mondja Bálák, Cippór fia: „Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!

17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és bármit mondasz nekem, megteszem. Jöjj hát el, kérlek, és átkozd meg nekem e népet!”

18 Bálám pedig így felelt Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át az ÚRnak, az én Istenemnek szavát, hogy bármit is tegyek, akár kicsit, akár nagyot.

19 Mégis, kérlek, maradjatok itt ti is ma éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az ÚR nekem.

20 Isten eljött Bálámhoz éjjel, és azt mondta neki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj fel, menj el velük. De csak azt tedd, amit majd mondok neked.

21 Fölkelt tehát Bálám reggel, megnyergelte a szamarát, és elment Móáb főembereivel.

22 De Isten megharagudott, hogy elment. Megállt az ÚR angyala az úton, hogy ellenkezzék vele. Ő pedig a szamarán ügetett, és két szolgája volt vele.

23 Amikor meglátta a szamár az ÚR angyalát, amint az úton áll, kivont fegyverrel a kezében, letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám pedig ütni kezdte a szamarát, hogy visszatérítse az útra.

24 Azután megállt az ÚR angyala a szőlő ösvényén, ahol mindkét oldalon fal van.

25 Amint meglátta a szamár az ÚR angyalát, a falhoz szorult, és Bálám lábát is odaszorította a falhoz, aki ezért ismét megverte.

26 Az ÚR angyala pedig ismét továbbment, és megállt egy szoros helyen, ahol nem térhettek sem jobbra, sem balra.

27 Amint meglátta a szamár az ÚR angyalát, lefeküdt Bálám alatt. Erre megharagudott Bálám, és botjával megverte a szamarat.

28 Ekkor megnyitotta az ÚR a szamár száját, és az azt mondta Bálámnak: Mit vétettem ellened, hogy háromszor is megvertél engem?

29 Bálám pedig azt mondta a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Bár volna fegyver a kezemben, most biztos megölnélek.

30 Ekkor így szólt a szamár Bálámhoz: Hát nem a te szamarad vagyok-e, amelyen járni szoktál, amióta tied lettem, mind e mai napig? Hát szoktam-e veled így tenni? Ő így felelt: Nem.

31 És megnyitotta az ÚR Bálám szemét, és látta az ÚR angyalát, amint az úton áll, és kivont fegyver van a kezében. Akkor meghajolt, és arcra borult.

32 Az ÚR angyala pedig azt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat immár háromszor? Íme, én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út énelőttem.

33 Meglátott engem a szamár, és kitért előlem immár harmadjára. Ha nem tért volna ki előlem, most meg is öltelek volna, őt pedig életben hagytam volna.

34 Bálám azt mondta az ÚR angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz előttem az úton. Most azért, ha nem tetszik ez neked, visszatérek.

35 Az ÚR angyala pedig azt mondta Bálámnak: Menj el e férfiakkal. De azt mondd, amit én mondok majd neked. Elment tehát Bálám Bálák fejedelmeivel.

36 Amikor meghallotta Bálák, hogy jön Bálám, kiment elé Móáb egyik városába, amely az Arnón vidékén, a határ szélén van.

37 Bálák azt mondta Bálámnak: Hát nem küldözgettem-e érted, hogy hívjanak téged? Miért nem jöttél hozzám? Hát talán nem tudlak megjutalmazni?

38 Bálám pedig azt felelte Báláknak: Íme, eljöttem hozzád. De most szólhatok-e valamit magamtól? Ami mondanivalót Isten ad számba, azt mondom.

39 És elment Bálám Bálákkal, és eljutottak Kirjat-Húcótba.

40 Ott Bálák ökröket és juhokat vágatott, és elküldte Bálámnak és a főembereknek, akik vele voltak.

41 Reggel pedig magához vette Bálák Bálámot, és fölvitte a Baal magas hegyére, hogy meglássa onnan a nép egy részét.

23. fejezet

1 Ekkor azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.

2 Bálák úgy cselekedett, ahogy Bálám meghagyta. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron egyegy bikát és egy-egy kost áldozott.

3 Majd azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek. Talán elém jön az ÚR, és amit mutat nekem, azt elmondom neked. S elment egy kopasz oromra.

4 Itt Isten Bálám elé ment, és azt mondta neki Bálám: A hét oltárt elrendeztem, és mindegyik oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldoztam.

5 Az ÚR pedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta neki: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint szólj.

6 Amikor visszatért hozzá, íme, az ő égőáldozata mellett állt ő és Móáb minden főembere.

7 És elkezdte példabeszédét, és azt mondta: Arámból hozatott ide Bálák, Móáb királya kelet hegyeiről, és azt mondta: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, kárhoztasd Izráelt.

8 Miért átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és miért szidalmazzam azt, akit az ÚR nem szidalmaz?

9 A sziklák tetejéről nézem őt, a halmokról tekintek reá. Íme, olyan nép ez, amely egyedül fog lakni, és nem számítja magát a nemzetek közé.

10 Ki számlálhatja meg Jákóbot – száma, mint a por – és Izráelnek csak a negyedrészét is? Bár halna meg lelkem az igazak halálával, és olyan lenne az én utolsó napom, mint az övé!

11 Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Mit teszel velem? Azért hoztalak, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, te igen megáldottad őket!

12 Ő pedig így felelt: Hát nem arra kell-e vigyáznom, hogy csak azt szóljam, amit az ÚR ad a számba?

13 Ekkor azt mondta neki Bálák: Kérlek, jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet, mert csak egy részét látod, mindenestül nem látod. Onnan átkozd meg nekem őt.

14 Az őrállók helyére vitte, a Piszgá tetejére, hét oltárt épített ott, és egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott mindegyik oltáron.

15 Majd azt mondta Báláknak: Állj meg itt égőáldozatod mellett, én pedig eléje megyek amoda.

16 Az ÚR Bálám elé ment, igét adott a szájába, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és e szerint beszélj.

17 Amikor visszament hozzá, íme, az égőáldozata mellett állt, és Móáb főemberei is ővele. Azt kérdezte tőle Bálák: Mit szólt az ÚR?

18 Ő pedig példabeszédbe kezdett, és azt mondta: Kelj fel, Bálák, és halljad! Figyelj rám, Cippór fia!

19 Isten nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?

20 Íme, parancsot kaptam, hogy áldjak. Ha ő áld, én azt nem másíthatom meg.

21 Nem látott Jákóbban hamisságot, és nem látott Izráelben gonoszságot. Az ÚR, az ő Istene van ővele. Királynak szóló ujjongás hangzik benne.

22 Isten hozta ki őket Egyiptomból, ereje olyan, mint a vadbivalyé.

23 Mert nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézés Izráelen. Idejében megtudja Jákób és Izráel, hogy mit tesz Isten.

24 Íme, ez a nép fölkel, mint nőstény oroszlán, és föltámad, mint hím oroszlán. Nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és az elejtettek vérét nem issza.

25 Akkor azt mondta Bálák Bálámnak: Ám ne átkozd, de ne is áldjad őt.

26 Bálám erre így felelt Báláknak: Hát nem így szóltam neked: Amit az ÚR mond nekem, azt teszem?

27 Ekkor azt mondta Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged egy másik helyre, talán jónak látja Isten, hogy onnan megátkozd nekem e népet.

28 Elvitte tehát Bálák Bálámot a Peór csúcsára, amely a puszta felé néz.

29 Ott azt mondta Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.

30 Bálák úgy tett, ahogy Bálám mondta, és minden oltáron egy-egy bikát és egy-egy kost áldozott.

24. fejezet

1 Amikor Bálám látta, hogy tetszik az ÚRnak, hogy megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázslatokhoz, mint azelőtt, hanem a puszta felé fordította az arcát.

2 Mikor azután fölemelte Bálám a szemét, látta Izráelt törzsenként sátorozni, és rászállt az Isten Lelke.

3 Akkor belekezdett példabeszédébe: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű ember szózata.

4 Annak szózata, aki hallja Isten beszédét, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel:

5 Mily szépek a sátraid, ó, Jákób, hajlékaid, ó, Izráel!

6 Mint hosszan húzódó völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az ÚR ültette aloék, mint cédrusfák a vizek mellett!

7 Kicsordul a víz vödreiből, vetését bő víz öntözi. Királya nagyobb Agágnál, és fölmagasztaltatik királysága.

8 Isten hozta ki Egyiptomból, ereje olyan, mint a vadbivalyé. Megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival átveri.

9 Lehever, nyugszik mint hím oroszlán és mint nőstény oroszlán. Ki kelti föl? Aki áld téged, áldott lesz, és aki átkoz téged, átkozott lesz.

10 Ekkor fölgerjedt Bálák haragja Bálám ellen, összecsapta kezét, és azt mondta Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet, és íme, igen megáldottad őket immár harmadjára.

11 Most azért menekülj a helyedre. Mondtam, hogy igen megtisztellek, de íme, megfosztott téged az ÚR a tisztességtől.

12 Bálám azt mondta Báláknak: Követeidnek is, akiket hozzám küldtél, nem megmondtam-e:

13 Ha Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele adná is nekem, az ÚR beszédét nem hághatom át, hogy magamtól jót vagy rosszat cselekedjem. Amit az ÚR szól, azt szólom.

14 Most pedig, íme, elmegyek népemhez. Jöjj, hadd jelentsem ki még neked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel a távoli jövőben.

15 És így kezdte példabeszédét: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek a szózata.

16 Annak szózata, aki hallja Isten beszédét, és ismeri a Magasságos tudományát, és aki látja a Mindenhatótól kapott látomást leborulva, de nyitott szemekkel.

17 Látom őt, de nem most. Nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát, és összetöri Sét minden fiának koponyáját.

18 Birtokba kerül Edóm, és birtokba kerül Széír, az ő ellensége is. Izráel hatalmasan cselekszik.

19 Jákóbból uralkodó támad, és elveszti a városból azt, aki megmaradt.

20 Amikor Amálékre nézett, így kezdte példabeszédét: Amálék első a nemzetek között, de végül mindenestül elvész.

21 Amikor a kéniekre nézett, így kezdte példabeszédét: Erős a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet.

22 Mégis el fog pusztulni Kain, amikor fogságba visz Assúr.

23 Megint példabeszédbe kezdett, és azt mondta: Ó, ki marad még életben, amikor Isten véghezviszi ezt?

24 Hajók jönnek Kittím partjairól, nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert, míg mindenestül el nem vész az is.

25 Azután fölkelt Bálám, és elment, hogy visszatérjen hazájába. Bálák is elment a maga útján.

25. fejezet

1 Amikor Izráel Sittímben tartózkodott, a nép paráználkodni kezdett Móáb leányaival,

2 mert ők meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, és imádta az ő isteneiket.

3 Odaszegődött Izráel BaalPeórhoz, az ÚR haragja pedig fölgerjedt Izráel ellen.

4 Azt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el e nép minden főemberét, és akasztasd föl őket az ÚR előtt fényes nappal, hogy elforduljon Izráelről az ÚR fölgerjedt haragja.

5 Mózes tehát így szólt Izráel bíráihoz: Mindenki ölje meg a maga emberei közül azokat, akik odaszegődtek Baal-Peórhoz.

6 Íme, épp akkor jött valaki Izráel fiai közül, és egy midjáni nőt hozott testvérei közé Mózes szeme láttára és Izráel fiai egész gyülekezetének szeme láttára. Azok pedig sírtak a gyülekezet sátrának bejáratánál.

7 Amikor meglátta ezt Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, kilépett a gyülekezet közül, és kezébe vette dárdáját.

8 Bement az izráeli férfi után a sátorba, és hason szúrta mindkettőjüket, mind az izráeli férfit, mind az asszonyt. És megszűnt a csapás Izráel fiai között.

9 De meghaltak a csapás miatt huszonnégyezren.

10 Akkor így szólt az ÚR Mózeshez:

11 Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája elfordította haragomat Izráel fiairól, mivel haragom szerint bánt velük. Ezért nem pusztítom ki felindulásomban Izráel fiait.

12 Mondd meg tehát: Íme, szövetségemet, a békesség szövetségét adom neki.

13 Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mivel bosszút állt Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért.

14 A megölt izráeli férfinak a neve pedig, akit a midjáni asszonnyal együtt öltek meg, Zimri volt, Szálu fia, a Simeon nemzetség háza népének főembere.

15 A megölt midjáni asszony neve pedig Kozbi volt, Cúr leánya, akinek az atyja Midján egyik nemzetségének a feje volt.

16 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

17 Támadjátok meg a midjániakat, és verjétek le őket,

18 mert megtámadtak titeket az ő cselszövéseikkel, amelyeket Peór és az ő húguk, Kozbi, az egyik midjáni fejedelem leánya révén szőttek ellenetek, akit megöltek a Peór miatt támadt csapás napján.

26. fejezet

1 A csapás után így szólt az ÚR Mózeshez és Eleázárhoz, Áron pap fiához:

2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét húszesztendőstől fölfelé, atyáik háza népe szerint. Mindenkit, aki hadra fogható Izráelben.

3 Mózes és Eleázár, a pap tehát így szólt hozzájuk Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:

4 Vegyétek számba a népet, húszesztendőstől fölfelé, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek. Izráel fiai, akik kijöttek Egyiptom földjéről, ezek voltak:

5 Izráel elsőszülöttje Rúben. Rúben fiai voltak: Hanók, tőle való a hanóki nemzetség, Pallútól a pallúi nemzetség.

6 Hecróntól a hecróniak nemzetsége, Karmitól a karmiak nemzetsége.

7 Ezek a rúbeni nemzetségek. Számuk negyvenháromezer-hétszázharminc.

8 Pallú fia volt Eliáb.

9 Eliáb fiai pedig Nemuél, Dátán és Abirám. Ez a Dátán és Abirám a gyülekezet főemberei voltak, akik Kórah csoportjával együtt föllázadtak Mózes és Áron ellen, az ÚR ellen támadva.

10 Ezért a föld megnyitotta száját, és elnyelte őket Kórahhal annak a csoportnak a halálakor, mikor intő például a tűz kétszázötven férfit megemésztett.

11 De Kórah fiai nem haltak meg.

12 Simeon fiai nemzetségeik szerint ezek: Nemuéltól a nemuéli nemzetség, Jámíntól a jámíni nemzetség, Jákíntól a jákíni nemzetség.

13 Zerahtól a zerahi nemzetség, Saultól a sauli nemzetség.

14 Ezek Simeon nemzetségei: huszonkétezer-kétszáz.

15 Gád fiai nemzetségeik szerint ezek: Cefóntól a cefóni nemzetség, Haggitól a haggi nemzetség, Súnitól a súni nemzetség.

16 Oznitól az ozni nemzetség, Éritől az éri nemzetség,

17 Aródtól az aródi nemzetség, Arélitól az aréli nemzetség.

18 Ezek Gád fiainak nemzetségei, szám szerint negyvenezer-ötszáz.

19 Júda fiai: Ér és Ónán. De Ér és Ónán meghalt Kánaán földjén.

20 Júda fiai pedig nemzetségeik szerint ezek voltak: Sélától a sélái nemzetség, Pérectől a péreci nemzetség, Zerahtól a zerahi nemzetség.

21 Pérec fiai ezek voltak: Hecróntól a hecróni nemzetség, Hámúltól a hámúli nemzetség.

22 Ezek Júda nemzetségei, szám szerint hetvenhatezer-ötszáz.

23 Issakár fiai nemzetségeik szerint ezek: Tólától a tólái nemzetség, Púvától a púvai nemzetség,

24 Jásúbtól a jásúbi nemzetség, Simróntól a simróni nemzetség.

25 Ezek Issakár nemzetségei, szám szerint hatvannégyezer-háromszáz.

26 Zebulon fiai nemzetségeik szerint ezek: Szeredtől a szeredi nemzetség, Élóntól az élóni nemzetség, Jahleéltól a jahleéli nemzetség.

27 Ezek Zebulon nemzetségei, szám szerint hatvanezer-ötszáz.

28 József fiai nemzetségeik szerint ezek: Manassé és Efraim.

29 Manassé fiai: Mákírtól a mákíri nemzetség. Mákír nemzette Gileádot. Gileádtól való a gileádi nemzetség.

30 Ezek Gileád fiai: Íezertől az íezeri nemzetség, Hélektől a héleki nemzetség.

31 Aszriéltól az aszriéli nemzetség, Sikemtől a sikemi nemzetség.

32 Semidától a semidái nemzetség és Héfertől a héferi nemzetség.

33 Celofhádnak pedig, Héfer fiának nem voltak fiai, csak leányai. Celofhád leányainak nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.

34 Ezek Manassé nemzetségei; a számuk ötvenkétezer-hétszáz.

35 Efraim fiai pedig nemzetségeik szerint ezek voltak: Sútelahtól a sútelahi nemzetség, Bekertől a bekeri nemzetség, Tahantól a tahani nemzetség.

36 Sútelah fia volt Érán, akitől az éráni nemzetség való.

37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei, szám szerint harmickétezer-ötszáz. Ezek voltak József fiai nemzetségeik szerint.

38 Benjámin fiai nemzetségeik szerint ezek: Belától a belai nemzetség, Asbéltól az asbéli nemzetség, Ahirámtól az ahirámi nemzetség.

39 Súfámtól a súfámi nemzetség, Húfámtól a húfámi nemzetség.

40 Bela fiai voltak: Ard és Naamán. Ardtól az ardi nemzetség, Naamántól a naamáni nemzetség.

41 Ezek Benjámin fiai nemzetségeik szerint; a számuk összesen negyvenötezer-hatszáz.

42 Ezek Dán fiai nemzetségeik szerint: Súhámtól a súhámi nemzetség. Ezek Dán nemzetségei: nemzetségeik szerint

43 a súhámiak minden nemzetsége, szám szerint hatvannégyezer-négyszáz.

44 Ásér fiai nemzetségeik szerint ezek: Jimnától a jimnái nemzetség, Jisvitől a jisvi nemzetség, Beriától a beriai nemzetség.

45 Beria fiaitól: Hebertől a heberi nemzetség, Malkiéltól a malkiéli nemzetség.

46 Ásér leányának a neve Szerah volt.

47 Ezek Ásér fiainak nemzetségei, szám szerint ötvenháromezer-négyszáz.

48 Naftáli fiai nemzetségeik szerint ezek: Jahceéltől a jahceéli nemzetség, Gúnitól a gúni nemzetség.

49 Jécertől a jéceri nemzetség, Sillémtől a sillémi nemzetség.

50 Ezek Naftáli fiai nemzetségeik szerint. Számuk negyvenötezer-négyszáz.

51 Ez Izráel fiainak száma: hatszázegyezer-hétszázharminc fő.

52 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

53 Ezek között kell fölosztani a földet örökségül, neveik és számuk szerint.

54 A nagyobb létszámúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb létszámúnak pedig kisebbet. Mindegyik az ő száma szerint kapjon örökséget.

55 De sorsvetéssel osszátok föl a földet. Atyjuk törzseinek nevei szerint örököljenek.

56 Sorsvetéssel osszátok ki az örökséget a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt.

57 Ezek voltak a léviták nemzetségéből számba vettek: Gérsóntól a gérsóni nemzetség, Keháttól a keháti nemzetség, Meráritól a merári nemzetség.

58 Ezek Lévi nemzetségei: a libni nemzetség, a hebróni nemzetség, a mahli nemzetség, a músi nemzetség, a kórahi nemzetség. Kehát nemzette Amrámot.

59 Amrám felesége Jókebed volt, Lévi leánya, aki Egyiptomban született. Ő szülte Amrámnak Áront, Mózest és lánytestvérüket, Mirjámot.

60 Áronnak született Nádáb, Abihú, Eleázár és Ítámár.

61 De Nádáb és Abihú meghalt, mert idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt.

62 Az ő számuk huszonháromezer férfi, egy hónapostól fölfelé. De ezeket nem Izráel fiaival együtt vették számba, mivel nem kaptak örökséget Izráel fiai között.

63 Ezeket vette számba Mózes és Eleázár pap, ők vették számba Izráel fiait Móáb mezőségén, Jerikóval szemben, a Jordán mellett.

64 Ezek között azonban nem volt már senki azok közül, akiket Mózes és Áron pap akkor vett számba, amikor Izráel fiait a Sínai-pusztában vették számba.

65 Mert az ÚR azt mondta róluk: Bizony meghalnak a pusztában. És senki sem maradt meg közülük, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.

27. fejezet

1 Azután előálltak Celofhád leányai. Celofhád Héfer fia volt, ez Gileád fia volt, ez Mákír fia, ez pedig József fiának, Manassénak fia volt. Ezek pedig leányainak nevei: Mahlá, Nóá, Hoglá, Milká és Tircá.

2 Mózes, Eleázár pap, a vezető emberek és az egész gyülekezet elé álltak a gyülekezet sátrának bejáratánál, és azt mondták:

3 Atyánk meghalt a pusztában. De nem volt azok között, akik lázadást szítottak az ÚR ellen Kórah csoportjában, hanem a saját bűnéért halt meg, és nem voltak fiai.

4 Miért vesszen ki atyánk neve a nemzetségéből azért, mert nem volt fia? Adj nekünk örökséget atyánk testvérei között.

5 Mózes pedig az ÚR elé vitte ügyüket.

6 Az ÚR azt mondta Mózesnek:

7 Helyesen szólnak Celofhád leányai. Adj nekik örökségi birtokot atyjuk testvérei között, és juttasd nekik atyjuk örökségét.

8 Izráel fiainak pedig így szólj: Ha valaki meghal, és nincs fia, akkor adjátok örökségét a leányának.

9 Ha pedig nincs leánya, akkor adjátok örökségét a testvéreinek.

10 Ha pedig nincsenek testvérei, akkor adjátok az örökségét atyja testvéreinek.

11 Ha pedig nincsenek az atyjának testvérei, akkor adjátok az örökségét annak, aki a legközelebbi rokona a nemzetségében; azé legyen. Legyen ez Izráel fiai között törvényes rendelkezés, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.

12 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Menj föl ide az Abárim-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam.

13 Miután pedig megláttad, te is népedhez takaríttatsz, amint odakerült testvéred, Áron is.

14 Mert föllázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a gyülekezet, és nem dicsőítettetek meg engem ama vizeknél az ő szemük előtt, a Meríbá vizeinél Kádésban, a Cin-pusztában!

15 Ekkor így szólt Mózes az ÚRhoz:

16 Az ÚR, a minden élőnek lelket adó Isten, rendeljen férfiút e gyülekezet élére,

17 aki kimenjen és bemenjen előttük, kivigye és bevigye őket, hogy ne legyen az ÚR gyülekezete olyan, mint a pásztor nélkül való juhok.

18 Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, azt a férfiút, akiben van lélek. Tedd őreá a kezedet,

19 állítsd Eleázár pap elé és az egész gyülekezet elé, és bízd meg őt a szemük láttára.

20 Adj neki a hatalmadból, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész gyülekezete.

21 Azután álljon Eleázár pap elé, és kérjen döntést az ÚRtól az urím sorsvetése útján. Az ő szava szerint induljanak harcba, és az ő szava szerint térjenek haza Izráel minden fiával, az egész gyülekezettel együtt.

22 Úgy cselekedett tehát Mózes, ahogy az ÚR parancsolta neki. Vette Józsuét, Eleázár pap és az egész gyülekezet elé állította,

23 rátette a kezét, és megbízást adott neki úgy, ahogy az ÚR meghagyta Mózes által.

28. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul.

3 Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az ÚRnak: naponként két ép, egyesztendős bárányt állandó égőáldozatul.

4 Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig este készítsd el.

5 És egy efa finomliszt tizedrészét ételáldozatul egy hín sajtolt olaj negyedrészével összegyúrva.

6 Állandó égőáldozat ez, amelyet a Sínai-hegyen rendeltem el kedves illatú tűzáldozatul az ÚRnak.

7 A hozzá tartozó italáldozat pedig egy hín negyedrésze legyen egy-egy bárányhoz. A szentélyben öntsd ki a jó borból való italáldozatot az ÚR elé.

8 A második bárányt estefelé készítsd el, s ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel, jó illatú tűzáldozatul az ÚRnak.

9 Szombatnapon pedig két ép, egyesztendős bárányt áldozz és kéttized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul a hozzá tartozó italáldozattal együtt.

10 Ezt a szombati állandó égőáldozatot be kell mutatni szombatonként az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül.

11 Hónapjaitok első napján is mutassatok be az ÚRnak egészen elégő áldozatul két bikaborjút, egy kost és hét ép, egyesztendős bárányt.

12 Mindegyik bikához adjatok háromtized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul, egy-egy kos mellé pedig kéttized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul.

13 Egy-egy bárány mellé pedig egy-egy tized efa olajjal kevert finomlisztet ételáldozatul. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat ez az ÚRnak.

14 A hozzájuk való italáldozat pedig fél hín bor legyen egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő hónapjai szerint.

15 Egy kecskebakot is készítsetek el bűnért való áldozatul az ÚRnak az állandó égőáldozaton kívül, italáldozatával együtt.

16 Az első hónapban pedig, a hónap tizennegyedik napján kezdődik az ÚR páskája.

17 E hó tizenötödik napján is ünnep van. Hét napon át kovásztalan kenyeret kell enni.

18 Az első napon szent összegyülekezés legyen. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek,

19 hanem tűzáldozatul mutassatok be elégő áldozatot az ÚRnak: két fiatal bikát, egy kost, hét egyesztendős bárányt, amelyek épek legyenek.

20 A hozzájuk tartozó ételáldozat olajjal kevert finomliszt legyen: a bikához háromtized, a koshoz kéttized vékával adjatok.

21 Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt adjatok bárányonként.

22 És bűnért való áldozatul egy bakot mutassatok be, hogy engesztelés legyen értetek.

23 A reggeli égőáldozaton kívül, amely állandó égőáldozat, készítsétek el ezeket is.

24 Ezek szerint készítsétek el naponként, hét napon át az ÚR kedves illatú tűzáldozati eledelét. Az állandó égőáldozaton kívül kell elkészíteni a hozzá tartozó italáldozattal együtt.

25 A hetedik napon is legyen szent összegyülekezésetek. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek.

26 A zsengék napján is, amikor új ételáldozatot mutattok be az ÚRnak, azaz a hetek ünnepén, legyen szent összegyülekezésetek. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek,

27 hanem mutassatok be kedves illatú égőáldozatul az ÚRnak két bikaborjút, egy kost és hét egyesztendős bárányt.

28 A hozzájuk tartozó ételáldozat háromtized efa olajjal kevert finomliszt legyen mindegyik bikához, két tized egy koshoz,

29 a hét bárányhoz pedig egy-egy tizedrész bárányonként.

30 Egy kecskebakot is mutassatok be, hogy engesztelés legyen értetek.

31 Az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton kívül készítsétek el ezeket. Épek legyenek italáldozatukkal együtt.

29. fejezet

1 A hetedik hónapban, a hónap első napján szent összegyülekezésetek legyen. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek. A kürtzengés napja ez nektek.

2 Készítsetek elégő áldozatot kedves illatul az ÚRnak: egy bikaborjút, egy kost, hét ép, egyesztendős bárányt,

3 hozzájuk ételáldozatul háromtized efa olajjal kevert finomlisztet a bikához, kéttized részt a koshoz

4 és bárányonként egyegy tizedrészt a bárányhoz.

5 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul, hogy engesztelés legyen értetek.

6 Az újhold napján végzendő egészen elégő áldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton kívül, az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó ételáldozaton és italáldozataikon kívül az ő rendjük szerint legyen ez kedves illatú tűzáldozat az ÚRnak.

7 A hetedik hónap tizedik napján is szent összegyülekezésetek legyen. Tartóztassátok meg magatokat, semmi munkát ne végezzetek!

8 Vigyetek az ÚRnak kedves illatú elégő áldozatul egy bikaborjút, egy kost, hét hibátlan, egyesztendős bárányt, amelyek épek legyenek,

9 és hozzájuk tartozó ételáldozatul háromtized efa olajjal kevert finomlisztet a bikához, kéttized részt a koshoz

10 és bárányonként egy-egy tizedrészt a bárányhoz.

11 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul az engesztelésre való bűnáldozaton kívül és az állandó égőáldozaton, a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

12 A hetedik hónap tizenötödik napján is szent összegyülekezésetek legyen. Semmi hétköznapi munkát ne végezzetek, és az ÚR ünnepét hét napig ünnepeljétek.

13 Vigyetek az ÚRnak egészen elégő áldozatot kedves illatú tűzáldozatul: tizenhárom bikaborjút, két kost, tizennégy egyesztendős bárányt, amelyek mind hibátlanok legyenek.

14 Hozzájuk ételáldozatul olajjal kevert finomliszt legyen, háromtized efát egy-egy bikához mind a tizenhárom bikánál, kéttized vékával egy-egy koshoz mind a két kosnál,

15 egy-egy tized részt minden bárány mellé a tizennégy báránynál.

16 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

17 A második napon pedig tizenkét bikaborjút, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt.

18 A hozzájuk járó étel- és italáldozat pedig a bikák, a kosok, a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.

19 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

20 Harmadnap pedig tizenegy bikaborjút, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt,

21 a hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.

22 Vigyetek egy kecskebakot is bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

23 Negyednapon pedig tíz bikaborjút, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt,

24 a hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.

25 Egy kecskebakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

26 Ötödnapon kilenc bikaborjút, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt.

27 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.

28 Egy bakot bűnért való egészen elégő áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

29 Hatodnapon nyolc bikát, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt.

30 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.

31 Egy bakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

32 A hetedik napon pedig hét bikát, két kost, tizennégy ép, egyesztendős bárányt.

33 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bikák, a kosok és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.

34 Egy bakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton kívül és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

35 A nyolcadik napon záróünnepet tartsatok, semmi hétköznapi munkát ne végezzetek.

36 Vigyetek az ÚRnak egészen elégő áldozatot kedves illatú tűzáldozatul: egy bikát, egy kost, hét ép, egyesztendős bárányt.

37 A hozzájuk tartozó étel- és italáldozat a bika, a kos és a bárányok száma szerint a szokásnak megfelelő legyen.

38 És egy bakot bűnért való áldozatul az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó étel- és italáldozaton kívül.

39 Ezeket áldozzátok az ÚRnak a ti ünnepeiteken azokon kívül, amiket fogadalomból és szabad akaratból mutattok be égőáldozatul, hálaáldozatul, étel- és italáldozatul.

40 És elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az ÚR parancsolt neki.

30. fejezet

1 Majd így szólt Mózes Izráel fiainak a törzsfőihez: Ezt parancsolta az ÚR:

2 ha egy férfi fogadalmat tesz az ÚRnak, vagy esküt tesz arra, hogy megtartóztatja magát, ne szegje meg szavát, hanem úgy tegyen, ahogy kimondta.

3 Ha pedig nő tesz fogadalmat az ÚRnak, és annak megtartására kötelezi magát még apja házában, lány korában,

4 s apja hallja a fogadalmát és azt, hogy fogadalommal kötelezte el magát, és nem ellenezte az apja, akkor megáll minden fogadalma; minden elkötelezés fönnáll, amelylyel elkötelezte magát.

5 Ha pedig megtiltja azt az apja azon a napon, amelyen hallotta, nem áll fönn semmi fogadalma és elkötelezése, amellyel elkötelezte magát, és az ÚR is megbocsát neki, mert apja tiltotta meg azt.

6 Ha pedig férjhez megy, és így terhelik őt a fogadalmai vagy ajkán kiszalasztott szava, amellyel elkötelezte magát,

7 és hallja a férje, és nem szól ellene azon a napon, amelyen hallotta azt, akkor fönnállnak fogadalmai. Elkötelezései is fönnállnak, amelyekkel elkötelezte magát.

8 Ha pedig azon a napon, amelyen hallja a férje, megtiltja azt, akkor érvénytelenné teszi annak fogadalmát, amelyet magára vett, és az ajkán kiszalasztott szavát, amellyel elkötelezte magát. Az ÚR is megbocsát neki.

9 De az özvegyasszonynak és a férjétől elbocsátottnak minden fogadalma fönnáll, amellyel elkötelezi magát.

10 Ha pedig egy asszony férje házában tesz fogadalmat, vagy esküvéssel kötelezi magát valami megtartására,

11 ha hallotta a férje, és nem szól ellene, nem tiltja meg azt, akkor minden fogadalma fennáll. Minden elkötelezése fennáll, amellyel elkötelezte magát.

12 De ha a férje teljesen érvénytelenné teszi azokat azon a napon, amelyen hallotta, nem áll fenn többé semmi, ami az ő ajkán kijött, sem fogadalma, sem az ő maga elkötelezése. A férje érvénytelenné tette azokat, és az ÚR megbocsát neki.

13 Minden fogadalmát és minden esküvéssel való elkötelezését a maga megtartóztatására a férje teszi érvényessé vagy érvénytelenné.

14 Ha a férje egyáltalán nem szól neki egy egész napig, akkor megerősíti minden fogadalmát vagy minden elkötelezését, amelyet magára vett. Megerősíti azokat, mert nem szólt neki azon a napon, amelyen hallotta.

15 Ha pedig később érvényteleníti azokat, miután hallotta, ő hordozza az asszony bűnének terhét.

16 Ezeket a rendelkezéseket parancsolta az ÚR Mózesnek a férjre és feleségére, az apára és leányára vonatkozólag, amikor az még leánykorában apja házában van.

31. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután népedhez takaríttatsz.

3 Ezért így szólt Mózes a néphez: Készítsetek föl férfiakat magatok közül a harcra, és induljanak Midján ellen, hogy bosszút álljanak az ÚRért Midjánon.

4 Izráel minden törzséből törzsenként ezret-ezret küldjetek a harcba.

5 Kiválogattak tehát Izráel sokaságából törzsenként ezret, tizenkétezer fölfegyverzett embert.

6 Azután elküldte őket Mózes a harcba, törzsenként ezret, és velük Fineást, Eleázár pap fiát is, mivel a szent edények és a riadókürtök az ő keze alatt voltak.

7 És harcoltak Midján ellen, ahogy megparancsolta az ÚR Mózesnek, és megöltek minden férfit.

8 Az áldozatul esettekkel együtt megölték Midján királyait is: Evit, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Midján öt királyát. Bálámot, Beór fiát is megölték fegyverrel.

9 A midjániak feleségeit és kisdedeiket azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elzsákmányolták minden jószágukat, minden nyájukat és egész vagyonukat.

10 Fölperzseltek minden várost és minden falut, ahol a midjániak laktak.

11 Azután az egész zsákmányt, minden embert és állatot

12 odavittek Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiainak gyülekezetéhez, a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

13 Kiment tehát Mózes, Eleázár pap és a gyülekezet minden vezetője eléjük a táboron kívülre.

14 De Mózes megharagudott a sereg vezetőire, az ezredesekre és századosokra, akik megjöttek a harcból.

15 Azt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az összes asszonynépet?

16 Pedig ők voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsára hűtlenségre bírták az ÚR ellen Peór kedvéért. Ezért érte csapás az ÚR gyülekezetét.

17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket és minden asszonyt, aki már volt együtt férfival.

18 De hagyjatok életben magatoknak minden leánygyermeket, aki még nem volt együtt férfival.

19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Aki pedig megölt valakit, és aki hullát érintett, mind tisztítsa meg magát a harmadik és a hetedik napon a foglyaival együtt;

20 minden ruhát, minden bőrből való holmit, minden kecskeszőrből való készítményt és minden faeszközt tisztítsatok meg.

21 Eleázár pap pedig azt mondta a katonáknak, akik a harcból visszatértek: Ez a törvény rendelkezése, amelyet az ÚR parancsolt Mózesnek:

22 Az aranyat, az ezüstöt, a rezet, a vasat, az ónt és az ólmot mindenképpen,

23 de minden egyebet is, ami állja a tüzet, vigyétek át a tűzön, és megtisztul, de a tisztító vízzel is tisztítsátok meg. Minden mást pedig, ami nem állja a tüzet, vízen vigyetek át.

24 Ruhátokat pedig mossátok ki a hetedik napon, és tiszták lesztek. Utána bemehettek a táborba.

25 Újra szólt az ÚR Mózesnek, és azt mondta:

26 Vedd számba a megszerzett prédát, az embereket és az állatokat Eleázár pappal és a gyülekezet családfőivel.

27 Felezd meg a prédát a harcolók és az egész gyülekezet között.

28 Vegyél egy részt az ÚRnak a harcoló férfiaktól, ötszázból egyet az emberek közül és az ökrök, a szamarak és a juhok közül ugyanúgy.

29 Az ő fele részükből vegyétek el ezt, és adjad Eleázár papnak az ÚRnak szóló felemelt áldozatul.

30 Az Izráel fiainak járó fele részből pedig ötvenenként végy el egy prédát emberekből, ökrökből, szamarakból, juhokból és minden állatból. Add azokat a lévitáknak, akik az ÚR hajlékáról gondoskodnak.

31 És úgy cselekedett Mózes és Eleázár, a pap, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

32 A préda, azaz annak a zsákmánynak maradéka, amelyet a harcoló nép zsákmányolt, hatszázhetvenötezer juh,

33 hetvenkétezer ökör

34 és hatvanegyezer szamár volt.

35 A leányok közül emberi lélek, aki nem volt együtt férfival, összesen harminckétezer volt.

36 Ez volt az egyik fele a harcból hazatértek zsákmányának: háromszázharminchétezer-ötszáz juh.

37 Az ÚR része pedig a juhokból hatszázhetvenöt volt.

38 Az ökör pedig harminchatezer, és azokból az ÚR része hetvenkettő.

39 A szamár harmincezerötszáz volt, belőlük az ÚR része hatvanegy.

40 Emberi lélek pedig tizenhatezer volt, ebből az ÚR része harminckét lélek.

41 Ezután Mózes az ÚR részét fölemelt áldozatul Eleázár papnak adta, ahogy az ÚR megparancsolta Mózesnek.

42 Az Izráel fiaira eső másik fele részt elvette Mózes a harcosoktól.

43 A zsákmány gyülekezetre eső fele része ez volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh,

44 harminchatezer marha,

45 harmincezer-ötszáz szamár,

46 ember pedig tizenhatezer lélek.

47 Az Izráel fiaira eső fele részből pedig egyetegyet vett el Mózes minden ötvenből, emberekből és állatokból egyaránt, és a lévitáknak adta őket, akik az ÚR hajlékáról gondoskodnak, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

48 Akkor odamentek Mózeshez a hadsereg vezetői, az ezredesek és századosok,

49 és azt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid megszámláltuk a harcosokat, akik a kezünk alatt voltak, és senki sem veszett el közülünk.

50 Ezért mindenki elhozta az ÚRnak szóló áldozatul, amit talált: aranyeszközöket, karláncokat, karpereceket, gyűrűket, fülbevalókat, nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az ÚR előtt.

51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat és az összes ékszerfélét.

52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok fölajánlottak az ÚRnak, tizenhatezer-hétszázötven sékel volt.

53 A harcosok közül mindenki zsákmányolt magának is.

54 Miután elvette Mózes és Eleázár pap az aranyat az ezredesektől és századosoktól, bevitték a gyülekezet sátrába, az ÚR elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.

32. fejezet

1 Rúben és Gád fiainak igen sok jószáguk volt. Amikor látták Jazér és Gileád földjét, hogy íme, az a hely állattartásra alkalmas,

2 odamentek Gád és Rúben fiai, és így szóltak Mózeshez, Eleázárhoz, a paphoz és a gyülekezet vezető embereihez:

3 Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,

4 az a föld, amelyet megvert az ÚR az Izráel fiainak gyülekezete előtt, állattartásra való, szolgáidnak pedig sok jószáguk van.

5 Majd azt mondták: Ha megnyertük tetszésedet, hadd kapják ezt a földet örökségül szolgáid, és ne vigyél át minket a Jordánon.

6 Mózes pedig azt felelte Gád fiainak és Rúben fiainak: Testvéreitek harcba vonulnak, ti pedig itt maradnátok?!

7 Miért akarjátok elbátortalanítani Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az ÚR nekik adott?

8 Atyáitok is így tettek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy nézzék meg azt a földet.

9 Fölmentek az Eskól-völgyig, megnézték a földet, és elbátortalanították Izráel fiainak szívét attól, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet az ÚR nekik adott.

10 Ezért föllobant az ÚR haragja azon a napon, és így esküdött meg:

11 Az Egyiptomból feljött emberek húszesztendőstől fölfelé nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen.

12 Kivéve a kenizzi Kálébot, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az URat.

13 Föllángolt az ÚR haragja Izráel ellen, és negyven esztendeig hagyta őket bolyongani a pusztában, amíg el nem pusztult az az egész nemzedék, amely gonoszt cselekedett az ÚR szemében.

14 És íme, most fölkeltetek atyáitok nyomán ti, bűnös emberek maradékai, hogy az ÚR fellobant haragjának tüzét még növeljétek Izráel ellen!

15 Ha elfordultok az ő útjaitól, még tovább is ott hagyja Izráelt bolyongani a pusztában, és elvész miattatok az egész nép!

16 Ekkor közelebb mentek hozzá, és azt mondták: Állatainknak juhaklokat és kicsinyeinknek városokat építünk itt,

17 mi magunk pedig fölfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai előtt, míg bevisszük őket a lakóhelyükre. Gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e föld lakosai miatt.

18 Nem térünk vissza addig a házainkba, amíg Izráel fiai közül ki-ki meg nem kapja a maga örökségét.

19 Mert nem kívánunk tőlük részt az örökségből a Jordánon túl és tovább, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.

20 Ekkor azt mondta nekik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit mondtatok, hogy az ÚR előtt fölfegyverkeztek a harcra,

21 és átmegy közületek mindenki mint fegyveres a Jordánon az ÚR színe előtt, amíg ő ki nem űzi az ellenségeit maga elől,

22 és ha csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek őelőtte és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az ÚRtól.

23 De ha nem így cselekszetek, íme, vétkeztek az ÚR ellen. És tudjátok meg, hogy vétketek büntetése utolér titeket!

24 Építsetek magatoknak városokat kicsinyeitek számára és aklokat juhaitoknak. De amit fogadtatok, azt tartsátok meg.

25 Ekkor így szóltak Gád fiai és Rúben fiai Mózeshez: Szolgáid úgy tesznek, ahogy te parancsolod, urunk.

26 Kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle állataink ott maradnak Gileád városaiban,

27 szolgáid pedig átmennek mindnyájan fölfegyverkezve harcolni az ÚR előtt, ahogy az én uram mondja.

28 Parancsot adott azért felőlük Mózes Eleázárnak, a papnak és Józsuénak, Nún fiának és az Izráel fiainak törzseiből való családfőknek.

29 Azt mondta nekik Mózes: Ha Gád fiai és Rúben fiai mindnyájan átmennek veletek a Jordánon fölfegyverkezve az ÚR színe előtt, és meghódol a föld előttetek, akkor adjátok nekik birtokul Gileád földjét.

30 Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak birtokot Kánaán földjén.

31 Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogy az ÚR meghagyta szolgáidnak.

32 Átmegyünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de örökségünk birtoka legyen itt, a Jordánon innen.

33 Nekik adta tehát Mózes (tudniillik Gád fiainak, Rúben fiainak és József fiának, Manassé fél törzsének) Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a területet a rajta lévő városokkal és határaikkal együtt és a környe

34 Fölépítették Gád fiai Díbónt, Atárótot, Aróért,

35 AtrótSófánt, Jazért, Jogbohát,

36 Bét-Nimrát és BétHáránt, ezeket a bekerített városokat és hozzá a juhaklokat.

37 Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét, Kirjátaimot,

38 Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Ezeket a neveket adták azoknak a városoknak, amelyeket fölépítettek.

39 Mákírnak, Manassé fiának a fiai pedig Gileádba vonultak, bevették, és kiűzték az ott lakó emóriakat.

40 Mózes Gileádot Mákírnak, Manassé fiának adta, és az ott telepedett le.

41 Jáír pedig, Manassé fia, elment, bevette a hozzájuk tartozó falvakat, és Jáír falvainak nevezte őket.

42 Nóbah is elment, bevette Kenátot és városait, és Nóbahnak nevezte el a maga nevéről.

33. fejezet

1 Ezek Izráel fiainak szálláshelyei, amióta seregeik kijöttek Egyiptom földjéről, Mózes és Áron vezetésével.

2 Mózes ugyanis az ÚR parancsára följegyezte elindulásukat táborhelyeikről. Ezek a ő szálláshelyeik, ahonnan elindultak:

3 Ramszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján indultak el. A páska után való napon jöttek ki az ÚR fölemelt kezével Izráel fiai egész Egyiptom szeme láttára,

4 miközben az egyiptomiak sorra temették azokat az elsőszülöttjeiket, akiket megölt az ÚR közülük, mikor ítéletet tartott isteneiken.

5 Tehát Izráel fiai elindultak Ramszeszből, és tábort ütöttek Szukkótban.

6 Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, amely a puszta szélén van.

7 Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak, amely Baal-Cáfón előtt van, és tábort ütöttek Migdól előtt.

8 Elindultak Pí-Hahírótból, és átmentek a tengeren átkelve a pusztába. Háromnapi járóföld megtétele után az Étám-pusztában tábort ütöttek Márában.

9 Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott.

10 Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett.

11 Továbbindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szin-pusztában.

12 Elindultak a Szin-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában.

13 Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban.

14 Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. De ott nem volt a népnek ivóvize.

15 Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában.

16 Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Hattaavában.

17 Elindultak KibrótHattaavából, és tábort ütöttek Hacérótban.

18 Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában.

19 Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Perecben.

20 Elindultak Rimmón-Perecből, és tábort ütöttek Libnában.

21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában.

22 Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában.

23 Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Seferhegynél.

24 Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában.

25 Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban.

26 Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban.

27 Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban.

28 Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában.

29 Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában.

30 Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban.

31 Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban.

32 Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban.

33 Elindultak HórHaggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában.

34 Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában.

35 Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben.

36 Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban.

37 Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm földjének szélén.

38 Ekkor Áron pap fölment a Hór-hegyre az ÚR rendelése szerint, és meghalt ott az Izráel fiainak Egyiptom földjéről való kijövetele utáni negyvenedik esztendőben, az ötödik hónapban, a hónap elsején.

39 Áron pedig százhuszonhárom esztendős volt, amikor meghalt a Hór-hegyen.

40 Akkor meghallotta a kánaáni Arád királya (aki dél felől lakott Kánaán földjén), hogy jönnek Izráel fiai.

41 Azok pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában.

42 Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban.

43 Elindultak Púnónból, és tábort ütöttek Óbótban.

44 Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Háabárimban, Móáb határán.

45 Elindultak Ijjímből, és tábort ütöttek Díbón-Gádban.

46 Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátaimban.

47 Elindultak Almón-Diblátaimból, és tábort ütöttek az Abárim-hegységnél, a Nébóval szemben.

48 Elindultak az Abárim-hegységtől, és tábort ütöttek Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

49 Ott táboroztak a Jordán mellett Bét-Hajjesimóttól ÁbélHassittimig Móáb mezőségén.

50 Így szólt az ÚR Mózesnek Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:

51 Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Amikor átmentek a Jordánon Kánaán földjére,

52 akkor űzzétek ki annak a földnek minden lakosát magatok elől, és pusztítsátok el minden írásos kövüket és minden öntött bálványképüket, és minden áldozóhalmukat rontsátok le!

53 Űzzétek ki a föld lakóit, és lakjatok ott. Nektek adtam azt a földet, hogy ti birtokoljátok.

54 Azt a földet pedig sorsvetés által vegyétek birtokotokba nemzetségeitek szerint. A nagyobb számúnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebb számúnak kisebb örökséget. Ahova a sors esik valaki számára, az legyen az övé. Atyáitok törzsei szerint vegyétek át bir

55 Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek a lakosait magatok elől, akkor akiket meghagytok közülük, szálkává lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban, és ellenségeitek lesznek nektek azon a földön, amelyen lakni fogtok.

56 És akkor veletek cselekszem úgy, ahogy velük gondoltam cselekedni.

34. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha bementek Kánaán földjére az a föld, tudniillik Kánaán földje, jut nektek örökségül a következő határok szerint:

3 déli határotok a Cin-pusztától fogva Edóm határáig húzódjék, majd a Sós-tenger végétől kelet felé.

4 Kerülje meg a határ dél felől az Akrabbim-hágót, és menjen Cin felé, és Kádés-Barneától délre végződjék. Haladjon tovább Hacar-Addárig, és menjen át Acmón felé.

5 Azután a határ Acmóntól forduljon Egyiptom patakjáig, és a tengernél végződjék.

6 Nyugati határotok a nagy tenger legyen. Ez legyen a nyugati határotok.

7 Északi határotok pedig ez legyen: a nagy tengertől fogva húzzatok határt a Hór-hegy felé.

8 A Hór-hegy felé húzzatok határt a hamáti útig. A határ vége pedig Cedádnál legyen.

9 Majd haladjon tovább a határ Zifrón felé, és Hacar-Énánnál legyen a vége. Ez legyen az északi határotok.

10 A keleti határt pedig Hacar-Énántól Sefámig húzzátok meg.

11 Sefámtól menjen le a határ Riblának, Aintól keletre, és ereszkedjék tovább kelet felé, míg el nem éri a Kinneret-tó partját.

12 Azután haladjon a határ a Jordán felé, és a Sós-tengernél végződjék. Ez legyen országotok határa körös-körül.

13 Azután ezt a parancsot adta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel sorsvetéssel, amint megparancsolta az ÚR, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek.

14 Mert Rúben fiainak törzse atyáik háza szerint, Gád fiainak törzse atyáik háza szerint és Manassé törzsének fele megkapták már örökségüket.

15 Két és fél törzs megkapta örökségét a Jordánon túl, Jerikóval szemben, kelet felé.

16 Azután így szólt az ÚR Mózeshez:

17 Név szerint ezek a férfiak osszák föl örökségül azt a földet: Eleázár, a pap és Józsué, Nún fia.

18 Vegyetek magatok mellé törzsenként egy-egy fejedelmet a földnek örökségül való elosztására.

19 Név szerint ezeket a férfiakat: Júda törzséből Káléb, Jefunne fia.

20 Simeon fiainak törzséből Semúél, Ammihúd fia.

21 Benjámin törzséből Elidád, Kiszlón fia.

22 Dán fiainak törzséből Bukki fejedelem, Jogli fia.

23 József fiai közül Manassé fiainak a törzséből Hanniél fejedelem, Éfód fia.

24 Efraim fiainak törzséből pedig Kemúél fejedelem, Siftán fia.

25 Zebulon fiainak törzséből Elicáfán fejedelem, Parnak fia.

26 Issakár fiainak törzséből Paltiél fejedelem, Azzan fia.

27 Ásér fiainak törzséből Ahihúd fejedelem, Selómi fia.

28 És Naftáli fiainak törzséből Pedahél fejedelem, Ammihúd fia.

29 Ezek azok, akiknek megparancsolta az ÚR, hogy osszák ki az örökséget Izráel fiainak Kánaán földjén.

35. fejezet

1 Azután így szólt az ÚR Mózeshez Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben:

2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy örökségül kapott birtokukból Lévi fiainak adjanak át városokat lakóhelyül. A városok körül pedig adjatok legelőt is a lévitáknak,

3 hogy azokban a városokban lakjanak, a legelők pedig marháiknak, jószágaiknak és mindenféle állatuknak a tartására szolgáljanak.

4 A városoknak, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé ezerkönyöknyire terjedjenek a legelői körös-körül.

5 Mérjetek azért a városon kívül, kelet felől kétezer könyököt, dél felől is kétezer, nyugat felől kétezer és észak felől kétezer könyököt úgy, hogy a város középen legyen. Ez legyen számukra a városok legelője.

6 A városok közül pedig, amelyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, arra rendelve, hogy oda menekülhessen, aki embert ölt. Ezeken kívül negyvenkét várost adjatok.

7 Összesen tehát negyvennyolc várost kell adnotok a lévitáknak legelőikkel együtt.

8 Úgy adjátok a városokat Izráel fiainak örökségéből, hogy attól, akinek több van, többet vegyetek, és attól, akinek kevesebb jutott, kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs a neki jutó örökséghez mérten adjon városaiból a lévitáknak.

9 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek:

10 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: „Amikor átmentek a Jordánon Kánaán földjére,

11 válasszatok ki városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda menekülhessen a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit.

12 Legyenek e városok menedékül a vérbosszuló ellen, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.

13 A városok közül hat legyen menedékvárosul.

14 Hármat jelöljetek ki a Jordánon túl és hármat Kánaán földjén; ezek menedékvárosok legyenek.

15 Menedékül legyen ez a hat város Izráel fiainak, a jövevényeknek és a közöttük lakozó idegeneknek, hogy oda menekülhessen az, aki nem szándékosan ölt meg valakit.

16 Ha azonban valaki vaseszközzel úgy üt meg mást, hogy az belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.

17 Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.

18 Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy belehal, gyilkos az. Halállal kell lakolnia.

19 Maga a vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost. Ölje meg, mihelyt találkozik vele.

20 Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy szántszándékkal úgy hajít rá valamit, hogy az belehal,

21 vagy ellenséges indulatból üti meg úgy a kezével, hogy belehal, halállal kell lakolnia, mert gyilkos az. A vérbosszuló rokon ölje meg, mihelyt találkozik vele.

22 Ha pedig csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül löki meg a másikat, vagy nem szántszándékkal dobta meg valamilyen eszközzel

23 vagy kővel, amely halált okozhat, de úgy ejtette rá, hogy nem látta, és az belehalt, ámbár nem volt ő annak ellensége, nem is kereste annak vesztét,

24 akkor e törvények szerint ítéljen a gyülekezet az emberölő és a vérbosszuló rokon között.

25 Mentse meg a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokon kezéből, és küldje vissza a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladt, és lakjon abban, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap.

26 Ha pedig kimegy a gyilkos menedékvárosának határából, amelybe szaladt,

27 és a vérbosszuló rokon menedékvárosának határán kívül találja őt, akkor megölheti az a vérbosszuló rokon a gyilkost, nem terheli őt annak vére.

28 Mert menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig. De a főpap halála után visszatérhet a gyilkos az ő öröksége földjére.

29 Ezek legyenek nálatok az ítélettételre szolgáló rendelkezések nemzedékről nemzedékre minden lakhelyeteken.

30 Ha valaki megöl valakit, csak tanúk szavára szabad megölni a gyilkost. De egy tanú nem lehet elég senki ellen a halálos ítélethez.

31 Az olyan gyilkos életéért azonban ne fogadjatok el váltságdíjat, aki halálra méltó gonosz, hanem halállal kell lakolnia.

32 A főpap haláláig attól sem fogadhattok el váltságdíjat, hogy visszamehessen, és öröksége földjén lakozzék, aki a menedékvárosába futott.

33 Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok. Mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiöntött vér miatt, csak annak vére által, aki kiontotta.

34 Ne tegyétek hát tisztátalanná azt a földet, ahol laktok, ahol én is lakozom. Mert én, az ÚR, Izráel fiai között lakozom.”

36. fejezet

1 Azután odamentek Mózeshez a családfők Gileád fiainak nemzetségéből, aki Mákírnak, Manassé fiának a fia volt József fiának a nemzetségéből, és beszélni kezdtek Mózes és Izráel fiainak a családfői előtt.

2 Azt mondták: „Neked, uram, megparancsolta az ÚR, hogy sors által add ezt a földet örökségül Izráel fiainak. Ekkor azt is megparancsolta neked, uram, az ÚR, hogy testvérünknek, Celofhádnak az örökségét leányainak add oda.

3 Ha azonban Izráel fiai közül egy másik törzs fiaihoz mennek feleségül, akkor az örökségük kiszakad a mi atyáink örökségéből, és odacsatolják annak a törzsnek az örökségéhez, amelyhez ők kerülnek, és így a mi örökségünk kisebb lesz.

4 Sőt mikor Izráel fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, örökségüket akkor is annak a törzsnek az örökségéhez csatolják, ahová feleségül mentek. Ily módon atyáink törzseinek örökségéből elkerül az ő örökségük.”

5 Ekkor ilyen parancsot adott Mózes Izráel fiainak az ÚR szava szerint: József fiainak a törzse helyesen szól.

6 Ez az, amit az ÚR Celofhád leányai felől parancsolt e szavakkal: Akihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül. De csak atyjuk törzsének háza népéből valóhoz menjenek feleségül,

7 hogy ne szálljon át Izráel fiainak öröksége egyik törzsről a másikra, hanem Izráel fiai közül mindegyik ragaszkodjék atyái törzsének örökségéhez.

8 Minden leány, aki örökséget kap Izráel fiainak törzsei közül, az ő atyja törzsének nemzetségéből valóhoz menjen feleségül, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa atyái örökségét.

9 És ne szálljon az örökség egyik törzsről a másikra, hanem Izráel fiainak törzsei közül mindegyik ragaszkodjék a maga örökségéhez.

10 Celofhád leányai úgy cselekedtek, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

11 Celofhád leányai, Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá a nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül.

12 József fiának, Manassé fiainak nemzetségéből valókhoz mentek feleségül, így örökségük atyjuk nemzetségének törzsénél maradt.

13 Ezek azok a parancsolatok és végzések, amelyeket Mózes által parancsolt az ÚR Izráel fiainak Móáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .