Nehémiás könyve

1. fejezet

1 Nehémiásnak, Hakaljá fiának beszédei. A huszadik esztendő Kiszlév havában, amikor Súsán várában voltam,

2 hozzám jött egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Tudakozódtam tőlük a fogságból maradékként megmenekült júdaiak felől és Jeruzsálem felől.

3 Azt mondták nekem: A fogságból megmenekült júdaiak maradéka ott, abban a tartományban nagy nyomorúságban és gyalázatban van. Azonfelül Jeruzsálem várfala csupa rés, kapui pedig tűzben égtek el!

4 Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és keseregtem, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt.

5 Ezt mondtam: Kérlek, URam, mennynek Istene, nagy és rettenetes Isten, aki irgalmasan megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják!

6 Ó, legyen figyelmes a füled, és szemed legyen nyitva, hallgasd meg szolgád könyörgését, mellyel most éjjel-nappal könyörgök hozzád szolgáidért, Izráel fiaiért, és vallást teszek Izráel fiainak bűneiről, melyekkel vétkeztünk ellened; én is, és atyám háza n

7 Igen súlyosan vétkeztünk ellened, mert nem tartottuk meg a parancsolatokat, rendeléseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek parancsoltál.

8 Ó, emlékezzél meg arról a beszédről, amelyet szolgádnak, Mózesnek parancsoltál ily módon: Ha ti hűtlenkedtek, szétszórlak benneteket a népek között.

9 Ha pedig megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és megcselekszitek azokat, még ha az ég szélén lennének is szétszórva gyermekeitek, onnan is összegyűjtöm őket, és beviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy nevem ott lakozzék.

10 Ők a te szolgáid és a te néped, akiket megszabadítottál nagy erőd és erős kezed által!

11 Kérlek, URam, füled legyen figyelmes szolgád könyörgésére és szolgáid könyörgésére, akik kedvüket lelik abban, hogy félik nevedet, és adj most, kérlek, jó előmenetelt szolgádnak, és engedd, hogy kegyelmet találjon ama férfi előtt. Én ugyanis a király pohá

2. fejezet

1 Artahsasztá király huszadik esztendejében, a Niszán hónapban bor volt előttem, és én fölvettem azt, és a királynak nyújtottam. Azelőtt sohasem voltam szomorú őelőtte.

2 Ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem más ez, mint szíved szomorúsága! Erre nagyon megrettentem,

3 és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Miért ne volna szomorú az arcom, hiszen a város, atyáim sírhelye pusztán hever, és kapuit tűz emésztette meg.

4 Azt mondta nekem a király: Mi az, amit kívánsz? Én pedig könyörögtem a menny Istenéhez,

5 majd ezt mondtam a királynak: Ha tetszik a királynak, és ha kedves előtted a szolgád, azt kérem, hogy bocsáss el engem Júdába, atyáim sírjainak a városába, hogy újjáépítsem azt!

6 Erre azt mondta nekem a király, miközben a felesége mellette ült: Meddig tart utazásod, és mikor térsz vissza? És jónak látta a király, hogy elbocsásson engem, miután tudattam vele az időt.

7 Ezt is mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy hagyjanak engem átutazni, míg Júdába nem érek,

8 és adasson egy levelet Ászáfhoz is, a királyi erdők őréhez, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő vár kapuihoz és a város kőfalához és ahhoz a házhoz, amelybe majd beköltözök. A király megadta ezt nekem Istenem rajtam nyugvó jóakaratából.

9 Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király a seregből főembereket és lovasokat is küldött velem.

10 Amikor pedig a hóróni Szanballat és az ammóni Tóbijjá, a szolga meghallotta ezt, nagy bosszúságot okozott nekik, hogy jött valaki, aki Izráel fiainak a javát keresi.

11 Azután elmentem Jeruzsálembe, és ott három napig pihentem.

12 Majd fölkeltem éjszaka néhány férfival együtt, de nem árultam el senkinek, hogy mire indította Istenem a szívemet, és hogy azt Jeruzsálemért cselekszem. Állat sem volt velem azonkívül, amelyen ültem.

13 Kimentem a Völgy kapuján éjjel a Sárkányok forrása felé, majd a Szemét-kapuhoz, és vizsgálgattam Jeruzsálem várfalát, amely le volt rombolva, és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg.

14 Azután átmentem a Forrás-kapuhoz és a Király-tóhoz. Innen már az állat nem fért el, hogy átmenjen velem.

15 Azért gyalog mentem föl a völgyben éjjel, és vizsgálgattam a várfalat, azután megfordultam, és bementem a Völgy-kapun, és hazatértem.

16 A főemberek pedig nem tudták, hova mentem, és hogy mit akarok cselekedni. Sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az elöljáróknak, sem a főembereknek, sem a többi munkásnak idáig nem mondtam el azt.

17 Ugyanakkor azt mondtam nekik: Látjátok a nyomorúságot, amelyben vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever, és kapui tűzben égtek el. Gyertek, építsük föl Jeruzsálem várfalát, hogy ne szégyenkezzünk többé!

18 És elbeszéltem nekik Istenem rajtam nyugvó jóakaratát, és a király szavait is, amelyeket nekem mondott. Erre azt mondták: Fogjunk hozzá, és építsük meg! És odaszánták kezüket a jó munkára.

19 Amikor ezt a hóróni Szanballat, az ammóni Tóbijjá, a szolga és az arab Gesem meghallotta, gúnyolódtak rajtunk, lenéztek minket, és azt mondták: Mit műveltek ott? Talán bizony pártot akartok ütni a király ellen?

20 Én azonban így feleltem nekik: Maga a menny Istene ad nekünk jó előmenetelt, és mi mint az ő szolgái kezdjük el az építést. Nektek pedig nincs részetek, jogotok és emlékezetetek Jeruzsálemben!

3. fejezet

1 Eljásib, a főpap és testvérei, a papok nekiláttak, és fölépítették a Juh-kaput. Fölszentelték, és helyükre állították ajtószárnyait. A várfalat pedig a Hamméá-toronyig és tovább, Hananél tornyáig építették, majd fölszentelték azt is.

2 Mellettük építettek a jerikóiak, ezek mellett pedig Zakkúr, Imri fia épített.

3 A Hal-kaput pedig Hasszenáá fiai építették. Ők gerendázták be, és tették a helyükre ajtajait, kapupántjait és zárait.

4 Mellettük javítgatta a várfalat Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája. Mellettük pedig Mesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. Őmellette pedig Cádók, Baaná fia javítgatott.

5 Ezek mellett a tekóabeliek javítgattak, de főembereik nem hajtották nyakukat uruk szolgálatába.

6 Az óváros kapuját Jójádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javítgatta. Ők gerendázták be, és állították föl ajtajait, kapupántjait és zárait.

7 Mellettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón javítgatott; ők a folyamon túli helytartó hivatalához tartozó gibeóni és micpai férfiak voltak.

8 Mellettük Uzzíél, Harhajá fia javítgatott az ötvösökkel, őmellette pedig Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott. Megerősítették Jeruzsálemet egészen a széles várfalig.

9 Mellettük Refájá, Húr fia, Jeruzsálem fél kerületének a vezetője javítgatott.

10 Mellette Jedajá, Harúmaf fia javítgatott, méghozzá a saját házával szemben. Mellette Hattús, Hasabnejá fia javítgatott.

11 A várfalnak egy másik részét és a Kemencék tornyát Malkijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia javítgatta.

12 Mellettük Sallum, Hallóhés fia, Jeruzsálem másik fél kerületének a vezetője és a lányai javítgattak.

13 A Völgy-kaput Hánún és Zánóah lakói javítgatták. Ők építették föl azt, és tették a helyükre ajtajait, kapupántjait és zárait. A várfalból ezerkönyöknyit javítottak ki, a Szemét-kapuig.

14 A Szemét-kaput pedig Malkijjá, Rékáb fia, Bét-Hakkerem tartományának a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, és állította a helyükre ajtajait, kapupántjait és zárait.

15 A Forrás-kaput Sallún, Kol-Hóze fia, Micpá tartományának vezetője javítgatta. Ő építette föl, tetőzte be, és állította a helyükre ajtajait, kapupántjait és zárait. A Selah-tó kőfalát a király kertje felé egészen a lépcsőkig, melyek Dávid városából vezetne

16 Utána Nehemjá, Azbúk fia, Bét-Cúr fél kerületének vezetője javítgatott Dávid sírjaival szemközt az újonnan készült tóig meg a vitézek házáig.

17 Utána a léviták javítgattak: Rehúm, Báni fia, mellette Hasabjá, Keílá fél kerületének a vezetője, tartománya lakosaival együtt.

18 Utána testvérei javítgattak: Bavvaj, Hénádád fia, Keílá másik fél kerületének a vezetője.

19 Mellette javítgatott Ézer, Jésúa fia, Micpá vezetője a várfal egy másik darabján, a fegyvertár följáratával szemben lévő szögletig.

20 Utána Bárúk, Zakkaj fia javítgatta buzgón a várfal egy másik darabját, a szöglettől Eljásib főpap házának ajtajáig.

21 Utána Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott egy másik darabon, Eljásib házának ajtajától Eljásib házának végéig.

22 Utána a Jordán völgyéből való papok javítgattak.

23 Ezek után Benjámin és Hassúb javítgatott, a házukkal szemben, utánuk pedig Azarjá, Maaszéjá fia, Anánjá unokája javítgatott a maga háza mellett.

24 Utánuk Binnúj, Hénádád fia javítgatott egy másik darabon, Azarjá házától egészen a sarokig és a szögletig.

25 Továbbá Pálál, Úzaj fia, a szöglettel és a felső toronnyal szemben, amely a király palotájából ugrik ki a tömlöc udvaránál. Utána pedig Pedájá, Parós fia.

26 A léviták szolgái pedig, akik az Ófelben laktak, kelet felé a Vízi-kapuig és a kiugró toronyig javítgattak.

27 Utánuk a tekóabeliek javítgattak egy másik darabon a kiugró nagy toronytól az Ófel kőfaláig.

28 A Lovak kapuján felül a papok javítgattak, mindegyik a saját házával szemben.

29 Utánuk Cádók, Immér fia javítgatott a maga házával szemben, és őutána Semajá, Sekanjá fia, a keleti kapu őre javítgatott.

30 Utána Hananjá, Selemjá fia és Hánún, Cáláf hatodik fia javítgatott egy másik darabon. Utánuk Mesullám, Berekjá fia javítgatott saját lakásával szemben.

31 Utána az egyik ötvös, Malkijjá javítgatott a léviták szolgáinak és a kereskedőknek a házáig, a Mifkád-kapuval szemben, a sarkon lévő felső szobáig.

32 A sarki felső szoba és a Juh-kapu között pedig az ötvösök és a kereskedők javítgattak.

4. fejezet

1 Amikor Szanballat meghallotta, hogy építjük a kőfalat, haragra gerjedt, nagyon bosszankodott, és gúnyolta a zsidókat.

2 Ezt mondta testvérei és a samáriai sereg előtt: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajon megengedték-e ezt nekik? Talán már áldozni is fognak? Még ma be akarják fejezni? Tán életre keltik a köveket e porhalmazból, holott azok elégtek?

3 Az ammóni Tóbijjá, aki mellette állt, azt mondta: Bármit is építsenek, ha egy róka fölugrik rá, ledönti kőfalukat.

4 Halld meg, ó, Istenünk, hogyan tesznek csúffá bennünket! Fordítsd vissza gyalázásukat az ő fejükre, és add őket prédára a rabság földjén.

5 Ne fedezd el hamisságukat, és bűnüket ne töröld el arcod elől, mert téged bosszantottak az építők előtt!

6 Mi pedig tovább építettük a falat úgy, hogy már félig elkészült az egész fal, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.

7 Mikor azonban meghallotta Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, az ammóniak és az asdódiak, hogy folyik Jeruzsálem várfalának javítása, és a rések betömése megkezdődött, igen nagy haragra gerjedtek.

8 Mindnyájan egy akarattal összeesküdtek, hogy eljönnek, megostromolják Jeruzsálemet, és a népet megrémítik.

9 Mi azonban imádkoztunk Istenünkhöz, és éjjel-nappal őrséget állítottunk védelmül ellenük.

10 De azt mondták a júdaiak: Fogytán a teherhordók ereje, a rom pedig sok, képtelenek vagyunk építeni a várfalat.

11 Ellenségeink pedig azt mondták: Nem is sejtik, nem is veszik észre, egyszer csak bemegyünk közéjük. Megöljük őket, és megállítjuk a munkát.

12 Akkor eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, akik körülöttünk laktak, és tízszer is figyelmeztettek: Térjetek vissza hozzánk!

13 Azért odaállítottam a népet a hely legalsó, nyílt részére, a várfal mögé nemzetségeik szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és íjaikkal együtt.

14 Majd körültekintettem, megálltam, és így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes ÚRra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségetekért és házatokért!

15 Amikor pedig meghallották az ellenségeink, hogy megtudtuk szándékukat, és hogy Isten semmivé tette a tervüket, mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához.

16 De attól a naptól fogva embereimnek csak az egyik fele dolgozott, másik fele pedig dárdákkal, pajzsokkal, íjakkal és páncéllal volt fölfegyverkezve, a fejedelmek pedig ott álltak egész Júda háznépe mögött.

17 A falon munkálkodók és a teherhordók egyik kezükkel a munkát végezték, a másik kezük pedig a fegyvert tartotta.

18 Akik pedig építettek, azoknak a fegyvere a derekukra volt kötve, és így építettek. A kürtös pedig mellettem állt.

19 Majd így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka nagyon sok és kiterjedt, és mi a várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól.

20 Azért ha a kürt szavát halljátok, gyűljetek ide hozzánk mindenhonnan. Istenünk harcol értünk!

21 Úgy dolgoztunk az építkezésen, hogy a fele dárdát tartott hajnalhasadtától fogva egészen a csillagok följöttéig.

22 Ugyanakkor megparancsoltam a népnek, hogy minden ember Jeruzsálemben háljon szolgáival együtt, és éjszaka őrködjenek, nappal meg dolgozzanak.

23 Sem én, sem testvéreim, sem szolgáim, sem a kíséretemben levő őrök nem vetettük le a ruhánkat. Még vízért is mindenki a fegyverével ment.

5. fejezet

1 Közben pedig a köznép és asszonyaik erősen zúgolódni kezdtek zsidó testvéreik ellen.

2 Voltak, akik ezt mondták: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokan vagyunk. Gabona kell nekünk, hogy együnk és élhessünk.

3 Voltak, akik meg ezt mondták: Mezőinket, szőlőinket, sőt házainkat is zálogba kell adnunk, hogy gabonát vehessünk, mert éhezünk.

4 Mások pedig így szóltak: Mezőinkre és szőlőinkre pénzt vettünk föl kölcsön, hogy adót tudjunk fizetni a királynak.

5 És íme, bár a mi testünk ugyanolyan, mint testvéreink teste, és a mi fiaink is olyanok, mint az ő fiaik, mégis rabságra kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak is már szolgának eladott leányaink, és nincs erőnk arra, hogy őket megváltsuk, hisz mez

6 Igen nagy haragra gerjedtem azért, amikor panaszukat és e dolgokat hallottam.

7 Magamba mélyedve gondolkodtam erről, majd megróttam az elöljárókat és a főembereket. Ezt mondtam nekik: Ti saját testvéreiteket uzsorázzátok ki! Azután naggyűlést hívtam össze ügyükben,

8 és ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint megváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig el akarjátok adni testvéreiteket, hogy majd nekünk kelljen megvennünk őket?! Erre ők elhallgattak, és nem tudtak felelni semmit.

9 Akkor ezt mondtam: Nem jó dolog az, amit tesztek. Hát nem akartok Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink?

10 Hiszen magam, testvéreim és szolgáim is kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük e tartozást!

11 Ti is adjátok vissza nekik még ma mezőiket, szőlőiket, olajkertjeiket és házaikat! Sőt ezenfelül a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is engedjétek el!

12 Ők így feleltek: Visszaadjuk, és nem veszünk el tőlük semmit. Úgy cselekszünk, ahogy mondod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.

13 Ruhámat is megráztam, és azt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt a fogadalmat. Az egész gyülekezet pedig rámondta: Ámen. És dicsérték az URat, a nép pedig

14 Sőt attól a naptól fogva, amelyen Júda földjére helytartóul rendeltek, Artahsasztá király huszadik esztendejétől fogva a harminckettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig sem én, sem az én testvéreim nem ettük a helytartónak járó kenyeret.

15 Holott a korábbi helytartók, akik előttem voltak, megterhelték a népet, és negyven ezüstsékelnél is többet szedtek be tőlük kenyérért és borért, sőt még az embereik is zsarnokoskodtak a népen. De én nem így tettem, mivel félem az Istent.

16 Sőt még a várfalon is dolgoztam, és mezőt nem szereztem, és minden szolgám részt vett ott a munkában.

17 Ráadásul az én asztalomnál evett százötven zsidó főember, továbbá azok, akik a körülöttünk lakó népek közül jöttek hozzánk.

18 Ezt készítették naponként: egy ökröt, hat kövér juhot, valamint szárnyasokat is készítettek nekem, és tíznaponta bőségesen jutott különféle bor is. Mindemellett én nem kívántam beszedni a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz szolgálatot végzett ez a nép

19 Emlékezzél meg rólam, Istenem, az én javamra, és mindarról, amit e néppel cselekedtem!

6. fejezet

1 Amikor meghallotta Szanballat, Tóbijjá, az arab Gesem és a többi ellenségünk, hogy fölépítettem a várfalat, és hogy nem maradt azon semmi rés, bár még az ajtószárnyakat nem illesztettem be a kapukba,

2 ilyen üzenetet küldött hozzám Szanballat és Gesem: Jöjj, és találkozzunk Kefírimben, az Ónó-völgyben! Ők ugyanis gonosz dolgot terveztek ellenem.

3 Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkában vagyok, ezért nem mehetek le. Megállna ez a munka, ha abbahagynám, és hozzátok mennék.

4 Négyszer is küldtek nekem ilyen üzenetet, de én mindig ilyen módon feleltem nekik.

5 Ezek után Szanballat ötödször is hozzám küldte az emberét ugyanilyen módon, kezében nyílt levéllel,

6 melyben ez állt: A szomszéd népek közt az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók azért építitek a várfalat, mert pártot akartok ütni, és hogy te leszel a királyuk e szóbeszéd szerint.

7 Sőt még prófétákat is rendeltél, hogy ezt hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Ezeknek a dolgoknak a híre a királyhoz is eljuthat, azért hát jöjj, és tanácskozzunk egymással!

8 Én pedig ezt az üzenetet küldtem neki: Nem történt semmi olyan, amiről te beszélsz, hanem csak magadtól gondoltad ki mindezt a szívedben.

9 Mert ezek meg akartak minket rettenteni, és azt gondolták: Kezük abbahagyja a munkát, és az félbemarad. Azért hát, ó, URam, erősítsd meg a kezemet!

10 Azzal elmentem Semajának, Delájá fiának, Mehétabél unokájának a házába, és őt bezárkózva találtam. Ő azt mondta: Menjünk be Isten házába, a templom belsejébe, és zárjuk be a templom ajtajait, mert eljönnek, hogy megöljenek téged, mégpedig éjjel jönnek el,

11 Én azonban azt mondtam: Hát ilyen férfinak, mint én, illik-e elmenekülnie? Az olyan ember, mint én, bemehet-e a templomba úgy, hogy életben maradjon? Nem megyek!

12 Mert felismertem, hogy nem Isten küldte őt, hanem ezt a próféciát azért mondta nekem, mert Tóbijjá és Szanballat fölbérelte.

13 Éspedig azért bérelték föl, hogy megrettenve így cselekedjem, és vétkezzem, és így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak.

14 Emlékezzél meg, Istenem, Tóbijjáról és Szanballatról cselekedeteik szerint, és Nóadjá prófétanőről és a többi prófétáról is, akik rémítgettek engem!

15 A várfal Elúl hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt készült el.

16 Amikor ezt meghallották ellenségeink, megrettent minden nép, amely körülöttünk élt, és igen összeestek a saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével vittük végbe ezt a munkát.

17 Néhány júdai elöljáró is ezekben a napokban sok levelet küldött Tóbijjának, és Tóbijjától is sok levél jött hozzájuk.

18 Mert Júdában sokan szövetkeztek vele, mivel ő volt a veje Sekanjának, Árah fiának, és fia, Jehóhánán Mesullámnak, Berekjá fiának a leányát vette el.

19 Sőt még jótetteit is fölemlegették előttem, az én szavaimat pedig gyakran vitték hírül neki. Tóbijjá pedig folyton leveleket küldözgetett, hogy megfélemlítsen.

7. fejezet

1 Amikor megépült a várfal, beállíttattam az ajtókat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket és a lévitákat.

2 Vezérré tettem Jeruzsálem fölött testvéremet, Hanánit és Hananját, a vár parancsnokát, mivel ő sokkal hűségesebb és istenfélőbb volt másoknál.

3 Azt mondtam nekik, hogy ne nyissák ki Jeruzsálem kapuit mindaddig, amíg a nap melegen nem süt; és addig csukják be az ajtókat, és zárják be azokat, amíg az őrök őrt állnak ott. Azután állítsanak őröket Jeruzsálem lakosai közül, egyeseket az őrhelyekre, má

4 A város pedig igen nagy kiterjedésű volt, de kevés lakosa volt, és a házak sem épültek még föl.

5 Fölindította azért Istenem a szívemet, hogy összegyűjtsem az elöljárókat, a főembereket és a népet, és számba vegyem őket. Megtaláltam azoknak a nemzetségkönyvét, akik elsőként jöttek el Babilóniából, és ezt a följegyzést találtam benne:

6 Ezek azok a Júda tartományából valók, akik visszatértek a száműzetésből, akiket fogolyként vitetett el Nebukadneccar, Babilónia királya, és most visszajöttek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába.

7 Zerubbábellal jöttek: Jésúa, Nehemjá, Azarjá, Raamjá, Nahamáni, Mordokaj, Bilsán, Miszperet, Bigvaj, Nehúm és Baaná. Az Izráel népéből való férfiak száma ez volt:

8 Parós fiai: kétezer-százhetvenkettő,

9 Sefatjá fiai: háromszázhetvenkettő,

10 Árah fiai: hatszázötvenkettő,

11 Pahat-Móáb fiai Jésúa és Jóáb fiaitól: kétezer-nyolcszáztizennyolc,

12 Élám fiai: ezerkétszázötvennégy,

13 Zattú fiai: nyolcszáznegyvenöt,

14 Zakkaj fiai: hétszázhatvan,

15 Binnúj fiai: hatszáznegyvennyolc,

16 Bébaj fiai: hatszázhuszonnyolc,

17 Azgád fiai: kétezer-háromszázhuszonkettő,

18 Adónikám fiai: hatszázhatvanhét,

19 Bigvaj fiai: kétezer-hatvanhét,

20 Ádin fiai: hatszázötvenöt,

21 Átér fiai Hizkijjától: kilencvennyolc,

22 Hásum fiai: háromszázhuszonnyolc,

23 Bécaj fiai: háromszázhuszonnégy,

24 Hárif fiai: száztizenkettő,

25 Gibeón fiai: kilencvenöt,

26 Betlehem és Netófá férfiai: száznyolcvannyolc,

27 Anátót férfiai: százhuszonnyolc,

28 Bét-Azmávet férfiai: negyvenkettő,

29 Kirjat-Jeárim, Kefírá és Beérót férfiai: hétszáznegyvenhárom,

30 Ráma és Geba férfiai: hatszázhuszonegy,

31 Mikmász férfiai: százhuszonkettő,

32 Bétel és Aj férfiai: százhuszonhárom,

33 a másik Nebó férfiai: ötvenkettő,

34 a másik Élám fiai: ezerkétszázötvennégy,

35 Hárim fiai: háromszázhúsz,

36 Jerikó fiai: háromszáznegyvenöt,

37 Lód, Hádíd és Ónó fiai: hétszázhuszonegy,

38 Szenáá fiai: háromezer-kilencszázharminc.

39 A papok ezek voltak: Jedajá fiai Jésúa családjából: kilencszázhetvenhárom,

40 Immér fiai: ezerötvenkettő,

41 Pashúr fiai: ezerkétszáznegyvenhét,

42 Hárim fiai: ezertizenhét.

43 A léviták ezek voltak: Jésúa és Kadmiél fiai Hódevá fiaitól: hetvennégy.

44 Az énekesek ezek voltak: Ászáf fiai: száznegyvennyolc.

45 A kapuőrök ezek voltak: Sallum fiai, Átér fiai, Talmón fiai, Akkúb fiai, Hatítá fiai, Sóbaj fiai: százharmincnyolc.

46 A léviták szolgái ezek voltak: Cihá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai,

47 Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai,

48 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai,

49 Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai,

50 Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai,

51 Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai,

52 Bészaj fiai, Meúnim fiai, Nefisszim fiai,

53 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,

54 Baclít fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,

55 Barkósz fiai, Sziszerá fiai, Temah fiai,

56 Necíah fiai, Hatífá fiai.

57 Salamon szolgáinak a fiai ezek voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Peridá fiai,

58 Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,

59 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebáim fiai és Ámón fiai.

60 A léviták szolgáinak és Salamon szolgáinak a fiai összesen: háromszázkilencvenkettő.

61 Ezek pedig azok, akik eljöttek TélMelahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból, Immérből, de nem tudták igazolni családjukat és eredetüket, hogy Izráelből valók-e:

62 Delájá fiai, Tóbijjá fiai, Nekódá fiai: hatszáznegyvenkettő.

63 A papok közül: Hobajjá fiai, Hakkóc fiai, továbbá Barzillaj fiai, aki a gileádi Barzillaj leányai közül vett magának feleséget, és róla nevezték el.

64 Ezek keresték bejegyzésüket a nemzetségkönyvükben, de nem találták, ezért kizárták őket a papságból.

65 A király helytartója megmondta nekik, hogy ne egyenek a szent ételekből, míg a főpap nem áll szolgálatba, és nem ítél az úrímmal és tummimmal.

66 Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan lelket számlált.

67 Szolgáikon és szolgálóikon kívül, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak, volt kétszáznegyvenöt énekesük és énekesnőjük.

68 Lovuk hétszázharminchat, öszvérük kétszáznegyvenöt,

69 tevéjük négyszázharmincöt, szamaruk hatezer-hétszázhúsz.

70 Néhány családfő adakozott az építésre: a király helytartója a kincstárnak aranyban ezer drachmát, ötven tálat, ötszázharminc papi ruhát adott.

71 A többi családfő pedig az építés költségére aranyban húszezer drachmát és ezüstben kétezer-kétszáz minát adott.

72 A többiek aranyban húszezer drachmát és ezüstben kétezer minát adtak, valamint hatvanhét papi ruhát.

73 Egész Izráel, tehát a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek meg a nép fiai és a léviták szolgái ennyien voltak a maguk városaiban.

8. fejezet

1 Mikor pedig eljött a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, az egész nép egy emberként összegyűlt a téren, a Vízi-kapu előtt, és azt mondták az írástudó Ezsdrásnak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, melyet az ÚR parancsolt Izráelnek.

2 Ekkor, a hetedik hónap első napján előhozta Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, ahol együtt voltak a férfiak és az asszonyok, mindazok, akik meg tudták érteni a hallottakat.

3 Kora reggeltől egészen délig fölolvasott belőle a téren, a Vízikapu előtt mindazon férfiak és asszonyok előtt, akik meg tudták érteni. Az egész nép nagy figyelemmel hallgatta a törvényt.

4 Az írástudó Ezsdrás egy erre a célra ácsolt faemelvényen állt. Mellette állt jobb keze felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal keze felől pedig Pedájá, Misáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám.

5 Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban állt. Mikor fölnyitotta, az egész nép fölállt.

6 Akkor áldotta Ezsdrás az URat, a nagy Istent, és az egész nép fölemelt kezekkel így felelt rá: Ámen! Ámen! Majd meghajoltak, és leborultak az ÚR előtt arccal a földre.

7 Jésúa, Báni, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, a nép pedig mindeközben a maga helyén állt.

8 Érthetően olvastak a könyvből, Isten törvényéből, és azután magyarázták és értelmezték az olvasottakat.

9 Ekkor Nehémiás, a király helytartója és Ezsdrás, az írástudó pap, valamint a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Ez az ÚRnak, a ti Isteneteknek szent napja, ne keseregjetek és ne sírjatok hát! Mert sírt az egész nép, amikor a

10 Ő azt mondta nekik: Menjetek, egyetek kövér falatokat, és igyatok édes italokat. Küldjetek belőle azoknak is, akik semmit sem készítettek, mert ez a mi URunk szent napja, és ne bánkódjatok, mert az ÚR öröme a ti erősségetek.

11 A léviták is csendesítették az egész népet, és ezt mondták: Hallgassatok, mert szent ez a nap! Ne bánkódjatok!

12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyen és igyon, és másoknak is küldjön belőle, és nagy vigasságot tartson, mert megértették a beszédeket, amelyekre tanították őket.

13 Másnap pedig az egész nép családfői, a papok és a léviták Ezsdráshoz, az írástudóhoz gyűltek, hogy tanulják a törvény igéit.

14 Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet az ÚR parancsolt Mózes által, hogy Izráel fiainak lombsátrakban kell lakniuk a hetedik hónapban levő ünnepen.

15 Mihelyt ezt megtudták, kihirdették minden városukban és Jeruzsálemben: Menjetek ki a hegyekre, és hozzatok ágakat nemes és vad olajfáról és mirtusz- és pálmaágakat, akármelyik sűrű lombú fáról való ágat, hogy lombsátrakat csináljatok, ahogy meg van írva.

16 Kiment azért a nép, és hoztak ágakat, és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy udvarán, továbbá Isten házának udvarán, a Vízi-kapu és az Efraim-kapu előtti téren.

17 Így tehát az egész gyülekezet, amely hazatért a fogságból, lombsátrakat készített, és a lombsátrakban laktak. Nem cselekedtek így Józsuénak, Nún fiának idejétől fogva Izráel fiai mindeddig a napig, és felettébb nagy volt az örömük.

18 Mindennap olvasták Isten törvénykönyvét az első naptól fogva egészen az utolsó napig, és hét napon át ünnepeltek. A nyolcadik napon pedig záróünnepet tartottak a rendtartás szerint.

9. fejezet

1 Azután ugyanennek a hónapnak a huszonnegyedik napján egybegyűltek Izráel fiai, böjtöltek, gyászba öltöztek, és port hintettek a fejükre.

2 Az Izráel utódai közül valók különváltak minden idegentől, majd előálltak, és vallást tettek vétkeikről és atyáik bűneiről.

3 Helyükön állva a nap negyedrészén át olvastak az ÚRnak, az ő Istenüknek törvénykönyvéből, negyedrészén át pedig vallást tettek, és leborultak URuk, Istenük előtt.

4 Azután fölállt a léviták emelvényére Jésúa, Báni, Kadmiél, Sebanjá, Bunni, Sérébjá, Báni és Kenáni, és hangos szóval kiáltottak az ÚRhoz, Istenükhöz.

5 Ezt mondták a léviták, Jésúa, Kadmiél, Báni, Hasabnejá, Sérébjá, Hódijjá, Sebanjá és Petahjá: Jöjjetek, áldjátok az URat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké! Legyen áldott dicsőséges neved, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!

6 Egyedül te vagy ÚR! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és ami bennük van, és te adsz életet mindnyájuknak. Előtted borul le az ég serege.

7 Te vagy az ÚR, az Isten, aki kiválasztottad Abrámot és kihoztad Úr-Kaszdimból, és Ábrahámnak nevezted őt.

8 Szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, jebúsziak és girgásiak földjét az ő utódainak adod, és be is teljesítetted ígéreteidet, mert igaz vagy!

9 Rátekintettél atyáink nyomorúságára Egyiptomban, és meghallottad kiáltásukat a Vörös-tengernél.

10 Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, minden szolgája és földjének egész népe előtt, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek néped ellen. Nevet szereztél magadnak, és ez ma is így van.

11 Kettéválasztottad előttük a tengert, és szárazon mentek át a tenger közepén, üldözőiket pedig mélységbe hajítottad, mint egy követ a hatalmas vízbe.

12 Felhőoszlopban vezetted őket nappal és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak.

13 Azután leszálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendelkezéseket és parancsolatokat adtál nekik.

14 Nyugalmad szent napját is megismertetted velük, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által.

15 Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál nekik vizet, amikor szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nekik adod.

16 Ők pedig, a mi atyáink, fölfuvalkodtak, megkeményítették nyakukat, és nem hallgattak parancsolataidra.

17 Vonakodtak engedelmeskedni, és nem emlékeztek meg csodatételeidről, amelyeket velük cselekedtél, hanem megkeményítették nyakukat, és makacsságukban arra adták fejüket, hogy visszatérjenek rabságukba. De te bűnbocsátó Isten vagy, könyörülő és irgalmas, hos

18 Bár ők még borjúszobrot is csináltak maguknak, és ezt mondták: Ez a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból. Ilyen nagy gyalázattal illettek téged.

19 De te nagy irgalmasságodban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el előlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, és a tűzoszlop sem éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen mennek.

20 Jóságos lelkedet adtad nekik, hogy értelmessé tegye őket. Mannádat sem vontad meg a szájuktól, és vizet adtál nekik szomjúságukban.

21 Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, nem szenvedtek hiányt, ruháikat nem nyűtték el, és lábuk sem dagadt meg.

22 Azután országokat és népeket adtál nekik, és szétosztottad határaikat. Ők pedig elfoglalták Szíhón földjét és Hesbón királyának földjét meg Ógnak, Básán királyának a földjét.

23 Fiaikat megsokasítottad, mint az ég csillagait, és bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted atyáiknak, hogy bemennek oda, és birtokolhatják.

24 Be is mentek fiaik, és elfoglalták a földet. Megaláztad előttük a föld lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal együtt, meg a föld népeit is; mindnyájukat, hogy kedvük szerint cselekedjenek velük.

25 Elfoglalták az erős városokat és a kövér földet, a minden jóval telt házakat, kőbe vágott kutakat, szőlős- és olajfáskerteket meg a sok gyümölcsfát. Ettek és megelégedtek, meghíztak, és gyönyörködtek a te nagy jóvoltodban.

26 De engedetlenné váltak, pártot ütöttek ellened, és törvényedet hátuk mögé vetették. Prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot tettek ellenük, és hozzád akarták téríteni őket; ilyen nagy gyalázattal illettek téged.

27 Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, és azok nyomorgatták őket. De nyomorúságuk idején hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből, és nagy irgalmasságod szerint szabadítókat adtál nekik, akik megszabadították őket sanyargatóik kezéből.

28 Amikor azonban megnyugodtak, ismét gonoszt cselekedtek előtted, és te átadtad őket ellenségeik kezébe, akik aztán uralkodtak rajtuk. S mikor ismét hozzád kiáltottak, te meghallgattad őket az égből, és irgalmasságodból sokszor megszabadítottad őket.

29 Bizonyságot tettél ellenük, és vissza akartad téríteni őket törvényedhez. De ők fölfuvalkodtak, s nem hallgattak parancsolataidra, és vétkeztek végzéseid ellen, pedig ha valaki megtartja azokat, él általuk. Lázadva hátat fordítottak, megkeményítették nyak

30 Te mégis sok esztendőn át megtartottad fölöttük kegyelmedet, és bizonyságot tettél ellenük lelkeddel prófétáid által, de nem figyeltek. Ezért a föld népeinek kezébe adtad őket.

31 De nagy irgalmasságodból nem semmisítetted meg őket, és el sem hagytad őket, mert könyörülő és irgalmas Isten vagy.

32 Most azért, ó, Istenünk, nagy, erős és félelmetes Isten, aki hűségesen megőrzöd a szövetséget, ne kicsinyeld le mindazt a nyomorúságot, amely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet Asszíria királ

33 Hiszen te igaz vagy mindazok ellenére, amik bennünket értek. Mert te igazságosan bántál velünk, mi pedig hazugságot cselekedtünk.

34 Hiszen királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet, és nem figyeltek parancsaidra és intelmeidre, amelyek által bizonyságot tettél ellenük.

35 Országukban, ahol nagy jóvoltoddal megáldottad őket, és a széles és kövér földön, amelyet nekik adtál, nem akartak szolgálni téged, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből.

36 Íme, mi most szolgák vagyunk azon a földön, amelyet atyáinknak adtál, hogy élvezzék gyümölcsét és javait, íme, szolgák vagyunk azon.

37 Termését bőven hozza azoknak a királyoknak, akiket fölénk helyeztél bűneink miatt, és kedvük szerint bánnak velünk és állatainkkal, mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk!

38 Mindezek alapján írásbeli szerződést kötünk, amelyet megpecsételnek fejedelmeink, lévitáink és papjaink.

10. fejezet

1 A megpecsételt szerződéseken pedig ezek a nevek voltak: Nehémiás, a király helytartója, Hakaljá fia és Cidkijjá.

2 Szerájá, Azarjá, Jirmejá,

3 Pashúr, Amarjá, Malkijjá,

4 Hattús, Sebanjá, Mallúk,

5 Hárim, Merémót, Óbadjá,

6 Dániel, Ginnetón, Bárúk,

7 Mesullám, Abijjá, Mijjámim,

8 Maazjá, Bilgaj, Semajá. Ezek voltak a papok.

9 A léviták pedig ezek: Jésúa, Azanjá fia, Hénádád fiai közül Binnúj, Kadmiél,

10 valamint testvéreik: Sebanjá, Hódijjá, Kelítá, Pelájá, Hánán,

11 Míká, Rehób, Hasabjá,

12 Zakkúr, Sérébjá, Sebanjá,

13 Hódijjá, Báni és Benínú.

14 A nép vezetői pedig ezek voltak: Parós, PahatMóáb, Élám, Zattú, Báni,

15 Bunni, Azgád, Bébaj,

16 Adónijjá, Bigvaj, Ádin,

17 Átér, Hizkijjá, Azzúr,

18 Hódijjá, Hásum, Bécaj,

19 Háríf, Anátót, Nébaj,

20 Magpiás, Mesullám, Hézír,

21 Mesézabél, Cádók, Jaddúa,

22 Pelatjá, Hánán, Anájá,

23 Hóséa, Hananjá, Hassúb,

24 Hallóhés, Pilhá, Sóbék,

25 Rehúm, Hasabná, Maaszéjá,

26 Ahijjá, Hánán, Ánán,

27 Mallúk, Hárim és Baaná.

28 A nép többi része, a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek meg a léviták szolgái és mindenki, aki elkülönült a föld népeitől, és Isten törvényéhez pártolt feleségével, fiaival, leányaival együtt; mindenki, aki értelmes és okos volt,

29 csatlakozott testvéreihez, elöljáróihoz; és átok alatt esküt tettünk, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten szolgája, Mózes által adott; és megőrizzük és megcselekedjük az ÚRnak, a mi Urunknak minden parancsát, végzését és rendelkezését.

30 Leányainkat nem fogjuk feleségül adni a föld népeihez, és az ő leányaikat sem vesszük feleségül fiainknak.

31 Ha pedig a föld népei mindenféle árut és gabonát hoznak szombaton eladásra, nem fogunk venni azoktól szombaton és más szent napokon sem; és nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást.

32 Elköteleztük magunkat arra is, hogy évenként egyharmad sékelt adunk Istenünk házának szolgálatára,

33 a szent kenyerekre, az állandó ételáldozatra és állandó égőáldozatra szombatnapokon, az újholdak napján és az ünnepnapokon, valamint a szent felajánlásokra, a bűnért való áldozatokra, hogy mindezek engesztelést szerezzenek Izráelnek; továbbá Istenünk házá

34 Sorsot vetettünk a papok, a léviták és a nép között a fa behordásáról, hogy megszabott időben, esztendőről esztendőre Istenünk házába behordjuk azt családonként, hogy égjen az ÚRnak, a mi Istenünknek oltárán, ahogy meg van írva a törvényben.

35 Esztendőnként fölvisszük földünk első termését és minden fa gyümölcsének az első zsengéjét az ÚR házába.

36 Ezenfelül fiainkkal, állataink első ellésével is úgy járunk el, ahogy a törvényben meg van írva. Marháink és juhaink első ellését is elvisszük Istenünk házába a papoknak, akik Istenünk házában szolgálnak.

37 Kenyértésztánknak, fölajánlásainknak, mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és az olajnak a zsengéjét is fölajánljuk és fölvisszük a papoknak Istenünk házának kamráiba; földünk tizedét pedig a lévitáknak adjuk. Mert ők, a léviták szedik be a tizedet minde

38 És egy pap, Áron utóda legyen a lévitákkal, amikor azok beszedik a tizedet. A léviták vigyék föl a tized tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba.

39 Ezekbe a helyiségekbe kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a gabona, a must és az olaj ajándékát, mivel ott vannak a szent edények és az Istennek szolgáló papok, a kapuőrök és az énekesek. Így nem hanyagoljuk el Istenünk házát.

11. fejezet

1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le, a nép többi része pedig sorsot vetett, hogy minden tíz emberből egyet Jeruzsálembe vigyenek, hogy a szent városban lakjon, a többi kilenc pedig a saját városában maradhat.

2 A nép áldotta mindazokat a férfiakat, akik önként vállalkoztak arra, hogy Jeruzsálemben lakjanak.

3 Ezek a júdai tartomány fejei, akik Jeruzsálemben letelepedtek; de Júda városaiban a maga örökségében, a maga városában lakott Izráel népének többi része, a papok, a léviták, a léviták szolgái és Salamon szolgáinak a fiai.

4 Tehát Jeruzsálemben telepedtek le Júda és Benjámin fiai közül a következők: Júda fiai közül: Atájá, Uzzijjá fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec fiai közül.

5 És Maaszéjá, Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki Jójárib fia, aki Zekarjá fia, aki Hassilóni fia volt.

6 Pérec fiai összesen, akik Jeruzsálemben laktak: négyszázhatvannyolc vitéz férfi.

7 Benjámin fiai pedig ezek: Szallú, Mesullám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítiél fia, aki Jesajá fia volt.

8 Azután Gabbaj, Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan.

9 Jóél, Zikri fia volt az elöljárójuk, Júda pedig, Hasszenúá fia a város helyettes elöljárója.

10 A papok közül: Jedajá, Jójárib fia, Jákín;

11 Szerájá pedig, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahitúb fia, az Isten házának felvigyázója volt;

12 testvéreikkel együtt, akik a ház szolgálatát végezték, összesen nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pelaljá fia, aki Amci fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki Malkijjá fia volt,

13 valamint rokonaik, a családfők: összesen kétszáznegyvenketten. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt,

14 valamint rokonaik, vitéz férfiak: összesen százhuszonnyolcan. Elöljárójuk Zabdiél, Haggedólim fia volt.

15 A léviták közül: Semajá, Hassúb fia, aki Azrikám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunni fia volt.

16 Továbbá Sabbetaj és Józábád, akik a léviták főemberei közül az Isten házának külső munkáira felügyeltek.

17 Mattanjá, Míká fia, aki Zabdi fia, aki Ászáf fia volt: ő volt a hálaadó éneklés vezetője, amelyet az imádság után kezdtek el. Bakbukjá volt a második testvérei között. Továbbá Abdá, Sammúa fia, aki Gálál fia, aki Jedútún fia volt.

18 A léviták összesen kétszáznyolcvannégyen voltak a szent városban.

19 A kapuőrök pedig ezek voltak: Akkúb, Talmón és rokonaik. A kapuk őrzői összesen százhetvenketten voltak.

20 Izráel többi része, a papok és a léviták Júda többi városában laktak, mindenki a maga örökségében.

21 A léviták szolgái pedig az Ófelben laktak. Cíhá és Gispá volt a léviták szolgáinak elöljárója.

22 A léviták elöljárója Jeruzsálemben, Isten házának a szolgálatánál Uzzi, Báni fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Míká fia volt Aszáf fiai, az énekesek közül.

23 A király parancsa szerint és a rendelkezés értelmében végezték az énekesek naponkénti teendőjüket.

24 Petahjá, Mesézabél fia Júda fiának, Zerahnak a fiai közül a király tanácsosa volt a nép minden dolgában.

25 A Júda fiai közül valók a vidéki városok és határaik közül Kirjat-Arbában és falvaiban, Dibónban és falvaiban, Jekabceélben és falvaiban laktak.

26 Továbbá Jésúában, Móládában és Bét-Peletben,

27 Hacar-Súálban, Beérsebában és falvaiban,

28 Ciklagban, Mekónában és falvaiban,

29 Én-Rimmónban, Corában, Jarmútban,

30 Zánóahban, Adullámban és falvaiban, Lákisban és határaiban, Azékában és falvaiban. Így laktak egész Beérsebától a Hinnómvölgyig.

31 Benjámin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Bételben és falvaiban laktak,

32 meg Anátótban, Nóbban, Ananjában,

33 Hácórban, Rámában, Gittaimban,

34 Hádídban, Cebóímban, Neballatban,

35 Lódban, Ónóban, a Mesteremberek völgyében.

36 A léviták közül pedig néhány júdai csoport Benjáminhoz csatlakozott.

12. fejezet

1 Ezek azok a papok és léviták, akik visszatértek Zerubbábellal, Sealtiél fiával és Jésúával: Szerájá, Jirmejá, Ezrá,

2 Amarjá, Mallúk, Hattús,

3 Sekanjá, Rehúm, Merémót,

4 Iddó, Ginnetón, Abijjá,

5 Mijjámin, Maadjá, Bilgá,

6 Semajá, Jójárib, Jedajá,

7 Szallú, Ámók, Hilkijjá, Jedajá. Ezek voltak Jésúa idejében a papoknak és rokonaiknak a főemberei.

8 A léviták pedig ezek voltak: Jésúa, Binnúj, Kadmiél, Sérébjá, Jehúdá és Mattanjá. Ő volt a hálaadó éneklés vezetője övéivel együtt.

9 Velük szemben álltak tisztségük szerint testvéreik, Bakbukjá és Unni.

10 Jésúa nemzette Jójákimot, Jójákim nemzette Eljásibot, Eljásib nemzette Jójádát.

11 Jójádá nemzette Jónátánt, Jónátán nemzette Jaddúát.

12 Jójákim idejében ezek voltak papi családfők: Szerájá családjában Merájá, Jirmejáéban Hananjá,

13 Ezráéban Mesullám, Amarjáéban Jehóhánán,

14 Melikúéban Jónátán, Sebanjáéban Jószéf,

15 Háriméban Adná, Merájó téban Helkaj,

16 Iddóéban Zekarjá, Ginne tónéban Mesullám,

17 Abijjáéban Zikri, Minjáminéban és Móadjáéban Piltaj,

18 Bilgáéban Sammúa, Semajáéban Jehónátán,

19 Jójáribéban Mattenaj, Jedajáéban Uzzi,

20 Szallajéban Kallaj, Ámókéban Éber,

21 Hilkijjáéban Hasabjá, Jedajáéban Netanél.

22 A léviták között Eljásib, Jójádá, Jóhánán és Jaddúa idejében jegyezték föl a papok összes családfőit a perzsa Dárius uralkodásáig.

23 A léviták családfőit a Krónikák könyvében jegyezték föl Jóhánánnak, Eljásib fiának az idejéig.

24 A léviták főemberei ezek voltak: Hasabjá, Sérébjá, Jésúa, Kadmiél fia; testvéreik velük szemben álltak föl a dicsérő és hálaadó éneklésre, csoportonként, mint egy éneklő sereg, Dávidnak, Isten emberének a parancsa szerint.

25 Mattanjá, Bakbukjá, Óbadjá, Mesullám, Talmón és Akkúb kapuőrök pedig őrt álltak a kapuknál levő tárházaknál.

26 Ezek Jójákimnak, Jésúa fiának, Jócádák unokájának, valamint Nehémiásnak, a helytartónak és Ezsdrásnak, a törvénytudó papnak az idejében éltek.

27 Jeruzsálem várfalának a fölszentelésekor mindenütt fölkeresték a lévitákat, hogy elhozzák őket Jeruzsálembe, és elvégezzék a fölszentelést örömmel, hálaadással, énekelve, cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal.

28 Össze is gyűltek az énekesek fiai Jeruzsálem környékéről a netófáiak falvaiból,

29 Bét-Gilgálból, Geba és Azmávet határaiból, mert az énekesek Jeruzsálem körül építettek maguknak falvakat.

30 És miután a papok és a léviták megtisztították magukat, megtisztították a népet is, meg a kapukat és a várfalat is.

31 Azután fölküldtem Júda fejedelmeit a várfalra, és két nagy hálaadást éneklő sereget és menetet állítottam föl. Az egyik jobb kéz felé ment a várfal mellett, a Szemét-kapu felé.

32 Utánuk ment Hósajá és Júda fejedelmeinek a fele,

33 valamint Azarjá, Ezrá és Mesullám,

34 Júda és Benjámin, Semajá és Jirmejá.

35 A papok fiai közül pedig a kürtökkel ment Zekarjá, Jónátán fia, aki Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Míkájá fia, aki Zakkúr fia, aki Aszáf fia volt.

36 Továbbá testvérei: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanáni Dávidnak, Isten emberének a hangszereivel; Ezsdrás pedig, az írástudó előttük ment.

37 Ez a sereg a Forrás-kapu felé ment, s egyenesen fölmentek Dávid városának lépcsőin a várfalhoz vezető feljárón. Elmentek Dávid háza mellett a Vízi-kapuig, kelet felé.

38 A hálaadást éneklő másik sereg pedig bal kéz felé haladt, én és a nép fele pedig utánuk mentünk. A várfal mellett, a Kemencék tornya mellett haladtak, egészen a széles falig.

39 Azután az Efraim-kapu és az Ófel kapuja mellett, a Hal-kapu és a Hananél-torony meg a Méátorony mellett egészen a Juh-kapuig mentek, s megálltak a Tömlöc-kapunál.

40 Majd mindkét, hálaadást éneklő sereg megállt az Isten házánál. Én is odaálltam a fejedelmek egyik felével

41 és a papokkal együtt: Eljákim, Maaszéjá, Minjámin, Míkájá, Eljóénaj, Zekarjá, Hananjá a kürtökkel,

42 valamint Maaszéjá, Semajá, Eleázár, Uzzi, Jehóhánán, Malkijjá, Élám és Ezer. Akkor énekelni kezdtek az énekesek Jizrahjával, a vezetőjükkel együtt.

43 Azon a napon nagy áldozatokat mutattak be, és vigadoztak, mert Isten nagy örömöt szerzett nekik. Még az asszonyok és a gyermekek is vigadoztak, és nagyon messzire elhallatszott Jeruzsálem ujjongása.

44 Azon a napon férfiakat állítottak a kincsek, fölajánlott áldozatok, az első zsengék és a tized tárházaihoz, hogy összegyűjtsék azokba a városok határaiból a papok és a léviták törvény szerinti részét, mert Júda örült, hogy a papok és a léviták szolgálatba

45 Ők vigyáztak ugyanis az istentisztelet rendjére és a tisztaság rendjére. Az énekesek és a kapuőrök is szolgálatba álltak Dávidnak és fiának, Salamonnak a parancsa szerint.

46 Mert már Dávid és Ászáf napjaiban is, régtől fogva voltak, akik vezették az énekeseket és az Istennek hálát adó és őt dicsérő éneklést.

47 Zerubbábel és Nehémiás idejében egész Izráel naponta megadta az énekeseknek és a kapuőröknek a maguk napi részét. Odaadták a szent adományokat a lévitáknak, a léviták pedig átadták azokat Áron fiainak.

13. fejezet

1 Azon a napon fölolvastak Mózes könyvéből a nép füle hallatára, és azt találták benne megírva, hogy egy ammóni vagy móábi sem léphet be soha Isten gyülekezetébe,

2 mivel nem mentek Izráel fiai elé kenyérrel és vízzel, sőt fölbérelték ellenük Bálámot, hogy megátkozza őket; de Istenünk áldásra fordította az átkot.

3 Amikor meghallották ezt a törvényt, kizártak Izráel közül minden keverék népet.

4 Ennek előtte Eljásib pap, aki Istenünk háza kamráinak a felügyelője volt, rokonságba került Tóbijjával,

5 és átengedett neki egy nagy kamrát – noha abban azelőtt az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket helyezték el –, valamint az olajnak, mustnak és gabonának a tizedét – amely a kapuőröknek, az énekeseknek és a lévitáknak törvény szerinti részük – és a papo

6 Amikor mindez történt, nem voltam Jeruzsálemben, mert Artahsasztá babilóniai király harminckettedik esztendejében visszamentem a királyhoz. Bizonyos idő múltán újra szabadságot kértem a királytól.

7 Visszatértem Jeruzsálembe, és akkor megtudtam azt a gonosz dolgot, amelyet Eljásib cselekedett Tóbijjáért, hogy átengedett neki egy kamrát az Isten házának udvarában.

8 Ezt igen rossznak tartottam, ezért kidobattam abból a kamrából Tóbijjá házának minden edényét.

9 Parancsomra megtisztították a kamrákat, és visszahordattam azokba Isten házának az edényeit, az ételáldozatot és a tömjént.

10 Megtudtam azt is, hogy nem adták meg a léviták járandóságát, ezért az Isten házában szolgáló léviták és énekesek szétszéledtek, mindegyik a maga mezejére.

11 Megróttam a fejedelmeket, és azt mondtam: Miért ilyen elhagyatott az Isten háza? Majd összegyűjtöttem a lévitákat, és a helyükre állítottam őket.

12 Az egész Júda pedig behozta az olaj, a must és a gabona tizedét a tárházakba.

13 A tárházak fölé felügyelőül rendeltem Selemjá papot, Cádók írástudót és Pedáját a léviták közül, melléjük pedig Hánánt, aki Zakkúr fia, aki pedig Mattanjá fia volt, mivel hűségesnek tartották őket. Az ő feladatuk volt, hogy kiosszák testvéreik járandóságá

14 Emlékezzél meg rólam ezért, Istenem, és ne engedd, hogy kitöröljék könyvedből jótetteimet, amelyeket Istenem házáért és rendtartásáért tettem!

15 Ezekben a napokban azt láttam Júdában, hogy sajtót taposnak a nyugalom napján, és a szamarakra terhet raknak, sőt gabonát, bort, szőlőt és olajat és mindenféle terhet hordanak be Jeruzsálembe szombatnapon. Ezért figyelmeztettem őket még aznap, amikor az e

16 Tírusziak is laktak a városban, akik halat és mindenféle árut hoztak be és árusítottak szombatnapon Júda fiainak Jeruzsálemben.

17 Ezért megróttam Júda elöljáróit, és ezt mondtam nekik: Micsoda gonoszságot műveltek, hogy így megszentségtelenítitek a szombatnapot?

18 Hát nem így cselekedtek-e atyáitok? Istenünk ezért hozta ránk és e városra mindezt a sok bajt! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, mert megszentségtelenítitek a szombatot!

19 Ezért amikor árnyék borult Jeruzsálem kapuira a nyugalom napja előtt, parancsomra bezárták az ajtókat, és meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki azokat a szombat végéig. Sőt néhány emberemet a kapukhoz rendeltem, és ezt mondtam: Nem hozhatnak be semmiféle t

20 Ezért a kereskedők és a különböző áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül háltak.

21 Figyelmeztettem őket, és így szóltam hozzájuk: Miért háltok e várfal előtt? Ha ezt megismétlitek, rátok teszem a kezemet! Attól fogva nem jöttek a nyugalom napján.

22 Megparancsoltam a lévitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, menjenek, és őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam, Istenem, és kedvezz nekem nagy kegyelmeddel!

23 Azokban a napokban meglátogattam azokat a zsidókat, akik asdódi, ammóni és móábi asszonyokat vettek feleségül,

24 és fiaik fele asdódi nyelven beszélt, és nem tudtak héberül, hanem csak valamelyik másik nép nyelvén.

25 Ezért megszidtam és megátkoztam őket. Megvertem közülük néhányat, megtépáztam őket, majd megeskettem őket Istenre: Ne adjátok leányaitokat az ő fiaiknak, és ne vegyetek feleséget fiaitoknak és magatoknak sem az ő leányaik közül.

26 Hát nem ebben vétkezett-e Salamon, Izráel királya? Noha sok népnek nem volt hozzá hasonló királya, akit így szeretett az ő Istene, és királlyá tette őt Isten egész Izráel fölött, őt is bűnre vitték az idegen asszonyok.

27 Most rólatok is azt kell hallani, hogy elkövetitek mindezt a nagy gonoszságot, és vétkeztek Istenünk ellen, mert idegen asszonyokat vesztek feleségül?!

28 Eljásib főpap fiának, Jójádának az egyik fia a hóróni Szanballat veje volt, ezért elűztem magamtól.

29 Tartsd számon őket, Istenem, mert beszennyezték a papságot és a lévita papság szövetségét.

30 És megtisztítottam őket minden idegentől, és rendtartást szabtam a papoknak és a lévitáknak a maguk dolgaiban;

31 megszabott időnként a fa behordására és az első zsengékre vonatkozóan is. Emlékezzél meg rólam, Istenem, az én javamra!

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .