Náhum próféta könyve

1. fejezet

1 Jövendölés Ninive ellen. Az elkósi Náhum látomásának könyve.

2 Féltőn szerető és bosszúálló Isten az ÚR, bosszúálló az ÚR, és haraggal teli. Bosszút áll ellenségein az ÚR, és haragtartó ellenfeleivel szemben.

3 Hosszútűrő az ÚR, de nagy hatalmú, és nem hagy az ÚR büntetés nélkül. Szélvészben és viharban visz az ÚR útja, és a felhő lábainak pora.

4 Megfeddi a tengert és kiszárítja, minden folyót kiapaszt. Elhervad a Básán és a Karmel, a Libánon virágai is elfonnyadnak.

5 Rengenek előtte a hegyek, és a halmok szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld, a teljes földkerekség és minden, ami rajta él.

6 Ki állhatna meg haragja előtt, és ki bírhatná ki fölháborodásának tüzét? Izzó haragja árad, mint a tűz, a sziklák is szétporladnak előtte.

7 Jó az ÚR, menedék a szorongattatás idején, és ő ismeri a benne bízókat.

8 De lezúduló árként pusztítja el ellenségeit, és ellenfeleit sötétség üldözi.

9 Mit koholtok az ÚR ellen? Ha pusztulással sújt, nem kell kétszer veszedelem.

10 Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és ha olyan ázottak is, mint az ittasok, akkor is megégnek, mint a teljesen kiszáradt tarló.

11 Belőled származott, aki gonoszt koholt az ÚR ellen, és álnok tanácsot.

12 Így szól az ÚR: Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágják őket, és elmúlnak. Bár megaláztalak téged, többé nem foglak megalázni.

13 Most már letöröm rólad az igáját, és leszaggatom köteleidet.

14 Felőled pedig azt rendeli az ÚR: Ne legyen utódod, aki nevedet viselné. Isteneid házából kiveszítem a faragott és öntött bálványképeket. Megásom sírodat, mert átkozott vagy!

15 Íme, a hegyeken van már az örömhírt hozó lába, aki békességet hirdet. Ünnepeld, Júda, ünnepeidet, teljesítsd fogadalmaidat, mert többé nem vonul át rajtad a semmirekellő: mindenestül elpusztult.

2. fejezet

1 Pusztító jön ellened! Őrizd a várat, figyeld az utat, erősítsd meg derekadat, gyűjtsd össze minden erődet!

2 Helyreállítja az ÚR Jákób tekintélyét, csakúgy, mint Izráel tekintélyét, noha rablók rabolták ki őket, hajtásaikat pedig elpusztították.

3 Vitézeinek pajzsa vörös, a katonák ruházata bíborszínű, harci szekere acélosan ragyog harcba készülése napján, és dárdáikat rengetik.

4 Harci szekerek robognak az utcákon, összevissza száguldoznak a tereken. Csillogásuk olyan, mint a fáklyáké, gyorsak, mint a villámok.

5 Előszólítja vitézeit, jártukban botladoznak, sietnek a kőfalra, és felállítják a védelmet.

6 A folyam felőli kapuk megnyílnak, és a palota megrendül.

7 De elvégeztetett: a királynőt levetkőztetik, elviszik, szolgálói keseregnek, mint a nyögő galambok, és mellüket verik.

8 Ninive pedig olyan lesz, mint egy víztároló, amelynek elfolyt a vize. Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják, de senki sem tekint vissza.

9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat! Se szeri, se száma a sok kincsnek, a rengeteg, sokféle drágaságnak.

10 Dúlás, pusztítás, fosztogatás! Megolvad a szív, reszketnek a térdek, a derekakba fájdalom hasít, és mindnyájuk arca elveszti pirosságát.

11 Hol van az oroszlánok tanyája és az oroszlánkölykök helye, ahová járni szokott a nőstény és hím oroszlán, az oroszlánkölyök, és nem volt, aki elriassza onnan?

12 Az oroszlán annyit zsákmányolt kölykeinek, hogy beteljenek, és fojtogatott nőstényeinek: megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával.

13 Íme, én rád török – ezt mondja a Seregek URa –, és porig égetem harci szekeredet! Oroszlánkölykeidet kard emészti meg, és megszüntetem e földön zsákmányolásodat, és nem hallható többé követeid szava.

3. fejezet

1 Jaj a vérontó városnak! Mindenestül hazugsággal és erőszakkal teli, nem szűnik meg rabolni.

2 Ostorcsattogás, kerékzörgés zaja, dobogó lovak, robogó szekerek!

3 Törtető lovasok, kardok villogása, dárda villanása, sebesültek tömege, holtak sokasága! Száma sincs az elesetteknek, megbotlanak hulláikban.

4 Mert sokat paráználkodott ez a szépséges parázna, a hitetés mesternője, aki népeket ejtett meg paráznaságával és nemzetségeket varázslásával.

5 Íme, rád török – ezt mondja a Seregek URa –, és ruhádat arcodra borítom, megmutatom mezítelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak!

6 Rútságot szórok rád, gyalázattal illetlek téged, és látványossággá teszlek.

7 Mindenki, aki csak lát, menekül tőled, és azt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek neked vigasztalókat?

8 Talán jobb vagy Nó-Ámónnál, amely a Nílusnál fekszik, s vizek veszik körül? Tenger a fedezéke, tenger a védőfala.

9 Kús volt az erőssége, meg Egyiptom, végtelenül erős volt, Pút és Líbia is segítette.

10 De végül számkivetésbe, fogságba jutott. Falhoz verték kisdedeit minden utcasarkon, főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsbe verték.

11 Te is lerészegedsz, elfeledett leszel, te is menedéket keresel majd az ellenség elől.

12 Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa: ha megrázzák, gyümölcse az evő szájába hull.

13 Íme, a te hadi néped asszonynép, országod kapui teljesen kitárulnak ellenségeidnek. Záraidat tűz pusztítja el!

14 Gyűjts magadnak vizet az ostrom idejére, javítsd ki erődítményeidet! Döngöld a sarat, taposd az agyagot, ragadd meg a téglavetőt!

15 Bizony tűz pusztít el, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a sáska, sokasodjál bár, mint a sáska, szaporodjál bár, mint a szöcske.

16 Ha kereskedőid többen lennének is, mint az ég csillagai, levedlik a sáska, és elrepül.

17 Fejedelmeid annyian vannak, mint a sáska, vezéreid, mint a tücsökraj, amely hideg időben a kőfalakon tanyázik, napkeltekor pedig elrepül, azt sem tudni, hol volt a helye.

18 Szunnyadoznak pásztoraid, Asszíria királya, fekszenek előkelőid. Szétszéledt néped a hegyeken, és nincs, aki összegyűjtse.

19 Nincs enyhülés a sebedre, gyógyíthatatlan a nyavalyád. Akik híredet hallják, mind tapsolnak fölötted, mert van-e, akin nem gázolt át szüntelen gonoszságod?

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .