Prédikátor könyve

1. fejezet

1 A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei.

2 Felette nagy hiábavalóság – ezt mondja a prédikátor –, felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

3 Mi haszna van az embernek minden munkájában, amelyet végez a nap alatt?

4 Egyik nemzedék megy, és követi a másik, de a föld mindörökké megmarad.

5 Fölkel a nap, és lenyugszik, a helyére siet, ahonnan majd ismét fölkel.

6 A szél délnek siet, majd északra fordul. Körbe-körbejár, és a maga keringéséhez visszatér a szél.

7 Minden folyó a tengerbe siet, de a tenger mégsem telik meg. Bárhova sietnek is a folyók, ugyanarra a helyre térnek vissza.

8 Minden dolog fáradozással jár, föl sem tudja sorolni az ember. Nem telik be a szem a látással, sem a fül a hallással.

9 Ami volt, ugyanaz lesz ezután is, és ami történt, ugyanaz történik majd ezután is. Semmi új nincs a nap alatt.

10 Van, amiről azt mondják: „Nézd, ez új dolog”, pedig már rég megvolt előttünk, ősidők óta.

11 Nem emlékszünk a korábbiakra, ugyanúgy nem fognak emlékezni a most még eljövendő dolgokra azok sem, akik utánunk jönnek.

12 Én, a prédikátor Izráel királya voltam Jeruzsálemben.

13 Arra adtam elmémet, hogy bölcsességgel kutassam és vizsgáljam mindazt, ami az ég alatt történik. Gonosz és hiábavaló foglalatosság ez, melyet azért adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.

14 Láttam minden dolgot, ami történik a nap alatt, és íme, minden csak hiábavalóság és szélkergetés!

15 A görbe nem egyenesíthető ki, és ami hiányzik, az nem számlálható meg.

16 Így szóltam magamban: íme, nagyobbá lettem, és több bölcsességet szereztem, mint azok, akik előttem uralkodtak Jeruzsálemben, és elmém sok bölcsességet és tudományt látott.

17 De amikor arra adtam elmémet, hogy megismerjem a bölcsességet, és megismerjem az esztelenséget és a bolondságot, rájöttem, hogy ez is csak szélkergetés.

2. fejezet

1 Mert a sok bölcsességben sok szomorúság is van, és aki gyarapítja tudását, gyarapítja a gyötrelmet is.

2 Azt mondtam a szívemben: rajta, próbálkozz a vigassággal, hogy lásd meg, mi a jó! És íme, az is hiábavalóság!

3 A nevetésről azt mondtam: bolondság! A vigasságról pedig: mit használ az!

4 Elhatároztam szívemben, hogy borivásra adom magam – persze úgy, hogy szívemet a bölcsesség vezesse –, és kipróbálom ezt a bolondságot, míg meg nem látom, hogy mi az, amit a legjobb tenniük az emberek fiainak az ég alatt életük minden napján.

5 Igen nagy dolgokat cselekedtem: házakat építettem, és szőlőt ültettem magamnak.

6 Csináltattam magamnak kerteket és ligeteket, és ültettem beléjük mindenféle gyümölcstermő fát.

7 Csináltattam magamnak víztároló tavakat, hogy belőlük öntözzem a fák sarjadó erdejét.

8 Szereztem szolgákat és szolgálókat, házamnál nevelkedett szolgáim is voltak. Marhám és juhnyájam is több volt, mint azoknak, akik elődeim voltak Jeruzsálemben.

9 Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, királyok és tartományok kincsét. Szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket és azt, ami a férfit gyönyörködteti: szép nőket.

10 Naggyá lettem, és felülmúltam mindazokat, akik elődeim voltak Jeruzsálemben, és a bölcsességem is megmaradt nekem.

11 Nem tagadtam meg szememtől, bármit is kívánt, és nem vontam meg szívemtől semmi vigasságot; hanem szívem örvendezett minden jónak, amit munkámmal gyűjtöttem, hiszen ez volt a jutalmam minden erőfeszítésemért.

12 De amikor ránéztem minden művemre, amelyet kezem alkotott, és munkámra, amelyet fáradsággal végeztem: íme, mind hiábavalóság és szélkergetés volt az, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt!

13 Azután nekiláttam, hogy megfigyeljem a bölcsességet meg a bolondságot és az esztelenséget, azaz hogy mit cselekszenek az emberek, akik a király után következnek. Csak azt, amit régen is cselekedtek.

14 Láttam, hogy hasznosabb a bölcsesség a bolondságnál, ahogyan a világosság is hasznosabb a sötétségnél.

15 A bölcs fejéhez szem is tartozik, a bolond pedig sötétben jár. De fölismertem, hogy ugyanaz lesz a vége mindegyiküknek.

16 Azért ezt mondtam magamban: ugyanaz lesz a sorsom, mint a bolondé. Akkor tehát mit ér, ha bölcsebb vagyok? Azt mondtam hát magamban: ez is hiábavalóság!

17 Mert sem a bölcsre nem emlékeznek örökké, sem a bolondra, mert az eljövendő időben már mind feledésbe merül. És éppúgy meghal a bölcs, mint a bolond.

18 Azért meggyűlöltem az életet, mert gonosznak tűnt nekem az, ami a nap alatt történik; mert mindez hiábavalóság és szélkergetés.

19 Megyűlöltem a munkámat is, mindazt, amit végeztem a nap alatt, mivel azt valaki másra kell hagynom, aki utánam következik.

20 És ki tudja, bölcs lesz-e az, vagy bolond. Mégis rendelkezik munkámmal, amellyel fáradoztam, és amelyet bölcsen végeztem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!

21 Azért oda jutottam, hogy teljesen elkeseredett a szívem minden munkám miatt, amit végeztem a nap alatt.

22 Mert van olyan ember, aki a munkáját bölcsességgel, tudással és jó eredménnyel végezte el, mégis olyan embernek adja azt örökségül, aki semmit sem dolgozott érte. Ez is hiábavalóság, és nagyon rossz!

23 Mert mi marad meg az embernek minden munkájából és elméje törekvéséből, mellyel munkálkodott a nap alatt?

24 Mert mindennap szomorúság és bosszúság gyötri, még éjjel sincs nyugta az elméjének. Ez is hiábavalóság!

25 Nincs hát egyéb jó az ember számára, mint hogy egyék, igyék, és úgy éljen, hogy örömét lelje munkájában. Megláttam, hogy Isten kezéből jön ez is.

26 Mert vajon ki ehetne és élhetne kedvére nélküle?

27 Mert annak az embernek, aki Isten szemében jó, ő bölcsességet, tudást és örömöt adott. A bűnösnek pedig azt a foglalatosságot adta, hogy gyűjtsön, halmozzon, és azután annak adja azt, akit Isten jónak talál. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

3. fejezet

1 Mindennek megvan a rendelt ideje, és megvan az ideje az ég alatt minden eseménynek.

2 Ideje van a születésnek, és ideje van a meghalásnak; ideje van az ültetésnek, ideje van az ültetvény kiszaggatásának.

3 Ideje van az ölésnek, és ideje van a gyógyításnak; ideje van a rombolásnak, és ideje van az építésnek.

4 Ideje van a sírásnak, és ideje van a nevetésnek; ideje van a jajgatásnak, és ideje van a táncolásnak.

5 Ideje van a kövek szétszórásának, és ideje van a kövek összegyűjtésének; ideje van az ölelésnek, és ideje van az öleléstől való tartózkodásnak.

6 Ideje van a keresésnek, és ideje van az elvesztésnek; ideje van a megőrzésnek, és ideje van az eldobásnak.

7 Ideje van a szaggatásnak, és ideje van a megvarrásnak; ideje van a hallgatásnak, és ideje van a szólásnak.

8 Ideje van a szeretetnek, és ideje van a gyűlöletnek; ideje van a harcnak, és ideje van a békességnek.

9 Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik?

10 Láttam mindazt az elfoglaltságot, amit Isten adott az emberek fiainak, hogy fáradozzanak.

11 Mindent szépen alkotott Isten a maga idejében. Az örökkévalóságot is az emberek szívébe helyezte, de úgy, hogy elejétől a végéig nem foghatják föl mindazt, amit Isten cselekszik.

12 Fölismertem, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendjen, és jót tegyen egész élete során.

13 De még az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik és iszik, és jól él fáradságos munkájából.

14 Tudom, hogy amit Isten cselekszik, az örökké megáll, ahhoz nincs mit hozzáadni, és abból nincs mit elvenni. Isten azért cselekszi ezt így, hogy féljék őt.

15 Ami most történik, már régtől megvan, és ami következik, az is már régen megvolt; és Isten visszahozza, ami elmúlt.

16 Ezenfelül azt is láttam a nap alatt, hogy az ítélet helyén hamisság és az igazság helyén gonoszság van.

17 De azt mondtam magamban: az igazat és a hazugot egyaránt megítéli Isten. Mert ő szabja meg minden dolognak és minden tevékenységnek az idejét.

18 Így szóltam azért magamban: az emberek fiai miatt van ez így, Isten megpróbálja őket, hogy meglássák: ők önmagukban az oktalan állatokhoz hasonlóak.

19 Az emberek fiainak sorsa hasonló az oktalan állat sorsához: ugyanúgy végzik. Éppúgy meghal az egyik, mint a másik, és ugyanaz az éltető lehelet van mindegyikben, az embernek pedig nincs nagyobb méltósága az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.

20 Mindegyik ugyanarra a helyre kerül: mindegyik porból való, és mindegyik porrá lesz.

21 Vajon ki tudhatja, hogy az ember lelke fölfelé száll-e, és az oktalan állat lelke a föld alá jut-e?

22 Azért úgy láttam, hogy nincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen munkájának, mivel ez az ő osztályrésze. Mert ki hozhatja vissza őt, hogy lássa, mi lesz utána?

4. fejezet

1 Azt is láttam, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Íme, láttam azok könnyhullatását, akiket nyomorgattak, és nincs vigasztalójuk. Elnyomóik kezétől erőszakot szenvednek, de nincs vigasztalójuk.

2 Ezért boldogabbnak mondom a halottakat, akik már meghaltak, mint az élőket, akik még élnek.

3 De mindkettőnél boldogabbnak azt, aki még nem létezik, aki nem látja azt a sok gonosz dolgot, amely a nap alatt történik.

4 Láttam, hogy az ember minden fáradozását és minden sikeres cselekedetét felebarátja irigysége kíséri. Ennélfogva ez is hiábavalóság és szélkergetés.

5 A bolond karba teszi a kezét, és tönkreteszi magát.

6 Jobb az egy teli marokra való nyugalommal, mint a két teli marokra való nagy fáradozással és szélkergetéssel.

7 Viszont láttam a nap alatt más hiábavalóságot is.

8 Van olyan ember, aki maga van, és nincs senkije: se fia, se testvére. Még sincs vége fáradozásának, és szeme sem elégszik meg a gazdagsággal, hogy azt mondaná: Vajon kiért fáradozom, hogy minden jótól megfosztom lelkemet? Ez is hiábavalóság és gonosz fogl

9 Sokkal jobb azoknak, akik ketten vannak, mint annak, aki egymaga, mert jó jutalmuk van munkájukból.

10 Mert ha el is esnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedül lévőnek, mert ha elesik, nincs, aki fölemelje!

11 Ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek, de aki egyedül van, miképp melegedhet meg?

12 Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

13 Jobb a szegény, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, aki már nem viseli el a figyelmeztetést.

14 Mert a fogságból is kikerül, hogy uralkodjon, bár szegényen született emennek királysága idején.

15 Láttam a nap alatt, hogy aki csak él és jár, a másikkal, a gyermekkel tart, aki majd amannak helyére lép.

16 Végtelen nagy volt azoknak a sokasága, akik vele tartottak. De az utánuk következők már nem örvendeznek neki. Mert ez is hiábavalóság és szélkergetés.

5. fejezet

1 Vigyázz a lépteidre, mikor Isten házába mész, mert jobb, ha engedelmesen közeledsz, mint ha bolondok módjára viszed oda áldozatodat! Mert az ilyenek nem tudják, hogy gonoszul cselekszenek.

2 Ne légy gyors a szólásra, és ne elhamarkodottan szólj szívedből Isten előtt, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön. Azért hát kevés beszédű légy.

3 Mert ahogyan álom következik a sok foglalatosságból, úgy lesz a sok beszédből bolond beszéd.

4 Ha Istennek fogadalmat teszel, ne halogasd annak megadását, mert nem telik kedve a bolondokban. Amit megfogadsz, azt teljesítsd!

5 Jobb, ha nem teszel fogadalmat annál, mint hogy fogadalmadat nem teljesíted.

6 Ne engedd, hogy szád bűnbe vigyen, és ne mondd Isten követe előtt, hogy ez tévedésből esett meg. Miért háborodjon föl Isten beszéded miatt, és miért pusztítsa el kezed munkáját?

7 Mert a sok álommal és a sok beszéddel sok hiábavalóság is jár. Ezért féld az Istent!

8 Ha a szegények elnyomását és a törvény meg az igazság elferdítését látod az országban, ne lepődj meg, mert az egyik magas rangúra egy még magasabb rangú ügyel, és ezek fölött még magasabb rangúak vannak.

9 De mindezek fölött az ország javára van a földművelést pártoló király.

10 Aki szereti a pénzt, nem telik be vele, és aki szereti a bőséget, sosem elégszik meg jövedelmével. Ez is hiábavalóság.

11 Ha gyarapodnak a javak, megszaporodnak fogyasztói is, de mi haszna van belőlük a gazdának, hacsak nem az, hogy nézheti szemével?

12 Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset eszik. A gazdagot pedig bővelkedése nem hagyja aludni.

13 Van egy szörnyű dolog, amelyet láttam a nap alatt: a tulajdonosa vesztére tartott gazdagság.

14 Az ilyen gazdagság elveszhet egy szerencsétlenség miatt, és ha fia születik neki, nem marad semmi annak kezében.

15 Ahogyan mezítelenül jött ki anyja méhéből, mezítelenül megy el, úgy, ahogy jött. Semmi olyat nem kap munkájáért, amit kezében elvihetne.

16 Ez is szörnyű dolog, hogy úgy megy el, ahogy jött. Mi haszna van abban, hogy a szélnek dolgozott?

17 És hogy egész életében sötétben eszik, sok bosszúsággal, keserűséggel és búsulással?

18 Íme, azt láttam, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik és iszik, és jól él minden munkájából, amivel fáradozott a nap alatt élete minden napján, amelyet Isten adott neki, mert ez az ő osztályrésze.

19 Akinek Isten gazdagságot és kincseket adott, és megengedte, hogy elvegye részét, élvezze azt, és örvendezzen munkájának: ez Isten ajándéka!

20 Nem foglalkozik sokat az ilyen élete napjainak a számával, mert Isten örömmel tölti be szívét.

6. fejezet

1 Van egy gonosz dolog, amelyet láttam a nap alatt, és nagy baja az az embernek:

2 mikor valakinek Isten gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, és semmiben sem szűkölködik, amit csak megkíván a lelke, de Isten nem engedi neki, hogy éljen vele, hanem más ember élvezi: ez hiábavalóság, és szörnyű dolog.

3 Ha száz gyermeke születik is valakinek, és sok évig él, magas kort ér meg, de lelke nem elégszik meg javaival, és méltó temetése sem lesz: azt mondom, hogy jobb az elvetélt gyermeknek, mint neki.

4 Mert bár az hiábavalóságra jött, sötétségben megy el, és nevét sötétség fedi be,

5 a napot sem látta, és nem ismerte meg, milyen, mégis tűrhetőbb az állapota, mint a másiké.

6 Ha kétezer évet élt volna is anélkül, hogy a jót élvezte volna, hát nem ugyanarra a helyre jut mindenki?

7 Az ember minden fáradozása a szájáért van, de kívánsága nem teljesül.

8 Mert mi az előnye a bölcsnek a bolonddal szemben és a szegénynek, aki jól tud forgolódni az élők előtt?

9 Jobb az, amit az ember szeme lát, mint ami után csak kívánkozik. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.

10 Régóta megvan a neve mindannak, ami létezik. Elrendelt dolog, hogy mi lesz az emberből, és nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.

11 Mert sok beszéd van, ami csupán a hiábavalóságot szaporítja, és mi haszna van belőle az embernek?

12 Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hiábavaló életének néhány napján, amelyeket úgy tölt el, mint egy árnyék? Ki adja tudtul az embernek, mi következik utána a nap alatt?

7. fejezet

1 Jobb a jó hír a drága olajnál, és a halál napja jobb a születés napjánál.

2 Jobb a gyászolók házához menni, mint a lakodalmas házhoz, mert minden embernek ez a vége. Szívlelje meg ezt, aki él!

3 Jobb a szomorúság a nevetésnél, mert az arc szomorúsága által jobbá lesz a szív.

4 A bölcsek szíve a gyászolók házánál van, a bolondok szíve pedig a vigadozók házánál.

5 Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni, mint a bolondok énekét.

6 Mert olyan a bolond nevetése, mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!

7 Az elnyomás megbolondítja a bölcs embert is, és a szívet megrontja az ajándék.

8 Jobb valaminek a vége, mint a kezdete, jobb béketűrőnek, mint kevélynek lenni.

9 Ne lobbanjon lelked hirtelen haragra, mert a harag a bolondok keblén nyugszik.

10 Ne mondd ezt: Mi az oka annak, hogy a régi napok jobbak voltak, mint ezek? Nem vall bölcsességre az ilyen kérdés.

11 A bölcsesség oly jó, mint egy örökség, és hasznára van azoknak, akik látják a napot.

12 Mert oltalom a bölcsesség és a gazdagság is, de az ismeret hasznosabb, mert a bölcsesség megőrzi az életét azoknak, akik azt birtokolják.

13 Nézd meg Isten cselekedeteit: ki teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?

14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppúgy, mint azt, Isten szerezte; azért az ember semmit se sejt abból, ami rá következik.

15 Sok mindent láttam hiábavaló életemben: van olyan igaz ember, aki elvész, bár igaz, és van istentelen ember, aki hosszú életet él gonoszsága ellenére.

16 Ne légy fölöttébb igaz, és túlságosan ne bölcselkedjél. Miért keresnél magadnak veszedelmet?

17 Ne légy fölöttébb gonosz, és ne légy balgatag. Miért halnál meg idő előtt?

18 Jó, ha egy dolgot megragadsz, de nem engeded el a másikat sem, mert aki Istent féli, mindent véghezvisz.

19 A bölcsesség jobban megerősíti a bölcset, mint tíz hatalmas a városban.

20 Mert nincs egy igaz ember sem e földön, aki csak jót cselekedne, és ne vétkezne.

21 Ne figyelj minden beszédre, hogy meg ne halld szolgádat, ha átkoz téged.

22 Mert lelked tudja, hogy sok esetben te átkoztál másokat.

23 Mindezt megpróbáltam bölcsesség által, mikor azt mondtam, hogy bölcs vagyok, de a bölcsesség mégis távol volt tőlem.

24 Nagyon messze van, ami van, és igen mélyen. Ki tudja megtalálni?

25 Figyelmemet arra fordítottam, hogy a bölcsességet és a dolgok magyarázatát megismerjem, kutassam és keressem, és hogy megismerjem a bolondság gonoszságát és a tévelygés balgaságát.

26 És a halálnál is keservesebbnek találtam az olyan asszonyt, akinek szíve olyan, mint a tőr és a csapda, kezei pedig olyanok, mint a bilincsek. Aki Isten előtt kedves, megmenekül tőle, a bűnöst azonban rabul ejti.

27 Lásd, erre jutottam – mondja a prédikátor –, mikor gyakran és nagy szorgalommal kerestem a dolgok magyarázatát,

28 amelyet lelkem folyton keres, de nem talál. Ezer közül egy igaz embert találtam, de asszonyt nem találtam közöttük.

29 Íme, csupán azt találtam, hogy Isten az embereket egyenes lelkűnek teremtette, ők pedig sok elképzeléssel próbálkoznak.

8. fejezet

1 Ki olyan, mint a bölcs, és ki tudja a dolgok magyarázatát? A bölcsesség megvilágosítja az ember arcát, és kemény vonásai megenyhülnek.

2 Azt mondom, hogy a király parancsát meg kell tartani, már csak az Istennek tett eskü miatt is.

3 Ne siess el színe elől, ne állj rá a gonosz dologra, mert bármit akar, megcselekszi azt.

4 Mivel hatalmas a király szava, ki merné neki azt mondani: mit teszel?

5 Aki a parancsolatot megtartja, nem ismer nyomorúságot, és a bölcs felismeri az alkalmas időt és az ítéletet;

6 mert minden szándék elérésének megvan az ideje és módja, hiszen az embert sok nyomorúság terheli.

7 Senki sem tudja azt, hogy mi következik, mert ki mondhatná meg, hogy mi hogyan lesz?

8 Senki sem uralkodhat a szél fölött, hogy fogva tartsa, és semmi hatalma nincs az embernek a halál napja fölött. Háború idején senki sem mehet szabadságra, és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki elköveti.

9 Láttam mindezt, és megfigyeltem mindent, ami a nap alatt történik olyan időben, amikor egyik ember a másik kárára hatalmaskodik.

10 Azután láttam, hogy a gonoszokat eltemetik, és nyugalomra mentek, viszont eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen cselekedtek, és nevük feledésbe merült a városban. Ez is hiábavalóság!

11 Mivel nem hajtják végre mindjárt az ítéletet a gonosz cselekedetek fölött, az emberek teljesen a gonosz cselekvésére adják szívüket.

12 Bár a bűnös akár százszor is vétkezhet, és lehet hosszú az élete, mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, azoknak, akik az ő arcát félik.

13 A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbíthatja meg életét, olyanná lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi Isten arcát.

14 Van ilyen hiábavalóság, amely e földön történik: vannak igazak, akikkel mint gonosztevővel bánnak, és vannak gonoszok, akiknek a sorsuk az igazak cselekedetei szerint alakul. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság.

15 Ezért az örömöt dicsérem. Mert nincs az ember számára jobb e világon, mint hogy egyék, igyék és vigadjon, és ez kísérje őt munkájában élete minden napján, amit Isten adott neki a nap alatt.

9. fejezet

1 Azután szívemet a bölcsesség megismerésére adtam, hogy megvizsgáljak minden foglalatosságot, amely e földön történik úgy, hogy az ember szeme se éjjel, se nappal nem lát álmot.

2 Akkor megértettem Isten szándékát, hogy az ember soha nem járhat végére azoknak a dolgoknak, amelyek a nap alatt történnek. Mert fáradozik ugyan az ember, hogy kikutassa, de nem járhat a végére. Sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem járhat a

3 Mindezt megfontoltam a szívemben, és megértettem, hogy az igazak és a bölcsek és minden cselekedetük is Isten kezében van. Szeretet is, gyűlölet is következhet, de nem tudják az emberek, mi vár rájuk.

4 Minden megeshet mindenkivel: ugyanaz eshet meg az igazzal és a gonosszal, a jóval, a tisztával vagy a tisztátalannal, azzal, aki áldozik, és azzal is, aki nem áldozik, a jóval és a bűnössel egyaránt, azzal, aki esküszik, és azzal is, aki fél esküdni.

5 Az ég alatt való minden dologgal az a baj, hogy mindenkit ugyanaz érhet. Az emberek fiainak szíve tele van gonoszsággal, és amíg élnek, szívükben mindenféle bolondság lakik, végül pedig a halottak közé jutnak.

6 Mert mindenkinek van reménysége, aki az élők közé tartozik. Mert jobb az élő kutya, mint a döglött oroszlán.

7 Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és jutalmuk sincs többé, mivel még az emléküket is elfelejtik.

8 Szeretetük, gyűlöletük és vágyaik is immár mind elmúltak, és többé nincs semmi részük abban, ami a nap alatt történik.

9 Edd hát csak örömmel kenyeredet, és igyad jó szívvel borodat, mert immár kedvesek Istennek a cselekedeteid!

10 Ruháid legyenek mindig fehérek, és fejedről ne hiányozzon az olaj.

11 Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz, hiábavaló életedben, amelyet Isten adott neked a nap alatt, hiábavaló életed minden napján, mert ez az osztályrészed életedben és munkádban, mellyel fáradozol a nap alatt.

12 Ami kezed ügyébe kerül, vidd véghez erőd szerint, mert nem lesz cselekvés, megfontolás, tudás és bölcsesség a holtak hazájában, ahová mész.

13 Még azt is láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsak győznek a futásban, és nem az erőseké a diadal, nem a bölcseké a kenyér, nem az okosaké a gazdagság, és nem a tudósoké a jóindulat. Mert minden a maga ideje és sorsa szerint történik.

14 Az ember nem ismeri a számára kijelölt időt. Amint a halakat kifogja a veszedelmes háló, és amint a madarakat tőrbe ejtik, úgy ejtik el az emberek fiait a gonosz idején, amikor az hirtelen rájuk tör.

15 Ezt is nagy bölcsességnek láttam a nap alatt:

16 Volt egy kicsiny város, és abban egy kevés ember. És eljött az ellenség: egy hatalmas király, aki körülvette, és nagy ostromművet épített ellene.

17 De találtak a városban egy szegény embert, aki bölcs volt, és bölcsességével megszabadította a várost, ám senki sem emlékezett meg arról a szegény emberről.

18 Akkor azt mondtam: jobb a bölcsesség, mint az erő, de a szegény bölcsességét lenézik, és beszédét nem hallgatják meg.

19 A bölcsek nyugodt beszédére kell inkább hallgatni, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltására.

20 Jobb a bölcsesség a harci szerszámoknál, de egy bűnös sok jót leronthat.

21 A döglött légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő kenete. Ugyanúgy egy kis balgaság hatásosabb a bölcsességnél és a tisztességnél.

22 A bölcs ember szíve jobb keze felől van, a bolond szíve pedig a bal keze felől.

23 Bármelyik úton jár is a bolond, értelme hiányos, és mindenkinek elárulja, hogy ő bolond.

10. fejezet

1 Ha a fejedelem haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a szelídség nagy bűnöket is lecsöndesít.

2 Van egy baj, amelyet láttam a nap alatt, egy olyan tévedés, amely a fejedelemtől származik:

3 az, hogy a bolondságot nagy méltóságra emelik, az előkelők pedig alacsony sorban ülnek.

4 Láttam, hogy a szolgák lovon ültek, a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

5 Aki vermet ás, beleesik, aki a kerítést lerontja, azt megmarja a kígyó.

6 Aki követ tör, megsértheti magát azzal; aki fát hasogat, veszedelemben forog.

7 Ha a vas megtompul, és nem köszörülik ki az élét, akkor az embernek jobban meg kell feszítenie erejét. A bölcsesség pedig minden dolog elintézésénél eredményre vezet.

8 Ha megmar a kígyó, mielőtt megbűvölnék, akkor semmi haszna sincs belőle a bűvölőnek.

9 A bölcs ember szájának beszéde kedves, a bolondot azonban saját ajka nyeli el.

10 Szája beszédének kezdete bolondság, és a vége szörnyű balgaság.

11 A bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja senki, hogy mi következik, és ami majd ezután lesz, azt ki mondja meg neki?

12 A bolondot úgy kifárasztja munkája, hogy a városba se tud bemenni.

13 Jaj neked, ország, ha királyod gyermek, és fejedelmeid már reggel lakomáznak!

14 Boldog vagy, te ország, ha királyod nemes ember, és fejedelmeid rendes időben esznek, a test erejéért, nem pedig a részegségért.

15 Ha rest az ember, beroskad a gerenda, és ha ölbe teszi kezét, csöpög a háztető.

16 Mulatság kedvéért rendeznek lakomát, és bor vidámítja meg az élőket, de pénzért lehet mindezt megszerezni.

17 Még gondolatban se átkozd a királyt, és hálószobádban se átkozd a gazdagot, mert az égi madár is elviszi a szót, és a madár is megjelenti beszédedet.

11. fejezet

1 Vesd kenyeredet a víz színére, és napok múltán megtalálod azt.

2 Adj belőle részt hétnek vagy nyolcnak is, mert nem tudod, milyen veszedelem következik a földre.

3 Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre. Akár dél felé, akár északra dől le a fa, ahová ledől, ott marad.

4 Aki a szelet figyeli, az nem vet, és aki a sűrű felhőre néz, az nem arat.

5 Ahogyan nem ismered a szél útját és a csontok formálódását a várandós asszony méhében, úgy nem ismerheted meg Isten munkáját sem, aki mindezt véghezviszi.

6 Reggel vesd el magodat, és este se pihentesd kezedet, mert nem tudod, melyik jobb: ez-e vagy amaz, vagy mindkettő egyaránt jó lesz.

7 Valóban édes a világosság, és jó látni szemünkkel a napot.

8 Azért ha sok esztendeig él is az ember, mindig örvendezzen, de emlékezzék meg a sötét napokról, mert az sok lesz, és ami eljön, az is mind hiábavalóság.

12. fejezet

1 Örvendezz, ifjú, a te ifjúságodban, és vidámítson meg szíved ifjúságod idején; élj szíved szerint, ahogy szemed jónak látja! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!

2 Távolítsd el a haragot szívedből, és vesd el a gonoszt a testedtől, mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság.

3 Emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején, míg el nem jönnek a veszedelem napjai, és míg el nem jönnek azok az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket;

4 amíg a nap, a világosság, a hold és csillagok el nem sötétednek, és a sűrű felhők ismét vissza nem térnek az eső után.

5 Akkor megremegnek a ház őrzői, és megrogynak az erős férfiak, és megállnak az őrlő leányok, mert megfogyatkoztak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők.

6 Az utcára nyíló ajtók bezárulnak, és elhalkul a malom zúgása; fölkelnek a madárszóra is, és halkabbá lesz minden éneklő leány.

7 Minden halmocskától félnek, és mindentől megijednek az úton; a mandulafa kivirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor, mert elmegy az ember az ő örök otthonába, és az utcán körbejárnak a sírók.

8 Mielőtt elszakadna az ezüstkötél, vagy összetörne az aranypohár, mielőtt a korsó eltörne a forrásnál, vagy beletörne a kerék a kútba,

9 és a por földdé lenne, mint azelőtt volt, a lélek pedig megtérne Istenhez, aki adta.

10 Felette nagy hiábavalóság – mondja a prédikátor –, minden hiábavalóság!

11 Azonfölül, hogy bölcs volt a prédikátor, még a népet is tudományra tanította, fontolgatott, tudakozódott, és sok bölcs mondást írt.

12 Igyekezett a prédikátor a hasznos beszédeket megtalálni, amelyek igazat írnak, az igazság beszédeit.

13 A bölcsek beszédei olyanok, mint az ösztöke; a gyülekezet tanítóinak szavai olyanok, mint az erősen bevert szögek, amelyek a Pásztortól származnak.

14 Mindezeken felül, fiam, fogadd el az intést: a sok könyv írásának nincs vége, és a sok tanulásban elfárad a test.

15 Mindezt hallva ez a dolgok summája: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember legfőbb dolga!

16 Mert Isten minden cselekedetet megítél, minden titkos dologgal együtt, akár jó, akár gonosz az.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .