1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2 A föld pedig kietlen és puszta volt,
sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke∆ lebegett a
vizek felett.
3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4 Látta
Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a
sötétségtől. 5 Isten a világosságot nappalnak nevezte, a
sötétséget pedig éjszakának. És lett este, és lett reggel: első nap.
6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat, amely elválasztja a vizeket a vizektől.7 Teremtette tehát Isten a boltozatot, és
elválasztotta a boltozat alatt való vizeket a boltozat felett való vizektől. És
úgy lett. 8 A boltozatot Isten égnek nevezte. És lett
este, és lett reggel: második nap.
9 Majd ezt mondta Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy előtűnjék a
száraz. És úgy lett. 10 A
szárazat Isten földnek nevezte, az egybegyűlt vizeket
pedig tengernek. És látta Isten, hogy ez jó. 11 Azután
ezt mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet; gyümölcsfát, hogy neme szerint való gyümölcsöt
teremjen, és magva legyen a földön. És úgy lett. 12 Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó
füvet a maga neme szerint és gyümölcstermő fákat, amelyeknek gyümölcsei
fajtájuknak megfelelő magvakat hoznak. És látta
Isten, hogy ez jó. 13 És lett este, és lett reggel: harmadik
nap.
14 Majd ezt mondta Isten: Legyenek világítótestek az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az
éjszakától, és legyenek jelek és meghatározói az ünnepeknek, napoknak és esztendőknek,15és legyenek világosságul az ég boltozatán, hogy világítsanak a
földre. És úgy történt. 16 Megteremtette
tehát Isten a két nagy világítótestet: a nagyobbik
világítótestet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítótestet, hogy uralkodjék
éjjel, és a csillagokat. 17 Az ég
boltozatára helyezte azokat Isten, hogy világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán,
és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19 És lett este, és lett reggel: negyedik
nap.
20 Majd ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok
nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az ég boltozata alatt.21 Ekkor
megteremtette Isten a nagy víziállatokat és a vizekben nyüzsgő különféle úszó
élőlényeket a maguk neme szerint és mindenféle szárnyast a maga neme szerint.
És látta Isten, hogy ez jó. 22 Azután
megáldotta őket Isten e szavakkal: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek
be a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön. 23 És
lett este, és lett reggel: ötödik nap.
24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon a föld élő állatokat a maguk neme szerint: állatokat,
csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat a maguk neme szerint. És úgy lett. 25 Megteremtette tehát Isten a szárazföldi
vadakat a maguk neme szerint, az állatokat a maguk neme szerint és a földön
csúszó-mászó mindenféle állatot a maguk neme szerint. És látta Isten, hogy ez
jó.
26 Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a
földön csúszó-mászó mindenféle állaton.27 Megteremtette tehát Isten az embert a maga
képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá
teremtette őket. 28 Megáldotta őket Isten, és ezt mondta
nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek
be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég
madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.29 Azután ezt mondta Isten: Íme, nektek adok
minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó
gyümölcs van. Az legyen az eledeletek.30A föld minden vadjának, az ég minden madarának és a földön csúszó-mászó
mindenféle állatnak pedig, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett. 31 És látta Isten, hogy minden, amit
teremtett, íme, igen jó. És lett este, és lett reggel: hatodik nap.
Isten a hetedik napot megszenteli.
Az Édenkert. A házasság szereztetése
2
3
4
5
6
7
8
9
10
az emberek elszéledése. Sém nemzetsége Abrámig
11
Abrám az éhség miatt Egyiptomba költözik
12
13
14
15
Izmael születése
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
versengése. Jákób szerződése Lábánnal
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
Így készült el az ég és a föld és minden seregük. 2 Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten
a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után.
3 Azután megáldotta Isten a hetedik napot és
megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után.
4 Ez az ég és a föld teremtésének története.
Mikor az Úr
Isten a földet és az eget teremtette, 5 még
semmiféle mezei növény nem volt a földön, és még semmiféle mezei fű nem hajtott
ki, mert az Úr Isten még nem
bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet művelje. 6 Akkor pára szállt fel a földről, és
megnedvesítette a föld egész színét. 7 Ekkor
megformálta az Úr Isten az embert
a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő
lélekké. 8 Egy kertet ültetett az Úr Isten Édenben, kelet felől, és abba
helyezte az embert, akit formált. 9 És
nevelt az Úr Isten a földből
mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert
közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját.
10 Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan
elágazott, és négy főágra szakadt. 11 Az
első neve Písón, ez az, amely megkerüli Havílá egész földjét, ahol az arany terem. 12 Ennek a földnek az aranya igen jó. Van ott
illatos gyanta és ónixkő. 13 A
második folyó neve pedig Gíhón. Ez az, amelyik
megkerüli Kús egész földjét. 14 A
harmadik folyó neve Hiddekel. Ez az, amelyik Asszíria
hosszában folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
15 Fogta az Úr Isten az
embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. 16 És azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél.17De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel
róla, bizony meghalsz.
18 Azután azt mondta az Úr
Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek
neki hozzá illő segítőtársat.19 Ekkor az Úr
Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és
elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott
az ember az élő állatnak, az lett annak a neve. 20 Nevet
adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De nem
talált hozzá illő segítőtársat az embernek. 21 Az
Úr Isten tehát mély álmot
bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül,
és hússal töltötte be a helyét. 22 Az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet
kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez. 23 Akkor ezt mondta az ember:
Ez már csontomból való csont
és testemből való test.
Asszonyember legyen a neve,
mert férfiemberből vétetett.
24 Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez,
és egy testté lesznek. 25 És az
ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.
Az első bűn és büntetése
A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és ezt kérdezte az
asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2 Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert
fáinak gyümölcséből ehetünk. 3 De
annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból
ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. 4 A kígyó pedig azt mondta az asszonynak:
Bizony nem haltok meg. 5 Hanem
tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok
lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. 6 Mivel
úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek,
és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott
a vele levő férjének is, és ő is evett. 7 Ekkor
megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet
fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.
8 Majd meghallották az Úr
Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és
a felesége az Úr Isten elől a
kert fái közé. 9 Az Úr
Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy?10 Ő így felelt: Szavadat hallottam a
kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem. 11 Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy?
Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? 12 Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem
arról a fáról, azért ettem. 13 Ekkor
az Úr Isten azt kérdezte az
asszonytól: Mit cselekedtél?
Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el
engem, azért ettem. 14 Akkor azt mondta az Úr Isten a kígyónak:
Mivel ezt tetted, átkozott légy minden
jószág és minden mezei vad között.
Hasadon járj, és port egyél életed minden
napján.
15Ellenségeskedést
szerzek közötted és az asszony között,
a te magod között és az ő magva között:
ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát
mardosod.
16 Az
asszonynak azt mondta:
Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait.
Fájdalommal szülsz gyermekeket,
mégis vágyakozni
fogsz a férjed után,
ő pedig uralkodik rajtad.
17 Az
embernek pedig azt mondta:
Mivel hallgattál a feleséged szavára,
és ettél arról a fáról,
amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél,
átkozott legyen a föld temiattad,
fáradságos munkával élj belőle életed minden napján.
18Tövist és bogáncskórót teremjen neked,
s a mező füvét egyed.
19Arcod verítékével egyed kenyeredet,
mígnem visszatérsz a földbe, mert abból
vétettél:
mert por vagy te, és ismét porrá leszel.
20 Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden
élőnek. 21 Az Úr
Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
22 Majd azt mondta az Úr
Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a
rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy
szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: 23 kiküldte az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből
vétetett. 24 Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden
kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a
villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Kain és Ábel születése. Kain
testvérgyilkossága. Kain nemzetsége. Sét születése
Azután Ádám ismerte feleségét, Évát, aki fogant méhében, és
megszülte Kaint, és azt mondta: férfit kaptam az Úrtól. 2 Majd
ismét szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain
pedig földműves. 3 Egy idő múlva pedig Kain
ajándékot vitt az Úrnak a föld
gyümölcséből. 4 Ábel is vitt juhainak első elléséből,
éspedig azok kövérjéből. És az Úr
rátekintett Ábelre és az ő ajándékára.5Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és
lehorgasztotta a fejét. 6 Erre az
Úr így szólt Kainhoz:
Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejedet? 7Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz.
Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik.
De te uralkodjál rajta!
8 Azután beszélt Kain Ábellel, a testvérével[1]. És amikor a mezőn voltak, Kain Ábelre, a testvérére támadt, és megölte. 9 Akkor az Úr
megkérdezte Kaint: Hol van Ábel, a testvéred? Ő pedig ezt
felelte: Nem tudom. Avagy őrizője vagyok én a
testvéremnek? 10 De az Úr
így szólt: Mit cselekedtél? Testvéred vére kiált
hozzám a földről.11Most azért átkozott légy, kitaszítva a
földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred vérét a kezedből. 12Mikor a földet műveled, ne adja az többé
neked termőerejét; bujdosó és vándorló légy a földön.13 Akkor ezt mondta Kain
az Úrnak: Nagyobb az én
büntetésem, mint amit el tudnék hordozni. 14 Íme, elűzöl ma engem e föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm. Bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor
bárki, aki rám talál, megölhet engem. 15 De az Úr azt felelte neki: Sőt inkább, aki megöli Kaint, hétszeresen megbűnhődik. És
megbélyegezte az ÚrKaint, hogy senki se ölje meg, aki rátalál.16 És elment Kain
az Úr színe elől, és letelepedett
Nód földjén, Édentől keletre.
17 Azután Kain ismerte
a feleségét, aki fogant méhében, és megszülte Énókot.
És amikor egy várost épített, a fiáról Énóknak nevezte el. 18Énók fia Irád lett, ő nemzette Mehújáélt, Mehújáél pedig nemzette Metusáélt,
és Metusáél nemzette Lámeket.
19Lámek pedig két
feleséget vett magának: az egyik neve Ádá volt, a
másiké Cillá. 20Ádá szülte Jábált. Ő volt a
sátorban lakók és a pásztorok atyja. 21 Testvérének pedig Jubál
volt a neve. Ő volt az atyja minden lantosnak és
síposnak. 22Cillá pedig Tubálkaint szülte, mindenféle réz- és vasszerszám
kovácsolóját; és Tubálkain húgát, Naamát.
23 Akkor ezt mondta Lámek a feleségeinek:
Ádá és Cillá, hallgassatok a szavamra,
Lámek feleségei, halljátok beszédemet:
embert
öltem, mert megsebzett,
ifjat
öltem, mert megütött.
24 Ha
hétszeres a bosszú Kainért,
hetvenhétszeres
az Lámekért.
25 Ádám pedig megint ismerte a feleségét, és az fiút szült neki, akit Sétnek nevezett, mert azt mondta: Másik magzatot adott
nekem Isten Ábel helyett, akit Kain megölt. 26Sétnek is
született egy fia, akit Énósnak nevezett el. Akkor
kezdték segítségül hívni az Úr
nevét.
Ádám fiának, Sétnek nemzetsége Nóéig
Ez Ádám nemzetségének a könyve. Amelyik napon Isten az embert
teremtette, Istenhez hasonlóvá teremtette. 2 Férfivá
és asszonnyá teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük
napján. 3 Százharminc esztendőt élt Ádám, és fiút
nemzett a saját képére és hasonlóságára, és Sétnek
nevezte. 4 Ádám napjai, miután Sétet
nemzette, nyolcszáz esztendőt tettek ki, és még nemzett fiakat
és leányokat. 5 Ádám egész életének ideje kilencszázharminc
esztendő volt, azután meghalt.
6 Sét pedig százöt esztendőt élt, és Énóst
nemzette. 7 Sét, miután Énóst
nemzette, nyolcszázhét esztendeig élt, és fiakat és
leányokat nemzett. 8 Sét egész életének ideje kilencszáztizenkét
esztendő volt, azután meghalt.
9Énós pedig kilencven esztendőt élt, és
nemzette Kénánt. 10Énós, miután Kénánt nemzette,
nyolcszáztizenöt esztendeig élt, és fiakat és
leányokat nemzett. 11Énós egész
életének ideje kilencszázöt esztendő volt, azután meghalt.
12Kénán pedig hetven esztendőt élt, és
nemzette Mahalalélt. 13Kénán, miután Mahalalélt nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig
élt, és fiakat és leányokat nemzett. 14Kénán egész
életének ideje kilencszáztíz esztendő volt, azután meghalt.
15Mahalalél pedig
hatvanöt esztendőt élt, és Járedet nemzette. 16Mahalalél,
miután Járedet nemzette, nyolcszázharminc esztendeig
élt, és fiakat és leányokat nemzett. 17Mahalalél egész
életének ideje nyolcszázkilencvenöt esztendő volt, azután meghalt.
18Járed pedig százhatvankét esztendőt élt, és
Énókot nemzette. 19Járed, miután Énókot nemzette,
nyolcszáz esztendőt élt, és fiakat és leányokat
nemzett. 20Járed egész
életének ideje kilencszázhatvankét esztendő volt, azután meghalt.
21Énók pedig hatvanöt esztendőt élt, és
Matuzsálemet nemzette. 22Énók háromszáz esztendeig az Istennel járt, miután
Matuzsálemet nemzette, és fiakat és leányokat
nemzett. 23Énók egész
életének ideje háromszázhatvanöt esztendő volt. 24 És
mivel Énók Istennel járt, eltűnt, mert Isten magához
vette.
25 Matuzsálem pedig száznyolcvanhét esztendőt élt, és Lámeket nemzette. 26 Matuzsálem,
miután Lámeket nemzette, hétszáznyolcvankét esztendőt
élt, és fiakat és leányokat nemzett. 27 Matuzsálem egész életének ideje
kilencszázhatvankilenc esztendő volt, azután meghalt.
28Lámek pedig száznyolcvankét esztendőt élt,
és fiat nemzett. 29Nóénak nevezte el, mert ezt mondta: Ő vigasztal meg minket
kezünk fáradságos munkájában e földön, melyet megátkozott az Úr. 30 És
Lámek, miután Nóét
nemzette, ötszázkilencvenöt esztendőt élt, és fiakat
és leányokat nemzett. 31Lámek egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő volt,
azután meghalt.
32Nóé ötszáz esztendős volt, amikor Sémet,
Hámot és Jáfetet nemzette.
Az emberek Istentől való elszakadása. Nóé
és a bárka
Történt pedig, hogy az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és
leányaik születtek. 2 Látták az Isten fiai az emberek leányait,
hogy szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket megkedveltek. 3 És azt mondta az Úr: Ne
maradjon lelkem∆ örökké az emberben, mivelhogy ő test.* Legyen életének ideje százhúsz esztendő.4 Abban az időben, sőt még azután is, amikor
Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik,
óriások éltek a földön. Ezek azok a hatalmasok, akik eleitől fogva hírneves
emberek voltak.
5 Amikor látta az Úr,
hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának
minden alkotása szüntelen csak gonosz, 6 megbánta
az Úr, hogy embert teremtett a
földön, és bánkódott szívében. 7 Ezt
mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit
teremtettem; az embert, az állatot, a csúszó-mászó állatokat
és az ég madarait. Mert bánom, hogy megteremtettem.8 De Nóé kegyelmet
talált az Úr előtt.
9Nóénak pedig ez a
története: Nóé igaz, tökéletes férfiú volt kortársai
között. Nóé Istennel járt. 10Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. 11 A föld pedig romlott volt Isten előtt, és
megtelt erőszakossággal. 12 Isten
azért a földre tekintett, és íme, az meg volt romolva, mert minden test rossz
útra tért a földön. 13 Azért azt mondta Isten Nóénak:
Minden test vége elérkezett, mivel
a föld erőszakossággal telt meg általuk. Íme, elvesztem
őket a földdel együtt. 14Csinálj magadnak bárkát góferfából[2], rekeszeket is csinálj a bárkában,
és kend be szurokkal belül és kívül.15Így csináld meg: a bárka hossza
háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és
magassága harminc könyök.16Csinálj ablakot a bárkán, és egykönyöknyire hagyd azt felülről. És oldalt készíts ajtót a
bárkára. Alsó, középső és felső szintet készíts.17 Én pedig, íme, özönvizet hozok
a földre, hogy elveszítsek minden testet, amelyben élő lélek∆
van az ég alatt. Minden elvész, ami a földön van. 18 De veled szövetséget kötök, és
bemész a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaidnak feleségeivel együtt.*19 És minden élőből, minden
testből, mindenből kettőt-kettőt vigyél be a bárkába, hogy veled együtt életben
maradjanak: hímek és nőstények legyenek. 20 A madarak közül az ő nemük
szerint, az állatok közül az ő nemük szerint és a föld mindenféle csúszó-mászó
állatai közül az ő nemük szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy
életben maradjanak. 21 Magadnak
pedig szerezz be mindenféle eledelt, ami csak ehető, és gyűjtsd be magadhoz,
hogy legyen ennivalótok nektek is, meg azoknak is. 22 És Nóé úgy cselekedett, amint Isten parancsolta neki, mindent
aszerint tett.
A bárkába költözés és az özönvíz
Ezt mondta az Úr Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged találtalak
igaznak színem előtt ebben a nemzedékben.2Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényt.
Azokból az állatokból pedig, amelyek nem tiszták,
kettőt-kettőt: hímet és nőstényt.3Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy magvuk
maradjon az egész föld színén.4Mert hét nap múlva esőt bocsátok a
földre, negyven nap és negyven éjjel, és eltörlök a föld színéről minden
élőlényt, amelyet teremtettem.5Nóé azért mindent
úgy cselekedett, ahogy az Úr
megparancsolta neki.
6Nóé pedig hatszáz esztendős volt, amikor az
özönvíz volt a földön. 7 Bement
tehát Nóé és fiai, a felesége és fiainak feleségei
ővele a bárkába az özönvíz elől. 8 A
tiszta állatok közül és a tisztátalan állatok közül, a madarak közül és minden
földön csúszó-mászó állat közül 9 kettő-kettő
ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten
parancsolta Nóénak. 10 Hetednapra
pedig megjött az özönvíz a földre.
11Nóé életének hatszázadik
esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján fölfakadt a nagy
mélység minden forrása, és az ég csatornái megnyíltak.
12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső
a földre. 13 Ugyanezen a napon ment be Nóé, Sém, Hám és Jáfet, Nóé fiai
és Nóé felesége, valamint fiainak három felesége
velük együtt a bárkába. 14 Ők és
minden vad az ő neme szerint és minden állat az ő neme szerint és minden
csúszó-mászó állat, amely csúszik-mászik a földön, az ő neme szerint és minden
repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz
a bárkába minden testből, amelyben élő lélek∆ volt. 16 Hím és
nőstény ment be minden testből, bementek, amint Isten parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé
mögött az ajtót.
17 Mikor az özönvíz negyven napig volt már a földön, annyira
megnövekedtek a vizek, hogy fölvették a bárkát, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz pedig egyre áradt és növekedett a
földön, és a bárka a víz színén járt. 19 Azután
a víz fölöttébb nagy erővel áradt a földön, és a legmagasabb hegyeket is mind
elborította az ég alatt. 20 Tizenöt
könyökkel növekedett feljebb a víz, miután a hegyeket elborította. 21 És minden földön járó test, madár, állat, vad
és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat és minden ember odaveszett. 22 A szárazföldön élők közül mindaz
elpusztult, aminek az orrában élő lélek∆ lehelete volt. 23Eltörölt Isten minden élőlényt, amely a föld színén volt,
az embertől az állatig, a csúszó-mászó állatig és az égi madárig. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé
maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. 24 A víz nőttön-nőtt százötven napig a földön.
Az özönvíz elmúlik. Nóé kijön a
bárkából, és Istennek áldozik. Isten ígérete
Isten pedig megemlékezett Nóéról és
minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a
földre, és a víz megapadt. 2 Bezárultak
a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből. 3 És visszahúzódott az ár a földről, folyton
apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz. 4 A
bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát
hegyén. 5 A víz pedig a tizedik hónapig folyton
apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai.
6 Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka
ablakát, amelyet csinált, 7 és
kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vissza-visszaszállt,
míg a víz a földről föl nem száradt. 8 Kibocsátotta
a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről. 9 De a galamb nem talált nyugvóhelyet
a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő
pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába. 10 Még másik hét napig várakozott, és ismét
kibocsátotta a galambot a bárkából. 11 Este
megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből
tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön. 12 Még hét napig várakozott, kibocsátotta a
galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
13 A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap
első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé
felnyitotta a bárka fedelét,* és látta, hogy íme,
megszikkadt a föld színe. 14 A
második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. 15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz:
16Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel
együtt,17és minden élőlényt, amely veled van,
minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki
magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és
sokasodjanak.18 Kiment
azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak
feleségeivel együtt. 19 Minden
állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a
bárkából az ő neme szerint.
20Nóé oltárt épített az Úrnak, és vett minden tiszta állatból
és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron. 21 Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember
miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz.
Nem vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem.22Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a
hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
Isten áldása, törvénye és szövetsége. Szőlőművelés. Hámot
megátkozza, Sémet és Jáfetet megáldja Isten. Nóé
meghal
Azután Isten megáldotta Nóét
és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok,
és töltsétek be a földet. 2 Féljen és rettegjen tőletek
minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a
tenger minden halát is a kezetekbe adom. 3 Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom. 4 De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg! 5 A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számonkérem. Minden élőlénytől számonkérem
azt, az ember testvérétől is az ember életét. 6 Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert.
7 Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és
megsokasodva népesítsétek be a földet.
8 Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak: 9 Én pedig, íme, szövetséget
szerzek veletek és utódaitokkal 10 és minden veletek élő állattal: madárral, állattal,
minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő
állattal. 11 Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem
vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld
elvesztésére. 12 Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet
örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely
veletek van: 13 Ívemet a felhőkbe helyezem, és
ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14 Amikor felhővel borítom be a
földet, meglátszik az ív a felhőben, 15 és megemlékezem
szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között
van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére. 16 Azért tehát legyen az ív a
felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és
minden testben élő lény között, amely a földön van. 17 Akkor
ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele,
amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
18Nóé fiai pedig,
akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja. 19 Ezek
hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész
föld.
20Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt
ültetett. 21 És amikor ivott a borból, megrészegedett,
és mezítelenül volt a sátra közepén. 22 Hám pedig, Kánaán ősatyja
meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint
levő két testvérének. 23 Akkor
Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén
takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra
meg sem látták atyjuk mezítelenségét. 24 Amikor Nóé
felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele, 25 azt mondta:
Átkozott Kánaán!
Szolgák szolgája legyen
testvérei között!
26 Azután ezt mondta:
Áldott az Úr, Sém Istene,
legyen Kánaán az ő szolgája!
27 Terjessze ki Isten Jáfetet,
lakozzék Sém sátraiban,
és legyen szolgája Kánaán!
28Nóé pedig az
özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt. 29 Egész
életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.
Sém, Hám és Jáfet nemzetsége
Ez pedig Nóé fiainak, Sémnek,
Hámnak és Jáfetnek nemzetsége, mert fiaik születtek az özönvíz után.
2 Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. 3Gómer fiai pedig: Askenáz, Rífat és Tógarmá. 4 Jáván fiai pedig: Elísá,
Tarsís, Kittím és Dódáním. 5 Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő
országaikban, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.
6 Hám fiai pedig: Kús,
Micraim, Pút és Kánaán. 7Kús fiai pedig: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá, Szabteká. Ramá fiai pedig: Sebá és Dedán. 8Kús nemzette Nimródot is, aki hatalmassá kezdett lenni a
földön. 9 Hatalmas vadász volt az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas
vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10 Birodalma kezdetben Bábel, Erek, Akkád, Kalné volt Sineár földjén. 11 E
földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót városát és Kelahot. 12 És Reszent, ezt
a nagy várost Ninive és Kelah között. 13Micraim nemzette
a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat
és naftúhiakat, 14 a patrósziakat és kaszlúhiakat,
ahonnan a filiszteusok származnak; és a kaftóriakat.
15 Kánaán pedig Szidónt nemzette, az ő
elsőszülöttét, azután Hétet 16 meg a jebúsziakat, emóriakat és girgásiakat, 17 a hivvieket, arkiakat és a
színieket, 18 az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. Azután
elszéledtek a kánaániak nemzetségei. 19 A
kánaániak határa pedig SzidóntólGerár
felé menve Gázáig, Sodoma, Gomora, Admá és Cebóím felé menve Lesáig terjedt. 20 Ezek
Hám fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint.
21 Sémnek is lettek gyermekei; ő Héber összes fiának az atyja, Jáfetnek pedig testvérbátyja volt. 22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám. 23 Arám fiai pedig: Úc,
Húl, Geter és Mas. 24Arpaksad pedig Selahot nemzette, Selah pedig Hébert. 25 Hébernek
is lett két fia. Az egyikük neve Peleg, mivelhogy az
ő idejében osztották szét a földet. Testvérének a neve pedig Joktán. 26Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot, 27Hadórámot, Úzált és Diklát, 28Óbált, Abimáélt és Sebát, 29Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek
mind Joktán fiai. 30 Lakóhelyük
Mésától fogva Szefárba
menve a keleti hegyekig terjedt. 31 Ezek
Sém fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint.
32 Ezek Nóé fiainak a családjai nemzetségeik
szerint, népeik között; ezekből alakultak ki a népek a földön az özönvíz után.
Bábel tornya. A nyelvek összezavarodása,
Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde
volt. 2 Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár
földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek. 3 Azt
mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki! A tégla lett
nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt. 4 Ezt
mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget
érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld
színén! 5 Az Úr
pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai
építettek. 6 Ezt mondta az Úr: Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a
kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghez vigyenek
mindent, amit elgondolnak magukban. 7Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk
ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét!8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és
abbahagyták a város építését. 9 Azért
nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan
szélesztette szét őket az egész föld színére.
10 Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után. 11 Sém, miután Arpaksadot
nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és
leányokat nemzett. 12Arpaksad pedig
harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette. 13Arpaksad, miután
Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 14Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette. 15Selah, miután
Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat
és leányokat nemzett. 16 Héber
pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget
nemzette. 17 Héber, miután Peleget
nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat
és leányokat nemzett. 18Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette. 19Peleg, miután Reút nemzette,
kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat
nemzett. 20Reú pedig harminckét
esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette. 21Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 22Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette. 23Szerúg, miután Náhórt nemzette,
kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat
nemzett. 24Náhór pedig
huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette. 25Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig
élt, és fiakat és leányokat nemzett.
26 Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. 27 Ez
Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt
és Háránt nemzette. Hárán
pedig Lótot nemzette. 28Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén,
Úr-Kaszdimban. 29Abrám és Náhór pedig feleséget
vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének
pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának
leánya. 30Száraj pedig
meddő volt, nem volt gyermeke. 31 És
fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot,
Hárán fiát, az unokáját és Szárajt,
a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és
elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére
menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32 Táré pedig kétszázöt esztendős volt,
amikor meghalt Háránban.
Isten Abrámot Kánaán földére hívja,
Ezt
mondta az Úr Abrámnak:
Menj el földedről, rokonságod közül és
atyád házából arra a földre, amelyet én mutatok neked.2Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, felmagasztalom nevedet, és áldás
leszel.3Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged
átkoz. Megáldatik benned a föld minden nemzetsége.
4 Elment Abrám, ahogy az Úr mondta neki, és Lót is elment vele. Abrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból. 5 Fogta Abrám a feleségét, Szárajt, Lótot, a testvére fiát és minden szerzeményüket, amelyet
szereztek, és a cselédeket, akikre Háránban tettek
szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Kánaán
földjére. 6 Átment Abrám a
földön egészen Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor
kánaániak voltak azon a földön. 7 Az Úr megjelent Abrámnak,
és ezt mondta neki: A te
utódaidnak adom ezt a földet. És Abrám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 8 Onnan
azután a hegyvidék felé ment, Bételtől keletre, és felütötte sátrát. Bétel volt
nyugatra, Aj pedig keletre; és ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. 9 Majd
továbbköltözött Abrám, folyton dél felé húzódva.
10 Azonban éhség lett az országban, és Abrám
lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy volt az éhség azon a
földön. 11 Amikor közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta
feleségének, Szárajnak: Íme, tudom, hogy szép
ábrázatú asszony vagy. 12 Azért,
mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez ennek, és
engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13 Mondd
azért, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, és életben
maradjak általad.
14 Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, látták az
egyiptomiak, hogy nagyon szép az asszony. 15 Mikor
meglátták őt a fáraó főemberei, magasztalták a fáraó előtt, és elvitték az
asszonyt a fáraó udvarába. 16 A
fáraó jól bánt miatta Abrámmal, és lettek juhai,
ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. 17 De megverte az Úr a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal Szárajért, Abrám feleségéért. 18 Hívatta azért a fáraó Abrámot,
és ezt mondta: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a
feleséged? 19 Miért mondtad: a húgom ő? Azért vettem
feleségül. Most már, íme, itt a feleséged, vedd magadhoz, és menj el. 20 És parancsot adott a fáraó néhány
embernek, hogy kísérjék ki őt, feleségével és mindenével együtt.
Abrám és Lót elválnak egymástól. Isten másodszor áldja meg Abrámot, s Kánaán földjét neki és utódainak ígéri
Abrám
feljött Egyiptomból a déli tartományba, feleségével és mindenével együtt, és
Lót is vele jött. 2Abrámnak pedig
sok jószága, ezüstje és aranya volt. 3 Egyik
helyről a másikra ment dél felől egészen Bételig, oda, ahol először volt a
sátra, Bétel és Aj között; 4 annak
az oltárnak a helyéig, melyet ott korábban készített. És ott segítségül hívta Abrám az Úr
nevét.
5Lótnak is, aki Abrámmal
járt, voltak juhai, ökrei és sátrai, 6 és nem
bírta eltartani őket az a föld, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt,
nem lakhattak együtt. 7 Viszálykodás
is támadt Abrám jószágainak és Lót jószágainak a
pásztorai között. Akkor még a kánaániak és a perizziek
is ott laktak azon a földön. 8Abrám ezt mondta Lótnak: Ne
legyen viszály köztem és közted, se az én pásztoraim
és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. 9 Hát
nincs előtted az egész föld? Kérlek, válj el tőlem.
Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek. 10 Fölemelte azért Lót a szemét, és látta,
hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította volna az Úr Sodomát és
Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. 11 Lót tehát a Jordán egész mellékét
választotta magának, és elköltözött kelet felé. Így hát elváltak egymástól. 12Abrám Kánaán
földjén telepedett le, Lót pedig a Jordán melléki városokban és Sodomáig sátorozott. 13Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt.
14 Az Úr
pedig azt mondta Abrámnak, miután Lót elvált tőle: Emeld fel szemedet, és tekints arról
a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15 Mert az egész földet, amelyet
látsz, neked és utódaidnak adom örökre. 16 Olyanná teszem magodat, mint a
föld pora; hogy ha valaki megszámlálhatja a föld porát, a te utódaid is
megszámlálhatók lesznek. 17 Kelj
fel, járd be ezt az országot hosszában és széltében, mert neked adom. 18 Fölszedte azért Abrám
a sátrát, elment, és letelepedett Mamré tölgyesében Hebrón vidékén, és oltárt épített ott az Úrnak.
Lót rabságra jut, ám Abrám megszabadítja.
Melkisédek áldása
Történt pedig Amráfelnak,
Sineár királyának és Arjóknak, Ellászár
királyának, Kedorláómernak, Élám
királyának és Tidálnak, Góim királyának napjaiban, 2 hogy hadat indítottak ezek Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. 3 Mindezek
a Sziddím völgyében egyesültek, ahol a Sós-tenger
van. 4 Tizenkét esztendeig szolgálták Kedorláómert, és a tizenharmadik esztendőben ellene
támadtak. 5 A tizennegyedik esztendőben pedig eljött Kedorláómer és a királyok, akik ővele voltak, és megverték
a refáiakatAsterótKarnaimban, a zúziakat Hámban, az
émieket Sávé-Kirjátaimban6 és a hóriakat az
ő hegyükön, a Széíren, egészen Él-Páránig,
amely a puszta mellett van. 7 Azután
visszafordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, és elpusztították az amálékiak
egész mezőségét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. 8 Tehát
kiment Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya, és
megütköztek azokkal a Sziddím völgyében: 9Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim
királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával.
Négy király öt ellen. 10 A Sziddím völgye pedig tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királya megfutamodott, beleestek azokba.
Akik pedig megmaradtak, a hegyek közé futottak. 11 Elvitték
Sodoma és Gomora minden jószágát és eleségét, és
elmentek. 12Lótot, Abrám testvérének a fiát is elvitték jószágostul
együtt, és elmentek. Ekkor Lót Sodomában lakott.
13 Eljött pedig egy menekült, és hírül vitte a
héber Abrámnak, aki az emóriMamrénak, Eskól és Ánér testvérének tölgyesében lakott, akik meg Abrám szövetségesei voltak. 14 Amint Abrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, fölfegyverezte
a házában felnövekedett háromszáztizennyolc kipróbált legényét, és üldözte őket
Dánig. 15 Szolgáit csapatokra osztva ellenük támadt
éjszaka, megverte és egészen a Damaszkusztól balra fekvő Hóbáig űzte őket. 16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta
az ő rokonát, Lótot jószágával együtt meg az
asszonyokat és a népet is. 17 Miután
pedig visszatért Kedorláómer és a vele levő királyok
megveréséből, kiment elébe Sodoma királya a Sávé
völgyébe, azaz a Király-völgybe. 18Melkisédek, Sálem királya pedig
kenyeret és bort hozott. Ő a magasságos Isten papja volt. 19 Megáldotta őt, és azt mondta:
Áldott legyen Abrám
a magasságos Istentől,
az ég és föld teremtőjétől.
20 Áldott a magasságos Isten,
aki kezedbe adta ellenségeidet.
És Abrám
tizedet adott neki mindenből.
21Sodoma királya
pedig azt mondta Abrámnak: Add nekem a népet, a
jószágot pedig tartsd meg magadnak. 22 De Abrám ezt felelte Sodoma
királyának: Fölemeltem kezemet az Úrhoz,
a magasságos Istenhez, az ég és föld teremtőjéhez, 23 hogy
én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból,
ami a tied, hogy ne mondjad: én gazdagítottam meg Abrámot.
24 Semmi egyebet sem veszek el, csak a
legények élelmét és azoknak a férfiaknak a részét, akik eljöttek velem: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
Isten ígéretet tesz Abrámnak
Ezek után így szólt az Úr
Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad
felette igen bőséges.2Abrám ezt mondta: Uram Isten,
mit adnál nekem, hiszen magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll,
a damaszkuszi Eliézer?*3 Majd
így folytatta Abrám: Íme, nem adtál nekem magzatot,
és íme, házam szolga szülöttje lesz az örökösöm. 4 Ekkor
így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem aki
ágyékodból származik, az lesz az örökösöd.5 Azután kivitte őt, és ezt mondta: Tekints fel az égre, és számláld
meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Azt mondta neki: Így lesz a te utódod is.6Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.
7 Azután így szólt hozzá: Én vagyok az Úr, aki kihoztalak téged Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam e földet
örökségül. 8Abrám pedig ezt mondta: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? 9 Az Úr
erre azt felelte neki: Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős
kecskét és egy háromesztendős kost, egy gerlicét és egy galambot. 10 Elhozta azért mindezeket, és kétfelé
hasította őket, és mindegyiknek a felét a másik felével szemben helyezte el, de
a madarakat nem hasította kétfelé. 11 És
ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám
elűzte őket. 12 Naplementekor mély álom lepte meg Abrámot, és íme, rémület és nagy sötétség szállt őreá. 13 Ekkor
az Úr azt mondta neki: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény
lesz olyan földön, amely nem az övé, és szolgálatra szorítják és nyomorgatják
őket négyszáz esztendeig. 14 De
azt a népet, amelyet szolgálnak, szintén megítélem, és majd kijönnek onnan nagy
gazdagsággal. 15 Te pedig békességgel mész el atyáidhoz, és jó vénségben temetnek el. 16 Csak a negyedik nemzedék tér
vissza ide; mert az emóriak gonoszsága még nem telt
be.
17 És mikor a nap lement, és sötétség lett, íme,
egy füstölgő kemence* és tüzes fáklya ment át a húsdarabok között. 18 E napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ezt
mondta: A te magodnak adom ezt
a földet, Egyiptom folyójától fogva a nagy folyóig, az Eufráteszig: 19 a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, 20 a hettitákat, perizzieket és a refáiakat, 21 az emóriakat,
kánaániakat, girgásiakat és jebúsziakat.
Hágár és Száraj versengése.
Száraj, Abrám felesége nem
szült neki. De volt egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. 2Száraj ezt mondta
Abrámnak: Íme, az Úr
bezárta méhemet, hogy ne szüljek: menj be azért a szolgálómhoz, talán általa
felépülök. Abrám engedett Száraj
szavának. 3 Vette tehát Száraj,
Abrám felesége az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját
tíz esztendővel azután, hogy Abrám Kánaán földjén
letelepedett, és Abrámnak, az ő férjének feleségül
adta. 4 Ő bement Hágárhoz, és az fogant méhében, s
amint látta, hogy várandós, nem volt becsülete előtte az ő asszonyának. 5Száraj ezt mondta
Abrámnak: Sérelem ért miattad. Én adtam öledbe
szolgálómat, és mivel látja, hogy várandós lett, nincs előtte becsületem.
Tegyen ítéletet az Úr köztem és közted! 6 Ezt
mondta AbrámSzárajnak:
Íme, szolgálód a kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. És sanyargatta Száraj, úgyhogy az elfutott előle.
7 Az Úr angyala egy
forrásnál talált rá a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton
van. 8 Ezt mondta: Hágár, Száraj
szolgálója! Honnan jössz, és hová mész? Ő így válaszolt: Asszonyomnak, Szárajnak a színe elől futok. 9 Akkor
azt mondta neki az Úr angyala:
Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő keze alatt. 10 Ezt is mondta neki az Úr angyala: Fölöttébb megsokasítom a te
magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se lesz. 11 Azután
ezt mondta neki az Úr angyala:
Íme, várandós vagy, és fiút szülsz. Nevezd Izmaelnek, mivel meghallotta Isten a
te nyomorúságodat. 12 Ő pedig vad természetű ember lesz: az ő
keze mindenki ellen, mindenki keze pedig őellene
lesz; és minden testvére ellenében üti fel sátrát. 13 S így
nevezte Hágár az Urat, aki ővele beszélt: Te vagy a látás Istene. Mert ezt
mondta: Én is láthattam azt, aki engem lát.*14 Azért nevezik azt a forrást Lahajrói-forrásnak. Ott van ez Kádés
és Bered között. 15 Ezután
fiút szült Hágár Abrámnak, és Abrám
a fiát, aki Hágártól született, Izmaelnek nevezte. 16Abrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár
Izmaelt szülte neki.
Isten megváltoztatja Abrám és Száraj nevét, a körülmetélkedést
szerzi, és ígéretet tesz Izsák születése felől
Mikor Abrám kilencvenkilenc
esztendős volt, megjelent neki az Úr,
és azt mondta: Én a mindenható Isten[3] vagyok, járj énelőttem, és
légy tökéletes. 2 Szövetséget szerzek köztem és közted,
és fölöttébb megsokasítalak téged. 3 Ekkor
arcra borult Abrám, Isten pedig így szólt hozzá: 4 Ami
engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel: 5 ne hívjanak ezután Abrámnak,
hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává
teszlek. 6 Fölöttébb megsokasítalak, és népek támadnak, és
királyok is származnak majd tőled. 7 Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök
szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak. 8 Neked és utódaidnak adom bujdosásod földjét, Kánaán
egész földjét örök birtokul; és Istenük leszek.
9 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig őrizd meg a szövetségemet,
te és utódaid, nemzedékről nemzedékre. 10 Ez az én szövetségem, amelyet
veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül
minden férfit közületek. 11 Metéljétek
körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való
szövetségnek. 12 Nyolcnapos korában metéljetek
körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre. Akár a házadnál
született, akár pénzen vásárolták valamely idegentől, aki nem a te ivadékod. 13 Metéljék körül a házadban
születettet és a pénzeden vásároltat is. Örökkévaló szövetségül
lesz az én szövetségem a testeteken. 14 A körülmetéletlen
férfi pedig, akinek nem metélték körül férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágatik népe közül, mert felbontotta a szövetségemet.
15 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szárajt, a feleségedet ne nevezd Szárajnak, mert Sára a neve. 16 Megáldom őt, és fiút is adok tőle neked, és
megáldom, hogy népek támadjanak belőle, és népek királyai származzanak tőle. 17 Ekkor arcra borult Ábrahám, és nevetett,
mert azt gondolta szívében: vajon százesztendős embernek lehet-e gyermeke?
Avagy Sára kilencvenesztendős lévén szülhet-e? 18 Ábrahám
ezt mondta Istennek: Bárcsak Izmael élne teelőtted! 19 Isten pedig azt mondta: Feleséged, Sára kétség nélkül fiút szül neked, akit
Izsáknak nevezel, és megerősítem szövetségemet ővele és az ő ivadékaival,
örökkévaló szövetségül. 20 Izmael felől is meghallgatlak: Íme, megáldom,
megszaporítom és fölöttébb megsokasítom őt. Tizenkét fejedelmet nemz, és nagy
néppé teszem. 21 Szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit Sára
szül neked ez idő tájt, a következő esztendőben.
22 Amikor Isten befejezte a vele való beszédet,
fölment Ábrahámtól. 23 Vette azért Ábrahám a fiát, Izmaelt és
háza minden szülöttjét és azt is mind, akit pénzen vett, minden férfit Ábrahám
háza népe közül, és körülmetélte férfitestüknek bőrét
még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten. 24 Ábrahám
pedig kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetélte
férfitestének bőrét. 25 Fia,
Izmael tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetélték.
26 Ugyanazon a napon metéltetett körül
Ábrahám és Izmael, az ő fia. 27 És
vele együtt körülmetélték házának minden férfitagját,
háza szülötteit és akiket idegen embertől pénzen
vásároltak.
Isten angyaloktól kísérve jön Ábrahámhoz. Újból fiút ígér neki
Sárától. Sárát megdorgálja hitetlenségéért, és megjelenti Ábrahámnak Sodoma veszedelmét
Azután
megjelent neki az Úr Mamré tölgyesében, ahogy ő a sátor ajtajában ült, a hőség
idejében. 2 Fölemelte szemét, és látta, hogy íme, három
férfi áll előtte. Meglátva őket, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig
hajolt. 3 Ezt mondta: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat. 4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet,
mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alatt. 5 Én
pedig hozok egy falat kenyeret, hogy fölfrissüljetek, mert azért tértetek be
szolgátokhoz, azután továbbmehettek. Ők ezt mondták: Tégy úgy, ahogy mondtad. 6 Besietett Ábrahám a sátorba Sárához, és így
szólt: Siess, gyúrj meg három mérték finomlisztet, és csinálj pogácsát. 7 A csordához is elfutott Ábrahám, és hozott
egy gyenge kövér borjút, és a szolgának adta, az pedig sietett, hogy
elkészítse. 8 Azután fogta a vajat, tejet és az
elkészített borjút, és eléjük tette. Ő pedig mellettük állt a fa alatt, amíg ők
ettek.
9 S megkérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő pedig ezt felelte:
Itt van a sátorban. 10 Erre így szólt egyikük: Egy év múlva ilyenkor bizonnyal
visszatérek hozzád, és íme, akkor feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig a háta mögött hallgatózott, a sátor ajtajában. 11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek
voltak, és Sáránál már megszűnt az asszonyi természet. 12 Ezért
Sára nevetett magában, és azt gondolta: Vénségemre lehet-e gyönyörűségem? Meg
az uram is öreg! 13 Az Úr
azt mondta Ábrahámnak: Miért
nevetett Sára, ezt mondva: vajon csakugyan szülhetek-e, holott megvénhedtem?14Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején,
esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.15 Sára pedig tagadott, és ezt mondta: Nem
nevettem; mivelhogy félt. De az Úr
azt mondta: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
16 Azután fölkeltek azok a férfiak, és Sodoma
felé tartottak. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. 17 Ezt mondta az Úr: Eltitkoljam-e
Ábrahámtól, amit tenni akarok?18 Hiszen Ábrahám nagy és hatalmas
néppé lesz, és megáldatik benne a föld minden
nemzetsége. 19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és
háza népének, hogy őrizzék meg az Úr
útját, cselekedjenek az igazság és törvény szerint, hogy beteljesítse az Úr, amit szólt Ábrahám felől. 20 Azután azt mondta az Úr: Mivel Sodoma és Gomora kiáltása megsokasodott, és
mivel bűnük fölöttébb súlyossá vált, 21 lemegyek, és megnézem, hogy vajon teljesen a hozzám
felhatott kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem, mert tudni akarom.
22 Akkor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodomába.
Ábrahám pedig még az Úr előtt
állt. 23 Közelebb lépett Ábrahám, és ezt mondta:
Vajon elveszted-e az igazat is a gonosszal együtt? 24 Talán
van ötven igaz abban a városban. Vajon elveszted-e, és nem kedvezel a helynek
az ötven ott lakó igazért? 25 Távol
legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal
együtt, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Avagy az
egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot? 26 Az Úr
ezt felelte: Ha találok Sodomában a városon belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek
érettük.27 Ábrahám
erre azt mondta: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu
vagyok. 28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz,
elveszted-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt mondta: Nem vesztem el, ha találok ott
negyvenötöt.29 Ismét
szólt hozzá Ábrahám, ezt kérdezvén: Hát ha negyven található ott? Ő azt mondta: Nem teszem meg a negyvenért.30 Megint szólt Ábrahám: Kérlek, ne
haragudjék meg az én Uram, ha szólok: hát ha harmincat
lehet találni? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.31 És azt mondta Ábrahám: Ismét merészkedtem
szólni az én Uramnak: hát ha húszat lehet ott találni?
Így felelt erre az Úr: Nem vesztem el a húszért.32 És mondta végül: Ne haragudjék, kérlek, az
én Uram, ha szólok még ez egyszer: hát ha tízet lehet
találni? S ő ezt felelte: Nem vesztem el a tízért.33 És elment az Úr, miután befejezte Ábrahámmal a beszélgetését, Ábrahám
pedig visszatért a lakóhelyére.
Sodoma és Gomora pusztulása. Lót menekülése. Móáb
és Ammón származása
Mikor a két angyal estére Sodomába
jutott, Lót Sodoma kapujában ült. Amint meglátta
őket, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult, 2 s így
szólt: Íme, Uraim, kérlek, jöjjetek be szolgátok házába, mossátok meg
lábatokat, és térjetek nyugovóra. Reggel korán fölkelhettek, és utatokra
indulhattok. Azok pedig ezt felelték: Nem, hanem az utcán alszunk. 3 De mivel nagyon unszolta őket, betértek
hozzá, és bementek a házába. Ő pedig megvendégelte őket, kovásztalan kenyeret
is sütött, és ettek. 4 Lefekvésük
előtt a város férfiai, a sodomai férfiak körülvették
a házat, ifjútól vénig, az egész közösség egytől egyig. 5 És
szólították Lótot: Hol vannak a férfiak, akik hozzád
jöttek az éjjel? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. 6 Kiment hozzájuk Lót az ajtó elé, és bezárta
maga után az ajtót, 7 és ezt mondta: Kérlek, testvéreim, ne
cselekedjetek gonoszságot! 8 Íme,
van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, kihozom azokat tihozzátok,
és cselekedjetek velük, ahogy nektek tetszik, csak ezekkel az emberekkel ne
csináljatok semmit, mert az én hajlékom árnyéka alá jöttek. 9 De azok azt mondták: Menj innen! Majd így
szóltak: Csak egy jövevény nálunk, és ő szab törvényt nekünk? Majd gonoszabbul cselekszünk veled, mint azokkal. És rárohantak,
és már azon voltak, hogy betörik az ajtót. 10 De
kinyújtották azok a férfiak a kezüket, és bevonták Lótot
magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 11 Az
embereket pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg a
kicsinytől a nagyig, annyira, hogy belefáradtak az ajtó keresésébe.
12 Akkor azt mondták a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? Vőidet, fiaidat és
leányaidat és mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyről, 13 mert elveszítjük e helyet, mivelhogy
eljutott az Úrhoz az a nagy
jajkiáltás, amelyet okoztak. Az Úr
küldött minket, hogy elpusztítsuk e várost. 14 Kiment
azért Lót, és így szólt a vőinek, akik a leányait el akarták venni: Keljetek
föl, menjetek ki e helyről, mert elveszti az Úr
ezt a várost! De a vőinek úgy tűnt, mintha tréfálna.
15 Mikor hajnalodott, sürgették az angyalok Lótot:
Kelj föl, vedd a feleségedet és a jelen levő két leányodat, hogy el ne vessz a
város bűne miatt. 16 Mikor pedig tétovázott, megragadták a
férfiak a kezét és feleségének s két leányának kezét az Úrnak iránta való irgalmából, és kivitték, és otthagyták a
városon kívül. 17 Amikor kivitték őket, azt mondta az egyik:
Mentsd meg az életedet, ne tekints hátra, és meg ne állj a környéken! A hegyre
menekülj, hogy el ne vessz! 18 Lót
azt felelte: Ne, ó, Uram! 19 Íme,
szolgád kegyelmet talált előtted, és nagy
irgalmasságot mutattál irántam, hogy életemet megtartottad. De én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és
meghaljak. 20 Ímhol a közelben van egy városka, hadd
meneküljek oda; lám, kicsiny az, ott én életben maradok. 21 Mondta azért neki Isten: Ím, rád tekintek
e dologban is, és nem pusztítom el azt a várost, amelyről szóltál. 22 De siess, menekülj oda, mert semmit sem
tehetek addig, amíg oda nem érsz. Azért nevezték el azt a várost Cóarnak. 23 A nap
már feljött a földre, mikor Lót Cóarba ért.
24 Az Úr
pedig kénköves és tüzes esőt bocsátott az égből Sodomára
és Gomorára. 25 Elsüllyesztette azokat a városokat és azt
az egész vidéket; és a városok minden lakosát és a föld növényeit is. 26 Lót felesége azonban hátratekintett, és
sóbálvánnyá lett. 27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indult,
ahol annak előtte az Úr színe
előtt állt. 28Sodoma és Gomora
felé tekintett, és az egész környék földje felé. Látta, hogy íme, fölszáll a
föld füstje, mint a kemence füstje. 29 De
amikor elvesztette Isten annak a környéknek a városait, megemlékezett
Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelemből, amikor
elsüllyesztette a városokat, amelyekben Lót lakott.
30 Lót pedig fölment Cóarból,
és letelepedett a hegyen, és vele együtt két leánya is, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott tehát két leányával. 31 Azt mondta egyszer a nagyobbik
a kisebbiknek: Apánk megöregedett, és nincs a földön
férfi, aki bejöhetne hozzánk az egész föld szokása szerint. 32 Jer, adjunk bort inni apánknak, háljunk
vele, és támasszunk magot a mi apánktól. 33 Bort
adtak tehát inni apjuknak azon az éjszakán, és bement a nagyobbik,
és az apjával hált. Ő pedig semmit sem tudott, sem lánya lefekvéséről, sem
fölkeléséről. 34 Másnap a nagyobbik
a kisebbiknek azt mondta: Íme, a múlt éjjel én háltam
apámmal, adjunk neki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és
támasszunk magot a mi apánktól. 35 Azon
az éjszakán is adtak bort az apjuknak, és fölkelt a kisebbik is, és vele hált.
Ő pedig semmit sem tudott, sem annak lefekvéséről, sem fölkeléséről. 36 Lót leányai mindketten várandósak
lettek apjuktól. 37 Fiút szült a nagyobbik,
és Móábnak nevezte. Ő a móábiakatyja mind e mai napig. 38 A
kisebbik is fiút szült, és Ben-Ammínak nevezte. Ez az
ammóniakatyja mind e mai
napig.
Ábrahám és Sára GerárbanAbímeleknél
Azután
elköltözött onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedett Kádés és Súr között, és Gerárban
tartózkodott. 2 Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről:
A húgom ő. Ezért érte küldött Abímelek, Gerár királya, és elvitette Sárát. 3 De
Isten Abímelekhez jött éjjeli álomban, és azt mondta
neki: Íme, meghalsz az asszonyért, akit
elvettél, holott férjnél van.4Abímelek pedig
nem illette még az asszonyt, és ezt mondta: Uram, az ártatlan népet is
megölöd-e? 5 Avagy
nem Ábrahám mondta-e nekem: a húgom ő? S ez is azt mondta: a bátyám ő. Szívem
ártatlanságában és kezem tisztaságában cselekedtem ezt. 6 Akkor
azt mondta Isten neki álomban: Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában művelted ezt, azért én is
visszatartottalak attól, hogy vétkezz ellenem; ezért nem engedtem, hogy
illessed őt.7Most azért add vissza annak az embernek a
feleségét, mert próféta ő, és imádkozni fog érted, hogy élj. Ha pedig nem adod
vissza, tudd meg, hogy meghalsz minden hozzátartozóddal együtt.8 Reggel tehát fölkelt Abímelek,
és előhívta minden szolgáját, s fülük hallatára mindezeket elbeszélte, és az
emberek igen megijedtek. 9 Azután
hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit
cselekedtél velünk? És mit vétettem ellened, hogy énreám és országomra ilyen
nagy bűnt hoztál? Olyan dolgokat cselekedtél ellenem, amiket cselekedni nem
szabad! 10 Majd azt mondta Abímelek
Ábrahámnak: Mi jutott eszedbe, hogy ezt a dolgot cselekedted? 11 Ábrahám így felelt: Bizony, azt gondoltam:
nincs istenfélelem e helyen, és megölnek engem a feleségemért. 12 De valósággal húgom is, apám leánya ő, csakhogy
nem az én anyámnak leánya, és így lett feleségemmé. 13 Amikor
Isten kibujdostatott engem atyám házából, azt mondtam a feleségemnek: Tedd meg
nekem azt a kedvességet, hogy ahová megyünk, mindenütt azt mondod rólam: A
bátyám ő. 14 Akkor Abímelek
vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Ábrahámnak adta, és
visszaadta neki Sárát is, a feleségét. 15 Azt
mondta Abímelek: Íme, előtted
van országom, ahol jónak tetszik neked, ott lakjál. 16 Sárának
pedig ezt mondta: Íme, ezer ezüstpénzt adtam bátyádnak, íme, az neked a szemek
befedezője mindazok előtt, akik veled vannak. Így mindenképpen igazolva vagy.*17 Könyörgött
azért Ábrahám Istennek, és meggyógyította Isten Abímeleket,
feleségét és szolgálóit; úgyhogy ismét szülhettek. 18 Mert
az Úr erősen bezárta Abímelek háza népének méhét Sáráért, Ábrahám feleségéért.
Izsák születése. Hágár és Izmael elűzetése.
Abímelek szövetséget köt Ábrahámmal
Az
Úr pedig meglátogatta Sárát,
amint mondta, és úgy cselekedett vele, amint megígérte. 2 Mert
Sára fogant méhében, és fiút szült Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben,
amelyet mondott neki Isten. 3 Ábrahám
az újszülött fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte. 4 Majd körülmetélte
nyolcnapos korában, ahogy Isten parancsolta neki. 5 Ábrahám
pedig százesztendős volt, amikor a fia, Izsák született. 6 Ekkor azt mondta Sára: Nevetést szerzett
nekem Isten! Aki csak hallja, nevet velem. 7 Ezt
is mondta még: Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiakat
fog szoptatni? S íme, fiút szültem vénségére. 8 Amikor
a gyermek felnövekedett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy vendégséget
szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.
9 Mikor pedig Sára nevetgélni látta az egyiptombeli
Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült, 10 ezt
mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót fiával együtt, mert nem lesz
örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. 11 Ábrahámnak
pedig igen nehezére esett ez a dolog a fia miatt. 12 De
azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne tűnjék előtted nehéznek a gyermek és a szolgáló dolga.
Amit mond neked Sára, engedj abban szavának, mert Izsákról nevezik majd
utódaidat.13De a szolgálóleány fiát is néppé teszem,
mivelhogy a te magod ő.
14 Fölkelt azért Ábrahám jó reggel, és kenyeret vett elő meg egy tömlő
vizet, Hágárnak adta, és föltette annak vállára, és a gyermekkel együtt
elbocsátotta. Ő pedig elment, és Beérseba pusztájában
bujdosott. 15 Mikor elfogyott a víz a tömlőből, letette
a gyermeket egy bokor alá. 16 Elment,
és leült vele szemben, mintegy nyíllövésnyi távolságra, mert azt mondta
magában: Ne lássam, mikor a gyermek meghal. Leült tehát vele szemben, és
hangosan sírt. 17 Isten pedig meghallotta a gyermek szavát,
és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak, és azt mondta neki: Mi lelt téged, Hágár? Ne félj, mert Isten
meghallotta a gyermek szavát ott, ahol van.18Kelj fel, vedd föl a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé
teszem. 19 Ekkor megnyitotta Isten az asszony
szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és
inni adott a gyermeknek. 20 És
Isten a gyermekkel volt, és az felnövekedett, a pusztában lakott, és íjásszá
lett. 21 Párán pusztájában lakott, és anyja
Egyiptom földjéről vett neki feleséget.
22 Történt abban az időben, hogy Abímelek és
hadvezére, Píkól megszólította Ábrahámot: Az Isten
van veled mindenben, amit cselekszel. 23 Most
azért esküdj meg nekem az Istenre itt, hogy sem énellenem, sem fiam, sem unokám
ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel viseltetsz te is
irántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál, amellyel én teirántad
viseltettem. 24 Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
25 De Ábrahám megdorgálta Abímeleket a kútért,
melyet erővel elvettek Abímelek szolgái. 26Abímelek ezt
mondta: Nem tudom, kicsoda művelte e dolgot. Te sem jelentetted nekem, és én
sem hallottam, hanem csak ma. 27 Vett
azért Ábrahám juhokat, állatokat, és Abímeleknek
adta; és egymással szövetséget kötöttek. 28 De
Ábrahám külön állított a nyájból hét juhot. 29Abímelek megkérdezte Ábrahámot: Mire való e hét juh, melyet
külön állítottál? 30 Ábrahám így felelt: Ezt a hét juhot vedd
tőlem, hogy bizonyságul legyenek nekem arra, hogy én
ástam ezt a kutat. 31 Azért nevezték azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek meg mind a ketten. 32 Megkötötték tehát a szövetséget Beérsebában, és fölkelt Abímelek
és hadvezére, Píkól, és visszatértek a filiszteusok
földjére. 33 Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az örökkévaló Úr Istennek a nevét. 34 És hosszú ideig élt Ábrahám a filiszteusok
földjén.
Ábrahám megpróbáltatása, hite, engedelmessége. Új ígéretek. Náhór nemzetsége
Ezek
után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és ezt mondta neki: Ábrahám! S ő így
felelt: Ímhol vagyok. 2 Isten
ezt mondta neki: Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok
neked. 3 Fölkelt tehát Ábrahám jókor reggel, és megnyergelte
szamarát. Maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot, és fát hasogatott az
égőáldozathoz. Akkor fölkerekedett, és elindult a helyre, amelyet Isten mondott
neki. 4 Harmadnapon fölemelte szemét Ábrahám, és
meglátta a helyet messziről. 5 Ekkor
azt mondta szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek amoda,
és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. 6 Vette
tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fákat, és föltette a fiára, Izsákra, ő maga
pedig kezébe vette a tüzet és a kést, és így mentek ketten együtt. 7 Majd megszólította Izsák az atyját, Ábrahámot: Atyám! Az pedig mondta: Íme, itt vagyok,
fiam. Izsák pedig megkérdezte: Itt van a tűz és a fa, de hol van az
égőáldozatra való bárány? 8 Ábrahám
azt felelte: Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam. És
mentek ketten együtt.
9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám
megépítette ott az oltárt, rárakta a fát, megkötözte Izsákot, a fiát, és
föltette az oltárra, a farakás tetejére. 10 Majd
kinyújtotta a kezét, és vette a kést, hogy levágja a fiát. 11 Akkor kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felelt: Íme, itt vagyok. 12 Az angyal pedig így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne
bántsd őt! Mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél fiadnak,
a te egyetlenegyednek énérettem.13 Akkor fölemelte Ábrahám a szemét, és
látta, hogy íme, a háta mögött egy kos akadt meg szarvánál fogva a bozótban.
Odament tehát, elhozta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul
a fia helyett. 14 És Ábrahám azt a helyet Jahve-jirének nevezte el. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
15 Az Úr angyala másodszor
is szólította Ábrahámot az égből, 16 és azt
mondta: Magamra esküszöm, azt mondja az Úr, mivelhogy e dolgot cselekedted, és
nem kedveztél a fiadnak, a te egyetlenegyednek, 17 bizony megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom
magodat, mint az ég csillagait és mint a fövenyt,
mely a tenger partján van, és a te magod örökségként fogja birtokolni
ellenségeinek kapuját. 18 És utódaidban áldást nyer
a föld minden nemzetsége, mivelhogy engedtél a beszédemnek. 19 Visszatért azért Ábrahám a szolgáihoz,
fölkeltek, és együtt elmentek Beérsebába, mert
Ábrahám Beérsebában lakott.
20 Ezek után hírt hoztak Ábrahámnak: Ímé, Milká is fiúkat szült Náhórnak, a
testvérednek: 21Úcot, az
elsőszülöttjét és Búzt, annak testvérét és Kemúélt, Arám apját. 22 És
Keszedet, Hazót, Pildást, Jidláfot és Betúélt. 23Betúél pedig Rebekát nemzette. Ezt a nyolcat szülte MilkáNáhórnak, Ábrahám
testvérének. 24 Ágyasa, akinek neve Reúmá
volt, Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát szülte neki.
Sára temetése
Sára
élete százhuszonhét esztendő volt. Ezek Sára életének esztendei. 2 És meghalt Sára Kirjat-Arbában,
azaz Hebrónban, a Kánaán földjén, és bement Ábrahám
Sárához, hogy gyászolja és elsirassa őt. 3 Azután
fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől, és így szólt Hét fiaihoz: 4 Idegen és jövevény vagyok közöttetek,
adjatok nekem sírhelynek való birtokot tinálatok, hadd temessem oda a
halottamat. 5 Így feleltek Hét fiai Ábrahámnak: 6 Hallgass meg minket, uram. Istentől való
fejedelem vagy te közöttünk. Amelyik a legtisztességesebb a mi temetőhelyeink
közül, abba temesd el halottadat. Egyikőnk sem tagadja meg tőled az ő
temetőhelyét, hogy eltemethesd halottadat. 7 Ekkor
fölkelt Ábrahám, és meghajtotta magát a föld népe előtt, Hét fiai előtt, 8 és így szólt hozzájuk: Ha azt akarjátok,
hogy eltemessem az én halottamat, hallgassatok meg engem, és esedezzetek
érettem Efrón előtt, Cóhar
fia előtt, 9 hogy adja nekem Makpéla
barlangját, mely az övé, és mezejének szélén van.
Igaz árán adja el nekem, sírhelynek való birtokul
köztetek. 10Efrón pedig Hét
fiai között ült. Így felelt a hettita Efrón
Ábrahámnak, Hét fiainak és mindazoknak hallatára, akik bementek városa kapuján:
11 Nem úgy, uram, hallgass meg engem: azt a
mezőt neked adom, és a barlangot, amely abban van, szintén neked adom népem
fiainak szeme láttára, hogy ott temesd el a halottadat. 12 Erre
Ábrahám meghajtotta magát a föld népe előtt, 13 és így
szólt Efrónhoz a föld népének hallatára: Ha mégis
meghallgatnál engem! Megadom a mező árát, fogadd el tőlem! Azután eltemetem ott
az én halottamat. 14Efrón így felelt
Ábrahámnak: 15 Uram! Hallgass meg engem. Négyszáz ezüstsékelt
ér az a föld, mi az köztem és közted? Csak temesd el
a te halottadat. 16 Engedett azért Ábrahám Efrónnak,
és kimérte az ezüstöt, amelyet mondott Hét fiainak hallatára, a kereskedőknél
használt négyszáz ezüstsékelt. 17 Így
lett EfrónMakpélában levő mezeje, amely Mamréval szemben
van, a mező a benne levő barlanggal és a mezőn levő minden fa az egész határban
körös-körül 18 Ábrahám birtoka, Hét fiainak és
mindazoknak szeme előtt, akik városa kapuján bementek. 19 Azután
eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát, Makpélamezejének barlangjába, Mamréval
szemben. Ez ma Hebrón, a Kánaán földjén. 20 Így jutott a mező és a benne lévő barlang
Ábrahám birtokába temetésre való helyül a Hét
fiaitól.
Ábrahám
pedig öreg, élemedett korú ember volt, és az Úr
mindenben megáldotta. 2 Mondta
azért Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét intézte: Tedd a kezed a
csípőm alá, 3 hogy megeskesselek az Úrra, a mennynek és a földnek
Istenére, hogy nem a kánaániak leányai közül veszel feleséget fiamnak, akik
között lakom, 4 hanem elmész az én hazámba, a rokonaim
közé, és onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak. 5 Mondta
pedig neki a szolga: Ha az a leányzó nem akarna eljönni velem e földre, akkor
visszavigyem-e fiadat arra a földre, ahonnan jöttél? 6 Felelt
neki Ábrahám: Vigyázz, a fiamat vissza ne vidd oda! 7 Az
Úr, a mennynek Istene, aki
kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki szólt hozzám, és
megesküdött nekem: „A te magodnak adom ezt a földet”, elbocsátja előtted angyalát, hogy onnan végy
fiamnak feleséget. 8 Hogyha pedig nem akar a leányzó eljönni
veled, mentes leszel a nekem tett eskü alól. Csak vissza ne vidd oda a fiamat! 9 Erre a szolga urának, Ábrahámnak csípője
alá tette kezét, és megesküdött neki e dologról.
10 És vett a szolga tíz tevét az ura tevéi
közül, és elindult. És urának minden java őrá volt bízva. Fölkelt tehát, és
elment Mezopotámiába, Náhór
városába. 11 És estefelé, amikor a leányok vizet
meríteni járnak, megpihentette a tevéket a városon kívül egy kútnál. 12 Ekkor ezt mondta: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, akit
keresek, és légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt. 13 Íme,
én a víz forrása mellé állok, amikor a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni.
14 Legyen azért, hogy amelyik leánynak ezt
mondom: „Döntsd meg a korsódat, hogy igyam!”, ő pedig azt fogja mondani:
„Igyál, sőt a tevéidet is megitatom”, ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak
rendeltél; és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal.
15 Mielőtt befejezte volna a beszédet, íme, korsójával a vállán jött
Rebeka, Betúélnak, Milká
fiának leánya. Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. 16 A
leány pedig fölötte szép ábrázatú volt, hajadon, akit férfi még nem ismert.
Aláment a forrásra, megtöltötte a korsóját, és feljött. 17 Akkor
a szolga elébe futott, és ezt mondta: Kérlek, adj inni nekem egy kis vizet a
korsódból. 18 Az pedig mondta: Igyál, uram! És sietve
leeresztette a korsót a kezébe, és inni adott a szolgának. 19 Miután pedig eleget adott neki inni, ezt
mondta: A tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20 Sietve
kiürítette korsóját a vályúba, ismét elfutott a forrásra, és merített az összes
tevéjének. 21 Az ember pedig álmélkodva nézte, és
figyelt, mert tudni szerette volna, vajon szerencséssé teszi-e az Úr az útját vagy nem.
22 Amikor a tevék már eleget ittak, elővett az
ember egy aranyfüggőt, amelynek a súlya fél sékel, és két karperecet, amelynek
a súlya tíz aranysékel volt. 23 És azt
kérdezte: Kinek a leánya vagy? Kérlek, mondd meg nekem: van-e atyád házában
hely nekünk, ahol megalhatunk? 24 Ő pedig ezt felelte: Betúél
leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak
szült. 25 Azt is mondta még: Van nálunk szalma is,
abrak is bőven, és alvóhely is van. 26 Akkor
meghajolt az az ember, és imádta az Urat. 27 Ezt
mondta: Áldott az Úr, az én
uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét az én
uramtól. Mert az Úr vezérelt
engem ezen az utamon az én uram testvéreinek házához.
28 Közben elfutott a leányzó, és elbeszélte anyja házában, ami történt. 29 Rebekának pedig volt egy bátyja, akinek
Lábán volt a neve. Ez a Lábán kisietett ahhoz az emberhez a forráshoz. 30 Amikor látta a függőt és a pereceket a
húga karján, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki elmondta: „Így és így
szólt hozzám az a férfi”, akkor kiment a férfiúhoz, aki ott állt még a tevék
mellett a forrásnál, 31 és
megszólította: Jöjj be, Isten áldott embere, mit
állsz idekinn?! Hiszen én már elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely.
32 Bement azért a férfi a házba, ő pedig
leszerszámozta a tevéket, és szalmát és abrakot adott nekik. Az ő és a vele
levő emberek lábának megmosására pedig vizet adott. 33 És
ennivalót tettek elé, de ő azt mondta: Nem eszem, míg elő nem adom mondandómat.
Lábán így szólt: Beszélj!
34 Ő pedig mondani kezdte: Én Ábrahám szolgája vagyok. 35 Az Úr
pedig igen megáldotta uramat, úgyhogy naggyá lett: juhokat, állatokat, ezüstöt,
aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat adott neki. 36 És Sára, az én uram felesége fiút szült az
én uramnak vénségében, és neki adta mindenét, amije van. 37 Engem pedig megesketett az én uram: Ne végy feleséget a fiamnak a kánaániak leányai közül, akiknek
földjén lakom, 38 hanem menj el atyám házához és rokonságom
közé, hogy onnan végy feleséget a fiamnak. 39 Mikor pedig azt mondtam uramnak: „És ha nem akar eljönni velem az a leány?”, 40 azt mondta nekem: „Az Úr, akinek színe előtt járok,
elbocsátja angyalát teveled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget vehess fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából. 41 Csak akkor leszel fölmentve esketésem
alól, ha elmész az én nemzetségem közé. Ha nem adják oda, mentes leszel
esketésem alól.”
42 Mikor ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: Uram, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha
szerencséssé tennéd utamat, melyen járok! 43 Íme,
én e forrás mellé állok. Legyen úgy, hogy az a leányzó, aki kijön vizet
meríteni, s akinek azt mondom: „Adj innom egy kevés vizet a korsódból”, 44 azt mondja nekem: „Te is igyál, és
tevéidnek is merítek.” Ez a leány legyen a feleség, akit az Úr az én uram fiának rendelt.
45 Még el sem végeztem szívemben e beszédet, és íme, kijött Rebeka
korsójával a vállán, lement a forráshoz, és merített, én pedig megszólítottam:
Adj innom, kérlek! 46 Ő pedig sietett, és leeresztette korsóját,
és azt mondta: Igyál, sőt a tevéidnek is adok inni. És ittam, és a tevéknek is
adott inni. 47 Ezt kérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő
így felelt: Betúélnak, Náhór
fiának a leánya vagyok, akit Milká szült neki. Ekkor
a függőt az orrába és a pereceket a karjára tettem. 48 Aztán
meghajoltam, imádtam és áldottam az Urat,
az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy az én
uram testvérének leányát vegyem az ő fiának feleségül. 49 Most
azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni uramhoz, mondjátok meg. Ha
pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra,
vagy balra forduljak.
50 Így felelt Lábán és Betúél: Az Úrtól van ez a dolog. Nem mondhatunk
neked sem jót, sem rosszat. 51 Íme, előtted van Rebeka, vegyed, menj el. Legyen a te urad
fiának a felesége, amint az Úr
elvégezte. 52 Amint Ábrahám szolgája hallotta azoknak
beszédét, földig hajolt az Úr
előtt. 53 És a szolga ezüstedényeket, aranyedényeket
és ruhákat hozott elő, és Rebekának adta azokat: drága ajándékokat adott az ő
bátyjának és az ő anyjának is. 54 Azután
ettek és ittak, ő és a férfiak, akik vele voltak, és ott szálltak meg. Mikor
pedig reggel fölkeltek, azt mondta: Bocsássatok el
engem az én uramhoz. 55 A
leány bátyja és anyja ezt mondta: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig,
azután menjen el. 56 A szolga pedig azt mondta nekik: Ne
késleltessetek engem, hiszen az Úr
szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el azért
engem, hogy uramhoz menjek. 57 Akkor
ezt mondták: Hívjuk elő a leányt, és kérdezzük meg őt! 58 Szólították
azért Rebekát, és azt kérdezték tőle: Akarsz-e elmenni e férfiúval? Ő azt
felelte: Elmegyek! 59 Elbocsátották azért Rebekát, az ő húgukat
és a dajkáját és Ábrahám szolgáját embereivel együtt. 60 Megáldották
Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk! Szaporodjál ezerszer ezerszeresen, és
magod legyen úr az ő ellenségeinek kapuján. 61 Akkor
Rebeka és szolgálóleányai fölkeltek, felültek a tevékre, és követték azt a
férfit. Így tehát magával vitte a szolga Rebekát, és elment.
62 Izsák pedig visszatért a Lahajrói-forrástól,
és a déli tartományban lakott. 63 És
estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre, fölemelte szemét, és látta, hogy íme,
tevék jönnek. 64 Rebeka is fölemelte szemét, s meglátta
Izsákot, és leszállt a tevéről. 65 Ezt
kérdezte a szolgától: Kicsoda az a férfi, aki a mezőn felénk jön? A szolga
pedig így felelt: Ő az én uram. Akkor fogta Rebeka a fátylát, és elfedte magát.
66 Elbeszélte azután a szolga Izsáknak
mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett. 67 Izsák
pedig bevitte Rebekát anyjának, Sárának sátrába, és elvette feleségül. Szerette
őt Izsák, és megvigasztalódott anyja halála után.
Ábrahámnak Ketúrától született fiai;
halála és eltemetése. Izmael nemzetsége: Jákób és Ézsau születése. Ézsau eladja Jákóbnak az elsőszülöttségi jogát
Ábrahám
pedig ismét feleséget vett magának, akinek Ketúrá
volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt,
Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3Joksán pedig Sebát és Dedánt nemzette. Dedán fiai
lettek az assúriak, letúsiak
és a leummiak. 4Midján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abidá
és Eldáá. Mindezek Ketúrá
fiai. 5 Ábrahám mindazt, amije volt, Izsáknak adta.
6 Azoknak a fiainak pedig, akik az ágyasaitól
származtak, ajándékokat adott, és még életében elküldte őket fia, Izsák mellől
kelet felé, egy keleti tartományba.
7 Ez Ábrahám életének ideje, amelyet megért: százhetvenöt esztendő. 8 És elhunyt Ábrahám, meghalt jó vénségben,
öregen és betelve az élettel, és elődei mellé
temették. 9 Fiai, Izsák és Izmael temették el Makpéla barlangjában, Efrónnak, a
hettita Cóhar fiának mezején, Mamréval
szemben. 10 Azon a mezőn, melyet Ábrahám Hét fiaitól
vett: ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. 11 Ábrahám
halála után Isten megáldotta fiát, Izsákot. Izsák pedig a Lahajrói-kútnál
lakott.
12 Ezek pedig Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetségei, akit az egyiptomi
Hágár, Sára szolgálója szült neki. 13 Ezek
Izmael fiai nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje Nebájót, azután Kédár, Adbeél és Mibszám. 14 És Mismá, Dúmá, Masszá. 15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfis és Kédmá. 16 Ezek
Izmael fiai, és ez azoknak a neve táborhelyeik és falvaik szerint: tizenkét
fejedelem, nemzetségük szerint. 17 Ez
Izmael életének ideje: százharminchét esztendő. Elhunyt Izmael, meghalt, és
népéhez tért. 18 Utódai Havílától
Súrig laktak, amely Egyiptommal szemben van, amerre Asszíriába mennek. Összes
testvérével szemben volt a lakóhelye.
19 Ezek pedig Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetségei: Ábrahám nemzette
Izsákot. 20 Izsák pedig negyvenesztendős volt, amikor
feleségül vette Rebekát, az arámi Betúél leányát, Paddan-Arámból az arámi Lábán húgát. 21 És könyörgött Izsák az Úrhoz a feleségéért, mivelhogy az meddő
volt. Az Úr meghallgatta, és
várandós lett Rebeka, a felesége. 22 És
két fiúgyermek tusakodott a méhében. Akkor ezt mondta: Ha már így van, miért
vagyok így? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat.
23 És ezt mondta neki az Úr:
Két nemzetség van méhedben.
Két nép válik ki
bensődből;
az egyik erősebb lesz a másiknál,
és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
24 És elérkezett szülésének ideje, és íme, ikrek voltak a méhében. 25 Kijött az első: vöröses volt, mindenestül
szőrös, mint a daróc. Ezért nevezték Ézsaunak. 26 Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába fogódzva. Ezért nevezték Jákóbnak.
Izsák pedig hatvanesztendős volt, amikor ők születtek.
27 Amikor felnövekedtek a gyermekek, Ézsau
vadászathoz értő mezei ember lett, Jákób pedig szelíd
sátorlakó. 28 Izsák Ézsaut
szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka pedig Jákóbot szerette.
29Jákób egyszer
valami főzeléket főzött, és Ézsau fáradtan jött meg a
mezőről. 30 Így szólt Jákóbhoz:
hadd egyem abból a vörös ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezték őt Edómnak. 31 De Jákób ezt felelte: Add el érte nekem most azonnal az
elsőszülöttségedet. 32 És mondta Ézsau:
Íme, én közel járok a halálhoz, mire jó hát nekem az én elsőszülöttségem? 33Jákób ezt
felelte: Esküdj meg hát nekem azonnal! Ő megesküdött neki, és eladta az
elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34 S ekkor Jákób
adott Ézsaunak kenyeret és főtt lencsét, és ő evett
és ivott, majd fölkelt és elment. Így vetette meg Ézsau
az elsőszülöttséget.
Izsák bujdosása és viszontagságai a filiszteusok földén
Majd éhínség támadt az országban, az első éhség után,
amely Ábrahám idejében volt. Elment azért Izsák GerárbaAbímelekhez, a filiszteusok királyához. 2 Mert megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Ne menj le Egyiptomba! Lakjál azon a földön, amelyet én
mondok neked. 3 Maradj ezen a földön, és én veled leszek, és
megáldalak. Mert neked és utódaidnak adom mindezt a földet, hogy megtartsam az
esküt, amellyel megesküdtem atyádnak, Ábrahámnak. 4 Megsokasítom magzatodat, mint az ég csillagait, és magzatodnak adom mindezt a földet, és
utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége, 5 mivel hallgatott Ábrahám a szavamra: megtartotta a
megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és
törvényeimet.
6 Izsák pedig Gerárban lakott. 7 Mikor annak a helynek lakosai a felesége
felől kérdezősködtek, azt mondta: a húgom ő. Mert félt azt mondani: a
feleségem; azt gondolván: nehogy megöljenek engem e
hely lakói Rebekáért, mivel ő szép arcú. 8 Egy idő
múlva Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az
ablakon, és látta Izsákot, amint Rebekával, a feleségével enyeleg. 9 Odakiáltott Abímelek
Izsáknak: Íme, bizony, a feleséged ő! Hogyan mondhattad hát: a húgom? Izsák ezt
felelte: Mert azt gondoltam, még meg kell halnom miatta. 10Abímelek erre
ezt mondta: Miért művelted ezt velünk? Kevésen múlt, hogy valaki a nép közül
nem tette magáévá a feleségedet, és ezzel bűnt hoztál volna ránk. 11 Ezt parancsolta azért Abímelek
mind az egész népnek: Aki ezt az embert vagy feleségét illeti, bizonnyal meg
kell halnia!
12 És vetett Izsák azon a földön, és termett neki százannyija abban az
esztendőben, mert megáldotta őt az Úr.
13 És gyarapodott ez az ember, és egyre
gazdagodott, míg végül igen tehetőssé lett. 14 Volt
neki számos apró és nagyobb jószága és sok cselédje, és ezért irigykedtek rá a
filiszteusok. 15 És mindazokat a kutakat, melyeket atyja szolgái Ábrahámnak, az ő atyjának
idejében ástak, a filiszteusok teleszórták földdel, és eltömték. 16 Majd ezt mondta Abímelek
Izsáknak: Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá
lettél nálunk. 17 Elment azért onnan Izsák, Gerár völgyében vonta fel sátrait, és ott lakott. 18 Majd ismét kiásta Izsák a kutakat,
amelyeket atyjának, Ábrahámnak idejében ástak, és
amelyeket Ábrahám holta után betömtek a filiszteusok. Azokkal a nevekkel
nevezte azokat, amelyeket atyja adott nekik.
19 Izsák szolgái pedig ástak egyszer a völgyben, és ott élő víz
forrására akadtak. 20 A gerári
pásztorok pedig vitatkoztak Izsák pásztoraival: Mienk a víz! Ezért nevezte azt
a kutat Észeknek, mivelhogy civakodtak érte. 21 Más kutat is ástak, és azon is
vitatkoztak, azért azt Szitnának nevezte el. 22 Majd továbbvonult
onnan, és egy újabb kutat ásott, amely miatt nem vesztek össze. Ezért azt Rehóbótnak nevezte, és azt mondta: Immár tágas helyet
szerzett nekünk az Úr, és
szaporodhatunk e földön. 23 Onnan
pedig fölment Beérsebába. 24 Azon
az éjszakán megjelent neki az Úr,
és ezt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, atyádnak Istene. Ne
félj, mert veled vagyok, és megáldalak, és megsokasítom utódaidat Ábrahámért, az én szolgámért. 25 Oltárt épített azért ott, segítségül hívta az Úr nevét, és fölvonta ott a sátrát. Izsák szolgái pedig kutat
ástak ott.
26Abímelek pedig
elment hozzá Gerárból barátjával, Ahuzzattal és Pikóllal, a
hadvezérével. 27 Izsák ezt mondta nekik: Miért jöttetek
hozzám, hiszen gyűlöltök engem, és elűztetek magatok
közül? 28 Ők pedig azt felelték: Látván láttuk, hogy
az Úr van veled, és mondtuk:
legyen esküvés közöttünk, köztünk és teközötted, kössünk
veled szövetséget, 29 hogy nem illetsz minket semmi gonosszal,
amint mi sem bántottunk téged, és amint csak jót cselekedtünk veled, és
békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy. 30 Akkor
megvendégelte őket, és ettek és ittak. 31 Reggel,
mikor fölkeltek, megesküdtek egymásnak, majd elbocsátotta őket Izsák, és
elmentek tőle békességgel. 32 Ugyanaznap
eljöttek Izsák szolgái, és hírt hoztak neki a kút felől, melyet ástak, ezt
mondván: Vizet találtunk! 33 És
elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba
annak a városnak a neve mind e mai napig. 34 Mikor Ézsau negyvenesztendős volt, feleségül vette Juditot, a
hettita Beéri leányát és Boszmatot, a hettita Élón leányát. 35 És
ezek megkeserítették Izsák és Rebeka lelkét∆.
JákóbÉzsau képében elnyeri az atyai áldást,
majd Ézsau haragja elől Mezopotámiába
menekül
Amikor
Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott,
szólította nagyobbik fiát, Ézsaut,
és mondta neki: Fiam! Ő így felelt neki: Itt vagyok. 2 Izsák
pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját. 3 Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet,
tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat. 4 Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd
el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.
5 Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak
mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat
ejtsen és hozzon haza, 6 így
szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam,
hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak: 7 Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem
szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, mielőtt meghalok. 8 Most
azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked. 9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem
onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való
ételt csináljak, amint ő szereti. 10 Te
pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt
meghal. 11Jákób pedig ezt
felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau
szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok. 12 Netalán
megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor
átkot és nem áldást hozok magamra. 13 Erre
ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a
szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket! 14 Elment
tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt,
ahogy az atyja szerette. 15 Majd
fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak
a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a
kisebbik fiát. 16 A kecskegödölyék bőrével pedig beborította
kezeit és nyakának simaságát. 17 Az
elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.
18 Ő pedig bement atyjához, és megszólította:
Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam? 19Jákób azt felelte atyjának: Én
vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen
cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a
vadászzsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked. 20 Erre
azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam?
Ő ezt felelte: Mert az Úr, a te
Istened hozta elém. 21 Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak:
Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam,
hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem. 22 Odament tehát Jákób
Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt
mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei. 23 És nem
ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak,
az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt. 24 De
megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt:
Én vagyok. 25 Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd
egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő
evett, majd bort is vitt neki, és ivott. 26 Akkor
azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj
közelebb, fiam, és csókolj meg. 27 Odament
azért, és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván:
Lám,
az én fiam illata olyan, mint a mező illata,
amelyet
megáldott az Úr.
28 Adjon
azért Isten neked az ég harmatából,
a
föld kövérségéből gabonát és bort bőven.
29 Népek
szolgáljanak neked,
és
nemzetségek hajoljanak meg előtted.
Légy
úr testvéreiden,
és
hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai.
Átkozott,
aki téged átkoz,
és
áldott legyen, aki téged áld.
30 Amint elvégezte Izsák Jákób
megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák
színe elől, bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból. 31 Ő is készített ételt, atyja
elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia
vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked. 32 De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így
felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau. 33 Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült,
és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én
mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz? 34 Amint hallotta Ézsauatyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással
felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is,
atyám! 35 Ő pedig ezt mondta: Öcséd
jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat. 36Ézsau pedig így
szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben
csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el.
Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást? 37 Izsák így felelt Ézsaunak:
Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául
adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled,
fiam? 38Ézsau erre ezt
mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám?
Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt. 39 Így
felelt neki atyja, Izsák:
Íme,
a kövér földtől távol lesz lakásod,
és
nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.
40 Fegyveredből élsz,
és öcsédet szolgálod.
De eljön az az idő, hogy ellene támadsz,
és letöröd igáját nyakadról.
41 Meggyűlölte azért Ézsau
Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és
ezt mondta szívében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor
megölöm öcsémet, Jákóbot. 42 Mikor
pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunakbeszédeit, magához hívatta
kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau
azzal fenyeget, hogy megöl téged. 43 Most
azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz Háránba. 44 Maradj
nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik. 45 Míg
elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor
elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg
mindkettőtöktől egy napon?
46 Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka:
Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób
is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül
valót, minek nekem az élet?
Jákób a
mezopotámiai úton. Álmában égig érő létrát lát. Fölébredve fogadást tesz
Ekkor
Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! 2 Kelj fel, menj el Paddan-Arámba,
Betúélnak, a te anyád atyjának
házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak,
anyád bátyjának a leányai közül. 3 A
mindenható Isten[4] pedig áldjon meg, szaporítson
és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy. 4 És adja
neked az Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy örökség
szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet Isten adott Ábrahámnak.
5 Elbocsátotta azért Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél
fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau
anyjának bátyjához.
6 És látta Ézsau, hogy Izsák megáldotta
Jákóbot, és elbocsátotta Paddan-Arámba, hogy onnan
vegyen magának feleséget, és amikor áldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül. 7Jákób hallgatott atyja és anyja szavára, és el is ment Paddan-Arámba.
8 Amikor Ézsau
látta, hogy a kánaáni leányok nem tetszenek atyjának,
Izsáknak, 9 elment Izmaelhez, és a feleségei mellé még
Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Mahalatot, Nebájót húgát is elvette.
10Jákób pedig elindult Beérsebából,
és Hárán felé tartott. 11 Egy
olyan helyre ért, ahol lepihent, mivel a nap már lement. Fogott egyet az ott
levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: íme, egy létra volt a
földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és íme, Isten angyalai fel s
alá jártak azon. 13 És íme, az Úr állt rajta, és szólt: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak,
a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked
adom és a te utódaidnak. 14 És annyi utódod lesz,
mint a föld pora, nyugatra és keletre, északra és délre terjeszkedsz, és benned
és magzatodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. 15 Íme, én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged,
akárhova mész, és visszahozzalak e földre. Mert nem hagylak el, míg be nem
teljesítem, amit mondtam neked. 16Jákób pedig fölébredve álmából ezt mondta: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 17 Megrémült azért, és így szólt: Mily
félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és az ég kapuja.
18 És fölkelt Jákób
reggel, vette azt a követ, melyet a feje alá tett, oszlopul
állította, olajat öntött a tetejére, 19 és
Bételnek nevezte azt a helyet. Azelőtt pedig Lúz volt
annak a városnak a neve. 20 Ekkor
fogadást tett Jákób, és ezt mondta: Ha Isten velem
lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem
kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm,
21 és ha békességgel térek vissza atyám
házához: akkor az Úr lesz az én
Istenem. 22 És ez a kő, amelyet oszlopul
állítottam, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
JákóbHáránba érkezik, s ott tizennégy
esztendeig szolgálja Lábánt két leányáért. Lea fiakat
szül, Ráhel magtalan
Jákób
azután útra kelt, és elment a keleten lakók földjére. 2 Látta,
hogy íme, egy kút van a mezőn, és körülötte három juhnyáj hever. Abból a kútból
szokták itatni a nyájakat, de a kút száján egy nagy kő volt. 3 Mikor pedig ott minden nyáj összeverődik,
elgördítik a követ a kút szájáról a pásztorok, és megitatják a juhokat, majd
ismét a helyére teszik a követ, a kút szájára. 4Jákób megkérdezte őket: Honnan valók vagytok, testvéreim?
Ők azt felelték: Háránból. 5 Erre
azt kérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát?
Ők így feleltek: Ismerjük. 6 Azután
megkérdezte: Egészségben van-e? Azok ráfeleltek: Egészségben, és leánya, Ráhel,
íme, éppen itt jön a juhokkal. 7 Erre
így szólt Jákób: Íme, még nagyon fenn van a nap,
nincs ideje, hogy betereljék a jószágot, itassátok meg a juhokat, és menjetek,
legeltessetek! 8 Azok pedig így feleltek: Nem tehetjük, míg
minden nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy
megitathassunk.
9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az atyja juhaival, melyeket ő legeltetett. 10 Amint meglátta Jákób
Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak leányát és Lábánnak, anyja bátyjának juhait,
odalépett, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja
bátyjának, Lábánnak juhait. 11 Majd
megcsókolta Ráhelt, és nagy fennszóval sírt. 12 Majd
elbeszélte JákóbRáhelnak,
hogy ő a leány atyjának rokona, és Rebekának fia. A
leány pedig elfutott, és elmondta az atyjának.
13 Mikor Lábán Jákóbnak, a húga fiának hírét
vette, eléfutott, megölelte és megcsókolta, bevitte a
házába, és Jákób mindent elbeszélt Lábánnak. 14 Azt mondta neki Lábán: Bizony, én csontom
és húsom vagy te! És nála lakott egy hónapig.
15 Azután azt mondta Lábán Jákóbnak:
Hát ingyen szolgálj-e engem, mert rokonom vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a
béred! 16 Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Ráhel. 17 Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel
szép termetű és szép tekintetű volt. 18 Megszerette
azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: Szolgállak téged
hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért. 19 Erre
azt mondta Lábán: Jobb neked adnom őt, mintha másnak adnám, maradj hát nálam! 20Jákób tehát hét
esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette
őt.
21 És így szólt Jákób Lábánnak: Add hozzám a
feleségemet, mert az időm letelt, hadd menjek be hozzá. 22 Erre
összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett. 23 Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá. 24 Lábán
a szolgálóleányát, Zilpátszolgálóul
adta leányának, Leának. 25 És
reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt
mondta azért Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged?
Miért csaptál be? 26 Lábán pedig azt felelte: Nem szokás
nálunk, hogy a kisebbik leányt adják oda a nagyobbik
előtt. 27 Töltsd el ennek a hetét, azután őt is
neked adjuk, ha szolgálsz nálam még hét esztendeig. 28Jákób tehát akképpen cselekedett, eltöltötte azt a hetet,
Lábán pedig neki adta leányát, Ráhelt feleségül. 29 És
Lábán leányának, Ráhelnek adta a maga szolgálólányát, Bilhát,
hogy szolgálja őt. 30 És bement Jákób
Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és még hét esztendeig
szolgált Lábánnál.
31 Az Úr pedig látta Lea
megvetett voltát, és megnyitotta méhét. Ráhel ellenben meddő volt. 32 Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült,
és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: Meglátta az Úr a nyomorúságomat. Most már szeretni
fog engem a férjem. 33 Azután ismét várandós lett, és fiút szült,
és ezt mondta: Mivelhogy meghallotta az Úr
megvetett voltomat, azért adta nekem ezt a fiút is. És Simeonnak nevezte el. 34 És megint várandós lett, fiút szült, és
így szólt: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem
neki. Azért Lévinek nevezte el. 35 És
ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. S a fiút Júdának nevezte, és
többet nem szült.
Jákób többi gyermeke. Ráhel és Lea
Amikor látta Ráhel, hogy nem szül Jákóbnak,
irigykedni kezdett nővérére, és azt mondta Jákóbnak:
Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok! 2Fölgerjedt azért Jákób haragja
Ráhel ellen, és így szólt: Vajon Isten vagyok-e, aki megtagadta tőled, hogy
méhednek gyümölcse legyen? 3 Mire ő
azt felelte: Íme, itt van a szolgálóm, Bilha, menj be
hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is felépüljek őáltala. 4 Nekiadta tehát szolgálóját, Bilhát feleségül, és bement hozzá Jákób,
5 és várandós lett Bilha,
és fiút szült Jákóbnak. 6 Akkor
ezt mondta Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, fiút
adott nekem. Ezért nevezte Dánnak. 7 Ismét
fogant méhében, és szült Bilha, Ráhel szolgálója egy
másik fiút is Jákóbnak. 8 És
ekkor ezt mondta Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam nővéremmel, és győztem.
Azért nevezte fiát Naftálinak.
9 Látva pedig Lea, hogy megszűnt szülni, vette
a szolgálóját, Zilpát, és Jákóbnak
adta feleségül. 10 És Zilpa, Lea
szolgálója fiút szült Jákóbnak. 11 És így szólt Lea: Szerencsés vagyok! És Gádnak nevezte. 12 Lea
szolgálója, Zilpa másik fiút is szült Jákóbnak. 13 Ekkor
ezt mondta Lea: Ő az én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az
asszonyok. Ezért Ásérnak nevezte el őt.
14 És kiment Rúben búzaaratáskor, mandragórát
talált a mezőn, és elvitte az anyjának, Leának. Ráhel pedig azt mondta Leának:
Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából! 15 Lea
pedig ezt mondta neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem a férjemet, s a
fiam mandragóráját is elvennéd tőlem? Erre azt felelte Ráhel: Háljon hát veled Jákób az éjjel fiad mandragórájáért. 16 Mikor Jákób este
megjött a mezőről, elé ment Lea, és ezt mondta: Hozzám jöjj
be, mert megvettelek a fiam mandragórájáért! És nála hált azon az éjszakán. 17 És meghallgatta Isten Leát, mert fogant
méhében, és ötödször is fiút szült Jákóbnak. 18 Akkor
ezt mondta Lea: Megadta Isten a jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam.
Azért Issakárnak nevezte őt. 19 Majd
ismét fogant a méhében Lea, és hatodszor is fiút szült Jákóbnak.
20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott az
Isten engem jó ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem
neki. Ezért Zebulonnak nevezte őt. 21 Azután
leányt szült, és Dinának nevezte el. 22 Megemlékezett
pedig Isten Ráhelről: meghallgatta őt, és megnyitotta méhét. 23 Fogant a méhében, fiút szült, és azt
mondta: Elvette Isten a gyalázatomat. 24 Józsefnek nevezte, és azt mondta: Adjon
ehhez az Úr nekem másik fiút is!
25 Miután Ráhel megszülte Józsefet, így szólt Jákób
Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyemre, a hazámba! 26 Add ki nekem feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el,
mert tudod, hogyan szolgáltalak téged. 27 Lábán
ezt felelte neki: Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy
érted áldott meg engem az Úr. 28 És azt mondta: Szabj bért magadnak, és én
megadom! 29 Ő pedig így felelt: Tudod, hogyan
szolgáltalak, és hogy mivé vált nálam a jószágod. 30 Mert
ami kevesed volt előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged lábam nyomán. De mikor tehetek
már valamit a magam házáért is? 31 Ekkor
ezt kérdezte Lábán: Mit adjak neked? Jákób így
felelt: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrzöm,
ha nekem ezt a dolgot megteszed: 32 nyájaidat
ma mind végigjárom, minden pettyes és tarka bárányt
kiválogatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és
pettyest a kecskék közül, az legyen az én bérem. 33 És
amikor majd bérem ügyében eljössz, becsületességemről az felel, ami előtted lesz: ami nem pettyes vagy tarka a kecskék s nem
fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. 34 Azt
mondta Lábán: Ám legyen! Bárcsak beszéded szerint lenne. 35 Különválasztotta azért azon a napon a
pettyes és a tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mindet,
amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai keze
alá adta. 36 Majd háromnapi járóföldet vetett maga és Jákób közé. Jákób pedig Lábán
többi juhát legeltette.
37 És Jákób zöld
nyárfa-, mogyoró- és gesztenyevesszőket vett, és fehér csíkosra hántotta
azokat, hogy látható legyen a vesszők fehére. 38 A
vesszőket, amelyeket meghántott, felállította a csatornákba, az itatóvályúkba,
amelyekhez a juhok inni jártak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni
jönnek. 39 És a juhok a vesszők előtt fogantak, és
csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellettek. 40 Azután
különválasztotta Jákób ezeket a bárányokat, és Lábán
nyáját arccal szembefordította a csíkos lábú és
fekete bárányokkal. Így szerzett magának külön nyájakat, melyeket nem eresztett
Lábán juhai közé. 41 És amikor a nyáj java részének a párzási
ideje volt, akkor Jákób a vesszőket odarakta a
vályúkba a juhok elé, hogy a vesszőket látva foganjanak. 42 De mikor satnya volt a nyáj, nem rakta
oda, s ily módon Lábánéi lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé.
43 És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara
volt neki.
Jákób Lábán híre nélkül visszaindul Kánaánba. Lábán utánamegy:
megbékélnek, és szövetséget kötnek
És Jákób meghallotta Lábán
fiainak beszédét, akik ezt mondták: Amije volt atyánknak, mind elvette Jákób. Atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. 2 És látta Jákób
Lábán arcán, hogy íme, nem olyan őhozzá, mint azelőtt. 3 Az Úr pedig azt mondta Jákóbnak:
Térj vissza atyáid földjére, rokonságod
közé, és veled leszek.4 Üzent tehát Jákób,
és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájához, 5 és ezt mondta nekik: Látom atyátok arcán,
hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt. De az én atyám Istene velem volt. 6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint
szolgáltam atyátokat. 7 De
atyátok megcsalt engem, és tízszer is megváltoztatta béremet. Mindazáltal Isten
nem engedte, hogy nekem kárt okozhasson. 8 Mikor
azt mondta: a pettyesek legyenek a te béred, a juhok mind pettyeseket ellettek.
Ha azt mondta: a csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos
lábúakat ellettek. 9 Így vette el Isten atyátok jószágát, és
adta nekem. 10 Mert a juhok foganásának idejében a
szememet fölemeltem, és láttam álmomban, hogy íme, a juhokat hágó kosok csíkos
lábúak, pettyesek és tarkák. 11 Akkor
mondta nekem Isten angyala álomban: Jákób! És én feleltem: Ímhol vagyok! 12 És ő
ezt mondta: Emeld föl szemedet, és lásd meg,
hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyesek és
tarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled.13Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol
emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nekem. Most kelj fel, menj ki
e földről, és térj vissza szülőföldedre.14 Erre így felelt neki Ráhel és Lea: Vajon
van-e még nekünk valami részünk és örökségünk atyánk házában? 15 Hát nem úgy tartott minket, mint
idegeneket, midőn eladott, és értékünket is teljesen fölemésztette? 16 Mert mindez a gazdagság, melyet Isten vett
el atyánktól, a miénk és a mi fiainké. Most azért tedd, amit neked Isten
mondott.
17 Fölkelt tehát Jákób, és föltette gyermekeit
és feleségeit a tevékre, 18 és
elvitte minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett, minden jószágát,
melyet Paddan-Arámban szerzett, hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz Kánaán földjére. 19 Lábán
pedig elment a juhait megnyírni. Közben Ráhel ellopta a házibálványokat,
amelyek atyjánál voltak. 20Jákób pedig az arám Lábán szívét lopta meg, mivel nem adta
tudtára, hogy menni készül. 21 Elmenekült
tehát mindenestül, fölkelt, és átment a folyóvízen, és Gileád
hegye felé tartott.
22 Mikor harmadnapra megmondták Lábánnak, hogy Jákób elszökött, 23 maga
mellé vette rokonait, hétnapi járóföldig üldözte, és utolérte a Gileád hegyén. 24 Isten
pedig megjelent az arám Lábánnak éjjel álmában, és ezt mondta neki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj!25 Mikor
Lábán utolérte Jákóbot, s Jákób a hegyen állította
föl sátrát, Lábán is rokonaival együtt a Gileád
hegyén állította föl az övét. 26 És
mondta Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy
megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert fogolyként vitted el? 27 Miért futottál el titkon, és miért csaptál
be engem? Miért nem szóltál, elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és
hegedűszóval? 28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam
fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. 29 Volna
erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Istene tegnap éjszaka
megszólított engem: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! 30 Hogyha pedig immár el akartál menni,
mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az
isteneimet? 31Jákób pedig így
felelt Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy talán erővel elveszed
tőlem leányaidat. 32 Akinél
pedig megtalálod isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid
van nálam, és vidd el. Mert nem tudta Jákób, hogy
Ráhel lopta el azokat. 33 Bement
tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két
szolgáló sátrába, és nem találta meg. Akkor kiment Lea sátrából, és Ráhel
sátrába ment. 34 Ráhel pedig vette a házibálványokat, egy
teve nyergébe tette őket, és rájuk ült. Lábán pedig felforgatta az egész
sátrat, és nem találta meg azokat. 35 Akkor
azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, de nem
kelhetek fel előtted, mert az asszonyok baja van
rajtam. Kereste tehát, de nem találta a házibálványokat.
36Jákób pedig haragra gerjedt,
és perelt Lábánnal. Megszólalt Jákób, és ezt mondta
Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél? 37 Most, hogy felforgattad minden holmimat,
mit találtál a magad holmija közül? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid
előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között. 38 Immár
húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem
vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. 39 Amit a vad megszaggatott, nem
vittem hozzád, én fizettem meg azt. Tőlem követelted a nappal lopottat
ugyanúgy, mint az éjjel lopottat. 40 Úgy
voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg, és az álom távol
maradt a szememtől. 41 Immár húsz esztendeje,
hogy a házadnál vagyok. Tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és
hat esztendeig juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene és
Izsák félelme* nem lett volna velem, bizony most üresen bocsátanál el engem, de
Isten megtekintette nyomorúságomat és kezem munkáját, és megfeddett téged
tegnap éjjel.
43 Lábán így felelt Jákóbnak: A leányok az én
leányaim, és a fiúk az én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz, mind
az enyém, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak vagy az ő magzataiknak, akiket szültek? 44 Most
tehát jöjj, kössünk
szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul
köztem és közted. 45 És
egy követ vett Jákób, és felemelte azt emlékoszlopul. 46 És
azt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Szedjetek
köveket! És köveket gyűjtöttek, és rakást csináltak, és ettek ott a rakáson. 47 Lábán Jegar-Száhadútának
nevezte azt, Jákób pedig Gal-Édnek
nevezte. 48 És ezt mondta Lábán: E rakás bizonyság ma
köztem és közted, azért nevezték Gal-Édnek.
49 És Micpának is,
mivelhogy mondta: Az Úr legyen őr
köztem és közted, amikor egymástól elválunk. 50 Ha leányaimat nyomorgatni fogod, és ha
leányaimon kívül több feleséget is veszel, senki sincs ugyan velünk, de
meglásd: Isten a bizonyság köztem és közted. 51 És mondta Lábán Jákóbnak:
Íme, e rakás kő, és íme, ez az emlékoszlop, amelyet raktam köztem és közted; 52 bizonyság
legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy én sem megyek el e
rakás kő mellett tehozzád, és te sem jössz át énhozzám gonosz szándékkal e
rakás kő és ezen emlékoszlop mellett. 53 Ábrahám
Istene, Náhór Istene és az ő atyjuk
Istene tegyen ítéletet közöttünk! És
megesküdött Jákób az ő atyjának,
Izsáknak félelmére.*54 Akkor Jákób
áldozatot ölt ott a hegyen, és vendégségbe hívta rokonait. Vendégeskedtek, és a
hegyen töltötték az éjszakát. 55 Reggel
pedig fölkelt Lábán, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket.
Azután elment Lábán, és visszatért a lakóhelyére.
Jákób fél Ézsautól. Tusakodik az ismeretlen
férfiúval, aki végül megáldja
Jákób
továbbment az útján, és szembejöttek vele Isten angyalai. 2 Azt mondta Jákób,
amikor meglátta őket: Isten tábora ez. Ezért Mahanaimnak
nevezte azt a helyet. 3 Azután Jákób követeket küldött maga előtt bátyjához, ÉzsauhozSzéír földjére, Edóm mezejére. 4 Ezt
parancsolta nekik: Ezt mondjátok az én uramnak, Ézsaunak:
„Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál
tartózkodtam és időztem mostanáig. 5 Vannak
ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul
követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak a szemedben.” 6 És visszatértek Jákóbhoz
a követek, és ezt mondták: Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz,
és már jön is eléd, és négyszáz férfi van vele. 7 Igen megijedt Jákób,
és félelmében a népet, amely vele volt, és a juhokat, állatokat és tevéket két
seregre osztotta. 8 És azt mondta: Ha eljön Ézsau
az egyik seregre, és levágja, a hátramaradt sereg
megszabadul. 9 És ezt mondta Jákób:
Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram! Aki azt mondtad nekem: Térj
vissza hazádba, rokonságod közé, s jót teszek veled. 10 Kisebb
vagyok minden jótéteményednél és minden hűségednél, amelyeket szolgáddal
cselekedtél, mert csak a botommal mentem át ezen a Jordánon, most pedig két
sereggé lettem. 11 Szabadíts meg, kérlek, a bátyám kezéből, Ézsau kezéből! Félek tőle, hogy rajtam üt, és levág engem,
az anyákat a fiakkal együtt. 12 Te
pedig azt mondottad: Bizony jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint
a tenger homokja, mely meg nem számlálható annak sokasága miatt.
13 Ott hált azon az éjszakán, és ajándékot
választott Ézsaunak, az ő bátyjának abból, ami a
kezénél volt: 14 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot
és húsz kost, 15 harminc szoptatós tevét a csikóikkal, negyven tehenet,
tíz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót. 16 És
szolgái kezébe adta, minden nyájat külön-külön, és mondta szolgáinak: Menjetek
el előttem, és hagyjatok távolságot nyáj és nyáj között. 17 Az elsőnek a következőket parancsolta: Ha
a bátyám, Ézsau találkozik veled, és megkérdezi
tőled, hogy kinek az embere vagy, hová mész, és kiéi ezek előtted,
18 akkor azt mondjad: szolgádé, Jákóbé. Ajándék ez, amelyet az én uramnak, Ézsaunak küld, és íme, ő maga is jön utánunk. 19 Ugyanazt parancsolta a másodiknak, a
harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így szóljatok Ézsaunak, amikor találkoztok vele. 20 Ezt is
mondjátok: Íme, Jákób, a te szolgád utánunk jön. Mert
így gondolkodott: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és ha
azután kerülök szembe vele, talán kedves lesz előtte a személyem. 21 Elöl ment tehát az ajándék. Ő pedig azon
az éjjelen a seregnél hált.
22 Majd fölkelt még azon az éjszakán, vette két feleségét, két
szolgálóját, tizenegy gyermekét, és átment a Jabbók
révén. 23 Vette hát és átköltöztette őket a vízen,
azután átköltöztette mindenét, amije csak volt. 24Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott vele egy férfiú,
egész a hajnal feljöveteléig. 25 Aki,
mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megérintette a csípője forgócsontját,
és Jákób csípőjének a forgócsontja kiment a helyéből
a vele való tusakodás közben. 26 És
mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal.Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak
el, míg meg nem áldasz engem. 27 Ekkor
azt mondta neki: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 28 Erre
azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel,
és győztél.29 És
kérte Jákób: Mondd meg, kérlek, a nevedet! Ő pedig
ezt felelte: Ugyan miért kérded a nevemet? És ott megáldotta őt. 30Jákób pedig azt a helyet Penúélnak
nevezte, ezt mondván: Láttam Istent színről színre, és megszabadult a lelkem. 31 És a nap már fölkelt, amint elment Penúél mellett, ő pedig sántított a csípőjére. 32 Ezért nem eszik Izráel fiai az állatok
forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivel ő
megérintette Jákób csípőjének forgócsontját és inahúsát.
Jákób kibékül Ézsauval
Jákób
pedig fölemelte a szemét, és látta, hogy íme, Ézsau
jön, és négyszáz férfi van vele. Szétosztotta azért a gyermekeket Lea mellé,
Ráhel mellé és két szolgálója mellé. 2 És
előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, majd
Leát és gyermekeit, végül Ráhelt és leghátul Józsefet. 3 Ő
maga pedig előttük ment, és hétszer hajolt meg a
földig, amíg a bátyjához jutott. 4Ézsau pedig eléje futott, és megölelte őt, nyakába borult,
megcsókolta, és sírtak. 5 És
fölemelte szemét Ézsau, és látta az asszonyokat és a
gyermekeket, és ezt mondta: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig azt mondta: A
gyermekek, akikkel Isten megajándékozta szolgádat. 6 És
közeledtek a szolgálók, ők és gyermekeik, és meghajoltak. 7 Odaérkezett Lea is gyermekeivel, és ők is
meghajoltak. Utoljára érkezett József és Ráhel, és ők is meghajtották magukat. 8 És ezt mondta Ézsau:
Mire való ez az egész sereg, melyet előtted találtam?
Erre ő így felelt: Hogy kedvet találjak az én uram szemében. 9 Erre azt mondta Ézsau:
Van nekem elég, jó öcsém, legyen a tied, ami a tied. 10Jákób pedig így
felelt: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam a szemedben, fogadd el
ajándékomat a kezemből. Mert a te arcodra úgy nézek, mintha Isten arcát látnám,
és te kegyesen fogadtál engem. 11 Vedd
el, kérlek, az ajándékomat, melyet hoztam neked, mert Isten kegyelmesen
cselekedett velem, és van mindenem. És unszolta őt, mire Ézsau
elfogadta. 12 És ezt mondta: Induljunk, menjünk el, és
én előtted megyek. 13 Felelt
neki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek
gyengék, és hogy szoptatós juhok és állatok vannak velem, amelyeket
ha csak egy napig is zaklatnak, a nyájak mind elhullnak. 14 Menjen el azért az én uram az ő szolgája
előtt, én is elballagok lassan, az előttem járó jószág lépése szerint és a
gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széírbe.
15 Erre azt felelte Ézsau:
Hadd rendeljek melléd néhányat a velem levő emberek közül! Mire ő ezt mondta:
Minek az? Csak hogy kedvet találjak uram szemében. 16 Visszatért
tehát Ézsau még aznap a maga útján Széír felé. 17Jákób pedig Szukkótba ment, és
házat épített magának, barmainak pedig hajlékokat csinált. Ezért nevezte a
helyet Szukkótnak. 18 Azután
JákóbPaddan-Arámból jövet
minden baj nélkül Sikem városába ért, amely Kánaán
földjén van, és letelepedett a város előtt. 19 És
megvette Hamórnak, Sikematyjának fiaitól száz pénzen a mezőnek azt a részét, ahol a
sátrát felvonta. 20 Majd oltárt állított fel ott, és így
nevezte: Isten, Izráel Istene.
Sikem megszeplősíti Dinát. Dina testvérei ezért bosszút állnak
Kiment pedig Dina, Leának leánya, akit Jákóbnak szült, hogy meglátogassa annak a földnek leányait.
2 És meglátta őt Sikem,
a hivviHamórnak, az ország
fejedelmének fia, és elragadta őt, és vele hált, és erőszakot tett rajta. 3 És teljes szívéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, és megszerette a leányt, és szívhez
szólóan beszélt vele. 4 Szólt
pedig Sikem az atyjának, Hamórnak: Vedd nekem feleségül ezt a leányt! 5 És meghallotta Jákób,
hogy megszeplősítette a lányát, Dinát. Fiai pedig a mezőn voltak a jószággal,
azért veszteg maradt Jákób, míg azok megjöttek. 6 És kiment Hamór, SikematyjaJákóbhoz,
hogy beszéljen vele.
7Jákób fiai pedig
megjöttek a mezőről, és amikor meghallották a dolgot, elkeseredtek, és nagy
haragra lobbantak azért, hogy csúfságot tett Izráelben azzal, hogy Jákób leányával hált, aminek nem lett volna szabad
megtörténnie. 8 És így szólt nekik Hamór:
Fiam, Sikem teljes szívéből szereti a leányotokat,
kérlek, adjátok hozzá feleségül, 9 és
kerüljetek velünk sógorságba: a ti leányaitokat adjátok nekünk, és a mi
leányainkat vegyétek magatoknak. 10 Lakjatok
velünk, a föld előttetek van. Lakjátok, és
kereskedjetek rajta, szerezzetek birtokot benne. 11Sikem is mondta Dina atyjának és
az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és
bármit mondotok nekem, megadom! 12 Akármilyen
nagy jegyadományt és ajándékot kívántok, megadom, ahogy kéritek, csak adjátok
nekem a leányt feleségül!
13Jákób fiai pedig álnokul
feleltek Sikemnek és Hamórnak,
az atyjának. Azért szóltak így, mivel
megszeplősítette Dinát, az ő húgukat. 14 Azt
mondták nekik: Nem tehetjük, hogy húgunkat körülmetéletlen
férfiúnak adjuk, mert ez nekünk gyalázat volna. 15 Csak
úgy egyezünk meg veletek, ha hasonlókká lesztek hozzánk: ha minden férfi körülmetélkedik közületek. 16 Így a
mi leányainkat nektek adjuk, a ti leányaitokat pedig elvesszük, veletek lakunk,
és egy néppé leszünk. 17 Ha
pedig nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek,
vesszük a leányunkat, és elmegyünk. 18 És
tetszett azoknak beszéde Hamórnak és Sikemnek, Hamór fiának. 19 Nem is halasztotta az ifjú a dolog
véghezvitelét, mert igen szerette Jákób leányát. Neki
pedig atyja háza népe között mindenkinél nagyobb
becsülete volt.
20 Elment azért Hamór
és fia, Sikem a városuk kapujába, és így szóltak
városuk férfiaihoz: 21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd
lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert íme, e föld elég tágas nekik.
Leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nekik
feleségül. 22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy
velünk lakjanak, és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik közöttünk, ahogy ők is körül vannak metélve.
23 Nyájaik, jószáguk és minden barmuk nem a
mieink lesznek-e? Csak egyezzünk meg velük, akkor velünk laknak. 24 És engedett Hamórnak
és Sikemnek, a fiának mindenki, aki a városa kapuján
kijárt, és körülmetélkedett minden férfi, aki az ő
városa kapuján kijárt.
25 És harmadnapon, amikor ők a seb fájdalmában voltak, Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai fegyvert
ragadtak, és elszántan a városra törtek, és minden férfit megöltek. 26Hamórt és fiát, Sikemet fegyver élére hányták, és elvitték Dinát Sikem házából, és elmentek. 27Jákób fiai átgázoltak a megölteken, és feldúlták a várost,
mivel megszeplősítették húgukat. 28 Elvitték
a juhaikat, barmaikat, szamaraikat és azt, ami a városban és a mezőn volt. 29 És minden vagyonukat, minden gyermeküket
és feleségeiket foglyul ejtették, és elraboltak mindent, ami a házakban volt. 30 Ekkor így szólt Jákób
Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld
lakói előtt, a kánaániak és a perizziek előtt. Én
csak kevesedmagammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és
elvesztenek engem, egész házam népével együtt. 31 Azok
pedig ezt felelték neki: Hát úgy kellett-e bánni a húgunkkal, mint tisztátalan
személlyel?
Jákób Bételbe költözik. Isten Jákóbot megáldja. Ráhel halála. Rúben megszeplősíti Bilhát. Izsák
halála
Isten
ezt mondta Jákóbnak: Kelj fel, eredj föl Bételbe, és ott telepedj le! Csinálj ott oltárt
Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, Ézsau elől futottál.2 Ekkor azt mondta Jákób
a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Vessétek el az idegen
isteneket, akik nálatok vannak, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok másik
ruhát. 3 Azután keljünk fel, és menjünk föl Bételbe,
hogy oltárt készítsek ott Istennek, aki meghallgatott engem nyomorúságom
napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. 4 Átadták
azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind és
füleikből a függőket. Jákób pedig elásta azokat a Sikemnél álló tölgyfa alatt. 5 És
elindultak, de Isten rettentése volt a körülöttük való városokon, ezért nem
üldözték Jákób fiait.
6 Eljutott azért Jákób
és a vele levő egész sokaság Lúzba, azaz Bételbe,
amely Kánaán földjén van. 7 Ott
oltárt épített, és Él-Bételnek nevezte a helyet, mert ott jelent meg neki
Isten, amikor a bátyja elől futott. 8 És
meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett, egy tölgyfa alatt,
amelyet a „sírás cserfájának” neveztek el.
9 Isten pedig ismét megjelent Jákóbnak, miután Paddan-Arámból
visszajött, és megáldotta őt. 10 Ezt
mondta neki: A te neved Jákób, de ne nevezzenek többé Jákóbnak, hanem Izráel legyen a neved. És
Izráelnek nevezte.11 És ezt
mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten[5], növekedjél és
sokasodjál! Nép és népek sokasága legyen tőled, és királyok származzanak
ágyékodból.12És a földet, amelyet Ábrahámnak és
Izsáknak adtam, neked adom, utánad pedig a te magodnak.13 És
fölment tőle Isten azon a helyen, ahol szólt vele. 14Jákób pedig emlékoszlopot, egy kőoszlopot állított azon a
helyen, ahol szólt vele, és italáldozattal áldozott azon, és olajat öntött rá. 15Jákób tehát
Bételnek nevezte azt a helyet, ahol Isten szólt vele.
16 És elindultak Bételből, s mikor már csak egy rövid útra voltak Efrátától, hogy odaérjenek, Ráhel szült, és nehéz volt a
szülése. 17 Vajúdása közben azt mondta neki a bába: Ne
félj, mert most is fiad lesz! 18 És
mikor már majd elszállt belőle a lélek, mert
haldoklott, Benóninak nevezte el a gyermeket, atyja pedig Benjáminnak nevezte őt. 19 És
meghalt Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz a
Betlehembe vivő úton. 20 És
emlékoszlopot állított Jákób a sírja fölé. Ráhel
sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. 21 Azután
továbbköltözött Izráel, és az Éder tornyán túl állította föl sátrát.
22 Amikor már Izráel azon a földön lakott, a
fia, Rúben elment, és Bilhával,
atyjának ágyasával hált, s ezt meghallotta Izráel. Jákób fiai pedig tizenketten voltak. 23 Lea fiai: JákóbelsőszülötteRúben, azután
Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon. 24 Ráhel fiai: József és Benjámin. 25 Ráhel szolgálójának, Bilhának
fiai: Dán és Naftáli. 26 Lea
szolgálójának, Zilpának fiai: Gád
és Ásér. Ezek Jákób fiai,
akik Paddan-Arámban születtek neki.
27 És eljutott Jákób
Izsákhoz, az atyjáhozMamréba,
Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba,
ahol Ábrahám és Izsák élt. 28 Izsák
életkora száznyolcvan esztendő volt. 29 Akkor
elhunyt Izsák, meghalt, és elődeihez temették, idős
korában, betelve az élettel. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
Ézsau nemzetsége. Edóm régi királyai
Ez
Ézsaunak, azaz Edómnak a
nemzetsége. 2Ézsau a Kánaán
leányai közül vette feleségeit: Ádát, a hettita Élón leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki a hivviCibón leánya volt. 3 És Boszmatot, Izmael leányát, Nebájót
húgát. 4Ádá szülte ÉzsaunakElífázt, és Boszmat szülte Reúélt. 5Oholíbámá pedig Jeúst, Jalámot és Kórahot szülte. Ezek Ézsau fiai,
akik Kánaán földjén születtek. 6 És
vette Ézsau a feleségeit, fiait és leányait és minden
házabeli lelket, minden juhát, állatát és minden jószágát,
amelyet Kánaán földjén szerzett, és elment más országba testvére, Jákób színe elől. 7 Mert
több volt a jószáguk, semhogy együtt lakhattak volna, és a föld, amelyen
tartózkodtak, nem bírta eltartani őket nyájaik miatt. 8 Letelepedett
tehát Ézsau a Széír hegyén.
Ézsaut pedig Edómnak is
nevezik.
9 Ez Ézsaunak, Edómatyjának nemzetsége a Széír hegyén. 10 Ezek Ézsau fiainak nevei: Elífáz, Ádának, Ézsau feleségének fia. Reúél, Boszmatnak, Ézsau feleségének fia. 11Elífáz fia Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz volt. 12Timna pedig Elífáznak, Ézsau fiának ágyasa volt, aki Elífáznak
szülte Amálékot. Ezek Ádának,
Ézsau feleségének fiai. 13Reúél fiai pedig: Nahat, Zerah, Sammá, Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak, Ézsau feleségének a
fiai. 14Oholíbámának
pedig, Ézsau feleségének, Aná
leányának, aki Cibón leánya volt, ezek voltak a fiai,
akiket Ézsaunak szült: Jeús,
Jalám és Kórah.
15 Ezek Ézsau fiainak
nemzetségfői: Elífáznak, Ézsau
elsőszülöttjének fiai: Témán nemzetségfő, Ómár
nemzetségfő, Cefó nemzetségfő, Kenaz
nemzetségfő. 16Kórah
nemzetségfő, Gatám nemzetségfő, Amálék nemzetségfő.
Ezek Elífáztól való nemzetségfők Edóm
országában. Ezek Ádá fiai. 17Reúélnak pedig, Ézsau fiának ezek
a fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah
nemzetségfő, Sammá nemzetségfő, Mizzá nemzetségfő.
Ezek Reúéltól való nemzetségfők Edóm
országában. Ők Boszmatnak, Ézsau
feleségének a fiai. 18 Ezek pedig Oholíbámának,
Ézsau feleségének fiai: Jeús
nemzetségfő, Jalám nemzetségfő, Kórah
nemzetségfő. Ők Oholíbámától, Aná
leányától, Ézsau feleségétől való nemzetségfők. 19 Ők voltak Ézsaunak,
azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői. Ez Edóm.
20 A hóriSzéír
fiai, akik azon a földön laktak: Lótán, Sóbál, Cibón, Aná.
21Disón, Écer, Disán: ezek tehát a hóri nemzetségfők, Széír fiai Edóm országában. 22Lótán fia pedig: Hóri és Hémám, Lótán húga pedig Timna. 23Sóbál fiai ezek: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó, Ónám. 24Cibón fiai pedig
ezek: Ajjá és Aná, az az Aná, aki meleg forrásokat talált a pusztában,*
amikor apjának, Cibónnak szamarait legeltette. 25Aná fiai ezek: Disón és Oholíbámá, Aná leánya. 26Disón fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán, Kerán. 27Écer fiai ezek: Bilhán, Zaaván, Akán. 28Disán fiai ezek: Úc és Arán. 29 A hóriak közül
való nemzetségfők pedig ezek: Lótán nemzetségfő, Sóbál nemzetségfő, Cibón nemzetségfő,
Aná nemzetségfő. 30Disón nemzetségfő, Écer
nemzetségfő, Disán nemzetségfő. Ezek a hóriak közül való nemzetségfők nemzetségenként,
Széír tartományában.
31 Ezek pedig a királyok, akik Edóm földjén
uralkodtak, mielőtt Izráel fiai között király uralkodott volna. 32 Király volt EdómbanBela, Beór fia, és a
városának Dinhábá volt a neve. 33 Majd meghalt Bela,
és Jóbáb, Zerah fia
uralkodott utána, aki Bocrából való volt. 34 És meghalt Jóbáb,
és a Témán földjéről való Husám uralkodott utána. 35 És meghalt Husám,
és Hadad uralkodott utána, Bedad fia, aki megverte a midjániakatMóáb mezején. A
városának a neve Avít volt. 36 És
meghalt Hadad, és a Maszrékából való Szamlá uralkodott utána. 37 És
meghalt Szamlá, és Saul uralkodott utána, a folyóvíz
mellett lévő Rehóbótból. 38 És
meghalt Saul, és Baal-Hánán, Akbór
fia uralkodott utána. 39 És
meghalt Baal-Hánán, Akbór
fia, és Hadar uralkodott utána. A városának a neve Páú,
a feleségének neve pedig Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a
leánya volt.
40 Ezek pedig az Ézsau
nemzetségéből való nemzetségfők nevei, családjuk, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő, Alvá
nemzetségfő, Jetét nemzetségfő. 41Oholíbáma
nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pinón
nemzetségfő. 42Kenaz
nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő. 43Magdíél
nemzetségfő, Írám nemzetségfő. Ezek Edóm nemzetségfői lakóhelyük szerint, örökségük földjén. Ézsau volt az edómiakősatyja.
Józsefet eladják bátyjai, s Potifárhoz
kerül Egyiptomba
Jákób pedig atyja vándorlásának
földjén, Kánaán földjén lakott. 2 Ez Jákób nemzetségének a története: József tizenhét esztendős
korában bátyjaival együtt juhokat őrzött, bojtár volt Bilhának
és Zilpának, atyja
feleségeinek fiai mellett. És József rossz híreket vitt felőlük atyjuknak. 3 Izráel pedig
minden fiánál jobban szerette Józsefet, mivel öregkorában született, és cifra
ruhát csináltatott neki. 4 Mikor
bátyjai látták, hogy atyjuk minden testvére közül őt
szereti legjobban, meggyűlölték, és egy jó szavuk sem volt hozzá.
5 És álmot álmodott József, és elbeszélte
bátyjainak. Erre azok még inkább gyűlölték őt. 6 Mert
ezt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, azt az álmot, amelyet álmodtam! 7 Íme, kévéket kötöttünk a mezőn, és íme, az
én kévém fölkelt és fölállt. A ti kévéitek pedig körülállták,
és az én kévém előtt meghajoltak. 8 Erre
azt mondták neki bátyjai: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni
akarsz rajtunk? S még inkább gyűlölték őt az álmáért és e beszédéért. 9 Más álmot is álmodott, és azt is elbeszélte
a bátyjainak. Ezt mondta: Íme, megint álmot álmodtam: a nap és a hold és
tizenegy csillag meghajolt énelőttem. 10 És elbeszélte ezt atyjának
és bátyjainak, de atyja megdorgálta: Milyen álom az,
amelyet álmodtál? Vajon elmenjünk-e én és anyád és testvéreid, hogy földig hajoljunk
előtted? 11 Irigykedtek
azért reá a bátyjai. Atyja pedig elméjében tartotta
ezt a dolgot.
12 Mikor pedig a bátyjai elmentek Sikembe, hogy atyjuk juhait
őrizzék, 13 ezt mondta Izráel Józsefnek: A bátyáidSikemben legeltetnek. Gyere, elküldelek téged hozzájuk! Ő pedig felelt: Ímhol
vagyok. 14 És ezt mondta neki atyja:
Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak bátyáid és a
juhok, és hozz hírt nekem. Elküldte tehát őt Hebrón
völgyéből, és Sikembe ment. 15 Mikor
a mezőn bolyongott, rátalált egy ember, és megkérdezte őt: Mit keresel? 16 S ő elmondta: A bátyáimat
keresem, kérlek, mondd meg nekem: hol legeltetnek? 17 Azt
felelte az ember: Elmentek innen, mert hallottam, hogy beszélték: „Menjünk Dótánba.” Elment azért József a bátyjai után, és megtalálta
őket Dótánban. 18 Mikor
távolról meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek, hogy
megölik. 19 Így szóltak egymás között: Íme, itt jön az
álomlátó! 20 Most hát gyertek,
öljük meg őt, és vessük valamelyik kútba. Majd azt mondjuk, hogy fenevad ette
meg, és meglátjuk, mi lesz az álmaiból! 21 Meghallotta
ezt Rúben, és megmentette őt a kezükből. Ezt mondta:
Ne üssük agyon! 22 Majd ezt mondta nekik: Ne ontsatok vért,
vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá!
Azért mondta, hogy megszabadítsa őt a kezükből, és visszavihesse atyjához. 23 Amikor
József odaért a bátyjaihoz, letépték a felsőruháját, a cifra ruhát, amely
rajta volt. 24 Megragadták, és belevetették a kútba. A
kút pedig üres volt, nem volt benne víz.
25 Miután leültek kenyeret enni, és fölemelték a
szemüket, látták, hogy íme, egy izmáeli karaván jön Gileádból, és tevéik fűszerszámot, balzsamot és mirhát
visznek, hogy elvigyék Egyiptomba. 26 Ekkor
Júda azt mondta testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük a testvérünket, és
eltitkoljuk az ő vérét? 27 Gyertek,
adjuk el az izmáelieknek, és ne tegyük rá a kezünket,
mert testvérünk, vérünkből való ő! És hallgattak rá a testvérei. 28 Közben a midjáni
kereskedők arra mentek. Ekkor fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták az izmáelieknek húsz ezüstpénzért. Azok pedig elvitték
Egyiptomba.
29Rúben pedig
visszatért a kúthoz, és íme, József nem volt a kútban, mire megszaggatta
ruháit. 30 Visszatért testvéreihez, és azt mondta:
Nincsen meg a gyermek, én most merre menjek? 31 Akkor
vették József felsőruháját, leöltek egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a
vérbe. 32 És elküldték a cifra ruhát, és elvitték atyjukhoz, és ezt mondták: Ezt találtuk, fölismered-e, hogy
a fiad ruhája, vagy nem? 33 Ő
megismerte azt, és ezt mondta: A fiam felsőruhája ez, fenevad ette meg őt,
bizony széjjelszaggatta Józsefet. 34 És megszaggatta Jákób
a ruháit, zsákba öltözött, és sokáig gyászolta a fiát. 35 Fölkelt
valamennyi fia és leánya, hogy vigasztalják őt, de nem akart vigasztalódni,
hanem azt mondta: Sírva megyek fiamhoz a sírba. Így siratta őt az atyja. 36 A midjániak pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak,
a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.
Júda, Jákób fia megházasodik, gyermekei
lesznek. Vétkezik Támárral, a menyével
Történt
abban az időben, hogy Júda elment a testvéreitől, és betért egy adullámi férfihoz, akinek Hírá
volt a neve. 2 És meglátta ott Júda egy Súa nevű kánaáni férfi leányát, elvette azt, és bement
hozzá. 3 És az fogant a méhében, és fiút szült, és
Érnek nevezte. 4 És ismét fogant méhében, s fiút szült, és Ónánnak nevezte. 5 Még
egyszer fiút szült, és Sélának nevezte. Amikor őt szülte, Júda Kezibben volt. 6 Júda
feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. A leány neve Támár
volt. 7 De Ér, Júda elsőszülött fia gonosz volt az Úr szeme előtt, ezért megölte őt az Úr. 8 Ekkor
azt mondta Júda Ónánnak: Eredj be a bátyád
feleségéhez, vedd feleségül, mint sógor, és támassz utódot a bátyádnak. 9Ónán pedig tudta,
hogy a magzat nem az övé lesz, azért, amikor a bátyja feleségéhez bement, a
földre vesztegette el a magot, hogy a bátyjának ne támasszon utódot. 10 Az Úr szeme előtt gonoszság volt, amit
cselekedett, azért őt is megölte. 11 Ekkor
azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen
addig atyád házában, amíg a fiam, Sélá felnövekedik.
Mert így gondolkodott: Netán ez is meghal, mint a bátyjai. Elment azért Támár, és atyja házában maradt.
12 Sok idő múlva meghalt Súa
leánya, Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódott, és barátjával, az adullámiHírával elment a juhai
nyíróihoz, Timnába. 13 Hírül
adták pedig Támárnak: Íme, apósod Timnába
megy a juhait megnyíratni. 14 Levetette
azért magáról az özvegyi ruháját, elfátyolozta és beburkolta magát, és leült Énaim kapujába, amely a Timnába
vezető úton van. Mert látta, hogy felnövekedett Sélá,
és mégsem adták őt hozzá feleségül. 15 Meglátta
pedig őt Júda, és paráznának tartotta, mert befedezte az arcát. 16 Hozzá csatlakozott az úton, és ezt mondta:
Engedd meg, kérlek, hogy bemenjek hozzád. Mert nem tudta, hogy a menye az. Ő
pedig ezt felelte: Mit adsz nekem, ha bejöhetsz hozzám? 17 Ő így
felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. Erre a nő azt kérdezte:
Adsz-e zálogot, amíg megküldöd? 18 Mire
Júda így szólt: Micsoda zálogot adjak neked? Ő ezt mondta: Gyűrűdet, gyűrűd
zsinórját és botodat, amely a kezedben van. Odaadta azért neki, és bement
hozzá, és teherbe ejtette. 19 Azután
fölkelt Támár, és elment, levetette magáról a
fátylat, és fölvette özvegyi ruháját.
20 Júda megküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszavegye a zálogot az
asszonytól, de nem találta őt. 21 Akkor
megkérdezte a helység férfiait: Hol van az a parázna nő, aki Énaim mellett az útfélen volt? Ők azt válaszolták: Nem volt
erre parázna nő. 22 Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta:
Nem találtam meg őt, a helység lakosai is azt mondták, hogy nem volt erre
parázna nő. 23 Erre azt mondta Júda: Tartsa meg magának a
zálogot, hogy csúffá ne legyünk. Íme, én megküldtem a kecskegidát, te pedig nem
találtad meg őt.
24 Mintegy három hónap múlva jelentették
Júdának: Támár, a menyed paráználkodott, és íme,
várandós is a paráznaság miatt. Erre ezt mondta Júda: Vigyétek ki őt, és
égettessék meg! 25 Már vitték kifelé, mikor üzenetet küldött
apósához: Attól a férfitól vagyok várandós, akiéi ezek a holmik. Ezt mondta:
Nézd meg jól, kérlek, kié ez a gyűrű, ez a zsinór és ez a pálca. 26 És megismerte Júda, és ezt mondta: Igazabb
ő nálam, mert bizony, nem adtam őt fiamhoz, Sélához. De nem hált vele többet
Júda. 27 Amikor elérkezett a szülésének az ideje,
íme, ikrek voltak méhében. 28 Szülés
közben az egyik kinyújtotta a kezét. A bába fogta, és vörös fonalat kötött rá,
s azt mondta: Ez jött ki először. 29 De
amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. És azt mondta a bába:
Hogyan törtél magadnak rést? Azért nevezte Pérecnek. 30 És utána kijött a testvére, akinek a vörös
fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.
Isten megáldja Potifárt Józsefért.
József nem enged a kísértésnek. Vádolják, tömlöcbe vetik, de Isten ott is vele
van
Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. 2 És az Úr
Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában
élt. 3 Látta ura, hogy az Úr vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi a kezében. 4 Ezért kedves volt ura előtt József, és
személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt,
kezére bízta. 5 Attól az időtől fogva, hogy házának és
mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért. Az Úr áldása volt mindenen, amije csak
volt a házban és a mezőn. 6 Ezért
mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre,
amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt.
7 Ezek után történt, hogy urának a felesége
szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem! 8 Ő
azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem
semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta. 9 Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit
sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy
követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen? 10 Bár az asszony mindennap ezt mondogatta
Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön. 11 Egy napon az történt, hogy bement a házba,
hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn
a házban. 12 Az asszony megragadta őt a ruhájánál
fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony
kezében, elfutott és kiment. 13 Amikor
látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott, 14 összehívta a háznépet, és így szólt
hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött
hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam. 15 Amint
hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és
elfutott. 16 Megtartotta azért az ő ruháját magánál,
amíg az ura hazajött. 17 Ekkor
ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál,
hogy szégyent hozzon rám. 18 És
mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott.
19 Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét,
hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt.
20 Fogta Józsefet az ő ura, és abba a
tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a
tömlöcben. 21 De az Úr
Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a
börtönparancsnok előtt. 22 És a
börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére
bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt. 23 És
semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak,
mert az Úr Józseffel volt, és
szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.
József a tömlöcben álmokat magyaráz
Ezután
történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az
egyiptomi király ellen. 2 Megharagudott
azért a fáraó a két főemberére, a főpohárnokra és a fősütőmesterre, 3 és fogságba vettette őket, a testőrök
főhadnagyának házában levő tömlöcbe, oda, ahol József fogva volt. 4 A testőrök főhadnagya pedig Józsefet
rendelte melléjük, és ő szolgált nekik. Jó ideje fogságban voltak már, 5 amikor az egyiptomi király pohárnoka és
sütőmestere, akik a tömlöcben voltak fogva, mindketten álmot láttak. Mindegyik
más álmot, ugyanazon az éjjelen, és mindegyik álomnak megvolt a maga jelentése.
6 Reggel bement hozzájuk József, és látta,
hogy igen bánkódnak. 7 Megkérdezte
a fáraó főembereit, akik ura házánál vele együtt fogva voltak: Miért olyan
komor ma az arcotok? 8 Azok
elmondták neki: Álmot láttunk, és nincs, aki megfejtse. Erre azt mondta nekik
József: A megfejtés nem Isten dolga-e? Kérlek, mondjátok el nekem!
9 Elmondta azért a főpohárnok az álmát Józsefnek. Ezt mondta neki:
Álmomban, íme, egy szőlőtő volt előttem. 10 A szőlőtőn három szál vessző volt, s alighogy bimbózott, már
virágzott, és fürtjei megérlelték a szemeket. 11 A
fáraó pohara pedig a kezemben volt. Vettem a szőlőszemeket, a fáraó poharába
facsartam, és a poharat a fáraó kezébe adtam. 12 József
ezt mondta neki: Ez a megfejtése: a három vesszőszál három nap. 13 Három nap múlva a fáraó felemel téged, és
visszahelyez hivatalodba, és kezébe adod a poharát, előbbi tiszted szerint,
amikor pohárnoka voltál. 14 Csakhogy
azután emlékezzél meg rólam, amikor jól lesz dolgod, és kérlek, cselekedjél
irgalmasságot velem. Emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts meg engem
e házból. 15 Mert galádul
raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy
tömlöcbe vessenek.
16 És látta a fősütőmester, hogy jól
magyarázott, és azt mondta Józsefnek: Álmodtam én is: íme, három kosár kalács
volt a fejemen. 17 A felső kosárban a fáraó mindenféle
süteménye volt, és a madarak ették azokat a kosárból, a fejemről. 18 József így felelt: Ennek ez a magyarázata:
a három kosár három nap. 19 Három
nap múlva fejedet véteti a fáraó, és fára akasztat fel téged, és a madarak eszik le rólad a húsodat.
20 Harmadnap a fáraó születésnapja volt, és vendégséget rendezett minden
szolgájának, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is visszahozta szolgái
közé. 21 És a főpohárnokot visszahelyezte pohárnokságába, és ő nyújtotta a poharat a fáraó kezébe. 22 A fősütőmestert pedig felakasztatta,
ahogy József megfejtette álmukat. 23 De a
főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, hanem elfelejtkezett róla.
József a fáraó álmát is megmagyarázza, és nagy méltóságra emelik
Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt az álmot
látta: íme, a folyó partján állt. 2 És íme,
a folyóból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a zsombékosban. 3 Utánuk másik hét tehén jött ki a folyóból,
rútak és soványak, és odaálltak az előbbi tehenek mellé a folyó partján. 4 És lenyelték a rút és sovány tehenek a hét
szép kövér tehenet. Ekkor a fáraó fölébredt. 5 Majd elaludt, és másodszor is álmot látott:
íme, hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép. 6 És íme, azok után hét vékony, keleti
széltől kiszáradt kalász növekedett. 7 És
lenyelték a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. Ekkor fölébredt a fáraó, és íme, álom volt. 8 Reggelre kelve nyugtalankodott a lelkében∆, ezért elküldött, és egybehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és
minden bölcsét, és elbeszélte nekik az álmát, de senki sem tudta megmagyarázni
neki.
9 Így szólt ekkor a főpohárnok a fáraónak:
Bűneimről emlékezem e napon. 10 Amikor
a fáraó megharagudott a szolgáira, és fogságba vettetett engem a testőrök
főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert, 11 álmot
láttunk egy éjjel, én is, ő is; mindegyikünk a maga álmának jelentése szerint
álmodott. 12 Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök
főhadnagyának szolgája. Elbeszéltük neki, és ő megfejtette nekünk az álmainkat,
mindegyikünknek a saját álma szerint. 13 És
ahogy megfejtette nekünk, úgy lett: engem visszahelyeztek hivatalomba, őt pedig
felakasztották.
14 Ekkor a fáraó elküldött, és hívatta Józsefet.
Sietve kihozták a tömlöcből, megborotválkozott, ruhát váltott, és a fáraóhoz
ment. 15 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmot
láttam, és nincs, aki megmagyarázza. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha
meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. 16 Erre
József így felelt neki: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van. 17 A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a
folyó partján álltam, 18 és
íme, a folyóból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a zsombékosban. 19 S íme, utánuk másik hét tehén jött ki,
nagyon soványak, rútak és hitványak. Egész Egyiptom
földjén nem láttam hozzájuk hasonló rútakat. 20 És
lenyelték a sovány és rút tehenek az előbbi hét kövér tehenet. 21 És bár a gyomrukban voltak, de nem
látszott, hogy ott volnának, mert a külsejük olyan rút
volt, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem. 22 Majd
azt láttam álmomban, hogy hét gabonafej növekedik egy száron, mind teljes és
szép. 23 És íme, hét összeaszott, keleti széltől
kiszáradt kalász növekedett utánuk, 24 és
lenyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam ezt az
írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem.
25 Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó
álma egy és ugyanaz. Amit cselekedni akar Isten, azt jelentette ki a fáraónak. 26 A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép
kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz. 27 A hét
sovány és a hét rút tehén pedig, amelyek utánuk jöttek ki, az is hét esztendő,
és a keleti széltől kiszáradt hét vékony kalász az éhség hét esztendeje. 28 Ez az,
amit mondtam a fáraónak: Isten megmutatta a fáraónak, amit cselekedni akar. 29 Íme, hét esztendő jön, amikor nagy bőség
lesz egész Egyiptomban. 30 Azok
után pedig az éhség hét esztendeje következik, amikor
minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhség emészti az országot. 31 Nyoma sem lesz az előbbi bőségnek e földön
az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz az. 32 Hogy
pedig a fáraó álma kétszer is megismétlődött, ez azt jelenti, hogy Istennél
elvégzett dolog ez, és siet véghez vinni. 33 Most
azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom
földjén gondviselővé. 34 Cselekedje
ezt a fáraó, és rendeljen felügyelőket az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben. 35 És takarítsák be a következő jó esztendők
minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, és tartsák meg, hogy
legyen élelem a városokban. 36 Legyen
élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére,
amelyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség
miatt.
37 Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden
szolgájának. 38 Így szólt a fáraó a szolgáihoz:
Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben Isten lelke∆ van? 39 Ezt mondta Józsefnek: Mivel Isten mindezt
neked jelentette ki, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. 40 Te légy az én házam gondviselője, és
minden népem a te szavadra hallgasson; csak a királyi szék tesz engem nálad
nagyobbá. 41 Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Íme,
én téged egész Egyiptom fejedelmévé teszlek. 42 És
lehúzta az ujjáról a gyűrűjét, és József ujjára húzta. Drága gyolcsruhába
öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. 43 Majd körülhordoztatta őt a második kocsiján, és ezt kiáltották
előtte: Térdet hajtsatok! Így tette őt fejedelemmé egész Egyiptom földjén. 44 És ezt mondta Józsefnek: Én vagyok a
fáraó. De nélküled senki sem mozdíthatja se kezét, se lábát egész Egyiptom
földjén. 45 És elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és feleségül adta neki Ászenatot, Pótiferának, Ón
papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.
46 József pedig harmincesztendős volt, amikor a
fáraó, vagyis az egyiptomi király előtt állt. Azután kiment József a fáraó
színe elől, és bejárta egész Egyiptomot. 47 A hét
bő esztendő alatt a föld tele marokkal ontotta a termést. 48 És József összegyűjtötte a hét esztendőnek
minden eleségét, amely Egyiptom földjén volt, és betakarította a városokba a
körülöttük levő határ élelmét. 49 És
felhalmozta József a gabonát, mint a tenger homokját, igen sokat, annyira, hogy
abbahagyták számlálását, mivel megszámlálhatatlanul sok volt.
50 Józsefnek az éhség esztendejének
beköszönte előtt két fia született, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón papjának leánya szült neki. 51 Az elsőszülöttet Manassénak
nevezte József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet
és atyámnak egész házát. 52 A
másodikat pedig Efraimnak nevezte, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten
a nyomorúságom földjén.
53 Aztán eltelt a bőség hét esztendeje
Egyiptom földjén, 54 és elkezdődött az éhség hét esztendeje, amint József megmondta. Éhínség lett minden
országban, de Egyiptom földjén mindenütt volt kenyér. 55 Végül
azonban éhezni kezdett egész Egyiptom földje is, mindenütt kenyérért kiáltott a
nép a fáraóhoz. Ekkor azt mondta a fáraó minden egyiptominak: Menjetek
Józsefhez, és amit mond nektek, azt tegyétek! 56 Mikor
az éhség az egész földre kiterjedt, megnyitotta József az összes magtárt, és
árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Mert növekedett az éhség Egyiptom földjén. 57 És az egész földről Egyiptomba mentek
Józsefhez gabonát venni, mert nagy volt az éhínség az egész földön.
Jákób a nagy éhség idején Egyiptomba küldi fiait
Amikor Jákób látta, hogy
Egyiptomban van gabona, ezt mondta fiainak: Mit néztek egymásra? 2 Íme, hallom, hogy Egyiptomban van gabona.
Menjetek le oda, és vegyetek onnan gabonát, hogy életben maradjunk, és ne
haljunk meg. 3 Lement hát József tíz bátyja Egyiptomba
gabonát venni. 4 De Benjámint, József öccsét
nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert azt gondolta:
Netalán veszedelem érhetné. 5 Elmentek
tehát Izráel fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség volt Kánaán
földjén.
6 József pedig az ország kormányzója volt, és ő
árulta a gabonát a föld minden népének. Mikor József bátyjai odaértek, arccal a
földre borultak előtte. 7 Amint
meglátta a bátyjait, megismerte őket, de idegennek mutatta magát nekik.
Keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek:
Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni. 8 József
tehát megismerte bátyjait, de azok nem ismerték meg őt. 9 Ekkor
József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott. Így szólt nekik:
Kémek vagytok, akik azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit
megfigyeljétek. 10 Ők így szóltak neki: Nem, uram, hanem
eleséget venni jöttek a te szolgáid. 11 Mi
mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületes emberek vagyunk, sohasem voltak
kémek a te szolgáid. 12 Ő így
folytatta: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit
megfigyeljétek. 13 Amazok mondták: Tizenketten vagyunk
testvérek mi, a te szolgáid, egy ember fiai Kánaán földjén, és íme, a legkisebb
közülünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen
meg. 14 József erre így szólt nekik: Úgy van,
ahogy mondtam nektek: kémek vagytok! 15 Ezzel
lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem
jön a legkisebb testvéretek. 16 Küldjétek
el egyikőtöket érte, hogy hozza ide. Ti pedig
fogságban lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz úton jártok-e,
vagy nem. Úgy éljen a faraó, hogy kémek vagytok. 17 Azért fogságban tartotta őket harmadnapig.
18 Harmadnap pedig ezt mondta nekik József: Ezt
cselekedjétek, hogy éljetek, hisz én is félem Istent: 19 ha
igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti
pedig menjetek el, vigyetek gabonát a házaitok szükségletére. 20 A legkisebbik
testvéreteket pedig hozzátok hozzám! Akkor igazolva lesznek beszédeitek,
és nem haltok meg. Ők pedig akképpen cselekedtek. 21 És ezt
mondták egymásnak: Bizony, vétkeztünk testvérünk ellen, akinek láttuk lelki
szorongását, mikor nekünk könyörgött, de nem hallgattunk rá. Ezért következett
ránk ez a nyomorúság. 22Rúben pedig így felelt nekik: Nem mondtam-e nektek, hogy ne
vétkezzetek a gyermek ellen? De nem hallgattatok rám. És íme, a vérét is
keresik rajtunk! 23 És nem tudták, hogy József érti őket, mert
tolmács közvetített köztük. 24 És
József elfordult tőlük, és sírt. Azután hozzájuk fordult, és beszélt velük.
Simeont visszatartotta közülük, és szemük láttára megkötöztette. 25 Majd megparancsolta József, hogy töltsék
meg edényeiket gabonával, de mindegyiknek tegyék vissza a pénzét a zsákjába, és
adjanak nekik ennivalót az útra. És így cselekedtek velük. 26 Azután föltették a gabonájukat a
szamaraikra, és elmentek. 27 Mikor
pedig az egyikőjük kioldotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a
szálláson, és meglátta a pénzét, hogy íme, ott van a zsákja szájában, 28 így szólt a testvéreinek: Visszatették a
pénzemet, íme, a zsákomban van. Akkor megrettent a szívük, és remegve mondták
egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?
29 Amikor megérkeztek atyjukhoz,
Jákóbhoz, Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt,
ami velük történt, és ezt mondták: 30 Az a
férfi, annak a földnek az ura, keményen beszélt velünk, és úgy bánt velünk,
mintha azt az országot kémleltük volna. 31 De mi
azt mondtuk neki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk kémek. 32 Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak
fiai, egyikünk nincs meg, a legkisebbikünk pedig most
atyánkkal van Kánaán földjén. 33 Erre
így szólt nekünk az a férfi, annak a földnek ura: Erről tudom meg, hogy igaz
emberek vagytok: egyik testvéreteket hagyjátok nálam, a házaitok szükségletére valót
vigyétek, és menjetek el! 34 És
hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Ebből megtudom, hogy nem vagytok
kémek, hanem igaz emberek. Akkor visszaadom nektek testvéreteket, és
kereskedhettek ebben az országban.
35 Miközben zsákjaikat kiürítették, íme,
mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénze. Amint látták a pénzüket, ők és az atyjuk, megijedtek. 36 Ezt
mondta nekik atyjuk, Jákób:
Megfosztotok engem gyermekeimtől. József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is
elviszitek? Mindez engem ér! 37 Akkor Rúben ezt mondta atyjának: Az én
két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza őt neked! Bízd a kezemre, és én
visszahozom neked. 38 Ő pedig így szólt: Nem megy le a fiam
veletek, mert a bátyja meghalt, és egyedül ő maradt meg. Ha veszedelem érné az
úton, amelyre indultok, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok a sírba.
Jákób fiai ismét lemennek Egyiptomba, s Benjámint is magukkal viszik
Az éhség pedig elhatalmasodott az országban. 2 Mikor fogytán volt az eleség, amelyet
Egyiptomból hoztak, így szólt hozzájuk az atyjuk:
Menjetek el újból, vegyetek nekünk egy kis eleséget. 3 Júda
így felelt neki: Erősen fogadkozott az a férfi: Színem elé ne kerüljetek, ha
nem lesz veletek a testvéretek! 4 Ha
elbocsátod velünk öcsénket, elmegyünk, és veszünk
neked eleséget. 5 Ha pedig nem bocsátod el, nem megyünk, mert
az a férfi megmondta nekünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a testvéretek nem
lesz veletek! 6 Erre Izráel ezt mondta: Hogy tehettetek
ilyen rosszat velem, hogy megmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek? 7 Ők így
feleltek: Nagyon tudakozódott az a férfi felőlünk és nemzetségünk felől. Megkérdezte: Él-e még az atyátok? Van-e még
testvéretek? És mi a kérdései szerint feleltünk neki. Hát tudhattuk-e, hogy azt
fogja mondani: Hozzátok ide testvéreteket? 8 Júda
ezt mondta atyjának, Izráelnek: Bocsásd
el azt a fiút énvelem. Hadd keljünk útra azonnal, hogy éljünk, és meg ne
haljunk, se mi, se te, se gyermekeink. 9 Én
leszek kezes érte, az én kezemből kérd számon. Ha nem hozom vissza, és nem
állítom eléd, egész életemben bűnös legyek előtted! 10 Bizony,
ha nem késlekedünk, mostanra már kétszer is megjöhettünk volna.
11 Erre így szólt nekik Izráel, az atyjuk: Ha csakugyan így kell lennie, akkor ezt tegyétek:
vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből az edényeitekbe, és vigyetek ajándékot
annak a férfinak: egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszert, mirhát, diót,
mandulát. 12 Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek
magatokkal, sőt azt a pénzt is vigyétek vissza, amelyet visszahoztatok a
zsákjaitok szájában. Talán tévedés történt. 13 Az öcséteket is vigyétek, keljetek föl, és menjetek vissza
ahhoz a férfihoz. 14 A mindenható Isten[6]
pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfinál, és küldje vissza
veletek a másik testvéreteket, Benjámint is. Én pedig, ha megfosztva kell
lennem gyermekeimtől, hát legyek megfosztva. 15 Akkor
fogták a férfiak azt az ajándékot és Benjámint, és kétszer annyi pénzt vettek a
kezükbe, felkeltek, elmentek Egyiptomba, és megálltak József előtt.
16 Amint József meglátta velük Benjámint, így
szólt a háza felügyelőjének: Vezesd be azokat az embereket a házba, vágj le egy
állatot, és készítsd el, mert ezek az emberek ma délben velem ebédelnek. 17 Az pedig úgy cselekedett, ahogy József
parancsolta, és bevezette őket József házába. 18 Azok
az emberek pedig megijedtek, hogy József házába vezették őket, és így szóltak:
A pénz miatt hoztak ide, amely a múltkor visszakerült a zsákjainkba; hogy ránk
rohanjanak, megtámadjanak, és rabszolgákká tegyenek minket a szamarainkkal
együtt. 19 Odaléptek azért József házának
felügyelőjéhez, és így szóltak neki a ház ajtajában: 20 Kérünk,
uram! A múltkor eljöttünk eleséget venni. 21 És
mikor az éjjeli szállásra értünk, és kibontottuk zsákjainkat: íme, mindegyikünk
zsákja szájában ott volt a pénzünk hiánytalanul. Ezt
most visszahoztuk. 22 De más pénzt is hoztunk magunkkal eleséget
venni. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákjainkba. 23 Ő így
szólt: Legyetek békén, ne féljetek. Istenetek, atyátok Istene adta nektek azt a
kincset zsákjaitokba. Pénzetek kezemhez jutott. És kihozta hozzájuk Simeont. 24 Azután bevezette őket József házába, vizet
hozatott, megmosták lábukat, és abrakot is adott szamaraiknak. 25 Ők pedig előkészítették az ajándékot,
mielőtt József délben megjött, mert megértették, hogy ott ebédelnek.
26 Mikor pedig József hazajött, bevitték neki a
házba az ajándékot, amely a kezükben volt, és leborultak előtte a földig. 27 Ő pedig kérdezősködött az egészségük
felől, majd ezt kérdezte: Egészségben van-e a ti öreg atyátok, akiről
beszéltetek nekem? Él-e még? 28 Ők
pedig elmondták: Még él, és egészségben van a te szolgád, a mi atyánk. Majd
meghajoltak és leborultak előtte. 29 Mikor
fölemelte szemét, és meglátta testvérét, Benjámint, az anyja fiát, így szólt: Ő
a ti legkisebb testvéretek, akiről nekem szóltatok? Majd ezt mondta: Az Isten
legyen hozzád kegyelmes, fiam! 30 Akkor
elsietett onnan József, mert fellángolt benne a szeretet öccse
iránt, és erőt vett rajta a sírás. Bement hát a szobájába, és ott sírt. 31 Azután megmosta az arcát, és kiment. Uralkodott
magán, és ezt mondta: Hozzatok ennivalót. 32 És
előhozták külön neki, őnekik is külön, és az egyiptomiaknak is külön, akik vele
ettek. Az egyiptomiak ugyanis nem ehettek együtt a héberekkel, mert utálatos az
az egyiptomiak előtt. 33 Akkor
leültek előtte, az elsőszülött az őt illető helyre, majd sorra a többiek, koruk
szerint. Az emberek pedig álmélkodva néztek egymásra. 34 Ő
pedig mindenkinek adott a saját asztaláról, és Benjámin része ötször nagyobb
volt mindnyájuk részénél. És jóllakván
megittasodtak.
József pohara Benjámin zsákjából kerül elő
Azután ezt parancsolta József a háza intézőjének: Töltsd
meg ezeknek az embereknek a zsákjait annyi eleséggel, amennyit el tudnak vinni,
és mindegyikük pénzét tedd a zsákja szájába. 2 A
poharamat pedig, az ezüstpoharat tedd a legkisebbik
zsákjának a szájába, a gabonájának árával együtt. Ő úgy cselekedett, ahogy
József meghagyta. 3 Reggel, virradatkor elbocsátották az
embereket a szamaraikkal együtt. 4 Kimentek
a városból, de nem jutottak messzire, amikor József azt mondta a háza
intézőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek, és ha eléred őket,
mondd nekik: „Miért fizettetek gonosszal a jóért? 5 Hiszen
abból iszik az én uram, és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek,
amit cselekedtetek!” 6 Mikor
utolérte őket, ezeket a szavakat mondta nekik. 7 Azok
pedig így válaszoltak: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen
szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. 8 Íme, a
pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, meghoztuk neked Kánaán földjéről.
Hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? 9 Akinél megtalálják közülünk, szolgáid közül, az haljon meg, sőt mi is szolgái
leszünk uramnak. 10 Ő így szólt: Most is legyen beszédetek
szerint: akinél megtalálják, az legyen a szolgám, ti azonban mentesek legyetek.
11 Erre mindegyikük sietve lerakta a zsákját
a földre, és kioldozta. 12 Ő
keresgélni kezdett. A legnagyobbikon kezdte, s a legkisebbiken végezte, és megtalálta a poharat Benjámin
zsákjában. 13 Erre ők megszaggaták
ruhájukat, mindegyik fölmálházta a szamarát, és visszatértek a városba.
14 Júda és testvérei bementek József házába, aki
még ott volt, és földre borultak előtte. 15 József
ezt mondta nekik: Hogyan tehettetek ilyet! Hát nem tudjátok, hogy az ilyen
magamféle ember jövendölni tud? 16 Júda
így válaszolt: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk
magunkat? Isten büntetése utolérte szolgáidat. Íme, mi az én uramnak szolgái
vagyunk, mind mi, mind pedig az, akinek kezében a poharat megtalálták. 17 Ő pedig ezt mondta: Távol legyen tőlem,
hogy ilyet tegyek. Akinek a kezében a poharat megtalálták, az legyen a szolgám,
ti pedig békességgel menjetek el atyátokhoz.
18 De Júda hozzálépett, és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy
szót füledbe a te szolgád, és ne gerjedjen föl haragod a te szolgád ellen,
hiszen olyan vagy, mint a fáraó! 19 Az én
uram azt kérdezte szolgáitól: Van-e atyátok vagy testvéretek? 20 Akkor mi azt feleltük az én uramnak: Van
egy idős atyánk, akinek idős korában született egy gyermeke. Ennek a bátyja
meghalt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és ezért szereti úgy őt az ő atyja. 21 Te azt
mondtad szolgáidnak: Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt. 22 Mi azt feleltük az én uramnak: Nem
hagyhatja el az a fiú az atyját, mert ha elhagyja,
meghal az atyja. 23 Ekkor
ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb testvéretek nem jön el veletek, színem
elé ne kerüljetek többé! 24 Mikor
fölmentünk a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és tudtul adtuk neki az én uram
beszédét, 25 atyánk így szólt: „Menjetek vissza, és
vegyetek nekünk egy kevés eleséget.” 26 Mi
erre azt feleltük: „Nem mehetünk. Ha a legkisebb testvérünk velünk lesz, akkor
lemegyünk, mert nem mehetünk annak a férfinak a színe elé, ha nem lesz velünk a
legkisebb testvérünk.” 27 Erre a
te szolgád, az én atyám azt mondta nekünk: „Tudjátok, hogy a feleségem csak két
fiút szült nekem. 28 Az egyik elment tőlem – úgy gondolom,
bizonyára vadállat tépte széjjel –, és attól fogva nem láttam. 29 Ha ezt is elviszitek szemem elől, és
veszedelem találja érni, akkor ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok le
a sírba.” 30 Ha tehát most úgy megyek vissza a te
szolgádhoz, az én atyámhoz, hogy e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke
ennek lelkéhez van nőve, 31 ha
meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal, s akkor a te szolgáid szolgádnak, a
mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják le a sírba. 32 De szolgád így vállalt kezességet atyjánál a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, életem
végéig bűnös legyek atyám előtt. 33 Ezért
hadd maradjon itt e gyermek helyett a te szolgád az én uramnak szolgájául. E gyermek pedig menjen el az ő bátyjaival. 34 Mert hogyan mehetnék én atyámhoz, ha e
gyermek nincs velem? Nem nézhetném a nyomorúságot, amely atyámat emésztené!
József megismerteti magát testvéreivel, s elküldi őket atyjukért
Ekkor József már nem tudta tartóztatni magát a körülötte
állók előtt, és fölkiáltott: Vezessetek ki előlem
mindenkit! Nem is maradt senki nála, amikor megismertette magát a testvéreivel.
2 Hangos sírásra fakadt, úgy, hogy
meghallották az egyiptomiak, és meghallotta a fáraó háza népe is. 3 Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én
vagyok József. Él-e még az atyám? De nem tudtak neki felelni a testvérei, mert
megijedtek tőle. 4 József erre így szólt testvéreihez: Jöjjetek
közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor ezt mondta: Én vagyok József, a
testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. 5 De most
ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti
megmaradásotokért küldött ide engem Isten tielőttetek.
6 Mert immár két esztendeje,
hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, amelyben sem szántás,
sem aratás nem lesz. 7 Isten
küldött el engem előttetek, hogy munkálkodjam a
megmaradásotokon e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. 8 Tehát nem ti küldtetek ide engem, hanem
Isten, aki engem a fáraó első emberévé és egész házának urává és Egyiptom egész
földjének fejedelmévé tett. 9 Siessetek,
és menjetek föl atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt üzeni fiad, József: „Isten
engem egész Egyiptom urává tett. Jöjj le hozzám, ne
késsél. 10Gósen földjén
fogsz lakni, és közel leszel hozzám te, fiaid, unokáid, juhaid, barmaid és
mindened, amid van. 11 Eltartalak itt téged – mert még öt évig
éhínség lesz –, de te így nem fogsz nélkülözni; sem házad népe, sem semmid,
amid van.” 12 Íme, saját szemetekkel látjátok Benjámin
testvéremmel együtt, hogy én magam szólok hozzátok. 13 Beszéljétek
hát el atyámnak minden dicsőségemet Egyiptomban és mindazt, amit láttatok. És
siessetek azért, hozzátok ide atyámat. 14 Ezzel öccsének, Benjáminnak nyakába borult, és sírt. Benjámin is
sírt az ő nyakába borulva. 15 Majd
megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Ezután beszédbe ereszkedtek
vele a testvérei.
16 A fáraó házába is eljutott a hír, hogy megjöttek József testvérei.
Tetszett ez a fáraónak és a szolgáinak. 17 És azt
mondta Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: „Ezt cselekedjétek: rakjátok meg
állataitokat, eredjetek, menjetek el Kánaán földjére! 18 Azután
vegyétek magatokhoz atyátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám. Nektek adom
Egyiptom földjének legjavát, hogy a legzsírosabb földön éljetek.” 19 Parancsomra ezt is mondd nekik: Tegyétek
ezt: vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket gyermekeitek és
feleségeitek számára, vegyétek föl atyátokat, és jöjjetek. 20 A holmijaitokra
pedig ne gondoljatok sajnálkozva, mert egész Egyiptom földjének a legjava a
tietek lesz.
21 Így tettek hát Izráel fiai. József adott
nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és ennivalót is adott nekik az útra.
22 Ahányan voltak, mindegyiknek adott egy-egy
öltözet ruhát. De Benjáminnak háromszáz ezüstpénzt és öt öltözet ruhát adott. 23Atyjának pedig
ezt küldte: tíz szamarat egyiptomi javakkal megrakva, tíz nőstény szamarat
gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel felmálházva, útravalóul
az atyjának. 24 Így
bocsátotta el testvéreit, és ők elmentek, miután intette őket: Ne vitatkozzatok
az úton. 25 Feljöttek hát Egyiptomból, és eljutottak
Kánaán földjére atyjukhoz, Jákóbhoz.
26 Amikor tudtára adták neki, hogy József még
él, és egész Egyiptom földjén uralkodik, szíve elalélt, mert nem hitt nekik. 27 Elbeszéltek hát neki mindent, amit József
velük beszélt. Amikor látta a szekereket is, amelyeket József küldött, hogy őt
elvigyék, akkor föléledt atyjuknak, Jákóbnak a lelke∆. 28 Ezt mondta Izráel: Elég nekem, hogy él még
a fiam, József! Lemegyek hát, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok.
Jákób háza népével együtt Egyiptomba érkezik. Hetventagú családja
Elindult
tehát Izráel minden hozzátartozójával, Beérsebába
ment, és áldozatokat mutatott be atyja, Izsák
Istenének. 2 Isten így szólt Izráelhez éjjeli
látomásban: Jákób, Jákób! Ő pedig
felelte: Itt vagyok! 3 És
mondta: Én vagyok
az Isten, a te atyád Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott téged.4Lemegyek veled Egyiptomba, és bizonyosan fel is hozlak onnan. És József
keze fogja majd le a szemedet.5 Fölkerekedett
hát JákóbBeérsebából, és
elvitték Izráel fiai atyjukat, Jákóbot és
gyermekeiket és feleségeiket azokon a szekereken, amelyeket a fáraó küldött
érte. 6 Elvitték nyájaikat és szerzeményeiket,
amelyeket Kánaán földjén szereztek, és eljutott Egyiptomba Jákób
és minden vele levő ivadéka. 7 Fiait
és fiúunokáit, leányait és leányunokáit és minden vele levő magzatát elvitte magával Egyiptomba.
8 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, akik bementek Egyiptomba: Jákób és fiai: Jákóbelsőszülötte, Rúben. 9Rúben fiai pedig:
Hanók, Pallú, Hecrón, Karmi. 10 Simeon fiai pedig: Jemúél,
Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, a kánaáni
asszony fia. 11 Lévi fiai pedig: Gérsón,
Kehát, Merári. 12 Júda fiai pedig: Ér, Ónán,
Sélá, Pérec, Zerah. De meghalt Ér és Ónán a
Kánaán földjén. Pérec fiai pedig: Hecrón
és Hámúl. 13Issakár fiai
pedig: Tólá, Puvvá, Jób és Simrón. 14 Zebulon
fiai pedig: Szered, Élón, Jahleél.
15 Ezek Lea fiai, akiket JákóbnakPaddan-Arámban szült, a lánya pedig Dina volt.
Fiainak és leányainak száma összesen harminchárom lélek. 16Gád fiai pedig: Cifjón, Haggi, Súni, Ecbón, Éri, Aródi és Aréli. 17Áser fiai pedig:
Jimná, Jisvá, Jisvi, Beria és Szerah, a húguk. Beria fiai
pedig: Héber és Malkiél. 18 Ezek
Zilpá fiai, akit Lábán adott Leának, a leányának. Ezt
a tizenhat lelket szülte Jákóbnak. 19Ráhelnak, Jákób feleségének a fiai: József és Benjámin. 20 Egyiptom földjén született Manassé és Efraim, akiket Ászenat,
Pótiferának, Ón papjának leánya szült Józsefnek. 21 Benjámin fiai pedig: Bela,
Beker, Asbél, Gérá, Naamán, Éhi, Rós, Muppím, Huppím
és Ard. 22 Ezek
Ráhel fiai, akik Jákóbnak születtek. Összesen
tizennégy lélek. 23 Dán fia pedig: Húsim. 24Naftáli fiai
pedig: Jahceél, Gúni, Jécer és Sillém. 25 Ezek Bilha fiai,
akit Lábán adott Ráhelnak, a leányának. Ezeket szülte
Jákóbnak, összesen hét lelket. 26 Összesen hatvanhat lélek, akik tőle
származtak, és Jákóbbal Egyiptomba mentek, Jákób
fiainak feleségeit nem számítva. 27 József
fiai pedig, akik Egyiptomban születtek, két lélek. Jákób
egész háza népe, mely Egyiptomba ment, hetven lélek. 28 Júdát
pedig elküldte maga előtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen
felé. És eljutottak Gósen földjére. 29 És József befogatott a szekerébe, és eléje
ment atyjának, Izráelnek Gósenbe.
Mikor maga előtt látta, nyakába borult, és sokáig sírt. 30 Így
szólt Izráel Józsefhez: Immár örömest meghalok, miután láttam az arcodat, hogy
még élsz. 31 József pedig ezt mondta testvéreinek és atyja háza népének: Elmegyek, és tudtára adom a fáraónak,
hogy testvéreim és atyám háznépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám. 32 Minthogy pedig ezek az emberek
juhpásztorok s mindig jószágtartó nép voltak, juhaikat, marháikat és mindenüket
elhozták, amijük van. 33 S ha
majd a fáraó hívat titeket, és azt kérdi: mi a foglalkozásotok, 34 azt mondjátok: jószágtartó emberek voltak
szolgáid gyermekségüktől fogva mind ez ideig, mi is, mint atyáink;
hogy lakhassatok Gósen földjén. Mert minden
juhpásztor utálatos az egyiptomiak előtt.
József testvérei és atyja a fáraó előtt.
JákóbGósen földjén. Az
éhínség ideje alatt József egész Egyiptom földjét megveszi a fáraó számára. Jákób megbetegszik, s megesketi Józsefet, hogy Kánaán
földjén temeti el
József
elment, és tudtára adta a fáraónak: Atyám és testvéreim idejöttek Kánaán
földjéről juhaikkal, barmaikkal és mindenükkel, amijük van, és most Gósen földjén vannak. 2 Maga
mellé vett ötöt testvérei közül, és a fáraó elé állította őket. 3 A fáraó azt kérdezte a testvérektől: Mi a
foglalkozásotok? Ők így feleltek: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint az atyáink. 4 Majd
azt mondták a fáraónak: Azért jöttünk, hogy e földön megtelepedjünk, mert a te
szolgáid állatainak nincs legelőjük, mivel hatalmassá lett az éhség Kánaán
földjén. Hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen
földjén. 5 A fáraó így szólt Józsefhez: Atyád és
testvéreid idejöttek hozzád. 6 Egyiptom
földje, íme, előtted van. E föld legjobb részén
telepítsd le atyádat és testvéreidet, hadd lakjanak a Gósen
földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat az
én jószágaim gondviselőivé.
7 József bevezette atyját, Jákóbot is, és a
fáraó elé állította. Jákób köszöntötte a fáraót. 8 Ő ezt kérdezte Jákóbtól:
Hány esztendős vagy? 9Jákób ezt felelte a fáraónak: Vándorlásom esztendeinek
száma százharminc esztendő. Életem esztendeinek napjai kevesek és
nyomorúságosak voltak, nem érték el atyáim élete
esztendeinek napjait, ameddig ők vándoroltak. 10 Majd
megáldotta Jákób a fáraót, és kiment a fáraó elől. 11 Letelepítette hát József atyját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptom
földjén, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogy a fáraó
megparancsolta. 12 Ellátta József atyját
és testvéreit és atyjának egész háza népét kenyérrel,
a gyermekeik számának megfelelően.
13 Kenyér nem volt az egész földkerekségen, mert igen nagy volt az
éhínség, és Egyiptom és Kánaán földje elalélt az éhség miatt. 14 József pedig összeszedett minden pénzt,
ami Egyiptom és Kánaán földjén található volt, a gabona fejében, amelyet
vásároltak. Ezt a pénzt bevitte József a fáraó házába. 15 Amikor
elfogyott a pénz Egyiptom földjén is, Kánaán földjén is, egész Egyiptom
Józsefhez ment, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg szemed
láttára azért, mert nincs pénz? 16 József
így felelt: Hozzátok ide jószágaitokat, adok nektek jószágaitokért, ha már
nincs pénz. 17 Erre elvitték jószágaikat Józsefhez, és az
adott nekik kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért. Eltartotta
őket abban az esztendőben kenyérrel minden jószágukért. 18 Amikor
eltelt az esztendő, a második esztendőben is elmentek hozzá, és így szóltak:
Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és nyájaink mind az
én uramnál vannak. Amint látja az én uram, semmink sem maradt, csak a testünk
és a földünk. 19 Miért vesszünk el szemed láttára mind mi
magunk, mind a földünk? Vegyél meg minket és a földünket a kenyérért cserébe,
és mi a földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj magot, hogy éljünk,
s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el. 20 József
tehát megvette egész Egyiptom földjét a fáraónak, mert az egyiptomiak mind
eladták a földjüket, mivel elhatalmasodott rajtuk az éhség. Így a föld a fáraóé
lett. 21 A népet pedig egyik városból a másikba
telepítette, Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig. 22 Csak a papok földjét nem vette meg, mert a
papoknak szabott részük volt a fáraótól, és abból a szabott részből éltek, amit
a fáraó adott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.
23 Akkor József ezt mondta a népnek: Íme, a mai napon megvettelek
titeket és földeteket a fáraónak. Itt van számotokra a mag, vessétek be a
földet! 24 Betakarításkor adjatok a fáraónak egyötöd
részt, négy rész pedig legyen a tietek a mező bevetésére és élelmetekre, mind
magatoknak, mind házatok népének és gyermekeiteknek eledelül.
25 Ők ezt felelték: Megmentetted az
életünket. Hadd találjunk kegyelmet uram szeme előtt, és mi a fáraó szolgái
leszünk. 26 És törvénnyé tette azt József mind e mai
napig Egyiptom földjén, hogy a fáraóé az ötödrész, egyedül csak a papok földje
nem volt az övé.
27 Izráel tehát Egyiptomban a Gósen földjén
lakott, megörökölték azt, megszaporodtak és nagyon-nagyon megsokasodtak ott. 28Jákób pedig
tizenhét esztendeig élt Egyiptom földjén, és élete esztendeinek ideje
száznegyvenhét esztendő volt. 29 Mikor
elközelgettek Izráel halálának napjai, hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta
neki: Ha kedves vagyok előtted, kérlek, tedd a
kezedet a csípőm alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel; kérlek, ne
Egyiptomban temess el engem. 30 Miután
elalszom az én atyáimmal, vigyél ki engem
Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba. József így felelt: Szavaid szerint
fogok cselekedni. 31 Majd így szólt fiához: Esküdj meg nekem!
És megesküdött neki. Ekkor Izráel leborult az ágy fejénél.
József meglátogatja beteg atyját; Jákób fiaivá fogadja József fiait, Efraimot és Manassét, és megáldja őket
Ezek után megmondták Józsefnek: Íme, atyád beteg. Ekkor
odavitte magával két fiát, Manassét és Efraimot. 2 És tudtára adták Jákóbnak:
Íme, fiad, József hozzád jön. Ekkor Izráel összeszedte erejét, és felült az
ágyon. 3 Ezt mondta Jákób
Józsefnek: A mindenható Isten[7]
megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, és megáldott
engem. 4 Azt mondta nekem: Íme, megszaporítalak és
megsokasítalak, és népek sokaságává teszlek, s ezt a földet utánad utódaidnak
adom örök birtokul. 5 Most
tehát a két fiad, akik Egyiptom földjén az előtt születtek, hogy én hozzád
jöttem Egyiptomba, legyenek az enyéim! Efraim és Manassé,
akárcsak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. 6 Azok a szülötteid
pedig, akiket őutánuk nemzettél, a tieid lesznek, és bátyjaik nevét viseljék
örökségükben. 7 Mert amikor Paddanból
jöttem, meghalt mellettem Ráhel Kánaán földjén, amikor már csak egy rövid útra
voltam Efrátától, és eltemettem őt ott az Efrátába, azaz a Betlehembe vezető úton.
8 Mikor Izráel meglátta József fiait, ezt mondta: Kik ezek? 9 József ezt felelte atyjának:
A fiaim, akiket Isten itt adott nekem. Ő így szólt: Hozd ide hozzám, hadd
áldjam meg őket! 10 Mert Izráelnek szeme meghomályosodott az
öregség miatt, és nem látott. Ekkor József hozzávitte őket, ő pedig
megcsókolgatta és megölelgette őket. 11 Ezt
mondta Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy megláthatom az arcodat, és íme,
Isten megengedte, hogy lássam utódaidat is. 12 Akkor
József kivette őket atyjának térdei közül, és
leborult arccal a földre. 13 Majd
fogta mindkettejüket, Efraimot a jobb kezével, Izráel
bal keze felől, Manassét pedig a bal kezével,
Izráelnek a jobb keze felől, és odavitte őket hozzá. 14 Izráel
pedig kinyújtotta a jobb kezét, és rátette Efraim fejére, pedig ő volt a
kisebbik, a bal kezét pedig Manassé fejére. Tudatosan
tette keresztbe kezeit, noha az elsőszülött Manassé
volt. 15 És megáldotta Józsefet e szavakkal:
Az
Isten, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák,
az
Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
16 az az
angyal, aki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket,
és
viseljék nevemet és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak
nevét,
és
sokasodjanak meg e földön.
17 Mikor József látta, hogy atyja
a jobb kezét Efraim fejére teszi, nem tetszett neki, és megfogta atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé
fejére tegye át. 18 Ezt mondta József az atyjának:
Nem úgy, atyám, mert ez az elsőszülött! Ennek a fejére tedd a jobb kezedet. 19Atyja azonban
nem akarta, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnő, de öccse jobban megnövekszik nála, és utóda népek sokaságává
lesz. 20 És így áldotta meg őket azon a napon:
Ha áld Izráel, téged említsen ily
módon:
tegyen olyanná Isten,
mint Efraimot és Manassét!
És Efraimot Manassé
elé tette. 21 Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Íme,
én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok
földjére. 22 Neked pedig atyádfiaiénál egy résszel
többet adok, amelyet kardommal és íjammal az emóriaktól
elvettem.
Jákób áldása és halála
Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:
Gyűljetek
ide, hadd adjam tudtotokra,
mi
következik rátok a messze jövőben.
2 Gyűljetek
össze, s hallgassatok meg, Jákób fiai!
28 Ez Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyiket a
hozzá illő áldással áldotta meg. 29 Azután
ezt parancsolta nekik: immár népemhez takaríttatom, temessetek atyáimhoz, abba a barlangba, amely a hettita Efrón mezején van. 30 Abba a
barlangba, amely Kánaán földjén, Mamréval szemben, Makpéla mezején van, amelyet Ábrahám a mezővel együtt
megvett a hettita Efróntól, temetésre való örökségül.
31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét,
Sárát. Oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát. És oda temettem el Leát is. 32 A Hét fiaitól megvett tulajdon ez a mező
és a rajta levő barlang. 33 Amikor
befejezte Jákób a fiainak adott parancsokat, fölhúzta
lábát az ágyra. Azután elhunyt, és népéhez takaríttatott.
Jákób temetése Kánaán földjén. József halála
Ekkor
József atyja arcára borult, siratta és
csókolgatta őt. 2 Azután megparancsolta szolgáinak, az
orvosoknak, hogy balzsamozzák be az atyját. Az
orvosok be is balzsamozták Izráelt. 3 Negyven
nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig
hetven napig siratták őt. 4 Mikor
elmúltak siratásának a napjai, így szólt József a fáraó háznépéhez: Ha kedves
vagyok előttetek, mondjátok el a fáraónak ezt a
kérésemet: 5 Atyám megesketett engem e szóval: „Íme,
meghalok. Oda temess el engem, a síromba, amelyet Kánaán földjén készítettem
magamnak.” Most hát kérlek, hadd menjek el, hadd temessem el ott atyámat,
azután visszatérek. 6 A fáraó így szólt: Menj el, és temesd el
atyádat, ahogy megesketett téged. 7 El is
ment József, hogy eltemesse atyját, és vele együtt
ment a fáraó minden szolgája, házának vénei és az
összes egyiptomi vén 8 meg
József egész háza népe, bátyjai és atyjának háza
népe. Csak gyermekeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen
földjén. 9 Ezenfelül harci szekerek és lovasok is
mentek vele, úgyhogy igen nagy sereg volt. 10 Mikor
Átád szérűjéhez értek, amely a Jordánon túl van, ott nagy és keserves sírással
sírtak. József pedig hét napig gyászolta atyját. 11 Amikor az ország lakosai, a kánaániak
látták ezt a gyászt Átád szérűjénél, ezt mondták: Keserves gyásza ez az
egyiptomiaknak. Azért nevezték azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micraimnak.
12 Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogy
megparancsolta nekik. 13 Elvitték
Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla mezején levő
barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel együtt temetkezési helyül
vásárolt a hettita EfróntólMamréval
szemben. 14 József, miután eltemette atyját, visszatért Egyiptomba, testvéreivel és mindazokkal,
akik vele fölmentek atyjának temetésére.
15 Amikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, ezt mondták: Hátha gyűlölni fog minket József,
és visszafizeti nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk rajta. 16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Atyád ezt
parancsolta nekünk halála előtt: 17 „Így
szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg
testvéreidnek vétkét és bűneit, hogy rosszat tettek ellened.” Most hát bocsásd meg azoknak vétkét, akik atyád Istenének szolgái.
József sírva fakadt, amikor ezt mondták neki. 18 Ekkor
odamentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és így szóltak: Íme, szolgáid
vagyunk. 19 De József így felelt: Ne féljetek! Hát
Isten vagyok-e én? 20 Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten
úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt, hogy úgy cselekedjék, amint ma van, hogy
sok nép életét megtartsa. 21 Azért
most ne féljetek! Eltartalak titeket és gyermekeiteket. Így vigasztalta meg
őket, és szívükre beszélt.
22 József pedig és atyjának
háza népe Egyiptomban lakott. József száztíz évig élt, 23 és
meglátta Efraim fiait harmadízig. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, akik József térdén
növekedtek föl. 24 Azután József ezt mondta testvéreinek: Én
meghalok, de Isten bizonnyal gondotokat fogja viselni, és felvisz titeket e
földről arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 Majd
megeskette József Izráel fiait: Mikor Isten bizonyosan meglátogat titeket,
vigyétek föl magatokkal innen az én tetememet. 26 És
mikor József száztíz éves korában meghalt Egyiptomban, bebalzsamozták, és
koporsóba tették.
[1].A héber
szöveghez a szamaritánus Tóra, a Septuaginta, a szír Biblia és a Vulgata
hozzáteszi: „Menjünk ki a mezőre!”