Zsoltárok könyve

1. fejezet

1 Boldog ember az, aki nem jár a gonoszok tanácsa szerint, nem áll meg a bűnösök útján, és nem ül a csúfolódók székébe,

2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.

3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi a gyümölcsét, és nem hervad el a levele, és minden munkájában eredményes lesz.

4 Nem úgy a gonoszok: ők úgy járnak, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.

5 Ezért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletkor és a bűnösök az igazak gyülekezetében.

6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész.

2. fejezet

1 Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen:

3 Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket.

5 Majd így szól haragjában, és megrettenti őket fölindulásában:

6 Én kentem ám fel királyomat szent hegyemen, a Sionon!

7 Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet.

8 Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait.

9 Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt.

10 Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái!

11 Szolgáljátok az URat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!

3. fejezet

1 [Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.]

2 URam, hogy megsokasodtak ellenségeim! Sokan vannak, akik rám támadnak!

3 Sokan mondják lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél. [Szela]

4 De te, ó, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölmagasztalod a fejem.

5 Fennszóval kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat engem szent hegyéről. [Szela]

6 Lefekszem és elalszom, majd fölébredek, mert az ÚR támogat engem.

7 Nem félek sokezernyi néptől sem, amely ellenségesen körülvett engem.

8 Kelj föl, URam, szabadíts meg, Istenem! Mert te vered arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetöröd.

9 Az ÚRé a szabadítás. Legyen áldásod népeden!

4. fejezet

1 [A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.]

2 Hallgass meg, ha kiáltok, igazságomnak Istene! Szorultságomból tágas térre vittél engem. Könyörülj rajtam, és halld meg imádságomat!

3 Emberek fiai! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek a hiábavalóságot, és meddig keresitek a hazugságot? [Szela]

4 Tudjátok meg, hogy az ÚR kiválasztotta magának a kegyest, és meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok!

5 Ha haragudtok is, ne vétkezzetek; beszéljetek a szívetekkel az ágyatokban, és csillapodjatok! [Szela]

6 Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban!

7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel ránk arcod világosságát, ó, URam!

8 Nagyobb örömöt adsz így szívembe azokénál, mint amikor sok a búzájuk és boruk.

9 Békességben fekszem le, és el is alszom, mert egyedül te adod meg nekem, URam, hogy biztonságban lakjam.

5. fejezet

1 [A karmesternek: fúvós hangszerre.] [Dávid zsoltára.]

2 URam, figyelj beszédemre, értsd meg sóhajtásomat!

3 Ügyelj kiáltásomra, én Királyom és én Istenem, mert hozzád imádkozom!

4 URam, jó reggel halld meg hangomat. Jó reggel eléd készülök, és várlak.

5 Mert nem olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél, nem lakhat nálad gonosz.

6 Nem állhatnak meg szemed előtt a kevélyek, gyűlölsz mindenkit, aki bűnt cselekszik.

7 Elveszíted, akik hazugságot szólnak, a vérszomjas és álnok embert gyűlöli az ÚR.

8 Én pedig nagy kegyelmedből bemehetek házadba, leborulok szent templomodban, mert tisztellek téged.

9 URam, vezess engem igazságodban, ellenségeim miatt egyengesd előttem utadat!

10 Mert nincsen szájukban igazság, bensőjük csupa álnokság. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel hízelegnek.

11 Ítéld el őket, Istenem, essenek el saját fondorlataik miatt! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert fellázadtak ellened.

12 De örüljenek mindnyájan, akik menedéket leltek nálad; örökké vigadjanak, mert te megoltalmazod őket. Örvendeznek benned, akik szeretik nevedet.

13 Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed jóvoltoddal, mint egy pajzzsal.

6. fejezet

1 [A karmesternek: húros hangszerre.] [Dávid zsoltára.]

2 URam, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem felindulásodban!

3 Könyörülj rajtam, URam, mert ellankadtam, gyógyíts meg, URam, mert csontomig hat a rettegés!

4 Lelkem is igen retteg, és te, ó, URam, meddig maradsz távol?

5 Térj vissza, URam, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért.

6 Mert nem emlékeznek meg rólad a halálban, kicsoda dicsőít téged a Seolban?

7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással öntöztem ágyamat.

8 Szemem elbágyadt a bánattól, elgyengült sok szorongatóm miatt.

9 Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők, mert az ÚR meghallgatja sírásom hangját.

10 Meghallgatta könyörgésemet az ÚR, elfogadja imádságomat az ÚR.

11 Megszégyenül és megzavarodik majd minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek egy pillanat alatt.

7. fejezet

1 [Dávid éneke, amelyet a benjámini Kús beszéde miatt énekelt az ÚRnak.]

2 URam, Istenem, te vagy menedékem, szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem,

3 hogy szét ne tépjék lelkemet, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak, ha nincsen szabadító.

4 URam, Istenem, ha ilyet cselekedtem, ha álnokság van a kezemben,

5 ha gonosszal fizettem a jóakarómnak, és tönkretettem azt, aki ok nélkül ellenségem volt,

6 akkor ellenség üldözze lelkemet, érjen utol, és tiporja földre életemet, sújtsa porba dicsőségemet. [Szela]

7 Kelj föl, URam, haragodban, emelkedjél föl ellenségeim dühe ellen! Kelj föl érettem te magad, és ítélj úgy, amint elhatároztad!

8 Népek sokasága vegyen körül, és térj vissza fölöttük a magasságba.

9 Az ÚR ítéli meg a népeket. Ítélj meg engem, URam, igazságom és ártatlanságom szerint!

10 Szűnjék meg a gonoszok gazsága, és erősítsd meg az igazat, te, aki a szíveket és veséket vizsgálod, igazságos Isten!

11 Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket.

12 Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap haragudhat.

13 Ha nem tér meg a gonosz, kardját élesíti, megfeszíti íját, és célra tart.

14 Halálos fegyvert fordít felé, és megtüzesíti nyilait.

15 Íme, ha vajúdik benne a gonoszság, viszályt fogan, és hazugságot szül.

16 Vermet ás, és mélyre vájja azt; de maga esik a verembe, amelyet készített.

17 Visszafordul fejére mindaz, amit elkövetett, és visszaszáll fejére erőszakossága.

18 Dicsérem az URat igazságáért, és dicsőítő éneket zengek a felséges ÚR nevének.

8. fejezet

1 [A karmesternek:] [a „Szőlőtaposók” dallamára. Dávid zsoltára.]

2 URunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön, az egekre helyezted dicsőségedet!

3 A csecsemők és csecsszopók szája által erősíted meg hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.

4 Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél,

5 azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá?

6 Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt!

7 Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél:

8 juhokat és mindenféle jószágot, sőt még a mezei vadakat is,

9 az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.

10 URunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön!

9. fejezet

1 [A karmesternek: „A fiú halála” dallamára. Dávid zsoltára.]

2 Dicsérlek, URam, teljes szívemből, hirdetem minden csodatettedet.

3 Örülök és örvendezek tebenned, zengem nevedet, ó, Magasságos!

4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak és elvesztek színed előtt.

5 Mert véghezvitted ítéletemet és ügyemet, trónodra ültél, mint igaz bíró.

6 Megdorgáltad a népeket, elveszítetted a gonoszt, örökre eltörölted nevüket.

7 Megsemmisült az ellenség, örökre rommá lettek a városok, amelyeket kiszaggattál, még az emlékük is kiveszett.

8 Az ÚR örökké trónján ül, ítéletre állította fel székét.

9 Igazságosan ítéli meg a világot, méltányosan törvénykezik a népek fölött.

10 Az ÚR a nyomorultak kővára, erősség a szükség idején.

11 Azért benned bíznak, akik ismerik nevedet, mert nem hagyod el azokat, URam, akik keresnek téged.

12 Énekeljetek az ÚRnak, aki a Sionon lakik; hirdessétek fenséges tetteit a népek között!

13 Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik róla, nem feledkezik el a szegények jajkiáltásáról.

14 Könyörülj rajtam, URam! Lásd meg nyomorúságomat, amely gyűlölőim miatt ért! Te emelsz föl engem a halál kapujából,

15 hogy hirdethessem dicsőségedet Sion leányának kapuiban, és örvendezzek szabadításodnak.

16 A népek a maguk ásta verembe süllyedtek, rejtett hálójukban megakadt a lábuk.

17 Megismertette magát az ÚR, ítéletet hozott; a gonoszt saját keze munkája ejti el. [Közjáték. Szela]

18 A Seolba jutnak a gonoszok, oda jut minden olyan nép, amely elfeledkezik Istenről.

19 Mert nem marad örökre elfelejtve a szegény, a nyomorultak reménye sem vész el végképp.

20 Kelj föl, URam, ne hatalmasodjék el a halandó; vond magad elé ítéletre a népeket!

21 Rettentsd meg, URam, őket, hadd tudják meg a népek, hogy ők csak halandók.

10. fejezet

1 URam, miért állsz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

2 A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt; essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.

3 Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz, áldja a fösvényt, és átkot mond az ÚRra.

4 Gőgös megvetéssel nem keresi: Nincs Isten – ez minden gondolata.

5 Útjai mindig szerencsések, távolinak tűnnek neki ítéleteid, minden ellenségét lekicsinyli.

6 Azt mondja szívében: Semmi sem rendít meg, soha nem jutok bajba.

7 Szája tele átkozódással, csalárdsággal és erőszakkal; nyelve alatt hamisság és álnokság van.

8 Utcák zugában lapul, titkon megöli az ártatlant, szeme a gyámoltalant lesi.

9 Leselkedik rejtekhelyén, leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben, hogy elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja.

10 Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat, akik elesnek erejétől.

11 Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten, elrejtette arcát, nem is lát meg soha!

12 Kelj föl, ÚR Isten, emeld föl kezedet, ne feledkezz el a szegényekről!

13 Miért vetheti meg Istent a gonosz? Miért mondhatja szívében: Nem lesz számonkérés?

14 Pedig te látod a bajt, és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd. Rád hagyja magát a gyámoltalan, az árvának is te vagy segítsége.

15 Törd össze a gonosz karját, és kérd számon a bűnösön gonoszságát, egy se maradjon!

16 Király az ÚR mindörökké; a népek kivesznek földjéről.

17 A szegények kívánságát meghallgatod, ó, URam. Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,

18 hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak, hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat.

11. fejezet

1 [A karmesternek: Dávidé.] Az ÚRban bízom. Hogy mondhatjátok lelkemnek: Menekülj a hegyre, mint a madár!

2 Mert íme, a gonoszok feszítik már az íjat, ráillesztették nyilukat a húrra, hogy a sötétből az igaz szívűekre lövöldözzenek.

3 Ha az alapokat is lerombolják, mit tehet az igaz?

4 Az ÚR ott van szent templomában; az ÚR trónja a mennyben van. Szeme látja, szemöldöke megvizsgálja az emberek fiait.

5 Az ÚR megvizsgálja az igazat és a gonoszt, gyűlöli a lelke az álnokság kedvelőjét.

6 Hálót hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az osztályrészük!

7 Mert az ÚR igaz. Szereti az igazságot, az igazak meglátják az arcát.

12. fejezet

1 [A karmesternek: mély hangra. Dávid zsoltára.]

2 Segíts, URam, mert elfogyott a kegyes, eltűntek a hívek az emberek fiai közül!

3 Hamisan szól egyik a másikhoz, hízelgő ajakkal, kétszínűen beszélnek.

4 Irtson ki az ÚR minden hízelgő ajkat, minden nyelvet, amely nagyokat mond.

5 Mert azt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkunk velünk van: ki lehetne úrrá rajtunk?

6 A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt bizony fölkelek – így szól az ÚR –, védelmembe veszem azt, aki arra vágyik.

7 Az ÚR szavai tiszta beszédek, mint a földbe vájt kohóban megolvasztott ezüst, amelyet hétszer tisztítanak.

8 URam, tarts meg minket, és őrizz meg minket e nemzedéktől fogva mindenkor,

9 még ha gonoszok járnak is körös-körül, és az alávalóságot fölmagasztalják az emberek között!

13. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 URam, még meddig tart ez? Végképp elfelejtkeztél rólam? Meddig rejted el arcodat előlem?

3 Meddig kell tanakodnom lelkemben, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig hatalmaskodhat rajtam ellenségem?

4 Nézz rám, felelj nekem, URam Istenem! Világosítsd meg a szememet, hogy halálra ne szenderüljek.

5 Ne mondhassa ellenségem: Legyőztem őt! Ne örüljenek háborgatóim, hogy tántorgok.

6 Mert én bízom kegyelmedben, szívem ujjong szabadításodnak. Hadd énekeljek az ÚRnak, mert jót tett velem!

14. fejezet

1 [A karmesternek: Dávidé.] Azt mondja szívében a bolond: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek, nincs, aki jót cselekedjék.

2 Az ÚR letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent.

3 Mindnyájan elhajlottak, egyaránt megromlottak, nincs, aki jót cselekedjék, nincs egy sem.

4 Hát nem tudják azt a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, mintha kenyeret ennének, az URat pedig nem hívják segítségül,

5 hogy bizony rettegni fognak, mert Isten az igaz nemzedékkel van?

6 A szegény tervét kicsúfolhatjátok, de az ÚR az ő bizodalma.

7 Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az ÚR jóra fordítja népe sorsát, örül majd Jákób, és vigadozni fog Izráel.

15. fejezet

1 [Dávid zsoltára.] URam, ki tartózkodhat sátradban, ki lakhat szent hegyeden?

2 Aki feddhetetlenül jár, igazságot cselekszik, és igazat szól szívében;

3 nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjának, és nem hoz gyalázatot rokonaira.

4 A semmirekellő utálatos a szemében, de az URat félőket tiszteli. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.

5 Nem adja pénzét uzsorára, és nem fogad el vesztegetést az ártatlan rovására. Aki így cselekszik, nem rendül meg soha.

16. fejezet

1 [Dávid bizonyságtétele.] Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom!

2 Ezt mondom az ÚRnak: Az én URam vagy, nálad nagyobb jó nincs számomra.

3 A szentekben, akik e földön vannak, és a felségesekben van minden gyönyörűségem.

4 Megsokasodnak fájdalmai azoknak, akik más isten után sietnek, de én nem áldozom nekik véresáldozatot, és nevüket sem veszem ajkamra.

5 Az ÚR az én osztályrészem és poharam; te tartod kezedben sorsomat.

6 Az én részem kies helyre esett, valóban szép örökség jutott nekem.

7 Áldom az URat, aki tanácsot ad nekem, bensőm még éjjel is oktat engem.

8 Az ÚRra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van.

9 Ezért örül a szívem, és vigad a lelkem, testem is biztonságban lakik.

10 Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson.

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm, jobbodon örök gyönyörűség van.

17. fejezet

1 [Dávid imádsága.] Hallgasd meg, URam, az igazságot, vedd észre kiáltásomat! Figyelj imádságomra, amely nem csalárd ajakról ered.

2 Tőled jöjjön ítéletem, szemed tekintsen az igazságra.

3 Megvizsgáltad a szívemet, meglátogattál éjjel. Ha próbára teszel, nem találsz bennem semmi rosszat; elhatároztam, hogy nem vétkezem a számmal.

4 Bármit tettek is az emberek, én ajkad igéjére figyelve őrizkedtem az erőszakosok ösvényeitől.

5 Lépéseim a te ösvényeidhez igazodtak, nem ingadozott a lábam.

6 Hívtalak, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!

7 Mutasd meg csodálatosan kegyelmedet, te, aki jobboddal megszabadítod támadóiktól a benned bízókat!

8 Őrizz, mint a szemed fényét, szárnyad árnyékába rejts el engem

9 a gonoszok elől, akik el akarnak pusztítani; halálos ellenségeim elől, akik körülvesznek engem.

10 Megkövéredett szívüket bezárták, szájuk kevélyen szól.

11 Körülvettek most, bármerre lépünk; szemüket ránk szegezik, hogy földre terítsenek.

12 Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra vágyik, vagy mint az oroszlánkölyök a rejtekhelyén.

13 Kelj fel, ó, URam! Szállj szembe vele, és terítsd le, fegyvereddel mentsd meg életemet a gonosztól!

14 Szabadíts meg kezeddel, ó, URam, az emberektől, a világ embereitől, akiknek osztályrészük ez életben van! Megtöltötted hasukat javaiddal, bővelkednek fiakkal, ami pedig megmarad utánuk, azt gyermekeikre hagyják!

15 Én pedig meglátom arcodat igazságban, arcod látása megelégít, amikor fölébredek.

18. fejezet

1 [A karmesternek: Dávidé, az ÚR szolgájáé, aki azon a napon mondta el az ÚRnak ennek az éneknek a szavait, amelyen az ÚR megszabadította minden ellensége és Saul kezéből.]

2 [Ezt mondta:] Szeretlek URam, én erősségem!

3 Az ÚR az én kősziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, kősziklám, őbenne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.

4 Az ÚRhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

5 A halál kötelei vettek körül, és az istentelenség árja rettentett engem.

6 A Seol kötelei vettek körül, és a halál csapdái fogtak meg.

7 Szükségemben az URat hívtam, és Istenemhez kiáltottam. Meghallotta hangomat templomából, és kiáltásom fülébe jutott.

8 Megindult, megrendült a föld, s a hegyek alapjai inogtak, megindultak, mert haragra gyúlt.

9 Füst szállt fel az orrából, szájából emésztő tűz; izzó parázs gerjedt benne.

10 Lehajtotta az eget, és leszállt, homály volt a lába alatt.

11 Kerúbon járt, és szelek szárnyán suhant.

12 A sötétséget tette rejtekhelyévé maga körül, mint egy sátrat; a sötét felhőt és sűrű fellegeket.

13 Az előtte lévő fényességből előtűntek felhői jégesővel és izzó parázzsal.

14 Dörgött az ÚR az egekben, zengett a Magasságos; jégeső hullt és izzó parázs.

15 Kilőtte nyilait, és szétszórta őket, villámokat röpített mindenfelé.

16 Előtűnt a vizek medre, és megmutatkoztak a világ alapjai a te feddésedtől, URam, orrod leheletének szelétől.

17 Lenyúlt a magasból, és fölvett engem, kihúzott a nagy vizekből.

18 Megszabadított erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, akik hatalmasabbak voltak nálam.

19 Rám törtek a veszedelmem napján, de az ÚR volt a támaszom.

20 Tágas helyre vitt ki engem, kiragadott engem, mert kedvét leli bennem.

21 Az ÚR megfizetett nekem igazságom szerint, kezem tisztasága szerint fizetett meg nekem.

22 Mert megőriztem az ÚR útjait, és nem hagytam el gonoszul Istenemet.

23 Minden ítélete előttem van, és rendeléseit nem vetettem el magamtól.

24 Feddhetetlen voltam előtte, őrizkedtem a vétektől.

25 Ezért megfizetett nekem az ÚR igazságom szerint, kezem tisztasága szerint, amely szeme előtt van.

26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, a feddhetetlenhez feddhetetlen vagy.

27 A tisztához tiszta vagy, s a visszáshoz visszás vagy.

28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és megalázod a kevély szemeket.

29 Mert te gyújtod meg a mécsesemet. Az ÚR, az én Istenem megvilágosítja sötétségemet.

30 Mert általad a táboron is átfutok, Istenemmel a kőfalon is átugrom.

31 Isten útja tökéletes, az ÚR beszéde színtiszta. Pajzsa ő mindazoknak, akik bíznak benne.

32 Mert kicsoda Isten az ÚRon kívül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kívül?

33 Isten az, aki erővel övez föl engem, és tökéletessé teszi utamat.

34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és magaslatokra állít engem.

35 Ő tanítja kezemet a harcra, karom meghajlítja az ércíjat.

36 Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod támogat, és jóvoltod fölmagasztalt engem.

37 Teret adtál lépteimnek, és nem tántorog a lábam.

38 Üldözöm ellenségeimet, és elérem őket, nem térek vissza, míg meg nem semmisülnek.

39 Összetöröm őket, hogy föl sem kelhetnek, lábam elé hullanak.

40 Mert te öveztél föl engem erővel a harcra, és elém vetetted azokat, akik felkeltek ellenem.

41 Megadtad, hogy ellenségeim meghátráljanak, és elpusztíthattam gyűlölőimet.

42 Kiáltoznak, de nincs szabadító, az ÚRhoz kiáltanak, de nem felel nekik.

43 Apróra töröm őket, mint a szélhordta por, és megtaposom őket, mint az utca sarát.

44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól, nemzetek fejévé tettél engem. Olyan nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem.

45 Amint meghallja fülük szavamat, engedelmeskednek, és az idegenek is hízelegnek nekem.

46 Mert eltikkadtak az idegenek, és reszketve jönnek elő erődeikből.

47 Él az ÚR, és áldott az én kősziklám; magasztaltassék hát üdvösségem Istene.

48 Isten az, aki bosszút áll értem, népeket vet alám,

49 és megment ellenségeimtől. Az ellenem felkelőkkel szemben fölmagasztal, és megszabadít az erőszakos emberektől.

50 Ezért dicsérlek téged, URam, a nemzetek között, és éneket zengek nevednek.

51 Nagy segítséget ad királyának, és irgalmasságot cselekszik fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.

19. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, és keze munkáját hirdeti az égboltozat.

3 Nappal a nappalnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést.

4 Nincs szó, sem beszéd, nem hallható a hangjuk:

5 mégis elhat szózatuk az egész földre, és szavuk a világ végére. Sátrat készített ott a napnak,

6 amely olyan, mint egy vőlegény, aki a szobájából jön ki. Örvend, mint egy hős, hogy pályáját futhatja.

7 Elindul az ég egyik széléről, s fordulása a másik széléig tart. Nincs semmi, ami elrejtőzhetne heve elől.

8 Az ÚR törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. Az ÚR bizonyságtétele bizonyos, bölccsé teszi az együgyűt.

9 Az ÚR rendelkezései helyesek, megvidámítják a szívet. Az ÚR parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.

10 Az ÚR félelme tiszta, megáll mindörökké. Az ÚR ítéletei változhatatlanok, és minden tekintetben igazságosak.

11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is. Édesebbek a méznél, még a csurgatott méznél is.

12 Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, nagy jutalma van.

13 Ki veheti észre a tévedéseket? A titkos bűnöktől tisztíts meg engem!

14 Tartsd távol szolgádat az önhittségtől is, hogy ne uralkodjék rajtam; akkor feddhetetlen leszek, és sok vétektől tiszta.

15 Legyenek kedvedre valók szám mondásai, és szívem gondolatai legyenek előtted, ó, URam, kősziklám és megváltóm.

20. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 Hallgasson meg téged az ÚR a szükség idején, oltalmazzon meg téged Jákób Istenének neve!

3 Küldjön neked segítséget szent helyéről, és a Sionról támogasson téged!

4 Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és fogadja kegyesen égőáldozataidat! [Szela]

5 Cselekedjék veled szíved kívánsága szerint, és teljesítse minden szándékodat!

6 Hogy örvendezzünk szabadításodnak, és Istenünk nevében zászlót lobogtassunk. Teljesítse az ÚR minden kérésedet!

7 Most tudom, hogy az ÚR megsegíti fölkentjét; meghallgatja őt szent egéből jobbjának segítő erejével.

8 Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az ÚRnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg.

9 Azok lehanyatlanak és elesnek, mi pedig fölkelünk és megállunk.

10 URam, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, mikor hozzád kiáltunk!

21. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 URam, a te erődnek örül a király, és felettébb ujjong a te segítségednek.

3 Megadtad neki szíve kivánságát, és ajkának kérését nem tagadtad meg. [Szela]

4 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait, színarany koronát tettél fejére.

5 Életet kért tőled: te adtál neki hosszú életet, örökkévalót és végtelent.

6 Nagy a dicsősége a te segítséged által, fenséget és méltóságot adtál neki.

7 Sőt áldottá tetted őt örökre, megvidámítottad őt, színed előtt örülhet.

8 Bizony, a király bízik az ÚRban, és nem inog meg, mert vele van a Magasságos kegyelme.

9 Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod megtalálja gyűlölőidet.

10 Tüzes kemencévé teszed őket, mikor megjelensz; haragod elnyeli és tűz emészti meg őket.

11 Gyümölcsüket kiveszíted a földről, és magvukat az emberek fiai közül.

12 Mert gonoszságot terveznek ellened, csalárdságot gondolnak, de nem vihetik véghez.

13 Mert megfutamítod őket, íjad húrját kifeszíted feléjük.

14 Emelkedjél föl, URam, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzünk hatalmadról!

22. fejezet

1 [A karmesternek: „A hajnali szarvas” dallamára. Dávid zsoltára.]

2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Távol van segítséged jajszavamtól.

3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is, és nincs nyugodalmam.

4 Pedig te szent vagy, Izráel dicsérő énekei között trónolsz.

5 Benned bíztak atyáink, bíztak, és megszabadítottad őket.

6 Hozzád kiáltottak, és megmenekültek; benned bíztak, és nem szégyenültek meg.

7 De én féreg vagyok és nem ember, emberek csúfja és a nép utálata.

8 Mindenki csúfolódik rajtam, aki engem lát; elhúzzák szájukat, és fejüket rázzák:

9 Az ÚRra bízta magát, mentse meg ő! Szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

10 Te hoztál ki engem anyám méhéből, és biztonságban voltam anyám emlőin.

11 Születésem óta gondod volt rám, anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

12 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen.

13 Bikák sokasága kerített be engem, körülfogtak Básán bikái.

14 Föltátották rám szájukat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

15 Olyan vagyok, mint a kiöntött víz; minden csontom kificamodott. Szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt bensőmben.

16 Erőm kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, a halál porába fektettél engem.

17 Mert ebek vettek körül, a gonoszok serege fogott körül engem; átlyukasztották a kezemet és a lábamat.

18 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

20 De te, URam, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre!

21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól és egyetlenemet a kutyák karmaiból.

22 Ments meg az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem!

23 Hadd hirdessem nevedet testvéreimnek, és hadd dicsérjelek a gyülekezetben!

24 Ti, akik félitek az URat, dicsérjétek őt! Jákób minden utóda: dicsőítsétek őt! Izráel minden magzata: féljétek őt!

25 Mert nem veti meg és nem utálja meg a szegény nyomorúságát. Nem rejti el az arcát előle, és mikor hozzá kiált, meghallgatja.

26 Rólad szól dicsérő énekem a nagy gyülekezetben. Fogadásaimat megadom azok előtt, akik félik őt.

27 Esznek a nyomorultak, és megelégszenek; dicsérik az URat, akik őt keresik. Éljen a szívetek örökké!

28 A föld határáig mindenki megemlékezik az ÚRról, és megtér hozzá. Leborul előtted a föld minden nemzetsége.

29 Mert az ÚRé a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken is.

30 Esznek és leborulnak mind, akik gazdagok e földön. Őelőtte hajtanak térdet a halandók, mind, aki nem tarthatja életben a lelkét.

31 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

32 Eljönnek, s hirdetik az utánuk születendő népnek, hogy igaz ő, aki ezt cselekedte!

23. fejezet

1 [Dávid zsoltára.] Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.

2 Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.

3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. Vessződ és botod megvigasztal engem.

5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal. Csordultig van a poharam.

6 Bizony jóságod és kegyelmed követ engem életem minden napján, s az ÚR házában lakozom hosszú ideig.

24. fejezet

1 [Dávid zsoltára.] Az ÚRé a föld s annak teljessége, a földkerekség s annak lakói.

2 Mert ő vetette meg alapját a tengereken és erősítette meg a folyókon.

3 Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén?

4 Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik csalárdságra.

5 Áldást nyer ő az ÚRtól és igazságot szabadító Istenétől.

6 Ilyen az őt keresők nemzedéke, akik Jákób Istenének arcát keresik. [Szela]

7 Ti kapuk, emeljétek föl fejeteket, és emelkedjetek föl, ti örökkévaló ajtók! Hadd menjen be a dicsőség királya!

8 Ki a dicsőség királya? Az erős és hatalmas ÚR, a hatalmasan hadakozó ÚR.

9 Ti kapuk, emeljétek föl fejeteket, és emelkedjetek föl, ti örökkévaló ajtók! Hadd menjen be a dicsőség királya!

10 Ki a dicsőség királya? A seregek URa, ő a dicsőség királya.

25. fejezet

1 [Dávidé.] URam, hozzád emelem lelkemet!

2 Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg, ne örüljenek rajtam ellenségeim.

3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned bízik. Azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled.

4 Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!

5 Vezess igazságodban, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem. Mindennap benned reménykedem.

6 Emlékezzél meg, URam, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.

7 Ifjúságom vétkeiről és bűneimről ne emlékezz meg! Kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, URam!

8 Jó és igaz az ÚR, azért útba igazítja a vétkezőket.

9 Igazságban vezeti az alázatosakat, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.

10 Az ÚRnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intéseit.

11 A te nevedért, URam, bocsásd meg bűneimet, mert sok van.

12 Ki az, aki féli az URat? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon.

13 Annak lelke megmarad a jóban, és utódai öröklik a földet.

14 Az ÚR titka azoknál van, akik őt félik; és szövetségével oktatja őket.

15 Szemem mindig az ÚRra néz, mert ő húzza ki lábamat a csapdából.

16 Tekints rám, és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok!

17 Szívem szorongásai megsokasodtak, nyomorúságaimból szabadíts meg engem!

18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet, bocsásd meg minden bűnömet!

19 Lásd meg ellenségeimet, hogy megsokasodtak; gyilkos gyűlölettel gyűlölnek engem.

20 Őrizd meg lelkemet, és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy hozzád menekültem.

21 Ártatlanság és becsület védelmezzen engem, mert benned reménykedem.

22 Mentsd ki, Istenem, Izráelt minden bajából!

26. fejezet

1 [Dávidé.] Ítélj meg, URam, mert feddhetetlenül éltem, és az ÚRban bíztam ingadozás nélkül.

2 Vizsgálj meg, URam, és próbálj meg, kutasd át veséimet és szívemet!

3 Mert kegyelmed szemem előtt van, és igazságod szerint járok-kelek.

4 Nem ülök együtt a hamisakkal, és nem tartok az alattomosokkal.

5 Gyűlölöm a rosszak társaságát, és nem ülök együtt a gonoszokkal.

6 Ártatlanságomban mosom kezemet, így járom körbe oltárodat, URam,

7 hogy fennszóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

8 URam, szeretem a te házadban való lakozást és dicsőséged hajlékának helyét.

9 Ne ragadd el lelkemet a bűnösökkel, életemet a vérontókkal,

10 akiknek kezében gyalázat van, és jobbjuk tele van vesztegetéssel.

11 Én feddhetetlenül élek, válts meg, és könyörülj rajtam.

12 Lábam egyenes talajon áll, áldom az URat a nagy gyülekezetben.

27. fejezet

1 [Dávidé.] Világosságom és üdvösségem az ÚR, kitől féljek? Életem erőssége az ÚR, kitől remegjek?

2 Ha gonoszok jönnek ellenem, szorongatóim és ellenségeim, hogy felfalják testemet, ők botlanak meg és hullanak el.

3 Ha egy sereg fog is körül, nem fél a szívem. Habár háborúság tör rám, én mégis bízom.

4 Egyet kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam életem minden napján; hogy nézhessem az ÚR szépségét, és gyönyörködhessem templomában.

5 Bizony, elrejt engem hajlékában a veszedelem napján, betakar sátra rejtekében, sziklára emel föl engem.

6 Most is fölemeli fejemet ellenségeim fölé, akik körülöttem vannak; ezért örömmel áldozom sátrában, énekkel zengedezem az ÚRnak.

7 Halld meg, URam, hangomat, hívlak! Irgalmazz nekem, és hallgass meg engem!

8 Szívemben hallom, hogy azt mondod: Az én arcomat keressétek! A te arcodat keresem, ó, URam!

9 Ne rejtsd el előlem arcodat, ne utasítsd el szolgádat haraggal! Te vagy segítőm, ne taszíts el, ne hagyj el engem, szabadító Istenem!

10 Ha apám és anyám elhagynának is, az ÚR magához vesz engem.

11 Taníts meg engem a te utadra, ó, URam! Vezérelj engem egyenes ösvényen az üldözőim miatt.

12 Ne adj át szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadtak rám, és erőszakot lihegnek.

13 De én hiszem, hogy meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.

14 Várjad az URat, légy erős, bátorodjék a szíved, és várjad az URat!

28. fejezet

1 [Dávidé.] Hozzád kiáltok, URam, kősziklám. Ne fordulj el szótlanul tőlem, mert ha néma maradsz, hasonló leszek a sírba szállókhoz.

2 Halld meg esedezésem hangját, amikor hozzád kiáltok, és amikor fölemelem kezemet szentséged lakhelye felé.

3 Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevők közé, akik békességgel szólnak felebarátaikhoz, szívükben pedig gonoszság van.

4 Fizess meg nekik cselekedeteik és gonosz szándékuk szerint. Kezük munkája szerint fizess meg nekik. Add meg nekik, amit érdemelnek!

5 Mivel nem figyelnek az ÚR cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja és nem építi fel őket.

6 Áldott az ÚR, mert meghallgatta könyörgésem szavát!

7 Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik szívem. Megsegített, ezért örvend a szívem, és hálát adok neki énekemmel.

8 Népének erőssége az ÚR, és fölkentjének megtartó ereje.

9 Segítsd meg népedet, és áldd meg örökségedet, legeltesd és magasztald fel őt mindörökké!

29. fejezet

1 [Dávid zsoltára.] Adjatok az ÚRnak, ti, a Hatalmasnak fiai, adjatok az ÚRnak tiszteletet és dicsőséget!

2 Adjatok dicsőséget az ÚR nevének, imádjátok az URat szent ékességben!

3 Az ÚR hangja zeng a vizek fölött, a dicsőség Istene mennydörög, az ÚR ott van a nagy vizek fölött.

4 Az ÚR hangja erős, az ÚR hangja fenséges.

5 Az ÚR hangja cédrusokat tördel, összetöri az ÚR Libánon cédrusait is.

6 Ugrándoztatja Libánont, mint a borjút és Szirjónt, mint a bivalyborjút.

7 Az ÚR hangja tűzlángokat szór.

8 Az ÚR hangja megrengeti a pusztát, megrengeti az ÚR Kádés pusztáját.

9 Az ÚR hangjára megellenek a nőstény szarvasok, az ÚR letarolja az erdőket, és templomában mindenki így kiált: Dicsőség!

10 Az ÚR trónol az özönvíz fölött; ott trónol az ÚR, aki király mindörökké.

11 Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel.

30. fejezet

1 [Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.]

2 Magasztallak, URam, hogy fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

3 URam Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.

4 URam, felhoztad lelkemet a sírból, fölélesztettél a sírba szállók közül.

5 Dicsérjétek az URat, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

6 Mert csak egy pillanatig tart haragja, de élethossziglan való jóakarata. Este bánat tér be, reggelre itt a vidámság.

7 Jó sorsomban azt mondtam: Nem rendülhetek meg soha.

8 URam, jóvoltodból megszilárdítottál, mint egy hatalmas hegyet, de mikor elrejtetted arcodat, megrettentem.

9 Hozzád kiáltok, URam! Az én URam irgalmáért könyörgök!

10 Mit használ nekem a vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat?

11 Hallgass meg, URam, könyörülj rajtam! URam, légy segítségem!

12 Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.

13 Ezért zengedezek szentségednek, és nem hallgatok el, URam Istenem, mindenkor hálát adok neked.

31. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 Hozzád menekülök, URam, ne szégyenüljek meg soha! Igazságoddal szabadíts meg engem.

3 Fordítsd felém füledet, hamar szabadíts meg. Légy erős kősziklám, erődített váram, hogy megtarts engem!

4 Mert te vagy kősziklám és védő váram: vezess hát és terelgess engem nevedért.

5 Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nekem, hiszen te vagy erősségem.

6 Kezedbe ajánlom lelkemet, te váltasz meg engem, ó, URam, hűséges Isten.

7 Gyűlölöm a hazug bálványok híveit, én csak az ÚRban bízom.

8 Hadd vigadjak és örüljek kegyelmednek, noha látod nyomorúságomat, és ismered háborgó lelkemet.

9 Nem adtál engem az ellenség kezébe, sőt tágas térre állítottad a lábamat.

10 Könyörülj rajtam, URam, szorult helyzetemben; szemem elhomályosodott a búbánat miatt, odavan testem-lelkem.

11 A bánat miatt elenyészik életem, sóhajtásban múlnak el éveim. Bűnöm miatt megfogyatkozott az erőm, és kiszáradnak csontjaim.

12 Csúffá lettem tömérdek üldözőm miatt, szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, akik az utcán látnak, elfutnak előlem.

13 Elfeledtek, akár egy halottat, olyanná lettem, mint egy tönkrement edény.

14 Mert hallom sokak suttogását, iszonyatosságot mindenfelől. Együtt tanácskoznak ellenem, és azt tervezik, hogy kioltják életemet.

15 De én benned bízom, URam! Azt mondom: Te vagy Istenem.

16 Életem ideje kezedben van. Szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől!

17 Világosítsd meg arcodat szolgádon, jóvoltodból tarts meg engem.

18 URam, ne szégyenüljek meg, hogy téged hívlak. Szégyenüljenek meg a gonoszok, és pusztuljanak a Seolba.

19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

20 Mily bőséges a te jóságod, amelyet a téged félőknek tartogatsz, és részelteted benne a hozzád menekülőket az emberek fiai előtt.

21 Elrejted őket jelenléted rejtekében az emberek zendülései elől; sátradban őrzöd őket a perlekedő nyelvektől.

22 Áldott az ÚR, hogy csodálatosan megmutatta nekem kegyelmét az ostromlott városban!

23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben, hogy elvetettél szemed elől, te mégis meghallgattad esedezésem szavát, amikor hozzád kiáltottam.

24 Szeressétek az URat mind, ti kedveltjei! Kegyeseit megőrzi az ÚR, de a kevélyen cselekvőknek bőven megfizet!

25 Legyetek erősek és bátor szívűek, akik az ÚRban reménykedtek!

32. fejezet

1 [Dávid tanítása.] Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.

2 Boldog ember az, akinek az ÚR nem tulajdonít bűnt, akinek lelkében nincsen csalárdság.

3 Amíg hallgattam, megavultak csontjaim a naphosszat tartó jajgatás miatt.

4 Míg éjjel-nappal rám nehezedett a kezed, ellankadt az életerőm, mint a nyári hőségben. [Szela]

5 Vétkemet bevallottam neked, bűnömet nem fedeztem el. Azt mondtam: „Bevallom hamisságomat az ÚRnak”, és te elvetted rólam bűnömet, amellyel vétettem. [Szela]

6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, amíg még megtalálhat. Ha a nagy vizek áradnának is, nem érhetik el őt.

7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől. Körülveszel engem a szabadulás örömével. [Szela]

8 Bölccsé teszlek és megtanítalak téged, hogy melyik úton járj; szememmel tanácsollak téged.

9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló és az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell szorítani az állát, másképpen nem enged neked.

10 Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az ÚRban, azt ő kegyelemmel veszi körül.

11 Örüljetek az ÚRban, ujjongjatok, ti igazak! Vigadozzatok mindnyájan, ti tiszta szívűek!

33. fejezet

1 Örvendezzetek az ÚRban, ti igazak, a hívekhez illik a dicséret.

2 Dicsérjétek az URat, citerával, tízhúrú hárfával zengjetek neki!

3 Énekeljetek neki új éneket, pengessetek lantot lelkesen ujjongva.

4 Mert az ÚR szava igaz, és minden cselekedete hűséges.

5 Szereti az igazságot és a törvényt, az ÚR kegyelmével tele van a föld.

6 Az ÚR szavára lettek az egek és szájának leheletére minden seregük.

7 Összegyűjti a tenger vizét, mint egy tömlőbe, tárházakba rakja a mélység vizét.

8 Féljen az ÚRtól az egész föld, rettegjen tőle a földkerekség minden lakója!

9 Mert szólt, és meglett az, parancsolt és előállott.

10 Az ÚR elfordítja a nemzetek szándékát, meghiúsítja a népek gondolatait.

11 Az ÚR szándéka megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékről nemzedékre.

12 Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene, az a nép, amelyet örökségül választott magának.

13 Letekint az ÚR az égből, lát minden embert.

14 Székhelyéről lenéz a föld minden lakosára.

15 Ő formálta mindnyájuk szívét, és jól ismeri minden tettüket.

16 Nem szabadul meg a király a nagy sereg által, a hős sem menekül meg nagy erejével.

17 Csalódik, aki lovaktól vár szabadítást, nem mentenek meg azok nagy erejükkel.

18 Ámde az ÚR szemmel tartja az őt félőket, a kegyelmében bízókat.

19 Kimenti lelküket a halálból, és az éhínségben is eltartja őket.

20 Lelkünk az URat várja, segítségünk és pajzsunk ő.

21 Csak őbenne vigad a szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!

22 URam, legyen rajtunk a te kegyelmed, hiszen benned bízunk.

34. fejezet

1 [Dávidé; abból az időből, amikor őrültnek tettette magát Abímelek előtt, aki elűzte, ő pedig elment.]

2 Áldom az URat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!

3 Az ÚRral dicsekszik lelkem; hallják ezt a szegények, és örülnek.

4 Dicsőítsétek velem az URat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

5 Kerestem az URat, és meghallgatott engem, minden félelmemből kimentett engem.

6 Akik őrá néznek, felvidulnak, és arcuk nem pironkodik.

7 Ez a szegény kiáltott, és az ÚR meghallgatta, minden bajából kimentette őt.

8 Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megszabadítja őket.

9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.

10 Féljétek az URat, ti szentjei! Mert akik őt félik, azoknak semmiben nincs fogyatkozásuk.

11 Az oroszlánok is szűkölködnek, éheznek, de akik az URat keresik, nem nélkülöznek semmi jót.

12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, megtanítalak titeket az ÚR félelmére!

13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni?

14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól és ajkadat a csalárd beszédtől.

15 Kerüld a rosszat, és cselekedjél jót. Keresd a békességet és kövesd.

16 Az ÚR szeme az igazakon van, és füle az ő kiáltásukra figyel.

17 Az ÚR arca pedig a gonosztevők ellen fordul, és emlékezetüket is kiirtja a földről.

18 Ha az igazak kiáltanak, az ÚR meghallgatja és minden bajukból kimenti őket.

19 Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és megsegíti a megsebzett lelkeket.

20 Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az ÚR.

21 Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük.

22 A gonoszt a gonoszság öli meg, és meglakolnak, akik gyűlölik az igazat.

23 Az ÚR megváltja szolgái lelkét, és senki sem lakol meg, aki hozzá menekül.

35. fejezet

1 [Dávidé.] Perelj, URam, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!

2 Ragadj pajzsot és vértet, és kelj föl segítségemre!

3 Szegezz dárdát, és rekeszd el üldözőim útját! Mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged!

4 Szégyen, gyalázat érje azokat, akik lelkemet keresik; hátráljanak meg és piruljanak, akik vesztemet tervezik!

5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szélben, az ÚR angyala űzze őket.

6 Legyen útjuk sötét és csuszamlós, az ÚR angyala kergesse őket!

7 Mert ok nélkül, titkon vetették elém hálójukat, és ok nélkül ástak vermet lelkemnek.

8 Váratlanul érje őket a romlás, fogja meg őket hálójuk, amelyet ők vetettek ki, essenek ők veszedelembe!

9 Lelkem pedig vigad majd az ÚRban, örvendezik szabadításában.

10 Minden porcikám azt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, URam?! Megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt a rablójától.

11 Hamis tanúk állnak elő, olyat kérdeznek tőlem, amiről nem tudok.

12 Rosszal fizetnek nekem a jóért, hogy megrövidítsék életemet.

13 Pedig amikor ők betegek voltak, zsákruhába öltöztem; böjttel gyötörtem lelkemet, és újra meg újra szívből imádkoztam.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy forgolódtam körülötte; mintha anyámat siratnám, úgy görnyedtem a szomorúság miatt.

15 Ők pedig örültek, amikor megbotlottam, és összegyűltek; idegenek gyűltek össze körülöttem, akiket nem ismertem, gyaláztak engem, és nem nyugodtak;

16 az ingyenélők léha csúfolkodások közepette fogukat vicsorították rám.

17 Ó, URam, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásuktól, életemet az oroszlánoktól.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

19 Ne örüljenek rajtam hazug ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek, és ne kacsintsanak össze.

20 Mert nem beszélnek békességgel, hanem álnok dolgokat koholnak azok ellen, akik békések e földön.

21 Föltátották rám szájukat, és hahotázva azt mondták: Láttuk saját szemünkkel!

22 Láttad mindezt, ó, URam, ne hallgass, ó, URam! Ne légy távol tőlem!

23 Kelj föl, ébredj, szolgáltass igazságot, ó, URam, Istenem, az én ügyemben!

24 Ítélj meg engem igazságod szerint, ó, URam, Istenem, hogy ne örüljenek rajtam!

25 Ne mondhassák szívükben: Hahaha! Vágyunk teljesült. Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

26 Szégyenüljenek meg, piruljanak mind, akik örülnek, hogy bajban vagyok! Szégyen és gyalázat borítsa el azokat, akik fölfuvalkodtak ellenem!

27 Vigadjanak és örüljenek, akik igazságomat kívánják! Hadd mondják mindenkor: Nagy az ÚR, aki szolgái előmenetelében gyönyörködik.

28 Nyelvem hirdeti igazságodat és dicsőségedet minden napon.

36. fejezet

1 [A karmesternek: Az ÚR szolgájáé, Dávidé.]

2 A gonosz hamissága felől így gondolkozom szívemben: nincs őelőtte istenfélelem;

3 Mert azzal hízeleg önmagának, hogy bűnözhet és gyűlölködhet.

4 Szájának beszéde gonoszság és hamisság; nem tud bölcs lenni és jót cselekedni.

5 Hiábavalóságot gondol ki ágyában, nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat.

6 URam, kegyelmed az égig ér, hűséged a felhőkig!

7 Igazságod olyan, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; embert és állatot te tartasz meg, URam!

8 Ó, Istenem, milyen drága a te kegyelmed! Szárnyad árnyékába menekülnek az ember fiai.

9 Dúslakodnak házad bőséges javaiban, gyönyörűséged folyóvizéből itatod meg őket.

10 Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.

11 Terjeszd ki kegyelmedet a téged ismerőkre és igazságodat az igaz szívűekre!

12 Ne jöjjön ellenem a kevélyek lába, és ne üldözzön engem a gonoszok keze!

13 Hullanak már a gonosztevők; elveted őket, és nem tudnak fölállni.

37. fejezet

1 [Dávidé.] Ne bosszankodj az elvetemültek miatt, ne irigykedj a gonosztevőkre!

2 Mert hirtelen levágják őket, mint a füvet, s elfonnyadnak, mint a gyönge növény.

3 Bízzál az ÚRban, és cselekedj jót, e földön lakjál, és élj hűségesen.

4 Gyönyörködj az ÚRban, és megadja neked szíved kéréseit.

5 Hagyjad az ÚRra utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.

6 Felhozza igazságodat, mint a világosságot, és jogodat, miként a delet.

7 Csendesedjél le az ÚR előtt, és türelmesen várjad őt! Ne bosszankodjál azon, hogy azoknak szerencsés az útjuk, akik álnok tanácsokat követnek.

8 Szűnj meg haragudni, hagyj fel a heveskedéssel. Ne bosszankodjál, az csak rosszra vinne!

9 Mert az elvetemültek kipusztulnak; de akik az Úrban remélnek, ők öröklik a földet.

10 Még egy kevés idő, és nincs gonosz, nézed a helyét, és nem találod.

11 A szelídek öröklik a földet, és elégedettek lesznek sorsukkal.

12 Fondorlatot sző a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja ellene.

13 Az ÚR nevet rajta, mert látja, hogy eljön az ő napja.

14 Kardot rántanak a gonoszok, kifeszítik íjaikat, hogy elejtsék a szegényt és nyomorultat, és levágják az egyenes úton járót.

15 De kardjuk saját szívükbe hatol, és íjuk eltörik.

16 Jobb a kevés az igaznak, mint a gazdagság a sok gonosznak.

17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az ÚR.

18 Jól ismeri az ÚR a feddhetetlenek napjait, és örökségük örökké megmarad.

19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben sem, jóllaknak az éhínség napjaiban.

20 De a gonoszok elvesznek, és az ÚR ellenségei elenyésznek, még ha olyanok is, mint a mező ékessége: füstként enyésznek el.

21 Kölcsönt kér a gonosz, és nem fizeti vissza, de az igaz irgalmas és adakozó.

22 Mert akiket megáld az ÚR, öröklik a földet, és akiket megátkoz, kipusztulnak.

23 Az ÚR megerősíti annak az embernek lépteit, akinek útját kedveli.

24 Ha megbotlik is, nem esik el, mert az ÚR kézen fogja.

25 Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna.

26 Mindennap könyörül és kölcsönad, és magzata áldott.

27 Kerüld a rosszat, cselekedj jót, és örökké megmaradsz.

28 Mert az ÚR szereti az igazságot, és nem hagyja el kegyeseit. Megőrzi őket örökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

29 Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta laknak.

30 Bölcsességet mond az igaz ember szája, és nyelve igazat szól.

31 Istenének törvénye van szívében, nem ingadoznak léptei.

32 Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi.

33 De az ÚR nem hagyja a kezében, és nem kárhoztatja, amikor ítéletre kerül.

34 Remélj az Úrban, őrizd meg az ő útját; akkor fölmagasztal téged, és öröklöd a földet. Meglátod, hogy kipusztítja a gonoszokat.

35 Láttam egy erőszakos, gonosz embert: szétterjeszkedett, mint egy dús lombú, zöldellő fa.

36 De eltűnt, és íme, nem volt többé, kerestem, de nem volt található.

37 Ügyelj, hogy feddhetetlen légy, vigyázz, hogy becsületes maradj, mert a jövendő a béke emberéé.

38 De a bűnösök mind elvesznek, a gonoszok vége pusztulás.

39 Az igazak megmaradása azonban az ÚRtól van, ő az erősségük a szükség idején.

40 Megsegíti őket az ÚR, és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól, és megtartja őket, mert hozzá menekültek.

38. fejezet

1 [Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.]

2 URam, ne fenyíts meg haragodban, felindulásodban ne ostorozz engem!

3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett a kezed.

4 Nincs ép hely a testemen haragod miatt; nincs békesség a csontjaimban vétkeim miatt.

5 Mert bűneim elborították fejemet; elhordozhatatlan teherként nehezednek rám.

6 Megbüdösödtek és elmérgesedtek sebeim oktalanságom miatt.

7 Ellankadtam, meggörnyedtem nagyon, mindennap úgy járok, mint aki gyászol.

8 Mert derekam megtelt fájdalommal, és nincs ép hely testemen.

9 Erőtlen és nagyon összetört vagyok, és szívem keserűsége miatt jajgatok.

10 Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs rejtve előled sóhajtásom!

11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, és szemem világa sincs már velem.

12 Szeretteim és barátaim félreállnak az engem ért csapás miatt, rokonaim pedig messze távolodnak.

13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, és akik bajomat keresik, arról beszélnek, hogyan tegyenek tönkre, és csalárdságot koholnak mindennap.

14 De én, mint a süket, meg se hallom, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja föl száját.

15 Olyanná lettem, mint aki nem hall, és szájában nincsen ellenvetés.

16 Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, URam, Istenem!

17 Mert azt gondolom: Bárcsak ne nevetnének rajtam, amikor lábam meginog, és ne lennének úrrá rajtam!

18 Én bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

19 Ezért hát bevallom bűneimet, bánkódom vétkeim miatt.

20 De ellenségeim élnek és erősödnek, megsokasodtak hazug gyűlölőim,

21 akik a jóért rosszal fizetnek, és ellenem törnek, amikor én jóra törekszem.

22 Ne hagyj el, URam, Istenem, ne távolodj el tőlem!

23 Siess segítségemre, ó, Uram, szabadítóm!

39. fejezet

1 [A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.]

2 Így szóltam: Vigyázok útjaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom számat, ha gonosz ember van előttem.

3 Elnémultam, csendben hallgattam, de ez híjával volt a jónak, fájdalmam fokozódott.

4 Fölhevült a szívem bennem, sóhajomban tűz gerjedt föl, ezért így szólt nyelvem:

5 Add tudtomra, URam, életem végét és napjaim számát, hogy mennyi is az! Hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok.

6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat, és életem semmiség előtted. Bizony merő hiábavalóság minden ember, bárhogyan áll is! [Szela]

7 Árnyékként jár itt az ember; bizony csak hiába szorgoskodik. Rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azt!

8 Most azért mit reméljek, ó, Uram? Egyedül benned bízom.

9 Ments ki engem minden álnokságomból, ne tégy engem bolondok csúfjává!

10 Megnémultam, nem nyitom föl számat, mert te tetted ezt.

11 Vedd le rólam ostorodat, mert kezed fenyítése miatt elpusztulok.

12 Amikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted szépségét, mint a moly. Bizony csak egy lehelet minden ember. [Szela]

13 Halld meg, URam, könyörgésemet, figyelj kiáltásomra, könnyhullatásomra ne maradj néma. Mert jövevény vagyok nálad és zsellér, mint minden ősöm.

14 Fordítsd el rólam tekintetedet, hadd enyhüljön sorsom, mielőtt elmegyek, és nem leszek többé!

40. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 Várva vártam az URat, és ő hozzám hajolt, meghallgatta kiáltásomat.

3 Kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből. Sziklára állította lábamat, és megerősítette lépteimet.

4 Új éneket adott a számba: Istenünk dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne.

5 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedőkhöz!

6 Sokat tettél értünk, URam Istenem, csodáiddal és terveiddel. Nincs hozzád hasonló. Hirdetném és elbeszélném, de több az annál, semhogy fölsorolhatnám.

7 Véresáldozatot és ételáldozatot nem kedveltél, de megnyitottad fülemet. Égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.

8 Akkor azt mondtam: Íme, jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem.

9 Akaratod teljesítésében lelem kedvemet, ó, Istenem, törvényed szívem közepén van.

10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben; íme, nem zárom be ajkamat, te tudod, ó, URam!

11 Igazságodat nem rejtem el szívem mélyén, hanem elbeszélem hűségedet és szabadításodat. Nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezet előtt.

12 Te, URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, kegyelmed és igazságod védjen meg szüntelen!

13 Mert annyi baj vett körül, hogy meg se számolhatom. Utolértek bűneim, a végét nem is látom. Számosabbak hajszálaimnál, és a szívem is elhagyott engem.

14 Tessék, URam, neked, hogy megments engem! URam, siess segítségemre!

15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mindazok, akik életemre törnek, hogy elveszítsék azt. Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik a bajomat kívánják.

16 Pusztuljanak el gyalázatosságuk miatt, akik azt mondják nekem: Hahaha!

17 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. Hadd mondhassák mindig, akik vágyódnak szabadításodra: Magasztaltassék föl az ÚR!

18 Noha szegény és nyomorult vagyok, az én Uram gondoskodik rólam. Te vagy segítségem, szabadítóm; ó, Istenem, ne késsél!

41. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 Boldog az, aki törődik a nyomorulttal; a veszedelem napján megmenti azt az ÚR.

3 Az ÚR megőrzi és élteti őt; boldog lesz e földön, és nem adja oda ellenségei kívánságának.

4 Az ÚR megerősíti őt betegágyán; bármi is a baja, jobbulást ad neki betegségéből.

5 Azt mondtam: URam, kegyelmezz nekem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

6 Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal már meg, és mikor vész ki a neve?

7 Aki látogatóba jön, hiábavalóságot beszél. Összegyűjt szívében minden rosszat, azután kimegy az utcára, és kibeszéli.

8 Gyűlölőim együtt suttognak rólam, gonoszat gondolnak felőlem:

9 Gyógyíthatatlan métely szállt rá, ezért fekszik itt, és többé nem kel föl!

10 Még a jóakaróm is, akiben bíztam, aki a kenyeremet ette, az is fölemelte sarkát ellenem.

11 De te, URam, könyörülj rajtam, és emelj föl engem, hadd fizessek meg nekik!

12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engem, ha ellenségem nem ujjong fölöttem,

13 engem pedig támogatsz feddhetetlenségemben, és színed elé állítasz örökre.

14 Áldott az ÚR, Izráel Istene örökkön-örökké. Ámen, ámen!

42. fejezet

1 [A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.]

2 Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem, Istenem!

3 Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?

4 Éjjel és nappal könnyhullatásom volt a kenyerem, mikor mindennap azt mondták nekem: Hol van a te Istened?

5 Amikor kiöntöm lelkemet, ezekről emlékezem: milyen nagy csoportban vonultam azelőtt, és milyen hangos ujjongással és hálaadással vezettem az ünneplő sokaságot Isten házáig.

6 Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!

7 Istenem, elcsügged bennem a lelkem, azért megemlékezem rólad a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről.

8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára, minden vízáradásod és hullámod átcsapott fölöttem.

9 Nappal kegyelmét küldte hozzám az ÚR, éjjel éneke volt velem, imádság életem Istenéhez.

10 Hadd mondjam Istennek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom az ellenség háborgatása miatt?

11 Olyan, mintha csontjaimat zúznák össze, amikor szorongatóim gyaláznak engem, és naponként azt mondják nekem: Hol van a te Istened?

12 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek!

43. fejezet

1 Szolgáltass igazságot nekem, Istenem, és képviseld ügyemet ez istentelen nemzetséggel szemben! Az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem!

2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért vetettél hát el engem? Miért kell gyászban járnom az ellenség háborgatása miatt?

3 Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba.

4 Hadd menjek be Isten oltárához, ujjongó örömöm Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerával, Istenem, én Istenem!

5 Miért csüggedsz el, lelkem, miért nyugtalankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek!

44. fejezet

1 [A karmesternek: Kórah fiainak tanítása.]

2 Ó, Istenünk! Fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték el nekünk azt a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

3 Nemzeteket űztél ki saját kezeddel, őket pedig helyükbe ültetted. Népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

4 Mert nem fegyverükkel szereztek földet, és nem az ő karjuk segített nekik, hanem a te jobbod, a te karod és a te arcod világossága, mert kedvelted őket.

5 Te vagy a királyom, ó, Istenem! Rendelj segítséget Jákóbnak!

6 Általad verjük le szorongatóinkat, nevedben tiporjuk le támadóinkat.

7 Mert nem az íjamban bízom, és kardom sem véd meg engem,

8 hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

9 Istent dicsérjük mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. [Szela]

10 Mégis elvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

11 Megfutamítottál minket szorongatóink elől, és gyűlölőink kifosztottak bennünket.

12 Odadobtál minket mint vágójuhokat, és szétszórtál minket a nemzetek között.

13 Nagyon olcsón adtad el népedet, és nem tartottad magasra az árát.

14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyolnak és nevetnek a körülöttünk levők.

15 Példabeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják a nemzetek.

16 Gyalázatom naponta előttem van, és arcom szégyene elborít engem

17 a csúfolók és káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18 Mindez utolért minket, mégsem felejtettünk el téged, és nem szegtük meg szövetséged.

19 Nem pártolt el tőled a szívünk, lépteink sem tértek le ösvényedről;

20 noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

21 Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna föl kezünket,

22 vajon nem vette volna észre ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szív titkait.

23 Bizony érted gyilkolnak minket mindennap; vágójuhoknak tekintenek minket.

24 Kelj fel! Miért alszol, Uram? Kelj föl, ne vess el minket örökre!

25 Miért rejted el arcodat, miért felejted el nyomorúságunkat és elnyomatásunkat?

26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, földhöz tapad a testünk.

27 Kelj föl segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

45. fejezet

1 [A karmesternek: „A liliomok”-ra. Kórah fiainak tanítása. Ének a szerelmesről.]

2 Szívemből szép beszéd árad; így szólok: művem a királynak szól. Nyelvem olyan, mint a gyors írnok tolla.

3 Te vagy a legszebb az ember fiai között, kedvesség árad ajkadról, ezért meg is áld Isten örökre.

4 Kösd derekadra kardodat, te vitéz, dicsőségedet és ékességedet!

5 Ékességedben légy diadalmas az igazságért, szelídségért és jogosságért, és jobb kezed félelmetes dolgokra tanítson!

6 Nyilaid hegyesek, a király ellenségeinek szívébe hatolnak; népek hullnak lábad alá.

7 Trónod, ó, Isten, örökkévaló. Királyi pálcád az igazság pálcája.

8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent föl Isten, a te Istened társaid fölé az öröm olajával.

9 Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből; elefántcsont palotákból hárfazene vidámít téged.

10 Nemes asszonyaid között királylányok, jobb kezed felől a királyné áll ofíri aranyban.

11 Halld csak, leány, nézd csak, fordítsd ide füledet! Feledd el népedet és apád házát.

12 Szépségedet a király kívánja. Hiszen urad ő, hódolj hát neki!

13 Tírusz leánya és a nép gazdagjai ajándékkal hízelegnek neked.

14 Csupa ékesség a király leánya odabent, arannyal van bevonva ruhája.

15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, társai, a szűzek vonulnak utána; eléd vezetik őket.

16 Örömmel és vígsággal vezetik be őket; így mennek be a király palotájába.

17 Atyáid helyébe fiaid lépnek, akiket fejedelmekké teszel az egész földön.

18 Hadd hirdessem nevedet nemzedékről nemzedékre. Örökkön-örökké dicsérni fognak a népek!

46. fejezet

1 [A karmesternek: Kórah fiainak éneke, magas hangra.]

2 Isten a mi oltalmunk és erősségünk; igen biztos segítség a nyomorúságban.

3 Azért nem félünk, ha megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe.

4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. [Szela]

5 Van egy folyam, melynek árja Isten városát örvendezteti, a Felséges szent hajlékait.

6 Isten van benne, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

7 Nemzetek zajonganak, országok meginognak; ha az ÚR kiengedi hangját, megolvad a föld.

8 A seregek URa velünk van, Jákób Istene a várunk. [Szela]

9 Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki pusztává teheti a földet.

10 Háborúkat némít el a földkerekségen, íjat tör, és kopját ront, harci szekereket éget el.

11 Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld is.

12 A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a várunk!

47. fejezet

1 [A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.]

2 Ti népek, mind tapsoljatok, harsogva vigadjatok Istennek.

3 Mert az ÚR felséges és félelmetes, nagy király az egész földön.

4 Népeket vet alánk, nemzeteket a lábunk alá.

5 Kiválasztja örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. [Szela]

6 Fölvonul Isten ujjongás közepette; kürtzengéssel közeleg az ÚR.

7 Zengjetek Istennek, énekeljetek! Zengjetek királyunknak, énekeljetek!

8 Mert Isten az egész föld királya: neki énekeljetek bölcsességgel.

9 Isten uralkodik a nemzetek fölött, Isten ott ül szentségének trónján.

10 A népek fejedelmei összegyűltek, mint Ábrahám Istenének népe; mert Istené a föld minden pajzsa. Igen magasságos ő!

48. fejezet

1 [Kórah fiainak zsoltára.]

2 Nagy az ÚR, és méltó a dicséretre Istenünk városában, az ő szent hegyén.

3 Szépen emelkedik az északi oldal felé a Sion hegye, az egész föld öröme, a nagy király városa.

4 Palotáiban Isten van jelen, úgy ismerik ott, mint menedéket.

5 Mert íme, a királyok összegyűltek, és mindnyájan tovatűntek.

6 Mihelyt meglátták őt, elcsodálkoztak, megijedtek és szétfutottak.

7 Rémület fogta el őket, olyan fájdalom, mint a szülő asszonyé.

8 A keleti széllel összezúztad Tarsís hajóit.

9 Amiről hallottunk, azt meg is láttuk a seregek URának városában, Istenünk városában. Örökre megerősítette azt Isten! [Szela]

10 Kegyelmedről elmélkedünk, Istenem, templomod belsejében.

11 Amilyen a neved, Istenem, olyan a te dicséreted a föld határáig; jobbod igazsággal teljes.

12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai ítéleteden.

13 Járjátok körül a Siont, kerüljétek meg, számoljátok meg tornyait!

14 Jól nézzétek meg bástyáit, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövő nemzedéknek:

15 Bizony ez az Isten, a mi Istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!

49. fejezet

1 [A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.]

2 Halljátok meg ezt mind, ti népek, figyeljen e világ minden lakója,

3 közemberek, főemberek, gazdag és szegény egyaránt!

4 Szám bölcsességet beszél, szívem elmélkedése értelem.

5 Példabeszédre fordítom fülemet, hárfaszóval kezdem rejtvényemet.

6 Miért féljek a gonosz napokban, amikor nyomorgatóim bűne vesz körül,

7 akik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekszenek?

8 Hiszen senki sem válthatja meg testvérét, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

9 Mivel a lélek váltsága drága, végképp le kell mondani róla;

10 még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.

11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak, a bolond és ostoba is elvész; gazdagságuk másokra marad.

12 Azt gondolják, hogy házuk örökké megmarad, és lakóhelyük nemzedékről nemzedékre; földjüket magukról nevezik el.

13 Pedig az ember akkor sem marad meg, ha tisztességben van; hasonlít az állatokhoz, amelyeket levágnak.

14 Ez a bolondok sorsa, és követőik mégis gyönyörködnek a szavukban. [Szela]

15 Mint a juhok, úgy kerülnek a sírba, a halál legelteti őket, és reggel már az igazak uralkodnak. Alakjukat elemészti a sír, nem lesz lakásuk.

16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a halál kezéből, mikor magához ragad engem. [Szela]

17 Ne félj, ha valaki meggazdagodik, ha házának kincse gyarapszik,

18 mert semmit sem vihet el magával, ha meghal, kincse nem száll le utána.

19 Ha életében áldottnak vallja is magát, és ha dicsérik is, hogy jót tett magával,

20 mégis atyái nemzedékéhez jut, többé sohasem lát világosságot.

21 Mert az ember, ha tisztessége van is, de nincs okossága, hasonlít az állathoz, amelyet levágnak.

50. fejezet

1 [Ászáf zsoltára.] Az Istenek Istene, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.

2 A tökéletes szépségű Sionról ragyog föl az Isten.

3 Eljön a mi Istenünk, és nem hallgat, emésztő tűz van előtte, és erős forgószél körülötte.

4 Hívja az egeket odafenn és a földet, hogy megítélje népét.

5 Gyűljetek elém, kegyeseim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!

6 Az egek hirdetik igazságát, mert Isten a bíró. [Szela]

7 Halld, népem, hadd szóljak! Izráel, hadd tegyek bizonyságot ellened! Isten vagyok én, a te Istened.

8 Nem feddlek meg véresáldozataidért, sem szüntelen előttem lévő égőáldozataidért.

9 De nem fogadhatok el bikát a te házadból vagy bakokat a te aklaidból,

10 mert enyém az erdő minden vadja, az ezernyi hegy minden állata.

11 Ismerem a hegyek minden szárnyasát, és minden az enyém, ami mozog a földön.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg neked, mert enyém e világ és ami azt betölti.

13 Vajon a bikák húsát eszem-e, és a bakok vérét iszom-e?

14 Hálával áldozzál Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!

15 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.

16 A gonosznak pedig azt mondja Isten: Hogy mersz beszélni rendeléseimről, és szádra venni szövetségemet?

17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted beszédemet!

18 Ha tolvajt látsz, mellé szegődsz, és paráznákkal közösködsz.

19 Szádat gonoszságra tátod, és nyelved csalárdságot sző.

20 Leülsz, és testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is szidod.

21 Ezeket teszed, és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddlek téged, és eléd sorolom mindezeket.

22 Értsétek meg ezt ti, akik megfeledkeztek Istenről, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül.

23 Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki figyel az útra, annak mutatom meg Isten szabadítását.

51. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára]

2 [abból az időből, amikor Nátán próféta elment hozzá, miután Betsabéval vétkezett.]

3 Könyörülj rajtam, Istenem, a te kegyelmességed szerint, nagy irgalmasságod szerint töröld el bűneimet!

4 Moss ki egészen álnokságomból, és vétkeimből tisztíts meg engem!

5 Mert ismerem bűneimet, és vétkem szüntelen előttem van.

6 Egyedül ellened vétkeztem, és azt tettem, ami gonosz a szemedben. Ezért igaz, amit mondasz, és helyes az ítéleted.

7 Íme, én vétekben születtem, és bűnben fogant engem az anyám.

8 Íme, te a szívben levő igazságban gyönyörködsz, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.

9 Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek; moss meg, és fehérebb leszek a hónál.

10 Hallass velem örömöt és vigasságot, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél.

11 Rejtsd el arcodat vétkeim elől, és töröld el minden álnokságomat!

12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

13 Ne vess el arcod elől, és szent lelkedet ne vedd el tőlem!

14 Add vissza nekem szabadításod örömét, és az engedelmesség lelkével támogass engem.

15 Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.

16 Szabadíts meg, mert vért ontottam, Istenem, szabadításom Istene, hogy nyelvem igazságodról zengjen.

17 Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet!

18 Mert te nem kedveled a véresáldozatot, és ha égőáldozatot adnék, abban sem gyönyörködnél.

19 Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és bűnbánó szívet, Istenem, nem veted meg!

20 Tégy jót a Sionnal kegyelmed szerint, és építsd föl Jeruzsálem kőfalait!

21 Akkor majd kedvesek lesznek neked az igaz áldozatok: az égőáldozat és az egészen elégő áldozat; akkor majd áldozhatnak neked bikákat oltárodon.

52. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid tanítása]

2 [abból az időből, amikor az edómi Dóég elment, és hírt vitt Saulnak, és ezt mondta neki: Dávid Ahimelek házába ment be.]

3 Mit dicsekszel gonoszságoddal, ó, te nagy hős? Isten kegyelme szüntelen megmarad.

4 Ártalmamra vagy te, ármánykodó, nyelved olyan, mint az éles borotva!

5 Inkább szereted a gonoszt, mintsem a jót; és inkább hazugságot mondasz, mint az igazságot. [Szela]

6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, és álnok a nyelved.

7 Romlást hoz rád Isten végleg, megragad, kigyomlál hajlékodból, és kiszaggat téged gyökerestül az élők földjéről. [Szela]

8 Látják ezt az igazak, és félnek, és őrajta nevetnek majd:

9 Íme, egy olyan férfi, aki nem Istent fogadta erősségévé, hanem nagy gazdagságában bízott, és gonoszságában volt az ereje!

10 De én olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében örökkön-örökké.

11 Áldalak téged örökké, hogy így tettél, és szentjeiddel együtt nevedben reménykedem, mert jó.

53. fejezet

1 [A karmesternek: „A betegség” dallamára. Dávid tanítása.]

2 A bolond azt mondja szívében, hogy nincs Isten. Megromlottak, és utálatos hamisságot cselekszenek, nincs, aki jót cselekedjék.

3 Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, hogy lássa, van-e közöttük értelmes, aki keresi Istent.

4 Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak. Nincsen, aki jót cselekedjen, nincsen még egy sem.

5 Hát nem okulnak a hamisan cselekvők, akik úgy eszik népemet, mintha kenyeret ennének, akik nem hívják segítségül Istent?

6 Ott félnek majd nagy félelemmel, ahol nincs félnivaló, mert Isten szétszórja azok csontjait, akik ellened támadtak. Megszégyeníted azokat, mert Isten megvetette őket.

7 Ó, bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Örül majd Jákób, és vigad Izráel, amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát.

54. fejezet

1 [A karmesternek: húros hangszerekre. Dávid tanítása]

2 [abból az időből, amikor a zífiek elmentek, és azt mondták Saulnak: Nem tudod, hogy Dávid nálunk bujkál?]

3 Istenem, segíts meg engem neved által, és szolgáltass igazságot nekem hatalmaddal!

4 Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj szám beszédeire!

5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlen emberek keresik lelkemet, akik nem is gondolnak Istenre. [Szela]

6 Íme, Isten az én segítőm, az Úr az én lelkem támogatója.

7 Visszafordítja a gonoszt ellenségeimre. Igazságod által rontsd meg őket.

8 Kész szívvel áldozom neked; áldom nevedet, URam, mert jó vagy.

9 Minden nyomorúságból megszabadítottál engem, és megpihentetted szememet ellenségeimen.

55. fejezet

1 [A karmesternek: húros hangszerre. Dávid tanítása.]

2 Istenem, hallgasd meg imádságomat, és ne rejtőzz el könyörgésem elől!

3 Figyelj rám, és hallgass meg engem, mert kesergek a bajok miatt, és megzavarodtam

4 az ellenség hangja és a hitetlenek nyomorgatása miatt, mert romlást zúdítanak rám, és dühödten támadnak engem.

5 Szívem reszket bensőmben, és halálfélelem tört rám.

6 Félelem és rettegés fogott el, és borzongás járt át engem.

7 Azt mondtam: Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és megnyugodnék.

8 Íme, messzire mennék, és a pusztában laknék. [Szela]

9 Sietve keresnék menedéket e sebes szél, e forgószél elől.

10 Zavard össze őket, Uram, és oszd meg nyelvüket; mert csak erőszakot és háborgást látok a városban.

11 Nappal és éjjel körüljárják kőfalait, bent pedig gonoszság és ártalom van.

12 Veszedelem van benne, és nem távozik tereiről a zsarnokság és csalárdság.

13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hiszen azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelkedett föl ellenem, hiszen elrejtőztem volna előle.

14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, bizalmasom és jó barátom,

15 akivel édes bizalomban éltünk együtt, és akivel Isten házába jártunk a sokasággal együtt.

16 Jöjjön rájuk a halál, szálljanak elevenen a Seolba, mert gonoszság vett lakozást közöttük!

17 Én pedig Istenhez kiáltok, és az ÚR megsegít engem.

18 Este, reggel és délben sóhajtozom és jajgatok, és ő meghallja hangomat.

19 Megszabadítja lelkemet a rám támadóktól, hogy békességem legyen, bár sokan vannak ellenem.

20 Isten meghallgat, és megalázza őket, akik nem akarnak megváltozni, és nem félik Istent; mert kezdettől fogva ő ül a trónon. [Szela]

21 Kezet emelt a vele békességben lévőkre, megszegte szövetségét.

22 A vajnál is simább a szája, de szívében háborúság van. Beszéde lágyabb az olajnál, pedig kivont kard az.

23 Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rólad. Nem engedi sohasem, hogy ingadozzék az igaz.

24 Istenem, te a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszomjas és álnok emberek életük felét sem érik el. De én benned bízom!

56. fejezet

1 [A karmesternek: „A messzi fák galambja” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.]

2 Könyörülj rajtam, Istenem, mert a halandó ember eltipor engem! Mindennap támadnak és nyomorgatnak.

3 Ellenségeim mindennap bosszút lihegnek ellenem; bizony sokan hadakoznak ellenem gőgösen.

4 Mikor félnem kellene is, én benned bízom.

5 Istenben, akinek igéjét dicsőítem; Istenben bízom, nem félek, ember mit árthatna nekem?

6 Minduntalan kiforgatják szavaimat, minden gondolatukkal azon vannak, hogy ártsanak nekem.

7 Egybegyűlnek, elrejtőznek, lépteimet lesik, mert lelkemet kívánják.

8 Megmenekülhetnek-e gonoszságuk ellenére? Pusztítsd el haragoddal e népeket, Istenem!

9 Számon tartod bujdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet, vajon nincsenek-e benne könyvedben?!

10 Meghátrálnak majd ellenségeim, amikor hozzád kiáltok, ebből tudom meg, hogy Isten velem van.

11 Dicsérem Istent ígéretéért, dicsérem az URat ígéretéért.

12 Istenben bízom, nem félek, ember mit árthatna nekem?!

13 Istenem, tartozom a neked tett fogadalmaimmal, megadom neked hálaáldozatomat.

14 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, sőt lábamat az eleséstől, hogy Isten előtt járjak az élet világosságában.

57. fejezet

1 [A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul elől a barlangba menekült.]

2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert hozzád menekül a lelkem, és szárnyad árnyékában keresek oltalmat, amíg elvonul a veszedelem.

3 A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez felőlem.

4 Segítséget küld a mennyből, és megtart engem, megcsúfolja azt, aki elnyelne engem. [Szela] Isten elküldi kegyelmét és hűségét.

5 Oroszlánok között vagyok, tűzokádók között fekszem, akiknek foga lándzsa és nyíl, nyelve pedig éles kard.

6 Magasztaljanak téged az egekig, Istenem, az egész földön legyen ott a dicsőséged!

7 Hálót vetettek a lábamnak, lelkem meggörnyedt. Vermet ástak nekem, de ők estek bele. [Szela]

8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem. Hadd énekeljek és zengedezzek!

9 Serkenj föl, dicsőségem, serkenj föl, lant és hárfa, hadd költsem föl a hajnalt!

10 Hálát adok neked, Uram, a népek között, és zengedezek neked a nemzetek között.

11 Mert az egekig ér a te kegyelmed és a felhőkig a te hűséged.

12 Magasztaljanak az egekig, Istenem, az egész földet töltse be dicsőséged!

58. fejezet

1 [A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele.]

2 Valóban igazat szóltok, ti hatalmasok? Igazságosan ítéltek-e, ti emberek fiai?

3 Vagy inkább hamisságot forgattok szívetekben, kezetek hamisan mér e földön?

4 A gonoszok világra jöttük óta pártütők; a hazugok már anyjuk méhétől fogva tévelyegnek.

5 Mérgük olyan, mint a kígyó mérge; olyanok, mint a süket vipera, amelynek be van zárva a füle.

6 Ezért nem hallja a varázsló szavát, sem a kígyóbűvölő igézését, aki jártas a varázslásban.

7 Istenem, törd össze szájukban a fogakat; az oroszlánok állkapcsát törd össze, URam!

8 Olvadjanak el, folyjanak szét, mint a víz! Ha lőni akarnak, nyilaik legyenek tompák.

9 Múljanak el, mint a csiga, amely szétmállik, vagy mint az asszony koraszülöttje, aki nem látta meg a napvilágot.

10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövis tüzét, elragadja azt a forgószél, akár zöld, akár száraz.

11 Örül az igaz, ha látja a bosszúállást, lába a gonosz vérében fürdik.

12 Az emberek pedig ezt mondják: Mégiscsak van jutalma az igaznak, bizony van ítélő Isten e földön!

59. fejezet

1 [A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Dávid bizonyságtétele, amikor Saul embereket küldött, hogy figyeljék a házát, és megöljék őt.]

2 Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Istenem, ments meg a rám támadóktól!

3 Szabadíts meg a gonosztevőktől, és segíts meg engem a vérontó emberekkel szemben.

4 Mert íme, lelkem után leselkednek, összegyűlnek ellenem az erősek, pedig sem hibám, sem vétkem nincs, URam!

5 Bár nincs bűnöm, sietve ellenem készülnek. Kelj fel segítségemre, és lásd meg őket!

6 Te, URam, Seregek Istene, Izráel Istene, kelj föl! Büntesd meg mind e népeket, ne könyörülj senkin, aki hamisságot cselekszik. [Szela]

7 Este megjelennek, ordítanak, mint az eb, körüljárják a várost.

8 Íme, szájukkal üvöltenek, ajkuk között kard van, mert azt gondolják: Kicsoda hallja meg?

9 Te pedig, URam, nevetsz rajtuk, és csúffá teszed mind e népeket.

10 Te vagy az erőm, rád figyelek, mert Isten az én váram.

11 Elém jön kegyelmes Istenem, és látnom engedi ellenségeim vesztét.

12 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosóvá hatalmaddal, és alázd meg őket, Uram, mi pajzsunk!

13 Szájukban vétek ajkuk beszéde, ejtse csapdába őket kevélységük, mert csak átkot és hazugságot szólnak.

14 Veszítsd el őket haragodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg egészen a föld határáig, hogy Isten uralkodik Jákób fölött. [Szela]

15 Este visszatérnek, vonítanak, mint az ebek, körüljárják a várost.

16 Élelem után kószálnak, és ha nem laknak jól, nyüszítenek.

17 Én pedig hatalmadról énekelek, minden reggel kegyelmedet magasztalom; mert váram vagy és menedékem nyomorúságom napján.

18 Én erősségem, neked énekelek! Mert Isten az én váram. Ő az én kegyelmes Istenem!

60. fejezet

1 [A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávid tanító bizonyságtétele,]

2 [amikor a naharaimi és a cóbai arámokkal harcolt, Jóáb pedig visszafordult, és megverte az edómiakat, tizenkétezer embert a Sós-völgyben.]

3 Istenem, elvetettél minket, elszélesztettél minket. Megharagudtál ránk, de állíts helyre minket!

4 Megrendítetted az országot, szétszakítottad. Gyógyítsd be romlásait, mert megingott.

5 Nehéz dolgokat láttattál népeddel; bódító borral itattál minket.

6 De zászlót adtál a téged félőknek, hogy megmenekülhessenek az íj elől. [Szela]

7 Segíts jobboddal, és hallgass meg minket, hogy megszabaduljanak kedveltjeid!

8 Szent helyén azt mondta Isten: Örvendezve osztom ki Sikemet, és mérem ki Szukkót völgyét.

9 Enyém Gileád, és enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda pedig az uralkodói pálcám.

10 Móáb a mosdómedencém, Edómra teszem rá sarumat, nekem örül Filisztea!

11 Ki vezet engem az erős városba? Ki kísér el Edómig?

12 Csak nem te magad, Istenem, bár megvetettél minket, s nem vonultál ki seregeinkkel?

13 Segíts meg minket nyomorgatóink ellen, mert az emberi segítség hiábavaló.

14 Istennel győzelmet aratunk, és ő tapossa el ellenségeinket.

61. fejezet

1 [A karmesternek: húros hangszerre. Dávidé.]

2 Hallgasd meg kiáltásomat, Istenem, figyelj könyörgésemre!

3 A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vigyél engem innen a sziklára, hiszen az magas nekem!

4 Mert te vagy az én menedékem és erős bástyám az ellenség ellen.

5 Hadd lakozzam sátradban mindörökké, hadd meneküljek szárnyad oltalmába! [Szela]

6 Mert te, Istenem, hallottad fogadalmaimat; a nevedet félőkkel együtt adtál örökséget nekem.

7 Adj napokat a király napjaihoz, évei nemzedékről nemzedékre érjenek!

8 Isten előtt trónoljon örökké; rendeld ki kegyelmedet és hűségedet, hogy őrizzék meg őt.

9 Így majd szüntelen nevedet éneklem, és mindennap teljesítem fogadalmaimat.

62. fejezet

1 [A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.]

2 Csak Istenben nyugszik meg lelkem, tőle jön szabadulásom.

3 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg teljesen.

4 Meddig támadtok még egy ember ellen, meddig törtök ellene valamennyien, mint megroskadt fal és düledező kerítés ellen?

5 Csak arról tanácskoznak, hogyan vessék le őt méltóságából. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, de szívükben átkoznak. [Szela]

6 Csak Istenben nyugszik meg lelkem, mert tőle van reménységem.

7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

8 Istennél van szabadulásom és dicsőségem; ő az én erős kősziklám, Istennél van menedékem.

9 Bízzatok őbenne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket. Isten a mi menedékünk. [Szela]

10 Bizony hiábavalóak a közemberek fiai, és hazugok a főemberek fiai. Ha egy mérleg serpenyőjébe vetnék őket, mind alábbvalók lennének a semminél.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott dologgal ne kevélykedjetek. Ha gyarapszik is vagyonotok, ne abban bizakodjatok.

12 Egyszer szólt Isten, és két dolgot hallottam: azt, hogy a hatalom Istené,

13 és tiéd, URam, a kegyelem is. Bizony megfizetsz mindenkinek a cselekedete szerint!

63. fejezet

1 [Dávid zsoltára abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.]

2 Ó, Isten, te vagy az én Istenem! Téged keres, téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog testem, mint a kiszáradt, elepedt föld, amelynek nincs vize,

3 hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélhessem hatalmadat és dicsőségedet.

4 Hiszen kegyelmed jobb az életnél. Ajkam hadd dicsérjen téged!

5 Hadd áldjalak ezért életem fogytáig, hadd emeljem föl kezemet a te nevedben!

6 Mintha zsíros falatokkal és kövérséggel telne meg lelkem, amikor víg ajakkal dicsér téged a szám!

7 Rád gondolok ágyamban, őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem.

8 Mert te voltál segítségem, és szárnyad árnyékában örvendeztem.

9 Ragaszkodik hozzád a lelkem, jobbod megtámogat engem.

10 Azok pedig, akik halálra keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak,

11 kard martalékául esnek, és sakálok eledelévé lesznek.

12 A király pedig örvendezni fog Istenben; dicsérik őt mindazok, akik rá esküsznek, de a hazugok szája be lesz dugva.

64. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 Hallgasd meg szavamat, Istenem, amikor panaszkodom, az ellenség rettentésétől mentsd meg életemet!

3 Rejts el engem a rosszakarók fondorlata elől, a gonosztevők csődülete elől,

4 akik megélesítik nyelvüket, mint a kardot, és sértő beszédükkel mint nyíllal céloznak,

5 hogy rejtekükből lövöldözzenek a feddhetetlenre; hirtelen meglövik, és nem félnek.

6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; titokban megegyeznek, hogy tőrt vetnek, mert így beszélnek: Ki látja meg?!

7 Álnokságokat koholnak, és a koholt tervet végrehajtják. Mert az ember bensője és szíve kikutathatatlan.

8 De Isten meglövi őket, hirtelen nyíl üt sebet rajtuk.

9 Elejti őket, saját nyelvük lesz ellenük; fejét csóválja mindenki, aki csak látja őket.

10 Akkor félelem fog el minden embert, és hirdetni fogják Isten tetteit, megértik cselekedeteit.

11 Örvendeni fog az ÚRban az igaz, és hozzá menekül. És dicséretet mondanak a tiszta szívűek.

65. fejezet

1 [A karmesternek: zsoltár, Dávid éneke.]

2 Tied a hódolat, a dicséret a Sionon, Istenem, és neked teljesítik ott a fogadalmakat.

3 Ó, könyörgést meghallgató! Hozzád folyamodik minden ember.

4 Bűneim erőt vettek rajtam, de te megbocsátod vétkeinket.

5 Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy udvaraidban lakozzon. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!

6 Csodálatos dolgokkal felelsz nekünk igazságod szerint, szabadító Istenünk, mindenki bizodalma e föld határáig és a messzi tengereken,

7 aki hegyeket formáltál erőddel, és hatalommal övezted körül magad,

8 aki lecsillapítottad a tengerek moraját, hullámaik zúgását és a népek háborgását.

9 Félnek jeleidtől még a föld szélén lakók is; megörvendezteted napkelet és napnyugat tájait.

10 Meglátogatod a földet és elárasztod, nagyon meggazdagítod. Isten folyója tele van vízzel. Gabonát szerzel az embereknek, mert úgy határoztál.

11 Megitatod barázdáit, göröngyeit szétlapítod, záporesővel meglágyítod, termését megáldod.

12 Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és nyomodban bőség fakad.

13 A puszta legelőit vízzel öntözöd, és vígság övezi a halmokat.

14 A legelőket nyájak lepik el, és a völgyeket gabona borítja; ujjonganak és énekelnek.

66. fejezet

1 [A karmesternek: zsoltárének.] Örvendezz Istennek, ó, te egész föld!

2 Énekeljétek neve dicsőségét, tegyétek dicsőségessé dicséretét!

3 Mondjátok Istennek: Mily csodálatosak a te műveid! Hatalmad nagy volta miatt hízelegnek neked ellenségeid.

4 Az egész föld leborul előtted, neked énekel, énekli neved dicséretét. [Szela]

5 Jöjjetek, és lássátok Isten tetteit: csodálatos tetteit az emberek fiain.

6 A tengert szárazzá változtatta, a folyón gyalog mentek át; ott örvendeztünk neki.

7 Örökké uralkodik hatalmával, szemmel tartja a népeket, hogy az engedetlenek föl ne fuvalkodjanak magukban. [Szela]

8 Áldjátok, népek, a mi Istenünket, és harsogjátok dicséretét!

9 Megeleveníti lelkünket, és nem engedi, hogy lábunk megtántorodjon.

10 Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.

11 Hálóba vetettél minket, terhet raktál a hátunkra.

12 Embert ültettél fejünkre, tűzbe-vízbe jutottunk, de bőségre hoztál ki bennünket.

13 Égőáldozatokkal megyek házadba, megfizetem neked fogadalmaimat,

14 amelyeket ajkam ígért és szám kimondott nyomorúságomban.

15 Hizlalt állatokat áldozom neked égőáldozatul, kosok jó illatú áldozatával, ökröket és bakokat áldozom neked. [Szela]

16 Jöjjetek el és halljátok meg, hadd beszéljem el minden istenfélőnek, hogy mit cselekedett lelkemmel!

17 Hozzá kiáltott a szám, és magasztalás volt nyelvemen.

18 Ha hamis szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az én Uram.

19 Ámde Isten meghallgatott, figyelt könyörgésem szavára.

20 Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet, és nem vonta meg tőlem kegyelmét.

67. fejezet

1 [A karmesternek: húros hangszerre. Zsoltárének.]

2 Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket, ragyogtassa ránk az arcát! [Szela]

3 Hogy megismerjék utadat e földön és szabadításodat minden nép között.

4 Magasztaljanak téged a népek, Istenem, magasztaljon téged minden nép!

5 Örvendezzenek és vigadjanak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és te igazgatod a nemzeteket e földön. [Szela]

6 Magasztaljanak téged a népek, Istenem, magasztaljon téged minden nép!

7 A föld megadta termését, megáld minket Isten, a mi Istenünk.

8 Megáld minket Isten, és féli őt a föld minden határa!

68. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle gyűlölői.

3 Ahogyan a füst eloszlik, úgy szétszéleszted őket; ahogyan a viasz elolvad a tűznél, úgy vesznek el a gonoszok Isten színe elől.

4 Az igazak pedig örvendeznek és vigadnak Isten előtt, és vígan ujjonganak.

5 Énekeljetek Istennek, zengedezzetek nevének! Készítsetek utat annak, aki a pusztákon át jön! ÚR az ő neve, örvendezzetek színe előtt!

6 Árváknak atyja, özvegyek védelmezője Isten, szentséges hajlékában.

7 Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza boldogságra a foglyokat, csak a pártütők maradnak sivár helyen.

8 Istenem, amikor kivonultál néped előtt, amikor a pusztában jártál, [Szela]

9 rengett a föld, az egek is csepegtek Isten előtt; még a Sínai is, Istennek, Izráel Istenének színe előtt.

10 Bő záporesőt hullattál örökségedre, Istenem, és a lankadót megerősítetted.

11 Nyájad lakozást lelt benne: jóvoltodból te viselsz gondot a szegényre, Istenem!

12 Az Úr ad üzenetet, asszonyok nagy serege hozza az örömhírt:

13 A seregek királyai futva menekülnek, és aki a házban maradt, zsákmányt osztogat.

14 Ha karámok között hevertek is, olyanok lesztek, mint a galamb szárnya, amelyet ezüst borít, vagy mint vitorlatollai, amelyek aranylón fénylenek.

15 Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, olyan lesz az, mintha hó esett volna a Calmónon.

16 Isten hegye a Básán-hegy; sokormú hegy a Básán-hegy.

17 Miért nézitek irigykedve, ti sokormú hegyek, azt a hegyet, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Bizony ott lakik az ÚR mindörökké!

18 Isten harci szekere számtalan, ezerszer ezer. Az Úr közöttük van szentségben, mint a Sínai-hegyen.

19 Fölmentél a magasságba, foglyokat vezettél, embereket fogadtál el adományként; még a pártütők is idejönnek lakni, ó, URam Isten!

20 Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk! [Szela]

21 A mi Istenünk szabadító Isten; az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is.

22 Bizony szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben járók üstökös koponyáját.

23 Azt mondta az Úr: Básánból is visszahozlak, a tenger mélységéből is felhozlak,

24 hogy lábad vérben gázoljon, kutyáid nyelve az ellenségből lakmározzék.

25 Látták bevonulásodat, Istenem! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

26 Elöl mentek az énekesek, utánuk a hárfások, középen a doboló leányok.

27 Áldjátok Istent a gyülekezetekben, áldjátok az Urat, ti Izráel magvából valók!

28 Ott van Benjámin, a legkisebb, mint vezető, Júda fejedelmei és gyülekezetük; Zebulon fejedelmei és Naftali fejedelmei.

29 Isten adta a hatalmadat! Erősítsd meg, Isten, azt, amit értünk cselekedtél!

30 Jeruzsálemi templomodért királyok hoznak majd neked ajándékokat.

31 Fenyítsd meg a nádas vadját, a bikák csordáját a népek bikáival együtt, akik az ezüstöt pazarolják. Szórd szét a népeket, akik a háborúban gyönyörködnek.

32 Eljönnek majd a főemberek Egyiptomból, Etiópia sietve nyújtja ki kezét Isten felé.

33 E föld országai mind, énekeljetek Istennek, zengjetek dicséretet az Úrnak. [Szela]

34 Aki az egek egein tónol, az ősi egeken, íme, onnan szól hatalmas szóval.

35 Hirdessétek Isten hatalmát, akinek fensége Izráelen és hatalma a fellegekben van.

36 Félelmetes vagy, Istenem, szentélyedben! Izráel Istene ad erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen Isten!

69. fejezet

1 [A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Dávidé.]

2 Szabadíts meg engem, Istenem, mert a vizek már a lelkemig hatoltak!

3 Mély sárba estem bele, ahol meg nem állhatok. Feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

4 Elfáradtam a kiáltozásban, kiszáradt a torkom, szemem elbágyadt, míg Istenemet vártam.

5 Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem. Hatalmasak, akik vesztemre törnek. Amit el sem raboltam, azt kell visszaadnom!

6 Istenem, te ismered balgaságomat, és bűneim nyilvánvalóak előtted.

7 Ne pironkodjanak miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregek URa! Ne szégyenüljenek meg miattam, akik téged keresnek, ó, Izráel Istene!

8 Mert érted viselek gyalázatot, és érted borítja szégyenpír az arcomat.

9 Idegenné lettem atyám fiai előtt és jövevénnyé anyám fiai előtt.

10 Mert a házad iránti féltő szeretet emészt engem, a téged gyalázók gyalázásai hullanak reám.

11 Ha sírok, és böjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik.

12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszéd tárgya vagyok nekik.

13 A kapuban ülők rólam beszélnek, és a borozgatók rólam énekelnek.

14 De én hozzád könyörgök, URam: jó tetszésed idején, Istenem, kegyelmed sokasága szerint hallgass meg engem szabadító igazságoddal!

15 Ments ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből!

16 Ne borítson el a víznek árja, és ne nyeljen el az örvény, és a verem szája ne záruljon be fölöttem!

17 Hallgass meg engem, URam, mert jó a te kegyelmed! Irgalmad bősége szerint tekints reám.

18 Ne rejtsd el arcodat szolgád elől, mert bajban vagyok. Siess, hallgass meg engem!

19 Légy közel lelkemhez, és válts meg engem, szabadíts meg ellenségeimtől!

20 Ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; ismered minden szorongatómat.

21 A gyalázat összetörte szívemet, és beteggé lettem. Részvétre vártam, de hiába; vigasztalókra, de nem találtam.

22 Sőt ételembe mérget tettek, és szomjúságomban ecettel itattak.

23 Váljék saját asztaluk kelepcévé, csapdává, amikor békében vannak.

24 Homályosodjék meg a szemük, hogy ne lássanak; tedd derekukat mindenkor roskadozóvá!

25 Öntsd ki rájuk haragodat, és izzó haragod érje utol őket!

26 Legyen pusztává szállásuk, és hajlékuknak ne legyen lakója.

27 Mert azt üldözik, akit megvertél, és fájdalmában megszólják azt, akit te sújtottál.

28 Büntesd meg álnokságukat, ne jussanak el igazságodra!

29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne írassanak be!

30 Engem pedig, aki nyomorult vagyok, és szenvedek, emeljen föl, Istenem, a te segítséged!

31 Isten nevét dicsérem énekkel és magasztalom hálaadással.

32 Kedvesebb lesz ez az ÚR előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű bikánál.

33 Látják majd ezt a szenvedők, és örülnek. Ti Istent keresők, elevenedjék meg a szívetek!

34 Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak is.

35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tengerek és minden, ami csak mozog bennük!

36 Mert Isten megszabadítja a Siont, és fölépíti Júda városait; ott laknak majd, és birtokolni fogják.

37 Szolgáinak utódai öröklik, és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

70. fejezet

1 [A karmesternek: Dávidé, emlékeztetőül.]

2 Istenem, siess szabadításomra, URam, siess segítségemre!

3 Szégyenüljenek meg és piruljanak, akik az életemre törnek; riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomat kívánják!

4 Hátráljanak meg gyalázatosságukban, akik azt mondják nekem: Hahaha!

5 Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Ezt mondják majd szüntelen, akik szeretik szabadításodat: Magasztaltassék Isten!

6 De én szegény és nyomorult vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy, URam, segítségem és szabadítóm, ne késsél!

71. fejezet

1 Hozzád menekülök, URam! Ne szégyenüljek meg soha.

2 Ments meg és szabadíts meg engem igazságoddal, fordítsd felém füledet, és segíts meg engem!

3 Légy sziklaváram, ahova mindig mehetek, rendelkezzél megtartásom felől, mert te vagy kőszálam és erősségem!

4 Én Istenem, szabadíts meg a gonoszok kezéből, az álnok és kegyetlen emberek kezéből!

5 Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam gyermekségemtől fogva!

6 Rád támaszkodom születésem óta, te hoztál ki engem anyám méhéből. Téged dicsérlek szüntelen.

7 Csodává lettem sokaknak, de te vagy az én erős menedékem.

8 Megtelik szám dicséreteddel, mindennap a te dicsőségeddel.

9 Ne vess el engem időskoromban sem, mikor elfogy az erőm, ne hagyj el engem!

10 Mert rólam beszélnek ellenségeim, együtt tanácskoznak, akik az életemre törnek.

11 Azt mondják: Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, aki megszabadítsa!

12 Ó, Istenem, ne távozz el tőlem! Istenem, siess segítségemre!

13 Szégyenüljenek meg és enyésszenek el lelkem ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, akik vesztemre törnek!

14 Én pedig szüntelen reménykedem, és folyton dicsérlek téged.

15 Igazságodról beszél a szám és szabadításodról mindennap, mert oly számtalan az.

16 Az ÚR Isten nagy tetteivel járok, csak a te igazságodat emlegetem!

17 Ó, Istenem, te tanítottál gyermekségemtől fogva, és egészen mostanáig hirdetem csodatetteidet.

18 Vénségemig és ősz koromig se hagyj el engem, Istenem, hogy hirdessem hatalmadat e nemzedéknek és nagy tetteidet minden elkövetkezőnek.

19 Hiszen igazságod, Istenem, fölhat a magasságba, mert nagy dolgokat cselekedtél. Kicsoda hasonló hozzád, Istenem?

20 Sok bajt és nyomorúságot láttattál velem, de ismét megelevenítesz, és a föld mélyéből is újra fölhozol engem.

21 Tegyél naggyá, fordulj hozzám, és vigasztalj meg engem!

22 Én is magasztallak téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Hárfával énekelek neked, ó, Izráel Szentje!

23 Örvend az ajkam, hogy énekelhetek neked, és lelkem is, amelyet megváltottál.

24 Nyelvem is mindennap hirdeti igazságodat, mert megszégyenültek, és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.

72. fejezet

1 [Salamoné.] Ó, Isten, add törvényedet a királynak és igazságodat a király fiának,

2 hadd ítélje népedet igazsággal, és szegényeidet méltányossággal!

3 Teremjenek a hegyek békességet a népnek és a halmok igazságot!

4 Legyen bírája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködők fiain, és törje össze az erőszakoskodót!

5 Féljenek téged, amíg csak nap és hold lesz nemzedékről nemzedékre.

6 Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi a földet.

7 Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, amíg meg nem szűnik a hold.

8 Uralkodjék tengertől tengerig és a folyamtól a föld határáig.

9 Boruljanak le előtte a pusztalakók, és nyalják a port ellenségei!

10 Tarsís és a szigetek királyai hozzanak neki ajándékot; Sába és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé.

11 Hajoljon meg előtte minden király, és minden nemzet neki szolgáljon!

12 Mert megszabadítja a szűkölködőt, ha kiált, a nyomorultat, akinek nincs segítője.

13 Könyörül a szegényen és a szűkölködőn, és a szűkölködők lelkét megszabadítja.

14 Megmenti lelküket az elnyomástól és az erőszaktól, mert vérük drága a szemében.

15 Éljen ő, és adjanak neki Sába aranyából, imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon!

16 Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is, rengjen gyümölcse, mint a Libánon, és viruljon a városok népe, mint a föld füve.

17 Maradjon meg neve örökké, viruljon a neve, amíg csak a nap ragyog; nevével áldja magát minden nemzet, és magasztalják őt.

18 Áldott az ÚR Isten, Izráel Istene, egyedül ő tesz csodás dolgokat!

19 Áldott legyen dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld! Ámen! Ámen!

20 Itt végződnek Dávidnak, Isai fiának az imádságai.

73. fejezet

1 [Ászáf zsoltára.] Bizony, Isten jó Izráelhez, azokhoz, akik tiszta szívűek.

2 De az én lábam már-már megbotlott, és lépteim kis híján megtántorodtak.

3 Mert irigykedtem a kevélyekre, amikor láttam a gonoszok jó előmenetelét.

4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és kitart az erejük.

5 Nincs részük a halandók nyomorúságában, és nem ostorozzák őket, mint más embereket.

6 Ezért kevélység a nyakuk ékessége, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

7 A kövérségtől kidülled a szemük, elméjük gondolatai csaponganak.

8 Gúnyolódnak, gonoszul szólnak, fennhéjázva elnyomást emlegetnek.

9 Az ég ellen is föltátják szájukat, és nyelvüket körbejáratják a földön.

10 Ezért fordul feléjük a nép, és mint a vizet, mohón isszák szavukat.

11 Azt mondják: Honnan tudná ezt Isten,lehet-e tudomása erről a Magasságosnak?

12 Íme, ezek a gonoszok! Örökös biztonságban vagyont gyűjtenek.

13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és hiába mostam ártatlanságban a kezemet.

14 Mert nyomorúság ért minden napon, és ostorozás minden reggel!

15 Ha azt mondtam volna: „Én is így beszélek”, íme, fiaid nemzedékét árultam volna el.

16 Gondolkodtam ezen, hogy megérthessem, de túl nehéznek tűnt ez a szememben,

17 míg be nem mentem az Isten szent helyére, és akkor megértettem sorsukat.

18 Bizony síkos földre helyezted, pusztulásra vetetted őket.

19 Mind elpusztulnak egy szempillantás alatt! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

20 Ha fölkelsz, Uram, úgy veted el őket, mint az álomképet ébredés után.

21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim,

22 akkor olyan balga és tudatlan volnék előtted, mint az oktalan állat.

23 De én mindig veled vagyok, te fogod jobb kezemet.

24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután befogadsz a dicsőségbe.

25 Kicsodám van az egekben? Rajtad kívül másban nem gyönyörködöm e földön!

26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívem kősziklája és az én örökségem te vagy, Istenem, mindörökké!

27 Mert íme, elvesznek, akik eltávoznak tőled, mind kiirtod azokat, akik elhajolnak tőled.

28 De nekem oly igen jó Isten közelsége! Az ÚR Istent tartom menedékemnek, ezért hirdetem minden cselekedetedet.

74. fejezet

1 [Ászáf tanítása.] Miért vetettél el teljesen, Istenem? Miért füstölög haragod legelőd juhai ellen?

2 Emlékezzél meg gyülekezetedről, amelyet régen szereztél, és örökséged törzséről, amelyet megváltottál a Sion hegyéről, amelyen lakoztál!

3 Fordítsd lépteidet oda, ahol régóta romok vannak: mindent tönkretett az ellenség szent helyeden!

4 Támadóid a gyülekezésed helyén ordítanak, kitűzték ott saját jelvényeiket.

5 Úgy tűntek föl, mint akik fejszét emelgetnek az erdő sűrű fái között.

6 Faragványait már mind összetörték fejszével és kalapáccsal.

7 Szent helyedet lángba borították, neved hajlékát porig alázták.

8 Azt mondták szívükben: Dúljuk föl őket mindenestül! Isten minden hajlékát fölgyújtották az országban.

9 Jeleket nem látunk, próféta sincs többé, és nincs közöttünk, aki tudná, hogy meddig tart ez.

10 Istenünk, meddig szidalmazhat a sanyargató? Örökké gyalázhatja nevedet az ellenség?

11 Miért tartod vissza kezedet? Vond ki jobbodat kebledből, végezz velük!

12 Mert Isten a királyom kezdettől fogva, aki szabadulást szerez e földön.

13 Te hasítottad ketté hatalmaddal a tengert, te törted össze a tengeri szörnyek fejét.

14 Te zúztad szét a leviátán fejeit és a puszta népének adtad eledelül.

15 Te fakasztottál forrást és patakot, te szárítottál ki bővizű folyókat.

16 Tied a nappal, az éjszaka is a tied. Te formáltad a világító testeket és a napot.

17 Te szabtad meg a föld határait; te szereztél nyarat és telet.

18 Emlékezzél meg erről, URam, mert ellenség szidalmaz, és bolond nép káromolja nevedet.

19 Ne add fenevadaknak galambod lelkét; szegényeid életéről ne feledkezzél meg végképp!

20 Tekints szövetségedre, mert e föld eldugott szögletei is tele vannak erőszakos helyekkel.

21 Ne maradjon szégyenben az elnyomott, dicsérjék nevedet a nyomorultak és szűkölködők!

22 Kelj föl, Istenem, és védd a te ügyedet! Emlékezzél meg a gyalázásról, amellyel naponként illet téged a bolond!

23 Ne felejtkezzél el ellenségeid szaváról és támadóid háborgásáról, amely szüntelen növekszik!

75. fejezet

1 [A karmesternek: a „Ne veszíts el” dallamára. Ászáf zsoltára.]

2 Magasztalunk téged, Istenünk, magasztalunk, mert közel van neved, ezt hirdetik csodatetteid.

3 Ha kijelölöm az idejét, én méltányosan ítélek.

4 Ha meginog a föld minden lakójával együtt, én erősítem meg oszlopait. [Szela]

5 A kérkedőknek azt mondom: „Ne kérkedjetek!”, a gonoszoknak pedig, hogy „Ne emeljetek szarvat!”.

6 Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal.

7 Mert nem keletről, nem nyugatról és nem is a puszta felől támad a fölmagasztalás,

8 hanem Isten a bíró, aki az egyiket megalázza, a másikat fölmagasztalja.

9 Mert pohár van az ÚR kezében, tele pezsgő, kevert borral. Ha tölt belőle, ki kell inni, még a seprőjét is ki kell hörpintenie a föld minden gonosztevőjének.

10 Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és dicséretet énekelek Jákób Istenének.

11 A gonoszok szarvait mind letördelem, az igaznak szarvai pedig fölmagasztaltatnak.

76. fejezet

1 [A karmesternek: húros hangszerre. Ászáf zsoltára.]

2 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben.

3 Mert hajléka van Sálémban, és lakhelye a Sionon.

4 Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot és a hadi szerszámokat. [Szela]

5 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányt adó hegyek.

6 Kifosztottak lettek a büszke szívűek, álmukat alusszák, és ereje veszett minden hős kezének.

7 A te dorgálásodtól, ó, Jákób Istene, megdermed mind a szekér, mind a ló.

8 Félelmes vagy te, ki állhat meg arcod előtt, amikor haragszol?

9 Ha az egekből kijelented ítéletedet, megretten és elcsöndesedik a föld.

10 Mert fölkel Isten ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! [Szela]

11 Az emberek iránti harag is dicsőít téged, még ha csak a harag maradékával is övezed fel magad.

12 Tegyetek fogadalmat, és adjátok meg azt Isteneteknek, az ÚRnak! Mindnyájan, akik körülötte lakoztok, hozzatok ajándékot a Rettenetesnek!

13 Mert megtöri a fejedelmek gőgjét, félik őt a föld királyai.

77. fejezet

1 [A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.]

2 Szavamat Istenhez emelem, és kiáltok, szavamat Istenhez emelem, hogy figyeljen rám.

3 Nyomorúságom idején az Urat keresem, kezem éjjel is szüntelenül felé tárom, lelkem nem akar vigasztalódni.

4 Istenről emlékezem, és sóhajtozom, róla gondolkodom, és eleped a lelkem. [Szela]

5 Szememet ébren tartod, hánykolódom, de nem tudok megszólalni.

6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.

7 Megemlékezem éjjel az énekeimről; szívemben elgondolkodom, és azt kutatja lelkem:

8 vajon örökre elvet-e az Úr, és nem lesz többé jóakarattal?

9 Vajon végképp elfogyott kegyelme? Semmivé lesz nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?

10 Vajon elfelejtett könyörületes lenni Isten? Vagy haragja feltartóztatja irgalmát? [Szela]

11 Azt gondoltam: Az az én bajom, hogy a Fölséges jobbja megváltozott.

12 Megemlékezem az ÚR cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról.

13 Elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.

14 Istenem, szent a te utad, ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?

15 Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, megmutattad hatalmadat a népek között.

16 Karoddal megváltottad népedet, Jákób és József fiait. [Szela]

17 Láttak téged a vizek, Istenem, láttak téged a vizek, és megfélemlettek, a mélységek is megrázkódtak.

18 A felhők vizet ontottak, megzendültek a felhők, nyilaid is cikáztak.

19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben, villámaid megvilágosították a mindenséget, megrázkódott és megindult a föld.

20 Utad a tengeren át vezet, ösvényeid a nagy vizeken, és nem látszik lépteid nyoma.

21 Mint nyájat, úgy vezetted népedet Mózes és Áron kezével.

78. fejezet

1 [Ászáf tanítása.] Népem, figyelj tanításomra, fordítsátok fületeket szám beszédeihez!

2 Példabeszédre nyitom számat, rejtett dolgokat szólok a régi időből.

3 Amiket hallottunk és tudunk, amiket atyáink beszéltek el nekünk,

4 nem titkoljuk fiaink elől, a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az ÚR dicséretét, hatalmát és csodáit, amelyeket cselekedett.

5 Mert bizonyságot állított Jákób elé, és törvényt rendelt Izráelben, és megparancsolta atyáinknak, hogy tanítsák meg rájuk fiaikat.

6 Tudja meg azokat a jövő nemzedék, a születendő fiak, és fölnövekedve beszéljék el az ő fiaiknak,

7 hogy Istenbe vessék reménységüket, ne felejtkezzenek el Isten dolgairól, és tartsák meg parancsolatait.

8 Hogy ne legyenek olyanok, mint atyáik: makacs és lázadó nemzedék. Olyan nemzedék, amelynek nem volt szilárd a szíve, és lelke sem volt hű Isten iránt.

9 Mint Efraim fiai, a fegyveres íjászok, akik meghátráltak az ütközet napján.

10 Nem őrizték meg Isten szövetségét, és nem akartak törvénye szerint járni.

11 Sőt elfelejtkeztek tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott nekik.

12 Atyáik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején.

13 Kettéválasztotta a tengert, és átvitte őket, a vizeket pedig falként állította föl.

14 Nappal felhő által vezette őket, egész éjen át pedig tűz fényével.

15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és bőven adott inniuk a mélységes vizekből.

16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára öntötte vizüket.

17 Mégis folyton vétkeztek ellene, és lázadoztak a Felséges ellen a pusztában.

18 Megkísértették Istent a szívükben: kívánságuk szerinti ennivalót kértek.

19 Így szóltak Isten ellen: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?

20 Íme, megütötte a kősziklát, és víz ömlött, és patakok áradtak; de vajon tud-e kenyeret is adni és húsról gondoskodni népe számára?

21 Meghallotta ezt az ÚR, és megharagudott; tűz gyulladt föl Jákób ellen, és haragra gerjedt Izráel ellen,

22 mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében.

23 Akkor parancsolt a felhőknek odafönn, és megnyitotta az ég kapuit.

24 Mannát hullatott rájuk eledelül, és mennyei gabonát adott nekik.

25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel küldött nekik eleséget.

26 Megindította a keleti szelet az egekben, és elhozta erejével a déli szelet.

27 Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövenye.

28 Táboruk közepén hullatta le őket, a sátraik körül.

29 Ettek, és igen megelégedtek, amit kívántak, azt hozott nekik.

30 Mégsem hagytak föl kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel.

31 Ezért fölgerjedt ellenük Isten haragja, sokakat megölt nagyjaik közül, és levágta Izráel ifjait.

32 Mindezek ellenére újból vétkeztek, és nem hittek csodáinak.

33 Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek, és Istent keresték.

35 Eszükbe jutott, hogy Isten a kősziklájuk, és a felséges Isten a megváltójuk.

36 És szájukkal hízelegtek, de nyelvükkel hazudoztak neki.

37 Szívük nem volt állhatatos iránta, és nem voltak hűségesek szövetségéhez.

38 Pedig ő irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem engedi fölgerjedni indulatát.

39 Megemlékezik arról, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, amely nem tér vissza.

40 Hányszor lázongtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a kietlenben!

41 Újra és újra kísértették Istent, ingerelték Izráel szentjét.

42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem arról a napról, amelyen megváltotta őket a nyomorgatótól,

43 amikor jeleket tett Egyiptomban és csodákat Cóan mezején.

44 Vérré változtatta folyóikat, nem ihattak patakjaikból.

45 Bogarakat bocsátott rájuk, amelyek emésztették őket, és békákat, amelyek pusztították őket.

46 Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskának.

47 Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat ónos esővel.

48 Odavetette marháikat a jégesőnek, jószágukat pedig a mennyköveknek.

49 Rájuk bocsátotta haragja tüzét, mérgét, búsulását és a szorongattatást: a gonosz angyalok seregét.

50 Utat tört haragjának, és nem óvta meg lelküket a haláltól, életüket döghalálnak vetette.

51 Megölt minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő zsengéjét Hám sátraiban.

52 Elindította népét, mint juhokat, és vezette, mint nyájat a pusztában.

53 Biztonságban vezette őket, és nem féltek, ellenségeiket pedig elborította a tenger.

54 Bevitte őket szent határába, arra a hegyre, amelyet jobbjával szerzett.

55 Népeket űzött ki előlük, elosztotta nekik az örökséget sorsvetéssel, és letelepítette sátraikban Izráel törzseit.

56 De ők megkísértették a magasságos Istent, lázongtak ellene, és nem őrizték meg intelmeit.

57 Elfordultak, és hűtlenek lettek, mint atyáik, átfordultak, mint a csalfa íj.

58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

59 Mikor Isten meghallotta ezt, fölgerjedt, és nagyon megutálta Izráelt.

60 Elvetette magától silói hajlékát, a sátrat, amelyben az emberek között lakott.

61 Sőt fogságra adta erejét, ékességét pedig ellenség kezébe.

62 Népét a fegyvernek szolgáltatta ki, fölgerjedt öröksége ellen.

63 Ifjait tűz emésztette meg, és szűzei nászdal nélkül maradtak.

64 Papjai fegyver által hullottak el, és özvegyei nem sirathattak.

65 Akkor, mint aki addig aludt, fölserkent az Úr, mint egy bortól vigadozó hős,

66 és visszaverte ellenségeit, és örök gyalázatot hozott rájuk.

67 De megutálta József sátrát, és nem választotta Efraim törzsét,

68 hanem Júda törzsét választotta, Sion hegyét, amelyet szeret.

69 Fölépítette szent helyét, mint egy magaslatot, mint a földet, melynek örök alapot vetett.

70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és elhozta a juhok aklaiból.

71 A szoptatós juhok mellől hozta el, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét és Izráelt, az ő örökségét.

72 És szívének tökéletessége szerint legeltette őket, és bölcs kezével vezette őket.

79. fejezet

1 [Ászáf zsoltára.] Istenem! Pogányok hatoltak be örökségedbe, megfertőzték szent templomodat, Jeruzsálemet romhalmazzá tették.

2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, kegyeseid húsát a föld vadjainak.

3 Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, mint a vizet, és nem volt, aki eltemette volna őket.

4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körülöttünk lakóknak.

5 Meddig haragszol még, URam, szüntelen? Meddig lángol féltő szerelmed, mint a tűz?

6 Öntsd ki haragodat a pogányokra, akik nem ismernek téged, és az országokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet!

7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

8 Ne emlékezzél meg elődeink vétkéről a mi rovásunkra, siess elénk irgalmasságoddal, mert nagyon megnyomorodtunk!

9 Neved dicsőségéért segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, ments meg minket, és bocsásd meg vétkeinket nevedért!

10 Miért mondják a pogányok: Hol van az ő Istenük? Legyen nyilvánvaló előttünk, hogy szemünk láttára bosszút állsz a pogányokon szolgáid kiontott véréért!

11 Jusson eléd a foglyok sóhajtozása, tartsd meg a halálra szántakat karod hatalmával!

12 Fizess meg hétszeresen szomszédainknak a gyalázatért, amellyel téged illettek, Uram!

13 Mi pedig, a te néped és legelőd nyája, hálát adunk neked mindörökké, s nemzedékről nemzedékre hirdetjük dicséretedet!

80. fejezet

1 [A karmesternek: „A liliomok” dallamára. Intelem, Ászáf zsoltára.]

2 Figyelj ránk, Izráel pásztora, aki Józsefet mint juhnyájat vezeted. Te, aki kerúbokon ülsz, jelenj meg fényeddel!

3 Efraim, Benjámin és Manassé előtt támaszd föl hatalmadat, és jöjj el, hogy megszabadíts minket!

4 Istenem, állíts helyre minket, és ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!

5 Seregek URa, Istene, meddig haragszol néped könyörgésére?

6 Könnyhullatás kenyerével eteted és könnyhullatás árjával itatod őket.

7 Vita tárgyává tettél minket szomszédaink között, ellenségeink csúfolódnak rajtunk.

8 Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!

9 Egy szőlőtőt hoztál ki Egyiptomból; kiűzted a népeket, és elültetted azt.

10 Helyét elegyengetted előtte, gyökeret eresztett, és ellepte a földet.

11 Hegyeket takart el az árnyéka, és vesszői olyanok lettek, mint termetes cédrusfák.

12 Indáit a tengerig eresztette, hajtásait a folyamig.

13 Miért rontottad le kerítését, hogy minden járókelő szaggathasson róla?

14 Pusztítja azt a vaddisznó, és lelegeli a mezei vad.

15 Ó, Seregek Istene! Kérlek, térj vissza hozzánk, tekints alá az egekből, lásd és vedd gondjaidba e szőlőtőt!

16 És a csemetét is, amelyet jobbod ültetett, a fiút, akit fölneveltél!

17 Mert megégett a tűzben, levágták. Vesszenek el arcod haragjától!

18 Legyen kezed a férfival, jobbod azzal az emberfiával, akit fölneveltél magadnak,

19 és mi nem térünk el tőled! Eleveníts meg minket, és mi imádjuk nevedet.

20 Seregek URa, Istene! Állíts helyre minket! Ragyogtasd ránk arcodat, hogy megszabaduljunk!

81. fejezet

1 [A karmesternek: „A szőlőtaposók” dallamára. Ászáfé.]

2 Örvendezzetek Istennek, a mi erősségünknek, ujjongjatok Jákób Istenének!

3 Dalt zengjetek, és dobot pergessetek, gyönyörű hárfát, citerával együtt.

4 Fújjatok kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!

5 Mert elvégzett dolog ez Izráelnél, Jákób Istenének rendelkezése.

6 Bizonyságul adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen indult. Olyan nyelvet hallottam ott, amelyet nem ismertem:

7 Levettem válláról a terhet, keze megmenekült a kosártól.

8 Segítségül hívtál a nyomorúságban, és én megszabadítottalak téged. Feleltem neked a mennydörgés rejtekéből, megpróbáltalak Meríbá vizénél. [Szela]

9 Hallgass meg, népem, hadd intselek! Ó, Izráel, bárcsak meghallgatnál engem!

10 Ne legyen nálad idegen isten, és idegen isten előtt ne hajolj meg!

11 Én, az ÚR vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm azt!

12 De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.

13 Ezért meghagytam őket szívük keménységében, hadd járjanak saját tanácsuk szerint.

14 Ó, ha népem hallgatna rám, és Izráel az én utaimon járna!

15 Rögtön megaláznám ellenségeit, és szorongatói ellen fordítanám kezem.

16 Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, és bűnhődésük ideje örökké tartana.

17 Téged pedig megelégítenélek a búza javával és sziklából folyó mézzel lakatnálak jól!

82. fejezet

1 [Ászáf zsoltára.] Isten elfoglalta a helyét az ő gyülekezetében, ítéletet tart az istenek között.

2 Meddig ítéltek még hamisan, és pártoljátok a gonoszokat? [Szela]

3 Védelmezzétek a szegények és árvák jogát, szolgáltassatok igazságot a nyomorultnak és elnyomottnak!

4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt, szabadítsátok ki a gonoszok kezéből!

5 Nem tudnak, nem értenek semmit, sötétségben járnak. A földnek minden alapja inog.

6 Én mondtam: istenek vagytok ti, és a Felséges fiai vagytok ti mindnyájan.

7 Mindazonáltal úgy haltok meg, mint a közember, és úgy hullotok el, mint bármelyik főember.

8 Kelj föl, Istenem, ítéld meg a földet, mert minden nép a te örökséged.

83. fejezet

1 [Ének. Ászáf zsoltára.]

2 Istenem, ne maradj veszteg, ne hallgass, ó, Istenem, ne légy tétlen!

3 Mert íme, háborognak ellenségeid, és gyűlölőid fölemelik fejüket.

4 Néped ellen ravasz terveket szőnek, és tanácskoznak védenceid ellen.

5 Azt mondják: Gyertek, veszítsük el őket, hogy megszűnjön e nép, és ne emlegessék többé Izráel nevét!

6 Együtt, egy szívvel tanácskoztak, szövetséget kötöttek ellened:

7 az edómiak sátrai és az izmáeliek, a móábiak és a hagriak,

8 Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea Tírusz lakóival együtt.

9 Asszíria is szövetkezett velük, segítőjévé lettek Lót fiainak. [Szela]

10 Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kísón- pataknál;

11 akik elvesztek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek.

12 Tedd őket és előkelőiket olyanná, mint Órebet és Zeébet, mint Zebahot és Calmunnát minden fejedelmükkel együtt,

13 akik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak Isten hajlékát!

14 Istenem! Tedd őket olyanná, amilyen a forgószél és amilyen a szélfútta polyva.

15 Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng fölégeti a hegyeket,

16 úgy kergesd őket szélvészeddel, és úgy rettentsd őket forgószeleddel!

17 Borítsd be arcukat gyalázattal, hogy keressék, URam, a te nevedet!

18 Szégyenüljenek meg, és rettenjenek el örökre, piruljanak és pusztuljanak el!

19 Tudják meg, hogy te, akinek ÚR a neve, egyedül te vagy felséges Isten az egész földön!

84. fejezet

1 [A karmesternek: „A szőlőtaposók” dallamára. Kórah fiainak zsoltára.]

2 Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek URa!

3 Vágyódik, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után, szívem és testem ujjong az élő Istennek.

4 A veréb is talál házat és a fecske is fészket magának, ahová fiókáit helyezze oltáraidnál, ó, Seregek URa, én Királyom és én Istenem!

5 Boldogok, akik a te házadban laknak, szüntelen dicsérhetnek téged. [Szela]

6 Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, és akinek a te ösvényeid vannak a szívében.

7 Ha a Siralom völgyén mennek át, forrássá teszik azt. Az őszi eső is áldással borítja el azt.

8 Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon.

9 URam, Seregek Istene! Hallgasd meg könyörgésemet! Figyelmezz rám, Jákób Istene! [Szela]

10 Mi pajzsunk! Tekints ránk, Istenünk, és lásd meg fölkented arcát!

11 Mert jobb egy nap a te udvaraidban, mint ezer másutt. Inkább akarok az én Istenem házának a küszöbén ülni, mint a gonosz sátrában lakni!

12 Mert nap és pajzs az ÚR Isten, kegyelmet és dicsőséget ad az ÚR. Nem vonja meg a jót azoktól, akik feddhetetlenül élnek.

13 Seregek URa! Boldog ember az, aki benned bízik.

85. fejezet

1 [A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.]

2 Jóakarattal voltál, URam, földedhez. Jóra fordítottad Jákób sorsát.

3 Megbocsátottad néped álnokságát, elfedezted minden bűnét. [Szela]

4 Visszafogtad nagy haragodat, elfordítottad haragod hevét.

5 Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, és szűnjék meg neheztelésed ellenünk!

6 Vajon örökké haragszol ránk? Nemzedékről nemzedékre tart haragod?

7 Nem elevenítesz-e meg minket újra, hogy néped örvendezhessen benned?

8 Mutasd meg nekünk, URam, kegyelmedet, és add nekünk szabadításodat!

9 Hadd halljam meg, mit szól az ÚR Isten! Bizony, békességet hirdet népének és kegyeseinek, hogy ne legyenek újra esztelenek.

10 Bizony, közel van szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.

11 A kegyelem és hűség összetalálkozik, az igazság és békesség megcsókolja egymást.

12 Hűség sarjad a földből, és igazság tekint alá az égből.

13 Az ÚR is megadja a jót, és földünk is megtermi gyümölcsét.

14 Igazság jár előtte, és utat készít lépteinek.

86. fejezet

1 [Dávid imádsága.] URam, fordítsd felém füledet, hallgass meg, mert nyomorult és szegény vagyok!

2 Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok. Mentsd meg, Istenem, szolgádat, aki benned bízik.

3 Könyörülj rajtam, Uram, mert hozzád kiáltok mindennap!

4 Vidámítsd meg szolgád lelkét, mert hozzád emelem föl, Uram, lelkemet.

5 Mert te, Uram, jó vagy és megbocsátó, igen kegyelmes mindazokhoz, akik hozzád kiáltanak.

6 Figyelj, URam, imádságomra, és hallgasd meg könyörgésem szavát!

7 Nyomorúságom idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

8 Nincsen, Uram, hozzád hasonló az istenek között, és nincs műveidhez hasonló sem!

9 Eljön minden nép, amelyet alkottál, leborulnak előtted, Uram, és dicsőítik nevedet.

10 Mert nagy vagy te, és csodadolgokat művelsz. Egyedül csak te vagy Isten!

11 Taníts meg engem utadra, URam, hogy igazságodban járhassak, és teljes szívvel féljem nevedet!

12 Magasztallak, URam, Istenem, teljes szívemből, és örökké dicsőítem nevedet!

13 Mert nagy rajtam a kegyelmed, és a Seol mélyéről is kiszabadítottad lelkemet.

14 Istenem! Kevélyek támadtak ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, akik nem törődnek veled.

15 De te, Uram, irgalmas és könyörülő Isten vagy, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelmed és hűséged!

16 Tekints rám, és könyörülj rajtam! Add a te erődet szolgádnak, és mentsd meg szolgálóleányod fiát!

17 Add nekem jóságod jelét, hogy lássák gyűlölőim, és megszégyenüljenek, amikor te, URam, megsegítesz és megvigasztalsz engem.

87. fejezet

1 [Ének. Kórah fiainak zsoltára.] Szent hegyen vetette meg alapját,

2 szereti az ÚR Sion kapuit, jobban, mint Jákób minden hajlékát.

3 Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, Isten városa! [Szela]

4 Egyiptomot és Babilónt azok közé számolhatom majd, akik ismernek engem. Íme, Filisztea, Tírusz és Kús: mind ott születtek.

5 Sion felől pedig ezt mondják: Ez is, és az is ott született. Maga a Felséges erősíti meg ezt.

6 Az ÚR beírja a népek feljegyzésekor: ez ott született! [Szela]

7 És táncolva éneklik: minden forrásom tebenned van.

88. fejezet

1 [Ének. Kórah fiainak zsoltára. A karmesternek: „A betegség” dallamára énekelendő. Az ezráhi Hémán tanítása.]

2 URam, szabadító Istenem! Éjjel-nappal hozzád kiáltok.

3 Jusson eléd imádságom, fordítsd füledet esedezéseimhez!

4 Mert betelt a lelkem nyomorúsággal, és életem a sírig jutott.

5 Hasonló lettem a sírba szállókhoz, olyan vagyok, mint az erejét vesztett férfi.

6 A holtak közt van a helyem, mint a megölteknek, akik a sírban fekszenek, akikről többé nem emlékezel meg, és akiket kiengedtél a kezedből.

7 Mély sírba vetettél engem, mélységes sötétségbe.

8 Haragod rám nehezedett, és minden hullámod átcsapott fölöttem. [Szela]

9 Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük, beszorítottál, és nem jöhetek ki.

10 Szemem elgyengült a nyomorúság miatt, hozzád kiáltottam, URam, mindennap, és kitártam feléd kezemet.

11 Vajon teszel-e csodát a holtakkal? Fölkelnek-e az árnyak, hogy magasztaljanak téged? [Szela]

12 Beszélnek-e a sírban kegyelmedről, hűségedről a pusztulás helyén?

13 Meglátják-e csodáidat a sötétségben és igazságodat a feledés földjén?

14 De én hozzád esdeklek, URam, és jó reggel eléd jut imádságom.

15 Miért vetsz hát el, URam, engem, és miért rejted el arcodat előlem?

16 Nyomorult és halálos beteg vagyok ifjúságomtól fogva, rettentésedet hordozom, és roskadozom.

17 Izzó haragod járt át, szorongatásaid elemésztettek engem.

18 Egész nap körülvesznek, mint az árvizek, teljesen körülfognak engem.

19 Elszakítottad tőlem szeretteimet és barátaimat; már csak a sötétség a társam.

89. fejezet

1 [Az ezráhi Étán tanítása.]

2 Az ÚR kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Szám nemzedékről nemzedékre hirdeti hűséges voltodat.

3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted hűségedet az egekben.

4 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

5 Örökre megerősítem utódaidat, és nemzedékről nemzedékre megszilárdítom királyi trónodat. [Szela]

6 Az egek magasztalják csodálatos tetteidet, URam, hűségedet is a szentek gyülekezetében.

7 Mert kicsoda van a felhőkben, aki az ÚRhoz hasonlítható volna, s ki olyan, mint az ÚR a Hatalmas fiai között?

8 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazoknak, akik körülötte vannak.

9 URam, Seregek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged.

10 Te uralkodsz a tenger háborgásán, mikor hullámai tornyosulnak, te lecsöndesíted őket.

11 Te döfted át halálosan Ráhábot, erős karoddal szélnek eresztetted ellenségeidet.

12 Tied az ég, és tied a föld is, te vetettél alapot e világnak és mindennek, ami betölti.

13 Te teremtettél északot és délt; nevednek ujjong a Tábor és a Hermón.

14 Karod hatalmas, kezed erős, jobbod méltóságos.

15 Igazság és jogosság az alapja királyi trónodnak, kegyelem és hűség jár arcod előtt.

16 Boldog nép az, amely érti a kürt szavát, amely arcod világosságánál jár, ó, URam!

17 Nevednek örvendeznek mindennap, igazságod fölmagasztalja őket.

18 Mert te vagy erejük ékessége; jóakaratod emeli föl a mi szarvunkat is.

19 Mert az ÚRtól van a mi pajzsunk és Izráel Szentjétől a mi királyunk.

20 Annak idején látomásban szóltál kegyeseidnek, és azt mondtad: Segítséget nyújtottam a vitéznek, fölmagasztaltam a népből választottat.

21 Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal kentem föl őt.

22 Kezem állandóan vele lesz, sőt az én karom erősíti meg őt.

23 Nem igázza le őt az ellenség, és gonosz ember sem nyomorgatja.

24 Mert előtte rontom meg szorongatóit, és verem le gyűlölőit.

25 Hűségem és kegyelmem vele lesz, és nevem által lesz magasztos a hatalma.

26 Ráteszem kezét a tengerre és jobbját a folyókra.

27 Így szólít engem: Atyám vagy, én Istenem, és szabadításom kősziklája!

28 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt, és feljebbvalóvá a föld királyainál.

29 Örökké megtartom kegyelmemet iránta, és nem szűnik meg szövetségem vele.

30 Mindig törődöm magzatai megmaradásával és trónjával, amíg csak tartanak az ég napjai.

31 Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem járnak végzéseim szerint,

32 ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat,

33 akkor vesszővel látogatom meg bűnüket és csapásokkal álnokságukat.

34 De kegyelmemet nem vonom meg tőle, és hűséges voltomban nem hazudom.

35 Nem szegem meg szövetségemet, és nem másítom meg, ami kijött a számból.

36 Megesküdtem egyszer szentségemre; vajon megcsalhatnám-e Dávidot?

37 Magva örökké megmarad, és királyi trónja olyan előttem, mint a Nap.

38 Megáll örökké, mint a Hold: a hű tanú az égben. [Szela]

39 De te mégis elvetetted és megutáltad őt, megharagudtál fölkentedre.

40 Fölbontottad a szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad koronáját.

41 Lerontottad minden kőfalát, rommá tetted erősségeit.

42 Minden arra járó fosztogatja, gyalázattá lett szomszédai előtt.

43 Fölmagasztaltad szorongatói jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

44 Még fegyvere élét is elvetted, és nem segítetted őt a harcban.

45 Eltörölted fényességét, és királyi trónját a földre vetetted.

46 Megrövidítetted ifjúságának napjait, szégyent borítottál rá. [Szela]

47 Meddig rejtőzöl még, URam, oly soká; miért ég haragod, mint a tűz?

48 Emlékezzél meg rólam: milyen rövid az élet! Milyen mulandónak teremtettél minden embert!

49 Kicsoda az, aki életben maradhat, és nem lát halált; és ki szabadulhat meg a halál kezéből? [Szela]

50 Hol van előbbi kegyelmességed, Uram, hűséged, amelyről megesküdtél Dávidnak?

51 Emlékezzél meg, Uram, szolgád gyalázatáról: sok nép miatt hordozom azt bensőmben.

52 Mert ellenségeid gyaláztak, URam, fölkented lépéseit gyalázták.

53 Áldott legyen az ÚR mindörökké! Ámen, ámen.

90. fejezet

1 [Mózesnek, Isten emberének imádsága.] Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.

2 Mielőtt hegyek lettek, mielőtt a föld és a világ formáltatott, öröktől fogva mindörökké vagy te, Istenem.

3 A halandót visszatéríted a porba, és azt mondod: Térjetek vissza, embernek fiai!

4 Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt; és mint egy őrjárásnyi idő éjjel.

5 Elragadod őket, olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad.

6 Reggel virágzik és sarjad, estére elhervad és megszárad.

7 Bizony megemészt minket haragod, és megrettenünk fölindulásod miatt.

8 Magad elé vetetted álnokságainkat; titkos bűneinket arcod világa elé.

9 Bizony elmúlik minden napunk fölindulásod miatt; tovatűnnek éveink, mint egy sóhaj.

10 Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük fáradság és keserűség, amely gyorsan elszáll, mintha repülnénk.

11 Ki mérheti föl haragod erejét és félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 Térj vissza, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!

14 Jó reggel elégíts meg minket kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden napon.

15 Örvendeztess meg bennünket nyomorúságunk napjaihoz mérten, azokhoz az esztendőkhöz mérten, amelyekben gonoszt láttunk.

16 Hadd látszódjék meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon.

17 Legyen mirajtunk Istenünknek, az Úrnak jóindulata, és kezünk munkáját tedd maradandóvá; kezünk munkáját tedd maradandóvá!

91. fejezet

1 Aki a Felséges rejtekében lakik, az a Mindenható árnyékában nyugszik.

2 Azt mondom az ÚRnak: oltalmam és váram, Istenem, őbenne bízom!

3 Mert ő szabadít meg téged a madarász csapdájából, a veszedelmes dögvésztől.

4 Tollaival befedez téged, és szárnya alatt lesz oltalmad. Pajzs és páncél a hűsége.

5 Nem kell félned az éjszakai rettentéstől, sem a repülő nyíltól nappal,

6 sem a dögvésztől, amely a homályban jár, sem pedig a döghaláltól, amely délben pusztít.

7 Ha ezren esnek is el oldalad mellől és tízezren jobb kezed felől, hozzád nem is közelít.

8 Bizony szemed csak nézi azt, és meglátod a gonoszok megbüntetését!

9 Ha az ÚR a te oltalmad, és a Felségest választod hajlékodul,

10 nem érhet téged veszedelem, és csapás sem közeleg sátradhoz.

11 Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon.

12 Tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.

13 Oroszlánon és viperán jársz, eltaposod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.

14 Mivel ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, fölmagasztalom, mert ismeri nevemet!

15 Ha segítségül hív engem, meghallgatom őt. Vele vagyok nyomorúságában, megmentem és megdicsőítem őt.

16 Hosszú élettel elégítem meg, és megmutatom neki szabadításomat.

92. fejezet

1 [Zsoltár, ének szombatnapra.]

2 Jó dolog dicsérni az URat és éneket mondani nevednek, ó, Felséges!

3 Hirdetni jó reggel kegyelmedet és hűségedet éjjelente

4 tízhúrú hangszerrel és lanttal, hárfazengéssel.

5 Mert megvidámítottál cselekedeteddel, URam, kezed műveiben örvendezem.

6 Mily nagyok az alkotásaid, URam, igen mélységesek a gondolataid!

7 A balga ember nem ismeri és a bolond nem érti meg ezt.

8 Ha úgy sarjadnak is a gonoszok, mint a fű, és az álnokságot cselekvők mind virágoznak, végül mégis elpusztulnak.

9 De te, URam, magasságos vagy örökké!

10 Mert íme, ellenségeid, URam, ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a gonosztevők!

11 De az én szarvamat erőssé teszed, mint a bivalyét; friss olajjal öntözöl meg.

12 Szememet ellenségeimen legeltetem, fülem az ellenem támadó gonosztevőkön mulat.

13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekszik, mint a cédrus a Libánonon.

14 Az ÚR házában vannak elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak.

15 Még vén korukban is teremnek, dúsak lesznek, és zöldellni fognak.

16 Hirdetik, hogy igazságos az ÚR, az én kősziklám, és nincs benne hamisság!

93. fejezet

1 Uralkodik az ÚR, méltóságba öltözött. Felöltözött az ÚR, hatalmat övezett magára. Megerősítette a mindenséget is, hogy meg ne inogjon.

2 Ősidőktől fogva bizton áll királyi trónod, öröktől fogva vagy te!

3 A folyóvizek, URam, a folyóvizek hangosan zúgnak, a folyóvizek hullámokat vetnek.

4 A nagy vizek zúgásánál, a tenger felséges morajlásánál fenségesebb az ÚR a magasságban.

5 Bizonyságaid igen biztosak, házadat szentség ékesíti, URam, örökre.

94. fejezet

1 URam, bosszúállás Istene! Bosszúállás Istene, jelenj meg!

2 Kelj föl, te, földnek bírája, fizess meg a kevélyeknek tetteik szerint!

3 Meddig fognak még a hitetlenek, URam, meddig fognak még a hitetlenek örvendezni?

4 Háborognak, keményen beszélnek, kérkedik minden gonosztevő.

5 Népedet tiporják, URam, örökségedet nyomorgatják.

6 Megölik az özvegyet és a jövevényt, az árvákat is fojtogatják.

7 Azt mondják: Nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene!

8 Eszméljetek föl, ti bolondok a nép között! És ti balgák, mikor tértek észre?

9 Aki a fület plántálta, az ne hallana? És aki a szemet formálta, az ne látna?

10 Aki a népeket megfeddi, az ne büntetne? Ő az, aki az embert ismeretre tanítja.

11 Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.

12 Boldog ember az, akit megfeddesz, URam, és megtanítasz törvényedre,

13 hogy nyugalmat adj neki a veszedelem napján, mialatt a gonosznak megássák a sírját.

14 Bizony nem veti el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét!

15 Mert igazságra fordul az ítélet, és követi azt minden igaz szívű.

16 Ki kel föl az én oldalamon a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevők ellen?

17 Ha az ÚR nem lett volna segítségemre, már-már ott lakozna lelkem a csöndességben.

18 Mikor azt mondtam, hogy lábam kicsúszik alólam, kegyelmed, URam, megtámasztott engem.

19 Mikor megsokasodik bennem az aggódás, vigasztalásod megvidámítja lelkemet.

20 Lehet-e köze hozzád a hamisság ítélőszékének, amely nyomorúságot szerez a törvény látszata alatt?

21 Egybegyűlnek az igaz lelke ellen, és kárhoztatják az ártatlan vérét.

22 De kőváram lett az ÚR, és Istenem az én oltalmam kősziklája.

23 Visszafordítja rájuk álnokságukat, és saját gonoszságukkal veszíti el őket. Elveszíti őket az ÚR, a mi Istenünk.

95. fejezet

1 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚRnak, vigadozzunk szabadításunk kősziklájának!

2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk neki zengedezve.

3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.

4 Kezében vannak a föld mélységei, és a hegyek magasságai is az övéi.

5 Övé a tenger, és ő is alkotta, és a szárazföldet is az ő keze formálta.

6 Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az ÚR, a mi alkotónk előtt!

7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe és kezének juhai vagyunk. Ma, ha meghalljátok szavát,

8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint Meríbánál, mint Masszá napján a pusztában,

9 ahol megkísértettek engem atyáitok; próbára tettek, bár látták cselekedeteimet.

10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzedéken, és azt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, nem ismerik útjaimat!

11 Meg is esküdtem nekik haragomban, hogy nem mennek be nyugalmam helyére.

96. fejezet

1 Énekeljetek az ÚRnak új éneket, énekelj az ÚRnak, te egész föld!

2 Énekeljetek az ÚRnak, áldjátok nevét, napról napra hirdessétek szabadítását!

3 Beszéljétek el dicsőségét a népek között, csodáit minden nemzet között.

4 Mert nagy az ÚR, és igen dicsérendő, félelmetes minden isten fölött.

5 Mert a népek minden istene csak bálvány, de az ÚR egeket alkotott.

6 Pompa és fenség jár előtte, ékesség és méltóság van az ő szentélyében.

7 Adjatok az ÚRnak, népek nemzetségei, adjatok az ÚRnak dicsőséget és tisztességet!

8 Adjátok meg az ÚRnak neve dicsőségét, hozzatok ajándékot, és jöjjetek be udvaraiba!

9 Boruljatok le az ÚR előtt szent ékességben, rettegjen előtte az egész föld!

10 Mondjátok a népek között: Az ÚR uralkodik. Bizony megerősítette a fölkerekséget, nem inog, igazsággal ítéli a népeket.

11 Örüljenek az egek, örvendezzen a föld, harsogjon a tenger és minden benne lévő!

12 Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is

13 az ÚR előtt, amikor eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Igazsággal ítéli majd a világot és hűségével a népeket.

97. fejezet

1 Az ÚR uralkodik. Örüljön a föld, örvendezzen a rengeteg sziget!

2 Felhő és homály van körülötte, jog és igazság trónjának alapja.

3 Tűz jár előtte, és körös-körül megégeti szorongatóit.

4 Villámai megvilágítják a világot, látja ezt a föld, és megremeg.

5 A hegyek, mint a viasz, megolvadnak az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt.

6 Az egek hirdetik igazságát, és minden nép látja dicsőségét.

7 Megszégyenülnek a faragott képek szolgái, mind, akik bálványokkal dicsekednek; leborul előtte minden isten.

8 Hallja ezt Sion, és örvendezik, Júda leányai örülnek ítéleteidnek, URam!

9 Mert te vagy, URam, a legfelségesebb az egész földön, messze fölötte állsz minden istennek!

10 Ti, akik szeretitek az URat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő kegyeseinek lelkét, megszabadítja őket a gonoszok kezéből.

11 Világosság támad föl az igazra és öröm a tiszta szívűekre.

12 Örüljetek, ti igazak, az ÚRban, és áldjátok szent emlékezetét.

98. fejezet

1 [Zsoltár.] Énekeljetek az ÚRnak új éneket, mert csodálatos dolgokat tett, szabadulást szerzett jobbja, az ő szentséges karja.

2 Tudtul adta szabadítását az ÚR, a népek előtt megjelentette igazságát.

3 Megemlékezett kegyelméről és Izráel házához való hűségéről. Látta a föld minden határa Istenünk szabadítását.

4 Ujjongj az ÚRnak, te egész föld, örömmel énekeljetek és zengjetek!

5 Zengjetek az ÚRnak hárfával, hárfával és énekléssel,

6 harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az ÚR előtt!

7 Harsogjon a tenger és ami betölti, a földkerekség és akik lakják.

8 Tapsoljanak a folyamok, a hegyek együtt örvendezzenek

9 az ÚR előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazsággal ítéli a világot és méltányossággal a népeket.

99. fejezet

1 Az ÚR uralkodik, reszkessenek a népek; kerúbokon trónol ő, remegjen a föld!

2 Nagy az ÚR a Sionon, és magasan fölötte van minden népnek.

3 Magasztalják a te nagy és rettenetes nevedet, mert szent az!

4 A hatalmas király szereti a jogosságot! Te határoztad meg, mi a helyénvaló, jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.

5 Magasztaljátok Istenünket, az URat, és boruljatok le lábának zsámolya elé, mert szent ő!

6 Mózes és Áron az ő papjaival és Sámuel azokkal együtt, akik nevét segítségül hívják: segítségül hívták az URat, és meghallgatta őket.

7 Felhőoszlopból szólt hozzájuk, ők pedig megőrizték intelmét és rendelkezését, amelyet adott nekik.

8 URunk, Istenünk, te meghallgattad őket. Kegyelmes Isten voltál hozzájuk, de bosszúálló tetteik miatt.

9 Magasztaljátok Istenünket, az URat, és boruljatok le szent hegyén, mert szent az ÚR, a mi Istenünk!

100. fejezet

1 [Hálaadó zsoltár.] Ujjongj az ÚRnak, te egész föld!

2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, menjetek eléje vigadozva!

3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk! Az ő népe és legelőjének nyája vagyunk.

4 Menjetek be kapuin hálaadással, udvaraiba dicséretekkel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!

5 Mert jó az ÚR, örökké megmarad kegyelme, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

101. fejezet

1 [Dávid zsoltára.] Kegyelmedről és igazságodról énekelek, neked zengek éneket, URam!

2 Gondom van a tökéletes útra. Mikor jössz el hozzám? Tökéletes szívvel akarok járni házamban.

3 Nem vetem rá szemem hiábavaló dologra. Gyűlölöm a pártoskodók cselekedetét, ne ragadjon rám!

4 A csalárd szív távol van tőlem, a gonoszt nem ismerem.

5 Elhallgattatom azt, aki titkon rágalmazza felebarátját; azt, aki lenézi a másikat, és aki kevély szívű, el nem szenvedhetem.

6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakjanak. Aki a tökéletesség útján jár, az szolgál engem.

7 Nem lakhat házamban az, aki csalárdságot művel; aki hazugságot szól, nem állhat meg szemem előtt.

8 Reggelenként kipusztítom a bűnösöket az országból, kigyomlálok az ÚR városából minden gonosztevőt.

102. fejezet

1 [A nyomorult imádsága, amikor eleped, és kiönti panaszát az ÚR előtt.]

2 URam, hallgasd meg imádságomat, és jusson hozzád kiáltásom!

3 Ne rejtsd el arcodat előlem, mikor szorongatnak engem; fordítsd felém füledet, mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4 Mert elenyésznek napjaim, mint a füst, és égnek a csontjaim, mint valami tűzhely.

5 Szívem olyan, mint a letarolt és kiszáradt fű, még enni is elfelejtkezem.

6 Jajgatásom hangjától húsom a csontomhoz tapad.

7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyan lettem, mint a bagoly a romok közt.

8 Virrasztok, és olyan magányos vagyok, mint a madár a háztetőn.

9 Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.

10 Bizony port eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyel vegyítem

11 fölindulásod és haragod miatt, mert fölemeltél engem és földhöz vertél.

12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, magam pedig, mint a fű, elszáradok.

13 De te, URam, örökké megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

14 Kelj föl, könyörülj a Sionon! Ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

15 Mert annak még a köveit is kedvelik szolgáid, és a porán is szánakoznak.

16 Félik majd az ÚR nevét a népek és a föld minden királya a te dicsőségedet,

17 mert az ÚR felépíti Siont, és megmutatja magát dicsőségében.

18 Odafordul a gyámoltalanok imádsága felé, és nem utálja meg imádságukat.

19 Jegyezzék föl ezt a következő nemzedéknek, hogy a nép, amely még ezután lesz teremtve, dicsérhesse az URat.

20 Mert letekintett az ÚR szentsége magaslatáról, lenézett az ÚR a mennyekből a földre,

21 hogy meghallja a foglyok sóhajtozását, és feloldozza a halálnak fiait.

22 Hogy hirdessék a Sionon az ÚR nevét és dicséretét Jeruzsálemben,

23 amikor egybegyűlik minden nép és ország, hogy az ÚRnak szolgáljanak.

24 Megtörte erőmet az úton, megrövidítette napjaimat.

25 Ezt mondtam: Én Istenem! Ne vigyél el engem napjaim felénél, te, kinek esztendei nemzedékről nemzedékre tartanak.

26 Te vetettél réges-régen alapot a földnek, az egek is a te kezed munkái.

27 Azok elenyésznek, de te megmaradsz. Azok elavulnak, mint a ruha, lecseréled őket, mint az öltözetet. Bizony elváltoznak,

28 de te ugyanaz vagy, és éveid nem fogynak el.

29 Szolgáid fiai megmaradnak, és utódaik is színed előtt lakoznak.

103. fejezet

1 [Dávidé.] Áldjad, én lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!

2 Áldjad, én lelkem, az URat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről!

3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

4 Megváltja életedet a sírtól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

5 Jóval tölti be időskorodat: megújul ifjúságod, mint a sasé.

6 Igazságosan cselekszik az ÚR, és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.

7 Megismertette útjait Mózessel, cselekedeteit Izráel fiaival.

8 Irgalmas és könyörülő az ÚR, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme.

9 Nem fedd minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem álnokságaink szerint fizet nekünk.

11 Mert amilyen magasan van az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.

12 Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk vétkeinket.

13 Amilyen könyörülő az apa a fiaihoz, olyan könyörülő az ÚR az őt félők iránt.

14 Mert tudja, hogyan formált minket, megemlékezik arról, hogy por vagyunk.

15 Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága.

16 Ha átfúj rajta a szél, nincsen többé, és helyét sem ismerik többé.

17 De az ÚR kegyelme öröktől fogva mindörökké az őt félőkkel van, és igazsága az unokáikkal,

18 azokkal, akik megtartják szövetségét, és megemlékeznek parancsolatairól, hogy megcselekedjék azokat.

19 Az ÚR a mennyekbe helyezte trónját, és uralkodása mindenre kihat.

20 Áldjátok az URat, ti hatalmas erejű angyalai, akik teljesítitek rendelkezéseit, és hallgattok parancsszavára.

21 Áldjátok az URat, ti minden serege: szolgái, akaratának teljesítői!

22 Áldjátok az URat, ti teremtményei, uralkodása minden helyén! Áldjad, én lelkem, az URat!

104. fejezet

1 Áldjad, én lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy te, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2 Ő az, aki körülvette magát világossággal, mint egy palásttal, és kifeszítette az eget, mint egy sátrat.

3 Ő az, aki vizek fölé építette palotáját, a felhőket rendelte szekerévé, és a szelek szárnyán jár.

4 A szeleket tette követévé, a lángoló tüzet szolgájává.

5 Biztos alapra helyezte a földet, nem mozdul az meg soha.

6 Vízáradattal borítottad be, mint egy öltözettel; a hegyek fölött is vizek álltak.

7 Korholásodra szétoszlottak, mennydörgésed hangjától megriadtak.

8 A hegyek fölemelkedtek, és a völgyek alászálltak arra a helyre, amelyet készítettél nekik.

9 Határt szabtál, amelyet nem léphetnek át, nem térhetnek vissza a föld elborítására.

10 Ő az, aki forrásokat fakaszt a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között,

11 és megitassák a mező minden állatát, hogy a vadszamarak is szomjukat olthassák.

12 Mellettük laknak az égi madarak, az ágak közül hangicsálnak.

13 Megöntözi a hegyeket a magasból, alkotásai gyümölcséből megelégíti a földet.

14 Füvet sarjaszt az állatoknak és növényeket az emberek hasznára, hogy táplálékot nyerjenek a földből,

15 és bort, amely megvidámítja a halandó szívét, fényesebbé teszi arcát az olajnál, és kenyeret, amely megerősíti a halandó szívét.

16 Eleget kapnak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, amelyeket ő ültetett,

17 amelyeken madarak fészkelnek, mint a gólya, amely a ciprusfákon lakik.

18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák a mormotáknak szolgálnak menedékül.

19 Ő teremtette a Holdat, hogy mutassa az ünnepeket, és a Napot, amely tudja az útját.

20 Ha sötétséget kelt, éjszaka lesz, hogy szanaszét járhasson a mező minden vadja;

21 az oroszlánkölykök prédáért ordítanak, Istentől sürgetik eledelüket.

22 Ha fölkel a Nap, elrejtőznek, és hajlékaikban heverésznek.

23 Az ember munkába megy, és dolgát végzi egészen estig.

24 Mily számtalanok a műveid, URam! Mindegyiket bölcsen alkottad, és tele van a föld teremtményeiddel.

25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne, apróbb és nagyobb állatok.

26 Amott gályák járnak, és cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzon benne.

27 Mindenek rád néznek, hogy megfelelő időben adj nekik eledelt.

28 Ha adsz nekik, ők begyűjtik azt; ha megnyitod kezedet, betelnek jóvoltodból.

29 Ha elfordítod arcodat, megrémülnek; ha elveszed lelküket, kimúlnak, és újra porrá lesznek.

30 Ha kibocsátod lelkedet, újakat teremtesz, és újjá teszed a föld színét.

31 Az ÚRé legyen a dicsőség örökké, örvendezzen teremtményeiben az ÚR!

32 Aki ha rátekint e földre, megrendül az; megérinti a hegyeket, és füstölögnek.

33 Énekelek az ÚRnak egész életemben, zengedezek Istenemnek, amíg csak vagyok!

34 Elmélkedésem legyen kedves neki. Én az ÚRban örvendezem.

35 Vesszenek ki a bűnösök a földről, ne legyenek többé gonoszok! Áldjad, lelkem, az URat; dicsérjétek az URat!

105. fejezet

1 Magasztaljátok az URat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek között!

2 Énekeljetek neki, zengjetek neki, beszéljétek el minden csodás tettét!

3 Dicsőítsétek szent nevét! Örvendezzen azoknak a szíve, akik az URat keresik.

4 Keressétek az URat és az ő erejét, keressétek arcát szüntelen!

5 Emlékezzetek meg csodáiról, amelyeket cselekedett, jeleiről és szája ítéleteiről,

6 ó, Ábrahámnak, az ő szolgájának utódai, ó, Jákóbnak, az ő választottjának fiai!

7 Ő az ÚR, a mi Istenünk, az egész földre kihat ítélete.

8 Megemlékezik szövetségéről mindörökké, rendelkezéséről, amelyet ezer nemzedékig megszabott,

9 amelyet Ábrahámmal kötött, és ahogy Izsáknak megesküdött.

10 Jákób elé állította azt szabályul, Izráel elé örök szövetségül.

11 Azt mondta: Neked adom Kánaán földjét sors szerint való örökségül.

12 Akkor még csekély számban, igen kevesen voltak, és jövevényként éltek ott.

13 Egyik nemzettől a másikhoz bujdostak, egyik országból a másik néphez.

14 De senkinek sem engedte, hogy nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattuk:

15 Ne érintsétek fölkentjeimet, és prófétáimnak ne ártsatok!

16 Azután éhínséget idézett elő a földön, és eltörte a kenyér botját mindenütt.

17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, akit rabszolgának adtak el.

18 A lábát béklyóba szorították, őt magát vasra verték

19 mindaddig, amíg szava be nem teljesedett. Az ÚR beszéde igazolta őt.

20 Érte küldött a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója szabaddá tette.

21 Úrrá tette őt a házán és parancsolóvá minden vagyonán,

22 hogy főembereit, ha akarja, megkötöztethesse, és véneit is bölcsességre taníthassa.

23 És bement Izráel Egyiptomba, és Jákób Hám földjén jövevény lett.

24 És nagyon megszaporította népét, és erősebbé tette elnyomóinál,

25 akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és álnokul cselekedjenek szolgáival.

26 Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akiket kiválasztott.

27 Ők jeleket vittek véghez közöttük és csodákat Hám földjén.

28 Sötétséget küldött, és elsötétült, mégis engedetlenkedtek parancsával szemben.

29 Vizeiket vérré változtatta, és kipusztította halaikat.

30 Földjük békáktól hemzsegett, még a királyuk termeiben is.

31 Szólt, és tetvek és bogarak támadtak egész határukra.

32 Jégesőt adott nekik eső gyanánt, és földjükre lángoló tüzet.

33 Elverte szőlőjüket és fügefájukat, és széttördelte határukban a fákat.

34 Szólt, és sáska támadt és megszámlálhatatlan szöcske.

35 Fölemésztettek minden növényt a földjükön, és fölfalták szántóföldjük gyümölcsét.

36 Megölt földjükön minden elsőszülöttet, férfierejük minden zsengéjét.

37 És ezüsttel és arannyal megrakva hozta ki őket, és nemzetségeikben nem akadt tántorgó.

38 Örült Egyiptom, amikor kivonultak, mert a tőlük való félelem szállta meg őket.

39 Felhőt terített rájuk, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Könyörögtek, és ő fürjeket hozott, mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

41 Megnyitotta a kősziklát, és víz zúdult ki, folyóként áradt a sivatagban.

42 Mert megemlékezett szent ígéretéről, amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.

43 Így hozta ki népét örömmel és választottjait vigassággal.

44 Nekik adta a pogányok földjét, és a népek fáradsággal szerzett javait örökölték,

45 hogy megtartsák rendelkezéseit, és megőrizzék törvényeit. Dicsérjétek az URat!

106. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó; mert kegyelme örökkévaló!

2 Ki beszélhetné el az ÚR nagy tetteit, és ki hirdethetné minden dicséretét?

3 Boldog, aki megtartja a törvényt, és igazat cselekszik minden időben.

4 Emlékezzél rám, URam, népedhez való jóságod szerint. Látogass meg minket szabadításoddal!

5 Hadd láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és hadd örvendezhessem néped örömének, dicsérhesselek örökségeddel!

6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt, bűnt, gonoszságot cselekedtünk.

7 Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, nem emlékeztek meg kegyelmed nagyságáról, hanem dacosak voltak a tengernél, a Vörös-tengernél.

8 De az ÚR megsegítette őket az ő nevéért, hogy megismertesse velük erejét.

9 Megdorgálta a Vörös-tengert, és az kiszáradt, és úgy vitte át őket a mélységeken, mint egy síkságon.

10 Kiszabadította őket gyűlölőik kezéből, kimentette őket az ellenség kezéből.

11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg közülük.

12 Akkor hittek beszédeinek, és énekelték dicséretét.

13 De hamar elfelejtették cselekedeteit, és nem igényelték tanácsát.

14 Vágyaik epesztették őket a pusztában, és próbára tették Istent a sivatagban.

15 Megadta nekik, amit kívántak, de csömört támasztott lelkükben.

16 És irigykedni kezdtek Mózesre a táborban és Áronra, az ÚR szentjére.

17 Megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt, és befedte Abirám seregét.

18 Tűz gyulladt seregükben, láng égette el a gonoszokat.

19 Borjút készítettek a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.

20 Fölcserélték dicsőségét az ökör képével, amely füvet eszik.

21 Elfeledkeztek szabadító Istenükről, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,

22 csodákat Hám országában, félelmetes dolgokat a Vörös-tenger mellett.

23 Azt gondolta, hogy kipusztítja őket, de választottja, Mózes elébe állt a hasadékba, hogy elfordítsa haragját, és el ne veszítse őket.

24 Becsmérelték a kívánatos földet, nem hittek ígéretének.

25 Morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az ÚR szavára.

26 Ezért rájuk emelte kezét, hogy lesújtson rájuk a pusztában,

27 és hogy a népek közé dobja utódaikat, és szétszórja őket országaikban.

28 Majd csatlakoztak a Baal-Peórhoz, és ettek a holtaknak fölajánlott áldozatokból.

29 Fölingerelték cselekedeteikkel az URat, ezért csapás zúdult rájuk.

30 Ekkor felállt Fineás és ítélkezett, a csapásnak pedig vége lett.

31 Ez igazságul tulajdoníttatott neki nemzedékről nemzedékre mindörökké.

32 Meríbá vizeinél is megharagították, és Mózesnek is baja támadt miattuk,

33 mert megkeserítették lelkét, és meggondolatlanul szólt ajkával.

34 Nem irtották ki a népeket sem, ahogy az ÚR utasította őket.

35 Sőt összeelegyedtek a népekkel, és eltanulták cselekedeteiket.

36 Bálványaikat tisztelték, és azok csapdává lettek számukra.

37 Föláldozták fiaikat és leányaikat a démonoknak.

38 Ártatlan vért ontottak: fiaik és leányaik vérét, akiket Kánaán bálványainak áldoztak, és a vérontással megszentségtelenítették a földet.

39 Tisztátalanokká lettek cselekedeteikben és paráznákká tetteikben.

40 Ezért haragra gyúlt az ÚR népe ellen, és megutálta örökségét.

41 Odaadta őket a népek kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

42 Sanyargatták őket ellenségeik, és hatalmuk alatt görnyedtek.

43 Gyakorta megmentette őket, de ők ellenszegültek konokságukkal, és még mélyebbre merültek bűneikbe.

44 De rájuk tekintett a nyomorúságban, meghallgatta rimánkodásukat.

45 Megemlékezett a velük kötött szövetségről, és nagy kegyelme szerint megszánta őket.

46 Könyörületességre indította irántuk mindazokat, akik fogságba vitték őket.

47 Segíts meg minket, URunk, Istenünk, és gyűjts össze minket a népek közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsérjük dicsőségedet!

48 Áldott legyen az ÚR, Izráel Istene örökkön-örökké, és az egész nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az URat!

107. fejezet

1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert kegyelme örökkévaló!

2 Ezt mondják az ÚR megváltottai, akiket megváltott a szorongató kezéből

3 és összegyűjtött különböző országokból, kelet és nyugat felől, északról és délről.

4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban, nem találtak utat lakott város felé.

5 Éhesek és szomjasak voltak, lelkük is elepedt bennük.

6 De az ÚRhoz kiáltottak szorultságukban, és megmentette őket nyomorúságukból.

7 Egyenes útra vezette őket, hogy lakott városba juthassanak.

8 Adjanak hálát az ÚRnak kegyelméért és az emberek fiaival tett csodáiért.

9 Mert megelégítette a szomjazó lelket, és betöltötte javaival az éhező lelket.

10 Azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában ültek, nyomorúságban és vasra verve,

11 mert ellenszegültek Isten beszédének, és megvetették a Felséges tanácsát,

12 megalázta szívüket nyomorúsággal: elestek, és nem volt segítségük.

13 De az ÚRhoz kiáltottak szorultságukban, és kiszabadította őket nyomorúságukból.

14 Kihozta őket a sötétségből és a halál árnyékából, köteleiket pedig elszaggatta.

15 Adjanak hálát az ÚRnak kegyelméért és az emberek fiaival tett csodáiért,

16 mert betörte az érckapukat, és letörte a vaszárakat!

17 A balgák gonosz útjukért és hamisságukért estek nyomorúságba.

18 Minden ételt megutált a lelkük, és már a halál kapujához közeledtek.

19 De az ÚRhoz kiáltottak szorultságukban, és ő kiszabadította őket nyomorúságukból.

20 Elküldte szavát, és meggyógyította őket, kimentette őket sírjukból.

21 Adjanak hálát az ÚRnak kegyelméért és az emberek fiaival tett csodáiért!

22 Áldozzanak hálaadó áldozatokat, és ujjongva hirdessék cselekedeteit!

23 Akik hajókon a tengerre szálltak, és a nagy vizeken kereskedtek,

24 látták az ÚR dolgait és csodáit a mélységekben.

25 Szólt ugyanis, és szélvész támadt, amely felkorbácsolta a hullámokat.

26 Az égig emelkedtek, a mélybe süllyedtek; lelkük elcsüggedt az ínségben.

27 Szédültek és tántorogtak, mint a részegek, minden bölcsességük semmivé lett.

28 De az ÚRhoz kiáltottak szorultságukban, és kiszabadította őket nyomorúságukból.

29 Lecsillapította a szélvészt, és elcsöndesedtek a hullámok.

30 Örültek, amikor lecsillapodtak; és ő a kívánt kikötőbe vezette őket.

31 Adjanak hálát az ÚRnak kegyelméért és az emberek fiaival tett csodáiért!

32 Magasztalják őt a nép gyülekezetében és dicsérjék a vének gyűlésében!

33 Folyókat tett pusztává és vízforrásokat szárazzá,

34 gyümölcstermő földet meddővé a rajta lakó nép gonoszsága miatt.

35 A pusztaságot bővizű tavakká tette, a kiaszott földet vízforrásokká.

36 Éhezőket telepített oda, hogy városokat alapítsanak lakóhelyül.

37 Mezőket vetettek be, és szőlőt ültettek, hogy termést és gyümölcsöt hozzon.

38 Megáldotta őket, és igen megszaporodtak, jószágaik száma sem apadt meg.

39 De azután megfogyatkoztak, és meggörnyedtek ínség, nyomorúság és keserűség miatt,

40 amikor gyalázatot zúdított a fejedelmekre, hogy tévelyegjenek az úttalan pusztaságban.

41 De fölemelte az ínségből a nyomorultakat, és hasonlóvá tette nemzetségüket a juhnyájhoz.

42 Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és a gonoszok befogják a szájukat.

43 Aki bölcs, tartsa eszében ezeket, és gondolja meg az ÚR kegyelmességét!

108. fejezet

1 [Ének. Dávid zsoltára.]

2 Kész az én szívem, Istenem, hadd énekeljek és zengedezzek lelkemből!

3 Ébredj föl, lant és hárfa, hadd keltsem föl a hajnalt!

4 Magasztallak téged a népek között, URam, zengedezek neked a nemzetek között!

5 Mert nagy a kegyelmed, fölülmúlja az egeket, hűséged pedig a fellegekig ér!

6 Téged illet az egeket fölülmúló magasztalás, Istenem, dicsőséged legyen az egész földön!

7 Segíts jobboddal, és hallgass meg engem, hogy megszabaduljanak, akiket szeretsz.

8 Isten így szólt szentségében: Örvendek, hogy feloszthatom Sikemet, és fölmérhetem Szukkót völgyét.

9 Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim védősisak a fejemen, Júda az uralkodói pálcám,

10 Móáb pedig a mosdómedencém, Edómra teszem sarumat, Filisztea felett diadalmasan ujjongok.

11 Ki visz el engem a bekerített városba? Ki vezet el engem Edómig?

12 Nem te vagy-e az, Istenünk, aki megvetettél minket, és nem jársz seregeinkkel?

13 Adj szabadulást nekünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!

14 Istennel hatalmasan cselekszünk, ő tapossa el ellenségeinket.

109. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.] Dicséretemnek Istene, ne hallgass!

2 Mert a gonosz szája és az álnok szája fölnyílt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek velem.

3 Gyűlöletes beszédekkel vesznek körül és ok nélkül ostromolnak.

4 Szeretetemre válaszul ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

5 Rosszal fizetnek nekem a jóért és gyűlölködéssel a szeretetemért.

6 Állíts szembe vele egy gonosz embert, és álljon vádló jobb keze felől.

7 A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az imádsága is bűnné legyen.

8 Élete napjai kevesek legyenek, és hivatalát más foglalja el!

9 Fiai legyenek árvákká, felesége pedig özveggyé!

10 Bujdossanak fiai, és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt!

11 Foglalja le mindenét az uzsorás, idegenek ragadják el szerzeményét!

12 Ne legyen senki kegyelmes iránta, és ne legyen, aki könyörül árváin!

13 Vesszen ki utóda: töröltessék ki nevük már a következő nemzedékben!

14 Atyái álnokságára is emlékezzék az ÚR, és anyja bűnét se törölje el!

15 Legyenek ezek mindig az ÚR előtt, és emlékezetük vesszen ki e földről.

16 Mivel nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon, hanem üldözte a szegény és nyomorult embert és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

17 Mivel szerette az átkot, érje is el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, távozzon el az tőle.

18 Úgy öltötte föl az átkot, mint a ruháját: azért hatoljon belé, mint a víz, és csontjaiba, mint az olaj.

19 Az legyen palástja, amelybe beburkolózik, és öve, amely mindig körülövezi.

20 Ez legyen vádolóim fizetsége az ÚRtól, azoké, akik rosszat beszélnek lelkemről.

21 De te, URam, Istenem, tégy jót velem nevedért! Mivel jó a kegyelmed, szabadíts meg engem!

22 Mert én szegény és nyomorult vagyok, még a szívem is sebzett bennem.

23 Úgy hanyatlom el, mint a megnyúló árnyék, ide-oda hányódom, mint a sáska.

24 Térdem roskad a böjtöléstől, testem lefogyott kövérségéből.

25 Gyalázatossá lettem előttük, ha rám néznek, fejüket csóválják.

26 Segíts meg engem, URam Isten, szabadíts meg kegyelmesen!

27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez, hogy te cselekedted ezt, URam!

28 Ha átkoznak is ők, te megáldasz engem. Ha rám támadnak, megszégyenülnek, szolgád pedig örül.

29 Öltözzenek gyalázatba vádlóim, burkolózzanak szégyenükbe, mint egy köpenybe!

30 Hangosan ad hálát az ÚRnak a szám, és dicsérem őt a sokaság közepette.

31 Mert a szegény jobbjára áll, hogy megszabadítsa azoktól, akik elítélik lelkét.

110. fejezet

1 [Dávid zsoltára.] Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobbomra, amíg ellenségeidet a lábad alá nem vetem zsámolyul.

2 Hatalmad pálcáját kinyújtja az ÚR Sionról, és azt mondja: Uralkodj ellenségeid között!

3 Néped készségesen követ szent öltözetben sereggyűjtésed napján. A hajnalpír méhéből jön ifjúságod harmatja.

4 Megesküdött az ÚR, és nem másítja meg: Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.

5 Az ÚR van jobbodon; haragja napján összezúzza a királyokat.

6 Ítéletet tart a nemzetek fölött, tele lesz a föld holttestekkel, összezúzza sok ország fejét.

7 Az út menti patakból iszik, ezért emeli föl a fejét.

111. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Teljes szívből dicsérem az URat az igazak körében és a gyülekezetben.

2 Nagyok az ÚR cselekedetei, kívánatosak mindazoknak, akik gyönyörködnek bennük.

3 Dicsőséges és méltóságos az ő cselekedete, és igazsága mindvégig megmarad.

4 Emlékezetessé tette csodálatos dolgait, kegyelmes és irgalmas az ÚR.

5 Eledelt adott az őt félőknek, örökké megemlékezik szövetségéről.

6 Tetteinek erejét tudtul adta népének, amikor nekik adta a népek örökségét.

7 Kezének cselekedete hűség és igazság, minden döntése helyes.

8 Megingathatatlanok mindörökké, hűségéből és egyenességből származnak.

9 Váltságot küldött népének, örökre elrendelte szövetségét, szent és félelmes a neve.

10 A bölcsesség kezdete az ÚR félelme; józan eszű mindaz, aki eszerint él, és dicsérete megmarad mindvégig.

112. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Boldog ember az, aki féli az URat, és parancsolataiban igen gyönyörködik.

2 Utódja hős lesz a földön; az igazak nemzedéke áldást nyer.

3 Gazdagság és bőség lesz házában, és igazsága mindvégig megmarad.

4 A sötétben is világosság támad a becsületesnek, aki irgalmas, kegyelmes és igaz.

5 Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsönad, dolgait pedig a törvény szerint intézi,

6 mivel sohasem ingadozik, örök emlékezete lesz az igaznak.

7 Nem fél a rossz hírtől, szíve erős, az ÚRban bizakodik.

8 Nem rendül meg a szíve; nem fél, míg ellenségein végignéz.

9 Osztogat, adakozik a szegényeknek, igazsága mindvégig megmarad. Szarva dicsőségesen emelkedik.

10 Látja ezt a gonosz, és dühöng, fogait csikorgatja, és elemészti magát. A gonoszok kívánsága semmivé lesz.

113. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek, ÚRnak szolgái! Dicsérjétek az ÚR nevét!

2 Áldott legyen az ÚR neve mostantól fogva mindörökké!

3 Napkeltétől napnyugtáig dicsőítsétek az ÚR nevét!

4 Felséges az ÚR minden nép fölött, dicsősége túlhat az egeken.

5 Kicsoda hasonló az ÚRhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik?

6 Aki magát megalázva tekint szét mennyen és földön,

7 aki fölemeli a szegényt a porból, és a szűkölködőt kivonja a sárból,

8 hogy a főemberek közé ültesse őket, népe főemberei közé,

9 aki beülteti a meddőt a házba mint magzatok boldog anyját. Dicsérjétek az URat!

114. fejezet

1 Mikor Izráel népe kijött Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül,

2 Júda lett az ő szent népe és Izráel a királysága.

3 Látta őt a tenger, és elfutott, a Jordán vize visszafordult.

4 A hegyek szökdeltek, mint a kosok, s a halmok, mint a bárányok.

5 Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és te, Jordán, hogy visszafordultál?

6 Hegyek, miért szökdeltek, mint a kosok, s ti halmok, mint a bárányok?

7 Indulj meg, te föld, az Úr arca előtt, Jákób Istene előtt,

8 aki átváltoztatta a kősziklát bővizű tóvá és a szirtet vizek forrásává.

115. fejezet

1 Ne nekünk, URam, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget kegyelmedért és hűségedért!

2 Miért mondanák a népek: Hol van hát az ő Istenük?

3 A mi Istenünk az égben van, és mindent megtesz, amit csak akar.

4 Az ő bálványaik ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz munkái.

5 Van szájuk, de nem szólnak, van szemük, de nem látnak.

6 Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak.

7 Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukból.

8 Hozzájuk hasonlók lesznek a készítőik és mindazok, akik bennük bíznak!

9 Izráel, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

10 Áron háza, az ÚRban bízzál! Segítséged és pajzsod ő.

11 Akik félitek az URat, az ÚRban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.

12 Gondol ránk az ÚR, és megáld minket. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát.

13 Megáldja azokat, akik félik az URat, kicsinyeket és nagyokat.

14 Szaporítson meg titeket az ÚR, titeket és fiaitokat!

15 Az ÚR áldottai vagytok, aki a mennyet és a földet teremtette.

16 Az egek az ÚR egei, de a földet az ember fiainak adta.

17 Nem a halottak dicsérik az URat, sem azok, akik leszállnak a csöndességbe,

18 hanem mi áldjuk az URat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az URat!

116. fejezet

1 Szeretem az URat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

2 Mivel felém fordította fülét, őt hívom segítségül egész életemben.

3 Körülvettek a halál kötelei, és a Seol szorongattatása támadt rám, nyomorúságba és ínségbe jutottam.

4 És az ÚR nevét hívtam segítségül: Kérlek, URam, szabadítsd meg lelkemet!

5 Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk.

6 Megőrzi az ÚR az együgyűeket; elesett voltam, és megszabadított engem.

7 Lelkem, nyugodj meg újra, mert az ÚR jót tett veled!

8 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, szememet a könnyhullatástól és lábamat az eleséstől,

9 az ÚR arca előtt fogok járni az élők földén.

10 Hittem, azért szóltam; noha igen megalázott vagyok.

11 Csüggedésemben ezt mondtam: Minden ember hazug.

12 Mivel fizessek az ÚRnak minden hozzám való jótéteményéért?

13 Fölemelem a szabadulásért való poharat, és az ÚR nevét hívom segítségül.

14 Az ÚRnak tett fogadalmaimat megadom egész népe előtt.

15 Az ÚR szeme előtt drága kegyeseinek halála.

16 Ó, URam, én a te szolgád vagyok, szolgálólányod fia: te oldoztad ki köteleimet.

17 Neked áldozom hálaáldozattal, és az ÚR nevét hívom segítségül.

18 Az ÚRnak tett fogadalmaimat megadom egész népe előtt,

19 az ÚR házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az URat!

117. fejezet

1 Dicsérjétek az URat mind, ti népek, magasztaljátok őt mind, ti nemzetek!

2 Mert nagy a kegyelmessége irántunk, és az ÚR igazsága örökké megmarad. Dicsérjétek az URat!

118. fejezet

1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert kegyelme örökkévaló!

2 Mondja hát Izráel, hogy kegyelme örökkévaló!

3 Mondja hát Áron háza, hogy kegyelme örökkévaló!

4 Mondják hát, akik félik az URat, hogy kegyelme örökkévaló!

5 Szükségemben az URat hívtam segítségül; meghallgatott, és tágas térre vitt engem az ÚR.

6 Velem van az ÚR, nem félek, ember mit árthat nekem!

7 Velem van az ÚR, segítőim között, ezért nyugodtan nézhetem gyűlölőimet.

8 Jobb az ÚRra hagyatkozni, mint emberekben bízni.

9 Jobb az ÚRra hagyatkozni, mint főemberekben bízni.

10 Népek sokasága vett körül engem, de az ÚR nevében elvesztettem őket.

11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az ÚR nevében elvesztettem őket.

12 Körülvettek engem, mint a méhek, de úgy aludtak ki, mint a tövistűz, mert az ÚR nevében elvesztettem őket.

13 Keményen meglöktek, hogy elessem, de az ÚR megsegített.

14 Erősségem és énekem az ÚR, ő lett a szabadítóm.

15 Ujjongás és szabadulás hangja hallatszik az igazak sátraiban: Az ÚR jobbja hatalmasan cselekedett!

16 Az ÚR fölemelte jobbját, az ÚR jobbja hatalmasan cselekedett!

17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR cselekedeteit!

18 Keményen megostorozott engem az ÚR, de nem adott át a halálnak.

19 Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, hogy bemenjek rajtuk, és dicsérjem az URat!

20 Ez az ÚR kapuja, az igazak mennek be rajta.

21 Hálát adok neked, hogy meghallgattál, és szabadítómmá lettél!

22 A kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett.

23 Az ÚRtól lett ez, csodálatos a szemünkben!

24 Ez az a nap, amelyet az ÚR szerzett, vigadjunk és örvendezzünk ezen!

25 Ó, URam, segíts most, ó, URam, adj most jó előmenetelt!

26 Áldott, aki az ÚR nevében jön; áldunk benneteket, az ÚR házából valókat!

27 Az ÚR az Isten: ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához!

28 Istenem vagy, hálát adok neked! Én Istenem, magasztallak téged.

29 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert kegyelme örökkévaló!

119. fejezet

1 Boldogok, akiknek útja feddhetetlen, akik az ÚR törvénye szerint járnak.

2 Boldogok, akik megőrzik intelmeit, és teljes szívből keresik őt,

3 nem cselekszenek gonoszságot, hanem az ő útjain járnak.

4 Te parancsoltad, Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük.

5 Bárcsak szilárdak lennének útjaim, hogy megőrizhessem rendelkezéseidet!

6 Nem szégyenülök meg akkor, ha figyelek minden parancsolatodra!

7 Hálát adok neked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem igazságod ítéleteire.

8 Megőrzöm rendelkezéseidet, ne hagyj el engem soha!

9 Az ifjú hogyan őrizheti meg tisztán az útját? A te beszéded megtartása által.

10 Teljes szívből kerestelek téged, ne engedj eltávolodnom parancsolataidtól!

11 Szívembe rejtettem beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

12 Áldott vagy te, URam! Taníts meg rendelkezéseidre!

13 Ajkam sorolja szád minden ítéletét.

14 Jobban gyönyörködöm intelmeidben, mint minden gazdagságban.

15 Határozataidról gondolkodom, és ösvényeidre tekintek.

16 Gyönyörködöm rendelkezéseidben, beszédedről nem feledkezem el.

17 Tégy jót szolgáddal, hogy éljek, és megtartsam beszédedet!

18 Nyisd meg a szememet, hogy törvényed csodálatos voltát szemlélhessem.

19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el előlem parancsolataidat!

20 Lelkem eleped az ítéleteid utáni szüntelen vágyódás miatt.

21 Megdorgálod a kevélyeket, átkozottak, akik eltérnek parancsolataidtól.

22 Fordítsd el rólam a megvetést és gyalázatot, mert megőriztem intelmeidet!

23 Még ha fejedelmek ülnek is össze, és ellenem beszélnek, szolgád akkor is rendelkezéseidről gondolkodik.

24 Intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim.

25 Lelkem a porhoz tapad, eleveníts meg beszéded szerint!

26 Útjaimat elbeszéltem neked, és meghallgattál engem. Taníts meg rendelkezéseidre!

27 Értesd meg velem határozataid útját, hogy gondolkodhassam csodálatos dolgaidról!

28 Sír a lelkem a keserűség miatt, serkents föl engem igéddel!

29 Tartsd távol tőlem a hamisság útját, és ajándékozz meg engem törvényeddel!

30 Az igazság útját választottam, ítéleteid előttem vannak.

31 Ragaszkodom intelmeidhez, URam, ne hagyj megszégyenülnöm!

32 Parancsolataid útján járok, mert helyet csinálsz a szívemben!

33 Taníts meg, URam, rendelkezéseid útjára, hogy megőrizzem őket mindvégig.

34 Tégy értelmessé, hogy megőrizzem törvényedet és megtartsam teljes szívemből.

35 Vezérelj parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm.

36 Hajlítsd szívemet intelmeidhez és ne a telhetetlenségre!

37 Fordítsd el a szememet, hogy ne lásson hiábavalóságot; a te utadon éltess engem!

38 Teljesítsd szolgádon ígéretedet, aki fél téged.

39 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől félek, hiszen jók a te ítéleteid.

40 Íme, kívánkozom határozataid után. Igazságod által éltess engem!

41 Szálljon rám, URam, kegyelmed és szabadításod, ahogy megígérted,

42 hogy megfelelhessek az engem gyalázóknak, hiszen bízom igédben!

43 Az igazság beszédét soha ne vedd el számból, mert ítéleteidre várok!

44 Megtartom törvényedet mindenkor és mindörökké.

45 Tágas téren járok, mert határozataidat keresem.

46 Királyok előtt szólok bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

47 Gyönyörködöm parancsolataidban, amelyeket szeretek.

48 Fölemelem kezemet a te parancsaidhoz, amelyeket szeretek, és gondolkodom rendelkezéseidről.

49 Emlékezzél meg szolgádnak adott igédről, amelyhez nekem reménységet adtál!

50 Ez a vigasztalásom nyomorúságomban, mert beszéded megelevenít engem.

51 Bár a kevélyek szerfelett gúnyolnak engem, nem hajolok el törvényedtől.

52 Megemlékezem öröktől fogva való ítéleteidről, URam, és megvigasztalódom.

53 Harag vett erőt rajtam az istentelenek miatt, akik elhagyták törvényedet.

54 Ének volt számomra minden parancsolatod bujdosásom hajlékában.

55 URam! Nevedről emlékezem éjjel, és megtartom törvényedet.

56 Ez jutott nekem: hogy határozataidat megtartsam.

57 Az ÚR az én örökségem. Azt mondtam, hogy beszédeidet megtartom.

58 Teljes szívből könyörgök színed előtt: könyörülj rajtam ígéreted szerint!

59 Megfontoltam útjaimat, és lépteimet intelmeidhez igazítom.

60 Sietek, és nem mulasztom el, hogy megtartsam parancsolataidat.

61 Körülkerítenek ugyan az istentelenek kötelei, de törvényedről nem feledkezem el.

62 Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért.

63 Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged, és megtartják határozataidat.

64 Ó, URam, kegyelmeddel teljes a föld, taníts meg engem rendelkezéseidre!

65 Jót cselekedtél szolgáddal, URam, a te szavad szerint.

66 Taníts engem az ismeretre és a helyes felismerésére, mert hiszek parancsolataidnak.

67 Mielőtt megaláztatás ért, tévelyegtem, most azonban figyelek szavadra.

68 Jó vagy te, és jót teszel, taníts meg engem rendelkezéseidre!

69 A kevélyek hazugságot költöttek rólam, de én teljes szívből megtartom határozataidat.

70 Kövér a szívük, mint a háj, de én a te törvényedben gyönyörködöm.

71 Jó nekem, hogy megaláztál azért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.

72 A te szád törvénye jobb nekem, mint sok ezer arany és ezüst.

73 Kezed teremtett és erősített meg engem. Oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat!

74 Akik félnek téged, látnak engem, és örvendeznek, mivel igédben reménykedem.

75 Tudom, URam, hogy igazak az ítéleteid, és igazságosan aláztál meg engem.

76 Legyen velem kegyelmed, hogy megvigasztalódjam szolgádnak tett ígéreted szerint.

77 Szálljon rám irgalmasságod, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm.

78 Szégyenüljenek meg a kevélyek, akik csalárdul elnyomnak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.

79 Forduljanak hozzám, akik téged félnek, és ismerik intelmeidet!

80 Legyen szívem feddhetetlen rendelkezéseidben, hogy meg ne szégyenüljek!

81 Eleped lelkem szabadításodra vágyva, igédben reménykedem.

82 Eleped a szemem ígéreteidre vágyva, és azt mondom: mikor vigasztalsz meg engem?

83 Noha olyanná lettem, mint a tömlő a füstben, nem feledkezem el rendeléseidről.

84 Hány napja van még szolgádnak, és mikor tartasz ítéletet üldözőim fölött?

85 Vermet ástak nekem a kevélyek, akik nem törvényed szerint élnek.

86 Minden parancsolatod igaz. Csalárdul üldöznek engem, segíts meg!

87 Csaknem kipusztítottak engem e földről, de nem hagytam el határozataidat.

88 Kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem szád bizonyságait.

89 URam! Igéd örökké megmarad, szilárdan áll a mennyben.

90 Nemzedékről nemzedékre tart igazságod, te erősítetted meg a földet, ezért áll az.

91 Rendeléseid szerint áll minden ma is, mert ami csak van, neked szolgál.

92 Ha nem törvényed lett volna gyönyörűségem, már elvesztem volna nyomorúságomban.

93 Sosem feledkezem el határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

94 Tied vagyok! Ments meg, mert határozataidat keresem.

95 Várnak rám a gonoszok, hogy elveszítsenek, de én intelmeidre figyelek.

96 Látom, minden tökéletes dolognak vége lesz, de parancsolatodnak nincs határa.

97 Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap arról gondolkodom!

98 Bölcsebbé teszel ellenségeimnél parancsolataiddal, mert azok mindig velem vannak.

99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert bizonyságaidon gondolkodom.

100 Eszesebb vagyok, mint a vének, mert megőrzöm határozataidat.

101 Minden gonosz ösvénytől megtartóztattam lábamat, hogy megtartsam beszédedet.

102 Nem tértem el ítéleteidtől, mert te oktatsz engem.

103 Mily édesek ínyemnek beszédeid, mint a méz a számnak!

104 Határozataidtól leszek értelmessé, gyűlölöm a hamisság minden ösvényét.

105 Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága.

106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom igazságos ítéleteidet.

107 Igen nagy nyomorúságban vagyok, URam, eleveníts meg szavad szerint!

108 Szám önkéntes fogadalmai legyenek kedvesek előtted, URam, és taníts meg törvényeidre!

109 Lelkem mindig veszedelemben van, de törvényedről mégsem feledkezem el.

110 Csapdát vetettek elém az istentelenek, de határozataidtól mégsem tévelyedtem el.

111 Bizonyságaid az én örökségem mindenkor, mert szívem örömei azok.

112 Szívem mindig és mindvégig rendelkezéseid teljesítésére hajlik.

113 A kétszínű embereket gyűlölöm, de szeretem törvényedet.

114 Menedékem és pajzsom vagy te, igédben reménykedem.

115 Távozzatok tőlem, ti gonoszok, hogy megőrizzem Istenem parancsolatait!

116 Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek, és ne engedj megszégyenülnöm reménységemben!

117 Segíts, hogy megmaradjak, és szüntelen gyönyörködjem rendelkezéseidben.

118 Elveted mindazokat, akik elhajolnak rendelkezéseidtől, mert hazugságuk álnokság.

119 Elveted e föld minden istentelenjét, mint a salakot, ezért szeretem bizonyságaidat.

120 Megborzad testem a tőled való rettegés miatt, és félek ítéleteidtől.

121 Törvényesen és igazságosan cselekedtem, ne adj át nyomorgatóimnak!

122 Légy kezes szolgádért, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem!

123 Szemem epekedik szabadításod és megígért igazságod után.

124 Cselekedjél szolgáddal kegyelmed szerint, és rendelkezéseidre tanítsál engem!

125 Szolgád vagyok, tégy értelmessé, hogy megismerjem bizonyságaidat!

126 Itt az ideje, hogy cselekedj, URam: megrontották törvényedet.

127 Mert én jobban szeretem parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

128 Igaznak tartom minden határozatodat, és gyűlölöm a hamisság minden ösvényét.

129 Csodálatosak intelmeid, azért megőrzi őket lelkem.

130 Beszéded kijelentése világosságot gyújt, és értelmessé teszi az együgyűt.

131 Kitátom számat, és lihegek, úgy kívánom parancsolataidat.

132 Tekints rám, és könyörülj rajtam, ahogy a nevedet szeretőkön szoktál.

133 Irányítsd lépteimet igéd szerint, és ne engedd, hogy bármi gonoszság uralkodjon rajtam!

134 Szabadíts meg az emberek erőszakosságától, hogy megőrizzem határozataidat!

135 Arcodat ragyogtasd szolgádra, és taníts meg engem rendelkezéseidre!

136 Megered a könny a szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet.

137 Igaz vagy, URam, és igazságos az ítéleted.

138 Parancsolataidat igazságban rendelted el és igen nagy hűségben.

139 Buzgóságom emészt engem, mert ellenségeim elfeledkeztek beszédedről.

140 Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.

141 Bár kicsiny vagyok én és megvetett, de határozataidról nem feledkezem el.

142 Igazságod örökké igazság, és törvényed igaz.

143 Nyomorúság és szorongattatás ért engem, de parancsolataid gyönyörűségek nekem.

144 Intelmeid örökké igazak, adj nekem értelmet, hogy éljek!

145 Teljes szívből kiáltok hozzád, hallgass meg, URam! Megtartom rendelkezéseidet.

146 Segítségül hívlak, szabadíts meg, és megőrzöm intelmeidet!

147 Hajnal előtt fölkelek, kiáltok hozzád. A te beszédedben van reménységem.

148 Szemem megelőzi az éjjeli őrséget, hogy beszédedről gondolkodjam.

149 Kegyelmességed szerint hallgasd meg szavamat, URam! Jóvoltod szerint eleveníts meg engem!

150 Közelednek gonosz háborgatóim, akik messze távolodtak törvényedtől.

151 De te közel vagy, URam, és minden parancsolatod igazság.

152 Régtől fogva ismerem intelmeidet, örökre maradandóvá tetted őket.

153 Lásd meg nyomorúságomat, és szabadíts meg, mert nem feledkezem meg törvényedről!

154 Perelj peremben, és ments meg, eleveníts engem beszéded szerint!

155 Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törődnek rendelkezéseiddel.

156 Nagy a te irgalmad, URam! Ítéleted szerint eleveníts meg engem!

157 Sokan vannak üldözőim és háborgatóim, de nem térek el bizonyságaidtól.

158 Láttam a hűtleneket, és megundorodtam, mert nem tartják meg beszédedet.

159 Lásd meg, URam, hogy szeretem határozataidat, kegyelmedből eleveníts meg engem!

160 A te Igéd summája igazság, és minden igazságos ítéleted örökkévaló.

161 Fejedelmek üldöznek ok nélkül, de csak igédet féli a szívem.

162 Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy zsákmányt talált.

163 Gyűlölöm és utálom a hamisságot, de törvényedet szeretem.

164 Naponta hétszer dicsérlek téged igazságos ítéleteidért.

165 Nagy a békessége a törvényedet szeretőknek, és nem botlanak el.

166 Várom szabadításodat, URam, és parancsolataid szerint cselekszem.

167 Lelkem megőrzi intelmeidet, mert nagyon szeretem azokat.

168 Megtartom határozataidat és intelmeidet, mert minden utam nyilvánvaló előtted.

169 URam! Hadd szálljon színed elé könyörgésem, tégy bölccsé igéd szerint.

170 Jusson eléd imádságom, ahogy mondtad, szabadíts meg engem!

171 Ajkam dicséretet zengjen, mert megtanítasz rendelkezéseidre.

172 Nyelvem beszédedről énekeljen, mert minden parancsolatod igaz.

173 Kezed legyen segítségemre, mert határozataidat választottam!

174 URam, szabadításod után vágyódom, és törvényed gyönyörűségemre van.

175 Éltesd a lelkem, hogy dicsérhessen téged, és ítéleteid segítsenek rajtam!

176 Tévelygek, mint az elveszett juh. Keresd meg szolgádat, mert parancsolataidat nem felejtettem el!

120. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltok, és ő meghallgat engem.

2 URam, mentsd meg lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

3 Mit adnak neked, mit fogsz kapni, te csalárd nyelv?

4 A harcos hegyes nyilait rekettye parazsával.

5 Jaj nekem, mert Mesekben bujdosom, és Kédár sátrai közt lakom!

6 Régóta lakik lelkem a békesség gyűlölőivel!

7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

121. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] Szememet a hegyekre emelem: honnan jön a segítségem?

2 Segítségem az ÚRtól van, aki az eget és a földet teremtette.

3 Nem engedi, hogy lábad meginogjon, nem szunnyad el őriződ.

4 Íme, nem szunnyad és nem alszik Irzáel őrizője!

5 Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te árnyékod jobb kezed felől.

6 Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.

7 Az ÚR megőriz téged minden gonosztól, megőrzi lelkedet.

8 Megőrzi az ÚR a te ki- és bemeneteledet mostantól fogva mindörökké!

122. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor. Dávidtól.] Örvendezem, amikor azt mondják nekem: Menjünk el az ÚR házába!

2 Lábunk ott áll kapuidban, ó, Jeruzsálem!

3 Jeruzsálem, te szépen épült, jól egybeszerkesztett város!

4 Ahová följárnak a nemzetségek, az ÚR nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, hogy ott dicsérjék az ÚR nevét.

5 Mert ott állnak az ítélőszékek, Dávid házának székei.

6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért. Legyenek boldogok a téged szeretők!

7 Békesség legyen várfalaid között, csöndesség palotáidban.

8 Testvéreimért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 Az ÚRnak, a mi Istenünknek házáért hadd kívánjak jót neked.

123. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] Hozzád emelem szememet, ó, te egekben lakozó!

2 Íme, miként a szolgák szeme uruknak kezére néz, miként a szolgálólány szeme asszonya kezére, úgy néz szemünk Istenünkre, az ÚRra, mígnem megkönyörül rajtunk!

3 Könyörülj rajtunk, URam, könyörülj rajtunk, mert nagyon elteltünk gyalázattal!

4 Nagyon eltelt a lelkünk az elbizakodottak csúfolódásával és a kevélyek gyalázkodásával.

124. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor. Dávidtól.] Ha nem lett volna velünk az ÚR– így szóljon Izráel –,

2 ha nem lett volna velünk az ÚR, amikor ránk támadtak az emberek,

3 akkor elevenen nyeltek volna el bennünket, amint fölgerjedt haragjuk ellenünk.

4 Akkor elborítottak volna a vizek, az ár átcsapott volna fölöttünk.

5 Átcsaptak volna fölöttünk a háborgó vizek.

6 Áldott az ÚR, aki nem adott oda minket fogaik prédájául!

7 Lelkünk megszabadult, mint a madár a madarász hálójából. A háló elszakadt, mi pedig megszabadultunk.

8 A mi segítségünk az ÚR nevében van, aki az eget és a földet teremtette.

125. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] Akik az ÚRban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog meg, hanem örökké megáll.

2 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, népét pedig az ÚR veszi körül, mostantól fogva mindörökké.

3 Mert nem pihenhet meg a gonoszság pálcája az igazak földjén, nehogy az igazak is a rosszra nyújtsák ki kezüket.

4 Tégy jót, URam, a jókkal és az igaz szívűekkel!

5 A görbe utakra tévedőket pedig ragadja el az ÚR a gonosztevőkkel együtt. Békesség legyen Izráelen!

126. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] Mikor visszahozta az ÚR Sion foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.

2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadalommal. Így szóltak akkor a népek: Hatalmasan cselekedett ezekkel az ÚR!

3 Hatalmasan cselekedett velünk az ÚR, ezért örvendezünk.

4 Fordítsd jóra sorsunkat, URam, mint a patakokét a Délvidéken!

5 Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd.

6 Aki sírva megy, amikor vetőmagját viszi, örvendezve jön vissza, amikor kévéit hozza.

127. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor. Salamontól.] Ha az ÚR nem építi a házat, hiába dolgoznak azon építői. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző.

2 Hiába korán fölkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Annak, akit ő szeret, álmában ad eleget.

3 Íme, az ÚR öröksége a fiak, és az anyaméh gyümölcse: jutalom.

4 Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.

5 Boldog ember az, aki ilyenekkel tölti meg tegzét. Nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

128. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] Mind boldog az, aki az URat féli, aki az ő útjain jár!

2 Bizony kezed munkáját eszed! Boldog vagy, és jó dolgod lesz.

3 Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlő; fiaid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték.

4 Íme, így nyer áldást az a férfi, aki féli az URat!

5 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, hogy boldognak lásd Jeruzsálemet életed minden napján,

6 és hogy megláthasd fiaidnak fiait is. Békesség legyen Izráelen!

129. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] Sokat szorongattak engem ifjúságom óta – mondja Izráel –,

2 sokat szorongattak engem ifjúságom óta, mégsem bírtak velem.

3 Szántók szántottak hátamon, hosszan húzták barázdáikat.

4 Igaz az ÚR! Elszaggatta a gonoszok kötelét.

5 Megszégyenülnek és meghátrálnak mindazok, akik Siont gyűlölik.

6 Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, amely kiszárad, mielőtt letépnék,

7 amelyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe.

8 Az átutazók sem mondják: „Legyen rajtatok az ÚR áldása! Áldunk benneteket az ÚR nevében!”

130. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] A mélységből kiáltok hozzád, URam!

2 Uram, hallgasd meg szavamat! Figyeljen füled könyörgő szavamra!

3 Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki állhat meg előtted?

4 De nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 Várom az URat, várja lelkem, és bízom ígéretében.

6 Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 Meg is szabadítja Izráelt minden bűnéből.

131. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor. Dávidtól.] URam, nem fuvalkodik föl szívem, nem fennhéjázó a tekintetem, és nem járok nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodás dolgok után.

2 Inkább lecsöndesítettem és megnyugtattam lelkemet, mint az anyjától elválasztott gyermeket; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.

3 Bízzál, Izráel, az ÚRban mostantól fogva mindörökké!

132. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] Emlékezzél meg, URam, Dávid minden nyomorúságáról,

2 aki megesküdött az ÚRnak, fogadalmat tett Jákób erős Istenének:

3 Nem megyek be lakósátramba, nem fekszem le hálóhelyemen,

4 nem engedek szememnek alvást s pilláimnak szenderülést,

5 amíg helyet nem találok az ÚRnak, hajlékot Jákób erős Istenének!

6 Íme, hallottuk, hogy Efratában van, rátaláltunk Jaar mezőin.

7 Hadd menjünk be hajlékaiba, hadd boruljunk le lába zsámolyához!

8 Indulj el, URam, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája!

9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeseid pedig ujjongjanak!

10 Szolgádért, Dávidért ne fordulj el fölkentedtől!

11 Megesküdött az ÚR Dávidnak, hogy bizony nem tér el attól: Vér szerinti utódodat ültetem trónodra.

12 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre megtanítom őket, akkor az ő fiaik is trónodon ülhetnek mindvégig.

13 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt akarta, hogy lakhelye legyen.

14 Ez lesz nyugvóhelyem örökre, itt lakozom, mert ezt szeretem.

15 Gazdagon megáldom eleséggel, szegényeit jóltartom kenyérrel.

16 Papjait fölruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyesei.

17 Megnövelem ott Dávid hatalmát, mécsest szerzek fölkentemnek.

18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig korona ragyog.

133. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor. Dávidtól.] Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek egységben együtt laknak!

2 Olyan, mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, Áron szakállán, és lefolyik köntöse peremére;

3 olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld áldást az ÚR és életet örökre!

134. fejezet

1 [Ének fölmenetelkor.] Rajta, áldjátok az URat mindnyájan, ti, akik az ÚR szolgái vagytok, akik az ÚR házában álltok éjjelente!

2 Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az URat!

3 Áldjon meg téged a Sionról az ÚR, aki az eget és a földet teremtette!

135. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az ÚR nevét, dicsérjétek őt, ti szolgái az ÚRnak,

2 akik az ÚR házában, Istenünk házának udvarában szolgáltok!

3 Dicsérjétek az URat, mert jó az ÚR, zengjétek nevét, mert az gyönyörűséges!

4 Mert az ÚR Jákóbot magának választotta; Izráelt saját tulajdonává.

5 Én bizony tudom, hogy nagy az ÚR, a mi Urunk minden istennél különb.

6 Mindent megtesz az ÚR, amit csak akar az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.

7 Fölemeli a felhőket a föld széléről, villámlást készít az esőhöz, és szelet hoz elő tárházaiból.

8 Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire, emberre és állatra egyaránt.

9 Jeleket és csodákat küldött rád, ó, Egyiptom, a fáraóra és összes szolgájára.

10 Sok népet megvert, és erős királyokat ölt meg:

11 Szíhónt, az emóriak királyát, meg Ógot, Básán királyát és Kánaán minden királyát.

12 Örökségül adta földjüket, örökségül saját népének, Izráelnek.

13 URam! Örökkévaló a te neved; nemzedékről nemzedékre emlegetnek téged.

14 Mert megítéli népét az ÚR, és könyörületes szolgái iránt.

15 A pogányok bálványai ezüstből és aranyból vannak, emberkéz alkotásai.

16 Szájuk van, de nem beszélnek, szemük van, de nem látnak,

17 fülük van, de nem hallanak, és lehelet sincs a szájukban.

18 Hozzájuk hasonlók lesznek alkotóik is és mindazok, akik bennük bíznak.

19 Izráel háza népe, áldjátok az URat! Áron háza népe, áldjátok az URat!

20 Lévi háza népe, áldjátok az URat! Ti, akik félitek az URat: áldjátok az URat!

21 Áldott az ÚR a Sionon, aki Jeruzsálemben lakik! Dicsérjétek az URat!

136. fejezet

1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert kegyelme örökké tart!

2 Adjatok hálát az istenek Istenének, mert kegyelme örökké tart.

3 Magasztaljátok az uraknak Urát, mert kegyelme örökké tart.

4 Nagy csodákat művel egymaga, mert kegyelme örökké tart.

5 Bölcsességével teremtette az egeket, mert kegyelme örökké tart.

6 A földet a vizek fölé terítette, mert kegyelme örökké tart.

7 Megalkotta a nagy világító testeket, mert kegyelme örökké tart.

8 A napot, hogy uralkodjék nappal, mert kegyelme örökké tart.

9 A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka, mert kegyelme örökké tart.

10 Lesújtott az egyiptomi elsőszülöttekre, mert kegyelme örökké tart.

11 Kihozta közülük Izráelt, mert kegyelme örökké tart.

12 Hatalmas kézzel és kinyújtott karral, mert kegyelme örökké tart.

13 Kétfelé választotta a Vörös-tengert, mert kegyelme örökké tart.

14 Átvezette a közepén Izráelt, mert kegyelme örökké tart.

15 A fáraót és seregét a Vörös-tengerbe vetette, mert kegyelme örökké tart.

16 Vezette népét a pusztában, mert kegyelme örökké tart.

17 Nagy királyokat vert le, mert kegyelme örökké tart.

18 Hatalmas királyokat ölt meg, mert kegyelme örökké tart.

19 Szíhónt, az emóriak királyát, mert kegyelme örökké tart.

20 Meg Ógot, Básán királyát, mert kegyelme örökké tart.

21 Örökségül adta földjüket, mert kegyelme örökké tart.

22 Örökségül adta szolgájának, Izráelnek, mert kegyelme örökké tart.

23 Megemlékezett rólunk alacsonyságunkban, mert kegyelme örökké tart.

24 Megszabadított minket ellenségeinktől, mert kegyelme örökké tart.

25 Eledelt ad minden élőnek, mert kegyelme örökké tart.

26 Adjatok hálát a menny Istenének, mert kegyelme örökké tart!

137. fejezet

1 Ott ültünk Babilón folyói mellett, és sírtunk, amikor Sionra emlékeztünk.

2 Az ott lévő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat,

3 mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, amikor ezt mondták: Énekeljetek nekünk a Sion énekeiből!

4 Hogyan énekelnénk az ÚR énekét idegen földön?

5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam a jobb kezem!

6 Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad, ha nem Jeruzsálemet tekintem legfőbb örömömnek.

7 Emlékezzél meg, URam, Edóm fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le egészen az alapjáig!

8 Babilón leánya, te pusztulásra való! Áldott legyen, aki megfizet neked azért, amit tettél velünk!

9 Áldott legyen, aki megragadja és sziklához csapja kisdedeidet!

138. fejezet

1 [Dávidé.] Magasztallak téged teljes szívemből, énekkel áldalak az istenekkel szemben.

2 Leborulok szent templomod felé, és magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.

3 Amikor kiáltottam, meghallgattál, bátorítottál engem, lelkemben erő támadt.

4 Téged magasztal, URam, e föld minden királya, amikor meghallják szád beszédeit.

5 Énekelnek az ÚR útjairól, mert nagy az ÚR dicsősége!

6 Noha felséges az ÚR, mégis meglátja az alázatost, de a kevélyt csak távolról ismeri.

7 Ha nyomorúságban vergődöm, te megelevenítesz. Kinyújtod kezedet ellenségeim haragja ellen, és jobbod megment engem.

8 Az ÚR mindent elvégez értem. URam, kegyelmed örökkévaló; ne hagyd el kezed alkotásait!

139. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.] URam, te megvizsgáltál és ismersz engem.

2 Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat.

3 Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered.

4 Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam!

5 Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem.

7 Hová menjek lelked elől, arcod elől hová fussak?

8 Ha a mennybe mennék föl, ott vagy, ha a Seolban vetnék ágyat, ott is jelen vagy.

9 Ha a hajnal szárnyára kelnék, hogy a tenger túlsó partján időzzek,

10 ott is a te kezed vezetne és a te jobbod fogna engem.

11 Ha azt mondanám: „A sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság”,

12 a sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság.

13 Bizony te alkottad veséimet, te formáltál engem anyám méhében.

14 Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem. Csodálatosak a te cselekedeteid, és jól tudja ezt lelkem.

15 Formám nem volt elrejtve előtted, amikor titokban formálódtam és alakultam, mintegy a föld mélyében.

16 Szemed látta alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind le voltak írva, és a napok is, amelyeket rendeltél számomra, holott még egy sem volt meg közülük.

17 Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, Istenem! Mily nagy azok száma!

18 Számlálgatom őket, de több a homokszemeknél. Fölébredek, és mégis veled vagyok.

19 Bárcsak elveszítené Isten a gonoszt, és a vérszomjas emberek eltávoznának tőlem!

20 Mert gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik.

21 Ne gyűlöljem-e, URam, a téged gyűlölőket? Ne utáljam-e az ellened támadókat?

22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek!

23 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!

24 Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e, és vezess engem az örökkévalóság útján!

140. fejezet

1 [A karmesternek: Dávid zsoltára.]

2 Szabadíts meg, URam, a gonosz emberektől, védj meg engem az erőszakos férfiaktól,

3 akik gonoszt gondolnak szívükben, és mindennap háborúságot keltenek.

4 Nyelvüket élesítik, mint a kígyó, vipera mérge van ajkukon. [Szela]

5 Ments meg, URam, a gonoszok kezétől, védj meg engem az erőszakos férfiaktól, akik jártomban el akarnak buktatni.

6 Tőrt vetettek nekem titokban a kevélyek, köteleket és hálót terítettek ösvényem szélére, csapdát állítottak nekem! [Szela]

7 Azt mondtam az ÚRnak: Te vagy Istenem! Hallgasd meg, URam, könyörgésem hangját!

8 Én URam Istenem, erős szabadítóm, te oltalmazod fejemet a háborúság napján!

9 Ne add meg, URam, amit a gonosz kíván, rossz szándékát ne hagyd beteljesülni, mert fölfuvalkodik! [Szela]

10 A körülöttem ólálkodók fejét borítsa el saját ajkuk átka.

11 Hulljon rájuk izzó parázs; vesd őket tűzbe és verembe, hogy föl ne kelhessenek!

12 A rágalmazó ne maradjon meg a földön, a zsarnok embert üldözze a veszedelem, amíg össze nem esik.

13 Tudom, hogy az ÚR fölkarolja a szegények ügyét, a nyomorultak jogát.

14 Csak az igazak magasztalják nevedet, és az igazságosak lakhatnak színed előtt!

141. fejezet

1 [Dávid zsoltára.] URam, téged hívlak: siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hívlak.

2 Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, és fölemelt kezem mint esti áldozat.

3 URam, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!

4 Ne engedd szívemet rosszra hajolni, hogy ne cselekedjem istentelenül a gonosztevőkkel együtt; és ne egyem kedvelt ételükből.

5 Ha igaz ütlegel engem, kegyelem az; ha dorgál engem, olyan, mintha olajjal kenné a fejemet. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is érte bajaiban.

6 Ha bíráikat letaszítják a szikláról, akkor majd hallgatják beszédeimet, mert gyönyörűségesek.

7 Mint amikor barázdát vágnak a földbe, úgy szóródnak szét csontjaik a Seol torkában.

8 De az én szemem, URam Isten, rajtad csüng. Hozzád folyamodom, ne oltsd ki életemet!

9 Őrizz meg a tőrtől, amelyet nekem vetettek, a gonosztevők hálóitól!

10 Az álnokok saját tőrükbe esnek, míg én nyugodtan továbbmegyek.

142. fejezet

1 [Dávid tanítása.] [Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt.]

2 Fennszóval hívom az URat, fennszóval könyörgök az ÚRhoz.

3 Kiöntöm előtte panaszomat, elé tárom nyomorúságomat.

4 Amikor elcsügged bennem a lelkem, te ismered ösvényemet. Tőrt vetettek elém az úton, amelyen járok.

5 Tekints jobbra, és lásd meg, hogy senki sincs, aki ismerne. Nincsen számomra menedék, senki sem érdeklődik felőlem.

6 Hozzád kiáltok, URam, és azt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élők földjén.

7 Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

8 Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Az igazak vesznek körül engem, amikor majd jót teszel velem.

143. fejezet

1 [Dávid zsoltára.] URam, hallgasd meg könyörgésemet, figyelj imádságomra! Hűséged és igazságod szerint hallgass meg engem.

2 Ne szállj perbe szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted!

3 Íme, ellenség üldözi lelkemet, földre tiporja életemet. Sötétségbe taszít engem, mint a régen megholtakat.

4 Elcsügged bennem a lelkem, megdermed bensőmben a szívem.

5 Megemlékezem a régi időkről, végiggondolom minden dolgodat, kezed munkáiról elmélkedem.

6 Feléd tárom kezemet, lelkem mint szomjú föld, úgy sóvárog utánad. [Szela]

7 Siess, hallgass meg, URam, mert eleped a lelkem! Ne rejtsd el arcodat előlem: ne legyek hasonló a sírba szállókhoz!

8 Jó reggel hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nekem, hogy melyik úton járjak, mert hozzád emelem lelkemet!

9 Szabadíts meg ellenségeimtől, URam, hozzád menekülök!

10 Taníts meg a te akaratodat tenni, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezessen engem sima földön.

11 Eleveníts meg engem, URam, a te nevedért. Hozd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!

12 Kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, akik szorongatják a lelkemet, mert szolgád vagyok én.

144. fejezet

1 [Dávidé.] Áldott az ÚR, az én kőváram, aki hadakozásra tanítja kezemet, és viadalra ujjaimat.

2 Jótevőm és mentsváram, oltalmazóm és szabadítóm. Pajzsom ő, akihez menekülök, ő rendeli alám népemet.

3 URam! Micsoda az ember, hogy figyelemre méltatod, és az ember fia, hogy gondod van rá?

4 Olyan az ember, mint a lehelet: napjai olyanok, mint az átfutó árnyék.

5 URam, hajlítsd le egedet, és szállj alá, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

6 Lövellj villámokat, és szórd szét azokat. Bocsásd ki nyilaidat, hadd szökelljenek.

7 Nyújtsd le kezedet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegenek kezéből,

8 akiknek szája hazugságot beszél, s jobb kezük a hamisság jobbja.

9 Istenem! Új éneket éneklek neked, tízhúrú hangszerrel zengedezek neked,

10 aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardtól.

11 Ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, akiknek szája hazugságot beszél, s jobb kezük a hamisság jobbja.

12 Fiaink olyanok legyenek, mint a palánták, nagyra nőjenek ifjúkorukban; leányaink pedig olyanok legyenek, mint a paloták faragott oszlopai.

13 Legyenek tele tárházaink, ontsák bőven a javakat. Juhaink szaporodjanak százszorosan, ezerszeresen a legelőinken.

14 Marháink legyenek megrakodva; se betörés, se kirohanás, se kiáltozás ne legyen utcáinkon.

15 Boldog nép az, amelynek így van a dolga; boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene.

145. fejezet

1 [Dávid dicsérő éneke.] Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön-örökké!

2 Mindennap áldalak téged, és dicsérem nevedet örökkön-örökké!

3 Nagy az ÚR és igen dicsérendő, nagysága felfoghatatlan.

4 Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s hirdeti hatalmasságodat.

5 Fenségedről, fényes dicsőségedről és csodálatos dolgaidról elmélkedem.

6 Rettenetes hatalmadról beszélnek, és én is hirdetem nagyságos dolgaidat.

7 Nagy jóságodra emlékezve áradoznak, és örvendeznek igazságodnak.

8 Irgalmas és könyörülő az ÚR, késedelmes a haragra, és nagy a kegyelme.

9 Jó az ÚR mindenki iránt, és könyörülő szívű minden teremtményéhez.

10 Dicsér téged, URam, minden teremtményed, és kegyeseid áldanak téged.

11 Országod dicsőségéről szólnak, és hatalmadról beszélnek,

12 hogy tudtul adják hatalmát az emberek fiainak, és országának fényes dicsőségét.

13 Országod örökre fennálló ország, és uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.

14 Az ÚR támogat minden elesettet, és fölegyenesít minden meggörnyedtet.

15 Mindenki szeme rád figyel, és te idejében megadod eledelüket.

16 Kinyitod tenyeredet, és ingyen megelégítesz minden élőt.

17 Igaz az ÚR minden útjában, és minden dolgában kegyelmes.

18 Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja őt, mindenkihez, aki hűséggel hívja őt.

19 Beteljesíti az őt félők kívánságát, meghallgatja kiáltásukat, és megsegíti őket.

20 Megőrzi az ÚR mindazokat, akik szeretik őt, de minden gonoszt megsemmisít.

21 Az ÚR dicséretéről szóljon ajkam, és szent nevét áldja minden test örökkön-örökké!

146. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérd, lelkem, az URat!

2 Dicsérem az URat, amíg élek, amíg csak vagyok, énekelek Istenemnek.

3 Ne bízzatok a fejedelmekben, se ember fiában, mert nem menthetnek meg.

4 Eltávozik a lelke, visszatér a földbe, és még aznap semmivé lesznek tervei.

5 Boldog, akinek Jákób Istene a segítsége, és az ÚRban, az ő Istenében van reménysége,

6 aki az eget és földet teremtette, meg a tengert és mindent, ami benne van. Ő örökké megtartja hűségét.

7 Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ad az éhezőknek. Megszabadítja az ÚR az elfogottakat.

8 Megnyitja az ÚR a vakok szemét, fölegyenesíti az ÚR a meggörnyedteket, szereti az ÚR az igazakat.

9 Megoltalmazza az ÚR a jövevényeket, megtartja az árvát és az özvegyet, de a gonoszok útját meggátolja.

10 Örökké uralkodni fog Istened, az ÚR, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az URat!

147. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Hiszen Istenünkről énekelni jó, hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!

2 Az ÚR építi Jeruzsálemet, összegyűjti a szétszórt Izráelt.

3 Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

4 Elrendeli a csillagok számát, és nevet ad mindnyájuknak.

5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, bölcsességének nincs határa.

6 Megtartja az ÚR a nyomorultakat, de a gonoszokat porig alázza.

7 Énekeljetek az ÚRnak hálaadással, pengessetek hárfát Istenünknek!

8 Ő az, aki beborítja felhővel az eget, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken.

9 Ő az, aki táplálékot ad az állatoknak, még a károgó hollófiókáknak is.

10 Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábában gyönyörködik.

11 Az őt félőkben gyönyörködik az ÚR, akik kegyelmében reménykednek.

12 Dicsőítsd, Jeruzsálem, az URat! Dicsérd, ó, Sion, Istenedet!

13 Mert erőssé teszi kapuid zárait, és megáldja a benne lakó fiaidat.

14 Békességet ad határaidnak, a legjobb búzával elégít meg téged.

15 Elküldi parancsolatát a földre, szava igen gyorsan odaér.

16 Olyan havat ad, mint a gyapjú, és úgy szórja a deret, mint a hamut.

17 Darabokban szórja le a jeget, ki állhatja ki, ha fagyot támaszt?

18 De ha kibocsátja szavát, szétolvasztja őket; ha megindítja a szelet, már folydogálnak is a vizek.

19 Közölte igéit Jákóbbal, törvényeit és végzéseit Izráellel.

20 Nem tett így egyetlen néppel sem, határozatait sem tudatta velük. Dicsérjétek az URat!

148. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek az URat az égből, dicsérjétek őt a magasságban!

2 Dicsérje őt minden angyal, dicsérje őt minden serege!

3 Dicsérjétek őt, nap és hold, dicsérjétek őt mind, ti fényes csillagai!

4 Dicsérjétek őt egek egei és ti vizek, amelyek az ég fölött vagytok!

5 Dicsérjék az ÚR nevét, mert ő parancsolt, és azok létrejöttek.

6 Örök időkre fölállította őket, törvényt szabott, amelyet át nem hágnak.

7 Dicsérjétek az URat, ti földiek: vízi szörnyek és a mély vizek!

8 Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar, amelyek akaratát teljesítik.

9 Minden hegy és halom, minden gyümölcsfa és minden cédrus.

10 Vadak és minden állat, férgek és szárnyasok.

11 Földi királyok és minden nemzet, fejedelmek és a föld bírái!

12 Ifjak és leányok, idősek a gyermekekkel együtt:

13 Dicsérjétek az ÚR nevét, mert egyedül az ő neve fenséges. Dicsősége kihat az égre és a földre!

14 Fölemelte népének szarvát. Dicsővé teszi minden hívét: Izráel fiait, a hozzá közel lévő népet. Dicsérjétek az URat!

149. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Énekeljetek az ÚRnak új éneket; dicsérje őt a kegyesek gyülekezete!

2 Örvendezzen Izráel az ő teremtőjében; Sion fiai örüljenek királyuknak!

3 Dicsérjék nevét tánccal, dobbal és hárfával zengjenek neki.

4 Mert kedveli népét az ÚR, szabadulással dicsőíti meg az alázatosakat.

5 Vigadozzanak a kegyesek e dicsőségben, ujjongjanak fekhelyükön.

6 Istendicsőítés legyen a szájukban, kétélű fegyver a kezükben,

7 hogy bosszút álljanak a népeken, és megfenyítsék a nemzeteket,

8 hogy láncra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vasbilincsekbe,

9 és végrehajtsák rajtuk a megírt ítéletet. Dicsőség lesz ez az ÚR minden kegyesének! Dicsérjétek az URat!

150. fejezet

1 Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szent helyén! Dicsérjétek hatalmának magaslatán!

2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának gazdagsága szerint!

3 Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfán!

4 Dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek citerával és fuvolával!

5 Dicsérjétek hangos cintányérral, dicsérjétek harsogó cintányérral!

6 Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!

Copyright © 2016 Veritas Kiadó. All Rights Reserved. · Kapcsolat

 .