Ezékiel próféta könyve

1. fejezet

• A világ teremtése
• 1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2 A föld pedig kietlen és puszta volt, sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke∆ lebegett a vizek felett.
• 3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4 Látta Isten, hogy jó a világosság, és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. 5 Isten a világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig éjszakának. És lett este, és lett reggel: első nap.
• 6 Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat, amely elválasztja a vizeket a vizektől. 7 Teremtette tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt való vizeket a boltozat felett való vizektől. És úgy lett. 8 A boltozatot Isten égnek nevezte. És lett este, és lett reggel: második nap.
• 9 Majd ezt mondta Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy előtűnjék a száraz. És úgy lett. 10 A szárazat Isten földnek nevezte, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek. És látta Isten, hogy ez jó. 11 Azután ezt mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet; gyümölcsfát, hogy neme szerint való gyümölcsöt teremjen, és magva legyen a földön. És úgy lett. 12 Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet a maga neme szerint és gyümölcstermő fákat, amelyeknek gyümölcsei fajtájuknak megfelelő magvakat hoznak. És látta Isten, hogy ez jó. 13 És lett este, és lett reggel: harmadik nap.
• 14 Majd ezt mondta Isten: Legyenek világítótestek az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek és meghatározói az ünnepeknek, napoknak és esztendőknek, 15 és legyenek világosságul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. 16 Megteremtette tehát Isten a két nagy világítótestet: a nagyobbik világítótestet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítótestet, hogy uralkodjék éjjel, és a csillagokat. 17 Az ég boltozatára helyezte azokat Isten, hogy világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19 És lett este, és lett reggel: negyedik nap.
• 20 Majd ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az ég boltozata alatt. 21 Ekkor megteremtette Isten a nagy víziállatokat és a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket a maguk neme szerint és mindenféle szárnyast a maga neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó. 22 Azután megáldotta őket Isten e szavakkal: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madár is sokasodjék a földön. 23 És lett este, és lett reggel: ötödik nap.
• 24 Azután ezt mondta Isten: Hozzon a föld élő állatokat a maguk neme szerint: állatokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat a maguk neme szerint. És úgy lett. 25 Megteremtette tehát Isten a szárazföldi vadakat a maguk neme szerint, az állatokat a maguk neme szerint és a földön csúszó-mászó mindenféle állatot a maguk neme szerint. És látta Isten, hogy ez jó.
• 26 Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. 27 Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. 28 Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. 29 Azután ezt mondta Isten: Íme, nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van. Az legyen az eledeletek. 30 A föld minden vadjának, az ég minden madarának és a földön csúszó-mászó mindenféle állatnak pedig, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lett. 31 És látta Isten, hogy minden, amit teremtett, íme, igen jó. És lett este, és lett reggel: hatodik nap.
• Isten a hetedik napot megszenteli.
• Az Édenkert. A házasság szereztetése

• 2

• 3

• 4

• 5

• 6

• 7

• 8

• 9

• 10

• az emberek elszéledése. Sém nemzetsége Abrámig

• 11

• Abrám az éhség miatt Egyiptomba költözik

• 12

• 13

• 14

• 15

• Izmael születése

• 16

• 17

• 18

• 19

• 20

• 21

• 22

• 23

• 24

• 25

• 26

• 27

• 28

• 29

• versengése. Jákób szerződése Lábánnal

• 30

• 31

• 32

• 33

• 34

• 35

• 36

• 37

• 38

• 39

• 40

• 41

• 42

• 43

• 44

• 45

• 46

• 47

• 48

• 49

• 50

• Így készült el az ég és a föld és minden seregük. 2 Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után. 3 Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után.
• 4 Ez az ég és a föld teremtésének története.
• Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremtette, 5 még semmiféle mezei növény nem volt a földön, és még semmiféle mezei fű nem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet művelje. 6 Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét. 7 Ekkor megformálta az Úr Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké. 8 Egy kertet ültetett az Úr Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált. 9 És nevelt az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját.
• 10 Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt. 11 Az első neve Písón, ez az, amely megkerüli Havílá egész földjét, ahol az arany terem. 12 Ennek a földnek az aranya igen jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. 13 A második folyó neve pedig Gíhón. Ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét. 14 A harmadik folyó neve Hiddekel. Ez az, amelyik Asszíria hosszában folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.
• 15 Fogta az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. 16 És azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. 17 De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.
• 18 Azután azt mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat. 19 Ekkor az Úr Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve. 20 Nevet adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De nem talált hozzá illő segítőtársat az embernek. 21 Az Úr Isten tehát mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül, és hússal töltötte be a helyét. 22 Az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez. 23 Akkor ezt mondta az ember:
• Ez már csontomból való csont
• és testemből való test.
• Asszonyember legyen a neve,
• mert férfiemberből vétetett.
• 24 Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek. 25 És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.
• Az első bűn és büntetése
• A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csak­ugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? 2 Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. 3 De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok. 4 A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg. 5 Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. 6 Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.
• 8 Majd meghallották az Úr Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az Úr Isten elől a kert fái közé. 9 Az Úr Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy? 10 Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem. 11 Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? 12 Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem. 13 Ekkor az Úr Isten azt kérdezte az asszonytól: Mit cselekedtél? Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el engem, azért ettem. 14 Akkor azt mondta az Úr Isten a kígyónak:
• Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között.
• Hasadon járj, és port egyél életed minden napján.
• 15 Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között,
• a te magod között és az ő magva között:
• ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.
• 16 Az asszonynak azt mondta:
• Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait.
• Fájdalommal szülsz gyermekeket,
• mégis vágyakozni fogsz a férjed után,
• ő pedig uralkodik rajtad.
• 17 Az embernek pedig azt mondta:
• Mivel hallgattál a feleséged szavára,
• és ettél arról a fáról,
• amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél,
• átkozott legyen a föld temiattad,
• fáradságos munkával élj belőle életed minden napján.
• 18 Tövist és bogáncskórót teremjen neked,
• s a mező füvét egyed.
• 19 Arcod verítékével egyed kenyeredet,
• mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél:
• mert por vagy te, és ismét porrá leszel.
• 20 Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek. 21 Az Úr Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
• 22 Majd azt mondta az Úr Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: 23 kiküldte az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24 Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
• Kain és Ábel születése. Kain testvérgyilkossága. Kain nemzetsége. Sét születése
• Azután Ádám ismerte feleségét, Évát, aki fogant méhében, és megszülte Kaint, és azt mondta: férfit kaptam az Úrtól. 2 Majd ismét szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. 3 Egy idő múlva pedig Kain ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből. 4 Ábel is vitt juhainak első elléséből, éspedig azok kövérjéből. És az Úr rátekintett Ábelre és az ő ajándékára.5 Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, ezért Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét. 6 Erre az Úr így szólt Kainhoz: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejedet? 7 Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyakozik. De te uralkodjál rajta!
• 8 Azután beszélt Kain Ábellel, a testvérével[1]. És amikor a mezőn voltak, Kain Ábelre, a testvérére támadt, és megölte. 9 Akkor az Úr megkérdezte Kaint: Hol van Ábel, a testvéred? Ő pedig ezt felelte: Nem tudom. Avagy őrizője vagyok én a testvéremnek? 10 De az Úr így szólt: Mit cselekedtél? Testvéred vére kiált hozzám a földről. 11 Most azért átkozott légy, kitaszítva a földről, mely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred vérét a kezedből. 12 Mikor a földet műveled, ne adja az többé neked termőerejét; bujdosó és vándorló légy a földön. 13 Akkor ezt mondta Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, mint amit el tudnék hordozni. 14 Íme, elűzöl ma engem e föld színéről, és színed elől el kell rejtőznöm. Bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor bárki, aki rám talál, megölhet engem. 15 De az Úr azt felelte neki: Sőt inkább, aki megöli Kaint, hétszeresen megbűnhődik. És megbélyegezte az Úr Kaint, hogy senki se ölje meg, aki rátalál. 16 És elment Kain az Úr színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.
• 17 Azután Kain ismerte a feleségét, aki fogant mé­hében, és megszülte Énókot. És amikor egy várost épített, a fiáról Énóknak nevezte el. 18 Énók fia Irád lett, ő nemzette Mehújáélt, Mehújáél pedig nemzette Metusáélt, és Metusáél nemzette Lámeket. 19 Lámek pedig két feleséget vett magának: az egyik neve Ádá volt, a másiké Cillá. 20 Ádá szülte Jábált. Ő volt a sátorban lakók és a pásztorok atyja. 21 Testvérének pedig Jubál volt a neve. Ő volt az atyja minden lantosnak és síposnak. 22 Cillá pedig Tubálkaint szülte, mindenféle réz- és vasszerszám kovácsolóját; és Tubálkain húgát, Naamát.
• 23 Akkor ezt mondta Lámek a feleségeinek:
• Ádá és Cillá, hallgassatok a szavamra,
• Lámek feleségei, halljátok beszédemet:
• embert öltem, mert megsebzett,
• ifjat öltem, mert megütött.
• 24 Ha hétszeres a bosszú Kainért,
• hetvenhétszeres az Lámekért.
• 25 Ádám pedig megint ismerte a feleségét, és az fiút szült neki, akit Sétnek nevezett, mert azt mondta: Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit Kain megölt. 26 Sétnek is született egy fia, akit Énósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.
• Ádám fiának, Sétnek nemzetsége Nóéig
• Ez Ádám nemzetségének a könyve. Amelyik napon Isten az embert teremtette, Istenhez hasonlóvá teremtette. 2 Férfivá és asszonnyá teremtette, megáldotta, és embernek nevezte őket teremtésük napján. 3 Százharminc esztendőt élt Ádám, és fiút nemzett a saját képére és hasonlóságára, és Sétnek nevezte. 4 Ádám napjai, miután Sétet nemzette, nyolcszáz esztendőt tettek ki, és még nemzett fiakat és leányokat. 5 Ádám egész életének ideje kilencszázharminc esztendő volt, azután meghalt.
• 6 Sét pedig százöt esztendőt élt, és Énóst nemzette. 7 Sét, miután Énóst nemzette, nyolcszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 8 Sét egész életének ideje kilencszáztizenkét esztendő volt, azután meghalt.
• 9 Énós pedig kilencven esztendőt élt, és nemzette Kénánt. 10 Énós, miután Kénánt nemzette, nyolcszáztizenöt esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 11 Énós egész életének ideje kilencszázöt esztendő volt, azután meghalt.
• 12 Kénán pedig hetven esztendőt élt, és nemzette Mahalalélt. 13 Kénán, miután Mahalalélt nemzette, nyolcszáznegyven esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 14 Kénán egész életének ideje kilencszáztíz esztendő volt, azután meghalt.
• 15 Mahalalél pedig hatvanöt esztendőt élt, és Já­redet nemzette. 16 Mahalalél, miután Járedet nemzette, nyolcszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 17 Mahalalél egész életének ideje nyolcszázkilencvenöt esztendő volt, azután meghalt.
• 18 Járed pedig százhatvankét esztendőt élt, és Énókot nemzette. 19 Járed, miután Énókot nemzette, nyolcszáz esztendőt élt, és fiakat és leányokat nemzett. 20 Járed egész életének ideje kilencszázhatvankét esztendő volt, azután meghalt.
• 21 Énók pedig hatvanöt esztendőt élt, és Matuzsálemet nemzette. 22 Énók háromszáz esztendeig az Istennel járt, miután Matuzsálemet nemzette, és fiakat és leányokat nemzett. 23 Énók egész életének ideje háromszázhatvanöt esztendő volt. 24 És mivel Énók Istennel járt, eltűnt, mert Isten magához vette.
• 25 Matuzsálem pedig száznyolcvanhét esztendőt élt, és Lámeket nemzette. 26 Matuzsálem, miután Lámeket nemzette, hétszáznyolcvankét esztendőt élt, és fiakat és leányokat nemzett. 27 Matuzsálem egész életének ideje kilencszázhatvankilenc esztendő volt, azután meghalt.
• 28 Lámek pedig száznyolcvankét esztendőt élt, és fiat nemzett. 29 Nóénak nevezte el, mert ezt mondta: Ő vigasztal meg minket kezünk fáradságos munkájában e földön, melyet megátkozott az Úr. 30 És Lámek, miután Nóét nemzette, ötszázkilencvenöt esztendőt élt, és fiakat és leányokat nemzett. 31 Lámek egész életének ideje hétszázhetvenhét esztendő volt, azután meghalt.
• 32 Nóé ötszáz esztendős volt, amikor Sémet, Hámot és Jáfetet nemzette.
• Az emberek Istentől való elszakadása. Nóé és a bárka
• Történt pedig, hogy az emberek sokasodni kezdtek a föld színén, és leányaik születtek. 2 Látták az Isten fiai az emberek leányait, hogy szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket megkedveltek. 3 És azt mondta az Úr: Ne maradjon lelkem∆ örökké az emberben, mivelhogy ő test.* Legyen életének ideje százhúsz esztendő. 4 Abban az időben, sőt még azután is, amikor Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik, óriások éltek a földön. Ezek azok a hatalmasok, akik eleitől fogva hírneves emberek voltak.
• 5 Amikor látta az Úr, hogy megsokasodott az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz, 6 megbánta az Úr, hogy embert teremtett a földön, és bánkódott szívében. 7 Ezt mondta az Úr: Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem; az embert, az állatot, a csúszó-mászó állatokat és az ég madarait. Mert bánom, hogy megteremtettem. 8 De Nóé kegyelmet talált az Úr előtt.
• 9 Nóénak pedig ez a története: Nóé igaz, tökéletes férfiú volt kortársai között. Nóé Istennel járt. 10 Nóé három fiút nemzett: Sémet, Hámot és Jáfetet. 11 A föld pedig romlott volt Isten előtt, és megtelt erőszakossággal. 12 Isten azért a földre tekintett, és íme, az meg volt romolva, mert minden test rossz útra tért a földön. 13 Azért azt mondta Isten Nóénak: Minden test vége elérkezett, mivel a föld erőszakossággal telt meg általuk. Íme, elvesztem őket a földdel együtt. 14 Csinálj magadnak bárkát góferfából[2], rekeszeket is csinálj a bárkában, és kend be szurokkal belül és kívül. 15 Így csináld meg: a bárka hossza háromszáz könyök legyen, szélessége ötven könyök és magassága harminc könyök. 16 Csinálj ablakot a bárkán, és egykönyöknyire hagyd azt felülről. És oldalt készíts ajtót a bárkára. Alsó, középső és felső szintet készíts. 17 Én pedig, íme, özönvizet hozok a földre, hogy elveszítsek minden testet, amelyben élő lélek∆ van az ég alatt. Minden elvész, ami a földön van. 18 De veled szövetséget kötök, és bemész a bárkába fiaiddal, feleségeddel és fiaidnak feleségeivel együtt.* 19 És minden élőből, minden testből, mindenből kettőt-kettőt vigyél be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. 20 A madarak közül az ő nemük szerint, az állatok közül az ő nemük szerint és a föld mindenféle csúszó-mászó állatai közül az ő nemük szerint. Mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. 21 Magadnak pedig szerezz be mindenféle eledelt, ami csak ehető, és gyűjtsd be magadhoz, hogy legyen ennivalótok nektek is, meg azoknak is. 22 És Nóé úgy cselekedett, amint Isten parancsolta neki, mindent aszerint tett.
• A bárkába költözés és az özönvíz
• Ezt mondta az Úr Nóénak: Menj be egész házad népével a bárkába, mert csak téged találtalak igaznak színem előtt ebben a nemzedékben. 2 Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél be, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból pedig, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt: hímet és nőstényt. 3 Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy magvuk maradjon az egész föld színén. 4 Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre, negyven nap és negyven éjjel, és eltörlök a föld színéről minden élőlényt, amelyet teremtettem. 5 Nóé azért mindent úgy cselekedett, ahogy az Úr megparancsolta neki.
• 6 Nóé pedig hatszáz esztendős volt, amikor az özönvíz volt a földön. 7 Bement tehát Nóé és fiai, a felesége és fiainak feleségei ővele a bárkába az özönvíz elől. 8 A tiszta állatok közül és a tisztátalan állatok közül, a madarak közül és minden földön csúszó-mászó állat közül 9 kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába, hím és nőstény, amint Isten parancsolta Nóénak. 10 Hetednapra pedig megjött az özönvíz a földre.
• 11 Nóé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján fölfakadt a nagy mélység minden forrása, és az ég csatornái megnyíltak. 12 Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre. 13 Ugyanezen a napon ment be Nóé, Sém, Hám és Jáfet, Nóé fiai és Nóé felesége, valamint fiainak három felesége velük együtt a bárkába. 14 Ők és minden vad az ő neme szerint és minden állat az ő neme szerint és minden csúszó-mászó állat, amely csúszik-mászik a földön, az ő neme szerint és minden repdeső állat az ő neme szerint, minden madár, minden szárnyas állat. 15 Kettő-kettő ment be Nóéhoz a bárkába minden testből, amelyben élő lélek∆ volt. 16 Hím és nőstény ment be minden testből, bementek, amint Isten parancsolta. Az Úr pedig bezárta Nóé mögött az ajtót.
• 17 Mikor az özönvíz negyven napig volt már a földön, annyira megnövekedtek a vizek, hogy fölvették a bárkát, és az fölemelkedett a földről. 18 A víz pedig egyre áradt és növekedett a földön, és a bárka a víz színén járt. 19 Azután a víz fölöttébb nagy erővel áradt a földön, és a legmagasabb hegyeket is mind elborította az ég alatt. 20 Tizenöt könyökkel növekedett feljebb a víz, miután a hegyeket elborította. 21 És minden földön járó test, madár, állat, vad és a földön nyüzsgő minden csúszó-mászó állat és minden ember odaveszett. 22 A szárazföl­dön élők közül mindaz elpusztult, aminek az orrában élő lélek∆ lehelete volt. 23 Eltörölt Isten minden élőlényt, amely a föld színén volt, az embertől az állatig, a csúszó-mászó állatig és az égi madárig. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. 24 A víz nőttön-nőtt százötven napig a földön.
• Az özönvíz elmúlik. Nóé kijön a bárkából, és Istennek áldozik. Isten ígérete
• Isten pedig megemlékezett Nóéról és minden vadról és állatról, amely vele volt a bárkában. Szelet bocsátott a földre, és a víz megapadt. 2 Bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből. 3 És visszahúzódott az ár a földről, folyton apadva, és százötven nap múlva megfogyatkozott a víz. 4 A bárka a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján megfeneklett az Ararát hegyén. 5 A víz pedig a tizedik hónapig folyton apadt. A tizedik hónap első napján meglátszottak a hegyek csúcsai.
• 6 Negyven nap múlva Nóé kinyitotta a bárka ablakát, amelyet csinált, 7 és kibocsátotta a hollót, és az el-elrepült meg vissza-vissza­szállt, míg a víz a földről föl nem száradt. 8 Kibocsátotta a galambot is, hogy meglássa, vajon elfogyott-e a víz a föld színéről. 9 De a galamb nem talált nyugvóhelyet a lábának, és visszatért hozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén. Ő pedig kinyújtotta a kezét, megfogta, és bevette magához a bárkába. 10 Még másik hét napig várakozott, és ismét kibocsátotta a galambot a bárkából. 11 Este megjött hozzá a galamb, és íme: leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy elapadt a víz a földön. 12 Még hét napig várakozott, kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
• 13 A hatszázegyedik esztendőben, az első hónap első napján felszáradt a víz a földről. Ekkor Nóé felnyitotta a bárka fedelét,* és látta, hogy íme, megszikkadt a föld színe. 14 A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napjára megszáradt a föld. 15 Ekkor így szólt Isten Nóéhoz: 16 Menj ki a bárkából a feleségeddel, fiaiddal és fiaid feleségeivel együtt, 17 és minden élőlényt, amely veled van, minden madarat és állatot meg minden földön csúszó-mászó állatot vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak. 18 Kiment azért Nóé a fiaival, a feleségével és fiainak feleségeivel együtt. 19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden, ami mozog a földön, kijött a bárkából az ő neme szerint.
• 20 Nóé oltárt épített az Úrnak, és vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és égőáldozattal áldozott az oltáron. 21 Amikor az Úr megérezte a kedves illatot, ezt mondta szívében: Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, jóllehet az ember szívének gondolata ifjúságától fogva gonosz. Nem vesztem el többé az összes élőlényt, amint most cselekedtem. 22 Ezután, amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.
• Isten áldása, törvénye és szövetsége. Szőlőművelés. Hámot megátkozza, Sémet és Jáfetet megáldja Isten. Nóé meghal
• Azután Isten megáldotta Nóét és fiait, és azt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár. Mindazt, ami nyüzsög a földön, és a tenger minden halát is a kezetekbe adom. 3 Minden mozgó állat, amelyik él, legyen nektek táplálékul, amint a zöld füvet is nektek adom. 4 De a húst az éltető vérrel együtt ne egyétek meg! 5 A ti véreteket is, amelyben az életetek van, számonkérem. Minden élőlénytől számonkérem azt, az ember testvérétől is az ember életét. 6 Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremtette az embert. 7 Ti pedig szaporodjatok, sokasodjatok, és megsokasodva népesítsétek be a földet.
• 8 Azután ezt mondta Isten Nóénak és fiainak: 9 Én pedig, íme, szövetséget szerzek veletek és utódaitokkal 10 és minden veletek élő állattal: madárral, állattal, minden mezei vaddal; mindennel, ami a bárkából kijött, minden földön élő állattal. 11 Szövetséget kötök veletek, hogy ezután soha nem vész el özönvíz miatt egy test sem; sosem lesz többé özönvíz a föld elvesztésére. 12 Majd ezt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet örök időkre szerzek köztem és köztetek és minden élő állat között, amely veletek van: 13 Ívemet a felhőkbe helyezem, és ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14 Amikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben, 15 és megemlékezem szövetségemről, amely köztem és köztetek és minden testből való élő lény között van, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test elvesztésére. 16 Azért tehát legyen az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten és minden testben élő lény között, amely a földön van. 17 Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.
• 18 Nóé fiai pedig, akik a bárkából kijöttek, ezek voltak: Sém, Hám és Jáfet. Hám pedig Kánaán atyja. 19 Ezek hárman Nóé fiai, és tőlük népesedett be az egész föld.
• 20 Nóé pedig földművelő lett, és szőlőt ültetett. 21 És amikor ivott a borból, megrészegedett, és mezítelenül volt a sátra közepén. 22 Hám pedig, Kánaán ősatyja meglátta atyja mezítelenségét, és hírül adta kint levő két testvérének. 23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadtak, vállukra vetették, és háttal közelítvén takarták be atyjuk mezítelenségét. Így arccal hátra meg sem látták atyjuk mezítelenségét. 24 Amikor Nóé felserkent mámorából, és megtudta, amit a kisebbik fia cselekedett vele, 25 azt mondta:
• Átkozott Kánaán!
• Szolgák szolgája legyen
• testvérei között!
• 26 Azután ezt mondta:
• Áldott az Úr, Sém Istene,
• legyen Kánaán az ő szolgája!
• 27 Terjessze ki Isten Jáfetet,
• lakozzék Sém sátraiban,
• és legyen szolgája Kánaán!
• 28 Nóé pedig az özönvíz után még háromszázötven esztendeig élt. 29 Egész életének ideje kilencszázötven esztendő volt; és azután meghalt.
• Sém, Hám és Jáfet nemzetsége
• Ez pedig Nóé fiainak, Sémnek, Hámnak és Jáfetnek nemzetsége, mert fiaik születtek az özönvíz után.
• 2 Jáfet fiai: Gómer, Mágóg, Mádaj, Jáván, Túbal, Mesek és Tírász. 3 Gómer fiai pedig: Askenáz, Rífat és Tógarmá. 4 Jáván fiai pedig: Elísá, Tarsís, Kittím és Dódáním. 5 Ezekből váltak ki a szigetlakó népek az ő országaikban, mindegyik a maga nyelve, családja és nemzetsége szerint.
• 6 Hám fiai pedig: Kús, Micraim, Pút és Kánaán. 7 Kús fiai pedig: Szebá, Havílá, Szabtá, Ramá, Szabteká. Ramá fiai pedig: Sebá és Dedán. 8 Kús nemzette Nimródot is, aki hatalmassá kezdett lenni a földön. 9 Hatalmas vadász volt az Úr előtt, azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. 10 Birodalma kezdetben Bábel, Erek, Akkád, Kalné volt Sineár földjén. 11 E földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót városát és Kelahot. 12 És Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között. 13 Micraim nemzette a lúdiakat, anámiakat, lehábiakat és naftúhiakat, 14 a patrósziakat és kaszlúhiakat, ahonnan a filiszteusok származnak; és a kaftóriakat.
• 15 Kánaán pedig Szidónt nemzette, az ő elsőszülöttét, azután Hétet 16 meg a jebú­sziakat, emóriakat és girgásiakat, 17 a hivvieket, arkiakat és a színieket, 18 az arvádiakat, cemáriakat és hamátiakat. Azután elszéledtek a kánaániak nemzetségei. 19 A kánaániak határa pedig Szidóntól Gerár felé menve Gázáig, Sodoma, Gomora, Admá és Cebóím felé menve Lesáig terjedt. 20 Ezek Hám fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint.
• 21 Sémnek is lettek gyermekei; ő Héber összes fiának az atyja, Jáfetnek pedig testvérbátyja volt. 22 Sém fiai: Élám, Assúr, Arpaksad, Lúd és Arám. 23 Arám fiai pedig: Úc, Húl, Geter és Mas. 24 Arpaksad pedig Selahot nemzette, Selah pedig Hébert. 25 Hébernek is lett két fia. Az egyikük neve Peleg, mivelhogy az ő idejében osztották szét a földet. Testvérének a neve pedig Joktán. 26 Joktán nemzette Almódádot, Selefet, Hacarmávetet és Jerahot, 27 Hadórámot, Úzált és Diklát, 28 Óbált, Abimáélt és Sebát, 29 Ófírt, Havílát és Jóbábot. Ezek mind Joktán fiai. 30 Lakóhelyük Mésától fogva Szefárba menve a keleti hegyekig terjedt. 31 Ezek Sém fiai családjuk, nyelvük, földjük és nemzetségük szerint.
• 32 Ezek Nóé fiainak a családjai nemzetségeik szerint, népeik között; ezekből alakultak ki a népek a földön az özönvíz után.
• Bábel tornya. A nyelvek összezavarodása,
• Az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2 Mikor azután kelet felől elindultak, Sineár földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedtek. 3 Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük jól ki! A tégla lett nekik kő gyanánt, a szurok pedig habarcs gyanánt. 4 Ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! 5 Az Úr pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet az emberek fiai építettek. 6 Ezt mondta az Úr: Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, de munkájának ez csak a kezdete. Bizony semmi sem gátolja, hogy véghez vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. 7 Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás beszédét! 8 Így szélesztette szét őket onnan az Úr az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9 Azért nevezték azt Bábelnak, mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az egész föld színére.
• 10 Ez Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzette Arpaksadot, két évvel az özönvíz után. 11 Sém, miután Arpaksadot nemzette, ötszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 12 Arpaksad pedig harmincöt esztendős volt, amikor Selahot nemzette. 13 Arpaksad, miután Selahot nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 14 Selah pedig harmincesztendős volt, amikor Hébert nemzette. 15 Selah, miután Hébert nemzette, négyszázhárom esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 16 Héber pedig harmincnégy esztendős volt, amikor Peleget nemzette. 17 Héber, miután Peleget nemzette, négyszázharminc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 18 Peleg pedig harmincesztendős volt, amikor Reút nemzette. 19 Peleg, miután Reút nemzette, kétszázkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 20 Reú pedig harminckét esztendős volt, amikor Szerúgot nemzette. 21 Reú, miután Szerúgot nemzette, kétszázhét esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 22 Szerúg pedig harmincesztendős volt, amikor Náhórt nemzette. 23 Szerúg, miután Náhórt nemzette, kétszáz esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett. 24 Náhór pedig huszonkilenc esztendős volt, amikor Tárét nemzette. 25 Náhór, miután Tárét nemzette, száztizenkilenc esztendeig élt, és fiakat és leányokat nemzett.
• 26 Táré pedig hetvenesztendős volt, és nemzette Abrámot, Náhórt és Háránt. 27 Ez Táré nemzetsége: Táré Abrámot, Náhórt és Háránt nemzette. Hárán pedig Lótot nemzette. 28 Hárán pedig meghalt apja, Táré szeme előtt, szülőföldjén, Úr-Kaszdimban. 29 Abrám és Náhór pedig feleséget vettek maguknak. Abrám feleségének a neve Száraj volt, Náhór feleségének pedig Milká; ő Háránnak, Milká apjának és Jiszká apjának leánya. 30 Száraj pedig meddő volt, nem volt gyermeke. 31 És fogta Táré Abrámot, a fiát és Lótot, Hárán fiát, az unokáját és Szárajt, a menyét, Abrámnak, az ő fiának feleségét, és elindultak együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. Eljutottak Háránig, és ott letelepedtek. 32 Táré pedig kétszázöt esztendős volt, amikor meghalt Háránban.
• Isten Abrámot Kánaán földére hívja,
• Ezt mondta az Úr Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet én mutatok neked. 2 Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, felmagasztalom nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz. Megáldatik benned a föld minden nemzetsége.
• 4 Elment Abrám, ahogy az Úr mondta neki, és Lót is elment vele. Abrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból. 5 Fogta Abrám a feleségét, Szárajt, Lótot, a testvére fiát és minden szerzeményüket, amelyet szereztek, és a cselédeket, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is jutottak Kánaán földjére. 6 Átment Abrám a földön egészen Sikem vidékéig, Móré tölgyeséig. Akkor kánaániak voltak azon a földön. 7 Az Úr megjelent Abrámnak, és ezt mondta neki: A te utódaidnak adom ezt a földet. És Abrám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. 8 Onnan azután a hegyvidék felé ment, Bételtől keletre, és felütötte sátrát. Bétel volt nyugatra, Aj pedig keletre; és ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. 9 Majd továbbköltözött Abrám, folyton dél felé húzódva.
• 10 Azonban éhség lett az országban, és Abrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy volt az éhség azon a földön. 11 Amikor közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének, Szárajnak: Íme, tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. 12 Azért, mikor meglátnak téged az egyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez ennek, és engem megölnek, téged pedig életben hagynak. 13 Mondd azért, kérlek, hogy a húgom vagy, hogy jó dolgom legyen miattad, és életben maradjak általad.
• 14 Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, látták az egyiptomiak, hogy nagyon szép az asszony. 15 Mikor meglátták őt a fáraó főemberei, magasztalták a fáraó előtt, és elvitték az asszonyt a fáraó udvarába. 16 A fáraó jól bánt miatta Abrámmal, és lettek juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. 17 De megverte az Úr a fáraót és az ő házát nagy csapásokkal Szárajért, Abrám feleségéért. 18 Hívatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Miért művelted ezt velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a feleséged? 19 Miért mondtad: a húgom ő? Azért vettem feleségül. Most már, íme, itt a feleséged, vedd magadhoz, és menj el. 20 És parancsot adott a fáraó néhány embernek, hogy kísérjék ki őt, feleségével és mindenével együtt.
• Abrám és Lót elválnak egymástól. Isten másodszor áldja meg Abrámot, s Kánaán földjét neki és utódainak ígéri
• Abrám feljött Egyiptomból a déli tartományba, feleségével és mindenével együtt, és Lót is vele jött. 2 Abrámnak pedig sok jószága, ezüstje és aranya volt. 3 Egyik helyről a másikra ment dél felől egészen Bételig, oda, ahol először volt a sátra, Bétel és Aj között; 4 annak az oltárnak a helyéig, melyet ott korábban készített. És ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét.
• 5 Lótnak is, aki Abrámmal járt, voltak juhai, ökrei és sátrai, 6 és nem bírta eltartani őket az a föld, hogy együtt lakjanak. Mivel sok jószáguk volt, nem lakhattak együtt. 7 Viszálykodás is támadt Abrám jószágainak és Lót jószágainak a pásztorai között. Akkor még a kánaániak és a perizziek is ott laktak azon a földön. 8 Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, se az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. 9 Hát nincs előtted az egész föld? Kérlek, válj el tőlem. Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek. 10 Fölemelte azért Lót a szemét, és látta, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította volna az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje. 11 Lót tehát a Jordán egész mellékét választotta magának, és elköltözött kelet felé. Így hát elváltak egymástól. 12 Abrám Kánaán földjén telepedett le, Lót pedig a Jordán melléki városokban és Sodomáig sátorozott. 13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt.
• 14 Az Úr pedig azt mondta Abrámnak, miután Lót elvált tőle: Emeld fel szemedet, és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15 Mert az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom örökre. 16 Olyanná teszem magodat, mint a föld pora; hogy ha valaki megszámlálhatja a föld porát, a te utódaid is megszámlálhatók lesznek. 17 Kelj fel, járd be ezt az országot hosszában és széltében, mert neked adom. 18 Fölszedte azért Abrám a sátrát, elment, és letelepedett Mamré tölgyesében Hebrón vidékén, és oltárt épített ott az Úrnak.
• Lót rabságra jut, ám Abrám megszabadítja. Melkisédek áldása
• Történt pedig Amráfelnak, Sineár királyának és Arjóknak, Ellászár királyának, Kedorláómernak, Élám királyának és Tidálnak, Góim királyának napjaiban, 2 hogy hadat indítottak ezek Bera, Sodoma királya, Birsa, Gomora királya, Sináb, Admá királya, Seméber, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya ellen. 3 Mindezek a Sziddím völgyében egyesültek, ahol a Sós-tenger van. 4 Tizenkét esztendeig szolgálták Kedorláómert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak. 5 A tizennegyedik esztendőben pedig eljött Kedorláómer és a királyok, akik ővele voltak, és megverték a refáiakat Asterót Karnaimban, a zúziakat Hámban, az émieket Sávé-Kirjátaimban 6 és a hóriakat az ő hegyükön, a Széíren, egészen Él-Páránig, amely a puszta mellett van. 7 Azután visszafordultak, és Én-Mispátba, azaz Kádésba mentek, és elpusztították az amálékiak egész mezőségét és az emóriakat is, akik Hacecón-Támárban laktak. 8 Tehát kiment Sodoma királya, Gomora királya, Admá királya, Cebóím királya és Bela, azaz Cóar királya, és megütköztek azokkal a Sziddím völgyében: 9 Kedorláómerral, Élám királyával, Tidállal, Góim királyával, Amráfellal, Sineár királyával és Arjókkal, Ellászár királyával. Négy király öt ellen. 10 A Sziddím völgye pedig tele volt szurokforrásokkal. Amikor Sodoma és Gomora királya megfutamodott, beleestek azokba. Akik pedig megmaradtak, a hegyek közé futottak. 11 Elvitték Sodoma és Gomora minden jószágát és eleségét, és elmentek. 12 Lótot, Abrám testvérének a fiát is elvitték jószágostul együtt, és elmentek. Ekkor Lót Sodomában lakott.
• 13 Eljött pedig egy menekült, és hírül vitte a héber Abrámnak, aki az emóri Mamrénak, Eskól és Ánér testvérének tölgyesében lakott, akik meg Abrám szövetségesei voltak. 14 Amint Abrám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, fölfegyverezte a házában felnövekedett háromszáztizennyolc kipróbált legényét, és üldözte őket Dánig. 15 Szolgáit csapatokra osztva ellenük támadt éjszaka, megverte és egészen a Damaszkusztól balra fekvő Hóbáig űzte őket. 16 Visszahozott minden jószágot. Visszahozta az ő rokonát, Lótot jószágával együtt meg az asszonyokat és a népet is. 17 Miután pedig visszatért Kedorláómer és a vele levő királyok megveréséből, kiment elébe Sodoma királya a Sávé völgyébe, azaz a Király-völgybe. 18 Melkisédek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő a magasságos Isten papja volt. 19 Megáldotta őt, és azt mondta:
• Áldott legyen Abrám a magasságos Istentől,
• az ég és föld teremtőjétől.
• 20 Áldott a magasságos Isten,
• aki kezedbe adta ellenségeidet.
• És Abrám tizedet adott neki mindenből.
• 21 Sodoma királya pedig azt mondta Abrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig tartsd meg magadnak. 22 De Abrám ezt felelte Sodoma királyának: Fölemeltem kezemet az Úrhoz, a magasságos Istenhez, az ég és föld teremtőjéhez, 23 hogy én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondjad: én gazdagítottam meg Abrámot. 24 Semmi egyebet sem veszek el, csak a legények élelmét és azoknak a férfiaknak a részét, akik eljöttek velem: Anér, Eskól és Mamré kapják meg a részüket.
• Isten ígéretet tesz Abrámnak
• Ezek után így szólt az Úr Abrámhoz látomásban: Ne félj, Abrám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad felette igen bőséges. 2 Abrám ezt mondta: Uram Isten, mit adnál nekem, hiszen magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaszkuszi Eliézer?* 3 Majd így folytatta Abrám: Íme, nem adtál nekem magzatot, és íme, házam szolga szülöttje lesz az örökösöm. 4 Ekkor így szólt hozzá az Úr: Nem ő lesz az örökösöd, hanem aki ágyékodból származik, az lesz az örökösöd. 5 Azután kivitte őt, és ezt mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha meg tudod számolni őket. Azt mondta neki: Így lesz a te utódod is. 6 Abrám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt.
• 7 Azután így szólt hozzá: Én vagyok az Úr, aki kihoztalak téged Úr-Kaszdimból, hogy neked adjam e földet örökségül. 8 Abrám pedig ezt mondta: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt? 9 Az Úr erre azt felelte neki: Hozz nekem egy háromesztendős üszőt, egy háromesztendős kecskét és egy háromesztendős kost, egy gerlicét és egy galambot. 10 Elhozta azért mindezeket, és kétfelé hasította őket, és mindegyiknek a felét a másik felével szemben helyezte el, de a madarakat nem hasította kétfelé. 11 És ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elűzte őket. 12 Naplementekor mély álom lepte meg Abrámot, és íme, rémület és nagy sötétség szállt őreá. 13 Ekkor az Úr azt mondta neki: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz olyan földön, amely nem az övé, és szolgálatra szorítják és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. 14 De azt a népet, amelyet szolgálnak, szintén megítélem, és majd kijönnek onnan nagy gazdagsággal. 15 Te pedig békességgel mész el atyáidhoz, és jó vénségben temetnek el. 16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide; mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.
• 17 És mikor a nap lement, és sötétség lett, íme, egy füstölgő kemence* és tüzes fáklya ment át a húsdarabok között. 18 E napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal, és ezt mondta: A te magodnak adom ezt a földet, Egyiptom folyójától fogva a nagy folyóig, az Eufráteszig: 19 a kénieket, kenizzieket és kadmóniakat, 20 a hettitákat, perizzieket és a refáiakat, 21 az emóriakat, kánaániakat, girgásiakat és jebúsziakat.
• Hágár és Száraj versengése.
• Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve. 2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az Úr bezárta méhemet, hogy ne szüljek: menj be azért a szolgálómhoz, talán általa felépülök. Abrám engedett Száraj szavának. 3 Vette tehát Száraj, Abrám felesége az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját tíz esztendővel azután, hogy Abrám Kánaán földjén letelepedett, és Abrámnak, az ő férjének feleségül adta. 4 Ő bement Hágárhoz, és az fogant méhében, s amint látta, hogy várandós, nem volt becsülete előtte az ő asszonyának. 5 Száraj ezt mondta Abrámnak: Sérelem ért miattad. Én adtam öledbe szolgálómat, és mivel látja, hogy várandós lett, nincs előtte becsületem. Tegyen ítéletet az Úr köztem és közted! 6 Ezt mondta Abrám Szárajnak: Íme, szolgálód a kezedben van, azt tedd vele, amit jónak látsz. És sanyargatta Száraj, úgyhogy az elfutott előle.
• 7 Az Úr angyala egy forrásnál talált rá a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba menő úton van. 8 Ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész? Ő így válaszolt: Asszonyomnak, Szárajnak a színe elől futok. 9 Akkor azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő keze alatt. 10 Ezt is mondta neki az Úr angyala: Fölöttébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se lesz. 11 Azután ezt mondta neki az Úr angyala: Íme, várandós vagy, és fiút szülsz. Nevezd Izmaelnek, mivel meghallotta Isten a te nyomorúságodat. 12 Ő pedig vad természetű ember lesz: az ő keze mindenki ellen, mindenki keze pedig őellene lesz; és minden testvére ellenében üti fel sátrát. 13 S így nevezte Hágár az Urat, aki ővele beszélt: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam azt, aki engem lát.* 14 Azért nevezik azt a forrást Lahajrói-forrásnak. Ott van ez Kádés és Bered között. 15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak, és Abrám a fiát, aki Hágártól született, Izmaelnek nevezte. 16 Abrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte neki.
• Isten megváltoztatja Abrám és Száraj nevét, a körülmetélkedést szerzi, és ígéretet tesz Izsák születése felől
• Mikor Abrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent neki az Úr, és azt mondta: Én a mindenható Isten[3] vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes. 2 Szövetséget szerzek köztem és közted, és fölöttébb megsokasítalak téged. 3 Ekkor arcra borult Abrám, Isten pedig így szólt hozzá: 4 Ami engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel: 5 ne hívjanak ezután Abrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává teszlek. 6 Fölöttébb megsokasítalak, és népek támadnak, és királyok is származnak majd tőled. 7 Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak. 8 Neked és utódaidnak adom bujdosásod földjét, Kánaán egész földjét örök birtokul; és Istenük leszek.
• 9 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és utódaid, nemzedékről nemzedékre. 10 Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek. 11 Metéljétek körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való szövetségnek. 12 Nyolcnapos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre. Akár a házadnál született, akár pénzen vásárolták valamely idegentől, aki nem a te ivadékod. 13 Metéljék körül a házadban születettet és a pénzeden vásároltat is. Örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a testeteken. 14 A körülmetéletlen férfi pedig, akinek nem metélték körül férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágatik népe közül, mert felbontotta a szövetségemet.
• 15 Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Szá­rajt, a feleségedet ne nevezd Szárajnak, mert Sára a neve. 16 Megáldom őt, és fiút is adok tőle neked, és megáldom, hogy népek támadjanak belőle, és népek királyai származzanak tőle. 17 Ekkor arcra borult Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta szívében: vajon százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Avagy Sára kilencvenesztendős lévén szülhet-e? 18 Ábrahám ezt mondta Istennek: Bárcsak Izmael élne teelőtted! 19 Isten pedig azt mondta: Feleséged, Sára kétség nélkül fiút szül neked, akit Izsáknak nevezel, és megerősítem szövetségemet ővele és az ő ivadékaival, örökkévaló szövetségül. 20 Izmael felől is meghallgatlak: Íme, megáldom, megszaporítom és fölöttébb megsokasítom őt. Tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem. 21 Szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit Sára szül neked ez idő tájt, a következő esztendőben.
• 22 Amikor Isten befejezte a vele való beszédet, fölment Ábrahámtól. 23 Vette azért Ábrahám a fiát, Izmaelt és háza minden szülöttjét és azt is mind, akit pénzen vett, minden férfit Ábrahám háza népe közül, és körülmetélte férfitestüknek bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten. 24 Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetélte férfitestének bőrét. 25 Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetélték. 26 Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Izmael, az ő fia. 27 És vele együtt körülmetélték házának minden férfitagját, háza szülötteit és akiket idegen embertől pénzen vásároltak.
• Isten angyaloktól kísérve jön Ábrahámhoz. Újból fiút ígér neki Sárától. Sárát megdorgálja hitetlenségéért, és megjelenti Ábrahámnak Sodoma veszedelmét
• Azután megjelent neki az Úr Mamré tölgye­sében, ahogy ő a sátor ajtajában ült, a hőség idejében. 2 Fölemelte szemét, és látta, hogy íme, három férfi áll előtte. Meglátva őket, eléjük sietett a sátor ajtajából, és földig hajolt. 3 Ezt mondta: Jó Uram, ha kedves vagyok előtted, kérlek, ne kerüld el szolgádat. 4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alatt. 5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy fölfrissüljetek, mert azért tértetek be szolgátokhoz, azután továbbmehettek. Ők ezt mondták: Tégy úgy, ahogy mondtad. 6 Besietett Ábrahám a sátorba Sárához, és így szólt: Siess, gyúrj meg három mérték finomlisztet, és csinálj pogácsát. 7 A csordához is elfutott Ábrahám, és hozott egy gyenge kövér borjút, és a szolgának adta, az pedig sietett, hogy elkészítse. 8 Azután fogta a vajat, tejet és az elkészített borjút, és eléjük tette. Ő pedig mellettük állt a fa alatt, amíg ők ettek.
• 9 S megkérdezték tőle: Hol van Sára, a feleséged? Ő pedig ezt felelte: Itt van a sátorban. 10 Erre így szólt egyikük: Egy év múlva ilyenkor bizonnyal visszatérek hozzád, és íme, akkor feleségednek, Sárának fia lesz. Sára pedig a háta mögött hallgatózott, a sátor ajtajában. 11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt az asszonyi természet. 12 Ezért Sára nevetett magában, és azt gondolta: Vénségemre lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg! 13 Az Úr azt mondta Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondva: vajon csakugyan szülhetek-e, holott megvénhedtem? 14 Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. 15 Sára pedig tagadott, és ezt mondta: Nem nevettem; mivelhogy félt. De az Úr azt mondta: Nem úgy van, mert bizony nevettél.
• 16 Azután fölkeltek azok a férfiak, és Sodoma felé tartottak. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket. 17 Ezt mondta az Úr: Eltitkoljam-e Ábrahámtól, amit tenni akarok? 18 Hiszen Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz, és megáldatik benne a föld minden nemzetsége. 19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja fiainak és háza né­pé­nek, hogy őrizzék meg az Úr útját, cselekedjenek az igazság és törvény szerint, hogy beteljesítse az Úr, amit szólt Ábrahám felől. 20 Azután azt mondta az Úr: Mivel Sodoma és Gomora kiáltása megsokasodott, és mivel bűnük fölöttébb súlyossá vált, 21 lemegyek, és megnézem, hogy vajon teljesen a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem, mert tudni akarom.
• 22 Akkor a férfiak megfordultak, és elindultak Sodomába. Ábrahám pedig még az Úr előtt állt. 23 Közelebb lépett Ábrahám, és ezt mondta: Vajon elveszted-e az igazat is a gonosszal együtt? 24 Talán van ötven igaz abban a városban. Vajon elveszted-e, és nem kedvezel a helynek az ötven ott lakó igazért? 25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal együtt, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz; távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot? 26 Az Úr ezt felelte: Ha találok Sodomában a váro­son belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek érettük. 27 Ábrahám erre azt mondta: Immár merészkedtem szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok. 28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-e az öt miatt az egész várost? Ő ezt mondta: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. 29 Ismét szólt hozzá Ábrahám, ezt kérdezvén: Hát ha negyven található ott? Ő azt mondta: Nem teszem meg a negyvenért. 30 Megint szólt Ábrahám: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: hát ha harmincat lehet találni? Ő így felelt: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. 31 És azt mondta Ábrahám: Ismét merészkedtem szólni az én Uramnak: hát ha húszat lehet ott találni? Így felelt erre az Úr: Nem vesztem el a húszért. 32 És mondta végül: Ne haragudjék, kérlek, az én Uram, ha szólok még ez egyszer: hát ha tízet lehet találni? S ő ezt felelte: Nem vesztem el a tízért. 33 És elment az Úr, miután befejezte Ábrahámmal a beszélgetését, Ábrahám pedig visszatért a lakóhelyére.
• Sodoma és Gomora pusztulása. Lót menekülése. Móáb és Ammón származása
• Mikor a két angyal estére Sodomába jutott, Lót Sodoma kapujában ült. Amint meglátta őket, fölkelt, eléjük ment, és arccal a földre borult, 2 s így szólt: Íme, Uraim, kérlek, jöjjetek be szolgátok házába, mossátok meg lábatokat, és térjetek nyugovóra. Reggel korán fölkelhettek, és utatokra indulhattok. Azok pedig ezt felelték: Nem, hanem az utcán alszunk. 3 De mivel nagyon unszolta őket, betértek hozzá, és bementek a házába. Ő pedig megvendégelte őket, kovásztalan kenyeret is sütött, és ettek. 4 Lefekvésük előtt a város férfiai, a sodomai férfiak körülvették a házat, ifjútól vénig, az egész közösség egytől egyig. 5 És szólították Lótot: Hol vannak a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. 6 Kiment hozzájuk Lót az ajtó elé, és bezárta maga után az ajtót, 7 és ezt mondta: Kérlek, testvéreim, ne cselekedjetek gonoszságot! 8 Íme, van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, kihozom azokat tihozzátok, és cselekedjetek velük, ahogy nektek tetszik, csak ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mert az én hajlékom árnyéka alá jöttek. 9 De azok azt mondták: Menj innen! Majd így szóltak: Csak egy jövevény nálunk, és ő szab törvényt nekünk? Majd gonoszabbul cselekszünk veled, mint azokkal. És rárohantak, és már azon voltak, hogy betörik az ajtót. 10 De kinyújtották azok a férfiak a kezüket, és bevonták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 11 Az embereket pedig, akik a ház ajtaja előtt voltak, vaksággal verték meg a kicsinytől a nagyig, annyira, hogy belefáradtak az ajtó keresésébe.
• 12 Akkor azt mondták a férfiak Lótnak: Ki van még itt hozzád tartozó? Vőidet, fiaidat és leányaidat és mindenedet, ami a tied a városban, vidd ki e helyről, 13 mert elveszítjük e helyet, mivelhogy eljutott az Úrhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az Úr küldött minket, hogy elpusztítsuk e várost. 14 Kiment azért Lót, és így szólt a vőinek, akik a leányait el akarták venni: Keljetek föl, menjetek ki e helyről, mert elveszti az Úr ezt a várost! De a vőinek úgy tűnt, mintha tréfálna.
• 15 Mikor hajnalodott, sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, vedd a feleségedet és a jelen levő két leányodat, hogy el ne vessz a város bűne miatt. 16 Mikor pedig tétovázott, megragadták a férfiak a kezét és feleségének s két leányának kezét az Úrnak iránta való irgalmából, és kivitték, és otthagyták a városon kívül. 17 Amikor kivitték őket, azt mondta az egyik: Mentsd meg az életedet, ne tekints hátra, és meg ne állj a környéken! A hegyre menekülj, hogy el ne vessz! 18 Lót azt felelte: Ne, ó, Uram! 19 Íme, szolgád kegyelmet talált előtted, és nagy irgalmasságot mutattál irántam, hogy életemet megtartottad. De én nem menekülhetek a hegyre, nehogy utolérjen a veszedelem, és meghaljak. 20 Ímhol a közelben van egy városka, hadd meneküljek oda; lám, kicsiny az, ott én életben maradok. 21 Mondta azért neki Isten: Ím, rád tekintek e dologban is, és nem pusztítom el azt a várost, amelyről szóltál. 22 De siess, menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, amíg oda nem érsz. Azért nevezték el azt a várost Cóarnak. 23 A nap már feljött a földre, mikor Lót Cóarba ért.
• 24 Az Úr pedig kénköves és tüzes esőt bocsátott az égből Sodomára és Gomorára. 25 Elsüllyesztette azokat a városokat és azt az egész vidéket; és a városok minden lakosát és a föld növényeit is. 26 Lót felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett. 27 Ábrahám pedig reggel arra a helyre indult, ahol annak előtte az Úr színe előtt állt. 28 Sodoma és Gomora felé tekintett, és az egész környék földje felé. Látta, hogy íme, fölszáll a föld füstje, mint a kemence füstje. 29 De amikor elvesztette Isten annak a környéknek a városait, megemlékezett Ábrahámról, és kiküldte Lótot a veszedelemből, amikor elsüllyesztette a városokat, amelyekben Lót lakott.
• 30 Lót pedig fölment Cóarból, és letelepedett a hegyen, és vele együtt két leánya is, mert félt Cóarban lakni. Egy barlangban lakott tehát két leányával. 31 Azt mondta egyszer a nagyobbik a kisebbiknek: Apánk megöregedett, és nincs a földön férfi, aki bejöhetne hozzánk az egész föld szokása szerint. 32 Jer, adjunk bort inni apánknak, háljunk vele, és támasszunk magot a mi apánktól. 33 Bort adtak tehát inni apjuknak azon az éjszakán, és bement a nagyobbik, és az apjával hált. Ő pedig semmit sem tudott, sem lánya lefekvéséről, sem fölkeléséről. 34 Másnap a nagyobbik a kisebbiknek azt mondta: Íme, a múlt éjjel én háltam apámmal, adjunk neki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támasszunk magot a mi apánktól. 35 Azon az éjszakán is adtak bort az apjuknak, és fölkelt a kisebbik is, és vele hált. Ő pedig semmit sem tudott, sem annak lefekvéséről, sem fölkeléséről. 36 Lót leányai mindketten várandósak lettek apjuktól. 37 Fiút szült a nagyobbik, és Móábnak nevezte. Ő a móábiak atyja mind e mai napig. 38 A kisebbik is fiút szült, és Ben-Ammínak nevezte. Ez az ammóniak atyja mind e mai napig.
• Ábrahám és Sára Gerárban Abímeleknél
• Azután elköltözött onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedett Kádés és Súr között, és Gerárban tartózkodott. 2 Ábrahám azt mondta Sáráról, a feleségéről: A húgom ő. Ezért érte küldött Abímelek, Gerár királya, és elvitette Sárát. 3 De Isten Abímelekhez jött éjjeli álomban, és azt mondta neki: Íme, meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van. 4 Abímelek pedig nem illette még az asszonyt, és ezt mondta: Uram, az ártatlan népet is megölöd-e? 5 Avagy nem Ábrahám mondta-e nekem: a húgom ő? S ez is azt mondta: a bátyám ő. Szívem ártatlanságában és kezem tisztaságában cselekedtem ezt. 6 Akkor azt mondta Isten neki álomban: Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában művelted ezt, azért én is visszatartottalak attól, hogy vétkezz ellenem; ezért nem engedtem, hogy illessed őt. 7 Most azért add vissza annak az embernek a feleségét, mert próféta ő, és imádkozni fog érted, hogy élj. Ha pedig nem adod vissza, tudd meg, hogy meghalsz minden hozzátartozóddal együtt. 8 Reggel tehát fölkelt Abímelek, és előhívta minden szolgáját, s fülük hallatára mindezeket elbeszélte, és az emberek igen megijedtek. 9 Azután hívatta Abímelek Ábrahámot, és ezt mondta neki: Mit cselekedtél velünk? És mit vétettem ellened, hogy énreám és országomra ilyen nagy bűnt hoztál? Olyan dolgokat cselekedtél ellenem, amiket cselekedni nem szabad! 10 Majd azt mondta Abímelek Ábrahámnak: Mi jutott eszedbe, hogy ezt a dolgot cselekedted? 11 Ábrahám így felelt: Bizony, azt gondoltam: nincs istenfélelem e helyen, és megölnek engem a feleségemért. 12 De valósággal húgom is, apám leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya, és így lett feleségemmé. 13 Amikor Isten kibujdostatott engem atyám házából, azt mondtam a feleségemnek: Tedd meg nekem azt a kedvességet, hogy ahová megyünk, mindenütt azt mondod rólam: A bátyám ő. 14 Akkor Abímelek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és Ábrahámnak adta, és visszaadta neki Sárát is, a feleségét. 15 Azt mondta Abímelek: Íme, előtted van országom, ahol jónak tetszik neked, ott lakjál. 16 Sárának pedig ezt mondta: Íme, ezer ezüstpénzt adtam bátyádnak, íme, az neked a szemek befedezője mindazok előtt, akik veled vannak. Így mindenképpen igazolva vagy.* 17 Könyörgött azért Ábrahám Istennek, és meggyógyította Isten Abímeleket, feleségét és szolgálóit; úgyhogy ismét szülhettek. 18 Mert az Úr erősen bezárta Abímelek háza népének méhét Sáráért, Ábrahám feleségéért.
• Izsák születése. Hágár és Izmael elűzetése. Abímelek szövetséget köt Ábrahámmal
• Az Úr pedig meglátogatta Sárát, amint mondta, és úgy cselekedett vele, amint megígérte. 2 Mert Sára fogant méhében, és fiút szült Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, amelyet mondott neki Isten. 3 Ábrahám az újszülött fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak nevezte. 4 Majd körülmetélte nyolcnapos korában, ahogy Isten parancsolta neki. 5 Ábrahám pedig százesztendős volt, amikor a fia, Izsák született. 6 Ekkor azt mondta Sára: Nevetést szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, nevet velem. 7 Ezt is mondta még: Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiakat fog szoptatni? S íme, fiút szültem vénségére. 8 Amikor a gyermek felnövekedett, elválasztották. Ábrahám pedig nagy vendégséget szerzett azon a napon, amelyen Izsákot elválasztották.
• 9 Mikor pedig Sára nevetgélni látta az egyiptombeli Hágár fiát, akit Hágár Ábrahámnak szült, 10 ezt mondta Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót fiával együtt, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. 11 Ábrahámnak pedig igen nehezére esett ez a dolog a fia miatt. 12 De azt mondta Isten Ábrahámnak: Ne tűnjék előtted nehéznek a gyermek és a szolgáló dolga. Amit mond neked Sára, engedj abban szavának, mert Izsákról nevezik majd utódaidat. 13 De a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.
• 14 Fölkelt azért Ábrahám jó reggel, és kenyeret vett elő meg egy tömlő vizet, Hágárnak adta, és föltette annak vállára, és a gyermekkel együtt elbocsátotta. Ő pedig elment, és Beérseba pusztájában bujdosott. 15 Mikor elfogyott a víz a tömlőből, letette a gyermeket egy bokor alá. 16 Elment, és leült vele szemben, mintegy nyíllövésnyi távolságra, mert azt mondta magában: Ne lássam, mikor a gyermek meghal. Leült tehát vele szemben, és hangosan sírt. 17 Isten pedig meghallotta a gyermek szavát, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak, és azt mondta neki: Mi lelt téged, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek szavát ott, ahol van. 18 Kelj fel, vedd föl a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem. 19 Ekkor megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást. Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és inni adott a gyermeknek. 20 És Isten a gyermekkel volt, és az felnövekedett, a pusztában lakott, és íjásszá lett. 21 Párán pusztájában lakott, és anyja Egyiptom földjéről vett neki feleséget.
• 22 Történt abban az időben, hogy Abímelek és hadvezére, Píkól megszólította Ábrahámot: Az Isten van veled mindenben, amit cselekszel. 23 Most azért esküdj meg nekem az Istenre itt, hogy sem énellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel viseltetsz te is irántam és az ország iránt, amelyben jövevény voltál, amellyel én teirántad viseltettem. 24 Ábrahám így felelt: Megesküszöm.
• 25 De Ábrahám megdorgálta Abímeleket a kútért, melyet erővel elvettek Abímelek szolgái. 26 Abímelek ezt mondta: Nem tudom, kicsoda művelte e dolgot. Te sem jelentetted nekem, és én sem hallottam, hanem csak ma. 27 Vett azért Ábrahám juhokat, állatokat, és Abímeleknek adta; és egymással szövetséget kötöttek. 28 De Ábrahám külön állított a nyájból hét juhot. 29 Abímelek megkérdezte Ábrahámot: Mire való e hét juh, melyet külön állítottál? 30 Ábrahám így felelt: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nekem arra, hogy én ástam ezt a kutat. 31 Azért nevezték azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek meg mind a ketten. 32 Megkötötték tehát a szövetséget Beérsebában, és fölkelt Abímelek és hadvezére, Píkól, és visszatértek a filiszteusok földjére. 33 Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az örökkévaló Úr Istennek a nevét. 34 És hosszú ideig élt Ábrahám a filiszteusok földjén.
• Ábrahám megpróbáltatása, hite, engedelmessége. Új ígéretek. Náhór nemzetsége
• Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és ezt mondta neki: Ábrahám! S ő így felelt: Ímhol vagyok. 2 Isten ezt mondta neki: Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked. 3 Fölkelt tehát Ábrahám jókor reggel, és megnyergelte szamarát. Maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égőáldozathoz. Akkor fölkerekedett, és elindult a helyre, amelyet Isten mondott neki. 4 Harmadnapon fölemelte szemét Ábrahám, és meglátta a helyet messziről. 5 Ekkor azt mondta szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek amo­da, és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. 6 Vette tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fákat, és föltette a fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vette a tüzet és a kést, és így mentek ketten együtt. 7 Majd megszólította Izsák az atyját, Ábrahámot: Atyám! Az pedig mondta: Íme, itt vagyok, fiam. Izsák pedig megkérdezte: Itt van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatra való bárány? 8 Ábrahám azt felelte: Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam. És mentek ketten együtt.
• 9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette ott az oltárt, rárakta a fát, megkötözte Izsákot, a fiát, és föltette az oltárra, a farakás tetejére. 10 Majd kinyújtotta a kezét, és vette a kést, hogy levágja a fiát. 11 Akkor kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felelt: Íme, itt vagyok. 12 Az angyal pedig így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt! Mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a szemét, és látta, hogy íme, a háta mögött egy kos akadt meg szarvánál fogva a bozótban. Odament tehát, elhozta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 És Ábrahám azt a helyet Jahve-jirének nevezte el. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
• 15 Az Úr angyala másodszor is szólította Ábrahámot az égből, 16 és azt mondta: Magamra esküszöm, azt mondja az Úr, mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a fiadnak, a te egyetlenegyednek, 17 bizony megáldalak téged, és bőségesen megsokasítom magodat, mint az ég csillagait és mint a fövenyt, mely a tenger partján van, és a te magod örökségként fogja birtokolni ellenségeinek kapuját. 18 És utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége, mivelhogy engedtél a beszédemnek. 19 Visszatért azért Ábrahám a szolgáihoz, fölkeltek, és együtt elmentek Beérsebába, mert Ábrahám Beérsebában lakott.
• 20 Ezek után hírt hoztak Ábrahámnak: Ímé, Milká is fiúkat szült Náhórnak, a testvérednek: 21 Úcot, az elsőszülöttjét és Búzt, annak testvérét és Kemúélt, Arám apját. 22 És Keszedet, Hazót, Pildást, Jidláfot és Betúélt. 23 Betúél pedig Rebekát nemzette. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhórnak, Ábrahám testvérének. 24 Ágyasa, akinek neve Reúmá volt, Tebahot, Gahamot, Tahast és Maakát szülte neki.
• Sára temetése
• Sára élete százhuszonhét esztendő volt. Ezek Sára életének esztendei. 2 És meghalt Sára Kirjat-Arbában, azaz Hebrónban, a Kánaán földjén, és bement Ábrahám Sárához, hogy gyászolja és elsirassa őt. 3 Azután fölkelt Ábrahám az ő halottja mellől, és így szólt Hét fiaihoz: 4 Idegen és jövevény vagyok közöttetek, adjatok nekem sírhelynek való birtokot tinálatok, hadd temessem oda a halottamat. 5 Így feleltek Hét fiai Ábrahámnak: 6 Hallgass meg minket, uram. Istentől való fejedelem vagy te közöttünk. Amelyik a legtisztességesebb a mi temetőhelyeink közül, abba temesd el halottadat. Egyikőnk sem tagadja meg tőled az ő temetőhelyét, hogy eltemethesd halottadat. 7 Ekkor fölkelt Ábrahám, és meghajtotta magát a föld népe előtt, Hét fiai előtt, 8 és így szólt hozzájuk: Ha azt akarjátok, hogy eltemessem az én halottamat, hallgassatok meg engem, és esedezzetek érettem Efrón előtt, Cóhar fia előtt, 9 hogy adja nekem Makpéla barlangját, mely az övé, és mezejének szélén van. Igaz árán adja el nekem, sírhelynek való birtokul köztetek. 10 Efrón pedig Hét fiai között ült. Így felelt a hettita Efrón Ábrahámnak, Hét fiainak és mindazoknak hallatára, akik bementek városa kapuján: 11 Nem úgy, uram, hallgass meg engem: azt a mezőt neked adom, és a barlangot, amely abban van, szintén neked adom népem fiainak szeme láttára, hogy ott temesd el a halottadat. 12 Erre Ábrahám meghajtotta magát a föld népe előtt, 13 és így szólt Efrónhoz a föld né­pének hallatára: Ha mégis meghallgatnál engem! Megadom a mező árát, fogadd el tőlem! Azután eltemetem ott az én halottamat. 14 Efrón így felelt Ábrahámnak: 15 Uram! Hallgass meg engem. Négyszáz ezüstsékelt ér az a föld, mi az köztem és közted? Csak temesd el a te halottadat. 16 Engedett azért Ábrahám Efrónnak, és kimérte az ezüstöt, amelyet mondott Hét fiainak hallatára, a kereskedőknél használt négyszáz ezüstsékelt. 17 Így lett Efrón Makpélában levő mezeje, amely Mamréval szemben van, a mező a benne levő barlanggal és a mezőn levő minden fa az egész határban körös-körül 18 Ábrahám birtoka, Hét fiainak és mindazoknak szeme előtt, akik városa kapuján bementek. 19 Azután eltemette Ábrahám a feleségét, Sárát, Makpéla mezejének barlangjába, Mamréval szemben. Ez ma Hebrón, a Kánaán földjén. 20 Így jutott a mező és a benne lévő barlang Ábrahám birtokába temetésre való helyül a Hét fiaitól.
• Ábrahám feleséget hozat fiának, Izsáknak Mezopotámiából
• Ábrahám pedig öreg, élemedett korú ember volt, és az Úr mindenben megáldotta. 2 Mondta azért Ábrahám háza legöregebb szolgájának, aki mindenét intézte: Tedd a kezed a csípőm alá, 3 hogy megeskesselek az Úrra, a menny­nek és a földnek Istenére, hogy nem a kánaániak leányai közül veszel feleséget fiamnak, akik között lakom, 4 hanem elmész az én hazámba, a rokonaim közé, és onnan veszel feleséget fiamnak, Izsáknak. 5 Mondta pedig neki a szolga: Ha az a leányzó nem akarna eljönni velem e földre, akkor visszavigyem-e fiadat arra a földre, ahonnan jöttél? 6 Felelt neki Ábrahám: Vigyázz, a fiamat vissza ne vidd oda! 7 Az Úr, a mennynek Istene, aki kihozott engem atyám házából és rokonságom földjéről, aki szólt hozzám, és megesküdött nekem: „A te magodnak adom ezt a földet”, elbocsátja előtted angyalát, hogy onnan végy fiamnak feleséget. 8 Hogyha pedig nem akar a leányzó eljönni veled, mentes leszel a nekem tett eskü alól. Csak vissza ne vidd oda a fiamat! 9 Erre a szolga urának, Ábrahámnak csípője alá tette kezét, és megesküdött neki e dologról.
• 10 És vett a szolga tíz tevét az ura tevéi közül, és elindult. És urának minden java őrá volt bízva. Fölkelt tehát, és elment Mezopotámiába, Náhór városába. 11 És estefelé, amikor a leányok vizet meríteni járnak, megpihentette a tevéket a városon kívül egy kútnál. 12 Ekkor ezt mondta: Uram, uramnak, Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, akit keresek, és légy kegyelmes az én uram, Ábrahám iránt. 13 Íme, én a víz forrása mellé állok, amikor a város lakosainak leányai kijönnek vizet meríteni. 14 Legyen azért, hogy amelyik leánynak ezt mondom: „Döntsd meg a korsódat, hogy igyam!”, ő pedig azt fogja mondani: „Igyál, sőt a tevéidet is megitatom”, ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendeltél; és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal.
• 15 Mielőtt befejezte volna a beszédet, íme, korsójával a vállán jött Rebeka, Betúélnak, Milká fiának leánya. Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. 16 A leány pedig fölötte szép ábrázatú volt, hajadon, akit férfi még nem ismert. Aláment a forrásra, megtöltötte a korsóját, és feljött. 17 Akkor a szolga elébe futott, és ezt mondta: Kérlek, adj inni nekem egy kis vizet a korsódból. 18 Az pedig mondta: Igyál, uram! És sietve leeresztette a korsót a kezébe, és inni adott a szolgának. 19 Miután pedig eleget adott neki inni, ezt mondta: A tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. 20 Sietve kiürítette korsóját a vályúba, ismét elfutott a forrásra, és merített az összes tevéjének. 21 Az ember pedig álmélkodva nézte, és figyelt, mert tudni szerette volna, vajon szerencséssé teszi-e az Úr az útját vagy nem.
• 22 Amikor a tevék már eleget ittak, elővett az ember egy aranyfüggőt, amelynek a súlya fél sékel, és két karperecet, amelynek a súlya tíz aranysékel volt. 23 És azt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Kérlek, mondd meg nekem: van-e atyád házában hely nekünk, ahol megalhatunk? 24 Ő pedig ezt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült. 25 Azt is mondta még: Van nálunk szalma is, abrak is bőven, és alvóhely is van. 26 Akkor meghajolt az az ember, és imádta az Urat. 27 Ezt mondta: Áldott az Úr, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét az én uramtól. Mert az Úr vezérelt engem ezen az utamon az én uram testvéreinek házához.
• 28 Közben elfutott a leányzó, és elbeszélte anyja házában, ami történt. 29 Rebekának pedig volt egy bátyja, akinek Lábán volt a neve. Ez a Lábán kisietett ahhoz az emberhez a forráshoz. 30 Amikor látta a függőt és a pereceket a húga karján, és hallotta húgának, Rebekának beszédét, aki elmondta: „Így és így szólt hozzám az a férfi”, akkor kiment a férfiúhoz, aki ott állt még a tevék mellett a forrásnál, 31 és megszólította: Jöjj be, Isten áldott embere, mit állsz idekinn?! Hiszen én már elkészítettem a házat, és a tevéknek is van hely. 32 Bement azért a férfi a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, és szalmát és abrakot adott nekik. Az ő és a vele levő emberek lábának megmosására pedig vizet adott. 33 És ennivalót tettek elé, de ő azt mondta: Nem eszem, míg elő nem adom mondandómat. Lábán így szólt: Beszélj!
• 34 Ő pedig mondani kezdte: Én Ábrahám szolgája vagyok. 35 Az Úr pedig igen megáldotta uramat, úgyhogy naggyá lett: juhokat, állatokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat adott neki. 36 És Sára, az én uram felesége fiút szült az én uramnak vénségé­ben, és neki adta mindenét, amije van. 37 Engem pedig megesketett az én uram: Ne végy feleséget a fiamnak a kánaániak leányai közül, akiknek földjén lakom, 38 hanem menj el atyám házához és rokonságom közé, hogy onnan végy feleséget a fiamnak. 39 Mikor pedig azt mondtam uramnak: „És ha nem akar eljönni velem az a leány?”, 40 azt mondta nekem: „Az Úr, akinek színe előtt járok, elbocsátja angyalát teveled, és szerencséssé teszi utadat, hogy feleséget vehess fiamnak az én nemzetségem közül és atyám házából. 41 Csak akkor leszel fölmentve esketésem alól, ha elmész az én nemzetségem közé. Ha nem adják oda, mentes leszel esketésem alól.”
• 42 Mikor ma a forráshoz érkeztem, azt mondtam: Uram, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, vajha szerencséssé tennéd utamat, melyen járok! 43 Íme, én e forrás mellé állok. Legyen úgy, hogy az a leányzó, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: „Adj innom egy kevés vizet a korsódból”, 44 azt mondja nekem: „Te is igyál, és tevéidnek is merítek.” Ez a leány legyen a feleség, akit az Úr az én uram fiának rendelt.
• 45 Még el sem végeztem szívemben e beszédet, és íme, kijött Rebeka korsójával a vállán, lement a forráshoz, és merített, én pedig megszólítottam: Adj innom, kérlek! 46 Ő pedig sietett, és leeresztette korsóját, és azt mondta: Igyál, sőt a tevéidnek is adok inni. És ittam, és a tevéknek is adott inni. 47 Ezt kérdeztem tőle: Kinek a leánya vagy? Ő így felelt: Betúélnak, Náhór fiának a leánya vagyok, akit Milká szült neki. Ekkor a függőt az orrába és a pereceket a karjára tettem. 48 Aztán meghajoltam, imádtam és áldottam az Urat, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét, aki igaz úton vezérelt engem, hogy az én uram testvérének leányát vegyem az ő fiának feleségül. 49 Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni uramhoz, mondjátok meg. Ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra, vagy balra forduljak.
• 50 Így felelt Lábán és Betúél: Az Úrtól van ez a dolog. Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. 51 Íme, előtted van Rebeka, vegyed, menj el. Legyen a te urad fiának a felesége, amint az Úr elvégezte. 52 Amint Ábrahám szolgája hallotta azoknak beszédét, földig hajolt az Úr előtt. 53 És a szolga ezüstedényeket, aranyedényeket és ruhákat hozott elő, és Rebekának adta azokat: drága ajándékokat adott az ő bátyjának és az ő anyjának is. 54 Azután ettek és ittak, ő és a férfiak, akik vele voltak, és ott szálltak meg. Mikor pedig reggel fölkeltek, azt mondta: Bocsássatok el engem az én uramhoz. 55 A leány bátyja és anyja ezt mondta: Maradjon velünk a leány még vagy tíz napig, azután menjen el. 56 A szolga pedig azt mondta nekik: Ne késleltessetek engem, hiszen az Úr szerencséssé tette utamat. Bocsássatok el azért engem, hogy uramhoz menjek. 57 Akkor ezt mondták: Hívjuk elő a leányt, és kérdezzük meg őt! 58 Szólították azért Rebekát, és azt kérdezték tőle: Akarsz-e elmenni e férfiúval? Ő azt felelte: Elmegyek! 59 Elbocsátották azért Rebekát, az ő húgukat és a dajkáját és Ábrahám szolgáját embereivel együtt. 60 Megáldották Rebekát, és ezt mondták neki: Húgunk! Szaporodjál ezerszer ezerszeresen, és magod legyen úr az ő ellenségeinek kapuján. 61 Akkor Rebeka és szolgálóleányai fölkeltek, felültek a tevékre, és követték azt a férfit. Így tehát magával vitte a szolga Rebekát, és elment.
• 62 Izsák pedig visszatért a Lahajrói-forrástól, és a déli tartományban lakott. 63 És estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, tevék jönnek. 64 Rebeka is fölemelte szemét, s meglátta Izsákot, és leszállt a tevéről. 65 Ezt kérdezte a szolgától: Kicsoda az a férfi, aki a mezőn felénk jön? A szolga pedig így felelt: Ő az én uram. Akkor fogta Rebeka a fátylát, és elfedte magát. 66 Elbeszélte azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett. 67 Izsák pedig bevitte Rebekát anyjának, Sárának sátrába, és elvette feleségül. Szerette őt Izsák, és megvigasztalódott anyja halála után.
• Ábrahámnak Ketúrától született fiai; halála és eltemetése. Izmael nemzetsége: Jákób és Ézsau születése. Ézsau eladja Jákóbnak az elsőszülöttségi jogát
• Ábrahám pedig ismét feleséget vett magának, akinek Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot. 3 Joksán pedig Sebát és Dedánt nemzette. Dedán fiai lettek az assúriak, letúsiak és a leummiak. 4 Mid­ján fiai pedig: Éfá, Éfer, Hanók, Abidá és Eldáá. Mindezek Ketúrá fiai. 5 Ábrahám mindazt, amije volt, Izsáknak adta. 6 Azoknak a fiainak pedig, akik az ágyasaitól származtak, ajándékokat adott, és még életében elküldte őket fia, Izsák mellől kelet felé, egy keleti tartományba.
• 7 Ez Ábrahám életének ideje, amelyet megért: százhetvenöt esztendő. 8 És elhunyt Ábrahám, meghalt jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és elődei mellé temették. 9 Fiai, Izsák és Izmael temették el Makpéla barlangjában, Efrónnak, a hettita Cóhar fiának mezején, Mamréval szemben. 10 Azon a mezőn, melyet Ábrahám Hét fiaitól vett: ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. 11 Ábrahám halála után Isten megáldotta fiát, Izsákot. Izsák pedig a Lahajrói-kútnál lakott.
• 12 Ezek pedig Ábrahám fiának, Izmaelnek a nemzetségei, akit az egyiptomi Hágár, Sára szolgálója szült neki. 13 Ezek Izmael fiai nevük és nemzetségük szerint: Izmael elsőszülöttje Nebájót, azután Kédár, Adbeél és Mibszám. 14 És Mismá, Dúmá, Masszá. 15 Hadad, Témá, Jetúr, Náfis és Kédmá. 16 Ezek Izmael fiai, és ez azoknak a neve táborhelyeik és falvaik szerint: tizenkét fejedelem, nemzetségük szerint. 17 Ez Izmael életének ideje: százharminchét esztendő. Elhunyt Izmael, meghalt, és népéhez tért. 18 Utódai Havílától Súrig laktak, amely Egyiptommal szemben van, amerre Asszíriába mennek. Összes testvérével szemben volt a lakóhelye.
• 19 Ezek pedig Izsáknak, Ábrahám fiának a nemzetségei: Ábrahám nemzette Izsákot. 20 Izsák pedig negyvenesztendős volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arámi Betúél leányát, Paddan-Arámból az arámi Lábán húgát. 21 És könyörgött Izsák az Úrhoz a feleségéért, mivelhogy az meddő volt. Az Úr meghallgatta, és várandós lett Rebeka, a felesége. 22 És két fiúgyermek tusakodott a méhében. Akkor ezt mondta: Ha már így van, miért vagyok így? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. 23 És ezt mondta neki az Úr:
• Két nemzetség van méhedben.
• Két nép válik ki bensődből;
• az egyik erősebb lesz a másiknál,
• és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
• 24 És elérkezett szülésének ideje, és íme, ikrek voltak a méhében. 25 Kijött az első: vöröses volt, mindenestül szőrös, mint a daróc. Ezért nevezték Ézsaunak. 26 Azután kijött a testvére, kezével Ézsau sarkába fogódzva. Ezért nevezték Jákóbnak. Izsák pedig hatvanesztendős volt, amikor ők születtek.
• 27 Amikor felnövekedtek a gyermekek, Ézsau vadászathoz értő mezei ember lett, Jákób pedig szelíd sátorlakó. 28 Izsák Ézsa­ut szerette, mert ízlett neki a vad, Rebeka pedig Jákóbot szerette.
• 29 Jákób egyszer valami főzeléket főzött, és Ézsau fáradtan jött meg a mezőről. 30 Így szólt Jákóbhoz: hadd egyem abból a vörös ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezték őt Edómnak. 31 De Jákób ezt felelte: Add el érte nekem most azonnal az elsőszülöttségedet. 32 És mondta Ézsau: Íme, én közel járok a halálhoz, mire jó hát nekem az én elsőszülöttségem? 33 Jákób ezt felelte: Esküdj meg hát nekem azonnal! Ő megesküdött neki, és eladta az elsőszülöttségi jogát Jákóbnak. 34 S ekkor Jákób adott Ézsaunak kenyeret és főtt lencsét, és ő evett és ivott, majd fölkelt és elment. Így vetette meg Ézsau az elsőszülöttséget.
• Izsák bujdosása és viszontagságai a filiszteusok földén
• Majd éhínség támadt az országban, az első éhség után, amely Ábrahám idejében volt. Elment azért Izsák Gerárba Abímelekhez, a filiszteusok királyához. 2 Mert megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Ne menj le Egyiptomba! Lakjál azon a földön, amelyet én mondok neked. 3 Maradj ezen a földön, és én veled leszek, és megáldalak. Mert neked és utódaidnak adom mindezt a földet, hogy megtartsam az esküt, amellyel megesküdtem atyádnak, Ábrahámnak. 4 Megsokasítom magzatodat, mint az ég csillagait, és magzatodnak adom mindezt a földet, és utódaidban áldást nyer a föld minden nemzetsége, 5 mivel hallgatott Ábrahám a szavamra: megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet.
• 6 Izsák pedig Gerárban lakott. 7 Mikor annak a helynek lakosai a felesége felől kérdezősködtek, azt mondta: a húgom ő. Mert félt azt mondani: a feleségem; azt gondolván: nehogy megöljenek engem e hely lakói Rebekáért, mivel ő szép arcú. 8 Egy idő múlva Abímelek, a filiszteusok királya kitekintett az ablakon, és látta Izsákot, amint Rebekával, a feleségével enyeleg. 9 Odakiáltott Abímelek Izsáknak: Íme, bizony, a feleséged ő! Hogyan mondhattad hát: a húgom? Izsák ezt felelte: Mert azt gondoltam, még meg kell halnom miatta. 10 Abímelek erre ezt mondta: Miért művelted ezt velünk? Kevésen múlt, hogy valaki a nép közül nem tette magáévá a feleségedet, és ezzel bűnt hoztál volna ránk. 11 Ezt parancsolta azért Abímelek mind az egész népnek: Aki ezt az embert vagy feleségét illeti, bizonnyal meg kell halnia!
• 12 És vetett Izsák azon a földön, és termett neki százannyija abban az esztendőben, mert megáldotta őt az Úr. 13 És gyarapodott ez az ember, és egyre gazdagodott, míg végül igen tehetőssé lett. 14 Volt neki számos apró és nagyobb jószága és sok cselédje, és ezért irigykedtek rá a filiszteusok. 15 És mindazokat a kutakat, melyeket atyja szolgái Ábrahámnak, az ő atyjának idejében ástak, a filiszteusok teleszórták földdel, és eltömték. 16 Majd ezt mondta Abímelek Izsáknak: Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunk. 17 Elment azért onnan Izsák, Gerár völgyé­ben vonta fel sátrait, és ott lakott. 18 Majd ismét kiásta Izsák a kutakat, amelyeket atyjának, Ábrahámnak idejében ástak, és amelyeket Ábrahám holta után betömtek a filiszteusok. Azokkal a nevekkel nevezte azokat, amelyeket atyja adott nekik.
• 19 Izsák szolgái pedig ástak egyszer a völgyben, és ott élő víz forrására akadtak. 20 A gerári pásztorok pedig vitatkoztak Izsák pásztoraival: Mienk a víz! Ezért nevezte azt a kutat Észeknek, mivelhogy civakodtak érte. 21 Más kutat is ástak, és azon is vitatkoztak, azért azt Szitnának nevezte el. 22 Majd továbbvonult onnan, és egy újabb kutat ásott, amely miatt nem vesztek össze. Ezért azt Rehóbótnak nevezte, és azt mondta: Immár tágas helyet szerzett nekünk az Úr, és szaporodhatunk e földön. 23 Onnan pedig fölment Beérsebába. 24 Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, atyádnak Istene. Ne félj, mert veled vagyok, és megáldalak, és megsokasítom utódaidat Ábrahámért, az én szolgámért. 25 Oltárt épített azért ott, segítségül hívta az Úr nevét, és fölvonta ott a sátrát. Izsák szolgái pedig kutat ástak ott.
• 26 Abímelek pedig elment hozzá Ge­rár­ból barátjával, Ahuzzattal és Pikóllal, a hadvezérével. 27 Izsák ezt mondta nekik: Miért jöttetek hozzám, hiszen gyűlöltök engem, és elűztetek magatok közül? 28 Ők pedig azt felelték: Látván láttuk, hogy az Úr van veled, és mondtuk: legyen esküvés közöttünk, köztünk és teközötted, kössünk veled szövetséget, 29 hogy nem illetsz minket semmi gonosszal, amint mi sem bántottunk téged, és amint csak jót cselekedtünk veled, és békességgel bocsátottunk el magunktól. Te már az Úr áldott embere vagy. 30 Akkor megvendégelte őket, és ettek és ittak. 31 Reggel, mikor fölkeltek, megesküdtek egymásnak, majd elbocsátotta őket Izsák, és elmentek tőle békességgel. 32 Ugyanaznap eljöttek Izsák szolgái, és hírt hoztak neki a kút felől, melyet ástak, ezt mondván: Vizet találtunk! 33 És elnevezte azt Sibának, ezért Beérseba annak a városnak a neve mind e mai napig. 34 Mikor Ézsau negyvenesztendős volt, feleségül vette Juditot, a hettita Beéri leányát és Boszmatot, a hettita Élón leányát. 35 És ezek megkeserítették Izsák és Rebeka lelkét∆.
• Jákób Ézsau képében elnyeri az atyai áldást, majd Ézsau haragja elől Mezopotámiába menekül
• Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira meghomályosodott, hogy nem látott, szólította nagyobbik fiát, Ézsaut, és mondta neki: Fiam! Ő így felelt neki: Itt vagyok. 2 Izsák pedig ezt mondta: Íme, megöregedtem, nem tudom halálom napját. 3 Most tehát, kérlek, vedd fegyvereidet, tegzedet és íjadat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat. 4 Csinálj kedvem szerint való ételt, és hozd el nekem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem, mielőtt meghalok.
• 5 Rebeka pedig meghallotta, amit Izsák a fiának, Ézsaunak mondott. Amint elment Ézsau a mezőre, hogy vadat ejtsen és hozzon haza, 6 így szólt Rebeka Jákóbnak, az ő fiának: Íme, hallottam, hogy atyád így szólt bátyádnak, Ézsaunak: 7 Hozz nekem vadat, és csinálj nekem kedvem szerint való ételt, hogy egyem, és megáldjalak téged az Úr előtt, mielőtt meghalok. 8 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked. 9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nekem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy azokból atyádnak kedve szerint való ételt csináljak, amint ő szereti. 10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, mielőtt meghal. 11 Jákób pedig ezt felelte anyjának, Rebekának: Csakhogy az én bátyám, Ézsau szőrös ember, én pedig sima bőrű vagyok. 12 Netalán megtapogat engem atyám, s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra. 13 Erre ezt mondta neki az anyja: Reám szálljon az az átok, fiam, csak hallgass a szavamra, menj, és hozd el nekem a gödölyéket! 14 Elment tehát, elhozta, és bevitte az anyjának. Anyja pedig elkészítette az ételt, ahogy az atyja szerette. 15 Majd fogta Rebeka nagyobbik fiának, Ézsaunak a drága ruháit, melyek őnála otthon voltak, és felöltöztette abba Jákóbot, a kisebbik fiát. 16 A kecskegödölyék bőrével pedig beborította kezeit és nyakának simaságát. 17 Az elkészített ételt pedig kenyérrel együtt a kezébe adta fiának, Jákóbnak.
• 18 Ő pedig bement atyjához, és megszólította: Atyám! Ő azt mondta: Ímhol vagyok. Ki vagy te, fiam? 19 Jákób azt felelte atyjának: Én vagyok Ézsau, a te elsőszülötted. Akképpen cselekedtem, amint parancsoltad; kelj fel, kérlek, ülj le, és egyél a vadász­zsákmányomból, hogy megáldjon engem a te lelked. 20 Erre azt mondta Izsák a fiának: Hogy lehet az, hogy ily hamar találtál vadat, fiam? Ő ezt felelte: Mert az Úr, a te Istened hozta elém. 21 Ezt mondta ekkor Izsák Jákóbnak: Jöjj közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy vajon te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy nem. 22 Odament tehát Jákób Izsákhoz, az atyjához, aki megtapogatta, és ezt mondta: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsau kezei. 23 És nem ismerte föl, mivel kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, az ő bátyjának kezei, ezért megáldotta őt. 24 De megkérdezte: Te vagy az, Ézsau fiam? Ő pedig így felelt: Én vagyok. 25 Izsák akkor ezt mondta: Hozd ide, hadd egyem a fiam vadászatából, hogy megáldjon téged a lelkem. Odavitte neki, és ő evett, majd bort is vitt neki, és ivott. 26 Akkor azt mondta neki Izsák, az atyja: Jöjj közelebb, fiam, és csókolj meg. 27 Odament azért, és megcsókolta. És megérezve ruháinak illatát, megáldotta őt, mondván:
• Lám, az én fiam illata olyan, mint a mező illata,
• amelyet megáldott az Úr.
• 28 Adjon azért Isten neked az ég harma­tából,
• a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.
• 29 Népek szolgáljanak neked,
• és nemzetségek hajoljanak meg előtted.
• Légy úr testvéreiden,
• és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai.
• Átkozott, aki téged átkoz,
• és áldott legyen, aki téged áld.
• 30 Amint elvégezte Izsák Jákób megáldását, és éppen csak hogy kiment atyja, Izsák színe elől, báty­ja, Ézsau is megjött a vadászatból. 31 Ő is készített ételt, atyja elé vitte, és ezt mondta neki: Keljen fel az én atyám, és egyék fia vadászzsákmányából, hogy megáldjon engem a lelked. 32 De atyja, Izsák ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő pedig így felelt: Én vagyok a te elsőszülött fiad, Ézsau. 33 Akkor Izsák megrémült, nagyon megrendült, és ezt mondta: Ki volt hát az, aki vadat fogott, és behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lesz? 34 Amint hallotta Ézsau atyja beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiáltott, és kérte atyját: Áldj meg engem is, atyám! 35 Ő pedig ezt mondta: Öcséd jött be álnokul, és ő vette el a te áldásodat. 36 Ézsau pedig így szólt: Nem méltán hívják-e Jákóbnak? Immár két ízben csalt meg engem: elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el. Majd ezt mondta: Nem tartottál-e nekem is valami áldást? 37 Izsák így felelt Ézsaunak: Íme, uraddá tettem őt, és minden testvérét szolgául adtam neki, gabonával és borral is elláttam. Mit tegyek azért immár veled, fiam? 38 Ézsau erre ezt mondta az atyjának: Hát csak egy áldásod van, atyám? Áldj meg engem is, atyám! És fennhangon sírt. 39 Így felelt neki atyja, Izsák:
• Íme, a kövér földtől távol lesz lakásod,
• és nem lesz részed az ég harmatjából onnan felül.
• 40 Fegyveredből élsz,
• és öcsédet szolgálod.
• De eljön az az idő, hogy ellene támadsz,
• és letöröd igáját nyakadról.
• 41 Meggyűlölte azért Ézsau Jákóbot az áldásért, amellyel atyja megáldotta őt, és ezt mondta szí­vében: Közelednek az én atyámért való gyász napjai, és akkor megölöm öcsémet, Jákóbot. 42 Mikor pedig hírül vitték Rebekának nagyobbik fiának, Ézsaunak beszédeit, magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Íme, bátyád, Ézsau azzal fenyeget, hogy megöl téged. 43 Most azért, fiam, hallgass a szavamra, kelj fel, és fuss Lábánhoz, a bátyámhoz Háránba. 44 Maradj nála egy kevés ideig, míg bátyád haragja elmúlik. 45 Míg elfordul a haragja rólad, és elfelejtkezik arról, amit elkövettél rajta. Akkor elküldök érted, és hazahozatlak. Miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
• 46 Izsáknak pedig ezt mondta Rebeka: Belefáradtam az életbe a hettita leányok miatt. Ha Jákób is a hettita leányok közül vesz feleséget, ennek az országnak a lakói közül valót, minek nekem az élet?
• Jákób a mezopotámiai úton. Álmában égig érő létrát lát. Fölébredve fogadást tesz
• Ekkor Izsák hívatta Jákóbot, megáldotta, és ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! 2 Kelj fel, menj el Paddan-Arámba, Betúélnak, a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád bátyjának a leányai közül. 3 A mindenható Isten[4] pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy. 4 És adja neked az Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet Isten adott Ábrahámnak. 5 Elbocsátotta azért Izsák Jákóbot, hogy Paddan-Arámba menjen Lábánhoz, az arám Betúél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsau anyjának báty­jához.
• 6 És látta Ézsau, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta Paddan-Arámba, hogy onnan vegyen magának feleséget, és amikor áldotta, ezt parancsolta neki: Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül. 7 Jákób hallgatott atyja és anyja szavára, és el is ment Paddan-Arámba. 8 Amikor Ézsau látta, hogy a kánaáni leányok nem tetszenek atyjának, Izsáknak, 9 elment Izmaelhez, és a feleségei mellé még Izmaelnek, Ábrahám fiának a lányát, Mahalatot, Nebájót húgát is elvette.
• 10 Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 Egy olyan helyre ért, ahol lepihent, mivel a nap már lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12 És álmot látott: íme, egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és íme, Isten angyalai fel s alá jártak azon. 13 És íme, az Úr állt rajta, és szólt: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14 És annyi utódod lesz, mint a föld pora, nyugatra és keletre, északra és délre terjeszkedsz, és benned és magzatodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. 15 Íme, én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged, akárhova mész, és visszahozzalak e földre. Mert nem hagylak el, míg be nem teljesítem, amit mondtam neked. 16 Jákób pedig fölébredve álmából ezt mondta: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 17 Megrémült azért, és így szólt: Mily félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és az ég kapuja.
• 18 És fölkelt Jákób reggel, vette azt a követ, melyet a feje alá tett, oszlopul állította, olajat öntött a tetejére, 19 és Bételnek nevezte azt a helyet. Azelőtt pedig Lúz volt annak a városnak a neve. 20 Ekkor fogadást tett Jákób, és ezt mondta: Ha Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm, 21 és ha békességgel térek vissza atyám házához: akkor az Úr lesz az én Istenem. 22 És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.
• Jákób Háránba érkezik, s ott tizennégy esztendeig szolgálja Lábánt két leányáért. Lea fiakat szül, Ráhel magtalan
• Jákób azután útra kelt, és elment a keleten lakók földjére. 2 Látta, hogy íme, egy kút van a mezőn, és körülötte három juhnyáj hever. Abból a kútból szokták itatni a nyájakat, de a kút száján egy nagy kő volt. 3 Mikor pedig ott minden nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról a pásztorok, és megitatják a juhokat, majd ismét a helyére teszik a követ, a kút szájára. 4 Jákób megkérdezte őket: Honnan valók vagytok, testvéreim? Ők azt felelték: Háránból. 5 Erre azt kérdezte tőlük: Ismeritek-e Lábánt, Náhór fiát? Ők így feleltek: Ismerjük. 6 Azután megkérdezte: Egészségben van-e? Azok ráfeleltek: Egészségben, és leánya, Ráhel, íme, éppen itt jön a juhokkal. 7 Erre így szólt Jákób: Íme, még nagyon fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a jószágot, itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek! 8 Azok pedig így feleltek: Nem tehetjük, míg minden nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassunk.
• 9 Még beszélgetett velük, amikor megérkezett Ráhel az atyja juhaival, melyeket ő legeltetett. 10 Amint meglátta Jákób Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak leányát és Lábánnak, anyja bátyjának juhait, odalépett, és elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak juhait. 11 Majd megcsókolta Ráhelt, és nagy fennszóval sírt. 12 Majd elbeszélte Jákób Ráhelnak, hogy ő a leány atyjának rokona, és Rebekának fia. A leány pedig elfutott, és elmondta az atyjának.
• 13 Mikor Lábán Jákóbnak, a húga fiának hírét vette, eléfutott, megölelte és megcsókolta, bevitte a házába, és Jákób mindent elbeszélt Lábánnak. 14 Azt mondta neki Lábán: Bizony, én csontom és húsom vagy te! És nála lakott egy hónapig.
• 15 Azután azt mondta Lábán Jákóbnak: Hát ingyen szolgálj-e engem, mert rokonom vagy? Mondd meg nekem, mi legyen a béred! 16 Lábánnak pedig volt két leánya: a nagyobbik neve Lea, a kisebbik neve Ráhel. 17 Leának pedig gyenge szeme volt, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt. 18 Megszerette azért Jákób Ráhelt, és ezt mondta: Szolgállak téged hét esztendeig kisebbik leányodért, Ráhelért. 19 Erre azt mondta Lábán: Jobb neked adnom őt, mintha másnak adnám, maradj hát nálam! 20 Jákób tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és az csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt.
• 21 És így szólt Jákób Lábánnak: Add hozzám a feleségemet, mert az időm letelt, hadd menjek be hozzá. 22 Erre összegyűjtötte Lábán annak a helynek minden népét, és lakodalmat szerzett. 23 Este pedig vette a leányát, Leát, bevitte Jákóbhoz, és ő bement hozzá. 24 Lábán a szolgálóleányát, Zilpát szolgálóul adta leányának, Leának. 25 És reggelre kelve látja Jákób: Íme, Lea volt az! Ezt mondta azért Lábánnak: Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaptál be? 26 Lábán pedig azt felelte: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbik leányt adják oda a nagyobbik előtt. 27 Töltsd el ennek a hetét, azután őt is neked adjuk, ha szolgálsz nálam még hét esztendeig. 28 Jákób tehát akképpen cselekedett, eltöltötte azt a hetet, Lábán pedig neki adta leányát, Ráhelt feleségül. 29 És Lábán leányának, Ráhelnek adta a maga szolgálólányát, Bilhát, hogy szolgálja őt. 30 És bement Jákób Ráhelhez is, és jobban szerette Ráhelt, mint Leát, és még hét esztendeig szolgált Lábánnál.
• 31 Az Úr pedig látta Lea megvetett voltát, és megnyitotta méhét. Ráhel ellenben meddő volt. 32 Fogant tehát Lea méhében, és fiút szült, és Rúbennek nevezte, mert azt mondta: Meglátta az Úr a nyomorúságomat. Most már szeretni fog engem a férjem. 33 Azután ismét várandós lett, és fiút szült, és ezt mondta: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nekem ezt a fiút is. És Simeonnak nevezte el. 34 És megint várandós lett, fiút szült, és így szólt: Most már ragaszkodni fog hozzám a férjem, mert három fiút szültem neki. Azért Lévinek nevezte el. 35 És ismét várandós lett, fiút szült, és ezt mondta: Most már hálát adok az Úrnak. S a fiút Júdának nevezte, és többet nem szült.
• Jákób többi gyermeke. Ráhel és Lea
  
• Amikor látta Ráhel, hogy nem szül Jákóbnak, irigykedni kezdett nővérére, és azt mondta Jákóbnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, belehalok! 2 Fölgerjedt azért Jákób haragja Ráhel ellen, és így szólt: Vajon Isten vagyok-e, aki megtagadta tőled, hogy méhednek gyümölcse legyen? 3 Mire ő azt felelte: Íme, itt van a szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is felépüljek őáltala. 4 Nekiadta tehát szolgálóját, Bilhát feleségül, és bement hozzá Jákób, 5 és várandós lett Bilha, és fiút szült Jákóbnak. 6 Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, fiút adott nekem. Ezért nevezte Dánnak. 7 Ismét fogant méhében, és szült Bilha, Ráhel szolgálója egy másik fiút is Jákóbnak. 8 És ekkor ezt mondta Ráhel: Nagy tusakodással tusakodtam nővéremmel, és győztem. Azért nevezte fiát Naftálinak.
• 9 Látva pedig Lea, hogy megszűnt szülni, vette a szolgálóját, Zilpát, és Jákóbnak adta feleségül. 10 És Zilpa, Lea szolgálója fiút szült Jákóbnak. 11 És így szólt Lea: Szerencsés vagyok! És Gádnak nevezte. 12 Lea szolgálója, Zilpa másik fiút is szült Jákóbnak. 13 Ekkor ezt mondta Lea: Ő az én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok. Ezért Ásérnak nevezte el őt.
• 14 És kiment Rúben búzaaratáskor, mandragórát talált a mezőn, és elvitte az anyjának, Leának. Ráhel pedig azt mondta Leának: Adj nekem, kérlek, a fiad mandragórájából! 15 Lea pedig ezt mondta neki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem a férjemet, s a fiam mandragóráját is elvennéd tőlem? Erre azt felelte Ráhel: Háljon hát veled Jákób az éjjel fiad mandragórájáért. 16 Mikor Jákób este megjött a mezőről, elé ment Lea, és ezt mondta: Hozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórájáért! És nála hált azon az éjszakán. 17 És meghallgatta Isten Leát, mert fogant méhében, és ötödször is fiút szült Jákóbnak. 18 Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten a jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam. Azért Issakárnak nevezte őt. 19 Majd ismét fogant a méhében Lea, és hatodszor is fiút szült Jákóbnak. 20 És ezt mondta Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki. Ezért Zebulonnak nevezte őt. 21 Azután leányt szült, és Dinának nevezte el. 22 Megemlékezett pedig Isten Ráhelről: meghallgatta őt, és megnyitotta méhét. 23 Fogant a méhében, fiút szült, és azt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat. 24 Józsefnek nevezte, és azt mondta: Adjon ehhez az Úr nekem másik fiút is!
• 25 Miután Ráhel megszülte Józsefet, így szólt Jákób Lábánnak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én helyemre, a hazámba! 26 Add ki nekem feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert tudod, hogyan szolgáltalak téged. 27 Lábán ezt felelte neki: Bárcsak kedvet találtam volna a szemedben! Úgy sejtem, hogy érted áldott meg engem az Úr. 28 És azt mondta: Szabj bért magadnak, és én megadom! 29 Ő pedig így felelt: Tudod, hogyan szolgáltalak, és hogy mivé vált nálam a jószágod. 30 Mert ami kevesed volt előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged lábam nyomán. De mikor tehetek már valamit a magam házáért is? 31 Ekkor ezt kérdezte Lábán: Mit adjak neked? Jákób így felelt: Ne adj nekem semmit. Juhaidat ismét legeltetem és őrzöm, ha nekem ezt a dolgot megteszed: 32 nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyes és tarka bárányt kiválogatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és pettyest a kecskék közül, az legyen az én bérem. 33 És amikor majd bérem ügyében eljössz, becsületességemről az felel, ami előtted lesz: ami nem pettyes vagy tarka a kecskék s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. 34 Azt mondta Lábán: Ám legyen! Bárcsak beszéded szerint lenne. 35 Különválasztotta azért azon a napon a pettyes és a tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mindet, amelyikben valami fehérség volt, és minden feketét a juhok közül, és fiai keze alá adta. 36 Majd háromnapi járóföldet vetett maga és Jákób közé. Jákób pedig Lábán többi juhát legeltette.
• 37 És Jákób zöld nyárfa-, mogyoró- és gesztenye­vesszőket vett, és fehér csíkosra hántotta azokat, hogy látható legyen a vesszők fehére. 38 A vesszőket, amelyeket meghántott, felállította a csatornákba, az itatóvályúkba, amelyekhez a juhok inni jártak, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. 39 És a juhok a vesszők előtt fogantak, és csíkos lábúakat, pettyeseket és tarkákat ellettek. 40 Azután különválasztotta Jákób ezeket a bárányokat, és Lábán nyáját arccal szembefordította a csíkos lábú és fekete bárányokkal. Így szerzett magának külön nyájakat, melyeket nem eresztett Lábán juhai közé. 41 És amikor a nyáj java részének a párzási ideje volt, akkor Jákób a vesszőket odarakta a vályúkba a juhok elé, hogy a vesszőket látva foganjanak. 42 De mikor satnya volt a nyáj, nem rakta oda, s ily módon Lábánéi lettek a satnyák, a java pedig Jákóbé. 43 És ily módon fölötte igen meggazdagodott Jákób. Sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara volt neki.
• Jákób Lábán híre nélkül visszaindul Kánaánba. Lábán utánamegy: megbékélnek, és szövetséget kötnek
• És Jákób meghallotta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: Amije volt atyánknak, mind elvette Jákób. Atyánkéból szerezte mind e gazdagságot. 2 És látta Jákób Lábán arcán, hogy íme, nem olyan őhozzá, mint azelőtt. 3 Az Úr pedig azt mondta Jákóbnak: Térj vissza atyáid földjére, rokonságod közé, és veled leszek. 4 Üzent tehát Jákób, és kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre, a nyájához, 5 és ezt mondta nekik: Látom atyátok arcán, hogy nem olyan hozzám, mint azelőtt. De az én atyám Istene velem volt. 6 Ti pedig tudjátok, hogy teljes erőm szerint szolgáltam atyátokat. 7 De atyátok megcsalt engem, és tízszer is megváltoztatta béremet. Mindazáltal Isten nem engedte, hogy nekem kárt okozhasson. 8 Mikor azt mondta: a pettyesek legyenek a te béred, a juhok mind pettyeseket ellettek. Ha azt mondta: a csíkos lábúak legyenek a te béred, a juhok mind csíkos lábúakat ellettek. 9 Így vette el Isten atyátok jószágát, és adta nekem. 10 Mert a juhok foganásának idejében a szememet fölemeltem, és láttam álmomban, hogy íme, a juhokat hágó kosok csíkos lábúak, pettyesek és tarkák. 11 Akkor mondta nekem Isten angyala álomban: Jákób! És én feleltem: Ímhol vagyok! 12 És ő ezt mondta: Emeld föl szemedet, és lásd meg, hogy amely kosok a juhokat hágják, azok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled. 13 Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nekem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre. 14 Erre így felelt neki Ráhel és Lea: Vajon van-e még nekünk valami részünk és örökségünk atyánk házában? 15 Hát nem úgy tartott minket, mint idegeneket, midőn eladott, és értékünket is teljesen fölemésztette? 16 Mert mindez a gazdagság, melyet Isten vett el atyánktól, a miénk és a mi fiainké. Most azért tedd, amit neked Isten mondott.
• 17 Fölkelt tehát Jákób, és föltette gyermekeit és feleségeit a tevékre, 18 és elvitte minden nyáját és minden keresményét, melyet keresett, minden jószágát, melyet Paddan-Arámban szerzett, hogy elmenjen atyjához, Izsákhoz Kánaán földjére. 19 Lábán pedig elment a juhait megnyírni. Közben Ráhel ellopta a házibálványokat, amelyek atyjánál voltak. 20 Jákób pedig az arám Lábán szívét lopta meg, mivel nem adta tudtára, hogy menni készül. 21 Elmenekült tehát mindenestül, fölkelt, és átment a folyóvízen, és Gileád hegye felé tartott.
• 22 Mikor harmadnapra megmondták Lábánnak, hogy Jákób elszökött, 23 maga mellé vette rokonait, hétnapi járóföldig üldözte, és utolérte a Gileád hegyén. 24 Isten pedig megjelent az arám Lábánnak éjjel álmában, és ezt mondta neki: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! 25 Mikor Lábán utolérte Jákóbot, s Jákób a hegyen állította föl sátrát, Lábán is rokonaival együtt a Gileád hegyén állította föl az övét. 26 És mondta Lábán Jákóbnak: Mit cselekedtél, hogy megloptad szívemet, és leányaimat fegyverrel nyert fogolyként vitted el? 27 Miért futottál el titkon, és miért csaptál be engem? Miért nem szóltál, elbocsátottalak volna örömmel, énekszóval, dob- és hegedűszóval? 28 És nem engedted meg, hogy megcsókoljam fiaimat és leányaimat. Ez egyszer bolondul cselekedtél. 29 Volna erőm hozzá, hogy rosszat tegyek veletek, de atyátok Istene tegnap éjszaka megszólított engem: Vigyázz magadra, Jákóbnak se jót, se rosszat ne szólj! 30 Hogyha pedig immár el akartál menni, mivelhogy nagy kívánsággal kívánkoztál atyád házához: miért loptad el az isteneimet? 31 Jákób pedig így felelt Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy talán erővel elveszed tőlem leányaidat. 32 Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen az. Atyánkfiai előtt vizsgáld meg, mid van nálam, és vidd el. Mert nem tudta Jákób, hogy Ráhel lopta el azokat. 33 Bement tehát Lábán Jákób sátrába, Lea sátrába és a két szolgáló sátrába, és nem találta meg. Akkor kiment Lea sátrából, és Ráhel sátrába ment. 34 Ráhel pedig vette a házibálványokat, egy teve nyergébe tette őket, és rájuk ült. Lábán pedig felforgatta az egész sátrat, és nem találta meg azokat. 35 Akkor azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, de nem kelhetek fel előtted, mert az asszonyok baja van rajtam. Kereste tehát, de nem találta a házibálványokat.
• 36 Jákób pedig haragra gerjedt, és perelt Lábánnal. Megszólalt Jákób, és ezt mondta Lábánnak: Mi a vétkem, és mi a bűnöm, hogy üldözőbe vettél? 37 Most, hogy felforgattad minden holmimat, mit találtál a magad holmija közül? Add elő itt az én rokonaim és a te rokonaid előtt, hogy tegyenek ítéletet kettőnk között. 38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg. 39 Amit a vad megszaggatott, nem vittem hozzád, én fizettem meg azt. Tőlem követelted a nappal lopottat ugyanúgy, mint az éjjel lopottat. 40 Úgy voltam, hogy nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg, és az álom távol maradt a szememtől. 41 Immár húsz esztendeje, hogy a házadnál vagyok. Tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. 42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene és Izsák félelme* nem lett volna velem, bizony most üresen bocsátanál el engem, de Isten megtekintette nyomorúságomat és kezem munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.
• 43 Lábán így felelt Jákóbnak: A leányok az én leányaim, és a fiúk az én fiaim, és a nyáj az én nyájam, s valamit látsz, mind az enyém, de mit tehetek ma ezeknek az én leányaimnak vagy az ő magzataiknak, akiket szültek? 44 Most tehát jöjj, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul köztem és közted. 45 És egy követ vett Jákób, és felemelte azt emlékoszlopul. 46 És azt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Szedjetek köveket! És köveket gyűjtöttek, és rakást csináltak, és ettek ott a rakáson. 47 Lábán Jegar-Száhadútának nevezte azt, Jákób pedig Gal-Édnek nevezte. 48 És ezt mondta Lábán: E rakás bizonyság ma köztem és közted, azért nevezték Gal-Édnek. 49 És Micpának is, mivelhogy mondta: Az Úr legyen őr köztem és közted, amikor egymástól elválunk. 50 Ha leányaimat nyomorgatni fogod, és ha leányaimon kívül több feleséget is veszel, senki sincs ugyan velünk, de meglásd: Isten a bizonyság köztem és közted. 51 És mondta Lábán Jákóbnak: Íme, e rakás kő, és íme, ez az emlékoszlop, amelyet raktam köztem és közted; 52 bizonyság legyen e rakás kő, és bizonyság ez az emlékoszlop, hogy én sem megyek el e rakás kő mellett tehozzád, és te sem jössz át énhozzám gonosz szándékkal e rakás kő és ezen emlékoszlop mellett. 53 Ábrahám Istene, Náhór Istene és az ő atyjuk Istene tegyen ítéletet közöttünk! És megesküdött Jákób az ő atyjának, Izsáknak félelmére.* 54 Akkor Jákób áldozatot ölt ott a hegyen, és vendégségbe hívta rokonait. Vendégeskedtek, és a hegyen töltötték az éjszakát. 55 Reggel pedig fölkelt Lábán, és megcsókolta fiait és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért a lakóhelyére.
• Jákób fél Ézsautól. Tusakodik az ismeretlen férfiúval, aki végül megáldja
• Jákób továbbment az útján, és szembejöttek vele Isten angyalai. 2 Azt mondta Jákób, amikor meglátta őket: Isten tábora ez. Ezért Mahanaimnak nevezte azt a helyet. 3 Azután Jákób követeket küldött maga előtt bátyjához, Ézsauhoz Széír földjére, Edóm mezejére. 4 Ezt parancsolta nekik: Ezt mondjátok az én uramnak, Ézsaunak: „Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mostanáig. 5 Vannak ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak a szemedben.” 6 És visszatértek Jákóbhoz a követek, és ezt mondták: Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, és már jön is eléd, és négyszáz férfi van vele. 7 Igen megijedt Jákób, és félelmében a népet, amely vele volt, és a juhokat, állatokat és tevéket két seregre osztotta. 8 És azt mondta: Ha eljön Ézsau az egyik seregre, és levágja, a hátramaradt sereg megszabadul. 9 És ezt mondta Jákób: Ó, atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram! Aki azt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, s jót teszek veled. 10 Kisebb vagyok minden jótéteményednél és minden hűségednél, amelyeket szolgáddal cselekedtél, mert csak a botommal mentem át ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. 11 Szabadíts meg, kérlek, a bátyám kezéből, Ézsau kezéből! Félek tőle, hogy rajtam üt, és levág engem, az anyákat a fiakkal együtt. 12 Te pedig azt mondottad: Bizony jót teszek veled, és utódaidat olyanná teszem, mint a tenger homokja, mely meg nem számlálható annak sokasága miatt.
• 13 Ott hált azon az éjszakán, és ajándékot választott Ézsaunak, az ő bátyjának abból, ami a kezénél volt: 14 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost, 15 har­minc szoptatós tevét a csikóikkal, negyven tehenet, tíz bikát, húsz nőstény szamarat és tíz szamárcsikót. 16 És szolgái kezébe adta, minden nyájat külön-külön, és mondta szolgáinak: Menjetek el előttem, és hagyjatok távolságot nyáj és nyáj között. 17 Az elsőnek a következőket parancsolta: Ha a bátyám, Ézsau találkozik veled, és megkérdezi tőled, hogy kinek az embere vagy, hová mész, és kiéi ezek előtted, 18 akkor azt mondjad: szolgádé, Jákóbé. Ajándék ez, amelyet az én uramnak, Ézsaunak küld, és íme, ő maga is jön utánunk. 19 Ugyanazt parancsolta a másodiknak, a harmadiknak és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így szóljatok Ézsaunak, amikor találkoztok vele. 20 Ezt is mondjátok: Íme, Jákób, a te szolgád utánunk jön. Mert így gondolkodott: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely előttem megy, és ha azután kerülök szembe vele, talán kedves lesz előtte a személyem. 21 Elöl ment tehát az ajándék. Ő pedig azon az éjjelen a seregnél hált.
• 22 Majd fölkelt még azon az éjszakán, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy gyermekét, és átment a Jabbók révén. 23 Vette hát és átköltöztette őket a vízen, azután átköltöztette mindenét, amije csak volt. 24 Jákób pedig egyedül maradt, és tusakodott vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. 25 Aki, mikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megérintette a csípője forgócsontját, és Jákób csípőjének a forgócsontja kiment a helyéből a vele való tusakodás közben. 26 És mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. Jákób ezt felelte: Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem. 27 Ekkor azt mondta neki: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 28 Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 29 És kérte Jákób: Mondd meg, kérlek, a nevedet! Ő pedig ezt felelte: Ugyan miért kérded a nevemet? És ott megáldotta őt. 30 Jákób pedig azt a helyet Penúélnak nevezte, ezt mondván: Láttam Istent színről színre, és megszabadult a lelkem. 31 És a nap már fölkelt, amint elment Penúél mellett, ő pedig sántított a csípőjére. 32 Ezért nem eszik Izráel fiai az állatok forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivel ő megérintette Jákób csípőjének forgócsontját és inahúsát.
• Jákób kibékül Ézsauval
• Jákób pedig fölemelte a szemét, és látta, hogy íme, Ézsau jön, és négyszáz férfi van vele. Szétosztotta azért a gyermekeket Lea mellé, Ráhel mellé és két szolgálója mellé. 2 És előreállította a szolgálókat és gyermekeiket, majd Leát és gyermekeit, végül Ráhelt és leghátul Józsefet. 3 Ő maga pedig előttük ment, és hétszer hajolt meg a földig, amíg a bátyjához jutott. 4 Ézsau pedig eléje futott, és megölelte őt, nyakába borult, megcsókolta, és sírtak. 5 És fölemelte szemét Ézsau, és látta az asszonyokat és a gyermekeket, és ezt mondta: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig azt mondta: A gyermekek, akikkel Isten megajándékozta szolgádat. 6 És közeledtek a szolgálók, ők és gyermekeik, és meghajoltak. 7 Odaérkezett Lea is gyermekeivel, és ők is meghajoltak. Utoljára érkezett József és Ráhel, és ők is meghajtották magukat. 8 És ezt mondta Ézsau: Mire való ez az egész sereg, melyet előtted találtam? Erre ő így felelt: Hogy kedvet találjak az én uram szemében. 9 Erre azt mondta Ézsau: Van nekem elég, jó öcsém, legyen a tied, ami a tied. 10 Jákób pedig így felelt: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam a szemedben, fogadd el ajándékomat a kezemből. Mert a te arcodra úgy nézek, mintha Isten arcát látnám, és te kegyesen fogadtál engem. 11 Vedd el, kérlek, az ajándékomat, melyet hoztam neked, mert Isten kegyelmesen cselekedett velem, és van mindenem. És unszolta őt, mire É­zsau elfogadta. 12 És ezt mondta: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek. 13 Felelt neki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhok és állatok vannak velem, amelyeket ha csak egy napig is zaklatnak, a nyájak mind elhullnak. 14 Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, az előttem járó jószág lépése szerint és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széírbe. 15 Erre azt felelte Ézsau: Hadd rendeljek melléd néhányat a velem levő emberek közül! Mire ő ezt mondta: Minek az? Csak hogy kedvet találjak uram szemében. 16 Visszatért tehát Ézsau még aznap a maga útján Széír felé. 17 Jákób pedig Szukkótba ment, és házat épített magának, barmainak pedig hajlékokat csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkótnak. 18 Azután Jákób Paddan-Arámból jövet minden baj nélkül Sikem városába ért, amely Kánaán földjén van, és letelepedett a város előtt. 19 És megvette Hamórnak, Sikem atyjának fiaitól száz pénzen a mezőnek azt a részét, ahol a sátrát felvonta. 20 Majd oltárt állított fel ott, és így nevezte: Isten, Izráel Istene.
• Sikem megszeplősíti Dinát. Dina testvérei ezért bosszút állnak
• Kiment pedig Dina, Leának leánya, akit Jákóbnak szült, hogy meglátogassa annak a földnek leányait. 2 És meglátta őt Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének fia, és elragadta őt, és vele hált, és erőszakot tett rajta. 3 És teljes szívéből ragaszkodott Dinához, Jákób leányához, és megszerette a leányt, és szívhez szólóan beszélt vele. 4 Szólt pedig Sikem az atyjának, Hamórnak: Vedd nekem feleségül ezt a leányt! 5 És meghallotta Jákób, hogy megszeplősítette a lányát, Dinát. Fiai pedig a mezőn voltak a jószággal, azért veszteg maradt Jákób, míg azok megjöttek. 6 És kiment Hamór, Sikem atyja Jákóbhoz, hogy beszéljen vele.
• 7 Jákób fiai pedig megjöttek a mezőről, és amikor meghallották a dolgot, elkeseredtek, és nagy haragra lobbantak azért, hogy csúfságot tett Izráelben azzal, hogy Jákób leányával hált, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. 8 És így szólt nekik Hamór: Fiam, Sikem teljes szívéből szereti a leányotokat, kérlek, adjátok hozzá feleségül, 9 és kerüljetek velünk sógor­ságba: a ti leányaitokat adjátok nekünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak. 10 Lakjatok velünk, a föld előttetek van. Lakjátok, és kereskedjetek rajta, szerezzetek birtokot benne. 11 Sikem is mondta Dina atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és bármit mondotok nekem, megadom! 12 Akármilyen nagy jegyadományt és ajándékot kívántok, megadom, ahogy kéritek, csak adjátok nekem a leányt feleségül!
• 13 Jákób fiai pedig álnokul feleltek Sikemnek és Hamórnak, az atyjának. Azért szóltak így, mivel megszeplősítette Dinát, az ő húgukat. 14 Azt mondták nekik: Nem tehetjük, hogy húgunkat körülmetéletlen férfiúnak adjuk, mert ez nekünk gyalázat volna. 15 Csak úgy egyezünk meg veletek, ha hasonlókká lesztek hozzánk: ha minden férfi körülmetélkedik közületek. 16 Így a mi leányainkat nektek adjuk, a ti leányaitokat pedig elvesszük, veletek lakunk, és egy néppé leszünk. 17 Ha pedig nem hallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek, vesszük a leányunkat, és elmegyünk. 18 És tetszett azoknak beszéde Hamórnak és Sikemnek, Hamór fiának. 19 Nem is halasztotta az ifjú a dolog véghezvitelét, mert igen szerette Jákób leányát. Neki pedig atyja háza népe között mindenkinél nagyobb becsülete volt.
• 20 Elment azért Hamór és fia, Sikem a városuk kapujába, és így szóltak városuk férfiaihoz: 21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert íme, e föld elég tágas nekik. Leányaikat vegyük magunknak feleségül, és a mi leányainkat adjuk nekik feleségül. 22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak, és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik közöttünk, ahogy ők is körül vannak metélve. 23 Nyájaik, jószáguk és minden barmuk nem a mieink lesznek-e? Csak egyezzünk meg velük, akkor velünk laknak. 24 És engedett Hamórnak és Sikemnek, a fiának mindenki, aki a városa kapuján kijárt, és körülmetélkedett minden férfi, aki az ő városa kapuján kijárt.
• 25 És harmadnapon, amikor ők a seb fájdalmában voltak, Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dina bátyjai fegyvert ragadtak, és elszántan a városra törtek, és minden férfit megöltek. 26 Hamórt és fiát, Sikemet fegyver élére hányták, és elvitték Dinát Sikem házából, és elmentek. 27 Jákób fiai átgázoltak a megölteken, és feldúlták a várost, mivel megszeplősítették húgukat. 28 Elvitték a juhaikat, barmaikat, szamaraikat és azt, ami a városban és a mezőn volt. 29 És minden vagyonukat, minden gyermeküket és feleségeiket foglyul ejtették, és elraboltak mindent, ami a házakban volt. 30 Ekkor így szólt Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakói előtt, a kánaániak és a perizziek előtt. Én csak kevesedmagammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és elvesztenek engem, egész házam népével együtt. 31 Azok pedig ezt felelték neki: Hát úgy kellett-e bánni a húgunkkal, mint tisztátalan személlyel?
• Jákób Bételbe költözik. Isten Jákóbot megáldja. Ráhel halála. Rúben megszeplősíti Bilhát. Izsák halála
• Isten ezt mondta Jákóbnak: Kelj fel, eredj föl Bételbe, és ott telepedj le! Csinálj ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor bátyád, É­zsau elől futottál. 2 Ekkor azt mondta Jákób a háza népének és mindazoknak, akik vele voltak: Vessétek el az idegen isteneket, akik nálatok vannak, tisztítsátok meg magatokat, és váltsatok másik ruhát. 3 Azután keljünk fel, és menjünk föl Bételbe, hogy oltárt készítsek ott Istennek, aki meghallgatott engem nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. 4 Átadták azért Jákóbnak a náluk levő idegen isteneket mind és füleikből a függőket. Jákób pedig elásta azokat a Sikemnél álló tölgyfa alatt. 5 És elindultak, de Isten rettentése volt a körülöttük való városokon, ezért nem üldözték Jákób fiait.
• 6 Eljutott azért Jákób és a vele levő egész sokaság Lúzba, azaz Bételbe, amely Kánaán földjén van. 7 Ott oltárt épített, és Él-Bételnek nevezte a helyet, mert ott jelent meg neki Isten, amikor a bátyja elől futott. 8 És meghalt Debóra, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett, egy tölgyfa alatt, amelyet a „sírás cserfájának” neveztek el.
• 9 Isten pedig ismét megjelent Jákóbnak, miután Paddan-Arámból visszajött, és megáldotta őt. 10 Ezt mondta neki: A te neved Jákób, de ne nevezzenek többé Jákóbnak, hanem Izráel legyen a neved. És Izráelnek nevezte. 11 És ezt mondta neki Isten: Én vagyok a mindenható Isten[5], növekedjél és sokasodjál! Nép és népek sokasága legyen tőled, és királyok származzanak ágyékodból. 12 És a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, utánad pedig a te magodnak. 13 És fölment tőle Isten azon a helyen, ahol szólt vele. 14 Jákób pedig emlékoszlopot, egy kőoszlopot állított azon a helyen, ahol szólt vele, és italáldozattal áldozott azon, és olajat öntött rá. 15 Jákób tehát Bételnek nevezte azt a helyet, ahol Isten szólt vele.
• 16 És elindultak Bételből, s mikor már csak egy rövid útra voltak Efrátától, hogy odaérjenek, Ráhel szült, és nehéz volt a szülése. 17 Vajúdása közben azt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz! 18 És mikor már majd elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a gyermeket, atyja pedig Benjáminnak nevezte őt. 19 És meghalt Ráhel, és eltemették az Efrátába, azaz a Betlehembe vivő úton. 20 És emlékoszlopot állított Jákób a sírja fölé. Ráhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. 21 Azután továbbköltözött Izráel, és az Éder tornyán túl állította föl sátrát.
• 22 Amikor már Izráel azon a földön lakott, a fia, Rúben elment, és Bilhával, atyjának ágyasával hált, s ezt meghallotta Izráel. Jákób fiai pedig tizenketten voltak. 23 Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Issakár és Zebulon. 24 Ráhel fiai: József és Benjámin. 25 Ráhel szolgálójának, Bilhának fiai: Dán és Naftáli. 26 Lea szolgálójának, Zilpának fiai: Gád és Ásér. Ezek Jákób fiai, akik Paddan-Arámban születtek neki.
• 27 És eljutott Jákób Izsákhoz, az atyjához Mamréba, Kirjat-Arbába, azaz Hebrónba, ahol Ábrahám és Izsák élt. 28 Izsák életkora száznyolcvan esztendő volt. 29 Akkor elhunyt Izsák, meghalt, és elődeihez temették, idős korában, betelve az élettel. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.
• Ézsau nemzetsége. Edóm régi királyai
• Ez Ézsaunak, azaz Edómnak a nemzetsége. 2 Ézsau a Kánaán leányai közül vette feleségeit: Ádát, a hettita Élón leányát és Oholíbámát, Aná leányát, aki a hivvi Cibón leánya volt. 3 És Boszmatot, Izmael leányát, Nebájót húgát. 4 Ádá szülte Ézsaunak Elífázt, és Boszmat szülte Reúélt. 5 Oholíbámá pedig Jeúst, Jalámot és Kórahot szülte. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. 6 És vette Ézsau a feleségeit, fiait és leányait és minden házabeli lelket, minden juhát, állatát és minden jószágát, amelyet Kánaán földjén szerzett, és elment más országba testvére, Jákób színe elől. 7 Mert több volt a jószáguk, semhogy együtt lakhattak volna, és a föld, amelyen tartózkodtak, nem bírta eltartani őket nyájaik miatt. 8 Letelepedett tehát Ézsau a Széír hegyén. Ézsaut pedig Edómnak is nevezik.
• 9 Ez Ézsaunak, Edóm atyjának nemzetsége a Széír hegyén. 10 Ezek Ézsau fiainak nevei: Elífáz, Ádának, Ézsau feleségének fia. Reúél, Boszmatnak, Ézsau feleségének fia. 11 Elífáz fia Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz volt. 12 Timna pedig Elífáznak, Ézsau fiának ágyasa volt, aki Elífáznak szülte Amálékot. Ezek Ádának, Ézsau feleségének fiai. 13 Reúél fiai pedig: Nahat, Zerah, Sammá, Mizzá. Ezek voltak Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai. 14 Oholíbámának pedig, Ézsau feleségének, Aná leányának, aki Cibón leánya volt, ezek voltak a fiai, akiket É­zsaunak szült: Jeús, Jalám és Kórah.
• 15 Ezek Ézsau fiainak nemzetségfői: Elífáznak, Ézsau elsőszülöttjének fiai: Témán nemzetségfő, Ómár nemzetségfő, Cefó nemzetségfő, Kenaz nemzetségfő. 16 Kórah nemzetségfő, Gatám nemzetségfő, Amálék nemzetségfő. Ezek Elífáztól való nemzetségfők Edóm országában. Ezek Ádá fiai. 17 Reúélnak pedig, Ézsau fiának ezek a fiai: Nahat nemzetségfő, Zerah nemzetségfő, Sammá nemzetségfő, Mizzá nemzetségfő. Ezek Reúéltól való nemzetségfők Edóm országában. Ők Boszmatnak, Ézsau feleségének a fiai. 18 Ezek pedig Oholíbámának, Ézsau feleségének fiai: Jeús nemzetségfő, Jalám nemzetségfő, Kórah nemzetségfő. Ők Oholíbámától, Aná leányától, Ézsau feleségétől való nemzetségfők. 19 Ők voltak Ézsaunak, azaz Edómnak a fiai és nemzetségfői. Ez Edóm.
• 20 A hóri Széír fiai, akik azon a földön laktak: Lótán, Sóbál, Cibón, Aná. 21 Disón, Écer, Disán: ezek tehát a hóri nemzetségfők, Széír fiai Edóm országában. 22 Lótán fia pedig: Hóri és Hémám, Lótán húga pedig Timna. 23 Sóbál fiai ezek: Alván, Mánahat, Ébál, Sefó, Ónám. 24 Cibón fiai pedig ezek: Ajjá és Aná, az az Aná, aki meleg forrásokat talált a pusztában,* amikor apjának, Cibónnak szamarait legeltette. 25 Aná fiai ezek: Disón és Oholíbámá, Aná leánya. 26 Disón fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán, Kerán. 27 Écer fiai ezek: Bilhán, Zaaván, Akán. 28 Disán fiai ezek: Úc és Arán. 29 A hóriak közül való nemzetségfők pedig ezek: Lótán nemzetségfő, Sóbál nemzetségfő, Cibón nemzetségfő, Aná nemzetségfő. 30 Disón nemzetségfő, Écer nemzetségfő, Disán nemzetségfő. Ezek a hóriak közül való nemzetségfők nemzetségenként, Széír tartományában.
• 31 Ezek pedig a királyok, akik Edóm földjén uralkodtak, mielőtt Izráel fiai között király uralkodott volna. 32 Király volt Edómban Bela, Beór fia, és a városának Dinhábá volt a neve. 33 Majd meghalt Bela, és Jóbáb, Zerah fia uralkodott utána, aki Bocrából való volt. 34 És meghalt Jóbáb, és a Témán földjéről való Husám uralkodott utána. 35 És meghalt Husám, és Hadad uralkodott utána, Bedad fia, aki megverte a midjániakat Móáb mezején. A városának a neve Avít volt. 36 És meghalt Hadad, és a Maszrékából való Szamlá uralkodott utána. 37 És meghalt Szamlá, és Saul uralkodott utána, a folyóvíz mellett lévő Rehóbótból. 38 És meghalt Saul, és Baal-Hánán, Akbór fia uralkodott utána. 39 És meghalt Baal-Hánán, Akbór fia, és Hadar uralkodott utána. A városának a neve Páú, a feleségének neve pedig Mehétabél, aki Mézáháb leányának, Matrédnak a leánya volt.
• 40 Ezek pedig az Ézsau nemzetségéből való nemzetségfők nevei, családjuk, lakóhelyük és nevük szerint: Timná nemzetségfő, Alvá nemzetségfő, Jetét nemzetségfő. 41 Oholíbáma nemzetségfő, Élá nemzetségfő, Pinón nemzetségfő. 42 Kenaz nemzetségfő, Témán nemzetségfő, Mibcár nemzetségfő. 43 Magdíél nemzetségfő, Írám nemzetségfő. Ezek Edóm nemzetségfői lakóhelyük szerint, örökségük földjén. Ézsau volt az edómiak ősatyja.
• Józsefet eladják bátyjai, s Potifárhoz kerül Egyiptomba
• Jákób pedig atyja vándorlásának földjén, Kánaán földjén lakott. 2 Ez Jákób nemzetségének a története: József tizenhét esztendős korában bátyjaival együtt juhokat őrzött, bojtár volt Bilhának és Zilpának, atyja feleségeinek fiai mellett. És József rossz híreket vitt felőlük atyjuknak. 3 Izráel pedig minden fiánál jobban szerette Józsefet, mivel öregkorában született, és cifra ruhát csináltatott neki. 4 Mikor bátyjai látták, hogy atyjuk minden testvére közül őt szereti legjobban, meggyűlölték, és egy jó szavuk sem volt hozzá.
• 5 És álmot álmodott József, és elbeszélte bátyjainak. Erre azok még inkább gyűlölték őt. 6 Mert ezt mondta nekik: Hallgassátok meg, kérlek, azt az álmot, amelyet álmodtam! 7 Íme, kévéket kötöttünk a mezőn, és íme, az én kévém fölkelt és fölállt. A ti kévéitek pedig körülállták, és az én kévém előtt meghajoltak. 8 Erre azt mondták neki bátyjai: Talán király akarsz lenni fölöttünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? S még inkább gyűlölték őt az álmáért és e beszédéért. 9 Más álmot is álmodott, és azt is elbeszélte a bátyjainak. Ezt mondta: Íme, megint álmot álmodtam: a nap és a hold és tizenegy csillag meghajolt énelőttem. 10 És elbeszélte ezt atyjának és bátyjainak, de atyja megdorgálta: Milyen álom az, amelyet álmodtál? Vajon elmenjünk-e én és anyád és testvéreid, hogy földig hajoljunk előtted? 11 Irigykedtek azért reá a bátyjai. Atyja pedig elméjében tartotta ezt a dolgot.
• 12 Mikor pedig a bátyjai elmentek Sikembe, hogy atyjuk juhait őrizzék, 13 ezt mondta Izráel Józsefnek: A bátyáid Sikemben legeltetnek. Gyere, elküldelek téged hozzájuk! Ő pedig felelt: Ímhol vagyok. 14 És ezt mondta neki atyja: Menj el, nézd meg, hogy s mint vannak bátyáid és a juhok, és hozz hírt nekem. Elküldte tehát őt Hebrón völgyéből, és Sikembe ment. 15 Mikor a mezőn bolyongott, rátalált egy ember, és megkérdezte őt: Mit keresel? 16 S ő elmondta: A bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nekem: hol legeltetnek? 17 Azt felelte az ember: Elmentek innen, mert hallottam, hogy beszélték: „Menjünk Dótánba.” Elment azért József a bátyjai után, és megtalálta őket Dótánban. 18 Mikor távolról meglátták őt, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek, hogy megölik. 19 Így szóltak egymás között: Íme, itt jön az álomlátó! 20 Most hát gyertek, öljük meg őt, és vessük valamelyik kútba. Majd azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az álmaiból! 21 Meghallotta ezt Rúben, és megmentette őt a kezükből. Ezt mondta: Ne üssük agyon! 22 Majd ezt mondta nekik: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá! Azért mondta, hogy megszabadítsa őt a kezükből, és visszavihesse atyjához. 23 Amikor József odaért a báty­jaihoz, letépték a felsőruháját, a cifra ruhát, amely rajta volt. 24 Megragadták, és belevetették a kútba. A kút pedig üres volt, nem volt benne víz.
• 25 Miután leültek kenyeret enni, és fölemelték a szemüket, látták, hogy íme, egy izmáeli karaván jön Gileádból, és tevéik fűszerszámot, balzsamot és mirhát visznek, hogy elvigyék Egyiptomba. 26 Ekkor Júda azt mondta testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük a testvérünket, és eltitkoljuk az ő vérét? 27 Gyertek, adjuk el az izmáelieknek, és ne tegyük rá a kezünket, mert testvérünk, vérünkből való ő! És hallgattak rá a testvérei. 28 Közben a midjáni kereskedők arra mentek. Ekkor fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták az izmáelieknek húsz ezüstpénzért. Azok pedig elvitték Egyiptomba.
• 29 Rúben pedig visszatért a kúthoz, és íme, József nem volt a kútban, mire megszaggatta ruháit. 30 Visszatért testvéreihez, és azt mondta: Nincsen meg a gyermek, én most merre menjek? 31 Akkor vették József felsőruháját, leöltek egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérbe. 32 És elküldték a cifra ruhát, és elvitték atyjukhoz, és ezt mondták: Ezt találtuk, fölismered-e, hogy a fiad ruhája, vagy nem? 33 Ő megismerte azt, és ezt mondta: A fiam felsőruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet. 34 És megszaggatta Jákób a ruháit, zsákba öltözött, és sokáig gyászolta a fiát. 35 Fölkelt valamennyi fia és leánya, hogy vigasztalják őt, de nem akart vigasztalódni, hanem azt mondta: Sírva megyek fiamhoz a sírba. Így siratta őt az atyja. 36 A midjániak pedig eladták őt Egyiptomba Potifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.
• Júda, Jákób fia megházasodik, gyermekei lesznek. Vétkezik Támárral, a menyével
• Történt abban az időben, hogy Júda elment a testvéreitől, és betért egy adullámi férfihoz, akinek Hírá volt a neve. 2 És meglátta ott Júda egy Súa nevű kánaáni férfi leányát, elvette azt, és bement hozzá. 3 És az fogant a méhében, és fiút szült, és Érnek nevezte. 4 És ismét fogant méhében, s fiút szült, és Ónánnak nevezte. 5 Még egyszer fiút szült, és Sélának nevezte. Amikor őt szülte, Júda Kezibben volt. 6 Júda feleséget vett elsőszülött fiának, Érnek. A leány neve Támár volt. 7 De Ér, Júda elsőszülött fia gonosz volt az Úr szeme előtt, ezért megölte őt az Úr. 8 Ekkor azt mondta Júda Ónánnak: Eredj be a bátyád feleségéhez, vedd feleségül, mint sógor, és támassz utódot a bátyádnak. 9 Ónán pedig tudta, hogy a magzat nem az övé lesz, azért, amikor a bátyja feleségéhez bement, a földre vesztegette el a magot, hogy a bátyjának ne támasszon utódot. 10 Az Úr szeme előtt gonoszság volt, amit cselekedett, azért őt is megölte. 11 Ekkor azt mondta Júda Támárnak, a menyének: Maradj özvegyen addig atyád házában, amíg a fiam, Sélá felnövekedik. Mert így gondolkodott: Netán ez is meghal, mint a bátyjai. Elment azért Támár, és atyja házában maradt.
• 12 Sok idő múlva meghalt Súa leánya, Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódott, és barátjával, az adullámi Hírával elment a juhai nyíróihoz, Timnába. 13 Hírül adták pedig Támárnak: Íme, apósod Timnába megy a juhait megnyíratni. 14 Levetette azért magáról az özvegyi ruháját, elfátyolozta és beburkolta magát, és leült Énaim kapujába, amely a Timnába vezető úton van. Mert látta, hogy felnövekedett Sélá, és mégsem adták őt hozzá feleségül. 15 Meglátta pedig őt Júda, és paráznának tartotta, mert befedezte az arcát. 16 Hozzá csatlakozott az úton, és ezt mondta: Engedd meg, kérlek, hogy bemenjek hozzád. Mert nem tudta, hogy a menye az. Ő pedig ezt felelte: Mit adsz nekem, ha bejöhetsz hozzám? 17 Ő így felelt: Küldök neked a nyájamból egy kecskegidát. Erre a nő azt kérdezte: Adsz-e zálogot, amíg megküldöd? 18 Mire Júda így szólt: Micsoda zálogot adjak neked? Ő ezt mondta: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és botodat, amely a kezedben van. Odaadta azért neki, és bement hozzá, és teherbe ejtette. 19 Azután fölkelt Támár, és elment, levetette magáról a fátylat, és fölvette özvegyi ruháját.
• 20 Júda megküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találta őt. 21 Akkor megkérdezte a helység férfiait: Hol van az a parázna nő, aki Énaim mellett az útfélen volt? Ők azt válaszolták: Nem volt erre parázna nő. 22 Visszatért tehát Júdához, és ezt mondta: Nem találtam meg őt, a helység lakosai is azt mondták, hogy nem volt erre parázna nő. 23 Erre azt mondta Júda: Tartsa meg magának a zálogot, hogy csúffá ne legyünk. Íme, én megküldtem a kecskegidát, te pedig nem találtad meg őt.
• 24 Mintegy három hónap múlva jelentették Júdának: Támár, a menyed paráználkodott, és íme, várandós is a paráznaság miatt. Erre ezt mondta Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg! 25 Már vitték kifelé, mikor üzenetet küldött apósához: Attól a férfitól vagyok várandós, akiéi ezek a holmik. Ezt mondta: Nézd meg jól, kérlek, kié ez a gyűrű, ez a zsinór és ez a pálca. 26 És megismerte Júda, és ezt mondta: Igazabb ő nálam, mert bizony, nem adtam őt fiamhoz, Sélához. De nem hált vele többet Júda. 27 Amikor elérkezett a szülésének az ideje, íme, ikrek voltak méhében. 28 Szülés közben az egyik kinyújtotta a kezét. A bába fogta, és vörös fonalat kötött rá, s azt mondta: Ez jött ki először. 29 De amikor visszahúzta a kezét, mégis a testvére jött ki. És azt mondta a bába: Hogyan törtél magadnak rést? Azért nevezte Pérecnek. 30 És utána kijött a testvére, akinek a vörös fonál volt a kezén. Őt Zerahnak nevezte el.
• Isten megáldja Potifárt Józsefért. József nem enged a kísértésnek. Vádolják, tömlöcbe vetik, de Isten ott is vele van
• Józsefet levitték Egyiptomba, és megvette őt azoktól az izmáeliektől, akik őt oda vitték, egy egyiptomi ember: Potifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. 2 És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember lett, és az ő egyiptomi urának a házában élt. 3 Látta ura, hogy az Úr vele van, és hogy mindazt, amit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi a kezében. 4 Ezért kedves volt ura előtt József, és személyes szolgája lett. Háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije volt, kezére bízta. 5 Attól az időtől fogva, hogy házának és mindenének gondviselőjévé tette, megáldotta az Úr az egyiptomi ember házát Józsefért. Az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. 6 Ezért mindenét József kezére bízta. Semmire sem volt gondja mellette, csak az ételre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és szép arcú volt.
• 7 Ezek után történt, hogy urának a felesége szemet vetett rá, és azt mondta: Hálj velem! 8 Ő azonban vonakodott, és ezt felelte ura feleségének: Íme, uramnak mellettem semmi gondja a háza dolgaira, és mindenét, amije van, kezemre bízta. 9 Senki sincs nálam nagyobb a házában. Semmit sem tiltott meg tőlem, csak téged, mivelhogy te a felesége vagy. Hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot, és hogyan vétkeznék Isten ellen? 10 Bár az asszony mindennap ezt mondogatta Józsefnek, ő nem hallgatott rá, hogy vele háljon, és vele egyesüljön. 11 Egy napon az történt, hogy bement a házba, hogy valamilyen feladatát elvégezze, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban. 12 Az asszony megragadta őt a ruhájánál fogva, és azt mondta neki: Hálj velem! Ő pedig otthagyta a ruháját az asszony kezében, elfutott és kiment. 13 Amikor látta az asszony, hogy a ruháját a kezében hagyta, és kifutott, 14 összehívta a háznépet, és így szólt hozzájuk: Lássátok, héber embert hoztak ide, hogy megcsúfoljon minket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiáltottam. 15 Amint hallotta, hogy fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, kiment és elfutott. 16 Megtartotta azért az ő ruháját magánál, amíg az ura hazajött. 17 Ekkor ilyen szavakkal szólt hozzá: Bejött hozzám a héber szolga, akit ide­hoztál, hogy szégyent hozzon rám. 18 És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, a ruháját nálam hagyta, és kifutott.
• 19 Amint hallotta az ő ura a felesége beszédét, hogy „ilyesmiket tett velem a szolgád”, haragra gerjedt. 20 Fogta Józsefet az ő ura, és abba a tömlöcbe vetette, amelyben a király foglyait tartották; és ott volt a tömlöcben. 21 De az Úr Józseffel volt, és kiterjesztette rá kegyelmességét, és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt. 22 És a börtönparancsnok mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezére bízta, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történt. 23 És semmi gondja nem volt a börtönparancsnoknak azokra, akik a keze alatt voltak, mert az Úr Józseffel volt, és szerencséssé tett mindent, amit cselekedett.
• József a tömlöcben álmokat magyaráz
• Ezután történt, hogy az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere vétkezett uruk, az egyiptomi király ellen. 2 Megharagudott azért a fáraó a két főemberére, a főpohárnokra és a fősütőmesterre, 3 és fogságba vettette őket, a testőrök főhadnagyának házában levő tömlöcbe, oda, ahol József fogva volt. 4 A testőrök főhadnagya pedig Józsefet rendelte melléjük, és ő szolgált nekik. Jó ideje fogságban voltak már, 5 amikor az egyiptomi király pohárnoka és sütőmestere, akik a tömlöcben voltak fogva, mindketten álmot láttak. Mindegyik más álmot, ugyanazon az éjjelen, és mindegyik álomnak megvolt a maga jelentése. 6 Reggel bement hozzájuk József, és látta, hogy igen bánkódnak. 7 Megkérdezte a fáraó főembereit, akik ura házánál vele együtt fogva voltak: Miért olyan komor ma az arcotok? 8 Azok elmondták neki: Álmot láttunk, és nincs, aki megfejtse. Erre azt mondta nekik József: A megfejtés nem Isten dolga-e? Kérlek, mondjátok el nekem!
• 9 Elmondta azért a főpohárnok az álmát Józsefnek. Ezt mondta neki: Álmomban, íme, egy szőlőtő volt előttem. 10 A szőlőtőn három szál vessző volt, s alighogy bimbózott, már virágzott, és fürtjei megérlelték a szemeket. 11 A fáraó pohara pedig a kezemben volt. Vettem a szőlőszemeket, a fáraó poharába facsartam, és a poharat a fáraó kezébe adtam. 12 József ezt mondta neki: Ez a megfejtése: a három vesszőszál három nap. 13 Három nap múlva a fáraó felemel téged, és visszahelyez hivatalodba, és kezébe adod a poharát, előbbi tiszted szerint, amikor pohárnoka voltál. 14 Csakhogy azután emlékezzél meg rólam, amikor jól lesz dolgod, és kérlek, cselekedjél irgalmasságot velem. Emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts meg engem e házból. 15 Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem cselekedtem semmit, hogy tömlöcbe vessenek.
• 16 És látta a fősütőmester, hogy jól magyarázott, és azt mondta Józsefnek: Álmodtam én is: íme, három kosár kalács volt a fejemen. 17 A felső kosárban a fáraó mindenféle süteménye volt, és a madarak ették azokat a kosárból, a fejemről. 18 József így felelt: Ennek ez a magyarázata: a három kosár három nap. 19 Három nap múlva fejedet véteti a fáraó, és fára akasztat fel téged, és a madarak eszik le rólad a húsodat.
• 20 Harmadnap a fáraó születésnapja volt, és vendégséget rendezett minden szolgájának, s akkor a főpohárnokot és a fősütőmestert is visszahozta szolgái közé. 21 És a főpohárnokot visszahelyezte pohárnokságába, és ő nyújtotta a poharat a fáraó kezébe. 22 A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József megfejtette álmukat. 23 De a főpohárnok nem emlékezett meg Józsefről, hanem elfelejtkezett róla.
• József a fáraó álmát is megmagyarázza, és nagy méltóságra emelik
• Két esztendő múlva történt, hogy a fáraó ezt az álmot látta: íme, a folyó partján állt. 2 És íme, a folyóból hét szép és kövér tehén jött ki, és legelt a zsombékosban. 3 Utánuk másik hét tehén jött ki a folyóból, rútak és soványak, és odaálltak az előbbi tehenek mellé a folyó partján. 4 És lenyelték a rút és sovány tehenek a hét szép kövér tehenet. Ekkor a fáraó fölébredt. 5 Majd elaludt, és másodszor is álmot látott: íme, hét kalász növekedett egy száron, mind teljes és szép. 6 És íme, azok után hét vékony, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett. 7 És lenyelték a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. Ekkor fölébredt a fáraó, és íme, álom volt. 8 Reggelre kelve nyugtalankodott a lelkében∆, ezért elküldött, és egybehívatta Egyiptom minden jövendőmondóját és minden bölcsét, és elbeszélte nekik az álmát, de senki sem tudta megmagyarázni neki.
• 9 Így szólt ekkor a főpohárnok a fáraónak: Bűneimről emlékezem e napon. 10 Amikor a fáraó megharagudott a szolgáira, és fogságba vettetett engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert, 11 álmot láttunk egy éjjel, én is, ő is; mindegyikünk a maga álmának jelentése szerint álmodott. 12 Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája. Elbeszéltük neki, és ő megfejtette nekünk az álmainkat, mindegyikünknek a saját álma szerint. 13 És ahogy megfejtette nekünk, úgy lett: engem visszahelyeztek hivatalomba, őt pedig felakasztották.
• 14 Ekkor a fáraó elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a tömlöcből, megborotválkozott, ruhát váltott, és a fáraóhoz ment. 15 A fáraó ezt mondta Józsefnek: Álmot láttam, és nincs, aki megmagyarázza. Én pedig azt hallottam rólad, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt. 16 Erre József így felelt neki: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van. 17 A fáraó így szólt Józsefhez: Álmomban a folyó partján álltam, 18 és íme, a folyóból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a zsombékosban. 19 S íme, utánuk másik hét tehén jött ki, nagyon soványak, rútak és hitványak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk hasonló rútakat. 20 És lenyelték a sovány és rút tehenek az előbbi hét kövér tehenet. 21 És bár a gyomrukban voltak, de nem látszott, hogy ott volnának, mert a külsejük olyan rút volt, mint azelőtt. Ekkor fölébredtem. 22 Majd azt láttam álmomban, hogy hét gabonafej növekedik egy száron, mind teljes és szép. 23 És íme, hét összeaszott, keleti széltől kiszáradt kalász növekedett utánuk, 24 és lenyelték a vékony kalászok a hét szép kalászt. És elmondtam ezt az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem.
• 25 Ekkor József így szólt a fáraóhoz: A fáraó álma egy és ugyanaz. Amit cselekedni akar Isten, azt jelentette ki a fáraónak. 26 A hét szép tehén hét esztendő, a hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz. 27 A hét sovány és a hét rút tehén pedig, amelyek utánuk jöttek ki, az is hét esztendő, és a keleti széltől kiszáradt hét vékony kalász az éhség hét esztendeje. 28 Ez az, amit mondtam a fáraónak: Isten megmutatta a fáraónak, amit cselekedni akar. 29 Íme, hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz egész Egyiptomban. 30 Azok után pedig az éhség hét esztendeje következik, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhség emészti az országot. 31 Nyoma sem lesz az előbbi bőségnek e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz az. 32 Hogy pedig a fáraó álma kétszer is megismétlődött, ez azt jelenti, hogy Istennél elvégzett dolog ez, és siet véghez vinni. 33 Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földjén gondviselővé. 34 Cselekedje ezt a fáraó, és rendeljen felügyelőket az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben. 35 És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, és tartsák meg, hogy legyen élelem a városokban. 36 Legyen élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, amelyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
• 37 Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának. 38 Így szólt a fáraó a szolgáihoz: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben Isten lelke∆ van? 39 Ezt mondta Józsefnek: Mivel Isten mindezt neked jelentette ki, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember. 40 Te légy az én házam gondviselője, és minden népem a te szavadra hallgasson; csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá. 41 Azután ezt mondta a fáraó Józsefnek: Íme, én téged egész Egyiptom fejedelmévé teszlek. 42 És lehúzta az ujjáról a gyűrűjét, és József ujjára húzta. Drága gyolcsruhába öltöztette, és aranyláncot tett a nyakába. 43 Majd körülhordoztatta őt a második kocsiján, és ezt kiáltották előtte: Térdet hajtsatok! Így tette őt fejedelemmé egész Egyiptom földjén. 44 És ezt mondta Józsefnek: Én vagyok a fáraó. De nélküled senki sem mozdíthatja se kezét, se lábát egész Egyiptom földjén. 45 És elnevezte a fáraó Józsefet Cáfenat-Panéahnak, és feleségül adta neki Ászenatot, Pótiferának, Ón papjának leányát. És kiment József Egyiptom földjére.
• 46 József pedig harmincesztendős volt, amikor a fáraó, vagyis az egyiptomi király előtt állt. Azután kiment József a fáraó színe elől, és bejárta egész Egyiptomot. 47 A hét bő esztendő alatt a föld tele marokkal ontotta a termést. 48 És József összegyűjtötte a hét esztendőnek minden eleségét, amely Egyiptom földjén volt, és betakarította a városokba a körülöttük levő határ élelmét. 49 És felhalmozta József a gabonát, mint a tenger homokját, igen sokat, annyira, hogy abbahagyták számlálását, mivel megszámlálhatatlanul sok volt.
• 50 Józsefnek az éhség esztendejének beköszönte előtt két fia született, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón papjának leánya szült neki. 51 Az elsőszülöttet Manassénak nevezte József, mert ezt mondta: Elfeledtette velem Isten minden szenvedésemet és atyámnak egész házát. 52 A másodikat pedig Efraimnak nevezte, mert ezt mondta: Megszaporított engem Isten a nyomorúságom földjén.
• 53 Aztán eltelt a bőség hét esztendeje Egyiptom földjén, 54 és elkezdődött az éhség hét esztendeje, amint József megmondta. Éhínség lett minden országban, de Egyiptom földjén mindenütt volt kenyér. 55 Végül azonban éhezni kezdett egész Egyiptom földje is, mindenütt kenyérért kiáltott a nép a fáraóhoz. Ekkor azt mondta a fáraó minden egyiptominak: Menjetek Józsefhez, és amit mond nektek, azt tegyétek! 56 Mikor az éhség az egész földre kiterjedt, megnyitotta József az összes magtárt, és árulta a gabonát az egyiptomiaknak. Mert növekedett az éhség Egyiptom földjén. 57 És az egész földről Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát venni, mert nagy volt az éhínség az egész földön.
• Jákób a nagy éhség idején Egyiptomba küldi fiait
• Amikor Jákób látta, hogy Egyiptomban van gabona, ezt mondta fiainak: Mit néztek egymásra? 2 Íme, hallom, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek le oda, és vegyetek onnan gabonát, hogy életben maradjunk, és ne haljunk meg. 3 Lement hát József tíz bátyja Egyiptomba gabonát venni. 4 De Benjámint, József öccsét nem küldte el Jákób a bátyjaival, mert azt gondolta: Netalán veszedelem érhetné. 5 Elmentek tehát Izráel fiai gabonát venni az odamenőkkel együtt, mert éhség volt Kánaán földjén.
• 6 József pedig az ország kormányzója volt, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Mikor József bátyjai odaértek, arccal a földre borultak előtte. 7 Amint meglátta a bátyjait, megismerte őket, de idegennek mutatta magát nekik. Keményen beszélt velük. Megkérdezte őket: Honnan jöttetek? Ők így feleltek: Kánaán földjéről jöttünk eleséget venni. 8 József tehát megismerte bátyjait, de azok nem ismerték meg őt. 9 Ekkor József visszaemlékezett az álmokra, amelyeket róluk álmodott. Így szólt nekik: Kémek vagytok, akik azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek. 10 Ők így szóltak neki: Nem, uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid. 11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk. Becsületes emberek vagyunk, sohasem voltak kémek a te szolgáid. 12 Ő így folytatta: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védtelen részeit megfigyeljétek. 13 Amazok mondták: Tizenketten vagyunk testvérek mi, a te szolgáid, egy ember fiai Kánaán földjén, és íme, a legkisebb közülünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg. 14 József erre így szólt nekik: Úgy van, ahogy mondtam nektek: kémek vagytok! 15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a fáraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jön a legkisebb testvéretek. 16 Küldjétek el egyikőtöket érte, hogy hozza ide. Ti pedig fogságban lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz úton jártok-e, vagy nem. Úgy éljen a faraó, hogy kémek vagytok. 17 Azért fogságban tartotta őket harmadnapig.
• 18 Harmadnap pedig ezt mondta nekik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek, hisz én is félem Istent: 19 ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöcötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát a házaitok szükségletére. 20 A legkisebbik testvéreteket pedig hozzátok hozzám! Akkor igazolva lesznek beszédeitek, és nem haltok meg. Ők pedig akképpen cselekedtek. 21 És ezt mondták egymásnak: Bizony, vétkeztünk testvérünk ellen, akinek láttuk lelki szorongását, mikor nekünk könyörgött, de nem hallgattunk rá. Ezért következett ránk ez a nyomorúság. 22 Rúben pedig így felelt nekik: Nem mondtam-e nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De nem hallgattatok rám. És íme, a vérét is keresik rajtunk! 23 És nem tudták, hogy József érti őket, mert tolmács közvetített köztük. 24 És József elfordult tőlük, és sírt. Azután hozzájuk fordult, és beszélt velük. Simeont visszatartotta közülük, és szemük láttára megkötöztette. 25 Majd megparancsolta József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, de mindegyiknek tegyék vissza a pénzét a zsákjába, és adjanak nekik ennivalót az útra. És így cselekedtek velük. 26 Azután föltették a gabonájukat a szamaraikra, és elmentek. 27 Mikor pedig az egyikőjük kioldotta a zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson, és meglátta a pénzét, hogy íme, ott van a zsákja szájában, 28 így szólt a testvéreinek: Visszatették a pénzemet, íme, a zsákomban van. Akkor megrettent a szívük, és remegve mondták egymásnak: Micsoda ez, amit Isten cselekedett velünk?
• 29 Amikor megérkeztek atyjukhoz, Jákóbhoz, Kánaán földjére, elbeszélték neki mindazt, ami velük történt, és ezt mondták: 30 Az a férfi, annak a földnek az ura, keményen beszélt velünk, és úgy bánt velünk, mintha azt az országot kémleltük volna. 31 De mi azt mondtuk neki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk kémek. 32 Tizenketten vagyunk testvérek, atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, a legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kánaán földjén. 33 Erre így szólt nekünk az a férfi, annak a földnek ura: Erről tudom meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik testvéreteket hagyjátok nálam, a házaitok szükségletére valót vigyétek, és menjetek el! 34 És hozzátok el hozzám a legkisebb testvéreteket! Ebből megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek. Akkor visszaadom nektek testvéreteket, és kereskedhettek ebben az országban.
• 35 Miközben zsákjaikat kiürítették, íme, mindegyiknek a zsákjában ott volt a pénze. Amint látták a pénzüket, ők és az atyjuk, megijedtek. 36 Ezt mondta nekik atyjuk, Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől. József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? Mindez engem ér! 37 Akkor Rúben ezt mondta atyjának: Az én két fiamat öld meg, ha nem hozom vissza őt neked! Bízd a kezemre, és én visszahozom neked. 38 Ő pedig így szólt: Nem megy le a fiam veletek, mert a bátyja meghalt, és egyedül ő maradt meg. Ha veszedelem érné az úton, amelyre indultok, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok a sírba.
• Jákób fiai ismét lemennek Egyiptomba, s Benjámint is magukkal viszik
• Az éhség pedig elhatalmasodott az országban. 2 Mikor fogytán volt az eleség, amelyet Egyiptomból hoztak, így szólt hozzájuk az atyjuk: Menjetek el újból, vegyetek nekünk egy kis eleséget. 3 Júda így felelt neki: Erősen fogadkozott az a férfi: Színem elé ne kerüljetek, ha nem lesz veletek a testvéretek! 4 Ha elbocsátod velünk öcsénket, elmegyünk, és veszünk neked eleséget. 5 Ha pedig nem bocsátod el, nem megyünk, mert az a férfi megmondta nekünk: Színem elé ne kerüljetek, ha a testvéretek nem lesz veletek! 6 Erre Izráel ezt mondta: Hogy tehettetek ilyen rosszat velem, hogy megmondtátok annak a férfinak, hogy van még egy öcsétek? 7 Ők így feleltek: Nagyon tudakozódott az a férfi felőlünk és nemzetségünk felől. Megkérdezte: Él-e még az atyátok? Van-e még testvéretek? És mi a kérdései szerint feleltünk neki. Hát tudhattuk-e, hogy azt fogja mondani: Hozzátok ide testvéreteket? 8 Júda ezt mondta atyjának, Izráelnek: Bocsásd el azt a fiút énvelem. Hadd keljünk útra azonnal, hogy éljünk, és meg ne haljunk, se mi, se te, se gyermekeink. 9 Én leszek kezes érte, az én kezemből kérd számon. Ha nem hozom vissza, és nem állítom eléd, egész életemben bűnös legyek előtted! 10 Bizony, ha nem késlekedünk, mostanra már kétszer is megjöhettünk volna.
• 11 Erre így szólt nekik Izráel, az atyjuk: Ha csakugyan így kell lennie, akkor ezt tegyétek: vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből az edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfinak: egy kis balzsamot, egy kis mézet, fűszert, mirhát, diót, mandulát. 12 Pénzt pedig kétszer annyit vigyetek magatokkal, sőt azt a pénzt is vigyétek vissza, amelyet visszahoztatok a zsákjaitok szájában. Talán tévedés történt. 13 Az öcséteket is vigyétek, keljetek föl, és menjetek vissza ahhoz a férfihoz. 14 A mindenható Isten[6] pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfinál, és küldje vissza veletek a másik testvéreteket, Benjámint is. Én pedig, ha megfosztva kell lennem gyermekeimtől, hát legyek megfosztva. 15 Akkor fogták a férfiak azt az ajándékot és Benjámint, és kétszer annyi pénzt vettek a kezükbe, felkeltek, elmentek Egyiptomba, és megálltak József előtt.
• 16 Amint József meglátta velük Benjámint, így szólt a háza felügyelőjének: Vezesd be azokat az embereket a házba, vágj le egy állatot, és készítsd el, mert ezek az emberek ma délben velem ebédelnek. 17 Az pedig úgy cselekedett, ahogy József parancsolta, és bevezette őket József házába. 18 Azok az emberek pedig megijedtek, hogy József házába vezették őket, és így szóltak: A pénz miatt hoztak ide, amely a múltkor visszakerült a zsákjainkba; hogy ránk rohanjanak, megtámadjanak, és rabszolgákká tegyenek minket a szamarainkkal együtt. 19 Odaléptek azért József házának felügyelőjéhez, és így szóltak neki a ház ajtajában: 20 Kérünk, uram! A múltkor eljöttünk eleséget venni. 21 És mikor az éjjeli szállásra értünk, és kibontottuk zsákjainkat: íme, mindegyikünk zsákja szájában ott volt a pénzünk hiánytalanul. Ezt most visszahoztuk. 22 De más pénzt is hoztunk magunkkal eleséget venni. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákjainkba. 23 Ő így szólt: Legyetek békén, ne féljetek. Istenetek, atyátok Istene adta nektek azt a kincset zsákjaitokba. Pénzetek kezemhez jutott. És kihozta hozzájuk Simeont. 24 Azután bevezette őket József házába, vizet hozatott, megmosták lábukat, és abrakot is adott szamaraiknak. 25 Ők pedig előkészítették az ajándékot, mielőtt József délben megjött, mert megértették, hogy ott ebédelnek.
• 26 Mikor pedig József hazajött, bevitték neki a házba az ajándékot, amely a kezükben volt, és leborultak előtte a földig. 27 Ő pedig kérdezősködött az egészségük felől, majd ezt kérdezte: Egészségben van-e a ti öreg atyátok, akiről beszéltetek nekem? Él-e még? 28 Ők pedig elmondták: Még él, és egészségben van a te szolgád, a mi atyánk. Majd meghajoltak és leborultak előtte. 29 Mikor fölemelte szemét, és meglátta testvérét, Benjámint, az anyja fiát, így szólt: Ő a ti legkisebb testvéretek, akiről nekem szóltatok? Majd ezt mondta: Az Isten legyen hozzád kegyelmes, fiam! 30 Akkor elsietett onnan József, mert fellángolt benne a szeretet öccse iránt, és erőt vett rajta a sírás. Bement hát a szobájába, és ott sírt. 31 Azután megmosta az arcát, és kiment. Uralkodott magán, és ezt mondta: Hozzatok ennivalót. 32 És előhozták külön neki, őnekik is külön, és az egyiptomiaknak is külön, akik vele ettek. Az egyiptomiak ugyanis nem ehettek együtt a héberekkel, mert utálatos az az egyiptomiak előtt. 33 Akkor leültek előtte, az elsőszülött az őt illető helyre, majd sorra a többiek, koruk szerint. Az emberek pedig álmélkodva néztek egymásra. 34 Ő pedig mindenkinek adott a saját asztaláról, és Benjámin része ötször nagyobb volt mindnyájuk részénél. És jóllakván megittasodtak.
• József pohara Benjámin zsákjából kerül elő
• Azután ezt parancsolta József a háza intézőjének: Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait annyi eleséggel, amennyit el tudnak vinni, és mindegyikük pénzét tedd a zsákja szájába. 2 A poharamat pedig, az ezüstpoharat tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, a gabonájának árával együtt. Ő úgy cselekedett, ahogy József meghagyta. 3 Reggel, virradatkor elbocsátották az embereket a szamaraikkal együtt. 4 Kimentek a városból, de nem jutottak messzire, amikor József azt mondta a háza intézőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek, és ha eléred őket, mondd nekik: „Miért fizettetek gonosszal a jóért? 5 Hiszen abból iszik az én uram, és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, amit cselekedtetek!” 6 Mikor utolérte őket, ezeket a szavakat mondta nekik. 7 Azok pedig így válaszoltak: Miért mond az én uram ilyeneket? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. 8 Íme, a pénzt, amelyet zsákjaink szájában találtunk, meghoztuk neked Kánaán földjéről. Hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? 9 Akinél megtalálják közülünk, szolgáid közül, az haljon meg, sőt mi is szolgái leszünk uramnak. 10 Ő így szólt: Most is legyen beszédetek szerint: akinél megtalálják, az legyen a szolgám, ti azonban mentesek legyetek. 11 Erre mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, és kioldozta. 12 Ő keresgélni kezdett. A legnagyobbikon kezdte, s a legkisebbiken végezte, és megtalálta a poharat Benjámin zsákjában. 13 Erre ők megszaggaták ruhájukat, mindegyik fölmálházta a szamarát, és visszatértek a városba.
• 14 Júda és testvérei bementek József házába, aki még ott volt, és földre borultak előtte. 15 József ezt mondta nekik: Hogyan tehettetek ilyet! Hát nem tudjátok, hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud? 16 Júda így válaszolt: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk, és mivel igazoljuk magunkat? Isten büntetése utolérte szolgáidat. Íme, mi az én uramnak szolgái vagyunk, mind mi, mind pedig az, akinek kezében a poharat megtalálták. 17 Ő pedig ezt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ilyet tegyek. Akinek a kezében a poharat megtalálták, az legyen a szolgám, ti pedig békességgel menjetek el atyátokhoz.
• 18 De Júda hozzálépett, és ezt mondta: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót füledbe a te szolgád, és ne gerjedjen föl haragod a te szolgád ellen, hiszen olyan vagy, mint a fáraó! 19 Az én uram azt kérdezte szolgáitól: Van-e atyátok vagy testvéretek? 20 Akkor mi azt feleltük az én uramnak: Van egy idős atyánk, akinek idős korában született egy gyermeke. Ennek a bátyja meghalt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és ezért szereti úgy őt az ő atyja. 21 Te azt mondtad szolgáidnak: Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt. 22 Mi azt feleltük az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az atyját, mert ha elhagyja, meghal az atyja. 23 Ekkor ezt mondtad szolgáidnak: Ha a legkisebb testvéretek nem jön el veletek, színem elé ne kerüljetek többé! 24 Mikor fölmentünk a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és tudtul adtuk neki az én uram beszédét, 25 atyánk így szólt: „Menjetek vissza, és vegyetek nekünk egy kevés eleséget.” 26 Mi erre azt feleltük: „Nem mehetünk. Ha a legkisebb testvérünk velünk lesz, akkor lemegyünk, mert nem mehetünk annak a férfinak a színe elé, ha nem lesz velünk a legkisebb testvérünk.” 27 Erre a te szolgád, az én atyám azt mondta nekünk: „Tudjátok, hogy a feleségem csak két fiút szült nekem. 28 Az egyik elment tőlem – úgy gondolom, bizonyára vadállat tépte széjjel –, és attól fogva nem láttam. 29 Ha ezt is elviszitek szemem elől, és veszedelem találja érni, akkor ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok le a sírba.” 30 Ha tehát most úgy megyek vissza a te szolgádhoz, az én atyámhoz, hogy e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve, 31 ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal, s akkor a te szolgáid szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják le a sírba. 32 De szolgád így vállalt kezességet atyjánál a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, életem végéig bűnös legyek atyám előtt. 33 Ezért hadd maradjon itt e gyermek helyett a te szolgád az én uramnak szolgájául. E gyermek pedig menjen el az ő bátyjaival. 34 Mert hogyan mehetnék én atyámhoz, ha e gyermek nincs velem? Nem nézhetném a nyomorúságot, amely atyámat emésztené!
• József megismerteti magát testvéreivel, s elküldi őket atyjukért
• Ekkor József már nem tudta tartóztatni magát a körülötte állók előtt, és fölkiáltott: Vezessetek ki előlem mindenkit! Nem is maradt senki nála, amikor megismertette magát a testvéreivel. 2 Hangos sírásra fakadt, úgy, hogy meghallották az egyiptomiak, és meghallotta a fáraó háza népe is. 3 Majd ezt mondta József a testvéreinek: Én vagyok József. Él-e még az atyám? De nem tudtak neki felelni a testvérei, mert megijedtek tőle. 4 József erre így szólt testvéreihez: Jöjjetek közelebb hozzám! Ők közelebb mentek. Ekkor ezt mondta: Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. 5 De most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok, mert a ti megmaradásotokért küldött ide engem Isten tielőttetek. 6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, amelyben sem szántás, sem aratás nem lesz. 7 Isten küldött el engem előttetek, hogy munkálkodjam a megmaradásotokon e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. 8 Tehát nem ti küldtetek ide engem, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé és egész házának urává és Egyiptom egész földjének fejedelmévé tett. 9 Siessetek, és menjetek föl atyámhoz, és mondjátok neki: Ezt üzeni fiad, József: „Isten engem egész Egyiptom urává tett. Jöjj le hozzám, ne késsél. 10 Gósen földjén fogsz lakni, és közel leszel hozzám te, fiaid, unokáid, juhaid, barmaid és mindened, amid van. 11 Eltartalak itt téged – mert még öt évig éhínség lesz –, de te így nem fogsz nélkülözni; sem házad népe, sem semmid, amid van.” 12 Íme, saját szemetekkel látjátok Benjámin testvéremmel együtt, hogy én magam szólok hozzátok. 13 Beszéljétek hát el atyámnak minden dicsőségemet Egyiptomban és mindazt, amit láttatok. És siessetek azért, hozzátok ide atyámat. 14 Ezzel öccsének, Benjáminnak nyakába borult, és sírt. Benjámin is sírt az ő nyakába borulva. 15 Majd megcsókolta mindegyik testvérét, és sírt velük. Ezután beszédbe ereszkedtek vele a testvérei.
• 16 A fáraó házába is eljutott a hír, hogy megjöttek József testvérei. Tetszett ez a fáraónak és a szolgáinak. 17 És azt mondta Józsefnek: Mondd meg testvéreidnek: „Ezt cselekedjétek: rakjátok meg állataitokat, eredjetek, menjetek el Kánaán földjére! 18 Azután vegyétek magatokhoz atyátokat, házatok népét, és jöjjetek hozzám. Nektek adom Egyiptom földjének legjavát, hogy a legzsírosabb földön éljetek.” 19 Parancsomra ezt is mondd nekik: Tegyétek ezt: vigyetek magatokkal Egyiptom földjéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, vegyétek föl atyátokat, és jöjjetek. 20 A holmijaitokra pedig ne gondoljatok sajnálkozva, mert egész Egyiptom földjének a legjava a tietek lesz.
• 21 Így tettek hát Izráel fiai. József adott nekik szekereket a fáraó parancsa szerint, és ennivalót is adott nekik az útra. 22 Ahányan voltak, mindegyiknek adott egy-egy öltözet ruhát. De Benjáminnak háromszáz ezüstpénzt és öt öltözet ruhát adott. 23 Atyjának pedig ezt küldte: tíz szamarat egyiptomi javakkal megrakva, tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel felmálházva, útravalóul az atyjának. 24 Így bocsátotta el testvéreit, és ők elmentek, miután intette őket: Ne vitatkozzatok az úton. 25 Feljöttek hát Egyiptomból, és eljutottak Kánaán földjére atyjukhoz, Jákóbhoz. 26 Amikor tudtára adták neki, hogy József még él, és egész Egyiptom földjén uralkodik, szíve elalélt, mert nem hitt nekik. 27 Elbeszéltek hát neki mindent, amit József velük beszélt. Amikor látta a szekereket is, amelyeket József küldött, hogy őt elvigyék, akkor föléledt atyjuknak, Jákóbnak a lelke∆. 28 Ezt mondta Izráel: Elég nekem, hogy él még a fiam, József! Lemegyek hát, hogy meglássam őt, mielőtt meghalok.
• Jákób háza népével együtt Egyiptomba érkezik. Hetventagú családja
• Elindult tehát Izráel minden hozzátartozójával, Beérsebába ment, és áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének. 2 Isten így szólt Izráelhez éjjeli látomásban: Jákób, Jákób! Ő pedig felelte: Itt vagyok! 3 És mondta: Én vagyok az Isten, a te atyád Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott téged. 4 Lemegyek veled Egyiptomba, és bizonyosan fel is hozlak onnan. És József keze fogja majd le a szemedet. 5 Fölkerekedett hát Jákób Beérsebából, és elvitték Izráel fiai atyjukat, Jákóbot és gyermekeiket és feleségeiket azokon a szekereken, amelyeket a fáraó küldött érte. 6 Elvitték nyájaikat és szerzeményeiket, amelyeket Kánaán földjén szereztek, és eljutott Egyiptomba Jákób és minden vele levő ivadéka. 7 Fiait és fiúunokáit, leányait és leány­unokáit és minden vele levő magzatát elvitte magával Egyiptomba.
• 8 Ezek pedig az Izráel fiainak nevei, akik bementek Egyiptomba: Jákób és fiai: Jákób elsőszülötte, Rúben. 9 Rúben fiai pedig: Hanók, Pallú, Hecrón, Karmi. 10 Simeon fiai pedig: Jemúél, Jámín, Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, a kánaáni asszony fia. 11 Lévi fiai pedig: Gérsón, Kehát, Merári. 12 Júda fiai pedig: Ér, Ónán, Sélá, Pérec, Zerah. De meghalt Ér és Ónán a Kánaán földjén. Pérec fiai pedig: Hecrón és Hámúl. 13 Issakár fiai pedig: Tólá, Puvvá, Jób és Simrón. 14 Zebulon fiai pedig: Szered, Élón, Jahleél. 15 Ezek Lea fiai, akiket Jákóbnak Paddan-Arámban szült, a lánya pedig Dina volt. Fiainak és leányainak száma összesen harminchárom lélek. 16 Gád fiai pedig: Cifjón, Haggi, Súni, Ecbón, Éri, Aródi és Aréli. 17 Áser fiai pedig: Jimná, Jisvá, Jisvi, Beria és Szerah, a húguk. Beria fiai pedig: Héber és Malkiél. 18 Ezek Zilpá fiai, akit Lábán adott Leának, a leányának. Ezt a tizenhat lelket szülte Jákóbnak. 19 Ráhelnak, Jákób feleségének a fiai: József és Benjámin. 20 Egyiptom földjén született Manassé és Efraim, akiket Ászenat, Pótiferának, Ón papjának leánya szült Józsefnek. 21 Benjámin fiai pedig: Bela, Beker, Asbél, Gérá, Naamán, Éhi, Rós, Muppím, Huppím és Ard. 22 Ezek Ráhel fiai, akik Jákóbnak születtek. Összesen tizennégy lélek. 23 Dán fia pedig: Húsim. 24 Naftáli fiai pedig: Jahceél, Gúni, Jécer és Sillém. 25 Ezek Bilha fiai, akit Lábán adott Ráhelnak, a leányának. Ezeket szülte Jákóbnak, összesen hét lelket. 26 Összesen hatvanhat lélek, akik tőle származtak, és Jákóbbal Egyiptomba mentek, Jákób fiainak feleségeit nem számítva. 27 József fiai pedig, akik Egyiptomban születtek, két lélek. Jákób egész háza népe, mely Egyiptomba ment, hetven lélek. 28 Júdát pedig elküldte maga előtt Józsefhez, hogy útmutatója legyen Gósen felé. És eljutottak Gósen földjére. 29 És József befogatott a szekerébe, és eléje ment atyjának, Izráelnek Gósenbe. Mikor maga előtt látta, nyakába borult, és sokáig sírt. 30 Így szólt Izráel Józsefhez: Immár örömest meghalok, miután láttam az arcodat, hogy még élsz. 31 József pedig ezt mondta testvéreinek és atyja háza népének: Elmegyek, és tudtára adom a fáraónak, hogy testvéreim és atyám háznépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám. 32 Minthogy pedig ezek az emberek juhpásztorok s mindig jószágtartó nép voltak, juhaikat, marháikat és mindenüket elhozták, amijük van. 33 S ha majd a fáraó hívat titeket, és azt kérdi: mi a foglalkozásotok, 34 azt mondjátok: jószágtartó emberek voltak szolgáid gyermekségüktől fogva mind ez ideig, mi is, mint atyáink; hogy lakhassatok Gósen földjén. Mert minden juhpásztor utálatos az egyiptomiak előtt.
• József testvérei és atyja a fáraó előtt. Jákób Gósen földjén. Az éhínség ideje alatt József egész Egyiptom földjét megveszi a fáraó számára. Jákób megbetegszik, s megesketi Józsefet, hogy Kánaán földjén temeti el
• József elment, és tudtára adta a fáraónak: Atyám és testvéreim idejöttek Kánaán földjéről juhaikkal, barmaikkal és mindenükkel, amijük van, és most Gósen földjén vannak. 2 Maga mellé vett ötöt testvérei közül, és a fáraó elé állította őket. 3 A fáraó azt kérdezte a testvérektől: Mi a foglalkozásotok? Ők így feleltek: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint az atyáink. 4 Majd azt mondták a fáraónak: Azért jöttünk, hogy e földön megtelepedjünk, mert a te szolgáid állatainak nincs legelőjük, mivel hatalmassá lett az éhség Kánaán földjén. Hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földjén. 5 A fáraó így szólt Józsefhez: Atyád és testvéreid idejöttek hozzád. 6 Egyiptom földje, íme, előtted van. E föld legjobb részén telepítsd le atyádat és testvéreidet, hadd lakjanak a Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat az én jószágaim gondviselőivé.
• 7 József bevezette atyját, Jákóbot is, és a fáraó elé állította. Jákób köszöntötte a fáraót. 8 Ő ezt kérdezte Jákóbtól: Hány esztendős vagy? 9 Jákób ezt felelte a fáraónak: Vándorlásom esztendeinek száma százharminc esztendő. Életem esztendeinek napjai kevesek és nyomorúságosak voltak, nem érték el atyáim élete esztendeinek napjait, ameddig ők vándoroltak. 10 Majd megáldotta Jákób a fáraót, és kiment a fáraó elől. 11 Letelepítette hát József atyját és testvéreit, és birtokot adott nekik Egyiptom földjén, az ország legjobb részén, Ramszesz földjén, ahogy a fáraó megparancsolta. 12 Ellátta József atyját és testvéreit és atyjának egész háza népét kenyérrel, a gyermekeik számának megfelelően.
• 13 Kenyér nem volt az egész földkerekségen, mert igen nagy volt az éhínség, és Egyiptom és Kánaán földje elalélt az éhség miatt. 14 József pedig összeszedett minden pénzt, ami Egyiptom és Kánaán földjén található volt, a gabona fejében, amelyet vásároltak. Ezt a pénzt bevitte József a fáraó házába. 15 Amikor elfogyott a pénz Egyiptom földjén is, Kánaán földjén is, egész Egyiptom Józsefhez ment, és azt mondták: Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg szemed láttára azért, mert nincs pénz? 16 József így felelt: Hozzátok ide jószágaitokat, adok nektek jószágaitokért, ha már nincs pénz. 17 Erre elvitték jószágaikat Józsefhez, és az adott nekik kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért. Eltartotta őket abban az esztendőben kenyérrel minden jószágukért. 18 Amikor eltelt az esztendő, a második esztendőben is elmentek hozzá, és így szóltak: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és nyájaink mind az én uramnál vannak. Amint látja az én uram, semmink sem maradt, csak a testünk és a földünk. 19 Miért vesszünk el szemed láttára mind mi magunk, mind a földünk? Vegyél meg minket és a földünket a kenyérért cserébe, és mi a földünkkel együtt a fáraó szolgái leszünk. Csak adj magot, hogy éljünk, s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el. 20 József tehát megvette egész Egyiptom földjét a fáraónak, mert az egyiptomiak mind eladták a földjüket, mivel elhatalmasodott rajtuk az éhség. Így a föld a fáraóé lett. 21 A népet pedig egyik városból a másikba telepítette, Egyiptom egyik határszélétől a másik széléig. 22 Csak a papok földjét nem vette meg, mert a papoknak szabott részük volt a fáraótól, és abból a szabott részből éltek, amit a fáraó adott nekik. Ezért nem adták el a földjüket.
• 23 Akkor József ezt mondta a népnek: Íme, a mai napon megvettelek titeket és földeteket a fáraónak. Itt van számotokra a mag, vessétek be a földet! 24 Betakarításkor adjatok a fáraónak egyötöd részt, négy rész pedig legyen a tietek a mező bevetésére és élelmetekre, mind magatoknak, mind házatok népének és gyermekeiteknek eledelül. 25 Ők ezt felelték: Megmentetted az életünket. Hadd találjunk kegyelmet uram szeme előtt, és mi a fáraó szolgái leszünk. 26 És törvénnyé tette azt József mind e mai napig Egyiptom földjén, hogy a fáraóé az ötödrész, egyedül csak a papok földje nem volt az övé.
• 27 Izráel tehát Egyiptomban a Gósen földjén lakott, megörökölték azt, megszaporodtak és nagyon-nagyon megsokasodtak ott. 28 Jákób pedig tizenhét esztendeig élt Egyiptom földjén, és élete esztendeinek ideje száznegyvenhét esztendő volt. 29 Mikor elközelgettek Izráel halálának napjai, hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha kedves vagyok előtted, kérlek, tedd a kezedet a csípőm alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel; kérlek, ne Egyiptomban temess el engem. 30 Miután elalszom az én atyáimmal, vigyél ki engem Egyiptomból, és temess el az ő sírjukba. József így felelt: Szavaid szerint fogok cselekedni. 31 Majd így szólt fiához: Esküdj meg nekem! És megesküdött neki. Ekkor Izráel leborult az ágy fejénél.
• József meglátogatja beteg atyját; Jákób fiaivá fogadja József fiait, Efraimot és Manassét, és megáldja őket
• Ezek után megmondták Józsefnek: Íme, atyád beteg. Ekkor odavitte magával két fiát, Manassét és Efraimot. 2 És tudtára adták Jákóbnak: Íme, fiad, József hozzád jön. Ekkor Izráel összeszedte erejét, és felült az ágyon. 3 Ezt mondta Jákób Józsefnek: A mindenható Isten[7] megjelent nekem Lúzban, Kánaán földjén, és megáldott engem. 4 Azt mondta nekem: Íme, megszaporítalak és megsokasítalak, és népek sokaságává teszlek, s ezt a földet utánad utódaidnak adom örök birtokul. 5 Most tehát a két fiad, akik Egyiptom földjén az előtt születtek, hogy én hozzád jöttem Egyiptomba, legyenek az enyéim! Efraim és Manassé, akárcsak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. 6 Azok a szülötteid pedig, akiket őutánuk nemzettél, a tieid lesznek, és bátyjaik nevét viseljék örökségükben. 7 Mert amikor Paddanból jöttem, meghalt mellettem Ráhel Kánaán földjén, amikor már csak egy rövid útra voltam Efrátától, és eltemettem őt ott az Efrátába, azaz a Betlehembe vezető úton.
• 8 Mikor Izráel meglátta József fiait, ezt mondta: Kik ezek? 9 József ezt felelte atyjának: A fiaim, akiket Isten itt adott nekem. Ő így szólt: Hozd ide hozzám, hadd áldjam meg őket! 10 Mert Izráelnek szeme meghomályosodott az öregség miatt, és nem látott. Ekkor József hozzávitte őket, ő pedig megcsókolgatta és megölelgette őket. 11 Ezt mondta Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy megláthatom az arcodat, és íme, Isten megengedte, hogy lássam utódaidat is. 12 Akkor József kivette őket atyjának térdei közül, és leborult arccal a földre. 13 Majd fogta mindkettejüket, Efraimot a jobb kezével, Izráel bal keze felől, Manassét pedig a bal kezével, Izráelnek a jobb keze felől, és odavitte őket hozzá. 14 Izráel pedig kinyújtotta a jobb kezét, és rátette Efraim fejére, pedig ő volt a kisebbik, a bal kezét pedig Manassé fejére. Tudatosan tette keresztbe kezeit, noha az elsőszülött Manassé volt. 15 És megáldotta Józsefet e szavakkal:
• Az Isten, aki előtt jártak atyáim, Ábrahám és Izsák,
• az Isten, aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig:
• 16 az az angyal, aki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket,
• és viseljék nevemet és atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak nevét,
• és sokasodjanak meg e földön.
• 17 Mikor József látta, hogy atyja a jobb kezét Efraim fejére teszi, nem tetszett neki, és megfogta atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át. 18 Ezt mondta József az atyjának: Nem úgy, atyám, mert ez az elsőszülött! Ennek a fejére tedd a jobb kezedet. 19 Atyja azonban nem akarta, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnő, de öccse jobban megnövekszik nála, és utóda népek sokaságává lesz. 20 És így áldotta meg őket azon a napon:
• Ha áld Izráel, téged említsen ily módon:
• tegyen olyanná Isten,
• mint Efraimot és Manassét!
• És Efraimot Manassé elé tette. 21 Azután ezt mondta Izráel Józsefnek: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyáitok földjére. 22 Neked pedig atyádfiaiénál egy résszel többet adok, amelyet kardommal és íjammal az emóriaktól elvettem.
• Jákób áldása és halála
• Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:
• Gyűljetek ide, hadd adjam tudtotokra,
• mi következik rátok a messze jövőben.
• 2 Gyűljetek össze, s hallgassatok meg, Jákób fiai!
• Hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra.
• 3 Rúben, elsőszülöttem vagy te,
• erőm, tehetségem zsengéje,
• első a méltóságban, első a hatalomban.
• 4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első,
• mert atyád ágyába léptél,
• s akkor megfertőztetted! Ágyamba lépett ő.
• 5 Simeon és Lévi testvérek,
• erőszak eszköze a fegyverük.
• 6 Tanácsukban ne legyen részes lelkem,
• gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem,
• mert haragjukban férfit öltek,
• s kedvük telve inát szegték a bikának.
• 7 Átkozott a haragjuk, mert erőszakos,
• és a dühük, mivel kegyetlen.
• Elszórom őket Jákóbban,
• és elszélesztem Izráelben.
• 8 Júda! Téged magasztalnak testvéreid,
• kezed ellenségeid nyakán lesz,
• s meghajolnak előtted atyádfiai.
• 9 Oroszlánkölyök vagy, Júda.
• Zsákmányt ejteni mész el, fiam!
• Leheversz, és megpihensz, mint a hím oroszlán
• és mint a nőstény oroszlán. Ki veri fel őt?
• 10 Nem távozik el Júdából a fejedelmi bot,
• sem a vezéri pálca térde közül,
• míg eljön Siló, akinek engednek a népek.*
• 11 Szőlőtőhöz köti szamarát
• és nemes venyigéhez szamara csikóját,
• a ruháját borban mossa
• és köntösét a szőlő vérében.
• 12 Bortól zavarosak a szemei,
• tejtől fehérek a fogai.
• 13 A tenger partjáig tart Zebulon lakóhelye,
• a hajók kikötőjéig,
• s határának széle Szídónig ér.
• 14 Issakár olyan, mint az erős csontú szamár,
• a karámok közt heverész.*
• 15 Mikor látja, hogy jó a nyugalom,
• és hogy a föld milyen kies,
• teher alá hajtja hátát,
• s robotoló szolgává lesz.
• 16 Dán ítéli a maga népét,
• mint Izráel bármely törzse.
• 17 Dán kígyó lesz az úton,
• szarvaskígyó az ösvényen,
• amely a ló csüdjébe harap,
• hogy a lovasa hanyatt esik.
• 18 Szabadításodra várok, Uram!
• 19 Gád! Martalócok háborgatják,
• de végül majd ő hág azok sarkába.
• 20 Ásér kenyere kövér,
• királyi csemegét ad.
• 21 Naftáli gyors lábú szarvas,
• beszéde kedves.
• 22 Termékeny fa József,
• termő ág a forrás mellett,
• ágai átnyúlnak a kőfalon.*
• 23 Keserítik, lövöldözik
• és üldözik a nyilazók.
• 24 De fölhúzva marad íja,
• megfeszülve karjai,
• Jákób Hatalmasának kezétől,
• onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától.
• 25 Atyád Istenétől, aki segítsen,
• a Mindenhatótól[8], aki áldjon meg
• az ég áldásaival onnan felülről,
• a lent elterülő mélység áldásaival,
• az emlők és az anyaméh áldásaival.
• 26 Atyád áldásai meghaladják
• az ősi hegyek áldását,
• az örök halmok kiességét.*
• Ez mind szálljon József fejére,
• a testvérek közül kiválasztottnak a homlokára.
• 27 Benjámin ragadozó farkas:
• reggel zsákmányt eszik,
• este pedig prédát oszt.
• 28 Ez Izráel tizenkét törzse, és ez az, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyiket a hozzá illő áldással áldotta meg. 29 Azután ezt parancsolta nekik: immár népemhez takaríttatom, temessetek atyáimhoz, abba a barlangba, amely a hettita Efrón mezején van. 30 Abba a barlangba, amely Kánaán földjén, Mamréval szemben, Makpéla mezején van, amelyet Ábrahám a mezővel együtt megvett a hettita Efróntól, temetésre való örökségül. 31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát. És oda temettem el Leát is. 32 A Hét fiaitól megvett tulajdon ez a mező és a rajta levő barlang. 33 Amikor befejezte Jákób a fiainak adott parancsokat, fölhúzta lábát az ágyra. Azután elhunyt, és népéhez takaríttatott.
• Jákób temetése Kánaán földjén. József halála
• Ekkor József atyja arcára borult, siratta és csókolgatta őt. 2 Azután megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az atyját. Az orvosok be is balzsamozták Izráelt. 3 Negyven nap telt el ezzel, mert ennyi ideig tart a bebalzsamozás. Az egyiptomiak pedig hetven napig siratták őt. 4 Mikor elmúltak siratásának a napjai, így szólt József a fáraó háznépéhez: Ha kedves vagyok előttetek, mondjátok el a fáraónak ezt a kérésemet: 5 Atyám megesketett engem e szóval: „Íme, meghalok. Oda temess el engem, a síromba, amelyet Kánaán földjén készítettem magamnak.” Most hát kérlek, hadd menjek el, hadd temessem el ott atyámat, azután visszatérek. 6 A fáraó így szólt: Menj el, és temesd el atyádat, ahogy megesketett téged. 7 El is ment József, hogy eltemesse atyját, és vele együtt ment a fáraó minden szolgája, házának vénei és az összes egyiptomi vén 8 meg József egész háza népe, bátyjai és atyjának háza népe. Csak gyermekeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén. 9 Ezenfelül harci szekerek és lovasok is mentek vele, úgyhogy igen nagy sereg volt. 10 Mikor Átád szérűjéhez értek, amely a Jordánon túl van, ott nagy és keserves sírással sírtak. József pedig hét napig gyászolta atyját. 11 Amikor az ország lakosai, a kánaániak látták ezt a gyászt Átád szérűjénél, ezt mondták: Keserves gyásza ez az egyiptomiaknak. Azért nevezték azt a helyet a Jordánon túl Ábél-Micraimnak. 12 Úgy cselekedtek Jákóbbal a fiai, ahogy megparancsolta nekik. 13 Elvitték Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla mezején levő barlangba, amelyet Ábrahám a mezővel együtt temetkezési helyül vásárolt a hettita Efróntól Mamréval szemben. 14 József, miután eltemette atyját, visszatért Egyiptomba, testvéreivel és mindazokkal, akik vele fölmentek atyjának temetésére.
• 15 Amikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, ezt mondták: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszafizeti nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk rajta. 16 Ezt üzenték tehát Józsefnek: Atyád ezt parancsolta nekünk halála előtt: 17 „Így szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg testvéreidnek vétkét és bűneit, hogy rosszat tettek ellened.” Most hát bocsásd meg azoknak vétkét, akik atyád Istenének szolgái. József sírva fakadt, amikor ezt mondták neki. 18 Ekkor odamentek hozzá a testvérei, leborultak előtte, és így szóltak: Íme, szolgáid vagyunk. 19 De József így felelt: Ne féljetek! Hát Isten vagyok-e én? 20 Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja azt, hogy úgy cselekedjék, amint ma van, hogy sok nép életét megtartsa. 21 Azért most ne féljetek! Eltartalak titeket és gyermekeiteket. Így vigasztalta meg őket, és szívükre beszélt.
• 22 József pedig és atyjának háza népe Egyiptomban lakott. József száztíz évig élt, 23 és meglátta Efraim fiait harmadízig. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, akik József térdén növekedtek föl. 24 Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal gondotokat fogja viselni, és felvisz titeket e földről arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 Majd megeskette József Izráel fiait: Mikor Isten bizonyosan meglátogat titeket, vigyétek föl magatokkal innen az én tetememet. 26 És mikor József száztíz éves korában meghalt Egyiptomban, bebalzsamozták, és koporsóba tették.
•  
• 
  

• ---

• [1].  A héber szöveghez a szamaritánus Tóra, a Septua­ginta, a szír Biblia és a Vulgata hozzáteszi: „Menjünk ki a mezőre!”