Pál első levele a thesszalonikaiakhoz

1. fejezet

1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a thesszalonikai gyülekezetnek, Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: Kegyelem nektek és békesség.

2 Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban.

3 Szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk előtt hitetek munkáját, szeretetetek fáradozását és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való reménységetek állhatatosságát.

4 Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok,

5 mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes meggyőződéssel, amint tudjátok is, hogy milyenek voltunk közöttetek, tiértetek.

6 És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadva az igét sokféle szorongattatás között, a Szentlélek örömével,

7 úgyhogy minden hívő számára példaképpé lettetek Macedóniában és Akhájában.

8 Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában csendült ki tőletek az Úr beszéde, hanem mindenhol híre ment Istenbe vetett hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról bármit is mondanunk.

9 Mert azok maguk hirdetik felőlünk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és miként fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,

10 és várjátok az ő Fiát a mennyből, Jézust, akit feltámasztott a halottak közül, és aki megszabadít minket az eljövendő haragtól.

2. fejezet

1 Ti magatok is tudjátok, testvéreim, hogy hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló,

2 hanem amint tudjátok, noha előbb szenvedés és bántalmazás ért bennünket Filippiben, bátorságot merítettünk Istenünktől, hogy nektek is hirdessük az Isten evangéliumát sok tusakodással.

3 Mert a mi buzdításunk nem hitegetésből van, nem is tisztátalanságból, sem nem álnokságból,

4 hanem mint akiket Isten kipróbált, hogy ránk bízza az evangéliumot, s úgy szólunk, mint akik nem az emberek tetszését keressük, hanem az Istenét, aki megvizsgálja szívünket.

5 Mert nem léptünk fel soha hízelgő beszéddel, amint tudjátok, sem leplezett kapzsisággal – Isten a tanúnk –,

6 s nem kerestünk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.

7 Bár tekintéllyel léphettünk volna fel, mint Krisztus apostolai, mégis szelídek voltunk közöttetek, mint a gyermekét dajkáló anya.

8 Ennyire megkedveltünk titeket, és készek voltunk közölni veletek nemcsak az Isten evangéliumát, hanem a magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek.

9 Bizonyára emlékeztek, testvéreim, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre, mert éjjel-nappal munkálkodtunk, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát, hogy senkit meg ne terheljünk közületek.

10 Ti vagytok rá a tanúk és Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk közöttetek, akik hisztek.

11 Azt is tudjátok, hogy úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként benneteket, mint az apa a gyermekeit,

12 és kérve kértünk, hogy Istenhez méltó módon éljetek, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.

13 Azért pedig szüntelen hálát adunk Istennek, hogy amikor befogadtátok az Isten általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valóban az, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek.

14 Mert ti, testvéreim, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanazt szenvedtétek el ti is saját honfitársaitoktól, mint ők a zsidóktól,

15 akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, és minket is üldöznek, és Istennek nem tetszenek, és minden ember ellenségei.

16 Bennünket pedig akadályoznak abban, hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek, és így teszik teljessé mindenkor bűneiket, de végül utolérte őket az Isten haragja.

17 Mi pedig, testvéreim, miután rövid időre elszakadtunk tőletek külsőleg, de szívünkben nem, mert annál inkább, nagy vágyakozással igyekszünk, hogy szemtől szemben láthassunk titeket.

18 Mert egyszer is, másszor is el akartunk menni hozzátok, kiváltképpen én, Pál, de megakadályozott minket a Sátán.

19 Mert ki a mi reménységünk, örömünk és dicsekvésünk koronája, ha nem ti a mi Urunk Jézus előtt az ő eljövetelekor?

20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

3. fejezet

1 Ezért amikor már nem várhattunk tovább, jónak láttuk, hogy egyedül maradjunk Athénban,

2 és elküldtük Timóteus testvérünket és Isten szolgáját a Krisztus evangéliumában, hogy megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben,

3 hogy senki meg ne tántorodjék e szorongattatások között, mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.

4 Mert amikor nálatok voltunk, előre megmondtuk nektek, hogy szorongattatásnak leszünk kitéve; ez meg is történt, amint tudjátok.

5 Azért én is, mivelhogy már nem várhattam tovább, elküldtem hozzátok, hogy megtudjak valamit hitetekről, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavalóvá a fáradozásunk.

6 De most megérkezett hozzánk Timóteus tőletek, jó hírt hozott hitetekről és szeretetetekről és arról, hogy jó emlékezetben tartotok minket mindenkor, és látni kívántok minket, miként mi is titeket.

7 Ezért, testvéreim, minden szorongattatásunk és szükségünk mellett is, a ti hitetek által megvigasztalódtunk veletek kapcsolatban,

8 mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Úrban.

9 Mert milyen hálával is fizethetünk Istennek értetek mindazért az örömért, amelylyel örvendezünk miattatok Istenünk előtt,

10 amikor éjjel-nappal buzgón esedezünk azért, hogy megláthassuk arcotokat, és kipótolhassuk azt, ami még hiányzik a hitetekből.

11 De maga az Isten, a mi Atyánk és a mi Urunk, Jézus egyengesse utunkat hozzátok!

12 Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségessé az egymás és a mindenki iránti szeretetben, mint ahogy mi is vagyunk irántatok.

13 Erősítse meg a szíveteket feddhetetlen szentségben Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljön a mi Urunk, Jézus minden szentjével együtt.

4. fejezet

1 Továbbá kérünk és intünk titeket, testvéreim az Úr Jézusban, hogy amint tőlünk tanultátok, hogy miképpen kell Istennek tetsző módon élnetek, amint így is éltek, abban egyre gyarapodjatok.

2 Hiszen tudjátok, milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus által.

3 Mert ez Isten akarata, a ti megszentelődésetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok,

4 hogy mindegyikőtök szentül és tisztán őrizze meg testét,

5 nem szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent,

6 és hogy senki ne legyen szertelen, és ne károsítsa meg valamely dologban a testvérét, mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint előbb is mondtuk nektek, és bizonyságot tettünk róla.

7 Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket Isten.

8 Aki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is adta nekünk.

9 A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, mert titeket Isten tanított meg arra, hogy egymást szeressétek,

10 és gyakoroljátok is azt minden testvér iránt egész Macedóniában. Kérünk is titeket, testvéreim, hogy mindinkább bővölködjetek ebben,

11 és becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, a magatok dolgával törődjetek, és tulajdon kezetekkel munkálkodjatok, ahogyan rendeltük nektek,

12 és a kívül lévőkkel illő módon viselkedjetek, és ne szoruljatok rá senkire.

13 Nem akarom továbbá, testvéreim, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.

14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, ugyanúgy Isten Jézus által, vele együtt előhozza azokat, akik elaludtak.

15 Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.

16 Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak,

17 azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.

18 Azért hát vigasztaljátok egymást ezekkel a beszédekkel.

5. fejezet

1 Az időkről és időpontokról pedig, testvéreim, nem szükséges írnom nektek,

2 mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.

3 Mert amikor ezt mondják: „Békesség és biztonság”, akkor tör rájuk hirtelen a végveszély, mint a szülési fájdalom a várandós asszonyra, és már nem menekülnek meg.

4 De ti, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lepne meg.

5 Ti mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem pedig a sötétségé!

6 Ne aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.

7 Mert akik alszanak, éjjel alszanak, és akik részegek, éjjel részegednek meg.

8 Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk mértékletesek, öltsük fel a hit és szeretet páncélját és sisak gyanánt az üdvösség reménységét.

9 Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által,

10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk.

11 Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.

12 Kérünk titeket, testvéreim, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket;

13 munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel. Éljetek egymással békességben!

14 Kérünk titeket, testvéreim, hogy intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a csüggedteket, gyámolítsátok az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkivel.

15 Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor jóra törekedjetek egymás iránt és mindenki iránt!

16 Mindenkor örüljetek!

17 Szüntelen imádkozzatok!

18 Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.

19 A Lelket ki ne oltsátok!

20 A prófétálást ne vessétek meg!

21 Mindent vizsgáljatok meg és ami jó, azt tartsátok meg!

22 Őrizkedjetek mindentől, ami gonosznak látszik!

23 Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestül, és őrizze meg a ti egész valótokat, mind lelketeket, mind testeteket feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

24 Hű az, aki elhívott titeket, és ő meg is cselekszi azt.

25 Testvéreim, imádkozzatok értünk is.

26 Köszöntsetek minden testvért szent csókkal.

27 Kötelezlek titeket az Úrra, hogy olvassátok fel ezt a levelet minden testvér előtt.

28 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek!

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .