Mózes ötödik könyve

1. fejezet

1 Ezeket a szavakat mondta Mózes az egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös-tengerrel szemben, Párán és Tófel, Lábán és Hacérót és Dí-Záháb között.

2 Tizenegy napi járóföld volt az út a Hórebtől, a Széír-hegyen át Kádés-Barneáig.

3 A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján történt, hogy elmondta Mózes Izráel fiainak mindazt, amit az ÚR parancsolt neki felőlük,

4 miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott Edrei mellett.

5 Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:

6 Az ÚR, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: „Elég ideig laktatok e hegy alatt.

7 Forduljatok meg, induljatok, menjetek az emóriak hegyére és a vele szomszédos vidékekre, a mezőségre, a dombvidékre dél felé, a tenger partjára, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyamig.

8 Íme, elétek adtam ezt a földet. Menjetek be, és vegyétek birtokba azt a földet, amely felől megesküdött az ÚR a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utánuk az ő utódaiknak adja.”

9 Abban az időben azt mondtam nektek: „Nem tudom egyedül gondotokat viselni.

10 Az ÚR, a ti Istenetek annyira megsokasított titeket, hogy most már oly sokan vagytok, mint az égen a csillag.

11 Az ÚR, a ti atyáitok Istene szaporítson meg benneteket ezerszeresére annak, ahányan most vagytok, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!

12 Hogyan hordozhatnám egymagam a bajaitokat, terheiteket és peres ügyeteket?

13 Válasszatok magatoknak a ti törzseitekből bölcs, értelmes és tapasztalt férfiakat, és én elöljáróitokká teszem őket.”

14 Ti így feleltetek nekem: „Helyesen mondtad, hogy mit tegyünk.”

15 Vettem tehát törzseitek főembereit, bölcs és ismert férfiakat, és elöljáróitokká tettem őket. Ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká minden törzsben.

16 Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: „Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek mindenkinek az ügyében, akár testvéretekkel, akár jövevénnyel van dolgotok!

17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: a kicsit ugyanúgy hallgassátok meg, mint a nagyot. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet Istené. Ami pedig nehéznek látszik nektek, hozzátok énelém, és én meghallgatom.”

18 Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindent, amit tennetek kell.

19 Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt a nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegye felé menve láttatok, ahogy megparancsolta nekünk az ÚR, a mi Istenünk. Végül eljutottunk Kádés-Barneába.

20 Ott azt mondtam nektek: „Eljutottatok az emóriak hegyvidékére, amelyet nekünk ad az ÚR, a mi Istenünk.

21 Íme, eléd adta az ÚR, a te Istened ezt a földet: menj föl, vedd birtokodba, amint megmondta neked az ÚR, atyáid Istene. Ne félj, és meg ne rettenj!”

22 Ti pedig mindnyájan hozzám jöttetek, és azt mondtátok: „Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk azt a földet, és hozzanak nekünk hírt az út felől, hogy melyiken menjünk föl, és a városok felől, amelyekbe be fogunk vonulni.”

23 Tetszett nekem ez a beszéd, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet.

24 Ezek elindultak, és fölmentek a hegyvidékre, és eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték.

25 Szedtek a kezükbe annak a földnek a gyümölcséből, és elhozták hozzánk. Hírt is hoztak nekünk, azt mondták: „Jó az a föld, amelyet az ÚR, a mi Istenünk ad nekünk.”

26 Ti azonban nem akartatok fölmenni, hanem pártot ütöttetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.

27 Zúgolódtatok a sátraitokban, és azt mondtátok: „Azért hozott ki bennünket az ÚR Egyiptom földjéről, mert gyűlöl minket. Az emóriak kezébe akar adni minket, hogy elpusztítson.

28 Hova mehetnénk?” Testvéreink megrettentették a szívünket, amikor azt mondták: „Nagyobb és szálasabb nálunk az a nép. Nagy városokat láttunk, a falaik égig érnek, sőt még Anák-fiakat is láttunk ott!”

29 Akkor azt mondtam nektek: „Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük.

30 Az ÚR, a ti Istenetek előttetek megy, ő harcol értetek ugyanúgy, ahogy Egyiptomban cselekedett veletek szemetek láttára;

31 és a pusztában is láttad, hogy úgy hordozott téged az ÚR, a te Istened, ahogy az ember a fiát hordozza, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg erre a helyre nem jutottatok.”

32 Mégsem hittetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek,

33 aki előttetek járt az úton, éjjel tűzben és nappal felhőben, hogy helyet szemeljen ki nektek, ahol táborozhattok, hogy megmutassa nektek az utat, amelyen járhattok.

34 Mikor az ÚR meghallotta beszédeteket, megharagudott, és megesküdött e szavakkal:

35 „E gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.

36 Kivéve Kálébot, Jefunne fiát. Ő meglátja, és neki és fiainak adom azt a földet, amelyre lábát tette, mert tökéletesen követte az URat.”

37 Még rám is megharagudott az ÚR miattatok, és azt mondta: „Te sem mész be oda!

38 Józsué, Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda. Ezért biztasd őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.

39 De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, és fiaitok, akik még nem tudják, mi a jó, és mi a gonosz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom, és ők veszik birtokba.

40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger felé.”

41 Erre azt feleltétek nekem: „Vétkeztünk az ÚR ellen. Fölvonulunk és harcolunk, pontosan úgy, ahogy az ÚR, a mi Istenünk parancsolta nekünk!” És mindegyikőtök felövezte magát a maga harci eszközeivel, és készek voltatok fölmenni arra a hegyre.

42 De az ÚR azt mondta nekem: „Mondd meg nekik: Ne menjetek föl, és ne harcoljatok, hogy meg ne verjenek ellenségeitek, mert nem vagyok köztetek.”

43 Én elmondtam ezt nektek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az ÚR parancsa ellen, vakmerősködtetek, és fölmentetek a hegyre.

44 De kijöttek ellenetek a hegyvidéken lakó emóriak, és űzőbe vettek, mint a méhek, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.

45 Akkor visszatértetek onnan, és sírtatok az ÚR színe előtt, de nem hallgatta meg a szavatokat, és nem figyelt rátok.

46 Ezért kellett Kádésban olyan hosszú ideig laknotok.

2. fejezet

1 Azután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogy az ÚR mondta nekem, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyet.

2 Azután így szólt hozzám az ÚR:

3 Már eleget kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé.

4 Ezt parancsold a népnek: „Mikor átmentek testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határán, akik Széírben laknak, noha félnek tőletek, mégis igen vigyázzatok!

5 Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem, mert Ézsaunak adtam a Széír-hegyet örökségül.

6 Pénzen vásároljatok tőlük ennivalót, hogy ehessetek, és vizet is pénzen vegyetek tőlük, hogy ihassatok.

7 Mert az ÚR, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában. Tudja, hogy e nagy pusztaságban jársz. Immár negyven esztendeje veled van az ÚR, a te Istened, nem szűkölködtél semmiben.”

8 Akkor átmentünk testvéreink, Ézsau fiai között, akik Széírben, a síkság útján laknak, amely Élattól és Ecjón-Gebertől indul ki. Azután megfordultunk, és átmentünk Móáb pusztájának az útjára.

9 Ekkor azt mondta nekem az ÚR: Ne harcolj Móáb ellen, és ne ingereld harcra, mert nem adok az ő földjéből neked semmi örökséget, mert Lót fiainak adtam Árt örökségül.

10 Az émiek laktak ott azelőtt, amely olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákok.

11 Őket is refáiaknak tartották, mint az anákokat, de a móábiak émieknek hívták őket.

12 Széírben pedig a hóriak laktak azelőtt, akiket Ézsau fiai kiűztek és kiirtottak, és az ő helyükre telepedtek, ahogyan Izráel is bánt az ő örökségének földjével, amelyet az ÚR adott neki.

13 Most azért induljatok, és keljetek át a Zered-patakon. Át is keltünk a Zeredpatakon.

14 Az idő pedig harmincnyolc esztendő volt, amíg Kádés-Barneából elindultunk, és átkeltünk a Zered-patakon, mialatt kiveszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik az ÚR.

15 Bizony, az ÚR keze volt rajtuk, és addig pusztította őket, míg mind kipusztultak a táborból.

16 Amikor ezek a harcosok mind meghaltak és kipusztultak a nép közül,

17 így szólt hozzám az ÚR:

18 „Te ma átmész Árnál Móáb határán.

19 Amikor közel jutsz Ammón fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok neked Ammón fiainak a földjéből örökséget, minthogy Lót fiainak adtam azt örökségül.”

20 Ezt is a refáiak földjének tartották. Régen refáiak laktak ott, akiket az ammóniak zamzummiaknak hívtak.

21 Ez a nép olyan nagy, számos és szálas volt, mint az anákok, de kipusztította őket az ÚR az ammóniak elől, és ők el is foglalták birtokaikat, és a helyükre telepedtek.

22 Ugyanúgy, ahogyan Ézsaunak a Széír-hegyen lakó fiaival is tette az ÚR, amikor kiirtotta előlük a hóriakat, és azok elfoglalták a birtokukat, s az ő helyükön laknak mind e mai napig.

23 Az avviak a Gáza környéki falvakban laktak, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükre telepedtek.

24 Induljatok hát útnak, keljetek át az Arnón-patakon. Íme, kezedbe adtam az emóri Szíhónt, Hesbón királyát, országával együtt. Kezdj hozzá, foglald el a földjét és harcolj ellene!

25 E napon kezdek az ég alatt lakó népekben félelmet és rettegést támasztani, hogy akik híredet hallják, megrendüljenek és reszkessenek miattad.

26 Akkor követeket küldtem a Kedémótpusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békességes üzenettel:

27 Hadd menjek át a földeden! Mindig csak az országúton haladok, nem térek le se jobbra, se balra.

28 Eleséget pénzen adj nekem, hogy egyem, vizet is pénzen adj nekem, hogy igyam, csak hadd vonuljak át,

29 ahogy megengedték azt nekem Ézsau fiai, akik Széírben laknak, és a móábiak, akik Árban laknak, amíg átkelek a Jordánon arra a földre, amelyet az ÚR, a mi Istenünk ad nekünk!

30 De nem akarta Szíhón, Hesbón királya, hogy átmenjünk a földjén, mert megkeményítette az ÚR, a te Istened a lelkét, és engedetlenné tette szívét, hogy kezedbe adja őt, amint nyilvánvaló e mai napig.

31 Az ÚR pedig azt mondta nekem: Íme, elkezdem átadni neked Szíhónt és földjét. Kezdj hozzá, foglald el, hogy a földje örökséged legyen.

32 Kijött elénk Szíhón Jahacba egész hadinépével, hogy megvívjon velünk.

33 De az ÚR, a mi Istenünk kezünkbe adta, és levertük őt és fiait és egész népét.

34 Elfoglaltuk minden városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat és gyermekeket. Nem hagytunk elmenekülni senkit.

35 Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és az elfoglalt városokból való prédát.

36 Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól és a völgyben levő várostól fogva Gileádig egy város sem volt, amellyel ne bírtunk volna. Valamennyit a kezünkbe adta az ÚR, a mi Istenünk.

37 De Ammón fiainak földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyen levő városokhoz, sem semmi olyanhoz, amelyektől eltiltott téged az ÚR, a mi Istenünk.

3. fejezet

1 Majd megfordultunk, és Básán felé vonultunk, és kijött elénk Óg, Básán királya egész népével, hogy megvívjon velünk Edreiben.

2 De az ÚR azt mondta nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt egész népével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogy Szíhónnal, az emóriak királyával cselekedtél, aki Hesbónban lakott.

3 És kezünkbe adta az ÚR, a mi Istenünk Ógot is, Básán királyát és egész népét, és úgy megvertük őt, hogy egy sem menekülhetett el.

4 Abban az időben elfoglaltuk minden városát, nem volt város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, a básánbeli Óg országát.

5 Ezek a városok mind magas kőfalakkal, kapukkal és zárakkal voltak megerősítve, ezenkívül volt még igen sok kerítetlen város is.

6 Mindet leromboltuk, ahogy Szíhónnal, Hesbón királyával elbántunk, eltöröltük az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is.

7 De az állatokat és a városokból való összes zsákmányt prédára vetettük magunk közt.

8 Így vettük el abban az időben az emóriak két királyának kezéből azt a földet, amely a Jordánon túl volt, az Arnón-pataktól fogva a Hermón hegyéig.

9 A szidóniak a Hermónt Szirjónnak, az emóriak pedig Szenírnek hívják.

10 Elfoglaltuk a síkság minden városát és az egész Gileádot meg az egész Básánt Szalkáig és Edreiig, amelyek a básánbeli Óg országának városai voltak.

11 Mert egyedül Óg, Básán királya maradt meg a refáiak maradéka közül. Íme, az ő ágya, a vaságy nem itt Rabbátban, az Ammón fiainál van-e? Kilenc könyök a hosszúsága, és négy könyök a szélessége a közönséges könyök szerint.

12 Azt a földet pedig, amelyet abban az időben örökségül birtokba vettünk az Arnónpatak mellett Aróértől fogva, valamint Gileád hegyvidékének a felét és városait a rúbenieknek és a gádiaknak adtam.

13 Gileád többi részét pedig és az egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével odaadtam Manassé fél törzsének. Az egész Básánt a refáiak földjének hívták.

14 Jáir, Manassé fia kapta Argób egész vidékét a gesúriak és maakáiak határáig. Azokat Básánnal együtt az ő nevéről Jáir falvainak hívják mindmáig.

15 Mákírnak pedig Gileádot adtam.

16 A rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádból az Arnón-patakig terjedő részt, ahol a patak közepe a határ, és a Jabbókpatakig terjedő részt, amely Ammón fiainak határa,

17 valamint a síkságot és határul a Jordánt, a Kinneret-tótól a síkság tengeréig, a Sós-tengerig, amely a Piszgá-hegy lábánál van, keleten.

18 Ezt parancsoltam nektek abban az időben: Az ÚR, a ti Istenetek már nektek adta ezt a földet birtokul. Fegyverkezzetek föl, és mindnyájan, akik hadra foghatók vagytok, menjetek át testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén.

19 Csak feleségeitek, kicsinyeitek és állataitok maradjanak a városaitokban, amelyeket nektek adtam, mert tudom, hogy sok jószágotok van;

20 mindaddig legyen így, amíg nyugalmat ad az ÚR testvéreiteknek is, mint nektek, és ők is birtokba veszik a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nekik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, mindenki a saját örökségébe, amelyet nektek adtam.

21 Józsuénak ezt parancsoltam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit az ÚR, a ti Istenetek cselekedett azzal a két királlyal. Így bánik az ÚR mindazokkal az országokkal, amelyeken átmész.

22 Ne féljetek tőlük, mert maga az ÚR, a ti Istenetek harcol értetek!

23 Így könyörögtem az ÚRnak abban az időben:

24 Uram Isten, te elkezdted megmutatni szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet. Mert kicsoda olyan Isten a mennyben és a földön, aki olyan hatalmas tetteket vihetne véghez, mint te?

25 Hadd menjek át, kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, amely a Jordánon túl van, és azt a szép hegyvidéket és a Libánont!

26 De megharagudott énrám miattatok az ÚR, és nem hallgatott meg engem, hanem azt mondta nekem az ÚR: Elég ez neked, ne szólj már többet hozzám e dolog felől!

27 Menj föl a Piszgá tetejére, emeld föl a szemedet nyugat felé, észak felé, dél felé és kelet felé, és nézd meg a szemeddel, mert nem mész át ezen a Jordánon.

28 Józsuénak pedig parancsolj, bátorítsd és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek, amelyet látsz.

29 Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.

4. fejezet

1 Most pedig, ó, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és végzésekre, amelyekre tanítalak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok azt a földet, amelyet atyáitok Istene, az ÚR ad nektek.

2 Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet parancsolok nektek, el se vegyetek belőle, tartsátok meg az ÚRnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.

3 Saját szemetekkel láttátok, amit az ÚR Baal-Peór miatt cselekedett: hogy mindazokat, akik Baal-Peórt követték, kipusztította közületek az ÚR, a ti Istenetek.

4 Ti pedig, akik ragaszkodtatok az ÚRhoz, a ti Istenetekhez, mindnyájan éltek mindmáig.

5 Lássátok, megtanítottalak titeket azokra a rendelkezésekre és végzésekre, amelyeket az ÚR, az én Istenem megparancsolt nekem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokoljátok.

6 Tartsátok meg őket, és cselekedjetek azok szerint! Mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják majd mind e rendelkezéseket, azt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!

7 Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez oly közel volna istene, mint mihozzánk az ÚR, a mi Istenünk, valahányszor kiáltunk hozzá?!

8 És melyik nagy nemzet az, amelynek olyan rendelkezései és igazságos végzései volnának, mint ez az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!

9 Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amiket látott a szemed, és el ne távozzanak szívedből egész életedben, hanem ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal.

10 El ne felejtkezzél arról a napról, amelyen az ÚR, a te Istened előtt álltál a Hóreben, amikor azt mondta nekem az ÚR: Gyűjtsd egybe nekem a népet, hogy hallja beszédeimet, hogy tanuljanak félni engem minden időben, amíg e földön élnek, és tanítsák meg err

11 Odajöttetek tehát, és megálltatok a hegy alatt. A hegy közepe pedig égig érő lánggal égett, bár sötétség, felhő és homály volt.

12 És szólt nektek az ÚR a tűz közepéből. A szavak hangját ti is hallottátok. Csak a hangot hallottátok, de alakot nem láttatok.

13 Kijelentette nektek szövetségét, parancsot adván nektek a tíz ige teljesítésére, és fölírta azokat két kőtáblára.

14 Engem is utasított az ÚR abban az időben, hogy tanítsalak meg titeket a rendelkezésekre és végzésekre, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelyre átmentek, hogy birtokba vegyétek.

15 Őrizzétek meg tehát jól a lelketeket, mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűz közepéből szólt hozzátok az ÚR a Hóreben.

16 El ne vetemedjetek hát, és ne csináljatok magatoknak faragott képet, bármiféle bálványalakot férfi vagy nő formájára;

17 se valamilyen állat formájára, amely a földön van, se valamilyen levegőben röpködő madár formájára;

18 sem a földön csúszómászó állatok formájára; sem a föld alatt levő vizekben levő halak formájára.

19 Ne emeld föl szemedet úgy az égre, hogy látva a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét megtántorodjál, és leborulj előttük. Ne tiszteld azokat, amiket az ÚR, a te Istened minden népnek adott az egész ég alatt.

20 Titeket pedig kézen fogott az ÚR, és kihozott az egyiptomi vaskemencéből, hogy örökös népe legyetek, amely ma is vagytok.

21 De énrám megharagudott az ÚR miattatok, és megesküdött, hogy nem megyek át a Jordánon, és nem megyek be arra a jó földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül.

22 Nekem tehát e földön kell meghalnom, nem kelhetek át a Jordánon. De ti átkeltek, és birtokba veszitek azt a jó földet.

23 Vigyázzatok, hogy az ÚRnak, a ti Isteneteknek veletek kötött szövetségéről el ne feledkezzetek, és ne csináljatok magatoknak bármihez is hasonló faragott képet, amint megtiltotta az ÚR, a te Istened.

24 Mert az ÚR, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.

25 Ha majd fiaitok és unokáitok születnek, és megvénhedtek azon a földön, és elvetemedtek, és bármihez hasonló faragott képet csináltok magatoknak, és gonoszt cselekszetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek szeme előtt, haragra ingerelve őt,

26 bizonyságul hívom ellenetek e mai napon a mennyet és a földet, hogy bizony hamar kivesztek arról a földről, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Nem éltek sok ideig rajta, hanem bizonyosan kipusztultok róla.

27 Szétszór titeket az ÚR a népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok között a népek között, amelyek közé az ÚR szór benneteket.

28 Ott majd emberi kéz által csinált isteneknek szolgáltok: fának és kőnek, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek, és nem szagolnak.

29 De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt.

30 Mikor nyomorúságban leszel, és utolérnek téged mindezek az utolsó időkben, és megtérsz az ÚRhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz a szavára,

31 akkor, mivel irgalmas Isten az ÚR, a te Istened, nem hagy el téged, és nem hagy elveszni sem, nem feledkezik el atyáid szövetségéről, amely felől megesküdött nekik.

32 Mert tudakozzál csak a régi idők felől, amelyek előtted voltak, attól a naptól fogva, amelyen Isten embert teremtett e földre, az ég egyik szélétől az ég másik széléig: történt-e e nagy dologhoz hasonló, vagy lehetett-e hallani ehhez foghatót?

33 Hallotta-e bármely nép a tűz közepéből szóló Isten szavát, ahogy te hallottad, és mégis életben maradt?

34 Vagy megpróbálta-e egy isten is, hogy elmenjen, és népet válasszon magának a nemzetségek közül próbatételekkel, jelekkel, csodákkal, harcok árán, hatalmas kézzel, kinyújtott karral, nagy és félelmes tettek által, amint mindezt megcselekedte veletek az ÚR,

35 Csak te láthattad ezeket, hogy megtudd: az ÚR az Isten, és nincsen más rajta kívül!

36 Az égből hallatta veled szavát, hogy tanítson, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és hallottad beszédét a tűz közepéből.

37 Mivel szerette atyáidat, és kiválasztotta utódaikat is, azért hozott ki téged Egyiptomból, előtted járván az ő nagy erejével.

38 Nálad nagyobb és erősebb népeket űz ki előled, hogy bevigyen téged, és neked adja az ő földjüket örökségül, ahogy ma megvalósult.

39 Tudd meg tehát a mai napon, és vésd a szívedbe, hogy az ÚR az Isten fönt a mennyben és alant e földön, és nincs más kívüle!

40 Tartsd meg azért rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és fiaidnak, és hogy hosszú ideig élhess azon a földön mindenkor, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked!

41 Akkor Mózes kijelölt három várost a Jordánon túl, napkeletre,

42 hogy oda menekülhessen az a gyilkos, aki nem szándékosan ölte meg felebarátját, akit nem is gyűlölt azelőtt, hogy ott életben maradhasson, ha bemenekült valamelyikbe e városok közül:

43 Becert a pusztában, a sík földön a Rúben fiainak területén, Rámótot Gileádban, Gád fiainak birtokát és Gólánt Básánban, a Manassé fiainak birtokát.

44 Ezt a törvényt adta Mózes Izráel fiainak.

45 Ezeket az intelmeket, rendelkezéseket és végzéseket mondta el Mózes Izráel fiainak, miután kijöttek Egyiptomból

46 a Jordánon túl, a Bét-Peórral szemben levő völgyben, Szíhónnak, az emóriak Hesbónban lakó királyának földjén, akit megvert Mózes Izráel fiaival együtt, miután kijöttek Egyiptomból.

47 Elfoglalták országát és Ógnak, Básán királyának földjét, az emóriak két királyáét, akik a Jordánon túl napkeletre laktak,

48 az Arnón-patak partján levő Aróértól a Szíon hegyéig, azaz a Hermónig,

49 és az egész síkságot a Jordántól napkeletre a síkság tengeréig, a Piszgá-hegy aljáig.

5. fejezet

1 Mózes összehívta egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, a rendelkezéseket és a végzéseket, amelyeket ma fületek hallatára mondok el, tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek őket!

2 Az ÚR, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.

3 Nemcsak atyáinkkal kötötte az ÚR e szövetséget, hanem velünk is, akik íme, ma itt mindnyájan életben vagyunk.

4 Színről színre szólt veletek az ÚR a hegyen, a tűz közepéből.

5 Én pedig ott álltam akkor tiközöttetek és az ÚR között, hogy megjelentsem nektek az ÚR beszédét, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek fölmenni a hegyre. Azt mondta:

6 Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

7 Ne legyen más istened rajtam kívül!

8 Ne csinálj magadnak faragott képet vagy valami hasonmást arról, ami fönn az égben vagy lenn a földön vagy a vizekben, a föld alatt van,

9 ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok. Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.

10 De irgalmasságot cselekszem ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

11 Ne használd hiába az ÚRnak, a te Istenednek nevét, mert az ÚR nem hagyja büntetés nélkül azt, aki az ő nevét hiába használja.

12 Emlékezz meg a szombat napjáról, és szenteld meg, ahogyan megparancsolta neked az ÚR, a te Istened.

13 Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat.

14 De a hetedik nap az ÚRnak, a te Istenednek a nyugalomnapja. Semmi dolgot ne tégy azon, se magad, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szogálóleányod, se az ökröd, se a szamarad és semmiféle jószágod, se a jövevény, aki kapuidon belül van. Hadd pihe

15 Emlékezzél meg róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott onnan téged a te Istened, az ÚR erős kézzel és kinyújtott karral. Ezért parancsolta neked Istened, az ÚR, hogy tartsd meg a nyugalom napját.

16 Tiszteld atyádat és anyádat, ahogy megparancsolta neked az ÚR, a te Istened, hogy hosszú ideig élj, és hogy jó dolgod legyen azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked.

17 Ne ölj!

18 Ne paráználkodj!

19 Ne lopj!

20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

21 Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, szántóföldjét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé.

22 Ezeket az igéket mondta az ÚR a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy fennszóval, és nem többet. Fölírta két kőtáblára, és azokat átadta nekem.

23 Amikor hallottátok a szót a sötétség közepéből, a hegy pedig tűzzel égett, hozzám jöttetek törzseitek minden vezetőjével és véneitekkel,

24 és azt mondtátok: Íme, az ÚR, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, és hallottuk szavát a tűz közepéből. A mai napon pedig láttuk, hogy noha Isten beszél az emberhez, mégis életben maradhat.

25 De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt minket ez a nagy tűz. Ha még tovább hallgatjuk az ÚRnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.

26 Mert kicsoda az az összes halandó közül, aki hallotta a tűz közepéből szóló élő Isten szavát, mint mi, és életben maradt?

27 Járulj hát te őelé, és hallgasd meg mindazt, amit az ÚR, a mi Istenünk beszél, és majd te mondd el nekünk mindazt, amit az ÚR, a mi Istenünk mondott neked, és mi meghallgatjuk és megtesszük.

28 Amikor az ÚR meghallotta azokat a szavakat, amiket elmondtatok nekem, így szólt hozzám: Meghallottam e nép szavát, amelyet elmondtak neked. Mind jó, mind helyes az, amit mondtak.

29 Bárcsak ilyen maradna a szívük, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nekik és gyermekeiknek mindörökké!

30 Menj, és mondd meg nekik: „Térjetek vissza sátraitokba!”

31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam neked minden parancsolatomat, rendelkezésemet és végzésemet. Tanítsd meg ezekre őket, hogy ezek szerint cselekedjenek azon a földön, amelyet nekik adok örökségül.

32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, ahogy az ÚR, a ti Istenetek megparancsolta nektek. Ne térjetek el se jobbra, se balra.

33 Mindig azon az úton járjatok, amelyet az ÚR, a ti Istenetek megparancsolt nektek, hogy éljetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.

6. fejezet

1 Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és végzések, amelyekről azt parancsolta az ÚR, a ti Istenetek, hogy tanítsam meg nektek, hogy ezek szerint éljetek azon a földön, ahová most átkeltek, hogy birtokba vegyétek.

2 Féld az URat, a te Istenedet, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és az unokáid egész életetekben, hogy hosszú ideig élhessetek.

3 Ezért halld meg, Izráel, és tartsd meg és cselekedd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogy megígérte neked az ÚR, atyáid Istene.

4 Halld meg, Izráel: az ÚR, a mi Istenünk az egyetlen ÚR!

5 Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

6 Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma parancsolok neked.

7 Tanítgasd ezekre fiaidat, és szólj ezekről, akár a házadban ülsz, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz.

8 Kösd ezeket jelül a kezedre, és legyenek homlokkötőül a szemeid fölött.

9 Írd föl ezeket házad ajtófélfáira és a kapuidra.

10 És amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened a földre, amely felől megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél,

11 és minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig,

12 akkor vigyázz, meg ne feledkezzél az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!

13 Féljed az URat, a te Istenedet, neki szolgálj, és az ő nevére esküdjél.

14 Ne kövess más isteneket azoknak a népeknek az istenei közül, amelyek körülötted vannak

15 – mert az ÚR, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten –, hogy az ÚRnak, a te Istenednek a haragja föl ne gerjedjen ellened, és el ne töröljön téged a föld színéről.

16 Ne kísértsétek az URat, a ti Isteneteket, ahogy megkísértettétek Masszában!

17 Híven tartsátok meg az ÚRnak, a ti Isteneteknek a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket parancsolt.

18 Azt cselekedjed, ami igaz és jó az ÚR szemében, hogy jó dolgod legyen, bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért az ÚR atyáidnak,

19 elűzve előled minden ellenségedet, ahogy megígérte.

20 Ha majd megkérdezi a fiad: „Mire valók ezek az intelmek, rendelkezések és végzések, amelyeket az ÚR, a mi Istenünk parancsolt nektek?”,

21 akkor így felelj fiadnak: „A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott minket az ÚR Egyiptomból hatalmas kézzel.

22 Az ÚR nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára.

23 Minket pedig kihozott onnan, hogy bevigyen minket, és nekünk adja azt a földet, amelyet esküvel ígért atyáinknak.

24 Akkor megparancsolta nekünk az ÚR, hogy tartsuk meg mindezt a rendelkezést, hogy féljük az URat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen egész életünkben, s életben tartson minket az ÚR, ahogy ez máig is van.

25 Így leszünk igazak az ÚR, a mi Istenünk előtt, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.”

7. fejezet

1 Amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened a földre, amelyre most készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és sok népet elűz előled, a hettitákat, girgásiakat, emóriakat, kánaániakat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat: hét népet, amelyek nálad nagyobbak és

2 és az ÚR, a te Istened hatalmadba adja és megvered őket, akkor mindenestül pusztítsd el őket. Ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj rajtuk.

3 Sógorságot se szerezz velük. Leányaidat ne add fiaikhoz, és leányaik közül se vegyél feleséget fiaidnak;

4 mert eltérítik fiaidat éntőlem, és más isteneknek fognak szolgálni. Akkor pedig fölgerjed ellenetek az ÚR haragja, és hamar kipusztít titeket.

5 Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat rontsátok le, áldozati oszlopaikat törjétek össze, szent berkeiket vágjátok ki, faragott istenképeiket pedig tűzzel égessétek meg.

6 Hiszen az ÚRnak, a te Istenednek szent népe vagy. Téged választott ki az ÚR, a te Istened, hogy saját népe légy neki minden nép közül e föld színén.

7 Nem azért szeret az ÚR, és nem azért választott ki titeket, mintha minden népnél többen volnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok,

8 hanem azért hozott ki titeket az ÚR hatalmas kézzel, és azért szabadított meg a szolgaság házából, az egyiptomi fáraó kezéből, mert szeret titeket az ÚR, és megtartja az esküt, amelylyel megesküdött atyáitoknak.

9 Tudd meg tehát, hogy az ÚR, a te Istened az Isten; hűséges Isten ő, aki megtartja szövetségét és az irgalmasságot ezerízig azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait.

10 De személy szerint megfizet azoknak, akik gyűlölik őt: elveszíti őket. Nem késik megfizetni annak személy szerint, aki gyűlöli őt.

11 Tartsd meg tehát a parancsolatokat, a rendelkezéseket és végzéseket, amelyeket én parancsolok ma neked, hogy teljesítsd őket.

12 Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, megtartjátok és teljesítitek őket, akkor az ÚR, a te Istened is megtartja veled a szövetséget és irgalmasságot, amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak,

13 és szeretni fog, megáld és megsokasít téged. Megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajadat, teheneid fajzását és juhaid ellését azon a földön, amelyről esküvel ígérte meg atyáidnak, hogy neked adja.

14 Minden népnél áldottabb leszel. Nem lesz közötted magtalan férfi és asszony, sem jószágaid között meddő.

15 Távol tart az ÚR tőled minden betegséget és Egyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, amelyet megismertél. Nem bocsátja rád, hanem gyűlölőidet sújtja azokkal.

16 És megemészted az összes népet, amelyet neked ad az ÚR, a te Istened. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert csapdába ejtenek!

17 Ha így szólnál szívedben: „Többen vannak e népek, mint én, hogy űzhetném ki őket?”,

18 ne félj tőlük, hanem emlékezzél csak azokra a dolgokra, amelyeket az ÚR, a te Istened cselekedett a fáraóval és az egész egyiptomi néppel.

19 A nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál. A jelekre és a csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged az ÚR, a te Istened. Így cselekszik az ÚR, a te Istened minden néppel, amelytől félsz.

20 Sőt még darazsakat is bocsát rájuk az ÚR, a te Istened egészen addig, amíg el nem vesznek azok is, akik megmaradtak, és akik elrejtőztek előled.

21 Ne rettenj meg tőlük, mert közötted van az ÚR, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten.

22 És lassan-lassan kiűzi előled az ÚR, a te Istened e népeket. Nem pusztíthatod ki őket hirtelen, mert akkor a mezei vadak elszaporodnának a te károdra.

23 De az ÚR, a te Istened hatalmadba veti őket, és nagy romlással rontja meg őket, amíg csak el nem vesznek.

24 Királyaikat is a kezedbe adja, hogy eltöröljed a nevüket az ég alól. Senki sem állhat ellened, amíg csak el nem veszted őket.

25 Az ő isteneik faragott képeit tűzzel égesd meg. A rajtuk levő ezüstöt és aranyat ne kívánd meg, és ne vedd el magadnak, hogy csapdába ne essél miatta, mert utálatosság az az ÚR előtt, a te Istened előtt.

26 Utálatosságot pedig ne vigyél be a házadba, hogy átokká ne légy, mint az, hanem mélységesen vesd meg és igen utáld meg, mert átkozott az.

8. fejezet

1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazt a parancsolatot, amelyet ma parancsolok neked, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és birtokba vehessétek azt a földet, amelyet esküvel ígért meg az ÚR a ti atyáitoknak.

2 Emlékezz meg az egész útról, amelyen hordozott az ÚR, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a szívedben: vajon megtartod-e parancsolatait, vagy sem?

3 Sanyargatott téged és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal, ami az ÚR szájából származik.

4 Ruházatod nem kopott le rólad, lábad sem dagadt meg immár negyven esztendeje.

5 Gondold meg azért szívedben, hogy amint megfenyíti az ember a gyermekét, úgy fenyít meg téged az ÚR, a te Istened.

6 Őrizd meg az ÚRnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.

7 Mert az ÚR, a te Istened jó földre visz be téged, bővizű patakoknak, forrásoknak és mélyről fakadó vizeknek földjére, amelyek a völgyekben és a hegyeken erednek.

8 Búza-, árpa-, szőlő-, füge- és gránátalmatermő földre, faolaj- és méztermő földre.

9 Olyan földre, amelyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és ahol semmiben sem szűkölködsz, olyan földre, amelynek köveiben vas van, és amelynek hegyeiből rezet vághatsz.

10 Ha majd eszel és megelégszel, dicsérjed az URat, a te Istenedet azért a jó földért, amelyet neked adott.

11 De vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az ÚRról, a te Istenedről, meg nem tartva az ő parancsolatait, végzéseit, rendelkezéseit, amelyeket én parancsolok neked e mai napon.

12 Amikor jóllakásig eszel, és szép házakat építesz, és bennük laksz,

13 és amikor marháid és juhaid megszaporodnak, és ezüstöd és aranyad is felhalmozódik, és mindennek bővében leszel,

14 föl ne fuvalkodjék szíved, és el ne feledkezz az ÚRról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

15 Ő vezetett téged a mérges kígyóknak, a skorpióknak és a szomjúságnak nagy és rettenetes pusztájában, ahol nem volt víz. Ő fakasztott vizet a kemény kősziklából.

16 Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, és azután jót tegyen veled.

17 Nem mondhatod hát azt a szívedben: Az én hatalmam és kezem ereje szerezte nekem e gazdagságot.

18 Hanem emlékezz arra, hogy az ÚR, a te Istened ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy megerősítse szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, ahogy az ma is van.

19 Ha pedig teljesen megfeledkezel az ÚRról, a te Istenedről, és más isteneket követsz, és azoknak szolgálsz, és azok előtt borulsz le, bizonyságot teszek e mai napon ellenetek, hogy végképp elvesztek.

20 Úgy vesztek el, mint azok a nemzetek, amelyeket az ÚR elveszít előletek, ha nem hallgattok az ÚRnak, a ti Isteneteknek szavára.

9. fejezet

1 Halld, Izráel! Ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj, és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy és égig megerősített városokat,

2 nagy és szálas népet, Anákfiakat, akikről magad is tudod, és magad is hallottad: Kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?

3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az ÚR, a te Istened jár előtted mint emésztő tűz, ő törli el és ő alázza meg őket előtted. Kiűzöd, és hamar elveszted őket, ahogy megmondta neked az ÚR.

4 Amikor tehát kiűzi őket előled az ÚR, a te Istened, ne szólj így szívedben: „Az én igazságomért hozott be engem az ÚR, hogy birtokba vegyem ezt a földet”, holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki előled az ÚR.

5 Nem a te igazságodért mész be, hogy birtokba vedd a földjüket, sem a te szívednek igaz voltáért, hanem az ÚR, a te Istened e népeket istentelenségükért űzi ki előled, hogy megerősítse az ígéretet, amelyet esküvel fogadott az ÚR a te atyáidnak, Ábrahámnak,

6 Tudd meg azért, hogy az ÚR, a te Istened nem a te igazságodért adja neked ezt a jó földet birtokul, hiszen igen keménnyakú nép vagy!

7 Emlékezzél rájuk, és el ne felejtsd azokat, amikkel haragra indítottad az URat, a te Istenedet a pusztában! Attól a naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről, mindaddig, amíg e helyre jutottatok, az ÚR ellen tusakodtatok.

8 Már a Hóreben haragra indítottátok az URat, és annyira megharagudott rátok, hogy el akart veszteni titeket.

9 Amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetség tábláit, amelyet az ÚR kötött veletek, és a hegyen maradtam negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, és vizet sem ittam,

10 akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az ÚR mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján.

11 Amikor negyven nap és negyven éj elmúltával átadta nekem az ÚR a két kőtáblát, a szövetség tábláit,

12 azt mondta nekem: Kelj föl, gyorsan menj le innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.

13 Majd így szólt hozzám az ÚR: Láttam e népet, és bizony keménnyakú nép ez!

14 Hagyj békét nekem, hadd pusztítsam el őket, és hadd töröljem el nevüket az ég alól, téged pedig nála nagyobb és erősebb néppé teszlek!

15 Akkor megfordultam, és lejöttem a hegyről, a hegy pedig tűzzel égett, és a szövetség két táblája a két kezemben volt.

16 Amikor láttam, hogy íme, vétkeztetek az ÚR, a ti Istenetek ellen, mert öntött borjút csináltatok magatoknak, és így hamar letértetek arról az útról, amelyet az ÚR parancsolt nektek,

17 megragadtam a két táblát, elhajítottam a kezemből, és összetörtem szemetek láttára.

18 Azután leborultam az ÚR előtt úgy, mint azelőtt, negyven nap és negyven éjjel kenyeret sem ettem, és vizet sem ittam minden bűnötök miatt, amelyet elkövettetek, és azt tettétek, ami gonosz az ÚR előtt, hogy haragra ingereljétek őt.

19 Mert féltem attól a haragtól és nekibúsulástól, amellyel úgy megharagudott rátok az ÚR, hogy el akart pusztítani benneteket. De akkor is meghallgatott engem az ÚR.

20 Áronra is igen megneheztelt az ÚR, és őt is el akarta pusztítani. De Áronért is imádkoztam ugyanakkor.

21 A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadtam, és megégettem tűzzel. Összetörtem, jól megőröltem, hogy porrá morzsolódjék, azután bevetettem a porát a patakba, amely a hegyről folyt alá.

22 Azután Tabérában, Masszában és Kibrót-Taavában is haragra indítottátok az URat.

23 Majd mikor az ÚR elküldött titeket Kádés-Barneából e szavakkal: „Menjetek föl, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyet nektek adtam”, akkor is tusakodtatok az ÚRnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen. Nem hittetek neki, és nem hallgattatok szavára.

24 Tusakodtatok az ÚR ellen, amióta csak ismerlek titeket.

25 Leborultam tehát az ÚR előtt, és negyven nap és negyven éjjel maradtam leborulva, mert azt mondta az ÚR, hogy elveszt benneteket.

26 Akkor imádkoztam az ÚRhoz, és azt mondtam: Uram, ISTENem! Ne pusztítsd el népedet, örökségedet, amelyet hatalmaddal megszabadítottál, amelyet erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.

27 Emlékezzél meg szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról, ne nézd e nép keménységét, istentelenségét és bűnét!

28 Hogy ne mondhassa annak a földnek a népe, ahonnan kihoztál minket: „Nem tudta bevinni őket az ÚR arra a földre, amelyet ígért nekik. Meggyűlölte őket, és azért vitte ki innen, hogy megölje őket a pusztában.”

29 Pedig a te néped ők és a te örökséged, amelyet nagy erőddel és kinyújtott karoddal hoztál ki!

10. fejezet

1 Abban az időben azt mondta nekem az ÚR: Faragj magadnak két, az előbbiekhez hasonló kőtáblát, jöjj föl hozzám a hegyre, és csinálj faládát is.

2 Fölírom rájuk az előző táblák igéit, amelyeket összetörtél, és tedd azokat a ládába.

3 Készítettem tehát egy akácfa ládát, és faragtam két, az előbbiekhez hasonló kőtáblát, és fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben.

4 Ő pedig fölírta a táblákra az előbbi írás szerint a tíz igét, amelyet a hegyen mondott nektek az ÚR a tűz közepéből a gyülekezés napján, és átadta nekem azokat az ÚR.

5 Én megfordultam, lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem, hogy ott legyenek, amint az ÚR parancsolta nekem.

6 Izráel fiai ezután elindultak Bené-Jaakán forrásaitól Mószérába. Ott halt meg Áron, és ott is temették el. Eleázár, a fia lett pappá helyette.

7 Innen Gudgódba indultak, Gudgódból pedig Jotbátába, a bővizű patakok földjére.

8 Abban az időben választotta ki az ÚR Lévi törzsét, hogy hordozza az ÚR szövetségládáját, és hogy az ÚR színe előtt álljanak az ő szolgálatára, és hogy áldást mondjanak az ő nevével, ahogy ezt máig is teszik.

9 Ezért nem kapott örökséget Lévi a testvéreivel. Az ÚR az ő öröksége, ahogyan megmondta neki az ÚR, a te Istened.

10 Én pedig ott álltam a hegyen úgy, mint annak előtte negyven nap és negyven éjjel. És meghallgatott engem az ÚR akkor is, és nem akart elveszteni téged.

11 Ezután azt mondta nekem az ÚR: Menj, és indulj útnak a nép élén, hadd menjenek be, és hadd vegyék birtokba a földet, amelyet esküvel ígértem meg atyáiknak, hogy nekik adom.

12 Most pedig, ó, Izráel, mit kíván az ÚR, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az URat, a te Istenedet, hogy mindenben az ő útjain járj, és szeresd őt, és tiszteld az URat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből.

13 Tartsd meg az ÚR parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen!

14 Íme, az ÚRéi, a te Istenedéi az egek és az egeknek egei, a föld és minden, ami azon van.

15 De egyedül a ti atyáitokat kedvelte meg az ÚR, hogy szeresse őket és utódaikat. Titeket választott ki valamennyi nép közül, ahogy ezt mindmáig láthatjátok.

16 Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek ezután keménnyakúak.

17 Mert az ÚR, a ti Istenetek isteneknek Istene, és uraknak Ura. Nagy, hatalmas és félelmes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni.

18 Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.

19 Szeressétek tehát a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén.

20 Az URat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, őhozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdj.

21 Őt dicsérjed, mert ő a te Istened, aki azokat a nagy és félelmes dolgokat tette veled, amelyeket saját szemeddel láttál.

22 Atyáid hetvenen mentek le Egyiptomba, most pedig az ÚR, a te Istened úgy megsokasított téged, mint az ég csillagait.

11. fejezet

1 Szeresd azért az URat, a te Istenedet, tartsd meg az ő törvényét, rendelkezéseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.

2 Gondoljátok meg ma, mert nem fiaitokkal beszélek, akik nem ismerik és nem látták az ÚRnak, a ti Isteneteknek fenyítését, nagyságát, erős kezét és kinyújtott karját,

3 jeleit és tetteit, amelyeket Egyiptomban vitt véghez a fáraón, az egyiptomiak királyán és egész földjén;

4 amiket tett az egyiptomiak seregével, lovaival és szekereivel, hogyan árasztotta rájuk a Vörös-tenger vizét, amikor üldöztek titeket, és elveszejtette őket az ÚR mindmáig;

5 amit a pusztában tett veletek, amíg e helyre nem érkeztetek;

6 és amit Dátánnal és Abirámmal, Eliábnak, Rúben fiának fiaival cselekedett, amikor a föld megnyitotta a száját, és elnyelte őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, amely az övék volt egész Izráelben.

7 Saját szemetekkel láttátok az ÚR minden nagy tettét, amelyet véghezvitt.

8 Tartsátok meg tehát mindazt a parancsolatot, amit ma parancsolok nektek, hogy megerősödjetek, bemehessetek, és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy a tietek legyen.

9 És hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.

10 Mert az a föld, ahová most bemész, hogy birtokba vedd, nem olyan, mint Egyiptom földje, ahonnan kijöttetek. Ahol elvetetted a magot és a lábaddal kellett öntöznöd, mint a veteményeskertet.

11 Hanem az a föld, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek, hegyes-völgyes föld, az égi eső itatja.

12 Annak a földnek az ÚR, a te Istened viseli gondját, mindenkor szemmel tartja az ÚR, a te Istened az esztendő kezdetétől az esztendő végéig.

13 Ezért ha valóban engedelmeskedtek parancsolataimnak, amelyeket ma parancsolok nektek, és ha az URat, a ti Isteneteket szeretitek, és neki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből,

14 akkor esőt adok földetekre alkalmas időben: korai és kései esőt, hogy betakaríthasd gabonádat, borodat és olajodat.

15 Füvet is adok a meződre állataidnak, és te is ehetsz és megelégedhetsz.

16 Ezért vigyázzatok, hogy szíveteket meg ne csalja valami, és el ne tévelyedjetek, ne tiszteljetek más isteneket, és ne boruljatok le azok előtt.

17 Különben az ÚR haragja föllángol ellenetek, bezárja az eget, hogy ne legyen eső, és a föld ne teremje meg gyümölcsét. És hamar kivesztek arról a jó földről, amelyet az ÚR ad nektek.

18 Vegyétek tehát szívetekre és lelketekre e szavaimat, és kössétek jelül a kezetekre, és legyen homlokkötőül a szemetek fölött.

19 Tanítsátok meg rájuk fiaitokat, beszélj róluk, amikor otthon ülsz, amikor úton jársz, amikor fekszel, és amikor fölkelsz.

20 Írd föl őket házad ajtófélfáira és kapuidra,

21 hogy hosszú ideig éljetek ti és fiaitok azon a földön, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött.

22 Ha híven megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és ezek szerint éltek, ha szeretitek az URat, a ti Isteneteket, ha mindig az ő útján jártok, és őhozzá ragaszkodtok,

23 akkor kiűzi az ÚR a nemzeteket előletek, és úrrá lesztek nálatok nagyobb és erősebb nemzeteken.

24 Minden hely, amelyet talpatok érint, tietek lesz a pusztától a Libánonig, és a folyótól, az Eufrátesz vizétől a nyugati tengerig terjed határotok.

25 Senki nem állhat meg veletek szemben. Mert az ÚR, a ti Istenetek félelmet és rettegést támaszt előttetek az egész föld színén, ahová léptek, ahogyan megmondta nektek.

26 Lásd, áldást és átkot adok ma elétek!

27 Áldást, ha engedelmeskedtek az ÚR, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket ma parancsolok nektek,

28 átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az ÚR, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek arról az útról, amelyet ma parancsolok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.

29 Amikor bevisz téged az ÚR, a te Istened arra a földre, amelyre bemész, hogy birtokba vedd, akkor mondd el az áldást a Garizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén.

30 Ott vannak ezek a Jordánon túl, a nyugati út mögött, a kánaániak földjén, akik a síkságon laknak Gilgállal szemben, Móre tölgyei mellett.

31 Ti most átkeltek a Jordánon, bementek, és birtokba fogjátok venni azt a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nektek. Tietek lesz, és lakni fogtok rajta,

32 de vigyázzatok, hogy mind e rendelkezéseket és végzéseket teljesítsétek, amelyeket ma elétek adok.

12. fejezet

1 Ezek azok a rendelkezések és végzések, amelyeket amíg csak éltek e földön, meg kell tartanotok és teljesítenetek kell azon a földön, amelyet az ÚR, atyáidnak Istene ad nektek birtokul.

2 Teljesen pusztítsátok el mindazokat a helyeket, ahol a maguk isteneit szolgálják a magas hegyeken, a halmokon és minden zöldellő fa alatt azok a nemzetek, amelyeknek urai lesztek.

3 Rontsátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét isteneik faragott képeit, a nevüket is pusztítsátok ki arról a helyről.

4 De ne így tegyetek az ÚRral, a ti Istenetekkel.

5 Hanem azt a helyet keressétek föl, és oda járjatok, amelyet kiválaszt az ÚR, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy nevét oda helyezze, és ott lakozzék.

6 Oda vigyétek egészen elégő áldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeiteket, fölajánlásaitokat, mind fogadalomból, mind szabad akaratból való adományaitokat és marháitok és juhaitok első fajzását.

7 Ott egyetek az ÚRnak, Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és házatok népe kezetek minden keresményének, amelylyel megáld Istenetek, az ÚR.

8 Ne tegyetek úgy ott, ahogy most mi teszünk itt: mindenki úgy, ahogy neki jónak tetszik.

9 Mert most még nem mentetek be a nyugalom helyére és az örökségbe, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked.

10 Mikor pedig átkeltek a Jordánon, és azon a földön fogtok lakni, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és nyugodalmat ad minden ellenségetektől, amely körülöttetek van, és biztonságban fogtok lakni,

11 akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, amit parancsolok nektek: egészen elégő áldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeteket és fölajánlásaitokat és fogadalmi áldozataitokat, amel

12 Örvendezzetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek színe előtt mind ti, mind fiaitok és leányaitok, mind szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki kapuitokon belül van, mert neki nincs része vagy öröksége, mint nektek.

13 Vigyázz, hogy egészen elégő áldozataidat ne mutasd be bármely helyen, amelyet meglátsz,

14 hanem csak azon a helyen mutasd be egészen elégő áldozataidat, és azon a helyen cselekedjél mindent, amit parancsolok neked, amelyet az ÚR választott ki egyik törzsedben.

15 De minden kapudon belül vághatsz állatot, és ehetsz húst, ahogy lelked kívánja, abból, amivel az ÚR, a te Istened megáld téged, és amit ad neked. Tisztátalan és tiszta ember éppúgy eheti azt, mint az őzet és a szarvast.

16 Csak a vérét ne egyétek meg. A földre öntsd azt, mint a vizet.

17 Nem eheted meg kapuidon belül sem gabonádnak, sem mustodnak, sem olajodnak a tizedét, sem marhádnak és juhodnak az első fajzását, sem semmiféle fogadalmi áldozatodat, amelyet fogadsz, sem önkéntes adományaidat, sem fölemelt áldozatodat.

18 Hanem csak az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt egyed fiaddal, leányoddal, szolgáddal, szolgálóleányoddal és a kapuidon belül levő lévitával együtt azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened. Örvendezzél az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt mi

19 Vigyázz, hogy ne hagyd magára a lévitát, amíg csak földeden élsz.

20 Ha majd az ÚR, a te Istened kiterjeszti határodat, ahogyan megígérte neked, és arra gondolsz: jó volna húst enni, akkor mivelhogy a lelked húst kíván enni, egyél húst, amennyit csak kívánsz.

21 Ha pedig messze van tőled az a hely, amelyet az ÚR, a te Istened kiválaszt, hogy oda helyezze nevét, és parancsom szerint levágsz marháidból és juhaidból, amelyeket az ÚR ad majd neked, akkor, ahogy a lelked kívánja, ehetsz belőlük lakóhelyeden.

22 Úgy eheted, ahogy az őzet és a szarvast szokták enni; a tisztátalan és a tiszta ember egyaránt ehet belőle.

23 Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért ne edd meg, mert a vér az élet. Tehát ne edd meg az életet a hússal együtt!

24 Ne edd meg, öntsd a földre, mint a vizet.

25 Ne edd meg, hogy jó dolgod legyen neked és gyermekeidnek is utánad, mivel azt cselekszed, ami helyes az ÚR szemében.

26 De ha valamit megszentelsz a sajátodból, vagy fogadalmat teszel, fogd és vidd arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR.

27 Az ÚRnak, a te Istenednek oltárán áldozd fel a te egészen elégő áldozataidat húsukkal és vérükkel együtt. Véresáldozataid vérét öntsd az ÚRnak, a te Istenednek oltárára, a húsát pedig megeheted.

28 Vigyázz, és hallgasd meg mindazt az igét, amelyet parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és gyermekeidnek mindenkor, mert azt cselekszed, ami jó és igaz az ÚRnak, a te Istenednek szemében.

29 Mikor kiirtja előled az ÚR, a te Istened azokat a nemzeteket onnan, ahová bemész, s ha birtokba veszed, és majd az ő földjükön laksz,

30 vigyázz, hogy tőrbe ne ess azokat követve, akik kivesztek előled. Ne érdeklődj isteneik felől, hogy miképpen tisztelik e nemzetek az ő isteneiket, mondván: „Én is úgy akarok tenni.”

31 Ne tégy így az ÚRral, a te Isteneddel, mert mindenféle utálatosságot tettek isteneikkel, amit gyűlöl az ÚR. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek.

32 Mindazt, amit parancsolok nektek, tartsátok meg, és aszerint cselekedjetek. Semmit se tégy hozzá, és el se végy belőle!

13. fejezet

1 Ha jövendőmondó vagy álomlátó támad közötted, és jelt vagy csodát mutat neked,

2 és be is következik az a jel vagy csoda, amelyről szólt neked, és azt mondja: „Kövessünk más isteneket (akiket nem ismertél), és tiszteljük azokat”,

3 ne hallgass az efféle jövendőmondók beszédeire vagy az efféle álomlátókra. Mert az ÚR, a ti Istenetek próbál csak ezzel benneteket, hogy megtudja, hogy teljes szívetekből és teljes lelketekből szeretitek-e Isteneteket, az URat.

4 Az URat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsolatait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és őhozzá ragaszkodjatok.

5 Az ilyen jövendőmondónak vagy álomlátónak meg kell halnia, mert pártütést hirdetett az ÚR, a ti Istenetek ellen, aki kihozott titeket Egyiptom földjéről, és megszabadított téged a szolgaság házából, mert megpróbált eltántorítani téged arról az útról, amel

6 Ha testvéred, anyád fia vagy fiad vagy leányod vagy a kedvelt feleséged, vagy testilelki jó barátod titkon így csábítgat: „Gyere, menjünk, és tiszteljünk más isteneket (akiket nem ismertetek sem te, sem atyáid

7 ama népek istenei közül, akik körülöttetek vannak, közel hozzád vagy távol tőled, a föld egyik végétől a másik végéig),

8 ne engedj neki, ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és ne rejtegesd őt.

9 Mindenképpen öld meg. Te emelj rá elsőként kezet, amikor kivégzik, azután pedig az egész nép.

10 Kövezd halálra, mert azon igyekezett, hogy eltántorítson téged az ÚRtól, a te Istenedtől, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

11 Hallja meg ezt az egész Izráel, és féljenek, és senki se cselekedjék többé köztetek ehhez hasonló gonosz dolgokat.

12 Ha valamelyik városodról, amelyet az ÚR, a te Istened lakhelyül ad neked, azt hallod, hogy

13 istentelen emberek támadtak benne, és kényszerítik városuk lakosait, és azt mondják: „Nosza, menjünk, és tiszteljünk más isteneket (akiket nem ismertetek),

14 akkor keress, kutass, és szorgalmasan tudakozódjál, és ha igaz és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az utálatosság közöttetek,

15 hányd kardélre annak a városnak lakosait, pusztítsd ki mindenestül azt, ami benne van. Jószágát is hányd kardélre.

16 A benne lévő prédát hordd mind együvé a piac közepére, és égesd meg a várost és annak prédáját teljes áldozatul az ÚRnak, a te Istenednek. Legyen romhalmaz mindörökké, és soha többé föl ne építsék.

17 Ne ragadjon semmi a kezedhez abból az átokra valóból, hogy megszűnjön az ÚR haragjának búsulása, irgalmas legyen hozzád, és könyörüljön rajtad, és megszaporítson téged, ahogyan esküvel ígérte atyáidnak,

18 ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és megtartod minden parancsolatát, amelyeket ma parancsolok neked, hogy azt cselekedd, ami igaz az ÚRnak, a te Istenednek szemében.

14. fejezet

1 Ti az ÚRnak, Isteneteknek a fiai vagytok. Ne vagdaljátok össze magatokat, se homlokotok fölött ne nyírjátok kopaszra a fejeteket a halottakért,

2 mert az ÚRnak, Istenednek szent népe vagy, és az ÚR választott téged, hogy tulajdon népe légy neki minden nép közül, amely a föld színén van.

3 Ne egyetek meg semmi utálatosságot.

4 Ezek azok az állatok, amelyeket megehettek: szarvasmarha, juh, kecske,

5 szarvas, őz, bivaly, vadkecske, zerge, bölény és jávorszarvas.

6 A hasított körmű állatokat mind megehetitek, amelyeknek egészen kettéhasadt körmük van, és kérődzők.

7 De a kérődzők, valamint a hasított körműek közül ne egyétek meg a tevét, a nyulat és a hörcsögöt, mert kérődznek ugyan, de a körmük nem hasadt. Tartsátok ezeket tisztátalanoknak!

8 A disznót is, mert hasadt ugyan a körme, de nem kérődzik. Tartsátok ezt is tisztátalannak! Ezeknek a húsából ne egyetek, a testüket se érintsétek.

9 Mindazokból, amelyek vízben élnek, ezeket ehetitek meg: amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van, azokat mind megehetitek,

10 amelyeknek pedig nincsen uszonyuk és pikkelyük, azokat ne egyétek meg. Azokat tartsátok tisztátalannak!

11 Minden tiszta madarat megehettek.

12 Ezek pedig azok, amiket ne egyetek meg közülük: a sas, a keselyű és a halászsas,

13 a héja és a sólyom minden fajtája és a kányafélék,

14 mind az összes hollóféle,

15 a strucc, a bagoly, a sirály és a karvaly minden fajtája,

16 a kuvik, a fülesbagoly és a bölömbika,

17 a pelikán, a dögkeselyű és a vöcsök,

18 a gólya és a szarkafélék, a búbos banka és a denevér.

19 Minden szárnyas rovart is tisztátalannak tartsatok, ne egyétek meg őket.

20 Minden tiszta szárnyast megehettek.

21 Semmiféle döglött állatot ne egyetek meg. A kapuidon belül levő jövevénynek adhatod, hogy megegye, vagy add el az idegennek, mert te az ÚRnak, a te Istenednek szent népe vagy! Ne főzz gödölyét az anyja tejében!

22 Termésedből, mindabból, ami meződön terem, évről évre vedd ki a tizedet!

23 Az ÚRnak, Istenednek színe előtt edd meg gabonád, mustod, olajad tizedét, marháid és juhaid elsőszülöttjét azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék az ő neve. Így tanuld meg félni az URat, a te Istenedet minden időben.

24 Ha pedig hosszabb számodra az út, és nem tudod odavinni azokat, mert távol esik tőled az a hely, amelyet az ÚR, a te Istened választ, hogy oda helyezze nevét, téged pedig megáldott az ÚR, a te Istened,

25 akkor add el pénzen a termést, vedd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet kiválasztott az ÚR, a te Istened.

26 Vásárolj a pénzen mindent, amit megkívánsz: ökröt, juhot, bort, vidámító italt és mindenfélét, amit megkíván a lelked, és egyél ott az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és házadnak népe.

27 A lakóhelyeden lakó lévitáról sose feledkezz meg, ne hagyd el, mert nem részesedik, és nem örököl veled együtt.

28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet és raktározd el lakóhelyeden,

29 hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtoka, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek és jóllakhassanak, és akkor megáldja az ÚR, a te Istened kezed minden munkáját, amit végzel.

15. fejezet

1 Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot.

2 Az elengedés módja pedig ez: minden kölcsönadó ember engedje el, amit kölcsönadott felebarátjának. Ne hajtsa be felebarátján és testvérén, mert elengedés hirdettetett az ÚRért.

3 Az idegentől behajthatod. De amivel a testvéred tartozik, azt engedd el neki.

4 De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az ÚR azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd.

5 De csak akkor, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, megtartod és teljesíted mindazt a parancsolatot, amelyet parancsolok neked.

6 Bizony megáld téged Istened, az ÚR, amint megmondta neked. Sok népnek adsz zálogkölcsönt, te pedig nem szorulsz kölcsönre, és sok népen fogsz uralkodni, de terajtad nem uralkodnak.

7 Ha mégis szegénnyé lesz valaki a testvéreid közül valamelyik lakóhelyeteken, azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, ne keményítsd meg a szívedet, és ne zárd be kezedet a te szegény testvéred előtt,

8 hanem örömest nyisd meg neki kezedet, és örömest adj neki annyit kölcsön, amennyire szüksége van, amikor szükséget szenved.

9 Vigyázz magadra, hogy ne legyen a szívedben ilyen istentelen gondolat: közeleg a hetedik esztendő, az elengedés esztendeje, és nehogy elfordítsd szemedet a te szegény testvéredtől, és ne adj neki. Mert ő ellened kiált az ÚRhoz, és bűn fog terhelni téged.

10 Szívesen adj neki, és ne essen rosszul a szívednek az, hogy adsz neki, mert az ilyen dologért áld meg téged az ÚR, a te Istened minden munkádban és mindenben, amire kezedet teszed.

11 Mivel a szegény nem fogy ki a földről, azért azt parancsolom neked: örömest nyisd meg kezedet szűkölködő és szegény testvérednek a te földeden.

12 Ha eladja magát neked testvéred, egy héber férfi vagy asszony, és hat esztendeig szolgál téged, a hetedik esztendőben bocsásd szabadon.

13 És mikor szabadon bocsátod, ne küldd el üres kézzel,

14 hanem lásd el bőven juhaidból, szérűdről, és sajtódból. Adj neki abból, amivel megáldott téged az ÚR, a te Istened.

15 Emlékezz arra, hogy te is szolga voltál Egyiptom földjén, és megszabadított téged az ÚR, a te Istened. Ezért parancsolom ezt ma neked.

16 Ha pedig azt mondja neked: „Nem megyek el tőled, mert megszerettelek téged és a házad népét”, mivel jó dolga volt nálad,

17 akkor fogj egy árt, szúrd a fülén át az ajtófélfába, és maradjon szolgád örökre. Így cselekedjél szolgálóleányoddal is.

18 Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsásd őt, hiszen kétszer annyi bérre valót szolgált neked hat éven át, mint amennyi egy napszámos bére. Így megáld téged az ÚR, a te Istened mindenben, amit cselekszel.

19 Marhád és juhaid első ellésének minden hímjét az ÚRnak, a te Istenednek szenteld. Ne fogd munkára tehened első borját, és ne nyírd meg juhaid első bárányát.

20 Az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt minden évben te és házad népe azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR.

21 Ha pedig valami hibája van: sánta vagy vak, vagy valamilyen fogyatkozásban szenved, akkor ne áldozd fel azt az ÚRnak, a te Istenednek.

22 Megeheted a lakóhelyeden, a tisztátalan és a tiszta ember egyaránt, mintha őz vagy szarvas volna.

23 Csak a vérét ne edd meg, öntsd azt a földre, mint a vizet.

16. fejezet

1 Ügyelj az Ábíb hónapra, és készíts páskát az ÚRnak, a te Istenednek, mert az Ábíb hónapban hozott ki téged az ÚR, a te Istened Egyiptomból éjjel.

2 Páska gyanánt pedig ölj az ÚRnak, a te Istenednek juhot és ökröt azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy ott lakjék az ő neve.

3 Ne egyél hozzá semmi kovászos ételt, hanem hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a nyomorúság kenyerét – mert sebtében jöttél ki Egyiptomból –, hogy életed minden napján megemlékezzél arról a napról, amelyen kijöttél Egyiptom földjéről.

4 Ne lehessen látni kovászt hét napon át sehol a határodban. Az áldozati húsból pedig, amelyet az első napon este levágsz, semmi se maradjon reggelig.

5 Nem vághatod le a páskát akármelyik lakóhelyeden, amelyet ad neked az ÚR, a te Istened,

6 hanem ugyanazon a helyen öld le a páskát este, napnyugtakor, abban az időben, amikor kijöttél Egyiptomból, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy a nevét odahelyezze.

7 Azon a helyen süsd és edd is meg, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened. Reggel aztán indulj, és menj haza!

8 Hat napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig az ÚRnak, a te Istenednek ünnepnapján ne dolgozz semmit.

9 Számlálj azután magadnak hét hetet; attól fogva kezdjed számlálni a hét hetet, hogy sarlóddal aratni kezdtél.

10 Tarts hét napig sátoros ünnepet az ÚRnak, a te Istenednek a te kezed önkéntes adományával annak mértéke szerint, ahogy megáldott téged az ÚR, a te Istened.

11 Örvendezz az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt fiaddal, leányoddal, szolgáddal, szolgálóleányoddal és a lévitával, aki a lakóhelyeden van, és a jövevénnyel, árvával és özveggyel, akik közötted vannak, azon a helyen, amelyet kiválasztott az ÚR, a te Isten

12 Emlékezzél rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, és tartsd meg és teljesítsd e rendelkezéseket.

13 Azután tartsd meg a hetek ünnepét, amikor begyűjtöd a termést a szérűdről és borsajtódról.

14 Örvendezz ezen az ünnepen, te és a fiad, leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, a jövevény, az árva és az özvegy, akik a lakóhelyeden élnek.

15 Hét napig ünnepelj az ÚR, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. Mert megáld téged az ÚR, a te Istened, és minden termésedet és kezed minden munkáját; azért nagyon örülj!

16 Minden esztendőben háromszor jelenjen meg közületek minden férfi az ÚRnak, Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátrak ünnepén. De üres kézzel senki se jelenjék meg az ÚR előtt!

17 Mindenki aszerint adjon, annak az áldásnak a mértéke szerint, amelyben az ÚR, a te Istened őt részesítette.

18 Állíts törzsenként bírákat és felügyelőket minden lakóhelyeden, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, hogy igaz ítélettel ítélkezzenek a nép közt.

19 Ne fordítsd el az ítéletet, ne légy személyválogató, ne fogadj el ajándékot, mert az ajándék megvakítja a bölcsek szemét, és elfordítja az igazak beszédét.

20 Igazságot és csakis igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked.

21 Ne ültess magadnak szent ligetet semmiféle fából az ÚRnak, a te Istenednek oltára mellé, amelyet készítesz.

22 Oszlopot se állíts, mert gyűlöli azt az ÚR, a te Istened.

17. fejezet

1 Ne áldozzál az ÚRnak, a te Istenednek olyan bikát vagy juhot, amelyben valami fogyatkozás vagy bármi hiba van, mert utálatos az a te Istened, az ÚR előtt.

2 Ha bármelyik városodban, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, olyan férfi vagy asszony található köztetek, aki olyasmit cselekszik, ami gonoszság az ÚRnak, a te Istenednek szeme előtt, mert megszegi az ő szövetségét,

3 elmegy, és más isteneknek szolgál, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat vagy akármelyiket az ég seregei közül, amelyet nem parancsoltam,

4 és híre megy, és te meghallod, jól tudakozódj utána. Ha igaz és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az utálatosság Izráelben,

5 akkor vezesd a kapuba azt a férfit vagy asszonyt, aki azt a gonoszságot művelte, és kövezd halálra, hogy meghaljon.

6 Csak két vagy három tanú szavára szabad halállal sújtani valakit, de egyetlen tanú szavára nem.

7 A tanúk keze legyen az első, amikor kivégzik, és azután az egész nép. Ily módon gyomláld ki magad közül a gonoszt.

8 Ha valami kétséges előtted, amikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, testi sértések dolgában vagy pörös ügyekben, akkor menj el arra a helyre, amelyet kiválasztott az ÚR, a te Istened.

9 Menj be a lévita papokhoz és az akkor hivatalban levő bíróhoz, és kérdezd meg őket, ők majd tudomásodra hozzák az ítéletet.

10 Te pedig aszerint cselekedjél, amint ők mondják neked azon a helyen, amelyet kiválaszt az ÚR. Vigyázz, hogy mindent úgy cselekedjél, ahogy ők tanácsolják!

11 A törvény szerint cselekedjél, amelyre hivatkoznak, és az ítélet szerint, amelyet mondanak neked. Se jobbra, se balra ne hajolj el attól, amit közölnek veled.

12 Ha pedig valaki elbizakodottságból nem hallgat az URat, a te Istenedet szolgáló papra vagy bíróra, haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.

13 Hallja az egész nép, és féljen, hogy senki se cselekedjék többé elbizakodottan.

14 Mikor bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, és tied lesz, és ott laksz, és azt mondod: „Királyt emelek magam fölé, ahogy a többi körülöttem levő népnél is van”,

15 azt emeld magad fölé királyul, akit az ÚR, a te Istened választ. Testvéreid közül emelj magad fölé királyt. Nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem testvéred.

16 Csak sok lovat ne tartson, és a népet ne vigye vissza Egyiptomba, hogy sok lovat szerezzen, mert az ÚR megmondta nektek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!

17 Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon, nagyon sok ezüstöt és aranyat se gyűjtsön.

18 Mikor országának királyi trónjára ül, készítsen magának egy másolatot a lévita papok törvénykönyvéből.

19 Legyen az nála, és olvassa életének minden idejében, hogy tanulja félni az URat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvény minden igéjét és e rendelkezéseket, és aszerint cselekedjék.

20 Föl ne fuvalkodjék a szíve testvérei ellen, se el ne térjen jobbra vagy balra a parancsolattól, hogy hosszú ideig éljen országában, Izráelben ő és fiai.

18. fejezet

1 A lévita papoknak, Lévi egész nemzetségének ne legyen se birtoka, se öröksége Izráelben, hanem éljenek az ÚR tűzáldozataiból, az ő örökségéből.

2 Ne legyen öröksége a testvérei között, mert az ÚR az ő öröksége, amint megmondta neki.

3 Ez legyen a papok törvényes járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot.

4 Add neki gabonád, mustod és olajod zsengéjét és juhaid gyapjának első nyírását.

5 Mert őt választotta ki az ÚR, a te Istened valamennyi törzsed közül, hogy ő és fiai mindig ott álljanak és szolgáljanak az ÚR nevében.

6 Ha eljön egy lévita egész Izráel bármelyik városából, ahol lakik, és bemegy lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR,

7 hadd szolgáljon az ÚRnak, az ő Istenének nevében úgy, mint a többi testvére, azok a léviták, akik az ÚR színe előtt állnak.

8 Egyenlőképpen részesedjenek azon kívül, amijük van atyai örökségük eladásából.

9 Mikor bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, ne tanuld el azokat az utálatosságokat, amelyeket azok a népek művelnek.

10 Ne legyen közöttetek olyan, aki fiát vagy leányát áldozatul elégeti, se jövendőmondó, se kuruzsló, se jelmagyarázó, se varázsló,

11 se bűbájos, se szellemidéző, se titokfejtő, se halottidéző!

12 Mert mindazt utálja az ÚR, aki ezeket műveli, és az ilyen utálatosságokért űzi ki őket az ÚR, a te Istened előled.

13 Légy feddhetetlen az ÚR, a te Istened előtt.

14 Mert azok a nemzetek, akiket elűzöl, kuruzslókra és jövendőmondókra hallgatnak. De neked nem engedett ilyet az ÚR, a te Istened.

15 Prófétát támaszt neked az ÚR, a te Istened közületek, atyádfiai közül, olyat, mint én. Őt hallgassátok!

16 Aszerint, ahogy kérted az ÚRtól, a te Istenedtől a Hóreben az összegyülekezés napján e szavakkal: Ne kelljen hallanom tovább az ÚRnak, az én Istenemnek szavát, és ne kelljen néznem tovább azt a nagy tüzet, mert meghalok!

17 Az ÚR pedig azt mondta nekem: Jól mondták.

18 Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyat, mint te, és szájába adom igéimet, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki.

19 És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket a nevemben szól, én számon kérem rajta!

20 De az a próféta, aki olyat mer mondani a nevemben, amit nem parancsoltam neki, és aki más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg!

21 De gondolhatod a szívedben: hogyan ismerhetjük föl azt a szót, amelyet nem az ÚR mondott?

22 Ha a próféta az ÚR nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be az a dolog, azt az igét nem az ÚR mondta. Elbizakodottságból mondta azt a próféta, ne félj tőle!

19. fejezet

1 Amikor az ÚR, a te Istened kipusztítja a nemzeteket, akiknek földjét neked adja az ÚR, a te Istened, és te birtokba veszed, és az ő városaikban és házaikban laksz,

2 jelölj ki magadnak három várost a te földeden, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked birtokul.

3 Készítsd el azokhoz az utat, és oszd három részre országod határát, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked. Arra valók legyenek azok, hogy odamenekülhessen minden gyilkos.

4 Ez a gyilkos törvénye, aki odamenekül: aki nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte őt azelőtt, életben maradhat.

5 Aki például elmegy a felebarátjával az erdőre fát vágni, és úgy meglódul a keze a fejszével, hogy amikor lesújt a fára, leesik a vas a nyeléről, és eltalálja vele a felebarátját, hogy az meghal, az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjo

6 Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi szívének fölindulásában, és utoléri, ha hosszú az út, és agyonüti őt, holott nem méltó a halálra, és nem gyűlölte felebarátját azelőtt.

7 Azért azt parancsolom neked: válassz magadnak három várost.

8 Ha pedig az ÚR, a te Istened kiterjeszti határodat, amint megesküdött atyáidnak, és neked adja mind az egész földet, amelynek megadását megígérte atyáidnak

9 – ha megtartod mindazokat a parancsolatokat, és megteszed mindazt, amit ma parancsolok neked, ha szereted az URat, a te Istenedet, és mindig az ő útján jársz –, akkor e három mellé jelölj ki még három várost,

10 hogy ártatlan vér ne omoljon ki földeden, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül, és hogy ne terheljen vérontás.

11 De ha valaki gyűlöli felebarátját, és lesbe áll és rátámad, és úgy megüti, hogy az belehal, és azután bemenekül e városok egyikébe,

12 akkor küldjenek érte a város vénei, hozassák ki onnan, és adják a vérbosszuló rokon kezébe, hogy meghaljon.

13 Ne nézz rá szánakozva, hanem távolítsd el az ártatlanul kiontott vért Izráelből, hogy jó dolgod legyen.

14 Felebarátod határkövét ne mozdítsd el, azt a határt, amelyet az ősök vontak meg az örökségedben, amikor örökölni fogsz azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked birtokul.

15 Nem állhat elő egy tanú senki ellen, semmiféle hamisság és semmiféle bűn dolgában. Bármilyen bűnnel vétkezett valaki, csak két vagy három tanú szaván múlhat a döntés.

16 Ha valaki ellen hamis tanú áll elő, hogy hamissággal vádolja,

17 akkor álljon az a két pereskedő az ÚR színe elé, a papok és a bírák elé, akik abban az időben hivatalban lesznek.

18 A bírák vizsgálják meg jól a dolgot, és ha hazudott a tanú felebarátja ellen,

19 azt tegyétek vele, amit ő szándékozott tenni felebarátjával. Így tisztítsd ki a gonoszt magad közül,

20 hogy akik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne kövessenek el közöttetek ilyen gonosz dolgot.

21 Ne nézz rá szánakozva. Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.

20. fejezet

1 Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, és lovakat, szekereket és nálad nagyobb számú sereget látsz, ne félj tőlük, mert veled van az ÚR, a te Istened, aki kihozott Egyiptom földjéről.

2 Amikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a néphez.

3 Ezt mondja nekik: „Halld meg, Izráel! Ma megütközni készültök ellenségeitekkel. Szívetek ne lágyuljon meg, ne féljetek, ne rettenjetek meg, és ne rémüljetek meg tőlük,

4 mert az ÚR, a ti Istenetek veletek megy, hogy harcoljon értetek ellenségeitekkel, és megtartson titeket.”

5 Az elöljárók pedig így szóljanak a néphez: „Van-e olyan ember, aki új házat épített, de még nem avatta föl? Menjen vissza a házába, hogy meg ne haljon a harcban, és másvalaki avassa föl azt.

6 Van-e olyan ember, aki szőlőt ültetett, és még nem szüretelt róla? Menjen el, térjen vissza házába, nehogy másvalaki szedjen róla először, hogyha meghalna a harcban.

7 Van-e olyan ember, aki eljegyzett magának egy leányt, de még nem vette el? Menjen vissza az a házába, nehogy másvalaki vegye el azt, hogyha meghalna a harcban.”

8 Azután még ezt is kérdezzék meg az elöljárók a néptől: „Van-e itt olyan férfi, aki félénk és lágyszívű? Az menjen haza a házába, hogy testvérei szíve úgy meg ne olvadjon, mint az övé.”

9 Amikor befejezik az elöljárók a néphez intézett beszédüket, állítsanak csapatvezéreket a nép élére.

10 Ha egy város megostromlására vonulsz fel, először ajánlj neki békét.

11 Ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész ott lakó nép adófizetőd legyen, és szolgáljon neked.

12 Ha pedig nem köt békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül,

13 és ha az ÚR, a te Istened kezedbe adja, minden férfit hányj kardélre.

14 De az asszonyokat, a kisgyermekeket, az állatokat és mindazt, ami a városban van, az egész zsákmányolnivalót magadnak vedd birtokba, és élvezd az ellenségeidtől szerzett zsákmányt, amelyet kezedbe ad az ÚR, a te Istened.

15 Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e népek városai közül valók.

16 De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad neked az ÚR, a te Istened, ne hagyj életben egy lelket sem.

17 Mindenestül veszítsd el őket: a hettitákat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, ahogy megparancsolta neked az ÚR, a te Istened.

18 Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket mindannak az utálatosságnak az elkövetésére, amelyet ők isteneik tiszteletére cselekszenek, hogy ne vétkezzetek Istenetek, az ÚR ellen.

19 Amikor egy várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, és így harcolsz ellene, hogy bevedd, ne pusztítsd ki fejszével egy fáját sem. Egyél róla, de azt magát ne irtsd ki, mert ember-e a mező fája, hogy ostrom alá jusson miattad?

20 Csak amelyik fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt vágd ki, és abból építs ostromló szerkezetet a veled hadakozó város ellen mindaddig, amíg csak el nem esik.

21. fejezet

1 Hogyha meggyilkolt embert találnak azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked birtokul, és az a mezőn fekszik, és nem tudható, ki ölte meg,

2 akkor véneid és bíráid menjenek ki, és mérjék meg a távolságot a holttesttől a környező városokig.

3 Amely város legközelebb esik a meggyilkolthoz, annak vénei vegyenek egy üszőt, amellyel még nem dolgoztattak, és amely még nem húzott jármot.

4 Vigyék az üszőt egy folyóvíz völgyébe, ahol nem szántanak, és nem vetnek, és szegjék nyakát az üszőnek ott, a völgyben.

5 Azután járuljanak oda a papok, Lévi fiai, mert őket választotta az ÚR, a te Istened, hogy szolgáljanak neki, és hogy áldást osszanak az ÚR nevében, és az ő ítéletük szerint dőljön el minden per és minden sérelem.

6 A meggyilkolthoz legközelebbi város vénei mossák meg a kezüket a nyakaszegett üsző fölött a völgyben,

7 és így szóljanak: Nem a mi kezünk ontotta ki ezt a vért, és szemünkkel sem láttuk.

8 Bocsáss meg népednek, Izráelnek, amelyet megváltottál, URam, és ne tulajdonítsd az ártatlan vér kiontását népednek, Izráelnek! És bocsánatot nyernek a vérért.

9 Te azért mentes leszel az ártatlan vér kiontásától, ha úgy cselekszel, amint az igaz az ÚR előtt.

10 Mikor harcba mész ellenségeid ellen, és kezedbe adja őket az ÚR, a te Istened, és azok közül foglyokat ejtesz,

11 és meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt, megszereted, és elvennéd feleségül,

12 vidd be a házadba, hogy nyírja le a haját, és vágja le a körmeit,

13 vesse le magáról a fogsága ruháját, és maradjon a házadban, hogy sirassa apját és anyját egy egész hónapig. Csak ezután menj be hozzá, és légy a férje, és legyen ő a feleséged.

14 Ha pedig később nem tetszik neked, bocsásd el őt kívánsága szerint. De semmiképpen se add el őt pénzért. Ne hatalmaskodjál rajta, miután már magadévá tetted.

15 Ha valakinek két felesége van, és az egyiket szereti, a másikat pedig gyűlöli, és mind a szeretett, mind a gyűlölt nő fiút szül neki, és a gyűlöltnek a fia lesz az elsőszülött,

16 akkor majd azon a napon, amikor fiait örökösökké teszi a maga tulajdonán, nem teheti elsőszülötté a szeretett feleség fiát a gyűlöltnek fiával szemben, ha az az elsőszülött.

17 Hanem a gyűlöltnek a fiát kell elsőszülöttnek elismerni, és két részt kell adni neki mindenből, amije van, mert férfierejének első termése az, övé az elsőszülöttség joga.

18 Ha valakinek engedetlen és konok fia van, aki nem hallgat apja és anyja szavára, és akkor sem engedelmeskedik nekik, ha megfenyítik,

19 az ilyet fogja az apja és az anyja, vigye a város véneihez lakóhelye kapujába,

20 és azt mondják a város véneinek: Ez a mi fiunk engedetlen és konok, nem hallgat a szavunkra, dorbézoló és részeges.

21 Akkor a város férfiai valamennyien kövezzék őt halálra. Így tisztítsd ki a gonoszt a magad köréből, hogy egész Izráel hallja meg ezt, és féljen!

22 Ha valaki halálos bűnt követ el, és úgy ölik meg, hogy fára akasztják,

23 holtteste ne maradjon éjjel a fán, hanem temesd el még aznap, mert átkozott Isten előtt, aki fán függ. Ne fertőztesd meg azt a földet, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül.

22. fejezet

1 Ne nézd el, ha felebarátod ökre vagy juha kóborol, és ne fordulj el azoktól, hanem bizony tereld vissza azokat felebarátodhoz.

2 Ha pedig nincs közel hozzád a felebarátod, vagy nem is ismered őt, hajtsd az állatot a saját házadhoz, és legyen nálad, míg nem keresi azt a te felebarátod. Akkor add neki vissza.

3 Így tégy a szamarával, így tégy a ruhájával, és így tégy atyádfiának minden elveszett holmijával, amit elvesztett, és te megtaláltad. Ne menj el mellette közömbösen.

4 Ha látod, hogy testvéred szamara vagy ökre az úton kidőlve fekszik, ne fordulj el tőlük, hanem segíts neki lábra állni.

5 Asszony ne viseljen férfiruhát, se férfi ne öltözzék asszonyruhába, mert utálatos az ÚR, a te Istened előtt, aki ezt teszi.

6 Ha madárfészekre akadsz az úton egy fán vagy a földön fiókákkal vagy tojásokkal, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne fogd meg az anyát is a fiókákkal együtt.

7 Hanem bizony bocsásd el az anyát, és csak a fiókákat fogd meg magadnak, hogy jó dolgod legyen, és hosszú ideig élj.

8 Ha új házat építesz, házad tetejére csinálj korlátot, hogy ne terheld vérrel a házadat, ha valaki leesik onnan.

9 Ne vess a szőlődbe kétféle magot, hogy fertőzötté ne legyen az egész: az elvetett mag és a szőlő termése is.

10 Ne szánts együtt ökörrel és szamárral.

11 Ne öltözzél vegyes szövésű, azaz gyapjúból és lenből szőtt ruhába.

12 Felsőruhádnak, amellyel befeded magad, a négy csücskére csinálj bojtokat.

13 Ha valaki feleséget vesz, és bemegy hozzá, de azután meggyűlöli,

14 és szégyenletes dolgokkal vádolja, és rossz hírbe keveri, mert azt mondja: „Feleségül vettem magamnak, és amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek”,

15 akkor vegye őt a leány apja és anyja, és vigyék a leány szüzességének jeleit a város vénei elé a városkapuhoz.

16 Mondja ezt a leány apja a véneknek: Leányomat feleségül adtam e férfinak, de meggyűlölte őt.

17 Íme, szégyenletes dolgokkal vádolja, és azt mondja, hogy „nem találtam szűznek leányodat”, pedig íme, itt vannak leányom szüzességének jelei! És terítsék ki a ruhát a város vénei elé.

18 Akkor a város vénei fogják meg azt a férfit és ostorozzák meg.

19 Bírságolják meg száz ezüstsékelre, és adják azt a leány apjának, mert rossz hírbe kevert egy izráeli szüzet. És legyen neki felesége, és el ne bocsássa őt egész életében.

20 Ha pedig igaz lesz a vád, és a lány nem volt szűz,

21 akkor vigyék ki a leányt apja házának bejáratához, és a város férfiai kövezzék agyon, mert gyalázatosságot cselekedett Izráelben, mert paráználkodott apja házánál. Így tisztítsd ki magad köréből a gonoszt.

22 Ha pedig rajtakapnak egy férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg. A férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.

23 Ha valaki találkozik a városban egy jegyben járó szűz leánnyal, és vele hál,

24 vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak a kapujába, és kövezzétek őket halálra! A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.

25 De ha mezőn találkozik egy férfi egy jegyben járó leánnyal, és erőszakoskodik vele a férfi, és vele hál, csak maga a férfi haljon meg, aki vele hált.

26 A leányt pedig ne bántsd, mert neki nincs halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki a felebarátjára támad, és agyonüti.

27 Mivel a mezőn talált rá, kiálthatott ugyan a jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza.

28 Ha valaki el nem jegyzett szűz leánnyal találkozik, és megragadja, vele hál, és rajtakapják őket,

29 akkor a férfi, aki vele hált, adjon a leány apjának ötven ezüstsékelt, a leány pedig legyen a felesége. Mivel meggyalázta őt, nem is bocsáthatja el egész életében.

30 Ne vegye el senki apja feleségét; apja takaróját ne hajtsa föl!

23. fejezet

1 Akinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, nem mehet be az ÚR közösségébe.

2 A fattyú nem mehet be az ÚR közösségébe. Még tizedízig sem mehet be az ÚR közösségébe.

3 Az ammóniak és móábiak sem mehetnek be az ÚR közösségébe. Még tizedízig való leszármazottjuk sem mehet be az ÚR közösségébe sohasem.

4 Azért, mert nem jöttek elétek kenyérrel és vízzel az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból, és mert fölbérelték ellened Bálámot, Beór fiát a mezopotámiai Petórból, hogy átkozzon meg téged.

5 De az ÚR, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot, hanem az ÚR, a te Istened az átkot áldásodra fordította, mivel szeret téged az ÚR, a te Istened.

6 Ne keresd békességüket és előmenetelüket soha, egész életedben.

7 Ne utáld az edómiakat, mert testvéreid ők. Ne utáld az egyiptomiakat, mert jövevény voltál földjükön.

8 Ezeknek a harmadik nemzedékben született fiai hozzátartozhatnak az ÚR közösségéhez.

9 Ha táborba szállsz ellenséged ellen, őrizkedj minden gonosztól.

10 Ha volna valaki közötted, aki nem tiszta valami éjszakai véletlenség miatt, menjen ki a táborból, és ne menjen vissza a táborba.

11 Amikor eljön az este, mosakodjék meg, és naplementekor már visszamehet a táborba.

12 Legyen a táboron kívül egy helyed, ahova félremész.

13 Legyen egy kis ásód a fegyvered mellett, hogy amikor leülsz kívül, gödröt áshass vele, és ha fölkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled.

14 Mivel az ÚR, a te Istened a táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és lábad elé vesse ellenségeidet, azért a táborod szent legyen, hogy ne lásson köztetek semmi rútságot, és el ne forduljon tőled.

15 Ne küldd vissza urának a rabszolgát, aki urától hozzád menekült.

16 Veled lakjék, a tieid között, azon a helyen, amelyet választ magának városaid közül, ott, ahol tetszik neki. Ne nyomorgasd őt.

17 Ne legyen felavatott parázna nő Izráel leányai között. Felavatott parázna férfi se legyen Izráel fiai között.

18 Ne vidd be a parázna nő bérét, se a parázna férfi bérét az ÚRnak, a te Istenednek házába semmiféle fogadalom címén, mert mindkettőt utálja az ÚR, a te Istened.

19 Felebarátodtól ne végy kamatot. Se pénznek, se eleségnek, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni.

20 Az idegentől vehetsz kamatot, de atyádfiától ne végy, hogy megáldja az ÚR, a te Istened kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bemész, hogy birtokba vedd.

21 Ha fogadalommal ígérsz valamit az ÚRnak, a te Istenednek, ne halogasd a megadását, mert bizony számon kéri tőled az ÚR, a te Istened, és bűnül tulajdonítja neked.

22 Ha pedig nem teszel fogadalmat, bűn sem tulajdoníttatik neked.

23 Ügyelj arra, ami kijön az ajkadon, hogy ugyanúgy teljesítsd, amit a száddal ígérsz, mint amikor önkéntes fogadalmat teszel az ÚRnak, a te Istenednek.

24 Ha bemész felebarátod szőlőjébe, ehetsz szőlőt kívánságod szerint jóllakásig, de edényedbe ne rakj!

25 Ha bemész felebarátod vetésébe, kezeddel szaggathatsz kalászokat, de sarlóval ne vágj bele felebarátod vetésébe!

24. fejezet

1 Ha valaki asszonyt vesz magának és feleségévé teszi, de később nem találja őt kedvére valónak, mivel valami visszatetszőt talál benne, és válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi őt házától;

2 és az kimegy az ő házából, és elmegy, és más férfié lesz,

3 és a második férfi is meggyűlöli, és válólevelet ír neki, kezébe adja azt, és elküldi őt házától; vagy ha meghal az a második férfi, aki feleségül vette,

4 az első férje, aki elküldte őt, nem veheti őt másodszor is feleségül, mert számára tisztátalanná lett: utálatos dolog az ilyen az ÚR előtt. Te pedig ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül.

5 Ha valaki frissen nősült, ne menjen hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Egy esztendeig szabad legyen házában, és vidámítsa feleségét, akit elvett.

6 Senki se vegyen zálogba kézimalmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba.

7 Ha rajtakapnak valakit, hogy elrabol valakit atyjafiai, Izráel fiai közül, és hatalmaskodik rajta, vagy eladja azt, haljon meg az ilyen rabló! Így tisztítsd ki a gonoszt magad közül.

8 A lepraság csapásában vigyázz, hogy szorgalmasan megtartsd és megcselekedd mindazt, amire a lévita papok tanítanak titeket. Vigyázzatok, hogy úgy cselekedjetek, ahogy parancsoltam nekik.

9 Emlékezzél meg arról, hogy mit tett az ÚR, a te Istened Mirjámmal az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból!

10 Ha kölcsönadsz valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy magad végy zálogot tőle!

11 Kívül állj meg, és az az ember, akinek kölcsönadsz, maga vigye ki hozzád a zálogát.

12 Ha szegény ember, ne feküdj le a tőle zálogba vett ruhában:

13 bizony, add vissza neki azt a zálogot napnyugtakor, hogy saját ruhájában fekhessen le, és áldjon téged. Igazságul lesz ez neked az ÚR, a te Istened előtt.

14 A szegény és nyomorult napszámost ne használd ki, akár atyádfia, akár jövevény azok közül, akik földeden vagy városod ban vannak.

15 Még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap – mert szegény ő, és kívánkozik az után a lelke –, hogy ne kiáltson ellened az ÚRhoz, és ne találtass bűnösnek ezért.

16 Az apák ne lakoljanak halállal a fiakért, se a fiak ne lakoljanak halállal az apákért. Mindenkinek a maga bűnéért kell meghalnia.

17 A jövevény és árva igazságát ne forgasd ki, és az özvegy ruháját ne vedd zálogba.

18 Hanem emlékezzél vissza, hogy szolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged onnan az ÚR, a te Istened. Ezért parancsolom neked azt, hogy így cselekedjél.

19 Mikor learatod aratnivalódat a meződön, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza, hogy fölszedd. A jövevényé, árváé és özvegyé legyen az, hogy megáldjon téged az ÚR, a te Istened kezed minden munkájában.

20 Ha olajfád termését lerázod, ne szedd le, ami még utánad maradt. A jövevényé, árváé és özvegyé legyen az.

21 Ha szőlődet megszeded, ne böngészd le, ami utánad marad. A jövevényé, árváé és özvegyé legyen az.

22 Emlékezz vissza arra, hogy szolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom neked azt, hogy így cselekedj.

25. fejezet

1 Ha viszály támad férfiak között, és törvény elé mennek, hogy ítélkezzenek fölöttük, és igazat adnak az igaznak, és bűnösnek mondják a bűnöst,

2 akkor ha a bűnös verést érdemel, fektesse le azt a bíró, és üttessen arra a maga jelenlétében annyit, amennyi bűne miatt jár neki.

3 Negyvenet üttessen rá, ne többet, mert ha ennél több ütést méret rá, szemed előtt alázzák meg atyádfiát.

4 A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!

5 Ha testvérek laknak együtt, és meghal az egyikük, és nincs fia, akkor az elhunyt felesége ne menjen el a háztól idegen férfihoz, hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban.

6 És majd az elsőszülött, akit szülni fog, viselje az elhunyt testvér nevét, hogy ne töröljék ki annak nevét Izráelből.

7 Ha a férfinak nincs kedve elvenni a sógornőjét, menjen el sógornője a kapuba a vénekhez, és mondja ezt: Sógorom vonakodik fenntartani testvére nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni.

8 Akkor hívják a férfit a város vénei, és beszéljenek vele. Ha odaáll, és azt mondja: „Nincs kedvem elvenni”,

9 akkor menjen oda hozzá a sógornője a vének szeme láttára, húzza le annak saruját, köpje szembe, és mondja ezt: Így kell tenni azzal a férfival, aki nem akarja építeni testvére házát.

10 És nevezzék annak háza népét sarutlannak Izráelben.

11 Ha két férfi összevész egymással, és az egyiknek felesége odamegy, hogy megszabadítsa férjét annak a kezéből, aki veri, és kinyújtja kezét, hogy megragadja annak szeméremtestét,

12 le kell vágni a kezét, szemed ne szánja meg.

13 Ne legyen a tarisznyádban kétféle súlymérték: nagyobb és kisebb.

14 Ne legyen a házadban kétféle véka: nagyobb és kisebb.

15 Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked.

16 Mert az ÚR, a te Istened előtt utálni való mindaz, aki ilyet cselekszik, mindenki, aki hamisságot művel.

17 Emlékezzél meg arról, amit Amálék tett veled az úton, amikor kijöttetek Egyiptomból:

18 hogy támadt rád az úton, és verte meg a sereg utolsó részét, akik elerőtlenedve hátramaradtak, amikor magad is fáradt és lankadt voltál, az pedig nem félte az Istent.

19 Azért mikor nyugalmat ad majd neked az ÚR, a te Istened minden körülötted levő ellenségedtől azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül, hogy tied legyen, töröld ki Amáléknak még az emlékét is az ég alól. El ne felejtsd!

26. fejezet

1 Mikor pedig bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül, és tied lesz az, és abban laksz,

2 akkor vegyél a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amely a földeden terem, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked. Tedd kosárba, és menj oda arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve.

3 Menj be a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az ÚR, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdött az ÚR a mi atyáinknak, hogy nekünk adja.

4 A pap pedig vegye el a kosarat a kezedből, és tegye azt az ÚRnak, Istenednek oltára elé.

5 Te pedig így szólj, és ezt mondd az ÚR előtt, a te Istened előtt: Vándorló arámi volt az atyám, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és népes nemzetté lett.

6 Az egyiptomiak azonban kegyetlenül bántak velünk, nyomorgattak, és kemény szolgálatot vetettek ránk.

7 Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, és meghallgatta az ÚR a szavunkat, és megtekintette nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat.

8 És kihozott minket az ÚR Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal.

9 Azután behozott minket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.

10 Most azért, íme, elhoztam ama föld gyümölcsének a zsengéjét, amelyet te adtál nekem, URam. Tedd hát oda azt az ÚR, a te Istened színe elé, és borulj le az ÚR, a te Istened színe előtt.

11 Találj örömöt mind te, mind a lévita és a közted lévő jövevény is mindabban a jóban, amit az ÚR, a te Istened ad neked és házad népének.

12 Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből egészen megadod a tizedet, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek és jóllakjanak városodban,

13 akkor ezt mondd az ÚR, a te Istened előtt: Kihoztam a szent részt a házamból, és odaadtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek a tőled kapott parancs szerint. Nem szegtem meg, és el sem felejtettem egyet sem parancsolataidból!

14 Nem ettem belőle gyászomban, nem voltam tisztátalan, amikor kihoztam, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az ÚRnak, az én Istenemnek szavára. Úgy cselekedtem, ahogy parancsoltad nekem.

15 Tekints alá szentséged lakhelyéről, a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet és a földet, a tejjel és mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, ahogy megesküdtél atyáinknak.

16 E mai napon az ÚR, a te Istened azt parancsolja neked, hogy e rendelkezések és végzések szerint cselekedjél. Tartsd meg tehát őket, és teljes szívedből és teljes lelkedből azok szerint cselekedjél!

17 Azt mondtad ma az ÚRnak, hogy legyen a te Istened, hogy járhass az útjain, megtudhasd rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess a szavának.

18 Az ÚR pedig azt mondja ma neked, hogy az ő tulajdon népévé leszel, ahogy megígérte, ha minden parancsolatát megtartod.

19 Hogy fölébe emeljen téged hírben, névben és dicsőségben minden nemzetnek, amelyet teremtett, és hogy az ÚRnak, a te Istenednek szent népévé legyél, ahogy megmondta.

27. fejezet

1 Ezután Mózes Izráel véneivel ezt a parancsot adta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek.

2 Amely napon átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, állíts föl nagy köveket, és meszeld be azokat mésszel.

3 Írd föl azokra e törvény minden igéjét, mihelyt átkelsz, hogy bemehess arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked, a tejjel és mézzel folyó földre, amint megígérte neked az ÚR, atyáid Istene.

4 Mihelyt tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok föl az Ébál hegyén azokat a köveket, ahogy ma parancsolom nektek, és meszeljétek be mésszel.

5 Építs ott oltárt az ÚRnak, a te Istenednek. Olyan kövekből való oltárt, amelyeket nem faragtál meg vassal.

6 Ép kövekből építs oltárt az ÚRnak, a te Istenednek, és egészen elégő áldozatokat mutassál be rajta az ÚRnak, a te Istenednek.

7 Mutass be hálaáldozatokat is, edd azt meg ott, és vigadozzál az ÚR, a te Istened színe előtt.

8 És írd föl a kövekre ennek a törvénynek minden igéjét igen világosan!

9 Ezután azt mondták Mózes és a Lévi nemzetségéből való papok egész Izráelnek: Figyelj és hallgass, Izráel! E mai napon lettél az ÚRnak, a te Istenednek népévé.

10 Hallgass azért az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és az ő parancsolatai és rendelkezései szerint cselekedjél, amelyeket én ma parancsolok neked.

11 Ezt parancsolta Mózes azon a napon a népnek:

12 Amikor átkeltek a Jordánon, ezek álljanak föl a nép megáldására a Garizim hegyén: Simeon, Lévi, Júda, Issakár, József és Benjámin.

13 Az Ébál hegyén pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád, Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.

14 A léviták pedig szóljanak, és ezt mondják fennszóval egész Izráel népének:

15 Átkozott az az ember, aki mesterember keze munkájával faragott vagy öntött képet csinál, és titokban felállítja azt, mert ezt utálja az ÚR. És mondja rá az egész nép: Ámen!

16 Átkozott az, aki szidalmazza apját vagy anyját! És mondja rá az egész nép: Ámen!

17 Átkozott az, aki elmozdítja felebarátja határkövét! És mondja rá az egész nép: Ámen!

18 Átkozott az, aki félrevezeti a vakot az úton! És mondja rá az egész nép: Ámen!

19 Átkozott az, aki elferdíti a jövevény, az árva és az özvegy igazságát! És mondja rá az egész nép: Ámen!

20 Átkozott az, aki apja feleségével hál, mert feltakarja apja takaróját! És mondja rá az egész nép: Ámen!

21 Átkozott az, aki bármiféle állattal közösül! És mondja rá az egész nép: Ámen!

22 Átkozott az, aki leánytestvérével hál, apja leányával vagy anyja leányával! És mondja rá az egész nép: Ámen!

23 Átkozott az, aki anyósával hál! És mondja rá az egész nép: Ámen!

24 Átkozott az, aki titokban megöli felebarátját! És mondja rá az egész nép: Ámen!

25 Átkozott az, aki vesztegetést fogad el, hogy ártatlan ember vérét ontsa! És mondja rá az egész nép: Ámen!

26 Átkozott az, aki nem tartja meg e törvény igéit, és aszerint nem cselekszik! És mondja rá az egész nép: Ámen!

28. fejezet

1 Ha pedig szorgalmasan hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden parancsolatát, amelyeket ma parancsolok neked, akkor e föld minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az ÚR, a te Istened.

2 Rád száll mindez az áldás, és beteljesedik rajtad, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára.

3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn.

4 Áldott lesz méhed gyümölcse és termőfölded gyümölcse és jószágod ivadéka: teheneid fajzása és juhaid ellése.

5 Áldott lesz kosarad és sütőteknőd.

6 Áldott leszel, ha bejössz, és áldott leszel, ha kimész.

7 Az ÚR megfutamítja ellenségeidet, akik rád támadnak. Egy úton jönnek ki ellened, és hét úton futnak el előled.

8 Áldást parancsol az ÚR a te csűreidre és mindenre, amire ráteszed kezed. Megáld téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyet ad neked.

9 Az ÚR felkészít téged magának szent népévé, ahogy megesküdött neked, ha megtartod az ÚRnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útjain jársz.

10 És megérti majd a föld minden népe, hogy az ÚR nevéről neveznek, és félnek tőled.

11 Bővelkedővé tesz téged az ÚR minden jóban: méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében azon a földön, amely felől megesküdött az ÚR atyáidnak, hogy neked adja azt.

12 Megnyitja neked az ÚR az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földedre alkalmas időben, és megáldja kezed minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem szorulsz kölcsönre.

13 Fejjé tesz téged az ÚR, nem pedig farokká, és mindinkább feljebb való leszel, nem pedig alább való, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek parancsolataira, amelyeket ma parancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd;

14 és ha nem térsz el se jobbra, se balra egyetlen igétől sem, amelyet parancsolok neked, és nem jársz más istenek után, hogy azokat tiszteld.

15 Ha pedig nem hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek a szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma parancsolok neked, reád szállnak mindezek az átkok, és beteljesednek rajtad.

16 Átkozott leszel a városban, és átkozott a mezőn.

17 Átkozott lesz kosarad és sütőtekenőd.

18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse, teheneid fajzása és juhaid ellése.

19 Átkozott leszel bejöveteledben, és átkozott leszel kimeneteledben.

20 Átkot, romlást és veszedelmet bocsát rád mindenben az ÚR, amit kezdesz vagy cselekszel, míg végül eltöröl, és míg végül hirtelen elveszel cselekedeteid gonoszsága miatt, amiért elhagytál engem.

21 Döghalált hoz rád az ÚR, míg végül elemészt azon a földön, amelyre bemész, hogy tied legyen.

22 Megver az ÚR sorvadással, hidegleléssel, gyulladással, lázzal, aszállyal, szárazsággal és ragyával. Mindez addig üldöz téged, míg csak el nem veszel.

23 A fejed fölött levő ég rézzé, a lábad alatt levő föld pedig vassá válik.

24 Eső helyett az ÚR port és hamut hint földedre, és az addig hull az égből, amíg csak el nem pusztulsz.

25 Megszalaszt téged az ÚR ellenségeid előtt. Egy úton mész ki ellene, és hét úton futsz előle, és a föld minden országának elrettentő példa leszel.

26 Holttested eledele lesz minden égi madárnak és a föld vadjainak, és nem lesz, aki elűzze azokat.

27 Megver téged Isten egyiptomi fekéllyel, kiütéssel, varral és viszketegséggel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.

28 Megver téged az ÚR tébolyodással, vaksággal és megzavarodott szívvel.

29 Tapogatózni fogsz világos délben, ahogy a vak tapogat a sötétben. Szerencsétlen leszel utaidban, elnyomott és kifosztott minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson.

30 Feleséget jegyzel el magadnak, de más férfi hál vele. Házat építesz, de nem te laksz benne. Szőlőt ültetsz, de nem te veszed hasznát.

31 Ökrödet szemed láttára vágják le, és nem eszel belőle. Szamaradat elrabolják tőled, és nem kerül vissza hozzád. Juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki.

32 Fiaidat és leányaidat más népnek adják, és a szemed csak néz és epekedik utánuk egész nap, de nem lesz erő a kezedben.

33 Földed gyümölcsét és minden fáradságos szerzeményedet olyan nép emészti föl, amelyet nem ismertél, sőt elnyomott és megnyomorított leszel minden időben.

34 Megtébolyodsz a látványtól, amelyet látnod kell szemeiddel.

35 Megver téged az ÚR gonosz kelésekkel a térdeden és a combodon, amelyekből ki nem gyógyulhatsz, talpadtól fogva a koponyádig.

36 Az ÚR olyan nép közé visz el téged és királyodat, amelyet magad fölé emelsz, amelyet nem ismertél se te, sem atyáid, és ott más isteneknek fogsz szolgálni: fának és kőnek.

37 Iszonyattá, példabeszéddé és gúnnyá leszel minden népnél, amelyek közé elűz téged az ÚR.

38 Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felemészti azt a sáska.

39 Szőlőt ültetsz, és műveled azt, de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azt a féreg.

40 Minden határodban lesz olajfád, de nem kened magadat olajjal, mert olajfád gyümölcse lehull.

41 Fiakat és leányokat nemzel, de nem lesznek a tieid, mert fogságra jutnak.

42 Minden fádat és földed minden gyümölcsét megemészti a sáska.

43 A köztetek élő jövevény egyre feljebb emelkedik, te pedig egyre alább hanyatlasz.

44 Ő fog neked kölcsönadni, és nem te kölcsönzöl neki. Ő fej lesz, te pedig farok leszel.

45 És ezek az átkok mind reád szállnak, üldöznek téged, és beteljesednek rajtad, míg csak el nem pusztulsz, mert nem hallgattál az ÚRnak, a te Istenednek a szavára, hogy megtartottad volna parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked,

46 és rajtad és utódaidon lesznek intő jelül és csoda gyanánt mindörökké.

47 Mivelhogy nem szolgáltad az URat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, amikor mindenben bővelkedtél,

48 éhen, szomjan, mezítelen és mindennek szűkében szolgálod majd ellenségeidet, akiket rád bocsát az ÚR, és vasigát vet a nyakadra, míg csak el nem pusztít téged.

49 Rád küld az ÚR messziről, a föld széléről egy olyan népet, amely úgy repül, mint a sas, olyan népet, amelynek nyelvét nem érted.

50 Vad tekintetű népet, amely nem tiszteli az idős embert, és a gyermeknek sem kegyelmez.

51 És fölemészti jószágod tenyészését és földed gyümölcsét, míg csak ki nem pusztulsz. Nem hagy neked a gabonádból, borodból, olajodból és teheneid fajzásából, juhaid elléséből, míg csak ki nem pusztít téged.

52 Megszáll téged minden városodban, egész földeden, míg csak le nem omlanak magas és erős kőfalaid, amelyekben bízol. Megszáll téged minden városodban, egész országodban, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked.

53 Megeszed méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak húsát, akiket az ÚR, a te Istened ad neked a megszállás és szorongattatás alatt, amellyel szorongat téged ellenséged.

54 Közületek a legelkényeztetettebb férfi is irigy szemmel tekint testvérére, szeretett feleségére és a még megmaradt fiaira,

55 hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiai húsából, amelyet eszik, mert semmi egyebe sem marad a megszállás és szorongattatás idején, amikor szorongatja ellenséged minden városodat.

56 A köztetek levő finnyás és elkényeztetett asszony, aki meg se próbálta lábát a földre tenni elpuhultságában és finnyásságában, irigyen tekint szeretett férjére, fiára, leányára

57 méhlepénye miatt, amely elmegy tőle, és gyermekei miatt, akiket megszül. Mert titokban megeszi ezeket, amikor mindenből kifogy a megszállás és szorongattatás alatt, amellyel megszorongat téged ellenséged a városaidban.

58 Ha nem tartod meg és nem teljesíted e törvény minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, hogy féljed e dicsőséges és félelmes nevet, az ÚRét, Istenedét,

59 akkor az ÚR rendkívüli csapásokkal sújt téged és utódaidat: nagy és tartós csapásokkal, gonosz és tartós betegségekkel.

60 Rád hozza Egyiptom minden nyavalyáját, rád ragadnak azok, amelyektől irtóztál.

61 Mindazokat a betegségeket és csapásokat is, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, rád hozza az ÚR, amíg csak ki nem pusztulsz.

62 Kevesen maradtok meg ti, akik azelőtt oly sokan voltatok, mint az ég csillagai, mert nem hallgattál az ÚRnak, a te Istenednek szavára.

63 Ahogy örvendezett az ÚR rajtatok, hogy jót tett veletek, és megsokasított benneteket, úgy fog örvendezni az ÚR rajtatok, hogy elveszt és kipusztít titeket. Ki lesztek gyomlálva arról a földről, amelyre bementek, hogy a tietek legyen.

64 Szétszór az ÚR minden nép közé a föld egyik végétől a föld másik végéig, és ott más isteneknek fogsz szolgálni, akiket sem te, sem atyáid nem ismertek: fának és kőnek.

65 De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz lábadnak nyugalma, mert rettegő szívet, epekedő szemet és sóvárgó lelket ad ott neked az ÚR.

66 Egy hajszálon függ az életed, rettegni fogsz éjjel és nappal, és nem lesz biztonságban az életed.

67 Reggel azt mondod: Bárcsak este volna már! Este pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert nagyon retteg a szíved amiatt, amit a szemed lát.

68 Visszavisz téged az ÚR Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondtam neked, hogy nem fogod többé látni. Ott majd áruljátok magatokat ellenségeiteknek szolgákul és szolgálóleányokul, de nem lesz, aki megvegyen.

29. fejezet

1 Ezek annak a szövetségnek az igéi, amelyet az ÚR parancsára Mózes kötött Izráel fiaival Móáb földjén azon a szövetségen kívül, amelyet a Hóreben kötött velük.

2 Ezután Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Láttátok mindazt, amit szemetek láttára cselekedett az ÚR Egyiptom földjén a fáraóval és minden szolgájával és egész országával.

3 Saját szemetekkel láttátok a nagy próbatételeket, a jeleket és nagy csodákat.

4 De mindmáig nem adott nektek az ÚR értő szívet, látó szemet és halló fület.

5 Mégis vezettelek benneteket a pusztában negyven évig. Nem kopott le a rólatok a ruhátok, és nem kopott le a lábatokról a saru sem;

6 kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek.

7 Amikor eljutottatok erre a helyre, kijött elénk Szíhón, Hesbón királya és Óg, Básán királya, hogy megütközzön velünk, de megvertük őket.

8 Elvettük országukat, és odaadtuk örökségül a rúbenieknek, gádiaknak és a Manassé törzs felének.

9 Tartsátok meg tehát ennek a szövetségnek az igéit, és aszerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, amit cselekszetek.

10 Ti ma mindnyájan az ÚR, a ti Istenetek színe előtt álltok, törzseitek főemberei, véneitek és tiszttartóitok, Izráel minden férfia,

11 kicsinyeitek, feleségeitek és a táborodban levő jövevények, sőt még a favágók és a vízhordók is,

12 hogy szövetségre lépj az ÚRral, a te Isteneddel, amelyet esküvel erősít meg, s amelyet ma köt meg veled az ÚR, a te Istened.

13 Hogy népévé emeljen ma téged, ő pedig Istened legyen, ahogy megígérte neked, és ahogy megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

14 De nemcsak veletek kötöm ezt az esküvel megerősített szövetséget,

15 hanem mindazzal, aki itt van velünk, és itt áll e mai napon az ÚR előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, aki ma nincs itt velünk.

16 Ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptom földjén, és hogyan jöttünk át a nemzetek között, akik közt átvonultatok.

17 Láttátok undokságaikat és bálványaikat, amelyek fából, kőből, ezüstből és aranyból vannak.

18 Ne legyen közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elfordul ma az ÚRtól, a mi Istenünktől, és elmegy, hogy e nemzetek isteneinek szolgáljon. Ne legyen köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!

19 De ha lesz, aki hallja ennek az esküvel megerősített szövetségnek az igéit, és áldásban bizakodva szívében azt mondja: „Békességem lesz akkor is, ha szívem gondolata szerint járok”, akkor az öntözött föld ugyanúgy elpusztul, mint a kiszáradt.

20 Nem lesz hajlandó az ÚR megbocsátani neki, sőt fölgerjed akkor az ÚR haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva ebben a könyvben, és eltörli az ÚR annak nevét az ég alól.

21 Különválasztja azt az ÚR veszedelemre Izráel összes törzse közül a szövetség minden átka szerint, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben.

22 Ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, akik utánatok támadnak, és az idegen, aki messze földről jön el, ha látni fogják e föld csapásait és nyomorúságait, amelyekkel megnyomorította azt az ÚR:

23 Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és még csak fű sem nő rajta. Olyan, mint Sodoma, Gomora, Admá és Cebóím helye, amelyeket elsüllyesztett az ÚR haragjában és búsulásában.

24 Azt fogja majd kérdezni minden nemzet: Miért cselekedett így az ÚR ezzel a földdel? Miért gerjedt ilyen nagy haragra ellene?

25 És azt mondják majd: Azért, mert elhagyták az ÚRnak, atyáik Istenének szövetségét, amelyet akkor kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről,

26 és elmentek, és más isteneket szolgáltak és imádtak. Olyan isteneket, akiket azelőtt nem ismertek, és akiket nem Isten adott nekik.

27 Ezért gerjedt föl az ÚR haragja e föld ellen, hogy ráhozza mindazt az átkot, amely meg van írva ebben a könyvben.

28 És haragjában, búsulásában és nagy fölindulásában kigyomlálta őket az ÚR az ő földjükről, és más földre vetette őket, ahogy máig is van.

29 A titkok az ÚRéi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainkéi mindörökké, hogy ennek a törvénynek minden szavát megtartsuk.

30. fejezet

1 Ha majd beteljesednek rajtad mindezek: az áldás és az átok, amelyet eléd adtam, és megszívleled azt a nemzetek között, akik közé odataszított téged az ÚR, a te Istened,

2 és megtérsz az ÚRhoz, a te Istenedhez, te és fiaid, és teljes szívedből és teljes lelkedből hallgatsz a szavára egészen úgy, ahogy ma parancsolom neked,

3 akkor visszahozza az ÚR, a te Istened a foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozva összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé elszórt téged az ÚR, a te Istened.

4 Ha az ég széléig taszított volna el, onnan is összegyűjt téged az ÚR, a te Istened, és onnan is elhoz téged.

5 Visszahoz téged az ÚR, a te Istened arra a földre, amely atyáidé volt, és tied lesz, és jót tesz veled, és jobban megsokasít téged, mint atyáidat.

6 Körülmetéli az ÚR, a te Istened a szívedet és utódaid szívét, hogy szeresd az URat, Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élhess.

7 Mindezeket az átkokat pedig az ÚR, a te Istened rábocsátja ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged.

8 Térj meg azért, és hallgass az ÚR szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, amelyet ma parancsolok neked.

9 És bővelkedővé tesz téged az ÚR, a te Istened kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod szaporulatában és földed gyümölcsében a te javadra. Mert hozzád fordul az ÚR, és öröme lesz benned a te javadra, amint öröme volt atyáidban is,

10 ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, és megtartod parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből odafordulsz az ÚRhoz, a te Istenedhez.

11 Mert ez a parancsolat, amelyet ma parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted, és nincs is távol tőled.

12 Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy föl a mennybe, hogy lehozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük?

13 A tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át a tengeren, hogy elhozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük?

14 Sőt nagyon közel van hozzád ez az ige. A szádban és a szívedben van, hogy teljesíthesd.

15 Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a gonoszt is

16 azzal, hogy ma azt parancsolom neked, hogy szeresd az URat, a te Istenedet, és az ő útján járj, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre bemész,

17 Ha pedig elfordul a szíved, és nem hallgatsz rám, sőt elhajolsz, más isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz,

18 tudtotokra adom ma nektek, hogy bizony elvesztek. Nem éltek sokáig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek.

19 Bizonyságul hívom ellenetek a mai napon a mennyet és a földet, hogy elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess, te is, és utódaid is.

20 Szeresd az URat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá, mert ő a te életed, és tőle függ életed hosszúsága, hogy azon a földön lakhass, amelyet esküvel ígért az ÚR atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja.

31. fejezet

1 Kiment Mózes, és ezeket a szavakat mondta egész Izráelnek.

2 Így szólt hozzájuk: Százhúsz éves vagyok ma, nem tudok többé járni-kelni. Az ÚR pedig azt mondta nekem: Nem mész át a Jordánon.

3 Maga az ÚR, a te Istened megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy tied legyen a földjük. Józsué az, aki átmegy előtted, ahogy megmondta az ÚR.

4 És úgy cselekszik velük az ÚR, ahogy Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és az ő országukkal cselekedett, amelyeket elpusztított.

5 Ha tehát elétek veti őket az ÚR, mindent úgy cselekedjetek velük, ahogy parancsoltam nektek.

6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled. Nem marad el tőled, és nem hagy el téged.

7 Ekkor Mózes szólította Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amely felől megesküdött az ÚR atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod szét köztük birtokukat.

8 Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj!

9 És Mózes leírta ezt a törvényt, és a papoknak, Lévi fiainak adta, akik hordozzák az ÚR szövetségének ládáját, meg Izráel összes véneinek.

10 Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén,

11 amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék a te Istened, az ÚR színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, olvasd föl ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára.

12 Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, asszonyokat, kicsinyeket és a városaidban élő jövevényeket, hogy hallják meg és tanulják meg, és féljék az URat, a ti Isteneteket, tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden szavát.

13 És fiaik is, akik még nem tudják, hallgassák meg és tanulják meg, hogy az URat, a ti Isteneteket kell félni, amíg csak éltek azon a földön, amelyre átkeltek a Jordánon, hogy tiétek legyen.

14 Ezután azt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, elközeledett a nap, hogy meghalj. Hívd elő Józsuét, és álljatok meg a gyülekezet sátrában, hogy parancsolatokat adjak neki. Elment tehát Mózes és Józsué, és megálltak a gyülekezet sátrában.

15 Az ÚR megjelent a sátorban felhőoszlopban, és megállt a felhőoszlop a sátor bejárata fölött.

16 Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Íme, te elalszol, mint atyáid, és ez a nép fölkel, és más istenek után jár, és paráználkodni kezd azon a földön, amelyre most bemegy, hogy ott lakjon. Elhagy engem, és fölbontja szövetségemet, amelyet kötöttem vele.

17 De fölgerjed ellene haragom azon a napon, elhagyom őt, és elrejtem az arcomat előle, hogy megsemmisüljön. De amikor utoléri a sok baj és nyomorúság, azon a napon azt fogja mondani: Vajon nem azért értek-e ezek a bajok, mert nincs velem az Istenem?

18 Én pedig valóban elrejtem az arcomat azon a napon minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mivel más istenekhez fordult.

19 Most pedig írjátok föl magatoknak ezt az éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait. Add ezt a szájukba, hogy ez az ének bizonyságul legyen nekem Izráel fiaival szemben.

20 Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre, és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, megvet engem, és fölbontja szövetségemet.

21 Mikor pedig utoléri a sok baj és nyomorúság, akkor bizonyságul ez az ének valljon ellene, mert utódai ajkán nem megy feledésbe, mert tudom az ő gondolatát, amely szerint már most is cselekszik, mielőtt bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem.

22 Leírta tehát Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanította rá Izráel fiait.

23 Azután ezt parancsolta az ÚR Józsuénak, Nún fiának: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nekik, és én veled leszek.

24 Mikor pedig Mózes az elejétől a végéig mindenestül beírta ennek a törvénynek a szavait egy könyvbe,

25 azt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az ÚR szövetségének ládáját hordozzák:

26 Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek az ÚR, a ti Istenetek szövetségládájának oldalához, hogy ott tanúskodjék ellened.

27 Mert én ismerem lázadó voltodat, és tudom, hogy keménnyakú vagy. Íme, most is, noha még köztetek élek, ellenszegültök az ÚRnak – mennyivel inkább így lesz a halálom után!

28 Gyűjtsétek hozzám törzseitek minden vénjét és elöljáróitokat, hadd mondjam el ezeket a szavakat fülük hallatára, és hadd hívjam bizonyságul ellenük a mennyet és a földet.

29 Mert tudom, hogy halálom után egyre inkább meg fogtok romlani, és eltértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek. És utolér majd benneteket a veszedelem a későbbi időben, mivel gonoszt cselekszetek az ÚR szeme előtt, és bosszantjátok kezetek csinálm

30 Azután végig elmondta Mózes Izráel egész gyülekezetének a füle hallatára ennek az éneknek a szavait:

32. fejezet

1 Figyeljetek, egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is szám beszédeit!

2 Csepegjen tanításom, mint az eső, hulljon a beszédem, mint a harmat, mint langyos zápor a gyenge fűre s mint enyhe permet a pázsitra!

3 Az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!

4 Kőszikla ő! Tettei tökéletesek, mert minden útja igazságos. Hűséges Isten, nem csalárd, hanem igaz és egyenes ő.

5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai többé, magukat gyalázták meg, romlott és elvetemült nemzedék.

6 Így fizettek-e az ÚRnak, balga és eszement nép? Nem atyád-e ő, aki teremtett? Ő alkotott és tett erőssé.

7 Emlékezzél meg az ősidőkről, gondold végig az elmúlt nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, és elmondja neked, véneidet, és elbeszélik neked!

8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek, mikor különválasztotta az emberek fiait, megszabta a népek határait Izráel fiainak száma szerint.

9 Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a sors szerinti öröksége.

10 Puszta földön talált rá, zordon, kietlen sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, őrizte, mint szeme fényét.

11 Amint a fészkén felrebbenő sas fiai fölött lebeg, kiterjeszti fölöttük szárnyát, fölveszi őket, és tollain emeli őket.

12 Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele más isten.

13 A föld magaslatain vezette őt, mezők terméseivel etette, kősziklából is mézzel táplálta, olajjal a kovakőből is.

14 A tehenek vaját és a juhok tejét a bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakkecskéket a búza javával etted, és szőlő vérével, borral ittad.

15 Meghízott Jesurún, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyta Istent, a Teremtőjét, és megvetette üdvösségének kőszikláját.

16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották őt.

17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, akik csak most kerültek elő, akiket nem rettegtek atyáitok.

18 A Kősziklát, aki nemzett, elfelejtetted, megfeledkeztél Istenről, aki világra hozott.

19 Látta ezt az ÚR, és megutálta bosszúságában fiait és leányait,

20 és azt mondta: Elrejtem arcomat előlük, hadd látom, mi lesz a végük! Mert elzüllött nemzetség ez, olyan fiak, akikben nincs hűség.

21 Azzal ingereltek ők, ami nem isten, hiábavalóságaikkal bosszantottak engem. Én pedig azzal ingerlem őket, ami nem nép, bolond nemzettel bosszantom őket.

22 Mert tűz lobban föl haragomban, és ég a Seol fenekéig, megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.

23 Elhalmozom őket veszedelemmel, összes nyilamat rájuk bocsátom.

24 Éhség aszalja, láz és keserű dögvész emészti őket, a vadak fogait is rájuk bocsátom a porban csúszó kígyó mérgével együtt.

25 Kívül fegyver pusztít, otthonaikban rémület; ifjat és szüzet, csecsszopót és vénembert egyaránt.

26 Ezt gondoltam: Elfújom őket, kitörlöm emlékezetüket az emberek közül.

27 De tartok az ellenség csúfolódásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy azt mondják: A mi kezünk hatalmas, és nem az ÚR cselekedte mindezt!

28 Mert tanácstalan nép ez, és nincs bennük értelem.

29 Vajha bölcsek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végük.

30 Miképp kergethetne ezret egy, és kettő hogyan űzhetne tízezret, ha Kősziklájuk oda nem adja őket, és ha az ÚR ki nem szolgáltatja őket?!

31 Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk, ellenségeink is megítélhetik.

32 Mert az ő szőlőjük Sodoma szőlője és Gomora mezősége, bogyóik mérgesek, gerezdjeik keserűek.

33 Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.

34 Nincsen-e elrejtve ez nálam, lepecsételve az én kincseim között?

35 Enyém a bosszúállás és a megtorlás, amikor lábuk megtántorodik. Mert közel van veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár.

36 Mert megítéli népét az ÚR, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, és védett és védtelen odavan.

37 Azt mondja: Hol vannak isteneik, a kőszikla, amelyben bizakodtak?

38 Akik megették véresáldozataik kövérjét, megitták italáldozatuk borát, keljenek föl, és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!

39 Most lássátok meg, hogy én, csakis én vagyok egyedül, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebzek meg, és én gyógyítok, és nincs, aki megszabadítson a kezemből.

40 Mert kezemet az égre fölemelem, és azt mondom: Én örökké élek!

41 Ha megélesítem fényes kardomat, és ítéletre nyújtom ki kezemet, bosszút állok ellenségeimen, és megfizetek gyűlölőimnek.

42 Nyilaimat vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal, a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével.

43 Ujjongjatok, ti, nemzetek, az ő népével! Mert megtorolja szolgái vérét, bosszút áll ellenségein, de földjének és népének megbocsát.

44 Azután Mózes elment, és elmondta ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára Józsuéval, Nún fiával.

45 Miután Mózes végig elmondta mindezeket a szavakat egész Izráelnek,

46 így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindezeket az igéket, amelyekkel ma bizonyságot teszek ellenetek, és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét.

47 Mert nem hiábavaló ige ez nektek, hanem ez a ti életetek. Ez által az ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre átmentek a Jordánon, hogy a tietek legyen.

48 Ugyanezen a napon így szólt az ÚR Mózeshez:

49 Menj föl ide, az Abárimhegységbe, a Nebó-hegyre, amely Móáb földjén van, Jerikóval szemben. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel fiainak tulajdonába adok.

50 Azután meghalsz a hegyen, amelyre fölmész, és őseidhez takaríttatsz, amint Áron, a testvéred is meghalt a Hór-hegyen, és népéhez takaríttatott.

51 Mert vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengés vizénél, a Cin-pusztában Kádésnél, mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.

52 Ezért megláthatod ugyan szemközt a földet, de arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, nem mehetsz be.

33. fejezet

1 Ez pedig az áldás, amellyel Mózes, Isten embere halála előtt megáldotta Izráel fiait.

2 Ezt mondta: A Sínai-hegyről jött az ÚR, és Széírből támadt föl nekik. Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent között jelent meg, jobbja felől tüzes törvény volt számukra.

3 Bizony, ő szereti népét! Minden szentje kezedben van. Lábadhoz telepednek, és hallgatják beszédeidet.

4 Törvényt parancsolt nekünk Mózes, örökségül Jákób közösségének.

5 Az ÚR lett Jesurún királya, mikor összegyűltek a nép fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.

6 Éljen Rúben, ne haljon meg, és száma ne kevesbedjen meg!

7 Ez pedig a Júda áldása. Így szólt: Hallgasd meg, URam, Júda szavát, és vidd be őt népéhez. Keze legyen elégséges neki, de légy segítsége szorongatói ellen.

8 Léviről pedig ezt mondta: Tummímod és úrímod a közüled való kegyes férfi legyen, akit próbára tettél Masszában, akivel perbe szálltál Meríbá vizeinél.

9 Aki azt mondta apjáról és anyjáról: „Nem láttam őt”, testvéreit nem ismerte, és fiaival sem gondolt. Mert megtartották beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.

10 A te végzéseidre tanították Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt. Tömjént tesznek színed elé és égőáldozatot oltárodra.

11 Áldd meg, URam az ő erejét, és keze munkája legyen kedves előtted! Roppantsd meg a reá támadók és az őt gyűlölők derekát, hogy föl ne kelhessenek!

12 Benjáminról ezt mondta: Az ÚR kedveltje! Biztonságban lakik nála, oltalmazza őt minden időben, és az ő vállai között lakik.

13 Józsefről pedig ezt mondta: Áldott az ÚRtól az ő földje az ég kincseivel, a harmattal és a lent elterülő mélységes vizekkel,

14 a nap érlelte drága terméssel és a hold sarjasztotta drágaságokkal,

15 az ősi hegyek javaival és az örök halmok ajándékaival,

16 a föld drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jókedve szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott koponyájára!

17 Dicsősége olyan, mint az elsőként született bikaborjú: szarvai bölényszarvak, népeket öklel azokkal mindenfelé, a föld széléig. Ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.

18 Zebulonról ezt mondta: Örvendj, Zebulon, ha kimész, és te, Issakár, a sátraidban!

19 Népeket hívogatnak a hegyre, és igaz áldozattal áldoznak ott. A tengerek bőségét élvezik és a föveny rejtett kincseit.

20 Gádról ezt mondta: Áldott, aki kiterjeszti Gádot! Úgy él ott, mint egy oroszlán, és szétszaggat kart és koponyát.

21 A legjavát nézte ki magának, mert ott volt elrejtve törvényes osztályrésze. A nép fejedelmeivel ment, az ÚR igazsága és végzése szerint járt el Izráellel együtt.

22 Dánról ezt mondta: Dán oroszlánkölyök, amely Básánból ugrik elő.

23 Naftáliról így szólt: Ó, Naftáli, aki az ÚR jóakaratában bővelkedsz, és áldásával vagy teljes! Legyen tied a tenger és a dél!

24 Ásérról ezt mondta: Legyen nagyon áldott a fiak közt Ásér! Legyen kedves testvérei előtt, és fürössze lábát olajban.

25 Vas- és rézzáraid legyenek, és egész életedben tartson az erőd.

26 Nincs olyan, mint Jesurún Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön.

27 Hajlékod az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai. Elűzi előled az ellenséget, és azt mondja: Pusztítsd!

28 Így lakik biztonságban Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földjén, és egei harmatot csepegnek.

29 Boldog vagy, Izráel! Kicsoda olyan, mint te? Nép, amelyet az ÚR oltalmaz; ő a te segítőd, pajzsod és dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd neked ellenségeid, és te magaslataikat taposod.

34. fejezet

1 Ezután fölment Mózes Móáb síkságáról a Nebó-hegyre, a Piszgá tetejére, amely Jerikóval szemben van, és az ÚR megmutatta neki az egész földet: Gileádot Dánig,

2 és az egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, Júda egész földjét a nyugati tengerig,

3 a déli tartományt és Jerikónak, a pálmafák városa völgyének környékét Cóarig.

4 És azt mondta neki az ÚR: Ez az a föld, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, és azt mondtam: utódaidnak adom. Megengedtem neked, hogy szemeddel lásd, de nem mész be oda.

5 Ott, a Móáb földjén halt meg Mózes, az ÚR szolgája az ÚR szava szerint.

6 Majd eltemette őt a völgyben, a Móáb földjén, Bét-Peórral szemben, de senki sem tudja temetésének helyét máig sem.

7 Mózes pedig százhúsz esztendős volt, amikor meghalt. Nem homályosodott meg a szeme, és nem fogyott el az ereje.

8 És Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb mezőségén, amíg el nem teltek Mózes siratásának és gyászolásának napjai.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .