Pál második levele a korinthusiakhoz

1. fejezet

1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér: Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, mindazokkal a szentekkel együtt, akik egész Akhájában vannak:

2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene,

4 aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.

5 Mert amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.

6 Ha szorongatnak minket, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalást nyerünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, amely erőt ad ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk.

7 A mi reménységünk erős felőletek, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésben, úgy a vigasztalásban is.

8 Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok a mi nyomorúságunkról, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy rendkívül nagy, erőnk feletti terheket hordoztunk, úgy, hogy életünk felől is kétségben voltunk.

9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat,

10 aki ilyen nagy, halálos veszedelemből megszabadított és meg is fog szabadítani minket. Benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít,

11 mivel ti is segítségül vagytok az értünk mondott imádságotokkal, hogy sokan adjanak hálát értünk a sokak imájára nekünk adatott kegyelemért.

12 Mert ez a mi dicsekvésünk, lelkiismeretünk tanúságtétele, hogy az Istentől jövő őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek.

13 Mert mást nem írunk nektek, mint amit olvastok és megértetek, és remélem, hogy mindvégig meg is fogtok érteni,

14 ahogyan azt részben meg is értettétek, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, amint ti is nekünk az Úr Jézus napján.

15 Ebben bízva akartam már előbb is hozzátok menni, hogy másodszor is részesüljetek kegyelemben,

16 és tőletek átmenni Macedóniába és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti indítsatok útnak Júdeába.

17 Talán könnyelmű voltam, amikor ez volt a szándékom? Vagy amit akarok, test szerint akarom-e, úgy, hogy nálam az „igen, igen” lehet „nem, nem” is?

18 De Isten a tanúm, hogy a mi beszédünk nálatok nem volt egyszerre igen és nem.

19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, akit én, Szilvánusz és Timóteus közöttetek hirdettünk, nem volt „igen” is és „nem” is, hanem az „igen” vált valóra őbenne.

20 Mert Isten valamennyi ígérete őbenne lett igenné, és őbenne lett ámenné az Isten dicsőségére miáltalunk.

21 Isten az, aki minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken.

22 Ő pecsételt el minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.

23 Én pedig Istent hívom tanúként magam mellé, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el eddig Korinthusba.

24 Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk örömötöknek, mert szilárdan álltok a hitben.

2. fejezet

1 Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek közétek ismét szomorúsággal.

2 Mert ha megszomorítalak titeket, ugyan ki az, aki megvidámít engem, ha az nem, akit én megszomorítok?

3 És azért írtam nektek éppen azt, hogy amikor odamegyek, ne érjen szomorúság azoktól, akiknek örülnöm kellene, mert meg vagyok győződve mindegyikőtök felől, hogy az én örömöm mindnyájatoké.

4 Mert sok szorongással és aggódó szívvel, könnyek között írtam nektek, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amely bőségesen megvan bennem irántatok.

5 Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem – hogy ne túlozzak – részben titeket mindnyájatokat.

6 Elég az ilyennek az a büntetés, amelyet a többség részéről kapott.

7 Olyannyira, hogy most éppenséggel ti bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok, nehogy valahogyan a túlságosan nagy bánat eleméssze az ilyet.

8 Azért kérlek titeket, hogy tanúsítsatok iránta szeretetet.

9 Mert azért is írtam, hogy lássam, megbízhatók és mindenben engedelmesek vagytok-e.

10 Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, én is, mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, értetek tettem Krisztus színe előtt,

11 hogy be ne csapjon minket a Sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.

12 Amikor pedig Tróászba érkeztem Krisztus evangéliumának ügyében, és kaput nyitott nekem az Úr,

13 nem volt lelkemnek nyugalma, mivel nem találtam ott testvérünket, Tituszt. Ezért elbúcsúztam tőlük, és elmentem Macedóniába.

14 De hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindenkor diadalra vezet minket, és ismeretének illatát minden helyen megjelenti általunk.

15 Mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között.

16 Ezeknek a halál illata halálra, azoknak pedig az élet illata életre. És erre ki alkalmas?

17 Mert nem vagyunk olyanok, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem tisztán, mintegy Istenből szólunk Isten előtt, Krisztusban.

3. fejezet

1 Kezdjük ismét ajánlani magunkat? Vagy talán mint némelyeknek, nekünk is szükségünk van hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?

2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember,

3 mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív hústábláira.

4 Ilyen bizodalmunk van Krisztus által Isten iránt.

5 Nem mintha magunktól alkalmasak lennénk arra, hogy saját magunk eldöntsünk dolgokat. Ellenkezőleg: a mi alkalmas voltunk Istentől van,

6 aki alkalmassá tett minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata annyira dicsőséges volt, hogy Izráel fiai nem tudtak Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,

8 hogyne volna még inkább dicsőséges a Lélek szolgálata?

9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?

10 Sőt már nem is dicsőséges, ami dicsőséges volt, az azt felülmúló dicsőség miatt.

11 Mert ha dicsőséges a mulandó, mennyivel inkább dicsőséges, ami megmarad!

12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, nyíltan szólunk,

13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet borított az arcára, hogy Izráel fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó.

14 De eltompult az értelmük, mert amikor az Ószövetséget olvassák, ugyanaz a lepel mind e mai napig felfedetlenül rajtuk marad, mivel az csak Krisztusban tűnik el.

15 Mindmáig amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre.

16 De amikor megtérnek az Úrhoz, lehull a lepel.

17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

18 Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.

4. fejezet

1 Azért mivel ilyen szolgálatban vagyunk, mint akik irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el,

2 hanem visszautasítjuk a szégyenteljes, titkolt dolgokat, nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem az igazság nyílt megvallásával ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

3 Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek,

4 akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki Isten képe.

5 Mert nem magunkat hirdetjük, hanem az Úr Jézus Krisztust, magunkat pedig mint a ti szolgáitokat a Jézusért.

6 Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.

7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a rendkívüli erő Istentől és ne tőlünk valónak lássék.

8 Mindenütt szorongatnak, de össze nem roppantanak, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe,

9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letiportak, de nem elveszettek.

10 Mindenkor testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben.

11 Mert minket, akik élünk, mindenkor halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.

12 Azért a halál bennünk munkálkodik, az élet pedig bennetek.

13 Mivel a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk is, ahogy meg van írva: Hittem, és azért szóltam, mi is hiszünk, és azért szólunk.

14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézussal együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít.

15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem túláradjon, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.

16 Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul.

17 Pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket felülmúló, nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,

18 mert nem a láthatókra szegezzük tekintetünket, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók.

5. fejezet

1 Mert tudjuk, hogy ha ez a földi sátorházunk elbomlik, épületünk van Istentől: nem kézzel csinált, hanem örökkévaló ház a mennyben.

2 Azért is sóhajtozunk ebben, mert mennyei hajlékunkat szeretnénk erre felölteni,

3 ha ugyan felöltözötten is mezítelennek nem találtatunk.

4 Mert akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, mert nem levetkőzni akarunk, hanem felöltözni, hogy a halandót elnyelje az élet.

5 Maga Isten az, aki minket erre felkészített, és aki a Lélek zálogát is nekünk adta.

6 Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg e testben van otthonunk, addig távol vagyunk az Úrtól,

7 mert hitben járunk, nem látásban.

8 Bizakodunk azért, és inkább szeretnénk elköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz.

9 De akár itthon, akár a távolban vagyunk, az a célunk, hogy elnyerjük tetszését.

10 Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki aszerint, amit e testben cselekedett, megkapja akár a jót, akár a gonoszt.

11 Ismerve tehát az Úr félelmét, embereket nyerünk meg, Isten előtt pedig nyilvánvalók vagyunk; remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilvánvalók vagyunk.

12 Nem ajánlgatjuk ismét önmagunkat, hanem inkább alkalmat adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.

13 Ha azért bolondok vagyunk, az Istenért van, ha eszesek vagyunk, az értetek van.

14 A Krisztus szeretete szorongat minket, mert úgy gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindazok meghaltak,

15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

16 Úgyhogy mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint, sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, többé már nem ismerjük.

17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden.

18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával Jézus Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.

19 Mivel Isten az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítva nekik bűneiket, és ránk bízta a békéltetés igéjét.

20 Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel.

21 Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

6. fejezet

1 Mint vele együtt munkálkodók intünk is titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét!

2 Mert ő mondja: Alkalmas időben meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő, íme, itt az üdvösség napja!

3 Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk hiteltelenné ne váljék.

4 Hanem ajánljuk magunkat mindenben úgy, mint Isten szolgáit: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,

5 verésekben, bebörtönzésben, zavargásokban, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben,

6 tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,

7 igazmondásban, Isten erejében, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel,

8 dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által, mint ámítók és igazak,

9 mint ismeretlenek és mégis ismertek, mint halottak és – íme – élők, mint megostorozottak és meg nem öltek,

10 mint megszomorítottak, noha mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, és mégis mindenük megvan.

11 A szánk megnyílt, a szívünk kitárult előttetek, korinthusiak.

12 Nem mi vagyunk szűkkeblűek irántatok, hanem a ti bensőtökben szűk a hely.

13 Viszonzásul – mint gyermekeimnek mondom – tárjátok ki ti is szíveteket.

14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel?

15 És milyen egység lehet Krisztus és Beliál között? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?

16 Vagy hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: Bennük lakozom, és közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.

17 Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket,

18 Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr.

7. fejezet

1 Mivelhogy ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében vigyük véghez megszenteltetésünket.

2 Fogadjatok be minket. Senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk.

3 Nem vádképpen mondom, hisz előbb mondtam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.

4 Nagy bizalommal vagyok irántatok, sok dicsekednivalóm van felőletek, tele vagyok vigasztalódással, fölöttébb nagy az örömöm minden nyomorúságunk ellenére.

5 Mert amikor Macedóniába érkeztünk, semmi nyugalma nem volt a testünknek, hanem mindenféle zaklatásban volt részünk: kívül harcok, belül félelem.

6 De Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével.

7 De nem csupán a megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel nálatok megvigasztalódott, hírül hozva nekünk vágyakozásotokat, kesergéseteket és hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy én még jobban örültem.

8 Mert ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam, mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, de megszomorított titeket.

9 Most azonban örülök – nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, és miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt.

10 Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

11 Mert íme, ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok milyen nagy igyekezetet keltett bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt a vétkes megbüntetését. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vag

12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő és nem is a sértett miatt tettem, hanem hogy nyilvánvaló legyen számotokra az irántunk való buzgóságotok Isten előtt.

13 Megvigasztalódtunk tehát, de megvigasztalódásunkon túlmenően még sokkal inkább örültünk Titusz örömének, hogy lelkét mindnyájan megnyugtattátok.

14 Mert ha valamit dicsekedtem is neki veletek, nem maradtam szégyenben, hanem amint minden, amit nektek mondtunk, igaz volt, úgy Titusz előtt való dicsekvésünk is igaz lett.

15 És ő még jobb szívvel van irántatok, ahogy visszaemlékezik mindnyájatok engedelmességére, hogyan fogadtátok őt félelemmel és rettegéssel.

16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.

8. fejezet

1 Tudtul adjuk nektek, testvéreim, az Isten kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteivel közölt,

2 hogy a nyomorúság sok próbatétele között is bőséges az örömük, és igen nagy szegénységük jószívűségük gazdagságává növekedett.

3 Mert tanúsíthatom, hogy képességük szerint, sőt erejük felett is önként adakoztak,

4 és esedezve kérték tőlünk azt a kiváltságot, hogy részt vehessenek a szenteket megsegítő szolgálatban.

5 És nem úgy, amint reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak és nekünk is az Isten akaratából.

6 Úgyhogy arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a jótékonysági gyűjtést,

7 hogy amint mindenben bővölködtök – hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és a hozzánk való szeretetben –, úgy bővölködjetek ebben a jótékonyságban is.

8 Nem parancsként mondom, hanem azért, hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát is kipróbáljam.

9 Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

10 Tanácsot is adok ebben, mert az hasznotokra lesz, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta.

11 Most hát a cselekvést is vigyétek véghez, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van.

12 Mert ha megvan a készség, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs.

13 Tehát nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok legyen, hanem egyenlőség szerint;

14 e mostani időben a ti bőségetek pótolja azok fogyatkozását, hogy majd azok bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen,

15 amint meg van írva: Aki sokat szedett, nem volt fölöslege, és aki keveset, nem nélkülözött.

16 Hála legyen Istennek, aki ugyanazt a buzgóságot adta irántatok Titusz szívébe.

17 Mert bátorításunkat ugyan elfogadta, de nagy buzgóságában önként ment hozzátok.

18 Elküldtük pedig vele együtt azt a testvért is, akit valamennyi gyülekezet dicsér az evangélium hirdetéséért.

19 Sőt ezenkívül a gyülekezetek útitársunknak is megválasztották ebben a jótékony munkában, amelyben magának az Úrnak a dicsőségére és készségünk bizonyságául szolgálunk.

20 Szeretnénk elkerülni, hogy valaki is megrágalmazzon minket a gondjainkra bízott bőséges adomány miatt,

21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.

22 Sőt elküldtük velük azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sok dologban többször kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, és nagyon bízik bennetek.

23 Akár Tituszról van szó, aki társam és munkatársam köztetek, akár a mi testvéreinkről, ők a gyülekezetek követei, Krisztus dicsősége:

24 mutassátok meg az irántuk való szereteteteket, és adjátok bizonyságát a felőletek való dicsekvésünknek a gyülekezetek előtt!

9. fejezet

1 A szentek iránti szolgálatról ugyan fölösleges írnom nektek,

2 hiszen ismerem készségeteket, amellyel dicsekszem is a macedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és buzgóságotok legtöbbjüket felbátorította.

3 Mégis elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekedésünk ebben a dologban hiábavalónak ne bizonyuljon, hanem amint mondtam, legyetek felkészülve;

4 nehogy aztán, ha a macedónok velem jönnek, és titeket készületlenül találnak, valamiképpen szégyent valljunk mi – hogy ne mondjam, ti – ebben a dologban.

5 Szükségesnek láttam azért megkérni a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományotokat, hogy az úgy legyen készen, mint bő áldás, nem pedig mint alamizsna.

6 Mert tudjuk, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat.

7 Mindenki úgy, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.

8 Mert Istennek van hatalma arra, hogy bőségesen rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, hogy bőven teljék minden jótéteményre.

9 Amint meg van írva: Bőkezűen osztott, adott a szegényeknek, igazsága örökké megmarad.

10 Aki pedig gondoskodik, hogy a magvetőnek vetőmagja legyen és kenyere eledelül, arról is gondoskodik, hogy megsokasítsa vetéseteket, és megszaporítsa igazságotok gyümölcsét,

11 hogy mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez Istennek.

12 Mert ennek a szolgálatnak a betöltése nemcsak a szentek szükségét elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra indít Isten iránt.

13 Mert ennek a szolgálatnak próbája által dicsőítik Istent azért az engedelmességért, amellyel vallást tesztek a Krisztus evangéliumáról, és a ti hozzájuk és mindenkihez való adakozó jószívűségetekért.

14 Könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok.

15 Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért.

10. fejezet

1 Krisztus szelídségével és engedékenységével fordulok hozzátok, én, Pál, aki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, de távollétemben bátor vagyok veletek szemben.

2 Arra kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem, mert meg vagyok győződve róla, hogy bátor lehetek némelyekkel szemben, akik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.

3 Mert noha testben élünk, de nem test szerint viaskodunk.

4 Mert hadakozásunk fegyverei nem testiek, hanem Isten szerint erősek, erősségek lerombolására.

5 Leromboljuk az okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak,

6 és készen állunk megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek.

7 Arra nézzetek, ami a szemetek előtt van! Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, vegye számításba azt is, hogy amint ő a Krisztusé, úgy mi is.

8 Mert ha még egy kissé többet is dicsekszem hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építésetekre, nem pedig a rombolásotokra adott, nem fogok megszégyenülni,

9 hogy úgy tűnjek, mintha leveleim által csak ijesztgetnélek titeket.

10 Mert úgy mondják, hogy levelei ugyan súlyosak és kemények, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde silány.

11 Gondolja meg azért, aki ilyen, hogy amilyenek vagyunk szóban, levelek által a távollétünkben, ugyanolyanok leszünk cselekedetben is.

12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják, mert azok nem járnak el okosan, hiszen önmagukat magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják.

13 Mi azonban nem mérték nélkül dicsekszünk, hanem annak a mércének a mértéke szerint, amelyet Isten osztott ki nekünk, hogy hozzátok is eljussunk.

14 Mert mi nem léptünk túl azon, mint ha nem értünk volna el hozzátok, hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangéliumával.

15 Nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek növekedésével naggyá leszünk köztetek a mi mércénk szerint,

16 s majd rajtatok túl is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk azzal, ami a mások munkája nyomán már készen van.

17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék,

18 mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

11. fejezet

1 Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis balgaságot! Sőt szenvedjetek el engem is.

2 Mert az Isten szerinti féltő szeretettel féltelek titeket, hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak benneteket Krisztus elé.

3 Félek azonban, hogy amint a kígyó ravaszságával megcsalta Évát, úgy a ti gondolataitok is eltávolodnak a Krisztus iránti tisztaságtól és őszinteségtől.

4 Mert ha valaki jön, és más Jézust hirdet, akit nem hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, amelyet nem kaptatok, vagy más evangéliumot, nem azt, amelyet befogadtatok, igencsak eltűrnétek.

5 Pedig azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.

6 Lehet, hogy járatlan vagyok az ékesszólásban, de nem az ismeretben, de hát ez mindenben, minden tekintetben és mindnyájatok előtt nyilvánvalóvá lett.

7 Vagy talán vétkeztem, amikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát?

8 Más gyülekezeteket károsítottam meg, amikor támogatást fogadtam el tőlük, hogy nektek szolgáljak.

9 Amikor nálatok voltam, és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek, mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött testvérek, én pedig vigyáztam arra, és vigyázni is fogok, hogy semmiben se legyek terhetekre.

10 Mivel Krisztus igazsága van bennem, ettől a dicsekvéstől nem hagyom megfosztani magam Akhája vidékén sem.

11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja.

12 De amit teszek, ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik alkalmat keresnek arra, hogy amivel dicsekszenek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi.

13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat.

14 Nem is csoda, hisz maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát.

15 Nem meglepő tehát, ha szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat, akiknek végük cselekedeteik szerint lesz.

16 Ismét mondom, ne tartson engem senki esztelennek, de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül, ha ilyen alapon dicsekszem.

18 Mert hát sokan dicsekednek test szerint, így én is dicsekszem.

19 Hiszen ti okosak lévén szívesen eltűritek az eszteleneket.

20 Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki kifoszt, ha valaki kihasznál, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt titeket.

21 Szégyenkezve mondom, hogy minderre mi erőtlenek voltunk. De ha valaki merész valamiben – esztelenül szólok –, merész vagyok én is.

22 Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.

23 Krisztus szolgái? Balgatagul szólok, én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször bebörtönöztek, többször megvertek, gyakran kerültem halálos veszedelembe.

24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.

25 Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjjel-nappal hányódva a tengeren.

26 Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem körében, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis testvérek között,

27 fáradságban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

28 Mindezek mellett ott van naponkénti zaklatásom, az összes gyülekezetek gondja.

29 Ki erőtlen, hogy én is erőtlen ne lennék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

30 Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem.

31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudok.

32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem,

33 és az ablakon át, kosárban eresztettek le a kőfalon, és megmenekültem a kezéből.

12. fejezet

1 Ha dicsekednem kell, bár az nem használ nekem, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira.

2 Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig.

3 És tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja –

4 elragadtatott a paradicsomba, és kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania.

5 Az ilyennel dicsekszem, magammal pedig nem dicsekszem, hacsak az én erőtlenségeimmel nem.

6 Még ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék esztelen, mert az igazságot mondanám, de megtartóztatom magam, nehogy valaki többnek tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem,

7 és hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bízzam magam, tövis adatott a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bízzam magam.

8 Háromszor könyörögtem az Úrhoz, hogy távozzék el ez tőlem,

9 de ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

10 Ezért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.

11 Balgataggá lettem, de ti kényszerítettetek rá, mert nektek kellett volna engem ajánlanotok, hiszen semmiben sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál, noha semmi vagyok.

12 Apostolságom jelei ugyanis megnyilvánultak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is.

13 Mert mi az, amiben hátrányba kerültetek a többi gyülekezethez képest, hacsak nem az, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!

14 Íme, harmadszor is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tiétek, hanem titeket magatokat, hiszen nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.

15 Én pedig nagy örömest viszek áldozatot, sőt magamat is odaáldozom értetek. Ha én ennyire túláradóan szeretlek titeket, vajon ti kevésbé szerettek engem?

16 Ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre, de mint afféle ravasz ember, csellel fogtalak meg titeket.

17 Vagy akiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által rászedtelek titeket?

18 Megkértem Tituszt, és vele együtt elküldtem azt a testvért, csak nem Titusz szedett rá titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk-e? Nem ugyanazokon a nyomokon?

19 Már régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi Isten színe előtt a Krisztusban szólunk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre.

20 Mert attól félek, hogy amikor megérkezem, nem olyannak talállak majd titeket, amilyennek szeretnélek, és engem pedig olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek, és majd viszály, irigység, harag, önzés, rágalmazás, pletykálkodás, felfuvalkodás, zűrzavar

21 Úgyhogy amikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem nálatok, és sokakat megsiratok azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.

13. fejezet

1 Ezúttal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú szava alapján áll meg minden vallomás.

2 Előre megmondtam másodszori ottlétemkor, most pedig távollétemben előre mondom azoknak, akik korábban vétkeztek, és a többieknek mind, hogy ha ismét odamegyek, nem leszek kíméletes,

3 mivel ti annak bizonyítékát keresitek, hogy általam valóban Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem erős köztetek.

4 Mert noha megfeszíttetett erőtlenségből, mindazáltal él Isten hatalmából. És ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, de vele együtt majd Isten erejéből élünk közöttetek.

5 Próbáljátok meg magatokat, hogy hitben vagytok-e! Vizsgáljátok meg magatokat! Vagy nem ismeritek fel magatokban, hogy Krisztus Jézus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.

6 De remélem, hogy felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát.

7 Imádkozunk Istenhez, hogy semmi gonoszt ne tegyetek – nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem hogy ti a jót tegyétek, mi pedig hadd legyünk olyanok, mint akik nem álltuk ki a próbát.

8 Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.

9 Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti meg erősek vagytok, és imádkozunk a ti tökéletesedésetekért.

10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy ottlétemkor ne kelljen keményen fellépnem azzal a hatalommal, amelyet az Úr építésre, nem pedig rombolásra adott nekem.

11 Végezetül, testvéreim, örüljetek, épüljetek, buzdítsátok egymást, jussatok egy értelemre, éljetek békességben, és a szeretet és békesség Istene lesz veletek.

12 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan.

13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .