Pál levele a rómaiakhoz

1. fejezet

1 Pál, Jézus Krisztus szolgája, elhívott apostol, kiválasztva Isten evangéliuma számára,

2 amelyet előre megígért prófétái által a szent írásokban,

3 az ő Fiáról, aki Dávidtól származott test szerint;

4 a mi Urunk Jézus Krisztusról, aki a szentség Lelke szerint hatalmasan Isten Fiának bizonyult a halálból való feltámadás által.

5 Általa kegyelmet és apostolságot kaptunk, hogy az ő nevében való hit engedelmességére juttassunk el minden népet,

6 akik között ti is Jézus Krisztus elhívottai vagytok.

7 Isten minden szerettének és elhívott szentjeinek, akik Rómában vannak. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

8 Mindenekelőtt hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van.

9 Mert tanúm az Isten, akinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangéliumával, hogy szüntelen megemlékezem rólatok,

10 imádságaimban mindenkor könyörgök, bárcsak egyszer már sikerülne eljutnom hozzátok Isten akaratából.

11 Mert szeretnélek látni benneteket, hogy valami lelki ajándékot adjak nektek, hogy megerősödjetek,

12 azaz hogy egymás hite által – a tiétek meg az enyém által – kölcsönösen erősítsük egymást.

13 Nem akarom, hogy ne tudjátok, testvéreim, hogy sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mind ez ideig megakadályoztattam, hogy köztetek is – éppúgy, mint a többi pogányok között – nyerjek valami lelki gyümölcsöt.

14 Adósa vagyok mind a görögöknek és a barbároknak, mind a bölcseknek és a tudatlanoknak.

15 Amennyire rajtam áll, kész vagyok nektek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.

16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére, zsidónak először, de görögnek is.

17 Mert az Isten igazsága nyilvánul meg abban hitből hitbe, ahogy meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

18 Mert Isten haragja a mennyből megnyilvánul az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják,

19 hiszen ami Istenből megismerhető, nyilvánvaló előttük, mert Isten nyilvánvalóvá tette számukra.

20 Mert ami benne láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva alkotásaiból megérthető és meglátható. Nincs tehát mentség számukra,

21 mert bár Istent megismerték, mégsem dicsőítették Istenként, és hálát sem adtak neki, hanem gondolkozásuk hiábavalóvá lett, és értetlen szívük megsötétedett.

22 Magukat bölcseknek vallva balgává lettek,

23 és az örökkévaló Isten dicsőségét felcserélték mulandó emberek, madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával.

24 Isten azért szívük vágya szerinti tisztátalanságra adta őket, hogy egymás testét megbecstelenítsék,

25 mint akik Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott. Ámen.

26 Isten azért gyalázatos szenvedélyekre adta őket, mert asszonyaik is felcserélték a természetes élést természetellenessel,

27 ugyanígy a férfiak is elhagyták az asszonnyal való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.

28 És mivel nem méltatták Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, ezért Isten méltatlan gondolkozásra adta őket, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek.

29 Tele is vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rosszindulattal;

30 pletykálkodók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, kérkedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek,

31 értetlenek, szószegők, szeretetlenek, irgalmatlanok.

32 Ezek ugyan ismerik Isten végzését, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak megteszik, hanem egyetértenek azokkal, akik ezeket gyakorolják.

2. fejezet

1 Azért nincs mentség számodra, ó, ember, bárki légy, aki ítélkezel, mert amiben a másikat megítéled, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed te is, aki ítélkezel.

2 Tudjuk, hogy az Isten ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek.

3 Vagy azt gondolod, ó, ember, aki elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, holott magad is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd Isten ítéletét?

4 Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem érted, hogy Isten jósága téged megtérésre indít?

5 De te konokságod és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvaló lesz,

6 aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint:

7 azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök életet ad,

8 de a viszálykodóknak, akik nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a hamisságnak engednek, bosszúállással és haraggal.

9 Nyomorúságban és gyötrelemben lesz része minden gonoszt cselekvő ember lelkének, zsidónak először, de görögnek is;

10 ámde dicsőség, tisztesség és békesség illet minden jót cselekvőt, zsidót először, de görögöt is,

11 mert Isten nem személyválogató.

12 Mert akik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el, és akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítéltetnek el.

13 Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok igazulnak meg, akik a törvényt megtartják.

14 Mert amikor a pogányok, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmaguknak törvényük,

15 jelezve, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe; lelkiismeretük és egymást kölcsönösen vádoló vagy mentegető gondolataik is erről tanúskodnak majd

16 azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.

17 De te zsidónak neveztetsz, a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel,

18 és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert a törvényből megtanultad.

19 Meg vagy győződve arról, hogy te a vakok vezetője, a sötétben járók világossága,

20 a balgatagok nevelője és a kiskorúak tanítója vagy, mert tied a törvényben testet öltött ismeret és igazság.

21 Ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-e?

22 Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodsz-e? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy-e?

23 Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével Istent gyalázod-e?

24 Úgy, amint meg van írva: Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között.

25 Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt megszeged, körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.

26 Ha pedig a körülmetéletlen megtartja a törvény parancsolatait, körülmetéletlenségét nemde körülmetélkedésül számítják be neki?

27 És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki az Írás és a körülmetélkedés ellenére törvényszegő vagy.

28 Mert nem az a zsidó, aki külső látszatra az, és a körülmetélés sem az, ami a testen külsőképpen látszik,

29 hanem az a zsidó, aki belsőképpen az, és szívének a Lélek által történő, nem betű szerinti körülmetélése az igazi körülmetélkedés, amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.

3. fejezet

1 Mi előnye van akkor a zsidónak, vagy milyen haszna van a körülmetélkedésnek?

2 Minden tekintetben sok. Mindenekelőtt az, hogy az Isten rájuk bízta az ő beszédeit.

3 De mi van akkor, ha némelyek nem hittek? Vajon azok hitetlensége nem teszi-e hiábavalóvá Isten hűségét?

4 Semmiképpen sem. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, amint meg van írva: Igaznak bizonyulj beszédedben, és győzedelmes légy, amikor vádolnak téged.

5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk Isten igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajon igazságtalan az Isten, ha kiönti ránk haragját? Emberi módon szólok.

6 Semmiképpen sem. Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot?

7 De ha Isten igazsága az én hazugságom által növekedett az ő dicsőségére, akkor miért ítélnek el engem továbbra is mint bűnöst?

8 Ne tegyük akkor inkább a rosszat, hogy abból jó származzék? – amivel minket rágalmaznak is, és egyesek mondogatják, hogy mi így beszélünk, ezért méltán sújt minket az ítélet.

9 Akkor most mi a helyzet? Különbek vagyunk? Semmiképpen sem! Már korábban kimondtuk az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan bűn alatt vannak,

10 amint meg van írva: Nincs egy igaz sem,

11 nincs, aki megértse, nincs, aki keresse Istent.

12 Mindnyájan elhajlottak, valamennyien haszontalanokká lettek. Nincs, aki jót tegyen, nincs egyetlenegy sem.

13 Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel álnokságot szólnak, áspiskígyó mérge van a nyelvük alatt.

14 Szájuk telve átokkal és keserűséggel.

15 Lábuk gyors a vérontásra,

16 romlás és nyomorúság van útjaikon,

17 és a békesség útját nem ismerik.

18 Nincs istenfélelem a szemük előtt.

19 Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, hogy minden száj megnémuljon, és az egész világ Isten ítélete alá kerüljön.

20 Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg előtte, hiszen a törvény csak a bűn felismeréséért van.

21 Most pedig a törvénytől függetlenül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták.

22 Istennek ez az igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által lesz mindazoké, akik hisznek. Mert nincs különbség,

23 mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül,

24 és az ő kegyelméből ingyen igazulnak meg a Krisztus Jézusban való váltság által.

25 Mert Isten őt rendelte engesztelő áldozatul az ő vérében való hit által, hogy megmutassa igazságát, mivel a korábban elkövetett bűnöket elnézte,

26 mert Isten hosszútűrő, és megjelentette igazságát a mostani időben, hogy igaz legyen ő, és megigazítsa azt, aki hisz Jézusban.

27 Hol van tehát a dicsekedés? Ki van zárva. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által.

28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedeteitől függetlenül.

29 Avagy Isten egyedül a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.

30 Mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből és a körülmetéletlent hit által.

31 Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább megerősítjük a törvényt.

4. fejezet

1 Mit mondunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi atyánk, test szerint?

2 Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt.

3 De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám Istennek, és ezt ő igazságul számította be neki.

4 Aki munkálkodik, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem tartozás szerint.

5 Aki azonban nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, annak a hitét számítják be igazságul.

6 Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.

7 Boldogok, akiknek megbocsáttattak hamisságaik, és akiknek elfedeztettek bűneik.

8 Boldog ember az, akinek az Úr a bűnt nem számítja be.

9 Ez a boldogság csak a körülmetélté vagy a körülmetéletlené is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit számíttatott be igazságul.

10 Milyen állapotában számíttatott be? Körülmetéltségében vagy körülmetéletlenségében? Nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.

11 És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is beszámíttassék az igazság,

12 és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánk, Ábrahám körülmetéletlenségében tanúsított hitének nyomdokait.

13 Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak és utódainak, hogy e világ örököse lesz, hanem a hit igazsága által.

14 Mert ha a törvényből valók az örökösök, akkor semmivé lett a hit, és haszontalanná vált az ígéret,

15 mivel a törvény haragot nemz, ahol pedig nincs törvény, ott törvényszegés sincs.

16 Azért hitből, hogy kegyelemből legyen, hogy bizonyos legyen az ígéret valamennyi utódnak, nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is. Ő mindnyájunknak atyja Isten előtt

17 – amint meg van írva, hogy „sok nép atyjává tettelek téged” –, akiben hitt, hogy a holtakat megeleveníti, és azokat, akik nincsenek, előszólítja mint meglevőket.

18 Ő pedig a reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: Így lesz a te magod.

19 És nem gyengült meg hitében, amikor százesztendős lévén saját, már elhalt testére és Sárának elhalt méhére gondolt.

20 Isten ígéretét nem vonta kétségbe hitetlenül, hanem megerősödött a hitben, dicsőséget adva Istennek,

21 és teljesen bizonyos volt abban, hogy amit ő ígért, azt meg is tudja tenni.

22 És ezt Isten igazságul számította be neki.

23 De nem egyedül őérte íratott meg, hogy beszámította neki igazságul,

24 hanem értünk is, akiknek majd beszámítja azt, hogy hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat,

25 aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.

5. fejezet

1 Mivel tehát hit által igazultunk meg, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.

2 Általa szabad utunk van hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, és dicsekszünk az Isten dicsőségének reménységével.

3 De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a szenvedéseinkkel is, tudva, hogy a szenvedés állhatatosságot munkál,

4 az állhatatosság pedig kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet.

5 A reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kitöltetett szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.

6 Mert Krisztus, amikor még erőtlenek voltunk, a maga idejében meghalt az istentelenekért.

7 Hiszen az igazért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.

8 Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.

9 Miután most már megigazultunk az ő vére által, még sokkal inkább megmenekülünk a haragtól őáltala.

10 Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, mennyivel inkább megtartatunk az ő élete által, miután megbékéltünk vele!

11 Sőt ezenfelül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.

12 Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett.

13 Mert a törvény előtt is volt bűn a világon, a bűnt azonban nem lehet felróni, ha nincs törvény.

14 A halál mégis úrrá lett Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám esetéhez hasonlóan vétkeztek, aki az eljövendőnek előképe.

15 De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset, mert ha annak az egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelmi ajándéka az egy ember Jézus Krisztus kegyelméből még bőségesebben kiárad sokakra.

16 És az ajándék nem olyan, mint az egy ember bűnének az eredménye, ahol az ítélet egy eset alapján kárhoztat, hanem a kegyelmi ajándék sok bűnből vezet megigazulásra.

17 Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál egy ember által, mennyivel inkább fognak uralkodni az életben az egy Jézus Krisztus által azok, akik a kegyelem és az igazság ajándékának bőségében részesültek!

18 Amint tehát egynek a bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat, úgy egynek az igazsága által minden emberre elhat az élet megigazítása.

19 Mert amint egy ember engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, úgy egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

20 A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék. De ahol megnövekedett a bűn, ott bővebben áradt a kegyelem,

21 hogy amint uralkodott a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.

6. fejezet

1 Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?

2 Semmiképpen! Mert akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még abban?

3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?

4 Eltemettettünk tehát vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen feltámadt Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.

5 Ha pedig eggyé lettünk vele az ő halálában annak hasonlósága szerint, akkor még inkább eggyé leszünk vele feltámadásában is.

6 Mert tudjuk, hogy a mi ó emberünk ővele megfeszíttetett, hogy megerőtlenedjék a bűnnek teste, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.

7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől.

8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fogunk ővele.

9 Mert tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.

10 Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer s mindenkorra, hogy pedig él, az Istennek él.

11 Így tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, ne engedjetek kívánságainak!

13 Ne adjátok oda tagjaitokat a gonoszság fegyvereiként a bűnnek, hanem adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és adjátok tagjaitokat az igazság fegyvereiként Istennek!

14 Mert a bűn többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagytok.

15 Mi következik ebből? Vétkezzünk, mivel nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmiképpen!

16 Nem tudjátok, hogy akinek odaadjátok magatokat szolgai engedelmességre, annak engedelmességre kötelezett szolgái vagytok: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?

17 De hála legyen Istennek, hogy jóllehet egykor a bűn szolgái voltatok, szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelyet kaptatok,

18 és megszabadulva a bűntől az igazság szolgáivá lettetek.

19 Testi erőtlenségetek miatt emberi módon szólok: Ahogyan odaadtátok tagjaitokat a tisztátalanság szolgálatára és a hamisságnak a hamisságra, most úgy adjátok oda tagjaitokat az igazság szolgálatának a megszentelődésre.

20 Mert amikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól szabadok voltatok.

21 De hát milyen gyümölcsöt hozott ez nektek? Olyat, ami miatt most szégyenkeztek, mert annak a vége halál.

22 Most pedig, miután megszabadultatok a bűntől, és Isten szolgáivá lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, a vége pedig az örök élet.

23 Mert a bűn zsoldja halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

7. fejezet

1 Avagy nem tudjátok, testvéreim, mert törvényismerőkhöz szólok, hogy a törvény csak addig uralkodik az emberen, amíg él?

2 Mert a férjes asszonyt a törvény a férjéhez köti, amíg él a férj, de ha meghal a férj, az asszony feloldást nyer a férj törvénye alól.

3 Ha férje életében más férfié lesz, az házasságtörésnek számít, ha azonban meghal a férje, nem köti a törvény, úgyhogy nem lesz házasságtörő, ha más férfié lesz.

4 Éppígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azéi, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.

5 Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a tagjainkban, hogy gyümölcsöt teremjenek a halálnak.

6 Most azonban, miután meghaltunk arra nézve, ami fogva tartott bennünket, megszabadultunk a törvénytől, hogy a Lélek újdonságában szolgáljunk, nem pedig a betű ódonságában.

7 Mit mondunk tehát? A törvény bűn? Semmiképpen! Hisz a bűnt is csak a törvény által ismertem meg, mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánd.

8 De a bűn, kihasználva az alkalmat, a parancsolat által mindenféle kívánságot ébresztett bennem. Mert törvény nélkül halott a bűn.

9 Én egykor törvény nélkül éltem, a parancsolat megjelenésével azonban életre kelt bennem a bűn,

10 én pedig meghaltam, és az a parancsolat, amely életet ígért, halálomra lett.

11 Mert a bűn kihasználta a parancsolat által adott lehetőséget, megcsalt engem, és megölt általa.

12 De a törvény szent, és a parancsolat szent, igaz és jó.

13 Akkor hát a jó halálomra lett nekem? Semmiképpen! De azért, hogy a bűn bűn mivolta nyilvánvaló legyen, a jó által a halált munkálja, hogy így a bűn a parancsolat által igen nagy vétekké legyen.

14 Mert tudjuk, hogy a törvény lelki, de én testi vagyok, kiszolgáltatva a bűnnek.

15 Mert magam sem értem, mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.

16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel, hogy jó.

17 Akkor tehát már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.

18 Mert tudom, hogy nem lakik bennem, vagyis az én testemben jó, mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.

19 Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a gonoszt teszem, amit nem akarok.

20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem azt, hanem a bennem lakozó bűn.

21 Magamban tehát azt a törvényt találom, hogy jóllehet a jót akarom cselekedni, mégis a gonosz van hozzám közel.

22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,

23 de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem a tagjaimban levő bűn törvényének a rabságába hajt.

24 Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?

25 Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én tehát az értelmemmel Isten törvényének, de a testemmel a bűn törvényének szolgálok.

8. fejezet

1 Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak,

2 mert az élet lelkének törvénye Jézus Krisztusban megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.

3 Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivel erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt elküldte az ő Fiát a bűnös testhez hasonló formában, és elítélte a bűnt a testben,

4 hogy a törvény igazsága beteljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem a Lélek szerint.

5 Mert a test szerintiek a testiekre törekednek, a Lélek szerintiek pedig a Lélek dolgaira.

6 Mert a test szerinti gondolkozás halál, a Lélek szerinti gondolkozás pedig élet és békesség.

7 Mert a test szerinti gondolkozás ellenséges Istennel szemben, mivel nem engedelmeskedik Isten törvényének, mert nem is teheti.

8 A test szerintiek pedig nem lehetnek kedvesek Isten előtt.

9 Ti azonban nem test szerintiek vagytok, hanem Lélek szerintiek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.

10 Ha pedig Krisztus van bennetek, a test ugyan halott a bűn miatt, a lélek azonban él a megigazulás által.

11 Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

12 Ezért, testvéreim, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk.

13 Mert ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a Lélek által megöldöklitek, éltek.

14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.

15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által azt kiáltjuk: Abbá, Atya!

16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

17 Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha valóban vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.

18 Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk.

19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.

20 Mert a teremtett világ a hiábavalóság alá van vetve, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette abban a reményben,

21 hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságából az Isten fiai dicsőségének szabadságára.

22 Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig.

23 De nemcsak ez a világ, hanem mi is, a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúvá fogadtatást, testünk megváltását.

24 Mert ebben a reménységben tartattunk meg, de a látható reménység már nem reménység, mert amit lát az ember, miért remélné is azt?

25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk.

26 Ugyanakkor a Lélek is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kellene, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.

28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak.

29 Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között.

30 Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.

31 Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk?

32 Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?

33 Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít.

34 Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk.

35 Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?

36 Mert meg van írva: Teérted gyilkoltatunk mindennap, vágójuhoknak tekintenek bennünket.

37 De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.

38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok,

39 sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.

9. fejezet

1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szentlélek által,

2 hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelen való az én szívem fájdalma.

3 Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakítva Krisztustól az én atyámfiaiért, test szerinti rokonaimért,

4 akik izraeliták, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,

5 akiké az atyák, és akik közül való test szerint Krisztus is, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.

6 De az nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsult volna! Mert nem mindnyájan izraeliták azok, akik Izráeltől valók,

7 s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő magvából valók, hanem az Izsákét nevezik majd utódodnak.

8 Azaz nem a test szerinti gyermekek az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódoknak.

9 Mert az ígéret szava ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.

10 De nemcsak ő, hanem Rebeka is, aki egytől, Izsáktól, a mi atyánktól fogant fiakat.

11 Mert amikor még meg sem születtek, és semmi jót vagy rosszat nem tettek, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön – nem a cselekedetek szerint, hanem az elhívó akarata szerint –,

12 megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbnek.

13 Amint az meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.

14 Mit mondunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Isten részéről? Semmiképpen!

15 Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.

16 Azért tehát nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

17 Mert azt mondja az Írás a fáraónak: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.

18 Azért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.

19 Mondhatnád azért nekem: Akkor miért hibáztat engem? Hiszen ki állhat ellene az ő akaratának?

20 De hát ki vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? Vajon mondja-e a készítmény a készítőjének: Miért formáltál engem ilyenre?

21 Avagy nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanabból a gyuradékból az egyik edényt díszesre, a másikat pedig közönségesre készítse?

22 Isten pedig, amikor meg akarta mutatni az ő haragját, és meg akarta ismertetni az ő hatalmát, nagy béketűréssel elszenvedte a harag edényeit, amelyek veszedelemre készültek,

23 azért, hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített.

24 Ilyeneknek hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,

25 amint Hóseásnál is mondja: Azt, amelyik „nem népem”, népemnek hívom, és a „nem szeretettet” szeretettnek.

26 És lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták nekik: „Ti nem vagytok az én népem”, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni.

27 Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger homokja, csak a maradék üdvözül.

28 Mert az Úr gyorsan valóra váltja és beteljesíti szavát a földön.

29 Ahogyan Ézsaiás előre megmondta: Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lettünk volna hasonlók.

30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, elnyerték az igazságot, mégpedig a hitből való igazságot;

31 Izráel viszont, amely törekedett az igazság törvényére, nem jutott el erre a törvény alapján.

32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem cselekedetek útján akarták elérni, és beleütköztek a megütközés kövébe,

33 amint meg van írva: Íme, megütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.

10. fejezet

1 Testvéreim, szívemből kívánom és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek.

2 Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy van bennük Isten iránti buzgóság, de nem a helyes ismeret szerint.

3 Mert nem ismerik Isten igazságát, hanem a magukénak igyekeztek érvényt szerezni, és Isten igazságának nem engedelmeskedtek.

4 Mert a törvény vége Krisztus, minden hívő megigazulására.

5 Mert Mózes a törvényből való igazságról azt írja, hogy aki azokat cselekszi, élni fog általa.

6 A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: „Ki megy föl a mennybe?” – azért, hogy Krisztust lehozza.

7 Vagy: „Ki száll le a mélységbe?” – azért, hogy Krisztust a halottak közül felhozza.

8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van, mégpedig a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk.

9 Mert ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülsz.

10 Mert szívvel hisszük, hogy megigazulunk, és szájjal teszünk vallást az üdvösségről.

11 Mert azt mondja az Írás: Aki hisz benne, nem szégyenül meg.

12 Nincs különbség zsidó és görög között, mert ugyanaz az Ura mindenkinek, aki kegyelemben gazdag mindenkihez, aki őt segítségül hívja.

13 Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hittek? És hogyan higgyenek abban, aki felől nem hallottak? És hogyan hallanának igehirdető nélkül?

15 És hogyan prédikálnak, ha el nem küldik őket? Amint meg van írva: Mily szépek a jó hírt hirdetőknek lábai!

16 De nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram, ki hitt a mi beszédünknek?

17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.

18 De kérdezem: Talán nem hallották? Sőt inkább az egész földre elhatott a hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük.

19 De kérdezem: Izráel talán nem értette meg? Elsőnek Mózes mondja: Titeket egy oly nép által teszlek féltékennyé, amely nem nép, értetlen néppel haragítalak meg titeket.

20 Majd Ézsaiás nyíltan ezt mondja: Megtaláltak azok, akik nem kerestek engem, nyilvánvaló lettem azoknak, akik nem kérdezősködtek felőlem.

21 Izráelről pedig ezt mondja: Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellentmondó nép felé.

11. fejezet

1 Kérdezem tehát: Elvetette Isten az ő népét? Semmiképpen! Mert én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből.

2 Nem vetette el Isten az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor panaszt tesz Istennél Izráel ellen:

3 „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek”?

4 De mit mond neki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, akik nem hajtottak térdet a Baálnak.

5 Így tehát most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.

6 Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem.

7 Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem nyerte meg, a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek,

8 amint meg van írva: Isten a kábultság lelkét adta nekik, szemet, hogy ne lássanak, fület, hogy ne halljanak, mind e mai napig.

9 Dávid is ezt mondja: Legyen az asztaluk csapdává, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.

10 Sötétüljön meg szemük, hogy ne lássanak, és hátukat mindenkorra görnyeszd meg.

11 Kérdezem tehát: Nem azért botlottak-e meg, hogy elessenek? Semmiképpen! Hanem az ő elesésük által lett az üdvösség a pogányoké, hogy féltékenykedjenek.

12 Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, és veszteségük a pogányok gazdagságává, mennyivel inkább azzá lesz teljességre jutásuk!

13 Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: Amennyiben tehát én a pogányok apostola vagyok, dicsőítem a szolgálatomat,

14 hátha ezzel féltékennyé tehetném véreimet, és megmenthetnék közülük némelyeket.

15 Mert ha elvettetésük a világ megbékélését jelenti, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból?

16 Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.

17 Ha pedig némely ág kitört, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa életnedvet adó gyökerének,

18 ne kérkedjél az ágak ellenében; ha pedig kérkednél: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

19 Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.

20 Úgy van, azok hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állsz. Ne fuvalkodjál fel, hanem félj,

21 mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, majd téged sem fog kímélni.

22 Vedd észre tehát az Isten jóságát és keménységét: keménységét azok iránt, akik elestek, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz a jóságában, különben téged is kivágnak.

23 Azok pedig, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak, mert Isten képes ismét beoltani őket.

24 Mert ha te a természet szerint való vad olajfából kivágattál, és a természet ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájukba!

25 Mert nem akarom, testvéreim, hogy magatokat bölcsnek tartva ne tudjátok meg ezt a titkot, hogy Izráel megkeményedése csak részleges, ameddig a pogányok teljes számban be nem jutnak.

26 És így az egész Izráel üdvözül, amint meg van írva: Eljön Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságot,

27 és ez lesz velük az én szövetségem, amikor eltörlöm a bűneiket.

28 Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek tiértetek, de a kiválasztásra nézve szeretettek az ősatyákért.

29 Mert Isten ajándékai és az ő elhívása visszavonhatatlanok.

30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenek voltatok Istennel szemben, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük következtében,

31 úgy ők is most engedetlenné lettek, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmasságot nyerjenek.

32 Mert Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön.

33 Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kifürkészhetetlenek az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai!

34 Mert ki ismerte meg az Úr értelmét, vagy ki lett neki tanácsadója?

35 Vagy ki adott előbb neki, hogy annak visszafizesse azt?

36 Mert tőle, általa és érte van minden. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

12. fejezet

1 Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek.

2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által, hogy megítélhessétek, mi Isten jó, kedves és tökéletes akarata.

3 Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy ne gondoljon senki többet magáról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkozzék mindenki az Istentől neki adott hit mértéke szerint.

4 Mert ahogy egy testben sok tagunk van, de nem minden tagnak ugyanaz a rendeltetése,

5 úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.

6 A nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak: a prófétálás a hit mértéke szerint,

7 a szolgáló a szolgálatban, a tanító a tanításban,

8 az intő az intésben, az adakozó a szerénységben, az elöljáró a buzgóságban, a könyörülő az örömben.

9 A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz,

10 a testvéri szeretetben egymás iránt gyöngédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.

11 A buzgóságban ne lankadjatok, lélekben buzgók legyetek, az Úrnak szolgáljatok.

12 A reménységben örvendezők, a nyomorúságban kitartók, az imádkozásban állhatatosak,

13 a szentek szükségeire adakozók legyetek, a vendégszeretetet gyakoroljátok.

14 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket, áldjátok, ne pedig átkozzátok.

15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal.

16 Egymással egyetértésben éljetek, ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat, ne legyetek önteltek.

17 Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt.

18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek.

19 Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyet Isten haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek – ezt mondja az Úr.

20 Ha azért éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia, mert ha ezt teszed, eleven szenet gyűjtesz a fejére.

21 Ne győzzön le a gonosz, hanem te győzd le a gonoszt jóval.

13. fejezet

1 Mindenki engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, csak Istentől, a meglévő felsőbbségeket Isten rendelte.

2 Azért, aki szembeszáll a felsőbbséggel, az Isten rendelése ellen szegül, az ellenszegülők pedig ítéletet vonnak magukra.

3 Mert a hatóságok nem a jó, hanem a rossz cselekedetek büntetésére vannak. Akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicsérni fog téged,

4 mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt teszed, félj, mert nem ok nélkül viseli a fegyvert, mert Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki gonoszt cselekszik.

5 De nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeretért is engedelmeskedni kell.

6 Azért fizettek adót is, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a tisztükben fáradoznak.

7 Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek a tisztelettel, annak a tiszteletet.

8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másik embert szereti, az betöltötte a törvényt.

9 Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd – és ha valamely más parancsolat van –, ebben az igében van összefoglalva: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

10 A szeretet nem tesz rosszat a felebaráttal. Tehát a törvény betöltése a szeretet.

11 Mindezt tegyétek meg, mert tudjátok az időt, eljött az óra, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.

12 Az éjszaka múlóban, a nappal pedig elközelgett, vessük le azért a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

13 Tisztességesen járjunk, amint illik nappal, nem dorbézolásokban és részegeskedésekben, nem paráználkodásokban és kicsapongásokban, nem viszálykodásban és irigységben,

14 hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a kívánságokra.

14. fejezet

1 A hitben erőtlent fogadjátok be anélkül, hogy vélekedéseit ítélgetnétek.

2 Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet, a hitben erőtlen pedig zöldségfélét eszik.

3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, és aki nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik, mert Isten befogadta őt.

4 Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll vagy esik, de meg fog állni, mert az Úr képes őt megtartani.

5 Ez az egyik napot különbnek tartja a másiknál, az pedig minden napot egyformának tart. Mindenki legyen a maga értelme felől meggyőződve.

6 Aki a napokra ügyel, az Úrért ügyel, aki eszik, az Úrért eszik, mert hálát ad Istennek, és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad Istennek.

7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának,

8 mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.

9 Mert azért halt meg és elevenedett meg Krisztus, hogy mind a halottakon, mind az élőkön uralkodjék.

10 Te pedig miért ítéled el a testvéredet? Vagy miért nézed le a testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Isten ítélőszéke elé.

11 Mert meg van írva: Élek én – így szól az Úr –, mert meg fog hajolni előttem minden térd, és minden nyelv Istent fogja magasztalni.

12 Tehát mindegyikünk maga fog számot adni magáról Istennek.

13 Azért egymást többé ne ítélgessük, hanem inkább azon legyetek, hogy testvéreteknek ne okozzatok megütközést vagy megbotránkozást.

14 Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.

15 De ha testvéred az étel miatt megszomorodik, akkor te nem jártál el vele szemben szeretetben. Ételeddel ne okozd vesztét annak, akiért Krisztus meghalt.

16 Ne káromolják miattatok azt, ami nektek jó.

17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm.

18 Mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves Isten előtt, és az emberek megbecsülik.

19 Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók.

20 Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki úgy eszik, hogy megbotránkoztat.

21 Jó tehát nem enni húst és nem inni bort, sem semmi olyat, amiben a te testvéred megütközik.

22 Te azt a hitet, amely benned van, őrizd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesnek talál.

23 Aki pedig kételkedik, elítélte önmagát, mert nem hittel evett. Ami pedig nem hitből van, az bűn.

15. fejezet

1 Mi, erősek tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne magunknak kedvezzünk.

2 Mindegyikünk tudniillik felebarátjának kedvezzen, annak javára és épülésére.

3 Mert Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogy meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak rám.

4 Mert amiket régen megírtak, a mi tanulságunkra írták meg, hogy állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen.

5 Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja nektek, hogy teljes egyetértés legyen közöttetek Krisztus Jézus szerint,

6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.

7 Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.

8 Mert mondom nektek, hogy Jézus Krisztus a körülmetéltek szolgája lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.

9 A pogányok pedig irgalmáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: Magasztallak azért téged a pogányok között, és dicséretet énekelek a te nevednek.

10 És ismét azt mondja: Örüljetek, ti pogányok, az ő népével együtt!

11 És ismét: Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, és magasztaljátok őt, minden népek!

12 Ézsaiás pedig így szól: Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és felkel, hogy uralkodjék a népeken; benne reménykednek a pogányok.

13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.

14 Én magam is meg vagyok győződve testvéreim, hogy teljesek vagytok minden jósággal, bővölködtök minden ismeretben, és képesek vagytok egymást is tanítani.

15 Mégis kissé merészebben írtam nektek, testvéreim, mintegy emlékeztetve titeket az Istentől nekem adott kegyelemre,

16 hogy Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között, Isten evangéliumának a papi szolgálatát végezve, hogy a pogányok áldozata kedves és a Szentlélek által megszentelt legyen.

17 Van tehát mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, Isten előtt.

18 Mert nem mernék olyasmiről szólni, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányok engedelmességére, szóval és tettel,

19 jelek és csodák ereje által, a Lélek ereje által, úgyannyira, hogy Jeruzsálemtől fogva Illíriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumát.

20 Azt tartottam becsületes dolognak, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismert volt, hogy ne mások rakta alapra építsek,

21 hanem amint meg van írva: Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik nem hallották, meg fogják érteni.

22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok.

23 Most pedig, mivelhogy nincs már munkaterület számomra ezen a vidéken, és mert már sok esztendeje vágyódom utánatok, elmegyek hozzátok,

24 amikor majd Hispániába utazom. Remélem azért, hogy átutazóban meglátlak titeket, és majd ti fogtok útnak indítani, miután egy kissé felüdültem nálatok.

25 Most pedig Jeruzsálembe megyek, a szentek szolgálatára.

26 Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy a jeruzsálemi szentek szegényeinek valamit adakozzanak.

27 Jónak látták, és tartoznak is vele, mert ha a pogányok az ő lelki javaikból részesültek, akkor tartoznak nekik viszontszolgálni földi javaikkal.

28 Ha tehát ezt elvégeztem, és szolgálatuk gyümölcsére a pecsétet ráütöttem, titeket útba ejtve elmegyek Hispániába.

29 Tudom pedig, hogy amikor hozzátok megyek, a Krisztus áldásának teljességével érkezem.

30 Kérlek azért titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére, tusakodjatok velem együtt, imádkozva Istenhez énértem,

31 hogy szabaduljak meg azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szentek előtt,

32 hogy örömmel eljussak hozzátok az Isten akaratából, és nálatok megpihenjek.

33 A békesség Istene pedig legyen mindnyájatokkal! Ámen.

16. fejezet

1 Ajánlom pedig nektek nőtestvérünket, Fébét, aki a kenkhreai gyülekezet szolgálója,

2 hogy fogadjátok őt az Úrban, szentekhez illően, és legyetek segítségére, ha valami dologban rátok szorul, mert ő is sokaknak volt segítségére, nekem magamnak is.

3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat a Krisztus Jézusban!

4 Ők saját fejüket kockáztatták az életemért, akiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányok minden gyülekezete is,

5 és köszöntsétek azt a gyülekezetet is, amely az ő házukban van. Köszöntsétek szeretett Epainetoszomat, aki az ázsiai tartomány első zsengéje Krisztusban.

6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek.

7 Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, akik nagyra becsültek az apostolok között, és akik még előttem lettek a Krisztuséi.

8 Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat.

9 Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk a Krisztusban, és szeretett Sztakhüszomat.

10 Köszöntsétek a Krisztusban kipróbált Apellészt. Köszöntsétek Arisztobulosz házanépét.

11 Köszöntsétek Heródiont, az én rokonomat. Köszöntsétek a Narcisszusz házanépéből azokat, akik az Úrban vannak.

12 Köszöntsétek Trüfainát és Trüfószát, akik sokat munkálkodnak az Úrban. Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat munkálkodott az Úrban.

13 Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki nekem is anyám.

14 Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük levő testvéreket.

15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nőtestvérét és Olümpászt és valamennyi szentet, akik velük vannak.

16 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete.

17 Kérlek pedig titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amelyet tanultatok. Tartózkodjatok tőlük!

18 Mert az ilyenek nem a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgálnak, hanem csak a hasuknak, és nyájas beszéddel meg hízelkedéssel megcsalják a jóhiszeműek szívét.

19 Mert a ti engedelmességetek híre mindenkihez eljutott. Örülök azért nektek, de azt akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban és ártatlanok a rosszban.

20 A békesség Istene pedig hamarosan összetöri a Sátánt a lábatok alatt. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.

21 Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, valamint rokonaim: Luciusz, Jázon és Szószipatrosz.

22 Köszöntelek titeket az Úrban én, Terciusz, aki ezt a levelet írtam.

23 Köszönt titeket Gájusz, aki nekem és az egész gyülekezetnek házigazdája. Köszönt titeket Erásztosz, a város intézője és Kvártusz testvér.

24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal. Ámen.

25 Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése által, annak a titoknak kijelentése folytán, amely örök időktől fogva el volt hallgatva,

26 most pedig a prófétai írások által nyilvánvaló lett, és az örök Isten parancsolata szerint a hitben való engedelmesség végett minden népnek tudomására jutott,

27 annak az egyedül bölcs Istennek dicsőség mindörökké a Jézus Krisztus által. Ámen.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .