Történelem

A legújabb revízió és a „Károli-Biblia-történelem”

Magyarország, 16. század, a török dúlás ideje. Ebben a században lép fel Károli Gáspár. Mindössze néhány évtizeddel vagyunk a nemzet tragédiája, a mohácsi vész után. Magyarország megszűnt az lenni, ami volt. Fejetlenség, tanácstalanság, reménytelenség lett úrrá az embereken, kicsinytől nagyig és szegénytől gazdagig.

Károli Gáspár – miután ő maga egy pestisjárványban elveszítette feleségét és gyermekeit – a Biblia magyarra fordításával válaszolt kora égető problémáira. Hároméves megfeszített munka után 1590-ben született meg a Vizsolyi Biblia, és ezzel elindult a magyar nyelvű Szentírásnak szíveket hódító útja.

Az első kiadást hamarosan újabbak követik. Szenci Molnár Albert (1608, Hanau; 1612, Oppenheim); 1661 – Váradi Biblia; 1685 – Tótfalusi Kis Miklós Aranyas Bibliája, illetve Komáromi Csipkés György munkája; 1908 – revideált kiadás. Az első kiadás nyomdahibái, helyesírási hibái, fordítási egyenetlenségei mind-mind igényelték az újabb revíziót, a későbbi évszázadok nyelvi változásai pedig egyenesen elengedhetetlenné tették.

Az elődök nyomán járva Isten Igéjét érintetlenül hagyva bocsátjuk útjára, mondanivalónk csak a magyar nyelv sajátosságaira, illetve revíziónk történeti és módszertani áttekintésére vonatkozik annak érdekében, hogy annak az üzenete, aki a Biblia lapjain keresztül megszólít bennünket, minél akadálytalanabbul érhessen el szívünkhöz és értelmünkhöz.

A Károli-Biblia szerepe a magyar nyelv ápolásában egyedülálló. Nincs még egy könyv, amely nagyobb hatást gyakorolt volna a magyar nyelvre. Harminc évvel a protestáns új fordítás megjelenése után is megőrizte ezt a szerepét a magyar irodalom művelői között.

Magyar múltunk legértékesebb kincseinek átmentése, jelen esetben a Károli-Bibliának a jövő nemzedékei számára való megőrzése a mi generációnk feladata. Úgy véltük, hogy egy újonnan revideált Károlival ma még folyamatossá tudjuk tenni a Károli-Biblia e nemzetre gyakorolt hatását, de húsz év múlva már késő lenne. Ma még tömegek olvassák, húsz év múlva talán csak egy elenyésző kisebbség. De ha a mai nyelv követelményeinek megfelelő lenne az „öreg Károli” szövege, akkor olvasottsága és a nemzetre gyakorolt hatása megmaradna.

Nem azért kell revideálni a Károli-Bibliát, hogy Károli Gáspár neve ne merüljön feledésbe, hanem azért, hogy az a hatás, amelyet a Károli-fordítás évszázadokon keresztül a nemzetre gyakorolt, tovább éljen.

A hagyományos emberi értékek megőrzése és terjesztése ma a kisebbségbe szorultak egyik legfontosabb feladata. Ezen belül is kivételes helyet foglal el a ránk hagyott isteni kijelentésnek, a Szentírásnak a közérthető nyelven, de eredetiségére nézve változatlan formában történő továbbadása. Az eredeti üzenet eredeti módon és erővel felruházva kell, hogy megszólítsa minden korok, így korunk emberét is. A Vizsolyi Biblia és azóta a többszöri revízión átment Károli-szöveg megtette ezt, de az 1908-as, több mint százéves revideált szöveg már mindenképpen megérett egy újabb feldolgozásra.

Ennek során azonban kívánatosnak tűnt a „Károli-jelleg” megtartása, alkalmasint a modernség rovására is. Ily módon nemzeti kincsünkké vált bibliafordításunk megtarthatja nemzeti kulturális örökség jellegét, és nem lesz vetélytársa a protestáns új fordításnak, amelyre dominánsan jellemző modern nyelvezete.

Tudjuk, sokan elképzelhetetlennek tartják a revíziót anélkül, hogy az ne új fordítás legyen. Azonban megvizsgálva a korábbi századok Károli-változatait, láthatjuk, hogy sem a probléma, sem az arra adott válasz nem új keletű. Szenci Molnár Albert sokat változtatott a Vizsolyi Biblián, Tótfalusi Kis Miklós alaposan revideálta Szenci szövegét, az 1908-as, úgynevezett revideált kiadás pedig az előzőeknél is bátrabban nyúlt a korábbi szöveghez. Munkánk során meggyőződésünk volt, hogy lehetséges és szükségszerű egy új revízió, amely továbbra is joggal viselheti a Károli nevet.

Károli vészterhes időkben állt elő Bibliájával. De ami azt illeti, ma sem maradunk el sokkal a Mohács utáni évtizedek világától. Három részre szakadt helyett szétesett országról beszélhetünk, és a ránk nehezedő külső nyomás és a belső zűrzavar tekintetében ma ugyanúgy kilátástalan a helyzet, mint az 1500-as években.

Ebben a lelki traumában mi csak egy olyan orvossággal állhatunk elő, amely évszázadokon át jó gyógyírnak bizonyult: Isten Igéjét adjuk hamisítatlanul minden érdeklődő kezébe.