Ruth könyve

1. fejezet

1 Abban az időben történt, amikor a bírák ítélkeztek az országban, hogy éhség támadt a földön. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi a feleségével és két fiával, hogy Móáb mezején lakjék.

2 A férfi neve Elimelek volt, a feleségéé Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek.

3 Azután meghalt Elimelek, Naomi férje, és ő ott maradt két fiával.

4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá, a másiknak Ruth volt a neve. Mintegy tíz esztendeig laktak ott.

5 Meghaltak ők is mind a ketten: Mahlón és Kiljón is. Így az asszony két fia és a férje nélkül maradt.

6 Útra kelt azért a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert hallotta Móáb mezején, hogy meglátogatta az ÚR a népét, és kenyeret adott nekik.

7 Elhagyta tehát azt a helyet, ahol élt, két menyével együtt. Így indultak útnak, hogy visszatérjenek Júda földjére.

8 Naomi azt mondta a két menyének: Menjetek, térjen vissza mindegyikőtök az anyja házához. Cselekedjék az ÚR irgalmasságot veletek, úgy, ahogy ti cselekedtetek a megholtakkal és énvelem!

9 Adja meg az ÚR nektek, hogy nyugalmat találjon mindegyikőtök a férje házában! Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak.

10 Ők azt mondták neki: Bizony mi elmegyünk veled együtt a te népedhez!

11 Naomi erre ezt mondta: Térjetek vissza, leányaim! Miért jönnétek velem? Hát ugyan vannak-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lehetnének?

12 Térjetek vissza, leányaim! Menjetek, mert én már idősebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Még ha azt mondanám is, hogy van reménységem, még ha ez éjjel férjhez mennék is, és szülnék is fiakat,

13 ugyan megvárhatnátok-e őket, amíg felnőnek? Ugyan megtartóztatnátok-e magatokat miattuk, hogy ne menjetek férjhez? Nem, édes leányaim! Mert nagyobb az én keserűségem, mint a tietek, mert elért engem az ÚR keze.

14 Ők pedig hangosan tovább sírtak. Majd Orpá megcsókolta az anyósát. Ruth azonban ragaszkodott hozzá.

15 Ő akkor azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőd után.

16 Ruth pedig ezt mondta: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mész, oda megyek én is, és ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.

17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem is. Bármit tegyen az ÚR velem, csak a halál választ el engem tőled!

18 Mikor pedig látta, hogy mindenáron vele akar menni, többet nem szólt neki.

19 Így mentek mindketten, amíg Betlehembe nem értek. Amikor Betlehembe érkeztek, megmozdult az egész város miattuk, és azt kérdezték: Csak nem Naomi ez?

20 Ő azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható.

21 Többedmagammal mentem el, és elárvultan hozott vissza engem az ÚR. Miért hívnátok hát engem Naominak, holott az ÚR ellenem fordult, és a Mindenható nyomorúsággal illetett engem?

22 Így tért vissza Naomi és vele együtt menye, a móábi Ruth Móáb mezejéről. Éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Betlehembe.

2. fejezet

1 Volt Naominak egy rokona a férje után, egy jómódú, derék ember Elimelek nemzetségéből, név szerint Boáz.

2 Azt mondta egyszer a móábi Ruth Naominak: Kérlek, hadd menjek ki a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, akinek szeme előtt kedvességet találok. Ő azt mondta: Menj, édes leányom!

3 Elment hát, és odaérkezve szedegetett a mezőn az aratók után. Történetesen az Elimelek nemzetségéből való Boáz szántóföldjére jutott.

4 Boáz éppen akkor jött Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: Az ÚR legyen veletek! Ők így válaszoltak: Áldjon meg téged az ÚR!

5 Majd Boáz így szólt annak a szolgájának, aki az aratók felügyelője volt: Kinek a leánya ez?

6 Az aratók felügyelője így felelt: Az a móábi leány ez, aki Naomival jött Móáb mezejéről.

7 Ő kérte: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tallózgassak a kévék közt az aratók után. Így jött ide, és itt maradt reggeltől fogva mindeddig. Csak éppen most pihent egy keveset a házban.

8 Boáz ezt mondta Ruthnak: Ugyan hallod-e, édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre. Ne menj el innen, hanem maradj mindenütt a szolgálóim nyomában.

9 Szemed legyen a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk. Íme, meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.

10 Akkor ő arcra borult, meghajolt a földig, és ezt mondta neki: Miért vagy ilyen kedves hozzám, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?

11 Boáz pedig így felelt: Bizony elmondtak nekem mindent, amit anyósoddal tettél férjed halála után, hogy elhagytad apádat és anyádat és a szülőföldedet, és ahhoz a néphez jöttél, amelyet nem ismertél azelőtt.

12 Fizessen meg az ÚR a te tettedért, és legyen teljes a jutalmad az ÚRtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.

13 Ő pedig ezt mondta: Hálás vagyok kedvességedért, uram, mert megvigasztaltál engem, és szívélyesen beszéltél szolgálóddal, holott én nem a te szolgálóleányaid közül való vagyok.

14 Az evés idején így szólt neki Boáz: Jöjj ide, egyél a kenyérből, és mártsd falatodat az ecetes lébe. És ő leült az aratók mellé. Boáz pörkölt gabonát nyújtott neki, és evett, s jóllakott, sőt még hagyott is.

15 Azután felállt, hogy tovább szedegessen, és Boáz azt parancsolta szolgáinak: Hadd szedegessen a kévék között is, és meg ne pirongassátok!

16 Sőt húzogassatok ki neki a kévékből is, hagyogassatok el, hogy fölszedhesse, és ne dorgáljátok meg.

17 Így szedegetett a mezőn egész estig, és mikor kicsépelte, amit szedegetett, majdnem egy efa árpa lett belőle.

18 Akkor fölvette, bement a városba, és megmutatta anyósának, amit szedegetett. Azután elővette és odaadta neki, amit meghagyott, miután jóllakott.

19 Erre azt kérdezte tőle az anyósa: Hol szedegettél ma, hol munkálkodtál? Áldott legyen, aki rád tekintett. És ő elbeszélte anyósának, hogy kinél munkálkodott. Azt mondta: Annak a férfinak a neve, akinél ma munkálkodtam, Boáz.

20 Ekkor Naomi így szólt a menyéhez: Áldja meg őt az ÚR, aki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a holtaktól! Ezután azt mondta neki Naomi: Közeli rokonunk az a férfi, a legközelebbi rokonaink közül való.

21 Akkor a móábi Ruth így szólt: Még azt is mondta nekem: Menj mindenütt a munkásaim után, amíg csak be nem fejezik nálam az egész aratást.

22 Naomi azt mondta menyének, Ruthnak: Jól teszed, édes leányom, hogy az ő szolgálóival jársz, így nem fognak téged háborgatni más mezőn.

23 Így járt ő mindenütt Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpa és a búza aratása be nem fejeződött. És az anyósánál lakott.

3. fejezet

1 Egyszer azt mondta neki Naomi, az anyósa: Édes leányom! Ne keressek-e neked nyugodalmat, hogy jól legyen dolgod?

2 Hát nem rokonunk-e Boáz, akinek szolgálóival voltál? Íme, ő ma éjjel árpát szór a szérűn.

3 Azért fürödj meg, kend meg magadat, vedd föl a legszebb ruhádat, és menj le a szérűre. De ne mutatkozz addig a férfi előtt, amíg be nem fejezi az evést és az ivást.

4 Majd ha lefekszik, jegyezd meg azt a helyet, ahol nyugszik, menj oda, hajtsd föl a takarót a lábánál, és feküdj oda. Ő majd megmondja neked, mit cselekedjél.

5 Ruth ezt mondta neki: Mindazt, amit tanácsolsz, megteszem.

6 Lement hát a szérűre, és mindent úgy tett, ahogy anyósa tanácsolta.

7 Boáz evett, ivott, és vidám kedve támadt. Majd elment, hogy lefeküdjék az asztag mellett. Ruth erre titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és oda lefeküdt.

8 Éjféltájban történt, hogy fölriadt a férfi, és megfordult. S íme: egy asszony fekszik a lábánál!

9 Megkérdezte: Ki vagy te? Ő azt mondta: Ruth vagyok, a te szolgálód. Terítsd hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon.

10 Ő így válaszolt: Áldjon meg az ÚR téged, édes leányom! Szeretetedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.

11 Ne félj hát, édes leányom! Mindent megteszek neked, amit mondasz. Mert mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy.

12 Való igaz, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam még közelebbi rokon is.

13 Ma éjjel aludj itt, s majd reggel, ha ő vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, váltson meg téged. Ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg. Él az ÚR! Aludj azért itt reggelig.

14 Így hát ott nyugodott az ő lábánál reggelig, és fölkelt oly korán, mielőtt az ember fölismerhetné a másik embert. Boáz ugyanis megparancsolta: Meg ne tudja senki, hogy ez az asszony a szérűn járt.

15 Majd ezt mondta: Add ide a nagy kendődet, amely rajtad van, és tartsd ide. Ő odatartotta. Boáz pedig hat mérő árpát mért bele, és föladta a hátára, ő pedig bement vele a városba.

16 Elment az anyósához, aki megkérdezte: Hogy vagy, édes leányom? Erre elbeszélt neki mindent, amit az a férfi cselekedett vele.

17 És azt mondta: Ezt a hat mérő árpát adta nekem, így szólván: Ne menj üres kézzel anyósodhoz!

18 Naomi így válaszolt: Légy veszteg, leányom, míg megtudod, hogyan dől el a dolog. Mert nem nyugszik az a férfi, amíg véghez nem viszi a dolgot még ma.

4. fejezet

1 Boáz pedig odament a városkapuhoz, és ott leült. És íme, arra ment az a legközelebbi rokon, akiről Boáz beszélt, és ezt mondta neki: Gyere csak, ülj ide, atyámfia. És az odament és leült.

2 Ekkor ő maga mellé vett tíz férfit a város vénei közül, és ezt mondta: Üljetek ide! Erre azok leültek.

3 Ekkor Boáz így szólt a legközelebbi rokonhoz: Azt a darab szántóföldet, amely a mi atyánk fiáé, Elimeleké volt, eladja Naomi, aki hazajött Móáb mezejéről.

4 Én pedig gondoltam, hogy tudomásodra hozom, és megmondom: Vedd meg az itt ülők előtt és népem vénei előtt. Ha megváltod, váltsd meg. De ha nem váltod meg, jelentsd ki előttem, hogy tudjam. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és utánad én következem

5 Boáz erre azt mondta: Amely napon megveszed a szántóföldet Naomi kezéből, akkor a móábi Ruthot, a meghaltnak feleségét is el kell venned, hogy fenntartsd a megholtnak nevét az örökségében.

6 Erre a legközelebbi rokon ezt felelte: Nem válthatom meg magamnak, mert akkor a magam örökségét elveszítem. Váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom ezt meg.

7 Régen az volt a szokás Izráelben a vagyonmegváltás vagy csere alkalmával, hogy a dolog megerősítésére a férfi lehúzta a saruját, és odaadta felebarátjának. Ez volt az átruházás módja Izráelben.

8 Ezért a legközelebbi rokon azt mondta Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.

9 Boáz ekkor így szólt a vénekhez és az egész néphez: Ti vagytok ma a tanúim, hogy megvettem mindent Naomi kezéből, ami Elimeleké volt, és mindent, ami Kiljóné és Mahlóné volt.

10 Sőt a móábi Ruthot, Mahlón feleségét is feleségül vettem, hogy fenntartsam nevét a megholtnak az örökségében, és ne vesszen ki a megholtnak neve az ő rokonságából és az ő lakóhelyének kapujából. Tanúim vagytok ma.

11 Erre az egész nép, amely a kapunál volt, és a vének kijelentették: Tanúk vagyunk! Tegye az ÚR azt az asszonyt, aki a házadba megy, olyanná, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyűjts vagyont Efrátában, és szerezz nevet Betlehemben.

12 Házad legyen olyan, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, attól az utódodtól, akit az ÚR ad majd neked ettől az asszonytól.

13 Elvette tehát Boáz Ruthot, és az a felesége lett. És bement hozzá, és megadta az ÚR, hogy fogant méhében, és fiút szült.

14 Akkor azt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az ÚR, aki ma nem engedte meg, hogy rokoni támasz nélkül maradj. Legyen híres az ő neve Izráelben!

15 Legyen ő lelked megvidámítója és vénséged istápolója, mert menyed szülte őt, az, aki szeret téged, és aki többet ér neked hét fiúnál.

16 Ekkor megfogta Naomi a gyermeket, ölébe vette, és dajkája lett neki.

17 A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, és azt mondták: Fia született Naominak. És elnevezte Óbédnak. Ő az apja Isainak, Dávid apjának.

18 Ezek Pérec utódai: Pérec nemzette Hecrónt,

19 Hecrón nemzette Rámot, Rám nemzette Ammínádábot.

20 Ammínádáb nemzette Nahsónt, Nahsón nemzette Szalmónt.

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .