Pál első levele a korinthusiakhoz

1. fejezet

1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola és Szószthenész, a testvér,

2 Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek mindazokkal együtt, akik bármely helyen segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, aki az ő Uruk és a miénk is.

3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

4 Hálát adok Istennek mindenkor értetek az Isten kegyelméért, amelyet a Krisztus Jézusban adott nektek,

5 hogy mindenben meggazdagodtatok őbenne, minden beszédben és minden ismeretben,

6 amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.

7 Ezért nem is szűkölködtök semmilyen kegyelmi ajándékban, várva a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését,

8 aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.

9 Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.

10 Kérlek azonban titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen.

11 Mert, testvéreim, Khloé embereitől megtudtam, hogy viszályok vannak közöttetek.

12 Arról beszélek, hogy közöttetek mindenki ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én pedig Krisztusé.

13 Hát Krisztus részekre osztható? Vagy Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevére kereszteltettetek meg?

14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Kriszpuszt és Gájuszt,

15 nehogy valaki azt mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.

16 Megkereszteltem még Sztefanász házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valaki mást is kereszteltem volna.

17 Mert Krisztus nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem szólásban való bölcsességgel, hogy Krisztus keresztje ne legyen hiábavaló.

18 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Isten ereje.

19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét elvetem.

20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde bolondsággá tette Isten e világ bölcsességét?

21 Mert miután az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által Istent, tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket.

22 Mert egyfelől a zsidók jelt kérnek, másfelől a görögök bölcsességet keresnek.

23 Mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan botránkozás, a pogányoknak pedig bolondság,

24 ámde maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek is Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.

25 Mert Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és Isten erőtlensége erősebb az embereknél.

26 Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim, hogy nem sokan vagytok bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek.

27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket,

28 és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse,

29 hogy senki ne dicsekedjék őelőtte.

30 De általa ti a Krisztus Jézusban vagytok, aki Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul lett nekünk,

31 hogy amint meg van írva: Aki dicsekszik, az az Úrban dicsekedjék.

2. fejezet

1 Én is, amikor hozzátok mentem, testvéreim, nem úgy mentem, hogy nagy ékesszólással vagy bölcsességgel hirdessem nektek Isten bizonyságtételét.

2 Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.

3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg nálatok.

4 Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző beszéde volt, hanem lélek és erő felmutatása,

5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

6 Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk, ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét,

7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.

8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte meg, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát.

9 Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek.

10 Nekünk azonban Isten kijelentette a Lélek által, mert a Lélek mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is.

11 Mert ki ismeri az emberek közül az ember gondolatait, ha nem ha az ember lelke, amely őbenne van? Ugyanígy az Isten gondolatait sem ismeri senki, csak az Isten Lelke.

12 Mi pedig nem e világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk.

13 Ezeket hirdetjük is, de nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szentlélek tanít, lelkiekhez lelkieket szabva.

14 A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok neki, nem képes megérteni sem, mivel azt lelki módon kell megítélni.

15 A lelki ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítélheti meg.

16 Mert ki érte fel az Úr értelmét, hogy oktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

3. fejezet

1 Testvéreim, én azonban nem beszélhettem veletek úgy, mint lelkiekkel, csak mint testiekkel, mint Krisztusban kisdedekkel.

2 Tejet adtam nektek, nem pedig kemény eledelt, mert még nem bírtátok volna el, sőt még most sem bírjátok el,

3 mert még testiek vagytok. Mert amikor irigykedés, versengés van közöttetek, vajon nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?

4 Mert amikor az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik meg: „Én Apollósé”; nem emberi módon viselkedtek?

5 Hát kicsoda Apollós, és kicsoda Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek, ahogy az Úr adta mindegyiknek.

6 Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést.

7 Azért sem a plántáló, sem az öntöző nem számít, csak a növekedést adó Isten.

8 A plántáló és az öntöző egyek, de mindegyik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint.

9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint mint bölcs építőmester alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá!

11 Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus.

12 Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít erre az alapra,

13 mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, mert az a nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és hogy kinek milyen a munkája, azt a tűz teszi próbára.

14 Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat kap.

15 Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mint aki tűzön ment át.

16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?

17 Ha valaki Isten templomát megrontja, megrontja azt Isten. Mert az Isten temploma szent, ezek vagytok ti.

18 Senki se csapja be magát. Ha közületek valaki bölcsnek gondolja magát ezen a világon, legyen bolonddá, hogy bölccsé lehessen.

19 Mert e világ bölcsessége bolondság Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.

20 És ismét: Ismeri az Úr a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.

21 Azért senki se dicsekedjék emberekkel. Mert minden a tiétek:

22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők, minden a tiétek.

23 Ti pedig Krisztuséi vagytok, és Krisztus Istené.

4. fejezet

1 Úgy tekintsenek ránk az emberek, mint Krisztus szolgáira és Isten titkainak sáfáraira.

2 A sáfároktól pedig egyébként azt várják el, hogy mindegyik hűségesnek bizonyuljon.

3 Számomra egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy ti miképpen ítéltek felőlem, vagy hogy egy polgári bíróság hogyan teszi ezt, sőt magam sem ítélem meg magamat.

4 Én ugyan semmit sem tudok magam ellen felhozni, de ez még nem tesz igazzá, ugyanis az Úr az, aki megítél engem.

5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja a dicséretet.

6 Testvéreim, ezeket értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy rajtunk tanuljátok meg, ami meg van írva: Senki se fuvalkodjék fel, kérkedve az egyikkel a másik ellen.

7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

8 Mert már beteltetek, már meggazdagodtatok, nélkülünk uralomra jutottatok. Bár csakugyan uralomra is jutottatok volna, hogy veletek együtt mi is uralkodhatnánk.

9 Mert úgy vélem, hogy Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mint akiket halálra szántak, mert látványosságára lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek is.

10 Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban, mi erőtlenek, ti pedig erősek, ti megbecsültek, mi pedig megvetettek.

11 Mind ez ideig éhezünk is, szomjazunk is, ruhánk sincs, bántalmakat szenvedünk, hajléktalanok is vagyunk,

12 tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk is. Amikor szidalmaznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, eltűrjük,

13 amikor rágalmaznak, kedvesen válaszolunk, szinte a világ szemétjévé lettünk, mindenek söpredékévé egész mostanáig.

14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szeretett gyermekeimet intelek benneteket.

15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de atyátok nincs sok, mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által.

16 Kérlek tehát titeket, legyetek az én követőim.

17 Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki eszetekbe juttatja nektek az én utaimat Krisztusban, ahogy mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.

18 De egyesek úgy felfuvalkodtak, mintha nem is készülnék hozzátok.

19 Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok, és megismerem majd a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.

20 Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.

21 Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

5. fejezet

1 Mindenesetre az a hír járja, hogy paráznaság van köztetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sincs, hogy valaki apjának feleségével él.

2 Ti pedig kérkedtek, pedig szomorkodnotok kellene és kivetni közületek azt, aki ezt a dolgot tette.

3 Mert én, aki testben ugyan távol, de lélekben jelen vagyok köztetek, mint jelenlevő már ítéletet hoztam afelett, aki így cselekedett.

4 Ti és az én lelkem együtt, a mi Urunk Jézus nevében és a mi Urunk Jézus hatalmával

5 átadjuk az ilyet a Sátánnak a test veszedelmére, hogy a lélek megtartasson az Úrnak ama napján.

6 Nem jó a ti dicsekedésetek. Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?

7 Takarítsátok ki azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott.

8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalanságával.

9 Levelemben megírtam nektek, hogy paráznákkal ne tartsatok kapcsolatot.

10 De nem általában e világ paráznáival vagy kapzsijaival vagy rablóival vagy bálványimádóival, mert hiszen akkor ki kellene mennetek e világból.

11 Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szitkozódó vagy részeges vagy rabló. Az ilyennel még együtt se egyetek.

12 Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül lévők felett ítélkezzem? Nemde ti is a belül levők felett ítélkeztek?

13 A kívül lévőket pedig majd Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül!

6. fejezet

1 Hogyan képes valaki közületek a hitetlenek előtt törvénykezni és nem a szentek előtt, ha peres ügye van a másikkal?

2 Nem tudjátok, hogy a szentek a világot fogják megítélni? És ha ti ítélitek meg a világot, talán méltatlanok lennétek a jelentéktelenebb ügyekben való ítéletekre?

3 Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni? Mennyivel inkább a mindennapi élet dolgait!

4 Azért ha a mindennapi élet dolgaiban pereskedtek, azokat ültetitek a bírói székbe, akik a gyülekezetben a legkevésbé számítanak?

5 Megszégyenítésetekre mondom. Hát nincs köztetek egy bölcs ember sem, aki ítélkezhetne a testvérek között?

6 Hanem testvér a testvérrel pereskedik, méghozzá hitetlenek előtt?

7 Egyáltalán már az is nagy gyarlóság, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem viselitek el inkább a kárt?

8 Sőt ti okoztok sérelmet és kárt, mégpedig testvéreteknek.

9 Vagy nem tudjátok, hogy az igazságtalanok nem fogják örökölni Isten országát? Ne tévelyegjetek! Mert sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalankodók,

10 sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem szitkozódók, sem rablók nem fogják örökölni Isten országát.

11 Pedig ilyenek is voltak közöttetek, de megmosattatok, megszentelődtetek és megigazultatok az Úr Jézus nevében és a mi Istenünk Lelke által.

12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.

13 Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Isten pedig ezt is, és azt is eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak és az Úr a testnek.

14 Isten pedig az Urat is feltámasztotta, és erejével minket is feltámaszt.

15 Nem tudjátok, hogy testetek a Krisztus tagja? Leszakítsam hát Krisztus tagjait, és egy parázna tagjaivá tegyem? Semmiképpen!

16 Avagy nem tudjátok, hogy aki paráznával egyesül, egy test vele? Mert – az Írás szerint – ők ketten egy testté lesznek.

17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele.

18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.

19 Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentlélek temploma, amelyet Istentől kaptatok, és nem a magatokéi vagytok?

20 Mert áron vétettetek meg, dicsőítsétek azért Istent a ti testetekben.

7. fejezet

1 Amik felől pedig írtatok nekem, jó a férfinak asszonyt nem illetni.

2 De a paráznaság miatt minden férfinak saját felesége legyen, és minden asszonynak saját férje.

3 A férj teljesítse házassági kötelességét a felesége iránt, hasonlóképpen a feleség is a férje iránt.

4 A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje, hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.

5 Ne fosszátok meg magatoktól egymást, hacsak nem közös megegyezéssel bizonyos ideig, hogy az imádkozásra jusson időtök, de azután ismét legyetek együtt, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat nem tudjátok megtartóztatni.

6 Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolatként.

7 Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.

8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is.

9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.

10 A házasoknak pedig azt rendelem – nem én, hanem az Úr –, hogy az asszony ne váljék el férjétől.

11 Ha mégis elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férj se bocsássa el a feleségét.

12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha egy testvérnek hitetlen felesége van, és ez vele akar élni, ne bocsássa el azt.

13 És amelyik asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar élni, ne bocsássa el a férjét.

14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve az ő felesége révén, és a hitetlen asszony meg van szentelve az ő férje révén, mert különben a gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.

15 Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el, mert az ilyen dolgokban a férfi vagy az asszony nincs szolgaság alá vetve, hiszen Isten békességre hívott el minket.

16 Mert mit tudod, te asszony, hogy megmentheted-e a férjedet; vagy mit tudod, te férfi, hogy megmentheted-e a feleségedet?

17 Különben mindenki úgy éljen, amint neki az Úr adta, ahogyan Isten őt elhívta. Én minden gyülekezetben így rendelkezem.

18 Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el! Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül.

19 A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, hanem Isten parancsolatainak a megtartása számít.

20 Ki-ki amely állapotban elhívatott, abban maradjon.

21 Szolgaként hívattál el? Ne törődj vele! De ha szabad lehetsz, inkább élj azzal.

22 Mert az Úrban elhívott szolga az Úr szabadosa. Hasonlóképpen aki mint szabad hívatott el, az Krisztus szolgája.

23 Áron vétettetek meg, ne legyetek emberek szolgái.

24 Testvéreim, mindenki abban maradjon meg az Isten előtt, amiben elhívatott.

25 A hajadonok felől nincs ugyan parancsolatom az Úrtól, de véleményt mondok úgy, mint aki irgalmat nyertem az Úrtól, hogy hitelre méltó legyek.

26 Azt gondolom tehát, hogy a bekövetkező szükség miatt jó az embernek úgy maradnia, ahogy van.

27 Feleséghez köttettél? Ne keress elválást! Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget!

28 De ha megnősülsz is, nem vétkezel, és ha férjhez megy is a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban háborúságuk lesz a testben. Én pedig kedveznék nektek.

29 Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert az idő rövidre van szabva. Ezentúl azért akinek van is felesége, úgy legyen, mintha nem volna,

30 és aki sír, mintha nem sírna, és aki örül, mintha nem örülne, és aki vásárol, mintha semmije sem lenne,

31 és aki él a világgal, mint aki nem élne vele, mert elmúlik e világ ábrázata.

32 Azt szeretném pedig, hogy gond nélkül legyetek. A nőtlen embernek az Úr dolgaira van gondja, arra, hogyan tessék az Úrnak.

33 A házasembernek pedig a világ dolgaira van gondja, arra, hogy hogyan tessék a feleségének,

34 és élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaira visel gondot, arra, hogy szent legyen mind testében, mind lelkében, aki pedig férjhez ment, a világiakra visel gondot, hogy hogyan tessék a férjének.

35 Ezt pedig javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak benneteket, hanem hogy illendőképpen, állhatatosan és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.

36 De ha valaki azt gondolja, hogy szégyen, ha hajadon leánya virágzó idejét múlja, és meg kell tennie, hát tegye, amit akar; nem vétkezik, adja férjhez.

37 Aki pedig eltökélte szívében, és a szükség nem kényszeríti, és hatalma van saját akarata fölött, és szívében úgy döntött, hogy megtartja hajadon leányát, jól teszi.

38 Azért aki férjhez adja, az is jól teszi, de aki nem adja férjhez, még jobban teszi.

39 Az asszonyt törvény köti, amíg a férje él, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.

40 De véleményem szerint boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is Isten Lelke van.

8. fejezet

1 Ami a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.

2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy ismer valamit, az még nem ismerte meg úgy, ahogyan ismernie kell.

3 De ha valaki szereti az Istent, azt ismeri az Isten.

4 Tehát ami a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.

5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, mint ahogy sok isten és sok úr van,

6 mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, és mi is érte vagyunk, és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.

7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek annyira hozzászoktak a bálványokhoz, hogy a húst mindmáig bálványáldozatként eszik, és lelkiismeretük, mivelhogy erőtlen, beszennyeződik.

8 Az étel nem tesz minket kedvessé Isten előtt, mert ha nem eszünk, nem veszítünk semmit, és ha eszünk, nem nyerünk semmit.

9 De vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságotok valamiképpen botránkozására ne legyen az erőtleneknek!

10 Mert ha valaki meglát téged, akinek ismerete van, hogy a bálványtemplomban vendégeskedsz, annak a lelkiismerete, mivelhogy erőtlen, nemde felbátorodik, hogy megegye a bálványáldozatot?

11 És a te ismereted miatt elvész a te erőtlen testvéred, akiért Krisztus meghalt.

12 Amikor pedig a testvérek ellen így vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsebzitek, Krisztus ellen vétkeztek.

13 Azért ha az étel botránkoztatja meg az én testvéremet, inkább sosem eszem húst, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.

9. fejezet

1 Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok ti az Úrban?

2 Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert ti vagytok apostolságom pecsétje az Úrban.

3 Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik vádolnak engem.

4 Nincs jogunk ahhoz, hogy együnk és igyunk?

5 Nincs jogunk ahhoz, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol és az Úr testvérei és Kéfás?

6 Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk, hogy ne dolgozzunk?

7 Ki katonáskodik a maga zsoldján? Ki ültet úgy szőlőt, hogy nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legeltet úgy nyájat, hogy nem iszik a nyáj tejéből?

8 Csak emberi módon mondom ezeket? Nemde ezt mondja a törvény is?

9 Mert Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd be a nyomtató ökör száját. Talán csak az ökrökre van Istennek gondja?

10 Nemde ránk való tekintettel mondja mindezt? Mert miértünk íratott meg, hogy aki szánt, annak reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel teszi, hogy részesedik a termésből.

11 Ha mi nektek lelkieket vetettünk, nagy dolog az, ha testi javaitokat aratjuk?

12 Ha másoknak joguk van ehhez, mennyivel inkább nekünk? De mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, hanem mindent eltűrünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé.

13 Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a szent helyről táplálkoznak, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárról részesednek?

14 Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek.

15 De én ezek közül eggyel sem éltem. De nem azért írtam ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nekem meghalnom, semhogy valaki a dicsekvésemet megüresítse.

16 Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mert belső kényszer hajt. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!

17 Mert ha önként teszem ezt, jutalmam van, ha pedig nem önszántamból, akkor sáfársággal bíztak meg.

18 Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásomban ingyenessé teszem az evangéliumot, és nem élek vissza az evangéliumhoz kapcsolódó jogommal.

19 Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, mégis mindenki szolgájává lettem, hogy minél többeket megnyerjek.

20 A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg, a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá – bár én magam nem vagyok a törvény alatt –, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem,

21 a törvény nélkül valóknak törvény nélkülivé – noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy a törvény nélkülieket megnyerjem.

22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.

23 Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.

24 Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyer jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.

25 Azok pedig, akik részt vesznek a versenyben, mindenben önmegtartóztatók. Ők azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.

26 Én pedig nem céltalanul futok, és nem úgy viaskodom, mint aki levegőt vagdos,

27 hanem megsanyargatom a testemet, és szolgává teszem, hogy amíg másoknak prédikálok, én magam nehogy alkalmatlanná legyek.

10. fejezet

1 Testvéreim, nem szeretném, ha nem tudnátok, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át,

2 és mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben,

3 és mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették,

4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert ittak a lelki kősziklából, amely követte őket, ez a kőszikla pedig Krisztus volt.

5 De többségük elhullott a pusztában, mert Isten nem kedvelte őket.

6 Mindez példa számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak.

7 Bálványimádók se legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leült a nép enni, inni, és felkeltek játszani.

8 Ne is paráználkodjunk, mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egyetlen napon huszonháromezren.

9 Krisztust se kísértsük, amint közülük kísértették némelyek, és elvesztek a kígyók miatt.

10 Ne is zúgolódjatok, amint közülük némelyek zúgolódtak, és elvesztek a pusztító által.

11 Mindezek pedig példaképpen történtek velük, és a mi tanulságunkra írattak meg, akikhez az időknek vége elérkezett.

12 Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.

13 Nem emberi erőn felüli kísértés esett rajtatok, mert Isten hű, és ő nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadja majd, hogy el tudjátok hordozni.

14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!

15 Mint értelmesekhez szólok, ítéljétek meg ti magatok, amit mondok.

16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e?

17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan, mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.

18 Nézzétek meg a test szerint való Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral?

19 Mit mondok ezzel? Netán azt, hogy a bálványáldozat valami, vagy hogy a bálvány valami?

20 Nem, hanem sokkal inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek. Én pedig nem akarom, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.

21 Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát, nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

22 Vagy haragra ingereljük az Urat? Netán erősebbek vagyunk nála?

23 Minden szabad, de nem minden használ, minden szabad, de nem minden épít.

24 Senki se a maga javát keresse, hanem a másét.

25 Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megehettek anélkül, hogy ezt lelkiismereti kérdéssé tennétek,

26 mert az Úré a föld és annak teljessége.

27 Ha valaki meghív titeket a hitetlenek közül, és el akartok menni, mindazt megegyétek, amit elétek hoznak, anélkül hogy ezt lelkiismereti kérdéssé tennétek.

28 De ha valaki azt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeretért.

29 Én azonban nem a ti saját lelkiismeretetekről beszélek, hanem a másikéról. Mert az én szabadságomat miért ítélje meg másnak a lelkiismerete?

30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért ítélnek el engem azért, amiért én hálát adok?

31 Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent Isten dicsőségére tegyetek.

32 Ne botránkoztassátok meg se a zsidókat, se a görögöket, se Isten gyülekezetét.

33 Én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresve a magam hasznát, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.

11. fejezet

1 Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé.

2 Dicsérlek titeket, hogy mindenben emlékeztek rám, és ahogy meghagytam nektek, rendeléseimet megtartjátok.

3 Szeretném, hogy tudjátok, hogy minden férfinak a feje Krisztus, az asszonynak a feje pedig a férfi, a Krisztusnak a feje pedig Isten.

4 Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.

5 Minden asszony pedig, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna.

6 Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, hogyha pedig szégyen az asszonynak megnyiratkozni vagy leborotváltatni a fejét, akkor fedje be.

7 Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő az Isten képe és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége.

8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.

9 Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.

10 Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselnie a fején, az angyalok miatt.

11 Mindenesetre az Úrban férfi sincs asszony nélkül, asszony sincs férfi nélkül.

12 Mert amint az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által, az egész pedig Istentől.

13 Magatokban ítéljétek meg: Illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?

14 Nemde maga a természet is arra tanít-e titeket, hogy szégyen a férfinak, ha hosszú hajat növeszt?

15 Az asszonynak pedig ékesség, ha hosszú haja van, mert a haj fátyolként adatott neki.

16 Ha pedig valaki vitatkozni akar, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem Isten gyülekezeteinek.

17 Ezt rendelem el, és nem dicsérlek benneteket, mivel nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.

18 Mert először is, amikor összegyűltök a gyülekezetben, úgy hallom, hogy szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem,

19 mert szükséges, hogy meghasonlások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek.

20 Amikor tehát összegyűltök egy helyen, nem az úrvacsorával éltek,

21 mert mindenki a maga vacsoráját veszi elő az evésnél, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.

22 Hát nincsenek házaitok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy az Isten gyülekezetét vetitek meg, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.

23 Mert én az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, vette a kenyeret,

24 hálát adva megtörte, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely tiértetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

25 Hasonlóképpen a poharat is vette, miután vacsorált, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isztok e pohárból, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.

27 Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy iszik az Úr poharából, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

28 Vizsgálja meg azért az ember magát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a pohárból,

29 mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik magának.

30 Ezért van köztetek sok erőtlen és beteg, és halnak meg sokan.

31 Mert ha mi magunk elítélnénk magunkat, nem esnénk ítélet alá.

32 De amikor az Úr ítél meg minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk.

33 Azért, testvéreim, amikor összegyűltök az evésre, várjátok meg egymást.

34 Ha pedig valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többi dologról majd akkor rendelkezem, amikor hozzátok megyek.

12. fejezet

1 Testvéreim, nem akarom, hogy a lelki ajándékokra nézve tudatlanok legyetek.

2 Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, mint vezettek titeket a néma bálványokhoz.

3 Mert tudjátok meg, hogy senki sem mondja Jézust átkozottnak, aki Isten Lelke által szól, és senki sem mondhatja, hogy Jézus Úr, hanem csak a Szentlélek által.

4 A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.

5 A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.

6 És különbség van az erők megnyilvánulásában is, de ugyanaz az Isten, aki mindenben és mindenkiben megmutatja erejét.

7 A Lélek megnyilvánulását mindenki azért kapja, hogy használjon vele.

8 Az egyik ugyanis a bölcs beszédet kapja a Lélek által, a másik pedig az ismeret beszédét ugyanazon Lélek szerint;

9 egyik a hitet ugyanazon Lélek által, a másik pedig a gyógyítás ajándékait egyazon Lélek által;

10 némelyik a csodatévő erőket, némelyik meg a prófétálást, némelyik a lelkek megítélését, a másik a nyelvek nemeit vagy pedig a nyelvek magyarázását.

11 De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, úgy osztva szét mindenkinek, ahogyan akarja.

12 Mert amint a test egy, és sok tagja van, az egy test tagjai pedig – noha sokan vannak – mégis mind egy testet alkotnak, úgy a Krisztus is.

13 Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok vagyunk, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.

14 Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.

15 Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való”, vajon akkor nem lenne a testből való?

16 És ha a fül ezt mondaná: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a testből való”, vajon nem a testből való volna-e?

17 Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás?

18 Márpedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogy akarta.

19 Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test?

20 Így ugyan sok a tag, de egy a test.

21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem.”

22 Sőt inkább: a test gyengébbnek látszó tagjaira igen nagy szükség van,

23 és amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartjuk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek,

24 amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. Mert Isten úgy szerkesztette egybe a testet, hogy az alábbvalónak nagyobb tisztességet adott,

25 nehogy meghasonlás legyen a testben, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról.

26 Ha szenved egy tag, mindegyik tag vele szenved, ha dicsőségben részesül egy tag, mindegyik tag vele örül.

27 Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.

28 Isten pedig az egyházban némelyeket először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul rendelt; azután adott csodatevő erőket, azután a gyógyítás kegyelmi ajándékait, gyámolítókat, vezetőket és a különféle nyelveket.

29 Mindnyájan apostolok? Vagy mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? Vagy mindenkiben vannak csodatévő erők?

30 Avagy mindnyájuknak van gyógyításra való ajándékuk? Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan meg tudják azt magyarázni?

31 Törekedjetek azért értékesebb kegyelmi ajándékokra. És ezenfelül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.

13. fejezet

1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom.

2 És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok.

3 És ha szétosztom is minden vagyonomat, és testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen bennem, semmi hasznom abból.

4 A szeretet hosszútűrő, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,

5 nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt,

6 nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.

7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

8 A szeretet soha nem fogy el. De legyenek bár prófétálások, eltöröltetnek; vagy akár nyelveken szólás, megszűnik; vagy akár ismeret, eltöröltetik.

9 Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk:

10 amikor pedig eljön a tökéletes, a töredékes eltöröltetik.

11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy ítéltem, mint gyermek, miután pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy ismerek majd, ahogy én is megismertettem.

13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

14. fejezet

1 Törekedjetek a szeretetre, és buzgón kívánjátok a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok.

2 Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez, mert senki sem érti, hanem lélekben szól titkos dolgokat.

3 Aki pedig prófétál, emberekhez szól, épülésre, vigasztalásra és bátorításra.

4 Aki nyelveken szól, önmagát építi, de aki prófétál, a gyülekezetet építi.

5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább azt, ha prófétálnátok, mert nagyobb, aki prófétál, mint aki nyelveken szól, kivéve, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.

6 Ha pedig hozzátok megyek, és nyelveken szólok, testvéreim, mit használok nektek, ha nem szólok hozzátok kijelentésben vagy ismeretben vagy prófétálásban vagy tanításban?

7 Hiszen ha az élettelen hangszer – legyen akár fuvola, akár lant – nem ad megkülönböztethető hangokat, hogyan ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy pengetnek?

8 Mert ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki készül a harcra?

9 Így van veletek is, ha nem érthető nyelven beszéltek: hogyan értik meg, amit mondotok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.

10 Olyan sokféle nyelv van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.

11 De ha nem ismerem a szó jelentését, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.

12 Ezért ti is, mivel törekedtek a lelki ajándékokra, a gyülekezet építését keressétek, hogy gyarapodjatok.

13 Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is magyarázza.

14 Mert ha nyelveken imádkozom, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.

15 Akkor mit tegyek? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.

16 Mert ha lélekkel áldasz, az ott levő avatatlan hogyan mond majd áment a te hálaadásodra, ha nem tudja, mit beszélsz?

17 Mert te ugyan szépen adsz hálát, de más nem épül abból.

18 Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni,

19 de a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólni az értelmemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.

20 Testvéreim, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, viszont a rosszban gyermekek legyetek, a gondolkozásban pedig érettek.

21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegenek ajkával szólok ehhez a néphez, és így sem fognak hallgatni rám azt mondja az Úr.

22 A nyelvek tehát jelül vannak, de nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

23 Ha tehát az egész gyülekezet összejön, és mindnyájan nyelveken szólnak, és bemennek az avatatlanok vagy hitetlenek, nemde azt fogják mondani, hogy őrjöngtök?

24 De ha mindnyájan prófétálnak, és bemegy egy hitetlen vagy avatatlan, az mindenkitől feddésben és ítéletben részesül,

25 és így szívének titkai nyilvánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, hirdetve, hogy bizonnyal Isten lakik köztetek.

26 Mit mondjunk ezek után, testvéreim? Amikor összegyűltök, mindenkinek van zsoltára, tanítása, kijelentése, nyelveken szólása és annak magyarázata. Minden épülésre legyen.

27 Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után, és egy magyarázza meg.

28 Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak magának szóljon és Istennek.

29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg.

30 De ha közben egy másik ott ülő kap kijelentést, az előbbi hallgasson el.

31 Mert mindnyájan prófétálhattok egyenként, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást nyerjen.

32 A prófétalelkek pedig engednek a prófétáknak.

33 Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogy a szentek minden gyülekezetében,

34 úgy nálatok is az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogy a törvény is mondja.

35 Ha pedig tanulni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert illetlen dolog az asszonynak szólni a gyülekezetben.

36 Vajon tőletek indult ki Isten beszéde, vagy egyedül hozzátok jutott el?

37 Ha valaki azt gondolja, hogy ő próféta vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy amiket nektek írok, azok az Úr rendeletei.

38 És ha valaki ezt nem ismeri el, azt sem fogják elismerni.

39 Testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.

40 Minden ékesen és jó rendben történjék.

15. fejezet

1 Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, melyben álltok is,

2 amely által üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.

3 Mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,

4 és hogy eltemették, és hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,

5 és hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek.

6 Majd megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, némelyek azonban elaludtak,

7 azután megjelent Jakabnak, azután az összes apostolnak,

8 végül mindenki után, mint egy torzszülöttnek, nekem is megjelent.

9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.

10 De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és a hozzám való kegyelme nem volt hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

11 Tehát akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.

12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondhatják köztetek néhányan, hogy nincs halottak feltámadása?

13 Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel.

14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.

15 Sőt az Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mivel az Isten ellen tettünk bizonyságot, hogy feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.

16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.

17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.

18 Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban aludtak el.

19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

20 Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.

21 Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.

22 Mert amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki megelevenedik.

23 Mindenki a maga rendje szerint. Az első zsenge Krisztus, azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.

24 Azután jön a vég, amikor átadja az országot az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.

25 Mert addig kell uralkodnia, amíg minden ellenségét lába alá nem veti.

26 Utolsó ellenségként a halált törli el.

27 Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.

28 Amikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben.

29 Különben mit tesznek azok, akik a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?

30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden órában?

31 Naponként a halál révén állok, ami oly igaz, testvéreim, mint az, hogy ti dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!

33 Ne tévelyegjetek! A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság.

34 Józanodjatok ki és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent, ezt megszégyenítésetekre mondom.

35 De kérdezhetné valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek elő?

36 Balgatag! Amit elvetsz, nem kel életre, míg meg nem hal,

37 és abban, amit elvetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, talán búzáét vagy valami másét.

38 Isten pedig testet ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak az ő saját testét.

39 Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatok teste, más a madarak teste, és más a halaké.

40 És vannak mennyei testek és földi testek, de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

41 Más a nap dicsősége, és más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége, mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

42 Így van a halottak feltámadásával is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban,

43 elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben, elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.

44 Elvettetik az érzéki test, feltámasztatik a lelki test. Ha van érzéki test, akkor van lelki is.

45 Így is van megírva: Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett, az utolsó Ádám megelevenítő Lélekké.

46 De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

47 Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való.

48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.

49 És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is.

50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

51 Íme, titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

54 Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az az ige, amely meg van írva: A diadal elnyelte a halált.

55 Halál, hol a te diadalmad? Halál, hol a te fullánkod?

56 A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.

57 De hála Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

58 Azért, szeretett testvéreim, legyetek eltökéltek, rendíthetetlenek, mindenkor buzgólkodva az Úr dolgában, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.

16. fejezet

1 Ami a szentek számára való gyűjtést illeti, ti is úgy cselekedjetek, amint azt Galácia gyülekezeteinek rendeltem.

2 A hét első napján mindegyikőtök tegye félre magánál, amit jószántából összegyűjtött, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.

3 Amikor pedig megérkezem, akiket alkalmasnak találtok, ajánlólevéllel elküldöm, hogy ajándékotokat elvigyék Jeruzsálembe.

4 Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek.

5 Hozzátok pedig akkor megyek, ha átkeltem Macedónián, mert Macedónián át vezet az utam.

6 De nálatok esetleg ott is maradok, vagy ott is telelek, hogy ti indítsatok útra, ahova megyek.

7 Mert nemcsak éppen átutazóban akarlak látni benneteket, hanem remélem, hogy egy ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi.

8 Efezusban pedig pünkösdig maradok,

9 mert nagy és ígéretes munkára nyílt kapu előttem, de az ellenség is sok.

10 Ha pedig megérkezik Timóteus, legyen rá gondotok, hogy bátorságos maradása legyen nálatok, mert az Úr munkáját végzi ő is, mint én.

11 Tehát senki se nézze le, hanem indítsátok útnak békességgel, hogy hozzám jöjjön, mert várom a testvérekkel együtt.

12 Ami pedig Apollós testvért illeti, igen kértem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, ő azonban semmiképpen sem akart most elmenni, de majd elmegy, mihelyt alkalom adódik.

13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!

14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!

15 Kérlek pedig titeket, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy Sztefanász házanépe Akhája zsengéje, és a szentek szolgálatára szánták magukat,

16 hogy ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek és mindenkinek, aki velük szolgál és fáradozik.

17 Örülök Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz megérkezésének, mert hiányotokat ők pótolják.

18 Mert felüdítették lelkemet és a tiéteket is. Becsüljétek meg az ilyeneket!

19 Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei, sokszor köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő gyülekezettel együtt.

20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal.

21 A köszöntést én, Pál, a saját kezemmel írom.

22 Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott! Maranatha.

23 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme veletek!

24 Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Ámen.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .